- Az emberölés büntetőjogi tényállása
- Az élet kezdete és vége
- A halott ember megölése (alkalmatlan kísérlet)
- A bűncselekmény elkövetési magatartása
- A bűncselekmény befejezetté válása
- A bűncselekmény elkövetője
- A tévedés jelentősége a cselekményért való felelősség körében
- Az okfolyamatban való tévedés
- A passzív eutanázia
- Az aktív eutanázia
- A beteg joga az eutanáziához
- Emberöléssel kapcsolatos bírói gyakorlat:
Az emberölés büntetőjogi tényállása
Az emberölés Btk. szerinti tényállása
Emberölés
Btk. 160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést
a) előre kitervelten,
b) nyereségvágyból,
c) aljas indokból vagy célból,
d) különös kegyetlenséggel,
e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,
f) több ember sérelmére,
g) több ember életét veszélyeztetve,
h) különös visszaesőként,
i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,
j) védekezésre képtelen személy sérelmére,
k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére, vagy
l) az elkövetővel szemben emberölés miatt történt vádemelés után
követik el.
(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.
(6) A (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény
a) a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §),
b) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [190. § (4) bekezdés, 445. § (5) bekezdés a) pont],
c) a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 442. § (4) bekezdés].
(7) A (2) bekezdés l) pontja akkor alkalmazható, ha az elkövetőt
a) a vádemelés után elkövetett emberöléssel egy eljárásban a korábban elkövetett emberölés miatt is elítélik, vagy
b) a korábban elkövetett emberölés miatt jogerősen elítélték.
Az valósítja meg a bűncselekményt, aki mást megöl.
Az emberölés nyitott törvényi tényállás, a Btk. nem határozza meg az elkövetés módját, csak annyit, hogy a bűncselekmény befejezettségéhez a halálos eredménynek be kell következnie.
A bűncselekmény sértettje csak élő ember lehet.
Az élet kezdete és vége
Az élet kezdete a szülési folyamat megindulását követően a tolófájások megjelenésétől, illetve császármetszés esetén a műtéti beavatkozás megkezdésétől, bemetszéstől számítandó. Ha az elkövető ezt megelőzően oltja ki a méhmagzat életét, akkor nem emberölésért, hanem magzatelhajtásért felel.
A büntetőjogi védelem szempontjából nincs jelentősége, hogy az újszülött életképes-e. Abban az esetben is megállapítható az emberölés, ha a torzszülött az orvosi beavatkozás ellenére is néhány órán belül meghalna, azonban az anya ezt megelőzően – meglátva gyermeke súlyos fejlődési rendellenességeit – megöli őt.
Az élet vége a halál beállta. A klinikai halál a szív és a légzés leállását jelenti, míg a biológiai halál az ún. agyhalál, amikor a szövetek bomlási folyamata megindul. Míg a klinikai halál – meghatározott időbeli korlátok között és meghatározott feltételek mellett – visszafordítható folyamat, addig a biológiai halál az élet végleges megszűntét jelenti. Az emberölés vonatkozásában az élet végét a biológiai halál bekövetkezte adja. Abban az esetben tehát, ha az elkövető a sértett légzésének leálltát követően vágja el annak nyakát, felelősségre vonható e bűncselekményért.
Ugyanakkor az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 20. § (3) és (4) bekezdése szerint az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás is visszautasítható, ha a beteg gyógyíthatatlan, halálhoz vezető súlyos betegségben szenved. Ehhez azonban egy háromtagú orvosi bizottság egyhangú véleménye szükséges.
A halott ember megölése (alkalmatlan kísérlet)
Ha az elkövető az ölési cselekményt már halott emberen valósítja meg, az alkalmatlan tárgyon elkövetett bűncselekménynek minősül. Ebben az esetben szándékos emberölésért nem felel, kegyeletsértésért azonban igen. Amikor az erősen ittas állapotban lévő elkövető meglátja régi haragosát a padon ülve és hirtelen egy kést előkapva leszúrja őt, ittassága folytán azonban nem ismeri fel, hogy a sértett már halott, nem valósítja meg a szándékos emberölést.
A bűncselekmény elkövetési magatartása
Az elkövetési magatartás maga az ölési cselekmény. Ennek konkrét módja nincs meghatározva, ezért minden olyan tevékenység vagy mulasztás ennek minősül, amely alkalmas akár közvetlenül, akár közvetve a kívánt halálos eredmény elérésére.
Mulasztás esetén a felelősségre vonás feltétele, hogy
- az elkövető magatartásától függetlenül induljon be az az okfolyamat, amely a halál beálltához vezet,
- ezt az okfolyamatot az elkövető felismerje,
- szándékosan mulassza el az eredmény bekövetkeztéhez vezető okfolyamat megállítását,
- bár arra nem büntetőjogi alapon nyugvó kötelezettsége és reális lehetősége is volt, melyet felismert.
Ilyen jogi alapon nyugvó kötelezettség lehet az áldozathoz fűződő személyes viszony, szerződésen vagy munkaviszonyon alapuló egyéb kötelezettség. Az az anya, aki a gyermekét a konyha hideg kövén szüli meg és a gyermeket onnan – bár erre fizikai állapotából adódóan reális lehetősége van – nem emeli fel, noha tudja, hogy ez az újszülött rövid időn belüli kihűléséhez és ebből adódóan halálához vezet, felelősségre vonható szándékos emberölésért.
Az emberölési cselekmény mind fizikai, mind pszichés ráhatással elkövethető. Pszichés folyamatok felhasználásával történik az emberölés például akkor, ha a sértett szív- és idegbetegsége az elkövető által is ismert és ezt e betegséget – például a fóbiává fokozódott félelemérzetét – kihasználva az este egyedül otthon tartózkodó idős sértettre szándékosan úgy ijeszt rá, hogy az ennek következtében sokkot kap és meghal.
Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy a büntető törvény kifejezetten kimondja, hogy emberölést követ el és az emberölés alapesete miatt büntetendő az, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik. Ez a szabály az addigi következetes bírói gyakorlatot emeli törvényi szintre és egyértelművé teszi a gyakorlat számára a tizennegyedik életévét be nem töltött gyermek sérelmére elkövetett emberölés, a közvetett tettesség és az ilyen sértett sérelmére elkövetett öngyilkosságban való közreműködés közötti viszonyt.
Önnek büntető ügyvédre van szüksége?

A bűncselekmény befejezetté válása
A bűncselekmény befejezetté a halálos eredmény bekövetkeztével válik. Fontos feltétel, hogy a halálos eredmény az elkövető tevékenységével vagy mulasztásával okozati összefüggésben következzék be. Abban az esetben, ha az elkövető magatartása – mely objektíve is alkalmas volt a halálos eredmény kiváltására – indította el a halálos eredményhez vezető okfolyamatot, akkor ezért az eredményért abban az esetben is felelni fog, ha ebbe az okozati láncolatba természeti erő vagy más személy bűncselekménytől függetlenül megvalósított magatartása is közrehatott. Ha az elkövető jelentős mennyiségű mérget helyez a sértett italába, amely néhány órán belül annak halálához vezet, ám a sértett a szobából távozva megcsúszik és olyan fejsérülést szenved, mely következtében beálló sokkos állapot sietteti a szervezet legyengülését és a méreg hatóanyagának hatásosságát, akkor e körülménytől függetlenül felel a cselekményért.
A bűncselekmény elkövetője
A bűncselekmény elkövetője bárki lehet.
Ha az elkövetők közösen bántalmazzák a sértettet, és e bántalmazások együttes eredményeként következik be annak halála, akkor társtettesként felelnek, amennyiben a halálos eredményt mindketten kívánták vagy legalábbis abba belenyugodtak.
A bűncselekmény mind szándékosan, mind gondatlanul elkövethető. Így például gondatlan emberölésért vonták felelősségre az anyát, aki bár tisztában volt vele, hogy éjszaka álmában sokat mozog, ennek ellenére maga mellé fektette síró gyermekét. Az éjszaka folyamán, alvás közben azonban ráfeküdt a csecsemőre és így annak halálát okozta.
A tévedés jelentősége a cselekményért való felelősség körében
A szándékos elkövetés kapcsán kiemelt szerepe van a tévedésnek. A tévedés ugyanis büntethetőséget kizáró ok, ezért fontos tudni, hogy mely dologban való tévedés esetén áll fenn ez az akadály. Tévedni – a törvény szerint- valamely tényben, illetve a cselekmény társadalomra veszélyességében lehet. A szándékos emberölés vonatkozásában a ténybeli tévedésnek lehet szerepe.
A sértett személyében való tévedés az elkövető büntetőjogi felelősségre vonhatóságát nem érinti. Így az elkövető, ha az adott utcasarkon minden este 22:40-kor elhaladó régi haragosát kívánja megölni, azonban aznap a haragos – betegség miatt – nem megy dolgozni, így az elkövető a sötétben nem ismeri fel, hogy a sarkon az adott időpontban beforduló személy nem a sértett, akkor az ellene végrehajtott szándékos emberölésért az általános szabályok szerint felelősségre vonható.
A tévedés speciális esete az elvétés. Lényege, hogy az elkövető magatartásának eredménye a sértett helyett más harmadik, a cselekmény elkövetésekor jelen lévő személyen realizálódik. Így ha a sértett és annak barátnője az elkövetővel szemben jön az utcán és az elkövető egy kést előrántva le akarja szúrni a sértettet, azonban a barátnő véletlenül belehajol a szúrásba és így ő hal meg, akkor az elkövető a sértett vonatkozásában a szándékos emberölés kísérletéért, míg a barátnő vonatkozásában gondatlan emberölésért felel.
Az okfolyamatban való tévedés
Nincs jelentősége annak sem, ha az elkövető az okozati folyamatban téved, mert az eredményt nem a részéről kifejtett, annak előidézésére egyébként alkalmas módon, hanem más cselekményével idézi elő. Így aki a sértettet megfojtotta, majd az általa halottnak hitt, de egyébként csak eszméletlen sértettet a bűncselekmény leplezése érdekében elássa, és a sértett halála valójában ez utóbbi magatartás eredményeképpen következett be, szándékos emberölést valósít meg.
A passzív eutanázia
A passzív eutanázia az ún. halni hagyás. Lényege, hogy az elkövető passzív magatartást tanúsít, nem teszi meg azokat az intézkedéseket, beavatkozásokat, amelyekkel a sértett élete mesterségesen meghosszabbítható lenne, hanem hagyja, hogy annak betegsége, fejlődési rendellenessége a beteg halálát okozza.
A passzív eutanázia megítélése egyes orvosi gyakorlat vonatkozásában merül fel. A technika mai fejlettsége mellett a sértett életét mesterségesen, akár hosszú időn keresztül is fenn lehet tartani. Az orvos hitvallásának azonban alaptétele, hogy mindez a beteg hátrányára nem történhet, azaz, ilyen esetben – az erre vonatkozó rendelkezések betartása mellett – az orvos kikapcsolja a gépet. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága szerint ez a cselekmény nem minősül jogellenes mulasztásnak, hanem a gyógyítás kompetenciájába tartozó döntésnek, ezért büntetőjogi szempontból sem értékelhető.
Az aktív eutanázia
Az aktív eutanázia az ún. halálba segítés. Ebben az esetben az elkövető részéről egy tevőleges, aktív magatartás jelenik meg, amelynek célja, hogy mesterségesen felgyorsítja a halálos eredményt kiváltó folyamatokat, azaz lerövidíti a sértett számára jelentős fájdalommal járó időszakot.
A büntetőjog oldaláról az aktív eutanázia körében a narkotikumok alkalmazásával kapcsolatos aggály vetődik fel. A narkotikumok a szenvedés enyhítését szolgálják, ezért – szigorú feltételek mellett – beadásuk az orvos számára kötelesség. Ha azonban a beadott mennyiség már nem fejti ki a hatást, az adagot növelni kell, amely azonban – a szervezetre gyakorolt egyéb hatások eredményeként – egyben maga is sietteti a halálos eredmény bekövetkeztét. Ennek ellenére a büntetőjog ezt nem tekinti aktív eutanáziának, az orvos cselekményének jogellenességét ugyanis kizárja hivatásbeli kötelezettsége, valamint a kezeléssel szükségszerűen együtt járó, megengedett kockázat. Minden más esetben az aktív eutanázia bűncselekménynek, azaz szándékos emberölésnek minősül.
A beteg joga az eutanáziához
A betegek önrendelkezési jogát az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szabályozza.
Az aktív eutanázia lehetőségét teljes mértékben kizárja. Így a súlyosan beteg, nagy szenvedésekkel küzdő ember sem kérheti más személy segítségét abban, hogy haldoklásának utolsó szakaszán átsegítsék.
A passzív eutanázia körébe tartozik az életfenntartó vagy életmentő beavatkozások visszautasításának kérdése. E tekintetben az egészségügyről szóló törvény korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát, ugyanis kimondja, hogy az életmentő vagy életfenntartó beavatkozást nem utasíthatja vissza, ha az ilyen beteg várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.
Emberöléssel kapcsolatos bírói gyakorlat:
4/2013. Büntető jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelve III. részének helyébe lépő jogegységi határozat tárgyában
A Kúria Büntető Kollégiuma, mint Büntető Jogegységi Tanács a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2013. év július hó 8. napján tartott ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelvének III. részének helyébe az alábbi jogegységi határozat lép.
Indokolás
I. A Kúria Büntető Kollégiumának vezetője a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörével élve a Bszi. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint ugyanis a Legfelsőbb Bíróság 15. számú, az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló Irányelvének a jogos védelem kérdéseit tárgyaló III. része - alapvetően a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2013. év július hó 1. napján történt hatálybalépésére tekintettel - újjáalkotásra szorul.
A legfőbb ügyész maga is szükségesnek tartotta, hogy a Kúria a 15. számú Irányelv III. részének helyébe lépő jogegységi határozatot hozzon.
Az élet és a testi épség védelméről szóló 15. számú Irányelv irányelvkénti fenntartását a Kúria Büntető Kollégiuma a 3/2013. BJE számú jogegységi határozatával megszüntette.
A Bszi. 195. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a Bszi. 34. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján a Kúria büntető jogegységi tanácsaként eljáró Büntető Kollégium egyetértett az indítvánnyal abban, hogy a jogos védelem feltételeinek egységes értelmezése és alkalmazása érdekében jogegységi eljárás lefolytatása és - a 15. számú Irányelv irányelvkénti fenntartásának megszüntetését követően - jogegységi határozat hozatala szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú - az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló, 1981. november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú Irányelvet felváltó - Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési gyakorlat egységének kialakítását. Az időközben bekövetkezett jogszabályi változások - főként a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépése - azonban indokolttá tették az irányelv alábbiakban részletezett korszerűsítését.
A jogos védelem kérdései
Magyarország Alaptörvényének V. Cikke kimondja, hogy "Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához." A jogtalan támadással szembeni védekezés alkotmányos alapjogként történő deklarálása a Büntető Törvénykönyv Általános Részében szabályozott jogintézményt, mint különösen védett értéket emelte ki, olyan felhatalmazást adva az ország polgárainak, amely a jogtalansággal szembeni ellenállást többé nem kivételes lehetőségnek, hanem mindenkit megillető természetes alapjognak ismeri el. E nagy jelentőségű jogalkotási megoldásnak következménye a 2012. évi C. törvény jogos védelmet szabályozó §-ainak (21-22. §), a jogos védelmet minden eddiginél szélesebb körben megengedő kodifikálása. A 15. sz. Irányelv III. részének megalkotása óta eltelt több mint három évtized törvényi változásai, a bírói gyakorlat ehhez igazodó alakulása, és elsősorban a jogos védelem említett rang- és felfogásbeli megváltozása szükségessé teszi a jogos védelem tárgyában folytatott létező ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését. Ez azt jelenti, hogy a 2012. évi C. törvény 2013. július 1-jén történő hatálybalépésétől kezdve a kódex 21. és 22. §-ainak alkalmazása során az ítélkezés alapozhat mindarra a korábbi évtizedekben kimunkált, és továbbra is fenntartható, elvi-dogmatikai alapokon nyugvó, a valóság szülte élethelyzetek elbírálásának tapasztalatai által megérlelt gyakorlatra, amely az új Btk. szabályozásában is felhasználható. Ugyanakkor a 2012. évi C. törvény, Alaptörvényből levezethető, megváltozott jogalkotói felfogásának következtében a törvény szövegébe épített új rendelkezések más tartalma indokolja, hogy a bírói gyakorlat a jogértelmezés és alkalmazás során szem előtt tartsa a következőket:
1. Btk. 22. § (1) bekezdés
A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben. Korábbi - ám máig igaz - magyarázat szerint erőt alkalmaz az erőszak ellen. A támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie.
Amennyiben az aktív magatartással megvalósuló támadás jogellenes állapotot eredményez, annak fenntartása érdekében a támadó által tanúsított passzív magatartás is jogtalan támadásnak minősül (BH 1997/512).
A támadásnak "intézettnek", vagy "közvetlenül fenyegetőnek" kell lennie. Intézett a támadás akkor, ha az elkövető valamely, a Különös Részben büntetni rendelt bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósítását megkezdte. Közvetlenül fenyegető a támadás akkor, ha a támadás megkezdésétől azonnal vagy igen rövid időn belül reálisan tartani lehet.
A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától.
A 22. § (1) bekezdése szerinti jogtalan támadás irányulhat személy ellen, javak ellen, a közérdek ellen.
A jogtalan támadás általában erőszakos, az elhárító cselekmény pedig mindig kényszerű.
Amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem vitatható. Az elhárítás szükségességének a mértéke azonban - a 22. § (3) bekezdése szerint - túlléphető.
Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges. Az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. Ha volt más - enyhébb - mód az elhárításra, de annak megválasztásában a támadás okozta ijedtség vagy menthető felindulás a védekezőt meggátolta, akkor a cselekmény büntetendő, de a védekező nem büntethető a túllépés miatt. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség.
A 15. Irányelv III. részének 4. pontjában az arányossággal kapcsolatban kifejtettek a továbbiakban nem alkalmazhatók. Meghaladottá vált ugyanis annak vizsgálata, hogy "az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna". Ennek az elvárásnak törvényi alapja korábban is hiányzott, a hatályos szabályozás pedig tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését. Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a meg nem jelenített fogalom a szükségesség kritériumából vezethető le, s csak azon belül bír jelentőséggel.
A jogos védelem túllépéséért [2012. évi C. törvény 22. § (3) bek.] a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb - ám célravezető - elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást.
Mindazonáltal a támadó és védekező cselekményének lehetséges eredményét egymáshoz viszonyítottan továbbra is vizsgálni kell, mert csak ezáltal érvényesülhet a 22. § (3) bekezdés tartalma, amely az elhárítás szükséges mértékének túllépésével továbbra is számol, s ha az ijedtségből vagy menthető felindulásból történik, úgy a büntethetőséget kizárja.
Az új törvény a jogos védelmet, a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetőségi akadályként kezeli, amikor a jogos védelem során megvalósított cselekményt "nem büntetendőnek" tekinti. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt, - s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását - nélkülözi a társadalomra veszélyességet, s ezáltal bűncselekményt nem valósít meg.
A bűncselekmény hiánya olyan büntetőeljárási akadály, amelynek hivatalból történő észlelése nemcsak a már megindított büntetőeljárás megszüntetését, vagy bírósági szakban, felmentő ítélet hozatalát kell eredményezze, de elejét veheti annak is, hogy a jogosan védekező egyáltalán büntetőeljárás hatálya alá kerüljön.
A 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem korlátai:
- verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe,
- megtorlásként nem alkalmazható,
- kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre,
- támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől,
- javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti. A 22. § (3) bekezdése szerinti túllépés azonban nem zárható ki.
A jogtalan támadás vagy azzal való fenyegetés értékelése a jogalkalmazón (ügyész, bíró) múlik, és ennek eredményeképpen juthat arra a megállapításra, hogy az intézett vagy fenyegető magatartás - akár a támadó személyének vétőképtelenségére, akár a magatartás súlytalanságára figyelemmel - nem indokolta az elhárító cselekményt, mert az nem volt szükséges, tehát a szükségesség hiányzott.
Ebben az esetben a jogalkalmazói értékítélet végkövetkeztetése a jogos védelem hiányát állapíthatja meg (pl. kerekesszékbe kényszerült, súlyosan mozgáskorlátozott egyén ütést szándékoló, ám azt végrehajtani komolyan nem képes mozdulata; hároméves gyermek általi tettlegesség).
2. A 2012. évi C. törvény korábbi kódexben előzménnyel nem rendelkező szabályozása az ún. szituációs jogos védelmi helyzet bevezetése, tartalmilag új, és a taxatíve felsorolt eseteihez megdönthetetlen vélelmet társított. A 22. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben ugyanis a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy a második bekezdés a)-c) pontjaiban megkívánt feltételek megvalósulása esetén további mérlegelés szükségtelen, és a védekező cselekménye már megvalósulásakor nem büntetendő, mert nélkülözi a társadalomra veszélyességet, éppúgy, mint a 22. § (1) bekezdése alapján az elhárító cselekmény kifejtője esetében.
Éppen a 22. § (1) bekezdésének rendelkezésével azonos szóhasználatból következik, hogy a jogos védelemnek e kiemelt és megdönthetetlen vélelemmel összekapcsolt esetei is kivétel nélkül feltételezik a jogtalan támadás megvalósulását. E fogalommal kapcsolatban mindazt vizsgálni kell, amely a 22. § (1) bekezdése során sem mellőzhető. A jogtalan támadás rendszerinti erőszakossága és az elhárítás kényszerűsége ezekben az esetekben is előfeltétele a védekezés jogszerűségének. A törvény azonban ezekben az esetekben a jogtalan támadást - azok számbavehetetlen sokfélesége közül - leszűkíti a személy elleni támadásra, lakásba történő jogtalan behatolásra, illetve lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolásra, ha ezek az esetek alpontokban megjelölt időszakban vagy módon valósulnak meg.
Az e törvényi feltételek mellett megvalósuló - mindig aktív magatartással elkövetett - jogtalan támadások esetén a támadó konkrét szándékának további vizsgálata szükségtelen.
A 22. § (2) bekezdésében modellezett esetekben a jogalkotó az erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására a jogos védelmi helyzetet kiszélesítette, és a támadás irányultságára, idejére, módjára, körülményeire tekintettel törvényi vélelmet állított fel arra, miszerint az a)-c) pontokban megkívánt feltételek mellett a támadást a védekező élete ellen irányultnak is kell tekinteni. A jogalkotó a jogellenes cselekmények sértettjeinek helyzetét figyelembe véve értékelte azt, hogy a jogtalanul megtámadottak a támadóhoz képest többszörös hátrányban vannak, mert a támadó dönti el a támadás célját, helyét, idejét, módját. A védekezőt mindez felkészületlenül éri, és ezért az esetek többségében kiszolgáltatott helyzetben van. Ellenszegülésének sikere is kétséges, sőt olykor kimenetele csupán a véletlenen, szerencsén múlik. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a jogtalan támadás éjjel, felfegyverkezve, fegyveresen vagy létszámfölényben levő támadók által történik. A személy elleni jogsértő magatartásokkal szemben a védekezés korlátlansága is ebből a megfontolásból lett törvény által elismerve, olyan elkövetési mód vagy napszak mellett, ahol a jogtalan támadás elhárítása, az annak érdekében kifejthető aktív ellenszegülés eleve esélytelenebb, kockázatosabb.
A 22. § (2) bekezdésében említett elkövetési idő alatti vagy elkövetési módok megvalósításával kifejtett jogtalan személy elleni támadást - arra való tekintet nélkül, hogy az ténylegesen milyen sérelem okozására irányult - úgy kell tekinteni, hogy az a megtámadott élete ellen is irányult, tehát a védekező a jogtalan támadó életét védelmi cselekményével kiolthatja. A jogalkotó az élet kioltására irányuló támadás törvényi vélelmével a védett jogtárgyak egyenértékűségét hozta be, és a bírói gyakorlat által kimunkált azt az elvet emelte törvényi rangra, mely szerint az élet ellen irányuló támadás elhárításakor a védekezés - eredményre tekintet nélkül - korlátlan.
A 22. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban szabályozott esetei a hozzájuk tartozó alpontokkal konjunktívak, vagyis az a), illetve b) pont a hozzátartozó valamelyik alponttal együtt külön-külön alkot együttes feltételt.
Ezek bármelyikének megvalósulása megalapozza a védekezés teljes szabadságát, amely azt jelenti, hogy ha a támadás jogtalansága megállapítható, úgy az elhárítás szükséges, a túllépés fogalmilag kizárt, ezért nem is vizsgálható.
A 22. § (2) bekezdésének c) pontja pedig a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás esetével egészíti ki az előző két esetkört, s a c) pontban megkívántak megvalósulása önállóan alapozza meg a törvényi vélelmet.
A 22. § (2) bekezdés b) pontja szerinti lakásba történő jogtalan behatolás, maga a jogtalan támadás, mely azonban kizárólag aktív magatartással valósítható meg. Nem alapozza meg ezt a jogos védelmi helyzetet, ha a lakásba jogszerűen bejutó személy utóbb a lakást felszólítás ellenére nem hajlandó elhagyni. A fegyveresen, illetve felfegyverkezve történő elkövetés értelmező rendelkezéseit a 2012. évi C. törvény 459. § (1) bekezdésének 5. és 6. pontjai tartalmazzák, amelyek megegyeznek az 1978. évi IV. tv. 137. §-ának 4. a), b) pontjaiban adott meghatározásokkal, ezért alkalmazásuk nem okozhat gondot, mert folytatható a létező ítélkezési gyakorlat.
Az éjjel fogalmára sem az új, sem a korábbi Btk nem ad meghatározást, azonban a magánlaksértés ítélkezési gyakorlata ennek a napszaknak az értelmezését kialakította, országosan egységesen kezeli, és nincs olyan ok, amely miatt attól eltérni kellene, tehát az a jogos védelem új rendelkezéseinél is változatlanul irányadó.
A lakás, illetve a lakáshoz tartozó bekerített hely fogalmára ugyanez a megállapítás vonatkozik.
A 22. § (2) bekezdésének b) és c) pontjaiban szabályozott esetek nem személy elleni támadásról szólnak, hanem a lakásba történő jogtalan behatolást, vagy a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolást minősítik jogtalan támadásnak, a b) ponthoz kapcsolt alpontok valamelyikének együttes megvalósulásakor, illetőleg a c) pontban megkívántak teljesülésekor. Nyilvánvaló azonban, hogy a jogellenes magatartások e bármelyikének csak úgy van - a szóban levő törvényhely alkalmazhatósága szempontjából -értelme, ha a külön nevesített és jogtalan támadásnak minősített magatartások bármelyikének hatókörében olyan vétlen személy tartózkodik, aki védekezni kényszerül, és a támadást el kell hárítania. A 22. § (2) bekezdése ugyanis félreérthetetlenül védekezőről rendelkezik.
A b) és c) pontokban modellezett helyzetek tehát logikailag kapcsolódnak az a) ponthoz, mert a lakásba, illetőleg a lakáshoz tartozó bekerített helyre jogtalan behatolás közvetlen veszélyt jelent az elhárító cselekmény kifejtőjére. Ez igaz akkor is, ha az elhárító cselekmény nem önvédelem, hanem más javainak az oltalma érdekében valósul meg. A 2012. évi C. törvény általános indokolásából megismerhető jogalkotói akarat világos célkitűzése "a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítására, a jogos védelmi helyzet kiszélesítése". A jogalkotó tehát a jogos védelmet tágítani, nem pedig szűkíteni kívánta. A 22. § (2) bekezdésének törvényi vélelemmel megerősített esetei ezért nem rontják le a korábbi ítélkezési gyakorlat által kimunkált és követett azon elvet, mely szerint - a védett jogtárgyak egyenrangúságára figyelemmel - az élet elleni támadással szemben a védekezés szükséges mértéke nem léphető túl. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert a 22. § (2) bekezdésében megkívántak nélkül is a 22. § (1) bekezdése szerinti szabályozás alapján megállapított jogos védelem sem zárja ki annak lehetőségét, hogy az élet elleni támadást a védekező a támadó életének kioltásával hárítsa el.
3. A 2012. évi C. törvény 21. §-a szerinti jogos védelem:
Az ún. megelőző jogos védelem kodifikálása a 2009. évi LXXX. tv. 5. §-a által történt meg, és 2009. augusztus 9-től hatályos. Az új Kódex tartalmilag az 1978. évi IV. törvény 29/A. §-a szerinti szabályozást vette át, nem lényeges szövegeltéréssel. A 22. § rendelkezéseihez képest az érdemel kiemelést, hogy a közérdek védelmében nem vehető igénybe, és jövőbeni ki nem számítható támadás elhárítása érdekében alkalmazható. Túllépése fogalmilag azért kizárt, mert ha a testi épség sérelménél súlyosabb (élet kioltásával járó) következménnyel jár, úgy a védekező emberölés miatt lesz felelősségre vonható, s őt a 21. § szerinti jogos védelem nem fogja megilletni.
A megelőző jogos védelemnek nincs kialakult ítélkezési gyakorlata. A jogos védelem büntető ítélkezésbeni tapasztalataira, és az annak gyakorlatából felhasználható jogértelmezésekre figyelemmel megjegyzést érdemel, hogy ha a "telepített" védelmi eszköz - a bekövetkező jogtalan támadást érzékelve - akkor lép működésbe, amikor a védelmi eszköz telepítője maga is jelen van, akkor az aktualizálódott elhárító cselekményt nem a 21. §, hanem a 22. § (1) vagy (2) bekezdése szerint indokolt megítélni.
4. A jogos védelem körében kifejtett cselekmény értékelése megelőzi az erős felindulásban elkövetett emberölés [2012. évi C. törvény 161. §] miatti felelősség megállapítását. Ha a jogos védelmi helyzetben cselekvő a jogos védelmi helyzet megszűnése után, de a jogtalan támadás miatt kialakult menthető felindulásában követi el a cselekményt, vagyis időbelileg lépi túl a jogos védelem körét, a cselekmény a 161. § szerint minősülhet.
Az időbeli túllépés lehetősége a 22. § (2) bekezdése szerinti szituációs jogos védelem eseteivel kapcsolatban sem zárható ki.
5. Ha az elkövető a valóságos helyzet téves felismerése folytán abban a tudatban cselekszik, hogy ellene jogtalan támadást intéztek, vagy ilyennel közvetlenül fenyegették (vélt jogos védelem), a tévedésre vonatkozó rendelkezéseket [2012. évi C. törvény 20. §] kell alkalmazni.
E jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve III. részének helyébe lép.
A Bszi. 37. §-a (1) bekezdése szerinti ülésen a Kúria által meghozott e jogegységi határozatot a jogegységi tanács a Bszi. 42. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi azzal, hogy az a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve III. részének helyébe lép.
Budapest, 2013. július 8.
3/2013. Büntető jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelve újjáalakításának tárgyában
A Kúria Büntető Kollégiuma, mint Büntető Jogegységi Tanács a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2013. év július hó 8. napján tartott ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
A Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelve irányelvkénti fenntartását megszünteti - a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 195. §-ának (3) bekezdése alapján - azzal, hogy e jogegységi határozat a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lép.
Indokolás
I. A Kúria Büntető Kollégiumának vezetője a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörével élve a Bszi. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint ugyanis a Legfelsőbb Bíróság 15. számú, az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló Irányelve - alapvetően a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 2013. év július hó 1. napján történt hatálybalépésére tekintettel -újjáalkotásra szorul.
A legfőbb ügyész maga is szükségesnek tartotta, hogy a Kúria a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lépő jogegységi határozatot hozzon.
A Bszi. 195. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a Bszi. 34. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján a Kúria büntető jogegységi tanácsaként eljáró Büntető Kollégium egyetértett az indítvánnyal abban, hogy az élet elleni bűncselekmények jogi minősítési és elhatárolási kérdéseinek egységes megoldása érdekében jogegységi eljárás lefolytatása és - a 15. számú Irányelv irányelvkénti fenntartásának megszüntetésével egyidejűleg - jogegységi határozat hozatala szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú - az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló, 1981. november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú Irányelvet felváltó - Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési gyakorlat egységének kialakítását. Az Irányelvben rögzített iránymutatások túlnyomó része ma is helytálló ugyan, az időközben bekövetkezett jogszabályi változások - főként a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépése - azonban indokolttá tették az irányelv alábbiakban részletezett korszerűsítését.
I. Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bűncselekményektől
Magyarország Alaptörvényének II. Cikke alapvetésként rögzíti, hogy mindenkinek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.
Ekként tehát az emberi élet kiemelt - alkotmányos, s erre épülően büntetőjogi védelmet élvező - érték.
Az élet elvételét eredményező bűncselekmények körében kiemelkedő veszélyességű a szándékos emberölés, amelynek közvetlen tárgya: az emberi élet.
Az emberölés bűncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt megvalósítható. Aktív tevékenység az is, ha az elkövető - a halálos eredményt kívánva vagy abba belenyugodva - olyan helyzetbe hozza a sértettet, amelyben a halál szükségszerű bekövetkezésének elmaradása már csak a puszta véletlenen múlik.
Mulasztással elkövetett emberölésről van szó viszont egyfelől akkor, amikor a halálhoz vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az elkövető ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását - bár arra kifejezett jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna - szándékosan, a halál beálltát kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással megvalósított emberölés az is, amikor az elkövető mulasztása indítja el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve természetesen, hogy az elkövető ezt az előre felismert következményt kívánta vagy abba belenyugodott.
1. A gyakorlatban az emberölés bűntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének; a halálos eredmény bekövetkezése esetén pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bűntettének elhatárolása okoz nehézséget.
Minthogy az említett bűncselekmények mindegyike szándékos elkövetési magatartással valósul meg, elhatárolásuk az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet.
Az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e vonatkozásban a gondatlanság is, a halált okozó testi sértés esetén viszont az eredmény tekintetében csak gondatlanság állhat fenn. Ez utóbbi bűncselekmény kapcsán az elkövető tudatában - a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt - fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik az elmaradásában.
Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége.
2. Az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Ezeknek az alábbi - példálódzó jellegű -felsorolása segítséget ad az elkövetéskori szándék jellegének a helyes megítéléséhez.
A) A tárgyi tényezők körében:
a) A cselekmény elkövetéséhez használt eszköz mindig gondos értékelést igényel. Az emberölésnek vannak ugyan ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lőfegyver, méreg stb.), ám azok egymagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra vonható következtetést, az eszközt ugyanis minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel.
Az olyan különösen veszélyes eszközök, mint például a lőfegyver, hosszú nyelű balta, nagy pengehosszúságú kés, jelentős adag méreg stb., megfelelő irányítottsággal, erővel, illetve mennyiségben történő alkalmazásuk esetén - jellegüknél fogva - általában az emberölésre irányuló szándékra engednek következtetni. Ilyenkor is vizsgálni kell azonban, hogy nincsenek-e olyan tényezők, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják.
b) Az elkövetés körülményeiből és módjából általában megalapozott következtetés vonható az elkövető szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés, annak mértéke, egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése, folyamatossága, elhúzódó jellege jön figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentősége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában.
A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetői szándék megállapítását is eredményezhetik. Értelemszerűen ugyanezek a szempontok veendők tekintetbe a lőfegyverrel leadott lövés esetén is. Az életfontosságú szervekre célzottság szinte kivételt nem tűrően emberölési szándékra utal, amíg a passzív alany felé vaktában leadott lövés az adott elkövetési körülmények között - pl. a tettes és a passzív alany között nagyobb távolság a tettes és/vagy a passzív alany lövés leadáskori mozgása - testi épséget sértő szándékra utalhat.
c) A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövető szándékára. Az emberi testnek vannak olyan részei (pl. a fej, szív-, has- és mellüreg, nyaki területek stb.), amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyéből - az erőbehatással összefüggésben - rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövető ölésre avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e.
Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetőleg az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében.
d) Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál.
Ezek azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van szükség, hogy a szándékra utaló kijelentések komolyak-e, azoknak megfelelt-e a tanúsított magatartás.
e) Az elkövetéskor fennállott ölési, illetőleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és az is, hogy az eseményeket követően milyen kijelentéseket tett.
Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék fennállására utal, ha az elkövető a sértett előreláthatólag bekövetkező halálával szemben közömbösséget tanúsít. Abból a körülményből azonban, hogy az elkövető a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta, egymagában még nem lehet az ölési szándékra következtetni.
A véghezvitel után a cselekmény nyomainak, eszközeinek, bizonyítékainak stb. eltüntetésére, az eredmény elhárítására irányuló törekvés szintén támpontként szolgálhat az elkövető tudattartalmának és a szándék jellegének a megállapításánál.
B) Az alanyi tényezők körében:
a) A szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából is fontos. Mindenkor az elkövetéskori (aktuális) személyiség jön figyelembe.
A tudattartalom kialakulását befolyásoló külső körülményekből következtetni lehet az elkövetéskori személyiségre is, vagyis ezek a bizonyító tények egyben a szubjektív tényezők közrehatásának a bizonyítására is szolgálhatnak.
b) A cselekményt kiváltó indítóok (motívum) felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő jelentősége van a tárgyalt bűncselekmény-kategória esetében.
Amikor az akaratelhatározás és az elkövetés között alig van időköz (hirtelen kialakult szándék), előfordul, hogy hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének előrelátása. Ebből a szempontból jelentősége lehet a tevékenység indító okának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés vagy elhárítás céljából történt-e.
Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében csaknem kizárt, hogy az elkövetőt valamilyen külső vagy belső - rendszerint felismerhető - tényező ne motiválta volna. Ezzel kapcsolatban elsődlegesen az elkövető és a sértett közötti viszony feltárásának van jelentősége.
Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstől való elhatárolásához. Az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indítóokokból, amilyenek pl.: az ellenséges, haragos érzület, a féltékenység, az indulat, a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat tisztázása és bizonyítása.
Másfelől azonban a szándékra utaló szubjektív körülményeknek vagy más, korábban fennállott konkrét indítóoknak a hiánya még nem zárja ki az emberölésre irányuló eshetőleges szándék megállapítását.
c) Az elkövetéskori tudattartalom megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségekből ismerhető meg. Ebben a vonatkozásban különösen nagy szerepe lehet az emberölés, illetőleg a testi sértés egyes minősített esetei törvényi tényállásához tartozó elemeknek.
d) Végül annak eldöntésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre irányult-e, jelentőséghez jut az elkövetőnek a sértetthez fűződő kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi kötődése és az egyéb alanyi mozzanatok is.
3. Az alanyi és tárgyi körülmények feltárása és elemzése, valamint összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben való sokoldalú mérlegelése során, az elkövetés konkrét körülményei között vizsgálni kell egyfelől az elkövető, másfelől a sértett életkorát, egészségi és fizikai állapotát is. Ezeknek nemcsak az emberölés, illetőleg a testi sértés megállapítása, hanem az említett bűncselekmény minősített eseteinek a megítélése szempontjából is jelentősége lehet. Így az az elkövetési magatartás, amely az erős testi felépítésű sértett esetében legfeljebb testi sértés megállapítását eredményezheti, kisgyermek, törődött, idős ember vagy magatehetetlen sértett esetében megalapozhatja pl.: a cselekménynek emberölés kísérleteként való értékelését.
4. A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a törvényi tényállásban foglalt eredmény fajtája szerint különbséget tesz egyrészt a jogtárgyat sértő, másrészt az ezt veszélyeztető bűncselekmények között.
A Btk. 164. §-a (8) bekezdésének I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés nem "tiszta" veszélyeztetési bűncselekmény, mert az elkövetési magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat - az emberi életet -veszélyezteti, a másik jogtárgyat - a testi épséget - viszont ténylegesen sérti.
Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerű beállásának a lehetőségével. Az előbbiről akkor van szó, ha a testi sértés folytán megindult az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély megszüntetésére, illetőleg a halál elhárítására alkalmas beavatkozás lehetősége is. A hírközlés, a közlekedési hálózat, az egészségügyi ellátás és szolgálat, valamint az orvostudomány jelenlegi fejlettségére tekintettel ma már többnyire nem a "véletlenen" múlik az életveszély tényleges elhárítása. Mindez a társadalmi tudatban is általánosan ismert.
A sérülés életveszélyes volta szakkérdés, amelyet orvosszakértő igénybevételével kell megállapítani. Az orvosszakértő nyilatkozik abban a kérdésben is, hogy az életveszély az adott esetben közvetlen vagy közvetett volt-e. Ennek azért van jelentősége, mert az életveszélyt okozó testi sértés felrovása többnyire akkor indokolt, ha a testi sértés közvetett életveszélyt idézett elő (ami azonban nem jelenti, hogy az életveszély közvetlen jellege szükségszerűen az emberölés bűntettének kísérletét alapozná meg).
Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Jóllehet az életveszély, mint eredmény tekintetében az egyenes szándék elméletileg nem zárható ki, a gyakorlatban az életveszélyes eredményt érintő szándék eventuális formában jelentkezik.
Ilyen szándék hiányában akkor kell ezt a bűncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli (Btk. 9. §). Ha az életveszélyre is kiterjedő szándék megállapítható, ez az eredmény azonban elmarad (tehát még közvetett életveszély sem következett be), az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítására kerülhet sor.
A gondatlanságból elkövetett - életveszélyt okozó - testi sértés vétsége csupán a bűnösséget érintően tér el a bűntetti alakzattól. Az elkövető ugyanis testi épséget sértő szándék nélkül cselekszik, s magatartásának lehetséges - testi épség vagy egészség megsértését eredményező - következményeit a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt nem látja előre, vagy előre látja ugyan, de könnyelműen bízik az eredmény elmaradásában.
Abban az esetben viszont, amikor az elkövető a halálos eredmény bekövetkezését kívánja, vagy abba belenyugodva cselekszik, vagyis ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett.
Amikor az elkövető szándéka testi sértés okozására irányul, ugyanakkor tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetőségét is átfogja, és e következményt kívánva vagy ebbe belenyugodva cselekszik, de - az életet veszélyeztető szándékán túlmenően - a sértett halála is bekövetkezett: nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés megállapításának van helye, feltéve, hogy az eredmény tekintetében gondatlan bűnösség áll fenn.
5. Halált okozó testi sértés valósul meg; ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. Amennyiben az elkövetőt nem vezeti testi épséget sértő szándék, de a magatartás okozatos következménye a passzív alany halála: csak a gondatlanságból elkövetett emberölés megállapítása jöhet szóba, feltéve, hogy az elkövetési magatartást a gondatlanság ismérve jellemzi.
A halált okozó testi sértés elkövetési magatartása szempontjából közömbös, hogy az elkövető a testi sértés alapesetére, minősített esetére vagy éppen életveszély okozására irányuló szándékkal valósítja-e meg a cselekményt. Az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértési cselekmény indította el vagy mozdította elő azt az okfolyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett. Végül a halálos eredmény viszonylatában a bűnösség a gondatlanság bármely formájában fennállhat.
E bűncselekmény ún. vegyes bűnösségi alakzatára tekintettel a kísérlet kizárt, miként az életveszélyt okozó testi sértésnek sincs kísérlete abban az esetben, ha testbántalmazásra irányuló szándékos magatartáshoz csupán gondatlan eredmény kapcsolódna.
6. Az emberölés enyhébben minősülő - privilegizált - esete: az erős felindulásban elkövetett emberölés.
a) Az indulat hatása alatt elkövetés egymagában még nem alapozza meg az emberölés privilegizált alakzatát. Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításához az indulat olyan - fiziológiai eredetű - magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik. Ha viszont az indulat kóros alapon fejlődött ki, akkor a Btk. 17. §-ában foglaltak szerint kell eljárni. A törvényi előfeltételek megléte esetén azonban a kóros elmeállapot folytán korlátozott beszámítási képességű elkövető ölési cselekménye is minősülhet erős felindulásban elkövetettnek, és ez esetben a Btk. 17. § (2) bekezdése is alkalmazható.
Az erős felindulás fennállta és foka nem elmeorvos-szakértői, hanem a bíróság által eldöntendő tény és jogkérdés, amelyet az elkövető konkrét pszichikai tulajdonságai alapján kell megítélni.
A felindulást kiváltó ok megítélése nem szűkíthető le a cselekmény elkövetését közvetlenül megelőző eseményekre, hanem a történések egész folyamatát, az eset összes körülményeit kölcsönhatásukban és folyamatosságukban kell vizsgálat alá vonni. Az erős felindulást kiváltó külső okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, amely az elkövető felháborodását, haragját idézi elő vagy benne félelmet okoz. Önmagában azonban nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását pl.: az elkeseredettség, a bánat, a szomorúság, a magárahagyatottság érzete, a sértődöttség, a puszta személyi ellenszenv vagy kizárólagosan az idegfeszült állapot, és ugyancsak nincs alap ennek megállapítására, ha az elkövető a sértett fellépésére maga szolgáltatott okot.
b) Az erős felindulásnak méltányolható okból való származása akkor állapítható meg, ha az bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthető.
A méltányolható ok megítélésénél jelentősége van az elkövető és a sértett között fennálló viszonynak, érzelmi kapcsolatnak. Ezzel összefüggésben kell vizsgálni, hogy az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint az arra reagáló magatartás objektíve is arányban áll-e. Így a jelentéktelen sérelmet követő túlméretezett indulatkitörés - méltányolható ok hiányában - nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását. Ettől eltér azonban az az eset, amikor a hosszan tartó, folyamatos gyötrésből, megaláztatásból egy viszonylag kisebb jelentőségű sérelem hatására tör ki a fékezhetetlen indulat.
Szükséges továbbá, hogy az ölési cselekmény az erős felindulás állapotában menjen végbe, valamint hogy a cselekmény elkövetésére irányuló akaratelhatározást nyomban kövesse a kivitelezés, vagyis az emberölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idő teljen el.
c) Ha az elkövető méltányolható okból keletkezett erős felindulásban életveszélyt okozó testi sértést valósít meg, életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye. Az erkölcsileg menthető okból származó indulat hatása alatti elkövetést pedig a büntetés kiszabása során kell értékelni.
Amennyiben az elkövető a jogos védelmi helyzet megszűnését követően, de még a jogtalan támadás által kiváltott nagy fokú felindultságában hajtja végre az ölési cselekményét, magatartása erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként értékelhető.
7. A gondatlanságból elkövetett emberölés esetén a gondatlanság két alakzata (tudatos gondatlanság - hanyagság) elhatárolásának a bűnösség fokának helyes megítélésénél, következésképpen a differenciált büntetés kiszabásánál van jelentősége.
A gondosság kifejtésére vonatkozó kötelesség objektív mértékhez igazodik, amelyet írott szabályok, szakmai szokások tartalmaznak vagy amely a mindennapi életben kialakult gyakorlatban jelenik meg. Ezzel szemben a gondosság kötelességének betartására való képesség mértékét mindenkor az elkövető személyes tulajdonságainak, körülményeinek a figyelembe vételével kell megítélni. Adott esetben az elvárhatóság hiánya akadályát képezheti a bűnösség megállapításának, egyébként pedig - mint a bűnösség fokát befolyásoló tényező -a büntetés kiszabására lehet kihatással.
II. Az emberölés minősített esetei
A szándékos emberölés minősített esetei az élet ellen irányuló cselekmények legsúlyosabb változatait foglalják magukban. A minősített esetek törvényi meghatározása a bűncselekmény tárgyára, az elkövetési módra, az elkövető személyét jellemző körülményekre, vagy a passzív alany sajátosságára tekintettel, valamint az alanyi oldalon jelentkező motívumok és célzat alapján történt meg. Az előre kitervelten és az aljas célból elkövetett emberölés kivételével az emberölés valamennyi minősített esete véghezvihető eshetőleges szándékkal is.
1. Az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye.
Az előre kiterveltséget a tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása. Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az előre kitervelten elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövető ölési szándéka eshetőleges.
Nem zárja ki viszont ezt a minősítést a vagylagos terv vagy végrehajtási mód kialakítása, amint az sem, ha az ölési cselekmény végrehajtása nem a tervnek megfelelően megy végbe. Nem szükséges az, hogy az elkövető valamennyi lehetőséget pontosan számításba vegyen és teljes bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerűség megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntő vonásaiban gondolja át, alakítja ki a végrehajtási módot.
Az előre kiterveltségnek nélkülözhetetlen feltétele a cselekmény elkövetésére indító és az ez ellen szóló motívumoknak az elkövető tudatában lejátszódó küzdelme, a céltudatos és tervszerű elkövetés mérlegelése, megfontolása. Mindezekhez bizonyos idő szükséges. Az emberölésre irányuló szándék kialakulásának és fejlődésének feltárása ezért a súlyosabb minősítés megállapításának fontos része. Általában nem lehet szó előre kitervelt elkövetésről, ha az elhatározást rövid időn belül követi a véghezvitel megkezdése.
Nem zárja ki az előre kiterveltség megállapítását, ha az elkövető beszámítási képességében korlátozott, kóros elmeállapotú, és az sem, ha a cselekményt a leleplezés biztos tudatában követi el.
A véghezvitel módjából és/vagy az elkövetést követően tanúsított magatartásból visszamenőleg is következtetés vonható az előre kiterveltségre.
2. Az emberölés akkor minősül nyereségvágyból elkövetettnek, ha közvetlen anyagi előny megszerzésére irányul. A közvetett anyagi előny elérése érdekében végrehajtott ölés aljas indokból vagy célból elkövetettként értékelhető. Közömbös, hogy az elkövető által elérni kívánt vagy ténylegesen megszerzett vagyoni előny életszükséglet, káros szenvedély vagy erkölcsileg meg nem alapozott igény kielégítését szolgálja.
A nyereségvágyból elkövetett emberölés esetén az elkövetés indoka és a célzat összefonódik. A nyereségvágy a célzatot és az indítóokot is magában foglalja. Így ez a cselekmény eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Befejezettségéhez elegendő az ilyen indítóok megléte és a sértett halálának bekövetkezése, de nem feltétel, hogy az elkövető az anyagi előnyt, a vagyoni hasznot ténylegesen megszerezze.
Nyereségvágyból elkövetettként minősül az anyagi ellenszolgáltatás fejében elkövetett ölési cselekmény, továbbá a rablási célzattal megvalósított emberölés, ideértve a megszerzett vagyon megtartása érdekében elkövetést is.
A nyereségvágyból elkövetett emberölés nem összetett bűncselekmény, ennélfogva a társtettességet kizárólag a dologelvételben való közreműködés nem alapozza meg. E minősített eset társtettese ugyanis csak az lehet, aki magában az ölésben társtettesként részt vesz.
3. Az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó, valamint ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni.
Az indok és cél szerinti megkülönböztetés a szándék fajtája szempontjából lényeges; az aljas indokból elkövetés - éppen úgy, mint a nyereségvágyból történő elkövetés - eshetőleges szándékkal is megvalósítható, a célzatos elkövetésnek azonban az egyenes szándék az előfeltétele. Amennyiben az aljas cél megállapítható, az magában foglalja az indok aljasságát is, ennélfogva a minősítés kapcsán csupán az előbbi körülményre kell hivatkozni.
Ha a nemi erkölcs elleni bűncselekmény végrehajtása érdekében alkalmazott erőszakhoz ölési szándék is társul vagy az ölési cselekmény elkövetésének egyik motívuma a nemi élet szabadsága elleni erőszakos bűncselekmény végrehajtása, a súlyosabb minősítésű emberölés állapítható meg. Úgyszintén akkor is, ha az elkövető az ölési cselekményt nemi vágy kielégítésének fokozása érdekében követi el.
Az aljas indokból (célból) elkövetett ölési cselekmény megállapítása szempontjából a bosszú megítélése attól függ, hogy milyen ok váltja ki az elkövetőben a keletkezett indulatot, mivel ennek a jellege és mibenléte a súlyosabb minősítés feltétele.
Önmagában az a körülmény, hogy az elkövető önkényesen maga vesz elégtételt a rajta esett sérelem miatt, vagy haragos viszonyból, szerelmi kapcsolatból eredő indulat, pl. féltékenység hatása alatt cselekszik, még nem szolgálhat alapul az aljas indokból való elkövetés megállapítására.
Ha viszont az elkövető más bűncselekmény megvalósítása avagy már véghezvitt más bűncselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése vagy a felelősségre vonás elkerülése végett követi el az ölési cselekményt, a minősített emberölés megállapítása megalapozott lehet. Ugyanez a helyzet, amikor az ilyen magatartás harmadik személy bűncselekményének a leplezését célozza. Ezért ilyenkor is a c) pont alatti minősített eset, s nem - az emberölés alapesetével halmazatban - a bűnpártolás bűntette rovandó fel.
4. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók.
A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagost lényegesen meghaladó szenvedéssel járó (amilyen például a tűzhalál, az élve eltemetés stb.), rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók.
Annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fájdalomérzést, nincs jelentősége, miként nincs különösebb jelentősége az elkövetés eszközének sem. Így megállapítható a súlyosabb minősítés akkor is, ha az elkövető az ölési cselekményekhez általában használatos, ún. tipikus eszköz igénybevétele nélkül, puszta kézzel, agyonveréssel, rúgással vagy taposással valósítja meg a cselekményt.
Az eszköz nélkül - lábbal, puszta kézzel - testszerte történő, elhúzódó bántalmazás esetén azonban először abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az elkövető ölésre vagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Amennyiben az ölésre irányuló szándék megállapítható, a sértettnek okozott sérülések nagyobb száma, súlya és jellege alapján - különösen, ha az aktív elkövetői tevőlegesség több halálhoz vezető folyamatot is megindított -általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére is. Ilyenkor - mivel a vizsgálódás szempontjai eltérőek - a kétszeres értékelés tilalmának megsértéséről nincs szó.
Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés.
A különös kegyetlenséggel elkövetés felróhatósága mulasztásos emberölés esetén sem kizárt.
Az elkövetőnek a sértett megölése után tanúsított magatartása, pl. a holttest feldarabolása, elásása vagy elégetése, kívül esik az elkövetésen és általában a cselekmény felfedezésének a meghiúsítását célozza; ezért önmagában az ilyen magatartás nem valósítja meg a különös kegyetlenséggel elkövetést.
5. Fokozott büntetőjogi védelem illeti meg a hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont] és a külföldi hivatalos személyt [Btk. 459. § (1) bek. 13. pont] a hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt ért élet elleni támadás esetén, ugyanígy a közfeladatot ellátó személyt [Btk. 459. § (1) bek. 12. pont] is, a sérelmére a feladata ellátása során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos avagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személyt a sérelmére megvalósított ölési cselekmény kapcsán.
Az elkövetésre indító motívumnak a jogi minősítés szempontjából nincs jelentősége. Akkor azonban, ha a hivatalos személy sértettet a hivatalos eljárása során tett intézkedése miatt, de a hivatali minőségének megszűnése után, vagy a közfeladatot ellátó személyt a feladatának ellátását követően, emiatt, illetve a támogatásukra, védelmükre kelt személyt utóbb e tevékenysége miatt éri az élet elleni támadás, az aljas indokból (célból) elkövetett emberölés állapítandó meg.
6. A több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység [összefoglalt bűncselekmény]. Megállapításának akkor van helye, ha az elkövető akár egyetlen akarat-elhatározásból fakadóan, egyidőben, illetőleg egymást követően, akár különböző időpontokban és eltérő akarat-elhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember megölését. Nem előfeltétele tehát a törvényi egységbe foglalásnak az akarat-elhatározás egységessége és az időbeli közelség sem, de a felelősségrevonásnak egy eljárásban kell megtörténnie. Ez azt jelenti, hogy az emberölés bűntettét megvalósító cselekményeknek egymással quasi halmazati viszonyban kell állniuk (következésképpen az emberölés bűntettét elbíráló ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően véghezvitt emberölés már nem foglalható törvényi egységbe), s az egy eljárásban történő felelősségrevonás feltétele fennáll akkor is, ha perújítási tárgyalás eredményeként kerül sor a több ember sérelmére elkövetett emberölés megállapítására.
A Btk. 160. §-a (2) bekezdésének f) pontja alá tartozó összefoglalt bűncselekmény megállapítására csak tettesi (társtettesi) magatartással megvalósult részcselekmények (emberölések) esetén kerülhet sor. A részesség járulékos jellegéből következik, hogy több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, mint alapcselekmény megállapíthatóságának hiányában, az ehhez kapcsolódó részesség sem állapítható meg. Amennyiben tehát nincs olyan elkövető, akinek a terhére legalább két sértett megölése, vagy egy ember befejezett megölése és egy személy ölésének megkísérlése tettesként (közvetett tettesként, társtettesként) megállapítható volna, több ember sérelmére véghezvitt emberölés bűntettéhez (kísérletéhez) kapcsolódó részesi cselekményről akkor sem lehet szó, ha a több különállóan végrehajtott emberöléshez ugyanaz az elkövető nyújtott bűnsegédi támogatást vagy a több ember megölésére ugyanaz az elkövető bujtott fel.
A bűncselekmény befejezettségéhez legalább két ember halálának a bekövetkezése szükséges, így - feltéve, hogy a szándék több személy életének kioltására irányul - egy sértett halála és egy további kísérleti szakban rekedt ölési cselekmény esetén a több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérlete állapítandó meg akkor is, ha az egyik ölési cselekmény egyébként - adott esetben önmagában minősített emberölést megvalósítva -befejeződött. (Értelemszerűen több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletéről van szó akkor is, amikor a két vagy több sértett ellen megkísérelt ölési cselekmény során halálos eredmény egyáltalán nem következett be.) A minősített eset csak a Btk. 160. §-a szerinti bűncselekmény vonatkozásában alkalmazható. Ha tehát a két sértett sérelmére megvalósított ölési cselekmény egyikét erős felindulásban követték el, a több emberen elkövetett emberölés megállapításának nincs helye.
7. A több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés megállapításának akkor van helye, ha az elkövető szándéka meghatározott személy (vagy személyek) életének kioltására irányul, de a cselekményt úgy hajtja végre, hogy ezáltal a célszemélyeken kívül mások élete is - reális - veszélybe kerül. A befejezett és/vagy megkísérelt emberöléshez kapcsolódó több ember életének veszélyeztetése körében a minősítéshez legalább kettő vagy ezt meghaladó létszámú személyre nézve kell a veszélynek fennállnia. A veszély pedig az elkövetési cselekménnyel szükségszerű összefüggésben álló, még létre nem jött olyan helyzet vagy esemény, amelynek bekövetkezésével reálisan számolni kell, s amelynek bekövetkezte közvetlenül, avagy a testi épség vagy egészség jelentős sérelmén keresztül a fenyegetett személyek életének elvesztésével jár.
Az emberölésnek egyrészt több emberen, másrészt több ember életét veszélyeztetve elkövetése tehát nem zárja ki egymást; vagyis a több ember sérelmére elkövetett emberölés mellett adott esetben a több ember életét veszélyeztetve elkövetés is megállapítható.
8. A különös visszaeső fogalmát a Btk. 459. §-a (1) bekezdése 31/a) pontja határozza meg, arról pedig, hogy az emberöléssel kapcsolatos különös visszaesés szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények, a Btk. 160. §-ának (6) bekezdése ad taxatív felsorolást.
Az egyazon törvényszakaszban szereplő szándékos bűncselekmények viszont a különös visszaesést tekintve "ugyanolyanok", következésképpen különös visszaesőként elkövetett az emberölés - a Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított feltételek esetén -, ha az elkövetőt korábban emberölés előkészületének bűntette [Btk. 160. § (3) bekezdés] miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre.
A Btk. 459. §-ának (1) bekezdése 31. pontjában a visszaesésre megállapított feltételek esetén különös visszaeső az emberölés előkészületének bűntettét megvalósító elkövető is, ha a bíróság megelőzően a Btk. 160. §-ának (1) vagy (2) bekezdésébe ütköző emberölés miatt ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, ám ebben az esetben a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti minősített eset megállapításának nincs helye, tekintve, hogy az emberölés minősített esetei a legalább kísérleti szakba lépett emberölési cselekményre vonatkoznak. Az emberölés bűntettét érintően a különös visszaesés alanyi jellegű, személyhez tapadó minősítő körülmény, amely kizárólag annak az elkövetőnek a cselekményét minősíti súlyosabban, akinél ez a tényező megállapítható. Közömbös tehát, hogy az egyik elkövetőnek a másik elkövető különös visszaesői minőségéről az elkövetéskor volt-e tudomása. Ehhez képest a társtettesek vagy a tettes és részes ölési cselekményének jogi minősítése ebből a szempontból eltérő lehet.
9. A tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnél a minősítés szempontjából kizárólag a sértett életkorának van jelentősége, közömbös tehát, hogy védekezésre képes volt-e vagy sem.
E minősített eset alá tartozik az újszülött megölése, nevezetesen az, amikor a szülő nő gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli.
Mindazonáltal az újszülöttnek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül azt követően az anya általi megölése kapcsán - igazságügyi orvos- és pszichológus szakértő bevonásával - tisztázni szükséges, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világra hozatalával jár, befolyásolta-e, (s ha igen milyen mértékben) az elkövetőt a cselekményében. Ennek ugyanis a büntetés kiszabásánál jelentősége lehet, miként annak is, hogy a szülő nőt milyen ok vezette az ölésre. Így házasságon kívül szülő nő esetében figyelembe kell venni, hogy a magára hagyatottság érzése, a szűkebb környezet rosszallásától való félelem olyan motiváló tényező, amely számottevő enyhítő hatást jelenthet.
Az a körülmény, hogy az elkövető titkolja a terhességét, nem tesz előkészületeket a szülésre, s nem vesz igénybe orvosi ellátást, gondozást sem, önmagában még nem alapozza meg a cselekmény előre kiterveltkénti minősítését.
10. A (2) bekezdés j) pontja szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére [Btk. 459. § (1) bek. 29. pont]. E minősítő körülmény akkor róható fel, ha a sértett védekezésre képtelensége az elkövetőtől függetlenül állt elő, vagy azt az elkövető az ölési szándék kialakulását megelőzően - az ölési cselekménytől függetlenül - idézte elő.
A (2) bekezdés i) és j) pontjában meghatározott minősítő körülményeket tekintve leszögezhető, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött passzív alany önmagában az életkora folytán nem tekinthető védekezésre képtelen személynek. Ebből viszont az is következik, hogy az emberölés i) és j) pont szerinti (kétszeres) minősülése nem kizárt, erre akkor kerülhet sor, ha a cselekmény tizennegyedik életévét meg nem haladott életkorú személy sértettje helyzeténél vagy állapotától függetlenül ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A törvényhozó ugyanis a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetést nem hozza közvetlen összefüggésbe a passzív alany védekezési képességével.
11. Az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére megvalósított emberölés csak akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad. Amennyiben a sértett idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva egyáltalán nem képes a bűncselekmény elhárítására, azaz védekezésre képtelen, a Btk. 160. § (2) bekezdésének j) pontja alatti minősítő körülmény állapítandó meg. Ehhez képest az emberölés a (2) bekezdés j) és k) pontja szerint együttesen nem minősülhet.
Annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésében kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli.
III. Az emberölés és az öngyilkosságban közreműködés elhatárolása
Az öngyilkosság a magyar büntetőjog szerint nem bűncselekmény. A törvény azonban - a 160. § (5) bekezdése szerinti emberölés, illetőleg a 162. §-ban írt öngyilkosságban közreműködés című tényállásaiban - büntetni rendeli az öngyilkossághoz kapcsolódó (rábíró, azt elősegítő) magatartásokat.
1. Az emberölés Btk. 160. §-ának (5) bekezdése az öngyilkosságban közreműködéshez [Btk. 162. §] képest speciális törvényi tényállás, amely az emberölés alapesete szerint [160. § (1) bek.] rendeli büntetni azt, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt arra bírja rá, hogy maga váljon meg az életétől, ha az öngyilkosságot elkövetik.
A törvényi tényállás eredmény-bűncselekmény. Befejezettségéhez az szükséges, hogy az öngyilkosság végrehajtása folytán a passzív alany halála bekövetkezzék. Amennyiben tehát a passzív alany az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartást megkezdi, de nem fejezi be, avagy befejezi, de a halál (az önkéntes elállás, illetőleg az önkéntes eredményelhárítás kivételével) bármely okból nem következik be, e bűncselekmény kísérletét kell megállapítani.
2. A Btk. 160. § (5) bekezdésének rendszertani elhelyezkedéséből és a 160. § (1) bekezdése szerinti büntetendőségéből, továbbá abból, hogy a cselekmény passzív alanya azonos a Btk. 160. (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott egyik lehetséges passzív alannyal, az következik, hogy ezt a cselekményt a Btk. 160. §-ának (2) bekezdésében felsorolt körülmények nem minősítik súlyosabban.
3. A Btk. 160. §-ának (1) bekezdésében és az (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmények a különös visszaesés szempontjából ugyanolyan bűncselekmények.
Ebből, és az előbbiekben írtakból az következik, hogy azzal szemben, akit korábban emberölés vagy a Btk. 160. § (6) bekezdése szerinti hasonló jellegű bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott időtartam alatt a Btk. 160. § (5) bekezdése szerinti bűncselekményt elköveti - a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott büntetési tételkeretből kiindulva - mint különös visszaesővel szemben a Btk. 89. §-a alapján kell a büntetést kiszabni. Ellenben annak a személynek, aki a Btk. 160. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésére ítélését követően a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott időtartam alatt a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti [vagy értelemszerűen a 160. § (2) bekezdés a-g) illetve i-k) pontjai szerint minősülő] emberölést követ el, ez utóbbi cselekménye a Btk. 160. § (2) bekezdésének h) pontja szerint mint különös visszaesőként (is) elkövetett emberölésnek minősül.
4. A Btk. 162. §-ában meghatározott öngyilkosságban közreműködés törvényi tényállása kétféle elkövetési magatartást rendel büntetni: az öngyilkosságra rábírást és az öngyilkosság elkövetéséhez segítségnyújtást. Mindkét elkövetési magatartás kifejtése esetén a bűncselekmény már akkor befejezett, ha az öngyilkosságot megkísérlik, azaz akkor is, ha az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartás nem eredményezi a halál bekövetkezését. A "bevégzettség" - a halál beállta - a törvényi tényállás teljességéhez nem feltétlenül szükséges.
a) Az öngyilkosságra rábírás fogalmilag az öngyilkosság elkövetésére "felbujtás" [azért sui generis alakzat, mert az öngyilkosság nem büntetendő].
Ezért a rábíró magatartás megállapításához a felbujtás ismérvei az irányadók.
b) Eltérő azonban az öngyilkosságra rábíró magatartás jogi értékelése (minősítése) a passzív alanytól és az elkövető életkorától függően.
A Btk. 162. § (1) bekezdésében meghatározott alapeset elkövetője bárki lehet, passzív alanya (az öngyilkos) általában bármilyen tizennyolcadik életévét betöltött akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes személy. Ugyanígy felel a tizennyolcadik életévét be nem töltött elkövető is, aki akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött passzív alanyt bír rá az öngyilkosságra.
Ha az elkövető a tizennyolcadik életévét már betöltötte és az általa öngyilkosságra rábírt akaratnyilvánításra (legalább korlátozottan) képes passzív alany a tizennegyedik életévét betöltötte, de tizennyolcadik életévét még nem, a Btk. 162. §-ának (2) bekezdése szerinti minősített eset valósul meg.
Amennyiben a cselekmény passzív alanya (az öngyilkos) a tizennegyedik életévét sem töltötte be, vagy betöltötte ugyan, de akaratnyilvánításra képtelen, függetlenül az elkövető életkorától nem a 162. §-ban meghatározott bűncselekmény, hanem az emberölés 160. § (5) bekezdése szerinti alakzata valósul meg. Befejezettségére az 1. pont alatt írtak az irányadók.
c) Az öngyilkosságban közreműködés másik elkövetési magatartása, a más öngyilkosságához segítségnyújtás, az elkövető részéről fogalmilag a bűnsegéllyel azonosítható magatartást feltételez. Ehhez képest a segítségnyújtás lehet fizikai vagy pszichikai, történhet az öngyilkosság megkezdése előtt és az önpusztító magatartás folyamatában egyaránt, az előbbi esetben azonban nem lehet a pszichikai ráhatás öngyilkossági akaratot kialakító, hanem a már kialakult ilyen elhatározást erősítő, támogató. A segítség pedig nem nyilvánulhat meg az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartás részleges, részbeni kifejtésében, mert ez a cselekvőség emberölés.
A segítségnyújtással elkövetett öngyilkosságban közreműködést illetően a 4/b) pontban kifejtett, a passzív alanyra és az alanyra (elkövetőre) vonatkozó elhatárolási elvek azzal az eltéréssel irányadók, hogy nemcsak 14. életévét betöltött és 18. életévét be nem töltött személy öngyilkosságában, hanem a 14. életévét be nem töltött személy öngyilkosságában való ilyen közreműködéssel is a Btk. 162. §-ának (2) bekezdésében megállapított minősített eset valósul meg, minthogy a Btk. 160. § (5) bekezdésében írt törvényi tényállás elkövetési magatartása között az öngyilkossághoz segítségnyújtás nem szerepel.
Akaratnyilvánításra képtelen passzív alany esetén, minthogy az ilyen személy általában az öngyilkosságra vonatkozó akaratelhatározásra sem képes, segítségnyújtással a 162. § szerinti bűncselekmény fogalmilag nem valósulhat meg. Ilyenkor a tárgyi értelemben öngyilkosságot kimerítő tevékenység "segítése" tulajdonképpen öngyilkosságra rábírás, ami a 160. § (5) bekezdésében meghatározott emberölés megállapítására ad alapot.
A Bszi. 37. §-a (1) bekezdése szerinti ülésen a Kúria által meghozott e jogegységi határozat elsősorban az élet elleni bűncselekmények törvényi tényállásait értelmezi, elvi tartalmú megállapításai azonban a testi épséget és egészséget sértő bűncselekmények elbírálásánál is figyelembe vehetők.
A jogegységi határozatot a jogegységi tanács a Bszi. 42. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi azzal, hogy az a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve I. és II. részének helyébe lép.
Budapest, 2013. július 8.
5/1999. Büntető jogegységi határozat az előkészületi cselekmények egy- vagy többrendbeli előkészületi cselekménnyé minősítésének feltételeiről, valamint az emberölés előkészületének bűntette többrendbelinek minősítése feltételéről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1999. április 19. és június 28. napján megtartott nem nyilvános ülésen a Legfelsőbb Bíróság Bf. III. számú ítélkező tanácsának kezdeményezése alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A törvény külön rendelkezése szerint büntetendő előkészületi cselekmények [Btk. 18. § (1) bek.] általában attól függően minősülnek egy- vagy többrendbeli előkészületnek, hogy az előkészületi cselekmények alanyának célja egy vagy több bűncselekmény elkövetésére irányul.
2. Az emberölés előkészületének bűntette [Btk. 166. § (3) bek.] többrendbelinek minősül, ha az alanyának célja több ember megölésére irányul.
INDOKOLÁS
I.
1. A Legfelsőbb Bíróság Bf. III. számú ítélkező tanácsa az 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt okból jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezte a több ember megölését célzó előkészületi cselekmény helyes jogi minősítése tárgyában. Ezzel egyidejűleg a Bszi. 29. §-ának (2) bekezdése alapján a jogegységi határozat meghozataláig a Bf. III.249/1999/2. szám alatt folyamatban levő ügyben a másodfokon folyó büntetőeljárást felfüggesztette.
Az ügyben a Fővárosi Bíróság mint elsőfokú bíróság a 4. B.114/1997/23. számú, 1997. november 27-én kihirdetett ítéletével S. V. vádlottat emberölés előkészületének bűntette és magánlaksértés vétsége miatt 3 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Egyidejűleg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13. B.XIII.21.771/1993. számú ügyében a vádlottal szemben alkalmazott próbára bocsátást megszüntette.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő felmentésért fellebbezett.
Az első fokú ítélet az emberölés előkészületének bűntettét a következő tényállás alapján állapította meg:
A vádlott elhatározta, hogy R. I. MOL-részvényeinek a megszerzése érdekében bérgyilkost fogad R. I.-nek, a feleségének és a kiskorú gyermekének a megölésére. Ezért kapcsolatba lépett Z. I.-val, és közölte vele, hogy R. I.-t és családját meg kellene ölni. Z. I. látszólag hajlandónak mutatkozott a megbízást elvállalni, és P. A.-hoz fordult, aki a terhelttel folytatott további megbeszélések során külföldi bérgyilkosnak adta ki magát. 1996. október 31-én P. A. - megegyezés szerint - a vádlott által az ezért felajánlott hatmillió forint ellenében vállalkozott a három személy megölésére.
Z. I. és P. A. azonban csak látszólag vállalkoztak a megbízás teljesítésére, arról a nyomozó hatóságnak beszámoltak, így az ölés végrehajtására nem került sor.
2. A jogegységi eljárás lefolytatására irányuló kezdeményezés hivatkozik arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Bf. IV. számú ítélkező tanácsa, hasonló tényállás alapján, a Bf.IV.1254/1998. számú határozatában a következő álláspontra helyezkedett:
A Bf. IV. számú tanács nem értett egyet a legfőbb ügyész képviselőjének - az emberölés előkészületének sui generis bűncselekmény jellegére hivatkozó és abból levezetett - azzal az álláspontjával, amely szerint az emberölés előkészülete bűntettének a rendbelisége a sértettek számához igazodik, és a több sértettel szemben kifejtett előkészületi magatartás, különös törvényi rendelkezés hiányában, nem foglalható egységbe.
A Bf.IV.1254/1998/3. számú határozatban kifejtettek szerint:
"A bűncselekmény megvalósulási folyamatának szakaszokra bontása a felelősség előrehozásánál, szakaszokhoz igazított súlyozásánál, azok elhatárolásánál bír jelentőséggel, azoknál a bűncselekményeknél, ahol büntetőjogi szempontból értékelt stádiumok különíthetők el.
A szándékos bűncselekmény kifejlődésének három értékelhető szakasza a törvényi tényálláshoz való viszonyukban különbözik egymástól. Ehhez képest az előkészület az első stádium, amellyel az elkövetőnek a bűncselekményre irányuló szándéka és magatartása tetten érhető. Az előkészületet a törvény általános jelleggel nem rendeli büntetni, hanem csak akkor, ha a Btk. Különös Része erre kifejezetten utal". "...A büntetendő előkészületet, mint amilyen az emberölés előkészületének a bűntette is, az jellemzi, hogy a jogi tárgyat veszélyeztető volta kizárólag a befejezett bűncselekményhez való viszonyából fakad.
A törvényi tényállások a törvény Különös Részében meghatározott befejezett tettesi cselekményt határozzák meg. Minthogy a kísérlet a bűncselekmény szándékos végrehajtásának megkezdése, az előkészület kívül esik a tényállás keretein, ezáltal a konkrét bűncselekmény tárgyi oldalának egyetlen elemét sem valósíthatja meg, merítheti ki az előkészületi magatartás. Ezért hangsúlyozni kell, hogy a törvényi tényálláshoz az előkészületi cselekmény még nem tartozik hozzá, vagyis az előkészülettel nem a bűncselekmény tényállásában, fogalmi meghatározásában szereplő tényállási elemek valamelyikét valósítja meg az elkövető. Így cselekményét nem a tényállásszerűség, hanem csupán a diszpozíció, illetve annak elemei jellemzik.
Az emberölés előkészületének bűntettét a törvény az emberölésre vonatkozó törvényhely keretén belül helyezi el, külön megnevezéssel nem illeti. A Btk. 166. §-ának (3) bekezdésében meghatározott ezen büntetendő előkészületi cselekmény tartalmában a Btk. 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre épül, semmilyen korlátozást nem tartalmaz.
A legfőbb ügyész képviselőjének érvelésével ellentétben, az emberölés előkészületének bűntette nem értékelhető sui generis, önálló befejezett bűncselekményként, s erre tekintettel a sértettek száma sem létesít valóságos alaki halmazatot."
II.
A Legfelsőbb Bíróság Bf. III. számú ítélkező tanácsa azért függesztett fel az I/1. ügyben a büntetőeljárást, mert a Bf. IV. számú tanács jogkérdésben kifejtett - idézett - álláspontjától el kíván térni.
A Bf. III. számú tanács álláspontjának lényege a következő:
A Btk. 17. §-ának és 18. §-ának az egybevetéséből következik: az előkészület és a kísérlet lehetséges és egymásra következő megelőző stádiuma valamely szándékos befejezett bűncselekménynek. Az előkészület ugyan nem feltétlenül szükséges valamely bűncselekmény kísérleti szakaszba lépéséhez, viszont - elvben - olyan bűncselekménynek is lehet előkészülete, amelynek kísérlete nincs (pl.: egymozzanatos immateriális bűncselekmény). Az előkészület büntethetőségéhez azonban - szemben a kísérlettel - az szükséges, hogy a büntetőtörvény Különös Része büntetni rendelje. Az előkészület esetében arról van szó, hogy bizonyos jogtárgyak tekintetében - a védelemhez fűződő társadalmi érdek rendkívüli fontosságát felismerve - a jogalkotó a tényállásszerű kísérletet megelőző, de a jogtárgy veszélyeztetését már magában hordozó magatartást is a büntetőjogi üldözés alá vonja.
Az előkészület és a kísérlet között a lényegbe vágó különbséget az jelenti, hogy míg valamely bűncselekmény kísérlete a különös részbeli törvényi tényállásban meghatározott elkövetési magatartás kifejtésének a megkezdésével valósul meg, addig az előkészületet kimerítő elkövetési magatartás kívül esik a törvény különös részében meghatározott törvényi tényálláson, mert az előkészület megállapítását lehetővé tevő elkövetési magatartások körét a Btk. Általános Része [18. § (1) bek.] határozza meg. (Nem valamely Különös Részben meghatározott bűncselekmény előkészületéről, hanem sui generis bűncselekményről van szó akkor, ha a Különös Részben megállapított törvényi tényállás elkövetési magatartásként valamely, egyébként az előkészület körébe illeszkedő magatartást határoz meg. Ebben a tekintetben a Bf. IV. számú tanács álláspontjával egyet kell érteni, ám ebből az álláspontból nem következik, hogy az előkészület mindig egységként lenne értékelendő.)
A büntetendő előkészület - az előzőekben kifejtett, az elkövetési magatartásban megnyilvánuló különbözőség dacára - mindig valamely a Különös Részben meghatározott bűncselekménynek az előkészülete; az előkészület nem általában létezik. Ez a megállapítás abból vonható le, hogy az egyébként büntetőjogilag rendszerint közömbös előkészületi magatartás kifejtése csak akkor tekinthető előkészületnek, ha az valamely bűncselekmény elkövetése céljából valósul meg [Btk. 18. § (1) bek.].
Valamely bűncselekmény előkészületét ugyanannak a bűncselekménynek kísérletével, illetőleg befejezett alakzatával (az elkövetési magatartás eltérő volta ellenére) az elkövető szándéka, mégpedig az egyenes szándéka köti össze: előkészülete csak szándékos bűncselekménynek lehet, a Különös Részben tételezett bűncselekmény elkövetése céljából kell az előkészület elkövetési magatartását kifejteni, az előkészület megvalósulása a cselekménynek kísérleti szakba fejlődése esetén egyenes szándékkal való elkövetést involvál.
Mindebből következik: a Különös Részben meghatározott bűncselekménynek a büntetni rendelt előkészülete elválaszthatatlanul kapcsolódik ahhoz a bűncselekményhez, amelynek a megvalósítását célozza, és - az elkövetési magatartás különbözőségétől eltekintve - magában rejti mindazokat az ismérveket, amelyek a célba vett befejezett bűncselekményt jellemzik.
A büntetőtörvény által büntetni rendelt előkészület is megfelel a bűncselekmény általános fogalmának. Nevezetesen: tényállásszerű (diszpozíciószerű) - a diszpozíciót a Btk. 18. §-ának (1) bekezdése írja le -, jogellenes (társadalomra veszélyes) és bűnös cselekmény. Nincs indok arra, hogy azok az általános elvek, amelyek minden bűncselekményre vonatkoznak, a büntetendő előkészület esetében ne érvényesüljenek.
Ilyen általános elv az, mely szerint ahol a sértettek számának jelentősége van - a sértettek számának megfelelően - többrendbeli bűncselekmény valósul meg, kivéve azokat az eseteket, amikor ezt a törvényi (különös részi) megfogalmazás kizárja [pl. a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek (Btk. 171. §) "más vagy mások" lehetnek a sértettjei, tehát adott esetben akár több személy, de az utóbbi esetben is egyrendbeli bűncselekményt kell megállapítani].
A szóban levő esetben ilyen kivételre utaló megfogalmazást a törvény nem tartalmaz, tehát több sértett életét célba vevő előkészület többrendbeli emberölés előkészülete.
Ha tehát az előkészületi magatartás arra irányul, hogy a befejezett bűncselekmény több sértett sérelmére valósuljon meg, előkészületi szakaszban maradása esetén is, a halmazati szabályoknak megfelelően, többrendbeli bűncselekményt kell megállapítani.
Ezek az általános érvek irányadók az emberölés előkészülete és a befejezett emberölés viszonyában is. Több ember megöléséhez igen gyakran az előkészületi magatartásnak a többszörös kifejtése szükséges (pl. több sértett megöléséhez sértettenként külön-külön kell az elkövetésre felhívni, sértettenként kell az elkövetésben megállapodni; több ember megöléséhez több lőszert kell beszerezni stb.). Azokban az esetekben viszont, amelyekben az előkészületi magatartás egyszeri kifejtésével is lehetőség van több ember életének a kioltására (pl. egyetlen kést beszerezve több embert is meg lehet ölni): a több ember életének a kioltását célzó szándék eredményezi azt, hogy az egyszeri, azonos előkészületi magatartás valamennyi sértett sérelmére megvalósuló emberölés előkészületének legyen tekintendő. Míg az utóbbi esetben az előkészületi magatartással a több sértett életének a célzatos veszélyeztetése önmagában, addig az előző esetben a Btk. 18. §-ának (1) bekezdésébe illeszkedő elkövetési magatartás többszörös megvalósulása is az emberölés előkészületének a célba vett sértettek számához igazodó többrendbeli emberölés előkészületeként való értékelését igényli.
Felvethető, hogy a több ember megölését célzó, egyébként tényállásszerű emberölés előkészülete nem tekinthető-e egyrendbeli bűncselekménynek azon az alapon, hogy maga a befejezett bűncselekmény mint több emberen elkövetett emberölés is egyrendbeli.
A több emberen elkövetett emberölés - a kellő súlyú büntetés kiszabhatósága érdekében - törvényi egység; a megállapítása legalább két, önmagában is emberölésnek értékelendő bűncselekménynek a megvalósulását feltételezi. Az emberölés előkészületét büntetni rendelve viszont a törvény nem teremt törvényi egységet több tényállásszerű előkészületi cselekmény között. Ennek egyenes következménye az, hogy a több ember életének a kioltását célzó előkészület annak ellenére többrendbeli bűncselekmény, hogy a befejezett emberölés (a törvényi egység folytán) egyrendbeli minősített emberölés lenne. Az egyrendbeliként való értékelése elenyésztetné az ilyen cselekmény társadalomra veszélyességében megnyilvánuló azt a többletet, amelyet több ember életének a veszélyeztetettsége jelent.
A fentieken túl további érvek is amellett szólnak, hogy a több ember életének a kioltását célzó előkészületi cselekmény a sértettek számának megfelelő rendbeli emberölés előkészülete:
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a kísérletbe, illetőleg a befejezett bűncselekménybe ugyanennek a bűncselekménynek az előkészülete beolvad. Ha egyrendbelinek értékelnénk a több ember megölését célzó előkészületet, az előkészület továbbfejlődése folytán egy sértett megölése (annak kísérlete) esetén is megtörténne a beolvadás, nem nyílna lehetőség a további sértett(ek) tekintetében az emberölés előkészületének a halmazatban történő megállapítására, így ez az előkészületi magatartás értékelés nélkül maradna.
*
A nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője azzal az állásponttal értett egyet, amely szerint az emberölés előkészületének bűntettét többrendbelinek kell minősíteni, ha az előkészület több ember megölésére irányul.
III.
A jogegységi tanács a Btk. rendelkezéseit és a bűncselekmény tanának tételeit alapul véve alakította ki álláspontját az I. és a II. pontban ismertetett jogkérdésben, amelyet a Legfelsőbb Bíróság tanácsai eltérően ítéltek meg. Nem szorítkozott azonban az emberölés előkészületének problémakörére, hanem általánosságban elemezte a bűncselekmény előkészületével kapcsolatos bűnhalmazati kérdéseket.
1. A bűncselekmény [Btk. 10. § (1) bek.] törvényi ismérveit a Btk. Általános és Különös Részének rendelkezései együttesen határozzák meg. Egy konkrét cselekmény tényállásszerű, ha a Különös Részben meghatározott egyes rendelkezéseknek megfelel (ezek általában a befejezett tettesi magatartást írják le), továbbá akkor is, ha az Általános Rész rendelkezéseiben a bűncselekmény kísérletére és előkészületére, valamint a részesekre vonatkozó ismérveket (Btk. II. Fejezet II. és III. Cím) valósítja meg.
A jogegységi tanács a semleges "törvényi ismérvek" kifejezést használja, mivel a jogirodalom többféle szakkifejezéssel él, és ezeknek többé-kevésbé eltérő jelentéstartalmat tulajdonít: (törvényi) tényállás - diszpozíció; tényállásszerűség - diszpozíciószerűség stb. A jogegységi tanács azonban pusztán jogtechnikai kérdésnek tekinti, hogy ezeket a törvényi ismérveket a Btk. Általános vagy Különös Része tartalmazza-e: ha megvalósulnak (és a büntetőjogi felelősség más feltételei is megvannak), a cselekmény bűncselekmény.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének lényeges különbségek a büntetőjogi felelősségnek a Btk. Általános Részében, illetve a Különös Részében meghatározott feltételei között. Ilyen különbség az, hogy a Btk. rendelkezései a Különös Részben az egyes bűncselekmények elkövetési magatartását írják le, az Általános Részben pedig a Btk. 18. §-ának (1) bekezdése semleges (önmagukban büntetőjogilag közömbös) magatartásokat nyilvánít előkészületi cselekményeknek, ha azokat "bűncselekmény elkövetése céljából" fejtik ki.
2. Az eddigiekből következik, hogy a Btk. Általános Részének rendelkezéseit és általában a bűncselekmény tanának (ezen belül az egység-többség tanának) tételeit az előkészületre is alkalmazni kell, de "értelemszerű" eltérésekkel. Így például, mivel az előkészület alanya még részben sem valósítja meg annak a bűncselekménynek az elkövetési magatartását, amelyre az előkészület irányul, a bűncselekmény elkövetésének előkészületi szakaszában nem lehet tettesek és részesek között különböztetni, s egy előkészületi cselekménynek nincs kísérlete.
Ellenben az előkészület szakaszban maradó bűncselekménynek is van passzív alanya (sértettje). Az önmagukban büntetőjogilag közömbös előkészületi cselekmények, amelyeket azonban bűncselekmény elkövetése céljából valósítanak meg, veszélyeztetik a sértett jogait és érdekeit, bár távolabbról, mint a kísérlet szakaszába jutott vagy a befejezett bűncselekmény.
3. Az előkészület csak a törvény külön rendelkezése szerint büntetendő, mégpedig egy-egy különös részi rendelkezésben meghatározott bűncselekmény előkészülete, illetve kivételesen - a Btk. 18. §-ának (1) bekezdésében felsoroltak közül - csak egyes előkészületi cselekmények. Lehetséges továbbá az is, hogy a törvény Különös Részének rendelkezése olyan cselekményeket nyilvánít önálló, ún. sui generis bűncselekménynek, amelyek fogalmilag előkészületi jellegűek [szerepelnek a Btk. 18. §-a (1) bekezdésének felsorolásában; lásd pl. a hamis tanúzásra felhívást (Btk. 242. §)]. Az ilyen sui generis bűncselekményekre nem az előkészületre irányadó, hanem ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint más, a Különös Részben meghatározott befejezett bűncselekményekre.
A jogegységi tanács tehát nem ért egyet azzal a felfogással, amely a bűncselekmény előkészületét általában tekinti sui generis bűncselekményi alakzatnak.
4. Az egység-többség tanának elvei és az azokon alapuló bírói gyakorlat általában akkor is irányadó, ha a bűncselekmény csak a (büntetendő) előkészület szakaszáig jut el, azonban "értelemszerű" eltérésekkel.
a) A Btk. 18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott előkészületi cselekmények egyszeri megvalósítása rendszerint a természetes egység keretében marad akkor is, ha térben és időben elkülönülő részcselekményekből tevődik össze (pl. valaki a bűncselekmény elkövetésére mást felhív, majd a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges eszközöket megszerzi stb.). A részcselekményeket egységbe forrasztja, hogy "ugyanannak a bűncselekménynek az elkövetése céljából" történnek.
b) A folytatólagosság megállapítása akkor sem indokolt, ha az előkészületi részcselekmények között a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében leírtakhoz hasonló kapcsolat ismerhető fel.
c) Kivételesen többrendbeli előkészület megállapítására kerülhet sor, ha az előkészületi cselekmények között eltelt hosszabb időből és más körülményekből megállapíthatóan az előkészület alanya a bűncselekmény elkövetésének céljával felhagyott [bár a büntethetősége a Btk. 18. §-ának (2) bekezdése alapján nem szűnt meg], majd ezt a célt újból kitűzte.
5. Az előkészületi cselekmény - a 4/ c) pont szerinti kivételt nem tekintve - a jogegységi tanács álláspontja szerint ahhoz képest minősül egy- vagy többrendbeli előkészületnek, hogy az előkészületi magatartás alanyának célja egy vagy több bűncselekmény véghezvitelére irányul-e.
a) A minősítés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a célul tűzött több bűncselekményt egy vagy több elkövetési magatartással tervezi-e megvalósítani, illetve a célba vett bűncselekmények alaki vagy anyagi halmazatban állnának-e egymással.
b) Ebből következik: ha a sértettek számának jelentősége van abból a szempontból, hogy a célba vett bűncselekmény egy- vagy többrendbelinek minősülne-e, ennek megfelelően minősül egy- vagy többrendbelinek a bűncselekmény előkészülete is. Tehát például az emberölés előkészületének bűntette [Btk. 166. § (3) bek.] többrendbeli, ha az előkészület több ember megölésére irányul. Nincs jelentősége viszont annak, hogy a több emberen elkövetett (befejezett, illetve megkísérelt) emberölés - a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének f) pontja szerint - egyrendbeli bűncselekmény lenne (törvényi egység).
6. Az általánosan elfogadott halmazati szabályok szerint, ha a bűncselekmény (legalább) kísérleti szakba jut, emellett ugyanannak a bűncselekménynek az előkészületét nem lehet bűnhalmazatban megállapítani (az előkészületi cselekmény önállótlan részcselekménynek tekintendő, az anyagi halmazat látszólagos). Más a helyzet azonban, ha az előkészület több bűncselekmény elkövetésére irányul, s ezek közül nem mindegyik jut el (legalább) a kísérlet szakaszáig (pl. az előkészület célja több ember megölése, de közülük csak egyet ölnek meg). Ilyenkor a befejezett emberölésnek (az emberölés kísérletének) és az emberölés előkészületének halmazata létesül.
A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. §) - a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és döntését a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Budapest, 1999. június 28.
BH 2022.10.257 I. Az emberölés mulasztásos változata vegyes mulasztásos bűncselekmény, amelynek a megvalósulásához - a mulasztáson felül - eredmény bekövetkezése is szükséges.
Elkövetési magatartásként a mulasztás nemtevést jelent, olyan passzív magatartást, amely mindig valamely kötelesség viszonyában áll.
Mulasztás címén is csak akkor vonható valaki felelősségre, ha a mulasztás akaratlagos, okozatos és jogellenes.
A mulasztással elkövetett emberölés esetében a terheltet speciális jogi kötelesség terheli, az eredmény beállását elhárító magatartás kifejtése. Ez esetben ugyanis a kötelességszerű magatartás kifejezett, a sértett személyére konkretizált rendeltetése, hogy beavatkozzon a kialakuló okfolyamatba, megszakítsa azt [Btk. 160. § (4) bek.; 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (4) bek.].
II. A szülő gyermeknevelést övező szabadsága - saját meggyőződésére vagy a gyermek érdekére történő hivatkozása - nem vezethet oda, hogy az orvostudományban uralkodó felfogásokkal s a legalapvetőbb erkölcsi normák parancsával ellentétes magatartást tanúsítva, döntésével visszafordíthatatlan veszélynek, végső soron halálnak tegye ki gyermekét.
Amennyiben az elkövető a K-vitamin sértett részére történő beadását sorozatosan megtagadja, nemcsak a nemzetközi és uniós normákban, valamint az Alaptörvényben is deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot nem biztosítja számára, hanem a legkiemelkedőbb értéktől, az élethez, az emberi méltósághoz való jogától fosztja meg gyermekét [Alaptörvény I. cikk (1) bek., II. cikk; 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 16. § (2) bek. a) pont].
III. Aki a vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyásával megkérdőjelezi az orvosok által kötelezően alkalmazandó újszülöttellátás vérzékenység kialakulása kockázat kiküszöbölő hatását - visszautasítva azt -, ezáltal teljes mértékben magára veszi a döntés felelősségét.
A bűnösség a rágondolás hiányában állapítható meg; azaz az elkövető az eredményt azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna [korábbi Btk. 14. §].
[1] A törvényszék a 2020. február 6-án kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet emberölés vétsége [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (4) bek.] miatt 1 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az előzetes mentesítésről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. június 2-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján kiegészített, pontosított tényállás a következő:
"Az I. r. terhelt a gyermekkorában, majd később szerzett rossz tapasztalatai miatt hosszabb ideje szkeptikus a magyar egészségügyi ellátással szemben. Rendszerkritikus véleményét - egyebek mellett a kötelező védőoltások ellen felszólalva - a vádidőben előadások keretében hangoztatta, illetve hipotéziseit a világhálón is megfogalmazta.
A II. r. terhelttel 2007 novemberében ismerkedtek meg, majd rövid időn belül, 2008 tavaszán házasságot kötöttek. D.-n éltek együtt és vállalták 2010. augusztus 5. napján született első, L. utónevű gyermeküket.
Hasonlóan vágyott gyermekként fogant - 2012 februárjában - a későbbi L. E. sértett. A várandóság idején nem vettek részt rendszeres terhesgondozáson, először csak 2012. augusztus 28. napján fordultak magánorvoshoz, aki ultrahangvizsgálatot követően a magzatnál mindent rendben talált.
Az anya első gyermekét is otthonszületéssel kívánta világra hozni, de végül szükséges volt a kórházba szállítás, ahonnan még az újszülött teljes körű ellátása előtt távoztak, és második gyermeküknél is otthonszülést terveztek.
Ebből a célból az I. r. terhelt 2012 szeptemberében felvette a kapcsolatot M.-Z.-né V. F. L. szülésznővel, aki otthonukban látogatta meg a szülőket 2012. október 9. napján, és megállapodtak, hogy vállalja, hogy az intézeten kívüli szülésnél szülésznőként segédkezik. Ehhez azonban szükség volt terhesgondozási kiskönyvre, amelyet a védőnőtől 2012. november 7. napján igényeltek, és hogy meg is kapják, aznap É.-n gyermekorvosnál jártak, aki az újabb ultrahangvizsgálatot követően veszélyeztetett terhességet állapított meg.
Ahogy korábban és utóbb született gyermekük esetében is a terheltek igyekeztek gyermekeiket távol tartani a magyar egészségügyi ellátástól, csak szükség esetén, ha az elkerülhetetlen volt, fordultak bizalmatlanságukban orvoshoz. Hasonló okból a védőnői szolgálatot is visszautasították. Meg voltak győződve arról, hogy maguk jobban tudják, hogy mely akár kötelezően előírt eljárás szolgálja, vagy éppen károsítja az egészséget.
L. E. sértett születését várva már határozott elképzelésük volt, hogy mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülötteknek, mert természetes úton, a köldökzsinóron keresztül a méhlepényből a születéskor, illetve az anyatejes táplálással az anya készleteiből mindenkor elegendő mennyiség kerül a szervezetükbe. A művi K-vitamin-pótlás és az azt hordozó Konakion természetellenes, ócska, szintetikus készítmény, melyet az orvoslás a véralvadáshoz téves fikcióként alkalmaz és ír elő.
Elképzelésüknek megfelelően a szülés körülményeit átbeszélve tisztázták a szülésznővel, hogy semmilyen művi anyag beadáshoz nem járulnak hozzá, így az antibiotikumos szemcseppről sem gondoskodnak, de a K-vitamin beadását is elutasítják.
Ilyen előzmények után M.-Z.-né V. F. L. szülésznő közreműködésével 2012. november 12. napján, Sz.-en, intézeten kívül megszületett L. E. sértett, melyre a törvény addigra lehetőséget biztosított és kellőképpen szabályozott. A szülés problémamentesen alakult, a gyermek egészségesen jött a világra, de az előzetes megállapodásnak megfelelően sem ekkor, sem a 24 órás - kötelező - újszülöttgyógyászati vizsgálatkor nem kapott K-vitamin-pótlást.
A K-vitamin-profilaxist az akkor (2008. évtől) hatályos szakmai protokoll, a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium a következők szerint szabályozta: érett újszülöttek kapjanak szájon át a születéskor 2 milligrammot, egy hét múlva megint 2 milligrammot, majd havonta 2 milligrammot kizárólagos anyatejes táplálás mellett, egészen addig, míg a vegyes táplálkozásnál a tápszer vagy főzelék aránya meghaladja az összmennyiség 50%-át. Az orvosszakmai szabály abból indult ki, hogy a méhlepényből (placentából) nem kerül át megfelelő mennyiségben K-vitamin a gyermek szervezetébe és a pótlást a kizárólagos anyatejes táplálkozás sem biztosítja, így az újszülöttek vérében a K-vitaminfüggő faktorok aktivitása nem megfelelő, a művi pótlás ezért szükséges ahhoz, hogy a májban kifejtve hatását a faktorok szintézisét és a véralvadást rendezze.
Ha nem is ilyen rendszerben, de a K-vitamin-pótlás több évtizedre visszamenőleg nem csak Magyarországon, de a világ más országaiban is bevett evidencia.
Az elmaradt adagolás okán is az újszülöttgyógyász a 24 órás státuszvizsgálatkor szóban és írásban is felhívta a szülők figyelmét arra, hogy a Konakion beadásáról, a K-vitamin pótlásáról és az ebben az életkorban kötelező szűrővizsgálatokról a gyermek 5 napos koráig gondoskodjanak.
A tájékoztatáskor jelen volt mindkét terhelt, azt látszólag a kötelező védőoltásra vonatkozó kioktatással együtt tudomásul vették, de valójában követni nem kívánták, ahogy azt az újszülöttgyógyásznak a szülésznő már előzetesen jelezte.
Nem akarták és nem is végeztettek el semmilyen vérvétellel járó szűrővizsgálatot; mivel azt ártalmasnak tartották, elutasították és egyáltalán nem állt szándékukban kötelező védőoltást adatni gyermeküknek, ahogy a szükségtelennek vélt K-vitamin pótlásáról, úgy más szintetikus vitamin, a 2 hetes kortól előírt D-vitamin pótlásáról sem gondoskodtak.
Gyermekorvoshoz a számukra előírt 5 napon belül nem mentek, csupán telefonon vették fel a kapcsolatot dr. M. G. házi gyermekorvossal, aki bár így értesült az otthonszülésről - jogszabályi kötelezettsége, a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 4. § (3) bekezdés b) pontjában írtak ellenére - sem látogatta meg személyesen a gyermeket 7 napos életkoráig, őt rendelőjében kizárólag 2012. december 4. napján fogadta.
Ekkor őt megvizsgálta, de a kötelező szűrővizsgálatokat és a K-vitamin - immár második periódusban is elmaradt - pótlását sem ejtette meg, s ha írt is fel bármiféle receptet, a szülők az azon szereplő vitaminkészítményeket, a K- és D-vitamin pótlására nem váltották ki.
Bár a terheltek mindvégig tisztában voltak azzal, hogy a K-vitamin művi pótlása azért szükséges, mert az a véralvadási képességet erősíti, de azt már bizonyíthatóan nem tudták - mert a tőlük elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztva a K-vitamin művi pótlásának sorozatos visszautasítása előtt nem győződtek meg arról -, hogy a K-vitamin művi pótlásának elmaradása az újszülöttek esetében számottevően megnöveli a vérzékenység kialakulásának esélyét, amely az ilyen esetek 30-60%-ában életveszélyes koponyaűri vérzéssel társul, és így potenciálisan az újszülött halálához vezet. A K-vitamin profilaxis szakmai protokolljának újszülöttgyógyászati bevezetését és rutinszerű, minden orvos számára kötelező alkalmazását is ez a kutatási eredményeken alapuló tudományos álláspont tette indokolttá. E, saját figyelmetlenségük okozta ismerethiány miatt abban a téves feltevésben voltak, hogy a K-vitamin művi pótlása szükségtelen, mert az anyatejes táplálás miatt a gyermekük egészségének megőrzéséhez az már felesleges, és ezért utasították vissza mind a sértett születésekor, mind az újszülöttgyógyászati ellátása során, mind pedig a házi gyermekorvosi vizsgálat alkalmával a K-vitamin készítményt tartalmazó Konakion beadását, továbbá maguk sem gondoskodtak erről.
Az összesen három alkalommal esedékessé vált K-vitamin-pótlás elmaradása miatt, továbbá mert a születéskor az anyai szervezetből átkerült vitaminmennyiség elégtelen volt, és a téli időszakban az anyatejes táplálás sem volt vitaminokban megfelelően gazdag, L. E. sértettnél vérzékenység alakult ki, majd 2012. december 27. napja és 2012. december 31. napja között - pontosabban be nem határolható időben - koponyaűri vérzés kezdődött.
A vérzéses betegség nem eredményezett azonnal látványos tüneteket, az édesanya csak aluszékonyságot, bágyadtságot és azt tapasztalta, hogy a csecsemő sűrűbben és többet bukik.
Mivel d.-i otthonukban a fűtés nem készült el időre, 2013. január 1. napján a II. r. terhelt és gyermekei É.-n, az L. utca 18. szám alatt ismerőseiknél, Cs.-né V. M.-nél és Cs. Z.-nél vendégeskedtek. Oda őket az I. r. terhelt vitte át a délelőtt folyamán, majd dél körül ő hazatért, hogy a hátralévő munkálatokat befejezze. A II. r. terhelt a vendégségben is csak a fentiekre panaszkodott, miközben a gyermek állapota nem tűnt kétségbeejtőnek.
Így volt ez egészen addig, amíg 17 óra 30 percét megelőzően az addig nyögdécselő sértett nagy intenzitással, sugárban nem hányt és át kellett öltöztetni. Az anya kétségbeesett, és az ekkor már szintén Cs.-éknél tartózkodó T.-né S. M.-en keresztül, mert neki telefonja nem volt, 17 óra 31 perckor értesítette az I. r. terheltet. Ő különösebb aggodalomra nem látott okot, de azt határozottan visszautasította, hogy a gyermeket orvoshoz vigyék.
Nem sokkal később, 17 óra 42 perc előtti időben a gyermek az újabb szoptatást követően ismételten hányt, ezúttal kevesebbet, az akkor fogyasztott tartalmat, melyről az I. r. terhelt telefonon ugyancsak értesült, de az orvosi segítségkérést elhárította.
Ennek ellenére a gyermekét féltő II. r. terhelt kérésére a vendéglátók fia, Cs. G. felhívta az é.-i orvosi ügyelet, majd abban maradtak, ha a gyermek állapota romlik, újból telefonálnak és kihívják a gyermekorvost.
L. E. sértett állapota nem javult, harmadszor 19 óra után hányt, ezúttal is sugárban, de ekkor már vér is megjelent a hányadékban. Cs.-né V. M. többször, rövid telefonhívásokkal sürgette az I. r. terheltet, aki 19 óra 30 perc körüli időben érkezett meg, és igyekezett családját megnyugtatni, az orvos kiértesítését elhárítani, de látva gyermeke állapotát, kiszáradásától tartva végül beleegyezett, hogy hozzá a házigazdák 21 órakor az ügyeletes gyermekorvost kihívják.
Dr. K. E. M. gyermekorvos és B. L. gépkocsivezető 21 óra 10 perckor érkeztek a helyszínre, majd 21 óra 39 perckor értesítették a mentőszolgálatot. Szinte egy időben, 22 óra 12 perckor, majd 22 óra 13 perckor két mentőegység érkezett, majd a gyermekrohammentők 22 óra 40 perckor infúzió bekötését követően indultak a sértettel a gyermekgyógyászati klinikára.
Időközben a gyermek állapota rohamosan romlott: még az é.-i helyszínen nála sápadtság, szürkeség, a bőr lazasága, a pupilla eltérése, a száj lebiggyedése, csillapíthatatlan külső hámsérülésből eredő fülvérzés volt tapasztalható, s kutacsa feszességére az ügyeletes orvos is felfigyelt. Súlyos állapotúnak tűnt, zavartnak, de a laikus számára nem tükrözött mindez életveszélyes állapotot, az ügyeletes és a mentősök is elsődlegesen a kiszáradástól tartottak.
Valójában a diffúz vérzés a koponyaűrön belül több helyütt, de a keményburokban, illetve a pókhálóhártya alatt is már a gyermeknél kivérzett állapotot idézett elő, mikor 23 óra 20 perc körüli időben a kórházba vele megérkeztek. Szakszerű orvosi ellátással, vérplazmával és K-vitamin adagolással a klinikán a vérzést megállították, majd az annak okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.
Nála a koponyaűri nyomásfokozódás az agyállomány beékelődéshez, keringési és légzési elégtelenséghez vezetett. Halálát az életjelenségek - köztük az agytörzsi reflexek - hiányában 2013. január 8. napján 12 óra 46 perckor állapították meg.
Az I. r. és a II. r. terheltek mulasztása, mellyel követett teóriájukhoz ragaszkodva anélkül, hogy a tőlük elvárható körültekintést tanúsítva a lehetséges következményekről - így a halálos eredményről - meggyőződtek volna, visszautasították a művi K-vitamin-pótlásban testet öltő ellátást és maguk sem gondoskodtak arról, hogy gyermekük részére a szükséges K-vitamin-pótlás megtörténjen, közvetetten hozzájárult a sértettnél a K-vitaminhiány okozta vérzékenység kialakulásához, mely már közvetlenül vezetett a halálához.
L. E. sértett élete idejekorán érkezett orvosi segítséggel, amikor még a vérzés dinamikája nem eredményezett visszafordíthatatlan folyamatot, elhárítható lett volna, de ekkor még a gyermek szülők és laikusok által észlelt állapota, valamint a betegség tünetei nem voltak oly mérvűek, hogy a késedelmet nem tűrő segélykérés tőlük elvárható lett volna.
[4] Következetes ítélkezési gyakorlat, hogy a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartozóként kell tekintetbe venni minden, a határozat indokolásának bármely részében rögzített ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésébe esik (BH 2006.392.).
[5] Az ítéletszerkesztés folytán az elsőfokú ítélet indokolásának más részében lévő, valamint a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményének értékelésekor tett következő ténymegállapítások a tényálláshoz tartozók:
- A terheltek tudtak a születés előtt a K-vitamin-adagolás orvosi magyarázatáról, de azzal nem értettek egyet (elsőfokú ítélet [154] bekezdés).
- Jártak házi gyermekorvosnál, aki a sértettet is megvizsgálta, de tőle nem és később a szülőktől sem kapott a gyermek vitaminkészítményt (elsőfokú ítélet [154] bekezdés).
- Az újszülött azért nem kapott a születéskor K-vitamin-pótlást, mert a szülők azt nem akarták, attól elhatárolódtak (elsőfokú ítélet [155] bekezdés).
- L. E. sértett a kórházba kerüléséig nem kapott K-vitamint, nála K-vitaminérzékeny faktoroknál jelentkezett véralvadási probléma, ami a megnyúlt, mérhetetlen INR értékhez vezetett. Ez jelzi, hogy a már kivérzett állapotban kórházba került gyermek nem más okból volt életveszélyben, majd ennek következménye volt az agyödéma, a beékelődés és a halál. A kettő közötti összefüggés, a csecsemő nem kapott K-vitamint, ezért az arra érzékeny faktorok szintézise nem megfelelően ment végbe, vére nem alvadt, s így az érfalakból előtörő vérzés nem csillapodhatott, hanem a gyermeknél diffúz agyvérzéshez vezetett (elsőfokú ítélet [185] bekezdés).
- Minden kétséget kizáróan tisztázható volt a sértett halálának oka: a K-vitaminhiányos állapot miatt bekövetkezett újszülöttkori vérzékenységre, annak során kialakult kiterjedt koponyaűri vérzésre, majd keringési és légzési elégtelenséghez vezető agyállományi beékelődésre vezethető vissza. A halál oka közvetlenül a kiterjedt agyvérzés volt, míg az azt kiváltó K-vitaminhiányos állapotban több tényező, így az újszülött születéskori alacsony alvadási faktorszintje, az anya téli időszak miatti K-vitaminhiányos diétája, valamint a K-vitamin művi pótlásának elmaradása játszhattak szerepet. A K-vitamin-profilaxis elmaradása és a halál között ekként közvetett oksági összefüggés állapítható meg (másodfokú ítélet [258] bekezdés).
- Tényszerűen megállapítható volt, hogy kk. L. E. sértett halálát közvetlenül K-vitaminhiány következtében fellépő kiterjedt agyvérzés, és emiatt a keringési és légzési rendszer összeomlása okozta (másodfokú ítélet [296] bekezdés).
- Ugyanakkor a K-vitamin-profilaxis elmaradása szükségszerű haláloki szerepet játszott, akár egyetlen alkalommal történő pótlás önmagában is megmenthette volna a sértett életét (másodfokú végzés [297] bekezdés utolsó mondat).
[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva, felmentése érdekében.
[7] Indokai szerint nem valósult meg bűncselekmény, és kétséget kizáró okozati összefüggés sem volt megállapítható az állítólagos magatartásuk és a halálos eredmény között.
[8] Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást az okozati összefüggés a feltételezett vitaminhiány és a halál között, hiszen szóba jöhettek más okok is.
[9] A tanúként meghallgatott orvosok valótlanul állították, hogy a kiszálláskor, illetve a mentőben és a kórházba érkezéskor azonnal rákérdeztek a művi K-vitaminadagolásra, és nemleges választ kaptak.
[10] Szerinte nem lehet kizárni, hogy a sértett halálát DNS-mutáció folytán kialakult véralvadási zavar okozta.
[11] Kifejtette, hogy sem a művi K-vitamin adagolása, sem a vitaminszintek mérése, sem pedig a csecsemő hematológiai tudományos kutatások ismerete nem tartoznak a szülői kötelezettségek körébe, ezeket nem írja elő semmiféle jogszabály. Ebből kifolyólag ezek esetleges hiánya nem is minősül mulasztásnak, így nem valósulhatott meg bűncselekmény sem.
[12] A Konakion nevű készítmény a bíróság szerint sem kötelező, hanem az egészségügyi önrendelkezési jog körébe tartozik, tehát törvény által kifejezetten megengedetten opcionális.
[13] Vitatta a bíróság azon megállapítását, mely szerint Magyarországon és a világ más országaiban is bevett evidencia, orvosszakmai protokoll a művi K-vitaminadagolás. Álláspontja szerint egyrészt nem bevett evidencia és nem is protokoll, másrészt, ha úgy volna is, az sem alapozza meg a szülői kötelezettségét. Amit a bíróság orvosi protokollnak vélt az valójában nem más, mint egy egyszerű adagolási útmutató, amely az országban a mai napig is csupán egyetlen helyen, az Sz.-i Tudományegyetem irattárában lelhető fel, ez az úgynevezett K-vitamin-profilaxis című irat. A kötelező protokollokat egyébként módszertani levelek írják elő az orvosok számára, a K-vitamin pedig nem szerepel semmiféle módszertani levélben. Ugyanakkor, ha kötelező orvosi protokoll lenne, az akkor is csak az orvosokra vonatkozó szakmai szabály lenne, amelyet a beteg, illetve annak törvényes képviselője megsérteni nem tud. Álláspontja szerint a művi K-vitaminadagolás kérdésében a mai napig sincs tudományos konszenzus. Következésképpen sem a jog, sem a tudomány nem állít olyat, hogy művi K-vitamin adagolásra lenne szükség az életben maradáshoz vagy az egészséghez.
[14] Az I. r. terhelt szerint a negligencia megállapításakor a bíróság olyan objektív és szubjektív gondossági mércét állapított meg, amely megfordítja a vonatkozó joganyag logikáját és a laikus beteg, illetve szülő kötelezettségévé teszi mindazt, ami a jogszabályok értelmében csakis az orvosok feladata és kompetenciája lehet. Ha tehát létezne is művi K-vitaminra vonatkozó protokoll, annak betartását csakis az abban megjelölt felelős egészségügyi dolgozón lehetne számon kérni.
[15] Kifejtette továbbá, hogy a bíróság által is megállapítottan a művi K-vitamin az egészségügyi önrendelkezési jog körébe tartozik, ami a teljes körű tájékoztatáson alapuló, kényszertől és fenyegetéstől mentes szabad döntési lehetőség.
[16] Vitatta, hogy visszautasítás történt volna a részéről, álláspontja szerint ez iratellenes megállapítás. Kétségbe vonta azt is, hogy a művi K-vitamin hiányának eredménye lenne a nyolc napos kórházi kezelés végén bekövetkezett halál.
Indokai szerint nem képezheti bűncselekmény tárgyát, amit az önrendelkezési jog megenged. Mivel a művi K-vitaminadagolás vagy nem adagolás törvényes jog, így ennek kapcsán nem lehetett volna sem gyanúsítást közölni, sem vádat emelni, sem bizonyítást lefolytatni, sem elmarasztaló ítéletet hozni. Egy törvényes magatartás nem válhat utóbb törvénysértővé akármilyen vélt vagy valós eredményt kapcsol hozzá bíróság. A terhére rótt magatartást valójában el sem követte, nem utasította vissza a művi K-vitamint, mindezt iratellenesen állapította meg a bíróság.
[17] Álláspontja szerint a művi K-vitamin nemadagolása azért sem minősülhet bűncselekménynek, mert nullához közeli esélye van annak, hogy miatta egészségkárosodás vagy halál következzen be. Mindezeken felül még azért sem lehet bűncselekmény, mert sem az első, sem jelen gyermekük kapcsán nem részesültek a K-vitaminnal kapcsolatos, a törvény által betegjogként nevesített teljes körű tájékoztatásban.
[18] A bíróság azzal, hogy megállapította: a művi K-vitamin nemadagolása nem bűncselekmény és az egészségügyi önrendelkezési jog körébe tartozik, tehát jogszerű, törvényes magatartás, ezzel egyben kizárta azt is, hogy bűncselekmény elkövetési magatartása lehessen. Továbbá azt is helyesen állapította meg a bíróság, hogy a nemadagolás nem veszélyeztette gyermeke életét és testi épségét.
[19] Kifogásolta, hogy az okozati összefüggés bizonyítása nélkül ítélte el a bíróság, hiszen sem azt nem sikerült kétséget kizáróan igazolni, hogy gyermeke valóban K-vitamin hiányában halálozott el, de azt sem, hogy a művi K-vitamin teljes adagolása esetén a halál nem következett volna be. Szerinte több objektív tárgyi bizonyíték is utal rá, hogy az egyszerű kiszáradás gyanúja miatt kórházba szállított sértett a beszállítás, illetve a helyszíni ügyeletes orvos általi ellátás és/vagy a kórházi ellátás idején szenvedett el traumás eredetű koponyaűri vérzést.
[20] Sérelmezte: a bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg a bíróság azt, hogy a sértett egyáltalán nem kapott művi K-vitamint, noha a háziorvos egy ampullával beadott neki 2012. december 4-én, amit a tanúvallomásokon felül az orvos közhiteles adatnak számító számítógépes nyilvántartása is igazolt.
[21] Hivatkozott arra is, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az általa benyújtott, a SOTE hematológus belgyógyász főorvosa által kiállított szakvéleményt, amely a II. r. terhelt négy éven keresztül elvégzett laborvizsgálati adatai alapján örökletes véralvadási betegséget igazolt. Álláspontja szerint gyermeke nyilvánvalóan nem vitaminhiány miatt hunyt el, és nekik egyébként nem volt tudomásuk az újszülöttkori vérzékenység nevű extrém ritka jelenségről és a művi K-vitaminról. A szakértői bizonyítás kiegészítése ellenére sem lehetett kizárni, hogy a bekövetkezett halálos eredmény oka a releváns génmutáció volt. Vizsgálnia kellett volna a bíróságnak, hogy a K-vitaminadagolás mellett kétséget kizáróan elkerülhető lett volna-e a sértett halála, ugyanis enélkül az okozati összefüggés nem állapítható meg.
[22] Mindezek alapján bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.
[23] Kérte, hogy amennyiben a Kúria a felülvizsgálati kérelmét megalapozatlannak tartaná, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést abban az esetben is változtassa meg akként, hogy azt az állam viselje.
[24] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[25] Kifejtette, hogy az indítványnak az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó bűnügyi költséget vitató, valamint a tényállást támadó részei kizártak, így azon részei, amelyek a terheltek felé elhangzó tájékoztatás megtörténtét, a sértett halálát kiváltó okként a K-vitaminhiány okozta vérzékenységet, valamint az ellátás visszautasításával összefüggésben sérelmezi a terheltek mulasztásban megnyilvánuló magatartását.
[26] Az indítványban kifejtett érvekkel szemben az irányadó tényállásból az eljáró bíróság helyes következtetést vont le a terheltek tudattartalmára. A tényállásra figyelemmel megállapítható: az I. r. terhelttől elvárható volt annak megismerése, hogy milyen jelentősége van az újszülött ellátásában a K-vitaminpótlásnak, valamint elvárható volt annak felismerése is, hogy ennek elmaradása az életét, egészségét veszélyeztető, sértő következményekkel is járhat. Amennyiben a tőle elvárható figyelmet és körültekintést tanúsítja, abban az esetben fel kellett ismernie azt, hogy a K-vitaminpótlás elmaradása, annak visszautasítása a gyermek halálát is eredményezheti.
[27] Jelen ügyben a K-vitaminpótlás hiánya is oka volt a sértett halálához vezető folyamatnak, annak elmaradása a terheltek visszautasító magatartására vezethető vissza, amely magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés meglétére helytálló konzekvenciát vont le az eljáró bíróság. Az eljáró bíróság helyes következtetést vont le az I. r. terhelt bűnösségére is, a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes.
[28] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[29] Az I. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében lényegében megismételte a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.
[30] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülésen bírálta el.
[31] A nyilvános ülésen az I. r. terhelt védője kifejtette, hogy az egészségügyi beavatkozás elfogadása és a visszautasítás joga feltételezi azt, hogy a beteget abba a helyzetbe hozza az egészségügyi szolgáltató, hogy megalapozottan dönteni tudjon az elutasítás mellett. Álláspontja szerint ez egyértelműen következik az egészségügyi törvényből.
[32] A védő szerint sem az I. r., sem a II. r. terhelt nem kapta meg az elvárt, teljes körű tájékoztatást a K-vitaminnal kapcsolatban. Hivatkozott az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban Eütv.) 13. § (1) és (2) bekezdésére, mely szerint a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra, valamint az Eütv. 134. § (3) bekezdésére, amely úgy rendelkezik, hogy a szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.
[33] Kifejtette, hogy szabályozott gondosságról, elvárhatóságról nem is lehet beszélni egy ilyen jogviszonyban, ahol az egészségügyi törvény az egészségügyi szolgáltató kifejezett kötelezettségévé teszi a mindenre kiterjedő részletes tájékoztatást, amely kötelezettségének az egészségügyi szolgáltató nem tett eleget.
[34] Az I. r. terhelt alanyi bűnössége mindezek alapján teljes egészében hiányzik. A terhére a negligencia sem állapítható meg, hiszen az egészségügyi szolgáltatónak volt tájékoztatási kötelezettsége, amelynek nem tett eleget, az I. r. terhelttel szemben pedig semmiféle szabályozott elvárhatóság nem állapítható meg.
[35] Mindezek alapján, csatlakozva a felülvizsgálati indítványban foglaltakhoz is, indítványozta az I. r. terhelt felmentését.
[36] A Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában az írásbeli indítványban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, és indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot hatályában tartsa fenn.
[37] Az I. r. terhelt a nyilvános ülésen kifejtettek szerint a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta.
[38] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa a következők szerint nem alapos.
[39] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező határozattal szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[40] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[41] A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[42] Jelen esetben az irányadó tényállás az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján kiegészített, pontosított tényállás.
[43] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[44] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő emberölés vétségét követi el, aki az emberölést gondatlanságból követi el.
[45] Ennek megfelelően a büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele az elkövető gondatlansága a cselekmény és eredmény vonatkozásában, továbbá a halálos eredmény és az elkövető cselekménye közötti okozati összefüggés.
[46] A gondatlan emberölés az objektív oldalt illetően teljesen megegyezik a szándékos emberöléssel; ami az emberölés két nemét megkülönbözteti, az a szubjektív oldalon van: ott a szándék kell, itt gondatlanság elég.
[47] Az emberölés tényállása nyitott törvényi tényállás, tevéssel és mulasztással egyaránt elkövethető. Elkövetési magatartása a tényállásszerű eredményt előidéző legkülönfélébb tevékenység, vagy annak bekövetkeztét meg nem akadályozó mulasztás.
[48] Az emberölés mulasztásos változata vegyes mulasztásos bűncselekmény, amelynek a megvalósulásához - a mulasztáson felül - eredmény bekövetkezése is szükséges. Mulasztással elkövetett materiális, eredmény-bűncselekmény; a mulasztás és az eredmény egyaránt fennáll, ezért "vegyes" mulasztásos. (Ettől különbözik a vegyes bűnösség, amelynél a "vegyes" jelleget az elkövetési magatartás és az eredmény mint minősítő körülmény eltérő tudattartalma adja.)
[49] Elkövetési magatartásként a mulasztás nemtevést jelent, olyan passzív magatartást, amely mindig valamely kötelesség viszonyában áll. Büntetőjogi jelentőséggel akkor bír - akkor tekintendő cselekvésnek és így elkövetési magatartásnak -, ha fennáll egy olyan kötelesség, amelynek a kötelezett nem tett eleget. A mulasztás tehát kötelesség megszegése, nem teljesítése, a megkövetelt akaratlagos magatartás hiánya.
[50] Vegyes mulasztásos bűncselekmény esetén az elkövető felelősségét megalapozó magatartás nem az eredményt okozza, hanem azt, hogy az eredményre vezető okfolyamat megakadályozását elmulasztja. Az elkövető kötelessége az okfolyamat érvényesülésének meggátlása, a még kialakulatlan vagy már kialakult okozati lánc megszakítása. Az okfolyamat rendjébe kötelességellenes be nem avatkozás a mulasztás.
[51] A büntetőjogilag releváns tevés mindig tiltó szabályba ütközik.
[52] Angyal Pál szerint: "De tiltva van az is, kiknek valamiként jogi kötelességük az eredmény bekövetkezését megakadályozni, a mozgásban lévő erőfolyamatot beállítani: a mulasztás az erőmegnyugvás is. Mulasztás címén is csak akkor vonható valaki felelősségre, ha a mulasztás akaratlagos, okozatos és jogellenes."
[53] "A mulasztás annak nem tevése lévén, amit valamely parancsoló szabálynál fogva meg kellett volna tenni, nyilvánvaló, hogy a mulasztásnak az eredmény előzményei sorából való gondolati kiiktatása nem azt jelenti, hogy ennek az előzménynek a helye üressé lesz, hanem azt, hogy a helyet gondolatban az a kötelezett tevés foglalja el, mely megakadályozta volna az eredmény bekövetkezését, ámde akkor az eredmény előzményei között szereplő mulasztás az eredmény feltétele, mely nélkül az eredmény vagy egyáltalán nem vagy nem úgy s nem akkor következett volna be, mint ahogy s amikor bekövetkezett."
[54] "A nemtevés egyszerűen csak erőpihentetés; a mulasztás ellenben olyasminek a nemtevése, mit meg kellett volna tenni. Mulasztani nem annyit tesz, mint semmit nem tenni, hanem valamit nem tenni. Mulasztásról csak kötelességgel szemben, jogi értelemben vett mulasztásról csak jogi kötelezettséggel szemben lehet szó." (Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1909)
[55] A mulasztás csak akkor lehet az eredménynek oka, ha jogi kötelesség megsértésében áll. Ilyen származhat egyebek mellett valamely hivatali, hivatásbeli, szerződési avagy családi viszonyból.
[56] A mulasztással elkövetett emberölés esetében a terheltet speciális jogi kötelesség terheli, az eredmény beállását elhárító magatartás kifejtése. Ez esetben ugyanis a kötelességszerű magatartás kifejezett, a sértett személyére konkretizált rendeltetése, hogy beavatkozzon a kialakuló okfolyamatba, megszakítsa azt.
[57] A gondatlan emberölés három ismérve: a bekövetkezett halálos eredmény (ténykérdés), ennek az elkövető cselekményével való okozati összefüggése (mulasztás okozatossága), e cselekményt az eredményre való vonatkozásában átfogó gondatlanság.
[58] Jelen ügyben elsőként eldöntendő kérdés, hogy az I. r. terhelt tényállásban írt magatartása akaratlagos mulasztásnak tekinthető-e; szülőként terhelte-e, és ha igen, milyen jogi kötelezettség az újszülött gyermeke egészségének megóvása, ellátása körében.
[59] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 24. cikke kijelenti, hogy "minden gyermeknek joga van arra a védelemre, amelyet őt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részéről megillet". (A dokumentumot az ENSZ Közgyűlés a XXI. ülésszakán, 1966. december 6-án fogadta el, Magyarországon pedig az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdette ki.)
[60] Az Európai Unió Chartájának 24. cikke foglalkozik a gyermekek jogaival, ezen belül is kiemelendő, hogy "a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz" (1991. évi LXIV. törvény a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről).
[61] Az Alaptörvény a családi kapcsolatok tekintetében az L) cikkében rögzíti, hogy a család alapját a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony képezi.
[62] A XVI. cikk (1) bekezdése értelmében "minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz".
[63] A XVI. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni.
[64] Az elkövetéskor hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 71. § (1) bekezdése szerint a szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni. A 75. § (1) bekezdése alapján a szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék.
[65] Az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (2) bekezdése együttesen jeleníti meg a szülők jogát, hogy gyermekeikről saját világnézetüknek és lelkiismereti meggyőződésüknek megfelelően gondoskodjanak. Elsősorban a szülők jogosultak arra, hogy döntsenek a gyermekek testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos kérdésekben. A szülők választhatnak egészségügyi szolgáltatót, oktatási intézményt, ők dönthetnek arról, hogy milyen világnézeti nevelésben részesüljenek gyermekeik. Kétségtelen, hogy az egyes egészségügyi ellátások tekintetében - ha ez lehetséges egyes alternatívák között - a szülők döntenek.
[66] Az egészségügyi ellátás igénybevételét érintő kérdéseket szintén jogszabályi szintű előírások tartalmazzák.
[67] Az elkövetéskor hatályos Eütv. 77. § (3) bekezdése szerint minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni.
[68] Kétségtelen, hogy a betegek jogai közé tartozik - többek között - az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának joga is.
[69] Az Eütv. a betegek önrendelkezési joga, így a beleegyezés és a visszautasítás joga tekintetében éles határt húz a cselekvőképes és a cselekvőképtelen betegek közé. Amennyiben a beteg cselekvőképtelen - mint jelen ügyben a sértett -, akkor a törvény sorolja fel, hogy a beleegyezés és a visszautasítás jogát ki gyakorolhatja, ki jogosult a képviseletre.
[70] Az Eütv. 16. § (2) bekezdés a) pontja alapján a cselekvőképtelen beteg helyett annak önrendelkezési jogát a törvényes képviselője gyakorolhatja.
[71] Az Eütv. 16. § (2) bekezdés a) pontja alapján, amennyiben a beteg cselekvőképtelen, a beteg törvényes képviselője jogosult a beleegyezés és a visszautasítás (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti jogának gyakorlására.
[72] Az Eütv. 16. § (4) bekezdése szerint a (2) bekezdés szerinti személyek nyilatkozata - kizárólag a 13. §-ban foglalt tájékoztatást követően - a kezelőorvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki. E nyilatkozat azonban - a 20. § (3) bekezdése szerinti eset kivételével - a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához.
[73] Nem kétséges, hogy az I. r. terheltet mint a sértett szülőjét a sértett (gyermeke) vonatkozásában objektív gondossági kötelezettség terhelte.
[74] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
- Ahogy korábban és utóbb született gyermekük esetében is az I. r. terhelt igyekezett gyermekeit távol tartani a magyar egészségügyi ellátástól, csak szükség esetén, ha az elkerülhetetlen volt fordult bizalmatlanságában orvoshoz. Hasonló okból a védőnői szolgálatot is visszautasította. Meg volt győződve arról, hogy maga jobban tudja, hogy mely, akár kötelezően előírt eljárás szolgálja, vagy éppen károsítja az egészséget.
- 2012 februárjában fogant L. E. sértett; a várandóság idején az I. r. terhelt felesége, az alapügy II. r. terheltje nem vett részt rendszeres terhesgondozáson.
- A tervezett otthonszüléshez szükség volt terhesgondozási kiskönyvre, amelyet a védőnőtől 2012. november 7. napján igényeltek, és hogy meg is kapják, aznap É.-n gyermekorvosnál jártak, aki az újabb ultrahangvizsgálatot követően veszélyeztetett terhességet állapított meg.
- L. E. sértett születését várva már határozott elképzelésük volt, hogy mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülöttnek, mert természetes úton, a köldökzsinóron keresztül a méhlepényből a születéskor, illetve az anyatejes táplálással az anya készleteiből mindenkor elegendő mennyiség kerül a szervezetükbe. A művi K-vitaminpótlás és az azt hordozó Konakion természetellenes, ócska, szintetikus készítmény, melyet az orvoslás a véralvadáshoz téves fikcióként alkalmaz és ír elő.
- Elképzelésüknek megfelelően a szülés körülményeit átbeszélve tisztázták a szülésznővel, hogy semmilyen művi anyag beadásához nem járulnak hozzá, így az antibiotikumos szemcseppről sem gondoskodnak, de a K-vitamin beadását is elutasítják.
- 2012. november 12. napján intézeten kívül megszületett L. E. sértett. A gyermek egészségesen jött a világra, de az előzetes megállapodásnak megfelelően sem ekkor, sem a 24 órás - kötelező - újszülöttgyógyászati vizsgálatkor nem kapott K-vitaminpótlást.
- Nem akarták és nem is végeztettek el semmilyen vérvétellel járó szűrővizsgálatot, mivel azt ártalmasnak tartották, elutasították és egyáltalán nem állt szándékukban kötelező védőoltást adatni gyermeküknek, ahogy a szükségtelennek vélt K-vitaminpótlásról, úgy más szintetikus vitamin, a 2 hetes kortól előírt D-vitamin pótlásáról sem gondoskodtak.
- Gyermekorvoshoz az előírt 5 napon belül nem mentek, csupán telefonon vették fel a kapcsolatot a házi gyermekorvossal, aki rendelőjében kizárólag 2012. december 4. napján fogadta őket, ekkor a sértettet megvizsgálta, de a kötelező szűrővizsgálatokat és a K-vitamin - immár második periódusban is elmaradt - pótlását nem ejtette meg.
- A sértettnél vérzékenység alakult ki, majd 2012. december 27. napja és 2012. december 31. napja között - pontosabban be nem határolható időben - koponyaűri vérzés kezdődött.
- 2013. január 1. napján a II. r. terhelt és gyermekei É.-n, az L. utca 18. szám alatt ismerőseiknél vendégeskedtek, 17 óra 30 percet megelőzően az addig nyögdécselő sértett nagy intenzitással, sugárban hányt, az anya kétségbeesett, 17 óra 31 perckor értesítette az I. r. terheltet. Ő különösebb aggodalomra nem látott okot, de azt határozottan visszautasította, hogy a gyermeket orvoshoz vigyék.
- Nem sokkal később, 17 óra 42 perc előtti időben a gyermek az újabb szoptatást követően ismételten hányt, melyről az I. r. terhelt telefonon ugyancsak értesült, de az orvosi segítségkérést elhárította.
- L. E. sértett állapota nem javult, harmadszor 19 óra után hányt, ezúttal is sugárban, de ekkor már vér is megjelent a hányadékban.
- Az I. r. terhelt 19 óra 30 perc körüli időben érkezett meg, és igyekezett családját megnyugtatni, az orvos kiértesítését elhárítani, de látva gyermeke állapotát, kiszáradásától tartva végül beleegyezett, hogy hozzá a házigazdák 21 órakor az ügyeletes gyermekorvost kihívják.
- Szakszerű orvosi ellátással, vérplazmával és K-vitaminadagolással a klinikán a vérzést megállították, majd az annak okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.
- A sértett halálának oka a K-vitaminhiányos állapot miatt bekövetkezett újszülöttkori vérzékenységre, annak során kialakult kiterjedt koponyaűri vérzésre, majd keringési és légzési elégtelenséghez vezető agyállományi beékelődésre vezethető vissza.
[75] Az Eütv. 119. §-a szabályozza az egészségügyi ellátás során az azzal szemben támasztott minőségbiztosítási elvárásokat. E szerint az ellátás során érvényesülniük kell a jogszabályban foglalt vagy egyéb szakmai szabályoknak, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröző és bizonyítékokon alapuló szakmai irányelveknek, ezek hiányában a megalapozott, széles körben elfogadott szakirodalmi közléseknek, vagy szakmai konszenzusra támaszkodó szakmai ajánlásoknak [Eütv. 119. § (3) bek. b) pont].
[76] Az elkövetéskor hatályos, vizsgálati és terápiás eljárásrend kidolgozásának, szerkesztésének és szakmai egyeztetése lefolytatásának eljárásrendjéről szóló 23/2006. (V. 18.) EüM rendelet (továbbiakban Eüm. rendelet) 1. §-a alapján a vizsgálati és terápiás eljárásrendet szakmai irányelv, illetve szakmai protokoll formájában kell közzétenni.
[77] Az Eüm. rendelet 2. § a) pontja szerint egészségügyi szakmai irányelv: olyan szisztematikusan kifejlesztett ajánlássorozat, amely meghatározott ellátási körülmények között az ellátandók jól körülhatárolt körére vonatkozik, ajánlásai jól azonosíthatók, tudományos bizonyítékokra, illetve valamennyi érintett szakterület szakértőinek véleményére támaszkodva, a betegek szempontjainak figyelembevételével az ellátók és ellátandók adott egészségügyi ellátással kapcsolatos megfelelő döntéseit segíti elő; míg a b) pont értelmében szakmai protokoll: meghatározott betegségcsoportban és ellátási szinten, egy betegség vagy állapot - az elérhető tudományos bizonyítékokkal alátámasztott preventív, diagnosztikai, terápiás, ápolási, gondozási és rehabilitációs - ellátási folyamatával kapcsolatos tevékenységek rendszerezett listája, amely alapját képezi az egészségügyi szolgáltatások szakmai ellenőrzésének és finanszírozásának, továbbá melynek célja az ellátás biztonságának és egyenletes színvonalának biztosítása.
[78] Az Eüm. rendelet 8. § (1) bekezdése alapján a jóváhagyott szakmai irányelvet, valamint a szakmai protokollt az Egészségügyi Közlöny és a minisztérium honlapja teszi közzé.
[79] Az Egészségügyi Minisztérium az egészséges csecsemő táplálásáról szóló szakmai protokollt (továbbiakban protokoll) a minisztérium Hivatalos Értesítőjének 2009. évi 46. számában, valamint az Egészségügyi Közlöny 2009. évi 21. számában tette közzé.
[80] A protokoll 4. pontja értelmében "az anyatej savófehérjéi optimális szállítói a vitaminoknak, a nyomelemeknek, és így az anyatejes csecsemők csak ritkán szorulnak vas vagy vitamin kiegészítésre. Ez utóbbiak közül kivételt képez a D- és K-vitamin". A protokoll a "szoptatás és vitamin szupplementáció" alcím alatt kifejti, hogy "a legutóbbi hazai módszertani ajánlás szerint minden érett újszülött kapjon 2 mg K-vitamint per os, majd 1 hét múlva 2 mg-ot. A kizárólagosan szoptatott csecsemők további havi 2 mg-ot per os kapjanak. A K-vitamin pótlására a kizárólagos szoptatás idején a bélflóra még elégtelen K-vitamintermelő képessége miatt van szükség."
[81] A felidézettekből egyértelmű, hogy a K-vitamin az újszülött egészségét védi, ezért a gyermeknek nyilvánvalóan érdeke fűződik ahhoz, hogy megkapja azt.
[82] Mindez azt is jelenti, hogy hosszú évek tudományos tapasztalásán alapuló orvosszakmai irányelvben rögzített, hivatalos formában közzétett terápiás módszerről, beavatkozásról van szó. Ennek lényege pedig az, hogy az anyatejes táplálásban részesülő újszülöttek esetében a K-vitamin-pótlás a vérzékenység kialakulásának megakadályozására és az annak következtében kialakuló súlyos (akár halálos eredménnyel végződő) folyamat meggátolására szolgál. Másképpen szólva: kockázatkiküszöbölő jelentőséggel bír.
[83] A szakmai protokoll azt is jelenti, hogy az adott kérdésben az abban foglaltak kötelezők az orvosok számára, azt az orvosoknak kötelezően követni kell. A profilaxis vonatkozó előírása nem szabadon választható, hanem az orvosokra kötelező érvényű előírás.
[84] Amint arra a másodfokú bíróság helyesen utalt, a tényállásban ([50] bekezdés) rögzített orvosi protokoll pontosan meghatározza, mi a K-vitamin-profilaxis indoka, és hogy mikor milyen mennyiségben kell azt adagolni. Pontosan ez a bevett és megszokott eljárás mutatja, hogy a gyermekgyógyászati szakterületen tevékenykedő orvosok tökéletesen ismerik a profilaxis jelentőségét, annak magyarázatát, és a jelen ügyben éppen emiatt, továbbá a felmerülő tipikus tünetekre (az újszülöttkori agyvérzésre jellemző jelekre) figyelemmel kivétel nélkül mindenki - az ügyeletes orvos, a gyermekmentős, mindkét osztályos orvos - kiemelkedően fontos kérdésként kezelte a K-vitamin-pótlás megtörténtét (másodfokú végzés [206] bekezdés).
[85] Nem kérdéses továbbá az, hogy az otthonszülésnél sem opcionális a K-vitamin-profilaxis, azaz semmilyen jelentősége nincs a K-vitamin-pótlás szükségessége szempontjából annak, hogy egészségügyi intézményben vagy azon kívül kerül sor a szülésre, és hogy mikor vágják el a köldökzsinórt (megjegyzendő: ez következik a K-vitamin-profilaxisra vonatkozó ajánlásból is, amely mindaddig előírja a K-vitamin-pótlást, amíg a csecsemő kizárólag anyatejes táplálásban részesül); (másodfokú végzés [213] bekezdés).
[86] Erre vonatkozóan, vagyis az újszülött 24 órás vizsgálatáról az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól szóló 35/2011 (III. 21.) Kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) szabályai világos iránymutatást adnak.
[87] A kormányrendelet 4. § (3) bekezdése szerint az ellátáshoz szükséges tárgyi, továbbá higiéniás feltételeket a 3. számú melléklet tartalmazza. Meghatározza a szülészeti eseményben közreműködőket, és azt, hogy a rendelet 9. § (2) bekezdése alapján újszülöttellátásban gyermekgyógyász közreműködését biztosítani kell.
[88] A 9. § (2) bekezdése szerint az újszülött első gyermekgyógyászati vizsgálatát gyermekgyógyász végzi el a szülést követő 24 órán belül.
[89] A 3. számú melléklet a tárgyi és higiéniás feltételek felsorolása körében 2.1. pont alatt a szülész-nőgyógyász szakorvos számára a gyógyszerek között a K-vitamint előírja; az 5. számú melléklete pedig a K-vitaminra vonatkozóan adatszolgáltatási kötelezettséget tartalmaz.
[90] Ezzel szemben a terheltek - így az I. r. terhelt - azért utasították vissza kk. L. E. esetén a K-vitamin beadását, és azért sem adatták vagy adták be neki maguk később sem, mert - bár ismerték az orvostudomány ezzel kapcsolatos álláspontját - azt helytelennek minősítették, szerintük ugyanis a szintetikus, művi vitaminpótlás természetellenes, sőt, egyenesen káros a csecsemő egészségére.
[91] A sértett születése előtt tehát az I. r. terhelt pontosan tudta, hogy mi az orvostudomány álláspontja a K-vitamin-pótlásról, de azzal nem értett egyet.
[92] A beavatkozás elhagyását azért tehették meg könnyen, különösebb ellenállás nélkül, mert intézményen kívüli szülést választottak, eleve olyan orvosokkal és más, a szülésnél közreműködő személyekkel, akik hozzájuk hasonlóan vélekednek, és ugyanúgy tudnak azonosulni a nem-konvencionális jellegű eljárásokkal és ellátásokkal. Ugyanilyen irányított választás volt a gyermekek háziorvosa, dr. M. G. is, aki bizonyítottan egyszer sem adta be a sértettnek a K-vitamint tartalmazó Konakion készítményt, mégpedig azért nem, mert azt a terheltek elutasították (másodfokú végzés [224] bekezdés).
[93] Következésképpen az I. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy visszautasította, orvosi iránymutatás ellenére nem adatta be a sértett számára a K-vitamint, megkérdőjelezte a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium által kiadott K-vitamin-profilaxisra vonatkozó szabályozást, valamint az egészséges csecsemő táplálásával kapcsolatos irányelvében foglaltakat, tudományos igazság kérdésében foglalt állást anélkül, hogy ezirányú kompetenciával rendelkezne.
[94] Az I. r. terhelt magatartása folytán továbbá nem teljesültek (teljesülhettek) az otthonszülésre és az újszülött ellátására vonatkozó kormányrendelet előírásai, mindez pedig jogszabályban írt rendelkezésekkel is szemben álló.
(Megjegyzendő, ez az Eütv. 81. § (3) bekezdésében írt, életkorhoz kötött, újszülöttre vonatkozó kötelező szűrővizsgálatra is igaz; eszerint a szűrővizsgálatra kötelezett kiskorú személy részvételéről törvényes képviselője köteles gondoskodni, ez a tényállásban írtak szerint szintén nem teljesült - ún. sarok vérvétel).
[95] Az I. r. terhelt mulasztása valójában azt jelentette, hogy az újszülött sértett esetében a véralvadási képesség erősítésének elmaradása folytán - továbbá, mert a születéskor az anyai szervezetből átkerült vitaminmennyiség elégtelen volt, és a téli időszakban az anyatejes táplálás sem volt vitaminokban megfelelően gazdag - vérzékenység alakult ki. E folyamatba történő be nem avatkozás (K-vitamin-pótlás sorozatos elmaradása) miatt nála koponyaűri vérzés kezdődött. Ennek okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.
[96] Az indítványozó szerint a szülővel szemben semmilyen elvárhatósági követelmény nem fogalmazható meg. A szülő saját, szabad meggyőződésén alapuló nézetei alapján szabadon választhat orvost, szabadon rendelkezhet a gyermek sorsát érintő kérdésekben, szabadon dönthet, és ezért semmilyen felelősség nem terheli.
[97] Ehhez képest a következő eldöntendő kérdés, hogy a szülő (ön)rendelkezési joga mire terjedhet ki.
[98] Jelen ügyre vonatkozóan - amint arra az eljárt bíróság is utalt - az emberi méltóság, az Eütv. 16. § (2) bekezdés a) pontja szerinti visszautasítási jog, illetve a szülő (ön)rendelkezési jogának alkotmányos kollízióját érintő vizsgálatát is el kellett végezni.
[99] A Kúria szerint ez a következőket jelenti.
[100] Az élet ellen irányuló s egyébként végső soron az élet elvételével járó cselekmények egyszerre támadják az emberi életet és az emberi méltóságot.
[101] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke így kezdődik: "Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van." Az egyezmény 25. cikk 2. pontja szerint a "gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít".
[102] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával egybehangzóan deklarálja, hogy az emberi jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek. Az egyezmény 6. cikke megerősíti, hogy "minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani."
[103] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabály szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
[104] A Nemzeti hitvallás tizedik fordulata kimondja, hogy "Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság".
[105] Az Alaptörvény - a nemzetközi sztendereknek megfelelően - szintén deklarálja az I. cikk (1) bekezdésében, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, s védelmük az állam elsőrendű kötelezettségeként jelentkezik. A II. cikk megerősíti, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, s minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.
[106] Ahogyan az Alkotmánybíróság is rámutatott a 23/1990. (X. 31.) AB határozatban, az emberi méltóságtól az embert csakis életének elvételével lehet megfosztani, s ezzel mindkettő végérvényesen megszűnik.
[107] A legmagasabb szintű nemzetközi és hazai deklarációk szerint az emberi élet és méltóság védelme, a gyermekek védelme (ideértve a gyermek nevelése, gondozása során tanúsítandó szülői kötelezettségek megfelelő gyakorlását) a család stabilitását alapozzák meg, és így válhat csak a család a társadalmi élet, s az állam alapkövévé.
[108] Magyarországon (és a világ sok más államában is) alkotmányjogi megoldás, hogy az élethez való jog nem áll önmagában, hanem az emberi méltósághoz való joggal alkot szerves egységet. Ez azt jelenti, hogy az élet és a méltóság együtt fejezi ki a "személy" emberi minőségét, vagyis a jogi értelemben vett "ember", "személy" fogalma összekapcsolódik az emberi méltósághoz (és az élethez) való jog tartalmával.
[109] Jelen ügyben az elkövetési magatartás az emberi méltóság két aspektusával, az önrendelkezési jog gyakorlásával és a testi integritáshoz való joggal áll szoros kapcsolatban.
[110] Az emberi élethez és méltósághoz való jog a legkiemelkedőbb érték. A 23/1990. (X. 31.) AB határozat szerint az emberi élet és méltóság egységes és oszthatatlan intézmények s korlátozhatatlan alapjogok.
[111] Az emberi méltóságból levezetett önrendelkezési jog esetében azonban az Alkotmánybíróság megmutatta a korlátozhatóság felé vezető utat.
[112] Az egészségügyi önrendelkezési jog tekintetében a kiindulási pont az, amikor is az Eütv. az önrendelkezés gyakorlásakor a beteg szabad döntéséről szól, a beteg maga dönti el, kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, mely beavatkozásokhoz adja beleegyezését s melyeket utasít vissza, mindez viszont nem jelent abszolút jogot.
[113] A szülő saját személyét érintő önrendelkezési jogát azonban nem lehet összetéveszteni, felcserélni a gyermeke nevelése során gyakorolt szülői jogaival, különösen nem a gyermek egészségének megőrzésére vonatkozó, életben maradását, fejlődését és megfelelő egészségügyi ellátását biztosító kötelezettségeivel.
[114] Az Alkotmánybíróság korábbi, 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában visszautalt arra, hogy az emberi méltósághoz való jogból levezetett részjogosultságok korlátozhatóságáról kialakított gyakorlatát a 22/2003. (IV. 28.) AB határozatban foglalta össze: "az emberi méltósághoz való jog csupán az emberi státus meghatározójaként, csak az élettel együtt fennálló egységben abszolút és korlátozhatatlan [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 308, 312.]. Ezért anyajog mivoltából levezetett egyes részjogosítványai (mint például az önrendelkezéshez és a személy testi integritásához való jogok) az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozhatók [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 383.]."
[115] Az Alkotmánybíróság a kérdés megítélésével kapcsolatban két megállapítást emelt ki a gyakorlatából. A 34/1994. (VI. 24.) AB határozat általános érvényű megállapítása, hogy a "tudományos igazságok kérdésében állást foglalni csak maga a tudomány lehet kompetens" (ABH 1994, 177, 182.). Az Alkotmánybíróság korábban kifejtette, hogy a gyermekek következmények felmérésére való képességének hiányára tekintettel a védelmükre megalkotott jogszabályok alapjog korlátozásával is járhatnak [21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 80.].
[116] Az alapjog-korlátozás arányossága az alkotmányos cél és a jogkorlátozó eszköz összevetésével állapítható meg. A jogalkotó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. A 21/1996. (V. 17.) AB határozatban az Alkotmánybíróság az arányossági vizsgálat keretében értékelte, hogy a korlátozó szabályozás konkrét, fenyegető veszélytől óvja-e meg a gyermekeket, és megállapította, hogy a kockázatok mérlegelésénél a konkrét körülményeket kell figyelembe venni (ABH 1996, 74, 81-82.). "Az Alkotmánybíróság a támadott szabályozás alkotmányosságának megítélésekor különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy jelen ügyben nem az a kérdés, hogy döntésképes felnőttek visszautasíthatják-e a saját és mások egészségét védő oltásokat, hanem az, hogy megtehetik-e ezt gyermekeik nevében. A különbség azért alapvető, mert - az Alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján - nemcsak a családnak, hanem az államnak is biztosítania kell a gyermekek számára azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges. Ezért az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermekek önálló érdekeit. Mivel a védőoltások az érintett egyén és a társadalom többi tagjának egészségét védik, a gyermekeknek érdekük fűződik ahhoz, hogy megkapják az életkorhoz kötött védőoltásokat" [39/2007. (VI. 20.) ABH].
[117] A szülők egyéni (szubjektív) meggyőződése miatt nem tehetők félre a gyermekük egészségét, fejlődését védő nemzetközi, alaptörvényi szintű és családjogi (törvényi) normák. A szülői mivoltból fakadó törvényi kötelezettségek és a felelősség hangsúlyosabb, mint az ugyancsak törvényes, ám a törvény által korlátozott szülői jogok.
[118] A szülői felügyelet általános rendelkezéseit jelenleg a Ptk. önálló fejezete tartalmazza, korábban a Csjt. jelenítette meg. A magyar családjog a szülői felügyelet fogalmát 1952-ben vezette be, ez a szülői hatalom kifejezést váltotta fel. A szülői felügyelet tartalma a számos európai jogrendszerben használt "szülői felelősséggel" azonos intézmény: a szülők gyermekeikkel szembeni és gyermekeikért viselt felelősségének van elsődleges jelentősége. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szülőknek gyermekeiket illetően elsősorban kötelezettségeik vannak, és csak a kötelezettségek megfelelő teljesítése esetén hivatkozhatnak érdemben a gyermekekkel kapcsolatos jogaikra, amelyek természetesen megilletik őket. Ez következik a Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseiből is: a 18. cikk 1. pontja értelmében a gyermek neveléséért, fejlődésének biztosításáért a felelősség elsősorban a szülőt, törvényes képviselőt terheli. (vö. Ptk. 4:146. §-ához fűzött indokolás).
[119] A szülői jogok tehát semmiképp nem jelentenek felelősség nélküliséget, miként korlátozhatatlanságot sem.
[120] A szülők elsődleges kötelezettsége a gyermek jólétének, egészségének biztosítása, mindezeket a nevelés és gondozás körében ellátandó feladatok sokfélesége tölti meg konkrét tartalommal.
[121] A szülő gyermeknevelést övező szabadsága - saját meggyőződésére vagy a gyermek érdekére történő hivatkozása - nem vezethet oda, hogy az orvostudományban uralkodó felfogásokkal s a legalapvetőbb erkölcsi normák parancsával ellentétes magatartást tanúsítva, döntésével visszafordíthatatlan veszélynek, végső soron halálnak tegye ki gyermekét.
[122] Az ilyen szülői magatartással szemben a gyermek érdekei elsőbbséget élveznek, tehát a jog eszközeivel védendők.
[123] A szülő (ön)rendelkezési joga, döntési szabadsága a gyermeke halálához nyilvánvalóan nem vezethet.
[124] Jelen ügyben az I. r. terhelt a gyermeke számára - orvos szakmai protokoll szerint előírt - K-vitamin-pótlás megakadályozásával nem csupán távoli, általános, absztrakt veszélyhelyzetet idézett elő, hanem az irányadó tényállásban írtak szerinti vérzékenység bekövetkezésével, adott, halálos eredményben megnyilvánuló konkrét következményt. (Ez az alapvető különbség, eltérés az EBH 2009.2029. számú eseti döntésben foglaltakhoz képest.)
[125] Márpedig, ha a halálos eredmény bekövetkezik, ott a szülői magatartás jogi (büntetőjogi) vizsgálatának szükségessége merül fel.
[126] Ebből az is következik, hogy nem minden mulasztás (K-vitamin-pótlás elmaradása) nyer büntetőjogi értékelést, de ha a törvény szerinti eredmény bekövetkezik, és a tényállás valamennyi eleme megvalósul, akkor az büntetőjogi felelősség megállapításához vezethet.
[127] A Kúria álláspontja szerint az I. r. terhelt a K-vitamin sértett részére történő beadásának sorozatos megtagadásával nemcsak a nemzetközi és uniós normákban, valamint az Alaptörvényben is deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot nem biztosította számára, hanem a legkiemelkedőbb értéktől, az élethez, az emberi méltósághoz való jogától fosztotta meg gyermekét.
[128] Jelen ügy lényege: a gyermek egészségesen született, életét akár egyetlen alkalommal történő K-vitamin-pótlás önmagában is megmenthette volna (másodfokú végzés [297] bekezdés).
[129] A kifejtettekből következően az I. r. terhelt tényállás szerinti magatartása olyan akaratlagos mulasztás, amely - a felidézett - jogi kötelezettségekkel szemben álló. Tehát büntetőjogi értelemben vett mulasztásnak tekintendő (vö. Bfv.III.1.402/2020/18. számú határozat).
[130] A jogi kötelezettséggel szembeni akaratlagos mulasztásnak okozati összefüggésben kell lennie az eredménnyel. E vonatkozásban a következők állapíthatók meg.
[131] Nem kétséges, hogy az I. r. terhelt terhére rótt, a sértett részére történő K-vitamin-pótlás elutasítása a bekövetkezett eredménnyel - a sértett halálával - okozati összefüggésben álló.
[132] A tényállás egyértelműen rögzíti ugyanis, hogy:
- Az összesen három alkalommal esedékessé vált K-vitamin-pótlás elmaradása miatt, továbbá mert a születéskor az anyai szervezetből átkerült vitaminmennyiség elégtelen volt, és a téli időszakban az anyatejes táplálás sem volt vitaminokban megfelelően gazdag, a sértettnél vérzékenység alakult ki, majd 2012. december 27. napja és 2012. december 31. napja között - pontosan be nem határolható időben - koponyaűri vérzés kezdődött.
- A diffúz vérzés a koponyaűrön belül több helyütt, de a keményburokban, illetve a pókhálóhártya alatt is már a gyermeknél kivérzett állapotot idézett elő, mikor 23 óra 20 perc körüli időben a kórházba vele megérkeztek. Szakszerű orvosi ellátással, vérplazmával és K-vitaminadagolással a klinikán a vérzést megállították, majd az annak okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.
- A terheltek azzal, hogy követett teóriájukhoz ragaszkodva visszautasították a művi K-vitamin-pótlásban testet öltő orvosi ellátást, és maguk sem gondoskodtak arról, hogy a gyermekük részére a szükséges K-vitamin-pótlás megtörténjen, közvetetten hozzájárultak a sértettnél a K-vitaminhiány okozta vérzékenység kialakulásához, mely már közvetlenül vezetett a halálához.
- A sértett a kórházba kerüléséig nem kapott K-vitamint, nála K-vitaminérzékeny faktoroknál jelentkezett véralvadási probléma, amely a megnyúlt, mérhetetlen INR értékhez vezetett. Ez jelzi, hogy a már kivérzett állapotban kórházba került gyermek nem más okból volt életveszélyben, majd ennek következménye volt az agyödéma, a beékelődés és a halál. A kettő közötti összefüggés, hogy a csecsemő nem kapott K-vitamint, ezért az arra érzékeny faktorok szintézise nem megfelelően ment végbe, vére nem alvadt, s így az érfalakból előtörő vérzés nem csillapodhatott, hanem a gyermeknél diffúz agyvérzéshez vezetett.
[133] Amint azt a másodfokú bíróság is helyesen kifejtette: "Minden kétséget kizáróan tisztázható volt a sértett halálának oka: az K-vitaminhiányos állapot miatt bekövetkezett újszülöttkori vérzékenységre, annak során kialakult kiterjedt koponyaűri vérzésre, majd keringési és légzési elégtelenséghez vezető agyállományi beékelődésre vezethető vissza. A K-vitamin profilaxis elmaradása és a halál között ekként közvetetett oksági összefüggés állapítható meg." (másodfokú végzés [258] bekezdés).
[134] Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróság által megállapítottakkal, mely szerint az újszülött sértett születéskori alacsony alvadási faktorszintje, az anya téli időszak miatti K-vitaminhiányos diétája, az anyatejes táplálás elégtelen volta a K-vitamin művi pótlásának elmaradása mellett együttható okként értelmezendők.
[135] Ugyanakkor a K-vitamin-profilaxis elmaradása szükségszerű haláloki szerepet játszott, akár egyetlen alkalommal történő pótlás önmagában is megmenthette volna a sértett életét (másodfokú végzés [297] bekezdés).
[136] A sértett halála ténykérdés, az indítvány okozati összefüggést vitató, tényálláson kívüli körülményre vonatkozó hivatkozásai tényállást támadók, ami felülvizsgálatban kizárt.
[137] Mindezt követi a bűncselekmény törvényi tényállása alanyi oldalának vizsgálata.
[138] Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (korábbi Btk. 14. §).
[139] A bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről. Ekként tehet arról, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményét (eredményét), illetőleg tehet arról, mert beláthatta, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.
[140] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban végrehajtja.
[141] A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.
[142] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.
[143] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.
[144] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia, és előre lehetett volna látnia.
[145] A tudatosan gondatlanul cselekvő tudata, előrelátása kiterjed
- az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint
- a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.
[146] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét, és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű - ekként uralma alatt tartható - alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, ami a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.
[147] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt elvárható az I. r. terhelttől.
[148] Az elvárás lényege bármely - testi erővel, eszközzel végrehajtott - emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást.
[149] Ez a maximuma a büntetőjog egészének és a jognak is főparancsa.
[150] Az, hogy az I. r. terhelttől milyen figyelem volt elvárható, illetve, hogy az I. r. terhelt az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthatott előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.
[151] Az első egy objektív mércéhez - a társadalmi követelményhez - való alkalmazkodás, más szóval az objektív gondossági kötelesség (valójában jelen ügyben már elvégzett) vizsgálata. Ennek a mércének a körülhatárolása akkor, amikor magánemberi viszonylatról, tevékenységről, és nem valamely foglalkozás gyakorlásáról van szó, különösen nagy körültekintést igényel, minthogy e tekintetben a magánemberi viszonylat a társadalmi tapasztalat és gyakorlat által határolt.
[152] A szabályozott (hivatásbeli) gondosság esetén az objektív gondossági kötelesség a jogilag vagy szakmailag szabályozott magatartás tanúsítása körében értelmezhető, míg a magánéleti gondosság esetén - a következetes bírói gyakorlat szerint - az objektív gondossági kötelesség tartalmát az adja meg, hogy az adott élethelyzetben gondosan eljáró személytől mi várható el, mércéje pedig az átlaggal szemben támasztott társadalmi követelmény.
[153] Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos; biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra.
[154] Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást. Ezt a követelményt nem a büntetőjog konstituálja, a büntetőjog csak regisztrálja, és kikényszeríti a társadalomban ténylegesen létező elvárásokat.
[155] Az objektív elvárhatóságot érintő megállapítások körében a Kúria visszautal a határozat előző részében már kifejtettekre.
[156] Ami a szubjektíve felróhatóságot illeti: az I. r. terhelt nem tett meg minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy az újszülött gyermeke egészségét védje.
[157] Másképpen szólva nem fejtette ki azt a gondosságot, amelyre szülőként kötelezve volt, és amely tőle adott tények és körülmények mellett elvárható volt. Ez nyilvánvalóan nem csupán az indítványban kifogásolt tudakozódás (könyvtári kutakodás) egyedüli elvárását jelenti, illetve nem ennek elmulasztását rója fel az alanyi bűnösség körében.
[158] Az eljárt másodfokú bíróság ismerethiányra vonatkozó érvelése ennyiben és a következők figyelembevételével helyesbítendő.
[159] Mivel a K-vitamin az újszülött egészségét védi, a gyermeknek érdeke fűződik ahhoz, hogy megkapja azt.
[160] Önmagának mindenki árthat s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad, tájékozott és felelős döntésre, azonban az I. r. terhelt a sértett vonatkozásában - mint a sértett törvényes képviselője - utasította el a K-vitamin-pótlást a K-vitamin-profilaxis hatályos orvosszakmai protokolljának helyességét kétségbe vonva, kikerülve az otthonszülésre vonatkozó kormányrendelet szabályait.
[161] Ami az I. r. terhelt kifogását illeti - mely szerint nem volt tőle elvárható, hogy ismerje a K-vitaminra vonatkozó szakmai irányelveket, illetve szakmai protokollt -, a következőkre mutat rá a Kúria.
[162] Az, hogy az I. r. terhelt nem ismerte az újszülöttek esetében a K-vitamin-pótlás alkalmazását, nem felel meg a tényeknek.
[163] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti:
- A terheltek meg voltak győződve arról, hogy maguk jobban tudják, hogy mely akár kötelezően előírt eljárás szolgálja, vagy éppen károsítja az egészséget. Tudtak a K-vitaminadagolás orvosi magyarázatáról, de azzal nem értettek egyet.
- Az I. r. terhelt kétségtelenül tisztában volt azzal, hogy az újszülött a születését követően az orvosi protokoll szerint K-vitamin-pótlásban részesül, valamint tisztában volt azzal is, hogy a K-vitamint az orvoslás a véralvadáshoz alkalmazza és írja elő (elsőfokú ítélet 7. oldal [47] bekezdés).
- Ennek ellenére határozott elképzelése volt, hogy mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülöttnek, mert természetes úton mindenkor elegendő mennyiség kerül a szervezetébe. A művi K-vitamin-pótlás és az azt hordozó Konakion természetellenes, ócska, szintetikus készítmény, melyet az orvoslás a véralvadáshoz téves fikcióként alkalmaz és ír elő (elsőfokú ítélet 7. oldal [47] bekezdés).
- Elképzelésüknek megfelelően a szülés körülményeit átbeszélve tisztázták a szülésznővel, hogy semmilyen művi anyag beadáshoz nem járulnak hozzá, így az antibiotikumos szemcseppről sem gondoskodnak, de a K-vitamin beadását is elutasítják.
[164] A védői érvelés szerint - az Eütv. 13. § (1) bekezdése és 134. §-a alapján - a beteg teljes körű tájékoztatásra jogosult, ennek kötelezettsége az egészségügyi szolgáltatót terheli. Vizsgálandó tehát, hogy az I. r. terhelt kapott-e, ha igen elégséges tájékoztatást, illetve volt-e további tudakozódási kötelezettsége. Álláspontja szerint a tájékoztatás jelen esetben azért sem volt megfelelő, mert a halálos következmény lehetőségére nem terjedt ki.
[165] Nem alapos az indítványban felvetett azon érvelés, miszerint az I. r. terhelt nem kapott megfelelő tájékoztatást a K-vitamin-pótlás elmaradásának következményeiről. Ez szintén nem felel meg a tényeknek.
[166] A tényállás tartalmazza ugyanis azt, hogy:
- Az elmaradt adagolás okán is az újszülöttgyógyász a 24 órás státuszvizsgálatkor szóban és írásban is felhívta a szülők figyelmét arra, hogy a Konakion beadásáról, a K-vitamin pótlásáról és az ebben az életkorban kötelező szűrővizsgálatokról a gyermek 5 napos koráig gondoskodjanak (elsőfokú ítélet [52] bekezdés).
- A tájékoztatáskor jelen volt mindkét terhelt, azt látszólag a kötelező védőoltásra vonatkozó kioktatással együtt tudomásul vették, de valójában követni nem kívánták, ahogy azt az újszülöttgyógyásznak a szülésznő már előzetesen jelezte (elsőfokú ítélet [53] bekezdés).
[167] Kétségtelen, hogy az Eütv. szerinti tájékoztatási kötelezettség lényege, hogy az alany (beteg) rendelkezésére bocsássák mindazon releváns információkat, amelyek egy adott döntés meghozatalához szükséges.
[168] Jelen esetben azonban - nyilvánvalóan - nem ennek hiányáról volt szó, hanem arról, hogy az I. r. terhelt - meggyőződése szerint - mindenkinél jobban (az orvosok, a tudomány képviselőinél is jobban) tudta azokat.
[169] Ehhez képest, aki ilyen körülmények között a vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyásával megkérdőjelezi az orvosok által kötelezően alkalmazandó újszülöttellátás vérzékenység kialakulása kockázat kiküszöbölő hatását - visszautasítva azt -, ezáltal teljes mértékben magára veszi a döntés felelősségét.
[170] Az I. r. terheltnek ugyanis elvárható gondosság mellett előre látnia kellett volna az orvosi protokoll szerint előírt K-vitamin-pótlás elutasításának kockázatát.
[171] Az I. r. terhelt úgy utasította vissza az újszülöttgyógyász által előírt K-vitamin-pótlást, hogy nem törődött annak lehetséges következményeivel.
[172] Tette ezt oly módon, hogy az újszülöttgyógyászatban kutatási eredményeken alapuló tudományos, orvos számára kötelezően alkalmazandó profilaxis helyett - saját helytelen meggyőződése mellett - a kockázati, szerencseelemek váltak a döntése részévé.
[173] Az I. r. terhelt a helytelen, a K-vitaminnal kapcsolatos meggyőződése révén éppen a tőle elvárható figyelmet és körültekintést mulasztotta el, amikor elutasította a K-vitamin-pótlást. A kellő figyelem és körültekintés hiánya miatt nem látta előre a magatartása lehetséges következményét, gyermeke halála bekövetkezésének lehetőségét.
[174] Jelen esetben tehát a bűnösség a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás szerint a rágondolás hiányában állapítható meg; azaz az elkövető az eredményt azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna.
[175] Ez az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének alapja.
[176] Megjegyzi a Kúria, hogy a védelmi érvelés végső soron azt jelentené, hogy az I. r. terhelt úgy utasított vissza - sorozatosan - egy szakmai protokoll szerinti és otthonszülés alkalmával is követendő beavatkozást, hogy nem tudta volna, hogy az mire való, milyen súlyos következményekkel járhat. Ez a magatartás pedig még a terhelti érvelés alapján sem lehet a gyermek érdekében álló, hanem épp ellenkezőleg, azzal nyilvánvalóan ellentétes. A rágondolás hiánya tehát akkor ez alapján róható fel.
[177] A kifejtettekből következően - az érveléssel szemben - a cselekmény társadalomra veszélyességének hiánya fel sem merülhet, a jogi tévedésre való hivatkozás pedig közömbös.
[178] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét emberölés vétségében [korábbi Btk. 166. § (1) bek., (4) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[179] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság végzésének a [181] és a [184] bekezdésében foglaltak az elsőfokú ítéleti tényállás kiegészítése, illetve helyesbítése kapcsán részben a jogi indokolás körébe tartozóak. A tudati - és más tények - megállapításától ugyanis el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, amely a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. Ezért a másodfokú bíróság következtetése, mely szerint a "terheltek a tőlük elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztották" a jogi indokolás körébe tartozó jogi értékelés.
[180] Az I. r. terhelt az indítványában részben a tényállás megalapozottságát is vitatta, a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásolta. Ekként azt, hogy a tanúként meghallgatott orvosok valótlanul állították, hogy a sértett ellátása során arra a kérdésre, hogy kapott-e K-vitamint a sértett, a terheltek nemleges választ adtak; állította, hogy a DNS-mutáció folytán kialakult véralvadási zavar is okozhatta a sértett halálát, a K-vitamin-pótlásra vonatkozó protokoll meglétét megkérdőjelezte, valamint azt, hogy a sértett vonatkozásában a K-vitamin beadását visszautasította. Mindezek alapján eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta.
[181] Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján ugyanis a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[182] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve mértéke vitatására.
[183] Az I. r. terhelt az indítványában kérte a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását.
[184] A Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható.
[185] A Be. 671. § 15. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a bűnügyi költségről.
[186] Ennek megfelelően az indítványnak a bűnügyi költséget sérelmező része az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdés, erre felülvizsgálati eljárásban nincs mód.
[187] A felülvizsgálatra jogosultak körét a Be. 651. §-a meghatározza. A felülvizsgálati indítvány értelemszerűen mindig adott terhelt személye vonatkozásában nyújtható be. Az I. r. terhelt nyilvánvalóan csak saját maga vonatkozásában (javára) jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására, a II. r. terhelt tekintetében nem.
[188] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.123/2022/11.)
BH 2022.6.144 II. Az emberölés előkészületének megállapítására az elkövetés eszközének beszerzése csak akkor szolgálhat alapul, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében - vagy azért is - került sor [Btk. 160. § (3) bek.; Be. 608. § (1) bek. c) pont, 649. § (2) bek. d) pont, 659. § (1) bek.].
I. Ha az eljárási okból benyújtott felülvizsgálati indítvány anyagi jogi kérdés előzetes vizsgálatától függ, az anyagi jogkérdéseket a jogerősen megállapított ügydöntő tényállás alapján kell megítélni. Ha a felülvizsgálati indítvány alapja az, hogy az ügyben eljáró bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el, az ezeket megalapozó minősítést csak azon tények alapján és azokkal összhangban lehet vizsgálni, amelyeket a felülvizsgálat alapjául szolgáló jogerős ügydöntő határozatban megállapított ítéleti tényállás tartalmaz.
II. Az emberölés előkészületének megállapítására az elkövetés eszközének beszerzése csak akkor szolgálhat alapul, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében - vagy azért is - került sor [Btk. 160. § (3) bek.; Be. 608. § (1) bek. c) pont, 649. § (2) bek. d) pont, 659. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. d) pont] és ezért őt mint különös visszaesőt 2 év 5 hónap szabadságvesztésre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, amelyből a terhelt a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[3] Az ítélettel szemben a terhelt által bejelentett fellebbezés folytán a törvényszék mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az előzetes fogvatartásával kapcsolatosan feltüntetett adatokat pontosította, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést 1 év és 10 hónapra enyhítette, a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekintette kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség jelentett be felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (1) bekezdése alapján az elítélt terhére, a Be. 648. § b) pontja és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti okból.
[5] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított, teljeskörűen megalapozott tényállásból a terhelt szándékát illetően tévesen jutott arra a jogkövetkeztetésre, miszerint a terhelt szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl, így nem irányult emberölésre. Álláspontja szerint ezzel szemben a terhelt a megállapított tények szerint gondolatközlése során mind a véghezvitel módját, mind a célba vett személyt egyértelműen meghatározta; majd az ezt követő, az elhatározása komolysága felől kétséget nem hagyó magatartásával hatást gyakorolt a kiválasztott személyre, az élet kioltására alkalmas eszközzel és módon végrehajtott támadás útján menekülésre kényszerítette az öléssel fenyegetett személyt. A 3/2019. BJE határozat indokolását alapul véve a terhelt szándéka túlmutatott a puszta fenyegetésen, a verbális megnyilvánulását követő tettlegessége a sértett megölésére irányult, ezt célozta. Érvelése szerint az ítéleti tényállás alapján a terhelt és sértett közötti hatótávolság nem állapítható meg, így a terhelt szúró-kaszáló mozdulatainak sérülés okozására való egyértelmű alkalmassága híján az ölési szándékkal megvalósított cselekmény a kísérleti szakig nem jutott el. Mindezek alapján a terhelt cselekménye helyesen a Btk. 160. § (3) bekezdésébe ütköző, emberölés előkészülete bűntettének minősül.
[7] A felülvizsgálati indítványt előterjesztő főügyészség álláspontja szerint a Be. 20. § (1) bekezdésének 4. pontja alapján a cselekmény elbírálása a helyes minősítése alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik, így a bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontját megsértve járt el, ezért a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok fennáll. Indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (2) bekezdése alapján az első- és a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket utasítsa új eljárás lefolytatására.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát indokaival egyetértve, fenntartotta azzal, hogy a Kúria 1/2021. BJE határozatának 1. pontja alapján az nem a terhelt terhére irányul, mivel az eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincs iránya. Indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket új eljárásra.
[9] A terhelt írásbeli észrevételében a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. Előadta, hogy a köznyugalmat és fenyegetettséget nem túllépve követte el a tettét, senkinek nem akart sérelmet, sérülést okozni.
[11] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[12] A Be. 648. § b) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt is helye van. A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja értelmében hatályon kívül helyezésnek van helye, ha a bíróság a hatáskörét túllépve, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.
[15] Az ügyészség a Be. 650. § (1) bekezdése alapján a terhelt terhére, míg a Be. 651. § (2) bekezdés a) pontja szerint a terhelt javára is jogosult felülvizsgálati indítványt előterjeszteni. A terhelt terhére a Be. 652. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított 6 hónapon belül, míg javára a Be. 652. § (4) bekezdése alapján határidő nélkül terjeszthet elő az arra jogosult felülvizsgálati indítványt.
[17] A Be. nem tartalmaz törvényi rendelkezést külön az eljárási okból előterjesztett felülvizsgálati indítvány előterjesztésének határidejére arra figyelemmel, hogy a büntetőeljárási törvény csak a terhelt javára vagy terhére előterjesztett felülvizsgálati indítványt ismer. Ugyanakkor az 1/2021. BJE határozat 1. pontja kimondta, hogy az eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincs iránya. A főügyészség a felülvizsgálati indítványát a terhelt terhére jelentette be, míg a Legfőbb Ügyészség azt a megjelölt eljárási okra történő hivatkozás miatt nem tekintette a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítványnak. A felülvizsgálati indítvány benyújtására nyitva álló határidő vizsgálata során arra figyelemmel, hogy a büntetőeljárási törvény kizárólag a terhelt terhére és javára benyújtott felülvizsgálati indítványokat ismer az indítvány benyújtásának határideje meghatározásánál, a logika szabályaiból következik, hogy ha a felülvizsgálati indítvány nem irányul a terhelt terhére, akkor a Be. 652. § (3) bekezdésében meghatározott határidő nem érvényesül. A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány benyújtása a jogerős ügydöntő határozat ügyészséggel történő közlésétől számított 6 hónapon belüli.
[18] A Be. a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak körét is abból a szempontból határozza meg, hogy az a terhelt javára vagy terhére kerül benyújtásra. Az ügyészség mind a terhelt javára, mind terhére nyújthat be felülvizsgálati indítványt, így az eljárási szabálysértés miatt előterjesztett, a jogegységi határozat alapján irány nélküli indítvány benyújtására is jogosult.
[19] Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványt a jogosulttól származó, határidőn belül benyújtott indítványnak kell tekinteni, amely a törvényben meghatározott felülvizsgálati okra annak indokait megjelölve hivatkozik, így a felülvizsgálati indítvány elutasításának nem volt helye.
[20] A Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[21] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó. Ezért a történeti tényállás bevezető részében írtak valamennyi tényállási pont vonatkozásában figyelembe jönnek, és részei az indokolásban írt, de tartalmilag tényeket rögzítő részek is (BH 2015.216.). A felülvizsgálat az ügydöntő határozatban megállapított tényállásra terjed ki, ideértve - az ítéletszerkesztési hibából - a határozat indokolásának más részében rögzített tényeket is (BH 2005.89.). A jogerős ítéleti tényállásban egyaránt szerepelhetnek primer (a külvilágban megnyilvánuló), illetve szekunder (tudati) tények. Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázása és annak megítélése az elkövetői szándék meghatározásánál döntő jelentőségű. A tudati tényeket jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennél fogva megismerhető tények elemzése alapján (3/2013. BJE határozat I/1.) lehet megállapítani, az emberölés szándékos elkövetése tekintetében - amely esetében az előkészület értelmezhető - ennek kiemelt jelentősége van. Amennyiben a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában e tudati tényeket is megállapítja, azok a felülvizsgálati eljárásban nem támadható tényállás részét képezik. A felülvizsgálat törvényes okra hivatkozással, de olyan indokok alapján, amelyek ellentétesek a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényekkel, eredményesen nem kezdeményezhető.
[22] Ha a tényállásban foglalt külvilágban megnyilvánuló, illetve tudati tények között nincs ellentét, akkor a tényállás nem hordoz magában olyan ellentmondást, amely a büntetőjogi felelősség vagy a cselekmény törvényes minősítésének megállapítását lehetetlenné tenné és ekként anyagi jogi sérelmet eredményezne. Ebben az esetben a terhelt cselekményének motívumára vont ténybeli következtetés a felülvizsgálati eljárásban nem vonható kétségbe (BH 2021.330.). Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati indítvány ugyan okát tekintve eljárásjogi, alapját tekintve azonban anyagi jogi, mert a tényállásban foglalt cselekmény minősítésének következménye az eljárási szabálysértés megállapítása vagy meg nem állapítása, ez jelen ügyben is irányadó.
[23] Mindebből következik: annak vizsgálatát, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ügyben eljáró bíróságok hatáskör hiányában jártak-e el, a jogerős ügydöntő tényállásban megállapított tényekre, éspedig nemcsak a külvilágban megnyilvánuló, hanem a megállapított tudati tényekre alapozva is kell vizsgálni. Felülvizsgálati indítványban nemcsak a külvilágban megnyilvánuló, hanem a megállapított tudati tények sem támadhatók. Felülvizsgálati indítvány eredményesen nem alapítható arra, hogy a tényállásban megállapított, külvilágban megnyilvánuló tényekből az indítványozó a tényállásban rögzített tudati tényekkel ellentétes tudati tényekre von le következtetést.
[24] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a felülvizsgálat során megalapozottnak tartott, így a felülvizsgálatban is irányadó történeti tényállás lényege a következő: a terhelt sem a cselekmény elbírálásakor, sem a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely miatt képtelen vagy korlátozva lett volna a terhére rótt cselekmény következményének felismerésében vagy a felismerésnek megfelelő cselekvésben. Személyiségszerkezete diszharmonikus irányba strukturálódott, markáns disszociális vonásokkal, szenzitív-paranoid élménymóddal, alacsony frusztrációs toleranciával, kifejezett indulatkezelési nehézségekkel, impulzív viselkedésre való hajlammal. E személyiségszerkezet nem értékelhető olyan kóros elmeállapotként, amely korlátozta vagy kizárta volna a terhére rótt cselekmény következményének felismerésében vagy a felismerésnek megfelelő cselekvésben. Személyiség-szerkezete nem zárja ki hasonló jellegű cselekmény megvalósítását.
[27] Az ittas állapotban lévő terhelt 2018. december 19. napján 18 óra 20 perc körüli időben Sz. városban, az N. téren található autóbusz-állomáson tartózkodott egy, az eljárás során meg nem állapítható kilétű, erősen ittas állapotban lévő, hajléktalan személlyel, akivel a váróteremben italozott. Az alkoholfogyasztás váróterembeli tilos voltára figyelemmel a buszpályaudvaron szolgálatot teljesítő biztonsági őr felszólította a terheltet és a társaságában lévő személyt, hogy hagyják el a váróhelyiséget, mely felszólításra a vádlott indulatos állapotba került, kiabált a vagyonőrrel, majd rövid idő elteltével viselkedése miatt elnézést kért a jelen lévő személyektől, és társával elhagyták a várótermet. Ezt követően a terhelt a váróterem előtti járdaszakasz mentén sorakozó padok egyikénél megállt, társa a padon foglalt helyet. Ezt követően 19 óra 20 perc körüli időpontban a mellettük lévő padnál megjelent T. J., F. Zs. és kk. F. M., akik a padnál dohányoztak. A terhelt ittas állapotából kifolyólag a járókelők irányába kiabált, miszerint "leszúrlak", valamint "itt senki sem tiszteli a csöveseket!". T. J. kettő-három lépést tett a terhelt irányába, majd megállt, amikor a terhelt a "leszurkállak titeket" fenyegetést követően egy kb. 15-20 cm-es hosszúságú kést vett elő ruházatából, melyet a jobb kezében tartva, megindult a három férfi irányába, miközben T. J. mellkasa irányába szúró-kaszáló mozdulatokat tett. A kés láttán megrémült kk. F. M. és F. Zs. a vádlottaknak hátat fordítva, futva kezdett menekülni a helyszínről, míg T. J. hátrálva igyekezett eltávolodni a terhelttől, aki mintegy 20 méteren keresztül követte késsel a kezében T. J.-t. A menekülő férfiakra, valamint a terhelt kiabálására felfigyelt a vagyonőr, és megindult a terhelt irányába, melyet észlelve a terhelt megfordult, visszament ahhoz a padhoz, melyen társa foglalt helyet, majd távozott a helyszínről. Mindeközben a vagyonőr T. J. telefonján értesítette a rendőrséget, és a helyszínre érkező rendőrjárőrnek megmutatta a gyalogosan menekülő terheltet, akit a rendőrök feltartóztattak és ellenőrzésük alá vontak. A vádlott ruházatának átvizsgálása során az elkövetéshez eszközül használt kés nem került elő, ugyanis attól a terhelt ismeretlen módon megszabadult.
[31] A Kúria a tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolásában szereplő alábbi ténymegállapítását: a terhelt a kés elővételét megelőzően nem és azt követően sem alkalmazott sem dolog ellen irányuló, sem pedig személyre áttevődő konkrét erőszakot, azonban az általa megvalósított késszúrással történő fenyegetés, illetve a tanúk üldözése olyan közvetlen fenyegetésnek minősült - különösen T. J. testi épsége ellen -, amely egyértelműen az erőszakos magatartás fogalomkörébe volt vonható.
[32] Mindezek alapján az állapítható meg - ahogyan azt a másodfokú bíróság megtette -, hogy a terhelt magatartása erőszakos, fellépése támadó jellegű volt, de a helyesen mérlegelt tényállás alapján nem volt ölési szándéka; szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl.
[33] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványban foglalt hivatkozást már a másodfokú bíróság is értékelte. A megyei főügyészség átiratában további tanúbizonyítást indítványozott, álláspontja szerint ugyanis annak döntő jelentősége van a valósághű tényállás megállapítása és az ahhoz igazodó jogi minősítés meghatározása szempontjából, tekintve, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás felveti a Btk. 160. § (3) bekezdésébe ütköző emberölés előkészülete bűntettének jogi minősítését is. A másodfokú bíróságnak kötelezettsége volt az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát vizsgálni, és azt meg is tette, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak tartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás megalapozottságát nem vizsgálhatja. A másodfokú bíróság a tudati tényeket figyelembe véve tévesen állapította meg az emberölésre, illetve a testi sérülés okozására irányuló szándék hiányát; azt, hogy a terhelt szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl, a tényállás részeként értékelte.
[34] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványban megjelölt, azok a külvilágban megnyilvánuló tényekből a tudati tényekre levont következtetések, amelyek ellentétben állnak a jogerős ítéleti tényállásban megállapított tudati tényekkel, a jogerős ügydöntő határozatban foglalt tényállás támadásának minősülnek, és a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezetnek.
[35] Amennyiben az eljárási okból benyújtott felülvizsgálati indítvány anyagi jogi kérdés előzetes vizsgálatától függ, az anyagi jogkérdéseket a jogerősen megállapított ügydöntő tényállás alapján kell megítélni. Ebből következően, ha a felülvizsgálati indítvány alapja az, hogy az ügyben eljáró bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el; az ezeket megalapozó minősítést csak olyan tények alapján, azokkal összhangban lehet vizsgálni, amelyeket a felülvizsgálat alapjául szolgáló jogerős ügydöntő határozatban megállapított ítéleti tényállás tartalmaz. Az ilyen felülvizsgálatot az különbözteti meg a törvénysértő minősítésre alapított felülvizsgálattól - mint anyagi jogi jogsértésre történő hivatkozásra alapuló felülvizsgálati eljárástól -, hogy ebben az esetben a helyes minősítés megállapítása még abban az esetben sem eredményezheti a felülvizsgálati eljárásban az ügydöntő határozat megváltoztatását, amennyiben a törvénysértő minősítés egyben törvénysértő büntetést is eredményez. A helyes minősítés következménye ugyanis ilyenkor az, hogy az ügyben feltétlen hatályon kívül helyezési ok áll fenn, mivel olyan bíróság járt el korábban, amelynek az ügy elbírálására ügydöntő határozatának semmisségét eredményező módon nem volt hatásköre vagy kizárólagos illetékessége (illetve katonai büntetőeljárásra tartozó ügy elbírálására nem volt törvényi felhatalmazása).
[36] A Btk. 160. § (3) bekezdésében foglalt emberölés előkészületének megállapítására az elkövetés eszközének beszerzése csak akkor szolgálhat alapul, ha arra az emberölés véghez vitele érdekében - vagy azért is - került sor. A Btk. 11. § (1) bekezdésében meghatározott előkészületi cselekmények közül jelen eljárásban kizárólag a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása magatartás tartozhat. A Kúria a Bfv.I.588/2015/5. számú döntésében megállapította, az emberi élet kioltására alkalmas (lő)fegyver beszerzése egyértelműen megteremti az emberölés véghezviteléhez az eszközt. Miután az előkészületi magatartás célzatos, azaz kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg, a lőfegyver beszerzésével akkor követhető el az előkészületi cselekmény, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében - vagy azért is - került sor. Jelen ügyben ez az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg; az azonban egyértelműen igen, hogy az emberölés bűntettének a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott nyitott törvényi tényállásába illeszkedő magatartás megkezdésére nem került sor, így annak kísérlete nem valósult meg, a felülvizsgálati indítvány szerint sem.
[37] A Kúria emellett rámutat arra, hogy az ügyben eljáró első- és másodfokú bíróság a 3/2013. BJE határozatnak megfelelően értékelte a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőket és vont le következtetést a terhelt elkövetéskori tudattartalmára. A jogegységi határozatnak az emberölés más bűncselekményektől történő elhatárolásáról szóló része a 2. A) a) pontjában a tárgyi tényezők vonatkozásában azt rögzíti, hogy az emberölésnek vannak ugyan ún. tipikus eszközei (ilyennek tekinthető a kés is), ám ezek önmagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra való következtetést. Az elkövetési eszközt minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel, és vizsgálni kell, hogy nincsenek-e olyan tényezők, amelyek az emberölésre irányuló szándék megállapítását kizárják. A jogegységi határozat 2. A) b) pontja értelmében a nem irányzott, hadonászva végrehajtott szúrás, vágás önmagában általában nem utal élet elleni szándékra. A jogegységi határozat 2. A) d) pontja alapján az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennálló szándék megállapításánál, ezek azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van szükség a vonatkozásban, hogy a szándékra utaló kijelentések komolyak-e és azoknak megfelelt-e az elkövető által tanúsított magatartás.
[40] Ugyancsak fontos az elkövetéskori tudattartalom megállapításánál a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárása, ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségből ismerhető meg, ami jelen ügyben a kés elővételét megelőző magatartás értékelését jelenti [jogegységi határozat 2. B) c) pont].
[41] Mindezeket figyelembe véve, az első- és a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat részeként megállapított, külvilágban megnyilvánuló és a tudati tények között jelen ügyben nincs ellentmondás. A megállapított tényállás szerint a terheltnek nem volt ölési szándéka, szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl, ezért cselekményének a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének minősítése törvényes.
[43] Mindezek alapján a Kúria felülvizsgálati indítvánnyal támadott ügydöntő határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.718/2021/8.)
BH 2021.6.157 I. A szándékos veszélyeztetés és a szándékos emberölés elhatárolása körében annak van meghatározó jelentősége, hogy a szándékos veszélyeztetés esetén csak a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása szándékos, míg az ezen túlmenő eredmény - jelen esetben az élet kioltása - tekintetében kizárólag a gondatlanság áll fenn. Az emberölés esetében pedig a veszélyhelyzeten túlmenő eredmény vonatkozásában az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka áll fenn. II. Mivel a terhelt az őt elfogni akaró öt rendőr irányába ötvenöt percen keresztül tizennyolc - részben - célzott lövést adott le a pisztolyából, a cselekménye az emberölés kísérleti szakaszába lépett. Ugyanakkor a célzott lövések következtében a halál mint eredmény nem következett be, azért e sértettek esetében az emberölés kísérleti szakban maradt. Cselekménye így nem a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, hanem a hivatalos személy és több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítására alkalmas [Btk. 160. § (2) bek. e) és f) pont, 165. § (1) és (3) bek.].
[1] A törvényszék a 2017. május 2. napján megtartott tárgyaláson meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) és (2) bek. e) és f) pont]. Ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés végrehajtásába beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője által bejelentett fellebbezést elbírálva az ítélőtábla a 2017. október 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnjelekre vonatkozó részében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.
[3] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás irányadó, azzal, hogy az irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely - ítéletszerkesztési hibából nem a tényállásban került rögzítésre, de - az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B2.ind., BH+ 2014.388.I., BH 2013.237., 2013.53., 2006.392.).
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő:
[5] A terhelt elhúzódó, haragos viszonyban volt az édesanyjával és a nevelőapjával.
[6] 2015. július 10. napján az esti órákban az ittas és a familiáris konfliktusai miatt frusztrált terhelt kétségbeesett azon, hogy az édesanyja és a nevelőapja miatt csődbe megy a kamionos vállalkozása, illetve elveszíti a családját, így elhatározta, hogy "pontot tesz az ügy végére", megvédi a cégét és a családját, s még az éjszaka folyamán, az otthonukban felkeresi a sértetteket, hogy kérdőre vonja őket. A szülei házához a felesége tulajdonában lévő személygépkocsival ment és magával vitte az engedéllyel tartott maroklőfegyverét, továbbá három tárt, azaz 39 darab hozzátartozó lőszert. A terhelt 2015. július 11. napján 3 óra 30 perc tájt ért a szülei házához, ahol nevelőapja nyitott ajtót, majd nyomban szóváltásba keveredtek. A sértett pofon is ütötte a feldúlt terheltet, aki ezt megalázónak érezte, ezért elővette a táskájából a betárazott revolverét. R. S. sértett kimenekült a házból, a terhelt üldözőbe vette a kétségbeesett nevelőapját, s azt kiabálta neki, hogy "hiába futsz, úgyis megdöglessz, lelőlek mint egy kutyát", majd a 45 mm-es, engedéllyel tartott BLOCK típusú lőfegyverével, 5-6 méterről célzottan, egyszer, mellkasa jobb oldalán lőtte meg az álló testhelyzetben lévő sértettet, aki ettől elterült a járdán. Ezt követően odament hozzá és még egyszer közvetlen közelről, a pisztolyát a homlokára szorítva fejbe lőtte a már elhalálozott sértettet. Ezt követően visszament a házba és a vele haragos viszonyban lévő édesanyját, R.-né Ú. É.-t "Kellett ez neked!" felkiáltással közvetlen közelről, egyszer, a bal oldalán, homlokon lőtte, majd elzuhanó, még életben lévő édesanyját még egyszer közvetlen közelről hátba lőtte.
[7] A lövöldözés miatti bejelentést követően két szolgálati járművel 5 rendőr érkezett 2015. július 11. napján 3 óra 45 perc és 3 óra 50 perc közötti időben a helyszínre. A terhelt a kiérkezésüktől, 3 óra 50 perctől a Terrorelhárító Központ (TEK) műveleti egységének megérkezéséig, 4 óra 45 percig rövidebb-hosszabb megszakításokkal - folyamatosan, részben személyre célzottan, részben az irányukba - lövöldözött a vele szemben jogszerűen intézkedni akaró öt rendőrre, akik csak azért nem sérültek meg, mert szakszerűen vonultak fedezékbe, ezért a lövések a szolgálati gépkocsikba csapódtak, illetve G. B. rendőr zászlós kimenekítette őket a tűzvonalból.
[8] A terhelt a jól kivilágított utcán észlelte a szolgálati gépkocsival kivonuló, egyenruhát viselő rendőrök megérkezését. Először S. S. és K. I. járőrpáros érkezett a helyszínre egy Mercedes típusú szolgálati gépjárművel, ami a terhelt által is láthatóan fel volt szerelve a rendőrautókat jellemző megkülönböztető jelzésekkel és a ház jobb oldali szobájának ablakával egy vonalban, attól kb. 11 méterre álltak meg. K. I. rendőr zászlós a gépkocsi jobb oldali első üléséről kiszállt és az úttesten fekvő R. S. sértett holttestéhez ment.
[9] Ekkor észrevette, hogy a ház egyik, a jobb oldali utcafronti helyiségében, a kitárt és kivilágított ablakban, kb. 5-6 méterre tőle, szembe állva vele megjelent egy ismeretlen alak, aki jól kivehetően egy pisztolyt fogott rá, majd egy célzott lövést adott le az irányába, de nem találta el - mert lehajolt -, a lövedék a Mercedes jobb hátsó ablakába csapódott. K. I. kiabálva szólt a kollégáinak, hogy a házból rálőttek, és azt tanácsolta S. S.-nek, hogy ne szálljon ki, mert valaki lövöldöz rájuk, végül a sértett az M.telep irányába, a terheltnek balra kimenekült a lővonalból.
S. S. a járőrtársa felkiáltását és a lövések dördülését hallva kimászott a szolgálati gépkocsiból, és az úttestre hasalva, a bal első keréknél, a Mercedes takarásában foglalt menedéket, miközben a terhelt legkevesebb ötször lőtt az irányába úgy, hogy az egyik lövedék közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a betonba, amit az Opel Astrával érkező társai is észleltek, s figyelmeztették, hogy maradjon a bal első kerék takarásában, mert "nagyon be van lőve" a helyzete, nehogy találat érje. S. S. folyamatosan rádiózott, lejelentette az ügyeletnek, hogy lőnek rájuk, ahonnan azt a parancsot kapta, hogy - a kívülálló személyek védelme érdekében - próbáljanak meg kihaladni a tűzvonalból.
[10] Az Opel Astra típusú személygépkocsi is a "Rendőrség" felirattal és a szokásos megkülönböztető jelzésekkel volt ellátva. A szolgálati gépkocsival Gy. S. rendőr zászlós, L. Zs. rendőr zászlós és V. G. rendőr őrmester érkezett a helyszínre és a másik rendőrségi gépkocsival szemben, attól mintegy 3 méter távolságra, a jobb oldali forgalmi sávban, a bejárati kapuval egy vonalban, attól kb. 7,4 méterre, a felezővonallal párhuzamosan álltak meg. Ezt követően a lövöldözőnek átellenes, tehát az Opel jobb oldali ajtajain keresztül, hason csúszva kimenekültek az autójukból, és a szolgálati gépkocsijuk jobb oldali kerekei takarásában kerestek menedéket, mivel észlelték, hogy az ismeretlen elkövető tüzet nyitott rájuk. A feléjük irányzott lövedékek a fedezéknek használt autóba csapódtak.
[11] A terhelt a házból, a bejárati ajtó előtti udvarrészre kimenve legalább 2 célzott lövést adott le az Opel jobb első kereke takarásában sikeresen menedéket kereső Gy. S. rendőr zászlós sértettre és a jobb hátsó ajtó mögött megbúvó L. Zs. rendőr zászlós és V. G. rendőr őrmeter sértettekre; továbbá rendszertelen időközökben legalább 10 lövést adott le az utcán tartózkodó 5 rendőr irányába. A terhelt amennyiben mozgást észlelt, azonnal tüzelt a gépjárművek mögött megbúvó rendőrökre.
[12] Amikor a terhelt ideiglenesen felhagyott a lövöldözéssel, akkor S. S. sértett hason kúszva elindult az Opel irányába, ám amint kiért a Mercedes takarásából a terhelt újra tüzet nyitott rá, de nem találta el, ezért sikerrel járt a fedezékváltás, és csatlakozni tudott az Opel mögött megbúvó kollégáihoz.
[13] Az öt "veszélyeztetett" rendőrt a kollégájuk, G. B. rendőr zászlós menekítette ki a lőzónából, oly módon, hogy gépkocsijával, a vezető ülésben előre bukva és a gázpedált a kezével nyomva, 1-es fokozatban, "vakon" behajtott az Opel mögé, így a sértettek, a szolgálati gépkocsik takarásában be tudtak mászni az autójába, majd velük együtt kitolatott az utcából, ezáltal kikerültek a tűzvonalból, és megszűnt a rájuk leselkedő életveszély.
[14] A terhelt a vele szemben intézkedni akaró, az utcán lőtávolságon belül, a terhelthez közel és általa jól láthatóan tartózkodó 5 rendőrre a kiérkezésüket követően tüzet nyitott és a TEK megérkezéséig, azaz 3:50 és 04:45 óra közötti időben részben személyre célzottan (ahol az egyik rendőr állt, a többiek pedig megbújtak), részben az irányukba pontosan meg nem határozható számú, de legkevesebb 18 pisztolylövést adott le, aminek következtében közvetlen életveszélynek tette ki őket, s csak azért nem sérültek meg, mert sikerült fedezékbe vonulniuk, majd kimenekülni a tűzvonalból.
[15] A TEK túsztárgyalója a műveleti terület átvételétől, a terhelt lefegyverzéséig, azaz 4:45 és 8:55 óra között mobiltelefonon keresztül győzködte a terheltet, hogy tegye le a fegyverét, adja meg magát és ne legyen öngyilkos sem, aminek eredményeképpen a műveleti egység elfogta a terheltet, miután az kitárazta és átadta nekik a marokpisztolyát.
[16] A terhelt által a bűncselekmény elkövetése során megrongált Mercedes típusú szolgálati gépkocsiban bruttó 1 214 961 forint, az Opel gyártmányú rendőrautóban bruttó 19 000 forint rongálási kár keletkezett.
[17] A terhelt érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkezett a pisztolyához.
[18] A terhelt szervezetében a cselekmény elkövetésekor legalább 1,30 g/l (ezrelék) alkoholkoncentráció volt, ami enyhe fokú befolyásoltságot eredményezett. A terhelt a cselekmény elkövetését megelőzően pontosabban meg nem határozható időpontban kokaint is fogyasztott, azonban a kábítószertől való befolyásoltsága nem volt megállapítható.
[19] A jogerős ítélettel szemben a terhelt meghatalmazott védője, a terhelt javára a Be. 648. § a) pontja alapján a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában nevesített okra hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt hivatalos személyek sérelmére elkövetett részcselekményének törvénysértő minősítése [Btk. 160. § (2) bek. e) pont] miatt a fő- és mellékbüntetés enyhítése, a végrehajtási fokozat börtönben történő megállapítása érdekében, továbbá a Be. 648. § b) pontja alapján a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés miatt, azt sérelmezve, hogy a bírósági ítélet indokolása a lényegét tekintve a szándékos veszélyeztetés bűntettének ismérveit taglalja, ezért az indokolás a minősítés tekintetében teljes mértékben ellentétes az ítélet rendelkező részével.
[20] Indítványában kifejtette, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelése alapján vonták le azt a logikai következtetést, hogy a terhelt a helyszínre érkező rendőrök irányába célzott lövéseket adott le. Ezzel kizárták azt, hogy a terhelt szándéka kizárólag a rendőrök "megijesztésére" és így a közvetlen veszélyhelyzet okozására terjedt ki. Sérelmezte, hogy a bíróságok elvetették a terhelt azon védekezését is, miszerint, ha valóban célzott volna, akkor sportlövőként eltalálja a jól látható és rövid lőtávon belül elhelyezkedő rendőr sértetteket.
[21] A meghatalmazott védő szerint tévesen állapították meg a bíróságok az emberölés bűntette vonatkozásában a Btk. 160. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott minősített esetet, és így "törvénysértően minősítették a terhelt cselekményét hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének". A vitatott részcselekmény a "tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján az helyesen foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette" [Btk. 165. § (1) és (3) bek.] állapítható meg a terhelt terhére. Álláspontja alátámasztására felhívta az ÍH 2016.46. számú eseti döntést. Kifejtette, hogy a veszélyeztetés esetében a lőfegyverrel leadott lövés az elkövetői magatartás. Az ítéleti tényállásban a bíróság azt állapította meg, hogy a lövések közvetlen életveszélybe sodorták a sértetteket. Ez azonban önmagában nem alapozza meg a cselekmény szándékos emberölés bűntettekénti minősítését.
[22] A 3/2013. BJE határozat értelmében a szándékos emberölés bűntette és a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés elhatárolása tekintetében a bűncselekmény tárgyi és alanyi oldalának alapos vizsgálata szükséges, és a helyes minősítés megállapítása tekintetében elsődlegesen az alanyi oldal ismérveinek van jelentősége (BH 1993.475.).
[23] Nem vitatta, hogy a terhelt által használt lőfegyver alkalmas emberi élet kioltására. A terhelt szülei tekintetében megállapítható az egyenes szándékú emberölés, ugyanakkor a hivatalos személyekkel szemben tanúsított terhelti magatartás ettől eltér. A nem célzott lövés a szándékos, limitált veszélyeztetés megállapítását alapozza meg. Ezt támasztja alá az is, hogy ugyanolyan távolságból lőtt K. I. rendőr zászlós és R. S. irányába, utóbbit egyetlen célzott lövéssel megölte, ezzel szemben K. I.-t nem találta el. Hivatkozott továbbá arra is, hogy "[] egy viszonylag közelről leadott, és pontosan célzott lövés esetén nem lehet kitérni (»lehajolni«) a nagy sebességű lövedék elől". Továbbá ellentmondásos az ítéleti tényállásban, milyen okból nem találta el a lövés a sértettet (véletlen vagy a sértett elmozdulása). Tévedett a bíróság abban is, hogy a terhelt mielőtt lőtt, ráfogta a fegyvert e sértettre, ugyanis erre nem merült fel bizonyíték.
[24] Okfejtése szerint "az emberölés előkészülete, az elsütő szerkezet mozgásba hozása jelenti az ölési cselekmény megkezdését (EBH 2007.1583.). Arra azonban nem merült fel bizonyíték, hogy a terhelt a sértettre célozva működtette a lőfegyvert." A terhelt sportlövő, ennek ellenére "jó látási viszonyok és a csekély távolság" ellenére nem találta el e sértettet. Mindezek tükrében a helyes következtetés az, hogy azért nem találta el K. I. sértettet, mert a szándéka veszélyhelyzet előidézésére irányult. Nem vitatta, hogy a Mercedes gyártmányú gépjárműben a lövések kárt okoztak, azonban az utasterét ért lövések időpontjában, a terhelt által is jól láthatóan ott nem tartózkodott senki. S. S. sértett tekintetében előadta, hogy abból a tényből, hogy egy lövedék tőle néhány centiméterre "csapódott a betonba" még önmagában a szándékos emberölés bűntettének megállapítását nem alapozza meg, mert az eset összes körülményét együttesen kell mérlegelni.
[25] A tárgyi tényezők körében a bíróság elmulasztotta vizsgálni a terhelt kijelentéseit. A cselekménye eredménye a terhelt által telefonon hívott felek részére kifejtett szándékával megegyező, csak a rendőrautókra lőtt, és a lövések a rendőrök távoltartására és a gépkocsik működésképtelenné tételére irányultak.
[26] A meghatalmazott védő sérelmezte, hogy a bíróság a rendőr tanúk vallomását fogadta el a tényállás alapjául a terhelt következetes védekezésével szemben.
[27] Hivatkozott arra, hogy a terhelt hivatalos személyekkel szemben tanúsított veszélyeztető magatartásának a közvetlen előzménye a szülei sérelmére elkövetett befejezett emberölés. A veszélyeztető szándék a befejezett emberölést követően, a rendőrség kiérkezése időpontjában, hirtelen alakult ki. A hivatalos személyek távoltartása, az elfogás késleltetése céljából leadott lövések következményeit illetően a terhelt helyesen mérte fel, hogy a sértetteket a gépjárművek fedezéke megóvja a halálos eredmény bekövetkezésétől. Azt, hogy alappal bízott a lőfegyver korlátozott hatékonyságában, bizonyítja a személyi sérülések elmaradása. A pisztolyt azonban kétségtelenül úgy használta, hogy reális veszélyét teremtette meg a környezetében tartózkodó sértettek testi épségének sérelméhez, így például nem számolhatta ki a lövedékek gurulatát. A terhelt a sérülés, vagy halálos eredmény bekövetkezése veszélyének elhárítása érdekében behatárolta a saját cselekvőségét.
[28] Érvelése szerint a bűncselekmény alanyi oldala tekintetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a "nyomasztó hagyatékot", miszerint a terhelt anyai nagyapja korábban megölte a feleségét, továbbá az édesanyjával és nevelőapjával kialakult elhúzódó konfliktushelyzet is meghatározó tényező. Az ilyen konfliktusok természetesen nem indokolhatják az emberölést, de a "terhelt által, az emberölés indokául felhozott szempontok mindazonáltal teljes mértékben észszerűtlenek, mint ahogyan a cselekménye racionálisan nem magyarázható".
[29] Álláspontja szerint a bíróság által kifejtettekkel ellentétben a "begyakorolt, rutinszerű fegyverhasználat nem jelent »adekvát viselkedést«, sokkal inkább automatizmus, amely ebben az esetben nem igényelt fokozott koncentrációt". A rendszeresen alkoholt fogyasztó terhelt vonatkozásában nem tényszerű annak megállapítása, hogy az eset előtt céltudatosan azért ivott, hogy "lelkileg megkönnyítse szörnyű tettének elkövetését".
[30] A felülvizsgálati indítvány kitért arra, hogy tévesen állapította meg a bíróság azt, hogy a terhelt a szüleit két-két lövéssel ölte meg, ugyanis mindkét személy az első lövéstől elhalálozott, a halál beálltát követően leadott lövések nem minősülnek emberölésnek (EBH 2012.B4.). Álláspontja szerint az ítélet több esetben pontatlanul fogalmaz ennek a két sértettnek a tekintetében is, ugyanis mindkét sértett ébren volt és R. S.-t nem közvetlen közelről, hanem 5-6 méterről lőtte mellkason a terhelt és nem "orvul hátba". A meghatalmazott védő kifejtette, hogy az ítéletben nincs helye a szentírásra történő utalásnak, illetve a túlzó, az irodalmi nyelvezetből átemelt drámai szófordulatoknak.
[31] Álláspontja szerint a büntetéskiszabási körülmények értékelése mellőzi a tárgyilagosságot. Sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte enyhítő körülményként a terhelt megbánását, ugyanakkor tévesen súlyosító körülményként vette figyelembe a közbiztonság veszélyeztetését, a bűncselekményre történő "rákészülés"-t, valamint az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Ezen túlmenően a "kétszeres minősülés" mint büntetéskiszabási tényező tekintettében kifejtette, hogy a "bíróságnak a bűncselekmény kapcsán kialakult ellenszenve nem indokolja a felülminősítést".
[32] A Legfőbb Ügyészség a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.
[33] Kifejtette, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Így az indítvány abban a részében, melyben azt kifogásolja, hogy a terhelt védekezésével szemben a bíróság a tényállás megállapításakor egyéb bizonyítékokat vett alapul a bizonyítékok értékelését támadja, ami a törvényben kizárt.
[34] A meghatalmazott védőnek a rendőrökre leadott lövések célzott voltát vitató okfejtése a tényállás támadásának minősül, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[35] A terhelt tudattartamára vont jogi következtetés és minősítés tekintetében a Legfőbb Ügyészség az indítványt nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a történeti tényállás tartalmazza a foglalkozási szabályszegésen és veszélyeztetésen túl a sértettek életének kioltására irányuló eshetőleges szándékot alátámasztó tényeket is, erre figyelemmel a terhelt tudattartamára vont jogi következtetés helytálló, a minősítés törvényes.
[36] Törvényes minősítés mellett kiszabott büntetés vitatására nincs törvényes lehetőség (BH 2009.322.).
A felülvizsgálat tárgyát a súlyosító és enyhítő körülmények mikénti értékelése egyébként sem képezheti (BH 2005.337.).
[37] Érvelése szerint a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés nem valósult meg, mert a terhelt terhére megállapított bűncselekményre vonatkozó, azt alátámasztó az ítélet indokolása.
Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla határozatát hatályában tartsa fenn.
[38] A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben pedig a törvényben kizárt.
[39] A felülvizsgálat a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[40] A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatnak helye van. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.
[41] A jogerős ítélettel szemben a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, továbbá a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében eljárási szabálysértés miatt, ha a bíróság a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg ügydöntő határozatát.
[42] Mindezek tükrében tartalma szerint a terhelt meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára, valamint a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapította. A felülvizsgálati indítvány előterjesztője ezen túlmenően az indítványa alapjául megjelölte a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját is, azonban ezt megalapozó tényelőadást, jogi érvelést nem adott elő. Önmagában a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozás az azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában a felülvizsgálatot nem teszi lehetővé (EBH 2007.1596., BH 2018.42., BH+ 2008.105.). A felülvizsgálati indítványban kötelezően meg kell jelölni az indítvány okát, vagyis az indítványt meg kell indokolni [Be. 652. § (1) bek.].
[43] A Kúria csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott keretek között bírálja felül a jogerős ügydöntő határozatot.
[44] A meghatalmazott védő a felülvizsgálati indítványában - a Be 608. (1) bekezdés f) pontjára tekintettel - a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértésként kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a minősítés tekintetében teljes mértékben ellentétes az ítélet rendelkező részével. Ezen túlmenően - az indítvány tartalma szerint - sérelmezte az elsőfokú bíróság eljáró tanácsának elfogultságát. Érvelése szerint "erkölcsileg, morálisan bármennyire is elítélendő a terhelt cselekménye, a bírósági eljárást a jogi keretek között, tárgyilagosan és elfogulatlanul kell lefolytatni. […] nincs helye a bírósági ítélet indoklásában a szentírásra történő hivatkozásnak. Szintén mellőzni kell a túlzó, az irodalmi nyelvezetből átemelt drámai szófordulatokat, a terhelt ilyen kontextusban történő jellemzését. […] A sértettek esetleges közrehatásának vizsgálatát ellehetetleníti, ha a bíróság a sértettek bármely magatartását kedvezően állítja be, ugyanakkor a terheltet konzekvensen leminősíti […]." Továbbá megállapítása szerint "a büntetést befolyásoló tényezők értékelése szintén mellőzi a tárgyilagosságot".
[45] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az indokolási kötelezettség megsértése csak abban az esetben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[46] A következetes bírói gyakorlat szerint ez az eljárási szabálysértés akkor állapítható meg, ha az ellentét az ún. büntetőjogi főkérdések - tehát a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása - tekintetében áll fenn a határozat indokolása és a rendelkező része között. Ennek tükrében a rendelkező rész és az indokolás kizárólag akkor áll teljes mértékben ellentétben, ha a büntetőjogi felelősség kérdésében ellentétes megállapítás vonható le a rendelkező részből és az indokolásból, mert ebben az esetben állapítható meg, hogy a döntés tekintetében nincs az ítéletnek indokolása.
[47] A meghatalmazott védő az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében azonban nem a rendelkező rész és az indokolás teljes ellentétét kifogásolta, hanem a bizonyítékok saját szempontú értékelését vetítette rá az ítélet jogi indokolására és ez alapján ténylegesen a jogi minősítést támadta.
[48] Mindezek alapján jelen ügyben a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása, és így a megállapított tényállás és a minősítés - a felülvizsgálati indítványban támadott rendőrök sérelmére elkövetett bűncselekmény tekintetében is - összhangban áll. Az indokolásban - a felülvizsgálati indítványban támadott cselekmény tekintetében - a bíróságok arról adtak számot, hogy miért állapították meg - a rendőrök sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében is - a terhelt bűnösségét és a tényállásban megállapított cselekményt miért minősítették a Btk. 160. § (2) bekezdés e) pontja szerint is minősülő emberölés bűntettének.
[49] A bíróság kifejtette, hogy a terhelt R. S. és R.-né Ú. É. "agyonlövése után a vele szemben intézkedni akaró, az utcán lőtávolságon belül, a terhelthez közel és általa jól láthatóan tartózkodó rendőrökre is tüzet nyitott, több lövést leadott az irányukba (célzottan arra, ahol az egyik rendőr állt, a többiek pedig megbújtak), s csak azért nem találta el őket, mert a rendőrök fedezékbe vonultak; ez is tényállásszerű emberölés, ugyanis a terhelt a maga részéről mindent megtett annak érdekében, hogy eltalálja őket, azaz kioltsa az életüket, ami rajta kívül álló okból nem sikerült neki. A terhelt - észlelvén a rendőrök megérkezését - nem vaktában a levegőbe lövöldözött, hanem az irányukba, tehát nem csupán megijeszteni, hanem eltalálni akarta őket, amibe belenyugodott volna, tehát a szándéka - a rendőrök életének kioltását illetően - legalább eshetőleges volt [Btk. 7. § második fordulat]."
[50] A Kúria ezért a védőnek ezt a hivatkozását nem találta alaposnak.
[51] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés - és így a Be. 649. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati ok -, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[52] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja értelmében bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
[53] Az arra jogosult az elfogultságra alapozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és azt három napon belül bejelenti [Be. 15. § (4) bek.]. A 25/2013. (X. 4.) AB határozat értelmében a bíró elfogultságára hivatkozás csak akkor képezhet felülvizsgálati okot, ha első ízben jelentik be és az előterjesztők "bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást" arról (indokolás [40]).
[54] A meghatalmazott védő legkésőbb az elsőfokú bíróság indokolt ítéletének kézbesítésekor szükségképpen megismerte azokat a tényeket, melyekre a felülvizsgálati indítványában hivatkozott. E vonatkozásban annak nincs jelentősége, hogy a terhelt védelmét az alapeljárásban másik védő látta el, mivel a jogosultság nem konkrét személyhez, hanem az eljárásban részt vevő és kizárási indítvány előterjesztésére jogosult eljárási résztvevőhöz kötődik. Ennek tükrében a terhelt védelmét ellátó védő erről nem az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett tudomást, így az Alkotmánybíróság határozatában kifejtettek alapján nem képezhet felülvizsgálati okot.
[55] A Kúria a teljesség érdekében rámutat arra, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint elfogultság csak konkrét és alapos ok fennállása esetén állapítható meg. A korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárás iránti bejelentés alaposságát a konkrét ügyhöz kötötten, valóságos tények alapján, esetileg kell tisztázni (BH 2012.147).
[56] Mindezek tükrében a meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványa e vonatkozásban nem alapos.
[57] A terhelt meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványát részben a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára is alapította.
[58] E jogszabályhely értelmében felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].
[59] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényálláshoz kötve van. A felülbírálat során a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[60] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[61] Mindenekelőtt a Kúria utal arra, hogy a terhelt meghatalmazott védője az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekmény alapján vitatta a terhelt terhére megállapított élet elleni bűncselekmény Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerinti minősítését. E jogszabályhely az emberölés bűntettének minősített eseteként a több ember sérelmére elkövetést határozza meg. E minősítés sérelmezése nem alapos, mert - mint ahogy azt az alapügyben eljárt első-, és másodfokú bíróság is helyesen kifejtette - R. S. és R.-né Ú. É. sértettek halálával a terhelt által elkövetett élet elleni bűncselekmény befejezetté vált, ami egyben megalapozta a cselekmény több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntetteként történő minősítését. Így e minősített eset vonatkozásában a büntetés kiszabása során értékelendő körülmény az öt rendőr sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítása.
[62] A meghatalmazott védő ugyanakkor az indítványában sérelmezte a hivatalos személyek sérelmére elkövetett cselekmény emberölés bűntette kísérleteként történt minősítését. Álláspontja szerint e cselekmények a Btk. 165. § (1) és (3) bekezdése szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének a megállapítását alapozza meg. Így az indítvány - tartalma szerint - az emberölés bűntettének a Btk. 160. § (2) bekezdés e) pontja szerinti minősítését is támadta.
[63] A felülvizsgálati indítványban - annak tartalma szerint - a meghatalmazott védő részben a jogerős ítéletben a bizonyítékok saját szempontú, az alapügyben eljárt bíróságokétól eltérő értékelésére alapítva ténylegesen az irányadó tényállást támadta. Sérelmezte, hogy a terhelt védekezését elvetve a rendelkezésre álló további bizonyítékok alapján megállapította, hogy a terhelt az öt rendőr sértett irányába adta le a lövéseket, amelyek részben célzott lövések voltak.
[64] A Kúria nem vizsgálhatta, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a rendőrtanúk vallomásának, továbbá M. L., T.-né Sz. E., T. J., R. E., S. B.-né, H. B., B. R., R. J., H. L.-né, H. L., P. A., B. F. és Sz. A. tanúk vallomásának, valamint az igazságügyi genetikus- és igazságügyi fizikus-, és igazságügyi fegyverszakértő vélemények helyes értékelése alapján vetette-e el a terhelti védekezést és állapította meg, hogy a terhelt tudta, hogy rendőrökre lő és 55 percen keresztül részben rendőrökre célzottan, részben az irányukba pontosan meg nem határozható számú, de legkevesebb 18 pisztolylövés adott le, melyek elől e sértettek fedezékbe vonultak, majd sikerült kimenekülniük a tűzvonalból. Ugyanis mindez a bizonyítékok értékelése körébe tartozik, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[65] A meghatalmazott védő sérelmezte továbbá, hogy a lőfegyver működésére és használatára vonatkozó tények tisztázatlanok maradtak az ítélet megalapozatlanság körébe tartozik [Be. 592. § (2) bek.]. A megalapozatlanság ténybeli hibának minősül. A felülvizsgálat a jogerős ítélet jogi hibáinak orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslat, így ezen védői hivatkozás nem szolgálhat felülvizsgálat alapjául.
[66] A meghatalmazott védő az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében sérelmezte, hogy a bíróságok helytelen következtetést vontak le a terhelt tudattartamára és tévesen állapították meg, hogy a halálos eredményre az eshetőleges szándéka kiterjedt. Ez indokolta, hogy e cselekményét törvénysértően minősítették emberölés bűntettének és nem a Btk. 165. § (1) és (3) bekezdésébe ütköző foglakozás körében elkövetett veszélyeztetésnek.
[67] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.), másként fogalmazva: a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt a törvényben kizárt (Bfv.II.818/2014/6.).
[68] Ebből következően az irányadó tényállás támadását jelenti annak vitatása, hogy a terheltnek az öt rendőr sértett sérelmére történt cselekménye során a szándéka nem kizárólag közvetlen veszélyhelyzet kialakítása terjedt ki, hanem eshetőleges szándékkal a halál bekövetkezésére is. Egyfelől a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy vagy több megállapított tényből került levonásra. Ebből pedig az következik, hogy - mivel az ítéleti tényállás részei lehetnek a tudati tények is - amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket is tartalmazza, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya (BH 2011.3.).
[69] Így a tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága csak akkor kizárt, ha a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből, életbeli jelenségekből a belső tények valóban következnek (Bfv.II.1256/2015/5.). A Kúria megállapította, hogy a tényállás részévé tett tudattartalom a jelen esetben is támadhatatlan. Különös tekintettel arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tudati tények megfelelésben állnak a rögzített külső történésekkel.
[70] A jelen ügyben az alapítélet tényállásában rögzített történeti tényekből egyértelmű és aggálytalan következtetés vonható a jogerős ítéletben rögzített tudati tényekre.
[71] A Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettét az követi el, aki mást megöl. A Btk. 160. § (2) bekezdés e) és f) pontjában szabályozott minősített eset a hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve a több ember sérelmére elkövetés.
[72] A Btk. 7. §-a értelmében szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményeinek következményit kívánja (egyenes szándék), vagy e következményekbe belenyugszik (eshetőleges szándék).
[73] A Btk. 165. § (1) bekezdésére tekintettel a (3) bekezdés szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettét követi el az, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét szándékosan előidézett közvetlen veszélynek teszi ki. E bűncselekmény esetében a közvetlen veszélyhelyzetet az elkövető szándékosan hozza létre, ugyanakkor az eredmény tekintetében kizárólag a gondatlansága állapítható meg.
[74] A szándékos veszélyeztetés és a szándékos emberölés elhatárolása körében annak van meghatározó jelentősége, hogy a szándékos veszélyeztetés esetén csak a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása szándékos, míg az ezen túlmenő eredmény - jelen esetben az élet kioltása - tekintetében kizárólag a gondatlanság áll fenn. Az emberölés esetében pedig a veszélyhelyzeten túlmenő eredmény vonatkozásában az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka áll fenn. A közvetlen veszély előidézésére vonatkozó szándék minőségileg is eltér a közvetlen veszély folyományaként bekövetkezendő további élet, testi épség vagy egészség sérelmére irányuló szándéktól (BJD 3033.).
[75] A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés esetén az elkövető a közvetlen veszélyhelyzetet szándékosan idézi elő, tudata átfogja a veszélyhelyzet bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kifejezetten kívánva (egyenes szándék) vagy a veszélyhelyzet kialakulásába belenyugodva (eshetőleges szándék) cselekszik, ugyanakkor a szándéka kizárólag a veszélyhelyzet előidézéséig terjed. A limitált (körülhatárolt) szándékkal elkövetést az jellemzi, hogy az elkövető a testi sérülés okozását vagy a halálos eredmény előidézését nem kívánja, és ezekbe a következményekbe való belenyugvás sem állapítható meg részéről. Így, ha az elkövető szándéka a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően kiterjed az eredményre is: nem a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés, hanem - a cselekmény eredményéhez, illetve az elkövető szándékához képest - testi sértés vagy az emberölés, illetőleg ezeknek a bűncselekményeknek a kísérlete megállapításának van helye (BH 1996.132.).
[76] Az élet és testi épség elleni szándékos bűncselekmények, valamint a testi sérüléssel járó vagy halált eredményező, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés az elkövető szándékának a vizsgálata alapján határolható el (BH 1993.475.I.).
[77] Az elkövetés idején fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre, avagy foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésre irányult-e, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből kell visszakövetkeztetni (BH 1996.132.).
[78] A Kúria 3/2013. BJE határozata értelmében az emberölésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Az elkövetéskori szándék jellegének a helyes megítéléséhez a tárgyi tényezők körében - többek között - a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz vizsgálata és gondos értékelése szükséges, ezen túlmenően az elkövető szándékára az elkövetés körülményeiből és módjából általában megalapozott következtetés vonható [3/2013. BJE határozat I/A/a), és b) pont]. Jelen ügyben az elkövetés eszköze lőfegyver, ami az emberölés ún. tipikus eszköze. Ez önmagában az elkövető tudattartamának megállapítását még nem eredményezhetné (BH 1993.475.), de a terhelt tudta azt, hogy az élet kioltására is alkalmas, működőképes lőfegyverrel ad le lövéseket a rendőrök irányába. Így a terhelt "a közelében, lő- és hatótávolságon belül és a lövései irányába tartózkodó, őt elfogni akaró rendőröket [...] nem pusztán megijeszteni, hanem el akarta találni, amibe bele is hallhattak volna, következésképpen a veszélyeztetési szándékon túlmenően - legalább a belenyugvás szintjén - az eshetőleges ölési szándéka is megvolt [...]".
[79] A teljesség érdekében a Kúria az elkövetés eszköze tekintetében rögzíti, hogy a Btk. 165. § (4) bekezdése értelmében a működőképes lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabály foglalkozási szabálynak minősül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fegyver használatára vonatkozó szabályok szándékos megszegésével elkövetett cselekmény minden esetben foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek minősül. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a célzott lövéssel elkövetett jogtalan fegyverhasználat esetén fogalmilag valóban kizárt a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés megállapítása, ha az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka testi sértés vagy halál okozására irányul. Ilyen szándék fennállása esetén az elkövető cselekményét a szándéknak és a bekövetkezett eredménynek megfelelő bűncselekményként kell értékelni (BH 1995.688.).
[80] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az elkövetés körülményei tekintetében az állapítható meg, hogy a terhelt az öt rendőr sértett sérelmére 55 percen keresztül követte el a cselekményt, ez idő alatt 18 - részben - célzott lövést adott le a sértettek irányába, ezek közül a Mercedes takarásában az úttesten hasaló S. S. irányába legkevesebb ötször lőtt, melyből az egyik lövedék közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a betonba; ezt követően a terhelt a házból, a bejárati ajtó előtti udvarrészre kimenve legalább 2 célzott lövést adott le az Opel jobb első kereke takarásában sikeresen menedéket kereső Gy. S. sértettre és a jobb hátsó ajtó mögött megbúvó L. Zs. és V. G. sértettekre; továbbá rendszertelen időközökben és intenzitással legalább 10 lövést adott le az utcán tartózkodó 5 rendőr irányába; ezt követően a terhelt ideiglenesen felhagyott a lövöldözéssel, ekkor S. S. sértett a fegyvernyugvást kihasználva, a betonon hason kúszva elindult az Opel irányába, ám amint kiért a Mercedes takarásából a terhelt újra az irányába lőtt. Ez alapján okszerű következtetést vont a másodfokú bíróság arra, hogy terhelt, amikor mozgást észlelt, azonnal tüzelt a gépjárművek mögött megbúvó rendőrökre.
[81] A 3/2013. BJE határozat értelmében az alanyi tényezők körébe a szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából elengedhetetlen. A tudattartam vizsgálata során a cselekményt kiváltó indítóok felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő jelentősége van. Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének megállapíthatósága vonatkozásában.
[82] Az ítéleti tényállás szerint az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekményt megelőzően a terhelt megölte az édesanyját és nevelőapját. A védő azon érvelése, hogy a terheltnek a "nyomasztó hagyatékot" kell viselnie, miszerint a terhelt anyai nagyapja korábban megölte a feleségét, továbbá a szüleivel elhúzódó konfliktusa a rendőr sértettek tekintetében is a bűncselekmény motívuma volt, nem helytálló. A rendőrök a terhelt által a szülei sérelmére elkövetett bűncselekmény miatti bejelentés alapján érkeztek a helyszínre és a terhelt ezt követően adta le irányukba a lövéseket, azaz a rendőrök "távoltartása" indokolta a cselekményét. E körben a családi konfliktusok nem megfelelő kezelése már nem értékelhető. Ugyanakkor a terhelt zavart magatartása, amit a telefonbeszélgetések tartalma alapján a jogerős ítélet megállapított, egyértelműen megalapozzák azt, hogy a terhelt zaklatott lelkiállapotban volt, a cselekmény előtt és közben szeszes italt fogyasztott, ez önmagában kizárja azt, hogy az öt rendőr sértett irányába leadott lövés idején fel tudta mérni, hogy a lövések kizárólag a fedezékül szolgáló gépkocsikba csapódnak be. Ezt igazolja az S. S.-re leadott lövés is, ami a sértett feje mellett a betonba csapódott be. Így az a hivatkozás, hogy az emberölésre irányuló szándék megállapítását kizárja az a tény, hogy a terhelt sportlövő, nem megalapozott.
[83] A meghatalmazott védő általi "távoltartás"-ra irányuló szándék nem ad egyértelmű eligazítást a terhelt szándéka tekintetében, mert az mind emberölésre irányuló, mind a közvetlen veszélyhelyzet kialakítására irányuló szándékot magában foglalhatja.
[84] Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a terhelt M. L.-lel folytatott telefonbeszélgetését, melynek során a terhelt azt állította, hogy nem lő a rendőrök irányába. Az elsőfokú bíróság okszerűen állapította meg, hogy e kijelentésével szemben a terhelt nagyszámú, részben célzott lövést adott le a rendőrök irányába, e lövések a fedezékként alkalmazott rendőrautókat érték, azonban számolnia kellett azzal, hogy "a nagy tűzerejű, hatótávolságon belül használt pisztolyából leadott lövedék átviszi az autók karosszériáját". (A meghatalmazott védő is kifejtette indítványában, hogy "a pisztolyt azonban kétségtelenül úgy használta, hogy reális veszélyét teremtette meg a környezetében tartózkodó sértettek testi épségének sérelméhez, így például nem számolhatta ki a lövedékek gurulatát." Ez a védői érvelés a halálos eredmény tekintetében az eshetőleges szándék megállapítását alapozza meg.) Ezen túlmenően a rendőrök mozgása esetén a mozgásban lévő rendőr irányába és abban a magasságban lőtt, amelyben a sértettek a gépkocsik fedezékében mozogtak és a lövések közül egy közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a földbe. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés helyett eshetőleges szándékkal és több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül a cselekmény, ha az elkövető az őt üldöző személyek irányába lőfegyverrel testmagasságban, közelről több lövést ad le (BH 1996.132., 1998.465., 1999.1.).
[85] Jelen ügyben a testmagasság a sértettek testhelyzetéhez igazodóan a gépjárművek által biztosított fedezék magasságával egyező volt. A leadott lövések közül legalább hét eltalálta a fedezékül szolgáló Mercedes, illetve Opel személygépjárművet.
[86] Az eljárt bíróságok a terhelt e körben előadott kétirányú védekezését elvetették és kizárták. Így a terhelt azon állítását, hogy vaktában lövöldözött cáfolta, hogy "legalább hétszer eltalálta a rendőrautókat (ötször a Mercedest, kétszer az Opelt), beleértve a kerekeiket, amelyek mögött a rendőrök meghúzódtak". Ezen túlmenően a terhelt elkövetéskori ittas és bódult állapota alapján kizárták azt a védekezést is, hogy sportlövőként a terhelt a lövések leadásakor szándékosan nem rendőrökre, hanem a gépjárművekre célzott, ugyanis mentális állapota ezt nem tette lehetővé.
[87] Mindezek alapján a terhelt belenyugodott abba, hogy a lövések a sértettek halálát okozhatja, azaz az eshetőleges szándéka az eredmény bekövetkezésére kiterjedt, ami kizárja a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megállapítását. Így az alapügyben eljárt bíróságok a 3/2013. BJE határozatban foglaltakat szem előtt tartva, helytállóan vontak következtetést arra, hogy az öt rendőr sértett vonatkozásában a terhelt eshetőleges szándéka fennállt az emberölés vonatkozásában.
[88] Ha az elkövető a halálos eredmény bekövetkezésébe belenyugodva cselekszik, vagyis, ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett (3/2013. BJE határozat I/4. pont, BH 2010.57.I.).
[89] A teljesség érdekében - a védői indítványra tekintettel - a Kúria rámutat arra, hogy az emberölés bűntettének a kísérlete csak olyan cselekmény megkezdésével állapítható meg, amely közvetlenül megteremti más személy élete kioltásának a reális lehetőségét. Az elsütőszerkezet működésbe hozatala annak az egységes folyamatnak a kezdő mozzanata, amely a tűzfegyver működését beindítja és kilövi azt a lövedéket, amely - megfelelő egyéb körülmények esetén - kiolthatja más személy életét (EBH 2007.1583.). Jelen ügyben a terhelt az öt rendőr sértett irányába 18 lövést leadott és ezzel a cselekménye az emberölés kísérleti szakaszába lépett. Ugyanakkor a célzott lövések következtében a halál mint eredmény nem következett be, azért e sértettek esetében az emberölés kísérleti szakban maradt.
[90] A Kúria rögzíti, hogy jelen ügyre vonatkozóan a BH 2004.168. számú eseti döntésben megfogalmazott jogi álláspont nem irányadó, mivel a jogerős ítéletben megállapított tényállás és az eseti döntés alapjául szolgáló tényállás büntetőjogilag releváns tények vonatkozásában eltérő. Így a hivatkozott eseti döntésben az irányadó tényállás szerint a terhelt a lőfegyverrel több alkalommal a sértettek irányába lőtt, a lövések ténylegesen sérülést nem okoztak; azaz pontosan nem volt megállapítható, hogy a sértettektől milyen távolságra csapódtak be a lövések. A terheltnek lehetősége volt a nyugodt célzásra, hiszen 40 méteres távolságon belül lőtt, ilyen távolságból a csoportban álló sértettek eltalálása - ha és amennyiben a terhelti szándék erre irányul - nem jelentett volna különösebb nehézséget. A terhelt és a sértettek közti távolságra, valamint arra a körülményre figyelemmel, hogy a lövések nem találták el a sértetteket, nem volt cáfolható a terhelt azon védekezése, hogy szándéka nem irányult a sértettek megölésére vagy testi sértés okozására. Ezen túlmenően a terhelt által használt lőfegyver tulajdonságai miatt a lövésnek a sértetteket életfontosságú szerveken, vagy azok közelében kellett volna eltalálnia ahhoz, hogy az életveszélyt okozó sérülést vagy halált okozzon. Ezzel szemben a jelen ügyben, a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a lőfegyver működőképes és emberi élet kioltására alkalmas volt; a terhelt nem nyugodt állapotban hanem az általa az édesanyja és nevelőapja sérelmére elkövetett emberölést követően, rövid időn belül, zaklatott állapotban, szeszes ital hatása alatt követte el a rendőrök sérelmére bűncselekményt; a sértettek a lövések elől fedezékbe vonultak; a terhelt a sértettek felé olyan magasságba lőtt, amelyben a sértettek tartózkodtak; a lövések egy része a sértettek közelében csapódott be (az egyik a sértett feje közelében csapódott a földbe). Mindezek alapján jelen ügy tényállása lényegi eltéréseket mutat a meghatalmazott védő által hivatkozott eseti döntésétől.
[91] A meghatalmazott védő az indítványában - és a terhelt az alapeljárásban - nem vitatta, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor tudta, hogy rendőr sértettek - azaz hivatalos személyek - sérelmére és hivatalos eljárásuk alatt követte el a cselekményét.
[92] A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítéletben a terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítése törvényes és így a felülvizsgálati indítvány e vonatkozásban nem alapos.
[93] A meghatalmazott védő sérelmezte, hogy a büntetéskiszabási körülmények helytelen értékelése alapján határozta meg a bíróság a fő- és mellékbüntetés tartamát.
[94] Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és eshet felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre viszont a védő nem hivatkozott, és ilyet a Kúria maga sem észlelt.
[95] A büntetés kiszabása ugyancsak nem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III. - korábbi hivatkozások aktualizálásával).
[96] A Kúria rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértő minősítés csak abban az estben szolgál felülvizsgálat alapjául, ha az törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A felülvizsgálattal nem érintett, terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő emberölés bűntette. E bűncselekmény büntetési tétele tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Így a védő által kifejtett jogi álláspont helytállósága esetén sem nyílt volna törvényes lehetőség a jogerős ítélet felülvizsgálatára.
[97] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolható. A Be. 671. § 1. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletben a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát nem vagy nem a törvénynek megfelelően állapította meg. Így felülvizsgálati eljárásban a szabadságvesztés-büntetés enyhébb büntetés végrehajtási fokozatának megállapítására - a Be. 648. és 649. §-ában meghatározott felülvizsgálat ok megléte esetén is - kizárt. Egyben szükséges megjegyezni, hogy a Btk. 37. §-a meghatározza a büntetés végrehajtási fokozatra vonatkozó kötelező szabályokat, és az ettől történő eltérést a Btk. 35. § (2) bekezdés 2. mondata a terhelt terhére megállapított bűncselekmény esetén kizárja.
[98] A Kúria megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok Be. 649. § (6) bekezdésében meghatározott eljárásjogi szabályt nem vétettek.
[99] A kifejtettekre tekintettel a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés szerinti összetételben eljárva - a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta - ezért a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 884/2020.)
BH 2021.7.189 Az emberölés akkor minősül különös kegyetlen módon elkövetettnek, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásához rendszerint szükséges kegyetlenséget meghaladó, rendkívüli embertelenséggel történik, és a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az ember életének kioltásával általában együtt járó szenvedést, gyötrelmet is lényegesen meghaladja.
A terhelt részéről a rendkívül nagy számú és több nagy erejű szúrás, a nagyszámú sérülés okozása, melyek elszenvedése közepette a sértett az életéért küzdött, kétségkívül a rendkívüli embertelenséget, gátlástalanságot jelentette, a sértettnek pedig az átlagosat meghaladó testi és lelki gyötrelmet okozott.
E minősítő körülmény esetében nem csupán a fizikai ráhatással járó fájdalomérzetnek van jelentősége, hanem annak a lelkiállapotnak is, amibe az elkövetés folytán a sértett került. Nyilvánvaló többletgyötrelmet jelent az olyan elkövetési magatartás, ami elsöprő ereje, szakadatlansága folytán teljes reménytelenségbe űzi a sértettet, aki így saját halála szörnyűségét nemcsak fizikailag szenvedi el, hanem azt át is éli [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont].
[1] A törvényszék a 2012. április 16. napján kihirdetett ítéletével a terheltet emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. b) pont és d) pont] miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadság legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg. Egyben a terhelttel szemben 50 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A folytatólagosan elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntette [korábbi Btk. 313/C. § (1) bek. b) pont, (3) bek. b) pont] miatt indított büntetőeljárást megszüntette. Rendelkezett a járulékos kérdésekről.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2012. október 3. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a vagyonelkobzást 12 000 forintra mérsékelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet a járulékos kérdésekben történő részbeni megváltoztatása mellett helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, álláspontja szerint a bíróság törvénysértően minősítette a bűncselekményt. Kifejtette, hogy nem az értékek megszerzése miatt ment a sértetthez, illetve az orvosszakértő véleménye alapján az első két szúrást követően (amely a tüdőt, illetve a szívet érte) a sértett legfeljebb 1 percen belül elhalálozott. Ezért téves a nyereségvágy és a különös kegyetlenség megállapítása a terhére, a cselekmény minősítése helyesen emberölés bűntettének alapesete. Kifejtette továbbá azt is, hogy a cselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a 24. életévét, azaz fiatal felnőtt volt, így a vele szemben kiszabható büntetés maximum 20 év.
[4] Mindezek alapján a kiszabott büntetést eltúlzottan súlyosnak tartotta.
[5] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a jogerős tényállás alapján az eljárt bíróságok törvényesen minősítették a cselekményt. A sérülések nagy száma, súlya és jellege, a véghezvitel módja a sértettnek rendkívül nagy fájdalmat, kínt, gyötrelmet, szenvedést okozott, ezért a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítása nem vitatható. A terhelt azon hivatkozása pedig, hogy nem az értékek elvétele miatt ment a sértetthez, a jogerős ítéleti tényállás törvény szerint tilalmazott támadásának minősül. A tényállás mindazon tényeket tartalmazza, amelyek alapján a nyereségvágyból történt elkövetésre vonható megalapozott következtetés, ezért e minősítő körülmény megállapítása is törvényes.
[6] A terhelt fiatal felnőtt korát a bíróságok enyhítő körülményként értékelték, a büntetéskiszabás emiatti sérelmezése nem felülvizsgálati ok.
[7] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott első- és másodfokú határozatot hatályában tartsa fenn.
[8] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[9] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[11] A terhelt törvénysértőnek tartotta a bűncselekmény minősítését, eltúlzottan súlyosnak a kiszabott büntetést, indítványában emberölés bűntette alapesetének megállapítását, és az ennek megfelelő büntetéskiszabást kérelmezte.
[12] A terhelt azonban az eltérő minősítésre vonatkozó álláspontját részben az ítéleti tényállástól eltérve, a bizonyítékok másként értékelésére alapította. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét támadta eltérő tényállás megállapítását célozva.
[13] A felülvizsgálati indítványban azonban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[14] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Következésképpen a felülvizsgálat ezen részében törvényben kizárt.
[15] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki.
[16] Az indítvány szerint téves az ölési cselekmény nyereségvágyból, illetve különös kegyetlenséggel elkövetettkénti minősítése.
[17] A terhelt érvelésével szemben az eljárt bíróságok törvényesen minősítették a cselekményt minősített emberölés bűntettének.
[18] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás lényege a következő.
- A terhelt 2010. május 8. napján 20 óra 30 perc körüli időben ígéretet tett a barátjának, hogy a felé fennálló tartozását még aznap éjfél körüli időben kifizeti.
- A terhelt ezt követően 21 óra 45 perc körüli időben elment a sértetthez, aki a lakásába beengedte.
- A terhelt a lakásban magához vett egy 17 cm pengehosszúságú kést és nagy erővel hasba szúrta a sértettet, aki a szúrás következtében megrogyott, mindkét kezével megfogta a terhelt kést tartó kezét, ezért a terhelt bal könyökkel három alkalommal fejen ütötte.
- A sértett az ütések hatására elengedte a terhelt kezét, aki ezt követően a késsel, többször, nagy erővel, testszerte megszúrta a sértettet, legkevesebb 21 alkalommal a fej, a nyak, a váll, a mellkas, a has és a hát területén.
- A szúrások következtében földre esett és üvöltő sértettre rátérdelt és azért, hogy elhallgattassa, a kést legalább háromszor oda-vissza húzva, a bal oldalán elvágta a nyakát.
- A sértett által elszenvedett sérülések nem voltak az élettel összeegyeztethetőek, az idejekorán érkező orvosi segítség sem mentette volna meg az életét, a halál közvetlen oka a szív sérülése miatt kialakult heveny elvérzéses sokk volt. A sértett halála 5-7 perc alatt következhetett be.
- A terhelt a sértett holttestét egy fagyasztóládába rejtette el és a bűncselekmény nyomait megpróbálta eltüntetni.
- A terhelt a cselekményt a sértett értékeinek megszerzése érdekében követte el, a házban kutatást végzett és különböző értékeket vett magához, majd a sértett személygépkocsijával elhajtott a helyszínről.
- A terhelt a magával vitt tárgyak közül 2 darab GPS-t értékesített, a gépkocsit megpróbálta eladni, a sértett bankkártyájáról saját és ismerősei telefonkártyáit feltöltötte.
[19] Az emberölés akkor minősül nyereségvágyból elkövetettnek, ha közvetlen anyagi előny megszerzésére irányul. A jogerős tényállás világosan és egyértelműen tartalmazza, hogy a terheltet a cselekmény elkövetésében a sértett értékeinek megszerzése motiválta, és az elkövetés ezen indokának megfelelően a sértett értékeit az ölési cselekményt követően megszerezte és a hasznot realizálta, illetve realizálni törekedett.
[20] Ekként az emberölés bűntettének nyereségvágyból elkövetettkénti minősítése törvényes.
[21] A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagosat lényegesen meghaladó szenvedéssel járó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghez vitt ölési cselekmények vonhatók.
[22] Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján állapítható meg, ezekből általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére.
[23] Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés.
[24] Ehhez képest az emberölés akkor minősül különös kegyetlen módon elkövetettnek, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásához rendszerint szükséges kegyetlenséget meghaladó, rendkívüli embertelenséggel történik, és a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az ember életének kioltásával általában együtt járó szenvedést, gyötrelmet is lényegesen meghaladja. Az ölés módjának kell különös fokban kegyetlennek lennie. Adott esetben annak sincs jelentősége, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselte a fájdalomérzést.
[25] Jelen esetben azonban a jogerős tényállás azt is egyértelműen tartalmazza, hogy a sértett milyen rendkívüli fájdalmat, testi szenvedést élt át, amely miatt, az elhallgattatása érdekében vágta el a terhelt a sértett nyakát. Mindemellett a terhelt részéről a rendkívül nagyszámú és több nagy erejű szúrás, a nagyszámú sérülés okozása, melyek elszenvedése közepette a sértett az életéért küzdött, kétségkívül a rendkívüli embertelenséget, gátlástalanságot jelentette, a sértettnek pedig az átlagosat meghaladó testi és lelki gyötrelmet okozott.
[26] E minősítő körülmény esetében nem csupán a fizikai ráhatással járó fájdalomérzetnek van jelentősége, hanem annak a lelkiállapotnak is, amibe az elkövetés folytán a sértett került. Nyilvánvaló többletgyötrelmet jelent az olyan elkövetési magatartás, ami elsöprő ereje, szakadatlansága folytán teljes reménytelenségbe űzi a sértettet, aki így saját halála szörnyűségét nem csak fizikailag szenvedi el, hanem azt át is éli (3/2013. BJE II/4.; EBH 2013.B7.).
[27] Jelen ügyben ez történt, az elsőfokú ítélet indokolása mindezt részletesen tartalmazza. Ekként a terhelt cselekményének különös kegyetlenséggel elkövetettként való minősítése is törvényes.
[28] A terhelt hivatkozott arra is, hogy fiatal felnőtt elkövetőként vele szemben maximum 20 év szabadságvesztés-büntetés szabható ki.
[29] Ez az álláspont téves.
[30] A minősített emberölés bűntette a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor, valamint a jelenleg hatályos Btk. szerint is vagylagosan életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
[31] Változatlan az a törvényi rendelkezés is, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. Miként az is változatlan, hogy amennyiben a bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, és az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, annak legkorábbi időpontját legalább harminc évben határozza meg.
[32] Jelen ügyben erről van szó.
[33] Mindezt az elsőfokú ítélet jogi indokolása a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően tartalmazza.
[34] A helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés pedig megfelel a büntető anyagi jog szabályainak.
[35] A terhelt fiatal felnőtt kora enyhítő körülmény, melyet a bíróságok értékeltek.
[36] A büntetéskiszabás pedig felülvizsgálat tárgyát önmagában nem képezheti, így az sem, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a súlyosító és enyhítő körülményeket miként veszi figyelembe. Az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenységén kívül a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezheti, felülvizsgálatban az sem támadható.
[37] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 363/2020.)
BH 2021.3.64 A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés esetében e körülmény megítélése során elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók.
Nem csupán a fizikai ráhatással járó fájdalomérzetnek van jelentősége, hanem annak a lelkiállapotnak is, amibe az elkövetés folytán a sértett kerül. Az ölés rossz, viszont nyilvánvaló többletgyötrelmet jelent az olyan ölési magatartás, ami szakadatlansága folytán teljes reménytelenségbe űzi a sértettet, aki ennélfogva saját halála szörnyűségét nemcsak fizikailag szenvedi el, hanem azt át is éli [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont].
[1] A törvényszék a 2018. szeptember 5. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont], ezért az I. r. terheltet 8 év szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A II. r. terheltet emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] miatt mint bűnsegédet 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Mindkét terhelt esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a terheltek legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, a sértett polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, és rendelkezett a felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. szeptember 17. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy az I. r. terhelt esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 8 évre, a II. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését 3 év 8 hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetését 4 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a b) pont ba) alpontjára alapítottan -, elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése, másodlagosan a határozat megváltoztatása érdekében.
[4] Indokai szerint az eljárt bíróság által megállapított tényállás súlyos mértékben hiányos, mivel az nem tartalmazza a terheltek és a sértett fizikai jellemzőinek leírását, hiányzik a sértett sérüléseinek teljes körű megállapítása, valamint a terheltek tudattartalmára vonatkozó ténymegállapítások is hiányosak. Álláspontja szerint a meghatározott tényállás alapján nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a II. r. terhelt pontosan milyen mechanizmus során, mikor, hol és milyen sérüléseket szenvedett el, továbbá a sértett által elszenvedett sérülések milyen erőbehatás eredményeként keletkeztek. Az elkövetés konkrét helyszínei és mozzanatai egymás után való rögzítésének, továbbá a sértett gázpisztollyal összefüggő tudattartalmának leírása hiányában abban a kérdésben sem lehet ítéleti bizonyossággal állást foglalni, hogy a sértett jogos védelmi helyzetben volt-e, avagy jogtalan támadóként cselekedett. Ezen hiányosságok alapján nem dönthető el egyértelműen az indítványozó szerint, hogy a terheltek vagy a sértett volt-e jogos védelmi helyzetben, avagy kölcsönös verekedés zajlott, szemben a jogerős ítélet azon megállapításával, hogy a sértett volt védekező helyzetben.
Az indítvány szerint tévesen került sor a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítására, mivel a terheltek cselekménye legfeljebb a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntette kísérletének minősülhet. Hivatkozott arra, hogy a cselekmény rövid ideig tartott, a sértett a nála lévő eszközzel védekezett, azzal a terhelteknek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket is okozott, mindezek alapján a különös kegyetlenséggel elkövetésre jogi következtetést levonni nem lehet. Elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a megtámadott határozat megváltoztatását, a törvénynek megfelelő minősítést és büntetés kiszabását indítványozta.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a felülvizsgálati indítványnak a jogerős határozat irányadó tényállását - a cselekmény jogi minősítésén keresztül is - támadó része törvényben kizárt. Nem tartotta alaposnak az ügyész a cselekmény minősítését érintő kifogást sem. Hivatkozott arra, hogy az I. r. terhelt cselekvőségét, miszerint az előrehajolt testhelyzetű sértettet a 9 cm pengehosszúságú késsel tizenhétszer direkt módon a nyakán, fején és felsőtestén megszúrta úgy, hogy a koponyasérülést okozó szúrás nagy erejű, a gégeporcok sérülését eredményező szúrás közepes erejűt meghaladó, míg a többi sérülést okozó szúrás közepes erejű volt, az eljárt bíróságok az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, törvényesen minősítették különös kegyetlenséggel elkövetettnek. Mindezek alapján a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[6] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[7] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[8] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja pedig lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[9] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont], a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] állapította meg, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[10] A Btk. 160. § (1) bekezdése szerint, aki mást megöl, bűntett miatt 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;
a (2) bekezdés d) pontja szerint a büntetés 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést különös kegyetlenséggel követték el.
[11] A Btk. 10. § (1) bekezdése alapján kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.
[12] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket.
- Az I. r. és a II. r. terhelt élettársak, 2005 óta a P., K. dűlő 6366. szám alatti családi házban éltek. A sértett és családja, akik egyebek mellett lótartással is foglalkoztak a K. dűlőben, a 6369. szám alatti házukban laktak. A terheltek és a sértett családja között már korábban megromlott a kapcsolat, a terheltek nehezményezték, hogy a sértett és hozzátartozói a házuk előtt lovagolnak, illetve a sértett állatai kárt tettek a kertjükben.
- 2015. május 25. napján a sértettek lovaglása miatt a terheltek ismét összetűzésbe keveredtek velük, a terheltek a rendőrséget is értesítették.
- Másnap, 2015. május 26. napján a terheltek dél körüli időben ebédért indultak. Ezt megelőzően az I. r. terhelt két kést tett a zsebébe, míg a II. r. terhelt magához vette és az általa vitt reklámszatyorba tette a tulajdonát képező Le Petit RG590 típusú, 9 mm Knall kaliberű, ötlövetű gáz-riasztófegyvert.
- Amikor a terheltek a sértett házához értek, az I. r. terhelt bekiabált a házban tartózkodó J. M. sértettnek, hogy jöjjön ki a házból. A lakásában éppen kávézó sértett ennek eleget is tett, és kiment ingatlana kapujába, ahol vita alakult ki közte és a terheltek között.
- Ekkor a II. r. terhelt elővette gáz-riasztófegyverét, amelyet két kézzel tartott, és azzal fenyegette a sértettet.
- A sértett a pisztoly láttán - amiről azt hitte, hogy éles lőfegyver - egy esztergált asztallábat vett el a kapuja mellől, és azt a jobb kezében tartva, a fegyverre ütve kiverte azt a II. r. terhelt kezéből.
- A sértett ezt követően lehajolt, hogy felvegye a pisztolyt a földről, amikor az I. r. terhelt elővette a 20 cm hosszú, 9 cm pengehosszúságú kését, és azzal a sértettet közepest meghaladó erővel nyakon szúrta. Az első szúrást követően a még mindig előrehajoló sértettet egy alkalommal nagy erővel megszúrta a fején, majd ezután még legalább 15-ször közepes erővel fejen és felsőtesten szúrta.
- A sértett bal kezével befogta a gégesérülését, majd bal kézzel védekezni is próbált, míg a jobb kezében tartott bottal is védekezett a támadás ellen, ennek során két ízben fejen ütötte az I. r. terheltet.
- Eközben a II. r. terhelt felkapta a földön lévő riasztófegyvert és azzal a súlyos sérülései miatt görnyedt állapotban lévő sértett háta mögé lépett, majd kb. 20-30 cm távolságról, két alkalommal rálőtt a fejére.
- A lövéseket követően a fegyvert átadta élettársának, akit - eltávolodva tőlük - azzal biztatott, hogy "Öld meg a köcsögöt! Lődd le! Lődd le!".
- Az I. r. terhelt a pisztolyt átvéve, azt az erősen vérző sértett fejéhez tartva egy lövést adott le rá.
- A szomszédok utcán való megjelenése miatt a terheltek felhagytak cselekményük folytatásával, és a szemmel láthatóan súlyos állapotban lévő sértettet hátrahagyva otthonukba távoztak.
- A sértett ezt követően a háza közelében összeesett. A mentők az Országos Baleseti Intézetbe szállították, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta.
- A sértett 17 rendbeli erőbehatásra kialakult sérülést szenvedett el az I. r. terhelt általi szúrások következtében. A koponya- és az agysérülés, továbbá a gégeporcok sérülésének, valamint a bal kézhát feszítő ina sérülésének gyógytartama 8 napon túli, a további sérülések büntetőjogi gyógytartama 8 napon belüli. A koponyasérülés és koponyaűri vérzés, illetve a gége üregét megnyitó és mellüregi levegőgyülemet okozó sérülések közvetlen életveszélyes állapotot alakítottak ki, a sértett életét kizárólag az idő- és szakszerű orvosi ellátás mentette meg.
- A dulakodás során az I. r. és a II. r. terhelt is 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
[13] Az indítvány valójában a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja. Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre.
[14] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[15] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, a külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[16] A tudati - és más tények - megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tények jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi a helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[17] Jelen ügyben pedig ez a helyzet.
[18] A tényállás ugyanis egyértelműen tartalmazza, miszerint az I. r. és a II. r. terhelt a tényállásban megjelölt napon, dél körüli időben, amikor ebédért indultak, eleve úgy jöttek el otthonról, hogy az I. r. terhelt kést tett a zsebébe, míg a II. r. terhelt magához vette ötlövetű gáz-riasztófegyverét. Amikor a terheltek a sértett házához értek az I. r. terhelt kiabált be azért a sértettnek, hogy a sértett jöjjön ki a házból, amikor a sértett ennek eleget tett és vita alakult ki, a II. r. terhelt vette elő gáz-riasztófegyverét.
[19] A tényállás egyértelműen leírja azt is, hogy a lehajolt (előrehajolt) testhelyzetű sértettet az I. r. terhelt a magával vitt 20 cm nagyságú, 9 cm pengehosszúságú késsel ezt követően 17-szer megszúrta úgy, hogy közepest meghaladó erővel nyakon szúrta, majd egy alkalommal nagy erővel fejen szúrta, majd ezután még legalább tizenötször közepes erővel fejen és felsőtesten szúrta. A tényállás egyértelműen tartalmazza azt is, hogy a koponyasérülést okozó szúrás nagy erejű, a gégeporc sérülését eredményező szúrás közepes erejűt meghaladó, míg a többi szúrás is közepes erejű volt.
[20] A II. r. terhelt cselekvőségét érintően a tényállás rögzíti, hogy a már hivatkozott súlyos sérülések (köztük koponya- és gégesérülések) miatt görnyedt állapotban lévő sértett esetében az I. r. terheltet azzal biztatta, hogy "Öld meg a köcsögöt! Lődd le! Lődd le!".
[21] A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartásai között nyilvánvaló különbség van az egyes bántalmazási módokat illetően, a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága tekintetében. Jelen esetben az alkalmazott erő nagyobb erő, illetve közepes és közepest meghaladó erő volt, a támadott testtájék pedig egyértelműen a sértett feje, nyaktájéka (gége területe) és felsőteste, amelyet a sértett még a koponya- és gégesérülés elszenvedését követően is mindkét kezével védeni igyekezett, eközben okozta az I. r. terhelt a további, ugyanezen testtájékot - legalább 15 további erőbehatással - kitartóan támadva létrejött sérüléseit.
[22] Az I. r. terhelt által használt eszköz egy 20 cm nagyságú, 9 cm pengehosszúságú kés, amely az emberi élet kioltására nyilvánvalóan alkalmas.
[23] A II. r. terhelt szándékát félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, amikor az I. r. terheltet a már súlyos sérüléseket elszenvedett, görnyedt testtartásban lévő sértett megölésére szólította fel. Jelenléte testközeli, magatartása nyilvánvalóan bátorító.
[24] A Kúria szerint a felsorolt alanyi és tárgyi tényezők - az elkövető tudatára vonatkozó konkrét tények - együttes, egymással összefüggő elemzése révén megalapozott jogi következtetés vonható le arra nézve, hogy az I. r. és a II. r. terhelt tudatának tartalma, a szándéka nem csupán testi sértés okozására, hanem a sértett életének kioltására irányult, vagyis a terhelteket ölési szándék vezette. A sértett halála kizárólag az idő- és szakszerű orvosi ellátás következtében maradt el.
[25] Az I. r. terhelt a sértett halála bekövetkezésének lehetőségébe nem csupán belenyugodott, hanem azt kifejezetten kívánva, vagyis egyenes szándékkal cselekedett (Btk. 7. § II. ford.), a II. r. terhelt pedig ehhez szándékosan segítséget nyújtott [Btk. 14. § (2) bek.].
[26] A védelem vitatta a terheltek terhére rótt emberölés bűntette esetében a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapíthatóságát.
[27] Rámutat a Kúria, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés esetében e körülmény megítélése során elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. Az emberölés akkor minősül ily módon elkövetettnek, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásához rendszerint szükséges kegyetlenséget meghaladó rendkívüli embertelenséggel történik, és a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést, vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az emberi élet kioltásával általában együtt járó szenvedést, gyötrelmet is lényegesen meghaladja.
[28] Azonban nem csupán a fizikai ráhatással járó fájdalomérzetnek van jelentősége, hanem annak a lelkiállapotnak is, amibe az elkövetés folytán a sértett kerül. Az ölés rossz, viszont nyilvánvaló többletgyötrelmet jelent az olyan ölési magatartás, ami szakadatlansága folytán teljes reménytelenségbe űzi a sértettet, aki ennélfogva saját halála szörnyűségét nemcsak fizikailag szenvedi el, hanem azt át is éli (EBH 2013.B7.).
[29] Jelen ügyben erről van szó.
[30] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a lehajoló, majd görnyedt testhelyzetben lévő sértettet 9 cm-es pengehosszúságú késsel 17-szer nyakán, fején, felsőtestén nagy, illetve a közepest meghaladó erővel megszúrta. Ennek során a sértett olyan koponyacsonttörést és agysérülést szenvedett, amely során a szúrcsatorna 5 cm-re behatolt a koponyaüregbe, a nyak területét ért mély szúrás során gégeporc-, pajzs- és gyűrűporcsérülés is bekövetkezett, melyből kilégzéskor levegőbuborékok távoztak. A sértett védekezése során bal kezével befogta gégesérülését, jobb és bal kezével egyaránt védekezni próbált a folyamatosan rázúduló további szúrásokkal szemben. A sértettet emellett szakadatlanul még legalább 15 szúrás érte.
[31] Mindezek nyilvánvalóan olyan többletgyötrelmet jelentettek a sértett számára, amely a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítását megalapozza.
[32] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. és a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét emberölés bűntette kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[33] A büntetés (intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékre vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[34] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja
- részint a helyes minősítést meghatározó,
- részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[35] A Btk. 10. § (2) bekezdése szerint a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.
[36] A terheltek terhére rótt emberölés bűntettének kísérlete esetén a törvény 10 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés-büntetés, illetve életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. Mindkét terhelt esetében az eljárt bíróság enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki a büntetést, amelynek alapja egyfelől a cselekmény kísérleti szakban maradása, másfelől a II. r. terhelt bűnsegédi elkövetői minősége, és mindkét terhelt vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát is eggyel enyhébb fokozatban állapította meg.
[37] Erre tekintettel a terheltekkel szemben kiszabott 8 év, illetve 3 év 8 hónap szabadságvesztés - miként a közügyektől eltiltás alkalmazása - nem törvénysértő.
[38] A védelem érvelése szerint az eljárt bíróság által megállapított tényállás hiányosságai folytán nem dönthető el, hogy a sértett, avagy a terheltek léptek fel támadólag, így az sem, hogy a terheltek javára jogos védelmi helyzet fennállt-e.
[39] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[40] Az indítvány bár jogi érvet vet fel, valójában az irányadó tényállás kifogásolásán keresztül, az eljárt bíróság bizonyítékértékelési tevékenységét támadva, eltérő tényállás megállapítását szorgalmazza. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód.
[41] A tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - egyértelműen rögzíti, hogy
- a terheltek úgy indultak el otthonról, hogy mindketten eszközt - az I. r. terhelt egy 20 cm-es kést, a II. r. terhelt gáz-riasztófegyvert - vettek magukhoz;
- a cselekményt a II. r. terhelt kezdeményezte, amikor gáz-riasztófegyverét elővette, amelyről a sértett azt hitte, hogy éles fegyver, ezért annak irányába hárító mozdulatot tett;
- ezt követően a lehajolt testtartásban lévő sértettet szúrta meg először fej-nyaktájékon az I. r. terhelt.
[42] A kifejtettek alapján az irányadó tényállásból kétségtelenül eldönthető, hogy a terheltek javára jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, erre utaló ténybeli alap nincs, de nem is hiányzik a tényállásból.
[43] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[44] Ekként a Kúria az I. r. és a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 264/2020.)
BH 2020.4.94 I. Emberölést és nem halált okozó testi sértést valósít meg az az elkövető, aki a mozgásában betegségei miatt korlátozott, fekvő helyzetben lévő sértettet az élet kioltására alkalmas eszközzel, baltával két-három percen keresztül bántalmazza, melynek során kétszer nagy erővel, míg ötször közepes erővel a fején megüti; és a sértett ennek következtében életét veszti [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. k) pont, 164. § (1) és (8) bek.].
II. Nem érinti az elbírált cselekmény minősítésére vonatkozó értékelés perrendszerűségét és nem fosztja meg a bíróságot a döntéshozatal szabadságától, ha közzétett eseti döntésekre (BH) hivatkozik ítéletében. Ezek ugyanis az egységes bírói gyakorlat kialakítását, a vitás jogkérdésekben való eligazodást, és ebből következően a jogbiztonságot szolgálják. A Kúriai Határozatokban közzétett eseti döntések ismerete a jogalkalmazást segíti elő és a jogi érvelés egyik eszköze [Be. 451. § (5) bek., 561. § (3) bek. d)-e) pont].
[1] A törvényszék a 2017. május 11. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. k) pont]. Ezért őt tizenkét év - fegyházban végrehajtandó - szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Az általa előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásába beszámította. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 21. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket pontosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - tartalma szerint - elsődlegesen a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a terhelt felmentése érdekében, másodlagosan a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt okból a bűncselekmény törvénysértő minősítése és a kiszabott törvénysértő büntetés miatt.
[4] Felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy a nyomozó hatóság a terhelt vallomását eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerezte be. Érvelése szerint a nyomozó hatóság által is ismert tény volt, hogy a terhelt alkoholista és "ezt kihasználva folyamatos pszichikai nyomás alatt tartották, megfosztották a szabad védőválasztás jogától". Kifogásolta továbbá, hogy - az eljárási cselekmény idején hatályos - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 180. § (1) bekezdését megsértve a nyomozó hatóság olyan kérdéseket tett fel a terheltnek, amely a választ is magában foglalta.
[5] Kifejtette továbbá, hogy a bizonyítékként megjelölt terhelti vallomásról készült jegyzőkönyv sérti a 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 94. § (1) bekezdésében írtakat is, és a "le nem írtak" célja az ellenőrizhetetlenség biztosítása volt. E körben indítványozta, hogy a Kúria a II. és III. számú fellebbezés kiegészítését és a videófelvételről készült leiratot is vegye figyelembe.
[6] A fentiek alapján elsődlegesen a terhelt beismerő vallomásának bizonyítékok köréből való kizárását és erre alapítva a terhelt felmentését indítványozta.
[7] Másodlagosan a bűncselekmény törvénysértő minősítésének megváltoztatását és a büntetés enyhítését tartotta indokoltnak. Álláspontja szerint "ha a terhelt lenne az elkövető, ez esetben is csak halált okozó testi sértés vonatkozásában lehetne bűnösnek kimondani".
[8] Okfejtése szerint a terhelt szándéka nem ölésre, hanem a védekezés, ellenállás lebírására irányult. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a terhelt elkövetéskori tudattartalmának vizsgálatára nem lehet kihatással a tényállás felderítetlensége.
[9] Az elkövetési eszköz tekintetében előadta, hogy azt a bűncselekmény helyszínén találta a terhelt, így "nem élet kioltására készült". Érvelése szerint kizárólag az elkövetési eszközből nem lehet a terhelti szándékra következtetést levonni.
[10] Az elkövetési eszköz tükrében "elgondolkodtató"-nak tartotta a sérülések helyét és számát, mert érvelése szerint "egy erős ütés és halott a sértett".
[11] Valószínűsítette, hogy a cselekmény "inkább indulati" jellegű lehetett, azonban - álláspontja szerint - azt a nyomozó hatóság nem derítette fel.
[12] Kiemelte, hogy dr. F. I. igazságügyi orvos szakértő megállapította: a sértett életét a szakszerű orvosi beavatkozás megmenthette volna, ami azt igazolja, hogy a terhelt szándéka nem ölésre irányult. Továbbá az igazságügyi orvos szakértői vélemények rögzítették, hogy a sértett halálát traumás sokk okozta, azonban a terhelt nem tudhatta, hogy a sértett milyen megbetegedésekben szenved, így azt sem, hogy a testi sértés bekövetkezése ilyen eredményhez vezet. Ez utóbbi büntethetőséget kizáró okot alapoz meg.
[13] Mindezek alapján a Kúria 3/2013. BJE határozatára is figyelemmel a terhelt cselekményének minősítése helyesen nem emberölés bűntette, hanem halált okozó testi sértés bűntette.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak találta.
[15] Kifejtette, hogy az indítvány a bizonyítékok értékelését és ez alapján a tényállást támadó részében a törvényben kizárt. Így nem vizsgálható, hogy a bíróság a tényállás alapjául miért fogadta el a terhelt utóbb visszavonni szándékozott beismerő vallomását.
[16] Az eljárásjogi szabálysértés tekintetében arra hivatkozott, hogy a nyomozás során felmerült esetleges eljárási szabálysértés felülvizsgálat alapját nem képezheti. Ugyanakkor utalt arra is, hogy ez a kifogás nélkülözi a ténybeli alapot, mert a terhelt maga kérte a kihallgatását és elfogadta a kirendelt védő jelenlétét.
[17] Az anyagi jogszabálysértéssel kapcsolatos érvelést a Legfőbb Ügyészség alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvényesen minősítette a terhelt cselekményét emberölés bűntettének, és e minősítés indokait helytállóan részletezte. Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[18] A terhelt meghatalmazott védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára észrevételt tett, melyben a felülvizsgálati indítványát fenntartotta.
[19] Előadta, hogy felülvizsgálati indítványában nem vitatta a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét és nem támadta a jogerős ítéletben megállapított tényállást.
[20] Hivatkozott arra, hogy "nem a nyomozó hatóság szabálysértését" kérte számon, "hanem azt, hogy az eljáró bíróság felhívás ellenére miért nem akarta észrevenni, ez pedig már a BÍRÓSÁG" szabályszegése.
[21] Kifejtette, hogy a BH-ra hivatkozás két problémát hordoz magában, egyrészt "nincs két büntetőügy, eset, ami ugyanaz lenne; másrészt […] az önálló gondolkodás és véleményalkotás lehetőségétől" foszt meg.
[22] A Kúria a meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak találta.
[23] A felülvizsgálat a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[24] A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint, ha az alapügyben eljárt bíróságok büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[25] Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdése feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések kimerítő felsorolását adja.
[26] A Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott abszolút eljárási szabálysértések a következők:
"a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,
b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,
c) a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,
d) a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező,
e) a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,
f) az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes."
[27] A meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványában a nyomozás során megvalósított eljárási szabálysértést sérelmezett, ami nem minősül feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek, így - mint arra a Legfőbb Ügyészség átiratában helyesen hivatkozott - felülvizsgálat alapját nem képezheti.
[28] A nyomozás során esetlegesen elkövetett eljárási szabálysértés relatív - feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező, a Be. 609. §-ban meghatározott - eljárási szabálysértésnek minősülhet, ami felülvizsgálati eljárásban nem sérelmezhető (BH 2015.154.).
[29] A Kúria itt kíván utalni arra, hogy a közzétett eseti döntések az egységes bírói gyakorlat kialakítását, a vitás jogkérdésekben való eligazodást és ebből következően a jogbiztonságot szolgálják. Így a Kúriai Határozatokban közzétett eseti döntések ismerete a jogalkalmazást segíti elő és a jogi érvelés egyik eszköze.
[30] A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.
[31] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. Minderre tekintettel azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, a Kúria kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.
[32] A Kúria az irányadó tényállás általános meghatározása körében kihangsúlyozza, hogy a tényállás a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385). Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett a felülvizsgálati indítvány tartalma szerint hivatkozott Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és a b) pont ba) alpontjában meghatározott okból bírálta felül.
[33] A meghatalmazott védő azon indítványa, hogy a Kúria a terhelt nyomozás során tett beismerő vallomását zárja ki a bizonyítékok köréből - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés hiányában -, a bizonyítékok értékelése körébe tartozik. A Kúria - a törvény kizáró rendelkezése alapján - nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt nyomozás során tett beismerő vallomását helyesen fogadták-e el a tényállás alapjául, vagy azt - a védő által hivatkozott relatív eljárási szabálysértés okából - ki kellett volna zárniuk a bizonyítékok köréből.
[34] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a terhelt nyomozás során tett beismerő vallomásának kizárására vonatkozó indítvány egyben a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállást is támadta, mert e vallomás kizárásával más tényállás megállapítására kívánta alapítani a terhelt felmentését.
[35] Mindezek alapján a terhelt felmentésére irányuló indítvány törvényben kizárt, mert a bizonyítékok értékelésének vitatásán és a jogerős ítéletben megállapított tényállás támadásán alapul.
[36] A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt gyermekkorától kezdve ismerte a szomszédságában lakó sértettet. A sértett az utóbbi években megromlott egészségi állapota miatt már a házát nem tudta elhagyni. A sértett súlyos általános érelmeszesedésben, koszorúér-elmeszesedésben, inzulinnal kezelt cukorbetegségben, szívizomtúltengésben és csípő- és térdízületi elfajulásban szenvedett, valamint koszorúerek éráthidalás utáni, szívinfarktus és hasi ütőéren végrehajtott műérbeültetés utáni állapotban szenvedett. A sértett mozgásában korlátozott volt.
[37] A terhelt rendszeresen fogyasztott szeszes italt, alkoholfüggő.
[38] 2014. december 16-án napközben 1 liter bort és 0,5 dl pálinkát fogyasztott, majd az este 18 óra és 21 óra közötti időben további 2-3 üveg sört ivott meg. A sértett a délutáni órákban kisebb mennyiségű szeszes italt fogyasztott.
[39] A terhelt az italboltból 21 óra körüli időben indult haza gyalogosan. 21 óra 10-15 perc körüli időben a sértett háza előtt elhaladva észlelte, hogy a sértett házában a verandaajtó résnyire nyitva van. Ezt észlelve átmászott a kerítésen és bement a sértett házába.
[40] A sértett a kései órákban már nem várt látogatót, így meglepődött és megijedt a terhelttől, akivel kiabálni kezdett, majd támadólag megindult felé. A terhelt a sértett reakciójától ugyancsak megijedt és ezért amikor a sértett odaért hozzá, őt két kézzel mellkastájékon ellökte magától, amitől a sértett az ágya és a mellette lévő asztal közé, részben az ágyra a bal oldalára zuhant. A sértett ekkor nem kiabált, nem szólt, de próbált felkelni. A terhelt ekkor magához vett egy - a büntetőeljárás során fel nem lelt - kb. 7-8 centiméteres tompa élű baltát és azzal elkezdte ütlegelni a sértettet.
[41] A terhelt a sértett feje és válla irányába az eszközzel legalább kétszer nagy erejű, majd több közepes erejű ütést mért. A sértett a jobb karjával hadonászva megpróbálta a támadást elhárítani, míg a bal karját az arca és a homloka elé tartotta védekezésül. A terhelt a sértett bántalmazását addig folytatta, amíg ő a karjával védekezett, majd miután már nem mozdult a sértett, a terhelt felhagyott a bántalmazásával, mely kb. 2-3 percig tartott.
[42] A terhelt a bántalmazás során az eszközzel legalább kétszer nagy erővel, legalább ötször közepes erővel találta el a sértett fejét, ezen túlmenően további két ütést mért a sértett feje irányába, de ezek az ütések a sértett védekezésül feltartott bal karját érték.
[43] A sértett a sérüléseket fekvő testhelyzetben szenvedte el.
[44] A sértett fejére mért ütések következtében a hajas fejbőr fejsisak állományában, a bal oldalon, a homlokcsont-halántékcsont és falcsont vetületében 16×14 centiméteres területben foltos, szederjes - bevérzést - és a hajas fejbőr folytonosságmegszakítódásait, a bal oldali halántéki izomzat tapadási vonalánál, illetve a halántéki izomzat állományában bevérzést, a koponyatető csontjain, a középvonal mellett 3 milliméterre kezdődő és a haránt irányába balra, a fülkagyló irányába terjedő zegzugos lefutású, 14 centiméter hosszúságú törésvonalat, a kemény burkon belül, jobb oldalon 2-2 milliméter vastagságú vérömleny kialakulását, a lágy agyhártyák alatti keskeny résben, a bal félteke homloklebenyének csúcsán, illetve a jobb félteke fali lebenyének területében kis kiterjedésű bevérzéseket, az agyalapi felszínén a lágy agyhártyák alatti keskeny résben filmszerű vérömleny kialakulását, mérsékelt fokú agyvizenyőt, az agyállomány diffúz sorvadását, az agykamrák mérsékelt, másodlagos jellegű tágulatát, és a törzsdúci magok és kéregállomány oxigénhiányos (hypoxiás) állapotát, a koponyaalap csontjait, a bal oldali középső koponyagödörben, a dobüreg felső falak mellett elhelyezkedésű törésvonalát, a dobüreg bevérzését, illetve mellkasfali zsírszövetben a mellkas felső izomzatában a bal vállízület környezetében foltos, szederjes-fekete bevérzést szenvedett el. A sértett a csontos vázban a koponyafedél csontjai a bal oldali középső koponyagödörben, a bal oldali csontos szemüreg alsó peremén, a bal felső állkapocscsonton, és járomcsonton szenvedett el töréseket.
[45] A sértett az ütések hatására a szoba padlóján elterült. Az ütlegeléstől magatehetetlenné vált és ezért segítséget nem tudott hívni annak ellenére, hogy halála a bántalmazást követően kb. 1-2 óra múlva következett be.
[46] A halálának közvetlen oka a bántalmazással közvetlen okozati összefüggésben álló traumás vérzéses sokk volt. Az elszenvedett bántalmazás következtében kialakult sérülések és a halál beállta között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
[47] A halálának a bekövetkezésében közrehatottak a természetes okú megbetegedései, mivel a traumás vérzéses sokk gyors előrehaladását, visszafordíthatatlanná váló állapotát elősegítették.
[48] A bántalmazást követően a terhelt a sértett fürdőszobájában megmosta a kezét, majd a lakásból távozva, a kertek alatt haladva, 23 óra tájban ért haza. Otthon a kazánházban a terhelt levetkőzött és a ruházatát - a cipője kivételével - elégette.
[49] A Kúria a védő anyagi jogszabálysértésre hivatkozó indítványát nem találta alaposnak.
[50] A meghatalmazott védő helyesen hivatkozott arra, hogy az élet és testi épség védelméről szóló 3/2013. BJE határozat ad iránymutatást, fogalmaz meg alapvető szempontokat annak eldöntéséhez, hogy a terhelt cselekménye emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. k) pont], avagy ölési szándék híján testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek.] minősül. Az elhatárolás a tárgyi és alanyi tényezők körültekintő vizsgálatával végezhető el.
[51] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a két bűncselekmény elhatárolása az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. Emberölés esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul és a halálos eredményre kizárólag a gondatlansága terjed ki.
[52] Az elkövetéskor fennálló tudattartalomra a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tárgyi és alanyi tényekből lehet és kell visszakövetkeztetni (3/2013. BJE határozat, BH 2010.289.).
[53] Az irányadó tényállás alapján tárgyi tényezőket vizsgálva megállapítható, hogy a terhelt az élet kioltására alkalmas eszközzel, baltával bántalmazta a sértettet, mellyel legalább kétszer nagy erővel, míg ötször közepes erővel a sértettet fejen ütötte. A sérüléseket a sértett a fején, mellkasán, valamint a kezén, könyökén és bal alkarján szenvedte el. Az utóbbi sérülések a sértett védekezését igazolták. Így a terhelt ütései életfontosságú testrészre irányultak. A terhelt a bántalmazást addig folytatta, amíg a sértett védekezett a támadással szemben. A bántalmazás 2-3 percen keresztül tartott, így intenzív jellegű volt.
[54] Az a tény, hogy a terhelt legalább hétszer, ebből 2 esetben nagy erővel ütötte meg a sértettet, s ezek életfontosságú szerveket tartalmazó testtájékot, az arckoponyát érték, az eshetőleges ölési, s nem a testi sértési szándékra enged következtetni (BH 2017.174., 2010.289.).
[55] A terhelt a bántalmazást követően a sértett fürdőszobájában megmosta a kezét, az elkövetési eszközt magával vitte, azaz a bizonyítékok megsemmisítése érdekében cselekedett.
[56] A terhelt a magatehetetlen sértettet a lakóházban magára hagyta.
[57] Ezekből a tényekből okszerűen vontak következtetést az alapügyben eljáró bíróságok arra, hogy a terhelt szándéka a sértett megölésére irányult és a lehetséges következmény iránt közömbös volt, abba belenyugodott. Az ölésre irányuló szándék megállapíthatóságát nem zárja ki az a tény, hogy az elkövetési eszközt a bűncselekmény helyszínén veszi magához a terhelt, az a rögtönös szándék kialakulására enged következtetni, ami az előre kiterveltség megállapíthatóságát zárja ki.
[58] A védő a felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a sértett megbetegedései és az elszenvedett sérülések együttes hatása vezetett a traumás sokk kialakulásához, amely a sértett halálát eredményezte. A meghatalmazott védő ezzel a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadta, ami annak támadhatatlansága folytán nem foghatott helyt. Az alapügyben eljárt bíróságok az igazságügyi orvosszakértők véleményeit elfogadva azt állapították meg, hogy a sértett halálát az elszenvedett sérülésekkel közvetlen okozati összefüggésben álló traumás vérzéses sokk okozta, és a sértett megbetegedései kizárólag a sokk gyors előrehaladását eredményezték.
[59] Így a sértett bántalmazása indította el a halálhoz vezető okfolyamatot, a terhelti bántalmazás nélkül a sértett halála nem következett volna be, azaz ez volt az eredmény sine qua nonja.
[60] Az irányadó tényállás alapján a sértett megromlott egészségi állapota kizárólag közreható ok volt az eredmény bekövetkezésében, a sértett halála a megbetegedései hiányában is bekövetkezett volna a bántalmazás miatt kialakult traumás vérzéses sokk miatt. Így a sértett egészségi állapotának a cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából nincs jelentősége.
[61] A védő azon érvelése, hogy a sértett életét a szakszerű orvosi beavatkozás megmenthette volna, hipotetikus jellegű, mert a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt a sértettet addig bántalmazta, amíg védekezett, majd ezt követően a lakóházban a magatehetetlen sértettet magára hagyta, így az orvosi beavatkozás lehetősége csak elméleti lehetőségként fogalmazódhat meg, amelynek megtörténte nem az ölési szándék megállapíthatóságára, hanem a bűncselekmény stádiumára lett volna kihatással (kísérlet vagy befejezett).
[62] A meghatalmazott védő okfejtése szerint a bűncselekmény indulati jellegű magatartás volt, azonban ennek megítélése tekintetében a tényállást felderítetlennek ítélte meg.
[63] A Kúria a védő által kifejtettekre tekintettel rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített vagy ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), azaz a tényálláshoz kötöttségből eredően az irányadó tényállás megalapozottságát a Kúria nem vizsgálhatja (BH 2016.264., 2010.324.).
[64] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy az indulati tényező abban az esetben eredményezheti az emberölés privilegizált esetének, az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének a megállapítását, ha a terhelt cselekvőségét méltányolható indok vezérelte, azonban erre vonatkozó megállapítást az irányadó tényállás nem tartalmaz (BH 2019.174.).
[65] A meghatalmazott védő hivatkozott arra is, hogy a terhelt cselekvőségének indoka "védekezés, az ellenállás lebírása" is lehetett.
[66] A Kúria megállapította, hogy a Btk. 22. § (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok, a jogos védelem megállapítása az irányadó tényállás alapján kizárt.
[67] Jogos védelem okából nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[68] A jogerős ítéletben megállapított tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt 21 óra utáni időpontban, engedély nélkül ment be a sértett házába, akit, amikor észlelte, hogy a terhelt a házában van, megijedt és azért a 74 éves, mozgásában korlátozott sértett támadólag lépett fel a terhelttel szemben, aki őt a mellkasánál fogva ellökte, majd a földön fekvő - onnan felállni akaró - sértettet baltával a fején többször megütötte. Így a bántalmazás megkezdésekor a terhelt felé irányuló jogtalan támadás, vagy ezzel fenyegető helyzet nem állt fenn, ebből eredően a jogos védelem megállapítása kizárt.
[69] Az irányadó tényállás szerint a sértett egészségi állapotát a terhelt ismerte, a súlyos megbetegedéseiről, mozgáskorlátozottságáról tudott. Így a meghatalmazott védő tévesen hivatkozott arra, hogy a terhelt vonatkozásában a tévedés mint büntethetőséget kizáró ok megállapításának van helye. Ezt egyrészt kizárja az a tény, hogy a terhelt a sértett egészségi állapotával tisztában volt. Másrészt a halálos eredmény bekövetkezésében oksági szerepe nem a sértett megbetegedéseinek, hanem a baltával való bántalmazásnak volt, a sértett egészségi állapota kizárólag felgyorsította ezt az okfolyamatot. Jelentősége annak van, hogy az irányadó tényállásban foglaltak szerint a terhelt magatartása indította el a halálhoz vezető okfolyamatot.
[70] Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az ölési cselekmény és a bekövetkezett halálos eredmény közötti okozati összefüggés nem szakad meg, ha közreható oknak - jelen esetben a sértett betegségeinek - is szerepe volt a sértett halála bekövetkezésében (BH 2010.289.).
[71] A bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősítése törvényes, e minősítés megváltoztatására nem kerülhetett sor.
[72] Felülvizsgálati eljárásban a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (BH 2005.337.). A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében - a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túlmenően - a büntetés kizárólag a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megsértése alapján támadható, amennyiben a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (EBH 2011.2387., BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a terhelt meghatalmazott védője nem hivatkozott, és azt a Kúria sem észlelt.
[73] Miután a felülvizsgálati indítvánnyal támadott minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés megváltoztatására nem kerülhetett sor.
[74] A Kúria a Be. 659. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést nem vétettek.
[75] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése értemében tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 486/2019.)
BH 2019.6.155 I. A nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűnsegéde az, aki bűntársaival együtt lopási szándékkal hatol be a sértettek házába, ő maga ölési cselekményt ugyan nem valósít meg, de a pénz megszerzése érdekében mindvégig együttműködik és egyetért társaival, miközben ő veszi el a sértettek 400 000 forintját arról a rejtekhelyről, amelyet agyonverése közben árult el az egyik sértett [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 13. §, 19. §, 166. § (1) bek., (2) bek. b), f) pont].
II. A szándékváltás rögtönössége nem zárja ki a részesi szándékegység megállapítását, ha a részes a tettesek megváltozott szándékát valóra váltó cselekvésekhez is segítséget nyújt, s azoktól nem határolódik el.
Amennyiben a részes nem él a választás lehetőségével (és a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza), akkor azzal kell számolnia, hogy akár folyamatos jelenléte, s a konkrét ügyben a nyereséget megszerző cselekménye olyanra bátorít, ami eredetileg nem állott szándékában. A bűnsegédi bűnrészes a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz hozzájárul. A részes tettesekhez társulása a tettesek szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja, vagy véghezvitel végett erősíti [korábbi Btk. 13. §, 21. § (1), (2) bek.].
[1] A törvényszék a 2017. február 27. napján kihirdetett ítéletével a terheltet társtettesként elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. b) és f) pont] miatt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év időtartamra Magyarország területéről történő kiutasításra mint mellékbüntetésre ítélte.
[2] Az ítélőtábla a 2017. december 6. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. b), d) és f) pont] minősítette, a kiszabott büntetéseket nem érintette.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra alapítva, figyelemmel a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) és b) pontjaiban meghatározott eljárási szabálysértésre, az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatása érdekében. A védő álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amikor annak ellenére, hogy megállapította, hogy a terhelt az ölési cselekményben tevőlegesen nem vett részt, változatlanul hagyta azon megállapítást, hogy a terhelt jelen volt, amikor a társa(i) bántalmazták a sértetteket. A védő szerint az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, miszerint a terhelt és társa(i) az ölési és pénzszerzési cselekmény után együttesen távoztak a helyszínről, a terheltnek a sértett bántalmazásában való részvételének megállapításából, azaz a társtettesi minősítésből fakadt.
[4] Ugyancsak az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott a védő annak megállapítása kapcsán, hogy a terhelt tudata átfogta az élet elleni bűncselekmény elkövetésének a lehetőségét. Kifejtette, hogy az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan tényt, amelyből arra lehet következtetni, hogy a terhelt szándékegységben volt az ölési magatartást kifejtő társával (társaival), tudott a társa(i) ölési szándékáról, sőt az ölési cselekménynél való egyidejű jelenléte sem igazolt.
[5] A terhelt észrevétele szerint nem bizonyítható, hogy végig jelen volt a cselekmény során. Kizárólag lopási szándékkal ment a sértettekhez, nem tudott a társa(i) további szándékáról, nem vett részt az erőszakos cselekményükben, ez csak feltételezés a bíróság részéről.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indítvány az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással valójában a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát kiküszöbölő tevékenységét támadja, amikor azt állítja, hogy a terhelt nem volt jelen a sértettek bántalmazásánál és a tényállástól eltérő tényekből levont következtetés útján kifogásolja a terhelti tudatállapottal kapcsolatos megállapításokat, erre felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
[7] A felülvizsgálati indítványnak a jogi indokolás hiányosságát és elégtelenségét ért kifogásokat alaptalannak tartotta, miután a másodfokú határozat helytálló érvekkel fejtette ki, hogy miért vonható következtetés arra, hogy a terhelt a társa(i) ölési szándékával azonosult, illetve jelenlétével a cselekmény véghezvitelét erősítette. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[8] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[9] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[11] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[12] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[13] A védő felülvizsgálati indítványában eljárási szabálysértésekre hivatkozott, azonban ennek kapcsán jelentős részben eltérő anyagi jogi álláspontját részletezte, az ítéleti tényállástól eltérve, a terhelti védekezésben foglaltakra alapítva. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét támadta, eltérő tényállás megállapítását célozva. Felülvizsgálati eljárásban ez törvényben kizárt.
[14] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel (abszolút eljárási szabálysértéssel) hozta meg. Ezen eljárási szabálysértések között azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pont szerinti indokolási kötelezettség megsértése már nem szerepel. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében abszolút hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú ítélet indokolásával a rendelkező rész teljes mértékben ellentétes. Az indítvány ezen okra is hivatkozott, azonban ezen jogsértés mibenlétét nem fejtette ki. A konkrét jogszabálysértés megjelölése nélkül nem tekinthető a felülvizsgálati eljárás lefolytatására alapot adó oknak a jogszabályi hivatkozás feltüntetése. Ezen ok ténylegesen nem merült fel, az indokolási kötelezettség megsértésére történő hivatkozás pedig felülvizsgálati okot már nem képez.
[15] A védő által felülvizsgálati okként hivatkozott, a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerinti indokolási kötelezettség megsértése azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során. Az indítványban foglaltakkal szemben azonban a támadott első- és másodfokú határozatokban e kötelezettség teljesítése megtörtént, ezen a címen az indítvány valójában szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, ez viszont törvényben kizárt.
[16] Mindemellett a védő indítványában (és a terhelt észrevételében) vitatta a cselekmény minősítését és a kiszabott büntetést.
[17] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[18] A védő álláspontjával szemben a bíróság törvényesen minősítette az irányadó tényállás szerinti cselekményt bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének. Ennek kapcsán a Kúria az alábbiakat emeli ki az irányadó tényállásból:
[19] - A terhelt és társa(i) tudták, hogy az idős sértettek ketten élnek a házukban és ott nagyobb összegű készpénzt tartanak.
[20] - A terhelt és ismeretlen társa(i) elhatározták, hogy egy éjszaka átjönnek Romániából Magyarországra és a sértettektől pénzt szereznek.
[21] - A terhelt a társával (társaival) éjjel érkezett a családi házhoz, átugrottak a kerítésen, a hátsó udvaron lévő kutyát láncon felhúzva megfojtották azért, hogy ne figyeljenek fel az ugatására.
[22] - Az első sértett azonban a kutyaugatásra felébredt, kiment a bejárati ajtóhoz, melynek keresztpántját felemelte, ekkor a terhelt és társa(i) a már csak kulccsal bezárt bejárati ajtót benyomták, a zárnyelve elengedett és berontottak az előszobába.
[23] - Közvetlen az ajtó mögött álló első sértettet a terhelt társa(i) ököllel többször megütötték, amely miatt a sértett hanyatt esett, a terhelt társai folytatták a bántalmazást, több esetben nagy erővel ütötték meg a sértett fejét. A fekvő testhelyzetben elszenvedett ökölütések miatt bekövetkezett arccsont- és orrcsonttörés orrvérzést okozott, amely a hanyatt fekvő helyzetbe került sértettnél vérbelehelést eredményezett és rövid időn belül a halálához vezetett.
[24] - Ezt követően a terhelt és társa(i) bementek az udvarra néző szobába, ahol az első sértett felesége, a második sértett aludt. A villany felkapcsolása utáni fényre ébredt fel a hallókészüléke nélkül alvó második sértett, akit ezután a terhelt társa(i) bántalmazni kezdtek. Párnával letakarták a fejét, folyamatosan, ököllel ütötték az arcát, többször nagy erővel mellkasa elülső felszínét, mindkét oldalon, majd a karjait egy kemény tárggyal ütötték több alkalommal és pénz követeltek tőle.
[25] - Az erősen vérző második sértett a bántalmazás hatására közölte, hogy a szemközti szoba szekrényében, az otthonkájában tartja a pénzt.
[26] - Miután a szobaajtó kulcsát nem találták, a terhelt az üvegezett szobaajtó jobb oldali szárnyának alsó két üvegszárnyát betörte, a törött üvegeket kiemelte és a résen bebújt a szobába, majd a ruhásszekrényben lévő női otthonkát kivette, a zsebében lévő 400 000 forintot elvitte.
[27] - Miután a terhelt és társa(i) a pénzt megszerezték, elhagyták az ingatlant és Romániába távoztak az éjszaka folyamán.
[28] - Az első sértett a bántalmazás következtében az arccsont kétszeres törését, az alsó légutakban azok üregét teljesen kitöltő vérgyülemet, a pajzsporc bal oldali felső nyúlványának törését, a jobb oldali nyúlvány környezetében szövet közti bevérzést, a szegycsont testének, valamint a bal oldali II-VI. és a jobb oldali III-IX. bordák testének elmozdulás nélküli töréseit, a szájnyílás környezetében a nyálkahártyán és annak vetületében a fogínyen vérzéses duzzanatot, a fejtetőn irha- és csonthártya alatti bevérzést heveny agyduzzanatot, foltos lágyagyburokvérzést szenvedett el. Halála erőszakos úton, az orrüregbe hatoló arckoponyacsontok törése miatt bekövetkezett orvérzés és az alsó légutakba belélegzett vérgyülem, fulladás miatt következett be.
[29] - A második sértett a baloldali arccsont, jobb oldali arc-, járomcsont töréses sérülését szenvedte el, amely koponyaüregen, illetve az agyállományon belüli vérzést és roncsolódást okozott. Halálát az agyállományon belüli vérzés okozta.
[30] - A bántalmazás mindkét sértettnek az átlagot lényegesen meghaladó szenvedést és gyötrelmet okozott.
[31] Ezen irányadó tényállás alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a terhelt és társa(i) eredeti lopási szándékát felváltó, ténylegesen megvalósított tettesi, illetve részesi cselekményei elszigeteltnek tekintendők-e avagy szándékegységben végrehajtottnak.
[32] Az emberölés bűntettének tényállása ún. nyitott törvényi tényállás, az elkövetési magatartást nem határozza meg, körültekintően kell vizsgálni az elkövetők szándékát, akár tényállásszerű (tettesi), akár tényálláson kívüli (részesi).
[33] A szándékváltás rögtönössége nem zárja ki a részesi szándékegység megállapítását, az ugyanis nem feltételezi tényállásszerű magatartás külvilágban megnyilvánuló kifejtését, nem kizárólag fizikai, hanem pszichikai kapcsolat az elkövetők (tettes és részes) között.
[34] A terhelt társának, (társainak) szándékváltása, azaz a sértettek ellen irányuló ölési magatartása olyan cselekménysor részét képezte, amiben kezdettől végig a terhelt és társa(i) egymás közvetlen közelségében voltak, egymásra figyelve, együtt cselekedtek. A részesi magatartás szándékoldali limitálása nem történt meg, az erre irányuló terhelti védekezést okkal és indokoltan vetette el a bíróság.
[35] A jogerős tényállás alapján a szándékváltást követően tettesi magatartást a terhelt társa(i) valósítottak meg, ugyanakkor a terhelt a történtek során végig a társa(i) és a sértettek közvetlen közelében volt, magatartásával nemhogy ellenkezését, hanem az érték felkutatásával, majd annak elvételével, azaz a nyereség realizálásával kifejezetten a történtekkel egyező szándékát fejezte ki, a két sértett egymás utáni, szükségképpen elhúzódó bántalmazása, az ölési cselekmény során közvetlen jelenlétének tudata átfogta a társai puszta erőszakon (testi sértésen) túlmenő szándékát.
[36] Amennyiben a bűnsegéd nem korlátozza a társa(i) felé és a külvilág számára is világosan és kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönös szándékegységben vannak.
[37] Az ítéleti tényállás alapján nincs észszerű logikus alapja annak a következtetésnek, hogy az elkövető tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását. Az az elkövető, aki már a cselekmény kezdetén megváltozott körülmények ellenére a helyszínen marad és a célzott értékek elvételében továbbra is részt vesz, legalább eshetőlegesen tudatában van annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem limitált sem általa, sem más által. Ezért utóbb sem hivatkozhat eredményesen a tényekkel szemben arra, hogy kevesebbet gondolt a társa(i) szándékáról.
[38] A jogerős, felülvizsgálatban irányadó tényállásban a terhelt részéről a saját szándékát egyértelműen kifejező, a társa(i) szándékához képest korlátozó magatartás nincs.
[39] A részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz hozzájárul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti.
[40] A részesi szándék ekként a véghezvitel előtti vagy azzal egyidejű lehet. Amennyiben a részes nem él a választási lehetőségével (ha a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza), akkor azzal kell számolnia, hogy akár csak folyamatos jelenléte, de jelen esetben a nyereséget realizáló magatartása olyanra bátorít, ami eredetileg nem állt szándékában. A terhelti tudatra vont következtetés alapja nyilvánvalóan ténybeli.
[41] Mindezek alapján semmi sem zárja ki az ilyen magatartás szándéktartalmának a tettes ölési szándékával egyezőnek értékelését és az elkövető magatartásának az öléshez nyújtott bűnsegélyként minősítését.
[42] A terhelt jelenlétében lezajlott ölési cselekmények, a terhelt által ezt követően végzett kutatás és értékszerzés következtében nincs alapja annak, hogy csupán vagyon elleni bűncselekmény legyen a bűnsegédi bűnösség tárgya, az egyébként tárgyi oldalon kétségkívül ölési alapcselekmény helyett. A jogerős tényállás alapján a terhelt számára az a választási lehetőség, amely szerint utóbb csak az eredeti, kezdeti stádiumra kiterjedő szándéka miatt feleljen mint elkövető, jelen ügyben a lakásba történt behatolásig adott volt, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt, ellenkezőleg, a haszon realizálását az eredeti szándéknak megfelelően, de a megváltozott körülmények ellenére is, a társa(i) mellett kitartva elősegítette. Az ítéleti tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható az elkövetők szándékának korlátlanságára, a felülvizsgálati indítványban, illetve a terhelti észrevételben előadottak tényálláson kívüliek.
[43] Ekként a történtek egy cselekménysor részét képezik és egyik cselekvés következik a másikból, a szándékváltás az eredeti terv tarthatatlanságának a következménye volt. A szándékváltás folyamata a két sértett elleni, egymást követő, elhúzódó élet elleni cselekmények miatt a terhelt számára váratlannak nem tekinthető, a terhelt és társa(i) cselekményének egységes értékelését megtörő körülmény nem merült fel.
[44] Következésképpen a terhelt cselekményének minősítése törvényes, a helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, így a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
[45] A fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 720/2018.)
BH 2019.1.1 I. Az emberölés bűntettének kísérletét valósítja meg eshetőleges szándékkal az, aki birtokának megóvása céljával úgy vezet hálózati feszültséget ingatlanának kerítésébe, hogy az több - de az elkövető cselekvése által nem befolyásolható, hatókörén, uralmán kívül eső - feltétel együttes megvalósulása esetén halálos eredményű áramütés előidézésére alkalmas.
Ha a tettes az általa kifejtett tevékenység folytán a halálos eredmény bekövetkezésének bár távoli, de ki nem zárható lehetőségét látja, s annak elmaradása csak a véletlenen múlhat, az emberölés eshetőleges szándékú megállapításának van helye [Btk. 10. §, 160. § (1) bek.].
II. Az áramnak jogellenes kerítésbe vezetése miatt az elkövető nem tekinthető olyannak, mint aki foglalkozási szabályok hatálya alatt áll, ugyanis nem limitált veszélyhelyzetet hoz létre, mert semmit nem tesz a halálos eredmény bekövetkezése veszélyének korlátozása, behatárolása érdekében, ezért cselekménye nem minősíthető foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének [Btk. 165. § (1) bek., (3) bek. I. tétel].
[1] A törvényszék a 2017. március 30-án kelt ítéletével a vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. f) és i) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
[2] A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla a 2018. január 30-án meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; a vádlottat bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében [Btk. 165. § (1) bek. és (3) bek. I. tétel], és ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
[3] A másodfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére - cselekményének eltérő minősítése és büntetés kiszabása végett - jelentett be fellebbezést.
[4] A vádlott és védője a másodfokú ítéletet tudomásul vette.
[5] Az ügyészi fellebbezés indokai szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás megalapozott, ezért a másodfokú bíróság nem egészíthette volna ki a tényállást, annak oka kizárólag az volt, hogy a vádlott cselekményét a vádtól eltérően lehessen minősíteni. Az első- és a másodfokú bíróság is tévesen állapította meg, hogy a vádlott ugyan előre látta cselekményének lehetséges következményeit, azonban könnyelműen bízott azok elmaradásában, és ezen bizakodása nem volt alaptalan.
[6] Az ügyészi álláspont szerint a terhelt eshetőleges szándékkal követte el a cselekményét, az alkalmas volt emberélet kioltására, ezen eredmény pedig csak a terhelten kívül álló körülmények miatt nem következett be. A vádlott cselekményének következtében a halálos áramütés lehetősége - ugyan több feltétel együttes teljesülése esetén, de - fennállt mind száraz, mind csapadékos időben. A vádlott tisztában volt magatartása lehetséges következményeivel, és ezekbe belenyugodott; a következmények elmaradása iránti bizakodása alaptalan volt. Ezért a vád szerinti minősítés alkalmazása, és amiatt büntetés kiszabása indokolt.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és a terhelt cselekményének a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés f) és i) pontja szerint emberölés bűntette kísérletekénti minősítését, valamint börtönbüntetés kiszabását, és annak végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.
[8] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság csupán ténybeli következtetés útján egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, ugyanakkor annak további pontosítása szükséges azzal, hogy az áram alá helyezett kerítésszakasz az ott lévő akácfák ellenére a sértettek által megközelíthető volt. Az ezzel ellentétes megállapítást pedig - miszerint az áram alá helyezett kerítés olyan rövid, és nehezen megközelíthető, hogy csak további feltételek együttes fennállása esetén okozhatott volna halálos áramütést, és amit kizárt az a következtetés, hogy a vádlott a véletlenre bízta a halálos eredmény elmaradását - az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzni kell.
[9] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, cselekményének minősítése azonban téves. Az ölési szándék akkor áll fenn, ha az elkövető tudata azon tényeket átfogja, amelyek az emberölés tárgyi oldalának tényállási elemeit alkotják. Nem tudatos gondatlanságról, hanem eshetőleges szándékról van szó, ha a halálos eredmény elmaradását illetően az elkövető legfeljebb a véletlenben bízhatott. Ezzel ténylegesen az eredmény bekövetkezésébe belenyugodott.
[10] A vádlott tudta, hogy hálózati feszültséget vezetett a kerítésbe, és tudta, hogy az alkalmas az emberi élet kioltására. Ugyancsak tudta, hogy szomszédjában nemcsak a távol tartani szándékozott ebek, hanem két felnőtt és egy gyermek is él, ugyanakkor saját hozzátartozóit sem figyelmeztette. Alappal nem bízhatott tehát abban, hogy a felsoroltak egyike sem érinti meg a kerítést; alaptalan bizakodás esetén pedig eshetőleges szándék állapítandó meg.
[11] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 391. § (2) bekezdés második fordulata alapján nyilvános ülésen bírálta el.
[12] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által ténybeli következtetés útján kiegészített tényállás megalapozott, azonban további pontosításra szorul, mert az az ítéleti megállapítás, miszerint "a körülményekre tekintettel kizárt, hogy a vádlott a véletlenre bízta a halálos eredmény elmaradását", iratellenes. Ezzel szemben a vádlott szomszédjában lakó két felnőtt személy vallomása, a helyszíni szemle adatai alapján, valamint az akkor készített szakvélemény alapján is az állapítható meg, hogy az áram alá helyezett kerítésszakasz megközelíthető volt mind a két ingatlan felől.
[13] Az ügyészi álláspont szerint a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a minősítése azonban téves. A vádlott tudata átfogta azt, hogy a kerítésbe vezetett áram halálos eredményt is okozhat. Nem állt fenn olyan körülmény, amelyet mérlegelt volna és arra a következtetésre juthatott volna, hogy a halálos eredmény bekövetkezésének elmaradásában alappal bízhat, ezért belenyugodott az eredmény bekövetkezésébe, így eshetőleges szándéka megállapítható.
[14] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet változtassa meg, és a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés f) és i) pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének minősítse, a vádlottal szemben szabjon ki börtönbüntetést, amelynek végrehajtását próbaidőre függessze fel.
[15] A vádlott védője a nyilvános ülésen nem értett egyet a tényállás helyesbítésére vonatkozó ügyészi indítvánnyal; álláspontja szerint az az ítéleti megállapítás, miszerint az áram alá helyezett kerítés megközelítése az akácfák és a sűrű aljnövényzet miatt akadályozott volt, nem iratellenes, sőt éppen ez felel meg a fényképeken is látható helyzetnek.
[16] Kiemelte, hogy jelen esetben az áram egy olyan rossz minőségű kerítésbe lett vezetve, aminek a vezetőképessége, ellenállása azt eredményezte, hogy a rákötési ponttól számítva, egy 60-80 cm átmérőjű körön túl nem volt lehetőség arra, hogy az bárkinek az életét veszélyeztesse. Nagyon sok körülménynek kellett volna együtt hatnia ahhoz, hogy a halálos eredmény bekövetkezzen. A vádlott eredetileg éjszakára kapcsolta be a kerítésbe vezetett áramot, csak a vádbeli nap reggelén felejtette el kikapcsolni a kerítésszakaszról az áramot. Szándéka kizárólag a kutyák távol tartására irányult, még eshetőleges szándék sem merült fel benne arra, hogy emberi életet veszélyeztessen. A villamosmérnök szakértő is megállapította, hogy a kerítésbe vezetett áram az emberi életre nem volt hatással, de az állatokat valóban távol tartotta.
[17] A védő hivatkozott arra is, hogy a vádlott döntési képességében korlátozott volt, bár tudta, hogy mit tesz, de az életkorából és az ehhez kapcsolódó demenciából fakadóan a rendelkezésre álló lehetőségek közül egy rossz megoldást választott.
[18] A védő álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás és jogi értékelés a helytálló, ezért azzal egyező tartalmú határozat meghozatalát kérte.
[19] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak. Ennek a törvényi előfeltétele - az első- és másodfokú ítélet közötti eltérés a bűnösség kérdésében - teljesült; a vádlott bűnösségének megállapítása a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében - az emberölés bűntettének kísérlete miatti, első fokon történt felmentése ellenében - a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján a harmadfokú eljárást megengedhetővé tette.
[20] Ezért a Kúria a Be. 387. § (1) bekezdésében meghatározott terjedelemben felülbírálta a másodfokú bíróság ítéletét, és az azt megelőző eljárást. Tekintetbe vette azonban, hogy a törvény szerint a teljes körű felülbírálati kötelességhez nem társul teljes körű döntési jogkör: csak az ún. abszolút eljárási szabálysértéseknek vannak eljárásjogi konzekvenciái a harmadfokú eljárásban, más - relatív természetű - eljárási szabálysértés észlelhető csupán, de a harmadfokú eljárás eredményeként nem küszöbölhető ki. A támadott ítélet megalapozatlansága pedig csak az iratok tartalma alapján, vagy a ténybeli következtetés helyesbítésével korrigálható. Amennyiben erre nincs lehetőség, a támadott ítéletek hatályon kívül helyezésének és új eljárás elrendelésének van helye.
[21] A felülbírálat során a Kúria sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem észlelt olyan lényeges, különösképp a Be. 373. § (1) bekezdés I-III. pontjában meghatározott, ún. feltétlen eljárási szabálysértést, amely alapot adhatna a támadott határozat hatályon kívül helyezésére.
[22] Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban a vádlott bűnösségének megállapítására és büntetés kiszabására ténybelileg az első fokon felmentéssel érintett cselekmény kapcsán, a vádlott terhére bejelentett joghatályos ügyészi fellebbezés alapján került sor, ezért e rendelkezések meghozatalát a Be. 354. §-a szerinti súlyosítási tilalom nem akadályozta.
[23] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott; ugyanakkor azt a másodfokú bíróság - több okból is - tévesen egészítette ki. A tényállás tartalmazza, hogy a vádlott mit cselekedett; annak rögzítése, hogy e magatartásával a vádlott foglalkozási szabályt szegett, és annak következtében veszélyhelyzetet hozott létre, nem ténymegállapítás, hanem a jogkövetkeztetés, és ekként a jogi értékelés része. Ez okból a tényállás kiegészítése szükségtelen; a másodfokú bíróság e jogkövetkeztetést - eljárásjogi szempontból - az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás alapján is megtehette volna.
[24] Ugyanakkor az említett jogkövetkeztetés érdemben téves; a vádlott cselekménye teljes egészében jogellenes volt, ezért annak során a vádlott nem állt foglalkozási szabályok hatálya alatt, és nem is limitált veszélyhelyzetet hozott létre, mert nem tett semmit a halálos eredmény bekövetkezése veszélyének korlátozása, behatárolása érdekében. Önmagában az, hogy a választott elkövetési mód mellett az eredmény tényleges megvalósulásának valószínűsége csekély, nem jelenti azt, hogy a vádlott szándéka csak a veszélyhelyzetre limitált, a kis valószínűséggel, de reális eséllyel bekövetkező eredményre már nem terjed ki.
[25] Ezért a Kúria a másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítést mellőzi, ugyanakkor nem látott okot a Legfőbb Ügyészség átiratában indítványozott további tényállás-kiegészítésre [Be. 388. § (2) bek.] sem. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból is kitűnik ugyanis, hogy a kerítés halálos eredmény előidézésére alkalmas feszültségű áram alá helyezett szakaszának a megközelítése nem volt lehetetlen. Következik ez már önmagában abból is, hogy az említett kerítésszakasz felületének elváltozását K. F. sértett a lakásának teraszáról is észrevette. Nyilvánvaló, hogy ha a kerítés adott része szabad szemmel, távolabbról akadály nélkül belátható, úgy megközelítése is lehetséges.
[26] Ugyancsak nem szükséges mellőzni az elsőfokú ítéletnek sem a tényállási részében, hanem a jogi indokolásban elhelyezett azon okfejtését, miszerint az ott írt körülmények miatt kizárt, hogy a vádlott a véletlenre bízta volna a halálos eredmény bekövetkeztését. Ez ismét csak a vádlotti szándékra vonatkozó jogkövetkeztetés, ami a jogi értékelés része, így a harmadfokú eljárásban a tényállás érintetlenül hagyása mellett is helyesbíthető.
[27] A tévesen tényállásba emelt, és érdemben is téves jogkövetkeztetés mellőzése mellett tehát a másodfokú bíróság által ítélkezésének alapjául elfogadott tényállás megalapozott, így a Be. 388. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú eljárás során is irányadó volt.
[28] E tényállás alapján a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, cselekményének minősítése azonban téves.
[29] Amint arra a Kúria már utalt, a vádlott a tényállásban rögzített elkövetési magatartásának kifejtése során nem állt a foglalkozási szabályok hatálya alatt, és nem is limitálta szándékát a testi épség, egészség veszélyeztetésére. Ezért cselekménye nem minősülhet a Btk. 165. § (3) bekezdése szerinti foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének.
[30] Az emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek.] ún. nyitott törvényi tényállás; a más ember életének kioltására alkalmas emberi magatartások sem taxatíve, sem példálózva fel nem sorolhatók. Ezért az emberölés bűntette bármilyen elkövetési magatartással megvalósítható, ami alkalmas az emberi élet kioltására; az egyenes és eshetőleges szándékkal is elkövethető.
[31] Jelen esetben a vádlott nem csupán absztrakt veszélyhelyzetet hozott létre, de szándéka még a közvetlen veszély okozásán is túlment. A hálózati feszültség kerítésbe vezetése - ugyan feltételekkel, de - a megalapozott, irányadó tényállás szerint kétségkívül alkalmas volt a halálos eredmény előidézésére; fel sem merült, hogy a vádlott e tekintetben tévedésben lett volna.
[32] A szándékosság megállapításának feltétele, hogy az elkövető tudata a cselekmény elkövetésének az időpontjában átfogja a törvényi tényállás valamennyi tárgyi elemét (értelmi oldal), és a magatartás lehetséges következményeit kívánva vagy pedig abba belenyugodva cselekedjék (érzelmi oldal) (Btk. 7. §).
[33] A bírói gyakorlat szerint az ölési szándék akkor áll fenn, ha az elkövető tudata mindazon ténykörülményeket átfogja, amelyek az emberölés törvényi tényállásának a tárgyát és a tárgyi oldal elemeit alkotják. Ezért nem luxuriáról (tudatos gondatlanságról), hanem eshetőleges szándékról van szó, amikor a halál elmaradását illetően az elkövető legfeljebb a véletlenben bizakodhatott. Aki ugyanis az eredmény elmaradását a véletlenre bízza, az ténylegesen belenyugszik az eredmény bekövetkezésébe (BH 2001.255.II.).
[34] Jelen esetben ez történt. Bár nem vitásan a választott elkövetési mód mellett a halálos eredmény bekövetkezése több feltétel együttes megvalósulását kívánta volna meg, azonban ezek kivétel nélkül kívül estek a vádlott hatókörén, így az, hogy a feltételek egy időben már a vádlott további cselekvősége nélkül is megvalósulnak, nem volt eleve kizárt, lehetetlen. A halálos eredmény bekövetkezésének feltételei között nem volt olyan, amit a vádlott uralma alatt tartott volna, magatartásának hatókörébe esett. Ezért kizárólag a véletlenen múlott, máson nem is múlhatott, hogy azok megvalósulnak-e, mielőtt a kerítésbe vezetett áramot (eredmény bekövetkezte nélkül) valaki észleli és felfedi. Ezért az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes okfejtése téves.
[35] A vádlott tudata átfogta, hogy az általa választott "birtokvédő módszer" következtében megsérülhet valaki úgy, hogy az életét veszíti. Ez ellen semmit nem tett, pedig a szándékosság kizárásához elegendő lett volna akár csupán figyelmeztetni az érintetteket. Ekként azonban belenyugodott a halálos eredmény eshetőségébe, azt a véletlenen kívül semmi más nem gátolta meg. Szándéka ezért - eshetőlegesen - a halálos eredmény okozására is kiterjedt. Az eredmény létrejöttének esélye (valószínűsége), ha az elkövető semmit nem tesz, és olyan elkövetési módot választ, amikor már nem is tehet annak elkerülése érdekében, ettől elkülönül; a kísérlet távoli volta csupán a büntetés kiszabása körében vehető tekintetbe.
[36] Ugyanakkor az emberölés bűntette kísérletének csupán az alapesete róható a vádlott terhére; nem állapítható meg sem az emberölés kísérletének a több emberen [Btk. 160. § (2) bek. f) pont], sem a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére való [Btk. 160. § (2) bek. i) pont] elkövetése sem. Az adott körülmények között kizárható, hogy a kerítés halálos eredmény előidézésére alkalmas rövid szakaszát egyszerre több ember érintse meg akként, hogy valamennyiük esetében megvalósuljon a halálos eredmény bekövetkezésének az összes feltétele, mint ahogy az is, hogy egy személy megsérülését követően más ember is megfogja az áram alá helyezett kerítésszakaszt. A vádlott tudata sem terjedhetett ki tehát erre.
[37] Ugyanakkor jelen esetben maga a kísérlet is igen távoli. Ezért pusztán az a tény, hogy a kerítéssel elválasztott két ingatlanban élő több személy között egy gyermekkorú is volt, nem nyújt elég ténybeli alapot annak megállapítására sem, hogy a vádlott szándéka - akár eshetőlegesen - tizennegyedik életévét be nem töltött személy életének kioltására irányult volna.
[38] Ezért a Kúria a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a Btk. 10. § (1) bekezdése szerinti kísérleteként minősítette.
[39] E cselekmény büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ezért a vádlottal szemben a Btk. 65. § (1) bekezdésében írt próbára bocsátás nem alkalmazható, de az élet elleni szándékos bűncselekmény tárgyi súlyával - az adott körülmények között - egyébként is csak szabadságvesztés-büntetés kiszabása állhat arányban.
[40] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen ismerte fel, azonban a megváltozott minősítés mellett meghatározó jellegű, további enyhítő körülmény a kísérlet igen távoli volta, de nem súlyosít a több ember életének veszélyeztetése sem.
[41] A Btk. 82. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne, és ez alapján, ha a büntetési tétel alsó határa tízévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb ötévi, ha pedig ötévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb kétévi szabadságvesztést lehet kiszabni [Btk. 82. § (2) bek. a) és b) pont]. A hivatkozott törvényhely (4) bekezdése szerint kísérlet esetében, ha a (2) bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú lenne, a büntetést a (2) bekezdés soron következő pontja alapján lehet kiszabni. Ekként jelen ügyben a vádlottal szemben az ún. "kétfokú enyhítés" teljes kimerítésével legalább egyévi szabadságvesztés szabható ki. A Kúria úgy találta, hogy az idős életkorú, de teljesen büntetlen előéletű vádlottal szemben, elsősorban cselekményének igen távoli kísérlet voltára tekintettel a kétszeres enyhítés törvényi lehetőségének teljes kimerítése indokolt.
[42] A Btk. 85. § (1) bekezdése szerint a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha - különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Az elkövetéskor 73 éves, jelenleg 76 éves, ugyanakkor teljesen büntetlen előéletű vádlott esetében e feltétel maradéktalanul megvalósult. A próbaidő a Btk. 85. § (2) bekezdése szerint egy évtől öt évig terjedhet; a Kúria a jelentős időmúlásra is tekintettel azt szintén a törvényi minimumban állapította meg.
(Kúria Bhar. III. 561/2018.)
BH 2019.1.3 Méltányolható ok hiányában nem állapítható meg az erős felindulásban elkövetés, s ezzel szemben a cselekmény külvilágban megnyilvánuló, így megismerhető tényeinek (a cselekmény tárgyi oldali ismérveinek) megfelelő különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettekénti minősítése indokolt, ha a terhelt az általa tudottan homoszexuális, de őt otthonába befogadó, s részére hónapokon át ingyenes lakhatást biztosító sértettet, annak rendszeresen előforduló, s így megszokottá vált újabb szexuális közeledését többórás közös italozás folytán bekövetkezett részegsége miatti felfokozott indulatában úgy torolja meg, hogy a sértettet brutális, elhúzódó tartamú bántalmazással agyonveri [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont, 161. §; 3/2013. BJE határozat].
[1] A törvényszék a 2017. szeptember 27. napján kihirdetett ítéletével a terheltet emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] miatt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a kiszabott szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. február 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a terhelt cselekményét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének (Btk. 161. §) minősítette, egyben a kiszabott büntetést 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítette, mellőzte a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést. Rendelkezett továbbá bűnjelekről, illetve beszámításról.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
[4] A 47 éves terhelt korábbi lakhelyét elhagyva, 2016 októberében Gy.-be indult (ahol munkahellyel és lakhellyel nem rendelkezett), ott felkereste régi ismerősét, a 70 éves sértettet, aki már korábban is, a válása után lakhatásban kisegítette. A sértett befogadta a lakásába a terheltet szívességi lakáshasználóként. A terhelt tudta, hogy a sértett a saját neméhez vonzódik, és rendszeresen fogyaszt alkoholt. A terhelt és a sértett a továbbiakban együtt italozott, a sértett ittas állapotban többször próbált szexuálisan közeledni a terhelthez, aki ezt elhárította (a barátnőjére is hivatkozva). Ennek ellenére a lakásból nem költözött el, a sértett magatartását pedig három-négy alkalommal úgy torolta meg, hogy nyakon vágta őt. A sértett ilyenkor felrótta a terheltnek, hogy nem honorálja megfelelően azt, hogy a lakásába befogadta.
[5] A terhelt időközben, 2016 decemberében munkaviszonyt létesített, és december 7. napján kellett munkába lépnie. Ezt közölte a sértettel, valamint azt is, hogy ezzel egyidejűleg elköltözik a lakásból. 2016. december 6. napján reggel a sértett nagyobb mennyiségű bort vett, melyet a terhelttel együtt fogyasztottak el. Ezt követően a terhelt a barátnőjével találkozott, majd miután a barátnője eltávozott, ő vásárolt nagy mennyiségű bort, és a sértettel a lakásban folytatták az italozást. Az egész napos italozásnak köszönhetően, melynek során bort és pálinkát is fogyasztottak, estére erősen ittas állapotba (közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotába) kerültek. Az esti órákban a sértett ismételten szexuális ajánlatot tett a terheltnek, miközben átölelte és fel akarta emelni a konyhaasztalra. A terhelt emiatt dühös, indulatos lett és bal könyökével erőteljesen megütötte a sértett oldalát, melynek következtében a sértett nekiesett a hűtőszekrénynek, és közölte, hogy a terhelt hálátlan vele szemben.
[6] A terhelt ezután megivott még egy pohár bort, majd amikor a sértett ismételten mögé lépett, és a nemi szervét megfogta, akkor nagy erővel, ököllel ütlegelni kezdte. Az ütések hatására a konyhából kihátráló sértettet követte, folyamatosan ököllel ütötte, melynek következtében a sértett két alkalommal elesett az előszobában, eközben magával rántva a terheltet. A sértett miután felkelt, tovább hátrált a nagyszobába, azonban amikor a tévé elé ért, a terhelt tovább ütötte, melynek következtében a sértett az ágy és az asztal közé zuhant. A terhelt a zuhanást követően hanyatt fekvő sértett bántalmazását tovább folytatta, nagy erővel, ököllel ütlegelte testszerte, mellkasán, illetőleg a fején is. A sértett megpróbált összehúzódni, de a terhelt kitartó ütlegelése következtében elszenvedett bordatörések okozta nagy fájdalma miatt már semmilyen mozgásra, helyzetváltoztatásra vagy védekezésre nem volt képes. A terhelt akkor hagyta abba a sértett bántalmazását, amikor az már nem mozdult. Ekkor kiment a konyhába, pár szál cigarettát töltött, ezután ránézett a szobában még nyöszörgő sértettre, majd elment a kutyát megsétáltatni. A terhelt több mint egy órát volt távol, mialatt különböző vendéglátóegységekben is megfordult. Visszaérkezését követően észlelte, hogy a sértett már nem él, ezért értesítette a rendőröket, de nem a történtekről számolt be, hanem bejelentette, hogy hazatérését követően eszméletlenül találta a sértettet, majd arra hivatkozott, hogy távozásakor három ismeretlen személlyel hagyta a lakásán a sértettet, aki visszatérésekor már élettelen volt.
[7] A sértett a terhelt távozását követően rövid időn belül - pontosan meg nem határozható időpontban - elhalálozott. Amennyiben a bántalmazás abbahagyását követően értesítette volna a mentőket, a sértett élete megmenthető lett volna.
[8] A terhelt sorozatos bántalmazása következtében a sértett a hajas fejbőr vérbeszűrődését, a kemény burok alatti vérzést, agyvizenyőt, agytörzsi zúzódást, hasán és mellkasán a borda közti izomzatban nagy kiterjedésű bevérzéseket, a vastagbélen és a környezetében, a szívburkon, valamint a nyelven és a nyakizmokban vérbeszűrődést, a pajzsmirigy zúzódását, a gátor laza kötőszövetének vérbeszűrődését, mindkét tüdő súlyos zúzódását és többszöri folytonosságmegszakadását, a jobb oldali rekeszizom, a zsigeri mellhártyalemez mindkét oldali vesetokjának vérbeszűrődését, a máj zúzódását, a bal oldalon háromszoros, jobb oldalon egyszeres sorozat-bordatörést, a bordák fali mellhártyalemezt érintő, átszúrt sérülését, a hát többszörös és a felső végtagok vérbeszűrődését, mindkét here zúzódását szenvedte el.
[9] A sértett halálának közvetlen oka heveny légzési elégtelenség volt, melynek kialakulásához a többszörös sorozat-bordatörések, a bordák törvégeinek fali mellhártyalemezt és a tüdőt sértő sérülése és a tüdőzúzódás vezetett. A halál és az elszenvedett sérülések között közvetlen, kizárólagos, egyenes okozati összefüggés állapítható meg. A sérülések közel egy időben keletkeztek, a sértett közvetlenül életveszélyes állapotba került, halála nagyon rövid időn belül bekövetkezett.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást pontosította, illetve kiegészítette az alábbiak szerint:
[11] A terhelt ugyan tudta, hogy a sértett a saját neméhez vonzódik, azonban a nehéz élethelyzetéből adódóan elfogadta a sértett ajánlatát, hogy költözzön hozzá. A terhelt és a sértett együttlakásának ideje alatt a sértett napi szinten szexuálisan közeledett a terhelthez, amely többek között szóbeli szexuális ajánlatokban, simogatásokban, a fürdés közben történő benyitásokban nyilvánult meg, arra hivatkozással, hogy a terheltnek az ott-tartózkodása fejében szexuális ellenszolgáltatást kellene nyújtania. Ez a terheltben egyre fokozódó viszolygást és felháborodást váltott ki. Ittas állapotban a sértett közeledése nyíltan erőszakossá vált, amelyet a terhelt többször, kisebb fizikai erőszak alkalmazásával (nyakon vágás) hárított el. A terhelt zaklatása, napi szinten történő megalázása, valamint az, hogy a barátnőjével a kapcsolata szorosabbá vált és munkát is talált, vezetett oda, hogy a terhelt el kívánt költözni, amelyet közölt is a sértettel. A terhelt ott-tartózkodásának utolsó napján - a bűncselekmény elkövetésekor - a barátnőjének távozását követően, a sértettel italozni kezdett, amelynek során a sértett folyamatosan becézte a terheltet, hozzá szexuális tartalmú kijelentéseket, felszólításokat intézett. A terhelt többször felszólította a sértettet, hogy ezt hagyja abba, bírja ki másnapig, amikor elköltözik. A sértett azonban ennek nem tett eleget, sőt az időközben az asztaltól felálló terhelthez lépve ezúttal már közvetlen fizikai kapcsolatot, szexuális cselekményt kezdeményezett, őt átölelte, megsimogatta a nemi szervét, megkísérelte a terheltet az asztalra emelni, aki mindezek hatására olyan indulati állapotba került, hogy a sértettet bántalmazni kezdte.
[12] A terhelt nem a rendőröket, hanem helyesen a mentőket értesítette; a terhelt 165 cm magas, 68 kg súlyú, míg a sértett 164 cm magas és 65-70 kg súlyú volt. A sértettnek a terhelt legalább 20 rendbeli erőbehatásától 24 rendbeli sérülése keletkezett a fején és testszerte, valamint az arcot legalább három rendbeli erőbehatás érte, azonban a terhelt és a sértett fejének összekoccanása sem zárható ki.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból (a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki) a terhelt terhére.
[14] Kifejtette, hogy a sértett kifogásolható magatartása, szexuális közeledése, ami ismert volt a terhelt számára, s amit korábban is ütésekkel hárított el, a terhelt magatartását méltányolhatóvá, erkölcsileg menthetővé vagy magyarázhatóvá nem tette, a terhelt indulata nem váltott ki tudatszűkült állapotot, annak kialakulásában szerepe volt az önhibából eredő ittasságának, továbbá a sértett kifogásolható magatartásának súlya objektíve sem állt arányban az elkövetői magatartásával. Nem hagyható figyelmen kívül a másodfokú bíróság által hivatkozott eseti döntés értékelése kapcsán az azóta eltelt hosszabb idő, illetve ehhez kapcsolódóan a homoszexualitás megváltozott társadalmi megítélése és elfogadottsága.
[15] A terhelt a magatartásának következményeit szükségszerűen előre látta, az iránt közömbös maradt, amit mutat a bántalmazás befejezése után a cigaretták megsodrása, a kutya megsétáltatása és a vendéglátóipari egységek meglátogatása. Emiatt a cselekmény helyes minősítése emberölés bűntette, miután a sértettnek a terhelt bántalmazása következtében 24 rendbeli sérülése keletkezett, amelyek a különös kegyetlenséggel elkövetést megalapozzák. A kiszabott büntetés az emberölés minősített esetéhez képest enyhe, valamennyi büntetéskiszabási tényezőt figyelembe véve a középmértéket elérő fegyházbüntetést tartotta a cselekménnyel arányosnak, emellett a terhelt méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen. Az adatokat rögzítő bűnjelekről történt rendelkezést tévesnek tartotta.
[16] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú határozatot változtassa meg, a terhelt cselekményét emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] minősítse és őt hosszabb tartamú fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélje, továbbá rendelje el a bűnjelek egy részének az iratok mellékleteként történő kezelését, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Indokolását azzal egészítette ki, hogy a terhelt indulat hatására cselekedett ugyan, de az indulat a tudatát nem homályosította el, viselkedése mindvégig célszerű és meggondolásra utaló ismérveket tartalmazott, az indulat hatása alatti ölési cselekmény pedig nem alapozza meg a privilegizált eset megállapíthatóságát.
[18] A Kúria a Be. 660. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[19] Az ügyész a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta, azzal egyezően nyilatkozott.
[20] A terhelt védője a másodfokú határozatban foglaltakat helytállónak tartotta, kifejtette, hogy az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának feltételei adottak voltak, így a terhelt erkölcsileg méltányolható külső ok miatt került az erős felindulás állapotába, mely hatása alatt rögtön hajtotta végre az ölési cselekményt.
[21] A terhelt bejelentette, hogy nem kíván részt venni a nyilvános ülésen.
[22] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[23] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[24] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[25] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[26] A felülvizsgálati indítvány törvénysértőnek tartotta az élet elleni bűncselekmény másodfokú bíróság általi - erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette - minősítését és ezzel összefüggésben a büntetéskiszabást.
[27] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[28] A Kúria 3/2013. BJE határozata az élet és testi épség büntetőjogi védelméről rögzíti mindazon szempontokat, amelyeket a terhelti cselekmény minősítése kapcsán szükséges vizsgálni. Ekként az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka emberölésre, más élet, avagy testi épség elleni bűncselekményre irányult, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánuló, ekként megismerhető tények elemzésének van jelentősége.
[29] A Btk. 161. §-a szerint, aki mást méltányolható okból származó, erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[30] Méltányolható okból származik a felindulás, ha azt az elkövetőn kívül álló ok váltja ki és erkölcsileg menthető. Emellett az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapításához az éplélektani alapon kialakult indulatnak olyan magas foka szükséges, amely következtében az elkövető számára a megfontolás szokásos mértékének a megtartása lehetetlenné válik, tudata elhomályosul, a belső egyensúlya megbomlik (a bűncselekmény elkövetése pedig e tudatszűkült, tudatborult állapotban történik).
[31] Az ölési cselekményt megelőzően a sértett erkölcsileg elítélendő magatartást tanúsított a terhelttel szemben, azonban ez a terhelt előtt nem volt szokatlan, nem volt váratlan. A terhelt régóta ismerte a sértettet, már korábban is lakott nála, tudta, hogy a saját neméhez vonzódik, így költözött mint szívességi lakáshasználó a sértett lakásába. Az irányadó tényállás szerint a sértett a cselekményt megelőzően is rendszeresen közeledett a terhelthez, azonban a terhelt ezt elhárította, alapvetően verbálisan, illetve három-négy alkalommal erőszak alkalmazásával. Mindezek ellenére a sértett lakásából nem költözött ki, ott maradt, a sértett nem kívánatos szexuális közeledéseit kezelni tudta, elhárította, ténylegesen semmilyen hatalmaskodó magatartásnak alávetve, a sértettnek kiszolgáltatva nem volt. Következésképpen az egyébként elmeműködésében sem korlátozott terheltnek mindvégig volt választási lehetősége, például hogy elköltözzön a sértettől, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. Ekként viszont a sértett terheltet sértő magatartása a cselekmény elkövetésének napján sem volt váratlannak (a szokásostól eltérőnek) tekinthető.
[32] Mindezek alapján a terhelt és a sértett viszonyának, az előzmények ismeretében, bár az elkövetést kiváltó ok nyilván nem jelentéktelen, az arra reagáló terhelti magatartás azzal arányban nem álló, túlméretezett indulatkitörés volt. Ez az indulat azonban nem csupán a terhelten kívülálló okból következett be. Abban ugyanis jelentős szerepet játszott a terhelt elkövetéskori erősen ittas állapota, legalább közepes fokú alkoholos befolyásoltsága. A jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt és a sértett rendszeresen fogyasztott közösen nagy mennyiségű alkoholt, így történt ez a cselekmény napján is. Mindezen körülmények ismeretében a terhelti magatartás alapvetően nem a jogos felháborodásra, hanem ittas állapotára vezethető vissza.
[33] Fentiekre tekintettel a terhelt indulata méltányolható okból származónak nem tekinthető.
[34] Ezzel szemben a másodfokú bíróság hivatkozása a BJD 4084. számú eseti döntésre nem helytálló, mivel a Legfelsőbb Bíróság abban úgy foglalt állást, hogy "a sértettnek a fajtalanság elkövetése érdekében kifejtett, a vádlott bántalmazását is maga után vonó tevékenysége […] a vádlottban méltán válthatott ki erős felindulást az alkoholos befolyásoltságától függetlenül is". Azaz az eseti döntés alapjául szolgáló ügyben a szexuális cselekmény érdekében a sértett maga is bántalmazta a terheltet. Jelen esetben azonban a sértett részéről tettlegesség fel sem merült, és bár a magatartása tolakodó volt, erőszakot ő maga nem alkalmazott. Ellenkezőleg, a terhelt volt az, aki a jogerős tényállás szerint erőszakkal torolta meg a sértett közeledését, durva magatartást nem a sértett, hanem a terhelt tanúsított.
[35] Az erős felindulásban elkövetett emberölésre jellemző az elkövetési módban megnyilvánuló féktelenség is, mivel az indulati tobzódás folytán az elkövető képtelen a magatartásának megfelelő korlátozására és irányítására. Ezért az ilyen indulati állapotban elkövetett ölési cselekmények az elkövetési mód szempontjából közel állnak a különös kegyetlenséggel elkövetett ölési cselekményekhez.
[36] A bűncselekmény elkövetési módja jelen ügyben is a különösen kegyetlen minősítést megalapozó volt, azonban a terhelti indulat nem érte el azt a mértéket, amely az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapításához szükséges. A terhelti vallomáson alapuló jogerős tényállás ugyanis az ölési cselekményt közvetlenül megelőzően, majd az annak során és azt követően történteket egyaránt részletesen tartalmazza, amelyből kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a terhelti emlékezet megtartott volt.
[37] Ezen túlmenően a terhelt viselkedése közvetlenül a bűncselekmény elkövetése után célszerű és higgadt volt: pár szál cigarettát töltött, ránézett a még életben lévő, nyöszörgő sértettre, és sorsára hagyva elment hosszabb időre kutyát sétáltatni, több vendéglátóegységben is megfordult, majd a hatóságok előtt alibit igazolt, illetve a cselekmény elkövetése után röviddel történt telefonbeszélgetés során eredményesen hárította el a sértett barátjának azon kérését, hogy a sértett lakásában aludjon.
[38] Következésképpen a terhelt viselkedése megfontolt, a sértett sorsát illetően közömbös, összességében tudatos volt. Az erős felindulás megállapítása tény- és jogkérdés. A másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítés ellenére azon ténybeliség nem változott, amely alapján kizárt az emberölés privilegizált alakzatának megállapítása. Az ölési cselekmények jellemzően indulati cselekmények, így a terhelt indulat hatása alatti elkövetői magatartása még nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetést. (A tényállás másodfokú bíróság általi kiegészítése kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy ilyen esetben számot kell adni a bizonyítás során felmerült ellentétes adatokról is, és amennyiben szükséges, az ellentmondások tisztázása érdekében bizonyítást kell felvenni a másodfokú eljárásban.)
[39] A jogerős ítéleti tényállásból a helyes jogkövetkeztetést az elsőfokú bíróság vonta le, ekként a terhelt által elkövetett cselekmény minősítése különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont]. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogi indokolásában (a másodfokú bíróság esetében a minősítésre vonatkozó téves állásponton túlmenően is) helyenként ellentmondásos az élet elleni, illetve a testi épség elleni bűncselekmény elhatárolása.
[40] Erre vonatkozóan a Kúria hangsúlyozza, hogy a jogerős tényállásban rögzített alanyi és tárgyi tényezőkből kizárólag arra vonható következtetés, hogy a terhelt elkövetéskori aktuális tudatában a sértett halála bekövetkezésének lehetősége felmerült és cselekményének ezen lehetséges következményébe belenyugodva, érzelmileg közömbösen hajtotta végre a bűncselekményt. Ekként a terhelt élet elleni cselekménye eshetőleges szándékkal elkövetett. A különös kegyetlenséggel elkövetést pedig a rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, puszta kézzel, agyonveréssel véghezvitt ölési cselekmény kétségkívül megalapozza. (Az indítványban foglaltak alapján megjegyzi a Kúria, hogy a társadalmi megítélés változása nem képezi a büntetőjogi értékelés részét.)
[41] Az ügyészség középmértéket elérő büntetés kiszabására irányuló indítványa alaposan indokolt, azonban az elsőfokú bíróság által kiszabott, valóban inkább enyhe, mint szigorú szabadságvesztés-büntetés semmiképpen nem törvénysértő és a Be. 605. § (2) bekezdése értelmében annak megváltoztatása (súlyosítása) nem indokolt.
[42] Tekintettel arra, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette, a terhelt a közügyek gyakorlására méltatlan, így attól a Btk. 61. § (1) és (2) bekezdése alapján eltiltotta. A kiszabott szabadságvesztés-büntetés fokozatát a Btk. 37. § (3) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján fegyházban kell végrehajtani.
[43] A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről szóló rendelkezés a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontján alapul.
[44] A Btk. 92/B. § (1) bekezdése alapján a Kúria rendelkezett a már végrehajtott büntetés beszámításáról.
[45] A bűnjelek kapcsán - amennyiben az szükséges - egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának lehet helye.
[46] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 525/2018.)
BH 2018.10.267 I. A nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének - nem pedig a rablás bűntettének - bűnsegéde az, aki a bűntársával elhatározott lopás szándékával megy a sértett lakásába, de társának rögtönös szándékát tudomásul véve ő adja át a zsineget az I. r. terheltnek, aki ezt követően az általa már bántalmazott sértettet a nyakára hurkolt zsineggel, a II. r. terhelt testközeli jelenlétében 10 percen keresztül addig fojtogatja, amíg fulladásos halála bekövetkezik, majd ezután együtt kutatják át a lakást, veszik el a sértett értékeit, s azokat még aznap együtt értékesítik [Btk. 14. § (2) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 365. § (1) bek.].
II. A bűnrészes, így a bűnsegéd nem megvalósítja, hanem hozzájárul a tényállásszerű cselekményhez. A részesi szándék azzal a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, amelyet kivált vagy amelynek véghezvitelét erősíti. A részes korlátozhatja a bűncselekményben közreműködésének hatókörét, azaz elhatárolhatta volna magát (kivonhatta volna magát) a rablási erőszakon túl egyértelműen kifejtett ölési cselekményből, de ilyen, a társa és a külvilág számára is egyértelmű szándékának limitálását tükröző magatartást a II. r. terhelt nem tanúsított.
Ellenkezőleg, a sértett zsinegelésének kezdetétől annak helyszínen bekövetkező haláláig - a viszonylagosan elhúzódó - fojtogatás teljes ideje alatt mindvégig társa közvetlen közelségében tartózkodott, így legalább eshetőlegesen tudatában volt annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem társa, sem ő általa, s eredménye a sértett életvesztése lehet [Btk. 7. §, 13. § (1) bek., 14. § (2) bek.].
[1] A törvényszék a 2014. április 11. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1), (2) bek. b), d) és k) pont] miatt 16 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. október 15. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a II. r. terhelt terhére rótt cselekményt emberölés bűntettének [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. b) pont] minősítette, melyet a II. r. terhelt bűnsegédként követett el. A II. r. terhelt büntetését 14 év fegyházbüntetésre enyhítette, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A megállapított tényállás lényege röviden a következő:
[4] Az I. r. és a II. r. terhelt 2010. második felében ismerkedtek meg, majd 2011 januárjában élettársi kapcsolatot létesítettek.
[5] Élettársi kapcsolatuk kezdetén a II. r. terhelt az I. r. terhelthez (és annak édesapjához) költözött önkormányzati lakásba. Néhány hónap múlva azonban az ingatlanból elköltöztek és 2011 márciusától lakást béreltek.
[6] Korábbi munkahelyükön mindketten felmondtak, ezért nem voltak képesek fedezni megélhetésüket, de az I. r. terhelt testvére minden hónapban támogatta őket és a bérelt lakásuk díját is fizette, ezen túlmenően a II. r. terhelt is rendszeresen kapott szüleitől anyagi támogatást. A terheltek életmódja mellett azonban mindez kevésnek bizonyult, többször szorultak meg anyagilag, így elhatározták, hogy bűncselekmény elkövetése révén szereznek pénzt.
[7] Az I. r. terhelt hallomásból tudott arról, hogy a korábbi lakhelyükön, az édesapja lakása alatti lakásban lakó szomszéd egyedül élő, idős korú (1926-ban született) sértett sérelmére több ízben követtek már el lopást, így feltételezte, hogy a sértett értékekkel rendelkezik.
[8] Ezért a terheltek elhatározták, hogy a sértett értékeinek megszerzése érdekében egy korábbi, feltételezhetően az I. r. terhelt édesapja által okozott beázás ürügyén fognak bejutni a lakásba, ahol a sértett figyelmének elterelése közben egyikük értéktárgyakat vesz majd magához.
[9] Megállapodásuknak megfelelően 2011. november 9. napján 11 óra körüli időben megjelentek a sértett lakásánál, majd az I. r. terhelt jelzésére a sértett, mivel őt korábbról ismerte, a két terheltet a lakásába beengedte.
[10] A terheltek ezt követően az előzetes tervnek megfelelően a sértettel együtt körbejárták a lakást, azonban a sértett figyelmét ez idő alatt nem sikerült elterelniük és értékeit felkutatniuk, megszerezniük. Az I. r. terhelt végül azért, hogy a sértett vagyontárgyait megszerezze, az ellenállását leküzdje, egy alkalommal közepes erővel a tarkójára ütött. A sértett az ütés következtében nem vesztette el eszméletét, viszont a földre került. Ekkor az I. r. terhelt felhívására a II. r. terhelt - aki a cselekmény alatt végig a sértettel egy helyiségben tartózkodott és tisztában volt élettársa későbbi szándékával - elővett a táskájából egy zsineget és azt átadta az I. r. terhelt részére. Az I. r. terhelt a zsineget a sértett mögé helyezkedve a nyakán átvetette, hátulról, a nyaka jobb oldalán meghurkolta és a sértettet változó intenzitással, hol közepes erővel, hol annál erősebben, legfeljebb 10 percen keresztül fojtogatta. A sértett a zsineggel való fojtás eredményeképpen a helyszínen életét vesztette.
[11] Az I. r. terhelt ezt követően átkutatta a lakást, megtalálta a sértett arany ékszereit, valamint a pénztárcáját, benne 2-3000 forinttal. A terheltek az értékeket magukhoz vették, majd távoztak a lakásból, az I. r. terhelt még aznap az arany ékszereket egy ékszerboltban eladta kb. 50 000 forintért.
[12] A sértett halálához a nyaki verőerek, a légutak és a nyakhoz tartozó idegek leszorítása által kiváltott fulladásos agybénulás vezetett.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b), c) és d) pontjaiban meghatározott okokra hivatkozva.
[14] Eszerint a II. r. terhelt cselekményének minősítése törvénysértő, ezért vele szemben törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki; a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a II. r. terhelt vonatkozásában a súlyosítási tilalom megsértésével került sor; a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget; továbbá tévesen változtatta meg az elsőfokú bíróság döntését a tekintetben, hogy a terheltek cselekményének elbírálásakor a Btk. 2. §-a szerint melyik jogszabályt kell alkalmazni.
[15] A védő álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság által megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a II. r. terhelt tudata átfogta a sértett megölését. Amikor átadta a zsineget, legfeljebb azt tudhatta, hogy rablás bűncselekményéhez nyújt segítséget, mivel előtte bántalmazta az I. r. terhelt a sértettet.
[16] A védő szerint a másodfokú bíróság ítélete súlyosítási tilalomba is ütközik, ugyanis a feltételes szabadságra bocsátás eltérő szabályozása miatt a II. r. terheltnek ténylegesen meghosszabbodott a letöltendő büntetése. Törvénysértőnek tartotta az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását, mivel az elbíráláskori törvény feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályai kedvezőbbek. Ennek kapcsán a Kúria 4/2013. (X. 14.) BK véleményére hivatkozott.
[17] A védő sérelmezte továbbá, hogy a bíróság a II. r. terhelt vallomásai közül a rá nézve terhelőbbet fogadta el. Emellett sértette a másodfokú bíróság ítélete a belső arányosságot, valójában a II. r. terheltre nézve súlyosabb következményt alkalmazott, az enyhítő körülményeket nem vette figyelembe megfelelően. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság indokolása ellentmondásban áll a tényállással, mivel abban az szerepel, hogy a II. r. terhelt már akkor tudta, hogy az I. r. terhelt a sértett megölését tervezi, amikor a zsineget a kérésére a táskájába tette. Az indokolást a II. r. terhelt tudattartalmára vont következtetés vonatkozásában sem tartotta megfelelőnek.
[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Eszerint az első- és másodfokú ítélet a tényállással összhangban, jogszerűen állapította meg a II. r. terhelt bűnsegédi felelősségét emberölés bűntettében, az indítvány e tekintetben nem alapos.
[19] A Btk. 2. §-a kapcsán egyetértett a másodfokú bíróság érvelésével, mivel a Btk. 1. §-a alapján az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet a törvény az elkövetés idején is büntetni rendelt. Jelen esetben egy olyan további minősítő körülmény vonatkozásában is büntetőjogi felelősséget kellett volna megállapítani, melyet az elkövetéskor még nem tartalmazott a törvényi tényállás, ezt azonban a Btk. 1. §-a kizárja. Egyebekben a II. r. terhelttel szemben a törvényes keretek között került kiszabásra a büntetés, felülvizsgálatára nincs lehetőség. A súlyosítási tilalom megsértésére nem került sor, ugyanis az első fokon kiszabott 16 év helyett a másodfokú bíróság 14 év büntetést szabott ki, továbbá a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezések között nincs olyan szabály, amely a feltételes szabadságra bocsátást bármilyen formában is figyelembe venné.
[20] A felülvizsgálati indítvány egyebekben a bizonyítékok mérlegelését vitató részében törvényben kizárt, az indokolási kötelezettség elmulasztása sem merülhet fel, miután megállapítható, hogy a bíróság mire alapította a döntését, úgy a tényállás mint a minősítés, illetve büntetéskiszabás terén.
[21] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a támadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[22] A védő a legfőbb ügyészi átiratban foglaltak megismerését követően észrevételében fenntartotta a felülvizsgálati indítványt, és részletesen nyilatkozott a korábbihoz hasonló tartalommal.
[23] A Legfőbb Ügyészség ezt követő átiratában a nyilatkozatát azzal egészítette ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban annak vitatására sincs mód, hogy az eljárt bíróságok a büntetéskiszabási tényezőket milyen módon vették figyelembe.
[24] A Kúria az ügyben a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[25] A II. r. terhelt védője fenntartotta az indítványát kiegészítve azzal, hogy a vádelv is sérült a vádmódosítást követően az elsőfokú eljárásban, továbbá a nyomozó hatóság szabálysértéseket követett el a nyomozás során.
[26] A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratában foglaltakkal egyezően nyilatkozott és a megtámadott határozatok hatályban tartását kérte.
[27] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[28] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[29] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[30] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének - a minősítéssel kapcsolatos más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - a kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[31] A II. r. terhelt védője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványát kiegészítve a vádelv sérelmére is hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárás befejezését megelőzően történt vádmódosítás felveti, hogy a törvényszék túlterjeszkedett a vádon.
[32] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok - figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában írtakra -, amennyiben a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
[33] A Be. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A (4) bekezdés alapján a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet, de nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére vonatkozó indítványához. A vád törvényessége tehát alaki és tartalmi követelményeken alapszik, amelynek a vádirat mindenben megfelelt.
[34] A Be. 310. § (1) bekezdése alapján, ha az ügyész - a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében - úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat megváltoztatja.
[35] A főügyészség a II. r. terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő társtettesként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat. Az ügyész perbeszédében a vádirati tényállásból mellőzte a II. r. terhelt bántalmazásban való részvételére vonatkozó részt, a minősítést pedig annyiban módosította, hogy a II. r. terhelt a vád tárgyává tett cselekményt nem társtettesként, hanem bűnsegédként követte el.
[36] Következésképpen a vádmódosítás folytán a II. r. terhelt társtettesi elkövetői minőségét megalapozó, azaz őt terhelő magatartás került ki a tényállásból. A vád eredetileg is minősített emberölés bűntette volt a II. r. terhelttel szemben, e minősítés a vádmódosítást követően is ugyanaz maradt, azonban a súlyosabb, társtettesi elkövetői alakzat helyett enyhébb, bűnsegédi bűnrészességet rótt a II. r. terhelt terhére. Lényegében ennek megfelelő a megállapított ítéleti tényállás is, a vádelv nem sérült.
[37] A II. r. terhelt védője törvénysértőnek tartotta a bűncselekmény minősítését, eltérő minősítés megállapítását és az ennek megfelelő büntetéskiszabást indítványozta.
[38] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[39] A védő vitatta, hogy a II. r. terhelt terhére megállapítható a minősített emberölés bűntette.
[40] Az eljárt bíróságok törvényesen minősítették a II. r. terhelt által elkövetett bűncselekményt. Ennek kapcsán a Kúria az alábbiakat emeli ki az irányadó tényállásból:
- A két terhelt előzetes megállapodása lopásra vonatkozott.
- Ennek eredménytelensége miatt (a sértett figyelmét nem tudták elterelni) az I. r. terhelt bántalmazta, leütötte a sértettet, aki földre került.
- Az erőszak kifejtésekor az eredeti tervhez képest szándékváltás történt.
- Ezt követően kérte az I. r. terhelt a II. r. terhelttől a zsineget a táskából. A II. r. terhelt ebben a szituációban adta át a zsineget az I. r. terheltnek, aki azzal rögtön megkezdte a sértett fojtogatását (nyilvánvalóan folytatva a szándékváltást).
- A sértett fojtogatása, megölése relatíve elhúzódó, de legfeljebb 10 percig tartó volt.
- Az I. r. terhelt, miután megfojtotta (megölte) a sértettet, a lakásban értékek után kutatott, majd azok megszerzését követően a II. r. terhelttel együtt a lakásból eltávozott.
- A II. r. terhelt a teljes cselekménysor alatt az I. r. terhelttel, illetve a sértettel egy helyiségben tartózkodott, onnan el nem távozott, az I. r. terheltet meg nem gátolta az élet elleni cselekmény végrehajtásában.
- A zsineg átadására a II. r. terhelt részéről úgy került sor, hogy tisztában volt élettársa későbbi szándékával.
[41] Az irányadó tényállás alapján ekként eldöntendő kérdés, hogy az I. és a II. r. terhelt eredeti, lopási szándékát felváltó, ténylegesen megvalósított tettesi, illetve részesi cselekményei elszigeteltnek tekintendők, avagy szándékegységben végrehajtottnak.
[42] Az emberölés bűntettének tényállása ún. nyitott törvényi tényállás, az elkövetési magatartást nem határozza meg, így körültekintően kell vizsgálni az elkövetők szándékát, legyen az tényállásszerű (tettesi) vagy tényálláson kívüli (részesi).
[43] A rögtönösség nem jelenti, hogy kizárt lenne szándékváltás esetén a részesi szándékegység, aminek a megállapítása nem feltételezi tényállásszerű magatartás külvilágban megnyilvánuló kifejtését, és nem kizárólag fizikai, hanem pszichikai kapcsolat az elkövetők (tettes és részes) között.
[44] A rögtönösség, hirtelenség, másfelől pedig a váratlanság nem ugyanaz. Attól, hogy valami rögtönös vagy hirtelen, még nem jelenti, hogy a másik számára váratlan. Az I. r. terhelt szándékváltása, végső soron a sértett ellen irányuló ölési magatartása olyan cselekménysor részét képezte, amiben kezdettől végig az I. és II. r. terhelt egymás közvetlen közelségében volt, egymásra figyelve, együtt cselekedtek. A részesi magatartás szándékoldali limitálása nem történt meg.
[45] Alapvető kérdés az egymás testközelségében kifejtett magatartás szándéka, ehhez képest a részesi magatartás tudattartalma és az ebből fakadó jogi minősítés. A tudattartalom vizsgálata perdöntő.
[46] Jelen tényállás alapján egyértelmű, hogy a terheltek közül tettesi magatartást a szándékváltást követően kizárólag az I. r. terhelt valósított meg, ugyanakkor tény, hogy a II. r. terhelt a történtek során végig az I. r. terhelt és a sértett testközeli jelenlétében volt, magatartásával nemhogy ellenkezését, hanem a zsineg átadásával kifejezetten a történtekkel egyező szándékát fejezte ki, a sértett elhúzódó megölése, fojtogatása során közvetlen jelenlétének tudata átfogta az I. r. terhelt puszta erőszakon (testi sértésen) túlmenő szándékát, majd az értékek elvétele utáni távozásuk a nyereség realizálását.
[47] Az elkövető, így a bűnsegéd választja meg magatartásának módját, ami helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Amennyiben nem korlátozza a külvilág számára világosan és a társa felé kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.
[48] Ilyen külvilágbeli fizikai feltételek mellett ugyanis önmagában az érzékszervek természetes működése általi felfogóképességből adódóan nincs észszerű alapja és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását.
[49] Az adott körülmények között, aki bizonytalan jelenléte másikra való hatásában, a történések kimenetelében, akkor választhatja, hogy elmegy, eszközt a bűncselekmény végrehajtásához nem biztosít. Amennyiben viszont ott marad, akkor legalább eshetőlegesen tudatában van annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem általa, sem más által. Erre vonatkozó, külvilágban felismerhető magatartás hiányában utóbb sem hivatkozhat a ténybeliség ellenében eredményesen arra, hogy kevesebbet gondolt a tettes szándékáról.
[50] A tényállásban pedig ilyen, a saját szándékát egyértelműen kifejező, a másik szándékához képest korlátozó magatartás a II. r. terhelt részéről nincs.
[51] A részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes.
[52] A részesi szándék ekként nem a véghezvitelt követő, hanem az előtti vagy azzal egyidejű. Ebből az is következik, hogy a részesnek a becsatlakozása idején lehetősége van - ha ebben bizonytalan - behatárolni szándéktartalmát önmaga és a tettes felé, ha azonban ezt nem teszi, tehát a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza, akkor számolnia kell azzal, hogy akárcsak folyamatos jelenléte, de jelen esetben az eszköz biztosítása is, olyanra bátorít, ami eredetileg nem állt szándékában. A tudatra vont következtetés alapja ekként ténybeli.
[53] A kifejtettek alapján semmi sem zárja ki az ilyen magatartás szándéktartalmának a tettes ölési szándékával egyezőnek értékelését és az elkövető magatartásának, az ölés bűnsegélyének minősítését.
[54] A II. r. terhelt által átadott zsineggel megvalósított fojtogatás alapján nincs észszerű alapja annak, hogy csupán rablás legyen a bűnsegédi bűnösség tárgya, az egyébként tárgyi oldalon kétségkívül ölési alapcselekmény helyett. Annak érdekében ugyanis, hogy utóbb csak a közbenső stádiumra kiterjedő szándéka miatt feleljen az elkövető, ahhoz a külvilágban érzékelhetően tennie kell. A II. r. terhelt számára ez a választási lehetőség jelen ügyben adott volt, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt, ellenkezőleg, a haszon realizálását az eredeti szándéknak megfelelően, de a megváltozott körülmények ellenére is, a társa mellett kitartva elősegítette. Az irányadó tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható az elkövetők szándékának korlátlanságára.
[55] Ekként a védői állásponttal szemben a történtek egy cselekménysor részét képezik és egyik cselekvés következik a másikból, a szándékváltás az eredeti terv sikertelenségének a következménye. A szándékváltás folyamata, az elhúzódó élet elleni cselekmény miatt mindez a II. r. terhelt számára váratlannak nem tekinthető, a terheltek cselekményének egységes értékelését megtörő körülmény nem merült fel.
[56] Ekként a II. r. terhelt cselekményének minősítése törvényes, a helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, így a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
[57] A védő sérelmezte az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását. Álláspontja szerint a II. r. terhelt számára az elbíráláskor hatályos Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján kedvezőbb a feltételes szabadságra bocsátás szabályozása, ezért az enyhébb elbírálást jelentene a II. r. terhelt javára.
[58] Az indítvány e körben a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatra utal, amennyiben az a kérdés, hogy melyik törvény biztosít enyhébb elbírálást. Ellenben a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont I. és II. fordulata kizárólag akkor biztosítja a jogerős ítélet felülvizsgálatának a lehetőségét, ha a bíróság a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése folytán törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel.
[59] Ebből következően viszont - ellentétben a felülvizsgálati indítványban célzottakkal - határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem képezi a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálat tárgyát.
[60] Kétségtelen, hogy a jogerő előtt - amint ezt a 4/2013. (X. 14.) BK vélemény is tartalmazza - a határozott tartamú szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés alapot adhat az enyhébb elbírálás címén az új büntetőtörvény alkalmazására. Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy amennyiben az eljárt bíróság mégis az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazása mellett döntött, akkor az e szerinti feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára tartozó - és jogerő felbontására alkalmas - felülvizsgálati okot képez.
[61] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán ugyanis a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés továbbra sem tekintendő a büntetés vagy az intézkedés fogalma alá tartozónak. E vonatkozásban a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[62] Részben ezzel összefüggésben hivatkozott a védő a súlyosítási tilalom megsértésére, ugyanis a II. r. terhelt a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának változásával ténylegesen hosszabb időt kell, hogy töltsön a büntetés-végrehajtási intézetben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megnyíltáig.
[63] A Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja értelmében felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom, éspedig a 354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bekezdés, 549. § (4) bekezdés rendelkezéseinek megsértésével került sor. Ehhez képest a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a súlyosítási tilalom megsértését meghatározó egyetlen jogszabályhely alá sem vonható, így emiatt a felülvizsgálat, miként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán, úgy a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja vonatkozásában is törvényben kizárt.
[64] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott 16 év fegyház helyett 14 évre enyhítette a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést, továbbá cselekményét a többszörös minősültség ellenében egyszeresen minősítette. Ekként a súlyosítási tilalom megsértése fel sem merült.
[65] Mindemellett a következőkre mutat rá a Kúria. A Btk. 1. § (1) bekezdése elvi éllel rögzíti a "nullum crimen sine lege" elvét, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként kétségtelen, hogy ha egy magatartás az elkövetéskor - akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt - nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel.
[66] Más a helyzet azonban, ha az összehasonlítandó két törvényben nincs eltérés az alapesetek viszonyában. A Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának alkalmazásáról olyan esetben is szó lehet, ha az olyan minősített esetre vonatkozik, ami az elkövetéskor még nem létezett. Nem sérti a Btk. 1. § (1) bekezdését annak kimondása, hogy a cselekmény az elkövetéskor még nem vagy meg nem lévő minősítő körülmény szerint minősül, feltéve, hogy ennek büntetési tétele nem lesz több, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti minősítés alapján, összhatásában pedig a büntetőjogi felelősség elbírálása a terheltre kedvezőbb. Ebben az esetben az új törvény alkalmazása - és azzal az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása - a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának is megfelel.
[67] Az alapeset és a minősített eset között ugyanis lényeges különbség, hogy az alaptényállás egyetlen elemének hiánya is már a bűncselekmény hiányát eredményezi, a minősített esetet illetően azonban ez nincs így. A minősített eset alkalmazása a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának kérdése, nem az elsőé. Az első fordulat arra ad választ, hogy "mi büntetendő", a második pedig arra, hogy "hogyan" büntetendő. Következésképp a mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor emberölésként minősülő cselekmény minősítése az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény szerint nem feltétlen ütközik a "nullum crimen sine lege" elvébe [a Btk. 1. § (1) bekezdésébe]. Ezt követően vizsgálandó az, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazása megfelel-e a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatában írt rendelkezésnek, azaz - az elkövetéskor meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása esetén - a cselekmény nem minősül-e súlyosabban, mint az elkövetéskor hatályos törvény alapulvételével.
[68] A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban az eltérő anyagi jogi álláspontját részben az ítéleti tényállástól eltérő tényekre alapította. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, -mérlegelő tevékenységét támadta. Az irányadó tényállás megalapozatlanságával vagy a bizonyítékok értékelésének téves voltával érvelve azonban nincs lehetőség a bűnösség megállapításának vitatására sem. A védő felülvizsgálati indítványa ezen részében törvényben kizárt.
[69] Ugyancsak a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a konkrét ügyben az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. Anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve az sem vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a büntetéskiszabás során irányadó szempontokat.
[70] Következésképpen törvénysértő minősítés hiányában, avagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül önmagában a kiszabott büntetés mértéke, a büntetéskiszabás, illetve a büntetéskiszabást befolyásoló tényezők mikénti értékelése felülvizsgálat alapja nem lehet.
[71] A védő által hivatkozott belső arányosság pedig nem képezheti felülvizsgálat részét, a felülvizsgálat ugyanis alanyra koncentrált eljárás, azt vizsgálhatja, akire vonatkozóan a felülvizsgálatot benyújtották.
[72] A nyomozás során esetlegesen elkövetett eljárási szabálysértések felülvizsgálati okot nem képeznek, azok adott esetben - egyéb szigorú törvényi feltételek fennállása esetén - perújítási okot képezhetnek.
[73] A védő kifogásolta indítványában az indokolási kötelezettség teljesítését, illetve sérelmezte a másodfokú bíróság tényállásnak ellentmondó indokolását.
[74] Az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha az oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, illetve ha a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen hiányosságok az ügyben eljárt bíróságok határozatai esetében nem állnak fenn, ugyanis az indokolási kötelezettség teljesítése a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja által meghatározott körben, a szükséges és elégséges mértékben megtörtént, a bíróság értékelő tevékenysége nyomon követhető. Az első- és a másodfokú ítélet rendelkező része és az irányadó tényállás az indokolással (ténybeli és jogi indokolással), a II. r. terhelt bűnösségére vont következtetéssel, a terhére megállapított bűncselekmény minősítésével összhangban van, így a felülvizsgálat ez okból sem alapos. (Ehhez képest a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában található ellentmondásos részeknek az ügy érdemére nem volt kihatása.)
[75] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.899/2017.)
BH 2018.8.215 Társtettesként valósítják meg a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét azok, akik a sértettet négyen, egymás tevékenységéről tudva, részben váltakozó személyi összetételben - ketten-ketten - külön, de részben egymást követően, majd egymás jelenlétében addig verik, tapossák, ameddig a sértett az elszenvedett 74 rendbeli sérüléstől, a több életfontosságú testtájékra kiterjedő bántalmazás következtében kialakult többszörös csonttörés környezetében létrejött bevérzés, jobb oldali légmell és a jobb tüdő zúzódása miatt kialakult traumás sokk következtében életét veszti [Btk. 13. § (3) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont].
[1] A törvényszék a 2014. február 13. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. terheltet társtettesként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] miatt 8 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a IV. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ítélőtábla a 2014. szeptember 30. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a IV. r. terhelt szabadságvesztésének tartamát 11 évre súlyosította.
[3] A IV. r. terhelt védője az alapügyben korábban benyújtott felülvizsgálati indítványát a Kúria a 2015. július 7. napján meghozott végzésével - mint törvényben kizártat - a Be. 421. § (2) bekezdése alapján elutasította. A végzés tartalmazta a fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó törvényi figyelmeztetéseket.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt terjesztett elő védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva.
[5] Az indítványban foglaltak szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a IV. r. terhelt cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntetteként értékelték, annak helyes minősítése elsődlegesen halált okozó testi sértés bűntette lehet, illetve esetlegesen emberölés bűntettének alapesete, amelyre figyelemmel a IV. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés törvénysértő. A IV. r. terhelt a 3/2013. BJE határozat alapján részletesen elemezte a megállapított tényállást, és álláspontja szerint az eljárt bíróságok hiányosan és tévesen értékeltek jelentős körülményeket, mivel a megállapított tényállás nem ad elégséges alapot az ölésre irányuló szándék megállapítására.
[6] A IV. r. terhelt hangsúlyozta, hogy nem állt szándékában a sértett megölése, így abba bele sem nyugodott, kizárólag testi sértésre irányult a szándéka és a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság (luxuria) terheli. Bizakodása nem volt alaptalan, azt az ítéleti tényállás adatai alátámasztották. Hivatkozott arra, hogy a cselekvősége az I. és II. r. terheltétől elkülönült, így helytelen az a következtetés, hogy a sértett halálához valamennyiük által kifejtett bántalmazás összessége vezetett. Az általa kifejtett elkövetési magatartás nem utalt testi sértést meghaladó szándékú bántalmazásra, olyan motívum nem került feltárásra, amely az ölési szándékra kiterjedő tudattartalom irányába mutatott volna. Az I. és II. r. terhelt a bántalmazást folytatta, átvette, ő azonban ettől már elhatárolódott, így nem alakult ki szándékegység közöttük.
[7] Kifejtette, hogy a tényállás részben iratellenes megállapításokat, téves ténybeli következtetéseket tartalmaz, amely megalapozatlanság téves jogkövetkeztetést és téves minősítést eredményezett esetében.
[8] Erre tekintettel a cselekményének minősítése helyesen a Btk. 164. § (8) bekezdés II. fordulata szerinti halált okozó testi sértés bűntette.
[9] Az indítvány szerint, amennyiben a halált okozó testi sértés megállapítására nem kerülne sor, abban az esetben is a cselekmény legfeljebb emberölés alapesetének minősülhet, figyelemmel arra, hogy rögtönös indulati cselekményről volt szó, az eszközös bántalmazásnál már nem volt jelen. A terhére róható elkövetési mód, a sérülések száma és jellege összességében nem tekinthető az átlagot lényegesen meghaladó mértékben embertelennek vagy brutálisnak. Ekként a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülménye megállapítására nem kerülhetett volna sor.
[10] Mindezek alapján a IV. r. terhelt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogerős határozatot változtassa meg, a cselekményt a fentiek szerint minősítse és a kiszabott büntetést enyhítse.
[11] A felülvizsgálati indítvány kitért arra is, hogy a Kúria a 2015. július 7-én kelt határozatával a IV. r. terhelt védője által korábban benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasította, azonban figyelemmel arra, hogy nem tartalmi ismétlésről van szó, az indítvány érdemi elbírálását ez nem akadályozhatja.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Mindenekelőtt azonban kifejtette, hogy a IV. r. terhelt védőjének korábbi indítványát a Kúria érdemben nem vizsgálta, amelyhez képest megállapítható, hogy a más jogosult - azaz a terhelt - újabb indítványa elutasításának a tartalma szerint nem lenne helye. Erre figyelemmel helytállónak tartotta azt a megállapítást, hogy a IV. r. terhelt felülvizsgálati indítványában felhozott kifogások alapján az eljárást érdemben kell lefolytatni.
[13] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány - részben az anyagi jogi érveléssel is összefüggően - az egyes ténymegállapítások megalapozatlanságára, helytelenségére és iratellenességére, illetve valamely bizonyíték elfogadásának hiányára hivatkozik. Mindezek azonban a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő jogerős határozat tényállásától eltérő tényállításokra hivatkoztak és kifejezetten a bíróságok ténymegállapító tevékenységét támadták, ezért a felülvizsgálat során figyelembe nem vehetők.
[14] Ezen túlmenően a legfőbb ügyészi átirat a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok alátámasztására felhozott érveket nem találta megalapozottnak.
[15] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány helytállóan idézte a jogegységi határozatban írtakat, azonban elemzése során a konkrét ügy körülményeitől elszakadt és az irányadó tényállással ellentétes ténybeli okfejtésre alapozta az eltérő minősítésre vonatkozó kifogását.
[16] Ezzel szemben a Legfőbb Ügyészség által kifejtettek szerint a tényállásban rögzített elkövetési körülmények mellett csak arra vonható következtetés, hogy a IV. r. terheltet a sértett haláláért legalább eshetőleges szándék terhelte. Az együttesen, egyetértésben végrehajtott nagy erejű, durva bántalmazás során feltétlenül számolnia kellett a súlyos eredménnyel, ekként magatartásának következményeit szükségszerűen előre látta, de az iránt közömbösséggel viseltetett. A halálos eredmény vonatkozásában a gondatlansága szóba sem kerülhet.
[17] A társtettesi minősítésnek az alanyi és a tárgyi feltételei egyaránt megvalósultak, a terheltek ugyanis szándék- és akarategységben, egymás tevékenységét kölcsönösen kiegészítve vettek részt a sértett életének kioltásában.
[18] Törvényesen került sor a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítására is, mivel a tényállásban rögzített körülmények alapján a terheltek nemcsak az élet kioltásával rendszerint együtt járó, hanem azt lényegesen meghaladó testi és lelki gyötrelmet okoztak a sértettnek. Cselekményüket pedig egyúttal indok nélkül, féktelenül tobzódó indulatban és brutalitással, emberi mivoltukból kivetkőzve, a kiszolgáltatott sértett emberi méltóságának mély megalázásával követték el. Ebből következően a törvényes minősítés mellett a kiszabott büntetés is törvényes.
[19] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott ítéleteket a IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[20] A IV. r. terhelt védője észrevételeit írásban előterjesztette, melyben a terhelt felülvizsgálati kérelmében foglaltakhoz csatlakozott. Emellett kifejtette, hogy a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Jelezte továbbá, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa tartalmazza a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felülvizsgálati okra történő utalást is, azt, hogy az első- és másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget.
[21] A védő a IV. r. terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltaknak megfelelő döntést kérte a Kúriától.
[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozást az indítványban írtak alapján a törvényben kizártnak tartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok hiánytalanul eleget tettek az indokolási kötelezettségnek, a feltárt bizonyítékokat megvizsgálták, egyenként és összességében értékelték és kimerítően számot adtak arról, hogy melyekre alapították a tényállást, mely bizonyítékot vetettek el, továbbá az alkalmazott jogszabályokhoz vezető következtetéseiket is rögzítették.
[23] A védő által hivatkozottak - a terhelti felülvizsgálati indítvány 7-9. oldalain található érvek - döntően a bíróság által elfogadott bizonyítékok hitelességét, az azokkal ellentétes bizonyítékok el nem fogadását, s ezzel a bizonyítékértékelés módját és eredményének helyességét vonják kétségbe, valójában a IV. r. terhelt védekezésének el nem fogadását sérelmezik. Azaz a beadvány az indokolási kötelezettség elmulasztásán keresztül a bíróságok mérlegelő tevékenységét támadja, ami felülvizsgálatban kizárt. Egyebekben a Legfőbb Ügyészség a korábbi nyilatkozatában foglaltakat és a megtett indítványait fenntartotta.
[24] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[25] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[26] A Kúria mindenekelőtt az indítványozás jogosultsága kapcsán kellett, hogy állást foglaljon, tekintettel arra, hogy a IV. r. terhelt védője korábban már terjesztett elő az ügyben felülvizsgálati indítványt. A Kúria e vonatkozásban egyetértett a felülvizsgálati indítványban, illetve a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtett érveléssel.
[27] Eszerint a IV. r. terhelt korábbi meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva nyújtott be felülvizsgálati indítványt a jogerős ügydöntő határozat ellen azt sérelmezve, hogy a másodfokú bíróság által a IV. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartama eltúlzottan súlyos.
[28] A Kúria a 2015. július 7. napján tanácsülésen meghozott végzésével a védő felülvizsgálati indítványát, mint törvényben kizártat a Be. 421. § (2) bekezdése alapján elutasította.
[29] A Be. 418. § (3) bekezdése alapján minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt [kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés e) vagy g) pontján alapul], továbbá minden kifogást csak egy alkalommal lehet érvényesíteni, ismétlésnek helye főszabályként nincs [Be. 421. § (3) bek.].
[30] Nem jelent azonban ismétlést, ha a IV. r. terhelt a védője korábbi indítványának elutasítását követően maga nyújt be indítványt, amelynek tartalma alapján elutasításnak nincs helye.
[31] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[32] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[33] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[34] A felülvizsgálati indítvány azonban a törvénysértő minősítésre, illetve az ehhez kapcsolódó törvénysértő büntetés kiszabására vonatkozóan, az anyagi jogi érvelésével összefüggően, valójában a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét vitatta. A felülvizsgálati indítvány azon kifogásai, amelyek az egyes ténymegállapítások megalapozatlanságára, helytelenségére, iratellenességére, illetőleg valamely bizonyíték elfogadásának hiányára vonatkoztak - és a terhelti védekezést előtérbe helyezve, részben eltérő tényállításokat az irányadó tényállás helyébe állítva - a bíróságok mérlegelését, az irányadó tényállás megalapozottságát támadták, ami felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[35] Ehhez kapcsolódóan merült fel az indokolási kötelezettség megsértése is, azonban ennek címén az indítvány az irányadó tényállást támadta úgyszintén, részben eltérő tényállás megállapítását célozva.
[36] Az indokolási kötelezettség megsértése egyrészt azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során, másrészt azt, hogy ha másról szól, mint a rendelkezés.
[37] Ugyanakkor az értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené. Következésképpen az indítvány e vonatkozásban is kizárt.
[38] A IV. r. terhelt vitatta a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette megállapíthatóságát, hivatkozva arra, hogy szándéka testi sértésre irányult, a halálos eredmény tekintetében csupán a tudatos gondatlanság állapítható meg, azaz a cselekmény halált okozó testi sértés bűntetteként minősítendő. E körben tett másodlagos indítványa alapján pedig a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítását tartotta tévesnek, így a cselekménye legfeljebb emberölés bűntettének alapesetét valósíthatta meg. Ekként az eltérő minősítésre tekintettel a büntetés enyhítésére kell, hogy sor kerüljön.
[39] A felülvizsgálati indítvány minősítést és az ahhoz kapcsolódó büntetéskiszabást támadó részében alaptalan.
[40] A jogerős ítéleti tényállás alapján a terheltek, azaz a IV. r. terhelt is végig együttesen, egységesen, egymás tevékenységéről tudva léptek fel a sértettel szemben.
[41] A III. r. és a IV. r. terhelt együttesen bántalmazta a sértettet, elmenekülni sem hagyták, majd ebbe a bántalmazásba kapcsolódott be, azt folytatva az I. r. és a II. r. terhelt.
[42] Ekként a III. r. és a IV. r. terhelt, majd az I. r. és a II. r. terhelt által kifejtett elkövetési magatartás, a sértett bántalmazása egymást kiegészítve, elősegítve, erősítve, folyamatosan, kitartóan, alapvetően egymás jelenlétében zajlott.
[43] A cselekmény egységes értékelését, a terheltek közötti szándékegységet megtörő, annak megállapítása ellen ható körülmény nem merült fel, ilyennek a IV. r. terhelt rövid eltávozása semmiképpen sem tekinthető.
[44] Ebből következően a IV. r. terhelt cselekményének önálló, a társaitól eltérő értékelésére sor nem kerülhetett.
[45] Az emberölés bűntettének megállapításához nem szükséges a bántalmazást megelőző ölési szándék megléte, azaz a sértett megölésének előzetes elhatározása. A cselekmény végrehajtása során kialakuló rögtönös szándék ugyanúgy megalapozza az élet elleni bűncselekmény megállapítását, mint az előzetesen meglévő ölési szándék.
[46] A cselekmény végrehajtása során kialakult rögtönös, eshetőleges ölési szándék megállapítására az irányadó tényállásban írt elkövetési körülmények kétségkívül alapot adnak.
[47] Eszerint a jelentős erőfölényben lévő, négy, magas, erőteljes testalkatú fiatal terhelt - köztük a IV. r. terhelt - támadt rá az idősebb, alacsonyabb, vékonyabb, gyengébb testalkatú sértettre, akit mindenféle testhelyzetben (álló, ülő, fekvő) testszerte, kitartóan, többszörösen bántalmaztak kézzel, ököllel, lábbal és eszközzel. Ráadásul ennek során éppen a IV. r. terhelt volt az, aki a menekülő sértettet földre vitte, több esetben hátba rúgta és a földön fekvő, teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett hátára - a III. r. terhelttel együtt - többször, nagy erővel rátaposott, ezáltal a sértett halálához vezető sérüléseket jelentős mértékben előidézve (ezen testtájék vetületében életfontos szervként a tüdő található).
[48] Ezen körülményekből, ahogyan azt a törvényszék és az ítélőtábla indokolásában részletesen kifejtette, kizárólag az ölési szándék meglétére lehetett következtetni, arra, hogy a IV. r. terhelt tudata átfogta annak lehetőségét, hogy a bántalmazás következményeként a sértett halála is bekövetkezhet, mely következmény iránt közömbös maradt, abba belenyugodott.
[49] Az ítéleti tényállás mellett a halálos eredmény vonatkozásában a gondatlanság fel sem merülhetett.
[50] A gátlástalanul, rendkívüli brutalitással, embertelenséggel végrehajtott, hosszas bántalmazás következtében a sértett rendkívül nagy számú, 74 rendbeli külső sérülést és számos belső sérülést szenvedett el. A sértettet legalább 40-50 rendbeli direkt erőbehatás érte, közöttük több kifejezetten nagy erejű volt. A sértett sérülései emellett jelentős fájdalommal is jártak, amely a halál bekövetkeztével szükségszerűen együtt járó testi és lelki szenvedést meghaladó mértékű volt. Következésképpen az élet elleni cselekmény különös kegyetlenséggel elkövetettkénti minősítése is törvényes.
[51] A minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
[52] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.002/2017.)
EH 2018.02.B5 Az emberölés bűntette kísérletének társtettesei azok, akik az általuk súlyosan bántalmazott (összevert, lábát eltört) megkötözött, s mindezek folytán önmentésre képtelen sértettet személygépkocsijának csomagtartójába bezárják, majd ebben az állapotában a 12 Celsius-fokos őszi hidegben egy erdei úton sorsára hagyják.
A sértett véletlen megtalálásáig és kiszabadításáig több mint öt órát töltött sanyargatott, kiszolgáltatott állapotában, s az időjárási viszonyokra, valamint az általa viselt öltözékre és sérült állapotára is figyelemmel kihűléses halála 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna.
Ennek lehetőségét a vádlottak felismerték, azt egymás között szóba is hozták, de annak bekövetkezése iránt közömbösen viselkedtek. Cselekményük halálos eredménye a véletlen folytán maradt el. Amikor az elkövetők az általuk kifejtett testi épséget érintő magatartás halálos eredményének elmaradását a véletlenre bízzák, illetve annak bekövetkezése vagy elmaradása iránt közönyösek, akkor terhükre az emberölés bűntettének eshetőleges szándékkal elkövetése megállapítása indokolt [Btk. 7. §, 10. § (1) bek., 160. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a 2016. május 2. napján kihirdetett ítéletével
[2] - a fiatalkorú I. r. vádlottat felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] miatt 4 év 6 hónap fiatalkorúak börtönbüntetésére és 3 év közügyektől eltiltásra;
[3] - a II. r. vádlottat rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra;
[4] - a III. r. vádlottat rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra;
[5] - a IV. r. vádlottat rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont I. ford. és (3) bek. b), c) pont] és testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[6] A törvényszék mind a négy vádlott esetében megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett valamennyi vádlott esetében az előzetes letartóztatásban, illetve II., III. és IV. r. vádlott esetében a házi őrizetben töltött idő beszámításáról, továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[7] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére téves minősítés és a büntetés súlyosítása miatt jelentett be fellebbezést, míg a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek.
[8] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2017. február 8. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és valamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében is [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. c) pont], továbbá a fiatalkorú I. r. vádlott rablási cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette, míg a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak rablási és testi épség elleni cselekményeit is társtettesként elkövetettnek minősítette. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről, valamint a II., III. és IV. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
[9] Az ítélőtábla a tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással a vádlottaknak a nyilvános ülésen tett nyilatkozata, illetve az iratok tartalma alapján kiegészítette, illetve pontosította az alábbiak szerint:
[10] - Az ítélet 9. oldal 4. bekezdés 2. sorában 150 euróra javította ki az átvételi elismervény tartalmát.
[11] - A 11. oldal 1. bekezdés utolsó mondatát azzal pontosította, hogy a fiatalkorú I. r. vádlott 7 óra 41 perckor sms-ben értesítette társait arról, hogy a sértett egyedül van.
[12] - A 12. oldal 1. bekezdését azzal pontosította, hogy a vádlottak valamivel 8 óra után távoztak a helyszínről.
[13] - A 12. oldal 2. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a vádlottak 8 óra 45 perc körüli időben értek a sértett lakásához.
[14] - A 12. oldal 2. bekezdés utolsó mondatát akként módosította, hogy nem nyert minden kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a lakásból elhozták volna a fiatalkorú I. r. vádlott tartozását igazoló elismervényt.
[15] - A 12. oldal 3. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a sértett lakásából a vádlottak 9 óra 20 perc körüli időben távoztak.
[16] - A 12. oldal 7. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a töréses sérülés tényleges gyógytartama kb. 6 hét volt.
[17] - A 13. oldal 2. bekezdését követően azt rögzítette, hogy a fiatalkorú I. r. vádlott éretlen, kialakulatlan személyiség, manipulatív magatartással.
[18] Az ítélőtábla megállapítása szerint az ekként kiegészített és pontosított tényállás valamennyi vádlott vonatkozásában megalapozottá vált és irányadó volt a másodfokú eljárásban is.
[19] A másodfokú ítélet ellen az ügyész mind a négy vádlott terhére a büntetések súlyosítása érdekében, a vádlottak és védőik a kiszabott büntetések enyhítéséért fellebbeztek, a védők írásban is indokolták fellebbezésüket.
[20] A fiatalkorú I. r. vádlott védője kifejtette, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a fiatalkorú I. r. vádlott bűnösségét személyi szabadság megsértése bűntettében, mivel az beleolvadt a rablási cselekménybe. Álláspontja szerint nem társtettesként, hanem felbujtóként követte el a rablás bűntettét.
[21] Emellett a Legfőbb Ügyészség indítványára reagálva kifejtette, hogy a vádlott-társak által elkövetett testi sértés miatt - mivel az a vádlott-társak mennyiségi túllépése miatt történt - a fiatalkorú I. r. vádlott, mint felbujtó nem vonható felelősségre.
[22] Ezen túlmenően mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy sem a fulladás, sem a kihűlés reális lehetősége nem állt fenn, ezért a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete sem állapítható meg a vádlottak terhére.
[23] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet annyiban változtassa meg, hogy a fiatalkorú I. r. vádlott terhére rótt, felbujtóként elkövetett rablás bűntette minősítésének változatlanul hagyása mellett a kiszabott börtönbüntetés mértékét jelentősen enyhítse, továbbá mellőze a bűnösségének megállapítását a személyi szabadság megsértése bűntettében.
[24] A II. r. vádlott védője szerint rablás bűntette nem valósult meg, mivel a telefonokat nem eltulajdonítási szándékkal vették el, hanem azért, hogy a sértett ne tudjon telefonálni, míg a készpénzt már csak a helyszínről történő eltávozás után találták meg. Emellett a tartozáselismerő okirat nem lehet bűncselekmény tárgya, továbbá a sértett lakásából elhozott 85 euró legfeljebb lopásként értékelhető.
[25] A III. r. vádlott védője a személyi szabadság megsértése bűntettében és a testi sértés bűntettében megalapozottnak tartotta a bűnösség megállapítását, azonban a III. r. vádlott felmentését indítványozta a rablás vádja alól, figyelemmel arra, hogy hiányzott a jogtalan "vagyonszerzési célzat", nem állt védence szándékában a sértett értékeinek elvétele. Mindezek alapján a kiszabott büntetés enyhítését kérte.
[26] A IV. r. vádlott védője kifejtette, hogy nem állapítható meg a vádlottak terhére az emberölés kísérlete, ugyanis a bírói gyakorlat egységes abban, hogy abból a körülményből, hogy az elkövető a helyszínen hagyja segítségnyújtás nélkül a sértettet, még nem lehet emberölésre következtetni. A rablás gondolata a IV. r. vádlottban fel sem merült, csak segíteni akart a fiatalkorú I. r. vádlottnak, akit egy pedofil ember molesztált. A kiszabott büntetés enyhítését kérte.
[27] A Legfőbb Ügyészség átiratában a másodfokú ítélet elleni ügyészi fellebbezést - a minősítés részbeni megváltoztatására is irányuló - módosított tartalommal tartotta fenn, a védelmi fellebbezéseket pedig nem találta alaposnak. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság relatív eljárási hibát vétett, amikor a nyilvános ülésen bizonyítást vett fel a tartozáselismerő okirat kapcsán, azonban ennek az ügy érdemére nem volt kihatása. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás a helyesbítés ellenére is részben megalapozatlan maradt, de ezen hibák, hiányosságok az iratok, valamint helyes ténybeli következtetés alapján végzett kiegészítéssel, helyesbítéssel kiküszöbölhetők.
[28] Ekként indítványozta, hogy a Kúria a tényállást egészítse ki a sértett ruházatának leírásával, további sérüléseinek feltüntetésével. Emellett a sértett lakásából történő távozást követő eseményeket is kiegészítendőnek tartotta, egészen a fiatalkorú I. r. vádlott M.-i Rendőrkapitányságon történő jelentkezésével bezárólag.
[29] Indítványozta továbbá kiegészíteni, illetve pontosítani a sértett kiszabadításának időpontját, körülményeit, továbbá a tényállás utolsó előtti bekezdése helyett szükségesnek tartotta azt rögzíteni, hogy az adott körülmények között fennállt a sértett kihűlésének, s ezzel halála bekövetkezésének a lehetősége.
[30] Az ügyész - részletesen indokolva - indítványozta a fiatalkorú I. r. vádlottal szemben a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett (súlyos) testi sértés bűntettének a megállapítását, továbbá indítványozta a vádlottak személyi szabadság megsértéseként minősített cselekményét társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérleteként minősíteni.
[31] Valamennyi vádlottal szemben a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását, továbbá a II., III. és IV. r. vádlottak esetében a szabadságvesztés fegyházban történő végrehajtását indítványozta.
[32] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbezést az átiratában írtakkal egyezően, változatlan tartalommal fenntartotta.
[33] A fiatalkorú I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az első fokon eljárt törvényszék minősítette helytállóan a fiatalkorú I. r. vádlott cselekményét, mely szerint a bűnössége a rablási cselekményben állapítható meg, mint felbujtó.
[34] Hivatkozott arra is, hogy a vádlottak az eljárás során úgy vallottak, hogy ki akarták szabadítani a sértettet, ezért a személyi szabadság megsértésének bűntettét nem követték el. Emellett nem állapítható meg az sem, hogy a sértett halálára kiterjedő szándékuk lett volna. Védencének nem volt célja a súlyos testi sértés okozása, a társai mennyiségi túllépéséért őt nem lehet felelősségre vonni. Mindezek alapján az írásbelivel egyező végindítványt terjesztett elő.
[35] A II. r. vádlott védője az írásbeli fellebbezését szintén fenntartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a nyilvános ülésen felvett bizonyítás nem tekinthető csupán relatív eljárási szabálysértésnek.
[36] Kifejtette, hogy a II., III. és IV. r. vádlott az ügy megítélése szempontjából tévedésben volt, ők a fiatalkorú I. r. vádlottat ért inzultus miatt akarták a sértettet megfegyelmezni, befenyíteni. Az erőszak kifejtésére nem a vagyoni haszonszerzés miatt került sor, az a sértett megbüntetését, illetve megtévesztését szolgálta.
[37] Az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a rablási cselekmény elkövetési tárgyait, mivel azok tekintetében eltulajdonítási, vagyonszerzési szándék nem állapítható meg, az euróra vonatkozóan az elvételi szándék pedig a helyszínen alakult ki, így ez a cselekményük legfeljebb lopásnak minősülhet.
[38] Nem értett egyet azzal sem, hogy a sértett halála kihűlés miatt bekövetkezhetett volna, ugyanis a szakértő nem tudott arra választ adni, hogy egy kihűléses folyamat mikor, hány óra elteltével vezetne a sértett halálához.
[39] Az nem helytálló, hogy a vádlottak egyáltalán nem akartak a sértett segítségére sietni, továbbá a helyszín sem tekinthető olyan elhagyatott helynek, ahol ne lehetett volna megtalálni a sértettet. Az ismert körülmények alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a sértettet csak a véletlen mentette meg.
[40] A büntetéskiszabás körében figyelembe vehető körülmények alapján az enyhítő szakasz alkalmazását indítványozta, illetve amennyiben a Kúria a rablás elkövetését szintén nem látná megállapíthatónak, akkor 5 év alatti szabadságvesztés-büntetés kiszabását indítványozta, feles kedvezmény megadásával.
[41] A III. r. vádlott védője perbeszédében részben egyezően nyilatkozott a II. r. vádlott védőjével.
[42] Emellett kiemelte, hogy több szakértő is meghallgatásra került az eljárás során, amely alapján megállapítást nyert, hogy sem elvérzés, sem kihűlés, sem sokkhatás nem állt fenn a sértettnél, azaz nem volt jele annak, hogy bármilyen súlyosabb következmény veszélye fennállt volna.
[43] A helyszín nem elhagyatott hely volt, a felfedezés lehetősége reális volt, ahogyan az be is következett, ezért a halál bekövetkezésének esélye nem állt fenn. A védő a telefonok vonatkozásában rongálás vétségének megállapítását tartotta elfogadhatónak, míg a pénz későbbi feltalálása miatt, figyelemmel az összegre, lopás szabálysértése megállapítását indítványozta.
[44] A rablás bűntettének vitatásán túl aggályosnak tartotta a felfegyverkezve elkövetés megállapítását is, mivel az a bot, amit a helyszínen találtak a vádlottak és amellyel megütötték a sértettet, nem alkalmas a felfegyverkezve elkövetés megállapításához.
[45] A vádlottak célja a sértett megrendszabályozása volt, így maradvány-bűncselekményekben kell döntést hozni harmadfokon. Minderre tekintettel olyan büntetés kiszabására tett indítványt, amely amellett, hogy visszatartó erővel bír, jóval enyhébb mint a jelenlegi.
[46] A IV. r. vádlott védője hangsúlyozta, hogy a vádlottak nem olyan úton hagyták a sértettet, ahol nem lehet megtalálni, nem állt fenn a kihűlésének veszélye. Emellett a szakértők kifejtették, hogy a kivérzés lehetősége nem állt fenn, a sértett sérüléséből kifolyólag halála nem következhetett volna be. Azt is cáfolták az elsőfokú eljárás során, hogy megfulladhatott volna.
[47] Kifejtette továbbá, hogy a IV. r. vádlott a társaitól pontos részleteket nem ismert, nem vezette haszonszerzési szándék, a fiatalkorú I. r. vádlott védelme érdekében tartott velük. A IV. r. vádlott rablás bűntette alóli felmentését indítványozta.
[48] A súlyos testi sértés elkövetését is vitatta, álláspontja szerint a IV. r. vádlott ebben sem vett részt.
[49] Mindezek alapján valamennyi enyhítő körülmény figyelembevételével méltányos, arányos büntetés kiszabására tett indítványt.
[50] A vádlottak utolsó szó jogán csatlakoztak a védőik által elmondottakhoz, illetve kifejezték, hogy megbánták a cselekmény elkövetését.
[51] Az ügyészi fellebbezés alapos.
[52] Az ügyben harmadfokú eljárásnak van helye, mert a vádlottak bűnösségét a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest olyan bűncselekményben is kimondta, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett [Be. 386. § (1) bek. b) pont]. A másodfokú ítélet ellen pedig az ügyész a vádlottak terhére, míg a vádlottak és a védők a vádlottak javára fellebbezést jelentettek be.
[53] A Kúria a Be. 387. § (1) bekezdése alapján, illetve a (2) bekezdés szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
[54] Ennek során nem észlelt olyan, a Be. 399. § (1)-(4) bekezdése szerinti eljárási szabálysértést, ami feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez és az ügy érdemi elbírálását kizárná.
[55] Ugyanakkor a Kúria - az ügyészi átiratban foglaltakkal egyetértve - rögzíti, hogy a Be. 353. § (3) bekezdése értelmében, ha az ügyben a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében kizárólag a vádlott meghallgatása szükséges, a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart. Amennyiben viszont a másodfokú eljárásban a helyes tényállás megállapítása bizonyítás felvételét kívánja meg, erre csak tárgyaláson van lehetőség [Be. 353. § (1) bek., (2) bek.]. A másodfokú bíróság által a nyilvános ülésen beszerzett fiatalkorú I. r. vádlotti nyilatkozat tartalma azonban a büntetéskiszabási körülmények tisztázását meghaladta, és az elsőfokú bíróság tényállásának lényeges körülményét érintette. Ez azonban relatív eljárási szabálysértés, amelynek az ügy érdemére a bűnösség megállapításával összefüggésben nem volt kihatása. Egyébként az említett tényállás-helyesbítés ténylegesen az iratok tartalma alapján is megtehető volt, ahogyan arra ítéletében a másodfokú bíróság hivatkozott is.
[56] Ezen túlmenően az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le.
[57] A másodfokú ítélet helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és az ügy érdemi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte és a tárgyaláson megvizsgálta.
[58] A másodfokú bíróság által észlelt és helyesbítéssel, illetve kiegészítéssel korrigált ténymegállapítási hiányosságok a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján történtek, ugyanakkor a Kúria a másodfokú bíróság által alapul vett, irányadónak tartott tényállást továbbra is megalapozatlannak találta.
[59] A vád valamennyi vádlottal szemben emberölés bűntettének minősített esete volt. Ehhez képest a lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy - bár felmerült előzetesen a sértett megölésének gondolata is - a cselekmény végrehajtását azon kettős cél vezérelte, hogy a sértettet "befenyítsék" és értékeit elvegyék.
[60] Mindez az elsőfokú ítéletben részletesen rögzítésre került, a vádlottak a bűncselekményt utóbb ezen megállapodásnak megfelelően hajtották végre, szándékegységben cselekedve.
[61] A cselekmény elhúzódó voltára (is) tekintettel fel sem merülhetett, hogy a tényállásszerű elkövetés valamely elemére bármely vádlottnak ne terjedt volna ki a tudata, a szándéka. Ugyanis sajátságos módon - de szükségképpen - a bűncselekmény két helyszínen, egymást követően zajlott le (az elcsalás helyszínén és ezt követően a sértett lakásán).
[62] Az első-, illetve a másodfokú bíróság által megállapított tényállás e körben megalapozott, az ezt támadó védelmi érvek felülmérlegelésre irányultak, eredményre nem vezethettek.
[63] Ellenben értékelés nélkül maradt az elsőfokú bíróság részéről a sértett csomagtartóba zárása és bántalmazott, megkötözött állapotában történő otthagyása.
[64] Ezt a másodfokú bíróság észlelte, azonban a tényállásból nem vonta le a helyes következtetést, illetve nem helyesbítette e körben az elsőfokú ítélet 12. oldal utolsó bekezdésében rögzítetteket, melyek egyrészt a jogi indokolásba és nem a tényállásba tartozó - egyébként helytelen - következtetéseket is tartalmaztak, másrészt ebből kifolyólag a tényállás egyéb részeivel ellentétben is álltak.
[65] A tényállás kisebb mértékű kiegészítése és helyesbítése így annak ellenére szükségessé vált, hogy az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által megtett kiegészítésekkel - alapvetően helyesen rögzítette. Ellenben megalapozatlansághoz vezetett, hogy nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy ezen ténymegállapításokból a megfelelő helyes következtetéseket az adott cselekmények tekintetében levonja.
[66] A Be. 388. § (1), illetve (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy a megalapozatlanság az iratok alapján elhárítható, ekként a helyes tényállás megállapítható, a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[67] A Kúria erre tekintettel az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, helyesbített tényállást az elsőfokú ítélet 11. oldal 1. bekezdésében az alábbiakkal egészíti ki:
[68] A sértett felső ruházatként piros színű, fekete-fehér feliratos selyem sportdzsekit, fehér színű vászon farmernadrágot és fehér színű, magas szárú Converse vászoncipőt viselt.
[69] A 11. oldal 4. bekezdését azzal egészíti ki, hogy a sértett bal kézfejét ért egyik ütés következtében a sértett által viselt óra eltörött és szétesett, illetőleg az arcát ért ütések következtében az alsó műfogsora kiszakadt.
[70] A 12. oldal 4. bekezdésében akként helyesbítendő, illetve egészítendő ki a tényállás, hogy a sértettet a járműből csak a tűzoltók segítségével tudták kiszabadítani 13 óra 20 perc körüli időben, ekkor az erdőben mért hőmérséklet 15 Celsius-fok volt. A sértett a csomagtartóban kárpiton feküdt, a kimentéséig - melyet követően kórházba szállították - kb. 5 óra 20 percet töltött a gépkocsiba bezárva.
[71] A 12. oldal utolsó bekezdését akként helyesbíti: figyelemmel azonban a cselekmény körülményeire, a cselekmény elkövetésétől a sértett kiszabadításáig eltelt időben átlagosan 12 Celsius-fok hőmérsékletre, valamint a sértett által viselt ruházatra, vérző sérülésére és megkötözött állapotára a sértett kihűlése 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna.
[72] Az így kiegészített és helyesbített tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdése szerinti hibáktól és hiányosságoktól, ekként megalapozott és irányadó a harmadfokú eljárásban.
[73] Az első- és a másodfokú bíróság a II., III. és IV. r. vádlottak esetében a rablási cselekménnyel halmazatban megállapította a testi sértés bűntettét is, melyet e vádlottak társtettesként követtek el. Az irányadó tényállás szerint a fiatalkorú I. r. vádlott felbujtói magatartása a II., III. és IV. r. vádlottak irányában a sértett sérelmére elkövetett rablási cselekményre és a "befenyítésre" vonatkozott, amelynek része volt, hogy a társai a sértettet bántalmazzák, ellenállását erőszakkal leküzdjék. A fiatalkorú I. r. vádlott felbujtói magatartása e vonatkozásban nem volt limitált, a sértett testi épsége elleni támadásnál a társait a bántalmazásban nem korlátozta, holott az a jelenlétében történt. Erre tekintettel a fiatalkorú I. r. vádlott - függetlenül attól, hogy a sértett bántalmazásában maga nem vett részt - felbujtóként megvalósította a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét, amely a rablás bűntettével halmazatban áll. A fiatalkorú I. r. vádlott felbujtói magatartásába e cselekmény tekintetében a helyszínen kifejtett bűnsegédi magatartása beolvad.
[74] Ugyancsak az irányadó tényállás szerint a vádlottak azt követően, hogy a sértettet bántalmazták (lábát eltörték), a kezét és a lábát összekötözték, majd az így önmentésre képtelen, megvert, megkötözött embert a személygépkocsija csomagtartójába zárták. Tették mindezt egy elhagyatott, erdős területen, majd az őszi hidegben a sorsára hagyták.
[75] Az igazságügyi orvos szakértő - e körben nem változtatott - következetes véleménye szerint az adott körülmények mellett a sértett testének kihűlése 10-12 órán belül bekövetkezhetett volna, amely a halálához vezetett volna. A vádlottak nem mentek vissza a helyszínre, nem értesítettek senkit a sértett helyzetéről. A sértett időben történő megtalálása csupán a véletlenen múlott, a kihűlés, azaz a halálos eredmény a vádlottak cselekvőségén kívüli okból maradt el.
[76] A vádlottak ekként közömbösen, belenyugvással viszonyultak a sorsára hagyott sértetthez, amely kapcsán az előbbiekben említett körülmények miatt a tudatukban fel kellett, hogy merüljön az is, hogy a magatartásuk következményeként - az általános élettapasztalat szerint is - a sértett elhalálozhat. Arról, hogy ez valóban felmerült közöttük, a vádlottak maguk is vallottak. Erre tekintettel az élet elleni cselekmény vonatkozásában a vádlottak eshetőleges szándéka állapítható meg.
[77] Mindezek alapján a másodfokú bíróság által személyi szabadság megsértéseként értékelt cselekmény ténylegesen emberölés bűntette kísérleteként minősítendő.
[78] Figyelemmel arra, hogy a vádlottak terhére megállapított bűncselekmények közül a másodfokú bíróság által személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelt cselekmény lényegesen súlyosabban, emberölés bűntette kísérleteként minősült, illetve a fiatalkorú I. r. vádlott bűnössége további bűncselekményben is megállapításra került, ez a büntetés kiszabására is hatással volt.
[79] A fiatalkorú I. r. vádlott esetében is súlyosító körülmény a többszörös halmazat.
[80] Ellenben enyhítő körülményként értékelendő az ölési cselekmény esetében valamennyi vádlott javára az eshetőleges szándék, valamint az, hogy annak ellenére, hogy a vádlottak részéről a kísérlet befejezett, az kétségkívül távoli volt.
[81] Mindezek alapján valamennyi bűnösségi körülmény figyelembevételével és elsősorban a helyes minősítéshez igazodóan mind a négy vádlott esetében indokolt volt a szabadságvesztés-büntetések arányos, de a középmértéket el nem érő súlyosítása.
[82] A fiatalkorú I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés a Btk. 123. § (1) bekezdés c) pontja szerinti halmazati büntetés. (Megjegyezve azt, hogy a másodfokú ítélet szerint is a halmazati szabályok voltak irányadók e vádlottnál, így a kiszabható szabadságvesztés felső határa nem 5 év, hanem 7 év 6 hónap volt.)
[83] A Kúria mindössze a fiatalkorú I. r. vádlott esetében látta indokoltnak a mellékbüntetés súlyosítását, míg a II., III. és IV. r. vádlottak esetében azokat nem érintette.
[84] Emellett a II., III. és IV. r. vádlottaknál a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásával is egyetértett, így az változatlanul eggyel enyhébb fokozatban, börtönben hajtandó végre valamennyiük esetében.
[85] A kifejtettek szerint a Kúria a Be. 398. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, egyebekben a Be. 397. §-ában írtakra figyelemmel helybenhagyta.
(Kúria Bhar. III. 676/2017.)
BH 2017.11.357 I. Az emberölés bűntettének kísérletét követik el, akik baseballütőkkel felfegyverkezve, hármasban, rajtaütésszerűen megtámadva a sértettet, eszközeikkel legalább négy nagy erejű, célzott ütést mérnek fejére, többszörös koponyacsonttörést, életveszélyes sérüléseket, maradandó fogyatékosságot eredményezve neki [Btk. 10. § (1) bek., 13. § (3) bek., 160. § (1) bek.].
II. A társtettesség megállapításának nem feltétele, hogy az ölési cselekményben részt vevők egyaránt halálos eredményt közvetlenül előidéző magatartást fejtsenek ki. Társtettes az is, aki felismerve társa szándékát, vele akarategységben, egymás tevékenységét kölcsönösen kiegészítve vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, vagyis társtettesként felelnek az elkövetők az eredményért, ha a sértettet egymás tevékenységéről tudva, akarategységben, közösen bántalmazzák. Nincs jelentősége, hogy a több elkövető közül a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, a bekövetkezett eredményre figyelemmel kell büntetőjogi felelősségüket megállapítani [Btk. 13. § (3) bek.].
[1] A törvényszék a 2015. november 27-én kelt ítéletével és az ítélőtábla a 2016. július 8-án jogerős végzésével a terheltet a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete miatt 9 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] Az ítélet ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjaira hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[3] A felülvizsgálati indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, ugyanis a helyszínen tartózkodó személyek közül senki nem ismerte fel a terheltet, következésképpen a bíróságok "a hiányzó láncszemeket szubjektív tartalommal töltötték ki, mellőzve a szükséges indokolási kötelezettséget".
[4] A felülvizsgálati indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróságok tévesen értelmezték a Kúria 3/2013. BJE határozatát, ugyanis az alanyi és a tárgyi tényezők mérlegelése alapján az állapítható meg, hogy a terhelt cselekménye nem emberölés bűntette kísérletének, hanem életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősülhet, mivel az elkövetők tudatában fel sem merülhetett a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége.
[5] Mindezekre figyelemmel a védő a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pont alapján az alapügyben hozott határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a minősítés megváltoztatását és a büntetés enyhítését indítványozta.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[7] A Kúria az ügyben a Be. 420. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta, egyben kiegészítette azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítélete felderítetlen a tekintetben, hogy a támadó eszköz milyen anyagból készült, és mivel több elkövető volt, pontosan ki volt az, aki a sértettet ütlegelte; míg a Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratával egyezően szólalt fel.
[8] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[9] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[10] A felülvizsgálati eljárásban a bíróság által jogerősen megállapított tényállás az irányadó, az indítványban felvetett jogkérdések - mint a cselekmény helyes minősítése - is kizárólag ennek alapján válaszolhatók meg.
[11] Jelen tényállás szerint a létszám- és fizikai fölényben lévő elkövetők (a terhelt és két társa) baseballütővel rajtaütésszerűen támadtak rá az ittas állapotban lévő, gyógyszerek hatása alatt álló sértettre, és legalább négy nagy erejű, célzott ütést mértek a fejére. A bántalmazás következtében a sértett többszörös koponyacsonttörést, állkapocscsont-törést és bal oldali halántéklebeny zúzódásával járó kétoldali keményburok alatti vérzést szenvedett el. Közvetlenül életveszélyes állapotát a szakszerű idegsebészeti beavatkozás szüntette meg. Jobb oldali végtagbénulása, beszédzavara és személyiségváltozása miatt nála maradandó fogyatékosság alakult ki.
[12] A védő téves jogi álláspontot foglalt el.
[13] A felülvizsgálati indítvány, bár helyesen hivatkozott az élet és testi épség fokozott büntetőjogi védelmében megjelent 3/2013. BJE határozatra, az alanyi és tárgyi tényezőket nem együttesen, hanem önmagukban, a cselekmény minősítése szempontjából, szelektíven vizsgálta.
[14] A bíróságokra kötelező jogegységi határozat önkényes magyarázata a védő jogértelmezési tévedéséhez vezetett.
[15] A Kúria jogegységi határozata az emberölés bűntettének tárgyi tényezőivel foglalkozó I. A) pontjában rámutatott, hogy az emberi testnek vannak olyan részei, amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak, és ilyennek minősül a fej, illetve nyak is. Az ezeket ért támadások általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek.
[16] Az alanyi tényezők köréből kiemelést érdemel, hogy az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indítóokokból, amilyenek pl. a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség, vagy a harag, bosszú, avagy megtorlás stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat tisztázása és bizonyítása, amelynek az elsőfokú bíróság messzemenően eleget tett.
[17] A másodfokú bíróság által helyesen kiegészített tényállásból egyértelmű következtetést lehet vonni a terheltek cselekményének indítékára, és az elkövetéskori tudattartalmára.
[18] Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál, különösen akkor, ha ezen kijelentések adekvátak a későbbi elkövetési magatartással.
[19] Kétségtelen, miként ezt a jogegységi határozat is tartalmazza, hogy ezek a kijelentések gyakran az elkövetést megelőző indulati állapotban is elhangozhatnak, azonban a szándékra utaló kijelentések komolyságára kell következtetni, ha azok megfelelnek a kijelentés után - vagy közben - tanúsított magatartásnak.
[20] A védő a nyilvános ülésen arra is hivatkozott, hogy sem az ütő anyaga, sem az elkövetők pontos létszáma, sem cselekvőségük nem lett felderítve, azonban ez felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat, ugyanis ez a bűnösséget megállapító ítélet megalapozottságának törvényben meg nem engedett támadása.
[21] A Kúria a teljesség kedvéért rámutat, hogy a minősítés szempontjából nem elsődlegesen a baseballütő anyagának, hanem az erőkifejtésnek és az okozott sérüléseknek van meghatározó jelentősége, másrészt a társtettesség megállapításának nem feltétele, hogy az ölési cselekményben részt vevők egyaránt halálos eredményt közvetlenül előidéző magatartást fejtsenek ki. Társtettes az is, aki felismerve társa szándékát, vele akarategységben, egymás tevékenységét kölcsönösen kiegészítve vesz részt a bűncselekmény elkövetésében, vagyis társtettesként felelnek az elkövetők az eredményért, ha a sértettet egymás tevékenységéről tudva akarategységben közösen bántalmazzák. Nincs jelentősége, hogy a több elkövető közül a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, a bekövetkezett eredményre figyelemmel kell büntetőjogi felelősségüket megállapítani.
[22] Mindezekre figyelemmel az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül, törvényesen minősítették a terhelt cselekményét emberölés bűntette kísérletének, következésképpen a törvényes keretek között kiszabott büntetés vizsgálatára sincs törvényes lehetőség.
[23] A felülvizsgálati indítvány arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüket nem teljesítették.
[24] Kétségtelen, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[25] Az is tény, hogy a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja szerint hatályon kívül kell helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kell utasítani, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében, a) az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, vagy b) az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[26] A felülvizsgálati indítvány azonban ezzel kapcsolatos jogi érveket nem sorakoztatott fel, nem jelölte meg, hogy mennyiben nem teljesült az indokolási kötelezettség, és arról pedig még szót sem ejtett, hogy miben mutatható ki a rendelkező rész és az indokolás ellentéte, ugyanis ezekre nem lehet indok a védő azon kifogása, amely szerint "a vádlott védekezésének elvetése, a helyszínen jelen lévő tanúk viszonya a vádlotthoz, a telefonhívások, végezetül a motívumok feltárásával a korábban eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek teljes egészében nem tettek eleget".
[27] Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor képez feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, ha az oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg, hogy a bíróság a döntését mire alapította.
[28] Az indokolási kötelezettség elmulasztására alapított felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azon adatokat, amelyek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróságnak milyen mulasztása eredményezte az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát. Ennek hiánya esetén a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt (EBH 2007.1596.).
[29] Jelen felülvizsgálati indítványban azonban erre nem került sor, másrészt a bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása.
[30] Az indokolási kötelességnek az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát eredményező nagymértékű elmulasztása nem állapítható meg, ha a bíróság a terhelt tagadásával szemben a tényállás megállapításának az indokairól a bizonyítékok mérlegelése körében kellő részletességgel számot ad, következésképpen a felülvizsgálat ezzel kapcsolatosan törvényben kizárt.
[31] Mindezekre figyelemmel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 426. § alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 430/2017.)
BH 2017.11.358 Az emberölés nemcsak tevéssel, hanem mulasztással is elkövethető. Nem tudatos gondatlanságból, hanem eshetőleges szándékkal elkövetett emberölést valósít meg annak a cselekménye, aki a szülési fájdalmakat hangoztatva vécére menő, ott magatehetetlenül ülő házastársának azon közlése után, hogy "kicsúszott a baba", passzív magatartást tanúsít, és az újszülött gyermek fulladás következtében életét veszti, pedig a segítségnyújtás megmenthette volna életét [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont, és (4) bek.; 3/2013. BJE határozat].
[1] A törvényszék a 2015. január 23. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében [2012. évi C. tv. (Btk.) 160. § (1) bek., (4) bek.]. Ezért őt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.
[2] Egyszersmind az I. r. terheltet bűncselekmény hiányában [Be. 6. § (3) bek. a) pont] felmentette az ellene tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont] miatt emelt vád alól. A III. r. terheltet - miként a II. r. terheltet - bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében [Btk. 160. § (1) bek., (4) bek.], s ezért őt - miként a II. r. terheltet - 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.
[3] A terheltek terhére irányuló fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2015. június 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a II-III. r. terheltek tekintetében megváltoztatta: cselekményüket 1-1 rendbeli emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont] minősítette, a büntetést 5-5 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosította, mellékbüntetésül a terhelteket 5-5 évi közügyektől eltiltásra is ítélte, és elrendelte, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy az I. r. terhelt részéről nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése [Be. 6. § (3) bek. b) pont].
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által részben helyesbített tényállás a következő.
[5] Az I. r. és a II. r. terhelt házasok, a III. r. terhelt a II. r. terhelt anyja. A korábban már két közös gyermeküket megszült I. r. terhelt terhességét 2011. február 10-én nőgyógyász állapította meg, majd többször, utóbb 2011. július 11-én jelent meg terhesgondozáson. A szülés várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt.
[6] Az I. r. terhelt 2011. július 25-én napközben segített a fát vágó II. r. terheltnek. Délutántól kétóránként szúrt a háta, és az általa szokottnál gyakrabban ment kisdolgát végezni a vízöblítéses vécére.
[7] A II. r. terhelt felvetette, hogy az I. r. terhelt korábban megszülhet a vártnál. Ezért - valamint attól való félelmében, hogyha a felesége kórházba kerül, akkor ő egyedül marad, az egyedülléttől pedig már régebb óta félt - elmentek a III. r. terheltért, akivel és annak élettársával 23 óra tájban érkeztek vissza a lakhelyükre. Mindannyian külön-külön szobában tértek nyugovóra.
[8] Az I. r. terhelt 2011. július 26-án 1.45 óra tájban arra ébredt, hogy a magzatvize elfolyt. Felébresztette a II. r. terheltet azzal, hogy elfolyt a magzatvize, hívja a mentőket. A magzatvíz elfolyását a II. r. terhelt is észlelte abból, hogy nagy nedvességfolt volt az ágyon.
[9] Az I. r. terhelt székelési ingert érzett, elindult a csak függönnyel elválasztott vízöblítéses vécés fürdőszobába.
[10] A II. r. terhelt 1 óra 53 perckor telefonon jelentette be a mentőszolgálatnak, hogy felesége szülni fog, most folyt el a magzatvize, miközben az I. r. terhelt hangosan jajveszékelt, és a II. r. terhelt maga is mondta, hogy a feleségének már vannak fájásai.
[11] Az időközben felébredt III. r. terhelt az I. r. terhelt után indult segíteni a fürdőszobába, de nem volt végig ott.
[12] Az I. r. terhelt a vécékagylón ülve úgy érezte, hogy megszült, megszólalt, hogy "kicsúszott a baba".
[13] A II. r. terhelt odament a fürdőszobához, benézett, és közölte, hogy "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad".
[14] Az I. r. terhelt a vécékagylón összezárt combbal, szétnyitott lábfejekkel helyezkedett el. Arról, hogy a gyermek valóban megszületett-e, sem a II. r., sem az ekkor az I. r. terhelt mellett álló III. r. terhelt nem győződött meg. A II. r. terhelt szólt a III. r. terheltnek, hogy foglalkozzon az I. r. terhelttel, majd kiment a fürdőszobából.
[15] A mindeközben világra jött gyermek felsírás nélkül a vécékagyló hátsó területére került, amely kis homorulattal vízszintes, bélsárral és vérrel erősen szennyezett volt.
[16] Az I. r. terhelt hamarosan közölte a III. r. terhelttel, hogy "most már jó", de elgyengült és félig ülő, félig fekvő helyzetben gyakorlatilag külső szemlélő számára láthatóan magatehetetlenül maradt ott. A III. r. terhelt átkarolta, törölgette a homlokát.
[17] A gyermek a születését követő mintegy 3-4 percen belül a vérrel, bélsárral szennyezett, emiatt csúszós vécékagyló csaknem vízszintes részéből fejjel előre belecsúszott a vécékagyló kiömlőnyílásába, ezzel a vécékagyló ürülését lehetetlenné tette, egyúttal számára a légzés lehetetlenné vált.
[18] Eközben a II. r. terhelt a III. r. terhelt élettársával a házból kijárt, oda visszajárt, majd 2 óra 02 perckor sürgetésül ismét telefonált a mentőknek. A II. r. terhelt közölte, hogy "Már szerintem ki is jött belőle a gyerek, elment a WC-re, aztán szerintem ki is csúszott belőle a gyerek, vagy én nem tudom".
[19] A mentős meghallván, hogy a szülő nő a vécékagylón van, mondta a II. r. terheltnek, hogy menjen oda, majd amikor a II. r. vádlott ez ellen tiltakozott, és mivel kiderült, hogy a szülő nővel van a bejelentő anyja is, felszólította, hogy adja át neki a telefont, beszélt a III. r. terhelttel is.
[20] A mentős kérdésére a II. r. terhelt közölte vele, hogy a felesége rosszul lett, eszméletlen, nem tud kommunikálni, el van fehérülve, fekve ül a vécén, "csönd van itten". A mentős kérdésére a III. r. terhelt a következőket mondta: "Hát itten üdegel a WC-n, há nem tudom rosszú van-e meg má hasa is lement, kigyütt a gyerek, hát olyan izé, szerencsétlenek vagyunk, semmit nem tudunk csinálni"; majd szólongatás után közölte, hogy olyan fehér, mint a fal.
[21] A mentősök 2 óra 10 perckor érkeztek meg egy mentőápolóval és egy gépkocsivezetővel. Őket kinn várta a II. r. terhelt, a III. r. terhelt és annak élettársa. A mentősök "hol van a szülő nő és a baba" kérdésére a II. r. terhelt közölte, hogy "a gyerek valószínűleg halott", s bekísérte őket a fürdőszobába.
[22] A mentőápoló a vécékagylón ülő I. r. terheltet eszméletlennek találta, széthúzta a combjait, és meglátta az újszülött lábát. A gépkocsivezető segítségével az I. r. terheltet felemelték, akinek akkor esett ki testéből a méhlepény. A padozatra fektették. A mentőápoló lábainál fogva kiemelte az újszülöttet a vécékagylóból, és konstatálta, hogy a teste hideg, életjelenségei nincsenek.
[23] Az újszülött a születésekor érett, életképes leány volt, mintegy 3-4 percen keresztül lélegzett, a fejének a vízbe kerülését követően a klinikai halál mintegy fél percen, a biológiai halál pedig mintegy ezt követő fél percen belül beállt. Halálának közvetlen oka fulladás, a légutak víz által történő elzárása volt. A vízbekerülés és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés közvetlen volt. Születés utáni azonnali szakszerű ellátás esetén életben maradhatott volna, halála elkerülhető lett volna.
[24] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján részben bűnösségének törvénysértő megállapítása miatt, részben pedig a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabására hivatkozással.
[25] Az indítvány szerint a II. r. terhelt belátta, hogy "hibáztam és el kell ismernem, hogy viselkedésem szégyenletes, elfogadhatatlan", de "nem tudom elfogadni (hogy) szándékosan öltem meg a saját gyermekemet […] belenyugodtam a halálos eredmény bekövetkezésébe".
[26] A másodfokú bíróság további bizonyítás felvétele nélkül "elnagyolva" állapított meg eltérő tényállást, és adott jogi indokolást, amikor a cselekményt átminősítette, holott abban nem állapítható meg kétségek nélkül a bűnössége.
[27] Az indítvány szerint az ítélőtábla tévesen értékelte a bizonyítékokat. Ő azt cselekedte, amit "ilyen helyzetben mindenki más is tett volna": a "szülés megindulásakor" telefonon segítséget kért és várt a mentőszolgálattól, a felesége hasát látva és gyereksírást nem hallva nem hitte el a baba megszületését. Ezért nem helytálló annak a másodfokú bíróság általi megállapítása, hogy "a vádlottak semmit sem tettek a segítségnyújtás érdekében".
[28] A segítségnyújtó szándék ellentmond az ölési akaratnak. Az ítélőtábla a 10-15 percnyi cselekvést vagy nem cselekvést az előzmények figyelmen kívül hagyásával és a bizonyítékok elferdítésével értékelte. Azzal idézte a mentőszolgálattal folytatott három telefonbeszélgetését, hogy ő bizonytalan, kétségbeesett volt, és csak a harmadik telefonbeszélgetés alapján tudatosult benne, hogy "baj van".
[29] A gyermek születését várták, arra készültek. Nem egy nem kívánt terhesség gyümölcsétől akartak megszabadulni. Ő felelősnek érzi magát a gyermeke halálában, ám valójában csak könnyelműen bízott a tragikus eredmény bekövetkezésének elmaradásában.
[30] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
[31] Az irányadó tényállás alapján azt még büntetőjogilag nem értékelhető téves döntésnek értékelte, hogy a II. r. terhelt ugyan délután már számolt a vártnál korábbi szüléssel, az I. r. terheltet mégsem vitte orvoshoz.
[32] Amikor viszont az I. r. terhelt közölte vele, hogy kicsúszott a baba, erre a "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad" kijelentés után magára hagyta. Nem nézte meg, hogy valóban megszületett-e a gyermek, annak ellenére, hogy már ekkor tisztában volt a szülési folyamat megindulásával, annak egyidejű zajlásával. Ezt követően a mentőszolgálattal telefonon beszélve közölte, hogy "már ki is jött a gyerek, elment a vécére, aztán ki is csúszott belőle vagy én nem tudom", és a mentős felszólítására sem volt hajlandó meggyőződni a történtekről, majd a kiérkező mentőszolgálatot azzal fogadta, hogy a vécébe esett újszülött meghalt.
[33] Ekként a II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a megindult szüléssel a gyermek a vécékagylóba esett, mégsem nyújtott semmiféle segítséget. Kötelezettségének elmulasztásával okozati összefüggésben áll a gyermek halálának a bekövetkezése.
[34] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt ezért a jogi minősítést támadó részében alaptalannak találta. Törvénysértő minősítés hiányában pedig a büntetés önmagában nem vizsgálható felül.
[35] Mivel az eljárt bíróságok abszolút eljárási szabálysértést sem vétettek, ezért a Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
[36] A terhelt és a védő a Legfőbb Ügyészség indítványára nem tett észrevételt.
[37] A Kúria azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[38] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okokból van helye. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az ítéleti tényállás alapulvételével vizsgálható.
[39] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[40] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[41] Az irányadó tényállás - a már ismertetettek szerint - egyértelműen tartalmazza az alábbiakat: az I. r. terhelt korábban már megszülte két közös gyermeküket. A jelen ügyben a terhességét nőgyógyász már 2011. február 10-én megállapította. Terhesgondozásra is járt, és a szülés várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt. Ezáltal a II. r. terhelt számára nem volt ismeretlen az adott élethelyzet, és bármikor számolhatott a szülés megindulásával.
[42] Az I. r. terhelt 2011. július 25-én délután hátfájdalmat észlelt, a szokottnál gyakrabban ment vécére, sőt maga a II. r. terhelt vetette fel, hogy az I. r. terhelt korábban megszülhet a vártnál. Ennélfogva nem vitatható, hogy a II. r. terhelt immár aktuálisan számolt a szülési folyamat vártnál korábbi megindulásával.
[43] Az I. r. terhelt magzatvize 2011. július 26-án 1 óra 45 perckor elfolyt. Ezt közölte is a II. r. terhelttel, akitől a mentők hívását kérte. A magzatvíz elfolyását a II. r. terhelt is észlelte abból, hogy nagy nedvességfolt volt az ágyon.
[44] A magzatvíz elfolyása a szülési folyamat megindulását, illetőleg azonnal bekövetkezhetőségét jelezte a II. r. terhelt számára.
[45] Az I. r. terhelt székelési ingerrel a vízöblítéses vécés fürdőszobába ment. A II. r. terhelt 1 óra 53 perckor telefonon jelentette be a mentőszolgálatnak, hogy felesége szülni fog, most folyt el a magzatvize, majd az I. r. terhelt a vécén ülve megszólalt, hogy "kicsúszott a baba". A II. r. terhelt tehát ekkor már tudta, hogy a baba megszületett. Ettől a mozzanattól kezdve azonban a II. r. terhelt mindvégig elhárító magatartást tanúsított. A felülvizsgálati indítványában kifejtett állásfoglalásától eltérően nem tanúsította az adott helyzetben mindenkitől, azaz általánosan elvárható magatartást, hogy megtegye azt, amit aztán megtett a kiérkezett mentőápoló: nem nézett bele a vécékagylóba.
[46] A II. r. terhelt "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad" tartalmú kijelentésre szorítkozása elfogadhatatlan tétlenség. A has nagyságának, méretének változatlanságából ugyanis nem lehet visszakövetkeztetni arra, hogy a szülés még nem történt meg. A II. r. terheltet - miként a mentőápolót - semmi sem gátolta az erről történő meggyőződésben. Az I. r. terheltet felemelhette volna a vécékagylóról, és/vagy összezárt combjait széthúzva is belenézhetett volna a vécékagylóba.
[47] A büntetőtörvény az emberi élet feltétlen védelme érdekében tartalmaz ún. nyitott törvényi tényállást. Az elkövetés idején az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdése (korábbi Btk.) és az elbírálás idején hatályos Btk. 160. § (1) bekezdése egyaránt annyit tartalmaz, hogy "aki mást megöl" emberölést követ el. Ezzel juttatva kifejezésre, hogy az emberi élet megóvása, az ember halálának elkerülése érdekében mindenki, minden helyzetben köteles a tőle elvárható magatartás tanúsítására, kifejtésére.
[48] A sértett gyermek halálának időpontja - szemben az indítványbeli állítással - kitűnik az irányadó tényállásból. A II. r. terhelt a mentőszolgálatnak először 1 óra 53 perckor telefonált. Innentől lehet számolni. Az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlésekor az életképes állapotban született sértett gyermek a vécékagyló kis homorulattal vízszintes hátsó területére került, 3-4 percig lélegzett, aztán fejjel előre belecsúszott a vécé kiömlőnyílásába, miáltal légzése lehetetlenné vált. A fejének vízbe kerülését követően a klinikai halál mintegy fél percen, a biológiai halál pedig mintegy újabb fél percen belül, fulladás folytán beállt.
[49] A II. r. terhelt 2 óra 02 perckor sürgetésül ismét telefonált a mentőszolgálatnak, de még az ellen is tiltakozott, hogy megnézze az I. r. terheltet. Ekkor a II. r. terhelt már azt közölte, hogy "ki is jött a gyerek […] ki is csúszott a gyerek", az I. r. terhelt eszméletlen, fekve ül a vécén, "csönd van itten". Mindebből visszakövetkezik, hogy a sértett gyermek halála kb. 1 óra 53 perc és 2 óra 02 perc között állt be. Ugyanakkor a II. r. terhelt helyzete szempontjából az veendő figyelembe, hogy az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése után 3-4 perce lett volna az addig a vécékagyló kis homorulattal vízszintes hátsó területére került és lélegző, vagyis életben lévő sértett gyermek életének megmentésére.
[50] A 2 óra 10 perckor érkező mentőápolót és gépkocsivezetőt a II. r. terhelt azzal fogadta, hogy "a gyerek valószínűleg halott". Ez a kijelentés - mivel az irányadó tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a II. r. terhelt visszatért volna a fürdőszobába, avagy valaki, valamit közölt-e vele az I. r. terhelt - legalább azt teszi egyértelművé, hogy a tudata már a vécékagylón ülő I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése alapján átfogta a gyermek halálának bekövetkezhetőségét.
[51] Amennyiben a II. r. terhelt meggyőződött volna az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közléséről, reális lehetősége lett volna arra, hogy a sértett gyermeket a vécékagylóból kiemelje, s a mentőszolgálat azonnali hívásával és instruálásával azonnali szakszerű ellátásban részesíthette volna, ami a halálának bekövetkezését megakadályozhatta volna. Ily módon vitán felül áll, hogy a II. r. terhelt beavatkozásának hiánya és az újszülött halála között okozati összefüggés áll fenn.
[52] Az elkövetés idején az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú irányelv még nem szólt a mulasztással elkövetett emberölésről, ám megállapíthatósága az ítélkezési gyakorlatban kétséges nem volt (pl. BH 1981.218., BH 1982.316., BH 1988.338., BH 1990.127., Bfv.II.187/2008/8.).
[53] Az alapügyben a bíróságok az elbíráláskor hatályos Büntető Törvénykönyvet alkalmazták, helyesen. Az elbíráláskori Btk. alkalmazása kapcsán irányadóként 3/2013. BJE határozat az indokolás I. pontjában már tartalmazza, hogy az emberölés bűncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt megvalósítható.
[54] Mulasztással elkövetett emberölésről van szó - írja a 3/2013. BJE határozat - egyfelől akkor, amikor a halálhoz vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az elkövető ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását - bár arra kifejezett jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna - szándékosan, a halál beálltát kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással megvalósított emberölés az is, amikor az elkövető mulasztása indítja el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve természetesen, hogy az elkövető ezt az előre felismert következményt kívánta vagy abba belenyugodott.
[55] A jelen ügy az előző változat alapján ítélendő meg. A sértett halálához vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül azzal indult meg, hogy a vízöblítéses vécékagylón ülő I. r. terheltnél a szülési folyamat során világra jött sértett gyermek a vécékagylóba esett. Az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése alapján ezt a II. r. terhelt szükségszerűen felismerte. A II. r. terhelt cselekményének elbírálás körében irányadó az elkövetés idején hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.), amely kimondja, hogy a kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll (Csjt. 70. § 1. ford.), és a szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának jogát és kötelességét is magában foglalja [Csjt. 71. § (2) bek. 1. ford.]. Ez tehát kifejezett jogszabályon alapuló kötelezettség, és ezt meghaladóan az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettség is.
[56] A II. r. terheltnek a már kifejtettek szerint a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna, de azt elmulasztotta.
[57] A mulasztása szándékos, mert magatartásának lehetséges következményét előre látta, s aziránt közömbösséget tanúsított, vagyis abba belenyugodott (Btk. 7. § 2. fordulat: eshetőleges szándék). Ebből a szempontból nem játszik szerepet agyának hivatkozott "elborulása", figyelemmel arra, hogy beszámítási képessége és cselekvési képessége ép volt, teljes volt.
[58] Az elsőfokú bíróság a következőképpen érvelt a - közelebbről tudatos - gondatlanságból (luxuria) elkövetett emberölés vétségeként minősítés mellett. A II. r. - és III. r. - terhelt azért nem hitte el, hogy az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése a gyermek megszületését jelentette, mert nem ment le az I. r. terhelt hasa és nem hallottak gyermeksírást, vagy "olyasmit", ami a szülésre utalt volna. Ebben ők (ténybeli) tévedésben [Btk. 20. § (1) bek.] voltak. Azt kellett volna tenniük, hogy belenéznek a vécécsészébe. Az I. r. terheltet a III. r. terhelt tartotta a vécén, de a II. r. terhelt a III. r. terhelt segítségével, akár az I. r. terhelt combjait szétnyitva, megnézhette volna, hogy valóban szülés történt-e. Erre "mintegy 4 perc állt rendelkezésükre. Arra nincs azonban adat, hogy az I. r. vádlott azonnal szólt-e - kicsúszott a baba - vagy csak később".
[59] A Kúria mindezt másként értékelte.
[60] Az irányadó tényállással alá nem támasztott merő spekuláció annak a megkérdőjelezése, hogy az addig cselekvőképességét megőrző, a magzatvíz elfolyását és ezért a mentő kihívásának szükségességét, valamint a székelési ingerét kifelé világosan kommunikálni képes I. r. terhelt, aki a székelési ingere folytán célirányosan a vécére ment, nem a szülés után azonnal, amikor még teljesen cselekvőképes volt, közölte volna, hogy "kicsúszott a baba". Ez a józan ésszel is ellentétes volna.
[61] Az elsőfokú bíróság maga utalt rá, hogy - bár ez a kellő élettapasztalat megléte mellett vitathatóan igényel különleges szakértelmet - a szakértők nyilatkozata értelmében "a szülő nő hasa sem feltétlenül azonnal lesz kisebb, az újszülött nem feltétlenül sír fel", még ha ezt annak alátámasztására jelölte is meg, hogy nem lehet kizárni a vádlottak ezen védekezését.
[62] A felnőttkorú, ép beszámítási képességgel rendelkező II. r. terhelt - miként a III. r. terhelt - részéről ilyen félreérthetetlenül egyértelmű közlés ("kicsúszott a baba") mellett helye sem lehetett semmiféle kétkedésnek. Az emberi élet - ismételten hangsúlyozandó - feltétlen védelme érdekében a II. r. terheltet azonnali cselekvési kötelezettség terhelte, aminek nem tett eleget.
[63] Az I. r. terhelt közlése egyúttal nyilvánvaló segítségkérés is volt a jelenlévők felé, hiszen a vécén ülve csakis azt jelenthette, hogy a gyermek a vécékagylóba esett, akin így mielőbb segíteni kell. Az I. r. terhelt ezután magatehetetlenné vált, tehát a gyermeknek segítséget csak a jelen volt II. r. (és III. r.) terhelt nyújthatott.
[64] A II. r. (és a III. r.) terhelt a szülés tényét illetően nem eshetett semmiféle tévedésbe. Az a feltételezés, hogy a II. r. (és a III. r.) terhelt akármely okból esetleg kétségbe vonta a szülés tényét, valamint ezzel összefüggésben azt, hogy a gyermek ennek velejárójaként szükségképpen a vécékagylóba esett, és elmulasztotta az emberi élet megóvására vonatkozó részben jogszabályban előírt részben alapvető erkölcsi normán is alapuló segítségnyújtási kötelezettségét, büntetőjogilag nem akceptálható tévedés, hanem olyan mulasztás, amely a gyermek életének elvesztéséhez vezetett.
[65] Az elsőfokú bíróság a tudatos gondatlanság (luxuria) körében értékelte a II. r. (és a III. r.) terhelt magatartását. Ez a gondatlanság egyik formája, amikor az elkövető előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (Btk. 8. § 2. ford.). Ebből kitűnik, hogy a büntetőtörvény csak akkor tartja alkalmazhatónak a tudatos gondatlanság kategóriáját, amennyiben az elkövetőnek van miért bizakodnia cselekménye előre látott következményének az elmaradásában.
[66] A tudatos gondatlanságnak van értelmi és érzelmi oldala. Az a Kúria számára vitán felül áll, hogy a vécén ülő I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése a szülést jelezte kifelé, és a külső szemlélő számára is egyértelmű volt, hogy a gyermek csakis a vécékagylóba kerülhetett. Ilyen módon a II. r. terhelt kétségtelenül felismerte: a gyermek segítségnyújtás nélkül az életét veszítheti. Az értelmi oldal tehát adott.
[67] Ami az érzelmi oldalt illeti: a tudatos gondatlanság érzelmi oldalára az a bizakodás jellemző, hogy a lehetséges eredmény nem következik be. Ez több mint puszta vágyakozás: az elkövető nem a véletlenre számítva várja az eredmény elmaradását, hanem a saját képességeire, tapasztalataira, az eredmény elhárítására tett konkrét intézkedésére vagy konkrét külső körülményekre alapozza bizakodását. Ha az elkövető bizakodása alaptalan volt, eshetőleges szándékot kell megállapítani. A puszta vágyakozás az eredmény elmaradására egyértelmű a bekövetkezésébe való belenyugvással.
[68] A II. r. terhelt - a mentő sürgetését leszámítva - passzív maradt. Nem tett semmit, így a saját képességeire és az eredmény elhárítására tett konkrét intézkedésére hagyatkozás tárgytalan. A Kúria már elfogadhatatlannak találta a gyermek megszületésében való kétkedést azon az alapon, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt "le nem ment" hasára utalással hárította el magától a beavatkozást, a segítő cselekvést. A II. r. terhelt még a jelen volt III. r. terhelt esetleges beavatkozásával sem számolhatott, mivel a I. r. terhelt gyermekük megszületésére vonatkozó közlését követően mindössze szólt a III. r. terheltnek, hogy foglalkozzon az I. r. terhelttel, de azután kiment a fürdőszobából. Azaz a II. r. terhelt be sem várta, hogy meggyőződjék: cselekszik-e helyette a III. r. terhelt. A II. r. terhelt valójában elmenekült a cselekvési kötelezettségének a teljesítése elől.
[69] Mindezen körülményekre figyelemmel megállapítható, hogy a II. r. terheltnek nem volt alapja bízni (a mulasztásban álló) cselekménye előre látott - lehetséges - következményének elmaradásában, hanem e következménybe belenyugodott (Btk. 7. § 2. ford.).
[70] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság és a Legfőbb Ügyészség azzal egyező - előzőekben írtaknak megfelelő - álláspontjával, éspedig mind a bűnösség, mind a cselekmény minősítése kérdésében.
[71] Következésképpen az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét, valamint a másodfokú bíróság törvényesen minősítette a II. r. terhelt felrótt cselekményét tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének.
[72] Ha viszont a bűncselekmény minősítése nem törvénysértő, akkor anyagi jogi törvénysértés hiányában a kiszabott büntetés önmagában nem vizsgálható (EBH 2011.2387.). A büntetés önmagában akkor támadható, ha a kiszabott büntetés a nemében és/vagy mértékében ütközne a törvény valamely mérlegelést nem engedő rendelkezésébe (BH 2012.239.). Erre a felülvizsgálati indítvány nem hivatkozott, és ilyen törvénysértést maga a Kúria sem észlelt. A törvény által kilátásba helyezett tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés keretein belül kiszabott öt év szabadságvesztés mind a nemében, mind - az enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával meghatározott - mértékében törvényes.
[73] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, s miután a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést nem észlelt - a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján az ő tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 126/2017.)
BH 2017.6.173 I. Egyenes szándékkal követi el az emberölés bűntettét, aki a sértett nyakát egy övvel körkörösen leszorítva addig fojtogatja, amíg a sértett teste el nem ernyed.
A köztudomásúan életfontosságú szerv, a nyaki képletek övvel történő körkörös leszorítása, zsinegelése az ölés tipikus elkövetési módja, amelyből arra lehet következtetni, hogy a tettes a sértett halálának bekövetkezését kívánta, tehát egyenes szándékkal cselekedett. Ezen az sem változtat, ha a sértett halála nem nyomban a helyszínen, hanem néhány hónap múlva a kórházban következik be, mert a terhelt cselekménye indította el azt az okfolyamatot, amely elháríthatatlanul vezetett a halálos eredményhez [Btk. 7. §, 160. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
II. Nyereségvágyból elkövetettként minősül az emberölés bűntette, ha a terhelt - miután a sértett megtagadta, hogy (újabb) pénzösszeget adjon neki - azért fojtja meg a sértettet, hogy a lakásából megszerzett nyugdíjértesítővel a postára menjen és a sértett nyugdíját felvegye [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
[1] A terheltet a törvényszék a 2015. szeptember 22. napján kelt ítéletében bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bek., valamint (2) bek. b) pont és k) pont I. fordulat]. Ezért 15 évi szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2016. január 27-én jogerős ítéletével a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősítette, valamint a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen korábban a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben törvényes felülvizsgálati okot nem jelölt meg, ugyanakkor a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte arra hivatkozással, hogy zsarolás hatására tett beismerő vallomást, a bűncselekményt valójában volt élettársa követte el, és a hatóságok sem folytatták le törvényesen az eljárást.
[4] A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát a 2016. március 30-án kelt határozatával, mint törvényben kizártat elutasította.
[5] Jelen ügyben a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a terhelt korábbi indítványától eltérő okokra, a cselekmény törvénysértő minősítésére hivatkozással.
[6] A felülvizsgálati indítványában kifejtettek szerint a terhelt beismerő vallomásán kívül más bizonyíték nem állt a bíróság rendelkezésre, de a terhelt vallomását alapul véve is törvénysértő a cselekmény minősítése.
[7] A védő álláspontja szerint a terhelt cselekménye a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettének megállapítására alkalmas, ugyanis a halál bekövetkeztében a sértett alapbetegsége, a verőerek súlyos fokú elkeményedése jelentős szerepet játszott.
[8] A 3/2013. BJE határozatban felsorolt tárgyi és alanyi tényezők értékelése alapján az állapítható meg, hogy a terheltnek nem volt ölési szándéka, ugyanis a sértett nyakát is csak rendkívül rövid ideig szorította meg, és a személyes kötődés a sértetthez is az ölési szándék ellen szóló körülmény.
[9] A felülvizsgálati indítvány arra is kitér, hogy a terhelt esetében a nyereségvágy sem állapítható meg, mert a cselekmény nem közvetlen anyagi előny megszerzésre irányult.
[10] A védő álláspontja szerint a rendelkezésre álló természettudományos alapokon nyugvó, objektív bizonyítékok nem támasztják alá a terhelt bűnösségét, ezért az ítéletek megváltoztatását, vagy azok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozza.
[11] A felülvizsgálati indítvány azt is állítja, hogy az alapügyben hozott ítélet tényállása hiányos, nincs kellően felderítve, vagyis megalapozatlan, de a bíróság az indokolási kötelezettségét sem teljesítette.
[12] Sérelmezi továbbá, hogy az ítélőtábla B. A. tanúkihallgatására tett bizonyítási indítványait elutasította, holott mind a bűnösség, mind a helyes minősítés szempontjából kihallgatása rendkívül fontos lett volna.
[13] A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[14] A felülvizsgálati indítványban a védő gyakorlatilag több anyagi és eljárásjogi kérdést is felvetett, nevezetesen:
a) a terhelt nem követett el semmiféle bűncselekményt,
b) ha el is követte a terhére rótt bűncselekményt akkor az nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés,
c) ha emberölést követett el, akkor viszont a nyereségvágy nem állapítható meg,
d) a bíróság a tényállást nem derítette fel, a megállapított tényállás hiányos, megalapozatlan és a bíróság az indokolási kötelezettségét nem teljesítette.
[15] A felülvizsgálati indítványban foglaltak részben törvényben kizártak, részben pedig nem alaposak.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak jogsértés miatt vehető igénybe, ténykérdésekre nem terjedhet ki. E jogorvoslat kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében felsorolt okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[17] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; ugyanis a bizonyítékok felülmérlegelésének és további bizonyításnak nincs helye.
[18] Erre figyelemmel a felülvizsgálat során a tényállás megalapozottságára, a bizonyítékok mikénti mérlegelésére, a bizonyítási indítványok elutasítására hivatkozás eredményre nem vezethet, mivel a tényállás akkor is irányadó, ha az esetleg megalapozatlan, másrészt az indítványban felvetett jogkérdések, miként a terhelt bűnössége, illetve a cselekmény minősítése is kizárólag változatlan tényállás alapján válaszolhatók meg.
[19] Jelen esetben az irányadó tényállás azon megállapítása, miszerint "a szóváltás hevében a vádlott két-három alkalommal, kis-közepes erővel arcul ütötte a sértettet, majd az ágy mellől egy sötét színű övet felkapott és azt a sértett nyakába dobva, oldalirányba húzva fojtogatni kezdte őt mindaddig, amíg a sértett teste elernyedt", a felülvizsgálati eljárásban már nem kérdőjelezhető meg és a bűnösség és a cselekmény minősítését illetően ennek alapján kell állást foglalni.
[20] Az indítvány ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a terhelt el sem követte ezt a bűncselekményt, de legalábbis semmi bizonyíték nem állt a bíróság rendelkezésére, mindössze a terhelt első beismerő vallomása, amely szerint a nyak szorítását néhány pillanat múlva abbahagyta.
[21] Ez viszont a tényállás és a bizonyítás olyan meg nem engedett támadása, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség.
[22] Nem alapos a felülvizsgálati indítványnak az ölési szándékkal kapcsolatos jogi okfejtése, részben azért mert olyan körülményekre hivatkozott amelyek ellentétesek a tényállással, másrészt azért mert tévesen értékelte a Kúria 3/2013. BJE határozatát.
[23] Azt hogy a sértett nyakának leszorítása meddig tartott, az elsőfokú bíróság ítélete egyértelműen tartalmazta, ugyanis "mindaddig, amíg a sértett teste elernyedt", és ez nyilvánvalóan nem egypillanatos cselekményt, hanem egy olyan folyamatosságot jelentett amelynek következtében a fojtás nemcsak a nyakon eredményezett külsérelmi nyomokat, hanem "a nyakhoz tartozó mélyebben elhelyezkedő lágyrészekben is zúzódást okozott", és ezen zúzódás következtében "a belhártya falán olyan szakadás alakult ki", amely a vérkeringés kiesése következtében a "bal oldali agyfélteke szöveti elhalása alakult ki, agytörzsi beékelődést, azaz agybénulást eredményezően".
[24] Az ölési szándékra a cselekmény elkövetésekor fennállott tudattartalom alapján mind az első-, mind a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést, ugyanis a halált okozó testi sértés esetén az elkövető szándéka kizárólag testi sérülés okozására terjed ki, a nyak övvel történő körkörös leszorítása viszont egyértelműen a halálos eredmény előidézésére irányul.
[25] Jelen ügyben a szóváltást követő tettlegesség, a sértett többszöri arculütése esetén kétségtelen, hogy a terhelt szándéka még testi sérülés okozására irányult, azonban azt követően a köztudomásúan létfontosságú szerv, a nyaki képletek övvel történő körkörös leszorítása, zsinegelése már az ölési cselekmény, és nem a testi sértés tipikus elkövetési módja.
[26] Az alapügyben eljárt bíróságok tévedtek a bűnösség formájának megállapításában, amikor a terhelt eshetőleges szándékára vontak következtetést.
[27] Kétségtelen, hogy a zsinegelés után még élő sértett állapota iránt a terhelt a lakásban és azt követően is nagyfokú közömbösséget tulajdonított, azonban a tudati oldal tisztázásánál a cselekmény elkövetéskori, és nem az azt követő magatartás idején fennállott tudattartalomból kell kiindulni. Az elkövetés pedig jelen esetben a nyak leszorítása volt, és ekkor a terhelt tisztában volt magatartásának következményével és azt kívánta is, ezért az ölési cselekményt egyenes szándékkal követte el, és ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy a sértett nem nyomban a helyszínen, hanem napokkal később a kórházban halt bele az okozott sérüléseibe, ugyanis a terhelt indította el azt az okfolyamatot amely elháríthatatlanul a halálos eredményhez vezetett.
[28] Az irányadó tényállás alapján a terhelt szándéka nem csupán a halálos eredmény bekövetkezésére terjedt ki, hanem célja a sértett nyugdíjának megszerzése volt, s az ölést ennek érdekében követte el. A célzatosság az egyenes szándékot feltételezi.
[29] A védő hivatkozása szerint a terhelt cselekménye nem közvetlenül vagyoni előny megszerzésére irányult, ezért vitatta a nyereségvágy megállapítását.
[30] A már hivatkozott 3/2013. BJE határozat II/2. pontja szerint az emberölés akkor minősül nyereségvágyból elkövetettnek, ha közvetlen anyagi előny megszerzésére irányul. Közömbös, hogy az elkövető által elérni kívánt vagy ténylegesen megszerzett vagyoni előny életszükséglet, káros szenvedély vagy erkölcsileg meg nem alapozott igény kielégítését szolgálja.
[31] Befejezettségéhez elegendő az ilyen indítóok megléte és a sértett halálának bekövetkezése, de nem feltétel, hogy az elkövető az anyagi előnyt, a vagyoni hasznot ténylegesen megszerezze.
[32] Az irányadó tényállás szerint a terhelt azért ment a sértetthez, hogy pénzt kérjen tőle, aki azonban ezt megtagadta, és emiatt szóváltás, tettlegesség alakult ki, amelynek során a terhelt a sértett nyakára tekert egy övet és azt addig szorította, amíg a teste elernyedt, ezt követően pedig megkereste a sértett nyugdíjértesítőjét és azzal több postára is elment, hogy a nyugdíjat felvegye, amely azonban érvényes meghatalmazás hiányában nem vezetett eredményre.
[33] Ilyen tényállás alapján a közvetlen vagyoni előny, a nyugdíj megszerzésének szándéka még csak meg sem kérdőjelezhető, következésképpen a Btk. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerinti minősítés minden tekintetben törvényes.
[34] A Kúria mindezekre figyelemmel - miután olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.834/2016.)
BH 2017.5.143 I. Az emberölés bűntettének kísérletét aljas indokból, egyenes szándékkal követi el, aki azért, hogy a sértettől eltulajdonított pénzét visszaadni ne kelljen, a sértettet a kórház emeletei között fel-le közlekedő zárt felvonóban "magának meg kell halnia" kifejezés használata közben kitartóan fojtogatja, a fojtást gézből készített hurokkal a sértett nyakába dobásával is megkísérli, s cselekményének befejezését a sértett aktív ellenállása, valamint más személyek beavatkozása a sértett kiszabadításával akadályozzák meg [Btk. 7. §, 160. § (1) bek. c) pont].
II. A 74 éves életkor ellenére sem indokolt az emberölés bűntettének kísérletét a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetettként minősíteni, ha az ölési cselekmény meghiúsításához - mások beavatkozása mellett - a sértett eredményes fizikai ellenállása jelentőséggel bírt [Btk. 10. §, 160. § (1) bek., (2) bek. k) pont; 3/2013. BJE határozat].
[1] A törvényszék a 2014. december 11-én kelt ítéletével a terheltet a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) és k) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérlete miatt 10 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy leghamarabb a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
[3] A terhelt a kórház pszichiátriai osztályán dolgozott mint gazdasági főnővérhelyettes, így feladatai közé tartozott a betegek értékeinek kezelése is.
[4] A 74 éves D. J.-né sértett 2012. szeptember 6-tól szeptember 17. napjáig feküdt a kórház pszichiátriai osztályán, akitől a terhelt megőrzésre átvett 241 160 forintot, azonban ezt a pénztárba nem fizette be, hanem saját céljaira fordította.
[5] A sértett 2012. szeptember 17-én elhagyta a kórházat, azonban a pénzét nem kapta vissza, ezért ezt követően több alkalommal is felkereste a terheltet a pénz visszafizetése végett.
[6] A terhelt egy másik betegtől elvett pénzből egy alkalommal 60 000 forintot fizetett a sértettnek.
[7] A sértett 2012. október 1. napján reggel 9 óra körül ismét felkereste a terheltet a még nála lévő pénz visszafizetése végett, amikor is az osztály főnővére tudomást szerezve a sértett jogos követeléséről, megkérte a terheltet, hogy kísérje át az "F" épületben lévő pénztárba.
[8] Mivel a vádlott nem tudta visszafizetni a pénzt, a pénztárnak helyt adó "F" épület helyett a "C" épület felé vezette a sértettet, a betegek által nem használt helyen. Útközben - mert a sértett folyamatosan kérte vissza a pénzét - orvosi gumikesztyűt vett fel, majd a "C" épület liftjébe beszállva megtámadta a sértettet. Miközben a lift az emeletek között fel- és lefelé haladt, a terhelt a sarokba szorította a sértettet és a nyakánál kézzel fojtogatni kezdte. A sértett ellenállt és folyamatosan segítségért kiabált, dulakodtak, amelynek során a vádlott orvosi gézt vett elő a zsebéből és azt megpróbálta a sértett nyakára hurkolni, miközben azt mondta a sértettnek, hogy "meg kell halnia". A sértett folyamatosan segítségért kiáltott. A lift ajtaja egyszer kinyílt, de az esetet észlelő K.-né és M. tanúk - a vádlott egyenruháját látva - azt hitték, hogy betegszállítás történik, ezért nem léptek közbe. A lift ismét elindult, és a terhelt a jobb kezével a sértett torkát fogva ismét fojtogatni kezdte, illetve a gézt továbbra is a sértett nyakára akarta tekerni. A liftajtó ismét váratlanul kinyílt és a sértett folyamatos kiabálására az ajtó mellett álló K.-né megfogta a sértett kezét, és próbálta a liftből kihúzni, míg a terhelt igyekezett a sértettet visszatartani. K.-né ekkor M. tanú segítéségét kérte, aki a lifthez lépett. Ezt látva a terhelt elengedte a sértett kezét, a tanúk kérdésére nem válaszolt, a gumikesztyűt a gézzel együtt zsebre tette és a helyszínről szó nélkül eltávozott.
[9] A sértett a bántalmazás során az arcán több kisebb hámhorzsolásos, a nyakán a megragadás, illetve szorítás következtében vörös foltokat eredményező 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett el.
[10] Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a terhelt és védője elsődlegesen téves minősítés miatt, másodlagosan a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.
[11] A másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla a 2016. március 31-én jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a terhelt cselekményét a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétségének és a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette, a kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítette, annak végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást pedig mellőzte.
[12] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás túlnyomórészt mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében foglalt hibáktól és hiányosságoktól, azonban a terheltnek az elsőfokú ítélet kihirdetése óta megváltozott személyi körülményeiben, a történeti tényállás egyes részleteiben - többek között a vádlott által kifejtett erő intenzitása, a cselekmény eszközének alkalmassága, a hatályos magánindítvány előterjesztése tekintetében - kiegészítésre szorult az előbbi törvényhely b) pontjának II. fordulata szerinti okból. E részleges megalapozatlanságot a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróság az általa felvett bizonyítás, az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján küszöbölte ki.
[13] Ennek megfelelően az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban az iratok, valamint a terhelt tárgyalási nyilatkozata alapján az alábbiak szerint módosította:
[14] Az elsőfokú ítélet tényállását kiegészítette a kerületi bíróság végzésében megállapított tényállással, amely szerint:
[15] "A vádlott a kórház pszichiátriai osztályán osztályvezető-helyettes ápolónőként dolgozott és e beosztásában felelősséggel tartozott a betegek pénzének, értékeinek leltár szerinti kezeléséért, megőrzéséért.
[16] A sértettet 2012. szeptember 6. és 2012. szeptember 17. napja között kezelték a kórház pszichiátriai osztályán, aki a betegfelvételkor a nála lévő értékeit, közte 241 160 forint készpénzét átadta a betegfelvételt végző ápolóknak, akiktől az értéket és a készpénzt átvette az értékkezeléssel megbízott, a vádlott.
[17] Mivel a sértettől átvett készpénz az 50 000 forintot meghaladta, azt a pénzgazdálkodási osztály pénztárosának kellett volna befizetni, azonban a vádlott ezen kötelezettségének nem tett eleget, a sértett értékeit és készpénzét csupán a nővéri szobában zárta el. Ezt követően a sértett által letétbe helyezett készpénzből 181 160 forintot jogtalanul eltulajdonított. Azért, hogy a sértett készpénzének eltulajdonítása ki ne derüljön, a kórházi felvétel idején készített értékleltárt, valamint készpénzletét-elszámolási lapot a vádlott valótlanul úgy töltötte ki, miszerint a sértett valamennyi értékét, és letétbe helyezett készpénzét visszakapta a kórházból történő távozásakor. Ezeket az okiratokat a sértett a vádlott felhívására úgy írta alá, hogy megbízva a vádlottban az iratokat aláírás előtt nem olvasta el. A vádlott a sértettnek azt mondta, hogy a letéti készpénzének fennmaradó részét adminisztrációs okokból csak pár nappal később adja majd ki a kórház.
[18] Ezt követően a vádlott a valótlan tartalmú értékleltárt és készpénzletét-elszámolási lapot a nővérszobában helyezte el annak igazolására, hogy a sértett hiánytalanul visszakapta a betegfelvételkor letétbe helyezett készpénzét.
[19] A sértett sérelmére okozott kár 181 160 forint, amelyet a kórház utóbb kifizetett a sértettnek, a vádlott az így keletkezett hiányt a kórház részére megtérítette."
[20] Az elsőfokú ítélet 3. oldal 3. bekezdésében írtakat azzal egészítette ki, hogy N. Sz. osztályvezető ápoló kérte meg a terheltet a sértett pénztárba kísérésére.
[21] A határozat indokolásának az orvos szakértői véleményt értékelő részét a történeti tényállásba emelte át, miszerint a sértett a sérüléseit kis erejű bántalmazás következtében szenvedte el; a nyakán lévő vörös foltok láthatósága 30 perc alatt nyomtalanul eltűnt.
[22] A bántalmazás következtében súlyosabb, nyolc napon túl gyógyuló sérülés, életveszély, halálos végeredmény kialakulásának reális esélye nem állt fenn. A súlyosabb sérülés kialakulása a csekély erőbehatás miatt maradt el.
[23] Kirekesztette az elsőfokú ítélet 21. oldalán írt, a tényállásra is tartozó következő megállapítást: "a gézdarab alkalmas eszköz lett volna a sértett megfojtásához, a sértett halálának előidézéséhez".
[24] Az elsőfokú ítélet 4. oldal második bekezdését követően a történeti tényállást azzal egészítette ki, hogy a vádlott cselekménye után a délelőtt folyamán a kórházban nem került sor rendőri intézkedésre. A sértett az eseményeket követően a rendőrkapitányságon megjelent és személyesen tett bejelentést, melyet 11 óra 25 perckor foglaltak jegyzőkönyvbe. A sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt a sértett ekkor terjesztett elő magánindítványt. A cselekmény helyszínén a rendőrkapitányság szolgálatot teljesítő rendőre ezt követően kezdte meg a vádlott munkatársainak kikérdezését a sértett eltűnt pénze tekintetében. A sértett a magánindítványát a 2013. március 11. napján tartott tanúkihallgatásakor vissza akarta vonni, ekkor a maga részéről már nem kérte a vádlott felelősségre vonását a bántalmazás miatt, e nyilatkozatát az elsőfokú bíróságon tett vallomásában is fenntartotta.
[25] Kiegészítette még a tényállást azzal, hogy "a vádlott jelenleg depresszió (hangulati nyomottság) betegségben szenved, szorongással, kilátástalanság érzésével. A 2015. augusztus hó 25. napján végrehajtott öngyilkossági próbálkozását követően 2015. szeptember hó 9. napjáig kórházban ápolták, majd gyógyszerbeállítást követően pszichiátriai gondozóba irányították. Állapota gyógyszeres terápia mellett stabilizálódott, a büntetőeljárásban részt vehet.
[26] A vádlott szakképesítéshez kötött munkáját elveszítette, jelenleg a Tescóban dolgozik takarítóként, havi jövedelme 78 000 forint."
[27] A másodfokú bíróság megállapította, hogy e kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás minden tekintetben megalapozottá vált, és mentes a Be. 351. § (2) bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, ezért a Be. 352. § (2) bekezdése értelmében alkalmassá vált arra, hogy a felülbírálat során a másodfokú bíróság határozatát arra alapozza.
[28] A másodfokú bíróság határozata ellen a fellebbviteli főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) és k) pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének megállapítása és a törvénynek megfelelő büntetés kiszabása érdekében.
[29] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
[30] A Kúria az ügyben a Be. 420. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványát változatlan tartalommal fenntartotta, míg a terhelt védője arra hivatkozott, hogy az ügyészi indítvány nem a tényállás, hanem a bizonyítékok törvényben tiltott felülmérlegelése alapján támadja a másodfokú határozatot.
[31] Az ügyész felülvizsgálati indítványa minden tekintetben megalapozott.
[32] A másodfokú eljárásban az ítéleti tényállás kiegészítésére, illetve helyesbítésére lehetőség van, ha a helyes és hiánytalan tényállás - az elsőfokú bíróság által valósnak elfogadott bizonyítékok egyező adatai alapján - aggálytalanul megállapítható.
[33] Abban az esetben, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak tartja, a megalapozatlanság konkrét okait meg kell jelölnie, amely azonban jelen ügyben elmaradt, ugyanis csak ezt követően alkalmazhatja annak törvényes következményeit.
[34] A másodfokú bíróság által történt tényállási korrekciókkal kapcsolatosan a Kúria az alábbiakra kíván rámutatni.
[35] Az elsőfokú ítélet 3. oldala 3. bekezdésének kiegészítése mindössze pontosítást jelent, amely a bűncselekmény elkövetése szempontjából teljes mértékben érdektelen, nevezetesen, hogy az osztály főnővérét hogyan hívták.
[36] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából a tényállásába emelte be azt az orvos szakértői megállapítást, miszerint a sértett sérüléseit kis erejű bántalmazás következtében szenvedte el, és a nyakon lévő vörös foltok láthatósága 30 perc alatt nyomtalanul eltűnt.
[37] A másodfokú bíróság ezen korrekciója is szükségtelen annyiban, hogy ezzel ellentétes megállapítást az elsőfokú bíróság sem rögzített az ítélet tényállásában.
[38] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette az orvos szakértői vélemény alapján azzal is, hogy "A bántalmazás következtében súlyosabb, nyolc napon túl gyógyuló sérülés, életveszély, halálos végeredmény kialakulásának reális esélye nem állt fenn. A súlyosabb sérülés kialakulása a csekély erőbehatás miatt maradt el."
[39] Az ítélőtábla ezen kiegészítése az emberölés kísérlete szempontjából nem értelmezhető, ugyanis a nyakon lévő és 30 perc múlva nyomtalanul eltűnő vörös foltok értelemszerűen nem vezethetnek súlyos, életveszélyes vagy akár halálos eredményhez. Az, hogy az ölés kísérlete során a sértett milyen sérüléseket szenvedett el, ugyancsak érdektelen, ugyanis a kísérlet nem minden esetben jár együtt sérüléssel, sőt az emberölés befejezetlen kísérlete sérülés hiányában is egyértelműen megállapítható, következésképpen önmagában az esetleges sérülések súlyosságából az emberölés kísérletére perdöntő jelentőségű tényekre nem lehet következtetni.
[40] A másodfokú bíróság a tényállás 4. oldalának második bekezdését egészítette ki a terhelt egészségi állapotának, valamint munkahelyi körülményeinek utóbb bekövetkezett változásával, amely egyébként a bűncselekmény elkövetése szempontjából ugyancsak közömbös, de az egyébként is a terhelt személyi körülményeihez, és ekképpen az elsőfokú ítélet 2. oldalának II. bekezdéséhez tartozó rész körébe tartozik.
[41] A másodfokú ítélet 8. oldalának 6. bekezdésében írt megállapításait az ítélőtábla olyan tényekre alapozta amelyekre nézve bizonyítást nem vett fel, másrészt a hangulati elemeken túl a bűncselekmény elkövetése szempontjából közömbös, sőt az iratok tartalmával is ellentétes, amely szerint a terhelt több ápolt pénzét is folyamatosan eltulajdonította, amelynek megtérítésére kötelezte a kórház.
[42] A másodfokú bíróság a cselekmény minősítése tekintetében anélkül foglalt állást, hogy megválaszolta volna azokat a kérdéseket, amelyek a történeti tényállás kapcsán a minősítésváltoztatásra figyelemmel nyitottak maradtak.
[43] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölésére tett korrekciója során az elsőfokú ítélet történeti tényállását a 2012. október hó 1. napján történt eseményeket illetően nem változtatta meg, azt megalapozottnak tartva semmiféle változtatást nem eszközölt, következésképpen az a másodfokú eljárásban, de a felülvizsgálat során is irányadó volt.
[44] Erre figyelemmel nem alapos a védő részéről a bizonyítékok felülmérlegelésére történő hivatkozás, ugyanis a felülvizsgálati indítvány változatlan tényállás alapján vont le jogi következtetést a cselekmény törvénysértő minősítésére és ennek következtében törvénysértő büntetés kiszabására.
[45] A másodfokú bíróság a cselekmény minősítésének megváltoztatása ellenére nem adott választ arra, hogy a terhelt miért nem a főnővér kérésnek megfelelően az "F" épületben lévő pénztárhoz kísérte a sértettet.
[46] Ezt az elsőfokú bíróság megválaszolta, nevezetesen azért, mert a pénz nem állt rendelkezésre, és a terheltnek nem állt módjában azt visszafizetni, és ezt a másodfokú bíróság sem cáfolta meg.
[47] Mint ahogy arra sem adott választ az ítélőtábla, hogy miért vitte a terhelt a sértettet a kevésbé használt "C" épülethez, miért húzott a liftben gumikesztyűt a kezére, miért haladt a lift felfelé és lefelé, miért fojtogatta a terhelt s sértettet, és miért próbált a nyakára orvosi kötöző gézt tekerni, miközben az mondta, hogy meg kell halnia.
[48] Ezzel szemben a másodfokú bíróság megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított annak, hogy a terheltnél lévő géz alkalmas volt-e az élet kioltására, vagy sem, annak ellenére, hogy annak paramétereit illetően objektív peradat nem állt rendelkezésére.
[49] A másodfokú bíróság önmagával is ellentmondóan foglalt állást a géz ölésre alkalmasságát illetően, ugyanis ezzel kapcsolatosan nem tartotta szükségesnek bizonyítás felvételét.
[50] A cselekmény minősítését illetően az ítélőtábla az általa is változatlanul hagyott tényállás alapján téves jogi álláspontot foglalt el.
[51] A másodfokú bíróság nem foglakozott és határozatában meg sem említette az élet és testi épség fokozott büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. BJE határozatot, amely egyértelmű eligazítást ad az alanyi és tárgyi oldali ismérvek vizsgálati szempontjait illetően.
[52] A bíróságokra kötelező jogértelmezés figyelmen kívül hagyása olyan súlyos jogértelmezési tévedéshez vezethet, mint amelyet az ítélőtábla jelen ügyben elkövetett.
[53] A Kúria a már említett jogegységi határozatának tárgyi tényezői körében rámutatott, hogy az emberi testnek vannak olyan részei, amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak, és ilyennek minősül a fej, illetve nyak is. Az ezeket ért támadások általában a sértett azonnali vagy rövid idő alatt bekövetkező, esetleg csak műtéti úton elhárítható halálához vezethetnek.
[54] Az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál, különösen akkor, ha ezen kijelentések adekvátak az elkövetési magatartással, és ebben az esetben - szemben a másodfokú bíróság jogi okfejtésével - nincs jelentősége annak, hogy a terhelt azt, hogy "magának meg kell halnia" esetleg csak egyszer, a cselekmény elején jelentette ki, ugyanis nem az a kérdés, hogy hányszor mondta a terhelt, hanem az, hogy miért mondta, akár csak egyszer is és mennyire gondolta komolyan.
[55] Kétségtelen, miként ezt a jogegységi határozat is tartalmazza, hogy ezek a kijelentések gyakran az elkövetést megelőző indulati állapotban is elhangozhatnak, azonban a szándékra utaló kijelentések komolyságára kell következtetni, ha azok megfelelnek a kijelentés után vagy közben tanúsított magatartásnak.
[56] Az alanyi tényezők köréből kiemelést érdemel, hogy az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözőbb indítóokokból, amilyenek pl. a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat tisztázása és bizonyítása, amelynek az elsőfokú bíróság messzemenően eleget tett.
[57] A másodfokú bíróság mindezeket a körülményeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, és döntő jelentőséget tulajdonított ítéletének indokolásban annak a szakértői megállapításnak, hogy a sérülések a "halálos eredmény de még a nyolc napon túl gyógyuló sérülés kialakulásának reális lehetőségét" is kizárták.
[58] Az emberölés kísérletének megállapítása során ugyanis nem az objektív eredménynek, hanem az elkövető szubjektív tudattartamának és az elkövetési magatartásnak van jelentősége.
[59] A másodfokú bíróság az elkövetési magatartást, a sértett fojtogatását illetően nem változtatott az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláson, sőt határozatában maga is megállapította, hogy bár csekély erővel, de "fojtogatás" történt. Következésképpen ilyen ténymegállapítás mellett a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés megváltoztatása is törvénysértő volt.
[60] A fenti indokoknak megfelelően a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla ítéletét megváltoztatta, és a terhelt cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének minősítette, e körben minden tekintetben egyetértve az elsőfokú bíróságnak az aljas indokkal kapcsolatosan kifejtett jogi érveivel.
[61] Az irányadó tényállás szerint a sértett ellenállása, valamint a cselekmény mások általi észlelése és közbelépése miatt maradt el a cselekmény befejezettsége.
[62] A Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontja szerint az ölés súlyosabban minősülő esete, ha az ölést a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
[63] A Kúria a 3/2013. BJE határozatának 11. pontjában kifejtette, hogy az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére megvalósított emberölés csak akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad.
[64] Annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes, egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésében kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli, vagyis önmagában az életkor más tényezők egybevetése nélkül nem minden esetben alapozza meg e súlyosabb minősítést.
[65] A már hivatkozottak szerint a sértett életkora valóban megalapozná e minősítő körülmény alkalmazását, azonban mentális és fizikai állapota következtében jelentős mértékben hozzájárult a befejezettség elmaradásához. Eredményesen védekezett, felismerve az élete ellen irányuló támadást, folyamatosan segítségért kiáltozott, amelynek eredményeként az eseményeket másodszor is észlelő személyek segítségére siettek.
[66] A minősítés megváltoztatására figyelemmel a törvénynek megfelelő büntetési tételkereteket figyelembe véve kellett a terhelttel szemben a fő- és mellékbüntetést meghatározni.
[67] Ennek során a Kúria az adott bűncselekmény, a minősített emberölés 10-től 20 évig, illetve életfogytig terjedő büntetési tételkeretből, valamint az elsőfokú bíróság által felsorolt és értékelt bűnösségi körülményekből indult ki.
[68] A megváltozott minősítő körülményekre figyelemmel a Kúria mellőzte a súlyosító körülményként értékelt többszöri minősítést, viszont nyomatékos súlyosító körülményként értékelte, hogy a terhelt feladata a mentálisan súlyosan sérült betegek ápolása, gondozása és gyógyulásának elősegítése volt, melynek következtében ezen, egyébként egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatott személyek feltétlen bizalommal voltak iránta, mint a kórház gyógyító, ápoló személyzetével szemben.
[69] Ezzel élt vissza, amikor a korábbi vagyon elleni bűncselekmények leplezése végett a sértett életére tört.
[70] Ugyanakkor a Kúria nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a terheltnek az elsőfokú ítélet meghozatalát követő komoly öngyilkossági kísérletét, amelyből egyértelműen a megbánására kellett következtetni.
[71] Ezen utóbbi méltánylást érdemlő körülményre és a további időmúlásra figyelemmel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a büntetés kiszabása során a Btk. 82. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazható, és ennek megfelelően határozta meg 8 évben a szabadságvesztés tartamát.
[72] A büntetés kiszabása során értékelt bűnösségi körülményekre figyelemmel a Kúria úgy határozott, hogy a szabadságvesztést a Btk. 35. § (2) bekezdés első mondatára figyelemmel a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja szerint börtönben kell végrehajtani, és a terhelt a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[73] Az ítélőtábla törvényesen alkalmazta a Be. 381. § (2) bekezdését, és mentesítette a terheltet a bűnügyi költség megfizetése alól, viszont a felülvizsgálati eljárás eredményeként e rendelkezés okafogyottá vált, ezért a Kúria a Be. 338. § (1) bekezdése alapján kötelezte a terheltet a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére.
[74] A Kúria felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú ítélet egyéb rendelkezéseit a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.518/2016.)
BH 2017.2.42 I. Gondatlan emberölést követ el, aki megengedi három és fél éves gyermekének, hogy az út szélén parkoló személygépkocsiját az átadott indítókulccsal kinyissa, a járműbe beszálljon, az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóba behelyezze, melynek következtében a hátramenetben hagyott - kézifékkel nem megfelelően rögzített - gépkocsi elindul, s a mögötte álló sértettet halálra gázolja [Btk. 160. § (4) bek.].
II. A vádlottat hanyag gondatlanság terheli, mert az adott helyzetben elvárható közönséges gondosságot és elővigyázatosságot mulasztotta el, amikor a három és fél éves életkora miatt belátási képességgel nem rendelkező gyermeknek az indítókulcsot kezébe adta, s megengedte neki, hogy a gépjárművet kinyissa, abba beüljön, s azt beindítsa [Btk. 8. §].
III. A vádlottnak nem volt szándéka a jármű vezetését a három és fél éves gyermeknek átengedni, a gépkocsi gyermek tevékenysége folytán történt mozgásba hozatalára a vádlottól elvárható figyelem és körültekintés elmulasztása miatt került sor. Ezért cselekménye nem valósíthatta meg a halált okozó járművezetés tiltott átengedésének bűntettét, mert e bűncselekmény szándékos, és gondatlan alakzatát a törvény nem rendeli büntetni [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a 2015. szeptember 10. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a vádlottat az ellene a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő emberölés vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában, a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja alapján - felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, felmentése miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be.
[3] A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést azzal tartotta fenn, hogy a vád tárgyává tett cselekmény alapján nem gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének, hanem halált okozó, közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton, gépi meghajtású járművezetés tiltott átengedése (nyilvánvalóan bűntette) megállapításának van helye [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
[4] Az ítélőtábla a 2016. március 31. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott és ugyanezen a napon kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:
[5] a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdése szerint minősülő emberölés vétségében.
[6] Ezért őt hat hónap - végrehajtásában egy év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy e büntetést - végrehajtásának elrendelése esetén - fogházban kell végrehajtani és abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Kötelezte az eljárás során felmerült 446 089 forint bűnügyi költség megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[7] A tényállás lényege a következő:
[8] A vádlott ismerősénél járt látogatóban. Személygépkocsiját lezárt állapotban a lakóház bejárata előtt parkolta le úgy, hogy a sebességváltót hátramenetbe kapcsoltan, a kéziféket nem teljesen behúzott állapotban hagyta. A látogatásból távozáskor a gépjármű indítókulcsát odaadta a három és fél éves kisfiának, s megengedte, hogy a gépkocsit kinyissa, abba beszálljon, s az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóba behelyezze. A gyermek a kulcsot elfordította, s a hátramenetben hagyott gépkocsi mozgásba indult, és mintegy két métert haladt az úttest közepe felé, miközben elütötte a jármű háta mögött álló 73 éves sértettet (a vádlott édesanyját), aki a gépkocsi jobb küszöbe alá szorult, s elszenvedett sérüléseibe belehalt.
[9] Miután az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét követően az ítélőtábla a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés vétségében [Btk. 160. § (1) bek., (4) bek.], a Be. 386. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a másodfellebbezés bejelentésének és a harmadfokú eljárás lefolytatásának a lehetősége megnyílt.
[10] A másodfokú ítélet ellen a másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő védő, illetve az ítélet 2016. május 11-én történt kézbesítését követően az ítélőtáblán 2016. május 18. napján érkeztetett beadványában a vádlott fellebbezést jelentett be a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, felmentés érdekében.
[11] A fellebbviteli főügyészség a másodfokú bíróság ítéletét tudomásul vette.
[12] A vádlott fellebbezésének indokolása szerint nem gondolt arra, hogy az indítókulcs átadása az érdeklődő 3,5 éves kisgyermek részére tragikus következményekkel járhat. A balesetet megelőző ismeretei szerint pusztán az indítókulcs gyújtáskapcsolóba történő behelyezésével az autó nem indítható el. Amikor a kulcsot átadta a gyermeknek, édesanyja biztonságos helyen volt. Egyáltalán nem merült fel benne az ő életét veszélyeztető bármilyen baleseti helyzet lehetősége sem.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a tényálláshoz fűződő, illetve a tényállás helyesbítéséhez kapcsolódó indokolási kötelezettségének mind az első-, mind a másodfokú bíróság eleget tett. A tényállásból azonban az elsőfokú bíróság téves következtetést vont arra, hogy hiányzott a vádlott előrelátási képessége a tekintetben, hogy a gépkocsi indítókulcsának a 3,5 éves gyermek részére történő átadásával és a kulcs gyújtáskapcsolóba helyezésének megengedésével létrejövő veszélyhelyzet alkalmas egy akár életet kioltó baleset előidézésére, az okozati összefüggést egy távoli, laza kapcsolatnak, a balesetet véletlenszerű eseménynek tekintve, amellyel a vádlottnak kellő körültekintés esetén sem kellett számolnia.
[14] Ezzel szemben a másodfokú bíróság érvei szerint a vádlottnak egyrészről a gépkocsi leállítása során kifejtett, a szabályszerű rögzítés elmulasztásában, a kormányzott kerekek egyenes állásba fordításának elmulasztásában és a sebességváltó hátrameneti fokozatba kapcsolásában, másrészről a gépkocsi indítókulcsának a belátási képességgel nem rendelkező kiskorú részére történő átadásában, és a gyújtáskapcsolóba helyezés engedélyezésében megnyilvánuló magatartása a baleset bekövetkezésével és annak eredményével okozati összefüggésben állt.
[15] Azzal pedig a vádlottnak kellő körültekintés mellett - az általános élettapasztalat és vezetői tudása, gyakorlata alapján - számolnia kellett, hogy az indítókulcs átadásával és a gyújtáskapcsolóba helyezésének megengedésével, a gyermek felügyeletének kellő hiánya mellett balesetveszélyes helyzet alakulhat ki, amelyben a jelen lévő személyek élete, testi épsége veszélybe kerülhet. Ily módon a vádlott a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Emiatt nem látta előre magatartásának lehetséges következményeit, ezért terhére a hanyag gondatlanság róható.
[16] Rámutatott a Legfőbb Ügyészség arra is, hogy a másodfokú bíróság helyes érveléssel tartotta tévesnek a fellebbviteli főügyészség közlekedési bűncselekmény megvalósulása körében kifejtett jogi álláspontját.
[17] A büntetéskiszabási tényezőket annyiban indítványozta helyesbíteni, hogy a ténybeli, de a bűnösségre ki nem terjedő beismerő vallomás enyhítő körülménykénti értékelése mellőzendő, ugyanakkor a másodfokú bíróság által kiszabott büntetést megfelelőnek tartotta. Egyetértett a vádlott előzetes mentesítésben részesítésével is.
[18] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét - a Be. 392. § (4) bekezdésére figyelemmel tanácsülésen - a Be. 397. §-a alapján hagyja helyben.
[19] A vádlott védője fellebbezését a 2016. szeptember 12. napján kelt - a Kúrián 2016. szeptember 19. napján érkeztetett - beadványában indokolta meg. Ebben a tényállás megalapozottságát nem vitatva továbbra is azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy a halálos baleset több körülmény véletlenszerű szerencsétlen összejátszásának a következménye. Az elvárható gondosság figyelembevételével az indítókulcs átadása, illetve a gyújtáskapcsolóba történt behelyezésének megengedése önmagában nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget, hiszen előre nem látható és nem várható szerencsétlen körülmények következménye lett a tragikus eredmény. Kihangsúlyozta, hogy ebből következően hiányzik a legfontosabb szubjektív elem, a káros eredmény előre látható felismerésének vádlott terhére róható elmulasztása.
[20] Feltette azt a kérdést, hogy az elvárható gondosság figyelembevételével, az indítókulcs gyermek részére átadásakor, a vádlottnak fel kellett-e ismernie annak reális veszélyét, hogy a kéziféket talán nem teljesen húzta be, a hátramenetben hagyott gépkocsi kormányzott kerekeinek elfordított helyzete miatt az indítókulcs elfordításával az indítómotor elmozdíthatja a parkoló autót és az balesetet okozhat. A kérdésre adott válasza szerint ennek, az utólag logikusan kapcsolódó és végül káros eredményt okozó folyamatnak a vádlott részéről történő előre látása, az esetleges veszély felismerésének feltételezése képtelenség. Nem fogadható el ugyanis a hanyagság megítélése tekintetében a Legfőbb Ügyészség indítványában hivatkozott általános élettapasztalat sem, mivel személy szerint a vádlott részéről felismerhetően előre látható káros eredmény kialakulásának lehetőségét kell bizonyítani a bűnösségének megállapításához.
[21] Indokolásában előadta azt is, hogy a gondatlanság megítélése körében az elkövetőtől elvárható előreláthatóság hanyagság esetén sem terjedhet feltétlenül a később bekövetkezett eredményre. Az adott esetben az áldozat (a vádlott édesanyja) nem tartózkodott a gépkocsi közvetlen közelében. A bejárati hídon állt és a jelenlévők közül senki nem tudta, mikor és hogyan került a gépkocsi közelébe. A szerencsétlenül járt áldozat váratlan magatartása olyan helyzetet teremtett, amelyre senki sem számíthatott.
[22] Ezért az ítélőtábla sérelmezett marasztaló ítéletének megváltoztatását, és a vádlottnak az ellene gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - történő felmentését indítványozta.
[23] A harmadfokú bíróságként eljáró kúriai tanács elnökének a Be. 392. § (4) bekezdése szerinti értesítésére a vádlott és a védő nem kérte nyilvános ülés kitűzését, illetve a védő kifejezetten azt kérte, hogy a Kúria a fellebbezéseket tanácsülésen bírálja el.
[24] Miután a nyilvános ülés kitűzését senki nem kérte, a Kúria a másodfellebbezéseket - a Be. 392. § (4) bekezdése alapján - tanácsülésen bírálta el.
[25] A Kúria a harmadfokú eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a vádlott és védőjének (másod)-fellebbezése nem alapos.
[26] A vádlott esetében - a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján - kétségtelenül megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége, ugyanis a bűnösség kérdésében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest eltérő rendelkezést hozott. Olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság bűncselekmény hiányában felmentett.
[27] A Kúria a Be. 367/A. § (1) bekezdés a) és d) pontjai alapján e rendes jogorvoslatra feljogosítottak (a vádlott és a védő) fellebbezése alapján eljárva a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet - a Be. 387. § (1) bekezdése szerinti terjedelemben - az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.
[28] A felülbírálati logikát követve - a jogorvoslati nyilatkozatokban foglaltakra is figyelemmel - a Kúriának először az eljárási szabályok megtartását kellett vizsgálnia és abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú határozat érdemben felülbírálható-e.
[29] A Kúria a harmadfokú felülbírálata során nem észlelt olyan - a Be. 399. § (1)-(4) bekezdése szerinti - feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemi elbírálását kizárja. Ilyen eljárási szabálysértésre a vádlott és védője, valamint a Legfőbb Ügyészség sem hivatkozott.
[30] A Kúria - összegezve az eljárási szabályok megtartására vonatkozó vizsgálatát - megállapította továbbá, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályok megtartásával folytatta le. Indokolási kötelezettségének kellő részletességgel eleget tett. Mérlegelő tevékenységéről, illetve annak eredményéről, ellenőrizhető módon számot adott.
[31] Észlelte azonban a Kúria azt, hogy a másodfokú bíróság a másodfokú ítélet rendelkező részében a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének tartamát 1 (egy) évben határozta meg, míg az ítélet indokolásában (a 6. oldal második bekezdésében) a felfüggesztés tartamát kettő évben jelölte meg.
[32] A Kúria az iratok tartalma alapján megállapította, hogy az ítélőtábla, a 2016. március 31-én megtartott nyilvános ülésen kihirdetett ún. kisítéletében azt rögzítette, hogy "a vádlottat 6 (hat) hónapi szabadságvesztésre ítéli, amelynek végrehajtását 1 (egy) évi próbaidőre felfüggeszti". Ennek alapján kétségtelenül megállapítható az általa kiszabott és a nyilvános ülésen kihirdetett büntetés.
[33] A Kúria erre figyelemmel úgy értékelte, hogy nyilvánvaló elírás a másodfokú ítélet indokolásában, a 6. oldal 2. bekezdésének utolsó fordulatában, hogy a másodfokú bíróság "az alkalmazott szabadságvesztés kettő évi próbaidőre való felfüggesztéséről is határozott". A nyilvánvaló elírási hiba alapján pedig nem állapítható meg, hogy az ítélet rendelkező része és indokolása között a Be. 373. § (1) bekezdés III/b) pontja szerinti, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező ellentét keletkezett volna.
[34] A Kúria megállapította továbbá, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárást a perjogi szabályok megtartásával folytatta le. Indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, mérlegelő tevékenységéről, illetve ennek eredményéről ellenőrizhető módon számot adott.
[35] A Be. 388. § (1), illetve (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az - miután a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak - további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[36] A harmadfokú bíróság értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ez utóbbi alatt az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által megalapozottnak tartott tényállás értendő.
[37] A másod- és harmadfokú bíróság számára egyaránt kötelező a tényállás megalapozottságának vizsgálata és a megalapozatlanság megállapítása körében egyaránt a Be. 351. § (2) bekezdésében meghatározott megalapozatlansági okok irányadók.
[38] A megalapozatlanság közvetlen kiküszöbölésének (a reformációs jogkörnek) azonban eltérő a terjedelme. A másodfokú bíróság - a törvényi korlátok között akár felülmérlegeléssel - eltérő tényállást is megállapíthat [Be. 352. § (1) bek. b) pont, (3) bek.]. A harmadfokú bíróság viszont a tényállást csupán kiegészítheti (az abból hiányzó ténymegállapításokat pótolhatja) és helyesbítheti (a meglévő ténymegállapítást módosíthatja, mellőzheti).
[39] A két terjedelem közötti különbség lényege, hogy a kiegészítés, helyesbítés csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem. Ami pedig kívül esik a harmadfokú bíróság - a másodfokú bírósághoz képest szűkebb - reformációs jogkörén, az értelemszerűen a hatályon kívül helyezési (kasszációs) jogkörbe kerül [Be. 399. § (5) bek.].
[40] Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeként ítéletében arra az álláspontra jutott, hogy az események előrelátásának lehetősége a vádlottban fel sem merülhetett. A vádlottnak a korábbi tapasztalatai alapján nem kellett számolnia azzal, hogy a gépkocsi elindul. A veszélyhelyzetet a vádlott idézte elő, amikor megengedte a 3,5 éves gyermeknek, hogy a gépkocsi gyújtáskapcsolójába az indítókulcsot behelyezze, azonban a balesettel egyáltalán nem számolhatott. Nem kellett előre látnia, hogy a kétségtelenül nem helyeselhető cselekménye balesetet fog eredményezni, különösen nem olyan súlyosat, mint ami bekövetkezett. A vádlott nem láthatta előre a véletlenszerűen lejátszódó eseményeket, azt, hogy a gyermek az indítókulcsot elfordítja, a gépkocsi - amelynek a kézifékét ő behúzta - ennek következtében elindul, a sértett pedig ugyanakkor ismeretlen körülmények között lép vagy esik a hídról a gépkocsi elé.
[41] A váratlan és véletlenszerű, a baleset bekövetkezéséhez vezető feltételek egybeesése a vádlott számára nem volt felismerhető. A körülmények ilyen együtthatásának véletlen eredményeként következhetett be a sértett életét veszélyeztető helyzet és baleset. Ebből következően a vádlott kétségkívül helyteleníthető magatartásával az eredmény olyan távoli, laza oksági kapcsolatban van, amely vonatkozásában a bűnösség legenyhébb foka sem terheli. Ezért a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette.
[42] A másodfokon eljárt ítélőtábla azonban nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával.
[43] Indokolása szerint a törvényszék által megállapított történeti tényállás kis részben hiányos, ezért a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával az iratok tartalma és ténybeli következtetése alapján a tényállást helyesbítette, illetve kiegészítette; az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás így vált mentessé a megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól.
[44] A Kúria azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített tényállás minden tekintetben megalapozott. Mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól, hiányosságoktól, s ily módon a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. Azt egyébként a vádlott és a védő sem támadta.
[45] A másodfokú bíróság ítéletében kellő részletességgel és helytálló érvekkel mutatott rá, hogy a tényállásból az elsőfokú bíróság miért vont le téves következtetést a vádlott büntetőjogi felelőssége kérdésében. Megállapította, hogy a baleset bekövetkezéséhez nem kizárólag egyetlen ok, hanem több körülmény együtt-hatása járult hozzá. Ezek a balesetben szerepet játszó körülmények azonban mind a vádlott magatartásával álltak összefüggésben: a vádlott mulasztott, amikor a gépkocsi leállításakor a kéziféket nem húzta be teljesen. Nem értékelhető mulasztásként, de mindenképpen a vádlott magatartásával állt összefüggésben az a körülmény is, hogy elmaradt a gépkocsi kerekeinek egyenes állásba fordítása. A tényállás szerint ezzel állt okozati összefüggésben, hogy a gyújtáskapcsolóba helyezett kulcs elfordításával a kormányzár nem lépett működésbe.
[46] A vádlott viszont súlyosan vétett akkor, amikor a gépkocsi indítókulcsát átadta a három és fél éves, belátási képességgel nem rendelkező gyermek részére, sőt azt is megengedte, hogy a gépkocsiba szálljon és az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóba helyezze. Ezek a kizárólag a vádlott magatartásával összefüggésben álló tényezők együttesen vezettek a végzetes kimenetelű balesethez.
[47] A másodfokú bíróság hibátlan jogi okfejtése szerint nem kétséges az okozati összefüggés a vádlott megengedő magatartása és a baleset bekövetkezése között. Ezt az oksági kapcsolatot a vádlottnak előre kellett volna látnia. Amennyiben a kellő odafigyelést nem mulasztja el, és nem engedi meg a gépkocsi kulcsának használatát, úgy a baleset sem következett volna be. A vádlott tehát elmulasztotta a tőle elvárható figyelmet és körültekintést, és ezért nem látta előre a baleset lehetséges bekövetkezésével járó veszélyeket. A sértett halálával járó baleset a vádlott magatartásával szoros okozati összefüggésben következett be, melyben a vádlottnak a gondatlanság enyhébb formája, a hanyagság volt felróható.
[48] A Kúria mint harmadfokú bíróság azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogi szabályok szerint törvényesen járt el, amikor a terheltet - az egyébként lényegében jogkérdés eldöntését igénylő ügyben - bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében.
[49] A harmadfokú bíróság - különös tekintettel a védő (másod)fellebbezésében előadottakra - a következőket tartja szükségesnek rögzíteni.
[50] A mindennapi élethelyzetekben (a magánéletben) irányadó gondossági követelmények általában közismertek. Így köztudomásúnak mondható például, hogy "kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való".
[51] Amint azt Angyal Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve sorozatának, Az ember élete elleni bűncselekmények címet viselő könyvében írja: a gondatlan emberölésnél az eredményt nem a gondatlanság, hanem a tettesnek a tevékenysége (tevése, mulasztása) idézi elő. Jogellenes akkor lesz, ha a tényállásszerű eredmény (jelen esetben a halál) az objektív gondossági kötelesség megszegéséből származik, azaz objektíve előre látható és objektíve elkerülhető volt. Az objektív előreláthatóságnak ki kell terjednie az okfolyamat lehetséges alakulására, nevezetesen arra, hogy az adott helyzetben fennáll a tényállásszerű eredmény bekövetkezésének reális lehetősége.
[52] A gondatlanságból elkövetett cselekmények (alaki) jogellenességének materiális tartalma, hogy sértik vagy veszélyeztetik a büntetőjog által védett jogi tárgyakat, azaz veszélyesek a társadalomra. A tényállásszerű és jogellenes cselekményre nézve az elkövető bűnössége akkor állapítható meg, ha szubjektíve is képes volt az eredmény előrelátására, valamint a káros eredmény elkerülésére, és személy szerint elvárható volt tőle a kötelességszerű (az objektív gondossági kötelességnek megfelelő) magatartás, amely mellett az eredmény elkerülhető lett volna.
[53] A gondatlanságnak két alakzata van: a tudatos gondatlanság (luxuria) és a hanyagság (negligentia).
[54] A tudatos gondatlanságnak tudati/értelmi és érzelmi/akarati oldala van. Tudati oldala a magatartás lehetséges következményeinek előre látása. Érzelmi oldalát az a bizakodás jellemzi, hogy a lehetséges káros eredmény nem következik be. Ez több, mint puszta vágyakozás. Az elkövető nem a véletlenre számítva várja az eredmény elmaradását, hanem a saját képességeire, tapasztalataira, az eredmény elhárítására tett konkrét intézkedésére vagy konkrét külső körülményekre, feltételekre alapozza bizakodását.
[55] A hanyag gondatlanságnak nincs tudati és érzelmi oldala. Az elkövető nem látja előre magatartásának lehetséges következményeit (az értelmi oldal hiánya), ezért érzelmileg nem is viszonyulhat azokhoz (az érzelmi oldal hiánya). Jogalkalmazói értékelés tárgya ezért, hogy az elkövető az objektíve előre látható és elkerülhető eredményt a saját képességeihez és lehetőségeihez mérten előre láthatta és elkerülhette volna-e, ha a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést fejti ki.
[56] A jelen ügyben harmadfokú bíróságként eljáró Kúria az alábbi álláspontra helyezkedett: amikor a vádlott a gépkocsi indítókulcsát a 3,5 éves kisgyermeknek odaadta és megengedte neki, hogy az utcán, az út szélén parkoló gépkocsi vezetőülés melletti ajtaját kinyissa, majd megengedte neki, hogy a gépkocsi gyújtáskapcsolójába az indítókulcsot beletegye - Angyal Pál szavaival élve -, elmulasztotta a megkívánt közönséges gondosságot és elővigyázatosságot. A vádlott a tőle elvárható figyelmet és körültekintést, azaz gondosságot halmozottan megszegte: elsődlegesen akkor, amikor az indítókulcsot a kisgyermek kezébe adta, holott az kisgyermek kezébe nem való olyan feltételek között, amikor ezáltal annak rendeltetésszerű használatára nyílik lehetősége; másodlagosan pedig akkor, amikor megengedte, hogy a gyermek a kulccsal együtt, felügyelet nélkül a személygépkocsiba egyedül beszálljon. Különösen pedig az róható fel, hogy megengedte, hogy a gyermek az indítókulcsot a gyújtáskapcsolóba helyezze és elfordítsa. A vádlott látta, hogy a gépkocsi műszerfalának fényei az indítókulcs gyújtáskapcsolóba helyezése után a kulcs elfordításának következtében felvillannak, ám még ekkor sem tett semmit. Nem akadályozta meg, hogy a gyermek az önindítómotort beindítsa. Arról pedig a gépjárművezetői engedéllyel rendelkező és járművet vezető terhelnek nyilvánvalóan tudomása volt, hogy a sebességfokozatba helyezett jármű esetében az önindító motor beindítása a jármű mozgásba hozatalát idézi (idézheti) elő. Köztudomású tény, hogy egy járművel - megfelelő feltételek között - önmagában az indítómotor energiájával (a rendeltetésszerű erőforrás működésbe hozatala nélkül is) lehet közlekedni. Az is köztudomású, hogy a személygépkocsi mozgásba hozatala kellő körültekintés nélkül a jármű közvetlen környezetében tartózkodókra közvetlen baleseti veszélyhelyzetet eredményezhet.
[57] A harmadfokú bíróságként eljáró Kúria ezért maradéktalanul egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a vádlottnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a megkívánt közönséges gondosság és elővigyázatosság elmulasztása esetén a jelen lévő személyek sérülésével járó baleset veszélye alakulhat ki, ám a kellő gondosságot elmulasztotta. A tényállásban rögzített magatartásával közvetlen oksági összefüggésben a jelen lévő személyek élete, testi épsége közvetlen veszélybe kerül és ezen túlmenően a személyi sérüléssel járó baleset is bekövetkezett. A baleset és annak eredményeként a sértett halála kizárólag a vádlott magatartásával okozati összefüggésben következett be. A vádlott hanyag gondatlansága tehát megállapítható. Erre figyelemmel cselekménye a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés szerint minősülő és büntetendő gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének a megállapítására alkalmas.
[58] A Kúria a cselekmény minősítése tekintetében - egyetértve a másodfokú bírósággal - szintén elvetette a fellebbviteli főügyészség közlekedési bűncselekmény megvalósulása körében kifejtett érvelését, amely szerint a vád tárgyává tett cselekmény alapján halált okozó, közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton, gépi meghajtású járművezetés tiltott átengedése megállapításának van helye [Btk. 238. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. A másodfokú bíróság jogi indokolása e körben kimerítő és helytálló.
[59] A felhívott közlekedési bűncselekmény elkövetési magatartása ugyanis a jármű vezetésének más részére történő átengedése. Nem vitás, hogy meghatározott körülmények között átengedésnek minősülhet az indítókulcs átadása is. Az alapul fekvő ügyben azonban a vádlott nem azért adta át a kulcsot a 3,5 éves gyermeknek, hogy részére a személygépkocsi vezetését átengedje. Magatartásának ez csupán a gondatlanságából fakadó következménye, márpedig a járművezetés tiltott átengedése szándékos bűncselekmény, gondatlan alakzatát nem bünteti a törvény.
[60] Mindezekre figyelemmel a Kúria nem találta alaposnak azokat a védelmi érveket, amelyek szerint a vádlott bűnösségének megállapítására az anyagi jogszabály megsértésével került sor. Ebből következően a vádlott felmentésére irányuló fellebbezések nem vezethettek eredményre.
[61] Észlelte ugyanakkor, hogy a bűncselekmény megnevezése a másodfokú bíróság ítéletében nem felelt meg a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseinek.
[62] A Be. 258. § (2) bekezdése kötelező erővel határozza meg az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező részének tartalmát. E (2) bekezdés d) pontja szerint a határozatok rendelkező része tartalmazza a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezését, s ha a bűncselekménynek szándékos és gondatlan alakzata is van, a gondatlan alakzat esetén ennek a megjelölését. Erre figyelemmel a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdés szerint minősülő és büntetendő emberölés törvény szerinti megnevezése: gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége; a Kúria ennek megfelelően pontosította a másodfokú bíróság ítéletében megjelölt bűncselekmény megnevezését.
[63] A másodfokú bíróságként eljárt ítélőtábla a büntetés kiszabása körében irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket hiánytalanul számba vette és körültekintően értékelte. Egyetértve a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtett érveléssel, a Kúria a vádlott javára értékelendő enyhítő körülmények közül a ténybeli beismerő vallomást mellőzte. A vádlott ugyanis a bűnösségét és a jogi felelősségét nem ismerte el, nem érezte bűnösnek magát. Az enyhítő rendelkezés [Btk. 82. § (2) bek. d) pont] alkalmazásával, az ún. egyszeres enyhítés keretei között kiszabott szabadságvesztés tartamát és annak egy évre történő felfüggesztését a Kúria arányos büntetésnek tartotta és a vádlott előzetes bírósági mentesítésével egyetértett.
[64] A Kúria mindezekre figyelemmel az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét - a Be. 397. §-a alapján - helybenhagyta.
(Kúria Bhar. II. 1.070/2016.)
BH 2016.6.130 A részes - felbujtó vagy a bűnsegéd - felelőssége a több emberen elkövetett emberölésért akkor állapítható meg, ha az egymással kvázi halmazati viszonyban álló emberöléseknek (vagy kísérletének) tettese egyugyanazon személy (vagy a társtettesei azonosak) és a részesi magatartás e tettes(ek) által elkövetett legalább két emberölési részcselekményhez társul [1978. évi IV. tv. 21. § (1), (2) bek., 166. § (1) bek., (2) bek. f) pont; Btk. 14. § (1), (2) bek., 160. § (1) bek., (2) bek. f) pont; 3/2013. BJE II/6. pont].
[1] A törvényszék a 2014. február 10-én kihirdetett ítéletével P. T. I. r. terheltet felbujtóként elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt 11 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra, H. I. II. r. terheltet emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor F. F. III. r. terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
[2] Az ítélet ellen bejelentett fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2014. október 2-án meghozott végzésével - a már kitűzött nyilvános ülést elhalasztva - az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[3] Döntésének indokául kifejtette: az I. r. terhelttel szemben más ügyben a főügyészség vádat emelt felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a), b), f) és g) pont] miatt, és az eljárás a törvényszéken már bírósági szakban van folyamatban.
[4] Utalt a 3/2013. BJE II/6. pontjában kifejtettekre, mely szerint a több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység (összefoglalt bűncselekmény), megállapításának akkor van helye, ha az elkövető akár egyetlen akaratelhatározásból fakadóan egy időben vagy egymást követően, akár különböző időpontokban, eltérő akaratelhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember megölését. Nem előfeltétele a törvényi egységbe foglalásnak sem az akaratelhatározás egységessége, sem az időbeli közelség, viszont a felelősségre vonásnak egy eljárásban kell megtörténnie.
[5] Ezért - álláspontja szerint - az I. r. terhelttel szemben a fellebbezések alapját képező eljárásban, és a törvényszék előtt P. T. ellen folyamatban levő ügyben vád tárgyává tett cselekmények - bizonyítottságuk esetén - egységesen több emberen elkövetett emberölés [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. f) pont] bűntettének megállapítására lehetnek alkalmasak.
[6] Ezzel egyidejűleg viszont - a fellebbezés alatt álló ügy tárgyát képező cselekmény önálló, jogerős elbírálása esetén - az említett másik ügyben ítélt dolog címén meg kellene szüntetni az eljárást.
[7] Minderre tekintettel - az ítélőtábla álláspontja szerint - az előtte folyó ügyben a cselekmény minősítése nem volt megalapozottan elbírálható. Az elsőfokú bíróság pedig eljárási szabályt sértett, amikor az eljárást a másik, hivatkozott ügyben folyamatban lévő nyomozás figyelmen kívül hagyásával folytatta le, és nem biztosított lehetőséget a két ügy egyesítésére. Egyébként a másik ügyben történt vádemelés jelen ügy szempontjából előkérdésnek minősül, ezért az elsőfokú bíróságnak módjában állt volna akár fel is függesztenie jelen eljárást a másik ügy nyomozásának befejezéséig [Be. 188. § (1) bek. d) pont, Be. 266. § (1) bek. a) pont és Be. 309. § (1) bek.].
[8] Mivel az elsőfokú bíróság mindezeket figyelmen kívül hagyta, és a fentiekkel ellentétes eljárását nem is indokolta meg, így indokolási kötelezettségét is teljeskörűen megsértette.
[9] Ezért az ítélőtábla a Be. 360. § (1) bekezdés f) pontja szerint tanácsülésen, a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét, és utasította új eljárás lefolytatására a törvényszéket.
[10] Kitért végül a végzésében arra is, hogy a tárgyi összefüggés folytán a II. és a III. r. terhelt cselekménye sem bírálható el külön, ezért ugyanígy rendelkezett e terheltek tekintetében.
[11] A megismételt eljárásra pedig azt az iránymutatást adta, hogy abban a két ügyet egyesíteni kell, és ezt követően egységesen kell elbírálni a két vádiratban vád tárgyává tett valamennyi cselekményt.
[12] A bíróság alakilag jogerős végzése ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében terjesztett elő - a Be. 431. § szerint - jogorvoslati indítványt annak megállapítása érdekében, hogy a végzésnek az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás folytatására utasító rendelkezése mindhárom terhelt tekintetében törvénysértő.
[13] Álláspontja szerint az ítélőtábla végzésében hiányosan idézte a 3/2013. BJE II/6. pontját. Figyelmen kívül hagyta annak a 2. bekezdését, miszerint az összefoglalt bűncselekmény megállapítására - a részesség járulékos jellegéből adódóan - csak tettesi (társtettesi) magatartások esetében kerülhet sor. Több emberen elkövetett emberölés - mint alapcselekmény - hiányában az ahhoz kapcsolódó részesség is fogalmilag kizárt, így nem kerülhet sor annak megállapítására akkor sem, ha több különálló emberölés elkövetéséhez ugyanaz a személy nyújtott segítséget, vagy bujtott fel az elkövetésükre.
[14] A támadott ügyben a főügyészség egy személy sérelmére felbujtói minőségben elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat, és a másik ügyben is más személyek sérelmére, felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntettével vádolta az ügyben az I. r. terheltet. A két ügyben azonban eltérő a tettesek személye; olyan személy nem érintett egyik ügyben sem, akinek legalább két ember megölését (vagy annak megkísérlését) róná tettesként a terhére a vád.
[15] Ezért - a legfőbb ügyészi álláspont szerint - az I. r. terhelt terhére akkor sem lenne megállapítható felbujtóként a több emberen elkövetett emberölés bűntette, ha az ügyek egyesítésére sor került volna.
[16] Kitért az indítvány arra, hogy törvénysértőnek tartja az ítélőtábla azon álláspontját is, miszerint a folyamatban lévő nyomozás jelen ügyben előzetes kérdésként, és így felfüggesztési okként, továbbá, hogy a felfüggesztés és az egyesítés elmaradása egyúttal a határozat indokolása hiányának lenne értékelhető.
[17] A Kúria az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott és a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta.
[18] Mindenekelőtt azt rögzíti, hogy az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése ellen is helye van a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásnak. Ennek ugyanis a Be. 431. §-a értelmében kettős feltétele teljesült.
[19] A 2/2015. BJE megállapította: a hatályon kívül helyező végzés alaki jogerőre képes, ugyanakkor e végzés - mely egyúttal a bíróságot új eljárás folytatására utasítja - anyagi jogerőhatással nem bír, mert a vádat nem bírálja el. Következésképp e rendelkezés sem felülvizsgálattal nem támadható, sem más jogorvoslati forma nem áll rendelkezésre a felülbírálatához.
[20] Nem kétséges, a Be. 431-438. §-ának szabályai kifejezetten nem szólnak az ismételt indítvány benyújtásának lehetőségéről, de annak tilalmáról sem.
[21] Így a Be. XIX. Fejezetében nem szabályozott kérdésekben a felülvizsgálat szabályainak alkalmazására vonatkozó Be. 430. §-ára tekintettel felvetődhet: az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett felülvizsgálati indítvány tilalma [Be. 418. § (3) bek.] elzárja-e a legfőbb ügyészt annak lehetőségétől, hogy abban az ügyben, amelyben ilyen, a Be. XIX. Fejezete szerinti indítványát a Kúria korábban elutasította, ugyanazt az indítványát ismételten előterjessze.
[22] Ezt a kérdést a Kúria nemlegesen döntötte el.
[23] A Be. a felülvizsgálatot tárgyi (416. §), jogosultsági [417. § és 418. § (3) bek.], valamint - meghatározott esetben - időbeli [418. § (2), (3) bek.] feltételtől teszi függővé.
[24] Abból, hogy a felülvizsgálat szempontjából a tárgyi feltételek (így a jogerős határozat ügydöntő természetének) hiánya mellett önmagában a felülvizsgálat ismételt indítványozása is kizáró körülmény, a Be. 431. §-át figyelembe véve éppen az következik, hogy a legfőbb ügyészt a Be. XIX. Fejezetén alapuló jogorvoslati eszköz ismételt igénybevételének a lehetősége megilleti, különösképpen, ha a korábbi ilyen indítványát a Kúria érdemben nem bírálta el.
[25] A Kúriának az ugyanezen ügyben benyújtott korábbi legfőbb ügyészi indítványt elutasító végzése sem akadálya tehát a jogorvoslat érdemi elbírálásának. Emellett a Be. 431. §-a kizárólagosan a legfőbb ügyész jogává teszi a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat előterjesztését. Ez pedig olyan eltérő szabály, ami a Be. 418. § (3) bekezdésének alkalmazását a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban kizárja.
[26] Érdemben a Kúria elsőként arra utal: nyilvánvaló, hogy azok az eljárásjogi és anyagi jogi indokok, amelyekre az ítélőtábla az I. r. terhelt tekintetében a hatályon kívül helyezést alapozta - függetlenül azok helyes vagy helytelen voltától -, a II. és a III. r. terhelt tekintetében nem állnak fenn.
[27] A tettesi és a részesi cselekmények tárgyi összefüggése nem jelent olyan szoros tartalmi összefüggést, amely mellőzhetetlenné tenné azok egy eljárásban való elbírálását.
[28] A részesi felelősségnek a tettesi felelősségtől elkülönített, azt megelőző elbírálása külön eljárásban (a részesi felelősségnek a tettesi alapcselekményhez járulékosan társuló kapcsolata folytán) valóban kifogásolható lenne, még akkor is, ha ezt az eljárási törvény kifejezetten nem tiltja. Felvetődhetne ugyanis ilyenkor a külön-külön folytatott eljárásokban az eltérő tényállások megállapításának lehetősége, ami adott esetben azt is eredményezhetné, hogy a részes bűnössége megállapításra kerülne akkor is, amikor a másik eljárásban a tettesi bűncselekmény elkövetését nem állapítják meg.
[29] A tettesi alapcselekményért való felelősség azonban külön elbírálható a részesi felelősség elbírálása nélkül, vagy azt megelőzően is.
[30] Jelen ügyben a másodfokú bíróság kizárólag a felbujtó tekintetében jelölt meg hatályon kívül helyezési okot, így pedig még csak célszerűségi szempont sem szól a vád szerinti tettes (és egy bűnsegéd) tekintetében az egy eljárásban való elbírálás mellett.
[31] A támadott rendelkezés tehát a II. és III. r. terhelt tekintetében már önmagában azért is törvénysértő, mert az ítélőtábla a vonatkozásukban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó tényre nem hivatkozott és jogszabályi okot sem jelölt meg.
[32] Ugyanakkor a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének szükségességére vonatkozó érvelés téves az I. r. terhelt tekintetében is. E körben a legfőbb ügyész indítványában kifejtett, és a védők által is osztott indokok a helyesek.
[33] Az ítélőtábla álláspontja annyiban feltétlenül helytálló, miszerint a több emberen elkövetett emberölés összefoglalt bűncselekmény, törvényi egység, ezáltal ugyanazon tettesnek az egymással quasi halmazati viszonyban álló emberölései egy eljárásban bírálandók el. Ha pedig a jogerős elbírálás az egymással quasi halmazati viszonyban álló emberölések - mint részcselekmények - nem mindegyikére vonatkozó vád alapján történik, az elbírált vádon kívüli emberölés az adott ügyben törvényes vád hiányában értelemszerűen nem bírálható el, más ügyben viszont nincs helye emiatt vádemelésnek, legfeljebb az egyéb feltételek fennállása esetén perújításnak lehet helye [6/2009. BJE III/3/c) pont].
[34] A Kúria a 3/2011. BJE határozatában is rámutatott: azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a részesi akaratelhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid időközökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik.
[35] Az összefoglalt bűncselekmény maga is törvényi egység. Ezért a fenti elv a maga teljességében irányadó a törvényi egység ezen fajtája esetén is.
[36] A részesség (így a felbujtás is) járulékos jellegű, tettesi alapcselekményt feltételez. Összefoglalt bűncselekmény esetében, amennyiben e részesi magatartás a törvényi egységet alkotó bűncselekménynek csak egyes részcselekményéhez vagy részcselekményeihez társul, de nem érinti a törvényi egységbe tartozó részcselekmények mindegyikét, a részes csak azokért a részcselekményekért felel, amelyhez a részesi magatartása kapcsolódott.
[37] Ez az elv fejeződik ki a legfőbb ügyészi indítványban pontosan idézett 3/2013. BJE II/6. pontjában is. Ezt az elvet követve pedig a részes cselekménye csak akkor minősülhet több emberen elkövetett emberölésnek, ha
[38] - a tettes alapcselekménye is több emberen elkövetett emberölés vagy annak kísérlete, és
[39] - a részesi magatartás legalább két, tettesként elkövetett emberöléshez (vagy annak kísérletéhez) társul.
[40] Ezzel szemben az indítvány alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú ítélet a váddal egyezően
[41] - a minősített emberölés bűntettében, mint alapcselekményben H. I. II. r. terhelt bűnösségét állapította meg tettesként,
[42] - P. T. I. r. terhelt bűnösségét pedig az ehhez kapcsolódó felbujtás miatt mondta ki.
[43] Az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését követően a másik ügyben történt vádemelésre pedig a jelen ügyben terheltként nem szereplő J. R. által tettesként elkövetett alapcselekmény (minősített emberölés) és P. T. I. r. terhelt által erre történt felbujtás miatt került sor.
[44] Az előbbiek folytán az eltérő tettesek által elkövetett emberölési alapcselekményekhez nyújtott két különböző felbujtói magatartás nem alkothat a korábbi Btk. 166. § (2) bekezdés f) pontja szerinti törvényi egységet; tehát e két felbujtói magatartás felbujtóként, több emberen elkövetett emberölés bűntetteként nem értékelhető. Így az I. r. terhelt esetében az összefoglalt bűncselekményi egységet alkotó bűncselekmény valamennyi részcselekményének egy eljárásban való elbírálásának követelménye nem jöhet szóba.
[45] Ennek következtében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének anyagi jogi alapjai hiányoztak.
[46] Nem állt fenn a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti, de - a másodfokú végzésben kifejtettek alapján - a Be. 376. § (1) bekezdésében írt hatályon kívül helyezési ok sem.
[47] Azonban ugyanígy nem volt helye a hatályon kívül helyezésnek az indokolási kötelezettség felülbírálatra való alkalmatlanságot eredményező megsértése címén [Be. 373. § (1) bek. III. pont a) alpont] sem.
[48] Mivel az ügyben nem volt egyesítési kényszer, és az ügyésztől, terhelttől vagy védőtől sem érkezett ilyen irányú indítvány, ezért az elsőfokú bíróságnak e kérdésben sem hivatalból, sem indítványra nem kellett határoznia. Így - figyelemmel a Be. 258. § (3) bekezdés f) pontjára is - e körben indokolási kötelezettség nem is terhelte; ekként annak teljesítését sem mulaszthatta el az elsőfokú bíróság.
[49] Ehhez képest eljárásjogilag is törvénysértő volt az elsőfokú ügydöntő határozatnak a nyilvános ülés kitűzését követően tanácsülésen, a Be. 360. § (3) bekezdésében írt kötelezettség megsértésével történt meghozatala.
[50] Helyesen utalt a legfőbb ügyészi indítvány arra is, hogy az I. r. terhelt másik ügyében folyamatban lévő nyomozás nem adhatott volna okot a jelen ügyben ekkor már az elsőfokú bíróság előtt folyamatban volt eljárás felfüggesztésére. A folyamatban lévő nyomozás már csak azért sem tekinthető a jelen ügy tárgyalásának folytatását akadályozó előzetes kérdésnek, mert annak mind a befejezési ideje, mind pedig eredménye, nevezetesen az, hogy a nyomozás egyáltalán vádemelést eredményez-e, mindig bizonytalan, így bizonytalan az is, lehet-e annak bármiféle kihatása a jelen ügyre nézve.
[51] Így az önmagában is bűncselekményt megvalósító magatartás miatti büntetőeljárás a másik eljárás eredményének bevárása nélkül is folytatható.
[52] Végezetül az egyesítés elmaradása - még ha az lehetséges és célszerű is lett volna - egyébként sem hatályon kívül helyezési ok.
[53] Ekként a Kúria a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy az ítélőtábla végzésének azon rendelkezése, amely az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította: törvénysértő.
[54] A Kúria a jelen eljárásában - a legfőbb ügyészi indítványban foglaltakkal egyezően - a Be. 436. §-ának első fordulata alapján csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott. A Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban ugyanis a támadott határozat megváltoztatására csak a Be. 437. §-ában meghatározott körben van törvényes lehetőség; a hatályon kívül helyező rendelkezés hatályon kívül helyezésére azonban a törvény nem ad módot. A törvényességnek megfelelő joghelyzet helyreállítására, miután időközben a megismételt eljárás első fokon nem jogerősen befejődött, objektív lehetőség sem lenne.
(Kúria, Bfv. III. 1.503/2015.)
BH 2016.3.53 Alaptalanul hivatkozik arra, hogy az emberölésnek csak az alapesetét követte el az a terhelt, aki a vele baráti viszonyban álló sértettel szemben súlyosan eladósodott és tartozása visszafizetésének hamis ígéretével őt a lakására csalja, és az oda előre elkészített, de a belépő szeme elől elrejtett baltával a megérkező sértettet nyomban több ízben fejbe sújtja, aki emiatt rövid időn belül meghal. Ez az emberölés előre kitervelten, továbbá - miután annak célja a kölcsöntartozás visszafizetésétől szabadulás - egyszersmind aljas indokból elkövetett, mert közvetetten anyagi haszonszerzésre irányul [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. a), c) pontja; 3/2013. BJE].
[1] A törvényszék a 2013. június 12-én meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. c) pont], ezért tizennyolc év fegyházra és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A kétirányú fellebbezések folytán a másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. október 30-án jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelt cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősítette, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést életfogytig tartó szabadságvesztésre súlyosította, azzal, hogy abból legkorábban huszonöt év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjaira alapított felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyben sérelmezte a terhelt terhére rótt élet elleni cselekmény előre kitervelten és aljas indokból történő törvénysértő minősítését, ami törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. Álláspontja szerint legfeljebb az emberölés alapesete a helyes minősítés, ezért a megtámadott határozat megváltoztatását és a büntetés lényeges enyhítését, határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabását és a feltételes szabadságra bocsátásról szóló rendelkezés meghozatalát indítványozta.
[4] Kifejtette, hogy a terhelt a sértett megérkezésének észlelése pillanatában az erkélyen lévő baltát a lakásba vitte, majd azt az ajtó mögött eldugta, ebből nem következik, hogy a terhelt az ölési cselekményt előre kitervelte. A sértett és a terhelt között régóta fennálló baráti-bizalmi viszony miatt a kutya megsimogatásához lehajoló sértettel szembeni támadás rögtönös, azonnali szándékát jól példázza az is, hogy a terhelt az elkövetés eszközét hirtelen ötlettől és elhatározástól vezérelve akkor vitte sietve a lakásba, amikor észlelte a sértett ház elé érkezését. A lépcsőház bejárati ajtajának becsukása és a terhelt szüleinek lakásához történő feljutás időszükséglete egy perc körül lehet, tehát a sértett megérkezése és a támadás között legfeljebb néhány perc telt el, amely eleve kétségessé teszi az előre kiterveltséget. Ilyen rövid idő alatt nem részletekbe menően, de még körvonalaiban sem lehet eltervezni az ölési cselekményt, még alternatív végrehajtási módok mellett sem. Álláspontja szerint a rögtönös és azonnali cselekvésbe átcsapó szándék mellett szól az is, hogy a terhelt a kis baltát az ajtó mögé rejtette, holott már ütésre emelt baltával is várhatta volna a sértettet, hiszen ez a meglepetés és váratlanság abszolút elsöprő erejével hatott volna.
[5] Vitatta a másodfokú bíróság érvelését a körben, hogy a terhelt eleve számolt azzal, hogy a sértett lehajol a kis termetű kutyát megsimogatni és ezt a testhelyzetét kihasználva méri rá a halálos ütéseket. Semmilyen adat nem merült fel arra, hogy a sértett állatok iránti szeretete olyan mértékű, hogy minden alkalommal lehajol megsimogatni a kutyát. Ezt a körülményt a terhelt nem ismerhette, reálisan ezzel nem is számolhatott.
[6] Végül a terheltnek az elkövetés utáni magatartása (a sértett holttestének három napig a gépkocsijának hátsó ülésén tartása) éppen azt mutatja, hogy elképzelése sem volt arról, hogy mit csináljon, ez pedig ugyancsak kétségessé teszi az előre kiterveltséget.
[7] Mindemellett vitatta, hogy a terhelt azért ölte meg a sértettet, hogy így szabaduljon a vele szembeni kölcsön miatt fennálló tartozás megfizetése alól. Ekként a cselekmény aljas indokból elkövetettnek minősítése is törvénysértő.
[8] A bizonyítási eljárásban nem merült fel egyetlen olyan adat sem, amely kétséget kizáróan alátámasztaná, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában a terhelt egyrészt valóban tartozott a sértettnek, másrészt, ha ez a tartozás mégis fennállt, akkor a vádbeli események napján azért került sor a találkozásra, hogy a terhelt törlessze az adósságát.
[9] A Legfőbb Ügyészség az írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben nem alaposnak ítélte, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[10] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány azon része, amely a terhelt és a sértett között fennálló tartozással, a tartozás törlesztésével összefüggő adatok hiányával, az ezzel kapcsolatban a tanúk által elmondottakkal és a megállapított tényből további tényre irányuló következtetésekkel kapcsolatos, valójában a bíróság mérlegelő tevékenységén keresztül a tényállás megalapozottságát és ezáltal a tényállást támadja, ezért az törvényben kizárt.
[11] Miként az a hivatkozás is, hogy a terhelt hirtelen ötlettől és elhatározástól vezérelve az elkövetés eszközét akkor vitte a lakásba sietve, amikor a sértettet észlelte.
[12] Az irányadó tényállás ilyen tényeket nem tartalmaz, ezért a felülvizsgálati indítvány lényegében a tényállás támadásán keresztül eltérő tényállás megállapítására irányul, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
[13] A felülvizsgálati indítványnak az emberölés törvénysértő minősítésével összefüggő része pedig nem alapos. Törvényes a cselekmények minősítése és a kiszabott büntetés is.
[14] A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges egyéb eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta.
[15] A Be. 423. § (1) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tényállás alapját képező bizonyítékok, illetve a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége sem vitatható. A Kúria a megállapított tényálláshoz kötve van. Ezért a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére, a jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására nem kerülhet sor.
[16] Ezért kizárt a felülvizsgálati indítvány azon része, mely azt vitatja, hogy a terhelt valóban tartozott-e a sértettnek.
[17] A tényállás támadásának tekintendő a bíróságok mérlegelési tevékenysége során tényekből további tényekre történő következtetésének vitatása is.
[18] Ebből következően a Kúria érdemben nem foglalkozhatott a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozásával, mely szerint nem lehet megállapítani, hogy a terhelt azért ölte meg a sértettet, hogy ily módon szabaduljon meg az adósságától.
[19] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.). A tényállás részét képezik azok a tények is, amelyeket a bíróság - ítéletszerkesztési hiba folytán - nem a történeti tényállásban, hanem az indokolás más részében rögzít (EBH 2013.02.B2).
[20] Így a Kúria a tényállás részének tekintette a visszafizetés hamis ígéretével, az adósság alóli szabadulással (tudati ténnyel) kapcsolatos megállapításokat, valamint a balta ajtó mögötti elrejtésével, a kutya megsimogatásával kapcsolatos sértetti szokásra vonatkozó, valamint a sértett kiszolgáltatott helyzetével összefüggő megállapításokat.
[21] A felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállás szerint a terheltnek játékszenvedélye miatt milliós nagyságrendű adósságai keletkeztek, több személynek, így 2010. év februárjára a sértettnek is tartozott kb. 200 000 forinttal, amelynek visszafizetésére nem volt lehetősége és arra reményt se látott.
[22] A terhelt és a sértett 2010. február 15. napjára megbeszéltek egy találkozót. Az is szóba került köztük, hogy a terhelt ekkor visszafizeti az adósságát a sértettnek.
[23] A sértett gépkocsijával a terhelt szüleinek a lakására ment, abban a hiszemben, hogy a terhelt visszafizeti az adósságát. A terhelt azonban nem látott lehetőséget erre.
[24] A terhelt a ház második emeletén lévő lakásból látta a sértett megérkezését. Az erkélyen tartott, 36 centiméter nyélhosszúságú, 10 centiméteres vágóélű, 4,5×2,5 centiméteres fokkal rendelkező kis baltát abból a célból és abból az okból vitte be a lakásba és helyezte az ajtó mögötti területre, hogy ezzel az eszközzel várja a beérkező sértettet. A terhelt és a sértett között régóta baráti kapcsolat állt fenn. Ez a baráti viszony azt is jelentette, hogy a sértett bízott a terheltben, bízott az ígéretében azzal kapcsolatosan, amiért az adott lakáson megjelent és ez a körülmény nyilvánvalóan kiszolgáltatottá tette őt. A lakásba belépve szokása szerint megsimogatta a kutyát. Lehajolt hozzá, és ezt a pillanatot használta ki a terhelt, hogy az általa odakészített, élet kioltására is alkalmas baltával több ütést mérjen a sértett fejére.
[25] Az ütés a jobb fül alatti tájékon a tarkót érte, a sértett bal oldalára dőlve a földre esett. A terhelt ezután még háromszor megütötte a baltával az előszoba padozatán fekvő sértett fejét, aki az elszenvedett sérülések következtében - koponyatető- és -alaptörés, továbbá a durva agyroncsolódás következtében kialakult légzési és vérkeringési elégtelenség miatt - meghalt. Halála a koponya- és agysérülést követően rövid időn - 5-10 percen - belül bekövetkezett.
[26] A Kúria nem találta alaposnak a felülvizsgálati indítvány előre kitervelten elkövetést támadó érvelését.
[27] A 3/2013. BJE határozat II/1. pontja szerint az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye. Az előre kiterveltség a szándékot méri, ennek mutatója a végrehajtás mikéntje, azonban nem a terv, tervezés hagyományos fogalmán van a hangsúly, a cselekvést a tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása. Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel.
[28] Az irányadó tényállás szerint a terhelt nem látott lehetőséget az adósság visszafizetésére, és ez így volt akkor is, amikor 2010. február 15. napjára a találkozót megbeszélték. Ebből következően - bár az ölés végleges formáját a terhelt később határozta el - így viszonylag hosszabb idő is rendelkezésére állt cselekménye végiggondolására.
[29] Az emberölés előre kitervelten elkövetése akkor is megállapítható, ha az ölés elhatározása és végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el, és a terhelt az ölési cselekmény valamennyi részletét nem tervezi meg előzetesen (BH 1995.197.). Az ölési cselekmény részleteinek az átgondolásához szükséges - hosszabb vagy rövidebb - idő tartamát ahhoz mérten indokolt vizsgálni, hogy a tettes az ölésnek milyen véghezviteli módját határozta el; az emberölés előre kiterveltségét a tervszerűség és céltudatosság jellemzi, amelynél a cselekmény előre átgondolása nem köthető meghatározott időtartamhoz (BH 1999.436).
[30] Előre kiterveltség esetén megvan az ölési alapszándék, ami eltökéltséggé válik, s ezzel összefüggésben a véghezvitel biztonsága, eredményessége is jelentőséget kap (EBH 2013.04.B7).
[31] Az irányadó tényállás alapján az előre kitervelten elkövetés megállapítása szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy a terhelt a sértettel azt beszélte meg, hogy az elkövetés napján - amikor a sértettel és a barátnőjével találkoznának - visszaadja a tartozását. A terhelt azonban nem látott reményt arra, hogy a sértett felé fennálló tartozását kiegyenlítse. Amikor a sértett a megbeszélt találkozó előtt telefonon felhívta a terheltet, a terhelt a tartozás visszafizetésének hamis ígéretével a szülei házába hívta a sértettet.
[32] E körben - a felülvizsgálati indítvánnyal ellentétben - nem annak van jelentősége, hogy a sértett hívta fel a terheltet, hanem annak, hogy a terhelt a visszafizetés hamis ígéretével a későbbi bűncselekmény helyszínére hívta a sértettet.
[33] Az előre kiterveltséget nem zárja ki a tervezés idejének a rövidsége, mivel annak időtartamát az elkövetés körülményei, az elkövetés módja határozza meg.
[34] A bűncselekmény előzménye, annak indítéka és célja, az elkövetés körülményei, az elkövetéshez használt eszköz, a támadott testtájék, a támadás ereje és az ütések száma, az első ütést követően a földön fekvő sértett további bántalmazása, az okozott sérülések, valamint a terheltnek az elkövetés után tanúsított magatartása egyértelműen arra utal, hogy a terhelt az ölési cselekményét egyenes szándékkal követte el.
[35] A terhelt, amikor a házhoz érkező sértettet észlelte, a tartozásra gondolva bevitte a lakásba a baltát és azt az ajtó mögött rejtette el. Az elrejtés értelemszerűen azt a célt szolgálta, hogy a sértett a baltát ne észlelhesse, valamint, hogy vele szemben a terhelt váratlanul tudjon fellépni. A terhelt a közeli barátság és a hamis ígéret okán tudta azt, hogy a lakásba belépő sértett vele szemben kiszolgáltatott helyzetben lesz. Nem csupán azt döntötte el, hogy a sértettet egy baltával megöli, hanem annak részleteit átgondolva határozta el, hogy a sértettet a lakásba belépve váratlanul támadja meg és ehhez a már korábban az ajtó mögé rejtett baltát fogja használni. Jelentősége van annak is - ami az azonnal kialakult, ún. "rögtönös" szándék ellen hat -, hogy a terhelt a balta elrejtését követően várta a sértettet. Mindezek egy megtervezett cselekményre utalnak, amelyet a terhelt elkövetés után kifejtett magatartása megerősít.
[36] A 3/2013. BJE határozat szempontjait az ügyre alkalmazva megállapítható, hogy a megkívánt feltételek a súlyosabb minősítés megállapításához hiánytalanul megvalósultak.
[37] Az irányadó tényállás szerint a terhelt azért ölte meg a sértettet, hogy a vele szemben fennálló adósságát ne kelljen visszafizetnie.
[38] A 3/2013. BJE határozat II/2. pontja szerint a közvetett anyagi előny elérése érdekében végrehajtott ölés aljas indokból vagy célból elkövetett. Ilyennek minősül a tartozás meg nem fizetése érdekében végrehajtott ölési cselekmény is.
[39] Az élet és testi épség védelméről szóló 3/2013. számú BJE határozat II/3. pontjában kifejtettek szerint az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen az erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó, valamint ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni. Az indok és cél szerinti megkülönböztetés a szándék fajtája szempontjából lényeges; az aljas indokból elkövetés - éppen úgy, mint a nyereségvágyból történő elkövetés - eshetőleges szándékkal is megvalósítható, a célzatos elkövetésnek azonban az egyenes szándék az előfeltétele.
[40] Az irányadó tényállás szerint a terhelt emberi élet kioltására alkalmas eszközzel (baltával), nagy erővel, összesen négy alkalommal sújtott életfontosságú szervre, a sértett fejére, aki a támadásra nem számított, az elkövetése előbb háttal, majd a további baltacsapásokkor már földre került helyzetben volt. Következésképpen a terheltnek előre kellett látnia cselekménye halálos következményét, és ezt kívánta is.
[41] Amennyiben az aljas cél megállapítható, az magában foglalja az indok aljasságát is, ennélfogva a minősítés kapcsán csupán az előbbi körülményre kell hivatkozni.
[42] A jelen ügyben az ölési cselekmény indoka és célja - bár azt nem vitásan az anyagiasság motiválta - a kölcsön visszafizetése alóli mentesülés volt. Önmagában a sértett megölése folytán a kölcsön felvevője - és vissza nem fizetője - közvetlen anyagi előnyt nem szerzett meg. Ez okból az élet elleni cselekmény helyes minősítése aljas indokból elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (2) bek. c) pont] (BH 2012.141).
[43] Az ítélőtábla a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül, törvényesen minősítette a terhelt cselekményét előre kitervelten és aljas indokból [Btk. 160. § (2) bek a) és c) pont] elkövetettként is.
[44] Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 737/2015.)
BH 2016.11.296 Társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletét valósítják meg azok, akik a sértettet hét napon át kisebb megszakításokkal, de kitartóan, szándék- és akarategységben ütlegelik, rugdalják, fojtogatják, majd lemeztelenített állapotában, vízzel leöntve, a halálos eredmény előidézésére alkalmas erejű áramütések elviselésére kényszerítik és ezáltal a sértett közvetett, majd közvetlen életveszélyes állapotát idézik elő [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont; Btk. 16. §].
[1] A megyei bíróság, mint fiatalkorúak bírósága a 2010. február 10. napján kihirdetett ítéletében a fiatalkorú I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) és (2) bek. d) pont]. Ezért őt 11 évi fegyházra és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetésbe beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött időt és rendelkezett a bűnügyi költség megfizetéséről.
[2] Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője jelentett be fellebbezést téves minősítés és enyhítés érdekében. A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2010. október 14. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az I. r. terhelttel szemben kiszabott főbüntetés tartamát 8 évi fegyházbüntetésre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] Az így jogerős, elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság által az I. r. terhelt tekintetében kiegészített és irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt 2005 júniusától a Fiatalkorúak Tököli Bv. Intézete 207. számú zárkájában volt elhelyezve. 2005. augusztus hó 24. napján került ugyanebbe a zárkába az időközben, 2007. december hó 16. napján más okból elhunyt H. Zs. Sz. sértett is.
[4] A sértett a körlet életébe beilleszkedni nem tudott, folyamatos öngyilkossági kísérletei voltak, melyet társai nehezen toleráltak. A nevelőkkel és a felügyelőkkel szemben csak látszólag volt tisztelettudó, a házirend szabályait nem tartotta kötelezőnek magára nézve. Közösségi rendezvényeken nem vett részt, kapcsolattartása rendezetlen volt.
[5] A sértett és a II. r. terhelt a közös tököli fogvatartásukat megelőzően a Fővárosi Bv. Intézetben már voltak közösen előzetes letartóztatásban, ahol a II. r. terhelt tudomást szerzett arról, hogy a sértett azért került büntetés-végrehajtási intézetbe, mert kirabolta, illetve bántalmazta az édesanyját. A sértett, amikor megtudta, hogy Tökölre fogják átszállítani, félni kezdett, mert hallomásból úgy értesült, hogy ott rosszak a körülmények és a bánásmód, emiatt már akkor is többször kísérelt meg öngyilkosságot. A sértettet 2005. július hó 18. napján szállították át Tökölre, ahol először a 205. számú zárkába került, majd 2007. július hó 25. napjától 2005. augusztus hó 15. napjáig az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, mivel a Tököli Bv. Intézetben is több alkalommal fenyegetőzött öngyilkossággal. A sértett a Tököli Bv. Intézetbe történő visszaszállításakor először 2005. augusztus hó 24. napjáig a 209. számú zárkába került elhelyezésre. A sértett, mivel megtudta, hogy ismerőse, a II. r. terhelt is ott van, akivel úgy gondolta, hogy jól meg fogják érteni egymást, át akart kerülni a 207. számú zárkába.
[6] A 207. számú zárkában lévő fogvatartottak a bekerülését követően megkérdezték a sértettet, hogy milyen bűncselekmény elkövetése miatt került előzetes letartóztatásba. A sértett ekkor más bűncselekményt nevezett meg ott-tartózkodása okaként, mint amit ténylegesen elkövetett, mire a II. r. terhelt közölte a többiekkel a sértett fogvatartásának valódi okát. A zárkában tartózkodók közül a három terhelt feldühödött, hogy a sértett az édesanyját bántalmazta, és hogy ezt nem mondta el nekik, emiatt rögtön megfenyegették, majd később, kb. 15.30 óra és 20 00 óra közötti időben több alkalommal körbeállták és egymást felváltva ököllel többször megütötték a fején, az arcán, a bordáin és a gyomrán, illetve a lábán megrugdosták a végig álló helyzetű sértettet. A bántalmazás közben a terheltek időnként hosszabb szüneteket tartottak, ezalatt engedték, hogy a sértett leüljön, majd felállították és folytatták az ütlegelését és rugdosását. Ugyanezen alkalommal, a bántalmazások során előbb a II. r. terhelt, majd a fiatalkorú III. r. terhelt arra utasította a sértettet, hogy egymás után gyorsan, kb. tízszer vegyen mély levegőt, majd az utolsó levegővételnél a II. r. terhelt a sértett mögé állt, mindkét ütőerét elszorította a nyakán, és csak akkor engedte el, amikor a sértett megszédült és hátradőlt. A fojtás következtében a nyakának elengedése után, de még az öntudatának teljes feltisztulása előtt a sértett teste rövid ideig rángatózni kezdett. Ezt követően, az előbbivel azonos módon a III. r. terhelt is elszorította a sértett nyaki ütőereit, aki előtt elsötétült minden, és részlegesen el is vesztette az eszméletét.
[7] Másnap, 2005. augusztus hó 25. napján, 12.00 óra körüli időben ebéd után a három terhelt az előző napival azonos módon körbeállva és ütlegelni kezdte a sértettet, szintén a fejére és a felső testére ütve, illetve a lábán rugdosva. A bántalmazás kb. két órán át tartott, fél-fél óránként szintén hosszabb, kb. 10-15 perces szünetekkel. A sértett, aki a bántalmazás miatt nagyon ideges lett, odament a szekrényéhez és kivett egy borotvapengét, hogy a WC-ben felvágja a karját, így próbálva meg a betegszobára kerülni, illetve a zárkából kikerülni. Az I. r. terhelt észrevette a sértett szándékát, utánament és elhúzta onnan. Ezután a II. r. terhelt felszólította a sértettet, hogy, vetkőzzön meztelenre. Mikor a sértett ezt megtette, a II. r. és a III. r. terhelt egy 5 literes vizes flakonból folyamatosan vizet locsolt a fejére kb. 20 percen keresztül. Közben a II. r. terhelt a zárkában lévő szekrényéből elővett 2 db kb. 40-50 cm hosszúságú alumínium vezetéket, aminek két vége le volt csupaszítva. Ezután levette a zárkában lévő WC helyiség villanykapcsolójának burkolatát, és a kapcsoló két sarkához tartva a cigarettáját a keletkező szikrával meggyújtotta azt. Ezt követően a III. r. terhelt a vezeték egyik végét odatartotta a kapcsolóhoz, majd ő és a II. r. terhelt felszólította a sértettet, hogy menjen a WC ajtó elé és fogja meg a vezeték másik végét, különben nagyon megverik.
[8] A ruhátlan, előzőleg lelocsolt, emiatt vizes testű sértett félve a veréstől odament, majd a kapcsoló közelében a WC helyiség sarkánál a nedves kövezetre állva, megfogta a vezetéket. Ezt követően a III. r. terhelt a vezeték végét hozzáérintette a kapcsoló 220/230 V-os feszültség alatt lévő fém érintkező részéhez. Az áramkör így bekövetkező záródása, majd a testén áthaladó áram miatt a sértett kb. 1 másodpercig rángatózott, majd elesett. A sértett földre kerülése után a II. r. terhelt is felszólította a sértettet, hogy álljon fel és fogja meg a vezetéket, amelynek a végét ekkor már ő tartotta a kapcsolóhoz. A sértett félelmében engedelmeskedett, és megint megfogta a vezetéket, melynek következtében, kb. 1 másodpercig ismét megrázta az áram, amitől megint a földre esett. A II. r. terhelt újbóli felszólítására, hogy harmadszor is fogja meg a vezetéket, a sértett már ellenkezett, erre a II. r. és a III. r. terhelt rugdosni kezdték a sértettet, az I. r. terhelt pedig egy törülközőt tekert a sértett karjára, hogy ne tudjon ellenállni, majd azzal odahúzta a sértettet, aki az ismételt kényszer hatására megfogta a vezetéket, emiatt szintén kb. 1 másodpercig rajta keresztül újból záródott az áramkör, amitől megint elesett. A negyedik felszólításra, hogy álljon fel, és ismételten fogja meg a vezetéket, a sértett segítségért kezdett kiabálni, mire a három terhelt együtt elkezdte rugdosni a sértettet. A kiabálást meghallotta a folyosón tartózkodó felügyelő, akinek a közeledésére a II. r. terhelt azt mondta a sértettnek, hogy menjen a WC-be, egyúttal átadott neki egy borotvapengét azzal, hogy vágja meg magát, azt a látszatot keltve a felügyelő előtt, mintha akkor kísérelt volna meg öngyilkosságot. A sértett a terheltektől és a további bántalmazástól tartva meg is vágta magát. Ezt követően a zárkában megjelent nevelő a sértettet elvitte az orvoshoz, aki 2005. október hó 4. napjáig betegszobán került elhelyezésre.
[9] A sértett a bántalmazás következtében a fején a fejtetőn, arcának baloldalán, orrán, a nyakának baloldalán, mindkét felkarján, jobb alkarján, jobb lábszárán, és a hátának a középső alsó területén zúzódásokat és bevérzéseket, a jobb alkarján, a bal lábszárán, a bal térd alatti területen, a jobb combon, és a jobb lábszár felső részén, és a térdnél felületes hámsérüléseket és karcolásokat szenvedett el. Az előbbieken kívül a bal csuklótájon metszett sebzés volt látható, amelyet a sértett saját magának okozott. Mivel az árammal rázatás előtt a sértettet vízzel lelocsolták, a sértetten nem volt nyoma áramütésre utaló elváltozásnak, áramjegynek.
[10] A sértett fentiek szerint szerzett sérüléseinek büntetőjogi gyógytartama együttesen sem haladta meg a 8 napot. A bántalmazások (ökölütések, illetve rugdosás) ereje a közepest nem haladta meg, amelyek következtében nem alakult ki sem közvetlen, sem közvetett életveszélyes állapot. A sértett a fojtogatások következtében közvetett, míg az árammal történő megrázatások alatt közvetlen életveszélyes állapotban volt.
[11] A bántalmazásokra figyelemmel a sértettnél súlyos egészségromlás vagy maradandó fogyatékosság, szövődménymentes gyógyulás esetén nem volt várható. Ugyanakkor nagyobb erő alkalmazása esetén a bántalmazások akár súlyosabb következményekkel is járhattak volna, mivel a fojtogatás reflexes szívmegállást okozva, halálhoz is vezethet. Az áramütés következtében szívritmuszavar, a vérben alvadás, napokig lappangó vérrög alakulhat ki. A villanykapcsoló két sarkán 220/230 V 50 Hz hálózati feszültség volt jelen. Az áramütés - különösen vizes test esetén, mivel a nedvesség jobban vezeti az áramot - halálos kimenetelű lehet, amely eredmény elmaradása pusztán a véletlenen múlt.
[12] A zárkában kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettnek a csoportosan, erőfölényben lévő terheltek kitartó,
2 napon keresztüli, folyamatos bántalmazása olyan testi, lelki gyötrelmet okozott, amely a fenti sérüléssel, az esetleges halállal szükségesen járó szenvedést, gyötrelmet lényegesen meghaladta.
[13] A jogerős ügydöntő határozatok (alapítélet) ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 351. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjaira hivatkozással a büntetés enyhítése érdekében.
[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával és a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A téves tényállás alapján téves jogi következtetést vont arra, hogy a terhelt az emberölés bűntettének kísérlete bűncselekményt követte el, így lényegesen enyhébb büntetést kellett volna kiszabni a terhelttel szemben.
[15] Az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványban kifogásait nem részletezte, így nem tért ki arra, hogy miben mutatható ki a tényállás hiányossága, mely megállapításai ellentétesek az iratok tartalmával, mely tényekből következtetett további tényekre helytelenül, s bűncselekménye miként minősülne helyesen.
[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[17] Álláspontja szerint az I. r. terhelt indítványában az indokolási kötelezettség megsértését kizárólag a tényállás megalapozottságának vitatásán keresztül állítja, a felhívott eljárási szabálysértés a jogszabályi hivatkozáson túl érdemi mulasztást nem jelöl meg, ezért ebben a körben kizárt a felülvizsgálat.
[18] Ugyanakkor a téves minősítést sérelmező részében szintén nem jelöl meg konkrét érveket, amellyel állítását alátámasztotta volna, ebben a körben indítványa megalapozatlan.
[19] Mindezekre figyelemmel a támadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
[20] A felülvizsgálati eljárásban kirendelt védő a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében az alapítélet indokolási kötelezettség elmulasztásának mint felülvizsgálat alapját képező oknak a megállapítását indítványozta. Álláspontja szerint az indokolási kötelezettség abban érhető tetten, hogy a jogerős határozat nem adta elégséges és meggyőző indokát annak, hogy miért állapította meg az I. r. terhelt felelősségét emberölés bűntettének kísérletében a sértett rá nézve terhelő vallomása visszavonását követően, s nem oldotta fel az N. L., G. I. és T. (F.) R. tanúk vallomása között fennálló lényeges ellentmondásokat.
[21] A Legfőbb Ügyészség indítványa alapos, a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.
[22] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, azaz nem nyitja meg a ténybeli sérelmezés lehetőségét.
[23] Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.] kötött. Tehát a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[24] A tényálláshoz kötöttség azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[25] Az indítvány valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását, ami felülvizsgálatban kizárt.
[26] A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontja alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a bíróság a bűnösség megállapítása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[27] A Kúria az 1. BKv véleménye C. pontjában a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III.a) és III.b) pontjához fűzött értelmezés 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha "nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését". A jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha "nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés". Ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat.
[28] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a - tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.; BH 2013.10.I.).
[29] A Kúria megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek. A történeti tényállás megállapításra került, a bizonyítékok mérlegelése megtörtént, miként a jogi értékelésre is sor került, az indokolás egésze pedig áttekinthető, s ezért a bíróságok döntése kontrollálható.
[30] Ebben a körben a felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[31] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[32] A fentiekben kifejtettek szerint megalapozott és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás részletesen tartalmazza, hogy a terheltek teljes szándék- és akarategységben, egymás cselekvőségének tudatában különböző módon és eszközökkel bántalmazták a sértettet. Cselekményét a felülvizsgálati indítványt előterjesztő terhelt társtettesként követte el, melyből következően nem kellett valamennyi tényállásszerű magatartás kifejtésében részt vennie. A terheltek az ellenállásra nem képes sértettet kitartóan, ismétlődő jelleggel először puszta kézzel bántalmazták, rugdosták, majd fojtogatták, végül az élet kioltására is alkalmas módon vízzel leöntve, a vizes padlón meztelenül álló sértettet 220 V-os feszültség alatt 50 herzes váltóárammal rázatták. A fojtás és az árammal rázatás ideje alatt a sértett közvetlen életveszélyes helyzetbe került, eszméletét elveszítette, teste rángatózott, tehát az élettani tünetek is nyilvánvalóvá tették, hogy a halálos eredmény a terhelti magatartásokkal okozati összefüggésben bekövetkezhet. Mindezzel a terheltek egyrészt az általános élettapasztalat alapján, az I. r. terhelt pedig az áramütés élettani hatását illetően speciális képzettsége folytán tisztában volt. Ennek ellenére az I. r. terhelt nem csak tétlen szemlélője volt a zárkában történteknek, hanem az árammal rázatás idején egy törölközőt tekerve a sértett karjára, azzal húzta oda a sértettet az elektromos vezetékhez, kényszerítve ezzel is, hogy megfogja azt. Ezzel pedig nem vitásan tényállásszerű magatartást fejtett ki. Mind a fojtás, mind az árammal rázatás külön-külön is alkalmas magatartás volt az emberi élet kioltására, a halálos eredmény a terheltek magatartásán kívül álló okból, a véletlenek együtthatása folytán nem következett be.
[33] A támadott határozatok részletesen, ellentmondásoktól mentesen tartalmazzák mindazokat az indokokat, amelyek alapján az eljárt bíróságok az irányadó tényállásból az I. r. terhelt bűnösségére vontak következtetést, továbbá részletesen számot adtak arról is, hogy a megállapított tényekből mely bűncselekmény, s annak mely minősített esete állapítható meg. Mind az első- mind a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a sértett két napon át az átlagost lényegesen meghaladó szenvedéssel járó bántalmazásnak volt kitéve, testi és lelki fájdalmat szenvedett el, így az emberölés bűntettének kísérletét különösen kegyetlenséggel követték el a terheltek. Ezzel pedig a Kúria is maradéktalanul egyetértett. Ekként az eljárt bíróságok nem sértettek törvényt a cselekmény jogi minősítése során.
[34] A régi Btk. 166. § (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő bűncselekményt elkövetőjét a törvény tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A fiatalkorú I. r. terhelt esetében a Btk. 110. § (2) bekezdés a) pontja alapján 15 évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Ebből következően a kiszabott büntetés neme és mértéke sem törvénysértő.
[35] A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog - minősítésen túli - szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[36] A Be. 423. § (4) bekezdése alapján a Kúria a megtámadott határozatot - az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[37] Felülvizsgálat keretében önmagában a büntetés törvényességének kérdésében viszont csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntető anyagi jog valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
[38] A Kúria - a hatályos Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben - a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II.367/2015.)
BH 2015.6.146 Nem gondatlanságból, hanem eshetőleges szándékkal követ el emberölést az, aki az idős sértett elhallgattatására irányuló egyenes szándékkal a sértett kezét és lábát összekötözi, szájába zsebkendőt töm, a száját még egy másik kendővel is beköti, és ennek következtében a sértett megfullad [1978. évi IV. tv. 13. §, 14. §, 166. § (1) és (2) bek. b) pont, 166. § (4) bek.].
[1] Az F. Bíróság a 2008. június 18. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. b) pont], 3 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (4) bek. b) pont], társtettesként elkövetett rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. a), c) pont], 13 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében [korábbi Btk. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont I., III. ford.], 4 rendbeli társtettesként - 1 esetben folytatólagosan, 1 esetben kísérletként - elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 313/C. § (1) bek. b) pont, (2) bek. a) és b) pont, (3) bek. b) pont], 2 rendbeli testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) bek., (2) bek., (4) bek. I. ford.], 2 rendbeli lopás bűntettében [korábbi Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. a), c), d) pont, (4) bek. b)1. pont], 5 rendbeli társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségében [korábbi Btk. 277. § (1) bek.] és 14 rendbeli - 11 esetben társtettesként elkövetett - személyi szabadság megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 175. § (1) bek.].
[2] Ezért az I. r. terheltet - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábban 32 év utáni lehetőségéről, egy korábban kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.
[3] A védelmi fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2009. március 25. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta az elsőfokú ítéletet.
[4] Az élet elleni bűncselekmény minősítésére és a kiszabott büntetésre nézve helybenhagyta.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontját megjelölve, az emberölés bűntetteként minősítés folytán törvénysértő életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés miatt, gondatlanságból elkövetett emberölés vétségeként minősítés és határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében.
[6] Az I. r. terhelt indokai szerint
[7] - az adott cselekménye gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének és azzal bűnhalmazatban rablás bűntettének minősül,
[8] - ő úgy és azzal megegyező szándékkal járt el, mint egyébként az idős, védekezésre képtelen sértettek sérelmére elkövetett rablássorozat során, amikor több esetben megkötözték a sértettet, hogy minél később jusson az elkövetés a hatóság tudomására,
[9] - az adott esetben is az volt a szándéka, hogy a sértett mozgásának korlátozásával és a kendőnek a szájába tömésével megakadályozza, hogy távozásuk után a többlakásos házban azonnal segítséget tudjon hívni,
[10] - nem számolt a sértett halálának bekövetkeztével, mert a sértett orrnyílása szabadon maradt, az pedig köztudomású, hogy a légzés főként az orron át történik, és "talán tudat alatt kötöttem a két kendőt össze, pont azért, nehogy véletlenül a sértett a gombócot lenyelje",
[11] A törvénysértő minősítés folytán a büntetése is törvénysértő.
[12] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak látta.
[13] Maradéktalanul egyetértett az alapügyben eljárt bíróságok jogi értékelésével: helyes következtetést vontak az I. r. terhelt eshetőleges ölési szándékára, mivel a sértett szájának kendővel való betömése miatt reálisan számolnia kellett a légutak elzáródásával, azonban ebbe a következménybe belenyugodott.
[14] Az I. r. terhelt - felülvizsgálati eljárásban kirendelt - védője az észrevételében akként érvelt, hogy a több esetben azonos vagy hasonló módszerrel elkövetés és a légutak részleges elzárása nem feltétlenül alakítja ki a halálos eredmény képzetét.
[15] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[16] A Kúria előrebocsátja, hogy osztotta az alapügyben eljárt bíróságok és a Legfőbb Ügyészség álláspontját a minősítés kérdésében.
[17] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[18] Az I. r. terhelt ezen felülvizsgálati okba illeszkedően sérelmezte az eshetőleges ölési szándékának a megállapítását.
[19] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, azaz nem nyitja meg a ténybeli sérelmezés lehetőségét.
[20] A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás a következő tényeket tartalmazza:
[21] - 2003 nyarán a VII. r. terhelt megbízásából a II. és III. r. terhelt ismeretlen társukkal magukat az elektromos művek dolgozóinak kiadva már jártak a sértett lakásán, ahonnan különböző értéktárgyakat loptak el,
[22] - 2003 végén a II. r. terhelt felvetette az I. és II. r. terhelteknek, hogy az idős, egyedül élő 78 éves sértett lakásán még sok érték maradt, ezért oda vissza kellene menni,
[23] - a terheltek az eredeti terv szerint rablásra készültek,
[24] - 2004. január 5-én délelőtt a III. r. terhelt gépkocsival a helyszínre szállította az I. és II. r. terheltet,
[25] - a postásnak öltözött I. r. terhelt becsöngetett a sértett I. emeleti lakásába, miközben az álarcot és kesztyűt viselő II. r. terhelt az ajtó mellett meghúzódott,
[26] - az I. r. terhelt közölte a sértettel, hogy csomagja érkezett, majd a II. r. terhelt megragadta az ajtót nyitó sértett karjait, a lakásba tolta, a padlóra fektette, nyakánál fogva a földre nyomta, karjait leszorította, miközben az I. r. terhelt a magával vitt fáslival a sértettet a bokáinál és kezeit a háta mögött megkötözte, a szájába egy hat centiméter átmérőjű gömbbé gyűrt selyemkendőt tömött és azt egy másik kendővel szorosan átkötötte, amit a sértett tarkóján csomózott össze,
[27] - a sértett szájába tömött kendő a légutakat elzárta, a sértett legfeljebb öt percen belül megfulladt,
[28] - ezután az I. r. és II. r. terhelt a lakást átkutatták, a helyszínen talált bőröndbe csomagoltak közel kétmillió forint értékű különféle ingóságot, és elhagyták a sértetti lakást.
[29] Az elsőfokú bíróság továbbá - a tényállás indokolásából kitűnően - azt is tényként állapította meg, hogy az I. és II. r. terhelt a sértetti lakásban legalább 30 percig tartózkodott.
[30] Az elsőfokú bíróság a jogi értékelés körében kifejtette, hogy "alapfokú iskolai végzettséggel és a mindennapi élethez szükséges ismeretekkel rendelkező személyek is tudják, hogy a száj betömése - különösen olyan módon, ahogy azt a vádlottak tették - a légutak elzáródását okozhatja, mely halálhoz vezet", továbbá "(a) terheltek magatartásuk lehetséges következményeit intellektuális oldalon előre látták, amihez emocionálisan közömbösen viszonyultak, azaz abba belenyugodtak. Az emberölést tehát eshetőleges szándékkal valósították meg."
[31] A másodfokú bíróság is közismertnek tekintette, hogy a légutak tartós elzárása fulladáshoz vezethet, s ha olyan helyzetet teremtenek, amelyben a sértett fizikailag képtelen az elzárást okozó anyag eltávolítására, ez fokozottan igaz.
[32] A Kúria - miként a Legfőbb Ügyészség is - helytállónak értékelte az alapügyben eljárt bíróságok cselekményre vonatkozó minősítését.
[33] A korábbi Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerint emberölést követ el, aki mást megöl.
[34] Az emberölés bűntettének törvényi tényállása nem tartalmaz elkövetési magatartást, ekként ún. nyitott tényállás meghatározásával biztosítja az emberi élet messzemenő védelmét.
[35] A Kúria megerősíti, hogy a legalább hat centiméter átmérőjű gömbbé gyűrt selyemkendőnek - a bokáinál, és kezeinél a háta mögött megkötözött - sértett szájába tömése és annak egy másik kendővel szoros átkötése miatt köztudomás alapján szükségszerűen fel kellett merülnie az I. r. terhelt tudatában, hogy a magára hagyott sértett légutainak elzáródásával életét veszítheti.
[36] Az I. r. terhelt nem csupán a kendőt tömte a sértett szájába, hanem egy másik kendő szoros átkötésével is bebiztosította, hogy a sértett netán - a keze nem lévén szabad, kifújással, kiköpéssel vagy nyelvvel kilökéssel - megszabadulhasson a szájába tömött kendőtől.
[37] Az orrnyílás szabadon hagyásának pedig a sértett halála bekövetkezésében nincs semmiféle kihatása, ugyanis ha maga a szájba tömött gömbbé gyűrt kendő elzárja a légutakat, akkor nemcsak a szájon, hanem értelemszerűen az orron át történő légzés lehetősége is megszűnik.
[38] A sértett szájának betömése önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy az elkövető a sértett életére tör (rablás került megállapításra a BH 2005.128.I. szám alatt közreadott jogesetben), ám a sértett kezének és lábának összekötése, a szájának szoros átkötése és fejére zsák húzása, a zsák nyakhoz erősítése (BH 1999.488.); a sértett kezének és lábának összekötése, a szájának leragasztása alapja lehet az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölésnek, mert a levegőnyílások részleges elzáródásához társuló fulladás következtében a sértett meghalhat (EBH 2002.732.).
[39] A bordatörést is szenvedő sértett a cselekménysor elején és legfeljebb öt percen belül fulladás folytán meghalt. A terheltek azonban a sértettet a sorsára hagyva kutatták át a sértetti lakást és vették magukhoz a sértett értékeit, úgy, hogy a lakásban legalább fél óráig időztek.
[40] Mindezekre figyelemmel az I. r. terhelt előre látta a magatartásának lehetséges következményét, s abba belenyugodott (korábbi Btk. 13. § 2. ford.). Az I. r. terhelt közömbösséget tanúsított aziránt, hogy a sértett életben marad, avagy életét veszíti.
[41] A minősítés törvényes voltára tekintettel a büntetés kérdése nem vizsgálható.
[42] Ezért a Kúria - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben eljárva - az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.219/2014.)