Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). A bűncselekmény elkövetője kifejezés magában foglalja a tetteseket és a részeseket. Minden bűncselekménynek van elkövetője, ugyanis elkövető nélkül a bűncselekmény létrejötte fogalmilag kizárt.
Minden bűncselekmény törvényi tényállásának szükségszerű eleme az elkövető, vagyis a bűncselekmény alanya. A bűncselekmény alanyává válásnak két feltétele van, egyrészt a 14. életév betöltése – ugyanakkor kivételként a törvény egyes bűncselekmények esetén lehetővé teszi az elkövetéskor a 12. életévét betöltött elkövető büntetőjogi felelősségre vonását, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással – másrészt a legalább korlátozott beszámítási képesség.
A büntetőjog megkülönböztet általános alanyt és speciális alanyt.
Az általános alanyt „aki” szóval jelöli a törvényi tényállás, amely azt jelenti, hogy a bűncselekményt bárki elkövetheti. A speciális alany valamilyen olyan, az általánostól eltérő tulajdonsággal rendelkezik, amelynél fogva az adott bűncselekményt csak ilyen személy követheti el. E bűncselekményeket sajátképi bűncselekményeknek nevezi a büntetőjog.
A tetteseken belül a törvény megkülönbözteti az önálló, egyedüli vagy közvetlen tettest, a közvetett tettest és a társtettest.
Önálló tettes
Az önálló, egyedüli vagy közvetlen tettes az, aki a bűncselekményt saját maga egyedül, esetleg valamilyen tárgy, eszköz, energia vagy természeti erőforrás felhasználásával valósítja meg.
Közvetett tettes
A közvetett tettesnek azt nevezzük, aki szándékos bűncselekmény törvényi tényállását olyan személlyel követteti el, aki nem büntethető. Ezen személyek büntethetőségét a törvény zárja ki, így nem büntethető a gyermekkorú, a kóros elmeállapotú, a kényszer vagy fenyegetés hatása alatt álló személy, illetve a tévedésben lévő elkövető.
Társtettes
Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
Részes
Az elkövetői körbe tartoznak a részesek, amelyen belül a törvény megkülönbözteti a felbujtót és a bűnsegédet. A részesek jellemzője, hogy törvényi tényállást nem valósíthatnak meg, tehát tevékenyen nem vesznek részt a bűncselekmény elkövetésében.
Ugyanakkor a törvény szerint a részesekre – legyen az felbujtó vagy bűnsegéd – a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. A felbujtó magatartása súlyosabb megítélés alá esik, mint a bűnsegéd magatartása, adott esetben a bűnsegédnél a törvény a büntetés jelentősebb enyhítésére is lehetőséget biztosít.
Felbujtó
A felbujtó magatartása súlyosabb megítélés alá esik, mint a bűnsegéd magatartása, adott esetben a bűnsegédnél a törvény a büntetés jelentősebb enyhítésére is lehetőséget biztosít. Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Az elkövetési magatartás teljesen változó lehet, a feltétel azonban az, hogy az elkövető esetében szándékkiváltó hatást érjen el.
Bűnsegéd
A bűnsegéd körében megkülönböztethető a pszichikai bűnsegéd és a fizikai bűnsegéd.
A pszichikai bűnsegéd az, aki az elkövetőnél már kialakult bűnözési szándékot erősíti, a fizikai bűnsegéd az, aki fizikai úton nyújt segítséget a bűncselekmény tettesének.
Abban az esetben, ha a felbujtó ezt követően segítséget is nyújt a tettesnek a bűncselekmény elkövetéséhez, úgy a bűnsegédi magatartás helyett a felbujtói tevékenységet kell megállapítani.
Tettességgel és részességgel kapcsolatos bírói gyakorlat:
BH 2018.5.133 A közvetett tettesség fogalma nem a büntetőjogi felelősség alapját jelenti, hanem a tettesség egyik esetét jelöli. Közömbös az elbíráláskori törvény választása és a büntetőjogi felelősség kérdése szempontjából, hogy az elkövetéskor a közvetett tettesi elkövetői magatartásnak nem volt kifejezett törvényi fogalma [Btk. 2. §; 12-13. §].
[1] A kerületi bíróság 2016. április 19-én kihirdetett ítéletével a terheltet 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont], 34 rendbeli közvetett tettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont] és 4 rendbeli közvetett tettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (3) bek. b) pont] miatt halmazati büntetésül 3 év 10 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 4 évre gazdasági társaság vezető tisztségviselésével járó foglalkozástól eltiltásra ítélte. Ugyanakkor a terheltet az ellene számvitel rendje megsértésének bűntette [1978. évi IV. tv. 289. § (1) bek. a) és b) pont, (4) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette és az ellene csalás bűntette [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (5) bek. b) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
[2] Érdemben elbírálta T. É., M. B., D. P., F. M., N. Zs., G. M.-né, D. M. magánfelek polgári jogi igényét, míg a további magánfeleket polgári jogi igényük érvényesítésével egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról és a bűnjelekről, valamint kötelezte a terheltet a bűnügyi költség viselésére.
[3] A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2017. június 12-én jogerős ítéletével a terhelt szabadságvesztés-büntetését 2 év 6 hónapra enyhítette, ezt meghaladóan pontosításokkal érdemben helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
[4] Az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás lényege szerint az elkövetés idején a terhelt a főtevékenységként gépjármű-kereskedelemmel foglalkozó G. P. H. Kft. (a továbbiakban G. Kft.) egyedüli, így önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője volt. A társaság két b.-i telephelyen új, illetve használt gépkocsik értékesítésével foglalkozott. Az új gépkocsik értékesítésére irányuló tevékenység magában foglalta a vásárláshoz kapcsolódó kölcsönügyletek intézését is, míg a használt autók értékesítése megbízás alapján, az ehhez kapcsolódó kölcsön ügyintézésével történt. Emellett a terhelt érdekeltségébe tartozott az ugyancsak b.-i székhelyű P. A. Bt., amely szintén gépjármű-kereskedelmi tevékenységet folytatott (3. és 8. tényállási pontok).
[5] Az ítéleti tényállás szerint a terhelt gépjármű-értékesítés során 2008 júliusától 2009 februárjáig terjedő időszakban többféle elkövetési magatartással vagyoni haszonszerzés végett megtévesztéssel okozott kárt magánszemélyeknek és pénzintézeteknek. A kft. alkalmazottai a terhelt utasítására cselekedtek, ennek megfelelően adtak valótlan tartalmú tájékoztatást az ügyfeleknek a kifizetések teljesítésével kapcsolatban. Minden pénzügyi tranzakcióra csak a terhelt iránymutatásának megfelelően kerülhetett sor, kizárólag a terhelt bírt rendelkezési joggal a társaság több pénzintézetnél vezetett folyószámlái felett és a banki pénzmozgásokról is csak ő értesült. Tisztában volt a cég fizetésképtelenségével és a vádbeli időben úgy vállalkozott járművek eladására, hogy erre irányuló ügyleti akarata hiányzott és célja valójában a sértettek megtévesztésével a hitelintézetek által utalt kölcsönösszeg és a sértetti befizetések megszerzése volt.
[6] Saját tulajdonú, használt gépkocsit értékesítésre kínáló természetes személyek megbízási szerződést kötöttek a G. Kft.-vel a jármű rögzített áron való értékesítésére. A gépkocsik eladását követően azonban a befolyt vételár nem került a sértetteknek kifizetésre (5-7.; 13-14.; 29.; 38-39. tényállási pontok).
[7] Ugyancsak használt gépjárművekre kötött megbízási szerződés alapján kerültek a G. Kft.-hez azok az autók, amelyeket a cég az önszerződés jogával élve maga vásárolt meg úgy, hogy a vételárat készletfinanszírozási szerződés keretében teljesítette, a banki hitel lehívásával egyidejűleg vételi jogot biztosítva a hitelintézetnek. Annak ellenére, hogy a hitelintézet folyósította a hitelt, a kft. a vételárat a sértettekkel nem rendezte és a hitel összegét sem törlesztette (2-3.; 8-9.; 12.; 15-17.; 19-21.; 23; 26-28.; 32.; 34.; 36. tényállási pontok).
[8] Azon új gépkocsit vásároló ügyfelek esetében, akiknek régi, kölcsönnel terhelt autóját a vételárba beszámították, megállapodásuk szerint a használt járművet a kft. vásárolta meg azzal, hogy a továbbiakban a kölcsön törlesztését magára vállalja. Ezután a kölcsön törlesztése és lezárása elmaradt, azonban a beszámított autót a cég értékesítette, miközben a pénzintézet továbbra is az eredeti szerződő féltől követelte a törlesztést (4.; 10.; 11.; 22.; 33. tényállási pontok).
[9] Az új gépkocsit vásárolni szándékozó ügyfelek által befizetett előleg átvétele után a terhelt kölcsönszerződést kötött a hitelintézettel, amely a kölcsön összegét a kft. számlájára utalta. A G. Kft. a gépkocsik beszerzési árát a gyártónak készletfinanszírozási szerződés alapján hitelből teljesítette, a hitelt azonban nem törlesztette. Így a fedezetül lekötött gépkocsit a készletfinanszírozó hitelintézet vette birtokba, miközben a sértett magánszemély a kölcsön adósává vált ugyan, de járművet nem szerzett (10.; 18.; 24-25.; 35. tényállási pontok).
[10] További sértettek használt gépkocsi vásárlására fizettek előleget a kft.-nek, a készletfinanszírozás keretében vásárolt járművet azonban nem kapták meg, miközben a befizetett előleget sem fizették vissza nekik (31.; 37. tényállási pontok).
[11] A mozgáskorlátozottaknak járó 300 000 forintos utalvány felhasználásával használt gépkocsit vásárló sértettnek arra tettek ígéretet, hogy az utalvány összegét a későbbiekben átutalják neki, erre azonban nem került sor (30. tényállási pont).
[12] Négy hitelintézettel a terhelt cége nevében gépjármű-kereskedelmi hitelfinanszírozási megállapodást kötött, amely értelmében egyedi lehívások formájában személygépkocsik megvásárlásának finanszírozására 90 napos, illetve 6 hónapos futamidő mellett folyósítottak kölcsönt a kft.-nek, vételi jog alapítása mellett.
[13] A B. P. Fióktelep Magyarország részéről folyósított összesen 14 891 000 forint hitelből 12 gépkocsi vásárlására utaltak át kölcsönt, ezek közül három gépkocsit a G. Kft. a keretszerződés terhére a hitelintézettől lehívott kölcsönből megvásárolt, de az eredeti tulajdonosoknak a vételárat nem fizette ki, hanem őket különféle kifogásokkal hitegette. Két gépjármű beszerzési árát az M. Bank Zrt. 2008. október 13-án folyósította, azonban mindkét gépkocsi 2008. december 17-én készletfinanszírozási kölcsönszerződés alapján a B. P. Fióktelep Magyarország által is finanszírozásra került (40. tényállási pont).
[14] A B. A. Zrt.-től a G. Kft. nevében 6 132 000 forint összegben vett igénybe kölcsönt 4 gépkocsi vásárlására, amelyek közül kettőt a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom ellenére továbbértékesített, egyet az eredeti tulajdonos szállíttatott el a kft. telepéről, egyet totálkáros állapotban valójában más személy vett meg. A járművekre felvett kölcsön ellenére nem fizette ki a vételárat az eredeti tulajdonosoknak.
[15] A B. P. Zrt.-től a kft. nevében eljárva 8 gépjárműre vett fel 9 156 000 forint összegben kölcsönt, ám az eladóknak a vételárat nem egyenlítette ki, ezért 7 gépkocsit a megbízók elszállítottak, egy totálkáros járműről, amely megvásárlására 1 190 000 forint hitelt vett fel, az sem állapítható meg, hogy bármikor a G. Kft. birtokába került volna.
[16] Az M. Bank Zrt. az M. S. Zrt. mint szállító számlájára utalással 4 bemutató célú gépjármű megvásárlására, 1 további járműnél pedig közvetlenül a G. Kft.-nek folyósított összesen 18 277 200 forint kölcsönt. A fedezetként lekötött járművek nem voltak fellehetőek (41-43. tényállási pont).
[17] Az eljárt bíróság jogi értékelése szerint - a terheltre nézve kedvezőbb elbíráláskori törvény helyes alkalmazásával - a hitelintézetek sérelmére elkövetett 4 rendbeli csalási cselekményét [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont] a terhelt folytatólagosan, tettesként követte el, figyelemmel arra, hogy az általa vezetett gazdasági társaság valós helyzetét ismerve, a teljesítés szándéka nélkül maga írta alá a készletfinanszírozási együttműködési megállapodást és egyedi szerződésekkel, kölcsönök lehívásával vett igénybe ismétlődően hitelt. A további terhére rótt [34 esetben a Btk. 373. § (2) bekezdés bc) alpontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint, 4 esetben a Btk. 373. § (2) bekezdés bc) alpontjára figyelemmel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő] vagyon elleni bűncselekmények tekintetében közvetett tettesi elkövetést állapított meg. Ezekben az esetekben nem maga a terhelt intézkedett, hanem az általa kidolgozott üzletpolitikának megfelelően, a társaság pénzügyi helyzetét illetően megtévesztett munkatársai jártak el, akik a terhelt utasítása szerint tájékoztatták az ügyfeleket, írtak alá a kft. nevében megbízási szerződéseket és vettek át pénzt. A tévedésben lévő alkalmazottak révén megtévesztett sértettek esetében a terhelt mint közvetett tettes tartozik büntetőjogi felelősséggel.
[18] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve.
[19] Arra hivatkozott, hogy az ügyben dr. U. M. és H.-né K. A. tanúk meghallgatása, a könyvszakértő tárgyalásra történő idézése, illetve írásszakértő bevonása iránt előterjesztett bizonyítási indítvány elutasításával a terheltet elzárták a védekezéshez való jogától. Kifogásolta, hogy a bíróság tévesen minősítette a terhelt elkövetői minőségét közvetett tettesként, mivel az elkövetéskori Btk. ezt nem ismerte és az alkalmazottakat gyanúsítottként hallgatták ki a nyomozás során. Sérelmezte, hogy a 40-43. tényállási pontban foglalt cselekmények tekintetében a tényállás ellentmond az írásszakértői vélemény megállapításának, így iratellenes, mivel a pénzintézetekkel kötött szerződések létrejöttekor a társaság fizetésképtelensége nem merült fel, az csupán később következett be.
[20] A védő elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a terhelt felmentését és a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését kérte.
[21] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami rendkívüli jogorvoslatban nem támadható. Nem vizsgálható a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága, továbbá nincs lehetőség a bizonyítási eljárás mikénti lefolytatása, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységének és a bűnösség kérdésének vitatására sem. A felülvizsgálati indítvány a bizonyítási indítványok elutasítására hivatkozással valójában a megállapított tényállás megalapozottságát vitatja, tartalmilag annak felderítetlenségét kifogásolva.
[22] Az irányadó tényállás szerint a terhelt által képviselt G. Kft. a B. P. Fióktelep Magyarországgal 2008. november 1-jén, a B. A. Zrt.-vel 2008. szeptember 9-én, a B. P. Zrt.-vel 2007. december 1-jén, az M. Bank Zrt.-vel 2007. szeptember 4-én kötött hitelkeret-szerződést (tényállás 40-43. pontjai). E cselekményeknél a kft. fizetési képessége, illetve a terhelt fizetési készsége szempontjából nem a hitelkeret-szerződés megkötésének időpontja releváns, hanem az, amikor az egyes, rendszám szerint beazonosított gépjárművek finanszírozására a terhelt a kölcsönt a keretösszeg terhére igénybe vette. A 40-42. pontok esetében a tényállás tartalmazza, hogy a G. Kft.-t képviselő terheltnek az egyes gépkocsik vételárának finanszírozására lehívott kölcsönök törlesztése nem állt szándékában és arra lehetősége sem volt. A 43. pontban írt tényállásban szereplő négy gépkocsira felvett összegeket a terhelt kérelmére a hitelintézet újrafinanszírozta és ennek kezdeményezésekor a terhelt tudva, hogy a kölcsönöket már nem lesz képes törleszteni, megtévesztette az M. Bank Zrt.-t. Ezen túlmenően a 2009. január 27-én - amikor a cég már saját vagyonát is elvesztette - úgy kötött a terhelt a G. Kft. nevében kölcsönszerződést egy személygépkocsira, hogy annak törlesztésére lehetősége sem volt. A terhelt tehát az egyes gépkocsikra vonatkozó (újra)finanszírozási kérelem benyújtásakor tudta, hogy a hitel törlesztésére a G. Kft. nem lesz képes, arra szándéka sem volt, így teljesítési készsége hiányzott. Ezt támasztja alá, hogy a terhelt - az önszerződés jogával élve - olyan gépkocsikat is finanszírozott ilyen módon, amelyek értékesítésével az ügyfelek a G. Kft.-t bízták meg. Ezekben az esetekben a terheltnek a keretfinanszírozási szerződés alapján folyósított vételár ügyfelek részére történő kifizetése sem állt szándékában, ezen ügyfelek pedig több esetben elszállították az autókereskedésből a gépkocsit, amely miatt az egyes hitelek biztosítására kikötött vételi jog fedezete is kikerült a terhelt hatóköréből, hiszen azokat már nem tudta a hitelintézet rendelkezésére bocsátani. A terhelt fizetési készségére levont következtetést és e tekintetben a tényállást vitató részében a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt.
[23] Nem alapos a felülvizsgálati indítvány a közvetett tettesi minőség megállapítását sérelmező részében sem. A közvetett tettesség intézménye a joggyakorlatban 2009. augusztus 9-e előtt is létezett, a hatályos Btk.-hoz fűzött indokolás szerint a "közvetett tettes fogalmát a joggyakorlat alakította ki és évtizedek óta alkalmazza". A jogalkotó tehát csak meghatározta a már létező jogintézmény fogalmát (Bfv.III.847/2016/7.).
[24] Az indítványnak a közvetlen értékesítést lebonyolító alkalmazottak tekintetében a megalapozott gyanú fennállására hivatkozása kívül esik a felülvizsgálat körén, mivel a bíróság kizárólag a terhelt büntetőjogi felelősségéről rendelkezett.
[25] Az eljárt bíróságok feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem vétettek. Erre figyelemmel az ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
[26] A védő felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[27] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A törvényi feltételeknek megfelelő törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság jogerős ítéletében törvénysértően állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét [Be. 416. § (1) bek. a) pont], vagy törvénysértő büntetést szab ki [Be. 416. § (1) bek. b) pont]. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket pedig a törvény taxatíve sorolja fel [Be. 416. § (1) bek. c) és d) pont]. Végül a Be. 416. § (1) bekezdése pedig valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye.
[28] A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért a törvényi kereteken kívül eső anyagi vagy eljárásjogi szabálysértések még valóságuk esetén sem vehetők figyelembe.
[29] A felhozott eljárási okok nem képezik felülvizsgálat tárgyát.
[30] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[31] A felülvizsgálati eljárásban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[32] Amint az a tényállásból kitűnik, a cég a banknak, az autótulajdonosok pedig a cégnek voltak az ügyfelei. A cég azzal az indokkal vett fel hitelt, hogy a tulajdonosoknak teljesíteni tudjon, a járművet pedig azért vette át, hogy a bank felé a hitel fedezetéül szolgáljon. Kétségtelen, hogy a cégnek ebben a konstrukcióban egyaránt teljesítenie kellett volna a hitelintézet és az autótulajdonosok felé is. Ugyanakkor a terhelt a bank által folyósított kölcsönből sem fizette ki a járműveket eladó személyeket, ekként az autók átvétele valójában csak ürügy volt a banki hitel megszerzése érdekében. A terhelt meghatározó tudattartalma szempontjából az irányadó tényállás egyértelműen azt rögzíti, hogy sem a vételár kifizetése, sem a kölcsön törlesztése nem állt a szándékában. A terhelt fizetési készségére, ekként az elkövetési szándékára a cselekménysorozat egészét vizsgálva lehet következtetni és e tekintetben a tényállást vitató részében a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt.
[33] A kifejtettek szerint a felülvizsgálati indítvány a bizonyítékok mérlegelését, annak alapján a tényállás megállapítását sérelmezte.
[34] Ez azonban - a már kifejtettek szerint - felülvizsgálat tárgya nem lehet.
[35] Az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog sérelme nélkül állapították meg. Rámutat a Kúria, hogy a terhelt közvetett tettesi felelőssége megállapíthatóságának nem akadálya, hogy annak jogi meghatározását csak 2009. augusztus 9-i hatállyal iktatta a 2009. évi LXXX. törvény 3. §-a az 1978. évi IV. törvény 20. § (2) bekezdésébe. A törvény miniszteri indokolása is rámutat, hogy a közvetett tettesség fogalmát a joggyakorlat évtizedek óta alkalmazza, annak a törvény általi meghatározását csupán a jogbiztonság és a normavilágosság követelte meg. A terhelt tettesi elkövetői felelősségét azonban a módosítást megelőzően is megalapozta, ha a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető, vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósította meg.
[36] A közvetett tettes fogalmát ugyanígy határozza meg a jelenleg hatályos Btk. 13. § (2) bekezdése is. Az ítéleti tényállás tartalmazza a közvetett tettességet megalapozó, az alkalmazottak tévedésére alapított tényeket, így az elkövetői minőség megállapítása is törvényes.
[37] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.290/2017.)
BH 2020.5.129 A részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe [Btk. 13-14. §, 356. §].
[1] Az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt N. P. J. és 11 társa ellen a főügyészség emelt vádat a törvényszékre 2013. május 28. napján benyújtott vádiratában, köztük a X. rendű vádlottal szemben
- 1 rendbeli adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. tv. - továbbiakban: korábbi Btk. - 310. § (1) bek., (4) bek.], mind, bűnsegéddel, és
- 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §), mint bűnsegéddel szemben.
[2] A törvényszék a 2018. november 6. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a X. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki
- bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [2012. évi C. tv. - továbbiakban: Btk. - 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont], és
- bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §).
[3] Ezért őt - a halmazatra történő utalás feltüntetését mellőzve - 1 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte.
[4] A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
[5] A szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a vádlott által őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította.
[6] Kimondta, hogy a szabadságvesztés esetleges végrehajtása során a vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[7] Az ellentétes irányú fellebbezések bejelentése okán eljáró ítélőtábla a 2019. június 6. napján kihirdetett ítéletében az elsőfokú ítéletet a X. rendű vádlott vonatkozásában oly módon változtatta meg, hogy e vádlottal szemben az elsőfokú ítéletet a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette és a bűnsegédként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége tekintetében hatályon kívül helyezte, és az eljárást a vádlottal szemben - ítélt dolog miatt - megszüntette.
[8] A megszüntetés okaként azt jelölte meg, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően - 2019. április 15-én - a kerületi bíróság jogerős ítéletet hozott, melyben a X. rendű vádlottat a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt - halmazati büntetésül - 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
[9] Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a törvényszék eljárási szabályt sértett akkor, amikor a kerületi bíróság előtt folyó, kisebb súlyú, de hasonló elkövetési magatartást tartalmazó ügyet nem egyesítette, mert ennek az lett a következménye, hogy az ugyanazon elkövetési időszakra eső, költségvetést károsító cselekményt ítélt dologként kellett figyelembe vennie az ítélőtáblának, s ez eredményezte az eljárás megszüntetését.
[10] Miután az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a X. rendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletet a terhére megállapított valamennyi bűncselekmény tekintetében hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette, erre figyelemmel a Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt.
[11] A másodfokú nyilvános ülésen az ügyészség nem képviseltette magát. A 2019. június 6. napján kihirdetett és a fellebbviteli főügyészség részére 2019. július 3. napján kézbesített ítélet ellen az ügyészség a X. rendű vádlott terhére fellebbezést jelentett be a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és új másodfokú eljárás lefolytatása végett. Az ügyészség fellebbezése a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja alapján az ellentétes döntést sérelmezi, ezért a harmadfokú eljárás lefolytatását megalapozza.
[12] A X. rendű vádlott és védője a másodfokú ítéletet tudomásul vették.
[13] A másodfellebbezést bejelentő fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az ítélőtábla részéről a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában a "res iudicata" megállapítására törvénysértően került sor.
[14] Indokolásában kifejtette: a törvényszék ítéletének a X. rendű vádlottat is érintő 2. tényállási pontja szerint a X. rendű vádlott 2010. január 25. napjától a IX. rendű vádlott (a T. E. Kft. ügyvezetője) felkérésére a C. C. Kft. ügyvezetője volt. A cége nevében fiktív számlákat állított ki, azokat a IX. r. vádlott utasításainak megfelelően aláírta. A IX. r. vádlottnak teljes körű képviseleti jogosultságot adott a C. C. Kft. nevében történő eljárásokhoz is.
[15] Így a IX. r. vádlott intézte a T. E. Kft. és a X. rendű vádlott ügyvezetése alatt álló C. C. Kft. irányából fiktív "fedőszámlák" kibocsátását az M. Kft. felé, mely azokat könyvelésében elhelyezte, s a számlák áfatartalmát jogosulatlanul levonásba helyezte. Az elkövetési időszak 2010 I. és II. negyedéve.
[16] A főügyészség a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján végindítványában az általa benyújtott vádiratban megjelölt elkövetői minőségen - bűnsegéd - nem változtatott, az adócsalás bűntettének és a magánokirat-hamisítás vétségének rendbeliségén módosított, s 2-2 rendbeli cselekményben indítványozta a X. rendű vádlott bűnösségének kimondását.
[17] Az ítélőtábla másodfokú határozatába átemelte a kerületi bíróság jogerős ítéletének tényállását, melynek lényege szerint a X. r. vádlott mint a C. C. Kft. ügyvezetője és tagja 2010. év I-II. és III. negyedévében az M. Kft. felé kibocsátott fiktív számlák összegének utalásával generált számlaforgalmat 25 millió forint összegű hitelkérelem kedvező elbírálása érdekében használta fel. A folyósított hitelt a vádlott felvette, de nem törlesztette. A vádlott és az általa vezetett C. C. Kft. a bank számára elérhetetlenné vált, ezért a bank a G. H. Zrt. készfizető kezességével nyújtott állami kamat- és garanciadíj-támogatást hívta le, amellyel a vádlott a költségvetésnek 19 652 836 forint vagyoni hátrányt okozott.
[18] Az ítélőtábla téves érvelése szerint a megszüntetés szempontjából nem bír relevanciával az, hogy a törvényszéki ügyben a X. rendű vádlottat bűnsegédként, míg a kerületi bíróság ügyében tettesként vonták felelősségre, ennek csak a folytatólagosan elkövetett cselekmények esetén lenne jelentősége. Az azonos időszakban, azonos számlák felhasználásával elkövetett költségvetést károsító bűncselekmények esetén ennek nincs jelentősége.
[19] A másodfellebbező szerint azonban az ítélőtábla nem vette figyelembe az EBH 2019.B6. számú elvi határozatban, valamint a Kúria Bhar.III.201/2015/4. számú határozatában is kifejtett azon bírói gyakorlatot, miszerint a részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény mint tényálláson kívüli magatartás nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe. A részesi magatartások is csak akkor alkotnak törvényi egységet, ha azonos tettes cselekményeihez kapcsolódnak; ha a részes különböző tettesek által elkövetett alapcselekményhez fűződően követnek el költségvetési csalást, a részesi cselekmények rendbelisége a tettesi alapcselekményhez igazodik.
[20] Az ítélőtábla hivatkozott jogerős határozata tettesként ítélte el a X. rendű vádlottat, jelen ügyben pedig az állapítható meg, hogy a X. rendű vádlott egy másik elkövető cselekményéhez nyújtott segítséget, ily módon ítélt dologra hivatkozni ilyen körülmények alapján fogalmilag kizárt.
[21] A másodfellebbezést bejelentő szerint egyéb eljárási szabálysértést is vétett az ítélőtábla, amikor nyilvános ülésen bizonyítást vett fel, beszerezte a kerületi bíróság jogerős ítéletét, és azt az ítélkezése alapjául mint okirati bizonyítékot felhasználta. Márpedig ezt csak tárgyaláson tehette volna meg.
[22] Minderre tekintettel - fellebbezése szerint a Be. 625. § (2) bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjára - a X. rendű vádlottat érintően a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az ítélőtábla új eljárásra utasítása szükséges.
[23] A Legfőbb Ügyészség a joghatályos ügyészi másodfellebbezést fenntartotta.
[24] Átiratában utal az ítélőtábla által megvalósított azon eljárási jogszabálysértésre is, hogy a tárgyalás helyett nyilvános ülésen vett fel bizonyítást, amelynek keretében beszerezte a kerületi bíróság jogerős ítéletét, amelyet ítélkezése alapjául felhasznált.
[25] Az iratokból megállapíthatóan azonban az ítélőtábla a X. rendű vádlottal szemben hozott ítéletet annak ellenére fogadta el a tényállás kiegészítésének alapjául, hogy azt ismertette volna, amelyre még a nyilvános ülésen sem került sor.
[26] Ekként a Be. 625. § (4) bekezdése alapján ez okból is a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt.
[27] A bejelentett ügyészségi fellebbezés a Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján megnyitotta a harmadfokú eljárás lehetőségét, az a törvény szerint joghatályos.
[28] Tekintettel arra, hogy az ügyészség a X. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a Kúria mint harmadfokú bíróság a másodfellebbezések elbírálására a Be. 620. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 621. § (2) bekezdésében foglaltakra - az ügyben nyilvános ülést tűzött ki.
[29] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az ügyészségi fellebbezést fenntartotta, azt az átiratukban foglaltakkal egyezően indokolta.
[30] A X. rendű vádlott védője perbeszédében - arra hivatkozással, hogy köti a védence nyilatkozata - a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
[31] A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén [Be. 615. § (1) bek.].
[32] A 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
[33] a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
[34] b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,
[35] c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[36] Az adott ügyben a másodfokú bíróság a X. rendű vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletét - valamennyi, első fokon terhére megállapított bűncselekmény, így a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette és a bűnsegédként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége tekintetében - hatályon kívül helyezte, és az eljárást a vádlottal szemben - ítélt dolog címén - megszüntette.
[37] Így a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott.
[38] Ezen rendelkezés alapján az ügyész által a X. rendű vádlott terhére bejelentett fellebbezés okán helye van a harmadfokú eljárásnak.
[39] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
[40] A Kúria a joghatályos és érdemi fellebbezés elbírálása során a X. rendű vádlott terhére bejelentett fellebbezést alaposnak találta.
[41] A Be. 567. § (1) bekezdés b) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha a cselekményt jogerősen elbírálták.
[42] A Kúriának tehát a X. rendű vádlott tekintetében - a másodfellebbezés okán - azt kellett vizsgálni, hogy az irányadó tényállásra figyelemmel a Be. 4. § (3) bekezdése szerinti "res iudicata", mint büntetőeljárási akadály fennállt-e.
[43] Ennek törvénysértő megállapítását sérelmező, és a vizsgálandó tényállást is tartalmazó ügyészségi másodfellebbezés alapos.
[44] Az ítélőtábla határozatába átemelve a X. rendű vádlott korábbi ügye jogerős ítéletének tényállását, tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy "a vádlott, mint a gazdasági társaság ügyvezetője (korábbi ügyében) a jogerős tényállás értelmében az állami hitelgarancia fiktív számlázáson alapuló, megtévesztéssel való lehívásával okozott vagyoni hátrányt a költségvetésnek, míg folyamatban lévő ügyben a gazdasági társaság korábbi ügyben is felhasznált azonos fiktív számláival nyújtott segítséget a befogadó gazdasági társaság által elkövetett, és ugyancsak költségvetést károsító bűncselekményhez. E két magatartás a költségvetési csalás törvényi konstrukciója okán nem állhat egymással halmazatban, ezért ítélt dolognak kell tekinteni. Jelen ügyben nem bír relevanciával, hogy a jogerős elítélésre tettesként, míg a jelen ügyben bűnsegédként került sor, mert az elkövetői alakzat, csak a folytatólagosan megvalósított cselekmények esetén jelent különböző cselekményt, míg az azonos időszakban, azonos számlák felhasználásával elkövetett költségvetést károsító bűncselekmények esetén ennek nincs jelentősége. A vádlott cselekményei csak alaki halmazatban állhatnak egymással, ezért kizárt két külön büntetőeljárásban való elbírálása még akkor is, ha csak az okozott vagyoni hátrány töredéke került jogerősen elbírálásra. Ha a két megemelt vád egy eljárásban került volna elbírálásra, a vádlott akkor is egy költségvetési csalásban és egy okirattal visszaélésben került volna elmarasztalásra."
[45] Az ítélőtábla ugyanis nem volt figyelemmel arra a Kúria által legutóbb az EBH 2019.B6. számú elvi határozatban kimondottakra, miszerint a részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény mint tényálláson kívüli magatartás nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe. A részesi magatartások is csak akkor alkotnak törvényi egységet, ha azonos tettes cselekményeihez kapcsolódnak; ha a részes különböző tettesek által elkövetett alapcselekményhez fűződően követte el a költségvetési csalást, a részesi cselekmények rendbelisége a tettesi alapcselekményhez igazodik (EBH 2019.B6.; BH 2015.178.).
[46] A törvényi egységkénti - így a folytatólagos egységkénti - értékelését kizárja az, ha a részesi magatartások különböző tettesek által elkövetett több alapcselekményhez kapcsolódnak (EBH 2010.2214.).
[47] Ezért a vádlott terhére értékelt, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettét [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] megvalósító részcselekmények nem alkothatnak a kerületi bíróság ítéletével elbírált, tettesként elkövetett költségvetési csalás részcselekményével törvényi egységet.
[48] Így mindazon részcselekmények, amelyekkel a X. rendű vádlott társainak a C. C. Kft. nevében elkövetett, összesen 187 794 424 forint vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettéhez nyújtott bűnsegélyt, önállóan, a tettesként elkövetett cselekménytől elkülönülten bírálandó el.
[49] Ezért az ítélőtábla törvénysértően helyezte hatályon kívül és szüntette meg az eljárást a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján res iudicata miatt azon cselekmények esetében, melyeket a X. rendű vádlott követett el.
[50] Rámutat a Kúria arra, hogy az iratokból megállapíthatóan a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett akkor is, amikor a X. rendű vádlott tekintetében beszerzett, korábbi elítélés iratanyagával úgy egészítette ki a tényállást, hogy tárgyalás helyett nyilvános ülést tartott, melyen a beszerzett ítélet ismertetésre sem került.
[51] A Be. 619. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Ebben az esetben tehát a másodfokú bíróság eljárása épp az ellentétes döntés tekintetében eredményezte a tényállás megalapozatlanságát, amely ugyanakkor a Be. 619. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban érvényesülő bizonyítás tilalma miatt nem orvosolható.
[52] Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a X. rendű vádlott vonatkozásában - figyelemmel a Be. 625. § (2) bekezdés a) pontjára és a 608. § (1) bekezdés e) pontjára - a Be. 625. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új másodfokú eljárásra utasította.
(Kúria Bhar. II. 1.261/2019.)
BH 2019.5.124 Elköveti társtettesként a rablás bűntettét, aki a társaival szándékegységben cselekedve járó motorral várakozik, és miután a társai a sértettől elvették a táskáját, és a gépkocsiba ugrottak, a táskáját visszaszerezni próbáló, és a gépkocsiba kapaszkodó sértettet a gépkocsival elindulva 30-40 méteren keresztül a földön vonszolja, amíg az a gépkocsit el nem engedi [Btk. 13. §, 365. §].
[1] A törvényszék a - megismételt eljárásban - 2017. május 23. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [2012. évi C. tv. (Btk.) 365. § (2) bek., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.].
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.
[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2018. március 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a III. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a vagyon elleni erőszakos cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont 1. ford., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] minősítette, a szabadságvesztést 7 évre súlyosította, míg egyebekben járulékos korrekciók mellett helybenhagyta.
[4] A tényállás lényege: 2014. április 1. napján 20.30 óra tájban K. belvárosában közlekedett a három terhelt. A III. r. terhelt vezette a tulajdonát képező személygépkocsit, utasai az I-II. r. terheltek voltak. A terheltek felfigyeltek a pénzváltóból kijövő, a parkoló személygépkocsijához igyekvő sértettre. Látták, hogy nála pénz van és valamelyikük ötletére eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében.
[5] A sértett a pénzváltóban 6 324 250 forint értékben vásárolt 20 500 eurót betette a személygépkocsijában lévő táskájába. A táskában volt még összesen 184 000 forint értékben a laptopja, a mobiltelefonja és egyéb ingóságai. A táskát a gépkocsi hátsó ülésére helyezte. Az autó sötétített üvegei miatt az utasterébe kívülről belátni nem lehetett.
[6] A sértett elindult, a terheltek követték. A sértett megállt egy üzlet előtt (amely a tulajdonában áll) és oda bement. A terheltek az üzlethez közel álltak meg. A III. r. terhelt járó motorral a személygépkocsiban maradt. A II. r. terhelt kiszúrta a sértetti személygépkocsi jobb oldali első kerekét, az I. r. terhelt pedig könyökével betörte az autó jobb oldali hátsó ablakát és onnan kivette a sértett táskáját. A sértett az üzletből távozni kívánt. Ekkor vette észre kb. 8 méter távolságból a kocsija körül lévő terhelteket, s ezért kiszaladt a boltból. Ennek hatására az I-II. r. terhelt futni kezdett a III. r. terhelt személygépkocsija felé. A sértett kiabált, hogy álljanak meg, adják vissza a táskáját, és követte az I-II. r. terhelteket. A kiabálást a III. r. terhelt is hallotta.
[7] Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt személygépkocsijába: a II. r. terhelt a jobb oldali első ülésre, míg az I. r. terhelt a sértett táskájával a hátsó ülésre ült. Közben odaért a sértett. Azért, hogy az eltulajdonított táskát visszaszerezze, illetve hogy megakadályozza a terheltek menekülését - s miután a vezetőülés ablaka le volt húzva -, jobb kézzel belekapaszkodott a személygépkocsi bal oldali B-oszlopába. Akkor a gépkocsi már mozgásban volt. Miután a terheltek mindezt észlelték, a III. r. terhelt, mindkét társa azon buzdítására, hogy adjon gázt, nagyobb sebességre kapcsolt.
[8] A sértett próbálta megállítani a személygépkocsit. Benyúlt a lehúzott ablakon, hogy megfogja a III. r. terhelt vállát, azonban ez nem sikerült, mivel ennek ellenére a III. r. terhelt nem lassított, hanem a gépkocsi sebességét tovább növelte. A sértett a kezével kapaszkodva futott a személygépkocsi mellett, de annak sebessége miatt ez egy idő után már nem sikerült. Továbbra is kapaszkodott, de a III. r. terhelt ennek ellenére kb. 30-40 méter hosszon húzta őt a földön a gépkocsival akként, hogy a jobb oldala, deréktól lefelé a betonhoz ért. A sértett még kapaszkodott a személygépkocsiba, amikor a III. r. terhelt azt az utca bal oldalán parkoló autó felé kormányozta, amit a sértett észlelt. Félve attól, hogy nekiütközik az autónak, elengedte a személygépkocsi B-oszlopát, levált arról és arccal előre a földre zuhant. A terheltek elhajtottak.
[9] A terheltek a táskában lévő pénzen egyenlő arányban megosztoztak, majd a táskát kidobták.
[10] A sértett sérüléseket szenvedett. Eltört az orrcsontja, ami nyolc napon túl gyógyult. Ezt meghaladóan nyolc napon belül gyógyultak a homloka jobb oldalán, az orrán, a bal kezének I. ujján és a jobb térdén keletkezett bőrhorzsolódások.
[11] Az elsőfokú bíróság jogi értékelésének lényege szerint az I-III. r. terheltek célja a sértett táskájának (pénzének) eltulajdonítása volt. A lopást az I. r. terhelt hajtotta végre az értékekkel teli táska elvételével, amiben segítségére volt a II. r. terhelt, aki a személygépkocsi kerekét kiszúrta. A lopás befejeződött. Azt követően menekültek el a lopott táskával együtt. Ezután pedig a lopott dolgok megtartása végett utóbb erőszakot alkalmaztak azzal, hogy a sértettet 30-40 méteren keresztül a földön húzták, s végül a III. r. terhelt próbálta úgy kormányozni a személygépkocsit, hogy a sértett azt elengedje. Ez az erőszak lenyűgöző hatású volt a sértettre.
[12] Az elsőfokú bíróság szerint a rablást, tényállási elemet megvalósítva az I. r. terhelt (a táska elvételével) és a III. r. terhelt (az erőszak alkalmazásával) társtettesként, míg a II. r. terhelt (a személygépkocsi kerekének kiszúrásával) bűnsegédként követte el.
[13] Összegezve: az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a sértett tetten (lopáson) érte a tolvaj I-II. r. terhelteket, majd a sértettel szemben a menekülés és a dolog megtartása érdekében az I-III. r. terhelt lenyűgöző erejű (vis absoluta) erőszakot alkalmazott.
[14] A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az I-III. r. terheltek nem rablási, hanem lopási célzattal közelítették meg a sértettet. Kifejtette, hogy a lopás elkövetési magatartását képező elvétel a dologra gyakorolt kétmozzanatú behatás: az első szakasza az addigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése, a második szakasza az új, tényleges uralom megszerzése az elkövető által. Következésképpen a lopás akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak már nincs reális lehetősége a korábbi birtoklás helyreállítására.
[15] Hivatkozott a Kúria Bfv.III.859/2017/13. számú ítéletére, amely szerint a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, a szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni [71].
[16] A sértett a dolga elvételének a megkezdésétől folyamatosan figyelemmel kísérte a terheltek magatartását. Üldözte őket, ezért nem tekinthető befejezettnek a lopás. Kísérleti szakban maradt mindaddig, amíg az elkövetők a dolgot ténylegesen a birtokukba tudták venni a sértettnek a gépkocsiról való leesése révén. Az elkövetők üldözése azt eredményezte, hogy a sértett jogosan lépett fel a terheltekkel szemben a dolgainak a visszaszerzése végett (ún. visszaszerzés elve), és így jogos védelmi helyzetben volt mindaddig, amíg le nem esett a gépkocsiról.
[17] Az erőszakos magatartást az I-II. r. terheltek felszólítására a III. r. terhelt fejtette ki. Mindhárom terhelt belenyugodott abba, hogy amennyiben a sértett leesik a személygépkocsiról, súlyos sérülést is szenvedhet.
[18] A személygépkocsi felgyorsítása a sértett testi épségének a támadása, a sértett dolgainak megszerzését is célozta, nemcsak a terheltek menekülését. Ezáltal a lopás átalakult rablássá. "A lopás kísérleti szakban maradt a sértett gépjárműről történt leválásának a pillanatáig, ezért az időközben alkalmazott erőszak - a gépjármű felgyorsítása révén a sértett testi épsége elleni támadás - nem a már megszerzett dolog megtartását, hanem annak megszerzését (is) célozta."
[19] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján: a rablásnak minősített bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, eltérő minősítés, lopás megállapítása és enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
[20] Az indítvány szerint a III. r. terhelt terhére megállapított súlyos testi sértés bűntettének minősítése helytálló, míg a minősítésében kifogásolt cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.
[21] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az I-III. r. terheltek cselekvőségét "mindaddig lopás kísérletének értékelte, amíg a végleges és tényleges uralom a dolog felett be nem következett". A III. r. terhelt viszont a dolog elvételében nem vett részt. Feladata figyelő és a menekülést biztosító tevékenység volt, ami klasszikusan bűnsegédi magatartás.
[22] A III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Csupán azt észlelte, hogy a sértett belekapaszkodik a személygépkocsiba, közben a nyakát is fogja, de az elvett dolog (táska) tényleges birtokosa akár időlegesen sem volt. Miután pedig a dolog elvételében nem vett részt, a sértett táskája a hátsó ülésen volt, így azt nem is tudta volna kidobni. Magatartása kizárólag menekülésként értékelhető, ezért a rablásnak nem lehet sem tettese, sem bűnsegédje, ám ezt az elemzést a másodfokú bíróság nem végezte el.
[23] A lopás bűntette két évtől nyolc évig, míg a súlyos testi sértés bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így halmazati büntetésként két évtől tizenegy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, amelynek középmértéke hat év hat hónap. A III. r. terhelt büntetlen előéletű, a nyomozó hatósággal együttműködött, kiskorú gyermekét egyedül neveli, asztmatikus légzőszervi és magas vérnyomásos betegségben szenved és jelentős az időmúlás. Minderre tekintettel a III. r. terhelttel szemben a büntetés enyhítése és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt.
[24] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
[25] Elöljáróban utalt arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott felülvizsgálati ok a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott oknak felel meg.
[26] Az irányadó tényállás alapján a sértettel szemben alkalmazott erőszakot a III. r. terhelt nemcsak a menekülés, hanem a társai által magukhoz vett idegen dolog birtokának végleges megszerzése érdekében valósította meg. Ekként a cselekmény rablásként történt minősítése törvényes. A kiszabott büntetés pedig önmagában nem támadható.
[27] A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta a III. r. terhelt tekintetében.
[28] A védő az észrevételében változatlan tartalommal tartotta fenn a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. Egyebekben megismételte a felülvizsgálati indítványának lényegét, s a Legfőbb Ügyészség álláspontját a megállapított tényállással ellentétesnek jelölte meg.
[29] A III. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[30] A védő a felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. hatálya alatt nyújtotta be. Időközben, 2018. július 1. napjától hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.), ezért a Kúria a Be. 868. § (1) bekezdése alapján az új büntetőeljárási törvényt alkalmazta.
[31] A védő szerint a rablásként minősített cselekmény minősítése törvénysértő. A III. r. terhelt e cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.
[32] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[33] Ezen az új büntetőeljárási törvény nem változtatott. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen [Be. 648. § a) pont] a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 1. ford. ba) alpont].
[34] Változatlan a szabályozás abban, hogy a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, a védő azonban nem mindenben igazodott ehhez. Azt állította, hogy a III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Ez szemben áll az irányadó tényállással. Aszerint ugyanis az I-III. r. terheltek látták, hogy a sértettnél pénz van. Eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében. A személygépkocsijában a társaira várakozó III. r. terhelt az autó elindításakor tudta, hogy társai a sértett táskáját megszerezték.
[35] A védő ugyancsak a tényállástól eltérően állította, hogy a sértett a lehúzott ablakon keresztül benyúlva a III. r. terhelt nyakát is megfogta. Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a sértett nem tudta megfogni a III. r. terhelt vállát.
[36] A védő megjelölt állításait a Kúria figyelmen kívül hagyta.
[37] A Btk. 365. § (1) bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi, s a (2) bekezdés alapján rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[38] A rablás a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XXXV. Fejezet). Ebből következően: a rablás tényállása a tulajdonviszonyok védelmét szolgálja, és a személyes szabadságot is védi. Elkövetési tárgya értékkel bíró, az elkövető számára idegen ingó dolog lehet. Ezt a Btk. törvényjavaslat miniszteri indokolása fogalmazza meg, de az ítélkezési gyakorlat számára ez nem kérdéses.
[39] A Btk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása tartalmazza még, hogy a rablás háromféle elkövetési magatartással valósítható meg: erőszakkal, avagy élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel [(1) bek. a) pont]; öntudatlan, vagy védekezés képtelen állapotba helyezéssel [(1) bek. b) pont]; a tetten ért tolvaj által erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával a lopott dolog megtartása végett [(2) bek.].
[40] A jelen ügyben irányadó tényállás szerint a sértett tetten érte a tolvaj I-II. r. terheltet.
[41] A tettenérés fogalmát a Btk. vagy a Be. nem határozza meg. Így volt ez a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) és a korábbi Be. - valamint a megelőző büntetőjogi szabályozás - hatálya alatt is.
[42] A tettenérés fogalmát - a bírói gyakorlatra alapozva - először a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény javaslatának a 91. §-hoz fűzött miniszteri indokolása adta meg: tettenérés "akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg, illetőleg őt a helyszínről távoztában vagy üldözése közben fogják el".
[43] Ezt vette át a korábbi Be. 126-128. §-ához készített miniszteri indokolás: "tettenérés akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását szemtanú (az elfogó) jelenlétében valósítja meg. Tettenérés az is, ha az elkövetőt a helyszínről távoztában vagy üldözés után fogják el."
[44] A Legfelsőbb Bíróság EBH 2006.1496. szám alatt közzétett határozatának indoklása szerint "tettenérésnek az az eset minősül, ha az elkövető részben vagy egészben szemtanú jelenlétében viszi véghez a cselekményt, és eközben vagy közvetlenül a végrehajtás után a szemtanú vagy az ő felhívására más személy a helyszínen vagy nyomon üldözés, menekülés során fogja el az elkövetőt anélkül, hogy szem elől tévesztette volna".
[45] A Kúria az EBH 2013.B13. számú elvi határozatában kimondta, hogy a tettenérés kapcsán a jogszabály olyan feltételt nem fogalmaz meg, hogy az elfogásnak anélkül kell megtörténnie, hogy az elkövetőt szem elől tévesztették volna. A döntés indokolása kimondja továbbá: A tettenérés feltételezi a bűncselekmény észlelését; és ahhoz képest a cselekményt éppen elkövetőnek, az éppen eltávozó elkövetőnek, és az eltávozó elkövető üldözésből való elfogását, ekként visszatartását. Tettenérés alatt értendő, ha a cselekmény az adott személy - a tetten érő - szeme láttára, észlelése mellett történik; olyan fizikai közelségben, amikor reális lehetősége van az elkövetőt elérni, az elkövető után eredni. Mindez a "forró nyom", az időveszteség nélküli üldözés lehetősége; és éppen ezen alapul a társadalmi elismertsége.
[46] A Kúria utóbb - ugyancsak elvi határozat szintjén - az EBH 2018.B11. számú döntés II. pontjában rögzítette: A jogos védelem körében a javak ellen intézett jogtalan támadás a jogszerűen tulajdonban tartott vagy birtokolt vagyontárgy eltulajdonítást célzó elvétele, elragadása. A saját, illetve más javai ellen az elvétellel intézett jogtalan támadás elhárításának törvényes módja az elvétel folyamatának a védekező általi megszakítása, amely megvalósul a dolognak a tetten ért tolvajtól visszaszerzésével, ha a dolog feletti jogos uralmi helyzet így visszaállítható. Ennek az elhárító cselekménynek szükséges, jogszerű módja az, ha a tulajdonos (védekező) - a javak védelme, azok visszaszerzése érdekében - forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt.
[47] Az utalt elvi határozatok tehát követték az ismertetett miniszteri indokolásban foglaltakat, azt tovább pontosították, valamint az EBH 2018.B11. számú elvi határozat kibontotta a tettenérés és a jogos védelmi helyzet viszonyrendszerét.
[48] A tettenérés alapvető lényege, hogy az elkövető a lopás törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg azzal, hogy ideértendő az elkövetőnek a helyszínről távoztában vagy üldözés utáni elfogása is.
[49] A jelen esetben nem kétséges és nem is vitatott, hogy az I-III. r. terheltek a pénzváltóból kijövő sértettnél pénzt látva elhatározták a pénz megszerzését. Utóbb a pénzt meg is szerezték oly módon, hogy amíg a sértett az üzletében volt, a II. r. terhelt kiszúrta a sértett személygépkocsijának jobb oldali első kerekét (ami értelemszerűen az esetleges sértetti észleléssel való számolást és az esetleges sértetti üldözés megakadályozását szolgálta) és az I. r. terhelt betörte a sértett személygépkocsijának jobb oldali hátsó ablakát, majd kivette a sértett pénzt és egyéb ingóságokat tartalmazó táskáját.
[50] Mindkét bíróság helyesen állapította meg, hogy az I-III. r. terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékkal járt el a számukra idegen dolog elvétele érdekében. Ez tehát eddig tisztán nem más, mint lopás [Btk. 370. § (1) bek.].
[51] A Kúria abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a lopás kétmozzanatú cselekmény: áll egyfelől a dolog birtokosának a birtokosi helyzetből való kivetéséből és másfelől a dolog visszaszerzésének a lehetőségét kizáró új birtokállapot létrejöttéből.
[52] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság által felhívott kúriai döntéssel (Bfv.III.859/2017/13.) is, miszerint "a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni".
[53] Ezt meghaladóan a Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság ebből kiinduló azon végkövetkeztetésével, hogy a jelen esetben nem a rablás Btk. 365. § (2) bekezdésében meghatározott második alapesetét látta megállapítandónak.
[54] A rablás kapcsán az (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott alapeset elhatárolása a lopás törvényi tényállási elemei részben vagy egészben történt megvalósulásának függvénye.
[55] A javai ellen intézett jogtalan támadás folytán jogos védelmi helyzetbe [Btk. 22. § (1) bek.] került sértett üldözőbe vette a táskájával a helyszínről elfutó I-II. r. terheltet. Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt által vezetett személygépkocsiba és annak ajtaját becsukta. A lopás legkésőbb ekkor befejeződött. Az erőszakos magatartás tanúsítására ezt követően, a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor. A gépkocsi megindult, a sértett pedig a bal oldali vezető ülés lehúzott ablakán át belekapaszkodott a személygépkocsi B-oszlopába és sikertelenül próbálta benyúlva megfogni a III. r. terhelt vállát.
[56] A III. r. terhelt - az I-II. r. terhelt azon buzdítására, hogy adjon gázt - nagyobb sebességre kapcsolt. A személygépkocsiba kapaszkodó sértettet 30-40 méteren át a földön húzta, majd az utca bal oldalán álló autó felé kormányozta. A sértett az erőszak hatására levált a személygépkocsiról, a földre esett. A sértett több helyütt megsérült, és részben orrtörésben álló súlyos sérülést is szenvedett.
[57] A személygépkocsi felgyorsításával a III. r. terhelt már a sértett testi épsége elleni erőszakot alkalmazta [ezért nem lehet szó közúti veszélyeztetésről - Btk. 234. § (1) bekezdés], melynek folyamatában a sértett sérülése bármikor bekövetkezhetett. A sértett a földön húzása és a leválás utáni földre esés következtében szenvedte el a sérüléseit.
[58] Az erőszak vitán felül olyan mérvű volt, hogy lenyűgöző hatást (vis absoluta) gyakorolt a sértettre, akinek a személygépkocsi gyorsuló sebessége miatt már nem volt reális lehetősége a javai visszaszerzésére.
[59] A rablási erőszak alkalmazására tehát a lopás befejezését követően a tetten ért tolvajok által a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor.
[60] Az erőszak alkalmazása tehát nem csupán az I-III. r. terhelt menekülése érdekében, hanem - mivel a sértett javaival távoztak - az idegen dolgok megtartása végett is történt.
[61] Mindezeknek megfelelően a Kúria az elsőfokú bíróság minősítésével értett egyet, amely szerint az elbírált cselekmény a rablás Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata szerinti változatát valósította meg a másodfokú bíróság által megállapított elkövetői alakzatban: az I. r. terhelt társtettesként (a dolog elvételével, amibe beleolvadt az "adjon gázt" buzdítás, ami önmagában felbujtói magatartás), a II. r. terhelt felbujtóként ("adjon gázt" buzdítással, amibe beleolvadt a személygépkocsi kerekének kiszúrása, ami önmagában bűnsegédi magatartás), míg a III. r. terhelt társtettesként (az erőszak alkalmazásával, amibe beleolvadt a dolog elvételében játszott szerepe, ami önmagában pszichikai és fizikai bűnsegédi magatartás).
[62] A fentiekből kitűnően a Kúria nem találta alaposnak a III. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott érvelését.
[63] A védő alapvetően azzal érvelt, hogy a III. r. terhelt nem volt az elvett dolog (a táska) tényleges birtokában. Ennek azonban nincs kihatása a bűncselekmény minősítésére. A III. r. terhelt ugyanis társainak a személygépkocsihoz idegen táskával visszatérése alapján észlelte, hogy az eleinte célzott elvétel (lopás) megtörtént, majd a sértett felbukkanásából megtudta, hogy a sértett tetten érte a társait, és ez után a sértettel szembeni erőszakot már ő alkalmazta, mégpedig egyidejűleg a lopott dolog megtartása és a menekülés érdekében. A III. r. terhelt a társaival szándékegységben cselekedve alkalmazta az erőszakot, és ezzel a rablás tényállási elemét valósította meg.
[64] Mindez azt jelenti, hogy a III. r. terhelt vitatott cselekménye a Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata (a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot alkalmaz), továbbá a (3) bekezdés c) pontja és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősül.
[65] A téves minősítés azonban az azonos büntetési tételekre figyelemmel nem hathatott ki a kiszabott büntetés nemére és/vagy annak mértékére.
[66] A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esne felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntető anyagi jogszabály valamely mérlegelést nem tűrő, azaz parancsoló jellegű rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a védő nem hivatkozott, s ilyen törvénysértést a Kúria sem észlelt.
[67] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a III. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].
(Kúria Bfv. II. 861/2018.)
BH 2019.5.124 Elköveti társtettesként a rablás bűntettét, aki a társaival szándékegységben cselekedve járó motorral várakozik, és miután a társai a sértettől elvették a táskáját, és a gépkocsiba ugrottak, a táskáját visszaszerezni próbáló, és a gépkocsiba kapaszkodó sértettet a gépkocsival elindulva 30-40 méteren keresztül a földön vonszolja, amíg az a gépkocsit el nem engedi [Btk. 13. §, 365. §].
[1] A törvényszék a - megismételt eljárásban - 2017. május 23. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [2012. évi C. tv. (Btk.) 365. § (2) bek., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.].
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.
[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2018. március 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a III. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a vagyon elleni erőszakos cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont 1. ford., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] minősítette, a szabadságvesztést 7 évre súlyosította, míg egyebekben járulékos korrekciók mellett helybenhagyta.
[4] A tényállás lényege: 2014. április 1. napján 20.30 óra tájban K. belvárosában közlekedett a három terhelt. A III. r. terhelt vezette a tulajdonát képező személygépkocsit, utasai az I-II. r. terheltek voltak. A terheltek felfigyeltek a pénzváltóból kijövő, a parkoló személygépkocsijához igyekvő sértettre. Látták, hogy nála pénz van és valamelyikük ötletére eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében.
[5] A sértett a pénzváltóban 6 324 250 forint értékben vásárolt 20 500 eurót betette a személygépkocsijában lévő táskájába. A táskában volt még összesen 184 000 forint értékben a laptopja, a mobiltelefonja és egyéb ingóságai. A táskát a gépkocsi hátsó ülésére helyezte. Az autó sötétített üvegei miatt az utasterébe kívülről belátni nem lehetett.
[6] A sértett elindult, a terheltek követték. A sértett megállt egy üzlet előtt (amely a tulajdonában áll) és oda bement. A terheltek az üzlethez közel álltak meg. A III. r. terhelt járó motorral a személygépkocsiban maradt. A II. r. terhelt kiszúrta a sértetti személygépkocsi jobb oldali első kerekét, az I. r. terhelt pedig könyökével betörte az autó jobb oldali hátsó ablakát és onnan kivette a sértett táskáját. A sértett az üzletből távozni kívánt. Ekkor vette észre kb. 8 méter távolságból a kocsija körül lévő terhelteket, s ezért kiszaladt a boltból. Ennek hatására az I-II. r. terhelt futni kezdett a III. r. terhelt személygépkocsija felé. A sértett kiabált, hogy álljanak meg, adják vissza a táskáját, és követte az I-II. r. terhelteket. A kiabálást a III. r. terhelt is hallotta.
[7] Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt személygépkocsijába: a II. r. terhelt a jobb oldali első ülésre, míg az I. r. terhelt a sértett táskájával a hátsó ülésre ült. Közben odaért a sértett. Azért, hogy az eltulajdonított táskát visszaszerezze, illetve hogy megakadályozza a terheltek menekülését - s miután a vezetőülés ablaka le volt húzva -, jobb kézzel belekapaszkodott a személygépkocsi bal oldali B-oszlopába. Akkor a gépkocsi már mozgásban volt. Miután a terheltek mindezt észlelték, a III. r. terhelt, mindkét társa azon buzdítására, hogy adjon gázt, nagyobb sebességre kapcsolt.
[8] A sértett próbálta megállítani a személygépkocsit. Benyúlt a lehúzott ablakon, hogy megfogja a III. r. terhelt vállát, azonban ez nem sikerült, mivel ennek ellenére a III. r. terhelt nem lassított, hanem a gépkocsi sebességét tovább növelte. A sértett a kezével kapaszkodva futott a személygépkocsi mellett, de annak sebessége miatt ez egy idő után már nem sikerült. Továbbra is kapaszkodott, de a III. r. terhelt ennek ellenére kb. 30-40 méter hosszon húzta őt a földön a gépkocsival akként, hogy a jobb oldala, deréktól lefelé a betonhoz ért. A sértett még kapaszkodott a személygépkocsiba, amikor a III. r. terhelt azt az utca bal oldalán parkoló autó felé kormányozta, amit a sértett észlelt. Félve attól, hogy nekiütközik az autónak, elengedte a személygépkocsi B-oszlopát, levált arról és arccal előre a földre zuhant. A terheltek elhajtottak.
[9] A terheltek a táskában lévő pénzen egyenlő arányban megosztoztak, majd a táskát kidobták.
[10] A sértett sérüléseket szenvedett. Eltört az orrcsontja, ami nyolc napon túl gyógyult. Ezt meghaladóan nyolc napon belül gyógyultak a homloka jobb oldalán, az orrán, a bal kezének I. ujján és a jobb térdén keletkezett bőrhorzsolódások.
[11] Az elsőfokú bíróság jogi értékelésének lényege szerint az I-III. r. terheltek célja a sértett táskájának (pénzének) eltulajdonítása volt. A lopást az I. r. terhelt hajtotta végre az értékekkel teli táska elvételével, amiben segítségére volt a II. r. terhelt, aki a személygépkocsi kerekét kiszúrta. A lopás befejeződött. Azt követően menekültek el a lopott táskával együtt. Ezután pedig a lopott dolgok megtartása végett utóbb erőszakot alkalmaztak azzal, hogy a sértettet 30-40 méteren keresztül a földön húzták, s végül a III. r. terhelt próbálta úgy kormányozni a személygépkocsit, hogy a sértett azt elengedje. Ez az erőszak lenyűgöző hatású volt a sértettre.
[12] Az elsőfokú bíróság szerint a rablást, tényállási elemet megvalósítva az I. r. terhelt (a táska elvételével) és a III. r. terhelt (az erőszak alkalmazásával) társtettesként, míg a II. r. terhelt (a személygépkocsi kerekének kiszúrásával) bűnsegédként követte el.
[13] Összegezve: az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a sértett tetten (lopáson) érte a tolvaj I-II. r. terhelteket, majd a sértettel szemben a menekülés és a dolog megtartása érdekében az I-III. r. terhelt lenyűgöző erejű (vis absoluta) erőszakot alkalmazott.
[14] A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az I-III. r. terheltek nem rablási, hanem lopási célzattal közelítették meg a sértettet. Kifejtette, hogy a lopás elkövetési magatartását képező elvétel a dologra gyakorolt kétmozzanatú behatás: az első szakasza az addigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése, a második szakasza az új, tényleges uralom megszerzése az elkövető által. Következésképpen a lopás akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak már nincs reális lehetősége a korábbi birtoklás helyreállítására.
[15] Hivatkozott a Kúria Bfv.III.859/2017/13. számú ítéletére, amely szerint a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, a szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni [71].
[16] A sértett a dolga elvételének a megkezdésétől folyamatosan figyelemmel kísérte a terheltek magatartását. Üldözte őket, ezért nem tekinthető befejezettnek a lopás. Kísérleti szakban maradt mindaddig, amíg az elkövetők a dolgot ténylegesen a birtokukba tudták venni a sértettnek a gépkocsiról való leesése révén. Az elkövetők üldözése azt eredményezte, hogy a sértett jogosan lépett fel a terheltekkel szemben a dolgainak a visszaszerzése végett (ún. visszaszerzés elve), és így jogos védelmi helyzetben volt mindaddig, amíg le nem esett a gépkocsiról.
[17] Az erőszakos magatartást az I-II. r. terheltek felszólítására a III. r. terhelt fejtette ki. Mindhárom terhelt belenyugodott abba, hogy amennyiben a sértett leesik a személygépkocsiról, súlyos sérülést is szenvedhet.
[18] A személygépkocsi felgyorsítása a sértett testi épségének a támadása, a sértett dolgainak megszerzését is célozta, nemcsak a terheltek menekülését. Ezáltal a lopás átalakult rablássá. "A lopás kísérleti szakban maradt a sértett gépjárműről történt leválásának a pillanatáig, ezért az időközben alkalmazott erőszak - a gépjármű felgyorsítása révén a sértett testi épsége elleni támadás - nem a már megszerzett dolog megtartását, hanem annak megszerzését (is) célozta."
[19] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján: a rablásnak minősített bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, eltérő minősítés, lopás megállapítása és enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
[20] Az indítvány szerint a III. r. terhelt terhére megállapított súlyos testi sértés bűntettének minősítése helytálló, míg a minősítésében kifogásolt cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.
[21] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az I-III. r. terheltek cselekvőségét "mindaddig lopás kísérletének értékelte, amíg a végleges és tényleges uralom a dolog felett be nem következett". A III. r. terhelt viszont a dolog elvételében nem vett részt. Feladata figyelő és a menekülést biztosító tevékenység volt, ami klasszikusan bűnsegédi magatartás.
[22] A III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Csupán azt észlelte, hogy a sértett belekapaszkodik a személygépkocsiba, közben a nyakát is fogja, de az elvett dolog (táska) tényleges birtokosa akár időlegesen sem volt. Miután pedig a dolog elvételében nem vett részt, a sértett táskája a hátsó ülésen volt, így azt nem is tudta volna kidobni. Magatartása kizárólag menekülésként értékelhető, ezért a rablásnak nem lehet sem tettese, sem bűnsegédje, ám ezt az elemzést a másodfokú bíróság nem végezte el.
[23] A lopás bűntette két évtől nyolc évig, míg a súlyos testi sértés bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így halmazati büntetésként két évtől tizenegy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, amelynek középmértéke hat év hat hónap. A III. r. terhelt büntetlen előéletű, a nyomozó hatósággal együttműködött, kiskorú gyermekét egyedül neveli, asztmatikus légzőszervi és magas vérnyomásos betegségben szenved és jelentős az időmúlás. Minderre tekintettel a III. r. terhelttel szemben a büntetés enyhítése és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt.
[24] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
[25] Elöljáróban utalt arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott felülvizsgálati ok a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott oknak felel meg.
[26] Az irányadó tényállás alapján a sértettel szemben alkalmazott erőszakot a III. r. terhelt nemcsak a menekülés, hanem a társai által magukhoz vett idegen dolog birtokának végleges megszerzése érdekében valósította meg. Ekként a cselekmény rablásként történt minősítése törvényes. A kiszabott büntetés pedig önmagában nem támadható.
[27] A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta a III. r. terhelt tekintetében.
[28] A védő az észrevételében változatlan tartalommal tartotta fenn a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. Egyebekben megismételte a felülvizsgálati indítványának lényegét, s a Legfőbb Ügyészség álláspontját a megállapított tényállással ellentétesnek jelölte meg.
[29] A III. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[30] A védő a felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. hatálya alatt nyújtotta be. Időközben, 2018. július 1. napjától hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.), ezért a Kúria a Be. 868. § (1) bekezdése alapján az új büntetőeljárási törvényt alkalmazta.
[31] A védő szerint a rablásként minősített cselekmény minősítése törvénysértő. A III. r. terhelt e cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.
[32] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[33] Ezen az új büntetőeljárási törvény nem változtatott. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen [Be. 648. § a) pont] a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 1. ford. ba) alpont].
[34] Változatlan a szabályozás abban, hogy a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, a védő azonban nem mindenben igazodott ehhez. Azt állította, hogy a III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Ez szemben áll az irányadó tényállással. Aszerint ugyanis az I-III. r. terheltek látták, hogy a sértettnél pénz van. Eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében. A személygépkocsijában a társaira várakozó III. r. terhelt az autó elindításakor tudta, hogy társai a sértett táskáját megszerezték.
[35] A védő ugyancsak a tényállástól eltérően állította, hogy a sértett a lehúzott ablakon keresztül benyúlva a III. r. terhelt nyakát is megfogta. Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a sértett nem tudta megfogni a III. r. terhelt vállát.
[36] A védő megjelölt állításait a Kúria figyelmen kívül hagyta.
[37] A Btk. 365. § (1) bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi, s a (2) bekezdés alapján rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[38] A rablás a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XXXV. Fejezet). Ebből következően: a rablás tényállása a tulajdonviszonyok védelmét szolgálja, és a személyes szabadságot is védi. Elkövetési tárgya értékkel bíró, az elkövető számára idegen ingó dolog lehet. Ezt a Btk. törvényjavaslat miniszteri indokolása fogalmazza meg, de az ítélkezési gyakorlat számára ez nem kérdéses.
[39] A Btk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása tartalmazza még, hogy a rablás háromféle elkövetési magatartással valósítható meg: erőszakkal, avagy élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel [(1) bek. a) pont]; öntudatlan, vagy védekezés képtelen állapotba helyezéssel [(1) bek. b) pont]; a tetten ért tolvaj által erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával a lopott dolog megtartása végett [(2) bek.].
[40] A jelen ügyben irányadó tényállás szerint a sértett tetten érte a tolvaj I-II. r. terheltet.
[41] A tettenérés fogalmát a Btk. vagy a Be. nem határozza meg. Így volt ez a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) és a korábbi Be. - valamint a megelőző büntetőjogi szabályozás - hatálya alatt is.
[42] A tettenérés fogalmát - a bírói gyakorlatra alapozva - először a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény javaslatának a 91. §-hoz fűzött miniszteri indokolása adta meg: tettenérés "akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg, illetőleg őt a helyszínről távoztában vagy üldözése közben fogják el".
[43] Ezt vette át a korábbi Be. 126-128. §-ához készített miniszteri indokolás: "tettenérés akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását szemtanú (az elfogó) jelenlétében valósítja meg. Tettenérés az is, ha az elkövetőt a helyszínről távoztában vagy üldözés után fogják el."
[44] A Legfelsőbb Bíróság EBH 2006.1496. szám alatt közzétett határozatának indoklása szerint "tettenérésnek az az eset minősül, ha az elkövető részben vagy egészben szemtanú jelenlétében viszi véghez a cselekményt, és eközben vagy közvetlenül a végrehajtás után a szemtanú vagy az ő felhívására más személy a helyszínen vagy nyomon üldözés, menekülés során fogja el az elkövetőt anélkül, hogy szem elől tévesztette volna".
[45] A Kúria az EBH 2013.B13. számú elvi határozatában kimondta, hogy a tettenérés kapcsán a jogszabály olyan feltételt nem fogalmaz meg, hogy az elfogásnak anélkül kell megtörténnie, hogy az elkövetőt szem elől tévesztették volna. A döntés indokolása kimondja továbbá: A tettenérés feltételezi a bűncselekmény észlelését; és ahhoz képest a cselekményt éppen elkövetőnek, az éppen eltávozó elkövetőnek, és az eltávozó elkövető üldözésből való elfogását, ekként visszatartását. Tettenérés alatt értendő, ha a cselekmény az adott személy - a tetten érő - szeme láttára, észlelése mellett történik; olyan fizikai közelségben, amikor reális lehetősége van az elkövetőt elérni, az elkövető után eredni. Mindez a "forró nyom", az időveszteség nélküli üldözés lehetősége; és éppen ezen alapul a társadalmi elismertsége.
[46] A Kúria utóbb - ugyancsak elvi határozat szintjén - az EBH 2018.B11. számú döntés II. pontjában rögzítette: A jogos védelem körében a javak ellen intézett jogtalan támadás a jogszerűen tulajdonban tartott vagy birtokolt vagyontárgy eltulajdonítást célzó elvétele, elragadása. A saját, illetve más javai ellen az elvétellel intézett jogtalan támadás elhárításának törvényes módja az elvétel folyamatának a védekező általi megszakítása, amely megvalósul a dolognak a tetten ért tolvajtól visszaszerzésével, ha a dolog feletti jogos uralmi helyzet így visszaállítható. Ennek az elhárító cselekménynek szükséges, jogszerű módja az, ha a tulajdonos (védekező) - a javak védelme, azok visszaszerzése érdekében - forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt.
[47] Az utalt elvi határozatok tehát követték az ismertetett miniszteri indokolásban foglaltakat, azt tovább pontosították, valamint az EBH 2018.B11. számú elvi határozat kibontotta a tettenérés és a jogos védelmi helyzet viszonyrendszerét.
[48] A tettenérés alapvető lényege, hogy az elkövető a lopás törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg azzal, hogy ideértendő az elkövetőnek a helyszínről távoztában vagy üldözés utáni elfogása is.
[49] A jelen esetben nem kétséges és nem is vitatott, hogy az I-III. r. terheltek a pénzváltóból kijövő sértettnél pénzt látva elhatározták a pénz megszerzését. Utóbb a pénzt meg is szerezték oly módon, hogy amíg a sértett az üzletében volt, a II. r. terhelt kiszúrta a sértett személygépkocsijának jobb oldali első kerekét (ami értelemszerűen az esetleges sértetti észleléssel való számolást és az esetleges sértetti üldözés megakadályozását szolgálta) és az I. r. terhelt betörte a sértett személygépkocsijának jobb oldali hátsó ablakát, majd kivette a sértett pénzt és egyéb ingóságokat tartalmazó táskáját.
[50] Mindkét bíróság helyesen állapította meg, hogy az I-III. r. terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékkal járt el a számukra idegen dolog elvétele érdekében. Ez tehát eddig tisztán nem más, mint lopás [Btk. 370. § (1) bek.].
[51] A Kúria abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a lopás kétmozzanatú cselekmény: áll egyfelől a dolog birtokosának a birtokosi helyzetből való kivetéséből és másfelől a dolog visszaszerzésének a lehetőségét kizáró új birtokállapot létrejöttéből.
[52] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság által felhívott kúriai döntéssel (Bfv.III.859/2017/13.) is, miszerint "a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni".
[53] Ezt meghaladóan a Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság ebből kiinduló azon végkövetkeztetésével, hogy a jelen esetben nem a rablás Btk. 365. § (2) bekezdésében meghatározott második alapesetét látta megállapítandónak.
[54] A rablás kapcsán az (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott alapeset elhatárolása a lopás törvényi tényállási elemei részben vagy egészben történt megvalósulásának függvénye.
[55] A javai ellen intézett jogtalan támadás folytán jogos védelmi helyzetbe [Btk. 22. § (1) bek.] került sértett üldözőbe vette a táskájával a helyszínről elfutó I-II. r. terheltet. Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt által vezetett személygépkocsiba és annak ajtaját becsukta. A lopás legkésőbb ekkor befejeződött. Az erőszakos magatartás tanúsítására ezt követően, a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor. A gépkocsi megindult, a sértett pedig a bal oldali vezető ülés lehúzott ablakán át belekapaszkodott a személygépkocsi B-oszlopába és sikertelenül próbálta benyúlva megfogni a III. r. terhelt vállát.
[56] A III. r. terhelt - az I-II. r. terhelt azon buzdítására, hogy adjon gázt - nagyobb sebességre kapcsolt. A személygépkocsiba kapaszkodó sértettet 30-40 méteren át a földön húzta, majd az utca bal oldalán álló autó felé kormányozta. A sértett az erőszak hatására levált a személygépkocsiról, a földre esett. A sértett több helyütt megsérült, és részben orrtörésben álló súlyos sérülést is szenvedett.
[57] A személygépkocsi felgyorsításával a III. r. terhelt már a sértett testi épsége elleni erőszakot alkalmazta [ezért nem lehet szó közúti veszélyeztetésről - Btk. 234. § (1) bekezdés], melynek folyamatában a sértett sérülése bármikor bekövetkezhetett. A sértett a földön húzása és a leválás utáni földre esés következtében szenvedte el a sérüléseit.
[58] Az erőszak vitán felül olyan mérvű volt, hogy lenyűgöző hatást (vis absoluta) gyakorolt a sértettre, akinek a személygépkocsi gyorsuló sebessége miatt már nem volt reális lehetősége a javai visszaszerzésére.
[59] A rablási erőszak alkalmazására tehát a lopás befejezését követően a tetten ért tolvajok által a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor.
[60] Az erőszak alkalmazása tehát nem csupán az I-III. r. terhelt menekülése érdekében, hanem - mivel a sértett javaival távoztak - az idegen dolgok megtartása végett is történt.
[61] Mindezeknek megfelelően a Kúria az elsőfokú bíróság minősítésével értett egyet, amely szerint az elbírált cselekmény a rablás Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata szerinti változatát valósította meg a másodfokú bíróság által megállapított elkövetői alakzatban: az I. r. terhelt társtettesként (a dolog elvételével, amibe beleolvadt az "adjon gázt" buzdítás, ami önmagában felbujtói magatartás), a II. r. terhelt felbujtóként ("adjon gázt" buzdítással, amibe beleolvadt a személygépkocsi kerekének kiszúrása, ami önmagában bűnsegédi magatartás), míg a III. r. terhelt társtettesként (az erőszak alkalmazásával, amibe beleolvadt a dolog elvételében játszott szerepe, ami önmagában pszichikai és fizikai bűnsegédi magatartás).
[62] A fentiekből kitűnően a Kúria nem találta alaposnak a III. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott érvelését.
[63] A védő alapvetően azzal érvelt, hogy a III. r. terhelt nem volt az elvett dolog (a táska) tényleges birtokában. Ennek azonban nincs kihatása a bűncselekmény minősítésére. A III. r. terhelt ugyanis társainak a személygépkocsihoz idegen táskával visszatérése alapján észlelte, hogy az eleinte célzott elvétel (lopás) megtörtént, majd a sértett felbukkanásából megtudta, hogy a sértett tetten érte a társait, és ez után a sértettel szembeni erőszakot már ő alkalmazta, mégpedig egyidejűleg a lopott dolog megtartása és a menekülés érdekében. A III. r. terhelt a társaival szándékegységben cselekedve alkalmazta az erőszakot, és ezzel a rablás tényállási elemét valósította meg.
[64] Mindez azt jelenti, hogy a III. r. terhelt vitatott cselekménye a Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata (a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot alkalmaz), továbbá a (3) bekezdés c) pontja és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősül.
[65] A téves minősítés azonban az azonos büntetési tételekre figyelemmel nem hathatott ki a kiszabott büntetés nemére és/vagy annak mértékére.
[66] A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esne felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntető anyagi jogszabály valamely mérlegelést nem tűrő, azaz parancsoló jellegű rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a védő nem hivatkozott, s ilyen törvénysértést a Kúria sem észlelt.
[67] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a III. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].
(Kúria Bfv. II. 861/2018.)
BH 2018.10.267 I. A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének - nem pedig a rablás bűntettének - bűnsegéde az, aki a bűntársával elhatározott lopás szándékával megy a sértett lakásába, de társának rögtönös szándékát tudomásul véve ő adja át a zsineget az I. r. terheltnek,
I. A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének - nem pedig a rablás bűntettének - bűnsegéde az, aki a bűntársával elhatározott lopás szándékával megy a sértett lakásába, de társának rögtönös szándékát tudomásul véve ő adja át a zsineget az I. r. terheltnek, aki ezt követően az általa már bántalmazott sértettet a nyakára hurkolt zsineggel, a II. r. terhelt testközeli jelenlétében 10 percen keresztül addig fojtogatja, amíg fulladásos halála bekövetkezik, majd ezután együtt kutatják át a lakást, veszik el a sértett értékeit, s azokat még aznap együtt értékesítik [Btk. 14. § (2) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 365. § (1) bek.].
II. A bűnrészes, így a bűnsegéd nem megvalósítja, hanem hozzájárul a tényállásszerű cselekményhez. A részesi szándék azzal a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, amelyet kivált vagy amelynek véghezvitelét erősíti. A részes korlátozhatja a bűncselekményben közreműködésének hatókörét, azaz elhatárolhatta volna magát (kivonhatta volna magát) a rablási erőszakon túl egyértelműen kifejtett ölési cselekményből, de ilyen, a társa és a külvilág számára is egyértelmű szándékának limitálását tükröző magatartást a II. r. terhelt nem tanúsított.
Ellenkezőleg, a sértett zsinegelésének kezdetétől annak helyszínen bekövetkező haláláig - a viszonylagosan elhúzódó - fojtogatás teljes ideje alatt mindvégig társa közvetlen közelségében tartózkodott, így legalább eshetőlegesen tudatában volt annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem társa, sem ő általa, s eredménye a sértett életvesztése lehet [Btk. 7. §, 13. § (1) bek., 14. § (2) bek.].
[1] A törvényszék a 2014. április 11. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1), (2) bek. b), d) és k) pont] miatt 16 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. október 15. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a II. r. terhelt terhére rótt cselekményt emberölés bűntettének [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. b) pont] minősítette, melyet a II. r. terhelt bűnsegédként követett el. A II. r. terhelt büntetését 14 év fegyházbüntetésre enyhítette, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A megállapított tényállás lényege röviden a következő:
[4] Az I. r. és a II. r. terhelt 2010. második felében ismerkedtek meg, majd 2011 januárjában élettársi kapcsolatot létesítettek.
[5] Élettársi kapcsolatuk kezdetén a II. r. terhelt az I. r. terhelthez (és annak édesapjához) költözött önkormányzati lakásba. Néhány hónap múlva azonban az ingatlanból elköltöztek és 2011 márciusától lakást béreltek.
[6] Korábbi munkahelyükön mindketten felmondtak, ezért nem voltak képesek fedezni megélhetésüket, de az I. r. terhelt testvére minden hónapban támogatta őket és a bérelt lakásuk díját is fizette, ezen túlmenően a II. r. terhelt is rendszeresen kapott szüleitől anyagi támogatást. A terheltek életmódja mellett azonban mindez kevésnek bizonyult, többször szorultak meg anyagilag, így elhatározták, hogy bűncselekmény elkövetése révén szereznek pénzt.
[7] Az I. r. terhelt hallomásból tudott arról, hogy a korábbi lakhelyükön, az édesapja lakása alatti lakásban lakó szomszéd egyedül élő, idős korú (1926-ban született) sértett sérelmére több ízben követtek már el lopást, így feltételezte, hogy a sértett értékekkel rendelkezik.
[8] Ezért a terheltek elhatározták, hogy a sértett értékeinek megszerzése érdekében egy korábbi, feltételezhetően az I. r. terhelt édesapja által okozott beázás ürügyén fognak bejutni a lakásba, ahol a sértett figyelmének elterelése közben egyikük értéktárgyakat vesz majd magához.
[9] Megállapodásuknak megfelelően 2011. november 9. napján 11 óra körüli időben megjelentek a sértett lakásánál, majd az I. r. terhelt jelzésére a sértett, mivel őt korábbról ismerte, a két terheltet a lakásába beengedte.
[10] A terheltek ezt követően az előzetes tervnek megfelelően a sértettel együtt körbejárták a lakást, azonban a sértett figyelmét ez idő alatt nem sikerült elterelniük és értékeit felkutatniuk, megszerezniük. Az I. r. terhelt végül azért, hogy a sértett vagyontárgyait megszerezze, az ellenállását leküzdje, egy alkalommal közepes erővel a tarkójára ütött. A sértett az ütés következtében nem vesztette el eszméletét, viszont a földre került. Ekkor az I. r. terhelt felhívására a II. r. terhelt - aki a cselekmény alatt végig a sértettel egy helyiségben tartózkodott és tisztában volt élettársa későbbi szándékával - elővett a táskájából egy zsineget és azt átadta az I. r. terhelt részére. Az I. r. terhelt a zsineget a sértett mögé helyezkedve a nyakán átvetette, hátulról, a nyaka jobb oldalán meghurkolta és a sértettet változó intenzitással, hol közepes erővel, hol annál erősebben, legfeljebb 10 percen keresztül fojtogatta. A sértett a zsineggel való fojtás eredményeképpen a helyszínen életét vesztette.
[11] Az I. r. terhelt ezt követően átkutatta a lakást, megtalálta a sértett arany ékszereit, valamint a pénztárcáját, benne 2-3000 forinttal. A terheltek az értékeket magukhoz vették, majd távoztak a lakásból, az I. r. terhelt még aznap az arany ékszereket egy ékszerboltban eladta kb. 50 000 forintért.
[12] A sértett halálához a nyaki verőerek, a légutak és a nyakhoz tartozó idegek leszorítása által kiváltott fulladásos agybénulás vezetett.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b), c) és d) pontjaiban meghatározott okokra hivatkozva.
[14] Eszerint a II. r. terhelt cselekményének minősítése törvénysértő, ezért vele szemben törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki; a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a II. r. terhelt vonatkozásában a súlyosítási tilalom megsértésével került sor; a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget; továbbá tévesen változtatta meg az elsőfokú bíróság döntését a tekintetben, hogy a terheltek cselekményének elbírálásakor a Btk. 2. §-a szerint melyik jogszabályt kell alkalmazni.
[15] A védő álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság által megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a II. r. terhelt tudata átfogta a sértett megölését. Amikor átadta a zsineget, legfeljebb azt tudhatta, hogy rablás bűncselekményéhez nyújt segítséget, mivel előtte bántalmazta az I. r. terhelt a sértettet.
[16] A védő szerint a másodfokú bíróság ítélete súlyosítási tilalomba is ütközik, ugyanis a feltételes szabadságra bocsátás eltérő szabályozása miatt a II. r. terheltnek ténylegesen meghosszabbodott a letöltendő büntetése. Törvénysértőnek tartotta az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását, mivel az elbíráláskori törvény feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályai kedvezőbbek. Ennek kapcsán a Kúria 4/2013. (X. 14.) BK véleményére hivatkozott.
[17] A védő sérelmezte továbbá, hogy a bíróság a II. r. terhelt vallomásai közül a rá nézve terhelőbbet fogadta el. Emellett sértette a másodfokú bíróság ítélete a belső arányosságot, valójában a II. r. terheltre nézve súlyosabb következményt alkalmazott, az enyhítő körülményeket nem vette figyelembe megfelelően. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság indokolása ellentmondásban áll a tényállással, mivel abban az szerepel, hogy a II. r. terhelt már akkor tudta, hogy az I. r. terhelt a sértett megölését tervezi, amikor a zsineget a kérésére a táskájába tette. Az indokolást a II. r. terhelt tudattartalmára vont következtetés vonatkozásában sem tartotta megfelelőnek.
[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Eszerint az első- és másodfokú ítélet a tényállással összhangban, jogszerűen állapította meg a II. r. terhelt bűnsegédi felelősségét emberölés bűntettében, az indítvány e tekintetben nem alapos.
[19] A Btk. 2. §-a kapcsán egyetértett a másodfokú bíróság érvelésével, mivel a Btk. 1. §-a alapján az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet a törvény az elkövetés idején is büntetni rendelt. Jelen esetben egy olyan további minősítő körülmény vonatkozásában is büntetőjogi felelősséget kellett volna megállapítani, melyet az elkövetéskor még nem tartalmazott a törvényi tényállás, ezt azonban a Btk. 1. §-a kizárja. Egyebekben a II. r. terhelttel szemben a törvényes keretek között került kiszabásra a büntetés, felülvizsgálatára nincs lehetőség. A súlyosítási tilalom megsértésére nem került sor, ugyanis az első fokon kiszabott 16 év helyett a másodfokú bíróság 14 év büntetést szabott ki, továbbá a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezések között nincs olyan szabály, amely a feltételes szabadságra bocsátást bármilyen formában is figyelembe venné.
[20] A felülvizsgálati indítvány egyebekben a bizonyítékok mérlegelését vitató részében törvényben kizárt, az indokolási kötelezettség elmulasztása sem merülhet fel, miután megállapítható, hogy a bíróság mire alapította a döntését, úgy a tényállás mint a minősítés, illetve büntetéskiszabás terén.
[21] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a támadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[22] A védő a legfőbb ügyészi átiratban foglaltak megismerését követően észrevételében fenntartotta a felülvizsgálati indítványt, és részletesen nyilatkozott a korábbihoz hasonló tartalommal.
[23] A Legfőbb Ügyészség ezt követő átiratában a nyilatkozatát azzal egészítette ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban annak vitatására sincs mód, hogy az eljárt bíróságok a büntetéskiszabási tényezőket milyen módon vették figyelembe.
[24] A Kúria az ügyben a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[25] A II. r. terhelt védője fenntartotta az indítványát kiegészítve azzal, hogy a vádelv is sérült a vádmódosítást követően az elsőfokú eljárásban, továbbá a nyomozó hatóság szabálysértéseket követett el a nyomozás során.
[26] A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratában foglaltakkal egyezően nyilatkozott és a megtámadott határozatok hatályban tartását kérte.
[27] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[28] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[29] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[30] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének - a minősítéssel kapcsolatos más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - a kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[31] A II. r. terhelt védője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványát kiegészítve a vádelv sérelmére is hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárás befejezését megelőzően történt vádmódosítás felveti, hogy a törvényszék túlterjeszkedett a vádon.
[32] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok - figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában írtakra -, amennyiben a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
[33] A Be. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A (4) bekezdés alapján a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet, de nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére vonatkozó indítványához. A vád törvényessége tehát alaki és tartalmi követelményeken alapszik, amelynek a vádirat mindenben megfelelt.
[34] A Be. 310. § (1) bekezdése alapján, ha az ügyész - a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében - úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat megváltoztatja.
[35] A főügyészség a II. r. terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő társtettesként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat. Az ügyész perbeszédében a vádirati tényállásból mellőzte a II. r. terhelt bántalmazásban való részvételére vonatkozó részt, a minősítést pedig annyiban módosította, hogy a II. r. terhelt a vád tárgyává tett cselekményt nem társtettesként, hanem bűnsegédként követte el.
[36] Következésképpen a vádmódosítás folytán a II. r. terhelt társtettesi elkövetői minőségét megalapozó, azaz őt terhelő magatartás került ki a tényállásból. A vád eredetileg is minősített emberölés bűntette volt a II. r. terhelttel szemben, e minősítés a vádmódosítást követően is ugyanaz maradt, azonban a súlyosabb, társtettesi elkövetői alakzat helyett enyhébb, bűnsegédi bűnrészességet rótt a II. r. terhelt terhére. Lényegében ennek megfelelő a megállapított ítéleti tényállás is, a vádelv nem sérült.
[37] A II. r. terhelt védője törvénysértőnek tartotta a bűncselekmény minősítését, eltérő minősítés megállapítását és az ennek megfelelő büntetéskiszabást indítványozta.
[38] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[39] A védő vitatta, hogy a II. r. terhelt terhére megállapítható a minősített emberölés bűntette.
[40] Az eljárt bíróságok törvényesen minősítették a II. r. terhelt által elkövetett bűncselekményt. Ennek kapcsán a Kúria az alábbiakat emeli ki az irányadó tényállásból:
- A két terhelt előzetes megállapodása lopásra vonatkozott.
- Ennek eredménytelensége miatt (a sértett figyelmét nem tudták elterelni) az I. r. terhelt bántalmazta, leütötte a sértettet, aki földre került.
- Az erőszak kifejtésekor az eredeti tervhez képest szándékváltás történt.
- Ezt követően kérte az I. r. terhelt a II. r. terhelttől a zsineget a táskából. A II. r. terhelt ebben a szituációban adta át a zsineget az I. r. terheltnek, aki azzal rögtön megkezdte a sértett fojtogatását (nyilvánvalóan folytatva a szándékváltást).
- A sértett fojtogatása, megölése relatíve elhúzódó, de legfeljebb 10 percig tartó volt.
- Az I. r. terhelt, miután megfojtotta (megölte) a sértettet, a lakásban értékek után kutatott, majd azok megszerzését követően a II. r. terhelttel együtt a lakásból eltávozott.
- A II. r. terhelt a teljes cselekménysor alatt az I. r. terhelttel, illetve a sértettel egy helyiségben tartózkodott, onnan el nem távozott, az I. r. terheltet meg nem gátolta az élet elleni cselekmény végrehajtásában.
- A zsineg átadására a II. r. terhelt részéről úgy került sor, hogy tisztában volt élettársa későbbi szándékával.
[41] Az irányadó tényállás alapján ekként eldöntendő kérdés, hogy az I. és a II. r. terhelt eredeti, lopási szándékát felváltó, ténylegesen megvalósított tettesi, illetve részesi cselekményei elszigeteltnek tekintendők, avagy szándékegységben végrehajtottnak.
[42] Az emberölés bűntettének tényállása ún. nyitott törvényi tényállás, az elkövetési magatartást nem határozza meg, így körültekintően kell vizsgálni az elkövetők szándékát, legyen az tényállásszerű (tettesi) vagy tényálláson kívüli (részesi).
[43] A rögtönösség nem jelenti, hogy kizárt lenne szándékváltás esetén a részesi szándékegység, aminek a megállapítása nem feltételezi tényállásszerű magatartás külvilágban megnyilvánuló kifejtését, és nem kizárólag fizikai, hanem pszichikai kapcsolat az elkövetők (tettes és részes) között.
[44] A rögtönösség, hirtelenség, másfelől pedig a váratlanság nem ugyanaz. Attól, hogy valami rögtönös vagy hirtelen, még nem jelenti, hogy a másik számára váratlan. Az I. r. terhelt szándékváltása, végső soron a sértett ellen irányuló ölési magatartása olyan cselekménysor részét képezte, amiben kezdettől végig az I. és II. r. terhelt egymás közvetlen közelségében volt, egymásra figyelve, együtt cselekedtek. A részesi magatartás szándékoldali limitálása nem történt meg.
[45] Alapvető kérdés az egymás testközelségében kifejtett magatartás szándéka, ehhez képest a részesi magatartás tudattartalma és az ebből fakadó jogi minősítés. A tudattartalom vizsgálata perdöntő.
[46] Jelen tényállás alapján egyértelmű, hogy a terheltek közül tettesi magatartást a szándékváltást követően kizárólag az I. r. terhelt valósított meg, ugyanakkor tény, hogy a II. r. terhelt a történtek során végig az I. r. terhelt és a sértett testközeli jelenlétében volt, magatartásával nemhogy ellenkezését, hanem a zsineg átadásával kifejezetten a történtekkel egyező szándékát fejezte ki, a sértett elhúzódó megölése, fojtogatása során közvetlen jelenlétének tudata átfogta az I. r. terhelt puszta erőszakon (testi sértésen) túlmenő szándékát, majd az értékek elvétele utáni távozásuk a nyereség realizálását.
[47] Az elkövető, így a bűnsegéd választja meg magatartásának módját, ami helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Amennyiben nem korlátozza a külvilág számára világosan és a társa felé kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[48] Ilyen külvilágbeli fizikai feltételek mellett ugyanis önmagában az érzékszervek természetes működése általi felfogóképességből adódóan nincs észszerű alapja és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását.
[49] Az adott körülmények között, aki bizonytalan jelenléte másikra való hatásában, a történések kimenetelében, akkor választhatja, hogy elmegy, eszközt a bűncselekmény végrehajtásához nem biztosít. Amennyiben viszont ott marad, akkor legalább eshetőlegesen tudatában van annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem általa, sem más által. Erre vonatkozó, külvilágban felismerhető magatartás hiányában utóbb sem hivatkozhat a ténybeliség ellenében eredményesen arra, hogy kevesebbet gondolt a tettes szándékáról.
[50] A tényállásban pedig ilyen, a saját szándékát egyértelműen kifejező, a másik szándékához képest korlátozó magatartás a II. r. terhelt részéről nincs.
[51] A részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes.
[52] A részesi szándék ekként nem a véghezvitelt követő, hanem az előtti vagy azzal egyidejű. Ebből az is következik, hogy a részesnek a becsatlakozása idején lehetősége van - ha ebben bizonytalan - behatárolni szándéktartalmát önmaga és a tettes felé, ha azonban ezt nem teszi, tehát a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza, akkor számolnia kell azzal, hogy akárcsak folyamatos jelenléte, de jelen esetben az eszköz biztosítása is, olyanra bátorít, ami eredetileg nem állt szándékában. A tudatra vont következtetés alapja ekként ténybeli.
[53] A kifejtettek alapján semmi sem zárja ki az ilyen magatartás szándéktartalmának a tettes ölési szándékával egyezőnek értékelését és az elkövető magatartásának, az ölés bűnsegélyének minősítését.
[54] A II. r. terhelt által átadott zsineggel megvalósított fojtogatás alapján nincs észszerű alapja annak, hogy csupán rablás legyen a bűnsegédi bűnösség tárgya, az egyébként tárgyi oldalon kétségkívül ölési alapcselekmény helyett. Annak érdekében ugyanis, hogy utóbb csak a közbenső stádiumra kiterjedő szándéka miatt feleljen az elkövető, ahhoz a külvilágban érzékelhetően tennie kell. A II. r. terhelt számára ez a választási lehetőség jelen ügyben adott volt, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt, ellenkezőleg, a haszon realizálását az eredeti szándéknak megfelelően, de a megváltozott körülmények ellenére is, a társa mellett kitartva elősegítette. Az irányadó tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható az elkövetők szándékának korlátlanságára.
[55] Ekként a védői állásponttal szemben a történtek egy cselekménysor részét képezik és egyik cselekvés következik a másikból, a szándékváltás az eredeti terv sikertelenségének a következménye. A szándékváltás folyamata, az elhúzódó élet elleni cselekmény miatt mindez a II. r. terhelt számára váratlannak nem tekinthető, a terheltek cselekményének egységes értékelését megtörő körülmény nem merült fel.
[56] Ekként a II. r. terhelt cselekményének minősítése törvényes, a helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, így a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
[57] A védő sérelmezte az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását. Álláspontja szerint a II. r. terhelt számára az elbíráláskor hatályos Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján kedvezőbb a feltételes szabadságra bocsátás szabályozása, ezért az enyhébb elbírálást jelentene a II. r. terhelt javára.
[58] Az indítvány e körben a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatra utal, amennyiben az a kérdés, hogy melyik törvény biztosít enyhébb elbírálást. Ellenben a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont I. és II. fordulata kizárólag akkor biztosítja a jogerős ítélet felülvizsgálatának a lehetőségét, ha a bíróság a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése folytán törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel.
[59] Ebből következően viszont - ellentétben a felülvizsgálati indítványban célzottakkal - határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem képezi a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálat tárgyát.
[60] Kétségtelen, hogy a jogerő előtt - amint ezt a 4/2013. (X. 14.) BK vélemény is tartalmazza - a határozott tartamú szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés alapot adhat az enyhébb elbírálás címén az új büntetőtörvény alkalmazására. Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy amennyiben az eljárt bíróság mégis az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazása mellett döntött, akkor az e szerinti feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára tartozó - és jogerő felbontására alkalmas - felülvizsgálati okot képez.
[61] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán ugyanis a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés továbbra sem tekintendő a büntetés vagy az intézkedés fogalma alá tartozónak. E vonatkozásban a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[62] Részben ezzel összefüggésben hivatkozott a védő a súlyosítási tilalom megsértésére, ugyanis a II. r. terhelt a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának változásával ténylegesen hosszabb időt kell, hogy töltsön a büntetés-végrehajtási intézetben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megnyíltáig.
[63] A Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja értelmében felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom, éspedig a 354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bekezdés, 549. § (4) bekezdés rendelkezéseinek megsértésével került sor. Ehhez képest a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a súlyosítási tilalom megsértését meghatározó egyetlen jogszabályhely alá sem vonható, így emiatt a felülvizsgálat, miként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán, úgy a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja vonatkozásában is törvényben kizárt.
[64] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott 16 év fegyház helyett 14 évre enyhítette a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést, továbbá cselekményét a többszörös minősültség ellenében egyszeresen minősítette. Ekként a súlyosítási tilalom megsértése fel sem merült.
[65] Mindemellett a következőkre mutat rá a Kúria. A Btk. 1. § (1) bekezdése elvi éllel rögzíti a "nullum crimen sine lege" elvét, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként kétségtelen, hogy ha egy magatartás az elkövetéskor - akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt - nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel.
[66] Más a helyzet azonban, ha az összehasonlítandó két törvényben nincs eltérés az alapesetek viszonyában. A Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának alkalmazásáról olyan esetben is szó lehet, ha az olyan minősített esetre vonatkozik, ami az elkövetéskor még nem létezett. Nem sérti a Btk. 1. § (1) bekezdését annak kimondása, hogy a cselekmény az elkövetéskor még nem vagy meg nem lévő minősítő körülmény szerint minősül, feltéve, hogy ennek büntetési tétele nem lesz több, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti minősítés alapján, összhatásában pedig a büntetőjogi felelősség elbírálása a terheltre kedvezőbb. Ebben az esetben az új törvény alkalmazása - és azzal az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása - a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának is megfelel.
[67] Az alapeset és a minősített eset között ugyanis lényeges különbség, hogy az alaptényállás egyetlen elemének hiánya is már a bűncselekmény hiányát eredményezi, a minősített esetet illetően azonban ez nincs így. A minősített eset alkalmazása a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának kérdése, nem az elsőé. Az első fordulat arra ad választ, hogy "mi büntetendő", a második pedig arra, hogy "hogyan" büntetendő. Következésképp a mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor emberölésként minősülő cselekmény minősítése az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény szerint nem feltétlen ütközik a "nullum crimen sine lege" elvébe [a Btk. 1. § (1) bekezdésébe]. Ezt követően vizsgálandó az, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazása megfelel-e a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatában írt rendelkezésnek, azaz - az elkövetéskor meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása esetén - a cselekmény nem minősül-e súlyosabban, mint az elkövetéskor hatályos törvény alapulvételével.
[68] A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban az eltérő anyagi jogi álláspontját részben az ítéleti tényállástól eltérő tényekre alapította. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, -mérlegelő tevékenységét támadta. Az irányadó tényállás megalapozatlanságával vagy a bizonyítékok értékelésének téves voltával érvelve azonban nincs lehetőség a bűnösség megállapításának vitatására sem. A védő felülvizsgálati indítványa ezen részében törvényben kizárt.
[69] Ugyancsak a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a konkrét ügyben az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. Anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve az sem vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a büntetéskiszabás során irányadó szempontokat.
[70] Következésképpen törvénysértő minősítés hiányában, avagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül önmagában a kiszabott büntetés mértéke, a büntetéskiszabás, illetve a büntetéskiszabást befolyásoló tényezők mikénti értékelése felülvizsgálat alapja nem lehet.
[71] A védő által hivatkozott belső arányosság pedig nem képezheti felülvizsgálat részét, a felülvizsgálat ugyanis alanyra koncentrált eljárás, azt vizsgálhatja, akire vonatkozóan a felülvizsgálatot benyújtották.
[72] A nyomozás során esetlegesen elkövetett eljárási szabálysértések felülvizsgálati okot nem képeznek, azok adott esetben - egyéb szigorú törvényi feltételek fennállása esetén - perújítási okot képezhetnek.
[73] A védő kifogásolta indítványában az indokolási kötelezettség teljesítését, illetve sérelmezte a másodfokú bíróság tényállásnak ellentmondó indokolását.
[74] Az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha az oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, illetve ha a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen hiányosságok az ügyben eljárt bíróságok határozatai esetében nem állnak fenn, ugyanis az indokolási kötelezettség teljesítése a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja által meghatározott körben, a szükséges és elégséges mértékben megtörtént, a bíróság értékelő tevékenysége nyomon követhető. Az első- és a másodfokú ítélet rendelkező része és az irányadó tényállás az indokolással (ténybeli és jogi indokolással), a II. r. terhelt bűnösségére vont következtetéssel, a terhére megállapított bűncselekmény minősítésével összhangban van, így a felülvizsgálat ez okból sem alapos. (Ehhez képest a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában található ellentmondásos részeknek az ügy érdemére nem volt kihatása.)
[75] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.899/2017.)
BH 2018.11.295 I. A járművezetés tiltott átengedésének bűncselekményi megvalósulásakor az átengedésnek határozott, félreérthetetlen módon kell történnie, így kifejezett felszólítással, az átvevő kérésének teljesítésével, hozzájárulással, de akár azzal a concludens ténnyel is, ha az átengedő az indítókulcsot a vezetésre ittassága, bódult állapota vagy egyéb okból alkalmatlan személynek átadja [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
II. Ilyen kifejezett reálcselekmény hiányában a járművezetés tiltott átengedése nem állapítható meg. Ennek megfelelően nem valósult meg tiltott átengedés, ha a II. r. terhelt élettársának, az I. r. terheltnek még akkor engedte meg az ő tulajdonát képező gépjárműnek a vezetését, amikor az még józan állapotban volt, s vezetői engedéllyel rendelkezve a járművet még jogszerűen vezethette. Az I. r. terhelt ezt követően fogyasztott szeszes italt, majd a II. r. terhelt tudta és jelenléte nélkül ült újra autóba, s indult azzal a szórakozóhelyről korábban eltávozott élettársa (a II. r. terhelt) után. A II. r. terhelt csak akkor szállt be a gépkocsiba, amikor az I. r. terhelt utolérte. A II. r. terhelt magatartása ezért tiltott átengedést nem valósított meg.
Amint következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az ittas vezető mellett ülő utas nem bűnsegéde az ittas vezetésnek, úgy a vezetésre adott jogszerű felhatalmazást, a vezetés korábbi jogszerű átengedését sem teszi jogszerűtlenné az a cselekmény, hogy a tulajdonos beült az ittas személy által vezetett gépkocsiba, amely tovább folytatta addig már megkezdett útját [Btk. 13. § (1) bek.; 238. §].
[1] A járművezetés tiltott átengedésének bűntette és más bűncselekmény miatt indított büntetőügyben a járásbíróság a 2016. május 13-án meghozott és kihirdetett ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés tiltott átengedése bűntettében [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont], és segítségnyújtás elmulasztásának vétségében [Btk. 166. § (1) bek.].
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra, és 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
[3] Kimondta, hogy a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[4] Rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről.
[5] A II. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2017. január 26-án tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a felmerült és megfizetendő bűnügyi költséget összegszerűségében pontosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[6] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt, valamint a II. r. terhelt - akinek a tulajdonát képezi a személygépjármű - 2014. szeptember 16. napján egy sörözőben a délutáni és a kora esti órákban együtt szeszes italt fogyasztottak. Közöttük vita alakult ki, amelynek eredményeként a II. r. terhelt elhagyta a szórakozóhelyet gyalogosan indult a lakására. Pontosabban meg nem határozható idő múlva az I. r. terhelt beült a II. r. terhelt tulajdonát képező személygépjárműbe és elindult a II. r. terhelt után otthonuk felé. Útközben a járművel megállt az úttesten gyalogosan közlekedő II. r. terhelt mellett, aki beszállt a gépjárműbe a jobb oldali első ülésre, és így folytatták útjukat.
[7] Az I. r. terhelt a II. r. terhelt tulajdonát képező személygépjárművel 20 óra 35 perc körüli időben a város belterületén, a K. L. úton, az L. utca felől a P. út irányába haladt éjszakai fényviszonyok, valamint működő közvilágítás mellett, tiszta, csendes időben, kissé egyenet1en, száraz aszfaltú úttesten - ahol a forgalmi sávok szélesség egyenként 2,8 méter és gyalogosforgalom számára járda nincs kiépítve - oly módon, hogy a jobb oldali első ülésen utasként tartózkodott a II. r. terhelt.
[8] Az I. r. terhelt a gépjárművel való közlekedése során, a K. L. úton, a P. utca 92. szám alatti épület melletti útszakaszhoz érkezve, a gépjármű bal első részével, ittasságából fakadó figyelmetlensége miatt elütötte az úttest közepén, a felezővonalnál gyalogosan, vele azonos irányba közlekedő, 182 cm magas B. B. sértettet, és a működő, bekapcsolt állapotú, hátsó, piros színű villogó LED lámpával felszerelt kerékpárját toló, láthatósági mellényt viselő H. S. Z. gyalogost.
[9] A balesettel érintett útszakaszon a megengedett legnagyobb sebesség 50 km/h volt.
[10] Az I. r. terhelt által vezetett gépjármű ütközést megelőző haladási sebessége 50-55 km/h volt, amelyhez vész-, intenzív, illetve lassító fékezés mellett ezen sorrendben 34-41, 38-47, valamint 51-64 méter féktávolság tartozik.
[11] A baleset időpontjában az 1974. június 8. napján született B. B. sértett 5 km/h sebességgel gyalogolt.
[12] A veszélyhelyzet kezdete az úttesten haladó gyalogosok észlelhetővé válásának a pillanata, ami az ütközési ponttól mért legfeljebb 76,5 méter távolságban volt.
[13] Az ütközés eredményeként B. B. sértett a hossztengelye körül balra fordult. A sértett feje az I. r. terhelt által vezetett gépjármű menetiránya szerinti bal oldali részén az első szélvédőnek, illetőleg az "A" oszlopnak csapódott, majd az ütközési ponttól mért 10,8 méteres távolságban került nyugvási helyzetbe.
[14] A baleset során a személygépkocsi bal első lámpája, a bal első ködlámpa felfogatása és az első vészhárító bal oldala eltört, a bal első sárvédő első része jelentősen deformálódott, a bal első sárvédő kerékjárati íve külső műanyag védőperemének mind a két fele, valamint a bal első doblemez belső műanyag borítása levált, az első szélvédő bal oldali felső harmadába eső középponttal az pókhálószerűen betört, a bal oldali "A" oszlop két helyen tompa peremmel deformálódott, "behorpadt", a baloldali külső tükör háza behajlott, a házból a tükörtartó körülbelül 50%-a és a tükör levált, a baloldali hátsó oldalablak kitört, az ablak maradványainak jelentős része az utastérbe került, valamint a jármű bal oldalán több törlési, karcolási nyom keletkezett.
[15] A baleset következtében B. B. sértett politrauma kemény agyburok alatti vérzés, ágyéki III-IV. csigolyák harántnyúlványának törése, keresztcsont törés, jobb oldali szeméremcsont törés, bal oldali I-VIII. bordák sorozattörése, bal oldali részleges légmell, bal oldali tüdőfélzúzódás, bal oldali lapockatörés, bal oldali combcsonttörés, bal oldali alkartörés, bal oldali vena iliaca externa szakadás, bal oldali alkar zúzott sebe, bal comb hámhorzsolása, bal belboka hámhorzsolása, bal térd zúzódása és hámhorzsolása sérüléseket szenvedte el, amelynek következtében 2014. október 19. napján a kórházi kezelése alatt elhalálozott. Az elszenvedett sérülések és a halál beállta között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg.
[16] A baleset bekövetkezése miatt H. S. Z. sértett a jobb lábszár zúzódását és horzsolását szenvedte el, amely sérülések 8 napon belül gyógyultak.
[17] A baleset időpontjában az úttesten gyalogosan közlekedő B. B., H. S. Z., valamint Sz. J. is ittas állapotban voltak.
[18] A baleset bekövetkezése miatt Sz. J. gyalogos, az I. r. terhelt, valamint a II. r. terhelt sérüléseket nem szenvedtek.
[19] Az I. r. terhelt tekintetében egy alkalommal vizeletminta-vételre, két alkalommal vérvételre került sor. Az első vérmintát 2014. szeptember 17. napján 01 óra 20 perckor, a második vérmintát 2014. szeptember 17. napján 01 óra 40 perckor, míg a vizeletmintát 2014. szeptember 17. napján 02 óra 10 perckor vették le.
[20] Az első vérminta 2,21 g/l ezrelék, a második vérminta 2,02 g/l ezrelék, míg a harmadik vizeletminta 3,30 g/l ezrelék értéket mutatott.
[21] A baleset bekövetkezésekor az I. r. terhelt szervezetében legalább 2,21 g/l ezrelék véralkohol-koncentráció előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, véralkohol-koncentrációja a cselekmény időpontjában 2,92-3,16 g/l ezrelék, ami súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot jelent.
[22] A baleset bekövetkezése után a terheltek a gépjárművel nem álltak meg a helyszínen, oda nem tértek vissza és a hazaérkezésüket követően sem értesítették a rendőrséget, a mentőket, hanem nyugovóra tértek.
[23] A baleset bekövetkezésekor a II. r. terhelt szervezetében legalább 1,88 g/l ezrelék véralkohol-koncentráció előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. A terhelttől 2014. szeptember 17. napján 02 óra 15 perckor, majd 02 óra 36 perckor vérmintát, 02 óra 08 perckor vizeletmintát vettek, mely mintákból ezen sorrendben 1,88 g/l, 1,76 g/l, valamint 2,92 g/l ezrelék etilalkohol-koncentráció volt kimutatható.
[24] A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[25] Az indítvány szerint a járásbíróság a bizonyítási eljárásban a történeti tényállást néhány hiányosságtól eltekintve kellően feltárta, de a feltárt tényállásból nem megfelelő jogi következtetéseket vont le, valamint a büntetéskiszabási körülményeket sem vette kellő súllyal figyelembe, amelyek megalapozatlan ítéletet és túlzott mértékű büntetés kiszabását eredményezték.
[26] A bizonyítási eljárásban egyértelműen bizonyított adatok alapján a tényállás azon része, amely szerint a II. r. terhelt az I. r. terhelt ittas állapotának tudatában engedte át részére a gépjármű vezetését, téves jogi következtetéseken alapul és így védence megalapozatlan elítéléséhez vezetett.
[27] A gépjármű birtoklása alapvető körülmény a II. r. terhelt terhére rótt cselekmény minősítése szempontjából. A gépjármű átengedésének törvényi feltétele, hogy a gépjárművet az elkövető a birtokában tartsa, afelett tényleges hatalmat gyakoroljon. E tényállási elem a II. r. terhelt cselekménye vonatkozásában hiányzott.
[28] A baleset napján a gépjármű átadására a terheltek között már aznap reggel sor került. Délután pedig a P. sörözőbe az I. r. terhelt vezetésre alkalmas, józan állapotban érkezett.
[29] A szórakozás, italozás közben kialakult veszekedésre tekintettel a II. r. terhelt elhagyta a szórakozóhelyet és gyalogosan, egyedül indult a lakására. A II. r. terhelt az I. r. terhelttel közöttük fennálló erős érzelmi kötődés miatt alappal bízott abban, hogy az I. r. terhelt is gyalogosan fog hazatérni, így nem volt indokolt konkrét intézkedés a II. r. terhelt részéről olyan szabályszegés megakadályozására, amelyre nem kellett számítania.
[30] Az indítványozó szerint a II. r. terhelt az I. r. terheltnek, annak ittas állapotában nem engedte át a gépjárművet, mivel a gépjármű ekkor nem volt a birtokában, a hatalmában.
[31] A II. r. terhelt általi tiltott átengedés erre tekintettel nem állapítható meg. Az átengedést csak olyan személy valósíthatja meg, aki birtokában tartja a gépjárművet, illetve az átengedés csak vezetésre alkalmatlan állapotú személy részére tiltott (amely a gépkocsi kora reggeli átadásakor nem állt fenn).
[32] Fentiek alapján tehát sem az átadás, sem a gépjárművezetés megakadályozása szempontjából a II. r. terheltet nem terheli megalapozottan büntetőjogi felelősség a tényállási elemek hiányára tekintettel.
[33] A segítségnyújtás elmulasztása tekintetében a védő arra hivatkozott, hogy a II. r. terhelt önhibáján kívül nem volt tudatában a személyi sérülés bekövetkezésének. Az esemény a korábbi tapasztalataihoz hasonló volt, így amikor a gépkocsival hazafelé tartva a veszekedésből adódó sértettsége miatt jobb oldalra fordulva kifelé nézett a gépkocsiból, csak a hanghatást észlelte a baleset pillanatában. A korábbi tapasztalatai miatt alappal következtetett arra, hogy faág, vagy kavics okozta szélvédősérülés történt. Utalt arra is, hogy a terheltek egyikének sem kellett arra számítania, hogy az úttest közepén gyalogossal találkozik a gépkocsi.
[34] Amennyiben pedig nem észlelte a személyi sérülés bekövetkezését, úgy a segítségnyújtás elmulasztása sem róható megalapozottan a II. r. terhelt terhére, hiszen segítségnyújtási kötelezettség csak azt terheli, aki tudatában van a személyi sérülés bekövetkezésének.
[35] Sérelmezte továbbá, hogy a bíróságok a sértetti közrehatást nem vettek figyelembe kellő súllyal a büntetéskiszabás körében, és a láthatósági vizsgálat megismétlését többszöri indítványa ellenére elmulasztották.
[36] A büntetéskiszabási körülményekkel összefüggésben előadta, hogy a II. r. terhelt büntetlen előéletű. A sértettet személyesen ismerte és ezért rendkívüli mértékben megviselte a baleset bekövetkezése.
[37] Mindezekre tekintettel elsődlegesen a II. r. terhelt felmentését indítványozta mindkét terhére rótt cselekmény vonatkozásában tényállási elemek hiányában, másodlagosan a jogkövetkezmények nagymértékű enyhítését kérte.
[38] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[39] Álláspontja szerint a tényállás felderítetlenségre visszavezethető megalapozatlanságával, valamint a büntetés kiszabásával összefüggő mérlegelő tevékenységgel kapcsolatos kifogások az érdemi felülvizsgálatot nem alapozzák meg.
[40] A II. r. terhelt bűnösségének kimondását támadó részében pedig a következőkre tekintettel tartotta alaptalannak az indítványt.
[41] A járművezetés tiltott átengedésével összefüggésben a törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a terheltek a délutáni óráktól kezdődően egymás jelenlétében nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. A II. r. terhelt ennek tudatában ült be az I. r. terhelt által vezetett gépjárműbe, amely ráutaló magatartással az átengedés ebben a pillanatban megvalósult. A törvényszék arra is helytállóan utalt, hogy a gépjármű indítókulcsának elvételével vagy a kézifék működtetésével balesetveszélyes helyzet előidézése csak a már mozgásban lévő jármű esetén juthatott volna jelentőséghez. Ugyanakkor a II. r. terhelt részéről még hivatkozás szintjén sem merült fel arra vonatkozó adat, hogy akár szóbeli felszólítás útján is, de bármit kívánt volna annak érdekében tenni, hogy az I. r. terhelt további közlekedését megakadályozza.
[42] Ezen túlmenően önmagában az irányadó tényállás azon megállapítása, amely szerint a II. r. terhelt az ittas állapotú I. r. terhelt részére engedte át a gépjárműve vezetését, alkalmas a II. r. terhelt járművezetés tiltott átengedése miatti büntetőjogi felelősségének a megállapítására.
[43] A halálos eredmény tekintetében pedig kizárólag a II. r. terhelt gondatlansága volt megállapítható.
[44] A baleset észlelésének hiányával összefüggésben is részletes és meggyőző indokát adta a törvényszék annak, hogy az irányadó tényállás által leírt gyalogoselütés szükségképpen jelentős hanghatással járt. A terheltek a járműben bekövetkezett - súlyos mértékű és látványos - rongálódások alapján is kizárólag arra következtethettek, hogy súlyos baleset, egy személy elütése történt meg. Ebből a szempontból nem volt annak jelentősége, hogy az ütközés pillanatában jobbra fordította a tekintetét a II. r. terhelt.
[45] A segítségnyújtási kötelezettségének a teljesítésére pedig a jármű leállítását és megállását követően neki is lehetősége volt.
[46] A kifejtettekre figyelemmel a bíróságok a tényállásból helytállóan következtettek mindkét bűncselekmény kapcsán a II. r. terhelt bűnösségére, cselekményeinek jogi minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes.
[47] A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a védő felülvizsgálati indítványának ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[48] A II. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. Rámutatott, hogy a járművezetés tiltott átengedése tekintetében annak van kiemelt jelentősége, hogy a gépjármű átengedése nem a terheltek ittasságához vezető eseménnyel összefüggésben, hanem már jóval korábban, a vádbeli nap reggelén megtörtént. Az "átengedésre" nem alkalmilag, hanem meghatározott rend szerint, életvitelszerűen, a terheltek munkavégzésével összhangban került sor.
[49] A segítségnyújtás elmulasztása vonatkozásában továbbra is állította, hogy e bűncselekmény megvalósulásának törvényi előfeltétele a személyi sérülés bekövetkezésének tudatosulása. A II. r. terheltben - akinek nem volt tapasztalata a személyi sérüléssel járó baleset hanghatásáról - rajta kívül álló okból nem tudatosult ez az esemény, és ez akadálya a felelősségre vonásának e vádpontban.
[50] A II. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség indítványára ugyancsak észrevételt tett. Ebben lényegében mindkét cselekmény tekintetében a védője által előadottakat erősítette meg.
[51] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[52] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány szerinti - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.
[53] Ennek során a II. r. terhelt által védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, az anyagi jogsértést kifogásoló részében részben alaposnak, a Legfőbb Ügyészség indítványát részben alaptalannak találta.
[54] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okok alapján van helye. A Kúria a felülvizsgálat során - a Be. 423. § (4) bekezdésére tekintettel - csak az indítványban megjelölt felülvizsgálati okra, valamint - a hivatkozott rendelkezés (5) bekezdése alapján hivatalból folytatandó vizsgálat keretében - a 416. § (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti eljárási szabálysértésekre lehet figyelemmel.
[55] A felülvizsgálati eljárás alapvető szabálya, hogy a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Erre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálata során tehát, hogy a bűnösség megállapítása, vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított tényállás vehető figyelembe.
[56] A Kúria gyakorlata szerint a tényállás a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385.). Másrészt a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.).
[57] Eljárási szabálysértés vizsgálatára is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak helye nincs [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[58] A tényálláshoz kötöttség törvényi előírása folytán az ítélet jogkövetkeztetései is csak az alapügyben hozott jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján vizsgálhatók. E tényállástól eltérő tényeken alapuló anyagi jogi támadás a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. Ebből következően a láthatósági vizsgálat megismétlése érdekében előterjesztett bizonyítási indítványok elutasítása a felülvizsgálati eljárásban nem sérelmezhető és a II. r. terhelt eltérő tudatállapotára hivatkozásra sincs törvényes lehetőség. E körben a védő indítványa a törvényben kizárt felülvizsgálati indítvány.
[59] A Kúria a védő felülvizsgálati indítványát a járművezetés tiltott átengedésének bűntettében a II. r. terhelt bűnösségének megállapítását sérelmező részében alaposnak, míg a Legfőbb Ügyészség indítványát e vonatkozásban alaptalannak találta.
[60] A 2012. évi C. törvény (Btk.) 238. §-ában büntetni rendelt járművezetés tiltott átengedésének elkövetési magatartása a törvényben meghatározott jármű vezetésének ittas vagy bódult állapotban lévő, vagy a vezetésre egyéb okból alkalmatlan más részére történő átengedése.
[61] E bűncselekmény akkor befejezett, ha a vezetés átengedése folytán a jármű az átvevő személy részéről mozgásba került, vagyis a vezetést ténylegesen megkezdte.
[62] A jelen ügyben irányadó tényállás szerint a személygépkocsi a II. r. terhelt tulajdonát képezi. 2014. szeptember 16-án már azt megelőzően is, hogy a terheltek délután együtt a P. sörözőbe mentek, az autót az I. r. terhelt vezette. Ő vezette a P. sörözőbe is, ahol azután együtt szeszes italt fogyasztottak, amelytől súlyos, illetőleg közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotába kerültek.
[63] Közöttük vita alakult ki. Összevesztek és ezért a II. r. terhelt elhagyta a szórakozóhelyet. Gyalogosan a lakására távozott anélkül, hogy a személygépkocsijának a vezetésével kapcsolatban bármilyen intézkedést tett volna. Ennek szükségessége nem merült fel. Kis idő elteltével az I. r. terhelt is elhagyta a szórakozóhelyet és személygépkocsival indult az élettársával közös lakására. E járművezetéssel kapcsolatban az eljárt bíróságok a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét - helyesen - nem állapították meg, miután nem tanúsított semmilyen releváns, a Büntető Törvénykönyvbe ütköző magatartást.
[64] Amikor az I. r. terhelt a II. r. terheltet utolérte megállt mellette. Ekkor a II. r. terhelt beszállt a gépjármű jobb első ülésre, és így együtt folytatták az útjukat haza a közös lakásukra. A II. r. terhelt kétségtelenül tudta, hogy az I. r. terhelt ittas állapotban vezeti az ő járművét.
[65] E tényállás alapján tehát az állapítható meg, hogy a II. r. terhelt a tulajdonát képező jármű vezetését már azt megelőzően átengedte az élettársának, hogy az utóbb szeszes italt fogyasztott. Ez az átengedés nem volt jogszerűtlen.
[66] A szeszes ital fogyasztását követően a II. r. terhelt gyalogosan elhagyta a szórakozóhelyet. Ekkor a személygépkocsijának használatáról rendelkeznie nem kellett és ő nem is rendelkezett.
[67] Utóbb az I. r. terhelt azt a gépkocsit vezette ittasan, amelynek vezetését korábban részére a II. r. terhelt már jogszerűen átengedte. Az ittas I. r. terhelt - az ittasságát értelemszerűen ide nem értve - jogszerűen vezette a személygépkocsit akkor, amikor a P. sörözőből azzal elindult a lakására.
[68] Az addig jogszerű vezetését nem tette jogszerűtlenné az a tény, hogy a jármű tulajdonosa utasként beszállt mellé az autóba. Amint következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az ittas vezető mellett ülő utas nem bűnsegéde az ittas vezetésnek, úgy a vezetésre adott jogszerű felhatalmazást és a vezetés addig jogszerű átengedését nem teszi jogszerűtlenné az a cselekmény, hogy a tulajdonos beül az ittas személy által vezetett gépkocsiba, amely tovább folytatja az addig már megkezdett útját.
[69] A jármű vezetésének átengedése mindig valamilyen reálcselekménnyel történik. Megvalósulhat kifejezett felszólítással, az átvevő kéréséhez való hozzájárulással, vagy akár azzal a concludens magatartással is, hogy az elkövető indítókulcsot átadja. A jelen ügyben megállapított tényállás azonban ilyen reálcselekményt nem tartalmaz. A II. r. terhelt azon túlmenően, hogy tudomásul vette, élettársa ittasan vezeti az ő személygépkocsiját, a már megkezdett és megvalósult ittas járművezetés folytatásához semmilyen módon nem járult hozzá. Nem tanúsított semmilyen releváns, az átengedés megállapításának alapjául szolgáló magatartást. A jármű vezetését ő már nem engedhette át és nem is engedte át az I. r. terheltnek.
[70] A kifejtettekre figyelemmel a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a járművezetés tiltott átengedésének bűntettében [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont] a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor; a jogerős ítélet tényállásában megállapított magatartása bűncselekményt nem valósít meg.
[71] A Kúria ezért a járásbíróság ítéletét és törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét - a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával - megváltoztatta és a II. r. terheltet az ellene járművezetés tiltott átengedésének bűntette [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt emelt vád alól - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont első fordulata és a Be. 331. § (1) bekezdése alapján, bűncselekmény hiányában - felmentette.
[72] A Kúria a védő felülvizsgálati indítványának azt a további hivatkozását, hogy a II. r. terhelt bűnösségének kimondására a segítségnyújtás elmulasztásának vétségében [Btk. 166. § (1) bek.] is a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor, nem találta alaposnak. E körben a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt érveléssel egyetértett.
[73] A Btk. 166. § (1) bekezdésében az általános segítségnyújtási kötelezettség alapján a törvény büntetéssel fenyegeti azt, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget a sérültnek vagy az olyan személynek, akinek az élete vagy a testi épsége közvetlen veszélyben van. A törvény nem fogalmazza meg a sértett segítségre szorultságának az igényét. Azt, hogy a sértett segítségre szorul-e vagy sem, negatív irányból kell vizsgálni.
[74] A balesetet okozó jármű utasának a segítségnyújtási kötelezettsége a sérüléssel járó baleset bekövetkezésével egyidejűleg, és a balesetet okozó jármű vezetőjének a segítségnyújtási kötelezettségétől függetlenül keletkezik.
[75] Az irányadó tényállásból jogszerűen vont következtetést mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság a II. r. terhelt bűnösségére e bűncselekményben. A Kúria az eljárt bíróságok álláspontjával maradéktalanul egyetértett. A II. r. terhelt védekezését teljességgel kioltja, hogy a gyalogos elütése, az elütés mechanizmusa és következményei komoly hanghatással jártak. Amint azt a tényállás tartalmazza, a gépjármű több pontján és nagyobb felületein súlyos, törésekkel és zúzódásokkal járó sérülések keletkeztek, amelyek folytán még az utastérbe is üvegszilánkok repültek. A bíróságok e körben - a jogi következtetéseik során is - helyes érveléssel vetették el a II. r. terheltnek azt az állítását, hogy faág, vagy kavics okozta szélvédő sérülésre gondolhatott. A II. r. terheltnek észlelnie kellett, hogy a rongálódás baleset bekövetkezése folytán keletkezett. A II. r. terhelt mégsem tett semmit a segítségnyújtás érdekében. Még a hazaérkezését követően is passzív maradt. A helyszínre való visszatéréssel sem próbált a tőle elvárható segítségnyújtási kötelezettségének eleget tenni.
[76] A részfelmentés következtében a bűnösség köre kétségtelenül szűkült. A Kúria az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény vádja alól mentette fel a II. r. terheltet, ekként a terhén egyetlen, és immár "csupán" két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény maradt. Erre figyelemmel mellőzni kellett a halmazati büntetésre utalást és - tekintettel a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés két évet meghaladó tartamára is - szükségessé vált a büntetések felülvizsgálata is.
[77] Az új büntetés kiszabása során a Kúria abból indult ki, hogy az első- és a másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel.
[78] A Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célok és a 80. §-ában foglalt büntetéskiszabási elvek figyelembevételével úgy foglalt állást, hogy a büntetési tétel középmértékéhez igazodó végrehajtandó szabadságvesztéssel érthetőek el a büntetés céljai. Ennek megfelelően a támadott ítéletet - a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával - a büntetés kiszabására vonatkozó részében is megváltoztatta. A II. r. terhelttel szemben a terhére megállapított segítségnyújtás elmulasztásának vétsége [Btk. 166. § (1) bek.] miatt kiszabott szabadságvesztés-büntetést 1 évre, és ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát ugyancsak 1 évre enyhítette. A felmentés folytán okafogyottá vált közúti járművezetéstől eltiltás kiszabását mellőzte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban [Btk. 37. § (1) bek.] határozta meg.
[79] Miután a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata eredményeként a felülvizsgálatot megalapozó ún. abszolút eljárási szabálysértés nem észlelt, egyebekben az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéletét - Be. 426. §-a alapján - a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 964/2017.)
BH 2017.8.250 Nem lehet az elkövető tettese/társtettese a vesztegetés elfogadása bűntettének az, aki nem az aktív vesztegetővel áll kapcsolatban, hanem a passzív vesztegető segítője.
BH 2017.8.250 I. A vesztegetés elfogadásának bűntette kapcsán önálló intézkedésre jogosultnak minősül, aki az adott szerv működését vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. A vezető beosztású alkalmazottak, valamint az adott szerv képviseletére jogosult személyek mellett önálló intézkedésre jogosultnak tekintendők azok is, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést. A döntést hozó vagy az azt előkészítő személyt ténylegesen megillető jogokat figyelembe véve kell elbírálni: önálló intézkedésre jogosult személynek tekinthető-e az elkövető vagy sem [Btk. 291. § (3) bek.].
II. Nem lehet az elkövető tettese/társtettese a vesztegetés elfogadása bűntettének az, aki nem az aktív vesztegetővel áll kapcsolatban, hanem a passzív vesztegető segítője. Amennyiben a terhelt nem az aktív vesztegetővel áll kapcsolatban, hanem - előzetes megállapodásuknak megfelelően - a passzív vesztegető tevékenységéhez nyújt segítséget és az általa elfogadott jogtalan vagyoni előnyből részesül, a passzív vesztegető bűnsegéde. Amennyiben azonban nem bűnsegélyt nyújt társának, hanem a társa által megvesztegetett személy, ebben a kapcsolatban társa már nem passzív, hanem aktív vesztegető, aki nem a vesztegetés elfogadását, hanem a vesztegetést követi el, ő pedig mint passzív vesztegető a vesztegetés elfogadásáért felel [Btk. 13. § (1) és (2) bek., 14. § (2) bek., 290. §, 291. §].
III. Akkor, ha különböző ügyekben kéri/fogadja el az előnyt vagy annak ígéretét az elkövető, akár ugyanazon, akár különböző személyektől, a cselekmények az ügyek számához igazodó bűnhalmazatot alkotnak.
Amennyiben a korrupciós bűncselekmény elkövetőjének cselekménye tettesi bűncselekményhez kapcsolódó bűnsegély, a részesi bűncselekmény járulékos jellegére tekintettel (eltekintve azoktól a tényállásoktól, amelyektől a fogalmilag részesi cselekmény sui generis bűncselekmény) a részesi cselekmény minősítése és így rendbelisége azonos a tettesi cselekményével [Btk. 12. §, 13. § (1) bek., 14. § (2) bek., 291. §; 3/2011. BJE].
[1] A törvényszék a 2014. június 2. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki a X. r. terheltet 34 rendbeli, folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. d) pont]; ezért halmazati büntetésül három év nyolc hónap szabadságvesztésre, a közügyektől hat év, a parkolóőri foglalkozástól öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, emellett ötszáz forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben; míg az ellene 4 rendbeli, a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének vádja alól felmentette. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2015. október 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a X. r. terheltre vonatkozó részében akként változtatta meg, hogy a terhére megállapított bűncselekményeket 7 rendbeli - amelyből 6 rendbeli folytatólagosan és társtettesként elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] minősítette, a szabadságvesztés tartamát öt évre súlyosította, és a terhelttel szemben háromszáz napi tétel - napi tételenként 1000 forint, összesen 300 000 forint - pénzbüntetést szabott ki, a vele szemben alkalmazott vagyonelkobzást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a X. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, azt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapítva.
[4] Indítványában eljárási szabálysértésként az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a védence által a fellebbviteli eljárás során csatolt írásbeli vallomást miként értékelte, és adós maradt a XI. r. terhelt fellebbezésének indokolásához csatolt mellékletek, valamint a terhelttárs fellebbezésében kifogásolt elsőfokú perrendi szabálysértések értékelésével.
[5] Az indokolási kötelezettség megsértése körében utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg, mely bizonyítékok alapján állapította meg - szemben az elsőfokú ítélettel - azt, hogy védence pénzt vett át az R. nevű személytől.
[6] Anyagi jogszabálysértésként elsősorban az önálló intézkedésre jogosultság megállapítását vitatta, arra hivatkozva, hogy a terhelt munkaköri leírásában sem szerepelt a X. r. terhelt bármilyen vezetői pozíciója; munkakörének megnevezése "területi ellenőr" volt, emellett a másodfokú bíróság a minősítés alkalmazása során a munkaköri leírást pontatlanul és hiányosan idézte, ugyanis helyesen aszerint a terhelt kizárólag a közvetlen felettesével egyetértésben intézkedhetett, a gazdálkodó szervet érintő lényeges kérdésben önállóan nem dönthetett, a másodfokú bíróság által megjelölt kérdésekben semmilyen jogosultsággal nem bírt.
[7] Ezért álláspontja szerint a minősítés téves és így a védencével szemben kiszabott büntetés is törvénysértő.
[8] Elsődlegesen ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, másodlagosan pedig azt, hogy a Kúria változtassa meg a minősítést és erre figyelemmel enyhítse védence büntetését.
[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a munkaköri leírásra és a munkaszerződésre vonatkozó részében az irányadó tényállás támadásának és ezért törvényben kizártnak tartotta.
[10] Az indítványnak az indokolási kötelezettség elmulasztására és az anyagi jogszabálysértésre vonatkozó részét pedig alaptalannak találta, mivel megítélése szerint a bíróságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek és a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a X. r. terhelt terhére megállapítható a Btk. 291. § (3) bekezdés c) pontjában írt minősítő körülmény, emellett a vele szemben alkalmazott joghátrány abban az esetben is törvényes lenne, ha a terhelt terhére megállapított cselekmények a felülvizsgálati indítványban írtaknak megfelelően minősülnének.
[11] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a X. r. terhelt vonatkozó részükben hatályukban tartsa fenn.
[12] Az indítványozó a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében az ügyészi álláspontot vitatva indítványait fenntartotta.
[13] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül, emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - és az indítványozó által nem hivatkozott -, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges egyéb eljárási szabálysértésekre is.
[14] A Be. 416. § (1) bekezdés - indítványozó által felhívott - c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a határozat meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[15] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság indokolási kötelezettségét oly mértékben sérti meg, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[16] A Be. 258. §-ában előírtakra figyelemmel a bíróság indokolásában köteles számot adni a döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig azt köteles ellenőrizni.
[17] Az indokolási kötelezettség megsértése azonban - felülvizsgálati eljárásban is - csak akkor vezet hatályon kívül helyezéshez, ha a bűnösség megállapításával, a felmentéssel, az eljárás megszüntetésével, a jogi minősítéssel, a büntetés kiszabásával, illetve az intézkedés alkalmazásával kapcsolatban a határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy emiatt nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését.
[18] Így akkor, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontjukat - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel, illetve az intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozták, a felülvizsgálat kizárt. Ahogy azt a Kúria már számos esetben - így pl. a BH 2013.10. szám alatt közzétett határozatában is - kifejtette: a bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége és az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadását jelenti.
[19] Az adott ügyben az eljárt bíróságok a bizonyítékokat okszerűen, a logika szabályainak megtartásával értékelték és döntésükről kellő mértékben számot is adtak, mindez a felülvizsgálati eljárás során a Kúria számára is nyomon követhető volt.
[20] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen hivatkozott, a X. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványában lényegében a tényállás megalapozottságát vitatta, amikor is az indokolási kötelezettség megsértése címén iratellenes megállapításokra utalt.
[21] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.
[22] Így a bizonyítékok mérlegelésének mikéntje a felülvizsgálatnak nem tárgya, vitássá nem tehető, és erre tekintettel nem eredményezhetett érdemi felülvizsgálatot a védő arra való hivatkozása sem, hogy a másodfokú bíróság nem adott számot ítéletében a kifogásolt perrendi szabálysértésekről (a szembesítések elmaradásáról).
[23] Ezzel kapcsolatban a Kúria megjegyzi, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - a törvényben tételesen felsorolt - eljárási szabálysértések vizsgálhatók, a bizonyítással kapcsolatos, ún. relatív eljárási szabálysértések nem; másrészt a szembesítések elmaradására vonatkozó értékelés hiányára hivatkozás szintén a tényállás és a bizonyítékok értékelésének meg nem engedett támadását jelenti.
[24] Nem vezetett eredményre az anyagi jogszabálysértésre alapított indítvány sem.
[25] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor van helye a rendkívüli jogorvoslatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[26] Miután a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el, a bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő következtetés levonására, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség, bizonyításnak pedig nincs helye.
[27] Az indítványozó akkor, amikor a minősítő körülmény megállapítását vitatta, részint pedig fel nem használt bizonyítékra utalt, a törvényi tilalom ellenére alapvetően az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét és ezen keresztül a tényállást támadta.
[28] A másodfokú bíróság által helyesbített és ekként irányadó tényállás lényege a következő:
[29] A X. r. terhelt 2002. január 1. napjától parkolóőrként, majd 2008. év május hó 1. napjától a B. Kft.-nél területi ellenőrként dolgozott. Ez utóbbi munkát a XI. r. terhelt mint az ellenőrzési csoport vezetője irányította. A X. r. terhelt feladatai közé tartozott összegyűjteni, felderíteni a parkolóőrök tevékenységével összefüggésben keletkezett adatokat, módszereket, körülményeket, illetve a visszaélést lehetővé tévő okokról, körülményekről rendszeresen be kellett számolnia az ellenőrzési csoportvezetőnek; ezen adatok valóságát gondosan kellett ellenőriznie. Emellett részt vett a parkolóőrök szakmai felkészítésében, továbbá az újonnan felvett parkolóőrök elméleti és gyakorlati oktatását végezte. Rendkívüli esetben el kellett látnia a cég folyamatos működése érdekében az operátori és diszpécseri munkákat is. Munkájáról napi jelentést kellett készítenie, külön vezetői utasításra elvégezte a parkolóőrök napi eligazítását, beszámoltatását, önállóan, majd vezetői utasításra ellenőrizte a B. Kft. egész működési területén a parkolóellenőrök tevékenységét, ennek során kötelezettsége volt a korrupcióra utaló magatartás felderítése, megszüntetése.
[30] A XI. r. terhelt 2007 szeptemberét követően megállapodott a X. r. terhelttel és a felsorolt ellenőr terheltekkel: a B. Kft. illetékességi területén, elsősorban azokon a helyeken, ahol több üzlet található és a gépkocsi-tulajdonosok egész nap ugyanott parkolnak, az ellenőrök "zsebre" dolgoznak, vagyis az autósoktól a napi parkolójegy váltása helyett pénzt kérnek, és ebből a XI. r. terheltnek parkolóőrönként napi 6000 forintot átadnak, ezért munkájuk ellenőrzésére nem kerül sor; az ellenőrzést a X. és XI. r. terhelt nem is végezte el. Amennyiben olyan területi ellenőrt küldtek ki, aki nem volt a csoport tagja, erről a parkolóőröket a X. és XI. r. terhelt értesítette.
[31] 2007 szeptembere és 2012. szeptember 21. között számos gépkocsi parkolása kapcsán kértek, illetve fogadtak el jogtalan vagyoni előnyt a parkolóőrök, mégpedig rendszeresen úgy, hogy ehhez 33 aktív vesztegető kapcsán a X. és XI. r. terhelt segítséget nyújtott az ellenőrzés elmulasztásával. A parkolóőrök minden hét utolsó munkanapján elosztották az így beszedett pénzt és eljuttatták a X. r. terhelten keresztül a XI. r. terheltnek a neki járó összeget.
[32] Ugyan nem a tényállás kiegészítéseként megjelölve, de rögzítette indokolásában a másodfokon eljárt bíróság, hogy a X. és XI. r. terheltek közreműködésére szükség volt ahhoz, hogy a parkolóőrök a terhükre megállapított korrupciós bűncselekményeket elkövessék.
[33] Azt megállapítani, hogy pontosan milyen összeghez jutott ily módon akár a XI. r., akár a X. r. terhelt, nem lehetett.
[34] Az irányadó tényállás tehát pontosan rögzítette a X. r. terhelt azon feladatait, melyből a másodfokú bíróság az önálló intézkedésre jogosultságot megállapította, és a Kúria teljes mértékben osztotta a másodfokú bíróság álláspontját arra vonatkozóan, hogy a X. r. terhelt önálló intézkedésre jogosult személy volt.
[35] Kétségtelen, hogy elsősorban az minősül önálló intézkedésre jogosultnak, aki az adott szerv működését vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek (üzleti partnerek stb.) jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet, és elsősorban a vezető beosztású alkalmazottak, valamint az adott szerv képviseletére jogosult személyek sorolhatók ide.
[36] Emellett azonban önálló intézkedésre jogosultnak tekintendők azok is, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést.
[37] Töretlen ugyanis a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy nem önmagában a dolgozó vagy a tag munkakörének vagy beosztásának elnevezése, hanem a döntést hozó vagy az azt előkészítő személyt ténylegesen megillető jogokat figyelembe véve kell elbírálni: önálló intézkedésre jogosult személynek tekinthető-e az elkövető vagy sem.
[38] Erre tekintettel helytálló a ítélőtábla álláspontja, amely szerint a terheltnek a tényállás 1. pontjában írt cselekménye vesztegetés elfogadása minősített bűntetteként értékelendő.
[39] Fentieken túlmenően a cselekmények minősítését támadó indítvány a következők miatt sem megalapozott:
[40] A téves minősítés csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés vagy intézkedés törvénysértő. Amennyiben a minősítés ugyan törvénysértő, azonban az annak alapján kiszabott büntetés megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
[41] Kétségtelen, hogy a Btk. 291. § (3) bekezdés c) pontja szerinti bűncselekményt a törvény öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, míg a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűncselekmény büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
[42] Miután a terhelttel szemben jogerősen kiszabott ötévi szabadságvesztés neme és mértéke az enyhébb minősítés mellett sem ütközne a Büntető Törvénykönyv mérlegelést nem tűrő rendelkezéseibe, és a középmértéknek felelne meg, nem törvénysértő.
[43] Nem osztotta ugyanakkor a Kúria a másodfokú bíróság álláspontját a tényállás 1. pontjában rögzített cselekményen túl elkövetett cselekmények minősítése, különösen a társtettesi elkövetői alakzat kapcsán.
[44] Az eljárt bíróságok a terhelttársak közül a parkolóőrként működőket vesztegetés elfogadásának bűntettében találták bűnösnek, cselekményeik rendbeliségét az aktív vesztegetők számához igazodóan állapítva meg, és mivel az egyes aktív vesztegetőkkel kapcsolatban állva is több bűncselekményt követtek el, a cselekményeket egyben folytatólagosan elkövetettnek is minősítették.
[45] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás szerinti elkövetési magatartás folytán a X. r. terhelt nem juthat előnyösebb helyzetbe csupán azért, mert tevékenysége szükségszerűen kapcsolódott az elítélt parkolóőrök enyhébb elbírálás alá eső cselekményeihez.
[46] Az ítélőtábla azonban figyelmen kívül hagyta, hogy sem a vádirat, sem pedig az irányadó ítéleti tényállás nem állapított meg önálló tényállási elemet a X. r. terhelt terhére.
[47] Akkor lenne helytálló a másodfokú bíróság azon álláspontja, amely szerint a X. és XI. r. terheltek cselekményeinek rendbelisége nem az aktív, hanem a vele együttműködő passzív vesztegető terheltek számához igazodik, ha azt lehetett volna megállapítani, hogy a X. r. terhelt valójában a parkolóőr-kollégái által megvesztegetett személy, és e cselekmények kapcsán az aktív vesztegetők nem a parkoló személyek, hanem a parkolóőrök. Ebben az esetben cselekményeik a passzív vesztegetés önálló elkövetői alakzatát - a vesztegetés elfogadásának bűntettét -, míg a parkolóőr-társaik ezen cselekményei az aktív alakzatát - azaz a vesztegetés bűntettét - valósítanák meg.
[48] Ilyen jellegű magatartást azonban az ügyészség sem tett vád tárgyává.
[49] A vádirat ezzel kapcsolatban azt tartalmazta, hogy a X. r. terhelt feladata volt a bűnszervezeten belül biztosítani a beszervezett ellenőrök tevékenységének lelepleződés nélküli végzését, ezért telefonon értesítette az érintett parkolóőröket a területükön várható ellenőrzésről, rendszeres kapcsolatban állt a beszervezett parkolóőrökkel és minden héten meghatározta, hogy hol veszi át a parkolóőröktől a "fejpénzt", illetve alkalmakként konkrét üzeneteket is továbbított a parkolóőröknek fizető autósoktól, továbbá a parkolási területen esetenként ő gyűjtötte be a gépjármű-használók által a parkolóőröknek fizetett összegeket, a beszervezett parkolóőrök az illegális pénzkeresetet leginkább biztosító, ún. "fizetős" pályákra kerültek beosztásra, továbbá illegális tevékenységük végzését elősegítendő, a területi ellenőrök vezetőjeként biztosította, hogy a B. Kft.-be be nem avatott területi ellenőrök a lehető legkevesebbszer ellenőrizzék az érintett parkolóőröket. Ezenfelül vezetői beosztását kihasználva a szervezetben részt vevő parkolóőröket egyéb kedvezményekben részesítette, így túlórázhattak legális fizetség fejében, valamint akkor, ha velük szemben fegyelmi vétség merült fel, a fegyelmi eljárás kezdeményezésétől eltekintett.
[50] A vádirat tehát nemcsak az önálló intézkedésre jogosultság ténybeli alapjait rögzítette, hanem a passzív vesztegetést ténylegesen elkövető parkolóőrökhöz kapcsolódó bűnsegédi magatartást is.
[51] Ezen vád alapján az eljárt bíróságok is azt állapították meg, hogy azokon a helyeken, ahol több üzlet volt és a gépkocsi-tulajdonosok egész nap ugyanott parkoltak, a parkolóőrök "zsebre" dolgoztak, vagyis az autósoktól a napi parkolójegy váltása helyett pénzt kértek, ellenőrzésükre a X. és XI. r. terheltek közreműködése révén nem került sor, és az így beszedett pénzt elosztották, majd minden hét utolsó munkanapján eljuttatták a X. r. terhelten keresztül a XI. r. terheltnek a neki járó összeget.
[52] Azaz mind a vádirat, mind a felülvizsgálat során irányadó tényállás kizárólag bűnsegédi magatartást írt le; a X. r. terhelt cselekményei a parkolóőrök magatartásához nyújtott bűnsegélyt valósítottak meg.
[53] Kétségtelen ugyanakkor hogy a X. r. terhelt a bűnsegédi magatartását is csak önálló intézkedésre jogosultként tudta megvalósítani. Magasabb beosztásával hozzájárult az elkövetés feltételeinek megteremtéséhez, és így bűnsegédként a terhelttársak által elkövetett vesztegetés megvalósulásához.
[54] Bűnsegédkénti magatartása - ahogy azt az elsőfokú bíróság egyébként helyesen kifejtette - a töretlen bírói gyakorlatnak megfelelően nem minősülhet súlyosabban, mint a tetteseké.
[55] A részes cselekménye tettesi bűncselekményt feltételez. Ebből pedig egyenesen következik a részesi bűncselekmény járulékos jellege, ekként (eltekintve azoktól a tényállásoktól, amelyektől a fogalmilag részesi cselekmény sui generis bűncselekmény) a részesi cselekmény minősítése azonos a tettesi alapcselekménnyel. Így a részesi cselekményre is a tettesi bűncselekmény büntetési tétele vonatkozik (3/2011. BJE határozat).
[56] Azonban következetes a bírói gyakorlat annak megítélésében is, hogy akkor, ha különböző ügyekben kéri vagy fogadja el az előnyt vagy annak ígéretét az elkövető, akár ugyanazon, akár különböző személyektől, a cselekmények az ügyek számához igazodó bűnhalmazatot alkotnak.
[57] Ezért - szemben a másodfokú bíróság álláspontjával - a X. r. terhelt cselekményeinek rendbelisége (a tényállás 1. pontjában megállapított magatartás kivételével) a helyes minősítés mellett nem a parkolóőr-társai számához, hanem a társai által ténylegesen elkövetett passzív vesztegetések számához igazodna.
[58] Ugyan a törvényes minősítésnek megfelelően a bűncselekmények száma a másodfokú bíróság által a terhelt terhére értékelt bűnhalmazatban álló bűncselekmények számához képest jelentősen nőne, azonban a minősítés változtatása az emellett irányadó középmértéket még így sem elérő mértékű szabadságvesztés törvényességét nem érintené.
[59] Így a minősítés megváltoztatására nem kerülhetett sor.
[60] Észlelte a Kúria azt is, hogy az elsőfokú bíróság a X. r. és a felülvizsgálattal nem érintett XI. r. terhelteket az ellenük 4 rendbeli, a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette miatt emelt vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentette.
[61] A felmentő rendelkezést az ítélet kihirdetése előtt írásba foglalt rendelkező rész - az ún. kisítélet - tartalmazza is; a felmentésnek a törvényszék indokát is adta ítélete 69. oldalának 4. és 6. bekezdésében. Az írásba foglalt és kézbesített ítélet rendelkező részéből azonban - nyilvánvalóan leírási hiba folytán - a felmentés kimaradt mindkét terhelt vonatkozásában.
[62] Miután a töretlen bírói gyakorlat szerint kétség esetén a kihirdetett - ún. kisítélet - az irányadó, a Kúria ezt a rendelkezést is az ítélet részének tekintette.
[63] Ugyanakkor felhívja az elsőfokú bíróságot, hogy az ítélet eredeti példányán és kiadmányain a fenti hiányosságot pótolja.
[64] Miután a Kúria nem észlelt olyan, az indítványban nem hivatkozott eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a X. r. terheltre vonatkozó részében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 964/2016.)
EH 2015.04.B14 Rablás bűntette bűnsegédének és tettesének szándékegysége attól függetlenül megállapítható, hogy a tettes személye ismeretlen volt, mert a vádlott (bűnsegéd) nem tárta fel bűntársa személyét. A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti kapcsolatot [Btk. 12. §, 13. §, 14. § (2) bek.].
I. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállástól - a törvényi előfeltételek hiányában - történő olyan eltérés, amely a másodfokú bíróság hibás elvi kiindulásából a felülbírált tényállás egy részének önkényes kirekesztése által valósul meg, éppen a másodfokú ítélet tényállásának megalapozatlanságát eredményezi. A törvénysértéssel így előállott megalapozatlanság a harmadfokú eljárásban a másodfokú ítélet felülbírálata során a törvénysértéssel mellőzött tényeknek a felülbírált ítéleti tényállás kiegészítése által kiküszöbölhető [Be. 351. § (1)-(2) bek., 352. § (2)- (3) bek., 388. § (2) bek.].
II. Rablás bűntette bűnsegédének és tettesének szándékegysége attól függetlenül megállapítható, hogy a tettes személye ismeretlen volt, mert a vádlott (bűnsegéd) nem tárta fel bűntársa személyét.
A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti kapcsolatot [Btk. 12. §, 13. §, 14. § (2) bek.].
[1]A törvényszék 2013. január 25-én kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 321. § (1) bek., (5) bek. a) pont] miatt 7 évi fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2]Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést felmentés érdekében, míg az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette.
[3]A fellebbviteli főügyészség a fellebbezéseket alaptalannak tartotta, és a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta.
[4]A védelmi fellebbezés nyomán eljáró ítélőtábla a 2013. november 13-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlottat az ellene rablás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
[5]A sértett polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.
[6]A másodfokú ítélet indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlan tényállást állapított meg.
[7]Az elsőfokú eljárásban nem volt lehetséges ugyanis olyan bizonyítékot feltárni, amely a vádlott és a rablás tettesei között fennálló szándékegységet igazolná. A rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok pedig nem alkotnak olyan zárt láncolatot, amelyek minden más lehetőséget kizáró módon mutatnának a vádlott bűnösségének irányába.
[8]A kifejtettek okán az ítélőtábla megítélése szerint a törvényszék nem a logika szabályainak megfelelően vont következtetést a vádlott részesi közreműködésére. Erre tekintettel a Be. 352. § (1) bekezdésének b) pontjának felhívásával - helyes ténybeli következtetésre hivatkozva - eltérő tényállást állapított meg, és mellőzte az elsőfokú ítélet tényállásából, miszerint a vádlott és ismeretlen társa a korábbi sikeres pénzváltási ügyletekkel elnyerték a sértett bizalmát, és a könnyű pénzszerzés reményében elhatározták, hogy a sértettet pénzváltás ürügyén egy kevésbé forgalmas helyre csalják, ahol akár erőszak alkalmazásával is megszerzik tőle a pénzt.
[9]A megállapított tényállás pedig a mellőzött rész hiányában nem tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek a vádlott büntetőjogi felelősségét megalapoznák.
[10]A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be másodfellebbezést a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt, míg a vádlott és a védő az ítéletet tudomásul vette.
[11]A fellebbviteli főügyészség másodfellebbezésének írásbeli indokolásában a másodfokú bíróság által megállapított eltérő tényállást megalapozatlannak ítélte azzal, hogy a tényállás a mellőzött rész nélkül is kellő következtetési alapul szolgál a vádlott részesi közreműködésére.
[12]A tényállás megalapozatlansága ugyanakkor álláspontja szerint a Be. 388. § (2) bekezdésének alkalmazásával az iratok tartalma alapján, a mellőzött rész visszaillesztésével kiküszöbölhető.
[13]Az ekként megalapozottá tehető tényállás alapján a vádlott bűnösségére kell következtetést vonni, cselekményének jogi minősítése során pedig a 2012. évi C. törvénnyel kihirdetett Btk. alkalmazandó, amely a feltételes szabadságra bocsátás szabályai révén a vádlott cselekményének kedvezőbb elbírálását biztosítja.
[14]Mindezek alapján - a szóban bejelentett másodfellebbezéstől eltérően - indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző, és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében, és ezért őt ítélje fegyházbüntetésre, mellékbüntetésként közügyektől eltiltásra.
[15]A Legfőbb Ügyészség átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi másodfellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn.
[16]Álláspontja szerint az ítélőtábla indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy ítélete felülbírálatra alkalmatlan.
[17]Az ítélőtábla ugyanis - bár ítéletében a Be. 352. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti helyes ténybeli következtetésre hivatkozott az eltérő tényállás megállapításának indokaként - valójában felülértékelte az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét, amelynek során egy-egy kiragadott bizonyítékról megállapította, hogy az önmagában nem alkalmas a vádlott bűnösségének megállapítására. Elmulasztotta azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok egymással való összevetését, miként elmaradt azon megállapításának részletes indokolása is, hogy a közvetett bizonyítékok miért nem alkotnak zárt láncolatot.
[18]A fentiekre tekintettel a Be. 373. § (1) bekezdésének III/a) pontja alapján a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[19]A Kúria az ügyben a Be. 393. § (2) bekezdése alapján - az ügyészi indítvánnyal szemben - nyilvános ülést tartott, mivel az indítványozott tanácsülés tartásának Be. 392. § (1) bekezdésében tételesen meghatározott feltételei egyikét sem látta fennállni.
[20]A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli nyilatkozatát fenntartotta, amelyet kiegészítve az új eljárás lefolytatására utasítandó másodfokú bíróság részére további bizonyítás felvételének előírását indítványozta.
[21]A védő a másodfokú bíróság ítéletének helybehagyására tett indítványt.
[22]Álláspontja szerint az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok elégtelenek a vádlott bűnösségének megállapításához. Emiatt a másodfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás nem megalapozatlan, és az ítélőtábla indokolási kötelezettségének is eleget tett.
[23]Megítélése szerint ismert tettes hiányában nem lehet következtetést vonni arra, hogy a vádlott vele szándékegységben járt volna el, illetve a lőfegyverrel történő elkövetés is bizonyítatlan maradt.
[24]Az ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
[25]Az ügyben harmadfokú eljárásnak van helye, mert
[26]- a vádlott bűnössége kérdésében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest eltérő döntést hozott, és a vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól felmentette [Be. 386. § (1) bek. c) pont],
[27]- a másodfokú ítélet ellen pedig az ügyész a vádlott terhére, bűnösségének megállapítása érdekében a Be. 367/A. § (1) bekezdésének b) pontja alapján másodfellebbezést jelentett be.
[28]A Kúria a Be. 387. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az annak meghozatalát megelőző első- és másodfokú eljárást.
[29]E felülbírálat során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely a Be. 399. § (1) bekezdése vagy a (2) bekezdés a) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, ezzel az ügy érdemi elbírálását kizárja.
[30]E körben a Kúria a Legfőbb Ügyészség indítványának megfelelően azt is vizsgálta, hogy az ítélőtábla elmulasztotta-e indokolási kötelezettségét. A vizsgálat eredményeként ugyanakkor az ügyészi érveléssel szemben azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság érthető indokát adta döntésének, okfejtése nyomon követhető, abból a felmentő rendelkezés indoka félreérthetetlenül kiderül.
[31]Mindez pedig azt jelenti, hogy az ítélőtábla indokolási kötelezettségét megfelelően teljesítette, így a másodfokú bíróság ítéletének érdemi felülbírálata ez okból sem ütközött akadályba.
[32]Az a kérdés ugyanis, hogy az ítélőtábla felmentő rendelkezésének indokai érdemben helytállóak voltak-e, a feltétlen eljárási szabálysértések törvényben kimerítően felsorolt körén kívül esik, és a tényállás megalapozottságának vizsgálata során eldöntendő.
[33]A Be. 388. § (1) és (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján megalapozottá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[34]A Kúria értelemszerűen azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e.
[35]A felülbírálat eredményeként a Kúria a másodfokú bíróság által megállapított eltérő tényállást megalapozatlannak ítélte.
[36]E megalapozatlanság az ítélőtábla indokolásában felismerhető kettős érvrendszer téves voltára vezethető vissza.
[37]Egyfelől, a másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügyben közvetett bizonyítás folyt, ez azonban nem eredményezett olyan logikailag zárt láncolatot, amely minden más lehetőséget kizáró módon a vádlott bűnösségére vont következtetést támasztotta volna alá.
[38]Másfelől, indokolásának előbbi pillérével összefüggésben, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tartotta kétséget kizáró bizonyossággal megállapíthatónak, hogy a vádlott a bűncselekmény tettesével szándékegységben cselekedett, amelynek hiányában részesi felelőssége sem állapítható meg.
[39]A másodfokú bíróság okfejtésének kiindulópontjával szemben azonban a bűnösség megállapításának ténybeli alapja nem közvetett bizonyítás eredménye volt.
[40]Az ügyben ugyanis közvetlen bizonyítékként állt rendelkezésre az egymással ellentétes vádlotti és sértetti vallomás, amelyek mérlegelésével az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezést elvetve a sértetti vallomásra alapította a tényállást. Ennek megfelelően az ítélőtábla által hivatkozott közvetett bizonyítékok kizárólag az egymással szemben álló közvetlen bizonyítékok hitelt érdemlő mivoltának megítélése során jutottak szerephez, mint a vádlotti vallomás hitelét gyengítő, egyidejűleg a sértett vallomását alátámasztó körülmények.
[41]Mivel pedig a tényállás nem közvetett bizonyítékok értékelésének eredményeként levonható következtetéseken, hanem a közvetett bizonyítékokkal összhangban álló elsődleges bizonyítékon - a sértett tanúvallomásán - alapul, a közvetett bizonyítékok zárt láncolatának követelménye sem kérhető számon az elsőfokú bíróságon.
[42]Ugyancsak hibás elvi alapról kiindulva jutott az ítélőtábla arra a következtetésre, hogy a vádlott és a tettesi magatartást kifejtő ismeretlen személy között a szándékegység fennállása a rendelkezésre álló bizonyítékokkal nem igazolható.
[43]Ez az álláspont azt feltételezi, hogy valamely bűncselekmény tettese és a részese közötti szándékegység megállapítása közvetlenül valamely, az ügyben felmerült bizonyítékra vezethető vissza, ekként a szándékegység fennállásáról vagy annak hiányáról a bizonyítékok mérlegelése körében kell számot adni.
[44]Ehhez képest a tettes és a részes szándékegységének kérdése jogi következtetés eredményeként válaszolandó meg, amely jogi következtetés alapját mindenkor a bíróság mérlegelő tevékenysége nyomán megállapított tényállás, nem pedig közvetlenül a mérlegelés körébe vont egyes bizonyítékok képezik.
[45]Az előbbiekből kifolyólag az ítélőtábla téves érvekre alapítva, ezért szükségképpen helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan.
[46]Mindemellett a másodfokú bíróságnak pontosan meg kellett volna jelölnie, hogy a törvényszék által megállapított tényállás álláspontja szerint mely megalapozatlansági okban szenved, e kötelezettségének azonban az ítélőtábla nem tett eleget.
[47]Ítéletének indokolásában ugyanis a Be. 351. § (2) bekezdésében tételesen felsorolt okok egyikét sem nevezte meg, és okfejtésének tartalmi elemzése révén sem vezethető le, hogy a megalapozatlanság mely törvényi okát látta megvalósulni az elsőfokú ítéletben írt tényállás kapcsán.
[48]A megalapozatlanság mibenlétének kifejtésekor egyedül a közvetett bizonyítékok zárt láncolatának hiányára hivatkozott, amely - amellett, hogy önmagában sem állja meg a helyét - egyetlen megalapozatlansági okkal sem azonosítható. Ennek megfelelően a Be. 351. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti téves ténybeli következtetés sem merülhet fel az állított megalapozatlanság oka gyanánt, mert a közvetett bizonyítékok láncolata nem ténybeli következtetést jelent.
[49]A ténybeli következtetés esetében valamely bizonyított tényből történik a logika szabályai szerinti következtetés a nem bizonyított tényre, s utóbbi a logikai következtetés kizárólagossága folytán válik a tényállás részévé. Ezzel szemben az ún. közvetett bizonyítás esetében a bizonyítási láncolat elemeként rögzített tények nem logikai következtetésen alapulnak, hanem bizonyított tények. A tényállás megállapításának alapja tehát nem ténybeli következtetés, hanem a sértetti vallomás volt.
[50]Az ítélőtábla az álláspontja szerint fennálló, de pontosan ki nem mutatott megalapozatlanságot az elsőfokú ítéleti tényállás egy bekezdésének mellőzésével vélte kiküszöbölhetőnek.
[51]A tényállás lényegi részének kirekesztése tartalmilag eltérő (az ügy megítélésének megfordítására, a bűnösség kérdésében ellentétes állásfoglalásra vezető) tényállás megállapítását jelenti, amelyhez az ítélőtábla a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő mérlegelése (felülmérlegelése) révén jutott el.
[52]Az eljárási törvény azonban mind az eltérő tényállás megállapításának, mind pedig a bizonyítékok felülmérlegelésének a megengedettségét szigorú feltételekhez köti.
[53]Főszabályként a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 351. § (1) bek.].
[54]A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 78. § (2) és (3) bekezdése adja, amely szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok meggyőződés szerinti, szabad értékelése.
[55]A tényálláshoz kötöttség alól azonban a Be. kivételesen felmentést ad, egyúttal lehetőséget biztosít, hogy a másodfokú bíróság
[56]- a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse,
[57]- eltérő tényállást állapítson meg,
[58]és ez alapján hozza meg határozatát.
[59]A tényállás módosításának általános és elsődleges feltétele azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. § (2) bekezdésében foglalt valamely okból megalapozatlan legyen, amely feltétel a korábbiakban írtak szerint eleve nem állt fenn.
[60]Az ítélőtábla a Be. 351. § (1) bekezdésének b) pontja alapján, helyes ténybeli következtetésre hivatkozva állapított meg eltérő tényállást, amely szükségképpen a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő értékelésével járt együtt.
[61]A Be. 352. § (3) bekezdése alapján főszabályként csak a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás teremt lehetőséget a bizonyítékok felülmérlegelésére, de kizárólag a másodfokú bíróság eljárásában lefolytatott bizonyítást érintő tények tekintetében.
[62]Bizonyítás felvétele azonban a másodfokú eljárásban nem történt.
[63]A főszabály alóli kivételként, bizonyítás hiányában
[64]- az iratok tartalma alapján vagy
[65]- ténybeli következtetéssel
[66]megállapított tények körében nyílik lehetőség a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő értékelésére, feltéve, hogy a felülmérlegelés a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését eredményezi.
[67]Jelen esetben viszont a törvényben meghatározott kivételek egyike sem jöhet szóba, függetlenül attól, hogy a bizonyítékok másodfokú bíróság által történt felülmérlegelése kétségkívül felmentő ítélet hozatalára vezetett.
[68]Az ítélőtábla ugyanis az iratok tartalma alapján nem állapított meg további, az elsőfokú ítélet tényállásában nem szereplő tényt (ezzel ellenkezőleg, épphogy ténymegállapításokat mellőzött), amelynek hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésének törvényi alapja sem állt fenn.
[69]Ugyanígy, ténybeli következtetés útján sem rögzített olyan, a törvényszék által meg nem állapított tényt, amely lehetőséget biztosított volna a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő értékelésére.
[70]Mindebből következik, hogy az ítélőtábla a Be. 352. § (3) bekezdése szerinti feltételek hiányában mérlegelte felül az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékokat.
[71]Összegezve tehát: az ítélőtábla
[72]- hibás elvi alapról kiindulva, ezért tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlan tényállást állapított meg,
[73]- saját téves álláspontjához képest is elmulasztotta kimutatni az állított megalapozatlanság pontos törvényi okát, ráadásul
[74]- a vélt megalapozatlanságot törvénysértő eszközök révén, a bizonyítékok eljárási törvényben tilalmazott felülmérlegelésével kísérelte meg orvosolni,
[75]amely éppen a másodfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás megalapozatlanságát eredményezte.
[76]E megalapozatlanság a tényállásnak a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontja szerinti hiányosságában érhető tetten, amely abban nyilvánul meg, hogy az ítélőtábla nem állapította meg az iratok tartalma szerinti - az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel elfogadott, a sértetti vallomásnak megfeleltethető - tényeket.
[77]Ezért a Kúria a Be. 388. § (2) bekezdésének alkalmazásával - az ítélőtábla által megállapított tényállás megalapozatlanságát kiküszöbölve - az irányadó tényállást kiegészítette a másodfokú bíróság által törvénysértően kirekesztett tényekkel.
[78]Csupán az egyértelműség kedvéért, mindez nem eltérő tényállás megállapítását jelenti a Kúria részéről (amelyre a harmadfokú eljárásban nincs törvényi lehetőség), hanem a másodfokú bíróság tényállásbeli módosításának eljárásjogi szempontból történő felülbírálatát, és a másodfokú eljárásban vétett törvénysértés orvoslását.
[79]A másodfokú bíróság által mellőzött tényekkel kiegészített tényállás alapján pedig okszerű következtetés vonható a vádlottnak a rablás elkövetésében véghezvitt bűnsegédi szerepére.
[80]Megjegyzésre érdemes mindemellett: a másodfokú bíróság arra is tévesen utalt, hogy az általa kirekesztett rész figyelmen kívül hagyásával a tényállás már nem tartalmaz a vádlott bűnösségének megállapítására vezető tényeket.
[81]E tévedés oka, hogy a korábban kifejtettek szerint az, hogy a bíróság közvetlenül egyes kiragadott bizonyítékokból, és nem azok mérlegelésével megállapított tényállásból vont jogi következtetést a tettes és a részes szándékegységének hiányára. Ez nyilvánvalóan téves. A jogi következtetések alapja csak a megállapított tényállás lehet.
[82]A tényállás pedig a másodfokú bíróság által kirekesztett részei nélkül is tartalmazza, hogy
[83]- a vádlott csalta el a sértettet pénzváltás címén a bűncselekmény elkövetésének helyszínére és
[84]a helyszínen is tevékenyen közreműködött abban a cselekménysorban, amely a bűncselekmény megvalósításához vezetett,
[85]ez a közreműködése a rablás végrehajtásának nélkülözhetetlen feltétele volt, hiszen
[86]- ő mutatta meg a sértettnek, hogy hova parkoljon le, és e mutatott hely a bűncselekmény elkövetésének helyszínével volt azonos,
[87]- a rablás ismeretlen tettese pontosan a sértett által magával hozott pénzösszeg elővételekor jelent meg és tanúsította a pénz elvételét lehetővé tevő kvalifikált fenyegetést, amely körülmény értelemszerűen feltételezi, hogy a sértett birtokában lévő nagy összegű készpénz létezéséről a tettesnek már előzetesen tudomással kellett bírnia, végül
[88]- a vádlott a cselekmény elkövetését követő percektől kezdve annak ellenére vált elérhetetlenné a sértett számára, hogy az általa kezdeményezett, de meg nem valósult pénzváltás helyszínén jelen volt.
[89]Mindezen tények kellő alapjául szolgálnak a vádlott és a tettes szándékegységének fennállására vont jogi - és nem ténybeli - következtetésnek. A szándékegység megállapítása ekként a védői érveléssel szemben független attól a ténytől, hogy a tettes személye ismeretlen (illetve, hogy a vádlott nem tárta fel társa személyazonosságát).
[90]A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzíti mind a tettesi alapcselekményt, mind a részesi magatartást, illetve a tettesi és a részesi magatartás közötti oksági kapcsolat is felismerhető.
[91]A vádlott magánál az elvételnél nem vitásan nem volt jelen, ésszerűen azonban nem merülhet fel, hogy a gépkocsiban helyet foglaló sértett közvetlen őrizetében tartott jelentős pénzösszeg elvétele a járműbe be nem szálló ismeretlen tettes részéről kvalifikált fenyegetés kifejtése nélkül objektíve lehetséges lett volna. Minderről a helyszínen ugyancsak jelen lévő vádlottnak még abban az esetben is nyilvánvalóan tudomással kellett bírnia, ha az ismeretlen társ által kifejtett fenyegetést, illetve annak módját, a fenyegetés nyomatékának növeléséhez használt eszközt közvetlenül nem észlelte.
[92]Nem jöhet tehát szóba a tettes minőségi túllépése, az, hogy a vádlott szándékegysége a rablásként minősülő cselekmény elkövetésére ne terjedt volna ki.
[93]Az előbbiekre is figyelemmel az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott tényállásban írt cselekményét az 1978. évi IV. tv. 321. § (1) bekezdésébe ütköző, és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett rablás bűntetteként.
[94]Az új Btk. 2013. július 1. napján történt hatálybalépésére figyelemmel azonban a Kúriának vizsgálnia kellett, hogy a vádlottal szemben a harmadfokú ítélet meghozatalakor hatályos büntetőtörvény (2012. évi C. tv.) alkalmazása lehetővé teszi-e cselekményének enyhébb elbírálását, avagy a kedvezőbb elbírálás lehetőségének hiányában cselekménye a főszabály szerint az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény (1978. évi IV. tv.) rendelkezései alapján ítélendő meg.
[95]Az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések összehasonlító elemzésének eredményeként a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a 2012. évi C. törvény általános és különös részi szabályai révén a vádlott cselekménye az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásával enyhébb megítélés alá esik.
[96]Amíg ugyanis a vádlott irányadó tényállásban foglalt magatartása az 1978. évi IV. tv. 321. § (5) bekezdésének a) pontja szerint minősül, ekként tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, addig a cselekmény a 2012. évi C. tv. alapján a 365. § (4) bekezdésének b) pontja szerint minősül, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Az elbírálás kedvezőbb lehetősége szempontjából pedig a büntetési tételkeret alsó határa is jelentős.
[97]Emellett a 2012. évi C. tv. - szem előtt tartva a Kúria 4/2013. számú BK véleményét is - a feltételes szabadságra bocsátás újabb szabályaira figyelemmel is a vádlott cselekményének kedvezőbb elbírálását biztosítja, hiszen az 1978. évi IV. tv. 47. § (2) bekezdése alapján a vádlott a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésből legkorábban a büntetés négyötöd részének kitöltését követően lenne feltételes szabadságra bocsátható, míg az új Btk. 38. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a feltételes szabadság lehetséges legkorábbi időpontja a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap.
[98]Ilyen körülmények között a Kúria a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az elbíráláskor hatályos törvény alapján minősítette a vádlott cselekményét, és szabott ki büntetést vele szemben.
[99]Ennek megfelelően a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, a Btk. 459. § (6) bekezdés c) pontja szerinti jelentős értékre, és a Btk. 459. § (1) bekezdésének 5. pontja alapján fegyveresen elkövetett rablás bűntettében, amelyet a Btk. 14. § (2) bekezdés szerinti bűnsegédként követett el.
[100]A büntetéskiszabás körében az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte a bűnösségi körülményeket, azonban az általa kiszabott büntetés a hatályos Btk. szerinti minősítéshez tartozó büntetési tételkeret alsó határának 5 évi tartamára figyelemmel enyhítésre szorul. Ennek során a vádlott büntetlen előélete és bűnsegédi minősége olyan jelentős súllyal latba eső enyhítő körülményként értékelendő, amely a Btk. 80. § (2) bekezdésében írt, jelen esetben 10 évi szabadságvesztésnek megfelelő középmértéket el nem érő tartamú szabadságvesztés kiszabását teszi indokolttá, ugyanakkor a Btk. 82. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti enyhítő rendelkezés alkalmazásának szükségességét már nem veti fel.
[101]Erre tekintettel a Kúria a Btk. 79. §-a szerinti büntetési célok megvalósítása érdekében, a 80. § (1) bekezdésében írt büntetéskiszabási elvek mentén a vádlottal szemben ötévi tartamú szabadságvesztést szabott ki, amelyet a 37. § (3) bekezdésének ad) pontja alapján fegyházban rendelt végrehajtani.
[102]A vádlott a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra [Btk. 38. § (2) bek. a) pont].
[103]Az előzetes fogvatartás, illetve a házi őrizet kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámítása a Btk. 92. § (1) bekezdésén alapul azzal, hogy a beszámítás során egynapi szabadságvesztésnek a 92. § (2) bekezdése alapján egynapi előzetes fogvatartás, illetve a 92. § (3) bekezdésének a) pontja alapján - a szabadságvesztés fegyház fokozatára figyelemmel - ötnapi házi őrizet felel meg.
[104]A Kúria az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott törvényhelyek alapján adott helyt a magánfél által bejelentett polgári jogi igénynek, egyúttal kötelezte a vádlottat - a magánfelet az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján megillető illetékfeljegyzési jog folytán - le nem rótt eljárási illeték megfizetésére.
[105]Ugyancsak helyesen határozott az elsőfokú bíróság az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről, míg a másod- és harmadfokú eljárásban további bűnügyi költség nem merült fel.
[106]Mindezek alapján a Kúria - mivel a másodfokú bíróság törvénysértően rendelkezett a vádlott felmentéséről, ugyanakkor ítéletének megalapozatlansága a harmadfokú eljárásban kiküszöbölhető volt - az ítélőtábla ítéletét a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben - a lefoglalt bűnjelekre vonatkozó rendelkezés tekintetében - pedig a Be. 397. §-ának alkalmazásával helybenhagyta.
(Kúria Bhar. III. 87/2014.)
BH 2022.6.148 Az intellektuális közokirat-hamisítás törvényi tényállásában írt közreműködés mint elkövetési magatartás minden olyan értelmi-fizikai cselekvőség, amely alkalmas arra, hogy annak következményeként a közokirat kiállítására illetékes személy a közokiratban a törvényi tényállásban meghatározott joghatással bíró valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot rögzítsen. E közreműködés tulajdonképpen speciális közvetett tettesség, mivel a közokiratot létrehozó [abban bejegyzést eszközlő] ügyintéző tévedésben van az elkövető szándékát illetően. Nem kizárt azonban, hogy egy cselekménynek eltérő elkövetési magatartással több közvetett tettese is legyen [Btk. 342. § (1) bek. c) pont, 13. § (2) bek.].
A kerületi bíróság a 2019. szeptember 18. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] mint közvetett tettest, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) mint bűnsegédet. Ezért mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 10 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a kerületi bíróság határozatával kiszabott 1 év 10 hónap börtönbüntetés, valamint a B.-i Városi Bíróság határozatával kiszabott 10 hónap fogházbüntetés végrehajtását. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költség viseléséről.
[1] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. június 25. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet kizárólag a bűnügyi költség vonatkozásában változtatta meg.
[2] Az irányadó tényállás I. pontja szerint az I. r. terhelt 2015. év július hónapban megvásárolt egy Suzuki Swift típusú személygépjárművet, majd elhatározta, hogy a gépkocsi megvásárlásával kapcsolatos költségek csökkentése érdekében - más személy segítségével - eljár azért, hogy a közhiteles járműnyilvántartásba helyette tulajdonosként egy gazdasági társaság kerüljön bejegyzésre. Az I. r. terhelt ennek érdekében a személygépkocsi megvásárlását követően, néhány nap elteltével felkereste a II. r. terheltet, aki az I. r. terhelt szándékának megismerését követően felajánlotta, hogy az I. r. terhelt által vásárolt és használt Suzuki Swift típusú gépkocsit 20 000 forintért a befolyása alatt álló P. Kft. nevére íratja. Az I. r. terhelt a felajánlást elfogadta, és a II r. terheltet megbízta a személygépkocsi tulajdonjog-változásával kapcsolatos teljes körű ügyintézésre. Az I. r. terhelt ekkor a személygépkocsi forgalmi engedélyét átadta a II. r. terheltnek, azonban adásvételi szerződést nem bocsátott a II. r. terhelt rendelkezésére. Ezt követően a II. r. terhelt közbenjárására, a nyomozás során ismeretlenül maradt személy egy 2015. augusztus 3. napi keltezésű tulajdonjog-átruházási szerződést készített, amely szerint a Suzuki Swift személygépkocsi tulajdonjogát a B. Kft. átruházza a P. Kft.-re. A tulajdonjog-átruházási szerződés azonban hamis volt, mivel a B. Kft. képviselőjeként megjelölt R. L. névaláírás nem a névtulajdonostól származott. A tulajdonjog-átruházási szerződés továbbá valótlan tartalmú is volt, mivel a személygépkocsi tulajdonjogát - a vádlottak által tudottan - valójában az I. r. terhelt szerezte meg, nem pedig az adásvételi szerződésben vevőként szereplő P. Kft. A P. Kft.-nek az adásvételi szerződésben feltüntetett személygépkocsi tulajdonjogának megszerzése vagy a gépkocsi értékesítése nem állt szándékában.
[3] A fentieket követően - a személygépkocsi tényleges tulajdonosáról, valamint az adásvételi szerződés hamis voltáról tudomással nem bíró - J. K. L. meghatalmazott képviselőként eljárva a B. Kft. és a P. Kft. között létrejött, 2015. augusztus 3. napján kelt hamis és valótlan tartalmú adásvételi szerződést egy b.-i okmányirodában a gépjármű tulajdonjogának bejegyzése érdekében benyújtotta, amelynek alapján a P. Kft. tulajdonjogát 2015. augusztus 4. napján a közhiteles járműnyilvántartásba bejegyezték.
[4] A tényállás II. pontja szerint az I. r. terhelt a Suzuki Swift személygépjárművet néhány hónapig használta, majd azt 2015. október 6. napján Sz.-en, a II. r. terhelttől kapott és az eladó, P. Kft. adataival részben előre kitöltött tulajdonjog-átruházási szerződés felhasználásával értékesítette K. N. részére. A II. r. terhelt által biztosított, majd az I. r. terhelt által felhasznált tulajdonjog-átruházási szerződés azonban - a terheltek által tudottan - valótlan tartalmú volt, mivel a személygépjármű tényleges tulajdonosa az I. r. terhelt, nem pedig az okiraton eladóként feltüntetett P. Kft. volt. Az adásvételi szerződés valótlan tartalmáról a személygépjármű vevője, K. N. tudomással nem bírt.
[5] Ugyanebben az ügyben a kerületi bíróság a 2019. május 30. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] mint felbujtót, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) és pénzbüntetésre ítélte.
[6] A jogerős vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.] 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában alapján, a terhelt javára, a jogerős ítélet megváltoztatása, az I. tényállási pontban foglalt cselekménye tekintetében közokirat-hamisítás bűntette helyett a Btk. 345. §-ába ütköző, felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítés érdekében, míg a II. tényállási pontban foglalt cselekmény tekintetében bűncselekmény hiányában történő felmentése végett. Egyben a bűnösségi kör szűkülésére figyelemmel indítványozta enyhébb büntetés, közérdekű munka kiszabását a terhelttel szemben.
[7] A felülvizsgálati indítvány lényege szerint az intellektuális közokirat-hamisítás esetében a bűncselekmény tettese az a személy, aki a hamis adásvételi szerződést benyújtja az okmányirodához. Abban az esetben, ha a benyújtó a fenti tényállás szerint nem tudott a szerződés hamis voltáról, akkor az a személy lesz közvetett tettese a cselekménynek, aki az okmányirodában eljáró J. K. L.-nek átadta benyújtás végett a hamis adásvételi szerződést. Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem tartalmaz tényt arra nézve, hogy II. r. terhelt volt az a személy, aki átadta a hamis adásvételi szerződést J. K. L. részére azért, hogy azt nyújtsa be az okmányirodához. Az elsőfokú bíróság által megállapított hiányos I. tényállási pont alapján a II. r. terhelt büntetendő cselekvősége kimerült abban, hogy az ismeretlen személyt felkérte a hamis adásvételi szerződés elkészítésére. Erre figyelemmel az alapügyben megállapított történeti tényállás alapján a magatartása legfeljebb a Btk. 345. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének megállapítására lehet alkalmas, amelyet felbujtóként követett el.
[8] A II. tényállási pont kapcsán a védő előadta, hogy a hamis magánokirat felhasználásának vétsége csak szándékosan megvalósítható bűncselekmény, elkövetési magatartása a felhasználás. A megállapított történeti tényállásokban a konkrét elkövetési magatartást kell leírni, nem pedig a törvényi tényállásban használt szavakat átemelni. Az alapügyben megállapított történeti tényállás viszont csak azt tartalmazza, hogy az I. r. terhelt a P. Kft. adataival kitöltött szerződés felhasználásával értékesítette a gépkocsit. A tényállás azt viszont nem tartalmazza, hogy a gépkocsi tulajdonosaként K. N.-t bejegyezték a gépjármű-nyilvántartásba, azonban csak ez az aktus igazolná az elkövetői körön kívüli átadást. Mivel a hamis magánokirat felhasználásának vétsége csak a valótlan adásvételi szerződés K. N. részére történő átadásával valósult volna meg és ezt az alapügyben megállapított tényállás nem tartalmazza, ezért arra büntetőjogi felelősséget alapozni nem lehet.
[9] A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.
[10] Az átirat indokolása szerint az irányadó tényállás valóban nem tartalmazza, hogy a II. r. terhelt adta át a meghatalmazott képviselőnek a hamis és valótlan szerződést. Azonban egyrészt az I. r. terhelt őt bízta meg az ügyintézéssel, másrészt a benyújtott szerződés is az ő közbenjárására készült. Ebből pedig kizárólag az állapítható meg, hogy a szerződést - közvetlenül vagy közvetve - ő juttatta el a tévedésben lévő benyújtó személynek. A hamis és valótlan tartalmú szerződésnek a gépjármú bejegyzése érdekében való készíttetésében történt közreműködés terhelti magatartása az intellektuális közokirat-hamisításhoz nyújtott szándékos segítségnyújtás volt, ekként a bűncselekmény bűnsegédként való elkövetésének megállapítására egyébként is alkalmas.
[11] A II. tényállási pont tekintetében az ügyész arra utalt, hogy az adásvétel megtörtént, melyhez a II. r. terhelt által biztosított valótlan tartalmú szerződést - közelebbről meg nem határozható módon - felhasználták, ezért a II. r. terhelt által a szerződés biztosításával való segítségnyújtás attól függetlenül megtörtént, hogy a szerződést eladóként az I. r. terhelt átadta-e a gépkocsi vevőjének vagy azt a gépkocsi értékesítéséhez egyéb módon használta fel. Az általános megfogalmazás ugyanis bűncselekmény hiányára való következtetést nem alapozhat meg. A vevő tulajdonjogának a gépjármű-nyilvántartásba való bejegyzése a hamis magánokirat felhasználása vétsége megállapításának nem feltétele, így az ezzel kapcsolatos ténymegállapítás hiánya a marasztalásnak nem akadálya.
[12] Kitért arra is, hogy a felülvizsgálati indítványban támadott büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, a büntetés kiszabásának felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályainak megsértése esetén van lehetőség [BH 2006.390.].
[13] Mindezek alapján a felülvizsgálattal támadott határozatoknak hatályukban fenntartását indítványozta.
[14] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. Újként a II. tényállási pontban foglalt cselekmény kapcsán utalt az önvádra kötelezés tilalmára és büntetlen utócselekményre mint a büntetőjogi felelősség megállapításának akadályára. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 2010.265. és a Kúria BH 2017.207. számú eseti döntéseire.
[15] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[21] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[22] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[23] Az indítványozó álláspontja szerint az irányadó tényállás mellett a II. r. terhelt I. tényállási pontban foglalt cselekményének minősítése törvénysértő, míg a II. tényállási pontban szereplő cselekmény miatt, bűncselekmény hiányában a felmentésének van helye.
[24] Az I. tényállási pont kapcsán a törvényi tényállási elemeknek megfeleltethető tények hiányára alapított, a cselekmény közvetett tettesi minősítését támadó jogorvoslat alaptalan. A közokirat-hamisítás bűntette kapcsán az alapügyben eljárt bíróságok álláspontja helytálló.
[25] A Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerint az ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.
[26] Az intellektuális közokirat-hamisítás elkövetési magatartása a közreműködés abban, hogy valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. Ha a jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerződést nyújtanak be az illetékes okmányirodához, amely a jármű korábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, és ennek következtében a járműnyilvántartásba is a valóságnak meg nem felelő adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén közokirat-hamisítás bűntette valósul meg [5/2000. BJE határozat].
[27] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a közreműködés fogalma igényel értelmezést. A bírói gyakorlat szerint a közreműködés mint elkövetési magatartás minden olyan értelmi-fizikai cselekvőség, amely alkalmas arra, hogy annak következményeként a közokirat kiállítására illetékes személy a közokiratban a törvényi tényállásban meghatározott joghatással bíró valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot rögzítsen. E közreműködés tulajdonképpen speciális közvetett tettesség, mivel a közokiratot létrehozó [abban bejegyzést eszközlő] ügyintéző tévedésben van az elkövető szándékát illetően. Nem kizárt azonban, hogy egy cselekménynek eltérő elkövetési magatartással több közvetett tettese is legyen.
[28] A védőnek az elkövetési magatartás hiányosságára alapított kifogása nem alapos, az az irányadó történeti tényállás leszűkített, egyoldalú értékelésén alapul. Nem szükséges, hogy az ítélet történeti tényállása a hamis adásvételi szerződés tényleges, közvetlen vagy közvetett átadására vonatkozó tényt tartalmazzon, amennyiben a tényállás egyéb részeiből nyilvánvalóvá válik a terhelt magatartása.
[29] Az irányadó tényállás tartalmazza a következő, a II. r. terhelt cselekményének minősítése szempontjából jelentős tényeket:
- az I. r. terheltnek II. r. terhelt felajánlotta, hogy a nem tényleges vevő javára történő átírásban közreműködik, a befolyása alatt álló P. Kft. bevonásával;
- e felajánlás elfogadása után a II. r. terhelt közbenjárt az alakilag és tartalmilag is hamis adásvételi szerződés elkészítése érdekében (a hamis szerződést beszerezte);
- a hamis adásvételi szerződésben vevőként a II. r. terhelt befolyása alatt lévő céget (P. Kft.) tüntették fel;
- ennek a hamis szerződésnek a felhasználása pedig olyan, a P. Kft.-t képviselő meghatalmazott személy (J. K. L.) felhasználásával történt meg, akinek a szerződés hamis voltáról nem volt tudomása.
[30] A II. r. terhelt tehát az adásvételi szerződés hamis voltával és annak céljával, a gépjármű-nyilvántartásba történő hamis bejegyzés szándékával is mindvégig tisztában volt.
[31] A gépjármű-nyilvántartásba történő valótlan bejegyzés érdekében vállalkozásával, a hamis adásvételi szerződés beszerzésével, a fenti cégen keresztül az okmányirodába benyújtásról is tudomással bírva olyan közvetlen közreműködést valósított meg a II. r. terhelt, amely a bűnsegédi magatartáson mint puszta segítségen túlmutat, és a törvényi tényállás elkövetési magatartásának mindenben megfelelt. Az irányadó tényállásban nem volt szükségszerű annak szerepeltetése, hogy a II. r. terhelt átadta, eljuttatta stb. a hamis szerződést J. K. L. részére, mivel a további tények együttes értékelése alapján II. r. terhelt ebben való közreműködése egyértelműen megállapítható.
[32] Ez a közreműködés mindenben megfeleltethető a törvényi tényállásban foglalt tettesi magatartásnak, ezért bűnsegédi minősítése kizárt [BH 2007.181. I.].
[33] Mivel a szerződést ténylegesen benyújtó személy nem volt tisztában annak hamis voltával, tévedés folytán a közreműködésért felelőssé nem tehető. Azonban a rajta keresztül "közreműködő" elkövető a bűncselekmény Btk. 13. § (2) bekezdés szerinti közvetett tettese.
[34] Közvetett tettesség akkor jön létre, ha a tettes egy másik személyt mintegy "eszközként" használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. Vagyis a közvetett tettes olyan személyt használ fel a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Ezen alanyi feltételek a közvetett tettesnél állnak rendelkezésre. E jellemzők a II. r. terhelt esetében a fentiek szerint maradéktalanul megállapíthatók.
[35] Nem feltétele ezen túlmenően a közvetett tettességnek, hogy az elkövető a felhasznált személynek bármit átadjon. Ezért sem foghatott helyt a védő azon érvelése, hogy a tényállás nem tartalmaz a szerződés átadására vonatkozó ténymegállapítást.
[36] Mivel a valótlan tulajdonosi adat a gépjármű-nyilvántartásban átvezetésre került, az eredmény bekövetkezett, a cselekmény befejezett alakzata volt megállapítható.
[37] Az irányadó tényálláshoz képest tehát a bíróság törvényesen állapította meg a II. r. terhelt bűnösségét közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében.
[38] Nem sértettek anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok azzal sem, hogy a II. tényállási pontban foglalt cselekményben a II. r. terhelt bűnösségét szintén megállapították.
[39] Helyesen hivatkozott arra a védő, hogy a bírói gyakorlat szerint a hamis magánokirat felhasználása annak az elkövetői körön kívül kerülésével valósul meg. Tévedett azonban abban, hogy ez a II. tényállási pontban írt cselekvőség kapcsán ne lenne megállapítható.
[40] A tényállásban szereplő, hamis tulajdonjog-átruházási szerződés felhasználásával történő értékesítés ugyanis éppen e magatartást takarja. K. N. vevő nem tartozott az elkövetői körhöz, nem volt tudomása a hamisításról, tehát az elkövetői körön kívüli, harmadik személynek tekinthető. A hamis adásvételi szerződés felhasználása pedig értelemszerűen az adásvétel során a szerződés egy példányának vevő részére történő átadással történik. Ezzel a bűncselekmény befejezetté vált.
[41] Az pedig, hogy a hamis szerződésnek mi a további sorsa, a törvényi tényállás megvalósulása szempontjából közömbös. Nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának a sérelemmel járó joghatás tényleges kiváltása sem, tekintve, hogy a bűncselekmény immateriális, a törvényi tényállás eredményt nem tartalmaz [BH 2012.217.].
[42] A védő ugyan helyesen mutatott rá, hogy nem tartalmazza a II. tényállási pont a gépjármű-nyilvántartás tartalmi megváltozását a terhelti magatartások következtében, sőt azt sem, hogy a jármű adásvételi szerződését az okmányirodába benyújtották volna. Ez azonban, a kifejtettek szerint nem azt jelenti, hogy e nélkül a bűncselekmény nem valósult meg. A vevő tulajdonjogának a gépjármű-nyilvántartásba való bejegyzése [vagy erre tett intézkedés] a hamis magánokirat felhasználásával olyan többlet tényállási elemet jelentett volna, amely nem a magánokiratra elkövetett bűncselekmény, hanem a közokirat-hamisítás bűntette megállapítását tette volna szükségessé. Ennek oka, hogy ebben az esetben a gépjármű-nyilvántartás mint közhiteles adatbázis tartalma vált volna [újabb adattal] valótlanná, és indokolta volna a súlyosabb minősítést. Mivel azonban a tényállás ezt nem tartalmazta, a hamis magánokirat felhasználásának vétségét helyesen állapították meg az eljárt bíróságok.
[43] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt a hamis szerződést nem maga használta fel (nem maga kötötte a szerződést), hanem csak biztosította az ehhez szükséges hamis okiratot, a bűncselekménynek Btk. 14. § (2) bekezdése szerinti fizikai bűnsegéde. Ezért az elkövetői alakzat megállapítása tekintetében sem törvénysértőek a támadott határozatok.
[44] Nem volt alapos a II. tényállási pont kapcsán az önvádra kötelezés tilalmára és büntetlen utócselekményre, mint a büntetőjogi felelősség megállapításának akadályaira hivatkozás sem. A védő által megjelölt kúriai határozatok más tényállás alapján, más bűncselekmények vonatkozásában születtek, így jelen ügyben nem alkalmazhatók.
[45] A II. r. terhelt vonatkozásában az önvádra kötelezés (mint a büntetlen utócselekmény egyik esete) nem értelmezhető, mivel az újabb hamis magánokirat kiállítása nem volt szükségszerű, és nem volt közvetlen okozati összefüggésben sem a megelőző cselekménnyel. Ennek hiányában a korábbi cselekménye, illetve elkövetői minősége nem lepleződött volna le feltétlenül. Nem volt tehát olyan méltánylandó körülmény, amelynek alapján nem volt elvárható a II. r. terhelttől, hogy az újabb hamisításban ne működjön közre.
[46] A büntetlen utócselekmény másik esete sem volt megállapítható a II. r. terhelt javára. A bírói gyakorlat szerint büntetlen utócselekmény lehet az előbbin kívül az a magatartás is, amellyel az elkövető nem növeli, hanem csak fenntartja az előző bűncselekményével okozott sérelmet. A jelen ügyben azonban az újabb hamis adásvételi szerződéssel újabb jogtárgysértés következett be, olyan személy [a vevő] jogos érdekeit sértette ugyanis, aki a korábbi jogügyleteben félként nem szerepelt. A jogsérelem a két esetben elvált akként is, hogy az I. tényállási pontban a gépjármű-nyilvántartás közhitelessége sérült (és a kapcsolódó hamis magánokirat felhasználását a súlyosabb bűncselekmény elnyelte), a második esetben pedig a magánokiratok valódiságába vetett bizalom és az ügyleti forgalom biztonsága mint jogi tárgy szenvedett sérelmet.
[47] A védő a kiszabott büntetés enyhítését is indítványozta. A büntetés azonban csak akkor tekinthető törvénysértőnek és esik felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl a bűncselekmény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve - nemében vagy mértékében törvénysértő [BH 2012.239., BH 2016.264.II.]. Ilyen törvénysértést nem észlelt a Kúria, mivel a kiszabott büntetés a törvényi keretek közötti.
[48] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] során felülvizsgálatot megalapozó további feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] sem észlelt.
[49] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.693/2021/6.)
BH 2022.7.172 A bűnsegéd tudatának át kell fognia, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, ehhez a tényállásszerű cselekményhez kell segítséget nyújtania.
Amennyiben a bűnsegéd tudja, hogy szándékos bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, azonban a tettes a bűnsegéd által támogatott, előmozdított cselekményhez képest olyan eltérő bűncselekményt valósít meg, amelynek tekintetében a bűnsegéd tudata a segítségnyújtást nem fogja át, a bűnsegéd a tettes minőségi vagy mennyiségi túllépéséért járulékos felelősséggel nem tartozik.
II. A tettesi szándékot kiváltani csak a cselekmény megkezdése előtt lehet (felbujtás), míg a cselekmény megvalósításához segítséget nyújtani a tényállásszerű cselekmény kifejtését megelőzően vagy annak befejezéséig lehet (bűnsegély).
Amennyiben a tettes a bűncselekményt már elkövette, az elkövetési magatartást kifejtette, úgy az ezt követően előzetes megállapodás nélkül tett támogató nyilatkozat vagy ezt követően megnyilvánuló támogató jelenlét már nem a bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítség.
III. Nem akadálya önmagában az elbíráláskori Btk. alkalmazásának az, hogy a cselekmény egy olyan minősítő körülmény szerint is minősül, amely minősítő körülmény az elkövetéskor még nem létezett [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. a), b) és d) pont; 2012. évi C. törvény (Btk.) 1. § (1) bek., 2. § (2) bek., 13. § (3) bek., 14. § (2) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. b), d) és k) pont].
[2] A törvényszék a 2016. május 2-án kelt ítéletével az I. r. terheltet emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. b) és d) pont] miatt mint többszörös visszaesőt 18 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, míg a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 365. § (1) bek. a) pont] miatt 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2017. február 21-én kelt végzésével a törvényszék ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4] A törvényszék a megismételt eljárásban 2019. október 4. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [korábbi Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a), b) és d) pont], ezért őt mint többszörös visszaesőt 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[5] A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], ezért őt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett a II. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[6] A megismételt eljárásban hozott elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ellene az I. r. terhelt, valamint a II. r. terhelt és védőik jelentettek be felmentés végett fellebbezést.
[7] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. szeptember hó 25. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a II. r. terhelttel szemben megváltoztatta, a II. r. terhelt cselekményét rablás bűntettének [korábbi Btk. 321. § (1) bek.] minősítette, a II. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését börtönbüntetésként nevezte meg, esetében mellőzte a feltételes szabadságra bocsátásról szóló rendelkezést. Az I. r. terhelttel szemben 60 000 forint, a II. r. terhelttel szemben 113 000 forint vagyonelkobzást rendelt el. Pontosította az előzetes fogvatartásban töltött időre vonatkozó rendelkezéseket, rögzítette az I. és a II. r. terhelt tényleges tartózkodási helyét, valamint a II. r. terhelt személyazonosító igazolványának számát. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta. Rendelkezett az I. r. terhelt által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetéséig letartóztatásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, valamint a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről.
[8] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a fellebbviteli főügyészség a II. r. terhelt terhére a Be. 651. § (1) bekezdése alapján, a Be. 648. § a) pontjára figyelemmel, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból - a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt - felülvizsgálati indítványt nyújtott be, mivel álláspontja szerint a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla ítéletét a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (2) bekezdésének b) pontja alapján - a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen - változtassa meg, a II. r. terhelt cselekményét a Btk. 160. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b), d) és k) pontja szerint minősülő bűnsegédként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősítse, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát emelje fel, annak végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (3) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján fegyházban határozza meg, egyben állapítsa meg, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[9] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa szerint az ügyben eljáró ítélőtábla tévesen minősítette a II. r. terhelt cselekményét a korábbi Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének arra hivatkozással, hogy nem nyert bizonyítást, miszerint a sértett megölésében részt vett, ahogy az sem, hogy tudomása volt arról, hogy az I. r. terhelt meg akarja ölni a sértettet az értékei elvétele érdekében.
[10] Hivatkozott a másodfokú bíróság által is felhívott BH 2019.155. számú eseti döntésben kifejtettekre, mely szerint a részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz hozzájárul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékával történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. A tettesi szándék ekként a véghezvitel előtti vagy azzal egyidejű lehet. Amennyiben a részes nem él a választási lehetőségével (ha a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza), akkor azzal kell számolnia, hogy akár csak folyamatos jelenléte, így a nyereségét realizáló magatartása olyanra bátorít, ami eredetileg nem állt szándékában.
[11] A fellebbviteli főügyészség utalt a BH 2018.267. számú eseti döntésre is, amely szerint az elkövető, így a bűnsegéd választja meg magatartásának módját, ami helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Amennyiben nem korlátozza a külvilág számára világosan és a társa felé kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[12] A felülvizsgálati indítvány szerint kétségtelen, hogy az ügyben a II. r. terhelt az irányadó tényállás szerint nem volt jelen a sértett bántalmazása közben, azt követően ért a helyszínre, hogy a társa a sértett kezét megkötözte. A sértett ekkor még élt, és a tényállás szerint a terheltek távozása után a helyszínen hunyt el. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a II. r. terhelt a lakásba érkezve szembesült a még élő sértett helyzetével; tisztában volt azzal, hogy a sértettet a társa jelentős mértékben bántalmazta, a bántalmazás hatására már magatehetetlen állapotba került, megkötözött sértett önmentésre képtelen, helyváltoztatásra nem képes, így a segítségkérésben is akadályoztatva van. Ilyen körülmények között a II. r. terheltnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy az idős, mozgáskorlátozott, összevert, önmentésre képtelen állapotban lévő sértett meg fog halni, ha nem hívnak hozzá segítséget. A sértett ezen állapota iránt azonban a II. r. terhelt közömbös maradt. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az I. r. terhelt cselekménye a két terhelt közötti, a bűncselekmény elkövetésében való megállapodással kezdődött és a sértett értékeinek az eltulajdonításával ért véget. Amikor a II. r. terhelt a lakásba ért, a társa büntetendő magatartását még nem hagyta abba, mert az elkövetési magatartásnak része volt az is, hogy az önmentésre képtelen, megkötözött sértettet magára hagyta. A II. r. terhelt az indítvány szerint az I. r. terhelt cselekményéhez az értékek átkutatásával nyújtott segítséget, miközben a sértett - akinek az állapotáról a II. r. terheltnek tudomása volt - haldoklott. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a II. r. terhelt cselekménye akkor minősülne csupán rablásnak, ha a lakásba érve, észlelve a sértett összevert és önmentésre képtelen - a halál bekövetkezéséhez vezető - állapotát, elhatárolódott volna az I. r. terhelt cselekményétől arra hivatkozva, hogy ilyen mértékű erőszakra nem vonatkozott a korábbi megállapodásuk, és ezért a cselekménnyel felhagyott volna, az értékek felkutatásában nem vett volna részt. Ezekre figyelemmel a fellebbviteli főügyészség szerint a II. r. terhelt cselekménye az I. r. terhelt minősített ölési cselekményéhez nyújtott bűnsegélyként értékelendő.
[13] A fellebbviteli főügyészség az időbeli hatály vizsgálatával összefüggésben kifejtette, hogy amennyiben a II. r. terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett minősített emberölésnek kellene minősíteni, úgy arra figyelemmel, hogy a cselekmény büntetési tétele mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor azonos volt, továbbá a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés megváltozására figyelemmel az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása összességében a kedvezőbb, így azt kell alkalmazni. A II. r. terhelt cselekménye ilyen minősítés esetén elkövetéskor és elbíráláskor is többszörösen minősülne, ezért nem tekinthető kedvezőtlenebbnek az elbíráláskori Btk. arra figyelemmel sem, hogy a 160. § (2) bekezdés k) pontja szerinti minősítő körülmény, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés is megállapítható.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát - annak indokaival egyetértve - fenntartotta.
[16] Álláspontja szerint a jogerős tényállás alapján a II. r. terhelt számára az a választási lehetőség, mely szerint utóbb csak az eredeti szándéka miatt feleljen mint elkövető, jelen ügyben a lakásba érkezését követően a sértett állapotának észlelésekor adott volt, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt, ellenkezőleg: a haszon realizálását az eredeti szándéknak megfelelően, de a megváltozott körülmények ellenére is a társa mellett kitartva elősegítette, ezért az ítéleti tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható le a II. r. terhelt szándékának korlátlanságára.
[17] A Legfőbb Ügyészség emellett hivatkozott a BH 2014.174. számú döntésre a tekintetben, hogy a törvénysértő büntetés kiszabása miatt előterjesztett indítvány alapján folytatott felülvizsgálati eljárásban annak megállapításánál, hogy a büntetés törvénysértő tartamú-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad.
[18] A Kúria által a felülvizsgálati indítvány elbírálására kitűzött nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője az írásban benyújtott felülvizsgálati indítványt változtatás nélkül fenntartotta.
[19] A II. r. terhelt védője felszólalásában arra hivatkozott, hogy nem objektív adatokon, hanem feltételezéseken alapuló tényállás lett megállapítva. Az ügyészség az elsőfokú ítéletet tudomásul vette, a másodfokú eljárásban súlyosítási tilalom volt éppen az ügyészség fellebbezésének hiányában. A védő kifejtette, hogy a II. r. terhelt a cselekményben nem vett részt, a nyomozó hatóságnak az elkövetőkre irányuló koncepciója a bizonyítékokkal ellentétes. A nyomozás számtalan hibában szenvedett, ezért az elsőfokú bíróságnak széles terjedelmű bizonyítást kellett lefolytatnia. A DNS-vizsgálat szerint a sértett lakásában a bűncselekmény elkövetésekor a családból többen jelen lehettek, de a II. r. terhelt nem. A megismételt eljárásban a II. r. terheltre vonatkozóan ugyanakkor nem kerültek elő új bizonyítékok. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a fellebbviteli főügyészség indítványát utasítsa el, a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[20] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[22] A Be. 648. § a) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is helye van.
[23] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntetés törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[26] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványt az arra jogosult, a törvényes határidőn belül, felülvizsgálati eljárás lefolytatására alapot adó okra hivatkozással nyújtotta be, ezért a felülvizsgálati indítványt érdemben bírálta el.
[29] A Be. 650. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[30] Mindezekre figyelemmel a védőnek a nyilvános ülésen kifejtett észrevételeiben foglaltakat a Kúria - mivel azok a felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ügydöntő határozat tényállásának megalapozottságára, a bizonyítási eljárás lefolytatására és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkoznak - nem vizsgálhatta és nem vette figyelembe.
[37] A Kúria a másodfokú bíróság által helyesbített és kiegészített, az elsőfokú bíróság által megállapított jogerős ügydöntő határozat tényállásában foglaltak alapján vizsgálta azt, hogy a II. r. terhelt cselekményét az eljáró bíróságok a büntetőtörvénynek megfelelően minősítették-e, és a cselekmény esetleges törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került-e sor.
[38] A jogerős ügydöntő határozatban az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített és pontosított, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás a következő:
[39] Az I. és a II. r. terhelt 1994-ben ismerkedtek meg egymással, majd közöttük élettársi kapcsolat jött létre. A kapcsolatból ikergyermekeik születtek.
[40] A terheltek gyermekeikkel együtt különböző albérletekben éltek B.-n, majd 2007. évben - ennél pontosabban meg nem határozható időpontban - beköltöztek a B., N. u. 94. szám alatti társasház V. em. 20. számú ingatlanjába. A nevezett ingatlanból azonban 2008. március hónapban ki kellett költözniük, mivel nem fizették a bérleti díjat.
[41] Amíg a család a társasházban lakott, a terheltek ikergyermekei többször felajánlották segítségüket a ház különböző lakójának, így többek között a VI. em. 25. számon lévő ingatlanban egyedül élő, mozgásában korlátozott, nagyothalló 87 éves sértettnek is. A sértett ezeket a felajánlásokat rendre visszautasította, egy alkalommal azonban a terheltek egyik gyermeke a sértett tudtával járt annak lakásában.
[42] A család ezt követően rendszeresen váltogatta lakóhelyét, mivel kedvezőtlen anyagi helyzetük okán nem tudták az albérleti díjakat megfizetni. Az N. utcai társasházból való elköltözés ellenére, a terheltek gyermekei később rendszeresen visszatértek a házba.
[43] A terheltek 2010. év elején továbbra is szorult anyagi helyzetben voltak, így elhatározták, hogy akár erőszak alkalmazásával is, pénzt fognak szerezni, mégpedig a sértettől. Megállapodtak abban is, hogy mindkét terhelt a helyszínre megy.
[44] 2010. március 8. napján a nappali órákban - pontosabban meg nem határozható időben - az I. r. terhelt megjelent a sértett N. u. 94. VI. em. 25. számon lévő lakásánál - ám mielőtt odaért volna, a bűncselekmény elkövetése érdekében nagy mennyiségű őrölt fekete borsot és szövetkesztyűt vett magához és az eljárás során ismeretlen módon, ám erőszak alkalmazása nélkül bejutott az idős sértett otthonába. Az I. r. terhelt a lakásban fellökte a járókerettel közlekedő sértettet, aki ennek hatására hanyatt esett. Az I. r. terhelt ekkor a földön fekvő sértetthez lépett és őt legalább 25 alkalommal különböző nagyságú, de jellemzően közepes-nagy erővel, ököllel, illetve lábbal megütötte, valamint megtaposta, megrúgta. A rúgások és ütések a sértettet testszerte, de főként a fején és a mellkasán érték.
[45] A bántalmazás során az I. r. terhelt egy alkalommal kifejezetten nagy erővel a sértett mellkasára rátaposott. A bal oldali alkarcsonttörés, az álkapocscsonttörés, a nyelvcsonttörés és a bal oldali csípőízület ficama is kifejezetten nagy erejű erőbehatásra keletkezett. A védekezni próbáló sértett karját az I. r. terhelt nagy erővel megragadta és kicsavarta. Majd ezt követően az ekkor már magatehetetlen állapotban a földön fekvő, de mindvégig eszméleténél lévő sértett kezét egy gumikötéllel összekötözte.
[46] A II. r. terhelt nem cáfolhatóan ezt követően érkezett a helyszínre, majd az I. r. terhelttel a sértett lakását értékek után kutatva, módszeresen átvizsgálták, melynek során kb. 173 000 forint összegű készpénzt, valamint a sértett Nokia 3109 típusú mobiltelefonját magukhoz vették.
[47] Ezt követően az I. r. terhelt nagy mennyiségű őrölt fekete borsot szórt a sértettre, valamint a lakás egészére. Ezt követően a vádlottak a lakást elhagyták, a sértett az elszenvedett sérülésekbe a helyszínen belehalt. A sértettre és a lakásra ebben az állapotban talált rá a fia, aki 2010. március 11. napján 10 óra 35 perckor tett bejelentést.
[48] A sértett a bántalmazás következtében külső és belső sérüléseket szenvedett el.
[49] A sértett halálát a kétoldali sorozatos ablakos bordatöréshez és a kétoldali szabad mellűri vérgyülemhez társulva kialakult, heves légzési elégtelenség idézte elő.
[53] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján a II. r. terhelt cselekményének minősítése kapcsán - a felülvizsgálati okra és az indítványban kifejtett jogi érvelésre tekintettel - a Kúria álláspontja a következő volt.
[54] Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A bűnsegéd fogalmát mind az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 21. § (2) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 14. § (2) bekezdése így szabályozza. A bűnsegéd a tettessel együtt a bűncselekmény elkövetője, amíg azonban a tettes a bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedő elkövetési magatartást fejt ki (tettesség), addig a bűnsegéd tevékenysége a törvényi tényálláson kívül marad (részesség).
[55] A bűncselekmény részesei (a felbujtó és a bűnsegéd) nem önmagukban valósítják meg a bűncselekményt, hanem tevékenységükkel csupán hozzájárulnak ahhoz (felbujtó esetén döntő módon, szándék kiváltó hatással, bűnsegéd esetén azt támogató, segítő, szándékerősítő hatással). A bűncselekmény részese nem saját magatartásával valósítja meg a bűncselekményt, tevékenysége így járulékos, szükségszerűen tettesi magatartáshoz, a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító tevékenységhez vagy mulasztáshoz kötődik. A bűncselekmény többes tettesi elkövetése esetén valamennyi elkövető megvalósítja a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, szándékegységük esetén társtettesek lesznek. Tettes nélkül nincs bűnrészes, erre figyelemmel a részesi felelősség, így a bűnsegéd felelőssége is járulékos. A törvényi szabályozásra tekintettel ugyanakkor a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. Ebben a törvényi szabályozásban jelenik meg az, hogy a részes, aki a tettes tevékenységét kiváltja vagy ahhoz segítséget nyújt, ugyanazon bűncselekmény elkövetője, mint a törvényi tényállásba tartozó elkövetési magatartást kifejtő tettes.
[56] A részesi felelősség e jellemzői szükségképpen feltételezik azt, hogy a bűncselekmény részese, jelen ügyben a bűnsegéd tudata átfogja azt, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, a bűnsegéd a tettes ezen bűncselekmény elkövetéséhez nyújt szándékosan segítséget. A bűnsegédi bűnrészes ebből következően a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz hozzájárul. A részes tettesekhez társulása a tettesek szándékával történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti (BH 2019.155.II.).
[57] Mindezekből az is következik, hogy a bűnsegéd tudatának át kell fognia azt, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, ehhez a tényállásszerű cselekményhez kell hozzájárulnia, azt a véghezvitel végett kell erősítenie.
[58] Az ebből levont következtetés kettős: amennyiben a bűnsegéd tudja ugyan, hogy szándékos bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, azonban a tettes a bűnsegéd által támogatott, előmozdított cselekményhez képest olyan eltérő bűncselekményt valósít meg, amelynek tekintetében a bűnsegéd tudata a segítségnyújtást nem fogja át, a bűnsegéd a tettes minőségi vagy mennyiségi túllépéséért járulékos felelősséggel nem tartozik. Következik ebből ugyanakkor az is, hogy a bűnsegédnek a tettes közös szándéktól eltérő, azt megváltoztató vagy azon túlterjeszkedő szándékát akkor kell észlelnie, amikor a tettes a tényállásszerű magatartását megvalósítja, és ahhoz a részes hozzá tud járulni (segítséget tud nyújtani). A tettesi szándékot kiváltani értelemszerűen csak a cselekmény megkezdése előtt lehet (felbujtás), míg a cselekmény megvalósításához segítséget nyújtani pedig csak a tényállásszerű cselekmény kifejtését megelőzően vagy annak befejezéséig lehet (bűnsegély).
[59] Amennyiben a bűnsegéd tudata utólag már átfogja a tettes megváltozott szándékát, felismeri a szándékváltás tényét, azonban magatartása a tettes által megvalósított cselekményt nem mozdítja elő vagy azt nem erősíti, abban az esetben a bűncselekménynek bűnsegéde nem lehet, az utólagos segítségnyújtás legfeljebb sui generis bűnkapcsolati alakzatot valósíthat meg (BH 2009.40.).
[60] A bűnsegéd magatartása a segítségnyújtás, amely állhat akár tevőleges magatartásban, akár mulasztásban. A mulasztásban megnyilvánuló bűnsegély megvalósulásához azonban a más által elkövetett bűncselekmény megakadályozására irányuló speciális - tehát nem magából a büntető törvénykönyvből származó - jogi kötelezettség nem teljesítése szükséges, pl. családjogi jogviszonyból származó (BH 1985.410.), hivatásbeli szabályból származó kötelezettség. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a bűnsegély kivételesen mulasztásra is létrejöhet.
[62] Mindezek alapján megállapítható, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt által az eredeti, jogerős ügydöntő határozati tényállásban megállapított, erőszak alkalmazására is kiterjedő vagyonszerzésen túli, a sértett megölésére irányuló szándéka alapján kifejtett tettesi magatartáshoz önmagában a halálos eredmény bekövetkeztének el nem hárításához mulasztásos bűnsegélyt nem nyújthat, mert a tényállás alapján az elkövetési magatartás befejezését követően általa észlelt, sérült és magatehetetlen sértett vonatkozásában a halálos eredmény bekövetkeztének megakadályozására speciális, a Büntető Törvénykönyvön kívüli jogi előírás őt nem kötelezte; a Büntető Törvénykönyvön alapuló speciális jogi kötelezettség pl. a korábbi Btk. 172. §-ában szabályozott segítségnyújtás elmulasztása alapjául szolgáló történeti tényállási elemek a jogerős ügydöntő határozatban nem találhatók.
[63] A II. r. terhelt esetében az I. r. terhelt minősítéséhez igazodó bűnsegély megállapításához az szükséges, hogy a II. r. terhelt a korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerint minősülő emberölés bűntettéhez nyújtson szándékosan segítséget.
[66] A felülvizsgálati indítvány hivatkozására figyelemmel a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az emberöléshez társuló bűnsegédi magatartás megállapítása esetén a II. r. terheltre kedvezőbb Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b), d) és k) pontja szerint minősülő nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének bűnsegédjeként minősülne.
[69] Mindezeket összevetve az vizsgálandó, hogy az I. r. terhelt által ekként értékelendő tettesi cselekményéhez a II. r vádlott szándékosan segítséget nyújtott-e.
[70] A bűnsegély nemcsak fizikai, hanem pszichikai is lehet. A fizikai bűnsegéd a tettesi cselekmény külső feltételeit segíti, pl. eszközt biztosít vagy a végrehajtás fizikai feltételeit biztosítja. Amennyiben ez a magatartás már törvényi tényállási elemet is megvalósít, úgy bűnsegély helyett társtettesség jön létre.
[71] A pszichikai bűnsegéd a tettes szándékát erősítve járul hozzá a bűncselekmény elkövetéséhez. Ebben az esetben a bűnsegéd szándékerősítő hatása megnyilvánulhat nyilatkozatban (BH 2003.2., 2003.3.), de megvalósulhat önmagában támogatóan ható jelenléttel is (BH 2000.381.). A pszichikai bűnsegély megállapíthatóságának feltétele azonban minden esetben az, hogy a bűnsegéd támogató magatartását akár kifejezett nyilatkozattal, akár támogató jelenlétével a tettes tényállásszerű magatartásának kifejtésekor vagy azt megelőzve tanúsítsa. Amennyiben ugyanis a tettes a bűncselekményt már elkövette, az elkövetési magatartást kifejtette, úgy az ezt követően tett támogató nyilatkozat vagy ezt követően helyszínre érkezés során megnyilvánuló támogató jelenlét már nem a bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítség. A büntetőjogi felelősség megállapításához ebben az esetben az vezethet, ha az így kifejtett támogató magatartás - akár tevésben, akár mulasztásban nyilvánul meg - a büntetőtörvény alapján önállóan büntetendő cselekménynek számít (pl. bűnpártolás, feljelentési kötelezettség elmulasztása stb.).
[72] Az emberölés nyitott törvényi tényállás, bármely olyan tevékenység vagy mulasztás, amely szándékos és az eredmény, a sértett halálának bekövetkeztéhez vezet, tényállásszerű elkövetési magatartás. Az emberölés ugyanakkor eredmény-bűncselekmény is, ebből következően a bűncselekmény befejezettsége annak bevégzettségétől elválhat: amikor az elkövető a teljes ölési magatartást kifejtette a cselekmény befejezett; ha az ölési magatartás kifejtését követően azzal okozati összefüggésben, de további elkövetési magatartás kifejtése nélkül nem azonnal, hanem később következik be a halálos eredmény, a halál bekövetkeztével válik bevégzetté. Mindaddig, amíg az elkövető az elkövetési magatartást teljes egészében ki nem fejtette, úgy az eredmény be nem következése esetén befejezetlen kísérletről van szó, amely önkéntes elállásra ad lehetőséget, amennyiben azonban az elkövetési magatartás teljeskörűen kifejtésre kerül, úgy befejezett kísérlet állapítható meg, amely esetében az elkövetési magatartás befejezése és a halál bekövetkezte közötti időszakban önkéntes elállás már nem, önkéntes eredmény-elhárítás azonban még lehetséges.
[73] Amennyiben az elkövető az emberölés elkövetési magatartását teljes egészében kifejtette és az elkövetési magatartás megindította azt az okfolyamatot, amely külső elhárító beavatkozás nélkül a halálos eredményhez vezet; pszichikai bűnsegély kifejtésére már csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bűnsegédet a bűncselekmény megakadályozására speciális kötelezettség terheli, ezt azonban a tettes számára is észlelhetően elmulasztja.
[74] A pszichikai bűnsegéd a cselekmény megvalósítását már elhatározó tettes szándékát - azt felismerve akár az elkövetés előtt, akár a végrehajtás folyamán - számára felismerhető módon támogatva tovább erősíti. A passzív bűnsegéd viszont nem ilyen aktív lelki ráhatást gyakorol, hanem valamely jogi alapon nyugvó kötelességét a tettesi cselekmény sikerét kívánva (egyenes szándék), avagy abba belenyugodva (eshetőleges szándék) akaratlagosan szegi meg, s ezáltal a tettes számára - az utóbbi által is felismerten - a bűncselekmény elkövetését lehetővé teszi vagy megkönnyíti. A tevésről való tudatos lemondásnak a tettesre gyakorolt szándékerősítő hatása ilyenkor éppen abban áll, hogy a tettes előtt nyilvánvalóvá válik: a bűncselekmény megakadályozására jog szerint kötelezett személy elhárító beavatkozásától vagy a leleplezéstől nem kell tartania. Amikor tehát a passzív bűnsegéd a tettes előtt kifejezésre juttatja, hogy a szándékolt cselekmény felismerése ellenére tétlen marad: passzivitásával objektíve elősegíti a bűncselekmény elkövetését (BH 1985.410.). A II. r. terheltet ilyen speciális, büntetőtörvényen kívüli jogi kötelezettség nem terhelte.
[75] Más a helyzet akkor, ha a jelenlévő büntetőtörvényen kívüli, jogi kötelezettséggel nem terhelt bűnsegéd észleli a tettes szándékváltását, ennek ellenére nem él a választás lehetőségével, a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza. Ekkor azzal kell számolnia, hogy akárcsak folyamatos jelenléte, így a nyereséget realizáló magatartása olyanra bátorít, ami eredetileg a részesnek nem állt szándékában. A bűnrészes, így a bűnsegéd nem megvalósítja, hanem hozzájárul a tényállásszerű cselekményhez. A részesi szándék azzal a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, amelyet kivált, vagy amelynek véghezvitelét erősíti. A részes korlátozhatja a bűncselekményben közreműködésének hatókörét (BH 2018.267.).
[76] Kiemelést érdemel, hogy amennyiben az elkövetők rablási szándékkal együtt megjelennek a sértettnél, mindvégig együtt jelen vannak a helyszínen és az egyik elkövető rögtönös szándékváltás folytán a sértettet megöli, miközben ezt a másik elkövető észleli és annak véghezvitelét jelenlétével erősíti akként, hogy maga az ölési cselekményben nem vesz részt, de a rablási erőszakon túl kifejtett ölési cselekménytől határozottan és felismerhetően nem határolódik el, a helyszínen marad és a dolgok elvételében közreműködik, a nyereségvágyból elkövetett emberölés bűnsegédjeként vonható felelősségre (BH 2018.267., BH 2019.155.).
[77] A fellebbviteli főügyészség és a Legfőbb Ügyészség a hivatkozott kúriai döntéseket az azokban foglalt történeti tényállástól a jelen ügyben irányadó eltérő tényállásra tévesen terjesztette ki.
[85] A felülvizsgálati indítványban hivatkozott BH 2018.267. és BH 2019.155. számú döntések mellett a BH 2014.103.II. számú döntésben is kimondta a Kúria: ha a bűnrészes a tettesi cselekményhez való kapcsolódását megelőzően a tettes számára nem teszi egyértelművé, hogy szándéktartalma meddig terjed, a folyamatos jelenlétéből fakadó bátorító magatartása folytán olyan cselekményért is büntetőjogi felelősséggel tartozhat, amelyre a szándéka eredetileg nem vonatkozott.
[86] Jelen eljárásban tehát nem kétséges: amennyiben bizonyított lett volna, hogy az I. és a II. r. terhelt együtt megjelennek a sértettnél, abban előzetesen megállapodva, hogy tőle erőszakkal értéket vesznek el, majd egymás jelenlétében, egységes cselekménysorban az I. r. terhelt ölési magatartását észlelve, attól a II. r. terhelt nem határolódik el, hanem az eredeti rablási szándékot felváltó ölési cselekmény kapcsán szándékegységben az I. r. terhelttel részt vett volna a lakás átkutatásában és az értékek elvételében, az emberölés bűnsegédjeként lenne felelősségre vonható.
[87] Az adott ügyben azonban nem erről volt szó. A II. r. terhelt az I. r. terhelt ölési magatartására irányuló szándékváltását nem észlelte; az ölési cselekmény befejezését követően érkezett a helyszínre, ezért az emberölés tényállását megvalósító tettesi és a részesi magatartás közötti oksági kapcsolat hiányzott, a szándékegységre nem vonható alappal következtetés.
[88] A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti oksági kapcsolatot (EBH 2015.B.14.II.).
[89] Jelen ügyben a bűnsegéd tudattartalmára vont eltérő következtetésnek a ténybeli alapjai nincsenek meg. A jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás szerint az I. r. és a II. r. terhelt abban állapodtak meg, hogy a sértett értékeit akár erőszakkal elveszik és ebben a körben megállapodtak abban is, hogy a II. r. terhelt a helyszínre megy. A tényállás alapján azonban megállapodásuk nem terjedt ki a sértett megölésére, és az I. r. terhelt ilyen irányú szándékváltását a II. r. terhelt az elkövetési magatartás kifejtésekor nem észlelte. A II. r. terhelt az I. r. terhelt szándékváltásakor nem volt jelen, azt nem érzékelte, így e vonatkozásában az I. r. terhelt által kifejtett ölési magatartáshoz támogatóan, szándékerősítő hatással nem járult hozzá, azt akár tevőleges, akár mulasztásos magatartásával nem erősítette. A tényállás szerint egyértelmű: amikor a II. r. terhelt a helyszínre érkezett, az I. r. terhelt az ölési magatartást már teljes egészében kifejtette, azt befejezte, de annak eredménye, a sértett halála még nem következett be.
[90] Ebben a helyzetben a II. r. terhelt tudattartalma az I. r. terhelt ölési cselekménye befejezettségének észlelésén túl, a saját, eredeti megállapodásuknak megfelelő tudattartalomra, a sértett értékének erőszakkal, de nem megölésével történő elvételére terjedt ki. Ez a magatartása az I. r. terhelt ölési cselekményét nem mozdította elő, ahhoz segítséget nem nyújtott. A II. r. terhelt magatartása így az eredeti szándékának megfelelő, a rablás elkövetési magatartásába illeszkedő, tettesi elkövetési magatartás.
[91] A Kúria a jogi álláspontjának kialakításakor a korábbi eseti döntésekben közzétett - az élet elleni bűncselekmények esetében a pszichikai bűnsegély megállapítására irányadó - legfelsőbb bírósági jogi állásponttól nem kívánt eltérni.
[92] A Legfelsőbb Bíróság a BH 1995.328. számon közzétett döntésében kimondta: nem tartozik büntetőjogi felelősséggel a vádlott a társa által megvalósított olyan élet elleni bűncselekményért, amelyben tevőlegesen nem vett részt és amelyhez a részére nyújtott pszichikai bűnsegély sem állapítható meg. A döntés alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azt tartalmazta, hogy a II. r. vádlott akkor szerzett tudomást a társa haszonszerzési céljáról, amikor a sértett házához mentek, az I. r. vádlott által megvalósított személy elleni erőszakban - a sértett ellökésében - a II. r. vádlott nem vett részt, e cselekményére ő nem számított, így azt tudata át sem foghatta, társának a magatartásával nem azonosult. Az ítéleti tényállás szerint a II. r. vádlott a kisházban történt bántalmazásnál nem volt jelen, és nem is látta, hogy a társa az idős embert milyen módon bántalmazza. A II. r. vádlott a társa által kifejtett tettlegességből - az ellökést leszámítva - semmit nem látott, és nem merült fel olyan körülmény, amelyből ítéleti bizonyossággal az a következtetés lett volna levonható, hogy a II. r. vádlott ismerte volna a társának a sértett sérelmére megvalósított, testi épséget sértő magatartását. Az viszont kétségtelen, hogy a társa kijelentéséből, majd a sértett elleni fellépés tényéből félreérthetetlen volt a számára, hogy az I. r. vádlott a sértett pénzét kívánja erőszakkal megszerezni, ennek ellenére a helyszínen maradt, majd később be is ment a sértett lakásába. Az előzmények észlelése mellett a helyszínen maradása - egyéb tevőleges magatartás híján - a rablás kísérletéhez nyújtott pszichikai bűnsegély megállapítását alapozta meg, minthogy a jelenléte a tettesi magatartást elkövető I. r. vádlottra bátorítóan és szándékerősítően hatott. Ezen túlmenően azonban a felelőssége nem áll fenn azért a többletért, amelyet a bűntársa a házban a sértett sérelmére megvalósított. Az ott történteket ugyanis nem látta, és arra nézve kettejük között előzetes megállapodás sem született.
[93] Az idézett eseti döntés mellett ugyanezen elvi indokolást tartalmazza a BH 2003.486. és a BH 2001.458. számú határozat is.
[94] Kétségtelen, hogy a II. r. terhelt a helyszínre érkezését követően észlelte a sértett állapotát, a korábban kifejtettek szerint ugyanakkor erre irányuló, az I. r. terhelt által is észlelhető, speciális jogi kötelezettség hiányában a cselekmény bevégzettségének megakadályozására irányuló kötelezettség elmulasztása az emberölés mulasztással elkövetett bűnsegédi magatartását nem valósította meg. A II. r. terhelt e körben tanúsított bűnös közömbösségének egyéb, a Büntető Törvénykönyvben büntetendő értékelésének büntetőjogi alapja pedig a törvényi tényállásban nem szerepel. A tényállás alapján tehát egyértelmű: a II. r. terhelt magatartásában nem létesült bűnsegély az öléshez. A két terhelt között az emberölésre irányuló szándékegység nem jött létre, ezért a II. r. terhelt nem az emberölés bűnsegédje, hanem a rablás tettese.
[95] Helyesen érvelt az ítélőtábla a II. r. terhelt tettesi elkövetésének megállapítása mellett.
[96] A II. r. terhelt - a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján - abban a tudatban jelent meg a helyszínen, hogy a sértettől pénzt szereznek akár erőszak útján; amikor megjelent, látta, hogy a sértettet az I. r. terhelt bántalmazta, majd segített keresni az értékkel bíró tárgyakat. A rablási szándékról tudott, abban a két terhelt közösen megállapodott, e tekintetben közöttük szándékegység állapítható meg.
[97] A társtettes tudata kiterjed a másik társtettes által kifejtett elkövetési magatartás lényeges mozzanataira, de ez nem jelenti azt, hogy annak minden részletét ismernie kell. Amennyiben az elkövetők között a rablási cselekmény elkövetésére a szándékegység fennáll, társtettesség megállapításának van helye akkor is, ha az egyik elkövető az erőszakot vagy fenyegetést alkalmazza, a másik elkövető pedig értékek után kutat (BH 2019.187.I.). A rablás bűntette olyan vagyon elleni bűncselekmény, amely a lopás bűncselekményének törvényi tényállásából és személy elleni erőszakból, illetve az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetésből tevődik össze. Társtettese tehát a rablás bűncselekményének az, aki a lopás valamely törvényi tényállási elemeit valósítja meg, de az is, aki csupán az erőszak alkalmazásában vesz részt, vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetésben működik közre (BH 1987.188.).
[98] A társtettesség csak az azonos szándékos bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetők tekintetében állapítható meg (BH 2003.486.).
[99] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljáró bíróságok törvényesen minősítették a II. r. terhelt cselekményét rablás bűntettének, amelyet tettesként valósított meg.
[100] A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla törvényesen alkalmazta a Btk. 2. § (2) bekezdését akkor, amikor azt állapította meg, hogy az elbíráláskori büntetőtörvény kedvezőtlenebb a terheltre. A Kúria ebben a körben a következőkre mutat rá. A Btk. 1. § (1) bekezdése rögzíti a "nullum crimen sine lege" elvét, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - a törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként kétségtelen, hogy ha egy magatartás az elkövetéskor - akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt - nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha a korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel.
[101] Más a helyzet azonban, ha az összehasonlítandó két törvényben nincs eltérés az alapesetek viszonylatában. A Btk. 2. § (2) bekezdés II. fordulatának alkalmazásáról olyan esetben is szó lehet, ha az olyan minősített esetre vonatkozik, amely az elkövetéskor még nem létezett. Nem sérti a Btk. 1. § (1) bekezdését annak kimondása, hogy a cselekmény az elkövetéskor még nem vagy meg nem lévő minősítő körülmény szerint minősül; feltéve, hogy ennek büntetési tétele nem lesz több, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti minősítés alapján, összhatásában pedig a büntetőjogi felelősség elbírálása a terheltre kedvezőbb. Ebben az esetben az új törvény alkalmazása - és azzal az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása - a Btk. 2. § (2) bekezdésének II. fordulatának is megfelel (BH 2018.267. [65]-[66]).
[102] Jelen ügyben tehát nem akadálya önmagában az elbíráláskori Btk. alkalmazásának az, hogy a cselekmény egy olyan minősítő körülmény szerint is minősül, amely minősítő körülmény az elkövetéskor még nem létezett. A Btk. 2. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából azonban döntő jelentősége van annak, hogy elbíráláskor az új minősített eset büntetési tétele lényegesen magasabb, 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, szemben az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 321. § (1) bekezdésében foglalt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés büntetésével. Az ítélőtábla helyesen hivatkozott arra, hogy a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezések ellenére sem állapítható meg az enyhébb elbírálás lehetősége, ha a vád tárgyát képező bűncselekményre előírt különös részi büntetési tétel súlyosabb (BH 2015.1., BH 2015.269., BH 2017.283.).
[103] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt másodfokú bíróság által megállapított, a korábbi Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette szerinti minősítés, valamint a büntetési tételre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott és a másodfokú eljárásban az ügyészi fellebbezés hiánya miatti súlyosítási tilalom okán helybenhagyott 3 év börtönbüntetés és az ehhez igazodó 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés egyaránt törvényes.
[105] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.397/2021/16.)
BH 2020.5.128 Társtettese a szexuális erőszak bűntettének, akinek jelenlétében társa a sértettel erőszakkal közösül, majd ezt követően az elfutni próbáló sértett menekülését megakadályozza, a sértettet elkapja, társához visszarángatja és kezeit lefogva védekezését lehetetlenné teszi azért, hogy társa a sértettel - annak tiltakozása ellenére - ismét közösüljön [Btk. 13. § (3) bek., 197. § (1) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. október 10. napján nyilvános tárgyalás alapján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt 1 év 4 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére annak fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A járásbíróság a II. r. terheltet a személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék a 2019. április 2. napján zárt ülésen meghozott, nyilvánosan kihirdetett - ugyanakkor jogerőre emelkedett - ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a II. r. terhelt börtönbüntetésének tartamát 2 évre súlyosította, 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan.
[4] Indokai szerint a II. r. terhelt azon magatartása, miszerint a sértettet az I. r. terhelthez visszaráncigálta, nem minősül akaratot bénító erőszaknak, szexuális célzat hiányában ez a magatartás csupán kényszerítést valósít meg. A II. r. terhelt másik cselekménye az volt, amikor a sértett előtt a nemi szervét mutogatta, amely egyszer a ruházaton keresztül a sértett ruházatához is hozzáért, ezen magatartása viszont a szeméremsértés körébe tartozó cselekmény. Álláspontja szerint szexuális kényszerítés nem valósult meg, mivel a sértettet a terhelt ebben a tekintetben nem kényszerítette. A szexuális erőszak pedig fenyegetés és erőszak híján szintén nem állapítható meg, ezt kizárja az a körülmény is, hogy a II. r. terhelt és a sértett nemi szervei nem érintkeztek, a II. r. terhelt kísérletet sem tett arra, hogy a sértettel közösüljön. Az indítványozó szerint így a II. r. terhelt magatartása szexuális erőszak vonatkozásában nem valósított meg tényállási elemet. Álláspontja szerint a terhelt terhére rótt cselekmény a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés és a 205. § (1) és (3) bekezdése szerint minősülő szeméremsértés bűncselekményének minősül, ezért a kiszabott büntetés törvénysértő voltára tekintettel enyhébb büntetés kiszabását kérte.
[5] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[6] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[7] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[8] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[9] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[10] A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerint szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el.
[11] A Btk. 196. § (1) bekezdése szerint szexuális kényszerítést az követ el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít.
[12] A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.
[13] A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[14] A szexuális kényszerítés elkövetési magatartása szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítés. A szexuális aktusra kényszerítés büntetőjogi megítélését tekintve kevesebb, mint a szexuális erőszak (sértett beleegyezése nélküli, viszont nem erőszak és nem kvalifikált élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés általi), azonban a kényszerítő magatartás célzata (szexuális cselekmény) és eredménye (a sértett nemi szabadságának, önrendelkezésének sérelme) kiemeli a puszta kényszerítés köréből.
[15] A nemi szabadság, önrendelkezés lényege - amint arra a terhelt védője is hivatkozott -, hogy e szabadság gyakorlása kölcsönösséget feltételez, megnyilvánulása nem önmagában való, hanem mással való kapcsolatba lépés iránti. Ehhez képest a nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a mással kapcsolatba lépés szabad akaratképződés, kényszermentes külső cselekvés következménye, tehát önkéntes. Ekként pedig az önkéntesség bármi nemű hiánya egyben a nemi szabadság sérelmét jelenti.
[16] Ilyen, ha közösülésre, vagy más - nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésre irányuló vagy arra alkalmas - súlyosan szeméremsértő cselekményre kényszerítés történik.
[17] A Btk. 197. § (1) bekezdése szerinti szexuális erőszak megvalósulása során a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel valósítja meg az elkövető.
[18] Az erőszakon az ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszert, fenyegetésen pedig nemcsak az ellenállásra képtelenséget eredményező, hanem az olyan pszichés ráhatást kell érteni, amely - a sértett szempontjából megítélve - benne komoly félelem kiváltására objektíve alkalmas (BH 1997.568.).
[19] A töretlen bírói gyakorlat szerint e cselekmény megvalósulásához szükséges erőszak valamely komoly ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszer, de - nem feltétlenül jelent leküzdhetetlen erőt (vis absoluta), hanem elegendő a sértett életkorát, személyi adottságait tekintve viszonylag kisebb mérvű olyan fizikai ráhatás is, amely a sértett ellenállásának leküzdésére alkalmas, akaratot hajlító erőszak (vis compulsiva). Ilyennek tekinti az ítélkezési gyakorlat a sértett lefogását, lábainak szétfeszítését stb.
[20] Az irányadó tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - egyértelműen rögzíti a következőket:
- 2016. szeptember 13-áról 14-ére virradó éjjel 3 óra körüli időben a sértett hazaindult H. P. társaságában, ám az I. r. és a II. r. terhelt követték Ny.-en a K. Gy. utca környékén beérték, ahol az I. r. terhelt beszélt pár szót H. P.-vel, amelynek hatására H. P. a sértettől különválva hazaindult.
- Ezt követően az I. r. terhelt felkapta a sértettet, beszaladt vele egy, a K. Gy. közt az S. úttal összekötő gyalogosátjáróba, majd egy ház falának szorította, nemi szervét fogdosta, alulról lemeztelenítette, falhoz szorította, majd vele akarata ellenére közösült, miközben a II. r. terhelt kis távolságra várakozott.
- Amikor az I. r. terhelt kicsit engedett a szorításból, a sértett menekülni próbált, és futni kezdett,
- a II. r. terhelt ekkor elkapta a sértettet, visszarángatta, és kezeit megfogta, míg az I. r. terhelt ismét közösült a sértettel, annak ismételt tiltakozása ellenére.
[21] E tényállásból következően a II. r. terhelt a szexuális erőszak bűncselekmény elkövetését megkezdte, amikor az I. r. terhelt által végrehajtott - sértett akarata ellenére történő - közösülést követően a menekülni próbáló, és elfutó sértettet elkapta, őt visszarángatta, és kezeit megfogta (lefogva tartotta), míg az I. r. terhelt a sértettel ismét közösült, annak ismételt tiltakozása ellenére.
[22] A II. r. terhelt ezen magatartása az utcán éjjel 3 órakor immár egyedül (kíséret nélkül) maradt sértett ellenállásának leküzdésére szolgáló olyan fizikai kényszer, fizikai ráhatás, amely alkalmas volt arra, hogy a sértett ellenállását megtörje.
[23] Nem tévedett az eljárt bíróság akkor, amikor a II. r. terhelt magatartását társtettesi elkövetői alakzatként határozta meg.
[24] A társtettesség ismérvei közül a kölcsönös tudat és a szándékegység meglétét támasztja alá az a körülmény, hogy a hajnali 3 óra körüli időben hazainduló sértettet a terheltek követték. A II. r. terhelt tisztában volt az I. r. terhelt szándékával, hiszen miközben a gyalogosátjáróban az I. r. terhelt a sértettel akarat ellenére közösült, kis távolságra várakozott; majd amikor a sértett menekülni próbált és futni kezdett, elkapta és visszarángatta. E cselekvősége az eredmény tekintetében azonos irányú az I. r. terheltével. Mindezeken túlmenően, amikor a sértett ellenállásának leküzdése végett kezeit lefogta, megfogta, míg a sértettel az I. r. terhelt ismét közösült, a sértettel szemben fizikai erőszakot alkalmazott, amely a sértett védekezését lehetetlenné tevő közbeavatkozása révén nem csupán fizikai bűnsegédi, hanem tényállási elemet megvalósító elkövetési magatartás tanúsítása révén társtettesi magatartásnak minősül (BH 1992.69.).
[25] Az indítványban kifejtett - a II. r. terhelt ezt követő cselekvőségét érintő - érvelés (levette felső ruházatát, szeméremsértő magatartást tanúsított, az újból menekülő sértettet utolérte, csókolgatni kezdte, nemi szervét ruhán keresztül a sértetthez nyomta) már olyan utólagos magatartásra vonatkozik, amely - súlyosabb, bizonyított további cselekvőség megvalósulása hiányában - beleolvad a társtettesként megvalósított szexuális erőszak bűntettébe.
[26] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont] megállapította.
[27] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[28] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja
- részint a helyes minősítést meghatározó,
- részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[29] A II. r. terhelttel szemben kiszabható büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ennek középmértéke öt év szabadságvesztés. Erre tekintettel az eljárt bíróság által alkalmazott, törvényi minimumban meghatározott két év szabadságvesztés - miként a közügyektől eltiltás - nem törvénysértő, jóval inkább enyhe, mintsem eltúlzottan súlyos jogkövetkezmény.
[30] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[31] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 727/2019.)
BH 2019.2.36 Amennyiben a sértettek megtévesztésében, a megszakítás nélküli közös cselekvésben, az elvett dolgok közös értékesítésében a teljes egyetértés, a társtettességhez szükség szándék- és akarategység nyilvánul meg, úgy az elkövetők a lopás bűntettének társtettesei.
A társtettesi elkövetői minőség alól csak az mentesülhet, aki társa felismerhető szándékos tevékenységétől annak észlelésekor nyomban elhatárolja magát, és az elkövetés helyszínéről nyomban eltávozik. Ha azonban a kinyilvánított szándékot valóra váltó együttműködő jelenlétet választja, akkor annak megfelelően az összes vagyontárgy elvételéért és eltulajdonításáért - és nem csak a ténylegesen általa elmozdított vagyontárgyak ellopásáért - azok teljes eltulajdonítási értékének erejéig felel társtettesként [Btk. 13. § (3) bek., 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2015. december 18. napján kelt ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont] mint társtettest. Ezért a II. r. terheltet 1 év 2 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A II. r. terhelt vonatkozásában egyben elrendelte a D.-i Járásbíróság ítéletével jogerősen kiszabott 8 hónap, a városi bíróság ítéletével és a törvényszék határozatával jogerősen kiszabott 1 év 8 hónap, és a H.-i Járásbíróság ítéletével jogerősen kiszabott 8 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. március 6. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnügyi költség viselése tekintetében megváltoztatta, egyebekben a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő. Az I. r. és a II. r. terhelt 2013. július 24. napján 19 óra körüli időben az I. r. terhelt által használt személygépkocsival D.-ben, az S. utcán közlekedett. Amikor a terheltek a D., S. u. 4. szám alatt található, dr. A. L. Gy. és házastársa által lakott családi házhoz értek, az I. r. terhelt megszólította a kertben tartózkodó, 1929. évben született dr. A. L. Gy. sértettet, hogy nincs-e eladó fémhulladéka. A sértett erre beengedte a terhelteket az ingatlanra, majd a terheltek, mivel időközben a sértett házastársa is hazaérkezett, megállapodtak abban, hogy a lakás felújítása során lecserélt csaptelepet, fali melegítőt és kazánt tőlük megvásárolják azzal, hogy a csaptelepet és a fali melegítőt azonnal elviszik, míg a kazánért a következő szombaton visszajönnek és a kialkudott vételárat is akkor fogják kifizetni, majd a csaptelepet és fali melegítőt magukkal víve távoztak a helyszínről. Másnap, 2013. július 25. napján 10 óra körüli időben azonban a terheltek előzetes megbeszélést követően ugyanezen személygépkocsival ismételten megjelentek a sértettek családi házánál. Csengetésükre a lakásból kijövő dr. A. L. Gy. sértettel az I. r. terhelt azt közölte, hogy a későbbi elszállítás érdekében szeretnék lemérni a kazánt. A sértett erre beengedte a terhelteket az ingatlanra, majd mivel a mérés érdekében az I. r. terhelt egy mérőszalagot kért, a sértett őket a lakásba is behívta, ahol a terheltek és a sértett a mérőszalag keresgélésébe kezdtek, melynek során annak több helyiségét is bejárták. A terheltek ennek során a lakásban található vagyontárgyak közül magukhoz vették a házastárs sértettek közös tulajdonában álló vörösarany gyűrűt 42 000 forint értékben, 1 db aranyszíjjal ellátott aranyórát 960 000 forint értékben, 1 db dr. A. L. Gy. sértett tulajdonát képező ékszertartó dobozt 35 000 forint értékben és 1 db bronzszobrot 18 000 forint értékben, majd miután mérőszalagot nem találtak, távoztak a helyszínről azzal, hogy a későbbiekben visszatérnek, de erre nem került sor. A II. r. terhelt még aznap az arany karikagyűrűvel és az arany karórával bement a d.-i zálogházba, ahol zálogba adta az arany karórát, melyért részére a zálogház 286 000 forintot fizetett. A II. r. terhelt ekkor az órával együtt az aranygyűrűt is zálogba kívánta adni, a magasabb értékre tekintettel a zálogház alkalmazottja tőle ebben az esetben személyi igazolványt kért, melyre szándékától elállt. Az I. és II. r. terhelt cselekményükkel dr. A. L. Gy. és dr. A.-né U. A. T. sértetteknek 1 002 000 forint, míg dr. A. L. Gy. sértettnek további 53 000 forint kárt okozott, melyből 1 002 000 forint megtérült.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve a határozat megváltoztatása érdekében. Indokai szerint a megállapított történeti tényállás nem rögzít egyetlen olyan tényt, adatot, körülményt vagy bizonyítékot, melyből kétséget kizáróan következtetni lehetne arra, hogy az I. és II. r. terhelt tudott egymás cselekményéről. Az állapítható meg, hogy amikor az I. r. terhelt magához vette az aranyórát, akkor a II. r. terhelt a sértett mellett állt egy másik asztalnál, és arra az aranygyűrűre figyelt, amit később magához vett. Az pontosan nem volt megállapítható, hogy az ékszerdobozt és a szobrot ki tulajdonította el. Álláspontja szerint, ha az elkövetők mindegyike külön-külön valósítja meg ugyanazt a bűncselekményt, jelen esetben a lopást, akkor nem társtettesség, hanem ún. többes tettesség valósul meg, s mindegyik elkövető az általa megvalósított, befejezett bűncselekményért vonható felelősségre. Utalt arra, hogy a terheltek vallomásai alapján megállapítható, hogy a II. r. terhelt még akkor sem tudta, hogy az I. r. terhelt az aranyórát a sértett lakásából hozta el, amikor azt neki az I. r. terhelt átadta azzal a céllal, hogy vigye zálogházba. Ennélfogva jelen esetben hiányzik a szándékegység, a közös elkövetés és a közös elkövetési tárgy, továbbá az sem nyert bizonyítást, hogy a terheltek megegyeztek abban, hogy amennyiben eltulajdonítható dolgot észlelnek, azt magukhoz veszik. A történeti tényállásból ugyanakkor az vonható le, hogy alkalomszerű elkövetésről volt szó, a rendszeres haszonszerzésre törekvés is hiányzik, ezért csak az eltulajdonított gyűrű értéke róható a II. r. terhelt terhére, így cselekménye csupán tulajdon elleni szabálysértést valósított meg.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az indítvány irányadó tényállástól eltérő tényeken alapuló okfejtése a jogerős határozatban megállapított tényállás támadását jelenti, ezért törvényben kizárt. Az ügyész szerint a történeti tényállás részének tekintendők azon megállapítások is, amelyek az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy jogi indokolás körében kerültek leírásra. Ily módon az elsőfokú ítélet indokolásában szereplő megállapítás is a tényállás része, mely szerint a terheltek az elkövetés során tanúsított összehangolt magatartásából megállapítható, hogy egymás tevékenységéről tudva, egymással szándékegységben cselekedve, a jogtalan eltulajdonítás szándékával magukhoz vették a tényállásban megjelölt vagyontárgyakat. Ezért a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[6] Az indítványozó a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében kifejtette, hogy jelen esetben a történeti tényállás semmiféle olyan tényállási elemet nem tartalmaz, melyből a társtettességhez megkövetelt, a cselekmény alanyi és tárgyi oldalához kapcsolódó olyan tények lennének kétséget kizáróan megállapíthatóak, amelyek megalapoznák a társtettesi minőséget és elkövetési módot. Erre tekintettel a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztését kérte.
[7] A II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[9] Az indítvány szerint jelen esetben a történeti tényállás semmiféle olyan tényállási elemet nem tartalmaz, amelyből a társtettességhez megkövetelt, a cselekmény alanyi és tárgyi oldalához kapcsolódó olyan tények lennének megállapíthatók, amelyek megalapoznák a társtettesi elkövetői minőséget, ezért álláspontja szerint a II. r. terhelt cselekménye az általa eltulajdonított tárgy értékéhez igazodóan csupán tulajdon elleni szabálysértésnek minősülhet.
[10] Kétségtelen, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[11] Nem sértett azonban törvényt az eljáró bíróság akkor, amikor a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont] megállapította.
[12] A Btk. 370. § (1) bekezdése szerint aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. A (3) bekezdés a) pontja szerint a büntetés bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást nagyobb értékre követik el.
[13] A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[14] A társtettességnek alapvetően két ismérve van: tárgyi oldalon a bűncselekmény közös megvalósítása, alanyi oldalon pedig az a tudat, hogy az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítik.
[15] Az elkövető (így a társtettes) választja meg mindig magatartásának módját, ami - értelemszerűen - helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan és a másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető - ekként közvetlen - közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[16] Ilyen külvilágbeli, fizikai feltételek mellett ugyanis - önmagában az érzékszervek természetes működése általi (s ekként szubjektíve sem befolyásolható) felfogóképességből adódóan - nincs észszerű alapja és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető magatartásának tudattartalma nem fogja át a másik elkövető magatartását. A tudomásszerzés nélküli észlelés eleve szűk körben lehetséges, jelen ügyben pedig közömbös.
[17] Nem vitás, hogy a terheltek - a korábbi terepszemlét követően a sértett lakásába visszatérve - közös megegyezés alapján, egymással szorosan együttműködve tevékenykedtek. A sértett felől ez egyben azt is jelenti, hogy - akár különösebb tevőlegesség nélkül is - értelemszerűen megosztja a sértett figyelmét, ezáltal gyengíti az elkövetésnek ellenállást; kiváltképp így van ez, ha egyes vagyontárgyak elvételében megnyilvánuló tevőlegesség is társul hozzá. Ilyen körülmények között az az elkövető, aki bizonytalan a történések kimenetelében, választhatja, hogy elmegy. Ha viszont ott marad, akkor tudatában van annak, hogy olyan cselekvés része, ami nem határolt, nem limitált sem általa, sem más által. Erre vonatkozó, külvilágban felismerhető magatartás hiányában utóbb sem hivatkozhat - a ténybeliség ellenében - eredményesen arra, hogy kevesebbet gondolt a másik elkövető szándékáról.
[18] A tényállásban pedig ilyen - a saját szándékát egyértelműen kifejező, a másik szándékához képest korlátozó - magatartás egyik terhelt részéről sincs.
[19] Ennélfogva az egymás mellett, közös megegyezéssel, akaratelhatározással, a közös vagyoni érdekek biztosítása érdekében tevékenykedő elkövetők társtettesek, ezért a vagyon elleni cselekmény érték szerinti minősítése szempontjából az eltulajdonított tárgyak összesített értéke az irányadó (BH 1995.73.).
[20] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (3) bek. a) pont] minősítette.
[21] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[22] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség és minősítés kérdésének, vagy a büntetés kiszabásának vitatására sem.
[23] Az indítvány a jogerős ítéleti tényállást támadta, amikor a tényálláson kívüli körülményekre hivatkozással - a terhelti védekezések tartalmát felidézve - sérelmezte a megállapított tényállás helyességét, felülvizsgálati eljárásban mindez azonban eredményre nem vezethet.
[24] A Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése szerint hivatalból köteles, nem észlelt.
[25] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a II. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 36/2018.)
BH 2017.9.284 A társtettesi szándékegység meglétének nem feltétele előzetes megállapodás, szóbeli megegyezés. A tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekmény helyszínén, a véghezvitel során is létrejöhet.
Közös bántalmazás esetén, amikor is valamennyi elkövető tisztában van társai cselekvőségével, és saját tevékenységét annak ismeretében, ahhoz képest alakítja, fejti ki, közömbös, hogy a súlyosabb minősítést megalapozó sérülést éppen melyik elkövető fizikai erőkifejtése idézte elő. Az okozott eredményért az elkövetők társtettesként felelnek [1978. évi IV. tv. 20. § (3) bek.; Btk. 13. § (3) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [1978. évi IV. tv. - a továbbiakban: korábbi Btk. - 170. § (1) bek. és (6) bek. I. ford.] mint társtettest, és ezért - mint többszörös visszaesőt - 7 évi fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] Az I. r. terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla ítéletében megállapította, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás I. r. terheltet érintő részének lényege szerint az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek 2012. év augusztus hó 11. napjáról 2012. év augusztus hó 12. napjára virradóra együtt szórakoztak az Sz., O. utcai S. nevű vendéglátóipari egységben. A terheltek ennek során abban a helyiségben, ahol a bárpult található, nagyobb mennyiségű alkoholt, ezen belül nagyobbrészt - pontosan meg nem határozható mennyiségű és minőségű - tömény szeszt fogyasztottak, és ettől pontosan meg nem határozható fokú alkoholos befolyásoltság állapotába kerültek. S. T. sértett ugyanezen időpontban az S. belső helyiségében tartózkodott egy ismerősével, és szintén nagyobb mennyiségű, pontosan meg nem határozható mennyiségű és minőségű alkoholt fogyasztott, amelytől ugyancsak ittas állapotba került.
[4] Az I. r. terhelt szórakozás közben az S.-ben szórakozó vendégek közül több személybe belekötött, azokkal szemben agresszíven lépett fel, illetve a vendéglátóipari egység berendezésébe is több alkalommal belerúgott, majd 2012. év augusztus hó 12. napján 3 óra 8 perc körüli időpontban bement az S. azon belső helyiségébe, ahol többek között S. T. is tartózkodott. Az I. r. terhelt először a sértettel, illetve a sértett társaságában lévő ismerősével beszélgetett, akivel szóváltásba keveredett, majd ezt követően, 3 óra 10 perckor egyrészt szóban, másrészt integetéssel felszólította S. T. sértettet, hogy menjen ki vele az S. előtt található utcára, illetve a vendéglátóipari egység utcára nyíló teraszára. S. T. sértett az I. r. terhelt felszólításának eleget tett; követte az I. r. terheltet a vendéglátóipari egység előtt található teraszra. Ekkor a II. és a III. r. terheltek már kint, a bejáratnál lévő padnál tartózkodtak. Miután S. T. sértett a teraszra kilépett, az I. r. terhelt vitatkozni kezdett a sértettel oly módon, hogy ekkor a III. r. terhelt már mellette állt.
[5] Ezt követően rövid idő múlva az I. r. terhelt egy hirtelen mozdulattal megütötte a sértettet a fején, mire a II. r. terhelt is a sértett felé lépett támadólag. A sértett ekkor az I. r. terhelt ütésének, valamint a II. r. terhelt támadó fellépésének hatására a terasz jobb oldali részébe próbált menekülni, azonban ekkor mindhárom terhelt utánaszaladt. Ott a három terhelt közül egy pontosan meg nem határozható személy a sértettet bántalmazta, aki ennek hatására pontosan meg nem határozható körülmények között a földre került. Ekkor az álló helyzetben lévő I. r. terhelt a földön fekvő sértettet több alkalommal, pontosan meg nem határozható helyen megrúgta, majd Cs. K. G. az I. r. terheltet a sértettől ellökdöste. Ezt követően a II. és a III. r. terheltek léptek oda a sértetthez, és mind a ketten több alkalommal megrúgták őt. Az I., II. és III. r. terheltek fenti bántalmazásának hatására a sértett feje vérezni kezdett.
[6] Időközben a sértett a földről felállt, ekkor az I. és a II. r. terhelt kézzel fejen ütötte a sértettet, aki ettől ismételten a földre került. A fenti tényt észlelte G. I., aki azért, hogy a vérző sértettet törlőkendővel ellássa, bement a benti helyiségbe. Ekkor azonban az I. r. terhelt bement G. I. után, és nem engedte, hogy a sértettnek segítséget vigyen, illetve agresszíven a pult mögé bezavarta.
[7] S. T. sértett eközben a földről ismételten felkelt, és próbált visszatérni a vendéglátóipari egységbe. A sértettet ekkor II. r. és III. r. terheltek ököllel ütni kezdték és a földre rántották, majd a földre kerülő sértett bántalmazását tovább folytatták oly módon, hogy a II. r. terhelt a sértett felső testébe több alkalommal belerúgott, míg a III. r. terhelt több alkalommal jobb kézzel, ököllel a sértett fejét, illetve felső testét megütötte. S. T. sértett eközben próbált a bántalmazással szemben védekezni.
[8] Az I. r. terhelt a belső helyiségből, észlelve a teraszon történő eseményeket, ismételten kiment a teraszra, odalépett a társai bántalmazásai következtében földre került sértetthez, és a társai szeme láttára legalább három alkalommal megtaposta a földön fekvő sértett fejét. Az I. r. terhelt fenti magatartása után az eljárás során ismeretlenül maradt személy mindhárom terheltet ellökte az akkor már mozdulatlanul hason fekvő sértettől, azonban a II. r. terhelt ennek ellenére még egyszer belerúgott a sértett fejébe.
[9] S. T. sértett az I. r., II. r. és III. r. terheltek együttes bántalmazása következében a homlok jobb oldalán 6 centiméter átmérőjű vérömlennyel járó lágyrész-zúzódást, a homlok bal oldalán 3 centiméter átmérőjű vérömlennyel járó lágyrészzúzódást, a jobb szemöldök belső szélénél 1,5 centiméteres legnagyobb kiterjedésű zúzott sebet, az előző sérülés felett mintegy 3 centiméterrel ferde lefutású, 0,5 centiméter hosszúságú repesztett sebet, a bal szemöldök belső szélének vonalában, attól 8 centiméterrel feljebb a homlokon 1 centiméter hosszúságú, ferde lefutású repesztett sebet, mindkét alsó és felső szemhéj belfelszínén, a kötőhártya alatt, pontosabban meg nem határozott kiterjedésű és elhelyezkedésű bevérzést, az alsó ajak középső harmadában, az ajakpírnak megfelelő 0,5 centiméter hosszúságú repesztett sebet, az alsó ajak állományában, középső harmadban, az ajakpírbőr határon 3 centiméter hosszú repesztett sebet, az alsó és felső ajak nyálkahártyája alatt pontosabban meg nem határozott számú, elhelyezkedésű és kiterjedésű bevérzést, az állcsúcs jobb oldalán 2x3 centiméteres hámhorzsolást, a vetületébe eső bőr alatti bevérzéssel, agyrázkódást, kiterjedt bal félteken keményburok alatti vérzést, a bal oldali agykamra-rendszer összenyomásával, 1 centiméteres jobbra irányuló középvonal-eltolódással, a bal oldali kisebb kiterjedésű, lágyburok alatti vérzést szenvedett el.
[10] A sérülések közül a kiterjedt keményburok alatti vérzés gyógytartama 8 napon túli, annak tényleges gyógytartama 6-8 hét volt. A fenti keményburok alatti vérzés közvetlen életveszélyt okozott. Az ezzel kapcsolatosan elvégzett műtéti beavatkozás szükségszerű volt, annak elmaradása S. T. sértett halálához, vagy maradandó idegrendszeri károsodáshoz vezethetett volna. Az agyrázkódás és a felső agy lágyrész sérüléseinek gyógytartama szövődménymentes esetben külön-külön és együttesen 8 napon belüli volt. A sértett sérülésével kapcsolatosan súlyos egészségromlás nem jött létre. A sértettnél maradandó fogyatékosság nem alakult ki.
[11] Az életveszélyes koponyaűri vérzés az agynak a csontos koponyában, a belső agyvíztérben történő meglendülése során a nyíló erők hatására alakult ki. A fenti sérülést oldalról kapott, a fejet nem alátámasztott helyzetben ért, legfeljebb közepes erejű ökölütés okozhatta. Azt az eljárás során kétséget kizáróan megállapítani nem lehetett, hogy a sértett bántalmazása során melyik terhelt ökölütése okozta a kérdéses sérülést.
[12] A terheltek a cselekmény befejezését követően a szórakozóegység pultjához visszamentek, ott elfogyasztották a korábban megrendelt italaikat, majd a továbbra is magatehetetlen állapotban fekvő sértettet hátrahagyva a helyszínről eltávoztak anélkül, hogy a sértetthez segítséget hívtak volna. Az S.-ben dolgozó pultos csak a terheltek távozása után értesítette a mentőket, tekintettel arra, hogy az I. r. terhelt korábban kifejtett magatartásától megijedt. A kiérkező mentők a sértettet kórházba szállították, ahol a koponyaűri vérzésre tekintettel rajta műtéti beavatkozást hajtottak végre, ennek során a bal oldali keményburok alatti vérzés eltávolításra került. S. T. sértettet a sérülést követően 10 nap eltelte után engedték haza.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhére rótt cselekmény törvényes - de az indítványban egyértelműen meg nem jelölt, feltehetően garázdaság bűntetteként való - minősítését, és büntetése mértékének jelentős enyhítését kérte.
[14] Indokai szerint az I. r. terhelt a vádbeli eset alkalmával ittas állapotban, testi sértés okozásának szándéka nélkül került szóváltásba a szintén ittas állapotban lévő sértettel. Vitájukat közös megegyezéssel a szórakozóhely előtt, az utcán, kisebb "kakaskodással" elrendezték, majd visszatértek a sörözőbe, és az I. r. terhelt lezártnak tekintette a konfliktust. A testi sértéshez vezető cselekvőség csak ezt követően kezdődött meg, melynek során nem lehetett megállapítani, hogy a terheltek és a sértett közül pontosan ki mit tett, illetve nem tett. Ehhez képest azonban szándékegység a terheltek között - az indítvány szerint - fel sem merülhet.
[15] A terhelt vitatta a másodfokú bíróság azon álláspontját, miszerint nincs jelentősége, hogy a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, hanem a bekövetkezett eredményért társtettesként felelős mindhárom terhelt, tekintet nélkül arra, hogy a súlyos sérülés okozóját meg lehetett-e állapítani vagy sem. A terhelt álláspontja szerint az "egyetemleges felelősség" összeegyeztethetetlen a jogállamisággal, és az alkalmazása fel sem merülhet olyan esetben, amikor az egyes terhelti cselekvőségek eltérőek és jól körülhatárolhatók.
[16] Az indítvány szerint valamennyi terhelt cselekvőségét külön-külön kell vizsgálni és megítélni; a helyes álláspontot a BH 1998.207. számon közzétett jogesetben kifejtettek tükrözik, miszerint, ha valamelyik elkövető túllépi a szándékegység körét, azért a másik elkövető nem vonható felelősségre. A terhelt álláspontja szerint jelen ügyben a szándékegység megállapításának semmilyen alapja nincs; összebeszélésre vonatkozó adatot a tényállás nem tartalmaz, mindhárom terhelt önállóan, a saját belátása szerint cselekedett.
[17] Az I. r. terhelt kifejtette, hogy az ittas állapot, bár súlyosító körülmény, de mégiscsak tudatbeszűkülést eredményez, amit figyelembe kell venni a büntetés kiszabása során. Utalt arra, hogy a szándékosság nem csupán ténymegállapítás, hanem jogi következtetést is jelent, és mint ilyen, akár a felülvizsgálati eljárásban is módosítható. A terhelt kiemelte azt is, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállást nem vitatja, sőt indítványa kifejezetten arra irányul, hogy a tényállásból megállapítható tudati tények, és személyes cselekvősége alapján határozza meg a Kúria a minősítést, és ehhez igazítsa a büntetést is.
[18] Az indítvány az elsőfokú ítélet indokolásából idézte az orvos szakértői vélemény azon részét, miszerint a sértett fejének az I. r. terhelt általi megtaposása és az I. r. terhelt rúgásai nem okozhatták a sértett életveszélyes sérülését, ellenben a II. r. terheltnek a sértett halántékára mért két ökölütése - amit saját maga is elismert - okozhatta azt. A terhelt álláspontja szerint e szakértői álláspont kategorikus; tartalmazza, hogy a bevérzést csak a fejet alá nem támasztott helyzeten ért, halántékra irányuló ökölcsapás okozhatta, amire - a II. r. terhelt által többször is elismert két ütésen kívül - az egész eseménysor folyamán máskor, vagy más által nem került sor.
[19] Végül hangsúlyozta az I. r. terhelt, hogy nem csupán a szakvélemény, de a sértett és a többi tanú vallomása is kizárja őt az életveszélyes sérülés okozásában való részvételből; a korábban említett, kölcsönös "kakaskodásuk" után ő és a sértett is visszatért a kocsmába, a későbbiek során a sértett már csak a II. és a III. r. terheltekkel verekedett.
[20] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta, és annak elutasítására tett indítványt.
[21] Indokául utalt arra, hogy felülvizsgálatnak csak a törvényben meghatározott ok alapján van helye, és az indítvány elbírálása során a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami az indítvánnyal nem támadható. Jelen esetben a jogerős ítéleti tényállás tartalmazza a három terhelt által kifejtett együttes bántalmazást, aminek következtében a sértett közvetlen életveszélyes állapotba került, azt pedig kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, melyik terhelt ökölcsapása okozta az életveszélyes sérülést.
[22] Az ügyészi álláspont szerint a terhelt, bár anyagi jogszabálysértésre hivatkozik, azonban tartalmát tekintve a tényállást vitatja, amely tartalmazza, hogy a terheltek a sértettet közösen bántalmazták, és mindhárom terhelt többször megütötte a sértett fejét, álló és fekvő helyzetben egyaránt. Az I. r. terhelt társai cselekvőségét látva vett részt az ütlegelésben; azt valóban rögzíti a tényállás, hogy az I. r. terhelt egy ízben visszament a szórakozóhelyre, azonban észlelve társai magatartását, újból kiment, és ismét bekapcsolódott a bántalmazásba.
[23] Következetes a bírói gyakorlat, hogy amennyiben többen, egymás tevékenységéről tudva, akarategységben bántalmazzák a sértettet, az okozott eredmény miatt valamennyien társtettesként felelnek. A tényállásban rögzített terhelti magatartások alapján a súlyos sérülés okozására egyenes, az életveszélyes sérülés előidézésére pedig az eshetőleges szándéka terjedt ki egyaránt mindhárom terheltnek; ezért a szándékegység kereteinek a II. és III. r. terhelt által való túllépésre vonatkozó hivatkozás sem helytálló. A garázdaság törvényi tényállási elemeit a terheltek valóban maradéktalanul megvalósították, azonban a garázdaság szubszidiárius voltára tekintettel az életveszélyt okozó testi sértés bűntette mellett a megállapításának nincs helye.
[24] Ezért - a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint - az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására életveszélyt okozó testi sértés bűntettében törvényesen került sor, és mivel a minősítés megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, a törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke a felülvizsgálati eljárásban önmagában már nem vitatható.
[25] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.
[26] Az indítvány nem alapos.
[27] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálat során megkerülhetetlen szabály, miszerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami az indítvánnyal nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]; továbbá a felülvizsgálat során bizonyításnak nincs helye [Be. 388. § (2) bek. első mondat, Be. 419. § (1) bek.].
[28] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati ok valóban megvalósul, ha a jogerős ítéletben
- a terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítése téves,
- a kiszabott büntetés törvénysértő,
- és e két körülmény között oksági összefüggés áll fenn; azaz a kiszabott büntetés a téves minősítés következtében törvénysértő. Az első feltétel hiányában a soron következő vizsgálata már szükségtelen, a harmadik feltétel pedig az első két követelmény bármelyikének hiányában nem is értelmezhető.
[29] Kétségtelen, hogy a terhelt az indítványában hivatkozott olyan tényekre, amelyek a tényállásban nem, vagy eltérően szerepelnek. Az indítvány szerint az eseménysor első szakaszában csak némi "kakaskodásra" került sor az I. r. terhelt és a sértett között, majd az I. r. terhelt visszatért a sörözőbe, és a további eseményekben már nem vett részt. Ezzel szemben az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy az I. r. terhelt társai már az első alkalommal is bekapcsolódtak a bántalmazásba, mindhárman többször ököllel megütötték a sértettet, és bele is rúgtak, aki ettől a földre is került. Az I. r. terhelt pedig - miután a helyiségbe visszamenve megakadályozta, hogy a szórakozóhely pultosa segítséget hívjon - újból kiment, és ismét rész vett a sértett bántalmazásában.
[30] Az indítvány azonban nem arra irányult, hogy a Kúria változtassa meg a jogerős ítélet ezen ténymegállapításait. Ezért azon hivatkozása, miszerint az I. r. terhelt a jogerős ítéletben felrótt magatartásával nem a két évtől (a többszörös visszaeső terhelt esetében) tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, a korábbi Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés első fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettét, hanem a két hónaptól (ugyancsak a többszörös visszaesésre tekintettel) négy év hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a korábbi Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettét követte el, megfelel a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati oknak. Annak alapos volta esetében ugyanis a kiszabott büntetés valóban törvénysértő lenne.
[31] Ezért az indítványban foglalt jogkérdés - azaz az egyes elkövető felelősségének terjedelme többek általi bántalmazás esetén, ha a minősítést meghatározó sérülés okozója személy szerint nem állapítható meg - felülvizsgálat tárgya lehet. Azt azonban a konkrét ügyre vonatkozóan az indítványnak az irányadó tényállástól részben eltérő ténybeli hivatkozásait figyelmen kívül hagyva, a Be. 423. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni.
[32] A Kúria ennek megfelelően járt el. A korábbi Btk. 20. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Az elkövető pedig mindig maga választja meg magatartásának módját, ami - értelemszerűen - helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan és a másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető - ekként közvetlen - közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak. Ilyen külvilágbéli fizikai feltételek mellett ugyanis - önmagában az érzékszervek természetes működése általi (s ekként szubjektíve sem befolyásolható) felfogóképességéből adódóan - nincs észszerű alapja és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető magatartásának tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását; nyilvánvalóan fel sem merülhet, hogy az I. r. terhelt nem látta, nem észlelte, hogy a sértettet - vele egy időben - a társai is bántalmazzák. A tudomásszerzés nélküli észlelés eleve szűk körben lehetséges, így az irányadó tényállásból okszerűen következik, hogy az I. r. terhelt társai magatartását észlelte, sőt saját magatartását kifejezetten, és célzatosan ahhoz igazította. A folyamatos bántalmazásban való részvétele a társaival való szándékegységét egyértelműen felismerhetővé teszi.
[33] Ilyen körülmények között, aki bizonytalan abban, hogy a közös bántalmazás másik résztvevője esetleg az ő szándékán túlmenő sérülést okozhat, akkor választhatja azt, hogy a további bántalmazással felhagy, és eltávozik. Ha viszont ott marad vagy - miképp jelen esetben - még vissza is tér, akkor legalábbis eshetőlegesen tudatában van annak, hogy másokkal közös sérelem okozásában vesz részt. Elhatárolódására vonatkozó, a külvilágban felismerhető magatartás hiányában pedig utóbb nem hivatkozhat - a ténybeliség ellenére - eredményesen arra, hogy társa(i) szándékát nem ismerte, és azzal nem azonosult. Márpedig a közös bántalmazásban való részvétel nemhogy elhatárolódásra vonatkozó tudati tartalomra nem utal, hanem egyenesen megcáfolja azt.
[34] Az indítványban foglaltakkal szemben a társtettesi szándékegység nem feltételez előzetes megállapodást, szóbeli megegyezést; a tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekedet helyszínén is létrejöhet. Ezért önmagában az, hogy az I. r. terhelt előbb a II. és III. r. terhelt cselekvőségét észlelve is folytatta a sértett általa megkezdett bántalmazását, majd miután a segítséghívás megakadályozása végett bement a sörözőbe, újból visszatért, és immár ő csatlakozott a társai által kifejtett bántalmazáshoz, a terheltek szándékegységét nyilvánvalóvá teszi.
[35] A kifejtettek - ekként a tudatra vont következtetés - alapja tehát ténybeli; azok azonos elvi alapon állnak a kísérlet esetében az önkéntes elállás, önkéntes eredményelhárítás mögött meghúzódó törvényi megfontolással, aminek lényege, hogy az elkövetőnek a külvilágban érzékelhetően tennie kell azért, hogy büntetőjogi felelősségét is korlátozni lehessen.
[36] A bántalmazásban - az irányadó tényállás szerint - mindhárom terhelt ökölütésekkel és rúgásokkal vett részt, időben hosszan elhúzódóan, kontrollálatlanul bántalmazva a részben már sérült, védekezésre képtelen sértettet is. Ezért a terheltek szándékegysége - a külvilágban kifejtett magatartásuk alapján - kétséget kizáróan súlyos, akár életveszélyes sérülés okozására vonatkozott. A szándékegység ezen kereteit meghaladó, ún. minőségi túllépés tehát a társtettesek egyikének részéről sem történt.
[37] Következésképp az I. r. terhelt társtettesi felelősségét az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a bíróság jogerős ítéletében az irányadó tényállásban foglalt ténybeli adatokra alapítva, mindenben helyesen, az anyagi jogszabályok sérelme nélkül állapította meg. Közös bántalmazás esetén, amikor is valamennyi elkövető tisztában van társai cselekvőségével, és saját tevékenységét annak ismeretében, ahhoz képest alakítja és fejti ki, valóban közömbös, hogy a súlyosabb minősítést megalapozó sérülést éppen melyikük fizikai erőkifejtése idézte elő. Következetes ítélkezési gyakorlat, hogy ilyen esetben az okozott eredményért valamennyi elkövető társtettesként felelős (BH 2009.71., BH 1996.133., 1975.452.).
[38] Ebből viszont az is következik, hogy a jogerős ítéletben az I. r. terhelt cselekményének minősítése törvényes. A terhelt cselekményének garázdaság bűntetteként [korábbi Btk. 271. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] való minősítésére nem kerülhet sor, mert a terhelt - társaival - életveszélyes sérülést okozott, e cselekmény büntetési tétele (két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés) pedig meghaladja a garázdaság bűntettének büntetési tételét (két hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés), és garázdaság megállapítására - a korábbi Btk. 271. § (1) bekezdésének egyértelmű szövegezése szerint - csak akkor kerülhet sor, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Téves minősítés hiányában pedig a büntetés nemének és/vagy mértékének felülvizsgálatára önmagában már nincs törvényes lehetőség (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2009.322., BH 2005.337.III.).
[39] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.667/2016.)
A részesi cselekmény abban különbözik a tettesi cselekménytől, hogy nem valósítja meg a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit [Btk. 13. § (1) bek., 14. § (2) bek.]. A felbujtói tevékenységhez ugyanúgy kapcsolódhat részesi magatartás, mint a tetteséhez; a felbujtói magatartás szándékos bűncselekmény, ezért az ahhoz kapcsolódó részesi cselekmény is bűncselekmény [Btk. 14. § (1) és (2) bek.].
BH 2018.4.102 I. Elköveti az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az az ügyvéd, aki közreműködik cégek fiktív adásvételében, valamint abban, hogy a fiktív adásvétel szerinti, a valóságnak meg nem felelő adatok kerüljenek a cégnyilvántartásba [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont; Btk. 342. § (1) bek. c) pont].
II. A részesi cselekmény abban különbözik a tettesi cselekménytől, hogy nem valósítja meg a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit [Btk. 13. § (1) bek., 14. § (2) bek.].
III. A felbujtói tevékenységhez ugyanúgy kapcsolódhat részesi magatartás, mint a tetteséhez; a felbujtói magatartás szándékos bűncselekmény, ezért az ahhoz kapcsolódó részesi cselekmény is bűncselekmény [Btk. 14. § (1) és (2) bek.].
[1] A főügyészség M. Gy. és 49 társa - köztük a XXIII. r. terhelt - ellen a 2008-ban benyújtott vádiratával vádat emelt.
[2] E vád alapján a törvényszék a 2013. március 12. napján kihirdetett ítéletével a XXIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], ezért két év börtönbüntetésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljáró ítélőtábla a 2014. június 5. napján meghozott ítéletével a törvényszék ítéletét a XXIII. r. terhelttel szemben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot e terhelt tekintetében új eljárásra utasította.
[4] A törvényszék a 2014. november 11. napján meghozott végzésében a XXIII. r. terhelttel szemben indult büntetőeljárást - törvényes vád hiányában - a Be. 267. § (1) bekezdés j) pontjára figyelemmel megszüntette.
[5] Az elsőfokú végzést az ítélőtábla végzésével 2015. április 14. napján helybenhagyta.
[6] Ezt követően a főügyészség 2015. december 7. napján vádiratában a XXIII. r. terhelttel szemben 7 rendbeli, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] miatt emelt vádat a kerületi bíróság előtt.
[7] A kerületi bíróság a 2016. február 26. napján meghozott végzésével - amely a törvényszék végzése folytán 2017. március 30. napján jogerőre emelkedett - a büntetőeljárást a törvényes vád hiányára hivatkozva ismételten megszüntette.
[8] E jogerős határozatok ellen 2017. június 30. napján - azaz törvényes határidőn belül - a terhelt terhére a főügyészség felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára és a 373. § (1) bekezdés II. e) pontjára alapítottan.
[9] Az indítványozó szerint az eljárt bíróságoknak a vád törvényességének hiányára vonatkozó álláspontja a terhelt bűnsegédi cselekvőségének téves jogi megítélésére vezethető vissza.
[10] Utalt arra, hogy az eljárt bíróságok álláspontja szerint a benyújtott vád azért nem törvényes, mert nem tartalmazza a vádbeli minősítés szerinti közokirat-hamisítás bűntettének törvényi tényállási elemei közül az elkövetési magatartást. Álláspontja szerint azonban a bíróságok nem voltak figyelemmel arra, hogy a bűnsegédi magatartást tanúsító elkövető nem valósít meg tényállási elemet, és miután a vádirat az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette tényállási elemeinek megvalósítását dr. Z. A. és P. T. terhére rótta, a vád törvényességének szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a XXIII. r. terhelt vádban írt magatartása bűnsegélynek minősül-e.
[11] Hivatkozott arra, hogy bár a megtámadott határozatok szerint az "összeismertetés" nem tartozik a közokirat-hamisítás elkövetési magatartásai közé, ugyanakkor a bíróságok nem foglalkoztak azzal, hogy az összeismertetés megfelel-e a bűnsegédi magatartásnak, azaz a bűncselekmény elkövetéséhez történő szándékos segítségnyújtásnak.
[12] Álláspontja szerint a XXIII. r. terhelt a későbbi felbujtó (P. T.) bűnsegédjeként járt el, és szemben a törvényszék álláspontjával, a felbujtó felbujtója is felbujtó, mivel bűncselekmény elkövetésére nemcsak a tettes, hanem a részesek közé tartozó felbujtó is felbujtható; ugyanez okból felbujtó a bűnsegéd felbujtója, de a felbujtó bűnsegédje is bűnsegéd.
[13] Kifejtette, hogy nem vitathatóan az összeismertetés időpontjában még feltételtől - a tettes hajlandóságától - függött az, hogy sor kerül-e a közbizalom elleni bűncselekmények elkövetésére, azonban a bűnsegédi magatartás a járulékos jellegéből következően nem szükségszerűen esik egybe a tettesi cselekménnyel, azt időben megelőzheti, azonban az adott ügyben a közokirat-hamisítás elkövetésére sor is került, a vádirat tartalmazza is ezeket a cselekményeket, és az ebben bűnsegédként közreműködő XXIII. r. terhelt tevékenysége, az összeismertetés és a későbbi tettes előre értesítése kellően körülírt.
[14] Azt az indítványozó sem vitatta, hogy a vádirat nem tartalmazta a terhelti cselekmény elkövetésének konkrét időpontját, azonban az okiratok elkészítésének időpontjára figyelemmel ehhez kellő támpontot ad az, hogy a XXIII. r. terhelt a bűnsegédi magatartása részeként dr. Z. A.-t előre is értesítette, emellett az intellektuális közokirat-hamisítás az adott ügyben a bejegyzési kérelem benyújtásával lépett kísérleti szakba, és a bejegyzéssel vált befejezetté.
[15] Mindezekre figyelemmel, álláspontja szerint a 2015-ben kelt vádirat megfelelt a Be. 2. § (2) bekezdésében támasztott törvényes vád követelményének, így az eljárt bíróságok törvénysértően szüntették meg az eljárást törvényes vád hiányában.
[16] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 373. § (1) bekezdés II. e) pontjára figyelemmel a 428. § (2) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa az eljárás lefolytatására.
[17] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyetértve, a főügyészséggel egyező indítványt tett.
[18] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdésében meghatározott esetleges további eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[19] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A 373. § (1) bekezdés II. e) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az eljárás megszüntetésére valamely, az I. pontban meghatározott ok - így az I. c) pontra tekintettel a törvényes vád hiányának - törvénysértő megállapítására került sor.
[20] Az ezen okra alapított felülvizsgálati indítvány megalapozott.
[21] A főügyészség 2015-ben kelt vádirata a XXIII. r. terhelttel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza:
[22] "...XXIII. r. vádlott tudva arról, hogy M. Gy. P. T. közreműködésével gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytató gazdasági társaságokat alapíttat, az ezen cégek létrehozásához szükséges jogi képviselet biztosítása céljából P. T.-t összeismertette dr. Z. A. ügyvéddel. Dr. Z. A. a XXIII. r. vádlott révén megismert P. T. megbízása alapján valótlan tartalmú társasági szerződést és módosítást készített az N. D. Kft. 2005. augusztus 18. napján történt megalapításáról, majd a cég üzletrészének 2006. június 8. napján való színlelt elidegenítéséről, a T. B. Kft. üzletrészének 2005. augusztus 30. és 2006. augusztus 3. napján fiktív átruházásairól, a D. H. Kft. 2005. október 21. napján történt megalapításáról, valamint a B. P. Kft. 2006. június 21. napján való megalapításáról és a gazdasági társaság székhelyének 2006. augusztus 9. napján történt fiktív módosításáról.
[23] A XXIII. r. vádlott azáltal, hogy dr. Z. A. ügyvédet - azzal az ürüggyel, hogy P. T.-nek több vállalkozása van és az ezekkel kapcsolatos jogi tevékenységet az ügyvédnő látná el - összeismertette P. T.-vel, majd a vádiratban megjelölt és három esetben - B. P. Kft., N. D. Kft. és D. H. Kft. - általa elnevezett cégek vonatkozásában minden esetben előre értesítette dr. Z. A.-t a cégekkel kapcsolatos cégiratok készítéséről, közreműködött abban, hogy dr. Z. A. az általa készített fiktív szerződéseket ellenjegyezte, mely okiratok az illetékes cégbíróságra benyújtásra és a cégnyilvántartásba a valótlan adatokat tartalmazva bejegyzésre kerültek."
[24] A vádirat ezt követően négy vádpontban részletezte azoknak a hamis szerződéseknek az elkészítési körülményeit, amelyet dr. Z. A. ezen társaságok kapcsán készített, megjelölve a fiktív szerződések elkészítésének időpontját, valamint részletezve azt, hogy a valótlan tartalmú szerződések alapján a gazdasági társaságok alapításával, illetve a cégnyilvántartás adatainak változásával kapcsolatos adatokat melyik cégbíróság és mikor jegyezte be, illetve mely gazdasági társaságok kapcsán nem került sor a bejegyzésre.
[25] A kerületi bíróság az eljárást megszüntető végzésében - lényegében a törvényszék korábbi végzésének érvelését megismételve - azt az álláspontot foglalta el, hogy a vádirat nem tartalmazza a terhelt által megvalósított konkrét elkövetési magatartást a munkáltatója (dr. Z. A.) és a későbbi terhelttárs (P. T.) összeismertetésén túl, és a vádirat 1-4. vádpontjai már meg sem említik a XXIII. r. terheltet, a vádirat e tényállási pontjai semmilyen elkövetési magatartást nem rónak a terhére.
[26] A törvényszék e végzést helybenhagyó végzése ezt azzal egészítette ki, hogy a tettesi cselekmény elkövetéséhez szükséges rábíráshoz a felbujtó tevékenységére volt szükség, az összeismertetés pedig ezt megelőző cselekmény, vagyis a felbujtónak ekkor még lehetősége sincs az elkövetőt a bűncselekmény elkövetésére rábírni; a rábírás elkövetésiszándék-keletkeztető hatású, konkrét személy felé kell irányulnia, ezért a felbujtót a tettessel összehozó személy az időelőttiség miatt nem hozható összefüggésbe a később a felbujtó tevékenysége folytán kialakult elkövetési szándékkal.
[27] Az eljárt bíróságok a XXIII. r. terhelt cselekvőségének megítélésében, illetve a vád törvényességének kérdésében tévedtek; nemcsak a kerületi bíróság, illetve a másodfokon eljárt törvényszék, hanem azt megelőzően a törvényszék első fokon eljárt tanácsa és az ítélőtábla is, azzal azonban, hogy ez utóbbi fellebbezési bíróság valóban helytállóan állapította meg, miszerint a korábbi vádiratban a terhelt terhére rótt bűnszervezetben részvétel bűntettének [1978. évi IV. tv. 263/C. § (1) bek.] megállapítása az adott tényállás és jogi helyzet mellett fogalmilag kizárt.
[28] Az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint az, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntettet követ el.
[29] Az irányadó bírói gyakorlat szerint elköveti az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az az ügyvéd, aki közreműködik cégek fiktív adásvételében, valamint abban, hogy a fiktív adásvétel szerinti, a valóságnak meg nem felelő adatok kerüljenek a cégnyilvántartásba (BH 2013.175.).
[30] Dr. Z. A. XXII. r. terhelttel szemben - egészségi állapota miatt, felgyógyulásáig - a törvényszék a 2011. szeptember 16. napján jogerőre emelkedett végzésével az eljárást felfüggesztette. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy a törvényszék ítéletében a dr. Z. A. tettesi cselekményeit is tartalmazó tényállást állapítson meg, olyan cselekményekét, amelyek az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének megállapítására lennének alkalmasak.
[31] A VII. r. terhelt bűnösségét pedig az ítélőtábla a 2014. június 5. napján kihirdetett ítéletével megállapította 15 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] azzal, hogy abból 1 rendbelit társtettesként, 14 rendbelit pedig felbujtóként követett el.
[32] Az idézett jogerős határozatok szerint az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének tényállását megvalósító dr. Z. A. ügyvédet a VII. r. terhelt bujtotta fel ezen cselekmények elkövetésére.
[33] A főügyészség a 2015-ben kelt vádiratában azzal vádolta a XXIII. r. terheltet, hogy a dr. Z. A. által megvalósított cselekmények közül hétnél közreműködött, mégpedig akként, hogy tudva a VII. r. terhelt fiktív cégek alapítására irányuló szándékáról, e terheltet összeismertette dr. Z. A.-val, majd dr. Z. A. a XXIII. r. terhelt révén megismert P. T. megbízása alapján összesen hét valótlan tartalmú társasági szerződést és módosítást készített úgy, hogy őt ennek kapcsán a XXIII. r. terhelt minden esetben előzetesen értesítette.
[34] Az ügyészség azon álláspontja, hogy a XXIII. r. terhelt ezzel a magatartásával az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének bűnsegédjévé válhatott, helytálló.
[35] Ahogy arra az indítványozó is utalt, a felbujtói tevékenységhez ugyanúgy kapcsolódhat bűnsegédi magatartás, mint a tetteséhez; a felbujtónak is lehet felbujtója (közvetett felbujtás), és bűnsegéde, és a bűnsegédnek is lehet felbujtója és bűnsegéde. A részesi cselekmények abban különböznek a tettesi cselekménytől, hogy nem valósítanak meg a bűncselekmény törvényi tényállási elemei közül egyet sem.
[36] A cégnyilvántartásról, a a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 21. § (2) bekezdése szerint, illetve az e törvényt felváltó 2006. évi V. törvény 32. § (4) bekezdése szerint a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban a jogi képviselet kötelező.
[37] Az intellektuális közokirat-hamisítás elkövetési magatartása a közreműködés abban, hogy valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. Miután a fentiek alapján kötelező a cégbejegyzéshez a jogi képviselet, az, ha az ügyvéd a cégbírósághoz való benyújtás, a cégnyilvántartásba történő bejegyzés érdekében valótlan tartalmú társasági szerződést vagy más okiratot készít, nem vitásan ilyen közreműködés.
[38] Az adott ügyben a vádirat szerint a XXIII. r. terhelt ahhoz nyújtott segítséget P. Z.-nek, hogy olyan ügyvédet találjon, aki hajlandó a fiktív társasági szerződések elkészítésében és a cégbírósághoz történő benyújtásában közreműködni.
[39] A VII. r. terhelt, mint az intellektuális közokirat-hamisítás felbujtója tehát szándékosan rábírta a cégbejegyzés kapcsán eljáró jogi képviselőt, hogy a cégbíróságra valótlan tartalmú nyilatkozatot nyújtson be, és így valótlan adat kerüljön be a közhiteles cégnyilvántartásba mint közokiratba. Azaz a felbujtó elkövetési magatartása nem a közreműködés, hanem a közreműködésre való szándékos rábírás volt.
[40] A felbujtás pedig az 1978. évi IV. törvény 21. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény, ami csak szándékosan követhető el.
[41] A bűnsegéd a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt, ezért a felbujtói magatartáshoz nyújtott bűnsegély a tettesi cselekményhez kapcsolódó közvetett részesi cselekmény, közvetett bűnsegély.
[42] A főügyészség vádiratában a XXIII. r. terhelt terhére rótt cselekmények tehát nyilvánvalóan nem tartalmazhatják az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének törvényi tényállási elemeit; amennyiben ilyet tartalmaznának, a XXIII. r. terhelttel szemben nem részesi, hanem tettesi (társtettesi, közvetett tettesi) elkövetői magatartás miatt kellett volna vádat emelni.
[43] A VII. r. terhelt terhére jogerős bírósági ítélet állapította meg a felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét, és a vádirat szerint a XXIII. r. terhelt ehhez nyújtott szándékosan segítséget. Ellentétben az eljárt bíróságok álláspontjával, a bűnsegély mint járulékos magatartás esetén nem az egyes okirat-hamisítási cselekmények tényleges elkövetési magatartása, hanem a szándékos segítségnyújtás mibenléte a lényeges.
[44] Nem helytálló a törvényszék érvelése az időelőttiséget illetően sem. A felbujtás időben nyilvánvalóan megelőzi a bűncselekmény tettes részéről történő elkövetését, ahogy a felbujtáshoz kapcsolódó bűnsegély is. Így a XXIII. r. terheltnek a vádirat szerinti bűnsegédként tanúsított magatartása időben szükségszerűen megelőzte mind a konkrét felbujtói, mind pedig a tettesi cselekményt.
[45] Miután a vádirat tartalmazza azokat a bűnsegélyhez köthető elkövetési magatartásokat, amelyek a törvényes vád fogalmi elemének megfelelnek és amelyek alapján a bizonyítási eljárás a XXIII. r. terhelttel szemben lefolytatható, a Kúria a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványnak helyt adva a kerületi bíróság és a törvényszék végzését hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt bíróságot az eljárás lefolytatására utasította.
[46] Megjegyzi a Kúria, hogy amennyiben a bíróság akként foglal állást, hogy egyéb okból az eljárás megszüntetésének van helye, vagy a vádirat szerinti bűncselekményt a XXIII. r. terhelt nem követte el, illetve az nem bizonyítható, akkor az e jogi álláspontnak megfelelő - az eljárást megszüntető vagy felmentő - határozat meghozatalát semmi nem zárja ki.
[47] A végzés elleni fellebbezés kizártsága Be. 3. §-ának (4) bekezdésén alapul.
(Kúria Bfv. I. 1.110/2017.)
BH 2016.9.237 Az a terhelt, aki arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, hogy jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, és ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg, nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésével személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is elvitték [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c), d) pont, Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. fordulat; Btk. 14. § (1) bek.].
[1] A városi bíróság a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki
[2] - felbujtóként elkövetett rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont];
[3] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. 175. § (1) bek., (3) bek. a) pont];
[4] - felbujtóként elkövetett testi sértés bűntettében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) bek., (2) bek.];
[5] - társtettesként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. a), c) d) pont, (6) bek. b) pont];
[6] - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (4) bek. b/1. pont, (2) bek. a), c), d) pont];
[7] - felbujtóként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) és d) pont] és
[8] - bűnsegédként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat a), c) és d) pont].
[9] Ezért halmazati büntetésül hét év hat hónap fegyházbüntetésre, nyolc év közügyektől eltiltásra és öt év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
[10] A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta,
[11] - az ellene felbujtóként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette,
[12] - a terhelt által elkövetett bűncselekményeket az alábbiak szerint minősítette:
[13] - felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c), d) és g) pont],
[14] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. fordulat],
[15] - társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (5) bek. b) pont],
[16] - 2 rendbeli lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont],
[17] - felbujtóként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) és bd) alpont],
[18] - bűnsegédként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont].
[19] Ezt meghaladóan - bár helytelenül akként fogalmazott, hogy a terheltet e cselekmények miatt ismételten elítéli - a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát változatlanul hagyta, a járművezetéstől eltiltás tartamát három évre enyhítette, és akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell a terheltnek letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, megváltoztatta a polgári jogi igényekre és az eljárási illetékre, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú ítéletet e terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.
[20] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a törvényi ok megjelölése nélkül, tartalma alapján azonban a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan.
[21] Indokai szerint ő nem rablásra, hanem lopásra bujtotta fel terhelttársait, és ő maga abban a tudatban volt, hogy társai lopási cselekményt hajtanak végre; a bíróságok azonban nem vizsgálták a felbujtáshoz kapcsolódó tudattartalmát, a társai minőségi túllépéssel valósították meg a rablás bűntettét, ezért tévesen állapították meg lopás helyett rablás bűntettében a bűnösségét.
[22] Utalt arra is, hogy a rablási cselekmény kapcsán az eljárt bíróságok tévesen értékelték a bizonyítékokat és helytelenül következtettek tényekre, a tényállás VI. pontjában írtakat terhelttársai egymásnak és önmaguknak is ellentmondó, az eljárás egyéb adataival alá nem támasztott vallomásaira alapították.
[23] Ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[24] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hívta fel a vagyon elleni erőszakos bűncselekményt súlyosabban minősítő körülmények között a Btk. 365. § (3) bekezdésének c) és d) pontja mellett a g) pontját is; az utóbbi minősítő körülményt aggálytalanul megalapozó tényeket ugyanis az irányadó tényállás nem tartalmaz.
[25] Utalt arra, hogy e minősítő körülmény megállapítása szempontjából - értelemszerűen - irányadó a rablás esetében is az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. BJE határozat 11. pontjában kifejtett azon álláspont, amely szerint az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad, és annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes, egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli.
[26] Megítélése szerint azonban az irányadó tényállás - bár idős, nyugdíjas, egyedülálló személyként jellemzi - egyáltalán nem tesz említést a sértett életkoráról, és a sértett mentális, illetőleg fizikai állapotára vonatkozó adatokat sem rögzít, így az irányadó tényállásból a sértett konkrét objektív (életkor) és szubjektív (testi-szellemi állapot) személyes jellemzőit nem lehet megállapítani, ezért - bár a két elkövető adott módon végrehajtott támadásával a tárgyi feltételek megvalósulni látszanak - nincs alap e minősítő körülmény felrovására.
[27] Ennek azonban álláspontja szerint az alkalmazott büntetésre nem volt kihatása, az törvényes, ezért a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.
[28] A II. r. terhelt az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében álláspontját fenntartotta. A már kifejtetteken túl arra is hivatkozott, hogy az I. r. terhelt ellentmondásos vallomásai kényszerítésre is utalnak, és miután a Legfőbb Ügyészség szerint sem minősíthető a rablási cselekmény elhárításra korlátozottan cselekvőképes személy sérelmére elkövetettként, a vele szemben kiszabott büntetés eltúlzott voltára és arra tekintettel, hogy az nem felel meg a belső arányosság követelményének sem, a rablás bűntette alóli felmentése mellett büntetésének enyhítését kérte.
[29] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen elbírálva a megtámadott a határozatokat a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel vizsgálta felül.
[30] Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.
[31] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a cselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[32] Az erre tekintettel benyújtott felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.
[33] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. A tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására.
[34] A felülvizsgálati indítványnak a tényállást és a bíróságok bizonyítékok mérlegelését támadó része a törvényben kizárt.
[35] A felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállás VI. pontja szerint a II. r. terhelt arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, az I. r. és a III. r. terhelteket, hogy az ott lévő jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, és amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg.
[36] Az I. és III. r. terheltek a sértett udvarára bemászva a házhoz mentek, ahova a nyitott ajtón keresztül jutottak be, és ott összetalálkoztak a sértettel, akit a III. r. terhelt azonnal lefogott, befogta a száját, miközben az I. r. terhelt a szobában pénz után kutatott. A sértett azonban ellenállt, megpróbált szabadulni és folyamatosan segítségért kiabált, ezért az I. r. terhelt a III. r. terhelt segítségére sietett, megpróbálta befogni a sértett száját, aki beleharapott a terhelt ujjába és továbbra is segítségért kiabált. Ezért az I. r. terhelt ököllel többször arcul ütötte, majd - miközben a III. r. terhelt az ellenálló sértettel a földön dulakodott - átkutatta a konyhát, ahol az asztalfiókból eltulajdonította a sértett 50 000 forintját, majd a szobából a sértett mobiltelefonját.
[37] Visszatérve az előtérbe a még mindig a társával dulakodó, földön fekvő sértettet többször megütötte, majd a házból a terheltek kiszaladtak és az I. r. terhelt a bejárati ajtót kívülről azért, hogy a sértett ne tudjon utánuk menni, valamint segítséget hívni, bezárta, a kulcsot a zárban hagyta.
[38] A II. r. terhelt a helyszín közelében várakozott, társai telefonhívására néhány perc után a kereszteződésbe érve fölvette őket, és a helyszínről eltávoztak.
[39] E tényállás alapján pedig egyértelmű, hogy a II. r. terhelt nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésére, azaz személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is elvitték.
[40] Azaz a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel szemben az I. r. és a III. r. terheltek a II. r. terhelt felbujtásának keretei között valósították meg a vagyon elleni cselekményt, a felbujtás ugyanis erőszak alkalmazására is kiterjedt, következésképpen a rábíráshoz képest a tettesek által megvalósított más, súlyosabb bűncselekmény megvalósítása, azaz minőségi túllépés fel sem merülhet.
[41] A felbujtáson túl a terhelt azzal, hogy társait a helyszínre, majd onnan elszállította, kétségtelenül bűnsegélyt is nyújtott nekik. Ez azonban a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően a felbujtásba beleolvad.
[42] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt: az irányadó tényállásból nem következik az, hogy a rablási cselekményt a terheltek felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követték el. Ezért törvénysértő a rablás Btk. 365. § (3) bekezdés g) pontja szerint elkövetettkénti minősítése.
[43] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint azonban felülvizsgálatnak a törvénysértő minősítés miatt csak akkor van helye, ha az törvénysértő büntetést vagy intézkedést eredményezett.
[44] A csoportosan és bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettét - mely a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül a legsúlyosabb - mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 321. § (3) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 365. § (3) bekezdése öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Erre figyelemmel a terhelttel szemben irányadó halmazati büntetés mindkét törvény szerint - a halmazati büntetés szabályaira, az 1978. évi IV. törvény 85. § (3) bekezdésére, illetve a Btk. 81. § (3) bekezdésére figyelemmel - öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.
[45] Az alkalmazott törvény, a Btk. 80. § (2) bekezdése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásánál a középmérték az irányadó; ez a (3) bekezdésre is figyelemmel a terhelt esetében tízévi szabadságvesztés.
[46] A törvényes keretek közötti, a középmértéket el nem érő büntetés kiszabása során nem volt jelentősége az indítványban kifogásolt minősítő körülménynek. Erre is tekintettel a terhelttel szemben kiszabott hét év hat hónap szabadságvesztés semmiképp sem tekinthető törvénysértőnek, így annak megváltoztatására a felülvizsgálatban nincs lehetőség.
[47] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1957/2015.)
BH 2017.10.316 A felbujtó büntetőjogi felelősségre vonásának - az egyéb törvényi feltételek megléte esetében - nem akadálya, ekként a vád törvényessége szempontjából is közömbös, hogy a felbujtás megvalósulása (elhangzása) hol és pontosan mikor, melyik időpontban történt [1978. évi IV. tv. 21. § (1) bek.; Btk. 14. § (1) bek.; Be. 2. § (2) bek.].
[1] A megyei bíróság ítéletében a XXX. r. terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 166. § (1) bekezdés, valamint (2) bekezdés a), b) és c) pont], felbujtóként elkövetett rongálás bűntettében [korábbi Btk. 324. § (1) bekezdés, valamint (4) bekezdés a) és c) pont], továbbá felbujtóként elkövetett rongálás vétségében [korábbi Btk. 324. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont], és ezért - halmazati büntetésül - 15 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A XXX. r. terhelt tekintetében a terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla határozatával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás XXX. r. terheltet érintő részének (tényállás III/1-3. pont) lényege a következő:
[4] A XXX. r. terhelt üzleti ellenfele volt korábbi barátja, I. T. A XXX. r. terhelt 2000. év nyarát megelőzően fontolóra vette I. T. megölését; ennek érdekében több megbeszélést is folytatott a XXIII. r. terhelttel, és részére megbízási díjként előbb mintegy 5 000 000 forint értékben adott át készpénzt és személygépkocsit, majd a továbbiakban még 3 000 000 forintot adott át, azonban I. T. megölésére nem került sor. A XXX. r. terhelt kifogását a XXIII. r. terhelt azzal hárította el, hogy a XXX. r. terhelt és I. T. között olyan rossz a viszony, melynek eredményeképp I. T. megölése esetén a szálak egyértelműen a XXX. r. terhelthez vezetnének. A XXX. r. terhelt ekkor az átadott pénzt visszakérte, a XXIII. r. terhelt azonban azt nem akarta visszaadni, ezért abban egyeztek meg, hogy a továbbiakban az kölcsönként marad a XXIII. r. terheltnél havi 10% kamat felszámítása mellett.
[5] A későbbiekben még tovább romlott a viszony a XXX. r. terhelt és I. T. között, 2003. év őszére pedig a XXIII. r. terhelt által a XXX. r. terhelttől felvett megbízási díj összege már több tízmillió forintot tett ki. A XXX. r. terhelt elmondta a XXIII. r. terheltnek, hogy I. T. azért tud a terhére terjeszkedni az üzleti életben, mert S. L. I. sértett pénzeli. Ezért 2003. szeptember-október környékén - pontosabban meg nem határozható időben - a XXX. r. terhelt úgy döntött, hogy a XXIII. r. terhelt a nála lévő tetemes adóssága fejében S. L. I.-t ölje vagy ölesse meg, mivel közte és a sértett között nem volt kimutatható kapcsolat. Mivel a XXIII. r. terhelt S. L. I. sértettet nem ismerte, a XXX. r. terhelt adott a részére leírást a sértettről, elmondta, hogy felesége és gyermeke van, megadta a sértett irodájának és lakásának címét, valamint gépkocsijának típusát és rendszámát is.
[6] A XXX. r. terhelt megbízása nyomán a XXIII. r. terhelt a XXVI. és XXVII. r. terhelt bevonásával megtervezte és előkészítette a sértett megölését. Ezt követően 2003. december 1-jén 8 óra 40 perc körüli időben, amikor a sértett gépkocsijával az utcára tolatott, a XXVI. r. terhelt odafutott, és egy korábban már csőre töltött és kibiztosított 9 mm-es Browning Short öntöltő rendszerű, félautomata pisztollyal, a sértett fejére irányítottan, kb. fél méterről, a gépkocsi bal első üvegén keresztül hat lövést adott le a sértettre. A sértett a fején és a nyakán, bal vállánál összesen hat rendbeli lőtt sérülést szenvedett el, mely sérülések büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli, ténylegesen mintegy 2-3 hónap. Három - az I., III. és a VI. nyakcsigolya magasságában megrekedt - lövedék azonban nem került eltávolításra, mert a műtéti beavatkozás súlyos kockázatot jelentett volna. A sértettnél az elszenvedett lövési sérülések következtében a szájpad és a felső fogmeder-nyúlvány csontanyag hiányára visszavezethetően maradandó fogyatékosság alakult ki.
[7] 2004 júniusában, közelebbről meg nem állapítható időben a XXX. r. terhelt megbízta a XXIII. r. terheltet azzal, hogy az általa korábban már átadott pénz fejében tegyen kárt a C.-U. Kft. tartályautójában annak érdekében, hogy a vele érdekszövetségben álló üzleti partnere versenytársának tulajdonosaiban félelmet keltsen, cégük hírnevét lerontsa, annak kedvezőtlen megítélését keltse a szállítmányozást végző cégek között, és ezzel őket a pályázatokon hátrányos helyzetbe hozza. A XXIII. r. terhelt a III. r. terhelt bevonásával, a XXVI. és XXVII. r. terheltekkel szervezte meg és készítette elő a bűncselekményt, majd annak nyomán 2004. június 28-án este 8 óra körüli időben a XXVI. r. terhelt magához vette a XXVII. r. terhelt házában az ott lévő, korábban neki már megmutatott vállról indítható rakétát, és a sértett E.-i telephelyéhez mentek. Ott a XXVI. r. terhelt a drótkerítést egy drótvágó fogóval megbontotta, bekúszott a telephelyre és egy lövedéket kilőtt egy tartályautóra. A lövedék nem hatolt be a tartálykocsiba, azt csak kívülről sértette. A gépkocsiban 78 750 forint, a megbontott kerítésben kb. 5000 forint kár keletkezett.
[8] 2004. év nyarán az I. T. érdekeltségeibe tartozó W.-B. Kft. nyert meg egy nagy összegű, magyarországi üzemanyag-szállításra kiírt pályázatot, melynek nyomán 2004. november 26-án a megrendelő E.M. Kft. és a W.-B. Kft. között megállapodás született arról, hogy az első szállításra 2004. december 13-án kerül sor. A XXX. r. terhelt előbb magánnyomozó bevonásával akarta a W.-B. Kft.-t ellehetetleníteni, azonban nem járt sikerrel, ezért azzal bízta meg a XXIII. r. terheltet, hogy a sértett cég telephelyén, a szállítást megelőző napon tegyen kárt a kamionokban olyan mértékben, hogy a cég ne tudja a szállítási kötelezettségét teljesíteni. A XXIII. r. terheltnek ezt a "munkát" is a XXX. r. terhelttől korábban átvett megbízási díjak fejében kellett teljesítenie, aki annak elvégzésével a XXVII. r. terheltet bízta meg, és részére ahhoz átadott neki egy AK 47, vagy AMD típusú 7,62 × 39 mm kaliberjelű gépkarabélyt 43 M jelzésű fényjelző lövedékekkel. Ezzel a XXVII. r. terhelt 2004. december 12-én 21 óra 50 perc körüli időben az é.-i telephelyhez ment, és a mellette található üres telekről 42 lövést adott le az ott parkoló kamionokra, melynek következtében 14 járműben összesen 6 116 250 forint kár keletkezett.
[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a XXX. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt büntetésének enyhítését kérte.
[10] Indokai szerint a bíróság törvényes vád hiányában járt el. A védő a Be. 2. § (1) és (2) bekezdésének felhívása mellett utalt az 1/2007. BK vélemény azon iránymutatására, miszerint a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb. A védő álláspontja szerint az Alaptörvényben is biztosított tisztességes eljáráshoz való jog és a védelem joga csak úgy biztosítható, ha a terhelt pontos tájékoztatást kap arról, hogy mikor, milyen cselekvősége alapján rója a vádló bűncselekmény elkövetését a terhére, és lehetőséget biztosítanak az eljárás alá vont személynek arra, hogy a cselekvőségével kapcsolatos érdemi észrevételeket megtegye és a vádat cáfoló bizonyítékait előterjessze.
[11] Az indítvány szerint a vádirat a III/1. tényállási pont kapcsán, a XXX. r. terhelt tekintetében mindössze annyit tartalmaz, miszerint 2003. szeptember-október környékén a XXX. r. terhelt (az eredeti vádban IX. r.) terhelt úgy döntött, hogy a XXIII. r. (az eredeti vádban I. r.) terhelt a nála lévő tetemes adósság fejében S. L. I. sértettet ölje-ölesse meg, mivel közte és S. L. I. között nem volt kimutatható kapcsolat. A védő utalt rá, hogy ugyanezen vád egy másik - a XXX. r. terheltet nem érintő - vádpontjában a vádirat pontosan megjelölte, hogy az emberölésre való felbujtásra pontosan hol került sor, kik voltak jelen, a megbízás alkalmával ki mit mondott, és azokat hogyan kell értelmezni. A XXX. r. terhelt tekintetében azonban semmilyen olyan adatot nem tartalmaz a vád, ami alapján cselekvősége ellenőrizhető lenne.
[12] Ugyanez a helyzet az indítvány szerint a III/2. és III/3. tényállási pontot illetően is; hiányzik a rábírási cselekmények helyének, körülményeinek, részleteinek megjelölése, az utóbbi eset tekintetében a vád még körülbelüli időpontot sem jelölt meg.
[13] A törvényes vád hiánya pedig - a védő álláspontja szerint - akadályozta a XXX. r. terheltet védekezési jogának gyakorlásában, mert az időben és térben behatárolatlan, ellentmondásosan megjelölt cselekvőségének cáfolatára, az azokat cáfoló bizonyítékok gyűjtésére - a XXIII. r. terhelt terhelő vallomásából megragadható elemek cáfolatán kívül - nem volt lehetősége. A bíróság azonban még a tételes adatok cáfolatát is megakadályozta, amikor négy - az indítványban név szerint megjelölt - tanú kihallgatását elmulasztotta, ami - ugyancsak az indítványban részletesen kifejtett okfejtés szerint - a XXX. r. terhelt felmentéséhez vezetett volna. Ezzel összefüggésben sérelmezte az indítvány azt is, hogy a XXX. r. terhelt előzetes letartóztatása is gátolta védekezési jogának gyakorlását, mert mindössze két hét állt rendelkezésére már a bizonyítási eljárás befejezését követően, hogy a javára szóló bizonyítékokat összegyűjtse, ezért azokat a másodfokú eljárásban kellett volna a bizonyítás anyagává tenni és értékelni.
[14] A másodfokú bíróság azonban teljes egészében figyelmen kívül hagyta a még az ellenőrizhető adatokra vonatkozó, azokat cáfoló új bizonyítékokat is; a XXX. r. terhelt még a védekezéséhez szükséges egyes iratokat is késedelmesen, részben már a jogerős ítélet meghozatalát követően kapta kézhez. Számos olyan vallomás is fellelhető az iratok között, amelyeket a bíróság semmilyen formában nem értékelt. Jelentős érdeksérelmet szenvedett el a XXX. r. terhelt több ügy indokolatlan egyesítése, és emiatti elhúzódása következtében is.
[15] Az indítvány a felülvizsgálat önálló okaként hivatkozott az indokolási kötelezettség megsértésére; a védő álláspontja szerint az eljárt bíróságok jelentős bizonyítékokat hagytak figyelmen kívül, érdemi értékelésüket elmulasztották és az ellentmondásokat nem oldották fel. Nem derül ki az ítéletből, hogy a bíróság az egyes terheltek és tanúk által elmondottakból miért az ítélet indokolásában rögzített tényeket veszi figyelembe.
[16] Ezt követően az indítvány részletezte, hogy az indokolási kötelezettség megsértése miben nyilvánult meg. A védő álláspontja szerint a XXIII. r. terhelt vallomásának érdemi értékelésére nem került sor, mert elmaradt a XXIII. r. terhelt személyiségének, szavahihetőségének tényleges feltárása; az indítvány részletesen bemutatta, milyen egyéb tényeket kellett volna a bíróságnak e körben még értékelnie. Így - egyebek mellett - azt is kifogásolta, hogy a bíróság nem értékelte azt a körülményt, miszerint a XXIII. r. terhelt számos további, vád tárgyává sem tett bűncselekmény elkövetésével is megvádolta alaptalanul a XXX. r. terheltet, melyek kapcsán még az eljárás viszonylag korai szakaszában bizonyítást nyert, hogy azok elkövetésére nem a XXX. r. terhelt adott megbízást.
[17] Ugyancsak elmaradt a XXX. r. terhelt személyének, szavahihetőségének felderítése, e tekintetben is számos fontos körülményt hagyott figyelmen kívül - indokolás nélkül - a bíróság. Az indítvány ezt követően részletesen elemezte a XXVI. r., majd az I. és a II. r. terhelt és K. T. G. tanú vallomását, és bemutatta, hogy a bíróság azok tekintetében milyen releváns körülményeket nem értékelt, milyen ellentmondásokat hagyott feloldatlanul és milyen iratellenes megállapításokat tett.
[18] Az indítvány szerint elmaradt a bizonyítékok egybevetése, a térben és időben ellenőrizhető tényállási elemek ellenőrzése. Ennek során részletesen kitért arra, hogy a bíróság nem vizsgálta meg a XXX. r. terheltnek az I. T. megölésére adott állítólagos megbízásával kapcsolatos cáfoló bizonyítékokat, és nem adta indokát annak, hogy a XXX. r. terhelt és I. T. viszonyára vonatkozóan miért fogadja el a XXIII. r. terhelt előadását számos tanú vallomásával és okirati bizonyítékokkal szemben.
[19] Az S. L. I. megölésére adott megbízás tekintetében az indítvány a XXIII. r. terheltnek a megbízás időpontjára vonatkozó ellentmondásos előadását, és az üzleti háttér feltárásának feloldatlanul hagyott ellentmondásait elemezte és mutatta be. A C.-U. Kft. sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében ugyancsak az időbeli ellentmondások - indokolás nélküli - figyelmen kívül hagyását, és az üzleti háttér megállapításának hiányosságait sérelmezte.
[20] Kifogásolta az indítvány a XXX. r. terhelt terhére rótt három bűncselekmény egymáshoz kapcsolódásának ellentmondásait is. E körben a védő a tárgyi bizonyítékok értékelésére vonatkozó indokolás hiányosságait, és annak figyelmen kívül hagyását mutatta be, miszerint a XXIII. r. terhelt - az indítványban részletezettek szerint - nem létező tárgyi bizonyítékokkal kívánta terhelő vallomásait alátámasztani. Nem ütköztette a bíróság a XXIII. r. terhelt vallomásait érdektelen tanúk és egyes más terheltek előadásával; az indítvány részletesen elemezte az ennek következtében feloldatlanul maradt további ellentmondásokat is.
[21] Összességében - az indítvány szerint - az elsőfokú ítélet indokolása a bizonyítékok érdemi számbavételét és értékelését nem tartalmazza, a másodfokú bíróság pedig egyrészt figyelmen kívül hagyta ezeket az ellentmondásokat, másrészt elmulasztotta a fellebbezési eljárásban bemutatott új bizonyítékok tárgyalás anyagává tételét, és azoknak a korábbi bizonyítékokkal egybevetett értékelését.
[22] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt felülvizsgálati ok kapcsán a védő arra hivatkozott, hogy a bíróság a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértően súlyos büntetést szabott ki a XXX. r. terhelttel szemben. A vád tárgyává tett bűncselekmény miatt ugyanis - a terhelt bűnösségének megállapítása esetén - tíz évtől húsz évig terjedő, avagy életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki, annak konkrét mértékét azonban a korábbi Btk. 83. § (1) bekezdése szerint úgy kell megállapítani, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez, valamint alkalmazni kell az ún. "középmértékes" büntetéskiszabás elvét is.
[23] Jelen esetben - az indítvány szerint - ez nem így történt. A XXX. r. terhelt terhére a bűnszervezetben elkövetés nem került megállapításra, a neki felrótt legsúlyosabb bűncselekmény kísérleti szakban rekedt, az azzal halmazatban álló cselekmények súlya pedig jóval kisebb; személyének társadalomra veszélyessége is csekély, ezzel szemben igen jelentős az elkövetés és az elbírálás közötti időmúlás. A többi - esetenként több vagy súlyosabb bűncselekmény miatt elítélt - terhelt büntetésével összevetve is, a XXX. r. terhelttel szemben kiszabott 15 évi fegyházbüntetés különösen indokolatlan.
[24] Az indítvány melléklete "a bizonyítékok teljes körű értékelésének és egybevetésének hiánya folytán keletkező téves tényálláshoz képest - személyi és tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott - történeti tényállás bemutatása" címet viseli; valójában azonban a védő először a tényállás megállapításának indokolásával szemben vázolta fel a bizonyítékok álláspontja szerinti teljes és helyes értékelését, majd ezt követően idézte az elsőfokú ítéletben megállapított történeti tényállás egyes ténymegállapításait, és rögzítette a szerinte "valós" - a jogerős ítéletben megállapítottakkal éppen ellentétes tényeket tartalmazó - tényállást.
[25] A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[26] Indokául azt az álláspontot fejtette ki, hogy az egységes szerkezetbe foglalt ügyészi vád a bizonyítékok adta lehetőségek között megfelelően tartalmazza a felbujtást eredményező magatartás tanúsításának időpontját, körülményeit és helyét is; így rögzíti, hogy a XXX. r. terheltben 2003. szeptember-október hónapjában fogalmazódott meg S. L. I. megölésének ötlete, majd ennek kivitelezésével bízta meg - adóssága fejében - a XXIII. r. terheltet, és közölte vele a sértett releváns személyi körülményeit is. A C.-U. Kft. sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán is tartalmazza a vád, hogy a rábírás 2004 júniusára tehető; az, hogy a rábírás földrajzi helye a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem vált ismertté, a vád törvényességét nem érinti. A W.-B. Kft. sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében - az események időbeli sorrendjéből adódik, hogy 2004. november-december táján, de közelebbről meg nem határozható időpontban bírta rá a XXX. r. terhelt a XXIII. r. terheltet azzal, hogy a 2004. december 13-i első szállítást megelőzően tegyen kárt a sértett kamionjaiban.
[27] Ezért az ügyészi álláspont szerint a vád tárgyává tett cselekmények - a bizonyítékok terjedelmétől és tartalmától függően - kellően körülírtak. A védelem jogát nem korlátozza a törvényesen elrendelt kényszerintézkedés, és a védő a felülvizsgálatban nem sérelmezheti sem azt, hogy a terheltnek csak a bizonyítási eljárás lezárását követően volt módja bizonyítékok beszerzésére, és azt sem, hogy az ezekre vonatkozó bizonyítási indítványait a másodfokú bíróság nem teljesítette.
[28] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az indítvány az indokolási kötelezettség megsértése címén valójában a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadja. A felülvizsgálati eljárásban a törvény nem ad lehetőséget a tényállás megalapozottságának kérdésessé tételére, az egyes bizonyítékok bírói mérlegelésének helytelenítésére. Ezért nem képezheti felülvizsgálat tárgyát az iratellenesség, a bizonyítékok közötti ellentmondások, a terhelti szavahihetőség, de bizonyítási indítványok elutasítása, bizonyítékok értékelésének mikéntje vagy az értékelés elmaradása sem.
[29] A jogerős ítéletben kiszabott büntetés kapcsán pedig az indítvány - anyagi jogszabálysértésre való hivatkozás nélkül - kizárólag annak mértékét kifogásolta; azonban a büntetés kiszabása során a bíróság részére mérlegelést biztosító rendelkezések alkalmazása felülvizsgálat tárgya nem lehet.
[30] A Legfőbb Ügyészség átiratára a védő írásban tett észrevételt. Ebben hangsúlyozta, hogy indítványának alapja a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont c) alpontjában és III. pont a) alpontjában meghatározott eljárási szabálysértés; az indítványban a tényállás egyes elemeinek elemzése kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a vád kötelező tartalmi elemeinek hiányára és az indokolási kötelezettség megsértése egyes elemeire rámutasson. Fenntartotta, hogy a rábírás helyét egyik tényállási pont tekintetében sem tartalmazza a kiegészített vád sem. A III/1-2. tényállási pontokban megjelölt tág időszakok kizárják az érdemi védekezést, a III/3. tényállási pontban pedig egyáltalán nem szerepel még hozzávetőleges időbeli megjelölés sem; az elkövetés körülményeiként pedig csupán a XXX. r. terhelt legális gazdasági tevékenységéből eredő konkurenciaharc került leírásra. Ebből következően kizárólag ez utóbbira vonatkozhatott a XXX. r. terhelt védekezése, és a bíróság által felvett bizonyítás is.
[31] A védő álláspontja szerint a Be. 423. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem eredményezi azt, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet rendelkezéseinek ellenőrizhetőségét nem kellene biztosítani. Nem derül ki az ítéletből, hogy mi az a térben és időben behatárolt konkrét cselekvőség, ami a XXX. r. terhelt bűnösségét megalapozza, és a felbujtás megállapítására milyen értékelő tevékenység eredményeként, milyen tények alapján került sor, és miért hagyhatók figyelmen kívül az indítványban megjelölt körülmények. Megismételte, hogy a másodfokú eljárásban megjelölt új bizonyítékok hitele kizárólag bizonyítás felvételével, a már korábban értékelt bizonyítékokkal való teljes körű egybevetése után lett volna megítélhető; emellett az indokolás tartalmával kapcsolatos kifogásait további hiányosságok, következetlenségek, illetve ténybeli tévedés megjelölésével is kiegészítette. Kérte, hogy a Kúria az indítvány érdemi, részleteiben való vizsgálatát a Be. 4. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel végezze el.
[32] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[33] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[34] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálat további - megkerülhetetlen - korlátja, hogy a felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami az indítvánnyal nem támadható [Be. 423. § (1) bek.].
[35] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha bíróság törvényes vád hiányában járt el [Be. 373. § (1) bek. I. pont c) alpont], avagy a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan [Be. 373. § (1) bek. III. pont a) alpont].
[36] Részben eltérőek azonban az említett eljárási szabálysértések jogkövetkezményei. Bár mindkettő kötelezően a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését vonja maga után, azonban ehhez továbbmenően a törvényes vád hiánya esetén az eljárás megszüntetése, az indokolási kötelezettség teljes megszegése esetén pedig az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítása párosul. Az indítvány nem tett különbséget az elérni kívánt eltérő jogkövetkezmények között; azonban mivel törvényes vád hiányában bírósági eljárás nem folyhat [ugyanakkor újabb vádemelésnek helye lehet - 1/2007. BK vélemény II/4/c) pontja], ezért a Kúria elsőként az indítvány erre vonatkozó hivatkozásait vizsgálta.
[37] A Be. 2. § (2) bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Az indítvány a törvényes vád fenti ismérvei közül kizárólag a vád tárgyává tett cselekmény pontosan körülírtságát vitatta. Az 1/2007. BK vélemény I/1/b) pontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb. Jelen ügyben a XXX. r. terhelttel szembeni ügyészi vád e követelményeknek - a következők szerint - mindenben megfelel.
[38] A vád törvényessége tisztán eljárásjogi követelmény, ami azonban anyagi jogi érdekben - az adott bűncselekmény miatti büntetőjogi igény érvényesítésében - nyeri el érvényét. A felbujtói magatartás büntethetősége a tettesi alapcselekmény meglétének anyagi jogi függvénye. Következésképp a felbujtói magatartás miatti törvényes vád kritériuma a tettesi alapcselekmény konkrétsága, összhangban azzal, hogy a felbujtó büntethető (ismert) tettes hiányában, de tettesi alapcselekmény megléte esetén büntethető, és ennek eljárásjogi feltétele az alapcselekménynek a vádban való, konkrét időbeli és helybeli meghatározottsága.
[39] Az ügyészi vád ennek mindenben eleget tesz, hiszen a vád mind a XXX. r. terhelt felbujtására elkövetett ölési cselekmény, mind a két rongálási cselekmény elkövetési magatartását, földrajzi helyét és időpontját is teljes pontossággal tartalmazza. Az indítvány nem is ezt, hanem az önmagában vett felbujtói magatartás pontos körülírtságának, időbeli és helybeli konkretizáltságának hiányát sérelmezte. A fejbujtó azonban - mint részes - törvényi tényállási elemet soha nem valósíthat meg; következésképp tényállási elem vádbeli leírása az ő magatartása kapcsán, a vád törvényességének kritériumaként fogalmilag nem várható el.
[40] A felbujtóval (részessel) szemben emelt vád tehát akkor törvényes (és biztosítja egyben maradéktalanul a terheltnek is az ellene való védekezés lehetőségét), ha tartalmazza, hogy a felbujtó (részes) pontosan milyen konkrét - időben és pontosan megjelölt - bűncselekményt megvalósító tettesi magatartáshoz, és milyen cselekvőséggel kapcsolódott. A korábbi Btk. 21. § (1) bekezdése szerint felbujtó, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A vád pontosan rögzíti, hogy a XXX. r. terhelt - milyen okokból és milyen módon - az S. L. I. sérelmére 2003. december 1. napján 8 óra 40 perc körüli időben, a lakása előtti utcaszakaszon elkövetett emberölési kísérlet, és a C.-U. Kft. sérelmére 2004. június 28-án este 8 óra után, valamint a W.-B. Kft. sérelmére 2004. december 12-én 21 óra 50 perc körül, az említett cégek telephelyein megvalósított rongálások megszervezésére bírta rá a XXIII. r. terheltet.
[41] Ekként nem akadálya a felbujtó büntetőjogi felelősségre vonásának az, hogy a puszta verbalitásban megvalósult felbujtás pontos földrajzi helyére nem derült fény, időbeli megvalósulására pedig csak meghatározott keretek között, és ezért a vád csak azt tartalmazza, tartalmazhatja, hogy a XXX. r. terhelt az abban leírt rábíró magatartását az ölési cselekményre vonatkozóan 2003. szeptember-október környékén, a rongálás vétsége tekintetében 2004 júniusában, a rongálás bűntette esetében pedig - a leírt események kronológiai sorrendjéből adódóan - a 2004. november 26. és 2004. december 12. napja közötti időszakban fejtette ki. Még tettes esetében is lehet a vád törvényes akkor is, ha az elkövetés helyét nem, vagy nem kellő pontossággal tartalmazza (BH 2016.235.); a felbujtóval szemben emelt vád pedig ilyen tartalommal - a kifejtettek szerint - maradéktalanul törvényes.
[42] Az indítvány ezzel összefüggésben kifogásolta a vád egyes, általa állított ténybeli tévedéseit, a terhelt előzetes letartóztatásának a védekezési lehetőségeit korlátozó voltát, és már itt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság ennek ellenére nem vizsgálta meg érdemben az általa szabadulását követően összegyűjtött, és a másodfokú eljárásban bejelentett bizonyítékait. A vád törvényessége szempontjából azonban annak megalapozottsága - bizonyíthatósága - közömbös, az a büntetőper érdemi kérdése (EBH 2015.B.10.III., 2014.B.17., EBD 2012.B.31., BH 2012.86.II.). A törvényesen elrendelt és foganatosított előzetes letartóztatás pedig önmagában fogalmilag nem jelenthet egyúttal a terhelt védekezési jogának csorbításában megnyilvánuló törvénysértést is [egyébként éppen ennek kiküszöbölése érdekében teszi kötelezővé a Be. 46. § b) pontja pusztán a fogvatartás tényére tekintettel a védő kötelező eljárási részvételét]. A bizonyítási indítványok teljesítése a tényállás megalapozottságával függ össze, és ekként szintén nem lehet felülvizsgálat tárgya, mint ahogy az ügyek egyesítése vagy azok elmaradása sem (BH 2016.74.). Mindazonáltal nyilvánvaló az is, hogy az első- és a másodfokú bíróság eljárásával szemben felhozott kifogások nem állhatnak - már csak időbeli okokból sem - semmiféle összefüggésben az indítvány e részében egyébként kifogásolt és felülvizsgálati okként megjelölt eljárási szabálysértéssel (a törvényes vád hiányával), de - a fent írtak szerint - más felülvizsgálati okot sem alapoznak meg.
[43] Az indítványnak az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozását illetően a Kúria előrebocsátja, hogy ezt a felülvizsgálati okot a 2006. évi LI. törvény emelte be az úgynevezett feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések közé. Ez az eljárási szabálysértés - és egyúttal felülvizsgálati ok - azonban nem bármiféle indokolási hiányosság esetén, hanem csak akkor valósul meg, ha az indokolási kötelezettség nem teljesítése egyúttal felülbírálatra is alkalmatlanná teszi az ítéletet.
[44] Az indokolási kötelezettség megsértése nem az indokolás bármely elemének hiányát, hibáját jelenti, hanem annál szűkebb terjedelmű. Az apróbb, kisebb jelentőségű indokolási hiányosságok relatív eljárási szabálysértésként felülvizsgálat alapjai nem lehetnek. A törvény ugyanis csak a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása tekintetében elmulasztott indokoláshoz fűzi a hatályon kívül helyezés következményét (BH 2012.32.).
[45] Az indokolási kötelezettség megsértése tehát akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a támadott határozat indokolása tény- vagy jogkérdés kapcsán olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését (BH 2010.117.). Az indokolási kötelezettség feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatból kitűnik az eljárt bíróság tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel kapcsolatban mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye azonban kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.I.).
[46] Az indítvány ez utóbbi iránymutatást idézte is, azonban az indokolási kötelezettség megsértése címén valójában kizárólag a bizonyítékok bírói mérlegelésének módját, tartalmát és eredményét támadta. Az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező megsértését azonban határozottan el kell különíteni az ítélet ténybeli megalapozottságától vagy megalapozatlanságától, és ez utóbbit eredményező bizonyítékértékelési hibáktól. Az indokolási kötelezettség akkor teljesül, ha az ügydöntő határozat tartalmazza a határozatok indokolásának törvényben felsorolt kellékeit, és azok alapján pontosan nyomon követhető a bíróság tényleges értékelő tevékenysége. Megállapítható, hogy az érdemi döntés szempontjából jelentős, mely bizonyítékot a bíróság miért vetett el vagy miért fogadott el. Az értékelő tevékenység eredménye, annak érdemi helyessége vagy helytelensége, teljessége és szempontjai azonban már nem az indokolási kötelezettség teljesítésének a kérdése, hanem az ítélet megalapozottságát érintő kérdés, ami az előzőekben kifejtettek szerint a felülvizsgálati eljárásban vitássá nem tehető.
[47] Az ismertetett követelményeknek az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása mindenben megfelel. Az ítéletből világosan nyomon követhető a mérlegelési tevékenység folyamata.
[48] A védő az indokolási kötelezettség feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező megsértése címén kerülő úton a bizonyítékok értékelésének az eredményét, az értékelés tartalmi-logikai összefüggéseit, ezen keresztül pedig az ítéleti tényállást támadta. Ez a kerülő út pedig nem törvényes kerülő út, mert a Be. 423. § (1) bekezdésében írt tényállástámadási tilalommal ellentétes; e rendelkezés - a védő álláspontjával szemben - kifejezetten kizárja, hogy a Kúria a felülvizsgálat során az indokolás tartalmi helyességét vizsgálja, ellenőrizze.
[49] Ezért, amikor a védő indítványában - ugyan annak érdemi részétől formailag elkülönítve, mellékletként, de - pontonként szembeállította a jogerős ítéletben megállapított tényállást az azzal éppen ellentétes, az indítvány szerint "valós" tényállással, valójában szó szerint is rögzítette az eltérő tényállás megállapítása iránti igényét. Az indítványban pedig ezt megelőzően a bizonyítékok mérlegelésének azon módját mutatta be, ami e tényállás megállapításához vezethet, és - az indokolási kötelezettség megsértésének címén - az ettől eltérő mérlegelést és indokolást kérte számon az eljárt bíróságokon. Ez azonban semmiféle összefüggést nem mutat az indítvány alapjaként megjelölt feltétlen eljárási szabálysértéssel. A felülvizsgálat során "a bizonyítékok teljes körű értékelésének és egybevetésének hiánya folytán keletkező téves tényállás" és "a személyi és tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott, valós" történeti tényállás nem különül el, és nem is értelmezhető; a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás irányadó, ami semmilyen módon kérdésessé nem tehető.
[50] Felülvizsgálatban tehát csak az indokolás (teljes) hiánya, nem pedig annak tartalma sérelmezhető. Az indokolás teljes hiánya esetén fogalmilag kizárt annak egyes érveit vitatni, kétségbe vonni, azokkal szemben ellenérveket felsorakoztatni, mint ahogy azt az indítvány jelen esetben teszi. Szembetűnő ez az indítványnak a másodfokú bíróság eljárásával szembeni érvelésében is; itt a védő a bizonyítás felvételének elmulasztását sérelmezi, és az indokolás hiányát a fel nem vett további bizonyítás, valamint a korábbi, az elsőfokú eljárásban felvett bizonyítás összevetésének hiányában jelöli meg. Az indokolás "hiánya" azonban az indokolás nem-létezése; ehhez képest, amikor a védő erre hivatkozással a bizonyítékok nem teljes körű egybevetését, és nem valamennyi általa felvetett szempontra tekintettel való értékelését sérelmezi, továbbá részletesen kifejti a bizonyítékok mérlegelése általa helyesnek tartott módját, akkor értelemszerűen nem az indokolás hiányát állítja, hanem annak tartalmát támadja. Az indítványban többször is sérelmezett felderítetlenség és iratellenesség valójában egyaránt megalapozatlansági okot képeznek [Be. 351. § (2) bek. a) és c) pont]; a megalapozatlanság pedig a felülvizsgálati eljárásban nem támadható tényálláshoz kapcsolódó, a törvény egyértelmű szabályozása szerint kifejezetten csak a másodfokú - valamint a Be. 385. §-ára tekintettel az esetleges harmadfokú - eljáráshoz kötődő jogintézmény. Ezért az indítvány tartalmilag megalapozatlanságot sérelmező, s így kizárólag a bírói mérlegelést, és ezen keresztül a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadó érveinek jellegén és irányán nem változtat, hogy azokhoz a védő rendre hozzáfűzte: a bíróság az indítványban általa (a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban) kifejtettekkel ellentétes álláspontját nem indokolta meg.
[51] Hasonlóképp összeegyeztethetetlen a felülvizsgálati eljárással a Be. 4. § (2) bekezdésében írtak érvényesülésének felülvizsgálata, illetve e rendelkezés érvényesítése a felülvizsgálati eljárásban.
[52] Az indítvány másodlagosan a XXX. r. terhelttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott büntetés mértékét támadta. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának az indítványban megjelölt második fordulata szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. A törvény idézett rendelkezése tehát nem hagy kétséget afelől, miszerint felülvizsgálatban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés nem önmagában, hanem feltételhez kötötten vizsgálható; a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont második fordulata alapján akkor, ha a büntetés törvénysértő volta a büntető anyagi jog más (a törvényhely első fordulatával összevetve: a bűncselekmény Btk. szerinti minősítésén kívül eső) szabályának megsértésére vezethető vissza. Következésképp téves minősítés vagy más anyagi jogszabálysértés hiányában a kiszabott büntetés neme és mértéke (valamint végrehajtásának felfüggesztése vagy fel nem függesztése) felülvizsgálat tárgya nem lehet.
[53] Jelen ügyben téves minősítést az indítvány sem állított; megsértett anyagi jogszabályként pedig a korábbi Btk. 83. § (1) bekezdését jelölte meg.
[54] Felülvizsgálatnak azonban csak abban a körben és annyiban van helye, amennyiben nem a bíró belátására (mérlegelésére) bízott az indítvány szerint megsértett szabály tartalma, a büntetés pedig önmagában csak akkor lehet a felülvizsgálatot megalapozóan törvénysértő, ha a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Nem kétséges, hogy a korábbi Btk. 83. §-a - ami annak a jogerős ítéletben alkalmazott, az elkövetéskor hatályos szövege szerint kizárólag a büntetéskiszabás elveit szabályozta, és az ún. "középmértékes" szabályt sem tartalmazta - a bíró mérlegelésére bízott szabály. Ezért az, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a korábbi Btk. 37. és 83. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56/2007. BK véleményt miként vette figyelembe, felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.). A jelen ügyben a XXX. r. terhelttel szemben kiszabott 15 évi szabadságvesztés önmagában törvénysértő volta pedig fel sem merülhet, hiszen - ahogy arra az indítvány is helyesen utalt - a terhelt terhére rótt bűncselekmények miatt öttől húsz évig terjedő, avagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé a törvény.
[55] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a XXX. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.760/2016.)
BH 2016.6.130 A részes - felbujtó vagy a bűnsegéd - felelőssége a több emberen elkövetett emberölésért akkor állapítható meg, ha az egymással kvázi halmazati viszonyban álló emberöléseknek (vagy kísérletének) tettese egyugyanazon személy (vagy a társtettesei azonosak) és a részesi magatartás e tettes(ek) által elkövetett legalább két emberölési részcselekményhez társul [1978. évi IV. tv. 21. § (1), (2) bek., 166. § (1) bek., (2) bek. f) pont; Btk. 14. § (1), (2) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. f) pont; 3/2013. BJE II/6. pont].
[1] A törvényszék a 2014. február 10-én kihirdetett ítéletével P. T. I. r. terheltet felbujtóként elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt 11 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra, H. I. II. r. terheltet emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor F. F. III. r. terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
[2] Az ítélet ellen bejelentett fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2014. október 2-án meghozott végzésével - a már kitűzött nyilvános ülést elhalasztva - az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[3] Döntésének indokául kifejtette: az I. r. terhelttel szemben más ügyben a főügyészség vádat emelt felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a), b), f) és g) pont] miatt, és az eljárás a törvényszéken már bírósági szakban van folyamatban.
[4] Utalt a 3/2013. BJE II/6. pontjában kifejtettekre, mely szerint a több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység (összefoglalt bűncselekmény), megállapításának akkor van helye, ha az elkövető akár egyetlen akaratelhatározásból fakadóan egy időben vagy egymást követően, akár különböző időpontokban, eltérő akaratelhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember megölését. Nem előfeltétele a törvényi egységbe foglalásnak sem az akaratelhatározás egységessége, sem az időbeli közelség, viszont a felelősségre vonásnak egy eljárásban kell megtörténnie.
[5] Ezért - álláspontja szerint - az I. r. terhelttel szemben a fellebbezések alapját képező eljárásban, és a törvényszék előtt P. T. ellen folyamatban levő ügyben vád tárgyává tett cselekmények - bizonyítottságuk esetén - egységesen több emberen elkövetett emberölés [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. f) pont] bűntettének megállapítására lehetnek alkalmasak.
[6] Ezzel egyidejűleg viszont - a fellebbezés alatt álló ügy tárgyát képező cselekmény önálló, jogerős elbírálása esetén - az említett másik ügyben ítélt dolog címén meg kellene szüntetni az eljárást.
[7] Minderre tekintettel - az ítélőtábla álláspontja szerint - az előtte folyó ügyben a cselekmény minősítése nem volt megalapozottan elbírálható. Az elsőfokú bíróság pedig eljárási szabályt sértett, amikor az eljárást a másik, hivatkozott ügyben folyamatban lévő nyomozás figyelmen kívül hagyásával folytatta le, és nem biztosított lehetőséget a két ügy egyesítésére. Egyébként a másik ügyben történt vádemelés jelen ügy szempontjából előkérdésnek minősül, ezért az elsőfokú bíróságnak módjában állt volna akár fel is függesztenie jelen eljárást a másik ügy nyomozásának befejezéséig [Be. 188. § (1) bek. d) pont, Be. 266. § (1) bek. a) pont és Be. 309. § (1) bek.].
[8] Mivel az elsőfokú bíróság mindezeket figyelmen kívül hagyta, és a fentiekkel ellentétes eljárását nem is indokolta meg, így indokolási kötelezettségét is teljeskörűen megsértette.
[9] Ezért az ítélőtábla a Be. 360. § (1) bekezdés f) pontja szerint tanácsülésen, a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét, és utasította új eljárás lefolytatására a törvényszéket.
[10] Kitért végül a végzésében arra is, hogy a tárgyi összefüggés folytán a II. és a III. r. terhelt cselekménye sem bírálható el külön, ezért ugyanígy rendelkezett e terheltek tekintetében.
[11] A megismételt eljárásra pedig azt az iránymutatást adta, hogy abban a két ügyet egyesíteni kell, és ezt követően egységesen kell elbírálni a két vádiratban vád tárgyává tett valamennyi cselekményt.
[12] A bíróság alakilag jogerős végzése ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében terjesztett elő - a Be. 431. § szerint - jogorvoslati indítványt annak megállapítása érdekében, hogy a végzésnek az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás folytatására utasító rendelkezése mindhárom terhelt tekintetében törvénysértő.
[13] Álláspontja szerint az ítélőtábla végzésében hiányosan idézte a 3/2013. BJE II/6. pontját. Figyelmen kívül hagyta annak a 2. bekezdését, miszerint az összefoglalt bűncselekmény megállapítására - a részesség járulékos jellegéből adódóan - csak tettesi (társtettesi) magatartások esetében kerülhet sor. Több emberen elkövetett emberölés - mint alapcselekmény - hiányában az ahhoz kapcsolódó részesség is fogalmilag kizárt, így nem kerülhet sor annak megállapítására akkor sem, ha több különálló emberölés elkövetéséhez ugyanaz a személy nyújtott segítséget, vagy bujtott fel az elkövetésükre.
[14] A támadott ügyben a főügyészség egy személy sérelmére felbujtói minőségben elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat, és a másik ügyben is más személyek sérelmére, felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntettével vádolta az ügyben az I. r. terheltet. A két ügyben azonban eltérő a tettesek személye; olyan személy nem érintett egyik ügyben sem, akinek legalább két ember megölését (vagy annak megkísérlését) róná tettesként a terhére a vád.
[15] Ezért - a legfőbb ügyészi álláspont szerint - az I. r. terhelt terhére akkor sem lenne megállapítható felbujtóként a több emberen elkövetett emberölés bűntette, ha az ügyek egyesítésére sor került volna.
[16] Kitért az indítvány arra, hogy törvénysértőnek tartja az ítélőtábla azon álláspontját is, miszerint a folyamatban lévő nyomozás jelen ügyben előzetes kérdésként, és így felfüggesztési okként, továbbá, hogy a felfüggesztés és az egyesítés elmaradása egyúttal a határozat indokolása hiányának lenne értékelhető.
[17] A Kúria az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott és a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta.
[18] Mindenekelőtt azt rögzíti, hogy az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése ellen is helye van a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásnak. Ennek ugyanis a Be. 431. §-a értelmében kettős feltétele teljesült.
[19] A 2/2015. BJE megállapította: a hatályon kívül helyező végzés alaki jogerőre képes, ugyanakkor e végzés - mely egyúttal a bíróságot új eljárás folytatására utasítja - anyagi jogerőhatással nem bír, mert a vádat nem bírálja el. Következésképp e rendelkezés sem felülvizsgálattal nem támadható, sem más jogorvoslati forma nem áll rendelkezésre a felülbírálatához.
[20] Nem kétséges, a Be. 431-438. §-ának szabályai kifejezetten nem szólnak az ismételt indítvány benyújtásának lehetőségéről, de annak tilalmáról sem.
[21] Így a Be. XIX. Fejezetében nem szabályozott kérdésekben a felülvizsgálat szabályainak alkalmazására vonatkozó Be. 430. §-ára tekintettel felvetődhet: az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett felülvizsgálati indítvány tilalma [Be. 418. § (3) bek.] elzárja-e a legfőbb ügyészt annak lehetőségétől, hogy abban az ügyben, amelyben ilyen, a Be. XIX. Fejezete szerinti indítványát a Kúria korábban elutasította, ugyanazt az indítványát ismételten előterjessze.
[22] Ezt a kérdést a Kúria nemlegesen döntötte el.
[23] A Be. a felülvizsgálatot tárgyi (416. §), jogosultsági [417. § és 418. § (3) bek.], valamint - meghatározott esetben - időbeli [418. § (2), (3) bek.] feltételtől teszi függővé.
[24] Abból, hogy a felülvizsgálat szempontjából a tárgyi feltételek (így a jogerős határozat ügydöntő természetének) hiánya mellett önmagában a felülvizsgálat ismételt indítványozása is kizáró körülmény, a Be. 431. §-át figyelembe véve éppen az következik, hogy a legfőbb ügyészt a Be. XIX. Fejezetén alapuló jogorvoslati eszköz ismételt igénybevételének a lehetősége megilleti, különösképpen, ha a korábbi ilyen indítványát a Kúria érdemben nem bírálta el.
[25] A Kúriának az ugyanezen ügyben benyújtott korábbi legfőbb ügyészi indítványt elutasító végzése sem akadálya tehát a jogorvoslat érdemi elbírálásának. Emellett a Be. 431. §-a kizárólagosan a legfőbb ügyész jogává teszi a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat előterjesztését. Ez pedig olyan eltérő szabály, ami a Be. 418. § (3) bekezdésének alkalmazását a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban kizárja.
[26] Érdemben a Kúria elsőként arra utal: nyilvánvaló, hogy azok az eljárásjogi és anyagi jogi indokok, amelyekre az ítélőtábla az I. r. terhelt tekintetében a hatályon kívül helyezést alapozta - függetlenül azok helyes vagy helytelen voltától -, a II. és a III. r. terhelt tekintetében nem állnak fenn.
[27] A tettesi és a részesi cselekmények tárgyi összefüggése nem jelent olyan szoros tartalmi összefüggést, amely mellőzhetetlenné tenné azok egy eljárásban való elbírálását.
[28] A részesi felelősségnek a tettesi felelősségtől elkülönített, azt megelőző elbírálása külön eljárásban (a részesi felelősségnek a tettesi alapcselekményhez járulékosan társuló kapcsolata folytán) valóban kifogásolható lenne, még akkor is, ha ezt az eljárási törvény kifejezetten nem tiltja. Felvetődhetne ugyanis ilyenkor a külön-külön folytatott eljárásokban az eltérő tényállások megállapításának lehetősége, ami adott esetben azt is eredményezhetné, hogy a részes bűnössége megállapításra kerülne akkor is, amikor a másik eljárásban a tettesi bűncselekmény elkövetését nem állapítják meg.
[29] A tettesi alapcselekményért való felelősség azonban külön elbírálható a részesi felelősség elbírálása nélkül, vagy azt megelőzően is.
[30] Jelen ügyben a másodfokú bíróság kizárólag a felbujtó tekintetében jelölt meg hatályon kívül helyezési okot, így pedig még csak célszerűségi szempont sem szól a vád szerinti tettes (és egy bűnsegéd) tekintetében az egy eljárásban való elbírálás mellett.
[31] A támadott rendelkezés tehát a II. és III. r. terhelt tekintetében már önmagában azért is törvénysértő, mert az ítélőtábla a vonatkozásukban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó tényre nem hivatkozott és jogszabályi okot sem jelölt meg.
[32] Ugyanakkor a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének szükségességére vonatkozó érvelés téves az I. r. terhelt tekintetében is. E körben a legfőbb ügyész indítványában kifejtett, és a védők által is osztott indokok a helyesek.
[33] Az ítélőtábla álláspontja annyiban feltétlenül helytálló, miszerint a több emberen elkövetett emberölés összefoglalt bűncselekmény, törvényi egység, ezáltal ugyanazon tettesnek az egymással quasi halmazati viszonyban álló emberölései egy eljárásban bírálandók el. Ha pedig a jogerős elbírálás az egymással quasi halmazati viszonyban álló emberölések - mint részcselekmények - nem mindegyikére vonatkozó vád alapján történik, az elbírált vádon kívüli emberölés az adott ügyben törvényes vád hiányában értelemszerűen nem bírálható el, más ügyben viszont nincs helye emiatt vádemelésnek, legfeljebb az egyéb feltételek fennállása esetén perújításnak lehet helye [6/2009. BJE III/3/c) pont].
[34] A Kúria a 3/2011. BJE határozatában is rámutatott: azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a részesi akaratelhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid időközökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik.
[35] Az összefoglalt bűncselekmény maga is törvényi egység. Ezért a fenti elv a maga teljességében irányadó a törvényi egység ezen fajtája esetén is.
[36] A részesség (így a felbujtás is) járulékos jellegű, tettesi alapcselekményt feltételez. Összefoglalt bűncselekmény esetében, amennyiben e részesi magatartás a törvényi egységet alkotó bűncselekménynek csak egyes részcselekményéhez vagy részcselekményeihez társul, de nem érinti a törvényi egységbe tartozó részcselekmények mindegyikét, a részes csak azokért a részcselekményekért felel, amelyhez a részesi magatartása kapcsolódott.
[37] Ez az elv fejeződik ki a legfőbb ügyészi indítványban pontosan idézett 3/2013. BJE II/6. pontjában is. Ezt az elvet követve pedig a részes cselekménye csak akkor minősülhet több emberen elkövetett emberölésnek, ha
[38] - a tettes alapcselekménye is több emberen elkövetett emberölés vagy annak kísérlete, és
[39] - a részesi magatartás legalább két, tettesként elkövetett emberöléshez (vagy annak kísérletéhez) társul.
[40] Ezzel szemben az indítvány alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú ítélet a váddal egyezően
[41] - a minősített emberölés bűntettében, mint alapcselekményben H. I. II. r. terhelt bűnösségét állapította meg tettesként,
[42] - P. T. I. r. terhelt bűnösségét pedig az ehhez kapcsolódó felbujtás miatt mondta ki.
[43] Az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését követően a másik ügyben történt vádemelésre pedig a jelen ügyben terheltként nem szereplő J. R. által tettesként elkövetett alapcselekmény (minősített emberölés) és P. T. I. r. terhelt által erre történt felbujtás miatt került sor.
[44] Az előbbiek folytán az eltérő tettesek által elkövetett emberölési alapcselekményekhez nyújtott két különböző felbujtói magatartás nem alkothat a korábbi Btk. 166. § (2) bekezdés f) pontja szerinti törvényi egységet; tehát e két felbujtói magatartás felbujtóként, több emberen elkövetett emberölés bűntetteként nem értékelhető. Így az I. r. terhelt esetében az összefoglalt bűncselekményi egységet alkotó bűncselekmény valamennyi részcselekményének egy eljárásban való elbírálásának követelménye nem jöhet szóba.
[45] Ennek következtében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének anyagi jogi alapjai hiányoztak.
[46] Nem állt fenn a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti, de - a másodfokú végzésben kifejtettek alapján - a Be. 376. § (1) bekezdésében írt hatályon kívül helyezési ok sem.
[47] Azonban ugyanígy nem volt helye a hatályon kívül helyezésnek az indokolási kötelezettség felülbírálatra való alkalmatlanságot eredményező megsértése címén [Be. 373. § (1) bek. III. pont a) alpont] sem.
[48] Mivel az ügyben nem volt egyesítési kényszer, és az ügyésztől, terhelttől vagy védőtől sem érkezett ilyen irányú indítvány, ezért az elsőfokú bíróságnak e kérdésben sem hivatalból, sem indítványra nem kellett határoznia. Így - figyelemmel a Be. 258. § (3) bekezdés f) pontjára is - e körben indokolási kötelezettség nem is terhelte; ekként annak teljesítését sem mulaszthatta el az elsőfokú bíróság.
[49] Ehhez képest eljárásjogilag is törvénysértő volt az elsőfokú ügydöntő határozatnak a nyilvános ülés kitűzését követően tanácsülésen, a Be. 360. § (3) bekezdésében írt kötelezettség megsértésével történt meghozatala.
[50] Helyesen utalt a legfőbb ügyészi indítvány arra is, hogy az I. r. terhelt másik ügyében folyamatban lévő nyomozás nem adhatott volna okot a jelen ügyben ekkor már az elsőfokú bíróság előtt folyamatban volt eljárás felfüggesztésére. A folyamatban lévő nyomozás már csak azért sem tekinthető a jelen ügy tárgyalásának folytatását akadályozó előzetes kérdésnek, mert annak mind a befejezési ideje, mind pedig eredménye, nevezetesen az, hogy a nyomozás egyáltalán vádemelést eredményez-e, mindig bizonytalan, így bizonytalan az is, lehet-e annak bármiféle kihatása a jelen ügyre nézve.
[51] Így az önmagában is bűncselekményt megvalósító magatartás miatti büntetőeljárás a másik eljárás eredményének bevárása nélkül is folytatható.
[52] Végezetül az egyesítés elmaradása - még ha az lehetséges és célszerű is lett volna - egyébként sem hatályon kívül helyezési ok.
[53] Ekként a Kúria a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy az ítélőtábla végzésének azon rendelkezése, amely az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította: törvénysértő.
[54] A Kúria a jelen eljárásában - a legfőbb ügyészi indítványban foglaltakkal egyezően - a Be. 436. §-ának első fordulata alapján csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott. A Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban ugyanis a támadott határozat megváltoztatására csak a Be. 437. §-ában meghatározott körben van törvényes lehetőség; a hatályon kívül helyező rendelkezés hatályon kívül helyezésére azonban a törvény nem ad módot. A törvényességnek megfelelő joghelyzet helyreállítására, miután időközben a megismételt eljárás első fokon nem jogerősen befejődött, objektív lehetőség sem lenne.
(Kúria, Bfv. III. 1.503/2015.)