Kábítószer kereskedelem

I. 1. A kábítószerek és kábító hatású anyagok fogyasztásából eredő bódult állapotok olyan, a szokványos részegséghez hasonló állapotok, amelyek a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 18. §-a értelmében nem zárják ki, illetve nem korlátozzák az elkövető büntetőjogi felelősségét.

2. A kábítószer sajátos hatása, az ún. kábítószer-függőség csak akkor vezethet az elkövető beszámítási képességének korlátozására vagy kizárására (Btk. 17. §), ha betegség szintjét elérő személyiségzavart, illetve elmebetegséget vagy szellemi leépülést okoz.

3. A kábítószerhez való hozzájutás hiányában jelentkező megvonásos tünetek, amennyiben elérik az elmebetegség szintjét, kizárhatják vagy korlátozhatják az elkövető beszámítási képességét.

II. 1. A kábítószer fogyasztása alatt értendő az elkövető (a fogyasztó, kábítószer-használó) minden olyan magatartása, aminek közvetlen következménye, hogy a kábítószer a szervezetébe jut.

A kábítószer fogyasztója a kábítószer birtoklásának bűncselekményét akkor is elköveti, ha nem maga termesztette, állította elő vagy tartotta a kábítószert, hanem mástól, a saját használatára szerezte meg.

2. A kábítószer "termesztése" olyan növény termesztését jelenti, amely, illetve amelynek a részei szerepelnek a kábítószerek jegyzékén, és jelentősebb feldolgozás nélkül kábítószerként felhasználhatók.

3. A kábítószer előállításának olyan műveletek tekinthetők, amelyek közvetlen eredménye a kábítószer.

4. Kábítószert kínál, aki mást kábítószer átvételére eredménytelenül felhív; kábítószert átad, aki azt más személy birtokába adja.

5. a) Kábítószert forgalomba hoz az, aki azt - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen - több személy részére juttatja.

b) Kábítószerrel kereskedik, aki haszonszerzésre törekedve közreműködik a kábítószer forgalmazásában.

III. A Btk. 180. §-a szerinti büntethetőséget megszüntető ok nem alkalmazható annak a javára, aki a kábítószert más részére is termeszti stb., azt másnak kínálja vagy átadja, illetve azt forgalomba hozza, azzal kereskedik.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2007. év március hó 9., április hó 11. és május hó 21. napján tartott nyilvános ülésen - a legfőbb ügyész helyettesének és a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa tárgyában - meghozta a következő

jogegységi határozatot:

I. Kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor természetes egységet csak az azonos törvényi tényállásba ütköző magatartások képeznek.

E bűncselekmény tekintetében nem azonos, hanem külön-külön törvényi tényállás: a Büntető Törvénykönyv 282. §-a, 282/A. §-a, 282/B. § (1) bekezdése, 282/B. § (2) bekezdése, 282/C. § (1) bekezdése, 282/C. § (2) bekezdése.

A kábítószer mennyiségek tiszta hatóanyagának összeszámítására csak e hat tényállás szerinti elkövetéseken belül van lehetőség.

Az említett hat tényállás elkövetéseinek találkozásakor és azok egy eljárásban történő elbírálásakor bűnhalmazat valósul meg, ezért ezekben az esetekben nincs helye a kábítószerek tiszta hatóanyag-mennyiségei összeszámításának.

II. A megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés megvalósulásának és befejezettségének megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a megszerzett kábítószer-mennyiségeknek később mi lett a sorsa.

III. A forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés kísérletének megállapíthatóságához - a BK. 155. számú állásfoglalás II/5/a) részében kifejtettekre is figyelemmel - a BH 2002/299. számú eseti döntés tartalmaz iránymutató szempontokat a gyakorlat számára e bűncselekmények befejezettségének és kísérletének elhatárolását illetően is.

IV. A kereskedéssel elkövetés tényállásszerűségének értelmezéséhez - megőrizve a BK. 155. számú állásfoglalás II/5/b) pontjának elvi tartalmát - a BH 1999/101. számú eseti döntés ad iránymutató szempontokat.

Ezekben elvi éllel kifejtettek szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások. Adás-vételek által valósulnak meg, haszonszerzésre irányulnak és magukba foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény.

A kereskedéssel elkövetési fordulatnak - eltérően a forgalomba hozataltól - a kísérleti stádiuma általában kizárt.

Az oktatási feladatok ellátására rendelt épület fogalma nem szűkíthető le kizárólagosan a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény hatálya alá tartozó közoktatási intézményekre, hanem a campus (egyetem zárt területe és a hozzá tartozó épületek) mint felsőoktatási intézmény teljes területe annak minősül [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont; 2011. évi CCIV. tv. 2. § (1) bek., 8. § (7) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kereskedéssel, oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, annak közvetlen közelében elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont], ezért őt két év börtön végrehajtási fokozatú, három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét, továbbá vele szemben 136 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. március 7. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt cselekményét a Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulata szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette, a pártfogó felügyelet elrendelését mellőzte és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések pontosításával az elsőbírói határozatot egyebekben helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege szerint a terhelt 2015. év elején elhatározta, hogy saját fogyasztásra és értékesítésre kábítószert szerez meg, és 2015 márciusától ismeretlen személytől azt beszerezve az Ny.-i Egyetem területén lévő S. Hotel közvetlen közelében - az előtte lévő parkolóban, a sörözőben, az I. elnevezésű szórakozóhelyen és a botanikus kertnél - 44 alkalommal kilenc személynek értékesített kannabiszt alkalmanként 3-4 ezer forint/gramm áron. A terhelt 2017. február hónap végén kábítószert tartott tartózkodási helyén, az Ny.-i Egyetem S. Hotel egyik szobájában azzal a szándékkal, hogy különböző személyeknek értékesítse; 2017. március 10. napját megelőzően, pontosan már meg nem határozható időben maga is fogyasztott kannabiszt, kokaint vagy hasist. A terhelt által értékesített és tőle lefoglalt kábítószer összhatóanyag-tartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát.

[4] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a törvény ugyan nem határozza meg, milyen távolságot ölel fel a "közvetlen közelében" meghatározás, azonban tekintve azt, hogy az I. kávézó az S. Hotellel szemben helyezkedik el az úttest túloldalán, tehát gyakorlatilag pár méterre a szállótól, a minősített eset megállapítható.

[5] A törvényszék a másodfokú ítélet indokolásában rögzítette, hogy a terhelt kábítószert értékesített az Ny.-i Egyetem környékén és közvetlen közelében, ám akként foglalt állást, hogy ez a tény nem alapozza meg a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti minősítést. A törvényszék álláspontja szerint a jogalkotó célja az volt, hogy jogharmonizáció keretében átvegye azokat az uniós jogszabályokat, amelyek alapvetően a 18. életévüket be nem töltött gyermekek védelmét szolgálják; a büntetőtörvényben szereplő oktatási intézmény fogalma nem azonos a hétköznapi értelemben vett oktatási intézmény fogalmával, mert ellenkező esetben minden olyan intézmény, ahol oktatás - akár kizárólag felnőttképzés - folyik, e fogalom alá tartozna. A törvényszék az oktatási intézmény fogalmát a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 7. § (1) bekezdése, illetőleg a korábban hatályban volt közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2. § (1) bekezdése és 37. § (1) bekezdése szerinti meghatározásra korlátozta.

[6] A törvényszék további indokai között szerepelt, miszerint a tényállásban nevesített fogyasztók valamennyien betöltötték 18. életévüket, és a törvényszék álláspontja szerint a minősített eset bevezetése a 18. életévüket be nem töltött személyek erkölcsi, testi fejlődésének védelmét hivatott szolgálni, azaz a jogalkotó tényleges célja az volt, hogy azokban az intézményekben, ahol gyermekek tanulnak, megfordulhatnak, ne jussanak kábítószerhez.

[7] A törvényszék másodfokú jogerős ítélete ellen a megyei főügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt okból a terhelt terhére, anyagi jogszabály megsértése és ezzel összefüggésben törvénysértően enyhe büntetés kiszabása miatt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[8] Indokai szerint a törvényszék fenti - a cselekmény minősítése körében tett - jogi okfejtése téves jogszabály-értelmezésen alapul, így a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette a terhelt cselekményét kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetének, ebből következően a terhelttel szemben törvénysértően enyhe büntetés kiszabására került sor.

[9] A főügyészség szerint a kábítószer-kereskedelem Btk. 177. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban szabályozott súlyosabban minősülő esetei elemzésével megállapítható, hogy a jogalkotói szándék nem szűkíthető le a 18. év alatti fiatalkorúak, illetőleg a gyermekek védelmére, mert egyrészt ezen bekezdés a) pontja szabályozza a 18. életévét be nem töltött személynek történő kábítószer kínálását, átadását, illetőleg a b) pont az ilyen személy felhasználását a kábítószer forgalomba hozatala vagy azzal való kereskedés során, majd a c) pont külön nevesíti az oktatási, köznevelési, gyermekjóléti, vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében való kábítószer kínálását, átadását, annak forgalomba hozatalát vagy azzal való kereskedést.

[10] Kifejtette: a törvényszék által is hivatkozott nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 7. § (1) bekezdése értelmében köznevelési intézménynek minősül az óvoda, az általános iskola, a gimnázium, szakgimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola, így amennyiben a jogalkotó kizárólag a 18. év alatti - tehát általános iskolás vagy középiskolás korú, vagy még fiatalabb - gyermekek védelmét tartotta volna szem előtt, akkor a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pontjában az oktatási feladatok ellátására rendelt épület megjelölésnek semmilyen tényleges jogi tartalma nem lenne, hiszen a köznevelési intézmények lefedik azt a védelmi kört, melyet a törvényszék tulajdonított a jogszabálynak.

[11] A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felsőoktatási intézmény az e törvényben meghatározottak szerint - az oktatás, a tudományos kutatás, a művészeti alkotótevékenység mint alaptevékenység folytatására - létesített szervezet.

[12] A főügyészség álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezések köznapi, illetve nyelvtani, logikai és jogdogmatikai értelmezése alapján sem vitatható, hogy az egyetem mint felsőoktatási intézmény oktatási feladatokat lát el, így annak épületei - beleértve az egyetemi campus területén lévő kollégiumokat, diákszállókat is - oktatási feladatok ellátására rendelt épületnek minősülnek.

[13] Hivatkozott az ítélőtábla egy másodfokú ítéletére, melyben rögzítette, hogy nem fogadható el az a védelmi hivatkozás, mely szerint a súlyosabb minősítés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha 18. életévét be nem töltött személyek képzésére, elhelyezésére rendelt épület közvetlen közelében követik el a bűncselekményt, ugyanis ezen értelmezést éppen az zárja ki, hogy a jogalkotó külön szabályozta a Btk. 177. § (1) bekezdés a) pontjában azt az esetet, amikor a 18. életévét betöltött személy 18. életévét be nem töltött személynek kábítószert kínál vagy átad.

[14] Erre tekintettel, álláspontja szerint a tényállásban leírt cselekmény helyes minősítése a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpont II. fordulatában írt kereskedéssel, oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette, melynek törvényi büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, míg az irányadó középmérték a Btk. 80. § (2) bekezdése alapján 7 év 6 hónap szabadságvesztésnek felel meg.

[15] A főügyészség szerint a kiszabott büntetés törvénysértő voltát támasztja alá a másodfokú ítélet indokolása is, mely szerint a törvényszék az általa alkalmazott enyhébb minősítésre is figyelemmel nem tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság által - egyébként a helyes jogi minősítés mellett - kiszabott büntetés ügyészi fellebbezés szerinti súlyosítását.

[16] Hivatkozott arra, miszerint a Kúria következetes gyakorlata szerint önmagában az a tény, hogy a kiszabott büntetés a helyes minősítés megállapítása esetén is elvileg [az adott esetben a Btk. 82. § (2) bekezdés b) pontjában írt enyhítési lehetőség maximális kihasználásával] kiszabható lenne, nem teszi kizárttá a felülvizsgálatot (BH 2011.97., 2014.174., 2017.359.).

[17] A kifejtettek alapján indítványozta a törvényszék másodfokú ítéletének megváltoztatását, a terhelt cselekményének kábítószer-kereskedelem bűntetteként [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont II. ford.] való minősítését, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges felemelését, annak végrehajtási fokozatának fegyházban való meghatározását, a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztő rendelkezés mellőzését, valamint a főbüntetéshez igazodó tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását.

[18] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt, annak indokaival egyetértve, fenntartotta.

[19] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (2) bekezdés a) pontja alapján a védő indítványára nyilvános ülést tűzött ki, melyen a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt változatlanul fenntartotta, és indítványozta a megtámadott határozat felülvizsgálati indítvány szerinti megváltoztatását.

[20] A terhelt meghatalmazott védője felszólalásában kifejtette, miszerint álláspontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak. A bíróság a kétévi szabadságvesztést egyéniesítve, a személyi körülményekre is kiterjedő széles körű bizonyítás felvétele után szabta ki, amely nem törvénysértő, az enyhe büntetés nem jelent törvénysértést. Az első fokon eljárt ügyészség sem hivatkozott törvénysértő büntetésre. Az ügyészség által hivatkozott ítélőtáblai határozat megállapította, hogy a campus az oktatási intézmény része. Az ny.-i campus ezzel szemben egy szálloda, ott bárki megszállhat. Be van kamerázva az egyetem külső homlokzata, védence ezért nem is akart az egyetem környezetében árusítani. Függő volt, de ez már megszűnt, változtatott az életmódján. Az elsőfokú bíróság megismerte a terhelt személyiségét, ezért szabott ki ilyen büntetést. Időközben elvégezte az egyetemet, prevenciós előadásokat tart, köszönőleveleket kapott az intézményektől. Egyetértett a másodfokú bíróság érvelésével, miszerint jogharmonizáció során vettük át a szabályozást. Véleménye szerint nem az egyetemistákat fertőzik meg a terjesztők, hanem már a közoktatásban megjelennek, ezért a jogalkotó nem az egyetemre gondolt, nem a felnőttet kell megvédeni az oktatási intézményben. Dokumentumokat csatolt, amik a büntetéskiszabás helyességét igazolják. Összességében azt indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék határozatát hatályában tartsa fenn.

[21] A terhelt az utolsó szó jogán a személyi körülményeiről nyilatkozott. Előadta, hogy befejezte az egyetemi közgazdász tanulmányait, gazdaság és menedzsment szakon végzett. Jelenleg M.-en egy kft.-nél dolgozik más munkakörben. Élete megváltozott, kábítószerfüggő volt, ez megszűnt, próbál másokat is ösztönözni.

[22] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[23] A Be. 649. § (5) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatot - a (6) bekezdés szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[24] Az elsőfokú bíróság által alkalmazott, és a felülvizsgálati indítvány szerint törvényes minősítés szerinti bűncselekményt [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont] az a tizennyolcadik életévét betöltött személy követi el, aki oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében kábítószert forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik. E minősített eset büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[25] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a terhelt azon magatartását, miszerint a tényállásban rögzített időszakban különböző személyeknek többször értékesített kábítószernek minősülő anyagot. Tartalmazza a tényállás azt is, hogy e cselekményeket az Ny.-i Egyetem S. Hotel területén, illetve az annak közvetlen közelében lévő I. és III. F. szórakozóhelyeken, valamint az S. Hotel előtti parkolóban vitte végbe.

[26] Az indítvány lényegében azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében a minősített esetet nem, csupán a kábítószer-kereskedelem bűntettének alapesetét állapította meg.

[27] A másodfokú bíróság álláspontjának központi eleme a jogalkotás uniós jogharmonizációra való törekvése, "ami alapvetően a gyermekek, vagyis a 18. év alatti gyermekek védelmét szolgálja".

[28] A Btk. 176-177. §-ához írott indokolás szerint "A törvény 176-177. §-a az alábbi nemzetközi egyezményeknek és uniós jogi aktusnak való megfelelést biztosítja:

- az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény (a továbbiakban: Egységes Kábítószer Egyezmény),

- az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Pszichotróp Egyezmény),

- az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény (a továbbiakban: ENSZ Kábítószer-Egyezmény),

- az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény),

- a 2001. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény (a továbbiakban: 182. számú ILO Egyezmény),

- a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2004/757/IB kerethatározat (a továbbiakban: 2004/757/IB kerethatározat)."

[29] Az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény büntető rendelkezései (36. cikk) ehhez képest nem foglalkoznak a gyermekekkel kapcsolatos visszaélésekkel.

[30] Az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény büntető rendelkezései (22. cikk) szintén nem foglalkoznak a gyermekekkel kapcsolatos visszaélésekkel.

[31] Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 33. cikke szerint az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést, ide értve a törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelésügyi intézkedéseket, arra, hogy megvédjék a gyermekeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezményekben meghatározott kábító- és pszichotróp szerek tiltott fogyasztásától, és hogy megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott előállításában és kereskedelmében való felhasználását.

[32] Az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény (ENSZ Egyezmény) 3. cikk (Bűncselekmények és büntetések) 5. bekezdés g) pontja szerint a Felek biztosítják, hogy hatáskörrel rendelkező bíróságaik és más illetékes hatóságaik figyelembe vehessék azokat a ténybeli körülményeket, amelyek az e cikk 1. bekezdése szerinti bűncselekmények elkövetését különösen súlyossá teszik, úgymint: g) az a tény, hogy a bűncselekményt büntetés-végrehajtási intézetben, oktatási intézményben vagy szociális szolgáltatásokat nyújtó központban, illetőleg ezek közvetlen közelében követték el, vagy más olyan helyen, amelyet iskolás gyermekek vagy tanulók látogatnak tanulási, sport- vagy társadalmi tevékenység céljából.

[33] Az egyezmény eredeti angol szövege a következő: "The fact that the offence is committed in a penal institution or in an educational institution or social service facility or in their immediate vicinity or in other places to which school children and students resort for educational, sports and social activities;".

[34] Az ENSZ Egyezmény kommentárja (Commentary on the United Nations Convention againt Illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances, 1988, Done at Vienna 20 December 1988, United Nations, New York, 1998, Unites Nations Publications Sales No.E.98.XI.5. ISBN 92-1-148106-6) a 3.122. pont alatt magyarázza a 3. cikk 5. alparagrafus (bekezdés, pont) g) pontja alá felvett rendelkezést a következők szerint: "The other concern is a wish to give the maxizm possibile protection to children and other groups especially at risk. For that reason, the subparagraph will be properly invoked when the circumstances are such that children, students or person attending a social service facility are likely to become involved."

[35] Nyers magyar fordítása az alábbi: "A másik az a kívánság, hogy maximális védelmet nyújtsanak a különösen veszélyeztetett gyermekek és más csoportok számára. Ezért az albekezdés alkalmazására akkor kerül sor, ha a körülmények olyanok, hogy gyermekek, hallgatók vagy szociális szolgáltató intézményben részt vevő személyek valószínűleg bekapcsolódnak (a kábítószer-visszaélésbe)."

[36] A "student" szó jelentése magyarul: "1. (egyetemi/főiskolai) hallgató, főiskolás, egyetemista" [Országh László (főszerk.) Angol-magyar Kéziszótár, 11. kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989]; "1. (GB) főiskolás, egyetemista, 2. (US) diák, iskolai tanuló, főiskolás, egyetemista" (Thompson's Dictionary for hungarian learners of english, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1991).

[37] A 2001. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény 2. cikke szerint az egyezmény alkalmazásában a "gyermek" fogalma alatt valamennyi 18 év alatti személy értendő, a 3. cikk c) pontja alapján a "gyermekmunka legrosszabb formái kifejezés" magában foglalja egy gyermek illegális tevékenységre, különösen a vonatkozó nemzetközi szerződések szerint meghatározott kábítószerek előállítására és az azokkal való üzérkedésre történő használatát, vásárlását és felajánlását.

[38] A tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2004/757/IB kerethatározat nem tartalmaz külön rendelkezést gyermekekre vagy tanulókra vonatkozóan.

[39] Szemben tehát a törvényszék - alaptalan - álláspontjával, a jogalkotó célja nem az volt, hogy jogharmonizáció keretében átvegye azokat az uniós jogszabályokat, "ami alapvetően a gyermekek, vagyis a 18. év alatti gyermekek védelmét szolgálja", mivel ilyen uniós jogszabályok nincsenek; a jogalkotó célja az 1988. évi ENSZ Egyezmény fentebb bemutatott 3. cikk 5. g) pontjának történő megfelelés volt. Annak tartalmára nézve pedig az egyezmény angol nyelvű szövege és kommentárja ad egzakt útmutatást.

[40] Az ENSZ Egyezményt Magyarország az 1998. évi L. törvénnyel hirdette ki. Ezt követően a büntető jogszabályok módosításáról rendelkező 1998. évi LXXXVII. törvény 62. §-ával az akkor hatályos (1978. évi IV. törvény szerinti) Btk.-ba iktatta az egyezmény e pontjának megfelelő minősített esetet: "(4) A büntetés a (2) bekezdés - kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik - esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erők vagy a büntetés-végrehajtási szervezet objektumaiban követik el."

[41] A törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint "a törvény a kábítószerrel visszaélés bűncselekményénél új minősített eseteket is meghatároz. A kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án Bécsben kelt egyezmény alapján új minősített esetként rendeli büntetni a hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, a közművelődési intézmény, közhasznú tevékenységet végző szervezet területén, annak környezetében, egyébként közművelődési vagy közhasznú tevékenység helyszínén, továbbá a fegyveres erők és a büntetés-végrehajtás objektumaiban történő elkövetést."

[42] Ez a minősített eset a korábbi Btk. 2003. évi II. törvénnyel történt újabb módosítása folytán kikerült a törvényből, a jelenleg hatályos büntetőtörvény megalkotásakor a törvényhozó ezt a hiányosságot pótolta.

[43] Helytállóan hivatkozott a megyei főügyészség az ítélőtábla ítéletére. Az ítélőtábla helyesen foglalt állást, amikor kifejtette, hogy a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti minősítő körülmény, azaz az oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében történő elkövetés megvalósult, mert az egyetem, a campus nem vitásan ilyen intézménynek minősül. Nem csak azért, mert a campuson is folyik oktatás, hanem azért is, mert a D.-i Egyetemhez az universitas jellegéből adódóan közép- és általános iskolai oktatás is tartozik.

[44] A jelen ügyben kifejtett védői álláspont szerint a D.-i Egyetem zárt területen fekszik, ellentétben az Ny.-i Egyetem épületeivel. A Kúria álláspontja szerint ez irreleváns. Magyarországon a legtöbb egyetem több épületben helyezkedik el, az elméleti oktatás színhelyeihez pedig szükségképpen kapcsolódnak gyakorlati képzési helyek és a hallgatók lakhatását szolgáló campusok.

[45] Helyesen mutatott rá a megyei főügyészség, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 2. § (1) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmény oktatás folytatására létesített szervezet. A törvény 8. § (7) bekezdése alapján a hallgatók lakhatási feltételeinek biztosításához felsőoktatási intézmény részeként kollégium működtethető, illetve a felsőoktatási intézményhez szervezetileg nem tartozó intézményként diákotthon hozható létre.

[46] Ez utóbbival kapcsolatban a Kúria megjegyzi: a büntetőjogi szabályozás szempontjából indokolatlan lenne különbséget tenni a diákok lakhatását szolgáló létesítmények között azon az alapon, hogy közigazgatási jogi szempontból a felsőoktatási intézmény részeként vagy attól elkülönülten működnek, mivel az ENSZ Egyezmény alapján egyértelmű nemcsak a magyar törvényhozás, de a világszervezet nézőpontja is: ezt juttatja kifejezésre a "rendelt épület" kifejezés.

[47] Osztotta tehát a Kúria a főügyészség indítványában foglalt jogértelmezést. Az pedig az irányadó tényállás alapján nem vitatható, hogy az elkövetés helye az oktatási feladatok ellátására rendelt épület területe, illetve annak közvetlen környezete.

[48] A törvényszék ezért tévesen foglalt állást akként, hogy a Btk. szerinti, oktatási feladatok ellátására rendelt épület kizárólag a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény hatálya alá tartozó közoktatási intézmény lehet.

[49] A főügyészség felülvizsgálati indítványa ezért ebben a részében alapos.

[50] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[51] Következésképpen az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés törvénysértő.

[52] Ha a minősítés törvénysértő ugyan, de az annak alapján kiszabott büntetés a helyes minősítés mellett is kiszabható, általában nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.

[53] A megyei főügyészség a kiszabott büntetés megváltoztatásának szükségességével érvelve hivatkozott a BH 2011.97., 2014.174. és 2017.359. számon közzétett eseti döntésre.

[54] - A BH 2011.97. számon közzétett eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság annak elvi kimondása mellett, hogy felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra, a korábbi Btk. 321. § (3) bekezdés a) és c) pontja szerinti minősítésről megállapította ugyan, hogy a c) pont szerinti minősített eset nem állapítható meg, de a helyes minősítéshez egyébként is kapcsolódó öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéshez képest a ténylegesen kiszabott hat év hat hónap tartamú szabadságvesztést nem találta törvénysértőnek, ezért a támadott határozatot hatályában fenntartotta.

[55] - A BH 2014.174. számú eseti döntésben bemutatott ügyben a másodfokú bíróság lényegesen súlyosabb minősítésű (egy két évtől nyolc évig és egy három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény halmazata helyett egy tíz évtől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett) bűncselekményben állapította meg a terhelt bűnösségét, azonban a terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom miatt az első fokon kiszabott hét év börtönbüntetést nem súlyosíthatta. A terhelt terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi felülvizsgálati indítvány alapján azonban a Kúria a terhelt büntetését tizenöt év fegyházra súlyosította. A Kúria ezen ügy kapcsán foglalt állást úgy, miszerint a törvénysértő büntetés kiszabása miatt előterjesztett indítvány alapján folytatott felülvizsgálati eljárásban annak megállapításánál, hogy a büntetés törvénysértő tartamú-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad. Az enyhítő szakasz alkalmazása vagy nem alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok.

[56] - A BH 2017.359. számon közzétett eseti döntésben a Kúria megismételte: A korábbi (1998. évi XIX. törvény szerinti) Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a törvény nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki". Ehhez képest a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. A (korábbi) Be. szerinti szabályozás értelme, hogy törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli. Ez - éppen a korábbi (1973. évi I. törvény szerinti) törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van.

[57] Törvényes keretek között kiszabott büntetés esetén az nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (EBH 2011.2387.II., BH 2016.264.II., BH 2012.239., 2005.337.III.).

[58] A hivatkozott bírósági határozatok közösek abban, miszerint elvi szinten leszögezik, hogy a korábbi Be. - melynek szabályozási logikáját a hatályos törvény is átvette - a minősítés helyességét vitató és ezen keresztül a kiszabott büntetés törvényességét is támadó felülvizsgálati indítvány esetén a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. Felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra. Az, hogy a büntetés törvénysértő-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad. Az enyhítő szakasz alkalmazása vagy nem alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok.

[59] Jelen ügyben is erről van szó. A Kúria megállapította, hogy a törvényszék ítéletében a cselekmény minősítése törvénysértő, ezért a felülvizsgálati eljárás lefolytatása nem eleve kizárt.

[60] A felülvizsgálati indítvány azonban az enyhítő rendelkezés [Btk. 82. § (1) bek., (2) bek. a) pont] alkalmazását támadja. Az elsőfokú bíróság által enyhítő körülményként értékelt szempontok alapján azonban a Kúria álláspontja szerint a törvényes minősítés mellett is lehetővé teszik a büntetés enyhítését, és nem szükséges a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése sem.

[61] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. Ezért a védő által becsatolt, a terhelt életvezetésének pozitív változását igazoló okiratokat nem vizsgálta, ellenben a nyilvános ülésen elhangzott terhelti előadást a Be. 599. § (2) bekezdés b) pontja szerinti terhelti nyilatkozatot figyelembe vette.

[62] Mindezt mérlegelve a Kúria álláspontja az, hogy a helyes minősítés mellett irányadó öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés (melynek középmértéke a Btk. 80. § (2) bekezdése alapján hét év hat hónap) helyett az enyhítő szakasz alkalmazásával a lehetséges legkisebb büntetés a két év, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása jelen ügyben nem tekinthető törvénysértőnek.

[63] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványt összességében nem találta alaposnak, így a törvényszék megtámadott ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - bár az a jogszabályoknak nem mindenben felel meg - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.179/2019.)

I. A kábítószerrel visszaélés bűntettének megállapítása körében az átadás - mint elkövetési magatartás - akkor valósul meg, ha az kizárólag azért történik, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el;

ezzel szemben a forgalomba hozatal - miként a kereskedés is - az azzal szükségszerűen együtt járó átadáson túlmenően több résztevékenységből tevődhet össze: magában foglalhatja az eladók és vevők felkutatását, a megállapodás megkötését az áru tárolását, az átadás helyszínének előzetes felderítését, a szállítóeszközök és kísérők biztosítását; felölelhet tehát minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer - akár további közbeékelődő személyek révén is - bekerüljön a kereskedelmi forgalomba [Btk. 282. § (1) bek., (2) bek., (5) bek. a) pont].

II. Forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása is, ha az egyetlen személyen keresztül, egyszeri átadással történik [Btk. 282. § (2) bek.].

III. A kábítószerrel való visszaélésnek a forgalomba hozatallal való elkövetési magatartása befejezetté válik akkor, ha a kábítószer bekerül a forgalomba, vagyis a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy a kábítószerhez más vagy mások is hozzájuthassanak [Btk. 282. § (2) bek.].

[1] A törvényszék a 2018. június 8. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletében [Btk. 176. § (1) és (3) bek.] mint társtettest. Ezért 7 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, és akként rendelkezett, hogy abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az I. r. terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 6. napján meghozott és kihirdetett végzésével az I. r. terhelt terhére rótt cselekmény jogszabályi alapját a Btk. 176. § (1) bekezdés III. fordulatára és (3) bekezdésére pontosította, valamint szabadságvesztésének tartamát 6 év 6 hónapra enyhítette; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett része a következő.

[4] Az I. r. és a II. r. terheltek kb. 11 évvel ezelőtt ismerkedtek meg egymással a II. r. terhelt munkahelyén, közöttük kezdetben csak munkakapcsolat volt, majd később a munkán kívül is találkoztak egymással, és jó ismerősökké váltak.

[5] A terheltek a 2015. év végén közösen elhatározták, hogy haszonszerzés céljából indiai kannabisz kendert fognak termeszteni, majd a nagyobb mennyiségben termesztett, kábítószernek minősülő marihuánát kábítószert fogyasztó személyeknek értékesítik. A terheltek e tervük megvalósítása érdekében megállapodtak abban is, hogy a II. r. terhelt édesanyjának nevén lévő, de a II. r. terhelt tulajdonát képező d.-i pincében fogják létrehozni a kenderültetvényt.

[6] Ezt követően a terheltek a kenderültetvény létrehozásához és működtetéséhez megfelelő körülmények megteremtése érdekében ismeretlen módon, ismeretlen személyekkel és ismeretlen időben átalakították a II. r. terhelt pincéjét, annak ajtaját leszigetelték, transzformátorokat, elektromos radiátorokat, ventilátorokat, izzókat, hőmérséklet- és páratartalom-mérőket, továbbá a növények termesztéséhez közvetlenül szükséges tenyészedényeket, műtrágyát, növényvédő szereket szereztek és üzemeltek be, majd 2015. december végén - 2016 januárjában megkezdték az indiai kender növények termesztését. A növényegyedek gondozását, táplálását, locsolását közösen végezték, melynek eredményeképpen a kendernövények önálló fejlődésnek indultak.

[7] A rendőrkapitányság házkutatást foganatosított a II. r. terhelt pincéjében, ahol 23×23 cm-es műanyag tenyészedényekben, perlites virágföldben, összesen 127 tő, 60-90 cm magasságú, nőivarra szelektált indiai kannabisz kender növényt találtak és foglaltak le a kábítószer-termesztéshez használt eszközökkel, berendezésekkel együtt. A nyomozó hatóság az elkövetés helyszínén lefoglalt egy a papírtáskában elhelyezett, 60,12 gramm nettó tömegű zöldesbarna színű növényi ágvégződést, valamint egy fekete színű zsákba helyezett, 23,81 gramm nettó tömegű növény levélzetét.

[8] A terheltektől lefoglalt növényegyedek, növényi ágvégződések és növényi levélzet kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületet, köztük delta-9-tetrahidrokannabinolt (THC) tartalmaztak. Az indiai kannabisz kendernövény és a delta-9-tetrahidrokannabinol (THC) a Btk. 459. § (1) bekezdés 18/a., pontja értelmében kábítószernek minősül. A terheltek által forgalomba hozatal céljából termesztett 127 tő indiai kannabisz kender növény meghaladja a jelenős mennyiség alsó határát, de nem éri el a különösen jelentős mennyiség alsó határát. Az I. r. és a II. r. terheltektől lefoglalt kábítószer mért és becsült tiszta hatóanyag-tartalma 721,3 gramm, amely szintén meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, de nem éri el a különösen jelentős mennyiség alsó határát.

[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítva nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt cselekményének kábítószer birtoklása bűntetteként [Btk. 178. § (1) bek., (2) bek. b) pont] való minősítését és az I. r. terhelt büntetésének jelentős enyhítését kérte.

[10] Indokai szerint a jogerős ítéleti tényállás ugyan tartalmazza azt a megállapítást, miszerint a terheltek a pincében termesztett marihuánát későbbi értékesítésre szánták, azonban kereskedés helyett a forgalomba hozatal kísérletét rótta a terheltek terhére. Kísérletet az valósít meg, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be; ugyanakkor nem minősülhet kísérletnek az a magatartás, ami önálló bűncselekményt valósít meg. Jelen esetben a bűncselekmény tárgya a növényi egyed volt; ezek azonban nem voltak olyan növekedési stádiumban, hogy akár kereskedelemre, akár forgalomba hozatalra alkalmasak lettek volna, nem voltak "fogyasztható" állapotban.

[11] Az indítvány szerint a terhelti magatartás előkészületnek felel meg; a növénytermesztéssel a terhelt és társa legfeljebb a kábítószer-kereskedelem feltételeit biztosította, akkor is, ha az a kereskedelem vagy forgalomba hozatal szándékával történt. Az előkészület és a kísérlet elhatárolása kizárólag a tárgyi oldal egybevetésével lehetséges; a szándék nem elegendő az elhatároláshoz. A Btk. 11. § (3) bekezdése szerint, és a bírói gyakorlat alapján is előkészület helyett befejezett bűncselekmény megállapításának van helye, ha az előkészületi magatartás önmagában is bűncselekmény. Bár a kábítószer-kereskedelem bűntettének előkészülete is büntetendő, azonban a kábítószer-tartalmú növényegyedek termesztése - azok hatóanyag-tartalmától függetlenül - önálló bűncselekményt is megvalósít.

[12] Ezért - a védő álláspontja szerint - a terhelt cselekményének helyes minősítése a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklásának bűntette. E cselekmény büntetési tételének felső határa - és így annak középmértéke is - jóval alacsonyabb a kábítószer-kereskedelem büntetési tételénél. Következésképp a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés eltúlzottan súlyos; a terhelt cselekvőségére és személyi körülményeire tekintettel ennél lényegesen enyhébb büntetés kiszabása indokolt.

[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[14] Indokai szerint a terhelt haszonszerzés végett, azzal a szándékkal kezdett az indiai kender termesztéséhez, hogy azt kábítószer-fogyasztók részére értékesíti. Ennek érdekében számos berendezést szereztek be, ami a majdani haszonszerzés érdekében való befektetést jelent. A termesztett kábítószer mennyiségére is tekintettel e magatartás túlmutat a saját célra történő birtokláson, hanem - társadalomra veszélyességéhez mérten - a súlyosabb fenyegetettségű kábítószer-kereskedelem keretei között értékelendő, a forgalomba hozatal kísérleteként.

[15] A Legfőbb Ügyészség ugyanakkor kifejtette azt is, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a védő által indítványozott minősítés esetén sem lenne eltúlzott, tartama a büntetési tételkeret minimumához közelít.

[16] A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a védő írásban tett észrevételt.

[17] Ebben indítványát változatlan tartalommal tartotta fenn. Utalt rá, hogy a saját fogyasztási célzat a kábítószer birtoklása bűncselekménynek - a privilegizált eset kivételével - nem a tényállási eleme; ezért az nem elhatárolási szempont a kábítószer-kereskedelem és kábítószer birtoklása között. Ugyanakkor azt nem vitatta, hogy a tényállásból levonható olyan következtetés, hogy a terhelt magatartása túlmutat a tartási típusú cselekvőségen, de olyan nem, hogy a megvalósult magatartás kereskedő, forgalmazó típusú.

[18] A védő álláspontja szerint a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények törvényi szabályozásakor a jogalkotó célja az volt, hogy az egészségre ártalmas anyagokkal összefüggő magatartások még az előtt büntethetők legyenek, hogy a káros hatást kifejtik. Ennek megfelelően a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer-birtoklás (valamint az új pszichoaktív anyaggal visszaélés) előkészülete is büntetendő. Ez azonban nem vezethet odáig, hogy például akár már nagyobb számú növényegyed termesztésében való szóbeli megállapodás is - bármiféle tevőleges magatartás nélkül - a kábítószer-kereskedelem előkészületeként értékelhető legyen.

[19] Jelen esetben a terhelt cselekménye a Btk. 176. § (6) bekezdés b) pontja szerinti kábítószer-kereskedelem előkészületének felel meg; mivel azonban az elkövetési magatartás a kábítószer birtoklása bűntettének egyik elkövetési magatartását - a kábítószer termesztését - kimeríti, így a cselekmény ekként minősül.

[20] A téves minősítésre tekintettel pedig a büntetés nem csupán akkor törvénysértő, ha az bármelyik irányban - túllépi a helyes minősítés szerinti bűncselekmény büntetési tételkereteit, hanem akkor is, ha az a konkrét esetben, valamennyi körülményre tekintettel eltúlzott. A tényállás személyi része az I. r. terhelt tekintetében tartalmazza azokat a szempontokat, amelyekre tekintettel a bíróság jogerős ítéletében az általa alkalmazott minősítés szerinti tételkeretben a büntetés kiszabta. A tételkeret jelentős változása ugyanazon személyi körülmények mellett a büntetés jelentős enyhítését kell hogy eredményezze, mert a büntetés így már nem felel meg a büntetéskiszabás törvényi követelményeinek. A védői álláspont szerint helyes minősítés mellett a törvényi minimummal egyező büntetést kellene kiszabni.

[21] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[23] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja alapján valóban felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Az indítvány azt állította, hogy a terhelt cselekményének törvényes minősítése a Btk. 176. § (1) bekezdés III. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete helyett a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklásának bűntette, a jogerős ítéletben kiszabott büntetés pedig erre tekintettel eltúlzottan súlyos. Az indítvány alapján tehát a felülvizsgálatnak helye van.

[24] A védői álláspont lényege, hogy bár az irányadó tényállás szerint a terhelt szándéka a megtermelt kábítószer forgalomba hozatalára irányult, azonban e cselekménye - a jogerős ítélet álláspontjával szemben - nem kísérleti, hanem előkészületi szakban rekedt; s mivel e magatartás önmagában is kimeríti egy másik bűncselekmény - a kábítószer birtoklásának - egyik elkövetési magatartását, úgy kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete helyett ebben a bűncselekményben kell a terhelt bűnösségét megállapítani.

[25] A Btk. 10. § (1) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A Btk. 11. § (1) bekezdése szerint előkészületet követ el az, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. A kísérlet és előkészület elhatárolása kapcsán az elhatárolás alapja kizárólag az, hogy a kísérlet elkövetője belép a törvényi tényállásba, az előkészület megvalósítója azonban nem. Ehhez képest jelen ügyben azt kellett eldönteni, hogy a terhelt a jogerős ítéletben megállapított magatartásával - a kábítószer termesztésével - valósított-e meg olyan tényállási elemet, amit a kábítószer-kereskedelem bűntettének törvényi tényállása tartalmaz.

[26] A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1/2007. BJE határozatában rámutatott, a forgalomba hozatallal - miként a kereskedéssel is - szükségszerűen együtt járó átadás ezt megelőzően több résztevékenységből tevődhet össze. A kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések haszonszerzésre irányulnak, és magukban foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elősegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladókhoz vagy a fogyasztókhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett, önálló cselekmény.

[27] Mindez értelemszerűen irányadó a forgalomba hozatalra is, ami szintén a Btk. 176. §-ában írt kábítószer-kereskedelem egyik - és jelen ügyben a terheltnek felrótt - elkövetési magatartása.

[28] A forgalomba hozatal (kereskedés) megkezdéseként értékelendő a forgalmazással összefüggő résztevékenységek megvalósítása. Ha a rendelkezésre álló adatok, így pl. a lefoglalt kábítószer mennyisége alapján nem vonható le következtetés az elkövető forgalomba hozatali szándékára, akkor nem a forgalomba hozatallal elkövetett, hanem valamely fogyasztói típusú elkövetési magatartással megvalósuló kábítószerrel visszaélés befejezett bűncselekménye állapítható meg a konkrét lefoglalt mennyiségek szerinti minősítéssel.

[29] Ha azonban adat van az elkövető forgalomba hozatali szándékára, akkor ez az eset egyéb körülményei mellett következtetési alapot adhat a forgalomba hozatallal elkövetett bűncselekmény megállapítására (1/2007. BJE határozat III/3/a. pont). Jelen esetben a forgalomba hozatali szándékot a bíróság jogerős ítéletében megállapította.

[30] A bírói gyakorlat pedig következetes abban, hogy a (kereskedési típusú elkövetői magatartásra irányuló) célzatos, de önmagában még csak a kábítószer birtoklásának valamely elkövetési magatartását kimerítő cselekvés már a kábítószer-kereskedelem része, nem csupán arra irányuló előkészület; annak kifejtésével az elkövető a kábítószer-kereskedelem tényállásába lép. A kábítószerrel kereskedés kísérletének megállapítására önmagában alkalmas magatartás az elkövetőnek olyan szervezőtevékenysége, aminek következtében a továbbiakban mások számára valóságos és közvetlen elérhetőségbe került a kábítószer (BH 2019.38.). A kábítószernek kereskedés céljára történő megszerzése önmagában akkor is kereskedés körébe tartozik, ha többletmagatartás nem kapcsolódik hozzá (BH 2017.144.).

[31] Amennyiben tehát a kábítószer kereskedési célzattal való megszerzése kábítószer-kereskedelem, úgy értelemszerűen a kábítószer forgalomba hozatali célzattal való termesztése is az. Egyúttal ez cáfolja azt a védői álláspontot is, miszerint a kábítószer célzatos birtoklása csupán a kábítószer-kereskedelem előkészülete, ami helyett a befejezett kábítószer-birtoklás állapítandó meg.

[32] Megjegyzi a Kúria, hogy a BH 2017.144. számú eseti döntés egyenesen azt rögzíti, miszerint a kábítószer kereskedés céljából történő megszerzése, készletezése nem is csupán a kereskedés kísérlete, hanem befejezett bűncselekmény. Abban az ügyben azonban a bíróság jogerős ítéletében a kábítószer-kereskedelem elkövetési magatartásai közül a kereskedést rótta az elkövető terhére, ami folyamatos jellegű, rendszeres, ismétlődő adásvételekből összetevődő tevékenység, míg ellenben a jelen tényállásban foglalt forgalomba hozatal egyszeri cselekvés, amire még tényszerűen nem került sor. Ezért a terhelt cselekménye befejezett kábítószer-kereskedelemnek nem minősíthető, ami azonban nem jelenti azt, hogy a kísérleti szakba sem került volna.

[33] Közömbös, hogy a terhelt által termesztett növényegyedek még nem voltak "fogyasztható" állapotban; a terhelt magatartása éppen az értékesíthető kábítószer létrehozására irányult, azt már megkezdte, folyamatban volt. A már - akár részben - kifejtett, az elkövetési magatartás körébe tartozó résztevékenységgel a terhelt a tényállásba lépett, tehát magatartása kísérlet, nem előkészület.

[34] Elvi éllel rögzíthető tehát, hogy a kábítószernek a Btk. 178. § (1) bekezdésében írt céllal való, a Btk. 176. § (1) bekezdése szerinti birtoklása kábítószer-kereskedelem; ekként az a kábítószer forgalomba hozatali céllal való (megkezdett) termesztése is. A cselekmény pedig a birtoklási típusú magatartás megkezdésével legalábbis kísérleti szakba kerül.

[35] A Kúria megjegyzi, hogy ellenkező álláspont esetén nem lenne különbség a magáncélú és a kereskedési célzatú kábítószer-birtoklás megítélése között. Nem osztotta a Kúria azt a védői álláspontot sem, miszerint a kábítószer tartalmú növényegyedek termesztésében való szóbeli megállapodás még csak előkészületet sem valósít meg; a Btk. 11. § (1) bekezdésének zárófordulata a közös elkövetésben megállapodást éppen az előkészület egyik elkövetési magatartásaként határozza meg. Jelen ügyben azonban a terhelt ennél lényegesen többet tett; a termesztést meg is kezdte, és cselekménye ezzel belépett a kábítószer-kereskedelem kísérleti szakaszába.

[36] Ugyancsak utal arra a Kúria, hogy az indítvány tévesen hivatkozik a Btk. 11. § (3) bekezdésére, ami szerint, ha az előkészület már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető. E törvényi rendelkezés - szövegezéséből is kitűnően - csak a Btk. 11. § (2) bekezdése alapján nem büntethető előkészületre vonatkozik; ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a kísérlet tekintetében a Btk. 10. § (5) bekezdése is, azonban csak az említett törvényhely (4) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok esetén. Jelen ügyben azonban az e törvényhelyek alkalmazása fel sem merülhet, mert a terhelti cselekmény nem a terhelt önkéntes elhatározása alapján, hanem a hatóság általi beavatkozás következtében rekedt kísérleti szakban.

[37] A bíróság jogerős ítéletében tehát törvényesen minősítette a terhelt cselekményét a Btk. 176. § (1) bekezdés III. fordulatába ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének.

[38] Téves minősítés hiányában a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja a büntetés nemének, illetve mértékének felülvizsgálatát csak akkor teszi lehetővé, ha annak kiszabása során a bíróság a törvény kötelező - nem a bíró mérlegelésére bízott - szabályát szegi meg. Jelen esetben az I. r. terhelttel szemben jogerősen kiszabott 6 év 6 hónapi szabadságvesztés a terhelttel szemben irányadó öt évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett büntetési tétel keretei közé esik, azaz annak kiszabásával a bíróság nem sértett mérlegelést nem tűrő anyagi jogi szabályt.

[39] A teljesség érdekében a Kúria megjegyzi, hogy téves minősítés esetén valóban mód van a helyes minősítés szerinti büntetési tétel keretei közé eső, de a törvényes minősítés alapulvételével eltúlzottan súlyos büntetés enyhítésére is. Ez azonban nem jelenti az automatikus változtatás követelményét, hanem annak szükségessége minden ügyben önállóan bírálandó el; jelen ügyben pedig a büntetés enyhítésének a minősítés indítvány szerinti megváltoztatása esetén sem lett volna kellő indoka.

[40] A kábítószer-kereskedelem bűntette valóban öt évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó, a kábítószer birtoklása pedig öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Ebből elsődlegesen az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó a kábítószer birtoklása minősített esetének társadalomra veszélyességét - általában - a kábítószer-kereskedelem minősített esetének relatíve kisebb tárgyi súlyú eseteivel tartotta hasonlónak azzal, hogy ugyanakkor a kábítószer-kereskedelem takarhat jóval súlyosabb megítélésű cselekményeket is; ez következik abból, hogy a minősített kábítószer-kereskedelem büntetési tételének alsó határa megegyezik a minősített kábítószer birtoklása bűntettének büntetési tételével, felső határa viszont jóval magasabb.

[41] Jelen ügyben a bíróság jogerős ítéletében a törvényi minimumhoz közelebbi büntetés kiszabásából az következik, hogy a bíróság a terhelt terhére (helyesen) megállapított kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének súlyát a kábítószer-birtoklás bűntette társadalomra veszélyességével hasonlónak találta. Tekintettel arra is, hogy az indítvány szerinti minősítés esetén egy nagy nyomatékú enyhítő körülmény, az ún. kétfokú enyhítést [Btk. 82. § (1) bek., (2) bek. b) és c) pont, (4) bek.] is lehetővé tevő kísérlet kiesne, a Kúria nem osztotta azt a védelmi álláspontot, miszerint jelen ügyben a kábítószer birtoklása bűntettekénti minősítés a büntetés enyhítéséhez vezethetett volna, még kevésbé azt, hogy e minősítés alapján kifejezetten a törvényi minimummal egyező büntetést kellett volna kiszabni.

[42] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 969/2019.)

Ennek során az I. r. terhelt kábítószert (speedet és marihuánát) átlagosan kéthetente legalább 1 kg-os mennyiségben szállít a megrendelő II. r. terheltnek, aki azt eladásra alkalmas mennyiségekbe kiadagolja, értékesíti, ily módon a fogyasztók igényeit hosszú távon folyamatosan kiszolgálja.

A bűncselekmény szervezett elkövetése a bűnszövetség ismérveit hiánytalanul megvalósítja, és annak megállapíthatóságát nem befolyásolja, hogy e szoros és rutinos együttműködés mellett minden egyes részcselekményre nem kötöttek külön előzetes megállapodást [Btk. 257. § (1) bek.; 459. § (1) bek.].

II.A bűnszövetség a többszöri adásvétel által akkor is megvalósul, ha a visszatérően ismétlődő tényállásszerű magatartásokat - a több bűncselekményt - a kábítószer-kereskedelem különös részi tényállása törvényi egységbe foglalja [Btk. 257. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bek. és (2) bek. a) pont], valamint kábítószer birtoklásának vétsége [Btk. 178. § (6) bek.] miatt az I. r. terheltet 8 évi szabadságvesztésre és 8 évi közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet 7 évi szabadságvesztésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést mindkét terhelt esetében fegyházban kell végrehajtani, és azokból a terheltek legkorábban a büntetésük kétharmad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. Emellett az I. r. terhelttel szemben 18 000 forint, a II. r. terhelttel szemben 99 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, az I. r. terhelttől lefoglalt 3 545 000 forint készpénzt pedig elkobozta.

[2] Az I. és II. r. terheltek, valamint védőik fellebbezései alapján eljárt törvényszék ítéletével a terheltek bűnösségének kimondását kábítószer birtoklásának vétségében [Btk. 178. § (6) bek.] mellőzte, és a szabadságvesztés tartamát az I. r. terhelt tekintetében 6 év 10 hónapra, a II. r. terhelt esetében 5 év 10 hónapra enyhítette; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a 2012. év nyarától 2013. október 16. napjáig az I. r. terhelt kábítószert - speedet és marihuánát nagyobb mennyiségben, marihuánát átlagosan kéthetente, legalább 1 kg-os mennyiségben - szállított Sz.-en és T.-n a II. r. terhelt részére, aki azt adagokba porciózta, majd a fogyasztóknak közvetlenül értékesítette. Ebben az időben egyik terhelt sem rendelkezett bejelentett munkahellyel és legális jövedelemmel, megélhetési forrásuk a kábítószer-értékesítésből származott.

[4] A II. r. terhelt a fenti időszakban folytatott kábítószer-értékesítő tevékenysége során az ítéletben név szerint megjelölt nyolc fogyasztó részére is rendszeresen értékesített kábítószert, melynek a tiszta hatóanyag-tartalma fogyasztóként összességében sem érte el a csekély mennyiség felső határát. Ugyanezen időszakban a II. r. terhelt a barátnője részére is rendszeresen adott át speedet és marihuánát, de annak tiszta hatóanyag-tartalma sem érte el a csekély mennyiség felső határát.

[5] A II. r. terhelttől 2013. október 16-án a tartózkodási helyén lefoglalásra került egy kábítószer-gyanús anyagokat tartalmazó jégkrémes doboz, 0,03 gramm össztömegű növényi törmelék és 2 db kenderszár-darab, melyekből amfetamin, illetve delta-9-HTC volt kimutatható. E kábítószerekben jelen lévő totál-HTC mennyiség sem érte el a csekély mennyiség felső határát, és a kimutatható amfetaminbázis mennyisége sem volt jogi értelemben számottevő. A II. r. terhelt által a vádbeli időszak alatt összességében minimálisan értékesített kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határának legalább 13,2%-a.

[6] A II. r. terhelt a 2013. november 3-át közvetlenül megelőző időszakban saját fogyasztás céljából is szerzett be kábítószert pontosan meg nem állapítható mennyiségben, azonban az így megszerzett és elfogyasztott kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma sem érte el a csekély mennyiség felső határát.

[7] A II. r. terhelt vádbeli üzleteihez szükséges kábítószer-mennyiséget túlnyomórészt az I. r. terhelt biztosította, de az I. r. terhelt alkalmanként más személynek is adott át anyagi ellenszolgáltatás nélkül, avagy pénzért kábítószert. Ennek során az ítéletben név szerint megjelölt két fogyasztónak is adott át legalább öt, illetve négy alkalommal 1-1 gramm marihuánát, melynek tiszta hatóanyag-tartalma mindkét fogyasztó esetében legalább a csekély mennyiség felső határának 0,007%-a volt.

[8] Emellett az I. r. terhelt a 2013. október 16-át közvetlenül megelőző időszakban részben saját fogyasztás végett, de elsődlegesen továbbértékesítés céljából is kábítószert szerzett meg. 2013. október 16-án tartózkodási helyén növényi anyag, gépkocsijából - a kézifék kar burkolatából és a sebességváltó kar burkolata alól - 15 pakett kristályos anyag, 4 pakett fehér anyag, 7 pakett növényi anyag és 7 darab szennyezett műanyag zacskó került lefoglalásra. A lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát, annak legalább 114,16%-a. Kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy az I. r. terhelt által másoknak közvetlenül átadott, a tőle lefoglalt, és a II. r. terheltnek általa átadott kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma összességében elérte volna a jelentős mennyiség felső (nyilvánvalóan: alsó - a Kúria megjegyzése) határát.

[9] Emellett az I. r. terhelt a saját részére is szerzett be kábítószert, amit pontosan meg nem állapítható mennyiségben el is fogyasztott. Elfogásakor szervezetében 3 ng/l koncentrációban amfetamin volt; az általa elfogyasztott kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma nem érte el a csekély mennyiség felső határát.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. és a II. r. terheltek védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványokat. A Kúria az indítványok alapján indult ügyeket a 2017. január 9-én kelt végzésével egyesítette, és azokat egy eljárásban bírálta el.

[11] Mindkét indítvány jogszabályi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg; a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt cselekményének kábítószer-kereskedelem bűntette alapeseteként [Btk. 176. § (1) bek.] való minősítését, és a törvénysértően súlyos büntetések enyhítését indítványozta.

[12] Az I. r. terhelt védője az alábbiakra hivatkozott:

[13] Elsőként számba vette az elsőfokú ítéletnek a bűnszövetség megállapíthatósága kapcsán releváns megállapításait, és élesen vitatta az elsőfokú bíróságnak az - egyébként a II. r. terhelt védője által is kifogásolt - önmagában a több bűncselekmény együttes elkövetésének tényéből az előzetes megállapodás tényére visszakövetkeztető, a megállapodás formáját közömbösnek tekintő okfejtését. Álláspontja szerint az I. r. terhelt tekintetében a kábítószer mintegy két személynek való - a II. r. terhelt vevőinek ismerete nélküli - átadása alapján a bűnszövetségben elkövetés nem állapítható meg.

[14] A védő több jogirodalmi álláspontot is idézett és kiemelte, hogy azok közös eleme az előzetes és konkrét megállapodás, így az arra vonatkozó részletes vizsgálat és bizonyítás elengedhetetlen; nem elegendő az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint önmagában az elkövetés módjából "visszafelé következtetni". Abból, hogy az I. r. terhelt rendszeresen adott el kábítószert a II. r. terheltnek, korántsem következik szükségszerűen a szervezettség; az I. r. terheltnek nem kellett előzetesen megállapodnia a II. r. terhelttel abban, hogy a II. r. terhelt hol, mikor, kinek, mekkora mennyiségű és milyen fajtájú kábítószert ad el; minderről az I. r. terhelt nem is tudott. Az I. r. terhelt cselekvősége a kábítószernek a II. r. terheltnek való átadásával befejeződött.

[15] A védő kiemelte, hogy a terheltek még csak nem is konspiráltak; több személy is tudta, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelttől szerzi be a kábítószert. Álláspontja szerint nem tekinthető szervezettségnek, ha két személy abban állapodik meg, hogy amennyiben az egyikük tud szerezni kábítószert, abból átad-elad a másiknak, azonban tevékenységüket mindketten a maguk előnyére végzik; nincs közös cél, közös elkövetés, közös tervezés, közös szervezés vagy közös haszonszerzés sem, tevékenységüket egymástól függetlenül végzik.

[16] Az indítvány szerint a bíróság nem vizsgálta a terheltek anyagi kapcsolatait; azt, hogy közös vagyonból történt-e a kábítószer beszerzése, abból volt-e a terhelteknek haszna, volt-e köztük pénzmozgás, és ha igen, akkor milyen szabályok szerint. A védő álláspontja szerint a két terhelt önálló cselekménye egyetlen ponton találkozott; a kábítószer adásvételekor.

[17] Az I. r. terhelt védője utalt rá, hogy a bűnszövetségben elkövetés minőségileg igényel többet, mint csupán több bűncselekménynek az egymás tevékenységének ismeretében való elkövetése. A bíróság álláspontja alapján - az indítvány szerint - a kábítószer adásvétele minden esetben szükségszerűen a minősítő körülmény megállapíthatóságát eredményezné, hiszen az fogalmilag feltételezi, hogy legalább két személy - az eladó és a vevő - a lebonyolítandó adásvétel feltételeiben megállapodik. Ezzel szemben a bűnszövetség ennél több, konkrétabb körülményre kiterjedő megállapodást és együttműködést, közös cél- és eszközviszonyt, azaz valódi szervezettséget igényel; ami jelen esetben nem áll fenn.

[18] Ezért - a jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján - az I. r. terhelt cselekménye a kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetének megállapítására alkalmas. A kiszabott büntetés pedig eltúlzottan súlyos, tekintettel arra is, hogy az I. r. terheltet a nyomozás során csupán pár gramm kábítószer két személynek való átadásával gyanúsították meg, a II. r. terhelt által eladott kábítószer beszerzését pedig bizonyíték nélkül rótta a bíróság az I. r. terhelt terhére.

[19] A büntetés kiszabása kapcsán a védő kifogásolta annak megállapítását és súlyosító körülményként való értékelését, miszerint a terheltek meg nem engedett módon védekeztek azzal, hogy a tanúkat befolyásolni igyekeztek; valójában a nyomozó hatóság járt el törvénysértően a tanúkkal szemben, és iratokat hamisított meg, ami miatt - az indítvány szerint - a katonai ügyészségen büntetőeljárás is folyamatban van.

[20] A II. r. terhelt védője által előterjesztett indítvány indokai a következők:

[21] az abban foglaltak szerint sem állapíthatók meg a bűnszövetség törvényi tényállási elemei: az előre megállapodás, a szerepek, feladatok felosztása, a finanszírozás megosztása, a bevételen osztozás, elszámolás, árak közös kialakítása, piac felosztása nemhogy együttesen, de külön-külön sem valósult meg. A tényállás csupán annyit tartalmaz, hogy az I. r. terhelt többször adott el kábítószert a II. r. terheltnek, aki azt felporciózta; azt azonban nem, hogy a II. r. terhelt vásárlói erről tudtak volna, és főképp azt nem, hogy a két terhelt ebben előzetesen megállapodott és szorosan együttműködött volna.

[22] H. C. - a II. r. terhelt akkori barátnőjének - vallomása az indítvány szerint nem alkalmas a két terhelt megállapodásának alátámasztására, hiszen maga is azt állította, hogy a terheltek találkozásakor ő mindig a kocsiban maradt, a II. r. terhelt pedig a pénzzel szállt ki, és az anyaggal szállt vissza; tehát nem a bevételen osztoztak, hanem megvette a kábítószert. A II. r. terhelt még a porciózáshoz sem kezdett hozzá az I. r. terhelt jelenlétében, az I. r. terhelt azt sem tudhatta, hogy a II. r. terhelt maga is viszonteladó. Nem következik ez a másfél év alatt, összesen mintegy 5-10 alkalommal történt vásárlás tényéből, az pedig kifejezetten ellene hat, hogy a II. r. terhelt által értékesített összes kábítószer mennyisége is csupán a csekély mennyiség felső határának a 13,2%-a volt. Utalt rá, hogy az I. r. terhelt a jogerős ítéleti tényállás szerint kis és nagy tételeket is eladott, továbbá a tényállásban név szerint megjelölt két fogyasztónak alkalmanként 1-1 grammot értékesített, sőt olyan tanú is szerepelt az eljárásban, akinek vallomása szerint az I. r. terhelt alkalmanként 10 grammot adott el; mégsem tekintette őt a bíróság viszonteladónak.

[23] Az I. r. terheltnek tehát nem kellett tudnia arról, hogy a II. r. terhelt továbbértékesíti a tőle vásárolt kábítószert, már csak azért sem, mert a II. r. terhelt más forrásból is szerzett be továbbeladásra szánt anyagot. Az I. r. terhelt tehát nem volt a II. r. terhelt beszállítója; a tényállásból az tűnik ki, hogy a II. r. terhelt mindig előre fizetett, az árut megvásárolta és a saját szakállára eladta.

[24] Ha pedig a terheltek közötti megállapodásra nincs bizonyíték, úgy annak tartalmára sem lehet; a bíróság sem tudta az általa feltételezett megállapodás egyetlen tartalmi elemét sem megjelölni. A II. r. terhelt tudata a minősítő körülmény objektív ismérveit nem fogta át, ezért - az indítvány szerint - az alapeset miatt állapítható meg a büntetőjogi felelőssége.

[25] A II. r. terhelt védője kiemelte még azt is, miszerint a bűnszövetség megállapításához nem elegendő, hogy a terheltek tudjanak egymás tevékenységéről, hanem a bűncselekmények elkövetésében előre meg is kell egyezniük. Ezért nem fogadható el az ítéleti okfejtés, miszerint a megállapodás formája - és tartalma is - közömbös, mert a több bűncselekmény együttes elkövetéséből az előzetes megállapodás következik. Ezen álláspont alapján - az indítvány szerint - nem lenne különbség a többes, többszörös, illetve a bűnszövetségben való elkövetés között; a társtettesek ismételt bűnelkövetéséből e minősítő körülmény önmagában adódna. Nem helytálló tehát az az elsőfokú ítéleti megállapítás, miszerint "a terheltek a bűncselekményeket - vagyis a kábítószer kis- és nagykereskedelmét - szervezetten követték el, abban megállapodtak", és az sem, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a bűnszövetség megállapíthatóságára vonatkozó okfejtését éppen a támadott okfejtésre alapítva helytállónak találta.

[26] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt védője által, valamint a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és mindkét terhelt tekintetében a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[27] Az I. r. terhelt védőjének indítványa kapcsán a Legfőbb Ügyészség utalt arra, hogy a tényállás esetleges megalapozatlansága, valamint a bizonyítékok mérlegelése és a büntetéskiszabási tényezők értékelése kapcsán a felülvizsgálat törvényi tilalomba ütközik, és ekként kizárt. Az irányadó tényállás pedig minden olyan körülményt tartalmaz, ami alapján a bűnszövetség megvalósulására következtetés vonható.

[28] Ekként rögzíti a tényállás, hogy a két terhelt - főként a kábítószer-kereskedés kapcsán - ismerték egymást, az I. r. terhelt volt a nagykereskedő, a II. r. terhelt pedig a kiskereskedő. A cselekményeket szervezetten követték el, melynek során megállapodtak abban, hogy mindennapi szükségleteiket e cselekmények hasznából fedezik. Tartalmazza a tényállás a terheltek közötti rendszeres kábítószer-adásvétel körülményeit, és a terheltek által megosztott feladatokat; mindabból pedig kitűnik, hogy a munkamegosztás közöttük szervezett volt, elkülönült egymástól a beszerzés, a szállítás, az adagok kimérése és elosztása, majd a fogyasztók részére való továbbértékesítés. A kábítószer mennyisége pedig lehetővé tette e kereskedelmi tevékenység hosszú távú folytatását, és biztosította a vevők igényeinek biztonságos kielégítését.

[29] A Legfőbb Ügyészség a IV. számú Büntető Elvi Döntésre hivatkozással utalt arra, hogy a bűnszövetség megállapításához a több bűncselekmény elkövetésére vonatkozó megállapodás szükséges, de ez nem jelenti azt, hogy az elkövetőknek minden egyes bűncselekmény végrehajtásának részleteit is meg kell szervezniük, továbbá a hallgatólagos, de félreérthetetlenül a bűnözésre vonatkozó akarategység is megállapodás. Amikor az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen felismerhető a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategység, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás.

[30] A Legfőbb Ügyészség átiratában a II. r. terhelt védőjének indítványa kapcsán kiemelte, hogy a bíróság azon - az indítványban sérelmezett - ténymegállapítása, miszerint a terheltek a kábítószer kis- és nagykereskedelmét szervezetten követték el, a jogerős ítéleti tényállás támadásának törvényi tilalma folytán nem vizsgálható. A bűnszövetség tekintetében előterjesztett érvelése az I. r. terhelt védőjének indítványára tett átiratában foglaltakkal mindenben megegyezett.

[31] A Kúria a felülvizsgálati indítványokat a Be. 424. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[32] A nyilvános ülésen az I. r. terhelt védője az indítványában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Álláspontja szerint az ügyben szervezett elkövetésre utaló semmiféle adat nem áll rendelkezésre, a bíróság maga is úgy fogalmazott, hogy a terheltek "nyilvánvalóan megbeszélték" az elkövetést. Ugyanakkor sérelmezte, hogy a bíróság az I. r. terhelt terhére rótt cselekményhez a valósnál nagyobb mennyiségű kábítószert rendelt; az I. r. terhelt csak az általa elfogyasztott és a nála megtalált kábítószer kapcsán ismerte el a bűnösségét. A mennyiség azonban - a kábítószer kereskedelme esetén - még így is inkább csekély. A védő szerint a bűnszövetség megállapítása a jogerős ítéletben törvénysértő módon történt, mert az anyagi haszon elosztásában, abban, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelttől megvásárolt kábítószert kinek, mikor és hogyan értékesíti, nem volt megállapodás. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítélet megváltoztatásával mellőzze a bűnszövetség mint minősítő körülmény megállapítását, a kiszabott büntetést pedig lényegesen mérsékelje.

[33] A II. r. terhelt védője csatlakozott az I. r. terhelt védője által elmondottakhoz; álláspontja szerint sem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a bűnszövetség bármely elemét megvalósították volna a terheltek, a vád sem terjedt ki a minősítő körülményre. Ezért indítványát változatlanul fenntartotta, és - a II. r. terhelt tekintetében is - a kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetének megállapítására, valamint a büntetés jelentős mérséklésére tett indítványt.

[34] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli nyilatkozatukban foglaltakat változatlanul fenntartotta. Utalt rá, hogy a védői felszólalások is tartalmaztak az ítéleti tényállást támadó érveket, ezek - álláspontja szerint - a felülvizsgálat alapjai nem lehetnek. A - bűnszövetségre vonatkozó - törvényes vád hiányát érintő védői okfejtéssel szemben azt fejtette ki, hogy a vád jogi minősítése irreleváns; a kérdés az, hogy a vádirati tényállás tartalmazza-e azokat a tényeket, amelyekből a bíróság erre a következtetésre juthatott. Az ügyészi álláspont szerint azonban a vádirati tényállás minden olyan adatot rögzített, amelyből a bíróság ezt a következtetést megtehette. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria mindkét terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn a megtámadott ítéleteket.

[35] Az I. r. terhelt felszólalásában azt emelte ki, hogy valóban fogyasztott és tartott magánál kábítószert, de soha nem kereskedett azzal. A bíróság mégis megállapította, hogy a II. r. terheltnek adott át kábítószert; azonban ezzel kapcsolatban soha nem állapodtak meg.

[36] A felülvizsgálati indítvány egyik terhelt tekintetében sem alapos.

[37] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálat során további megkerülhetetlen szabály, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítványban nem támadható [Be. 423. § (1) bek.].

[38] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont második fordulata alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelttel szemben a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetést szab ki. Ezért mindkét indítvány törvényes felülvizsgálati okon alapszik, amikor arra hivatkozik, hogy a terheltek cselekménye a kábítószer-kereskedelem bűntettének a jogerős ítéletben terhükre rótt, a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő esete - melynek büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés - helyett annak a Btk. 176. § (1) bekezdése szerinti alapeseteként minősül, ami két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[39] E felülvizsgálati ok esetében a Kúriának elsőként az indítványnak a cselekmény jogerős ítéleti minősítését támadó részét kell elbírálnia; amennyiben pedig az alapos, azaz a minősítés törvénysértő, csak abban az esetben, és arra tekintettel kerülhet sor az önmagában egyébként törvényes büntetés nemének és/vagy mértékének a felülvizsgálatára. Ellenkező esetben - tehát ha a minősítés törvényes (és a büntetés önmagában nem sért bírói mérlegelést nem tűrő szabályt) - a büntetés önálló felülvizsgálatára már nincs lehetőség (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.); következésképp, ha az indítvány téves minősítést panaszló része nem alapos, az - egyébként törvényes büntetés esetén - további vizsgálat nélkül, szükségképpen a támadott határozatok hatályában fenntartását vonja maga után.

[40] A minősítés felülbírálatát pedig a Kúriának - a korábban írtak szerint - a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján kellett elvégeznie. Ekként a felülvizsgálati eljárásban nem támadhatók a terheltek cselekményével érintett kábítószer mennyiségére vonatkozó ítéleti ténymegállapítások, illetve a bíróságnak az azokhoz vezető mérlegelési tevékenysége. A bűnszövetségi minősítés azonban a jogerős ítéleti tényállásban rögzített tényekből vont olyan jogkövetkeztetés, ami az indítvánnyal támadható, és a Kúria által felülvizsgálható. Az eldöntendő kérdés tehát a Kúria előtt az volt, hogy a jogerős ítéleti tényállásban rögzített tények alapján megállapíthatók-e a Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott bűnszövetség fogalmi elemei.

[41] E rendelkezés szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. Ezért elsőként azt kell kiemelni, miszerint mindkét terhelt tekintetében teljességgel közömbös, hogy az I. r. terhelt a II. r. terhelt vásárlóit, a II. r. terhelt vevői pedig az I. r. terheltet nem ismerték. A bűnszövetség - az idézett törvényi meghatározás szerint - alanyi oldalról legalább két személy részvételét igényli. E követelménynek az I. és a II. r. terhelt személye tehát eleget tesz, a vevőknek a terheltekhez való viszonyának, egymásra vonatkozó ismeretüknek, tudattartalmuknak nincs jelentősége.

[42] Ugyancsak közömbös, hogy a "nagykereskedő" I. r. terhelt maga is "kiskereskedett" (ilyet valóban rögzít az ítéleti tényállás C/3/a-b. pontja is), de még az is, hogy a II. r. terhelt nem csak az I. r. terhelttől szerzett be kábítószert (erre utal a tényállás C/3. pontjának első mondata, miszerint az I. r. terhelt biztosította túlnyomórészt a II. r. terhelt vádbeli üzleteihez szükséges kábítószer-mennyiséget). Mindez nyilvánvalóan nem zárja ki a terheltek által, a közösen megvalósított cselekményrészek során folytatott együttműködésük jogi jellegének vizsgálatát és büntetőjogi értékelését.

[43] A bűnszövetségre vonatkozó jogi szabályozás értelmezéséről a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság a IV. számú Büntető Elvi Döntésében adott - ma is érvényes - iránymutatást. Eszerint a Btk. a bűnszövetség fogalommeghatározásánál a bűncselekmények szervezett elkövetését értékeli, vagyis azt az esetet, amikor a közreműködőknek, tehát a bűnszövetség tagjainak a megállapodása több bűncselekmény megvalósítását célozza anélkül, hogy minden egyes bűncselekmény végrehajtásának a részleteit is megszerveznék. A bűnszövetség létrejöttének nemcsak az a feltétele, hogy a bűncselekmény alanya akár tettesként, akár részesként két vagy több személy legyen; hanem az is, hogy az elkövetők megállapodása szervezett bűnelkövetésre, vagyis magára a bűnözésre, illetve több bűncselekmény elkövetésére irányuljon, továbbá, hogy a megállapodás a cselekmények elkövetését időben megelőzze.

[44] Ugyancsak a hivatkozott elvi döntés mutat rá arra, hogy a "bűncselekmények" törvényi szóhasználatán több szándékosan elkövetett cselekményt kell érteni. Ehhez képest a bűnszövetség megállapítása nem kizárt az olyan esetben sem, amikor az elkövetők két vagy több cselekmény megvalósítását határozzák el, és kezdik meg vagy fejezik be, de a cselekményeik törvényi egységet alkotnak. Valamely bűncselekmény egyszeri elkövetése viszont - bármilyen szervezetten történjék is a végrehajtása -, ha az elkövetők között az előzetes megállapodás is csak egyre vonatkozott, nem minősíthető bűnszövetségben történt elkövetésnek. Jelen esetben kétségkívül csak egy-egy rendbeli bűncselekményt rótt a bíróság a jogerős ítéletében a terheltek terhére, azonban nyilvánvalóan az elsőként írt esetről van szó; az I. és a II. r. terhelt között létrejött valamennyi, kábítószerre vonatkozó adásvétel önmagában is, minden esetben külön-külön bűncselekményt valósított meg. Ekként a több adásvétel akkor is több bűncselekmény, ha a kábítószer-kereskedelem bűntettének törvényi tényállása [Btk. 176. § (1) bek.] azokat törvényi egységbe foglalja.

[45] A bűncselekmények szervezett elkövetése magában foglalja az azok megvalósítására irányuló előzetes megállapodást. Az előzetes megállapodás - mint a szervezett elkövetés egyik eleme - olyan, a jövőben megvalósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely a jogvédte érdekek ellen támadó erők viszonylag magasabb fokú szervezettségét, pl. az elkövetők következetességét, a végrehajtás egyes jelentősebb körülményeiben, módozataiban megnyilvánuló tervszerűséget is felölelheti. Annak megállapítását, hogy a megállapodás előzetes volt, nem befolyásolja, hogy az a cselekmény elkövetését megelőzően sokkal korábban vagy a véghezvitel megkezdése előtt viszonylag rövidebb idővel történt. Lényeges azonban, hogy ez a megállapodás már eleve a bűnözésre, vagyis több bűncselekmény elkövetésére irányuljon.

[46] Annak a jogerős ítéletben való megállapítását, hogy ez jelen esetben megvalósult, mindkét indítvány elsődlegesen éppen e megállapodás hiányát állítva támadta, arra hivatkozással, hogy annak tartalmára, de még a létére sem merült fel adat. Kétségtelen, hogy írásbeli, vagy akár szóbeli szerződésszerű, a felek jövőbeni magatartását, viszonyát, jogaikat és kötelezettségeiket szabályozó megállapodás valóban nem áll rendelkezésre, ez azonban nem is követelmény; a bűnszövetség fogalmi elemeire - így a bűncselekmények elkövetésére irányuló előzetes megállapodásra is - a felek magatartásának a külvilágban megnyilvánuló, tetten érhető tényeiből kell (a jogerős ítéleti tényállásban foglaltak alapján) következtetést vonni.

[47] Ekként az elsőfokú ítélet 40. oldalának első négy bekezdésében rögzített "visszafelé következtetés" módszere valójában nem kifogásolható, sőt a megállapodás létére vonatkozó közvetlen bizonyíték hiányában a terhelti tudattartalom megállapításának az egyetlen lehetséges módja; annak részletes indokolásából a bíróság azon álláspontja, miszerint a több bűncselekmény elkövetése önmagában feltételezi az előzetes megállapodást is, csupán a szöveg összefüggéséből kiragadva tűnik tévesnek. Valójában jelen esetben az ugyanazon személyek közötti többszöri kábítószer-adásvételben megnyilvánuló több bűncselekménynek a konkrét körülmények között való többszöri elkövetése feltételezi - a kifejtendők szerint - a bűnszövetség megállapításához szükséges előzetes, a bűnelkövetésre vonatkozó megállapodás tényét.

[48] A IV. számú Büntető Elvi Döntés is rögzíti ugyanis, hogy a megállapodás formáját illetően a törvény nem tartalmaz, de nem is tartalmazhat taxatív felsorolást. A konkrét eseteket tekintve a leggyakoribb a szóbeli (vagyis a kifejezett) megállapodás. De megállapodás a hallgatólagos, a félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is. Ilyen megállapodásra általában az olyan cselekményeknél lehet következtetni, ahol az elkövetők ismétlődően, az azonos vagy a hasonló alkalmat keresték, vagy használták fel a bűncselekmények megvalósításához. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás. Jelen esetben erről van szó.

[49] Az előzetes megállapodás fogalma tehát nem értelmezhető akként, hogy arra szükségképpen a legelső bűncselekmény (vagy részcselekmény) megkezdése előtt kell sort keríteni, és azt az elkövetések során kialakuló - a fenti feltételeknek megfelelő - egyértelműen felismerhető megállapodás már nem merítheti ki. Utóbbi viszont a jelen ügyben - a jogerős ítéletben megállapított tények alapján - kétségkívül megállapítható; az I. r. terhelt az egy évet jóval meghaladó elkövetési időszak alatt kb. kétheti rendszerességgel szállította a kábítószert a II. r. terheltnek, aki azt rendszeresen átvette, kifizette, felporciózta, majd - túlnyomórészt - a fogyasztók felé értékesítette. Pontosan kialakult, szándékaik szerint formálódott, és - felszámolásáig - gördülékenyen folyt tehát a terheltek között a kábítószer-kereskedelemre (azaz bűncselekmények rendszeres elkövetésére) irányuló együttműködési tevékenység. Amennyiben valaki ahhoz, hogy rendszeresen bűncselekményeket követhessen el, ugyancsak rendszeresen számíthat más személy ehhez szükséges - ugyancsak bűncselekményt megvalósító - közreműködésére, és veszi igénybe azt; akkor megalapozott az a következtetés, hogy a végrehajtás során az újabb és újabb, egyes részcselekményeket már időben is megelőző megállapodás, megegyezés van. Jelen esetben ez mindkét terheltre vonatkozóan megállapítható.

[50] Következik ebből az is, hogy mindkét indítvány jelentős részben olyan körülményeket kér számon és hivatkozik azok hiányára a bűnszövetség minősítő körülményének megállapítását támadva, melyek valójában a bűnszövetség megvalósulásának nem szükségképpen a feltételei. Így nem követelmény - ahogy azt a IV. számú Büntető Elvi Döntés külön is rögzíti - az egyes részcselekmények végrehajtása részleteinek előzetes megtervezése, megszervezése, de a közös cél, közös anyagi érdek sem minden esetben; nyilvánvalóan a társadalomra veszélyesség szempontjából sincs különbség aközött, hogy a terheltek létrehoznak-e egy közös pénzügyi alapot, amiből fedezik a kábítószer beszerzésének költségeit, majd az I. r. terhelt az általa beszerzett kábítószert átadja a II. r. terheltnek, és annak az utóbbi által való feldolgozását és értékesítését követően osztoznak a bevételen; avagy - ahogy jelen ügyben történt - rendszeresen az I. r. terhelt a kábítószert a saját költségére beszerzi, majd a saját hasznára továbbadja a II. r. terheltnek, illetve a II. r. terhelt is rendszeresen a saját költségére szerzi be azt az I. r. terhelttől, és a saját hasznára adja tovább a fogyasztóknak.

[51] A lényeg a szervezett együttműködésben van, és a bűnszövetség minősítő körülményében értékelt fokozott társadalomra veszélyesség is ebben jut kifejeződésre; a terheltek bűnös együttműködése kellő alapot szolgáltatott a kereskedelmi tevékenység hosszú távú, zavartalan folytatására, és a fogyasztók igényeinek biztonságos kielégítésére is. Az I. r. terhelt rendszeres eladóként (szállítóként), a II. r. terhelt rendszeres vásárlóként (megrendelőként) számíthatott egymásra, és mindketten erre tekintettel folytatták tevékenységüket; értelemszerűen fel sem merülhet, hogy minden egyes - az irányadó tényállás szerint általában kéthetenként megvalósuló - ügylet alkalmával ad hoc, újonnan keletkezett ötlet volt az I. r. terhelttől, hogy kábítószert ad el a II. r. terheltnek, a II. r. terhelttől pedig az, hogy az I. r. terhelttől vásárol kábítószert. Ekként kialakult közöttük a munkamegosztás is; az I. r. terhelt végezte a beszerzést és a szállítást, a II. r. terhelt az adagolást és a fogyasztók felé való értékesítést. Az ismét csak közömbös, hogy a munkamegosztást nem valamiféle külön megegyezés alapján alakították ki egymás között a terheltek, hanem szállítói, illetve megrendelői pozíciójukból okszerűen adódott.

[52] Az a hivatkozás, miszerint a bíróság jogerős ítéletben kifejtett érvelése összemossa a társtettesi és a bűnszövetségben való elkövetést, valamint az alapján akár egyetlen kábítószer-adásvétel is bűnszövetséget eredményezne, azért nem helytálló, mert jelen esetben a terheltek között nem egy ügyletre, hanem adásvételek sorozatára került sor; ami értelemszerűen jelentős különbség. Az pedig éppen az indítványokban hivatkozott bírói gyakorlatból is kitűnik, hogy olyan esetben nem került sor a bűnszövetség megállapítására, amikor az elkövetők ugyan többször, de alkalmilag követtek el különböző kisebb lopási cselekményeket, bármiféle szervezettség nélkül, részben közösen (BH 1999.8.); ezzel szemben pénzügyőrök által a gyors és gördülékeny vámkezelés anyagi ellenszolgáltatás fejében való összehangolt biztosítása még csekélyebb számú részcselekmény esetén is megalapozta a bűnszövetségi minősítést (EBH 1763.2008.). A tartós és rendszeres szállítói-megrendelői kapcsolat jellegében az utóbbihoz hasonlatos; az annak keretében megvalósuló adásvételek előzetes megállapodáson nyugvó, előre megszervezett ügyletek.

[53] Ezért jelen ügyben a terheltek cselekménye tekintetében a bűnszövetségnek a Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontjában írt valamennyi ismérve maradéktalanul megállapítható.

[54] A II. r. terhelt védője a Kúria nyilvános ülésén hivatkozott csak arra, miszerint az ügyészi vád is csupán a kábítószer-kereskedelem alapesetére vonatkozott. A Kúria ezzel kapcsolatban elsőként utal arra, hogy a vádirati minősítés - e körben - a Be. 257. § (1) bekezdés zárófordulata alapján közömbös; jelentősége annak van, hogy a vád tartalmazza-e azokat a ténybeli körülményeket, amelyek alapján a bűnszövetségre jogi következtetés vonható (EBH 2013.04.B10.). Jelen esetben ez nyilvánvalóan megállapítható, hiszen a vád tartalmazza azon adatokat, melyekből kitűnik, hogy a vádbeli, hosszabb időszakban nem eseti alkalmakkor, hanem rendszeresen, folyamatos és tartós együttműködés keretein belül értékesítette, s ekként biztosította az I. r. terhelt a II. r. terhelt részére zömében azon kábítószer-mennyiséget, amit a II. r. terhelt ugyanezen együttműködés keretein belül megvásárolt és terített - szintén a vádban részletezett módon - a környezetében élő fogyasztók számára. Az ítéleti tényállás nem tartalmazza olyan többlet-tény megállapítását a vádhoz képest, amelynek hiányában a bűnszövetség valamely ismérve már nem lenne megállapítható.

[55] Következésképp a jogerős ítéletben - mindkét terhelt tekintetében - törvényes a terhükre rótt bűncselekménynek a Btk. 176. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntetteként való minősítése. Ebből következően az 5 évtől 10 évig terjedő büntetési tételkeretek között kiszabott 6 év 10 hónapi, illetve 5 év 10 hónapi szabadságvesztés mértéke nem sért a büntetés kiszabására vonatkozó, mérlegelést nem tűrő szabályt, így azok mértékének felülvizsgálatára önmagában - a korábban részletezettek szerint - a felülvizsgálati eljárásban már nincs törvényes lehetőség. Ugyanezen okból nincs mód az I. r. terhelt védője által sérelmezett súlyosító körülmény értékelésének a Kúria általi felülbírálatára sem.

[56] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján az I. r. és a II. r. terheltek tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.479/2016.)

[1] A törvényszék a 2015. július 2-án megtartott nyilvános tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletében, mint bűnsegédet [Btk. 176. § (1) bek., (3) bek.]. Ezért őt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani.

[2] Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Kimondta, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] Rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[4] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a II. r. terhelt terhére súlyosítás érdekében, továbbá a társtettesség megállapítása végett jelentett be fellebbezést. A II. r. terhelt a büntetés enyhítése, míg védője elsődlegesen eltérő - enyhébb - minősítés, másodlagosan enyhítés céljából éltek fellebbezéssel.

[5] Az ítélőtábla a 2015. október 6-án tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette. Börtönbüntetését 5 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[6] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt - akinek a vádbeli időben élettársa volt az I. r. terhelt - egy

C. nevű, Belgiumban élő ismerősével telefonon beszélve tett említést nehéz anyagi helyzetükről. Ekkor C. azt mondta, hogy tudna segíteni, ad kábítószert, amit eladhatnak. A II. r. terhelt az ajánlatot megbeszélte az I. r. terhelttel. Ezt követően az I. r. és a II. r. terhelt 2014. március első napjaiban Belgiumba utazott azért, hogy ott Magyarországon történő továbbértékesítés érdekében nagy mennyiségű kábítószert szerezzen meg. Belgiumban egy ismeretlen személytől az I. r. terhelt 2038 gramm bruttó tömegű amfetamin, valamint 2,18 gramm mennyiségű cannabis delta-9 THC típusú kábítószert szerzett meg, melyet továbbértékesítési célzattal az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsiban elrejtve 2014. március 6. napján Magyarországra - a lakatlan állapotú - K., H. úton található ingatlanra szállítottak.

[7] A II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a gépkocsiban a kábítószert Magyarországra szállították. A kábítószer továbbértékesítését az I. r. terhelt intézte volna, azonban a fenti mennyiséget a nyomozóhatóság 2014. március 6. napján a K., H. úti ingatlanban megtartott házkutatás során lefoglalta.

[8] A lefoglalt kábítószerek együttes mennyisége meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát, annak 4270-4280%-a (azaz mintegy negyvenháromszorosa), és meghaladja a különösen jelentős mennyiség alsó határát, annak a 427-428%-a, azaz több mint négyszerese.

[9] A terheltek az általuk használt K., Sz. Gy. téren lévő lakásukban a már korábban megszerzett - a csekély mennyiség felső határát el nem érő (annak 0,02-5%-át kitevő) mennyiségű delta-9 THC cannabis tartalmú, melynek a totál THC mennyisége 0,001-0,28 grammra becsülhető - növényi anyagot is tároltak, mely a tettenérésüket követően foganatosított házkutatáskor szintén lefoglalásra került.

[10] A fentieken túlmenően a II. r. terhelt 2014. március 6. napját megelőzően - pontosabban meg nem határozható időben - kokaint, valamint delta-9 THC (cannabis) kábítószereket szerzett meg és fogyasztott el. Vizeletéből benzoilekgonint és THC-t mutattak ki. Az előbbi a kokain, az utóbbi a marihuána, hasis fogyasztását igazolja.

[11] Az amfetamin, cannabis, a delta-9 THC, az MDMA, az MDMA kokain a Btk. 459. § 18. pontja alapján kábítószernek minősülnek.

[12] A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt terjesztett elő meghatalmazott védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja, valamint - figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjára, illetve III.a) pontjára - a c) pontja alapján.

[13] Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. A vád alapvető hiányossága ugyanis, hogy a forgalmazói típusú elkövetési magatartásba beolvadó fogyasztói elkövetési magatartás leírása oly mértékben hiányos, hogy az a védekezés kereteit sem jelöli ki. Miután a II. r. terhelt fogyasztói típusú elkövetési magatartása, amelyben nem törvényes a vád, szorosan összekapcsolódik a forgalmazói cselekményével, annak a része, így a vád ezen részének fogyatékossága kihat az egész cselekményre, a vád egészének a törvényességére.

[14] Az indítvány szerint az indokolási kötelezettség megsértése azért állapítható meg, mert az eljárt bíróságok nem indokolták okszerűen, miből következtettek arra, miszerint a II. r. terhelt tudott arról, hogy különösen jelentős mennyiségű kábítószer Magyarországra hozatalában működik közre.

[15] Az első fokon eljárt bíróság ezzel kapcsolatos ténymegállapító tevékenységét a védő nem kifogásolta. Azt sérelmezte, hogy a bíróság a jogi indokolásban nem vonta le azt a megfelelő jogi következtetést, mely szerint e minősített esetért II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét nem lehet megállapítani. Egy fikció rögzítése, és abból egy helytelen logikai következtetés még nem eredményezheti az indokolási kötelezettség teljesítését. Kifogásolta azt is, hogy egy tízmilliós nagyságrendű kábítószer szállítmánynál az I. r. terhelt remélt 600 000 forintos hasznából sem következik a II. r. terhelt ténytudomása. Az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek akkor tettek volna eleget, ha a büntethetőséget kizáró okkal, a tévedéssel kapcsolatos tényeket is megfelelően indokolják.

[16] Sérelmezte ezzel összefüggésben a védő, hogy az eljárt bíróságok a II. r. terhelt felelősségét olyan tényre állapították meg, amiről nem tudott. A tényállás szerint a II. r. terhelt nem látta, s így nem volt tudomása arról, mekkora mennyiségű kábítószert pakolt be az I. r. terhelt abba a gépkocsiba, amellyel Magyarországra utaztak. A megállapított tényállást azért minősítették helytelenül, mert az általuk elfogadott (részben tudati) tényekkel ellentétesen minősítették a II. r. terhelt cselekvőségét.

[17] Megjegyezte egyúttal, hogy a tényállás alapján a II. r. terhelt cselekménye pusztán pszichikai bűnsegély, így cselekménye a Btk. 176. § (1) bekezdésében meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntettének a kísérlete, mint bűnsegéd, amelyre enyhébb, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés az irányadó büntetés.

[18] Mindezekre tekintettel a védő az alábbi indítványokat tette:

[19] - a törvényes vád hiányával érintett részében az ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése,

[20] - amennyiben a nem törvényes részében a vád elkülöníthető, a megmaradó cselekményrészek tekintetében az indokolási kötelezettség megsértésére tekintettel az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása,

[21] - a törvénysértő minősítés megállapítása esetén a minősítés és a büntetés megváltoztatása, valamint felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása.

[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. Álláspontja szerint a Btk. 178. § (6) bekezdésében írt szubszidiaritás csak akkor alkalmazható, ha fogyasztás, illetve ilyen célból történő megszerzés során fejt ki az elkövető súlyosabban büntetendő elkövetési magatartást. Az irányadó tényállás szerint a kereskedői magatartástól elkülönül a fogyasztói típusú magatartás és ez valóságos anyagi halmazatot alapoz meg. Ugyanakkor a törvénysértő minősítés, a bűnösség körének bővülése nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, így a felülvizsgálatnak ezen indok alapján nincs helye.

[23] Az indokolási kötelezettség megsértése kapcsán arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárt bíróságok ellenőrizhető és elégséges módon számot adtak a tényállás megállapításához vezető, a Be. 78. § (3) bekezdése szerinti értékelő tevékenységükről.

[24] A tévedésre és a törvénysértő minősítésre történő hivatkozás pedig nem vehető figyelembe, mert a tényállás nem támadható, az irányadó tényállás pedig tévedésre utaló tényt nem tartalmaz.

[25] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[26] A II. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében, vitatva az abban foglaltakat, a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. Kiemelte, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére kizárólag abban az összefüggésben hivatkozott, hogy arra nem adott indokolást sem a törvényszék, sem a másodfokon eljáró ítélőtábla, hogy miért nem látták a tévedést, mint büntethetőséget kizáró okot megállapíthatónak annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos tudati tényeket rögzítették az ítéletben.

[27] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdésének első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[28] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[29] Ennek során a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát érdemében - az alábbi indokok mellett - alaposnak találta.

[30] Elöljáróban rögzíti a Kúria, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt indokok alapján van helye. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (4) bekezdésére tekintettel az indítványhoz kötöttség érvényesül. A Kúria csak az indítványban megjelölt felülvizsgálati ok(ok), valamint - a hivatkozott rendelkezés (5) bekezdése alapján hivatalból folytatandó vizsgálat keretében - a 416. § (1) bekezdésének c) és d) pontja szerinti eljárási szabálysértések alapján vizsgálhatja felül a jogerős ügydöntő határozatot.

[31] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálata során tehát, hogy a bűnösség megállapítása, vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított tényállás vehető figyelembe.

[32] Eljárási szabálysértés vizsgálatára is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, a Kúriának érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania.

[33] Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak helye nincs [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

[34] A Kúria az indítványozó által felhozott érveket a felülvizsgálat törvényileg szabályozott okainak tükrében vizsgálta.

[35] A felülvizsgálati indítványt védője útján előterjesztő terhelt a felülvizsgálat indokaként a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontján belül két okra is hivatkozott.

[36] A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor is helye van, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor - nevezetesen ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el.

[37] A Be. 2. § (2) bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, Büntető Törvénykönyvbe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A vád törvényes volta kapcsán tehát kizárólag a vádlói legitimáció, valamint a vádiratban foglaltak alanyi és tárgyi meghatározottsága vizsgálandó.

[38] Jelen ügyben a megyei főügyészség nyújtott be vádiratot a törvényszékhez 2015. március 2. napján a II. r. terhelttel szemben a Btk. 176. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdése szerint minősülő (forgalomba hozatallal, jelentős mennyiségre) társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének a kísérlete miatt. A vádhatóság a II. r. terhelttel szemben - fogyasztással elkövetett - kábítószer birtoklás vétsége [Btk. 178. § (6) bek.] miatt nem emelt vádat. A vádirati, illetve az ítéleti tényállás ugyan egyaránt tartalmazza, hogy a II. r. terhelt az őrizetbe vételét megelőzően - közelebbről meg nem határozható időben - fogyasztott kábítószert, azonban az elsőfokú bíróság kifogástalan indokát adta annak, hogy a II. r. terhelt tekintetében ezt a magatartást miért nem minősítette önálló bűncselekményként.

[39] A Kúria nem értett egyet a védelemnek azzal az érvelésével, hogy a II. r. terhelt fogyasztói típusú cselekménye miatt emelt vád azért hat ki a terhére rótt vád egészének a törvényességére, mert szorosan összekapcsolódik a forgalmazói cselekményével. A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálat során irányadó tényállásból ugyanis ez a védői megállapítás nem igazolható. E tényállás tükrében a II. r. terhelt kábítószer fogyasztása és a jelentős mennyiségű kábítószer értékesítési szándékkal Belgiumból Magyarországra történő szállítása között - az időbeli egybeesésen túl - értékelendő kapcsolat nincs.

[40] A Kúria észlelte, hogy a Legfőbb Ügyészség az átiratában - a Kúria Bfv.II.288/2015. számú felülvizsgálati ügyében képviselt legfőbb ügyészségi állásponttal ellentétes - téves álláspontot fogalmazott meg akkor, amikor azt fejtette ki, hogy a Btk. 178. §-ának (6) bekezdésében írt szubszidiaritás csak akkor alkalmazható, ha a fogyasztás, illetve ilyen célból történő megszerzés során fejt ki az elkövető súlyosabban büntetendő elkövetési magatartást. Az irányadó tényállás szerint a kereskedői magatartástól elkülönül a fogyasztói típusú magatartás és valóságos anyagi halmazatot alapoz meg. Hozzátette azonban, hogy a törvénysértő minősítés, a bűnösség körének bővülése nem eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását.

[41] Ezzel szemben a Kúria a következőket állapította meg:

[42] Az új törvényi szabályozás a Btk. 178. § (6) bekezdésében a fogyasztást önállóan pönalizálja a következők szerint:

[43] "Aki kábítószert fogyaszt, illetve csekély mennyiségű kábítószert fogyasztás céljából megszerez vagy tart, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

[44] A törvény szövege a fogyasztáshoz nem köt mennyiséget, ezért a mennyiségi összegzés követelménye nem áll fenn. A fogyasztás céljából való megszerzés és tartás esetében pedig kizárólag csekély mennyiségre elkövetést pönalizálja önállóan.

[45] Értelmezést igényel ugyanakkor a Btk. 178. § (6) bekezdésének az ún. szubszidiaritást meghatározó fordulata, nevezetesen: "ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg". Korábban kérdésként merült fel a jogalkalmazói gyakorlatban, mely bűncselekménnyel állhat e törvényi tényállás látszólagos alaki halmazatban, illetve az elkövető mikor veszíti el a fogyasztói státuszát.

[46] A Kúria ezt a kérdést korábban már eldöntötte a Bfv.II.288/2015. szám alatt folyamatban volt büntetőügyben. Abban az ügyben a Legfőbb Ügyészség átiratában azt fejtette ki, hogy "a fogyasztói magatartás már szubszidiárius bűncselekmény [Btk. 178. § (6) bek.], és mint ilyen beleolvad a kábítószer forgalomba hozatalával elkövetett cselekménybe.

[47] Ezzel egyezően a Kúria a Bfv.II.288/2015/5. számú határozatában azt állapította meg, hogy "amennyiben a kábítószer-kereskedelmet elkövető egyúttal fogyaszt is a kábítószerből, kizárólag a fogyasztást elnyelő kábítószer-kereskedelem állapítható meg.

[48] Egyúttal azt is eldöntötte, hogy az a cselekményegység, amelynek a keretei között a látszólagos alaki halmazatot feloldó szubszidiaritás értelmezendő, nem korlátozódik sem a Btk. 178. §-ában szabályozott kábítószer birtoklása, sem a Btk. 178-179. §-okban azonos cím alatt szabályozott kábítószer birtoklása bűncselekményekre, hanem emellett - egyidejű elkövetés esetén - egyaránt érvényesül a Btk. 176-177. §-aiban szabályozott kábítószer-kereskedelem tekintetében is.

[49] Ennek megfelelően alkalmazandó a Btk. 178. § (6) bekezdésében szabályozott szubszidiaritás akkor is, ha az elkövető a kábítószer fogyasztása, illetve a kábítószer ilyen célból történő megszerzése során fejt ki súlyosabban büntetendő, a kábítószer-kereskedelem, vagy kábítószer birtoklása körében pönalizált elkövetési magatartást. A szubszidiaritás folytán az elkövető bűnösségét kizárólag a súlyosabban minősülő kábítószerrel visszaélés bűncselekményében, a jelen ügyben tehát a forgalmazásban lehet és kell megállapítani.

[50] Ha tehát a forgalomba hozatal elkövetői magatartással megvalósított kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletét elkövető egyúttal fogyaszt is kábítószert, terhére kizárólag a fogyasztást elnyelő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete állapítható meg.

[51] Minderre figyelemmel a II. r. terhelt védőjének a törvényes vád hiányára alapozott érvelését a Kúria nem találta alaposnak.

[52] A felülvizsgálati indítvány további, érdemi felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésre hivatkozott, amikor azt kifogásolta, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének a tekintetben, hogy miért nem látták a tévedést, mint büntethetőséget kizáró okot megállapíthatónak.

[53] A Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[54] Az ítélet indokolásának elégtelensége akkor vezet hatályon kívül helyezéshez, ha a mulasztás a határozatot felülvizsgálatra alkalmatlanná teszi. Amennyiben pedig az ítélet az indokolási kötelezettség megsértésének a Be. 373. § (1) bekezdésének III. pontja szerinti fogyatékosságában szenved, az ítélet e részének, rendelkezésének anyagi jogi tartalma, helyessége, törvényessége nem is vizsgálható, mert felül­bírá­latra eleve alkalmatlan.

[55] A II. r. terhelt bűnügyében azonban sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem mulasztott a Be. 373. § (1) bekezdésének III. pontja által meghatározott körben - azaz a büntetőjogi főkérdések tekintetében -, miután a szükséges és elégséges mértékben egyaránt eleget tett indokolási kötelezettségének. Az elsőfokú bíróság tényállást állapított meg, amit a másodfokú bíróság kiegészített, helyesbített, ekként a másodfokú eljárásban is irányadó volt a tényállás. Az első- és a másodfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy milyen bizonyítékok, milyen indokok alapján állapította meg azt a tényállást, amelyre a bűnösség kimondását alapította. Mindkét bíróság ellenőrizhető módon rögzítette az általa alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályokhoz vezető indokait, következtetéseit.

[56] A másodfokú bíróság határozatában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett. Elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az indokolását, hogy amikor a II. r. terhelt kiutazott a kábítószerért Belgiumba élettársával, az I. r. terhelttel, tudomása volt arról, hogy azt kereskedelmi céllal szerzi meg élettársa, és azt így hozták be Magyarország területére.

[57] A másodfokú bíróság a fentieken túlmenően részletes indokát adta annak is, hogy nem vitásan anyagi haszonszerzés motiválta az I. r. és a II. r. terheltek tettét.

[58] Végül utalva arra, hogy a felülvizsgálati indítvány mind az indokolási kötelezettség megsértésének, mind a törvénysértő minősítés okaként a tévedés, mint büntethetőséget kizáró ok "mellőzését" jelölte meg, a Kúria a következőkre mutat rá.

[59] A tudattartalom, a büntetőjog fogalomrendszerében részben ún. tudati tény, részben tényekből levont jogi jelentőségű következtetés. Amennyiben ténybeli alapja nem része a jogerős határozat tényállásának, akkor a Be. 423. § (1) bekezdése a jogerős határozat felülvizsgálatát tévedés jogcímén, eltérő tények alapján kizárja.

[60] Az ítéleti tényállásból - amint azt a megtámadott határozatok indokolása kifejtette - logikusan csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy nem csekély mennyiségű kábítószer forgalomba hozatalára vállalkozik.

[61] Az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan tényeket, amelyekből a II. r. terhelt ténybeli tévedésére lehetne következtetni. A felülvizsgálati indítvány sem egyedül az irányadó tényállásra, hanem a II. r. terhelt vallomására hivatkozik, amelynek viszont a felülvizsgálat során már nincs jelentősége.

[62] A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a felülvizsgálati indítvánnyal támadott minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta (EBH 2011.2387.).

[63] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.990/2015.)

II. Az azonos törvényi tényállás alá eső kábítószerrel összefüggő bűncselekmények természetes egységet alkotnak. Ekként azok az elkövetői magatartások, amelyek a 18. életévüket be nem töltött, több személy részére történő kábítószer kínálásában vagy átadásában nyilvánulnak meg, a kábítószer-mennyiség összegzésével, de egyrendbeli bűncselekményként értékelendők [Btk. 177. § (1) bek. I. ford.].

III. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény esetén az elkövető kábítószer-függősége ténykérdés, s ítéleti tényként meg nem állapítása esetén erre a felülvizsgálat során jogi következtetés sem alapozható [Be. 423. § (1) bek.].

IV. Az előbbiek értelemszerűen vonatkoznak az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűncselekmények különböző eseteire is [Btk. 184. §, 184/A. §-184/D. §].

[1] A járásbíróság a 2013. augusztus 30. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki

[2] - folytatólagosan elkövetett zaklatás bűntettében [Btk. 222. § (1) bek., (2) bek. a) pont és (3) bek. a) pont],

[3] - termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében [Btk. 178. § (1) bek.],

[4] - közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. a) pont],

[5] - tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával, termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében [Btk. 179. § (1) bek. a) pont],

[6] - 2 rendbeli csekély mennyiségű kábítószerre tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek egy esetben kínálással, egy esetben átadással elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 177. § (1) bek. a) pont és (4) bek. I. fordulat],

[7] - 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.].

[8] Ezért halmazati büntetésül három év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a terhelt szülői felügyeleti jogának megszüntetéséről, az egyéb járulékos kérdésekről, emellett a vádlottat a tartás elmulasztásának vétsége [1978. évi IV. tv. 196. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.

[9] A kétoldalú fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2014. június 3. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt nyolc-nyolc évre súlyosította; egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[10] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozva.

[11] Az indítványozó szerint az eljárt bíróságok a terheltet törvénysértően mondták ki bűnösnek a termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklásának bűntettében, valamint a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával, termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében, így a vele szemben kiszabott büntetés is törvénysértően súlyos. Arra is hivatkozott, hogy az ezen cselekmények elkövetésének időpontjában hatályos 1978. évi IV. törvény a terhelt számára kedvezőbb elbírálást eredményezett volna, hiszen e törvény 283. §-a - a büntethetőséget kizáró okok körében - lényegesen enyhébb szabályokat fogalmazott meg, mint a Btk. 180. §-a. Az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény ezen cselekményekhez lényegesen súlyosabb joghátrányt rendel.

[12] Álláspontja szerint a terhelt az 1978. évi IV. törvény 282/C. §-ában meghatározott kábítószerfüggő személynek minősül, és miután az eljárás során a 2011. október 13. napján kelt igazolás szerint részt vett a hat hónapos kábítószer-elterelő kezelésen, az 1978. évi IV. törvény 283. §-ára tekintettel az eljárást már a járásbíróságnak meg kellett volna szüntetnie. Erre tekintettel az ügyészség 2012. január 9. napján kelt vádiratával emelt vádat sem tartotta törvényesnek.

[13] Az indítványozó a közokirat-hamisítás bűntettében is törvénysértőnek tartotta a terhelt bűnösségének kimondását, arra hivatkozva, hogy az ítélet indokolásával ellentétben a hamis igazolvány elkészítéséhez eszközökkel nem rendelkezett. A terheltnek e cselekmény kapcsán tett részbeni beismerő vallomása nem fogadható el, mert a nyomozás során történt kihallgatására védő közreműködése nélkül hajnali 2 óra 25 perckor került sor, így sérült a védelemhez fűződő joga. Emellett kifejtette, hogy a terhelt vizeletében kannabiodok voltak, a tudatmódosító szer hatása miatt pedig nem tudta, hogy mit beszél. Mindezekre tekintettel megítélése szerint a terhelti vallomást a bizonyítékok köréből ki kellett volna rekeszteni, enélkül pedig nincs olyan bizonyíték, amely a közokirat-hamisítási cselekményben a bűnösségét kétséget kizáró bizonyossággal alátámasztaná.

[14] Eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az ügyben még a nyomozás elrendelését megelőzően került sor házkutatásra anélkül, hogy arra feljogosító bírói, ügyészi vagy nyomozó hatósági határozat rendelkezésre állt volna, és miután ezen, a Be. 149. §-ában foglalt szabályok megsértésével beszerzett bizonyítékok törvényes eljárásban nem használhatók fel, a házkutatás során lefoglalt tárgyi bizonyítékok nélkül (lefoglalt növényi tövek, hamisított rendőrségiigazolvány-másolat) nem lehetett volna a megjelölt bűncselekményekben a terheltet törvényesen marasztalni.

[15] Végezetül kitért arra, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés sérti a büntetéskiszabás elveit és a büntetés céljaival is ellentétben áll.

[16] Mindezek alapján arra tett indítványt, hogy ezen három bűncselekmény alól a terheltet a Kúria mentse fel és a fennmaradó bűncselekmények miatt a törvénysértően súlyos büntetést jelentős mértékben enyhítse.

[17] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta.

[18] Alaptalannak találta az indítványt abban a részében, mely szerint a kábítószer saját fogyasztásra történő termesztésével összefüggésben törvénysértően került sor a bűnösség megállapítására, mivel az irányadó tényállásban nincs adat a terhelt kábítószer-függőségére, emellett a kábítószer mennyisége a csekély mennyiséget meghaladta, és a tényállás a fogyasztói elkövetési magatartás mellett kábítószert tartalmazó cigaretta kiskorú gyermekeknek történő kínálását is tartalmazza. Így sem az elkövetéskor, sem az elbíráláskor hatályos törvény nem biztosíthatta számára a büntethetőség megszüntetését.

[19] A Legfőbb Ügyészség szerint ugyanakkor a jogerős ítélet a terhelt cselekményeit törvénysértően minősítette, mivel a Btk. 178. § (1) bekezdése és a 179. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény halmazatát ugyanazon elkövetési tárgyra állapította meg, ami a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. A helyes minősítés álláspontja szerint kizárólag a legsúlyosabb minősítés alá eső, a Btk. 179. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, tizennyolcadik életévet be nem töltött személy felhasználásával, termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntette. Ezzel csak a Btk. 178. § (6) bekezdésében meghatározott, kábítószer fogyasztásával elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége kerülhetett volna anyagi halmazatba amiatt, hogy a terhelt a 2010. július 1. napján foganatosított vizeletminta-vételt közvetlenül megelőzően csekély mennyiségű marihuánát fogyasztott.

[20] Miután azonban a cselekmények téves minősítése álláspontja szerint nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta.

[21] A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. § (4) bekezdése szerint eljárva a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül; emellett tekintettel volt az ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - védő által nem hivatkozott -, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.

[22] A Be. utóbbi rendelkezésére, a 416. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[23] Bár a védő ezt a szabályt nem hívta fel, de ilyen eljárási szabálysértés a törvényes vád - indítványban hivatkozott - hiánya is a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerint.

[24] A Be. 2. § (2) bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

[25] A Kúria BKv. 1. számú véleménye elvi éllel mutat rá a törvényes vád minimális tartalmi követelményeire. Eszerint a törvényes vád a tartalmi követelményeknek akkor nem felel meg, ha nem tartalmazza a cselekmény pontos körülírását, és emiatt abból az adott magatartás büntetőtörvénybe ütközése nem állapítható meg és nem alkalmas a bűnösségre vonatkozó anyagi jogi következtetés levonására (BH 2011.60.).

[26] Miután nem feltétele a vád törvényességének a büntethetőséget kizáró ok esetleges megállapíthatóságával kapcsolatos adatok rögzítése, és a vád egyéb hiányosságban nem szenvedett, nem megalapozott a törvényes vád hiányára hivatkozás.

[27] Az indítványozó kifogásolta a nyomozás során a terhelti kihallgatással és a házkutatással összefüggésben elkövetett szabálysértéseket is.

[28] A felülvizsgálati indítvány ebben a részében a törvényben kizárt.

[29] A nyomozás során esetlegesen megvalósult eljárási szabálysértések még helytállóságuk esetén sem szolgálhatnak felülvizsgálat alapjául. A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja tételesen felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyekre tekintettel felülvizsgálatnak van helye, és amelyeknek a köre nem bővíthető.

[30] Miután erre a szabályra tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a bíróság által figyelembe vett bizonyíték törvényessége nem vizsgálható, annak vizsgálata is kizárt, hogy a terhelt nyomozás során tett vallomását törvényesen használták-e fel bizonyítékként.

[31] Ezért az indítványnak a törvénysértő módon beszerzett bizonyíték figyelembevételét állító részével a Kúria érdemben nem is foglalkozott.

[32] Emellett a Be. 423. § (1) bekezdésében rögzített törvényi előírásból következően a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül; a jogerős határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható, a tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok bizonyító ereje, a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem vitatható.

[33] A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye pedig kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).

[34] A Be. 416. § (1) bekezdésének - az indítványozó védő által felhívott - a) pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[35] A Kúria nem találta alaposnak az ezen felülvizsgálati okra történő hivatkozást sem.

[36] Az irányadó tényállás nem tartalmaz adatot arra, hogy a terhelt kábítószer-függő lett volna a bűncselekmények elkövetésekor.

[37] Ezért sem az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 283. §-a, sem az elbíráláskor hatályos Btk. 180. §-a alapján nincs és nem is volt lehetőség vele szemben az eljárás megszüntetésére.

[38] Erre tekintettel a terhelt bűnösségének megállapítása az irányadó tényállásra figyelemmel a termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében [Btk. 178. § (1) bek.] és a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával, termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében [Btk. 179. § (1) bek. a) pont] nem volt törvénysértő.

[39] Nem valósult meg a Be. 416. § - védő által hivatkozott - (1) bekezdés b) pontjában foglalt anyagi jogszabálysértés sem.

[40] E rendelkezés szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[41] E felülvizsgálati ok tekintetében is irányadó azonban a Be. 423. § (1) bekezdése, amely szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az indítványban nem is támadható.

[42] Mindezek alapján a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van. A felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el; a bizonyítékok eltérő értékelésére és eltérő következtetés levonására nincs törvényes lehetőség.

[43] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség azon álláspontjával, mely szerint az eljárt bíróságok részben törvénysértően minősítették a terhelt kábítószerrel visszaéléshez kapcsolódó cselekményeit; a jogerős ítélet ugyanis a bírói gyakorlattal ellentétesen állapította meg a Btk. 178. § (1) bekezdésében és a Btk. 179. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kábítószerrel visszaélés valóságos halmazatát.

[44] Mindkét cselekménynek ugyanaz a huszonnyolc tő kannabisz növény volt az elkövetési tárgya, aminek magjait a terhelt a családi házukban elvetette. Bűnhalmazat megállapítására akkor lett volna lehetőség, ha egyes kábítószerek termesztésében kizárólag a terhelt, míg más kábítószerek termesztésében az általa felhasznált, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy - esetleg vele együtt - vett volna részt.

[45] Miután ilyen megállapítást a tényállás nem tartalmaz, a marihuána termesztése kapcsán a cselekmény helyes minősítése - a legsúlyosabb törvényhelyhez igazodóan - a Btk. 179. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával, termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette.

[46] Ugyancsak törvénysértő azoknak a részcselekményeknek a minősítése, amellyel a terhelt kk. S. Z.-nek marihuánás cigarettát kínált, míg kk. S. K.-nak ilyen cigarettát adott.

[47] A kábítószerrel összefüggő cselekmények természetes egységet képeznek, ha azonos törvényi tényállásba ütköznek. Így a terhelt azon cselekményeivel, amelyekkel két, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére kábítószert kínált, illetve adott át, csupán egyrendbeli bűncselekmény, és a minősítéshez a kínált és az átadott kábítószer mennyiségét ilyenkor összegezni kell.

[48] A terhelt a két kiskorú gyermekének egy-egy szál füves cigarettát kínált, illetve adott át, így a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határát nem haladta meg; ezért a forgalmazói típusú cselekmény egységesen a Btk. 177. § (4) bekezdés I. fordulata szerint minősül.

[49] A cselekmények törvénysértő minősítése azonban nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását. A kiszabott büntetés neme törvényes, és miután a halmazati büntetés tételkeretei a helyes minősítés mellett sem változnának, és a büntetés mértéke ezen kereteken belüli, a büntetés mértéke is törvényes.

[50] Emellett utal a Kúria arra is, hogy az eljárt bíróságok a Be. 258. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt szabályt figyelmen kívül hagyva nevezték meg az ítélet rendelkező részében azokat a bűncselekményeket, amelyekben a terheltet bűnösnek mondták ki. A bűncselekményeknek a Btk. szerinti megnevezésén túl ugyanis elegendő lett volna az alkalmazott törvényhely, a bűncselekmény bűntetti vagy vétségi alakzatának megjelölése, és amennyiben a bűncselekmény többrendbeli vagy folytatólagos, az erre történő utalás, továbbá az elkövetői és elkövetési alakzat feltüntetése. Ez a hiba önmagában nem befolyásolta az ítéleti rendelkezések törvényességét.

[51] A Kúria ugyanakkor érdemben nem foglalkozhatott a Legfőbb Ügyészség indítványának azon részével, amely szerint a terheltnek az ítéleti tényállásban leírt azon cselekménye, hogy a 2010. július 1. napján történt vizeletminta-vételét közvetlenül megelőzően csekély mennyiségű marihuánát fogyasztott, a Btk. 178. § (6) bekezdésében meghatározott kábítószer fogyasztásával elkövetett kábítószer birtoklása vétségeként is minősülne. Ennek megállapítása ugyanis - még megalapozottsága esetén is - a terhelt terhére történő változtatást jelentene, amelyre a terhelt javára bejelentett indítvány alapján - figyelemmel a Be. 423. § (4) bekezdésére - nincs mód.

[52] A Kúria a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel hivatalból elvégzett felülvizsgálat során nem észlelt az indítványozó által nem hivatkozott, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt egyéb - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést sem.

[53] Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találva a megtámadott határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a Be. 426. §-ára figyelemmel hatályában fenntartotta.

(Kúria, Bfv. I. 1.300/2015.)