• hu

+36-70 947-9950

A kártalanítás

A kártalanítás

Az Alaptörvény rögzíti, hogy “akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult”. Ennek megfelelően rendelkezik a büntetőeljárásjogi törvény a kártalanítás szabályairól, amelyek azt célozzák, hogy amennyiben utóbb, a lefolytatott büntetőeljárás eredményeképpen az érintett ellen alkalmazott egyes, a személyi szabadság korlátozásával járó kényszerintézkedések vagy büntetések, intézkedések alaptalannak minősülnek vagy felülvizsgáltatnak, akkor a megalapozatlan fogvatartásért az illető anyagi jóvátételt kaphasson.

Elsősorban kártalanítás jár az előzetes letartóztatás, a házi őrizet és az ideiglenes kényszergyógykezelés miatt, ha a nyomozást azért szüntették meg, mert a cselekmény nem minősült bűncselekménynek, nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése, nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt, valamely büntethetőséget kizáró ok volt megállapítható, a bűncselekmény büntethetősége elévült, vagy a bűncselekményt korábban már jogerősen elbírálták.

Ugyancsak kártalanítás jár, ha a bíróság a terheltet felmentette vagy az eljárást büntethetőséget megszüntető ok miatt szüntette meg vagy a terhelt bűnösségét ugyan megállapította, de nem szabott ki szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munkát, pénzbüntetést, foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kitiltást, sportrendezvények látogatásától való eltiltást vagy kiutasítást.

Ha a bíróság a terhelt bűnösségét határozatában megállapította, kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért és házi őrizetért, ha annak tartama meghaladta a jogerősen kiszabott szabadságvesztés, elzárás vagy a közérdekű munka tartamát, a pénzbüntetés napi tételeinek a számát, illetve a javítóintézeti nevelés tartamát.

Ugyanakkor viszont nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt a hatóságok elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg; a tényállás megállapításának meghiúsítása érdekében bűncselekményt követett el és ezt a jogerős ítélet megállapította; a hatóságok megtévesztésére törekedett és ezzel neki felróhatóan okot adott arra, hogy a gyanú rá terelődjön, illetve ennek következtében az előzetes letartóztatás, házi őrizet, illetőleg kényszerintézkedés, kényszergyógykezelés elrendelését, illetve meghosszabbítását elrendeljék. Szintén nincs helye kártalanításnak, ha az előzetes letartóztatást azért rendelték el, mert a lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet, távoltartás vagy óvadék szabályit megszegte, felmentés esetén pedig a kényszergyógykezelését rendelték el.

Másrészt kártalanítás jár az elítéltnek a jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, elzárásért, javítóintézeti nevelésért, illetve kényszergyógykezelésért, ha utóbb rendkívüli jogorvoslat folytán felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, számára jóvátételi munka végzését írták elő, megrovásban részesítették, illetve az eljárást vele szemben megszüntették vagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el.

Ilyen esetben nincs ugyanakkor helye kártalanításnak, ha a terhelt az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapult, illetve ha felmentése esetén kényszergyógykezelését rendelték el.

A kártalanítás módjára és mértékére a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.

A terhelt a kártalanításra okot adó határozat kézbesítésétől számított 6 hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt annál a bíróságnál, amely az előzetes letartóztatását, házi őrizetét vagy ideiglenes kényszergyógykezelését elrendelte.

Ha a terhelt meghal, örököse is kártalanítási igényt terjeszthet elő a 6 hónapos határidő alatt, vagy a már megindult kártalanítási eljárás folytatását kérheti.

A kártalanítási igény tekintetében a Ptk. szerint illetékes és hatáskörrel rendelkező polgári bíróság jár el.

A megítélt kártalanítási összeget az állam mint alperes köteles megfizetni.

(forrás: www.magyarorszag.hu)

Vissza

Keresés

Kapcsolat

Megközelítés

1054 Budapest, Tüköry u. 3. II.