• hu

+36-70 947-9950

Tanúvallomás

Tanúvallomás

A bizonyítás célja és általános jellemzői

A bizonyítás az igazságon alapuló tényállás megállapítására irányuló eljárás, amely során a hatóság (bíróság) feladata, hogy azt hiánytalanul, a valóságnak megfelelően állapítsa meg. A bizonyítási kötelezettség (teher) a vádhatóságra hárul. Ennek során kiemelt jelentősége, szerepe van a tanúvallomásoknak.

A tanúvallomással kapcsolatos kötelezettségek és jogok

Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. A tanú köteles a kihallgatás végett az idézésre megjelenni, – ha törvény kivételt nem tesz, tehát nem mentesíti a tanúvallomás alól – vallomást tenni és az igazat mondani.

Kötelezettségeire és a vallomás megtagadásának esetleges akadályaira figyelmeztetni kell, ennek, valamint a tanú erre adott válaszának a jegyzőkönyvezése az érvényes vallomás feltétele. Arra is figyelmeztetni kell a tanút, hogy a hamis tanúzást és a tanúvallomás jogosulatalan megtagadását a törvény bünteti. Ha a tanú az eljárási cselekménynél való közreműködést a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, főszabály szerint rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető. Ha a tanú a tanúvallomást a nyomozó hatóság vagy az ügyész előtt jogosultalanul tagadja meg, akkor rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető, míg ha ezt a bíróság előtt teszi, akkor a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása bűncselekményét követi el

A tanúnak azonban nem csak kötelezettségei, hanem jogai is vannak. A tanúnak a megjelenésével felmerült költségeit a külön jogszabályban meghatározott mértékben a hatóságok megtérítik. Joga van arra, hogy az utazással és a megjelenésével felmerült költségeit, kiadásait a hatóságtól igényelje. Így a tanúnak joga van a munkából kiesett idő esetén költségtérítésre. A tanú részére a megjelenésével szükségképpen felmerült útiköltséget is meg kell téríteni. Útiköltségen a tanú lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) a kihallgatás helyére való utazással és a visszautazással felmerült és igazolt költségeket (viteldíjat, fuvardíjat stb.) kell érteni, ideértve a helyi közlekedési eszköz használatával felmerült viteldíjat is. Ezen kívül a tanú bizonyos esetekben szállásköltség és ellátási költség megtérítésére is jogosult.

A tanúvallomás jellemzői

A tanú a kihallgatása során az általa észlelt tényekről ad elsődlegesen számot, de az ezekről alkotott véleményéről is beszámolhat, mivel azonban a bizonyítás szempontjából kizárólag a tényelőadás vehető figyelembe, a hatóság a tanú észlelésein alapuló vallomását elhatárolja a következtetéseitől. A vallomástétel jogosulatlan megtagadása rendbírsággal szankcionálható, vagy bűncselekményt valósít meg, viszont az igazmondási kötelezettség megszegése a hamis tanúzás vagy mentő körülmény elhallgatásának bűncselekményét meríti ki.

A hamis tanúzás és a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása

A hamis tanúzás bűncselekményét követi el az a tanú, aki a hatóság (ami alatt a Btk. értelmező rendelkezése alapján az ügyészséget és a bíróságot is érteni kell) előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, továbbá az, aki a büntető ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat. Általában az olyan körülményt tekintjük lényegesnek, amely az ügy érdemi eldöntésére lehet kihatással, vagy az eljárás valamelyik szakaszában hozott határozat szempontjából fontos. A mentő körülmény elhallgatását pedig az követi el, aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy elleni eljárás megszüntetése vagy az eljárás alá vont személy felmentése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közli.

Az új Btk. 2013. július 1-jétől büntetni rendeli a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását is. Eszerint az a tanú, aki büntetőügyben a bíróság előtti vallomástételt a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, vétség miatt elzárással büntetendő. Fontos, hogy cask a bíróság előtti megtagadás minősülhet bűncselekménynek. Másrészt a szankció a szabadságvesztésnél lényegesen enyhébb büntetésnek minősülő elzárás (illetve az elzárás helyett kiszabható más büntetés, intézkedés) lehet.

A tanú kihallgatása

A tanúkat egyenként hallgatják ki. A sértett tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, de a vallomást nem befolyásolhatja. (A nem sértett tanú esetében is ugyanakkor a tárgyaláson, valamint az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban lévő tanú és a különösen védett tanú, valamint a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatása esetén a nyomozási bíró által tartott ülésen a tanú érdekében eljáró ügyvéd jelen lehet). A tanú érdekében eljáró ügyvéd a kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti. A kihallgatása során a tanú a hozzá intézett kérdésekre válaszol, de arra is joga van, hogy a vallomását összefüggően előadja; ennek során – a tanú védelmére vonatkozó szabályok figyelembevételével – tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell. A tanút a nyomozásban az ügyész, illetőleg – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság kihallgatja. Fontos megjegyezni, hogy a feljelentő tanúként kihallgatható. Ha a feljelentés tartalmazza a feljelentő előadását, a tanúkénti kihallgatása mellőzhető.

Bár alapvetően a terhelt kihallgatásakor – beleegyezése esetén – van lehetőség hazugságvizsgáló (ún. poligráf) alkalmazására, azonban a Be. XXVIII/A. Fejezetében meghatározott kiemelt jelentőségű ügyekben szintén beleegyezése esetén a tanú vallomása is vizsgálható poligráffal.

A tanú kihallgatása a tárgyaláson

A tárgyaláson a tanút a bíró hallgatja ki. A tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását a bíró hivatalból ismertetheti vagy az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára felolvashatja, illetve a jegyzőkönyvvezetővel felolvastathatja, ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna, vagy az tartós külföldi tartózkodása miatt nem lehetséges; ha a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja; ha a tárgyalást elölről kellett kezdeni; ha a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság nem tartja szükségesnek; illetve ha a bíró írásban történő vallomástételre hívta fel. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a szóbeli kihallgatását követően vagy helyette írásban tegyen vallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezűleg leírja és aláírja, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyző hitelesíti. Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy utóbb a tanút, ha ez szükséges, a kihallgatása céljából a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megidézze.

A gyermekkorú tanú kihallgatása

A tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell.

Az ügyész indítványára a vádirat benyújtása előtt a nyomozási bíró hallgatja ki a tizennegyedik életévét be nem töltött tanút, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson történő kihallgatása a fejlődését károsan befolyásolná. A tanú kihallgatásának indítványozását a törvényes képviselő, a gondozó és a tanú érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti. A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásáról a nyomozási bíró a gyanúsítottat és a védőt utólag értesíti azzal, hogy a kihallgatásról készült jegyzőkönyvet az ügyésznél megtekinthetik.

Egyébként az, aki szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának a jelentőségét, tanúként csak akkor hallgatható ki, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselője vagy a tanúként kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó hozzájárul. A törvényes képviselő vagy a kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó a tanú érdekében ügyvédet hatalmazhat meg.

A tárgyalást megelőzően a tanú bíróság előtti kihallgatásának akkor van helye, ha

  1. a tanú az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban van,
  2. megalapozottan feltételezhető, hogy a tanú tárgyaláson nem jelenhet meg.

A tanú vallomástételének akadályai

A törvény részletesen és garanciális jelleggel szabályozza azokat az esetköröket, amikor a tanú nem kötelezhető vallomástételre. Az első csoportba azok a helyzetek tartoznak, amelyek fennállása esetén a tanú nem hallgatható ki. Így nem lehet tanúként kihallgatni:

  1. a lelkészt, illetőleg egyházi személyt, amelyre hivatásbeli titoktartási kötelezettsége áll fenn;
  2. a védőt arra nézve, amiről mint védő szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védői minőségében közölt;
  3. akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás;
  4. a hatósági tanút olyan adatokra és tényekre, amelyekre titoktartási kötelezettség terheli és nem kapott a hatóságoktól felmentést;
  5. aki a titoktartás alól nem kapott felmentést, olyan tényről, amely minősített adatnak minősül.

A tanúvallomás megtagadásának lehetőségei

A második csoportba azok az okok tartoznak, amelyek miatt a tanú megtagadhatja a tanúvallomást. Ezek a következők:

  1. ha a tanú a terhelt hozzátartozója;
  2. az a tanú, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, de kizárólag az ezzel kapcsolatos kérdésekben, akkor is, ha a terhelt hozzátartozójaként nem tagadta meg a vallomást;
  3. az a tanú, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól a jogosult felmentette, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megkeresésére a titoktartási kötelezettség alá eső adat továbbítása a felmentésre jogosult számára kötelező;
  4. a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az ezzel kapcsolatos kérdésben, kivéve, ha a bíróság az információt átadó személy kilétének felfedésére kötelezte.

Az utóbbi eset az újságírók informátorait hivatott védeni. A bíróság akkor kötelezheti mégis a médiatartalom-szolgáltatót vagy az újságírót vallomástételre, ha három évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az információt átadó személy kilétének ismerete nélkülözhetetlen, az ettől várható bizonyíték mással nem pótolható, továbbá a bűncselekmény felderítéséhez fűződő érdek – különösen a bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel – olyan kiemelkedő, amely az információforrás titokban maradásához fűződő érdeket egyértelműen meghaladja. Ez a fajta mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.

Nem tagadhatja meg a vallomást a tanú, ha a válaszadással olyan bűncselekménnyel vádolná magát, amely miatt vele szemben a feljelentést azért utasították el, mert a hatóságokkal együttműködött, a nyomozást tevékeny megbánás miatt szüntették meg vagy azért, mert a vádemelés elhalasztása esetén annak tartama eredményesen eltelt, illetve ebbe a körbe tartoznak a hatóságokkal valamilyen formában együttműködő tanúk is.

A vallomástételi akadály ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. A tanúvallomás megtagadásának lehetőségére a tanút mindig figyelmezeti a hatóság, a figyelmeztetést jegyzőkönyvbe veszik. A figyelmeztetést a tizennyolcadik életévét meg nem haladott tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni. A figyelmeztetés elmaradása a tanúvallomás érvénytelenségét vonja maga után. A nyomozás során, illetve a tárgyaláson, ha megállapítható, hogy a tanú a vallomásában magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, a tanút ismételten figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

Kényszerintézkedés a tanúval szemben

Ha a tanú idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja, illetőleg az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik, elővezetése rendelhető el, vagy rendbírsággal sújtható. Ha a tanú önhibájából olyan állapotban jelenik meg (pl. részegen), hogy nem hallgatható ki, illetőleg az eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, a következő kihallgatására, illetve eljárási kötelezettségének teljesítése érdekében rendbírsággal sújtható vagy elővezetése rendelhető el. Az okozott költség megtérítésére kötelezni kell. A rendbírság összege ezer forinttól kétszázezer forintig, különösen súlyos vagy ismételt esetben ötszázezer forintig terjedhet. Rendbírság kiszabásáról kizárólag a bíróság és az ügyész határozhat. A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van. Az elővezetés elrendeléséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezik, és a rendőrség hajtja végre. Az elővezetés költségének a megfizetésére az elővezetést elrendelő határozatban megjelölt személyt kötelezni kell. Ha az elővezetés eredménytelen volt, akkor is kötelezni kell az elővezetni rendelt személyt a költség megfizetésére, azonban a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság a kötelezettet kérelmére különös méltánylást érdemlő okból mentesítheti az elővezetés költéségének megfizetése alól.

Tanúvédelem

A tanú védelmét biztosító különleges megoldásokat a tanú emberi jogainak tiszteletben tartása és a bizonyítás eredményességének szempontjai indokolják.

A tanúvédelem alkalmazott eszközei:

  1. a tanú adatainak zártan kezelése,
  2. a különösen védett tanúvá nyilvánítás,
  3. audiovizuális technikával bonyolított kihallgatás a tárgyaláson,
  4. a tanúvédelmi program,
  5. személyes védelem, őrzés.

A tanú adatainak zártan kezelése

A hatóság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanúnak a személyi adatait (a személyi adatok a következők: a tanú neve, a születési ideje és helye, anyja neve, a lakóhelyének és tartózkodási helyének címe, a foglalkozása, a személyazonosító okmányának a száma, valamint azt, hogy a terhelttel vagy a sértettel rokoni viszonyban van-e vagy hogy az ügyben más okból érdekelt vagy elfogult-e) az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeljék. Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, ettől kezdve hatóság biztosítja, hogy a tanú zártan kezelt adatai az eljárás egyéb adataiból ne váljanak megismerhetővé és a megidézett tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítják meg az arra jogosultak.

A tanú személyi védelme

A következő védelmi forma esetén a tanú védelme érdekében különösen indokolt esetben az eljárást folytató bíróság tanácsának elnöke, ügyész, illetve a nyomozó hatóság kezdeményezheti, hogy külön jogszabályban meghatározott formában biztosított személyi védelemben részesítsék a tanút (vagy rá tekintettel más személyt).

A személyi védelem konkrét módjára vonatkozó szabályokat a büntetőeljárásban résztvevők, valamint az eljárást folytató hatóság tagjai személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtásának szabályairól szóló 34/1999. (II. 26.) Korm. rendelet tartalmazza.

A tanú személyének titkosítása (a Tanúvédelmi Program)

Ha a büntetőeljárásban részt vevő tanú, sértett, terhelt, illetve ezen személyek hozzátartozója, továbbá az érintettre tekintettel fenyegetett helyzetben lévő más személy védelme személyi védelem keretében nem biztosítható, akkor ún. Védelmi Program keretében kell védelemben részesíteni. A rendőrség a fenyegetett helyzetben lévő személlyel megállapodást köt. A Védelmi Program felelőse a Tanúvédelmi Szolgálat, amely a rendőrségen belül a Védelmi Program ellátására szervezett egység. Védelmi Programra megállapodás a kiemelkedő súlyú bűncselekménnyel összefüggő büntetőeljárásban részt vevő, a hatósággal együttműködő tanúval, sértettel vagy terhelttel köthető. A védelmi program részletes szabályait a 2001. évi LXXXV. törvény tartalmazza.

A különösen védett tanú

A különösen védetté nyilvánított tanú vallomása a bizonyítás teljes értékű anyagává válik anélkül, hogy a tárgyaló bíró és a védelem látta vagy tárgyaláson kikérdezte volna a tanút, vagy a védelemnek lehetősége lenne az eljárás bármely szakaszában őt megismerni, hozzá személyesen kérdéseket intézni.

Különösen védetté nyilváníthatja a bíróság (nyomozási bíró) a tanút, ha

  1. vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,
  2. a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható,
  3. személye, tartózkodási helye, valamint az a tény, hogy az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tanúként kívánja kihallgatni, a terhelt és a védő előtt ismeretlen,
  4. személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.

A különösen védett tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, nem idézhető a tárgyalásra, a védelem számára személyében ismeretlen marad. A különösen védett tanú meghallgatásán csak a (nyomozási) bíró és az ügyész lehet jelen.

Az audovizuális technikával bonyolított tanúkihallgatás a tárgyaláson

Az áldozat- és tanúvédelem kapcsán az audiovizuális technikával történő kihallgatással lehetőség nyílik arra, hogy a közvetlenség elvének és a védelem közvetlen kérdezési jogának sérelme nélkül a tanú kihallgatása úgy történjen, hogy a tanú egy elkülönített helyiségben tartózkodik és vele a kapcsolatot ún. zártcélú távközlő hálózat (kép és hang) útján biztosítják.

Hatósági tanú

A tanútól, aki tanúvallomás mint bizonyítási eszköz megadásával vesz részt a büntetőeljárásban, meg kell különböztetni a hatósági tanút, aki olyan érdektelen személy lehet, aki képes érzékelni és igazolni a nyomozási cselekmény elvégzését. A hatósági tanúként közreműködésre senki sem kötelezhető. A hatósági tanú költségeit a hatóság megtéríti.

Eljárás a távollévő terhelttel szemben

A büntetőeljárás gyorsítását és egyszerűsítését, valamint a megszökött elkövetők esetében történő igazságszolgáltatás ellehetetlenülésének az elkerülését célozza az a törvényi lehetőség, amely szerint a büntetőeljárás az olyan terhelttel szemben is lefolytatható, aki ismeretlen helyen tartózkodik.

A Be. 526. §-a szerint tehát a távollévő terhelttel szemben is lefolytatható a büntetőeljárás.

A Be. 527. § (1) bekezdése szerint a nyomozás lefolytatható azzal az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben, akinek a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre. Ebben az esetben elfogatóparancsot kell kibocsátani és abban az esetben, ha a terheltnek nincs védője, akkor védőt kell a részére kirendelni.

Az ügyész akkor emel vádat, ha a terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre és megalapozottan feltehető, hogy a terhelt megszökött vagy elrejtőzött, és a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek egyébként nincs akadálya, továbbá a bűncselekmény tárgyi súlya vagy az ügy megítélése ezt indokolja. Ellenkező esetben az eljárást fel kell függeszteni. Ilyen esetben az eljárással kapcsolatban létrejött iratokat (vádirat, idézés) a terhelt részére hirdetményi úton kell kézbesíteni, a védőnek pedig meg kell küldeni.

Ez a lehetőség rendelkezésre áll abban az esetben is, ha a terhelt a vádemelést követően távozik ismeretlen helyre. Ebben az esetben a büntetőeljárás folytatásának és a távollévő terhelt esetén irányadó szabályok alkalmazásának a feltétele az, hogy a bíróság elfogatóparancs kibocsátása révén kísérletet tegyen a terhelt előkerítésére, illetve ennek sikertelensége esetén az ügyész ezt indokoltnak tartsa. Abban az esetben, ha az ügyész ilyen indítványt nem tesz, úgy a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben indított büntetőeljárást felfüggeszti.

A terhelt távollétében tartott tárgyaláson a védő részvétele kötelező.

Abban az esetben, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések eredményre vezettek az elsőfokú határozat elfogadása előtt, a bíróság az előző tárgyalási anyag ismertetésével a tárgyalást folytatja, szükség esetén bizonyítást vesz fel és így fog érdemi határozatot hozni. Ha a terhelt felkutatására tett intézkedések az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után vezettek eredményre, a terhelt a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a fellebbezés bejelentése helyett a tárgyalás megismétlését kérheti.

Ha a terhelt a bíróság jogerős határozata után kerül elő és válik ismertté, javára perújítási indítványt lehet előterjeszteni.

(forrás: www.magyarorszag.hu)

Vissza

Keresés

Kapcsolat

Megközelítés

1054 Budapest, Tüköry u. 3. II.