Közúti veszélyeztetés

Közúti veszélyeztetés

Btk. 234. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

I. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) XXII. Fejezetében foglalt közlekedési bűncselekmények közül a törvényhozó

- a Btk. 232. §-ában megfogalmazott közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény;

- a Btk. 233. §-ában meghatározott vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése:

- végül a Btk. 234. §-a szerinti közúti veszélyeztetés bűntette

minősített eseteit - lényegében - azonos büntetési tételek alá vonta, függetlenül attól, hogy az elkövető szándéka más-más veszélyformára (konkrét, elvont, közvetlen) terjedt ki.

Ugyanakkor a Btk. 165. §-ának (3) bekezdésében foglalt foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés speciálisan megfogalmazott alapesetének és minősített eseteinek büntetési tételei a fentiekben tárgyalt közlekedési bűncselekményekkel azonosak.

A foglalkozási szabályok megszegésével vagy más módon megvalósított szándékos veszélyeztetési bűncselekmények közös jellemzője:

- egyfelől a szabályszegés szándékos volta;

- másrészt az, hogy a további, akár egyenes, akár eshetőleges szándék csupán az eredményként megfogalmazott veszélyhelyzetet foghatja át (limitált veszélyeztetési szándék), ám az ezen túlmenően jelentkező, a veszélyhelyzettel okozati összefüggésben levő bármilyen káros eredmény tekintetében már csupán gondatlanság állapítható meg, akár annak tudatos, akár hanyag formájában.

A Btk. rendszerében tehát a 234. §-ban foglalt közúti veszélyeztetés bűntette sem képez kivételt, annál kevésbé, mivel maga a törvény szövege semmiféle utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, miszerint a közúton megvalósított szándékos veszélyeztetés esetében a veszélyhelyzeten túli további káros eredményekre (súlyos testi sértés, annak minősített esetei, illetve tömegbaleset) az elkövető szándéka is kiterjedhetne.

Amennyiben tehát az elkövetőnek a veszélyhelyzet okozásán túlmenő káros eredményre is kiterjed a szándéka, úgy a ténylegesen létrejött eredményhez képest kell a cselekményét minősíteni, mert ilyen esetben már nem "veszélyeztető", hanem materiális, "sértő" bűncselekmény valósul meg.

Ezekben az esetekben az elkövetés motívumára, valamint a megvalósítás módjára, eszközére is figyelemmel - általában - a testi sértés minősített eseteinek megállapítása foghat helyt (aljas indok, különös kegyetlenség).

II. A Btk. 166. §-a (1) bekezdésének rendelkezése értelmében segítséget annak a személynek kell nyújtani, aki megsérült, vagy élete, illetve testi épsége közvetlen veszélyben van.

A korábban kifejtettek szerint a szándékos veszélyeztetési cselekmények elkövetőjének szándéka kizárólag az általa kívánt vagy felismert és elfogadott veszélyhelyzet okozására terjed ki.

Nyilvánvaló, hogy amennyiben az ilyen cselekménnyel érintett személy a szándékos tevékenység következtében - sérülést nem szenvedve - kerül veszélyhelyzetbe, és e helyzetét előidéző a részére nem nyújt segítséget, az elkövető büntetőjogi felelőssége a segítségnyújtás elmulasztása miatt - az eredeti szándékra figyelemmel - nem állapítható meg.

Természetesen más a helyzet, ha a szándékolt veszélyhelyzetből következően a sértett bármilyen sérülést szenved, vagy az elkövetői tevékenységgel összefüggően újabb további veszélyhelyzetbe kerül.

Mivel az ilyen eredményre vonatkozóan az elkövetőt csupán gondatlanság terhelheti, ezért a Btk. 166. §-ának alapját képező humanitárius gyökerű, erkölcsi kötelesség teljesítése megköveteli a segítségnyújtást, és annak elmulasztása, a veszélyeztetési cselekménnyel bűnhalmazatban megállapítható.

Ilyen esetben - az eddigi bírói gyakorlatnak megfelelően - a segítségnyújtás elmulasztása a Btk. 166. §-a (3) bekezdésének első tétele szerint minősül. Ez nem jelent kétszeres értékelést, mivel a közvetlen veszélyhelyzetre, illetve a segítségnyújtás elmulasztására vonatkozó szándék egyértelműen különbözik egymástól.

[1] A járásbíróság a 2019. szeptember 16-án kihirdetett ítéletével a terheltet - az abban írt megnevezés szerint - ittas járművezetés vétsége [Btk. 236. § (1) bek.] és közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek.] miatt 2 év szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 5 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy abból a terhelt legkorábban a büntetés fele részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. szeptember 15-én meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 2017. január 30-án 8 óra 59 perckor Sz. belterületén, az Sz. körúton, a V. tér irányából a P. út felé közlekedett az üzemben tartásában lévő személygépkocsival, nappali látási viszonyok között, borult időben úgy, hogy a biztonsági övet nem használta, és a szervezetében 1,28 g/l véralkoholszint előidézésére alkalmas szeszesital fogyasztásából származó alkohol volt, valamint a járművezetésre hátrányosan ható szer - kokain - hatása alatt is állt.

[4] A terheltet az Sz.-i Rendőrkapitányság járőrei szolgálati személygépkocsijukkal az Sz. körút és a P. út kereszteződésénél lévő körforgalomnál intézkedés alá kívánták vonni, melynek érdekében megkülönböztető fény- és hangjelzést alkalmaztak.

[5] A terhelt nem akarta alávetni magát a rendőri intézkedésnek, és a körforgalmat az Sz. körúton, a T. út irányába tovább haladva az általa vezetett személygépkocsi sebességét növelve elhagyta, majd az Sz. körúton haladó ismeretlen forgalmi rendszámú gépjárműveket a záróvonalon áthaladva nagy - 50 km/órát meghaladó - sebességgel folyamatosan előzte. A terhelt által vezetett személygépkocsit a járőrök a megkülönböztető fény- és hangjelzés folyamatos használatával tovább követték.

[6] Az intézkedés előli menekülést tovább folytatva a terhelt az Sz. körútról jobbra, a T. útra kanyarodott, majd ott a vasúti felüljárón tovább közlekedve, Z. irányába haladt tovább az úttest menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávjában. A T. út és a V. utca kereszteződésénél, a terhelt által vezetett személygépkocsi előtt feltorlódott a forgalom, mert a járművek a közúti jelzőtáblával és útburkolati jellel jelzett, valamint forgalomirányító fényjelző készülékkel is ellátott gyalogos-átkelőhely előtt, a fényjelző készülék piros jelzése miatt megálltak.

[7] A fenti járműsort elérve a terhelt az általa vezetett személygépkocsi sebességét mintegy 100 km/órára növelve, a záróvonalat átlépve áttért az úttest menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, és ott a gyalogos-átkelőhely irányába változatlan sebességgel tovább haladva kerülte ki a forgalomirányító fényjelző készülék piros jelzésére megálló járműveket.

[8] Ugyanebben az időpontban, a fent említett gyalogosátkelőhelyen, a terhelt haladási irányát tekintve balról jobbra megkezdte az úttesten történő áthaladást a fényjelző készülék zöld jelzésére két-három ismeretlen gyalogos. A gyalogosok észlelték az úttest menetiránya szerinti bal oldali sávban feléjük haladó személygépkocsit, és azt is, hogy a jármű nem fog megállni, ezért visszaszaladtak arra a járdaszakaszra, ahonnan elindultak.

[9] A terhelt fenti magatartásával szándékosan közvetlenül veszélyeztette a gyalogos-átkelőhelyen szabályosan közlekedő gyalogosok életét és testi épségét.

[10] Miután áthaladt a gyalogos-átkelőhelyen, a terhelt folytatta a menekülést a rendőrség elől az Sz. körút irányába. A T. út és Z. utca kereszteződésében összeütközött a balra történő kanyarodás megkezdésekor figyelmetlensége miatt elé kanyarodó H. I. által vezetett személygépkocsival. A baleset következtében a terhelt bal arcfelén 8 napon belül gyógyuló zúzódást szenvedett el.

[11] A bíróság jogerős határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak törvényi okát a Be. 649. § (1) bekezdés aa) és ba) alpontjában megjelölve. Ebben elsődlegesen a közúti veszélyeztetés bűntette miatt a terhelt felmentését, a terhén maradt bűncselekmény miatt a terhelt büntetésének enyhítését és a büntetés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.

[12] Indokai szerint a bíróság a közvetlen veszélyhelyzet megállapításakor a megállapított tényállásból téves jogi értékelésre jutott.

[13] A védő álláspontja szerint nem keletkezett a gyalogosok életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető konkrét veszélyhelyzet, figyelemmel arra, hogy olyan időben észlelték a közeledő járművet, hogy elegendő idejük volt visszaszaladni a járdára. A terhelt cselekménye a gyalogosok tekintetében nem lépte túl az absztrakt veszélyeztetési szintet.

[14] Abból, hogy a terhelt látta az átkelni készülő gyalogosokat, még nem terjed ki a szándékossága a veszélyeztetésükre, legfeljebb könnyelműen bízott benne, hogy mire járművével a gyalogos-átkelőhelyre ér, addigra a gyalogosok vagy visszatérnek a járdára, vagy átérnek a másik forgalmi sávba. Gondatlansága viszont kizárja a közúti veszélyeztetés megállapíthatóságát.

[15] A védő álláspontja szerint a terhelt részbeni felmentése azt eredményezi, hogy a terhén maradt bűncselekmény miatt a jogerős ítéletben kiszabott büntetés törvénysértő. Kiemelte, hogy a büntetés akkor is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei közé esik. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ittas járművezetés vétségének büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, míg a közúti veszélyeztetéssel halmazatban négy év hat hónapi szabadságvesztés volt az irányadó büntetési tétel alsó határa. Az enyhébb minősítés tényének a büntetéskiszabásban is érzékelhetőnek kell lennie. Ugyanezen okból indokolt a büntetés végrehajtásának felfüggesztése is, mert a terhelt terhére a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés nem értékelhető, korábban pedig csak kisebb súlyú szabálysértések miatt marasztalták el.

[16] A védő másodlagos indítványában azt emelte ki, hogy az ítéleti tényállásban sem az nem szerepel, hogy a terhelt által vezetett jármű a gyalogosokat milyen távolságra közelítette meg, sem az, hogy amikor a jármű a gyalogátkelőhelyen áthaladt, kitérés hiányában a gyalogosok még a jármű vonalában lettek volna-e, és ha nem, akkor mekkora lett volna a gyalogosok és a jármű közötti távolság. Ezeknek az adatoknak a hiányát nem pótolja, hogy az elsőfokú bíróság a közvetlen veszélyeztetésre és a szándékosságra vonatkozó jogi következtetését tévesen az ítélet tényállási részében helyezte el. Ezért amennyiben a jogerős ítéleti tényállás alapján felmentő rendelkezés nem vonható, akkor sem lehet megnyugtatóan állást foglalni a terhelt bűnösségének kérdésében.

[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.

[18] Álláspontja szerint a tényálláshoz tartozónak kell tekinteni mindazokat a történeti tényeket, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetleg nem a történeti tényállásban, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében kerültek leírásra (BH 2016.163.). Ezért a tényállás része az elsőfokú bíróság ítéletének a terhelt vallomását értékelő azon ténymegállapítása is, miszerint a terheltnek észlelnie kellett, hogy az általa igénybe vett forgalmi sávba gyalogosok lépnek le a járdaszigetről, és megkezdik az átkelést a gyalogos-átkelőhelyen, majd utána visszaugranak. A terhelt azért nem ismerte el, hogy a gyalogosátkelőhelyen gyalogosok lettek volna, mert az volt a cselekmény lényege, nem a többi történés.

[19] A fentiekből egyértelműen következik, hogy az irányadó tényállás hiánytalanul tartalmazza a közúti veszélyeztetés tekintetében releváns körülményeket, amelyekből a bűncselekmény tárgyi és alanyi oldalának megvalósulására következtetni lehet.

[20] A közvetlen veszély megállapítása szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a terhelt nappali látási viszonyok között, lakott területen belül, a megengedett sebességet jelentősen túllépve, a tilos jelzés miatt várakozó kocsisort szabálytalanul kikerülve közelítette meg a gyalogos- átkelőhelyet, amelyen a szabad jelzésre több gyalogos is megkezdte az áthaladást. A terhelt elsődleges szándéka egyértelműen az őt üldöző rendőrök előli menekülés volt, amelynek közlekedési magatartását teljes egészében alárendelte. A közvetlen veszély kialakulását éppen a védő által kifejtett azon körülmény igazolja, hogy a gyalogosoknak vissza kellett szaladniuk, illetve ugraniuk az őket megközelítő terhelti jármű elől. Ebből pedig az következik, hogy annak ellenére, hogy a tényállás nem tartalmaz egzakt adatot arra, hogy a jármű milyen távolságra közelítette meg a sértetteket, az teljesen nyilvánvaló, hogy a terhelti jármű sebességére is figyelemmel nem csupán objektív, hanem a sértettek szempontjából szubjektív értelemben is megvalósult a közvetlen veszély. Ellenkező esetben ugyanis a sértettek az úttest túloldala felé történő továbbhaladást választották volna. A visszaszaladás, illetve visszaugrás szavakkal a sértettek rögtönös cselekvését igénylő közvetlen veszélyhelyzet kialakulását szemléltette.

[21] Az alanyi oldal tekintetében annak van jelentősége, hogy a terhelt szándéka elsődlegesen a rendőrök előli menekülésre irányult, és közlekedési magatartását a gyalogos-átkelőhely megközelítésekor is e célnak rendelte alá. Ekként bár nem kívánta, belenyugodott a közvetlen veszélybe, alappal ugyanis nem bízhatott abban, hogy a járműve elől a sértettek bizonyosan el tudnak ugrani. Annak is érdemi jelentőség van, hogy az úttestre lelépésüket követően a gyalogosoknak már nem kell figyelemmel kísérniük, hogy a járművezetők biztosítják-e számukra az áthaladási elsőbbségi jogukat. Így alappal nem bizakodhatott a gyalogosok elhárító magatartásában.

[22] A terhelti tudattartalmat tehát nem a könnyelmű bizakodás, hanem a belenyugvás jellemezte. Ily módon a közúti veszélyeztetés bűntettében a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően került sor.

[23] A védő az ügyész átiratra tett írásbeli észrevételében - indítványának változatlan fenntartása mellett -annak az álláspontjának adott hangot, hogy a bizonyítékok értékelése körében használt visszaugrás kifejezés nem tartozik az irányadó tényálláshoz. A visszaszaladás és visszaugrás kifejezések a szavak elsődleges köznapi jelentése alapján eltérő jelentésűek. Ellentétes ténymegállapítás esetén pedig a Kúria következetes gyakorlata szerint nem ítéletszerkesztési hibáról van szó, és a tényállási részben nem rögzített ténymegállapítás nem vehető figyelembe (Kúria Bfv.II.1128/2016/7.).

[24] Arra is kitért, hogy téves az arra való hivatkozás, hogy a gyalogosoknak az úttestre lépésüket követően már nem kell figyelemmel kísérniük, hogy az áthaladási elsőbbségi jogukat a járművezetők biztosítják-e, mivel ez sem általánosságban [KRESZ 3. § (1) bek. c) pont], sem megkülönböztető jelzést használó jármű esetén [KRESZ 21. § (7) bek. harmadik mondat] nem fogadható el.

[25] A felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint -nem alapos.

[26] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[27] A törvényi feltételeknek megfelelő [a Be. 649. § (1) bekezdésében felsorolt] törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont], valamint, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].

[28] Jelen esetben a felülvizsgálati indítvány annak alapjaként mindkét törvényhelyet megjelölte.

[29] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a terhelt büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. Ilyen esetben az indítvány azt sérelmezi, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhelt terhére rótt cselekmény nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy a büntetőjogi felelősség megállapítására büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor. Az ilyen indítvány célja a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése.

[30] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok esetében azonban az indítvány nem támadja a büntetőjogi felelősség megállapítását, csak a minősítés törvénysértő voltát, és a büntetés ebből következő - a helyes minősítéshez képesti -, avagy a Btk. más, a büntetés kiszabására vonatkozó, kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott szabály megsértése okán törvénysértően súlyos vagy enyhe voltát állítja. Ilyen esetben az indítványnak nem célja a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése, hanem a téves minősítés vagy a kötelező rendelkezés megsértésében megnyilvánuló büntetéskiszabási hiba kiküszöbölése révén a büntetés nemének és/vagy mértékének enyhítése vagy súlyosítása.

[31] Következésképp a két felülvizsgálati ok megvalósulása egyidejűleg ugyanazon cselekmény esetén és ugyanazon ténybeli alapokon kizárt.

[32] Halmazat esetében - amennyiben az indítvány csak valamely bűncselekmény meg nem valósulását állítja - különbséget kell tenni alaki és anyagi bűnhalmazat között. Ha a terhelt cselekményei egymással alaki halmazatban állnak, azaz a bíróság a terhelt egy magatartását minősítette halmazatként, az ilyen támadás a (halmazatkénti) minősítést támadja; alapja tehát a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja. Ebben az esetben az indítvány sikere esetén nem felmentéshez (eljárás megszüntetéséhez), hanem a (halmazati) minősítés megváltoztatásához és - amennyiben a büntetés így már törvénysértő - a büntetés megváltoztatásához vezethet. Anyagi halmazat esetén a bíróság a terhelt több magatartását értékeli halmazatként, amelyek kapcsán a felmentés, illetve az eljárás megszüntetése iránti igény a Be. 649. § (1) bekezdés, a) pont aa) alpontja alapján, cselekményenként önállóan képez felülvizsgálati okot (BH 2017.109.I.). Ez esetben nem teljes körű felmentés (eljárásmegszüntetés) esetén a büntetés enyhítése iránti igény nem a büntetés törvénysértő voltából, hanem önmagában a bűnösség körének szűküléséből fakad (BH 2009.6.); ekként nem is áll összefüggésben a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati okkal.

[33] Jelen esetben a terhelt cselekményei egymással anyagi halmazatban állnak, következésképp az indítvány tartalmában kizárólag a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg, amennyiben a terhelt bűnösségének közúti veszélyeztetés bűntettében a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével való megállapítását kifogásolja. Ennek sikere esetén a Kúriának módja lett volna arra, hogy önmagában, törvényi kötöttség nélkül vizsgálja: a részbeni felmentés a bűnösség körének szűkülése folytán a büntetés enyhítését indokolja-e.

[34] A közúti veszélyeztetés tekintetében a büntetőjogi felelősség megállapítását támadó indítvány azonban nem vezetett eredményre.

[35] A Kúria előrebocsátja: a felülvizsgálatban megkerülhetetlen szabály, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.

[36] Kétségtelen, hogy a Kúria következetes gyakorlata szerint valóban az irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek a felülvizsgált ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III., 2006.392.). Az is nyilvánvaló azonban, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és nem a tényállás része, amikor az akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi (BH 2019.219.II.), avagy jogi értékelést végez. Szintúgy nem pusztán ítéletszerkesztési hiba, ha a bíróság ítélete indokolásának tényálláson kívüli részében a tényállásban írtakkal ellentétes megállapítást tesz; az ilyen megállapítás sem tekinthető - a tényállásban írtakkal szemben - a tényállás részének (Kúria BfV.III.1128/2016/7.).

[37] Jelen esetben, bár a "visszaszaladtak" és a "visszaugrottak" kifejezések egymással nem kifejezetten ellentétesek, de kétségkívül eltérőek, aminek a Legfőbb Ügyészség is jelentőséget tulajdonított. A Kúria rögzíti, hogy bár az ügyben nem ez a döntő (mindkét kifejezés egy korábbi pozícióba történő gyors helyzetváltoztatást jelent, némileg eltérő intenzitással), de a kifejtettekre tekintettel az ítéleti tényállásban feltüntetett "visszaszaladtak" kifejezést tekintette a tényállás részének.

[38] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által irányadónak elfogadott tényállás azt tartalmazza, hogy a gyalogátkelőn átmenni készülő gyalogosok a feléjük nagy sebességgel érkező személygépkocsit észlelve, látván, hogy a jármű nem fog megállni, Visszaszaladtak arra a járdaszakaszra, ahonnan elindultak.

[39] Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a megkülönböztető jelzéseit használó rendőrjárőrkocsi elől gépkocsiján menekülő terhelt a város belterületén, a közlekedési lámpa tilos jelzése ellenére, egy keskeny (irányonként egy forgalmi sávval rendelkező) úton, eltúlzottan nagy, mintegy 100 km/órás sebességgel haladt. Mind a helyszín, mind a terhelt sebessége a manőverezés lehetőségét kizárta; a terhelt arra Való tekintet nélkül haladt Változatlan irányban és sebességgel, hogy útjába bármi kerül-e, és ha igen, az milyen következményekkel jár.

[40] Amennyiben ilyen esetben a terhelt cselekményének hatókörében más közlekedők vannak, azzal olyan közlekedési helyzetet teremt, amellyel okozati összefüggésben a baleset bekövetkezésének lehetőségével reálisan számolni kell. A terhelt a Város belterületén, az adott körülmények között hatalmas, szükség esetén megállást Vagy érdemi lassítást kizáró sebességgel haladt az egyetlen szabad forgalmi sávon, egy gyalogos-átkelőhelyen keresztül, a forgalomirányító lámpa tilos jelzése ellenére. Ehhez képest számolnia kellett azzal, hogy a gyalogos-átkelőhelyen gyalogosok haladhatnak, mint ahogy az ténylegesen meg is történt, akik gyors helyzetváltoztatásra kényszerültek a veszélyhelyzetből való kikerülés érdekében.

[41] Ebből megállapítható, hogy a terhelt szabályszegő magatartása a tényleges helyzetben külsőleg is felismerhető és a konkrét személyekre vonatkozó káros eredmény, az élet, testi épség sérelme reális és azonnali lehetséges bekövetkezésének Veszélyét jelentette. Ekként a közvetlen Veszély bekövetkezett. Az, hogy e Veszélyhelyzetben baleset nem történt, így a terhelt KRESZ-szabályszegései súlyosabb következménnyel nem jártak, részben a közlekedésben résztvevő más személyek éberségén, gyors reakcióján, ügyességén múlt. A terheltnek menekülése közben természetesen fel kellett ismernie az általa kialakított Veszélyhelyzetet, ám ennek - saját motivációjához képest - nem tulajdonított jelentőséget, magatartását kizárólag eredményes menekülésének célja határozta meg. E tudati tartalom a Btk. 7. § második fordulatában definiált eshetőleges szándéknak felel meg. A terhelt előre látta magatartásának lehetséges következményeit, a mások életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet előidézését, e lehetséges eredménybe azonban belenyugodott. A közúti veszélyeztetés bűntette pedig nemcsak a közvetlen Veszélyre irányuló egyenes, hanem eshetőleges szándék esetén is megállapítható.

[42] Kétségtelen, hogy a Kúria következetes gyakorlata szerint anyagi jogi sérelmet jelent, ha a jogerős ítéleti tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége vagy a cselekmény helyes minősítése nem dönthető el (BH 2021.8., 2014.103.I., 2013.55.II., 2010.141., 1998.110.). Jelen esetben azonban nem ez a helyzet. A sértettek beazonosításának a tényállás szempontjából nincs jelentősége. A terhelt sebessége hozzávetőlegesen ismert, a helyszín adottságai (egy szabad forgalmi sáv, gyalogos-átkelőhely, a forgalomirányító tilos jelzése) ugyancsak, Valamint az is megállapított, hogy a sértettek a baleset elkerülése érdekében mozgásuk hirtelen megváltoztatására kényszerültek. A közvetlen Veszély körülményei így a sértettek személyének, Valamint a terhelt és a gyalogosok távolságának pontos ismerete nélkül is tisztázottak.

[43] Minderre figyelemmel a terhelt bűnösségének kimondása a közúti veszélyeztetés bűntettében - a járművezetés ittas állapotban vétségével halmazatban - törvényes.

[44] Mivel az indítvány a részbeni felmentés tekintetében nem Vezetett eredményre, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem is Vizsgálhatta. Erre nézve az ítélkezési gyakorlat következetes. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények Vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló Vizsgálatára még a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja sem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során a súlyosító és enyhítő körülményeket miként veszik figyelembe (BH 2012.239., 2005.337.III., 2016.264.II.).

[45] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti összetételben eljárva - a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.II.379/2021.)

[1] A járásbíróság a 2019. november 15. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.]. Ezért őt 125 napi tétel, napi tételenként 4000 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor - az ügyészi fellebbezés visszavonása folytán első fokon jogerőre emelkedett rendelkezésével - a terheltet az ellene segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárt törvényszék a 2020. április 16. napján meghozott és jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozatában megállapított tényállás lényege szerint a terhelt K.-n élt életvitelszerűen családjával. K. településen lakott a sértett is, aki az eljárás tárgyát képező cselekmény idején szerény szociális körülmények között élt. A terhelt több alkalommal segítette a sértettet ház körüli munkák megbízásával és annak ellátása fejében támogatást nyújtott a részére. A K.-n lakók erről tudomással bírtak, amennyiben a sértettel valami történt, arról a terheltet tájékoztatták.

[4] 2017. július 18. napján, a kora délutáni órákban a terhelt élettársát, T. R.-t tájékoztatták arról, hogy a sértett erősen ittas állapotban a K., K. utcában található vendéglátó egységben garázda módon viselkedett. A terhelt élettársa a terheltet telefonon tájékoztatta, aki a szolgálatban lévő n.-i hivatásos rendőrrel telefonon felvette a kapcsolatot és tájékoztatta a sértett magatartásáról. 14 óra körüli időben K.-n a két rendőrjárőr, K. M. és V. Z. intézkedett az ittas állapotú a sértettel szemben, majd K. M. tájékoztatta telefonon a terheltet, hogy a k.-i önkormányzat buszmegállójában található a sértett kerékpárja és megkérte a terheltet, hogy azt a helyszínről szállítsa el és helyezze biztonságba.

[5] A terhelt 14 óra 8 perc körüli időben k.-i lakóingatlanából elindult az általa vezetett szürke színű gépjárművel a K., P. u. 1. szám alatti buszmegálló irányába. A terhelt a gépjárműjével a K. L. utcán haladva, a J. A. utca irányába közlekedve észlelte, hogy vele szemben, a K. L. utcában, az úttest szélén gyalogosan közlekedik az ittas állapotú sértett. A terhelt gépjárműjével szándékosan áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba és a gépjárművét hangos hanghatással járó erőteljes fékezéssel állóra fékezte oly módon, hogy a gépjárműve az eredeti haladási irányát tekintve a bal oldali forgalmi sávban, annak szélén, bal elejével az úttest tengelyével szöget zárva állt meg a sértett közvetlen közelében. A terhelt a gépjárműjéből kiszállt és az időközben földre került sértettet a gépjárműjébe beemelte, majd a volán mögé a terhelt visszaült és a helyszínről elhajtott.

[6] A terhelt autójával a k.-i önkormányzathoz hajtott, ahol találkozott K. M. és V. Z. rendőrjárőrrel, majd gépjárműjével - miután felpakolták rá a sértett kerékpárját - a sértettet a terhelt az otthonába szállította; őket követte K. M. és V. Z. rendőrjárőr. A terhelti lakóingatlan udvarán a sértett, miután kiszállt a terhelt gépjárműjéből, a rendőrjárőr jelenlétében antiszociális, agresszív magatartást tanúsított, mely miatt őt a rendőrjárőr végül előállította az N.-i Rendőrőrsre.

[7] 2017. július 20. napján a sértettet az n.-i háziorvos megvizsgálta. A kiállított orvosi látlelet és vélemény szerint testén külsérelmi nyom nem volt látható, a bal térd mozgásai kivitelezhetők voltak; ugyanakkor a sértett a végpontokon minimális fájdalmat, valamint a jobb bordaív alatt mérsékelt nyomásérzékenységet jelzett. A borda és térd enyhe fokú zúzódását állapította meg a háziorvos, melyet nyolc napon belül gyógyuló sérülésként véleményezett.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott okból, mivel a bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét. Indítványozta a megtámadott határozatok megváltoztatását és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését.

[9] Az indítvány indokolásában a védő részletesen foglalkozott az ügyben beszerzett bizonyítékok tartalmával, azok értékélesével, majd ezt követően kifejtette, hogy a közúti veszélyeztetés bűntettének nincs gondatlan alakzata, ezért az elkövető szándékának ki kell terjednie a szabályszegésre és a veszélyhelyzet előidézésére is. A terhelt megszegte ugyan a KRESZ szabályait, mert a forgalommal szemben állt meg az út szélén, de ennek végrehajtása során semmiféle veszélyeztetési szándék nem vezérelte. A terhelt és a sértett kapcsolata jó volt, a sértett rendszeresen fogyasztott alkoholt és részegedett le, de ennek ellenére a terhelt őt és a családját segítette. A terhelt segítő szándékkal ment a sértett kerékpárjáért és csak fel szerette volna venni útközben a sértettet, mert észlelte, hogy a közút szélén a füves részen gyalogolt.

[10] Arról nem tehet a terhelt, hogy a sértett ittassága miatt agresszív volt, belerúgott az autóba és ennek következtében esett el. A terhelt ennek ellenére felsegítette és a kocsiba segítette a sértettet, aki még ezek után is agresszív maradt. Ezért a terhelt legfeljebb a KRESZ szabályainak megsértését követte el, de a cselekedetéből hiányzik mind a szándékos szabályszegés, mind a veszélyhelyzet előidézésére irányuló szándék.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[12] Indokai szerint az irányadó tényállás lényege alapján a terhelt gépjárműve szándékosan áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, a gépjárművet hangos hanghatással járó erőteljes fékezéssel állóra fékezte oly módon, hogy a gépjármű az eredeti haladási irányt tekintve a bal oldali forgalmi sávban, annak szélén, bal elejével az úttest tengelyével szöget zárva állt meg a sértett közvetlen közelében. Az irányadó tényállás részét képezik azok a tények is, amelyek az elsőfokú ítéletben a jogi indokolás körében a terhelt tudattartamával összefüggésbe kerültek megállapításra. Ezek lényege szerint a terhelt szándékosan megszegte a közúti közlekedés szabályait és belenyugodott abba, hogy ezzel közvetlen veszélyhelyzetet teremtett. Arra vonatkozóan, hogy a terhelt közvetlen veszélyre kiterjedő szándéka mint tudati tény támadható-e felülvizsgálati eljárásban, arra kívánt rámutatni, hogy az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de úgynevezett belső történések, tudati tények is lehetnek. A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatók. Másképp fogalmazva, a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt törvényben kizárt.

[13] Egyfelől a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy vagy több megállapított tényből került levonásra. Ebből pedig az következik, hogy amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg akár primer, akár szekunder tényként és értelemszerűen jogkövetkeztetésként is tartalmazza az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya. Álláspontja szerint amikor az eljárt bíróságok a terhelt közvetlen veszélyhelyzetre kiterjedő szándékosságát is megállapították, akkor valójában nem kizárólag tudati tényt állapítottak meg, hanem a tényállás alapján jogkövetkeztetést is vontak. Ezért ebben a körben a felülvizsgálati indítvány nem a tényállást támadja és megalapozza az érdemi felülvizsgálatot.

[14] A bíróságok helytálló következtetést vontak arra, hogy a terhelt szándéka, mind a KRESZ-szabályszegő magatartásra, mind a bűncselekmény tényállásszerű eredményére, a közvetlen veszélyhelyzetre is feltétlenül kiterjedt.

[15] A terhelt tudatában volt annak, hogy a sértett ittas állapotban röviddel korábban garázda módon viselkedett, emiatt rendőri intézkedésre került sor. Miután a terhelt észlelte a sértettet, gépjárművével szándékosan tért át a menetirány szerinti bal oldalra és alkalmazott hirtelen erős fékezést. Cselekményének nyilvánvaló célja a sértett megállítása, továbbhaladásának megakadályozása volt. Ennek következtében, mivel a terhelt a sértett közvetlen közelében állt meg a járművel, a sértett életét, illetőleg testi épségét - figyelemmel egyrészről a jármű relatíve nagy sebességére, tömegére, a hirtelen és erős fékezéssel történő megállásra, másrészről a vele szemben gyalogosan közlekedő, ittas állapotú, bizonytalan kordinációjú sértettre - közvetlen veszélynek tette ki. Mindezekre figyelemmel a közvetlen veszélyre a terhelt szándéka eshetőleges formában terjedt ki. A kifejtettekből következően a bíróságok a tényállásból helytálló következtetést vontak le a terhelt bűnösségére és a cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően minősítették.

[16] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára írásbeli észrevételt tett. Ebben a felülvizsgálati indítványban foglaltakat továbbra is fenntartotta és vitatta az ügyészség azon álláspontját, miszerint a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadja. Ismételten kifejtette, hogy álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványból kitűnik, miszerint a járásbíróság előtt folyamatban volt eljárásban a vád nem tudta felmutatni a bizonyítékok olyan zárt láncolatát, amelyre alapozva a terhelt ellen emelt vád jogszerűen megállapítható lett volna. Hivatkozott arra, hogy nem volt olyan tanú az eljárásban, aki valójában végignézte az eseményt az elejétől a végéig, és saját maga közvetlenül érzékelte volna a történteket. A sértett nem volt sem a terhelt rokona, sem a barátja, hanem egy olyan személy volt, aki alkalmi munkát végzett a terhelt részére, ezért a terhelt igyekezett őt segíteni, támogatni az életútján. A sértett italozó életmódja ismert volt mind a terhelt, mind a falu népe előtt, akik ezt el is mondták az eljárás során. Ezért a sértett italozása nem volt olyan horderejű esemény, ami miatt a terhelt indulatba jött volna.

[17] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint megalapozott.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben megszabott köre nem bővíthető.

[19] A terhelt indítványában hivatkozott Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Ez akkor valósul meg, ha a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása nem valósít meg bűncselekményt, illetve ha a bűnösség megállapítására büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor.

[20] A terhelt védője felülvizsgálati indítványában - a szándékosság és a közvetlen veszélyhelyzet létrejöttének hiányán keresztül - az előbbire hivatkozott, ezért ez alapján felülvizsgálatnak helye van.

[21] Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban alapvető szabály, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]; a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[22] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének és ezen keresztül a bűnösség, a jogi minősítés vagy a törvényes keretek között kiszabott büntetés vitatására sem.

[23] Ekként az indítványban hivatkozott törvényes felülvizsgálati okoknak nem felel meg az olyan tartalmú hivatkozás, ami eltérő tényállás megállapítását célozza, és a felülvizsgálati ok feltételét jelentő jogkövetkeztetését ezen eltérő tényállásra alapítja. Jelen esetben a védői indítvány részben ezt teszi azáltal, hogy a bizonyítékok tartalmát részletezve a mérlegelést vitatta. Rámutat a Kúria arra, hogy a felülvizsgálati indítványban az egyes bizonyítékok tartalmának idézése, elemzése, a jogi következtetések arra való alapítása mindig szükségtelen; ha ugyanis a bizonyíték tartalma a megállapított tényállással egybeesik, akkor a tényállás közvetlenül idézhető, ha viszont ellentétes azzal, akkor figyelmen kívül esik.

[24] Az indítványnak a szándékosság hiányára és a közúti veszélyeztetés bűntette törvényi tényállási elemének hiányára hivatkozó része azonban felülvizsgálat alapját képezi, ezért azt a Kúria a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok alapján - a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével - érdemben elbírálta.

[25] A Kúria előrebocsátja, hogy következetes gyakorlata szerint valóban az irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek a felülvizsgált ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetleges nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III., 2006.392.). Az is nyilvánvaló azonban, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és nem a tényállás része, amikor az akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi (BH 2019.219.II.), avagy jogi értékelést végez. Jelen esetben - az ügyészség által a tényállás részének tekinteni indítványozottak kapcsán - ez utóbbiról van szó.

[26] Nem vitás az sem, hogy az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek. E tudattartalom ténybeli megállapítását azonban határozottan el kell különíteni a bíró ítélkezési tevékenységének másik alapvető területétől, a megállapított tények jogi értékelésétől: a büntetőjogi felelősség kérdésében történő döntéstől, a cselekmény minősítésétől és a büntetés kiszabásától.

[27] Míg ugyanis az előbbi esetben a különböző tartalmú bizonyítékok egybevetésére, megszerzésük törvényességének vizsgálatára, valóságtartalmuknak, bizonyító erejüknek a logika szabályai szerinti mérlegelésére, ennek eredményeként tények megállapítására kerül sor, addig a jogi értékelés a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. A bíróság előző tevékenységéről ítéletének bizonyítékokat mérlegelő részében, míg az utóbbiról annak jogi indokolásában ad számot.

[28] A pontos elhatárolhatóság érdekében követelmény az, hogy a bírói ténymegállapítások sem a fizikai, sem pedig a tudati tények vonatkozásában nem jogi fogalmak, a törvény általános, illetve különös részében szereplő, vagy a jogtudomány és a joggyakorlat által értelmezett jogi kategóriák (szándékosság, gondatlanság, különös kegyetlenség, szándékerősítő jelenlét stb.), hanem konkrét tények, cselekmények legyenek. Az elkövető tudattartalmát érintő - de jogi fogalmak formájában megjelenő - következtetések a jogi értékelés körébe tartoznak (BH 2005.167.I.).

[29] Ehhez képest nem a történeti tényállás része az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontja, miszerint a terhelt szándékosan szegte meg a közúti közlekedés szabályait, és belenyugodott abba, hogy ezzel együtt közvetlen veszélyhelyzetet teremtett; felismerte a veszélyhelyzet létrejöttét, a sértett testi épsége sérelmének közvetlen veszélyét, azonban ebbe belenyugodva bízott a súlyosabb következmények elmaradásában.

[30] Megjegyzendő, hogy egyébként az elsőfokú bíróság kifejezetten ilyen megállapítást a jogi indokolás körében sem tett; az ítéletében kifejtett jogi álláspontjának kétségkívül ez a lényege, amit a Legfőbb Ügyészség foglalt össze átiratában ekként. Így azonban az a felülvizsgálatban támadhatatlan tényállás részét képező ténymegállapítás ez okból sem lehet.

[31] Ekként tehát jelen esetben sem a közlekedési veszélyhelyzet létrejötte, sem a terhelt arra vonatkozó szándékának megállapítása nem olyan tudati ténymegállapítás, amire a felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadhatatlanságának tilalma kiterjedne (BH 2011.3.II.).

[32] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a Legfőbb Ügyészség átiratában hivatkozott arra is, miszerint a terhelt nyilvánvaló célja a sértett megállítása, továbbhaladásának megakadályozása volt. A terhelt tudatára vonatkozó ilyen tartalmú megállapítás valóban tudati tény lenne, azonban ilyen megállapítást a bíróság jogerős ítélete indokolásának sem a tényállási része, sem az azon kívüli részei nem tartalmaznak.

[33] Ekként a Kúria a bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállásnak az elsőfokú ítélet 2. oldalának harmadik bekezdésétől a 3. oldala első bekezdéséig terjedő részét tekintette, amit a másodfokú bíróság is helyesbítés nélkül fogadott el.

[34] A Btk. 234. § (1) bekezdése alapján a közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. A bűncselekmény eredménye a közvetlen veszélyhelyzet, aminek előidézésére a terhelt (legalább eshetőleges) szándékának ki kell terjednie.

[35] A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedés szabályainak megszegése, eredménye pedig a közvetlen veszélyhelyzet, ami a baleset bekövetkeztének és testi sérülés létrejövetelének a reális esélyét jelenti. Az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia; ebben az esetben a közlekedési szabályszegés releváns.

[36] Jelen esetben a bíróság jogerős ítéletében a KRESZ 25. § (2) bekezdésének és a 40. § (1) bekezdésének megsértését rótta fel a terheltnek.

[37] A KRESZ 25. § (2) bekezdésének első mondata szerint járművel az úttesten - az előzés és kikerülés esetét kivéve - annak menetirány szerinti jobb oldalán, az út- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva kell közlekedni; a 40. § (1) bekezdése szerint járművel megállni - ha közúti jelzésből vagy a (2)-(5) bekezdés rendelkezéséből más nem következik - csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. A megállást irányjelzéssel jelezni kell.

[38] Az irányadó tényállás e körben annyit tartalmaz, miszerint a terhelt a sértettet észlelve gépjárműjével szándékosan áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba és a gépjárművét hangos hanghatással járó erőteljes fékezéssel állóra fékezte oly módon, hogy a gépjárműve az eredeti haladási irányát tekintve a bal oldali forgalmi sávban, annak szélén, bal elejével az úttest tengelyével szöget zárva állt.

[39] A terhelt közlekedésével érintett útszakasz méreteire, a terhelt közlekedésének konkrét adataira semmiféle további adatot nem tartalmazó tényállásból nem tűnik ki, közlekedett-e egyáltalán a bal oldali forgalmi sávban, sőt az idézett leírásból inkább úgy tűnik, hogy a terhelt csupán a bal oldalon történt - kétségkívül szabálytalan - megállásához tért át a túloldalra, ahol azonnal megállt. Ekként a tényállás hiányos adatai alapján nem tisztázható, hogy a terhelt a KRESZ 25. § (2) bekezdésének első mondatában írtakat - a megállás szabályainak megsértéstől elkülönülten, önállóan - megvalósította-e.

[40] Az azonban kitűnik az irányadó tényállásból, hogy jelen ügyben sem ez, sem a KRESZ 40. § (1) bekezdésének megsértése nem releváns közlekedési szabályszegés, azaz a közvetlen veszélyhelyzettel - ha az egyáltalán létrejött - nem állnak okozati összefüggésben.

[41] Az is kitűnik ugyanis az irányadó tényállásból, hogy más közlekedő a terhelt magatartásának hatókörében nem tartózkodott, azaz a közvetlen veszélyhelyzet megvalósulása, illetve annak okozati összefüggései csak a sértett tekintetében vizsgálható és értelmezhető.

[42] Ehhez képest a terhelt - az irányadó tényállás alapján nem tisztázott - bal oldali forgalmi sávban való közlekedése és a kétségkívül megvalósult szabálytalan megállása a közlekedők biztonságát nem veszélyeztette, közvetlen veszélyhelyzetet nem okozott, más közlekedők hiányában fogalmilag nem is okozhatott.

[43] Az irányadó tényállás szerint a sértett nem az úttesten tartózkodott, hanem az "úttest szélén" haladt, a terhelt gépjárműjének bal elejével az úttest szélén állt meg, azonban a sértett annak ellenére került a földre, hogy a terhelt cselekvősége semmiféle hatását nem gyakorolt rá. Ehhez képest a sértett testi épségét elméleti szinten sem az veszélyeztethette, hogy a terhelt a szabályos, irányjelzést követő, jobb oldali megállás helyett irányjelzés nélkül az úttest bal oldalán állt meg, hanem a terhelt tehergépjárműjének a gyalogos sértett irányába történő szándékos kormányzása és a közvetlen testközelben történő állóra fékezése. Ebben az esetben a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt általános kötelezettség megszegése róható fel, miszerint aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.

[44] Jelen ügyben azonban ezt a bíróság jogerős ítéletében nem rótta a terhelt terhére és az az irányadó tényállás alapján nem is tisztázható. Ahogy arra a Kúria már utalt, az ügyben a helyszínre és az ott közlekedők mozgására vonatkozó méret-, távolság- és sebességadatok is teljességgel hiányoznak. A bíróság csupán abból következtetett a terhelt jelentősebb - ám számszerűen közelítőleg sem megjelölt - sebességére, és ebből a féktávolság bizonytalan megítélhetőségére, hogy a fékezés "hangos" hanghatással járt. Ez azonban számos egyéb körülmény (például az úttest és a gépjármű műszaki állapotának) függvénye, ezért önmagában az említett következtetések levonására alkalmatlan.

[45] A Kúria utal arra is, hogy a jogerős ítéleti tényállás szerint - a vádirati tényállással szemben - kizárt bármilyen okozati összefüggés a terhelt cselekvősége és a sértett földre kerülése között. Az sem derül ki, hogy a tényállásban jelzett, a sértett "közvetlen testközelében" való megállás mennyit (centimétereket vagy métereket) jelent-e, mint ahogy az sem, hogy a sértett pontosan mikor (a terhelt megállásakor vagy már azt megelőzően) esett-e el; a tényállás csupán annyit rögzít, hogy a terhelt "az időközben földre került sértettet beemelte" a kocsiba, de a földre kerülés idejét, módját és okát nem rögzítette. Ezért abból a tényből, hogy az erősan ittas sértett a földre került, arra sem vonható következtetés, hogy a terhelt cselekvősége legalábbis a baleset bekövetkezésének a közvetlen veszélyét magában hordozta.

[46] Összefoglalva az eddigieket: a terhelt terhére rótt egyik közlekedési szabályszegés (a megállás szabályainak megszegése) az ügyben irreleváns, a másik (a jobbra tartási kötelezettség megszegése), illetve a közvetlen veszélyhelyzet létrejötte - és ekként a terhelt büntetőjogi felelősségének a kérdése - a jogerős ítéleti tényállás alapján nem tisztázható. Ez önmagában anyagi jogsérelmet jelent (BH 2021.8., 2014.103.I., 2013.55.II., 2010.141., 1998.110.), ami a Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását vonja maga után.

[47] Jelen ügyben azonban a helyszínre vonatkozó rögzített adatok hiányában a megismételt eljárástól sem lenne további adat várható, ezért a fenti hiányosságok is csak a terhelt felmentéséhez vezethetnének. Annak azonban önálló oka, hogy a tényállásból a terhelt szándékosságára még a releváns közlekedési szabályszegés és a létrejött közvetlen veszélyhelyzet megállapítása esetén sem lehetne következtetni.

[48] Közúti veszélyeztetés esetén a terhelt előre látja, hogy közlekedési szabályszegése a baleset bekövetkezésének közvetlen veszélyét vonja maga után, de abba legalábbis belenyugszik. Jelen esetben az állapítható meg, hogy a sértettet kereső terhelt, a sértettet észlelve, a haladásban lévő gépkocsijával - ismeretlen távolságról és ismeretlen sebességgel - az úttest bal oldalára hajtott és ott hirtelen fékezéssel a sértett közvetlen közelében állt meg. További tény, hogy a sértett az esetleges veszélyhelyzet elhárítása érdekében - mivel nem is észlelte azt - semmit nem tett. Végül azt is figyelembe kell venni, hogy a terhelt magatartásának célzatára - a sértett megállításának szándékára - az ügyészi indítványban foglaltakkal szemben, a korábban írtak szerint, az irányadó tényállás semmiféle adatot nem tartalmaz, ilyet nem állapított meg.

[49] Ehhez képest legfeljebb az lenne a terheltnek felróható, hogy mivel a sebesség függvényében a féktávolság hossza bizonytalan, a sértett közelében való "kicentizett" megállás magában hordozza annak elvétésének lehetőségét és a baleset bekövezésének esélyét. A sebességre és a távolságra vonatkozó adatok teljes hiányában azonban nem vonható következtetés arra, hogy a terhelt szándékosan kormányozta a gépkocsit a sértett irányába és pusztán a véletlennek lenne köszönhető, hogy az elütése nélkül, még idejében meg tudott állni. Az irányadó tényállásból az tűnik ki, hogy terhelt célja a botrányos magatartást tanúsító sértett felkutatása és biztonságba helyezése volt; amikor a sértettet kutatva őt észlelte, azonnal felé indult, majd az úttest bal szélén, az úttesttel szöget bezárva megállt. Amennyiben ezzel közvetlen veszélyhelyzetet hozott létre - ami a tényállásból nem tűnik ki -, arra csupán gondatlansága terjedt ki, mert a sértettet észlelve könnyelműen bízott abban, hogy veszélyhelyzet létrehozása nélkül is meg tud a közelében állni (Btk. 8. § első ford.).

[50] A közúti baleset gondatlan okozása azonban csak akkor bűncselekmény, ha a legalább súlyos testi sértést okoz [Btk. 235. § (1) bek.]. Jelen esetben a sértett - a terhelt cselekményével összefüggésben - egyáltalán nem szenvedett sérülést, a terhelt cselekményének a sértett személyére ráhatása nem volt.

[51] Mindezekből következően az ügyben a közúti veszélyeztetés valamennyi tényállási eleme - a szándékos közvetlen veszélyhelyzet létrehozásának hiánya okán - nem valósult meg. Következésképp a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a jogerős ítéletben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[52] Ekként a Kúria - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés a) pont első fordulata alapján megváltoztatta: a terheltet az ellene a közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek.] miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mert a terhelt cselekménye nem bűncselekmény - felmentette. A Be. 575. § (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

(Kúria Bfv. II. 80/2021.)

[1] A törvényszék 2019. április 24. napján kihirdetett ítéletével a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek., (2) bek. c) pont] és segítségnyújtás elmulasztása bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] miatt halmazati büntetésül 8 év szabadságvesztésre, 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2020. július 1. napján meghozott és jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a terhelttel szemben kiszabott járművezetéstől eltiltás büntetés tartamát 6 évre súlyosította, egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádbeli cselekmény idején L. V. a terhelttel baráti kapcsolatban állt. L. V. korábban élettársi kapcsolatban élt a sértett fiával, K. A.-val, mely kapcsolatból 2012-ben született K. A. B. nevű közös gyermekük. Az élettársi kapcsolat 2013 tavaszán megszakadt, ezt követően a gyermeket K. A. nevelte tovább szülei V., H. utca 8. szám alatti otthonában. A gyermek elhelyezése érdekében L. V. polgári pert indított, melyben meghozott nem jogerős ítélet szerint a gyermeket a kapcsolattartási jogával élve minden második héten szombat 9.00 órától vasárnap 17.00 óráig elvihette volna magával. L. V. több alkalommal is elment a sértett és családja házához, azonban a gyermeket egyszer sem vihette magával, mert K. A. és családja megtagadta a gyermek átadását azért, mert a gyermek félt az anyjától. Ilyenkor L. V. és a K. család tagjai rendszeresen összevesztek egymással és L. V. a rendőrséget is kihívta. A terhelt több alkalommal elvitte gépkocsival L. V.-t B.-ről V.-re a kapcsolattartás érdekében, ilyenkor addig, amíg L. V. odament a sértett házához, az autójában maradt, de így is előfordult, hogy konfliktusba keveredett a K. család tagjaival.

[4] A terhelt 2017. március hó 25. napján 9.00 óra előtt pár perccel a testvére, D. L. tulajdonát képező Toyota Dyna 100 típusú tehergépkocsival elvitte L. V.-t a sértett házához az aktuális kapcsolattartás érdekében.

[5] A H. utca a sértett házánál 3 méter széles, 12 százalékos hosszirányú lejtéssel rendelkező, aszfalt burkolatú úttest, mely a sértett háza előtt a H. út és A. utca kereszteződéséből nézve jobb oldali ívet ír le. Az úttest jobb oldalán, a sértett háza előtt 0,5 méter széles betonozott útpadka, majd füves, az úttól távolodva fokozatosan emelkedő terep található.

[6] A terhelt a helyszínre érkezésekor az A. utca felőli menetirány szerinti bal oldalon, a sértett házától pontosan meg nem határozható távolságra, a H. utca és A. út kereszteződésében, az úttest szélére húzódva állt meg a tehergépkocsival. L. V. kiszállt a járműből és a sértett házához ment. A házban ekkor a sértetten kívül a felesége, K. A.-né, a fiaik, K. A. és K. M., valamint K. A. B. tartózkodtak. K. A. beengedte L. V.-t a házba, azonban mivel K. A. B. sírt és nem akart az édesanyjával menni, megtiltották neki, hogy elvigye a gyermeket. Az ingatlanból távozó L. V. emiatt trágár szavakkal szidalmazni kezdte a K. családot, ezért 8 óra 55 perckor K. A., majd 1 perccel később L. V. is rendőri segítséget kért.

[7] A 9 óra 17 perckor a helyszínre érkező rendőrjárőr meghallgatta az érintetteket, majd közölte L. V.-vel, hogy nem nyújt segítséget abban, hogy elvigye K. A. B.-t, valamint mivel több alkalommal valótlan bejelentést tett, fel fogja őt jelenteni. A rendőrjárőr ezt követően távozott a helyszínről. Ekkor L. V. visszament a gépkocsihoz és beült a terhelt mellé. A sértett és K. A. a rendőri intézkedés közben kijöttek a házukból, és a rendőrjárőr távozását követően a házuk előtti domboldalon megálltak.

[8] A terhelt abból adódó dühében, hogy nem hozhatták el a gyermeket, a középső ujját sértő szándékkal felmutatta a sértett felé, aki ugyanúgy visszamutatott a terheltnek. Ettől a terhelt még dühösebb lett, és a tehergépkocsit az úttesten keresztülvágva a sértett irányába kormányozta, mely során legalább 1,5 métert lehaladt az úttestről, ennek során felhaladt a betonozott útpadkára és a füves domboldalra.

[9] A sértett megpróbált ellépni a gépjármű elől, de eközben megcsúszott, és a 15-20 km/h sebességgel közlekedő jármű jobb első kereke elé, majd alá került. A terhelt a gépkocsi holttere miatt nem láthatta, hogy a sértett a gépkocsi kereke alá került, azonban a megnövekedett menetellenállásból és a sértett gépkocsi után futó fiainak kiabálásából tudnia kellett, hogy ez történt.

[10] A terhelt a 130-140 kilogramm súlyú sértettet több, azonban pontosan meg nem határozható méteren keresztül tolta az általa vezetett gépkocsi jobb első kereke előtt, majd a gépkocsi jobb első kerekével áthajtott a sértett lábán és medencetájékán, miközben ismét közeledni kezdett az úttesthez. Ekkor az időközben otthonról távozó és éppen hazafelé tartó K. M. a vezetőoldal, míg K. A. az utasoldal felől a gépkocsihoz értek, arra felléptek, és rákiabáltak a terheltre, hogy álljon meg, mert a sértett a gépkocsi alatt van. Ezt követően a terhelt ismét több, azonban pontosan meg nem határozható méteren keresztül vonszolta a sértettet, majd gázt adott és a gépkocsi jobb hátsó kerekével áthajtott a mellkasán, miután a sértett teste kikerült a gépkocsi alól. K. A. ezután betörte a gépkocsi utasoldali ablakát azért, hogy az ablakon benyúlva megállíthassa a gépkocsit, K. M. pedig a vezetőoldal lehúzott ablakán keresztül benyúlva próbálta a gépkocsit megállítani. A terhelt ekkor anélkül, hogy az általa a visszapillantó tükörben a földön feküdni látott sértett állapotáról meggyőződött volna, a tehergépkocsit gyorsítva elhajtott a helyszínről, ezért K. A. és K. M. már nem tudott a gépkocsin kapaszkodni.

[11] A terhelt hamarosan utolérte a háztól korábban távozó rendőrjárőrt, és azt állította neki, hogy megtámadták őket, azonban azt nem mondta el, hogy elütötte a sértettet. 9 óra 41 perckor a terhelt a Segélyhívó Központba arról tett telefonon keresztül bejelentést, hogy megtámadták az autóját, a sértett eközben nekifutott a platójának, és az autó elsodorta őt.

[12] A sértett családja a szomszédon keresztül 9 óra 31 perckor értesítette a mentőket, akik a sértettet kórházba szállították, ahol a sértett aznap 18 óra 18 perckor elhunyt.

[13] A sértett a terhelt fenti cselekménye következtében mindkét comb kiterjedt, részben tasakos, nyúzatásos jellegű sérülését, a farpofák kiterjedt hámfosztásos és hámhorzsolásos jellegű sérülését, ezek vetületében lágyrészbevérzéseket, a bal oldali II-X. és a jobb oldali I-X. bordák sorozatos ablakos törését, a szeméremízület szétválását, a szeméremcsontok törését, a keresztcsont törését, mindkét oldalon a csípőlapátcsontok törését, a keresztcsont-csípőcsont ízületek szétválását, az ágyéki csigolyák törését, mindkét oldalon szabad mellűri vérgyülemet, a húgyhólyag falának zúzódását, a végbél falának zúzódását, a húgyvezeték szakadását, a bal vese állományának roncsolódását és zsíros tokjának bevérzését, a medenceizmok masszív bevérzését, a tomportájék és medencetájék mentén a bőr alatti zsírszövetben és izompólyák között sávszerű elrendezésben masszív bevérzést, a tüdő állományának roncsolódását és zúzódását, a mellkasfal mindkét oldalának kiterjedt sávszerű bevérzését, a bal alkar kis kiterjedésű hámfosztásos sérüléseit, a bal kéz kiterjedt sérülését, valamint a jobb kéz, a törzs és az alsó végtagok kisebb kiterjedésű hámhorzsolásos sérüléseit szenvedte el.

[14] A sértett halála az elütése következtében, a medence csontos vázának és a bordák csontos vázának töréséhez, a tüdőzúzódáshoz, a kismedencei szervek zúzódásához társulva kialakult zsírembólia miatt következett be.

[15] A terhelt a fenti magatartásával megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában, a 25. § (2) bekezdésében és az 58. § (1) bekezdésében írt közlekedési szabályokat.

[16] Az ítélőtábla a tényállás részének tekintette az ítéletszerkesztési hiba folytán ítélete indokolásának más részében, a bizonyítékok értékelése vagy jogi indokolás körében feltüntetett, a baleset mechanizmusára vonatkozó részeket, azonban azokkal a tényállást a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja szerint nem egészítette ki.

[17] A Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint az irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek a felülvizsgált ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III., 2006.392.).

[18] Az elsőfokú ítéletnek a másodfokú határozatban felhívott részei a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó indokolást tartalmaznak. Ezért a leírtakból nem tűnik ki, hogy a másodfokú bíróság e körben milyen ténymegállapításokat tekintett a tényállás részének.

[19] A jogerős ítélettel szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt okból, és a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését kérte mindkét terhére rótt bűncselekmény tekintetében.

[20] Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jogi szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét mindkét terhére rótt cselekmény vonatkozásában. A védő felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy azt nem vitatják, miszerint a terhelt szándékosan megszegte a közúti közlekedési szabályokat, azt azonban igen, hogy ezzel a sértett életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek tette volna ki. A közvetlen veszély meghatározott személyre és helyre konkretizált veszélyt, vagyis olyan veszélyhelyzetet jelent, amikor az élet vagy testi épség sérelmének a reális veszélye határozott és külsőleg is felismerhető formában, meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelentkezik. Ezen szándékos megszegő magatartásnak és a közvetlen veszélyhelyzet létrejöttének egymással okozati összefüggésben kell lennie. Ilyet azonban az ítéleti tényállás nem tartalmaz, erre vonatkozó ténymegállapítást a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás, valamint az ítélet indokolása sem tartalmaz. A tényállás "hézagos", a bíróság nem határozta meg a sértett és a tehergépkocsi egymáshoz képesti elhelyezkedésének azt a pillanatát, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a vádlott ún. limitált veszélyeztetési szándékkal a sértett felé kormányozza a gépjárművet, avagy annak ellenére nem változtat a haladási irányán, hogy erre még reális lehetősége van.

[21] A védő álláspontja szerint így a tényállásba beilleszthető az is, hogy a terhelt úgy hajtott fel gépkocsijával a rézsű kevésbé meredekebb részére, hogy a sértett akkor még védett pozícióban, a járdán tartózkodott, és a szándéka pusztán arra irányult, hogy az ingatlan előtt tartózkodóknak az erejét megmutassa, őket megijessze, és ily módon vegyen rajtuk elégtételt. Ebben az esetben egyáltalán nem jött létre veszélyhelyzet a terhelt szabályszegő magatartásával összefüggésben, hanem az csak akkor alakult ki, amikor a terhelt már bőven féktávolságon belül volt a sértetthez képest, méghozzá a sértett általa előre nem várt és előre nem látható odébblépése és megcsúszása következtében.

[22] Ezért mind az elsőfokú, mind a másodfokú ítélet nélkülözi azokat a történeti tényállási elemeket, amelyek arra utalnának, hogy a terhelt közlekedési szabályszegése a sértett vonatkozásában közvetlen veszélyhelyzetet eredményezett volna. Továbbá nem tartalmazzák az ítéletek azon szituációk körülírását sem, ahol az élet vagy testi épség sérelmének a reális veszélye - a veszély általános jellegéből kilépve - határozott és külsőleg is felismerhető formában meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelentkezett. Erre tekintettel a bíróságok a büntetőjog anyagi szabályainak megszegésével állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 234. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő közúti veszélyeztetés bűntettében.

[23] Az indítványozó szerint a segítségnyújtás elmulasztása vonatkozásában sem tartalmazza az irányadó tényállás a törvényi tényállási elemeket. A törvényi tényállásban a "tőle elvárható" fordulat a segítségnyújtás módjára és mértékére vonatkozik. A védő álláspontja szerint a megállapított tényállásból az következik, hogy K. A. akkor törte be az utasoldali ablakot, amikor a sértett már kiszabadult a gépkocsi alól és a Toyota teljes terjedelmével az úttesten volt. Ez a cselekmény tehát nem irányulhatott a sértett védelmére, hanem csakis támadó szándékú lehetett, így a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett és minden tőle elvárhatót megtett azzal, hogy segélyhívón bejelentette a személyi sérüléssel járó balesetet, így az egyebekben tényállásszerű magatartása nem büntetendő.

[24] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[25] Indokolásában kifejtette, hogy a történeti tényállás megállapításaiból - a védői hivatkozással ellentétben - egyértelműen kitűnik, hogy egyrészről a terhelt dühében szándékos KRESZ-szabályszegő magatartást tanúsítva, a tehergépkocsival az úttesten keresztülvágva és arról lehaladva kormányozta a sértett irányába járművét.

[26] Másrészről az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a sértett a gépjármű előtt tartózkodott, amely elől megpróbált ellépni, de eközben csúszott meg és a jármű jobb első kereke elé, majd alá került. A terhelt pedig ezáltal szándékos szabályszegő magatartásának következményeként egy meghatározott személy, a sértett életét, illetőleg a testi épségét közvetlen veszélynek tette ki. Ez a veszély azáltal, hogy a relatíve nagy sebességgel az útpadkán haladó terhelt a nagy méretű tehergépkocsival a füves, csúszós útpadkán a sértett irányába haladt, majd őt utolérte az általa kialakított veszély általános jellegéből kilépve határozott és külsőleg is felismerhető formában, a sértetthez kapcsolódva konkréttá vált. Az eredményre, a sértett halálára pedig a terhelt gondatlansága luxuria formájában feltétlenül kiterjedt.

[27] A Legfőbb Ügyészség a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettét érintően is tévesnek találta a védői álláspontot, tekintettel arra, hogy az irányadó tényállásból megállapíthatóan a terhelt - az előzőekben idézettek szerint - jogtalan támadást intézett a sértett ellen. Miközben az általa vezetett tehergépkocsival több méteren keresztül tolta a sértett testét, majd áthajtott rajta, akkor a sértett hozzátartozói a vezető oldali és utasoldali részre fellépve rákiabáltak a terheltre, hogy álljon meg, mert a sértett a gépkocsi alatt van. Ennek a terhelt nem tett eleget, hanem több méteren keresztül tovább vonszolta a sértettet, majd miután a sértett teste kikerült a gépkocsi alól, K. A. betörte a gépkocsi utasoldali ablakát azért, hogy az ablakon benyúlva megállíthassa a gépkocsit. K. M. pedig a vezető oldal lehúzott ablakán keresztül benyúlva próbálta a gépkocsit megállítani. A terhelt ekkor anélkül, hogy az általa visszapillantó tükörben feküdni látott sértett állapotáról meggyőződött volna, a tehergépkocsit gyorsítva elhajtott a helyszínről. Ezután hamarosan utolérte a korábban távozott rendőrjárőrt, azonban azt nem említette neki, hogy a sértettet elütötte, ehelyett arról számolt be, hogy őket támadták meg. Ezt követően a segélyhívó központnak is azt mondta el, hogy őket támadták meg, és csupán annyit mondott, hogy az egyik támadó nekiszaladt az autójának, ezért elsodorta.

[28] Az irányadó tényállás alapján a sértett hozzátartozói, a sértett sérelmére jogtalan támadást intéző terheltet jogszerűen kívánták meg a támadásban megakadályozni, illetőleg a bűncselekmény helyszínén visszatartani, ezért a terhelt javára a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem nem állapítható meg.

[29] A Legfőbb Ügyészség annyiban osztotta a védőnek a tőle elvárhatóság teljesítésével kapcsolatos okfejtését, hogy a felfokozott állapotban lévő hozzátartozók között a terhelt a megállási, meggyőződési és segítségnyújtási kötelezettségét valóban kizárólag a saját, illetőleg utasa élete, vagy testi épsége kockáztatása útján teljesíthette volna.

[30] A tényállás idézett megállapításaiból azonban egyértelműen következik, hogy a terhelt a tőle elvárható segítségnyújtási kötelezettségét a rendőrjárőr értesítése, illetőleg a segélyhívó központban történt bejelentés útján is teljesíthette volna, amelyekre azonban egyik esetben sem került sor.

[31] A terhelt a rendőrjárőrnek ugyanis említést sem tett arról, hogy valaki a helyszínen megsérülhetett, illetőleg, hogy elütötte a sértettet. Nem értékelhető azonban a terhelttől minimálisan elvárható bejelentési kötelezettség teljesítéseként a segélyhívó központ értesítése sem. Az ugyanis sokkal inkább az általa elkövetett bűncselekmények miatti felelősség alóli mentesülését célozta, mintsem azt a törekvést, hogy a hatóságokat arról tájékoztassa, miszerint a helyszínen segítségnyújtásra szoruló személy van. A sértett családja a szomszédon keresztül 9 óra 31 perckor értesítette a mentőket, ugyanakkor a terhelt a segélyhívó központba csak 9 óra 41 perckor tett telefonon bejelentést, a már idézett tartalommal.

[32] Ezért a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt a sértett állapota, segítségnyújtásra szoruló helyzete iránt teljes mértékben közömbösséget tanúsított.

[33] A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[34] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[35] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. A felülvizsgálati indítvány érvelése szerint a terhelt tényállásban rögzített szándékos KRESZ-szabálysértése és a sértett halála között nincs ok-okozati összefüggés, azt követően pedig jogos védelmi helyzetben cselekedett. Ezért a Kúria az indítványt érdemben elbírálta.

[36] A Btk. 234. § (1) bekezdése szerint a közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, ennek az említett törvényhely (2) bekezdés c) pontja szerinti minősítő körülmény az, ha a cselekmény halált okoz.

[37] A KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon. A KRESZ 25. § (2) bekezdése szerint járművel az úttesten - az előzés és kikerülés esetét kivéve - annak menetirány szerinti jobb oldalán, az út- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva kell közlekedni. Az indítványozó nem vitatta, hogy a terhelt szándékosan megszegte ezen közlekedési szabályokat, azt azonban igen, hogy ezzel a sértett életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette volna ki.

[38] A közúti veszélyeztetés bűntette szándékos veszélyeztetési bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy az elkövető szándéka (egyenes vagy eshetőleges) kiterjed mind az elkövetési magatartásra (a közúti közlekedés szabályainak a megszegésére), mind pedig a bűncselekmény eredményére (más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére). A "közvetlen veszély" az élet vagy a testi épség sérelmének a reális lehetőségét, személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelent. A közúti veszélyeztetés tényállásában a veszély határozott és külsőleg is felismerhető formában, meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelenik meg. A bűncselekmény megállapításához az is szükséges, hogy a szándékos szabályszegő magatartással okozati összefüggésben jöjjön létre az eredmény, a közvetlen veszélyhelyzet.

[39] A szándékosság megállapításához a tényállási elemekre vonatkozó tudat szükséges. Kizárólag azokból a tárgyi ismérvekből lehet az elkövető szándékára következtetést levonni, amelyeket a tudata a véghezviteli magatartás kifejtésekor átfog (BH 2000.478.).

[40] A veszélyhelyzet létrehozására irányuló egyenes szándék esetén az elkövető felismeri, hogy a veszélyhelyzeten túlmenő további káros következmények is létrejöhetnek, ám bízik a saját ügyességében, vezetői tapasztalatában, a gépjárművének műszaki tulajdonságaiban stb. A szándékos közúti veszélyeztetés eshetőleges szándékkal történő előidézése esetén a terhelt a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét látja előre, és ebbe belenyugszik (BH 2015.51. indokolás [35]-[37] bekezdés).

[41] Ilyen a sértett testi épségét, életét közvetlenül veszélyeztető helyzet az irányadó tényállásából kitűnik. A terhelt abbéli dühében, hogy a gyermekét nem tudta elhozni, a sértettel való kölcsönös sértegetést követően, az általa vezetett gépkocsit az úttesten átvágva a sértett felé kormányozta, melynek során legalább másfél métert lehaladt az úttestről, felhaladt a betonozott útpadkára és a füves domboldalra.

[42] A terhelt fenti magatartásával megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat és ezt a tudata át is fogta, hiszen ő kormányozta a gépjárművet a sértett felé, annak ellenére, sőt kifejezetten azért, mert látta, hogy ott áll a sértett. Ebből következően cselekménye szándékos volt. Mindebből következik, hogy azt is fel kellett ismernie, miszerint a sértett életét közvetlen veszélynek teszi ki azzal, hogy az úttestről letérve a kis területen relatíve gyorsnak tekinthető 15-20 km/órás sebességgel a sértett felé vezeti a gépkocsit. A terhelt ezen magatartását semmi sem indokolta, ezért tisztában kellett lennie az általa előidézett veszélyhelyzet lehetséges következményeivel, így azzal, hogy az úttestről letérve a sértett felé kormányozott gépkocsi elől a sértett megpróbál menekülni, azonban a sebesség nagyságára és a terepviszonyokra tekintettel számíthatott arra, hogy egy váratlan helyzet - például a sértettnek az általa várttól eltérő cselekvősége - esetén nem fog tudni biztosan megállni.

[43] Az irányadó tényállás alapján az nem vitatható, hogy a sértett a veszélyhelyzetet - azt, hogy gépkocsi elütheti - felismerve megpróbált a terhelt által felé vezetett gépkocsi elől ellépni, melynek következtében megcsúszott és a 15-20 km-es sebességgel közlekedő gépkocsi jobb első kereke elé, majd alá került. Tehát a terhelt szándékos közlekedési szabálysértése indította el azt az okfolyamatot, aminek következtében a terhelt az általa vezetett gépkocsival a sértett lábán, medencetájékán, mellkasán áthajtott. Az ennek következtében elszenvedett sérülések miatt kialakult zsírembólia vezetett a sértett halálához.

[44] Mindezekből következik, hogy az ok-okozati összefüggés - az indítvány érveivel szemben - a közlekedési szabályszegés, a veszélyhelyzet és a sértett halála között megállapítható. A veszélyhelyzet a sérelem bekövetkeztének reális esélyét jelenti, és jelen esetben ez a sérelem be is következett. Ez a sérelem "nem derült égből villámcsapás" volt, hanem előre látható és közvetlen összefüggésben állt azzal, hogy a terhelt a kis területen relatíve nagy sebességgel, az úttestről is letérve a sértett felé hajtott a gépkocsival. Ez az elütés előtti szituáció a közvetlen veszélyhelyzet, amit szándékos magatartásával a terhelt hozott létre. Ez már magában hordozta a sértett megsérülésének, akár a halálának a reális lehetőségét, ami be is következett azáltal, hogy a sértett elugrás közben megcsúszott és a gépkocsi előtt a földre került. A tényállásban írtaknál pontosabb helyadatok hiányában is nyilvánvaló azonban, hogy a veszélyhelyzetet nem a sértett megcsúszása, hanem a terhelt gépkocsijának a terhelt által a sértett irányába kormányzása hozta létre.

[45] A terheltet a bekövetkezett eredmény tekintetében gondatlanság terheli. Az pedig nem vitatható, hogy a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban leírt magatartása hiányában a sértett halála nem következett volna be.

[46] Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettéért felel az elkövető, ha a veszélyeztető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amelynek eredményeként bekövetkezik a sértett halálát okozó közlekedési baleset (BH 2020.288.). Jelen ügyben erről van szó.

[47] Az élet, testi épség és az egészség elleni cselekmény tekintetében sem megalapozottak a védő által kifejtettek. A segítségnyújtás elmulasztásának vétségét a Btk. 166. § (1) bekezdése szerint az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.

[48] Az indítvány szerint a terhelt ezen cselekménye azért nem büntetendő, mert a sértett elütését követően személyét és a társaságában lévő L. V.-t a sértett fiai részéről közvetlenül jogtalan támadás fenyegette, ezért a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben voltak. Az említett törvényi rendelkezés szerint valóban nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

[49] Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Támadás elhárítására kötelezettség elmulasztása eleve nem alkalmas; a támadás legfeljebb a kötelességmulasztás oka lehet. Ugyanakkor jelen esetben sem támadás, sem annak közvetlen veszélye sem állt fenn, utóbbi legfeljebb akkor merülhetett volna fel, ha a terhelt megáll. A terhelt cselekménye így nem a közvetlenül fenyegető veszély elhárítását, hanem a támadással fenyegető veszélyhelyzet létrejöttének a megakadályozását szolgálta. Ezért a védő által e körben előadottak nem vizsgálhatók a jogos védelem - mint büntetendőséget kizáró ok - keretében. Így azt sem kellett és lehetett vizsgálni, hogy az ifjabb K. testvérek támadó magatartása tekinthető-e a terheltnek a sértett elleni, korábbi - kétségkívül jogtalan - támadása elleni védekezésnek.

[50] Az indítványban ugyancsak hivatkozott "tőle elvárhatóság" azonban a segítségnyújtás elmulasztása törvényi tényállásának az eleme, a segítségnyújtás elmulasztása csak akkor róható fel az elkövetőnek, ha az tőle elvárható lett volna. Ennek mércéje jogkérdés, melyet minden esetben külön kell vizsgálni és megítélni, a konkrét szituációtól és az elkövető személyes körülményeitől függ, hogy éppen mi az elvárható a terhelttől.

[51] Ebben a körben pedig a Kúria a védővel és a Legfőbb Ügyészséggel egyetértve maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt az adott körülmények között, a felfokozott lelkiállapotban lévő hozzátartozók között a megállási, meggyőződési és segítségnyújtási kötelezettségének kizárólag a saját, illetőleg utasa élete, vagy testi épsége kockáztatása útján tehetett volna eleget. Ezért a segítségnyújtás elmulasztása ekkor nem volt tőle elvárható, cselekménye - eddig - nem tényállásszerű.

[52] Az irányadó tényállás szerint azonban a terhelt a helyszínről való távozását követően rövid időn belül találkozott a még a helyszín közelében tartózkodó rendőrökkel, majd - a sértett családjának bejelentésétől számított 10 perc múlva - a központi segélyhívón is bejelentést tett. Ekkor a terhelttől elvárható segítség lett volna, ha bejelenti, hogy a helyszínen segítségre szoruló sérült van.

[53] A hivatalos segítségnyújtó szerveknek (mentők, rendőrség, katasztrófavédelem) való bejelentés során alapkövetelmény, hogy a bejelentés tartalmazza a segítségnyújtás kivitelezéséhez objektíve szükséges alapadatokat; így mindenekelőtt a segítségre szorulás tényét, annak a bejelentő előtt ismert mibenlétét és a segítségre szoruló személy hollététét. Ezek minimálisan szükségesek ahhoz, hogy a segítségnyújtás egyáltalán megkezdhető legyen. Így a segítségnyújtási kötelezettség csak ezek közlésével tekinthető teljesítettnek.

[54] Jelen esetben azonban a terhelt a rendőrjárőrökkel való személyes találkozása során a sértett elütéséről egyáltalán nem, kizárólag a saját megtámadásáról számolt be, majd a központi segélyhívón is csupán annyival mondott többet, miszerint a sértett "elsodrásáról" is beszámolt.

E közlések egyike sem tartalmazta azonban, hogy a helyszínen egy - a terhelt számára legalábbis nem kizárhatóan - súlyos sérült van, ezért azok egyike sem jelentette a terhelttől elvárható segítségnyújtási kötelezettség teljesítését. Így a terhelt ezen mulasztása már büntetőjogilag felróható.

[55] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok jogerős ítéletükben a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek., (2) bek. c) pont] és segítségnyújtás elmulasztása bűntettében [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] is.

[56] Ekként a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.114/2020.)

[1] A járásbíróság a 2019. február 26. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek., (2) bek. c) pont], segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.], önbíráskodás bűntettének kísérletében [Btk. 368. § (1) bek.], valamint testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.]. Ezért, valamint - a járásbíróság korábbi ítéletében alkalmazott próbára bocsátó rendelkezés hatályon kívül helyezése, és a próbára bocsátás megszüntetése folytán - egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette [Btk. 347. § (1) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú közúti járművezetésétől eltiltásra ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. július 4. napján meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő:

[4] A terheltet csökkent frusztrációtűrés, lobbanékonyság, laza impulzuskontroll jellemzi. Személyisége diszharmonikus, alkalmazkodása átlagos, öntörvényű manőverekkel.

[5] A terhelt 2017. február 11. napján 10.35 óra körüli időben főúton vezette a lánya nevére vásárolt, de kizárólag a terhelt használatában lévő személygépkocsit, amellyel erős forgalomban haladt, borult időben a párától nedves aszfaltburkolaton. Közlekedése során a két település között a terhelt legkevesebb két esetben úgy hajtott végre előzést, hogy ennek feltételei nem álltak fenn, mert az előzéshez igénybe vett forgalmi sávban szemből gépjárművek érkeztek, akiknek fékezve és a padka irányába húzódva kellett a terhelt elől kitérniük. Az előzések befejezésekor a terhelt a megelőzött gépkocsik melletti elhaladást követően nem tért azonnal vissza a menetiránya szerinti jobb oldalra, hanem gépkocsijával részben, vagy teljes terjedelmében a bal oldali sávban maradt azzal a szándékkal, hogy ilyen módon biztosítsa további előzéseit.

[6] A terhelt gépkocsisorban haladt, majd előzni kezdte az S. S. sértett által vezetett Opel típusú személygépkocsit, amely előtt nagyobb (több 10 méter) távolságra a nyomozás során ismeretlenül maradt tehergépkocsi közlekedett. Eközben az előzéshez igénybe vett bal oldali forgalmi sávban szemből érkezett a B. L. sértett által vezetett Suzuki típusú személygépkocsi, amelynek vezetője biztonsági övét nem csatolta be.

[7] Miután a terhelt elhaladt az Opel mellett, nem tért vissza a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávba, hanem kb. 120-130 km/h sebességgel még a bal oldali sávban hajtott az általa megelőzött Opel gépkocsi előtt 9,3 méterre, amivel a szemből egyre közeledő, Suzukit vezető B. L. sértettet a menetiránya szerinti jobb oldali - részben fűvel borított - padkára kényszerítette. B. L. sértett az útpadkáról az úttestre visszakormányzás közben elvesztette uralmát a gépkocsija irányítása felett, és járműve sodródva áthaladt a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol éppen akkor ért oda az S. S. sértett által vezetett Opel, és a jobb oldalával frontálisan nekiütközött annak.

[8] Az ütközés eredményeként az Opel a menetiránya szerinti jobb oldalon az árokba csapódva a tetejére borult, míg a Suzuki kocsiszekrénye a "B oszlop" vonalában szétvált, és B. L. sértett teste az úttestre kizuhant. A terheltnek végig a látóterében volt a vele szemből érkező, a terhelt bal oldali sávban maradása miatt a padkára kényszerülő, a terhelt mellett elhaladó, majd a padkáról éppen visszatérő Suzuki. A terheltnek továbbhaladva észlelnie kellett az Opelnek a Suzukival való összeütközését is, ami mögötte 95 méterre történt. Ennek ellenére azonban a terhelt a helyszínről megállás nélkül hajtott tovább - miközben a szemből érkezőket, és a megelőzendő gépkocsik vezetőit is zavarva - az út vonalvezetéséhez eltúlzott sebességgel és az útburkolati jelekkel szabályozott forgalmi rendet figyelmen kívül hagyva előzött. A terhelt az első baleset helyszínétől kb. 6 kilométerre az úttestről a menetiránya szerinti jobb oldalon a fűvel borított padkára hajtott, ahol elvesztette uralmát a gépkocsi irányítása felett, és az árokba csapódott, melynek következtében a fején 8 napon belül gyógyuló horzsolásos sérüléseket szenvedett.

[9] A bekövetkezett balesetben B. L. sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítása közben életét veszítette.

[10] S. S. sértett a bal mellkasfél és a jobb mell zúzódását, mindkét comb zúzódását, a jobb térd vérbeszűrődését, a gerinc melletti lágyrészek és a bal kézfej lágyrészsérülését szenvedte el. A sérülések összességükben 8 napon túl gyógyultak, belőlük maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem származott.

[11] A terhelt a gyorsabb haladásának elősegítése érdekében szándékosan megszegte a KRESZ 34. § (1) bekezdés a) és d) pontjaiban írt rendelkezéseket - amelyek szerint előzni abban az esetben szabad, ha az a szembejövő forgalmat nem zavarja, és közben megfelelő oldaltávolságot lehet tartani - amivel a vétlen gépkocsiban tartózkodó B. L. sértett testi épségét közvetlen veszélybe sodorta. Megszegte továbbá a KRESZ 58. § (1) bekezdésében foglaltakat, ami előírja, hogy a balesettel érintett jármű vezetője köteles azonnal megállni, és a veszélybe került személynek segítséget nyújtani.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, tartalma szerint a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, amelyben elsődlegesen a terhelt közlekedési bűncselekményének a Btk. 234. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti veszélyeztetés bűntetteként való minősítését, valamint büntetésének enyhítését, másodlagosan önmagában a büntetés enyhítését kérte.

[13] Az indítvány indokolása szerint az eljárás során csak az került kétséget kizáróan bizonyításra, hogy a sértett - amennyiben használta volna a biztonsági övét - súlyos testi sértésnek megfelelő sérülést szenvedett volna el a baleset következtében. Az, hogy akár maradandó fogyatékosságot vagy súlyos sérülést szenvedett volna, nem kétséget kizáróan bizonyított. Ezzel szemben legkevesebb három olyan körülmény került megállapításra, amelyek a halálos eredményhez vezettek, azonban ezek egyike sem róható fel - még gondatlanság szintjén sem - a terheltnek.

[14] Az első ilyen körülmény az, hogy a sértett nem használta a biztonsági övét. Köztudott, hogy a biztonsági öv használatának hiányában már akár kisebb sebességgel való ütközés is halálhoz vezethet; ellenben, ha a sértett használta volna az övét, a halálos sérülés nem következett volna be. A biztonsági öv használata jogszabályi kötelezettség is, amit a sértett tudatosan szegett meg.

[15] Másodikként a védő arra hivatkozott, hogy a sértett vezetéstechnikai hibát is elkövetett, amikor az útról való lehaladását követően sebességcsökkentés nélkül kísérelt meg oda visszatérni. Önmagában az, hogy valaki veszélyhelyzetben van, nem jelenti azt, hogy szabad hibáznia. Ezt a KRESZ sem engedi meg. A vezetéstechnikai hiba pedig - a másodfokú ítélet indokolásában írtakkal szemben - nem abban állt, hogy a sértett kitért a terhelt gépkocsija elől, hanem a visszakormányzást, ami okozati összefüggésben áll az eredménnyel. Értékelni kell azt is, hogy a sértett hivatásos sofőr volt, az útpadkán pedig semmiféle úthiba, akadály nem volt, így lehetősége lett volna a sebesség mérséklésére, majd a lassú visszakormányzásra.

[16] Az indítványban hivatkozott harmadik ok pedig a sértett gépkocsijának erősen korrodált állapota, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ütközés után a gépkocsi gyakorlatilag kettényílt, a sértett pedig az úttestre zuhant. A szükséges karbantartás, javítások elvégzése esetén a korrózió okozta gyengeség elkerülhető lett volna.

[17] E körülmények felvetik azt, hogy a terhelt cselekménye (a közúti veszélyeztetés) és a halálos eredmény között nincs okozati összefüggés. Az okozati összefüggés addig állapítható meg, hogy a terhelt a szándékos veszélyeztetéssel összefüggésben, gondatlan tudattartalommal viszonyult a súlyos testi sérüléshez mint eredményhez. A terhelt joggal bízhatott abban, hogy a sértett viseli a biztonsági övet, nem ejt vezetéstechnikai hibát és autója megfelelő műszaki állapotban van. Ha ezen körülmények közül akár egy is elmarad, a halálos eredmény - a szakértői megállapítások szerint - nem következett volna be. A halálos eredmény pedig a fenti három körülmény együttállása miatt következett be, a terhelt csupán az elindítója volt az okfolyamatnak.

[18] A védő álláspontja szerint a másodfokú ítéletben felhívott kúriai döntés (BH 2015.51.) jelen ügyre nem vonatkoztatható, mert nem arról van szó, hogy a sértett által ejtett vezetéstechnikai hiba nem feleltethető meg annak, hogy nem a legmegfelelőbb módon hárította el a veszélyt, és az eredmény bekövetkeztében is magának a sértettnek a szabályszegése (a biztonsági öv használatának mellőzése) hatott közre.

[19] A konkrét közlekedési szituációra figyelemmel a terhelt tudatában nem kellett felmerülnie, hogy a sértett meghalhat. Legfeljebb, hogy súlyosan megsérülhet, ha például az árokba hajt. A halálos eredmény kapcsán sem a terhelt hanyagsága, sem tudatos gondatlansága nem állapítható meg.

[20] A védő másodlagosan indítványa szerint a jogerős ítéletben kiszabott büntetés - a sértett jelentős közrehatására tekintettel - a minősítés változatlanul hagyása esetén is jelentős enyhítésre szorul.

[21] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[22] Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a balesethez, és az annak eredményéhez vezető okfolyamatot a terhelt durva, a szándékos veszélyhelyzetre is kiterjedő KRESZ-szabályszegő magatartása indította el; annak hiányában a veszélyhelyzet és a baleset is elmaradt volna. A sértett halálával kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítélete rögzítette, hogy amennyiben a sértett bekapcsolja a biztonsági övet, nagy valószínűséggel akkor is nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenved, még nagyobb valószínűséggel maradandó fogyatékosságot okozott volna a baleset, de a halálos eredmény akkor is bekövetkezhetett volna.

[23] Ezt pedig - az okozati összefüggés vizsgálata szempontjából - nem lehet az "in dubio pro reo" elvének alapulvételével megítélni. A kiindulópont a terhelt által megindított okfolyamat, amelyhez képest az arra ható egyéb okoknak csak közreható okként lehet jelentősége. Ez a biztonsági öv sértett általi mellőzésén túl autója műszaki állapotának megítélésére is vonatkozik. A terhelt által végrehajtott szabálytalan előzés következtében kialakult veszélyhelyzetre adott válaszreakció a más által előidézett veszélyhelyzetben tanúsított magatartás körében értékelendő, és nem róható fel a sértettnek a hibás, vagy nem a legoptimálisabb elhárítási mód választása.

[24] Ekként - a Legfőbb Ügyészség szerint - a bíróság jogerős ítéletében helyesen minősítette a terhelt cselekményét halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettének.

[25] A bűncselekmény törvénysértő minősítésének hiányában pedig önmagában a büntetés kiszabásával összefüggő mérlegelő tevékenység felülbírálatára nem kerülhet sor, mert az nem vonható a Btk. más szabálya megsértésének fogalomkörébe.

[26] A Legfőbb Ügyészség indítványára a terhelt írásban észrevételt tett. Abban kifejtette, hogy a jogerős ítélet mind a cselekmény minősítése, mind a büntetéskiszabás elveinek megsértése miatt törvénysértő. A bíróság alulértékelte, illetve figyelmen kívül hagyta a sértetti közrehatást.

[27] Álláspontja szerint a halált okozó közúti veszélyeztetés vádja alól fel kell menteni, mert kétséget kizáróan megállapítható, hogy az nem valósult meg. Az iratok alapján megállapítható, hogy a sértett az előzés megkezdésekor 234 méter távolságban volt, ezért bőségesen volt helye az előzés végrehajtásához. A terhelt nem feltételezhette a sértett ilyen mérvű vezetéstechnikai hibáját. A biztonsági öv bekapcsolása esetén még a maradandó fogyatékosság is csak feltételezés, a halálos kimenetel pedig minimális esélyű.

[28] A balesethez - a terhelt álláspontja szerint - a sértett többszörös, szándékos KRESZ-szabályszegése vezetett. A biztonsági öv használata kötelező, annak elmulasztása önmagában is büntetendő. A sértett által ejtett vezetéstechnikai hibát súlyosítja, hogy hivatásos sofőr volt. Az útra való visszatérési szándéka indokolatlan volt, semmi sem akadályozta abban, hogy továbbhaladva sebességét csökkentse, majd fokozatosan térjen vissza az úttestre.

[29] A terhelt álláspontja szerint ezen okok valósak, nem pedig esetlegesek. A sértettnek már a két autó közé való behúzódása is indokolatlan volt a megfelelő oldaltávolság miatt. A baleset a terhelt mögött 100 méterrel történt, ezért cselekményének "a valós tények alapján" történő minősítését kérte.

[30] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[31] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt cselekményének törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.

[32] Az indítvány elsődleges iránya szerint a terhelt közlekedési bűncselekménye a Btk. 234. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettének nem a jogerős ítéletben írt (2) bekezdés c) pontja, hanem a (2) bekezdés a) pontja szerinti minősített esete, és ezért a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés - az indítvány szerint helyes minősítés alapulvételével - törvénysértően súlyos.

[33] A minősítés pedig azért téves, mert a védő szerint a terhelt cselekménye és a baleset halálos eredménye között nincs oksági kapcsolat. Bár a terhelt nem vitásan veszélyhelyzetet hozott létre, a halálos eredmény azonban nem emiatt jött létre, hanem az indítványban hivatkozott, fent bemutatott három, teljes egészében a terhelttől független, kizárólag a sértettnek felróható okra vezethető vissza.

[34] Ezt a védői érvelést a Kúria nem találta alaposnak.

[35] A biztonsági öv használatának hiányából a halálos eredmény elmaradására vont védői érvelés puszta fikció. A következetes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jogalkalmazás soha nem a normába foglalt eredményt, hanem mindig "csak" a baleset bekövetkezését vizsgálja. A sértő biológiai eredmény elmaradása ugyanis bizonyossággal csak akkor állapítható meg, ha maga a baleset is elmarad. Ennek indoka az is, hogy az orvos szakértők egy fikció keretében - értelemszerűen - nem tesznek bizonyossági szintű megállapítást egy adott minőségű eredmény bekövetkezésére vagy elmaradására. Ez így történt jelen ügyben is. A szakértők véleménye ebben az ügyben is azt tartalmazták, hogy amennyiben a sértett bekapcsolja a biztonsági övet, nagy valószínűséggel akkor is nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenved, még nagyobb valószínűséggel maradandó fogyatékosságot okozott volna a baleset, de a halálos eredmény akkor is bekövetkezhetett volna. Következésképpen a fiktív tényállás szerint is bekövetkező balesetnek az eredetitől eltérő lefutása esetén sem zárható ki, hogy a normában foglalt követelményeket kimerítő biológiai eredmény bekövetkezik. Ezért nem mozdult el a magyar joggyakorlat abba az irányba, hogy értékelje az elkövető javára azt a helyzetet, amikor a baleset szabálykövető magatartás esetén sem maradna ugyan el, ám bekövetkezésének feltételei, körülményei olyan jelentős mértékben eltérőek lennének, amelyek lényegesen befolyásolnák a nagy valószínűséggel várható biológiai sértő eredmény súlyosságának mértékét.

[36] A jelen ügyben megállapított tényállás ettől még el is tér annyiban, hogy a baleset a terhelt szabálykövető magatartása esetén bizonyosan elmaradt volna, a sértett szabálykövető magatartása esetén azonban nem, tehát a terhelt magatartása volt a baleset (és egyúttal annak eredménye) bekövetkezésének szükségszerű feltétele. Következésképpen a terhelt közlekedési szabályszegése és a sértett halála közvetlen oksági összefüggésben áll, amelyért a terhelt a Btk. 9. §-a alapján büntetőjogi felelősséggel tartozik.

[37] A sértett vezetéstechnikai hibájára hivatkozó védői érvelést sem tartotta alaposnak a Kúra.

[38] Az irányadó tényállás szerint a veszélyhelyzet a terhelt többszörös, szándékos, durva KRESZ-szabályszegéseinek következtében alakult ki. A sértett emiatt váratlanul szemben találta magát a saját sávjában vele szemben, a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel feléje robogó, sávját teljesen elfoglaló terhelttel. Helyesen ismerte fel, hogy az úttesten maradása azonnali frontális ütközéssel fenyeget, ami a járművek nagy sebességére tekintettel beláthatatlan következményekkel járt volna. Azonnali döntéskényszerbe hozta őt a terhelt magatartása. Ebben az azonnali döntést igénylő kényszerhelyzetben, a frontális ütközés elkerülése érdekében haladt le az úttestről, ami önmagában is szintén további veszélyhelyzetet jelent. A sértett azzal, hogy ezt követően megpróbált azonnal visszatérni az úttestre, ugyan vezetéstechnikailag nem a legcélravezetőbbnek tekinthető megoldást választotta, azonban semmilyen KRESZ-szabályt nem szegett meg.

[39] Utólag megállapítható volt, hogy a sértett az útpadkán is tovább haladhatott volna, és az lett volna a célszerűbb megoldás, ha előbb lelassítja a sebességét, és csak utána tér vissza az útra. A terhelt által okozott, azonnali megoldást igénylő, közvetlen életveszéllyel járó kényszerhelyzetben azonban a legmegfelelőbb megoldás azonnali fel nem ismerése nem KRESZ-szabályszegés, hanem "csupán" vezetéstechnikai hiba, amely nem eredményezi a terhelt által megindított okfolyamat megszakadását.

[40] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettéért felel az elkövető, ha a veszélyeztető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amelynek eredményeként bekövetkezik a sértett halálát okozó közlekedési baleset. Ezt az okfolyamatot nem szakítja meg az, ha a veszélyhelyzetbe került személy a veszély elhárításának nem a legmegfelelőbb módját választja, és az sem, ha az eredmény bekövetkezésében más személy közlekedési szabályszegése is közrehatott (BH 2015.51., és ugyanezen az elven alapszik a BH 2006.241., a 2006.41., a 2004.173.I. és a BJD 6093. számú döntvény is). Ez az okfejtés mindenben alkalmazható a jelen esetre is. A terhelt által szándékosan előidézett veszélyhelyzet és a halálos eredmény közötti közvetlen oksági kapcsolatot a sértett vezetéstechnikai hibája ebben az esetben sem szakította meg.

[41] Végül a sértett gépkocsijának műszaki állapota kapcsán a Kúria ismét utal a biztonsági öv használatának mellőzése kapcsán már kifejtettekre. Ekként közömbös, hogy jobb műszaki állapotú gépkocsival való ütközés esetén a sértett halála elmaradt volna vagy sem. Ez puszta fikció. Köztudomású, hogy a közutakon különböző műszaki állapotú gépjárművek közlekednek, így a terhelt általa előidézett veszélyhelyzet is bármilyen műszaki állapotú gépjárművet érinthetett. Ennek ellenére bízott könnyelműen cselekménye következményeinek az elmaradásában.

[42] Összességében tehát az állapítható meg, hogy - a terhelt KRESZ-szabályszegő magatartása nélkül - önmagában az indítványban hivatkozott okok egyike sem eredményezhetett volna semmilyen káros eredményt. A biztonsági öv használatának hiánya - baleset nélkül - értelemszerűen nem okozhat sérülést. Az sem vethető fel alappal, hogy a sértett gépkocsijának alváza - a korrózió miatti meggyengülése következtében - ütközés nélkül is szétnyílt volna ugyanazon a helyen és időben. A sértett pedig nem haladt volna le az úttestről és nem hajtott volna végre manővert a gépkocsival a visszatérése érdekében, amennyiben a terhelt által szándékosan előidézett veszélyhelyzet miatt nem kényszerül arra.

[43] Mindennek pedig az a jogi következménye, hogy a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott körülmények legfeljebb közrehathatottak a halálos eredmény bekövetkeztében, de a terhelt KRESZ-szabályszegése és a bekövetkezett halálos eredmény közötti okozati összefüggést nem érintették, nem szakították meg. A terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban leírt magatartása hiányában a sértett halálára nem következett volna be. A terhelt magatartása szándékos volt. Előre látta, hogy a nagy sebességgel és másokat gátlástalanul az útról leszorító közlekedésével balesetet okozhat, aminek az elmaradásában könnyelműen bízott. Ezért a baleset minden következményéért, így a halálos eredményért is - a kifejtettek szerint - büntetőjogi felelősséggel tartozik.

[44] Megjegyzi a Kúria, hogy a védő sem teljes egészében vitatta a terhelt bűnösségének a megállapítását, "csupán" a jogerős ítéletben megállapítottnál enyhébb minősített esetét tartotta megállapíthatónak, bár ezt is megtöri, hogy álláspontja szerint, amennyiben a sértett tovább halad, és sebességét csökkenti az útpadkán, a baleset egyáltalán nem következik be. Természetesen ez is egy meg nem történt baleset fikciója, aminek büntetőjogi megítélése nem a jelen ügy tárgya. Ellenben a valós, megtörtént balesetet leíró, irányadó tényállás alapján a bíróság jogerős ítéletében - a fent írtak szerint - a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, és annak minősítése is törvényes.

[45] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja két, egymástól jól elkülöníthető okból teszi lehetővé a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Ezzel nem hagy kétséget afelől, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés nem önmagában, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható. Az említett törvényhely első fordulata alapján akkor, ha a büntetés törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésére, a második fordulata szerint pedig akkor, ha a büntető anyagi jog más szabályának megsértésére vezethető vissza. Következésképpen téves minősítés vagy más anyagi jogszabálysértés hiányában a kiszabott büntetés neme és mértéke önmagában felülvizsgálat tárgya nem lehet.

[46] Jelen ügyben - mivel a terhelt terhére rótt cselekmény minősítése - helyes, az első fordulat alapján a büntetés mértékének felülvizsgálatára nem kerülhetett sor.

[47] A Btk. más szabályának megsértése alapján a büntetés önmagában csak akkor lehet a felülvizsgálatot megalapozóan törvénysértő, ha a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Jelen ügyben ez fel sem merülhet, hiszen a jogerős ítéletben kiszabott 7 év szabadságvesztés kétségkívül a terhelt terhére rótt bűncselekményekre kiróható, két évtől - a Btk. 81. § (1) és (3) bekezdésére tekintettel - tizenkét évig terjedő büntetési tétel keretei közé esik.

[48] Az pedig felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (EBH 2011.2387.II., BH 2016.264.II., BH 2012.239., 2005.337.III.). Jelen ügyben az indítvány e részében kifejezetten azt teszi.

[49] A terhelt írásbeli észrevétele kapcsán a Kúria utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A tényállás részének kell tekinteni minden olyan ténymegállapítást, amely az elbírált cselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős akkor is, ha ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolás más részében került rögzítésre (BH 2016.163.III., BH 2006.392., 2005.89.II.).

[50] A terhelt észrevételében a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétes tényekre hivatkozik, amikor azt állítja, hogy az előzés végrehajtásának biztonságos feltételei fennálltak, illetve a sértett lehúzódása indokolatlan volt, mert a megfelelő oldaltávolságra figyelemmel akkor is el tudtak volna haladni egymás mellett, ha az úttesten marad. A bíróság jogerős ítéletében ilyen ténymegállapításokat nem tett, ezért azok nem vehetők figyelembe. Egyebekben a terhelt a védői kifogásokat ismételte meg, amelyekkel kapcsolatban a Kúria már kifejtette az álláspontját.

[53] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.346/2019.)

[1] A járásbíróság a 2017. október 19. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.] és járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 360 napi tétel pénzbüntetésre és 1 év 10 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés napi tétel összegét 1200 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházbüntetésre kell átváltoztatni. A járművezetéstől eltiltás időtartamába beszámította a vezetői engedély elvételétől eltelt időt. A terheltet a hivatalos személy elleni erőszak bűntette [Btk. 310. § (1) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette és kötelezte a bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú bíróság ítélete - a terhelt és védője által bejelentett fellebbezés visszavonása folytán - 2018. június 11. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

[2] A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás lényege a következő.

[3] A terhelt 2016. május 14. napján 01 óra 45 perckor, borult időben, száraz, aszfalt burkolatú úttesten és gyér forgalom mellett közlekedett az általa vezetett segédmotor-kerékpárral, ittas állapotban, és ittasságából eredően bizonytalan úttartással D. belterületén saját sávjában.

[4] Az ellenőrzést végző rendőrök észlelték, hogy a terhelt segédmotor-kerékpárral bizonytalan mozgással közlekedik, Sz. P. a terhelt ellenőrzés alá vonása céljából kiállt az úttestre, és kb. 70 méteres távolságból többször jelezte megállítási szándékát úgy, hogy erős fényű LED-es lámpával rávilágított a terhelt fejére, majd körözött a lámpával.

[5] A terhelt a távolról is jól látható rendőri jelzést figyelmen kívül hagyva, a megállás szándéka nélkül haladt Sz. P. rendőr törzsőrmester felé, abból a célból, hogy a rendőri intézkedés alól kivonja magát. Haladása során az Sz. P. rendőr törzsőrmesterrel történő ütközést megelőzően levette a gázról a kezét, ezzel motorféket használva sebességét csökkentette, majd nem jelentős sebességgel (kb. 40 km/h) az ütközés előtti utolsó pillanatban balra kormányzott. Sz. P. rendőr törzsőrmester észlelte, hogy a terhelt megkezdte a kikerülését. A terhelt a motorkerékpár balra kormányzása ellenére - Sz. P. testi épségét közvetlen veszélynek kitéve - olyan közel haladt el mellette, hogy a jármű Sz. P.-t elsodorta, oly módon, hogy a motorkerékpár Sz. P. ruházatába beakadt. Ennek következtében Sz. P. a földre került, a baleset következtében 8 napon belül gyógyuló hámsérüléseket szenvedett, szolgálati munkavédelmi ruhája megrongálódott, szolgálati lámpája eltörött. A terhelt ezután a segédmotorral továbbhaladt, majd egyensúlyát vesztve elesett a járművel.

[6] A terhelt vérében a cselekmény elkövetésekor 1,95-2,03 g/l (ezrelék) véralkohol előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, a terhelt terhére annak érdekében, hogy a Kúria a terhelt cselekményét minősítse a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettének is, és erre tekintettel vele szemben súlyosabb büntetést szabjon ki.

[8] Az indítvány szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a járásbíróság helytállóan következtetett arra, hogy a terhelt szándéka az intézkedő rendőr kikerülésekor nem irányult sérülés okozására, ez azonban nem is feltétele a hivatalos személy elleni erőszak bűntette megállapításának. A Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntettének megvalósulásához ugyanis elegendő az, hogy a terhelt erőszakkal vagy fenyegetéssel megvalósuló cselekménye a hivatalos személy intézkedését, eljárását - sérülés okozása, illetve erre irányuló szándék nélkül - akadályozza. A terhelt cselekménye ennek megállapítására alkalmas volt. A hivatalos személy testi épségét veszélyeztette, őt - amellett, hogy a segédmotor-kerékpár nyomvonalából történő ellépésre kényszerítette - el is sodorta. Ezzel szükségszerűen akadályozta a rendőri eljárást, az intézkedés lefolytatását.

[9] Az ítéleti tényállásban egyértelműen rögzítésre került, hogy a terhelt a megállás szándéka nélkül haladt Sz. P. rendőr törzsőrmester felé. Számolnia kellett azzal hogy cselekményével a közvilágítással ellátott, egyenes útszakaszon, felismerhetően rendőri ruházatban lévő, őt szabályos fényjelzéssel megállítani szándékozó rendőrt közvetlen veszélynek teszi ki. Sz. P. rendőr törzsőrmester életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetése, elsodrása pedig olyan aktív, az intézkedő rendőr ellen irányuló fizikai jellegű ráhatás volt, amely - az ítélkezési gyakorlat szerint is - erőszakként értékelhető. Az intézkedő rendőrt a sérülés elkerülése érdekében elhárításra, ellépésre kényszerítette. Ezzel pedig az intézkedésnek a sérülés veszélye nélküli lefolytatását is kizárta. Cselekményével a terhelt a rendőri intézkedés lefolytatását is meghiúsította, megakadályozta, hiszen annak révén a segédmotor-kerékpárral tovább tudott haladni, így fennállt a helyszín elhagyásának a lehetősége. Az intézkedő rendőr közvetlen veszélybe hozatala szükségképpen a közúti veszélyeztetés bűntettével alaki halmazatban álló hivatalos személy elleni erőszak bűntettének megállapítását eredményezi.

[10] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt szándéka arra terjedt ki, hogy a vele szemben jogszerűen intézkedő hivatalos személyt a jogszerű tevékenységében bármely módon, akár közvetlen veszélyhelyzet létrehozása útján is akadályozza és magát a rendőri intézkedés alól kivonja. A rendőri intézkedés alóli kibúvásnak nem volt szükségszerű velejárója a hivatalos személy ellen tanúsított közvetlen veszélyeztetés, illetve erőszak. Az intézkedő rendőr kikerülésére veszélyhelyzetet nem eredményező módon is sor kerülhetett volna A terhelt azonban magatartásával közvetlen veszélyhelyzetet alakított ki és ezzel a rendőrt jogszerű eljárásában erőszakkal akadályozta. Szándéka nyilvánvalóan kiterjedt mind a közvetlen veszélyhelyzetre, mind arra, hogy cselekményével szükségszerűen a rendőri intézkedést is akadályozza. Ellenkező esetben a kikerülés egyéb, közvetlen veszélyhelyzetet nem eredményező módját választotta volna.

[11] A megyei főügyészség álláspontja alátámasztására felhívta a BH 1981.89., 1993.590. és FBK 1991.22. számú eseti döntést.

[12] A terhelt a közúti veszélyeztetés bűntettét és a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét ugyanazon cselekményével, így heterogén alaki halmazatban követte el. Ebből eredően a járásbíróság az eljárás tárgyát képező cselekményt és az annak alapját képező tényeket teljeskörűen értékelte, azonban téves jogi álláspont alapján a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét nem látta megállapíthatónak. Az alaki halmazatban álló bűncselekmények esetén a vádtól eltérő minősítés alapján felmentő rendelkezés meghozatalára nincs szükség, így a felmentő rendelkezés meghozatalára szükségtelenül került sor. Az alaki halmazatban álló bűncselekmények körében törvénysértő felmentő vagy eljárást megszüntető határozat a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okot nem alapozza meg, mert azonos tényállás és bűnösség alapján kizárólag a minősítés megváltoztatását eredményezi.

[13] Ugyanakkor a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból - a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével kiszabott törvénysértő büntetés folytán - felülvizsgálat tárgyát képezheti.

[14] A felülvizsgálati indítvány szerinti helyes minősítés alapján a halmazatban álló három bűncselekmény közül a hivatalos személy elleni erőszak bűntette a legsúlyosabb. A Btk. 81. § (1)-(3) bekezdése szerint a halmazati büntetésre tekintettel a büntetési tételkeret 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés. Ebből eredően - a járásbíróság ítéletétől eltérően - a Btk. 33. § (4) bekezdésének alkalmazása kizárt. Pénzbüntetés kiszabására kizárólag a Btk. 82. § (2) bekezdés d) pontja alapján nyílna lehetőség, azonban ennek törvényi előfeltétele a Btk. 82. § (1) bekezdése szerint, hogy a büntetési tételkeret legkisebb mértéke a büntetéskiszabás elveire tekintettel túl szigorú lenne. Az enyhítő rendelkezés alkalmazása vagy nem alkalmazása önmagában nem alapoz meg felülvizsgálati okot. A büntetés törvénysértő tartama tekintetében kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Btk. Különös Részében írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad (BH 2014.74.).

[15] A három bűncselekményt halmazatban megvalósító, ugyan büntetlen, de a két súlyosabb bűncselekmény kapcsán a bűnösségét tagadó terhelt esetében a büntetési tétel legkisebb mértéke - egy év szabadságvesztés - nemhogy túl szigorúnak, de még szigorúnak sem tekinthető, hiszen a járásbíróság a büntetés kiszabása során a halmazatban álló három bűncselekmény közül a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény jogi következményeit nem érvényesítette. Helyes minősítés esetén a járásbíróság által kiszabott büntetés az ítélkezési gyakorlathoz képest rendkívüli mértékben eltérő, eltúlzottan enyhe, eleve törvénysértő. A terhelt cselekményének hátterében semmilyen méltányolható körülmény nem volt feltárható, éppen ellenkezőleg. Magatartását a hatóság előli menekülés szándéka vezérelte.

[16] A megyei főügyészség mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg. A terhelt cselekményét minősítse a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettének is. Erre tekintettel pedig vele szemben a Btk. 36. §-a alapján a büntetési tétel alsó határát kisebb mértékben meghaladó - a Btk. 85. § (1)-(2) bekezdése alapján végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja értelmében börtönben végrehajtandó szabadságvesztést szabjon ki.

[17] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát - annak indokaival egyetértve - fenntartotta. Azt indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét változtassa meg. A terhelt cselekményét a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és aszerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntettének is minősítse. A terheltet a Btk. 35. § (1) bekezdése és a 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján halmazati büntetésként ítélje börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre, melynek végrehajtását a Btk. 85. § (1) és (2) bekezdése alapján próbaidőre függessze fel. Egyebekben a megtámadott ítéletet hatályában tartsa fenn.

[18] A védő a felülvizsgálati indítványra és a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében nyilvános ülés kitűzését nem kérte, és a járásbíróság ítéletének a hatályában fenntartását indítványozta. Kifejtette, hogy a bűncselekmény elkövetésének lehetséges indítéka nem párosult olyan cselekvőséggel, amelyből minden kétséget kizáróan arra lehet következtetni, hogy Sz. P. sértettet az eljárásában erőszakkal akadályozni kívánta. Az erőszak egy ütközés által jött létre, de ez a fizikai kontaktus véletlen volt, a terhelt által végrehajtott elkerülő manőver folytán következett be. A terhelt felelőssége kizárólag a hanyag gondatlanságban állapítható meg. Cselekménye lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert ittasságából eredően elmulasztotta a tőle elvárható gondosságot.

[19] A terhelt a a felülvizsgálati indítványra és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára észrevételt nem tett, nyilvános ülés megtartását nem kérte.

[20] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa és a Legfőbb Ügyészség indítványa nem alapos.

[21] Az ügyészség a felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére nyújtotta be. A Be. 652. § (3) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.

[22] A Kúria az eljárás iratanyaga alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az ügyészség részére 2018. június 25. napján került kézbesítésre. A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa 2018. december 6. napján - azaz a kézbesítéstől számított hat hónapon belül - érkezett a járásbírósághoz.

[23] A Be. 660. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - tanácsülésen bírálja el. A (2) bekezdés szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha

a) a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozza, vagy

b) ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja.

[24] A terhelt és a védő a nyilvános ülés megtartását nem kérte és azt a tanács elnöke sem tartotta indokoltnak, ezért a Kúria az ügyészség felülvizsgálati indítványát tanácsülésen bírálta el.

[25] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és a Be.-ben meghatározott feltételek szerint vehető igénybe.

[26] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálat során a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Azt tehát, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, a Kúria kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.

[27] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a jogerős ítéletben a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetés kiszabására került sor.

[28] A felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a terhelt cselekménye a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntettének is minősül.

[29] A hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki hivatalos vagy külföldi hivatalos személyt

a) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz,

b) jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszerít,

c) eljárása alatt, illetve emiatt bántalmaz.

[30] A bűncselekmény a) pontban meghatározott fordulatának elkövetési magatartása a jogszerű hivatalos eljárás akadályozása, az elkövetés módja az erőszak, illetve a fenyegetés. Az alkalmazott erőszaknak személy ellen kell irányulnia (beleértve a dologról személyre áttevődő erőszakot is). Erőszak vagy fenyegetés hiányában, önmagában a hivatalos személy jogszerű eljárásának az akadályozása tehát nem tényállásszerű, s nem valósít meg bűncselekményt. A hivatalos személy elleni erőszak kizárólag szándékos elkövetés esetén büntetendő.

[31] Az erőszak fogalmát a Btk. nem határozza meg. A bírói gyakorlat szerint az erőszak fizikai erőkifejtéssel történő közvetlen vagy dolog által közvetített személy ellen irányuló tudatos, meghatározó jellegű ráhatás, amelyet a konkrét eset összes körülményének figyelembevételével kell vizsgálni és megítélni (BH 2005.339.). Az erőszak megállapíthatóságának nem feltétele sérülés okozása, testi sértés bekövetkezése. Elegendő a sértett (passzív alany) támadó jellegű megérintése, ellökése, eltolása stb.

[32] Az akadályozás (korlátozás) és az erőszak nem szinonim fogalmak. A hivatalos személyt korlátozó cselekmény nem feltétlenül jelent egyben erőszakos magatartást is, azonban az erőszak hiánya kizárja az elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítását a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettében.

[33] A Btk. 234. § (1) bekezdésében szabályozott közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.

[34] A közúti veszélyeztetés szándékos veszélyeztetési bűncselekmény. Az elkövető szándéka kiterjed az elkövetési magatartásra, azaz a közúti közlekedés szabályainak a megszegésére és a bűncselekmény eredményére, azaz más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére is. Az eredménynek az elkövetési magatartással okozati összefüggésben kell bekövetkeznie.

[35] A veszélyhelyzet akkor közvetlen, ha az élet vagy a testi épség sérelmének a reális lehetőségét hozza létre, személyre és helyzetre konkretizált veszély jön létre. Az elkövető szándéka kizárólag a veszélyhelyzetként megfogalmazott eredményre terjedhet ki, a veszélyhelyzettel okozati összefüggésben levő bármilyen további, immár káros eredményre azonban már nem (41. BK vélemény).

[36] A közúti veszélyeztetés egyenes vagy eshetőleges szándékkal is elkövethető. Eshetőleges szándékkal való elkövetés esetén az elkövető a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét előre látja és abba belenyugszik. Felismeri a veszélyhelyzeten túlmenő káros következmény(ek) létrejöttének lehetőségét is, de könnyelműen bízik - többek között - a vezetői képességeiben, gyakorlatában, tapasztalatában. A közúti veszélyeztetés következményeként létrejött sértő eredmény tekintetében kizárólag az elkövető (tudatos) gondatlansága állhat fenn.

[37] A közvetlen veszélyhelyzet nem azonosítható az erőszakkal. A veszélyhelyzet nem foglalja magában a személy elleni erőszakot, azaz a fizikai erőkifejtéssel történő közvetlen vagy dolog által közvetített személy ellen irányuló tudatos, meghatározó jellegű ráhatást.

[38] Az irányadó tényállás szerint a terhelt szándéka arra irányult, hogy a rendőri intézkedés alól kivonja magát. Mivel haladási irányában, az út közepén útjában állt a rendőr, megkísérelte őt kikerülni. Ennek érdekében kezét a gázról levette és ezzel a motorkerékpár motorfékezésbe kezdett. Egyúttal a rendőr kikerülése végett balra manőverezett. A manőver befejezésére azonban már nem volt elég helye és ideje. Mindezt a rendőr látta, de helyzetén nem változtatott. Nem ugrott el a motorkerékpár előtt, hanem ugyanott maradt annak ellenére, hogy az irányadó tényállás szerint a rendőri intézkedés végrehajtására éppen azért került sor, mert a rendőrök az észlelték, hogy a terhelt a segédmotor-kerékpárral bizonytalan mozgással közlekedik.

[39] A terhelt a sebesség csökkentése és a motor balra kormányzása ellenére olyan közel haladt el a rendőr mellett, hogy a jármű kormánya Sz. P. ruházatába beakadt, és őt elsodorta, ezért a földre került. 8 napon belül gyógyuló hámsérüléseket szenvedett, szolgálati munkavédelmi ruhája megrongálódott, és szolgálati lámpája is eltörött. A terhelt azonban a segédmotorral továbbhaladt, majd távolabb, az ittassága miatt egyensúlyát vesztve elesett a járművel.

[40] E tényállás alapján az alapügyben eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt szándéka nem irányult arra, hogy Sz. P.-vel szemben erőszakot, azaz a teste ellen irányuló fizikai behatást alkalmazzon. Éppen ellenkezőleg. Az ittasságától is függő mértékben mindent megtett annak érdekében, hogy az ütközést elkerülje. A terhelt szándéka kifejezetten a sértett kikerülésére irányult, amely azonban nem sikerült. Az irányadó tényállás szerint a rendőr kellő távolságból jelezte, hogy rendőri intézkedést kíván végrehajtani, ám az ittas terhelt késedelmesen, akkor reagált, amikor az ütközést már nem tudta elkerülni. A rendőrnek meg volt a lehetősége arra, hogy egyszerűen ellépjen a motorkerékpár elől, de azt nem tette meg és rendületlenül végrehajtotta a megkezdett intézkedését.

[41] A Btk. 8. §-ának első fordulata szerint (ún. tudatos) gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. A tudatos gondatlanság és az eshetőleges szándékosság alapvetően azon az alapon különböztethető meg, hogy az elkövetőnek volt-e olyan lehetséges fogódzója, kapaszkodója, ismerete, cselekménye, feltétele, eszköze stb., amelyre tekintettel alappal bízhatott a káros következmény elmaradásában, elkerülésében, avagy ez a bizakodása minden realitást nélkülözött és csak a puszta véletlenre hagyatkozott.

[42] Az irányadó tényállásból arra vonható következtetés, hogy a terhelt előre látta, hogy elüti az útjában álló rendőrt, amennyiben nem hajt végre kikerülő manővert. Magatartásának ezt a következményét azonban nem kívánta és abba nem is nyugodott bele. Az ittasságától függő mértékben mindent megtett az általa előre látott ütközés elhárítása végett. Bizakodása azonban könnyelműnek bizonyult. Az ütközést kizárólag a saját magatartásával akkor már nem tudta elkerülni.

[43] Mindezek alapján az alapügyben eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt nem alkalmazott szándékosan erőszakot a vele szemben intézkedő rendőrrel szemben. Szándéka ezzel éppen ellenkező volt. A kialakult helyzetben a terhelt szándéka igazolhatóan az erőszak elkerülésére irányult és ez a külvilágban is észlelhető volt. Az intézkedő rendőr elsodrásában megnyilvánuló - és ekként ténylegesen erőszakos - magatartása tekintetében kizárólag a terhelt (tudatos) gondatlansága állapítható meg. A hivatalos személy elleni erőszak bűntette azonban szándékos bűncselekmény, gondatlan alakzatát a törvény nem rendeli büntetni, ezért nem sértett törvényt a járásbíróság, amikor az ügyész erre irányuló indítványa ellenére nem állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében is.

[44] Utal a Kúria egyúttal arra, hogy a felülvizsgálati indítványban hivatkozott BH 1993.590. és 1981.89. számú eseti döntések alapjául szolgáló történeti tényállás a jelen ügyben megállapított ítéleti tényállástól büntetőjogilag releváns tények tekintetében eltért. A hivatkozott döntésekben egyrészről a terhelt az intézkedő rendőr felé közlekedő jármű sebességét növelte és másrészről, az összeütközés bekövetkezését (a passzív alany elütését) kizárólag a rendőr gépjármű elől történő elugrása akadályozta meg. A jelen felülvizsgálat tárgyát képező ügyben ezzel ellentétben a terhelt az intézkedő rendőr felé közeledve a jármű sebességét csökkentette és a motorkerékpárral az intézkedő rendőrt kikerülte. A kikerülés során hajtott el mellette olyan közel, hogy a jármű a rendőr ruházatába beleakadt, azaz a fizikai érintkezésre kizárólag a terhelt gondatlansága terjedt ki.

[45] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében - a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túlmenően - a büntetés kizárólag a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megsértése alapján támadható, amennyiben az a ne-mében és/vagy mértékében törvénysértő (EBH 2011.2387., BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). A Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítéletben a bűncselekmények minősítése törvényes, a felülvizsgálati indítvány a Btk. más - mérlegelést nem tűrő - szabályának megsértésére pedig nem hivatkozott, így a büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (BH 2005.337.).

[46] A teljesség igényével mutat rá a Kúria arra is, hogy amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett egyetlen elkövetési magatartása alapján a vádtól eltérően a (valódi, alaki) halmazatot nem állapítja meg és a terheltet a vádtól eltérő minősítés folytán csupán egy rendbeli bűncselekményben mondja ki bűnösnek, akkor felmentő rendelkezés meghozatalának valóban nincs helye [EBD 2012.B15.].

[47] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva, és miután a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó ún. abszolút eljárási szabálysértést sem észlelt - a megyei főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot - a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 12/2019.)

[1] A járásbíróság a 2018. január 2. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. tv. (Btk.) 234. § (1) bek.].

[2] Ezért őt 150 napi tétel - napi tételenként 1000 forint - összesen 150 000 forint pénzbüntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy az I. r. terhelttel együtt egyetemlegességgel kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2018. május 29. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a pénzbüntetést 100 napi tételre, összesen 100 000 forintra enyhítette és rendelkezett a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról. Egyebekben a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[4] Az elsőfokú bíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.] és közlekedés biztonsága elleni bűntettben [Btk. 232. § (1) bek.], s vele szemben is büntetést szabott ki. A másodfokú bíróság az I. r. terhelt tekintetében mindössze annyiban változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy enyhítette a kiszabott büntetést.

[5] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által részben kiegészített tényállás a következő.

[6] Az I. r. terhelt - megromlott házasságuk 2015 nyarán történt felbontását követően - 2015. szeptember 2. napján megtudta, hogy volt felesége, a II. r. terhelt és gyanúja szerint a vele viszonyban lévő sértett arrafelé térnek haza a II. r. terhelt lakóhelyére - M. helység belterületén, a K. L. utcában bevárta és 20 óra 20 perckor észlelte az elhaladásukat. Az I. r. terhelt a személygépkocsijával a külön személygépkocsival közlekedő II. r. terhelt után kanyarodott, aki előtt haladt a főúton a sértett.

[7] Az I. r. terhelt megelőzte a II. r. terhelt személygépkocsiját, majd a sértett személygépkocsija mögül a sértett előzésébe kezdett, miközben jelezte, hogy álljon meg és a főút jobb oldalára próbálta leszorítani. A sértett előbb megállt, és megállt az I. r. terhelt is, aztán a sértett megindult, ekkor őt követve az I. r. terhelt már a főút bal oldalára próbálta a sértettet leszorítani. A sértett balról az I. r. terhelt kikerülésével próbálkozott, ezt az I. r. terhelt megakadályozta, mire a sértett tolatva a jobb szélén ismételten megállt.

[8] Az ekkor odaérő II. r. terhelt a főút közepén megállt. Az I. r. terhelt a személygépkocsi leengedett jobb első ablakán derékig behajolt, hogy a motort leállítsa, és tisztázza a II. r. terhelt és a sértett viszonyát. A II. r. terhelt - a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat megszegve - megindult, ötven-száz méteren kb. 30-40 km/óra sebességgel haladva többször fékezett és jobbra-balra kormányzást végzett. Az I. r. terhelt, amikor a lába a földre ért, három-négy lépést futott, végül kilökte magát a személygépkocsiból és a földre esett, de nem sérült meg.

[9] Az I. r. terhelt a közlekedés biztonsága elleni bűntettet azzal követte el, hogy a II. r. terhelt személygépkocsijának jobb első ablakán behajolva megállásra akarta kényszeríteni, s a II. r. terhelt testi épségét veszélyeztette.

[10] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a II. r. terhelt jogos védelmi helyzetre [Btk. 22. § (1) bek.] hivatkozását, de azt elvetette. Az elsőfokú bíróság szerint ezt cáfolta az I. r. terhelt azon vallomása, hogy a II. r. terhelt megállását akarta, az indítókulcsot igyekezett kivenni. Úgy látta, hogy ha támadási szándékkal közeledett volna a II. r. terhelt felé, akkor a bal első ülés melletti ajtót igyekezett volna kinyitni.

[11] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - védője útján - a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve: a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, bűncselekmény hiányában felmentése és közúti veszélyeztetés szabálysértésének megállapítása, másodlagosan a jogos védelem megállapításával felmentése, harmadlagosan a közúti járművezetéstől eltiltás mellőzése, negyedlegesen a közúti járművezetéstől eltiltás B kategóriájára korlátozása érdekében.

[13] A II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának indokai szerint az irányadó tényállásból a bíróságok téves következtetést vontak a bűnösségére.

[14] A II. r. terhelt körülírta, hogy mi előzte meg és mi követte a felrótt cselekményt. A felrótt cselekmény előtt rettegett az agresszív, italozó, őt többször bántalmazó I. r. terhelttől, aki ellen 2015. augusztus 10-én zaklatás miatt feljelentést is tett, mert fejének szétverésével és hozzátartozói agyonlövésével fenyegetőzött. A felrótt cselekményt követően ő hívta azonnal a rendőrséget, segítséget kért. Az I. r. terhelt megjelent a helyszíntől kb. hat kilométerre lévő házának udvarán, ahol tovább fenyegetőzött, az udvart csak annak hatására hagyta el, hogy ő gázriasztó pisztollyal a levegőbe lőtt, de az utcán is folytatta a fenyegetőzést, a kiabálásnak a rendőrség kiérkezése vetett véget.

[15] Állította, hogy a szándékossága nem terjedt ki a közúti veszélyeztetés bűntettének elkövetésére, gondatlan cselekménye legfeljebb "közúti veszélyeztetés szabálysértésének" (helyesen: a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértésnek) minősülhet.

[16] Alapvetően azonban arra hivatkozott, hogy a bűnösséget kizáró jogos védelmi helyzetben volt.

[17] Volt férje lesben állva várakozott rájuk. Szándéka az volt, hogy megijessze, megfélemlítse, testi épségüket veszélybe sodorja. Végignézte, hogy kis híján többször megpróbálta leszorítani az útról a sértettet, majd felé indult. Iratellenes és logikátlan tényállásbeli megállapítás, hogy az I. r. terhelt csak beszélni, az indítókulcsot kivenni akarta, miként az a bírói okfejtés is, hogy az I. r. terheltnek nem volt támadó szándéka. Az I. r. terhelt agresszív, feldúlt, érzelmileg labilis volt, és ordítva kérdőre vonta az általa feltételezett új kapcsolata miatt. Jogtalan támadást intézett ellene. Ő azt próbálta elhárítani, védekezett, védte saját életét, testi épségét, le akarta rázni az autóban "félig" bent lévő I. r. terheltet, el akarta hagyni a helyszínt. Köztudomású, hogy a járműbe beugrás és ordibálás igen könnyen halálos kimenetelű balesetet okozhat, és annak is fennállt a konkrét veszélye, hogy súlyos sérelem következzen be a testi épségében, egészségében.

[18] A II. r. terhelt a járművezetéstől eltiltást sérelmezve arra hivatkozott, hogy biztosítási ügynök, a gyerekeit is szállítania kell, autó nélkül "megáll az élet".

[19] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.

[20] A bíróságoknak érdemben kellett volna vizsgálniuk, hogy a II. r. terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett-e. Idézte a 4/2013. BJE határozat 1. pontját. Az események kiindulópontja, hogy az I. r. terhelt kitartó szándékkal a közúti veszélyeztetésének bűntettét valósította meg a II. r. terhelttel közeli kapcsolatban lévő sértett sérelmére. Ezt követően derékig behajolt a II. r. terhelt személygépkocsijába. A II. r. terhelt helyesen mérte fel, hogy az I. r. terhelt meg akarja állítani, és alappal tarthatott attól, hogy ha nem tud elmenekülni, az I. r. terhelt további jogellenes cselekményeket valósít meg a sérelmére. Ezért indult el, többször fékezett, jobbra-balra kormányzott azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a személygépkocsiból eltávolítsa az I. r. terheltet.

[21] Tehát az I. r. terhelt a közlekedés biztonsága elleni bűntett elkövetésével jogtalan támadást intézett a II. r. terhelt ellen, akinek nem volt kitérési kötelezettsége, a jogtalan támadást célszerű módon eredményesen hárította el, és az elhárítás szükséges mértékét sem lépte túl.

[22] A bíróságok az irányadó tényállásból téves következtetést vontak a II. r. terhelt bűnösségére.

[23] A Legfőbb Ügyészség szerint felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés nem volt megállapítható. Ezért indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen a megtámadott határozatot változtassa meg és a II. r. terheltet a büntethetőséget kizáró jogos védelem miatt mentse fel az ellene közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól.

[24] A II. r. terhelt felülvizsgálati indítványa alapos.

[25] Az Alaptörvény V. cikke alapján mindenkinek joga van a törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

[26] A cselekmény büntetendőségét kizárja a jogos védelem [Btk. 15. § e) pont].

[27] Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges [Btk. 22. § (1) bek.].

[28] A jogos védelem kérdéseiről szóló 4/2013. BJE határozat indokolás 1. pontja értelmében a jogtalan támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit.

[29] Az I. r. terhelt korábban a II. r. terhelt férje volt, házasságuk azonban megromlott, s azt felbontották. Az I. r. terhelt bevárta a tudomása szerint személygépkocsijaikkal hazafelé tartó II. r. terheltet és a gyanúja szerint vele "viszonyban" lévő harmadik személyt (a sértettet).

[30] Az I. r. terhelt a személygépkocsijával előbb a sértett mögött haladt, a II. r. terheltet megelőzte, majd a sértettet - kitartó módon - többszörösen próbálta a főútról leszorítani.

[31] A leszorítási próbálkozásokkal a sértett sérelmére a közúti veszélyeztetés bűntettét követte el, ami - és ennek jelentősége van - nem más, mint jogtalan támadás. Ennélfogva a II. r. terhelt azonnal tisztába lett azzal, hogy az I. r. terhelt olyan állapotban van, melyben képes más - legalábbis - testi épségét közvetlenül sértő magatartás tanúsítására.

[32] Ezután a sértettért aggódó II. r. terhelt megállt a főút közepén. Az I. r. terhelt pedig derékig behajolt a II. r. terhelt személygépkocsijának lehúzott jobb első ablakán, hogy leállítsa a motort és "tisztázza" a II. r. terhelt és a sértett közötti viszony kérdését.

[33] A feldúlt állapotban lévő I. r. terhelt tehát behatolt a II. r. terhelt fizikai és lelki magánszférájába. Az I. r. terhelt ezen magatartása - mivel megelőzőleg a sértett személye ellen már jogtalan támadást intézett - folytán a kétségtelenül ijedt és menthető okból felindult II. r. terhelt számára felismerhetővé tette, hogy immár az ő személye elleni, azzal közvetlenül fenyegető jogtalan támadással áll szemben.

[34] A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől [Btk. 22. § (4) bek.]. A megtámadottnak az Alaptörvényben kimondott és a Büntető Törvénykönyvben konkretizált alanyi joga van a védekezésre.

[35] A II. r. terhelt pedig élt a védekezés jogával, midőn a személygépkocsijával megindult, azzal rövid távon többször fékezett, balra és jobbra kormányzott, amivel sikerült elérnie az I. r. terhelt "távozását", aki végül kilökte magát a gépjárműből.

[36] A II. r. terhelt ezáltal elhárította annak a veszélyét, hogy - legalábbis - testi épsége sérüljön.

[37] Az I. r. terhelt ugyan nem sérült meg, ám ez közömbös, ugyanis a jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie (4/2013. BJE határozat indokolás 1. pont).

[38] A II. r. terhelt nem lépte túl az elhárítás szükséges mértékét, így nem vizsgálandóak a Btk. 22. § (3) bekezdésében foglaltak.

[39] A II. r. terhelt cselekménye tehát jogos védelem, ami kizárja annak büntetendőségét.

[40] A jogos védelmi helyzetben lévő személy cselekménye - éppen azért, mert nem büntetendő - csakis formálisan (látszólagosan) illeszkedhet valamely bűncselekmény, jelen esetben a közúti veszélyeztetés bűntettének törvényi tényállásába.

[41] Az eljárt bíróságok ellenkező álláspontja ezért elfogadhatatlan, ténylegesen figyelmen kívül hagyták a jogos védelem szabályait, melynek beható (érdemi) vizsgálatát is elmulasztották.

[42] A II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértésével került sor, s ily módon: törvénysértő.

[43] Az eddigiekből következő szükségképpeni felmentés miatt a felülvizsgálati indítvány további, a szabálysértési felelősséget felvető és a kiszabott büntetést érintő részében tárgytalanná vált.

[44] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés fő szabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának helyt adott: a megtámadott határozatot megváltoztatta és a törvénynek megfelelő határozatot hozva a II. r. terheltet - mivel felrótt cselekménye a jogos védelem miatt nem büntetendő - felmentette az ellene közúti járművezetés bűntette miatt emelt vád alól [Be. 566. § (1) bek. d) pont 2. ford., 662. § (2) bek. a) pont 1. ford.].

(Kúria Bfv. II. 1.219/2018.)

[1] A járásbíróság a 2014. január 8-án meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki

[2] - közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.], és

[3] - cserbenhagyás vétségében (Btk. 239. §).

[4] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre, 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra, és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[5] Kimondta, hogy a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[6] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2015. március 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

[7] A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzte.

[8] Akként rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetésből - a végrehajtás elrendelése esetén - legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[9] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 2012. január 18-án, kb. 19 óra 46 perckor Sz. belterületén az édesanyja tulajdonát képező személygépkocsival, éjszakai látási viszonyok között, derült időben, működő közvilágítással ellátott útszakaszon, nedves, útburkolati jellel ellátott, aszfalt burkolatú úttesten, a párhuzamos közlekedésre alkalmas út menetiránya szerinti jobb oldali belső forgalmi sávjában közlekedett.

[10] A terhelt a záróvonalat átlépve, balra kanyarodva megfordult. A terhelt szabálytalan közlekedését észlelte a terhelt által vezetett személygépkocsi mögött haladó rendőrségi szolgálati személygépkocsiban helyet foglaló két rendőr, akik a szolgálati személygépkocsi megkülönböztető fény- és hangjelzését felkapcsolva, intézkedés alá akarták vonni a terheltet a fenti, szabálytalan közlekedése miatt.

[11] A jelzésre azonban a terhelt nem állt meg, a megengedett sebességet túllépve, a kanyarodások során az irányjelzést mellőzve közlekedett.

[12] Ugyanebben az időpontban a terhelt előtt, a forgalomirányító fényjelző készülék "piros", azaz továbbhaladást tiltó jelzése miatt, a 4,8 méter széles, egyenes továbbhaladást lehetővé tévő forgalmi sáv jobb szélén várakozott az 1. számú tanú - szolgálaton kívüli rendőr - kerékpárjával úgy, hogy fenn ült a kerékpáron, az egyik lába a kerékpár pedálján volt, míg a másik lábával támaszkodott az úttesten.

[13] Amikor a terhelt elkanyarodott, az eltúlzott sebesség miatt a személygépkocsija megpördült, majd a terhelt álló helyzetből folytatta tovább útját azért, hogy az őt üldöző rendőrök elől elmeneküljön, a fényjelző készülék tilos jelzése ellenére nem lassított, nem állt meg, hanem annak ellenére, hogy észlelte a kerékpárján ülő, várakozó 1. számú tanút, gyorsított és a kerékpáros irányába haladt tovább.

[14] Az 1. számú tanú észlelve a mögüle érkező gépjárművek hangját és a megkülönböztető hangjelzést, hátranézett és látva azt, hogy a terhelt által vezetett személygépkocsi feléje halad, azért, hogy a személygépkocsi haladási nyomvonalából kimeneküljön, a kerékpárról jobbra leugrott, de még fogta a kormány jobb szarvát, amikor a terhelt által vezetett személygépkocsi jobb első kereke és az első lökhárító jobb sarka hátulról nekiütközött a jobbra dőlő kerékpár hátsó gumiabroncsának, mintegy 70 km/h sebességgel. Az ütközés kicsavarta az 1. számú tanú kezéből a kerékpárt, mely az út úttestjére esett.

[15] A terhelt annak ellenére, hogy észlelte az ütközést, a fényjelző készülék tilos jelzése ellenére továbbfolytatta a menekülést.

[16] Az ütközés következtében az 1. számú tanú nem esett el, nem szenvedett sérülést - kerékpárja megrongálódott -, azonban az ütközési sebességre és helyzetre figyelemmel sérülés bekövetkezésének reális esélye fennállt.

[17] A fentiek szerint a terhelt a baleset bekövetkezése után nem győződött meg arról, hogy az 1. számú tanú a baleset során megsérült-e.

[18] A rendőrök, észlelve a terhelt cselekményét, megálltak az 1. számú tanú mellett, megkérdezték tőle, hogy jól van-e, majd a terhelt által vezetett személygépkocsi után indultak, de végül szem elől tévesztették.

[19] A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaira hivatkozással. A felülvizsgálati indítványban lényegében azt sérelmezi, hogy az eljáró bíróságok tévedtek akkor, amikor a cserbenhagyást és a közúti veszélyeztetést halmazatban állapították meg a terhelt terhére. Álláspontja szerint amennyiben a sértett csak a közúti veszélyeztetés által kialakult helyzetben nem kap segítséget az elkövetőtől, a cselekmények halmazatban nem állapíthatóak meg. A segítségnyújtás kötelezettsége ugyanis nem terheli azt, aki az élet vagy testi épség közvetlen veszélybe kerülését maga idézi elő.

[20] Miután a jelen ügyben irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az elítélt veszélyeztető "cserbenhagyó" magatartása ugyanazon veszélyhelyzetben, ugyanazon sértett (1. sz. tanú) sérelmére volt igazolható, így a halmazati megállapítás a fentiek alapján mellőzendő. Vagyis a tényállás alapján a közúti veszélyeztetés megállapítható, a cserbenhagyás azonban nem.

[21] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta arra hivatkozással, hogy a veszély és a tényleges baleset között mennyiségi és minőségi különbség van, kifejtette, hogy álláspontja szerint a személyi sérülés, illetve az elkövető szándékán túlmenően kialakult további veszélyhelyzet hiányában belép a segítségnyújtás elmulasztása helyett a vele szubszidiárius viszonyban álló cserbenhagyás.

[22] A terhelt védője útján a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében - a felülvizsgálati indítványukban foglaltakat fenntartva - rámutatott, hogy ha a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy önmagában a közúti veszélyeztetés eredményeként létrejött személyi sérüléssel nem járó olyan baleseti helyzetet is büntesse, melyben a személyi sérülés bekövetkezésének reális lehetősége fennáll, akkor vélhetően ez is a közúti veszélyeztetés minősített esete lenne. Jelen ügyben az 1. számú tanú nem esett el, nem szenvedett sérülést, csupán a kerékpárja rongálódott meg. Az elítélt észlelte azt, hogy az 1. számú tanú nem esett el, és nem szenvedett sérülést, így ab ovo nem is terhelhette őt megállási és meggyőződési kötelezettség.

[23] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[24] A 2012. évi C. törvény (Btk.) 234. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés szándékos veszélyeztetési bűncselekmény. Az elkövető (egyenes vagy eshetőleges) szándékossága kiterjed mind az elkövetési magatartásra (a közúti közlekedés szabályainak a megszegésére), mind pedig a bűncselekmény eredményére (azaz más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére).

[25] A "közvetlen veszély" az élet vagy a testi épség sérelmének a reális lehetőségét, személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelent. A közúti veszélyeztetés tényállásában a veszély határozott és külsőleg is felismerhető formában, meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelenik meg. A bűncselekmény megállapításához az is szükséges, hogy a szándékos szabályszegő magatartással okozati összefüggésben jöjjön létre az eredmény, a közvetlen veszélyhelyzet.

[26] A szándékosság megállapításához a tényállási elemekre vonatkozó tudat szükséges. Kizárólag azokból a tárgyi ismérvekből lehet az elkövető szándékára következtetést levonni, amelyeket a tudata a véghezviteli magatartás kifejtésekor átfog (BH 2000.478.).

[27] A veszélyhelyzet létrehozására irányuló egyenes szándék esetén az elkövető felismeri, hogy a veszélyhelyzeten túlmenő további káros következmények is létrejöhetnek, ám bízik a saját ügyességében, vezetői tapasztalatában, a gépjárművének műszaki tulajdonságaiban stb. A szándékos közúti veszélyeztetés eshetőleges szándékkal történő előidézése esetén a terhelt a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét előre látja és ebbe belenyugszik.

[28] A cserbenhagyás (Btk. 239. §) szubszidiárius törvényi tényállás. Csak akkor állapítható meg, ha a cselekményegység keretébe tartozó magatartás egyúttal súlyosabb bűncselekményt nem valósított meg. E súlyosabb bűncselekmény a segítségnyújtás elmulasztása (Btk. 166. §) lehet, mert vétségi alapesetének büntetési tétele is két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg a cserbenhagyás vétségét legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény.

[29] Mivel a szubszidiaritás a halmazat megállapítását kizárja, ezért a vizsgált két bűncselekmény halmazatának a megállapítására nincs törvényes lehetőség.

[30] A Bkv. 41. számú vélemény II. pontja szerint a szándékos veszélyeztetési bűncselekményekkel halmazatban a segítségnyújtás elmulasztása akkor állapítható meg, ha az elkövető által szándékolt veszélyhelyzeten túl a sérülés, mint eredmény is létrejön. A szándékos veszélyeztetési cselekmények elkövetőjének szándéka kizárólag az általa kívánt vagy felismert és elfogadott veszély okozására terjed ki. Amennyiben az ilyen cselekménnyel érintett személy a szándékos tevékenység következtében - sérülést nem szenved-

ve - kerül veszélyhelyzetbe, és e helyzetét előidéző a részére nem nyújt segítséget, az elkövető büntetőjogi felelőssége a segítségnyújtás elmulasztása miatt - az eredeti szándékra figyelemmel - nem állapítható meg. Ha az okfolyamat a veszélyhelyzet stádiumában megreked, a cselekmény valójában a cserbenhagyás vétségének minősülhetne, ám a veszélyhelyzetet szándékosan létrehozó és ezzel szándékos bűncselekményt végrehajtó elkövetőtől ez esetben sem várható el, hogy ezt az eredményt elhárítsa.

[31] Az irányadó tényállás szerint a gépjármű és a kerékpár ütközésének jellegéből, körülményeiből arra kellett és lehetett következtetni, hogy a szándékosan előidézett veszélyhelyzet ténylegesen beállt. A tényállás pedig azt rögzíti, hogy sérülés nem történt. Minderre figyelemmel a terhelt bűnösségének kimondására a cserbenhagyás vétségében a közúti veszélyeztetés bűntettével valóságos anyagi halmazatban a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.

[32] A Kúria ezért a terhelt védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A támadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozva a terheltet az ellene a Btk. 239. §-ában meghatározott cserbenhagyás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése és a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján bűncselekmény hiányában felmentette.

[33] Az első- és a másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel. A részfelmentés következtében azonban a bűnösség köre kétségtelenül szűkült, ami a terhelt büntetésének felülvizsgálatát is indokolttá tette.

[34] A Kúria az új büntetés kiszabása során az egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cserbenhagyás vétsége alóli részfelmentés folytán a halmazati büntetés kiszabására utalást mellőzte.

[35] A Kúria a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési céloknak és 80. §-ában foglalt büntetéskiszabási elveknek megfelelően a támadott ítéletet a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával a büntetés kiszabására vonatkozó részében is megváltoztatta. A terheltet a terhére megállapított közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek.] miatt kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása felfüggesztésének időtartamát 2 (kettő) évre, a közúti járművezetéstől eltiltást 2 (kettő) évre enyhítette, a megtámadott határozatokat egyebekben a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 190/2016.)

II. A közlekedési bűncselekmények megítélésekor az képezi elsődleges vizsgálat tárgyát, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt, s csak az ilyen konkrét szabályszegés hiányában kerülhet sor a büntetőjogi felelősség KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott általános, balesetelhárítási kötelezettség megsértésén alapuló megállapítására [6/1998. BJE].

III. Felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet tényállása az irányadó. E tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetleges nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében [Be. 257. § (1) bek., 258. § (3) bek. c) pont, 423. § (1) bek.].

IV. A védővel szemben rendbírságot kiszabó végzés nem ügydöntő határozat, ezért nem képezheti felülvizsgálat tárgyát [Be. 257. § (1) bek. 416. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2013. február 19. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bek.], ittas járművezetés vétségében [korábbi Btk. 188. § (1) bek.], 2 rendbeli hamis tanúzásra felhívás bűntettében [korábbi Btk. 242. § (1) bek.].

[2] Ezért őt halmazati büntetésül mint különös visszaesőt 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

[3] Elrendelte a T. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság határozataival kiszabott 8 hónap fogházbüntetés végrehajtását.

[4] Megszüntette a K. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéleteivel kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztés-büntetésből, valamint a T. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéleteivel kiszabott 8 hónap szabadságvesztés-büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot.

[5] Megállapította, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Beszámítani rendelte a szabadságvesztés-büntetésbe az előzetes fogva tartásban töltött időt, illetőleg a járművezetéstől eltiltás tartamába az I. r. terhelt járművezetői engedélyének elvétele óta eltelt időt. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről is.

[6] A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2014. október 3. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terheltet érintően akként változtatta meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát 2 év 2 hónapra mérsékelte. Mellőzte a K. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéletével kiszabott 4 év 6 hónap szabadságvesztésből, továbbá a T. Városi Bíróság és a K. Megyei Bíróság ítéleteivel kiszabott 8 hónap szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetéséről szóló rendelkezést.

[7] Az I. r. terhelt védője a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján. Indítványában előadta, hogy a járásbíróság a Be. 287. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabályt tévesen értelmezve rendelte el az eljárásnak az iratok felolvasásával történő megismétlését, amely miatt sérült a közvetlenség elve. Ehhez járult az, hogy az ügyészi vádmódosítás következtében a hamis tanúzásra felhívás érintettjeit sem a nyomozás során, sem a korábbi eljárásban nem hallgatták meg, amelynek eredményeként a bíróság bizonyítás felvétele nélkül hozott elmarasztaló határozatot.

[8] A közúti veszélyeztetés tekintetében hiányzik a közvetlen veszély, mint tényállási elem. A helyszínen ugyanis volt gyalogos közlekedésre alkalmas járda, ezért a sértett a KRESZ 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést megszegve közlekedett az úttesten. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a veszélyhelyzetet a gyalogos idézte elő. E speciális közlekedési szabály megszegése pedig megelőzi a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában rögzített generális szabályt.

[9] Sérelmezte továbbá a védő a vele szemben rendbírságot kiszabó első- és másodfokú végzést arra hivatkozással, hogy a bíróságok olyan ügyben bírságolták meg azért, mert a tárgyalásról engedély nélkül eltávozott, amelyben a védő részvétele nem volt kötelező.

[10] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a marasztaló jogerős ügydöntő határozatot változtassa meg. Az I. r. terheltet az ellene közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól mentse fel. A fennmaradó egyéb bűncselekmények tekintetében az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Egyúttal állapítsa meg, hogy a rendbírság kiszabása törvénysértő.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő felülvizsgálati indítványát az eljárásjogi szabálysértésre hivatkozó részében a törvényben kizártnak tartotta, mivel a sérelmezett eljárási szabálysértés nem tartozik a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott körbe. Ugyancsak törvényben kizárt az indítvány a védővel szemben rendbírságot kiszabó végzések sérelmezése körében, mivel e határozatok nem ügydöntő határozatok, s ezért nem esnek a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében szabályozott körbe. Kifejtette továbbá, hogy tényállásban szereplő azon megállapítás, mely szerint a járművezető a sértettnek bosszúból, ijesztési szándékkal hajtott neki, a tényálláshoz kötöttség folytán ugyancsak nem támadható a felülvizsgálati eljárásban.

[12] A Legfőbb Ügyészség szerint a közúti veszélyeztetés bűntettében az eljárt bíróságok helyesen állapították meg az I. r. terhelt bűnösségét, ezért e körben a felülvizsgálati indítvány alaptalan. Az első- és a másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően az I. r. terhelt valójában a KRESZ 35. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 34. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezéseket szegte meg. A kikerülés objektív lehetősége az I. r. terhelt számára az irányadó tényállásban foglaltak szerint adott volt. A megjelölt szabályokat egyenes szándékkal, azért szegte meg, hogy a sértett életét, illetőleg testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. Az I. r. terhelt magatartása és a közvetlen veszély közötti okozati összefüggés ezáltal egyértelműen kimutatható.

[13] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat - tanácsülésen - az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[14] A védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett, részletesen indokolt észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta.

[15] Továbbmenőleg előadta, hogy a vele szemben jogerősen kiszabott törvénysértő rendbírság tekintetében minden rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerített. Mellékelte a Legfőbb Ügyészség tájékoztatását, amely szerint a durván törvénysértő rendbírsággal szemben nem indokolt a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat. Határozott álláspontja szerint a jogintézményt "erre találták ki". A Legfőbb Ügyészség eljárása előtt értetlenül áll. Emellett hangsúlyozta, hogy a rendbírsággal szembeni fellépését nem az anyagiak motiválják, számra ez elvi kérdés.

[16] A Kúria - a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően - azt állapította meg, hogy a védő felülvizsgálati indítványa részben törvényben kizárt, részben nem alapos.

[17] A Kúria mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Be. 287. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek a védő által állított megsértése nem tartozik a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértések körébe.

[18] Ezen jogszabályhely alapján ugyanis csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének 1.b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja által nevesített esetek felsorolása taxatív, azaz egyéb eljárási szabálysértések esetén nincs lehetőség felülvizsgálati indítvány benyújtására.

[19] Az elsőfokú bírósági eljárás iratai alapján az rögzíthető, hogy az ügyben kezdetben eljáró T. Városi Bíróság az illetékességi szabályok változására figyelemmel végzésével az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező K. Városi Bírósághoz áttette.

[20] A K. Városi Bíróság a 2012. november 6. napján megtartott első tárgyaláson megállapította, hogy a tárgyalást a Be. 287. §-ának (3) bekezdése alapján elölről kell kezdeni. A tárgyalást - a Be. 287. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - a tárgyalás anyagának ismertetésével megismételte. Ismertette a T. Városi Bíróság büntetőügyéből a 26., 32. és 42. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyveket. Az elsőfokú bíróság eleget tett tehát a törvényben előírt kötelezettségének.

[21] A tárgyalás megismétlése két okból kötelező: az egyik a hat hónapos időköz túllépése, a másik pedig a tanács összetételének a változása. Mindkét esetben lehetőség van arra, hogy a bíróság a tárgyalás anyagának ismertetésével tegyen eleget a megismétlés követelményének (97. BK vélemény).

[22] Az elsőfokú bírósági eljárás iratai alapján az is rögzíthető volt, hogy a T. Városi Ügyészség 2012. no­vember 6. napján a vádirati tényállást kiegészítette: az I. r. terheltet 2 rendbeli, a korábbi Btk. 242. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő hamis tanúzásra felhívás bűntettével is vádolta. Ezt követően a Komáromi Járásbíróság a 2013. február 7. napján megtartott tárgyaláson kézbesítette az I. r. terheltnek és védőjének, valamint az eljáró bíró a tárgyaláson felolvasta a T. Városi Ügyészség vádmódosítását. A tárgyalási jegyzőkönyvben az is rögzítésre került, hogy a vádmódosítás felolvasását és kézbesítését követően az érintettek nem tettek észrevételt. Miután sem a vádlottak, sem a védők, sem pedig az ügyész nem látta akadályát a tárgyalás folytatásának, a bíróság ezt követően tanúk kihallgatásával folytatta tovább a bizonyítási eljárást.

[23] Az elsőfokú bíróság nem vitathatóan eljárási szabálysértést követett el, amikor ezt követően az I. r. terheltet a vádmódosításban szereplő bűncselekményre vonatkozóan nem hallgatta ki, hiszen az I. r. terhelt kihallgatása ebben az esetben nem lett volna mellőzhető. Az elsőfokú bíróság által vétett eljárási hiba azonban csupán olyan ún. relatív eljárási szabálysértés, amely nem tartozik a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában tételesen felsorolt, és ezáltal a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések közé.

[24] Ezért a közvetlenség elvének megsértésére hivatkozó részében a védő felülvizsgálati indítványa törvényben kizárt indítvány.

[25] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelynek a Be. 416. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye.

[26] A Be. 257. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a határozata ügydöntő, amelyben a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben határoz.

[27] A Be. XIII. Fejezetének II. Címe - ennek megfelelően - az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatait kimerítően felsorolja. Ezek közé tartozik az ítélet (ha a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti) és az eljárást megszüntető végzés (Be. 329-332. §), valamint a tárgyalás mellőzésével hozott végzés [Be. 544. § (3) bek.].

[28] A fentiekből következően a védővel szemben rendbírságot kiszabó végzés ügydöntő határozatnak nem tekinthető, ezáltal ugyancsak nem képezi felülvizsgálat tárgyát.

[29] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben meghatározott feltételek szerint kerülhet sor. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[30] A tényálláshoz kötöttség folytán a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[31] Erre figyelemmel a védőnek az az észrevétele, amelyben sérelmezi azt a ténymegállapítást, hogy az I. r. terhelt, mint a jármű vezetője bosszúból, ráijesztési szándékkal hajtott neki a sértettnek, a felülvizsgálat során nem vizsgálható és e megállapítás módosítására nincs lehetőség.

[32] Az iratellenes vagy téves ténybeli következtetéseken nyugvó, s ezért megalapozatlan tényállás megváltoztatása kizárólag a másodfokú bíróság jogkörébe tartozik. A másodfokú bíróság ugyanakkor kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában helyes indokát adta annak, hogy mely okok miatt vetette el az I. r. terhelt tagadásban megnyilvánuló védekezését és azt is megállapította, hogy mivel a bizonyítékok mérlegelésekor valamennyi tanúvallomást egyenként és összességében értékelt és valamennyi rendelkezésre álló okirati bizonyítékot felhasznált, így nem vétett logikai hibát a tényállás meghatározásakor.

[33] Végül a Kúria a védőnek azt az érvelését, hogy a közvetlen veszély mint tényállási elem hiányában a közúti veszélyeztetés bűntette nem valósult meg, alaptalannak találta.

[34] A sértett valóban megsértette a KRESZ 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt 2010. április 24. napján K.-ban, a K. L. utcában a gyalogos közlekedése során. A KRESZ hivatkozott rendelkezése szerint ugyanis a gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie. A K. L. utcának ezen szakaszán van a gyalogosok számára kiépített járda, amelyet a sértett nem vett igénybe. Ezzel a magatartásával azonban a sértett az utca úttestén személygépkocsival közlekedő I. r. terhelt számára semmiféle veszélyhelyzetet nem idézett elő. Erre figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a tényállásban azt, hogy mivel az adott útszakaszon nem volt forgalmi akadály, a közvilágítás pedig működött, így semmi sem akadályozta meg az I. r. terheltet abban, hogy párhuzamosan elhaladjon az Opel gépkocsi és az annak bal oldalán álló két gyalogos, köztük a sértett mellett. Ehelyett viszont az I. r. terhelt a gépkocsi oldalsó részével közvetlenül a sértettnek hajtott és hozzászorította a lábait az utcán parkoló másik járműhöz. A sértett testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet kialakítása tehát nem a sértett közrehatása, hanem kizárólag az I. r. terhelt cselekvősége következtében alakult ki.

[35] A Kúria észlelte, hogy az elsőfokú ítélet 16. oldalának 2. és 3. bekezdései tartalmazzák azt, hogy az I. r. terhelt szándékosan a sértett lábának hajtott, és a lábait hozzászorította a parkoló másik járműhöz.

[36] A töretlen ítélkezési gyakorlat alapján az alapítéletekben foglalt tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, melyek az ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében.

[37] A tényállás irányadósága alapvető szabály. A felülvizsgálati eljárásban a büntető anyagi jog szabályai­nak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálható el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített vagy ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.). Az irányadó tényállásból elvenni vagy ahhoz hozzátenni sem lehet. Jelen esetben az utóbb említett egyik körülmény sem állapítható meg, még annak fényében sem, hogy a tényállás a fentiekben említett megállapításokkal kiegészítendő.

[38] E körben kell a Kúriának rámutatnia arra, hogy bár nincs hierarchia a KRESZ speciális és általános szabályai között, az ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság először mindig azt vizsgálja, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt, és csak ilyen konkrét szabályszegés hiányában alapulhat a büntetőjogi felelősség önmagában a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott általános baleset-elhárítási kötelezettség megsértésén (6/1998. BJE határozat).

[39] Az irányadó tényállás alapján viszont kétség nélkül megállapítható, hogy az I. r. terhelt a kikerülés szabályait megsértette a közlekedése során.

[40] A KRESZ 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az úttest menetirány szerinti jobb oldalán álló jármű vagy ott lévő egyéb akadály melletti elhaladásra (kikerülés) a 34. § (1)-(5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell - értelemszerűen - alkalmazni.

[41] A KRESZ 34. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében előzni abban az esetben szabad, ha az előzés során a megelőzendő jármű mellett megfelelő oldaltávolságot lehet tartani.

[42] Az alapügyben meghozott ítéletek indokolásának tehát a KRESZ fentebb idézett rendelkezéseit mindenképpen tartalmaznia kellett volna, hiszen ezek olyan speciális szabályok, amelyek vizsgálata megelőzi a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti általános baleset-elhárítási kötelezettségre vonatkozó előírásokat. Ezáltal tehát az eljáró bíróságoknak helyesen a KRESZ 34. § (1) bekezdésének d) pontját, illetőleg a 35. §-ának (1) bekezdését kellett volna felhívnia, amely mellett a KRESZ 3. § (1) bekezdése c) pontjának a felhívása már szükségtelen.

[43] Az I. r. terheltnek megvolt az objektív lehetősége a kikerülésre. Ennek ellenére a rá kötelező közlekedési szabályokat szándékosan, azért szegte meg, hogy a sértett életét, illetve testi épségét közvetlen veszélynek tegye ki. Ez a tényállásszerű eredmény ténylegesen be is következett, ezért a terhelt bűnösségének megállapítására a közúti veszélyeztetés bűntettében törvénysértés nélkül került sor.

[44] A védőnek az általános, illetőleg a speciális KRESZ-szabályszegés megállapíthatóságával kapcsolatos érvelését egyéb okból sem találta alaposnak a Kúria. A különböző szintű normák (azaz a speciális, avagy a generális szabály) megsértésének a vizsgálatára ugyanis mindig a közlekedés egy adott résztvevője tekintetében kerülhet sor. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy ezeket a szabályokat az I. r. terhelt kapcsán kell vizsgálni, ezáltal a sértett KRESZ-szabályszegése a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából nem releváns.

[45] A Kúria mindezekre tekintettel - miután a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata eredményeként az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok eljárásában a felülvizsgálatot megalapozó és a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjának körébe tartozó eljárási szabálysértést nem észlelt - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 666/2015.)

[1] A városi bíróság a 2011. november 5. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. tv. 229. § (1) bek.], közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. tv. 186. § (1) bek.] és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [1978. évi IV. tv. 172. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat] amiért őt - mint visszaesőt - halmazati büntetésül 3 év börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra és 3 év közúti gépjárművekre vonatkozó járművezetéstől eltiltásra ítélte. Kizárta őt a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

[2] A városi bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által felmentésért, illetőleg enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2013. október 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az 1978. évi IV. tv. 229. § (1) bekezdés I. fordulata és (8) bekezdése szerint minősítette, a terhelt bűnösségének megállapítását segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [1978. évi IV. tv. 172. § (1) bek., (3) bek. I. fordulat] mellőzte. A terheltre halmazati büntetésből kiszabott főbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre, a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát 2 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezéseit helybenhagyta.

[3] A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállásának történeti része szerint a terhelt a Gy. Városi Bíróság ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetésének letöltését önként nem kezdte meg, ezért vele szemben a városi bíróság elfogatóparancsot bocsátott ki. A terhelt a hatóságok elől elrejtőzött, és a barátjától bérelt ingatlanban lakott akkori élettársával.

[4] 2009. november 22. napján az N. Rendőrkapitányságra bejelentés érkezett arra vonatkozóan, hogy a fenti ingatlanon lopott autókat bontanak. A bejelentés nyomán a helyszínre az N. Rendőrkapitányság állományába tartozó G. I. rendőr zászlós és B. K. rendőr főtörzsőrmester mentek intézkedni, közülük B. K. rendőri egyenruhában, míg G. I. civil ruhában volt. A rendőrök az ingatlanhoz szolgálati gépjárművel - rendőrautóval - érkeztek.

[5] G. I. az ingatlan elektromos működtetésű tolókapuján található feszítésen keresztül nézett be az udvarra, ahol a terheltet és élettársát látta, kiáltott nekik, hogy menjenek oda hozzá, ennek ők nem tettek eleget, a rendőrségi gépjárművel ezt követően a rendőrök hangjelzést adtak.

[6] Ezután a terhelt és élettársa beültek az udvaron lévő gépjárműbe, majd azzal a kapuhoz mentek, a járművet a terhelt vezette.

[7] Ekkor G. I. szolgálati igazolványának felmutatása mellett közölte, hogy kik ők, illetve milyen céllal érkeztek az ingatlanhoz. A terhelt neki F. T.-ként mutatkozott be, majd a tolókapu műszaki hibájára hivatkozva azt mondta, hogy nem tudja őket az ingatlanra beengedni, megtagadta azt is, hogy ő menjen ki a rendőrökhöz. G. I. erre közölte, hogy az ingatlanra mindenképpen be fognak menni, illetve addig onnan nem lehet eltávozni, amíg az ingatlant nem ellenőrzi, valamint az ott lévők nem igazolják magukat.

[8] Ezt követően - miután a terhelt a járműbe visszaült - G. I. a felfeszített tolókapu résén keresztül bement az ingatlanra, felszólította a terheltet, hogy a gépjárműből szálljon ki és igazolja magát, de a terhelt e felszólításnak nem tett eleget, ugyanakkor a nála lévő távirányítóval a tolókaput kissé kinyitotta, a résen keresztül B. K. is bement az udvarra.

[9] Miután a terheltet ismételten eredménytelenül szólították fel arra, hogy igazolja magát, G. I. a gépjármű résnyire lehúzott ablakán benyúlt, az ablakemelőt megnyomva az ablakot lejjebb engedte, hogy az ajtót ki tudja nyitni. Ekkor a terhelt nagy lendülettel tolatni kezdett a járművel, G. I.-nek pedig - mivel a bal keze és válla a jármű utasterében volt - szintén haladnia kellett a járművel, kb. 10 méter megtétele után tudott ellépni attól, eközben a visszapillantó tükör megütötte jobb kezének fejét, melynek következtében 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett el.

[10] Ezt követően a terhelt előremenetbe kapcsolt, majd a résnyire nyitott tolókapu irányába hajtott, a jármű és a kapu között álló B. K.-nak pedig el kellett ugrania.

[11] A terhelt a tolókaput áttörve kihajtott az ingatlanról, őt a rendőrök a szolgálati gépjárművel megpróbálták követni, de szem elől tévesztették.

[12] A törvényszék másodfokú ítéletében ezt azzal egészítette ki, hogy a terhelt cselekményével megszegte a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezést. Az ekként kiegészített tényállást megalapozottnak és a Be.351. § (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól mentesnek, és ebből fakadóan a fellebbezési eljárásban irányadónak tekintette.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványában a terhelt elsődlegesen felmentését, másodsorban az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadsorban büntetése enyhítését kérte. A terhelt álláspontja szerint őt megfelelő bizonyítékok hiányában ítélték el, a közúti veszélyeztetés miatti elmarasztalása kapcsán hivatkozott arra, hogy cselekményét 2 és fél méter magas kőfallal védett magánterületen követte el, a sértett az események során sérülést nem szenvedett, sérülése a tényállásban írt módon nem keletkezhetett, ugyanakkor ő nem volt tisztában azzal, hogy vele szemben intézkedő hivatalos személyek járnak el, a rendőri intézkedést jogszerűtlennek és szakszerűtlennek tartotta.

[14] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaposnak jelölte meg. Az átiratban foglaltak szerint törvényben kizárt a terheltnek minden olyan hivatkozása, amely a jogerős ítéletben rögzített tényadatoktól eltérő tényeken alapul, mivel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó és az nem támadható, miként a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenysége sem. A rendőrök intézkedése az irányadó tényállásban foglaltak alapján jogszerű és szakszerű volt, az intézkedés jellegével és az intézkedők személyével a terhelt tisztában volt, ezért bűnösségének megállapítása a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében törvényes.

[15] Tévesnek tartotta azonban a Legfőbb Ügyészség azt, hogy a bíróság a terhelt cselekményét közúti veszélyeztetés bűntettének is minősítette. Az elsőfokú ítélet meghozatala időpontjában e minősítés helyes volt, azonban a cselekmény elbírálásakor hatályos Btk. 234. § (1) bekezdéséből és 240. § (1) bekezdéséből következően az ingatlan udvarán megvalósított 8 napon belül gyógyuló sérülést okozó, más életét, testi épségét közvetlenül veszélyeztető közlekedési szabályszegés alapján a közúti veszélyeztetés vétsége már nem lett volna megállapítható, mivel a 240. § (1) bekezdése értelmében e minősítésnek a legalább súlyos testi sértés, vagy halál okozása lett volna az előfeltétele. A terhelt közlekedési bűncselekménye ezért az elbíráláskor hatályban volt büntetőtörvény alapján már nem volt bűncselekmény. A Legfőbb Ügyészség ezért - utalva a BH 1995.380. számon közzétett eseti döntésben kifejtettekre - a terhelt cselekménye kizárólag hivatalos személy elleni erőszak bűntettekénti minősítését tartotta lehetségesnek. Rámutatott arra is, hogy a másodfokon eljárt bíróság tévesen minősítette e cselekményt az 1978. évi IV. tv. 229. § (8) bekezdése szerint - az elkövetéskor hatályos törvény csak a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott bűncselekményeket minősítette súlyosabban - e bűncselekményre az elkövetéskor hatályos törvényt látta alkalmazandónak. Összességében a támadott határozat megváltoztatását, a terhelt cselekménye 1978. évi IV. tv. 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettekénti minősítését, a közúti járművezetéstől eltiltás mellőzését, egyebekben viszont a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

[16] A terhelt és védője a legfőbb ügyészi átiratban foglaltakra észrevételt nem tett.

[17] A terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a Be. 423. § (4) és (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a terhelt által megjelölt okból, valamint a hivatalból vizsgálandó, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül, a Be. 420. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen.

[18] Felülbírálata során a Kúria az említett körbe eső, hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt. A terhelt felülvizsgálati indítványát - a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően - részben a törvényben kizártnak, érdemben felülbírálható részében pedig - e körben már a Legfőbb Ügyészség álláspontjától eltérően - alaptalannak találta.

[19] Helytállóan mutatott rá átiratában a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a terhelt felülvizsgálati érvei e jogorvoslati eljárás keretei között érdemben túlnyomórészt nem vizsgálhatók. A felülvizsgálat ugyanis rendkívüli jogorvoslati eljárás, a felülvizsgálati indítvány előterjesztése - szemben pl. a fellebbezéssel, mely bármely okból megengedett - kizárólag a törvényben meghatározott okokra alapítható. A felülvizsgálati okokat a Be. 416. § (1) bekezdése tételesen felsorolja, a felülvizsgálati okok itt megjelölt köre nem bővíthető. A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 419. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Be. 388. § (2) bekezdése a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás lehetőségét kizárja.

[20] Az ismertetett törvényi rendelkezésekből következően a felülvizsgálati okként a Be. 416. §-ában megjelölt jogkérdések kizárólag a jogerős ítéletben rögzített tények alapján bírálhatók felül. Az e tényállásban rögzítettek vitatása, az ott írtakkal ellentétes vagy ott nem szereplő tények állítása nem megengedett. Nem tehető vitássá a bizonyítékok mikénti értékelése, a tényállás megállapításához vezető bírói értékelő és mérlegelő tevékenység sem.

[21] A Kúria ezért érdemben nem foglalkozhatott a terheltnek a tényállást érintő kifogásaival, irányadónak kellett tekintenie a tényállásnak azt a megállapítását, hogy a cselekménye elkövetése előtt a terhelttel G. I. szolgálati igazolványának felmutatása mellett közölte, hogy kik ők és milyen céllal érkeztek az ingatlanhoz. Ugyancsak az irányadó tényállás része, hogy a visszapillantó tükör megütötte a sértett jobb kézfejét és neki 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérüléseket okozott. A terheltnek a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét felrovó megállapítást kifogásoló érvei ezért a jogerős határozatban rögzítettektől eltérő tényadatokon alapulóak, ezért érdemben nem vizsgálhatók, vagyis a törvényben kizártak.

[22] Érdemi felülvizsgálatot eredményezőek viszont - a Legfőbb Ügyészség által hivatkozottak tükrében is - a terheltnek a közúti veszélyeztetés bűntettét felrovó rendelkezést érintő kifogásai, itt is rögzítve, hogy szigorúan az ítéletben rögzített tényadatok mellett.

[23] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[24] Mivel e felülvizsgálati okot megalapozó anyagi jogi szabálysértés lehet a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezések megsértése is, elöljáróban szükséges rögzíteni, hogy a terhelt cselekménye elkövetésére 2009. november 22-én, cselekménye jogerős elbírálására 2013. október 30. napján került sor. E két időpontban különböző büntető törvénykönyv volt hatályban: a cselekmény elkövetésekor az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.), míg a cselekmény elbírálásakor a 2013. július 1-jén hatályba lépett 2012. évi C. tv. (a továbbiakban: új Btk.).

[25] Mindkét törvény a 2. §-ában határozza meg a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó szabályokat, melyek jelen ügyet érintő lényege azonos: a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni, ha azonban a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni. E szabályozás alkalmazásakor tehát a főszabály az elkövetéskori törvény alapulvétele, az új rendelkezések alkalmazása kizárólag a kivételképpen - és a terhelt érdekében - meghatározott esetekben lehetséges.

[26] Az e körben kialakított bírói gyakorlat következetes abban a tekintetben, hogy az eltérő büntetőtörvények alkalmazása túlnyomórészt vagylagos, tehát azonos terhelt tekintetében vagy kizárólag az elkövetéskor hatályos, vagy kizárólag az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény rendelkezései alkalmazandók, a két törvény "együttes" alkalmazása nem megengedett.

[27] A bíróságnak e körbeni álláspontja kialakításakor egy adott terhelt valamennyi cselekménye teljes körű értékelését el kell végeznie mindkét törvény alapján, majd állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy az új büntetőtörvény enyhébb elbírálást lehetővé tesz-e. Igenlő válasz esetén ez utóbbi, egyéb esetekben a cselekmény elkövetésekor hatályos törvény alkalmazandó.

[28] Miként a büntetőtörvény szabályainak többsége, az időbeli hatályt meghatározó is egy bűncselekményt, egy cselekményt alapul vevő. Több cselekmény, több bűncselekmény esetén a bírói gyakorlatnak kell kialakítania a törvény időbeli hatályára vonatkozó szabály mikénti alkalmazásának elveit. A Legfőbb Ügyészség által is hivatkozott BH 1995.380. számon közzétett eseti döntés is tükrözi a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) által kialakított gyakorlatot. Az e határozatban rögzítettek szerint:

[29] "A Btk. 2. §-a főszabályként írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ez a büntetőtörvény visszaható erejének kizárását jelenti, amelyhez képest az idézett törvényhely második mondata csupán a büntetőjogi felelősség megszűnése, illetőleg enyhülése esetén enged kivételt akként, hogy amennyiben a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni.

[30] A Btk. 2. §-a tehát az elkövetéskor hatályos és az elbírálás időpontjában már hatályba lépett új törvény - amelyen a büntető törvénykönyv általános és különös része egységesen értendő - alkalmazásának kérdését alapvetően nem a terhelt személyéhez kapcsolva, hanem a vád tárgyát képező bűncselekményre konkretizálva szabályozza. Ebből következően a Btk. 2. §-a szerinti időbeli hatály érvényesülését - akár egy, akár több (egymással halmazatban álló) cselekményről van szó - bűncselekményenként kell vizsgálni, elsőként azt, hogy az új törvény értelmében is bűncselekmény-e a vád tárgyává tett cselekmény. Amennyiben már nem, a Btk. 2. §-a második mondatának első fordulatából kitűnően az új törvény alkalmazása kötelező. Ez esetben e cselekmény miatt a büntetőeljárás - a Be. 13. §-ának a) pontjában jelzett akadályra tekintettel - nem folytatható, azt meg kell szüntetni vagy a terheltet az ellene emelt vád alól fel kell menteni. Éppen azért ilyenkor fel sem merülhet annak a mérlegelése, hogy az elbírálás szempontjából melyik törvény az enyhébb.

[31] Ha viszont az elkövetéskor fennálló büntetőjogi felelősség az új törvény szerint sem szűnt meg, a »régi« és az »új« törvény teljes összevetésével kell megállapítani, hogy melyik eredményez enyhébb elbírálást, figyelemmel a Btk. 2. §-a második mondatának második fordulatára. Ebben a vonatkozásban az ítélkezési gyakorlat az elkövetéskori és az új törvény kombinatív alkalmazását kerülendőnek tartja, amelyet (több bűncselekmény egy eljárás keretében történő elbírálása esetén) az indokol, hogy a halmazatban álló cselekményekért a Btk. 85. §-ának (1) bekezdéséből következően egy - halmazati - büntetést kell kiszabni, illetőleg egységesen kell intézkedést alkalmazni, ez pedig ha eltérő büntetőjogi szabályozásra épül, egyrészt a büntetéskiszabási tevékenység áttekinthetetlenségét idézheti elő, másrészt - amennyiben a jogszabályok összhangja nem teremthető meg - jogtechnikai nehézséget okozhat. Ez utóbbi probléma természetesen kiküszöbölhető az eljárások elkülönítése révén (minthogy ilyenkor az egyes cselekményenként vizsgálandó az alkalmazandó törvény), az a tény pedig, hogy az új törvény szerint a vádban foglalt egyik magatartás már nem bűncselekmény: szintén szükségtelenné teszi a jogszabályok összhatásukban történő egybevetését, minthogy a jelzett cselekmény tekintetében az együttes elbírálás ugyancsak kizárt, így a halmazati büntetés, illetve egységes intézkedés szempontjai értelemszerűen nem kerülhetnek előtérbe."

[32] Az itt ismertetettekből is következően, amennyiben a bíróság a terhelt több cselekményét bírálja el, az időbeli hatály kérdésében döntéskor első lépcsőben vizsgálandó, hogy valamely cselekmény tekintetében büntethetőségi akadályra figyelemmel [az eseti döntés meghozatala idején hatályos 1973. évi I. tv. - az akkor hatályos Be. - 13. § a) pont, a jelenleg hatályos Be.; ezzel teljesen azonos 6. § (3) bekezdés a) pont] helye van-e a eljárás megszüntetésének vagy a terhelt felmentésének, igenlő esetben a felmentő vagy megszüntető rendelkezés meghozandó, ezt követően azonban a terhelt valamennyi fennmaradó cselekménye tekintetében a két büntetőtörvény valamelyikének rendelkezései kizárólagosan alkalmazandók.

[33] Az eseti döntés alapját képező ügyben a bíróság a terhelt több cselekménye anyagi halmazatát bírálta el. A jelen ügyben viszont a terhelt egyetlen cselekménye alaki halmazat megállapítását eredményezi. Alaki halmazat megállapítása esetén az egyetlen cselekmény egy vagy több bűncselekménykénti minősítése nem a bűnösség, hanem a minősítés körébe eső jogkérdés, az e körbeni esetleges téves álláspont kialakítása a későbbiekben felmentést vagy megszüntetést nem indokol, kizárólag az eltérő minősítés lehetősége merülhet fel. (Megjegyzendő: átiratában maga a Legfőbb Ügyészség is jelzi, hogy a terhelt terhére rótt hivatalos személy elleni és közlekedési bűncselekménye egymással alaki halmazatban állt, az alaki halmazatban álló cselekmények eltérő minősítése pedig a bűnösség körét nem szűkíti, ezért a közlekedési bűncselekmény tekintetében felmentő rendelkezést nem kell hozni.) A Kúria a kifejtettekből következően megállapította, hogy a büntetőtörvény időbeli hatályának vizsgálata körében felmentő vagy megszüntető rendelkezés meghozatala nem vált szükségessé, ezért második lépcsőben elvégezte a terhelt cselekménye jogi értékelését mindkét büntetőtörvény rendelkezései alkalmazásával.

[34] A jogerős ítéletben - a másodfokú bíróság által az időközbeni jogszabályváltozás és a Btk. 2. §-ának említése nélkül - alapul vett elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezései szerint a 186. § (1) bekezdésébe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettekénti minősítés törvényes, mivel a 191. § (1) bekezdése értelmében a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált. (E rendelkezés miatt nem vezethet eredményre a terheltnek az a hivatkozása, hogy cselekményét nem közúton, hanem egy ingatlan udvarán követte el.) Téves viszont a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének másodfokú bíróság általi minősítése, mivel a 229. § (8) bekezdésében írtak az (1) bekezdésbe ütköző cselekményt az elkövetés időpontjában nem minősítették. [Kizárólag a (2)-(4) bekezdés szerinti bűncselekményt, az (1) bekezdés szerinti cselekményt majd csak 2010. július 23-tól kezdődően.]

[35] A terhelt cselekménye ebből következően az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezései szerint a 229. § (1) bekezdése és a 186. § (1) bekezdése szerint minősül, egyenként 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. A terhelttel szemben alkalmazható halmazati büntetési tételkeret a 85. § (3) bekezdésének alapulvétele mellett a szabadságvesztési minimumtól 4 és fél évig terjedő.

[36] A jogerős elbírálás idején hatályos 2012. évi C. tv. rendelkezései szerint a terhelt cselekménye közlekedési bűncselekményként nem lenne minősíthető. A 234. § (1) bekezdése szerinti közúti veszélyeztetés ugyanis közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton követhető el, és az értelmező rendelkezést tartalmazó 240. § (1) bekezdése szerint a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket akkor lehet alkalmazni, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton legalább súlyos testi sértést vagy halált okoz. A 8 napon belüli sérülést okozó cselekmény ekként közlekedési bűncselekményt nem minősíthető. A terhelt cselekménye ezért kizárólag a 310. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként lenne minősítendő, melyet a törvény 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget. Nem figyelmen kívül hagyva azt a körülményt sem, hogy a terhelt egyik szabályozás szerint sem lenne feltételes szabadságra bocsátható, egyértelműen rögzíthető a büntetési tételkeretek összevetése alapján, hogy a terhelt esetében a cselekménye elbírálásakor hatályos törvény rendelkezése enyhébb elbírálást nem eredményezne, ekként a cselekménye elkövetésekor hatályos Btk. alkalmazása a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette.

[37] A jogerős ítéletben alkalmazott minősítést illetően anyagi jogi szabálysértésként kizárólag a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének a korábbi Btk. 229. § (8) bekezdése szerinti minősítése jelentkezik, a törvénysértő minősítés azonban törvénysértő büntetés kiszabását nem eredményezte. A másodfokon eljárt bíróság által jelentős mértékben enyhített büntetés a Kúria álláspontja szerint arányos, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, ezért a minősítési törvénysértés a jogerős határozat megváltoztatását nem eredményezheti, annak pusztán rögzítése szükséges.

[38] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.541/2014.)

[1] A városi bíróság a 2013. február 25. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet felmentette az ellene közúti veszélyeztetés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bek.] miatt emelt vád alól, továbbá rendelkezett arról, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

[2] Az ügyésznek a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása iránti fellebbezése alapján eljárt törvényszék a 2013. november 15. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett végzésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] Az alapügyben megállapított történeti tényállás a következő:

[4] A terhelt 2011. szeptember 19-én 18 óra 40 perc körüli időben - nappali, jó látási viszonyok között, szemerkélő esőben - vezette személygépkocsiját az R. és Sz. településeket összekötő, részben más személlyel közös tulajdonában lévő, részben a kizárólagos tulajdonában lévő külterületi szántóföldeken egy személygépkocsinyi nyomvonalon kijárt taposott földúton. A kijárt taposott földúttól 3,89-31,56 méterre arrébb húzódott az ingatlan-nyilvántartásban az Sz. Önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt szolgalmi útként nyilvántartott, de korábban már beszántott másik földút nyomvonala.

[5] A terhelt által vezetett személygépkocsival szemben a tehergépkocsiját vezetve közlekedett a vele haragos viszonyban lévő sértett.

[6] A terhelt a földútról lehúzódott a termőföldre, majd az egymás melletti elhaladásuk során közöttük szóváltás alakult ki. A terhelt az ebből eredő indulatában gépkocsijával megfordult, és üldözni kezdte a sértettet, akit a földút menti barázdába próbált leszorítani.

[7] A sértett 300 méterre megfordult, és megfordult a terhelt is. Folytatta a sértett üldözését, miközben több alkalommal a sértetti tehergépkocsira húzta személygépkocsijának kormányát.

[8] A sértett 300 méterre ismét megfordult, és megfordult a terhelt is. Folytatta a sértett üldözését. Végül mögé kerülve személygépkocsijának jobb első sárvédője érintőlegesen ütközött a sértetti tehergépkocsi bal első sárvédőjével. A két jármű kis mértékben megrongálódott, de személyi sérülés nem történt. Az ütközés után a terhelt és a sértett elhagyták a helyszínt.

[9] Az elsőfokú bíróság a jogi értékelésében - a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdését és a közúti közlekedési szabályokról szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 1. §-át is ismertetve - azt állapította meg, hogy a terhelt az egyébként a közúti veszélyeztetés elkövetési magatartásának fogalmi körébe vonható cselekményt olyan úton valósította meg, amely sem közútnak, sem pedig a közforgalom elől el nem zárt magánútnak nem tekinthető.

[10] Ezért a terheltet a felrótt bűncselekmény miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentette fel [Be. 6. § (3) bek. a) pont, Be. 331. § (1) bek.].

[11] A másodfokú bíróság a történeti tényállást annyiban korrigálta, hogy az út közforgalom elől el nem zárt magánút (azaz: szemben az elsőfokú bíróság megállapításával nem szolgalmi út), s ekként már a felülbírálathoz irányadónak vette a tényállást.

[12] A másodfokú bíróság a terhelt felmentését helytállónak, de indokolását tévesnek találta. Álláspontja szerint a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdése köré­ben nem minden közúti közlekedési szabály alkalmazható, és a Btk. kizárólag a "közút" és "nem közút" fogalmakat használja, így nem vonható a közúttal egyező elbírálás alá a közforgalom elől el nem zárt magánút.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélete), közelebbről a másodfokú bíróság végzése ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve a felmentés miatt, a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[14] Az indítvány szerint:

[15] - a KRESZ 1. §-a alapján a rendelet a Magyarország területén levő közúton és közforgalom elől el nem zárt magánúton folyó közlekedést szabályozza,

[16] - tehát a közúti közlekedési szabályok a közforgalom elől el nem zárt magánútra is kiterjednek,

[17] - ezért az ilyen úton is elkövethető a közúti veszélyeztetés,

[18] - miáltal téves a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára vont következtetés.

[19] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

[20] A Legfőbb Ügyészség az alábbiakat fejtette ki:

[21] - a korábbi Btk. 186. §-ában meghatározott bűncselekmény (közúti veszélyeztetés) keretdiszpozíció. A közúti közlekedés szabályaival háttérjogszabályként a KRESZ tölti ki tartalommal, melynek hatálya az 1. §-a értelmében a közútra és a közforgalom elől el nem zárt magánútra terjed ki,

[22] - a korábbi Btk. XIII. Fejezetében meghatározott bűncselekmények (közlekedési bűncselekmények) közül kizárólag a 188. és 189. §-okban meghatározottak törvényi tényállása tartalmazott az elkövetés helyére vonatkozó ún. szituációs elemet, melynek megfelelően e bűncselekmények kizárólag közúton, gépi meghajtású jármű vezetésével követhetők el,

[23] - következésképpen a közúti veszélyeztetés ilyen megszorító előírás hiányában közúton és a vele egy tekintet alá eső közforgalom elől el nem zárt magánúton is megvalósítható,

[24] - a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés azt a célt szolgálta, hogy a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegésével okozott legalább testi sértést eredményező baleset akkor is tényállásszerű legyen, ha azt nem közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton (együtt: közút), hanem az egyébként a KRESZ hatálya alá nem tartozó, a közforgalom elől elzárt magánúton (nem közút) követik el.

[25] A Kúria a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 2. fordulata alapján nyilvános ülést tartott.

[26] A legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt az átiratában foglaltakkal együtt fenntartotta. Jelezte, hogy az új Btk. megszövegezésekor ennél a tényállásnál is korrigálva lett a korábbi Btk. megszövegezése, és így már egyértelműbb lett a jogi helyzet.

[27] A Legfőbb Ügyészség indokolásával kiegészített felülvizsgálati indítvány alapos.

[28] Az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos korábbi Btk. 186. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, a közúti veszélyeztetés bűntettét követi el.

[29] A törvényi tényállás nem maga határozza meg a közúti közlekedési szabályokat, és azt sem jelöli meg, hogy mely közúti közlekedési szabály megszegésével követhető el a közúti veszélyeztetés. Ebből következően a közúti veszélyeztetés valóban ún. keretdiszpozíció (keretszabály), és így szükségképpen a külön jogszabály, a KRESZ alapján döntendő el elsődlegesen az, hogy a felrótt cselekmény közúton elkövetett-e, s ha igen, akkor a terhelt közúti közlekedési szabályt szegett-e.

[30] Az elkövetéskor hatályos KRESZ 1. §-a egyértelműen kimondta, hogy a rendelet a Magyar Köztársaság (jelenleg: Magyarország) területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza, s útnak a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), illetőleg magánterület (közforgalom elől el nem zárt magánút) tekintendő [2. §, 1. számú függelék I.a) pont].

[31] A szó szoros értelmében vett közút a megnevezéséből kitűnően a köz, azaz mindenki által igénybe vehető utat jelenti, és a közforgalom elől el nem zárt magánút sem jelent mást, merthogy rendeltetése ugyancsak a köz forgalmát biztosítja. Azaz más megfogalmazással a közforgalom elől el nem zárt magánút funkcionálisan ugyancsak közút, de megjelölhetnénk quasi közút gyanánt is.

[32] A Legfőbb Ügyészség tehát helytállóan jutott arra az álláspontra, hogy a közút és a közforgalom elől el nem zárt magánút a KRESZ 1. §-ának értelmében a közúti közlekedési szabályok alkalmazhatósága szempontjából azonos tartalmú fogalmak.

[33] A közúti veszélyeztetés törvényi tényállása nem tartalmaz az elkövetés helyére vonatkozó olyan ún. szituációs elemet, miszerint kizárólag közúton volna elkövethető.

[34] A KRESZ 1. §-a alapján az a hely, amelyen ténylegesen közúti járművek és gyalogosok forgalma zajlik, útnak tekintendő, függetlenül attól, hogy az adminisztratív feltételek rendszerében egyébként útnak minősül-e. A jelen ügybeli magánút, miként azt a másodfokú bíróság a tényállás részéve tette (másodfokú végzés 2. oldal 2. bekezdés), nem volt a forgalom elől elzárva.

[35] A másodfokú bíróság tévesen indult ki a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdésének azon értelmező rendelkezéséből, hogy a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált.

[36] Az adott értelmező rendelkezés ugyanis nem tette semmissé a közúti közlekedési szabályok KRESZ 1. §-ában megvont hatályát (hatókörét), hanem - amint a Legfőbb Ügyészség helyesen bontotta ki az értelmét - éppen ellenkezőleg, sérülés vagy halál okozásának esetére a büntetendőség körébe vonta a közforgalom elől elzárt magánúton vagy útnak sem minősülő egyéb helyen elkövetést is.

[37] Az adott értelmező rendelkezés azonban a közúti veszélyeztetést érintően nem játszik semmiféle szerepet.

[38] A kifejtettekből következően a Kúria osztotta a legfőbb ügyész képviselőjének a nyilvános ülésen jelzett észrevételét a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) normaszövegéhez fűzött indokolást illetően. Azzal ugyanis, hogy az új Btk. 234. §-a a közúti veszélyeztetés alapesetének törvényi tényállásában a közúton elkövetés mellé immár direkt rendelkezéssel besorolta a közforgalom elől el nem zárt magánúton elkövetést is, valójában nem teremtett új helyzetet.

[39] A Kúria ezért a támadott másodfokú határozatot a Be. 428. § (1) bekezdése 1. fordulatának megfelelően hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

(Kúria Bfv. II. 336/2014.)

[1] A járásbíróság a 2013. január hó 17. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki

[2] - közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 186. § (1) bek.], és

[3] - segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) és (3) bek. I. fordulata].

[4] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

[5] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész téves minősítés miatt, súlyosításért, a terhelt és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

[6] A másodfokon eljáró törvényszék a 2013. június hó 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:

[7] a terhelt közúti veszélyeztetés bűntetteként [Btk. 186. § (1) bekezdés] értékelt cselekményét közúti veszélyeztetés bűntettének [Btk. 186. § (1) bek., (2) bek. c) pont] minősítette.

[8] A terhelttel szemben kiszabott halmazati börtönbüntetés tartamát 5 évre, a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát 5 évre súlyosította.

[9] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[10] A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás szerint a terhelt 2011. április 11. napján 12 óra 40 perckor az M3-as autópályán a belső forgalmi sávban vezette személygépkocsiját, amelynek jobb első ülésén utas tartózkodott.

[11] Ugyanebben az időben a terhelt személygépkocsijával azonos irányban, az előtt haladva, ugyancsak a belső forgalmi sávban, kb. 100-110 km/h sebességgel vezette V. E. a tulajdonát képező személygépkocsit, amelynek jobb első ülésén K. K., a bal hátsó ülésén B. I. utazott.

[12] A terhelt az autópályán utolérte az előtte haladó V. E. által vezetett tanuló vezetői jelzéssel ellátott személygépkocsit, és azt a biztonságos követési távolságnál jelentősen nagyobb mértékben megközelítve arra több alkalommal gépkocsija reflektorával rávillantott, jelezve, hogy a megengedett legnagyobb haladási sebességnél lassabban haladó gépkocsi húzódjon le a külső forgalmi sávba.

[13] Mivel a V. E. által vezetett személygépkocsi a belső forgalmi sávot nem hagyta el, a terhelt áttért a külső forgalmi sávba, és az előtte haladó gépkocsit szabálytalanul, jobbról megelőzve, a gépkocsi mellé érve a személygépkocsi vezetőjének mutogatott, majd a gépkocsi elé a biztonságos távolságnál lényegesen kisebb távolságban behaladva visszatért a belső forgalmi sávba, és azzal a szándékkal, hogy az általa is észlelten a gépjárművezetést még tanuló vezetőjét megijessze, hirtelen fékezett, melynek következtében gépkocsijának féklámpája felvillant.

[14] Ekkor érkezett a külső forgalmi sávban mintegy 150-156 km/h sebességgel a vezetése előtt szeszes italt fogyasztó, azonban alkoholos befolyásoltság alatt nem álló Sz. Zs. sértett motorkerékpárral, aki észlelve, hogy a belső forgalmi sávot a terhelt és V. E. gépjárművei foglalják el, azok mellett a külső sávban kívánt szabálytalanul elhaladni.

[15] Az ütközés előtt 1,5-1,7 mp-cel következett be az a járműhelyzet, melyben V. E. gépjárművének hirtelen fékezéssel egybekötött jobbra kormányzása mellett döntött. Ekkor járműve 40-45 m, a sértetti motorkerékpár 65-70 m távolságra volt a későbbi ütközési ponttól. V. E. az ütközés előtt 0,5-0,7 mp-cel haladt be a felezővonalat átlépve a külső forgalmi sávba, a sértett pedig ekkor ismerte fel a veszélyhelyzetet. A V. E. külső sávba történő áttérése folytán kialakult veszélyhelyzet a sértett számára mind a tényleges haladási, mind pedig a legnagyobb megengedett sebességhez tartozó féktávolságon belül vált felismerhetővé.

[16] A vezetői rutinnal nem rendelkező V. E. a terhelti személygépkocsi féklámpájának felvillanására megijedt, és annak érdekében, hogy az általa veszélyhelyzetnek vélt közlekedési helyzetben az ütközést elkerülje, maga is fékezett, és gépkocsiját jobbra kormányozta. Ekkor érkezett mögötte, a külső forgalmi sávban Sz. Zs. az általa vezetett motorkerékpárral, amely az ekkor mintegy 94-98 km/h sebességre fékezett személygépkocsi jobb hátsó részének, majd jobbra sodródva a menetiránya szerinti jobb oldali szalagkorlátnak ütközött.

[17] A motorkerékpárral történt ütközést követően a V. E. által vezetett személygépkocsi balra sodródott, és a menetiránya szerinti bal oldali szalagkorlátnak ütközött.

[18] A V. E. által vezetett gépkocsi kitérését, és így közvetve az Sz. Zs. sértett halálát okozó veszélyhelyzetet előidéző terhelt, észlelve a balesetet, gépkocsijával lassított, majd a baleset helyszínéről gépkocsijával távozott anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy az észlelhetően súlyos balesettel összefüggésben valaki megsérült-e, vagy egyéb okból segítségnyújtásra szorul-e.

[19] A baleset következtében, azzal közvetlen okozati összefüggésben a sértett a helyszínen életét vesztette.

[20] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában - annak megállapítása mellett, hogy a sértett halála (mint eredmény) nem következett volna be a terhelt cselekménye nélkül, az eredményt végül kiváltó okfolyamatot a terhelt magatartása (mint causa) indította el - rögzítette, hogy a járásbíróság tévedett, amikor arra a jogi következtetésre jutott, hogy a terhelt gondatlansága nem terjed ki a bűncselekmény eredményére, a sértett halálára.

[21] A terheltnek a szabálytalan előzési manővert követő belső forgalmi sávba visszatérése, illetve hirtelen fékezése során számolnia kellett volna azzal, hogy a mögötte haladó, általa is észlelten kezdő (tanuló) járművezető baleset-elhárító manővert hajt végre, mely akár vészfékezésben, akár elkormányzásban is megnyilvánulhat. Az időpontra (hétfői nap, 12.40 óra), az uralkodó forgalmi viszonyokra (közepes forgalom), illetve a közút jellegére (autópálya) figyelemmel a terheltben fel kellett volna merülnie annak a lehetőségének is, hogy a mögötte haladó tanulóvezető az ütközés elhárítását célzó manővere eredményeként egy harmadik (esetleg, 4., 5.) gépjárművel fog ütközni.

[22] A terhelt nem számolt magatartásának lehetséges következményeivel, azokat azért nem látta előre, mert elmulasztotta a tőle - mint gyakorlott járművezetőtől - elvárható figyelmet és körültekintést.

[23] Mindezek alapján a Btk. 14. § II. fordulatában foglaltakra figyelemmel a sértett halála kapcsán a terhelt hanyag gondatlansága (negligentia) állapítható meg.

[24] A másodfokú bíróság a KRESZ preambulumában rögzítettekre tekintettel - miszerint aki maga sem tartja meg a közlekedési előírásokat, nem számolhat mások szabálykövető magatartásával - nem osztotta a járásbíróság álláspontját a bizalmi elv kapcsán kifejtettek körében.

[25] Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított okokból.

[26]A felülvizsgálati indítványban a védelem azt az álláspontját fogalmazta meg, mely szerint a másodfokú bíróság az okozati összefüggés téves vizsgálata és értékelése során jutott az anyagi jogot sértő téves minősítéshez.

[27] A védelem szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból egyedül és kizárólag arra vonható le okszerű következtetés, hogy a terhelt egyedül a mögötte lévő személygépkocsiban lévő személyek életét és testi épségét veszélyeztette. A terhelt nem is láthatta a motorkerékpárost, ily módon még gondatlanság szintjén sem terhelheti semmiféle felelősség a sértett haláláért.

[28] A védő megítélése szerint V. E. túlreagálta az adott közlekedési szituációt. Amint azt az elsőfokú bíróság tényszerűen megállapította, indokolatlanul rántotta jobbra a kormányt, ez váltotta ki a motorossal való ütközést, és a sértett halálát. Az okozati összefüggés tehát nem áll fenn a terhelt magatartása és az elhunyt sértett halála között, mert V. E. magatartása ezt az okozati láncolatot megszakította.

[29] Ezért a védelem indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a terhelt közúti veszélyeztetés bűncselekményét a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésébe ütközően minősítse, a kiszabott büntetést enyhítse, a terhelttel szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki.

[30] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[31] Ebben kifejtette, hogy a terhelt a terhére megállapított közúti veszélyeztetés bűntette minősített esetének valamennyi törvényi tényállásban foglalt elemét kimerítette. Az eljárás során nem vitatott tény volt, hogy a terhelt szándékos szabályszegő magatartása indította el az okfolyamatot. A terhelt szándéka V. E. megijesztése volt, és ezzel összefüggésben a veszélyhelyzet kialakítása is. Magatartása következtében V. E. az ütközés elkerülése végett fékezett, majd a kormányt jobbra rántotta és áttért a külső sávba, ahol megtörtént a baleset az ott szabálytalanul közlekedő motorossal, aki ennek következtében meghalt. A legfőbb ügyészségi álláspont szerint a baleset bekövetkezéséhez szükséges okfolyamatot a terhelt magatartása indította el, amely okfolyamatot nem szakította meg V. E.-nek az a magatartása, hogy az adott vészhelyzet elkerülésének nem a legmegfelelőbb módját választotta.

[32] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[33] A Kúria rögzíti azt is, hogy miután a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli perorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ily módon a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, 1978. évi IV. Büntető Törvénykönyvben (a továbbiakban: Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány felől.

[34] A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

[35] Az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 186. §-a szerinti közúti veszélyeztetés szándékos veszélyeztetési bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy az elkövető szándéka (egyenes vagy eshetőleges) kiterjed mind az elkövetési magatartásra (a közúti közlekedés szabályainak a megszegésére), mind pedig a bűncselekmény eredményére (más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére). A "közvetlen veszély" az élet vagy a testi épség sérelmének a reális lehetőségét, személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelent. A közúti veszélyeztetés tényállásában a veszély határozott és külsőleg is felismerhető formában, meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelenik meg. A bűncselekmény megállapításához az is szükséges, hogy a szándékos szabályszegő magatartással okozati összefüggésben jöjjön létre az eredmény, a közvetlen veszélyhelyzet.

[36] A szándékosság megállapításához a tényállási elemekre vonatkozó tudat szükséges. Kizárólag azokból a tárgyi ismérvekből lehet az elkövető szándékára következtetést levonni, amelyeket a tudata a véghezviteli magatartás kifejtésekor átfog [BH 2000.478.].

[37] A veszélyhelyzet létrehozására irányuló egyenes szándék esetén az elkövető felismeri, hogy a veszélyhelyzeten túlmenő további káros következmények is létrejöhetnek, ám bízik a saját ügyességében, vezetői tapasztalatában, a gépjárművének műszaki tulajdonságaiban stb. A szándékos közúti veszélyeztetés eshetőleges szándékkal történő előidézése esetén a terhelt a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét látja előre, és ebbe belenyugszik.

[38] Az irányadó ítéleti tényállás szerint V. E. az általa vezetett - "T" betűjelzéssel ellátott - gépjárművel a megengedett legnagyobb haladási sebességnél lassabban haladt a belső sávban, ezért az őt utolérő terhelt gépkocsija reflektorával többször rávillantott. Miután V. E. a belső sávot nem hagyta el, a terhelt V. E. járművét szabálytalanul jobbról megelőzve, majd ugyancsak szabálytalanul azzal a szándékkal tért vissza a belső sávba, hogy a mögötte haladó gépjármű vezetőjét megijessze, mégpedig úgy, hogy hirtelen fékezett.

[39] Az irányadó tényállás szerint semmi nem indokolta, hogy a terhelt visszatérjen a belső sávba és fékezzen. Miután azonban megtette, tisztában kellett lennie az előidézett veszélyhelyzet káros és lehetséges következményeivel, azzal, hogy ezzel a szabályszegő magatartásával mindazok életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti, akik mögötte haladnak, és tisztában kellett lennie azzal is, hogy az ő szándékos szabályszegő magatartása kényszerült, kikerülhetetlen reakciót igényel a többiek részéről.

[40] A Kúria megítélése szerint - szemben a védői állásponttal - V. E. a legoptimálisabb reakciót választotta akkor, amikor baleset-elhárítás keretében a kormányt jobbra rántotta. Az adott közlekedési vészhelyzet ismeretében utólag nem lehet azt állítani, hogy az abban érintett nem a legmegfelelőbb módját választotta annak elhárítása során.

[41] Jelen ügyben senki által nem vitatott tényként került megállapításra, hogy a terhelt szándékos szabályszegő magatartása indította el az okfolyamatot. A terhelt által előidézett közvetlen veszélyhelyzet azonban nem koncentrálódott a V. E. által vezetett gépjárműre, hanem más, az autópályán ott közlekedőkre is kiterjedt. V. E. ugyanis a terhelt fékezésétől, a terhelt személygépkocsija féklámpájának felvillanására megijedt, a baleset elhárítása körében fékezett, majd az autóját jobbra kormányozva áttért a külső forgalmi sávba, ahol az éppen akkor odaérkező, szabálytalanul közlekedő motorkerékpáros a kocsi jobb hátsó részének, majd a szalagkorlátnak ütközött, és a helyszínen meghalt.

[42] Tény, hogy a balesetben érintett valamennyi szereplő közlekedési szabályt sértett, azonban az irányadó tényállásból, abból, hogy a terhelt szándékos KRESZ [27. § (3) bekezdésében írt, és a 34. § (3) bekezdésében írt] szabályszegését követően az események elháríthatatlanul követték egymást, hogy V. E. az ütközés elkerülése érdekében fékezett, majd a kormányt jobbra rántotta, hogy az éppen akkor a külső sávban haladó és odaérkező sértett motorkerékpáros - amint azt a másodfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította - reakció időn belül ütközött a személygépkocsival, vagyis az ütközést még a legnagyobb megengedett sebesség betartása mellett sem kerülhette volna el, egyértelműen megállapítható, hogy a baleset bekövetkezéséhez szükséges okfolyamatot a terhelt magatartása indította el.

[43] A terhelt közepes forgalmú autópályán közlekedve tudatában volt annak, hogy az általa tanúsított magatartás ellentétes a közúti közlekedés általános és tételes szabályaival. Azokat szándékosan megszegte, és e szabályszegő magatartásával összefüggésben alakult ki az a közvetlen veszélyhelyzet, ami a személygépkocsi és a motorkerékpár ütközését is eredményezte.

[44] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok jogerős ítéletükben a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettében.

[45] Amint azt a 41/2007. BK vélemény I. pontja megfogalmazza, a szándékos veszélyeztetési bűncselekmények - így a Btk. 186. §-a szerinti közúti veszélyeztetés esetében az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően - a minősített alakzatokba foglalt - bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki.

[46] Ezzel összefüggésben egyetértett a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontjával, mely szerint a másodfokú bíróság indokolásával szemben a sértett halála kapcsán a terhelt esetében nem hanyag gondatlanság (negligentia), hanem a Btk. 14. §-ának I. fordulatára figyelemmel tudatos gondatlanság (luxuria) állapítható meg. Vagyis az autópályán közlekedő terhelt a veszélyre korlátozott szándékossága mellett előre látta magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott az eredmény bekövetkezésének elmaradásában (limitált veszélyeztetési szándék).

[47] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 954/2013.)

A városi bíróság a 2012. december 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 3 év börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 6 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett egy korábban kiszabott - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. március 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást megalapozottnak találta és a felülbírálata során irányadónak tekintette. A terhelt bűnösségére vont következtetést és a felrótt cselekmény minősítését egyaránt törvényesnek tekintette.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a "baleset a terhelt eshetőleges szándékkal megvalósított veszélyeztető, közlekedési szabályokat megszegő magatartásával közvetlen okozati összefüggésben következett be".

A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélete) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulatán alapul. Az indítvány indokai szerint az eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy "nem szándékos közúti baleset történt". Ő nem volt ittas vagy bódult, és állította, hogy "halált okozó balesetnél szabnak ki ilyen súlyos büntetést".

A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaposnak találta. Álláspontja szerint:

a sötétségben a személygépkocsi világításának lekapcsolásával a terhelt önmagában szándékos közlekedési szabályszegést valósított meg, de ezzel absztrakt, nem pedig közvetlen veszélyhelyzetet hozott létre, azaz más vagy mások életét vagy testi épségét szándékosan nem tette ki veszélynek;

a baleset oka azonban nem a személygépkocsi kivilágítatlansága, hanem az volt, hogy az egyenrangú utak kereszteződésében egy másik és nem szándékos, hanem gondatlan közlekedési szabályszegéssel nem adott elsőbbséget a jobbról szabályszerűen érkező sértetti személygépkocsinak,

- tehát a személygépkocsi kivilágítatlansága és a baleset bekövetkezése között nem áll fenn, míg az elsőbbségi szabályszegés és a baleset bekövetkezte között fennáll az okozati összefüggés,

- következésképpen a felrótt cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértően súlyos büntetés került kiszabásra, így a büntetés lényeges enyhítése indokolt.

A felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint

- a vezetői engedéllyel nem rendelkező [s ezáltal egyúttal a KRESZ 4. § (1) bekezdésének a) pontját is megsértő] terhelt 2011. február 3. napján egy másik személy tulajdonában lévő személygépkocsit vezetett közúton, utasként 3 személyt szállítva,

- 22.40 órakor B. község belterületén a KRESZ 44. § (1) bekezdésének szabályát megsértve lekapcsolta a személygépkocsi világítását és ezzel a közúti közlekedésben részt vevők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki,

- két egyenrangú út kereszteződésébe érve - a KRESZ 28. § (1) bekezdésének a) pontját megsértve - nem biztosított elsőbbséget a jobbról szabályosan érkező - a sértett által vezetett, s egyidejűleg további két utast szállító - személygépkocsinak, és beleütközött annak a bal oldalába,

- a baleset következtében 3 személy (a sértett és két utasa) 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, az egyik utas sérülése a lép elvesztésével maradandó fogyatékosságot okozott; 2 személy (a terhelt két utasa) sérülései pedig 8 napon belül gyógyultak.

A Kúria azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos korábbi Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő maradandó fogyatékosságot okozó közúti veszélyeztetés bűntettének. E bűncselekményt ugyanis az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.

A Kúria egyetértett az eljárt bíróságok jogi értékelésével abban, hogy a terhelt szándékosan megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 44. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal, hogy éjszakai közlekedése során a személygépkocsi világítását lekapcsolta. A hivatkozott rendelkezés szerint a forgalomban részt vevő járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani.

A Kúria ugyanakkor azt állapította meg, hogy e szándékos közlekedési szabályszegéssel okozati összefüggésben pusztán absztrakt veszélyhelyzet alakult ki. A közúti veszélyeztetés bűntette azonban csak akkor állapítható meg, ha a közúti szabályszegéssel okozati összefüggésben közvetlen - azaz meghatározott helyzetre és személyre konkretizált konkrét - veszély jön létre, amely a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét teremti meg (BH 2004.130.).

A veszélyhelyzet közvetlenségét az ítélkezési gyakorlat a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés kapcsán is ekként értelmezi (BH 1996.72.; BH 2006.77.). A személygépkocsi világításának lekapcsolása, illetőleg a világítás nélküli közlekedés adott feltételek között még csupán a közúti közlekedés szabályai kisebb fokú megsértésének szabálysértését [lásd az elkövetéskor még hatályban volt, az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 54. § (1) bekezdésében] valósítja meg.

A terhelt az egyenrangú utak kereszteződésében világítás hiányában is eleget tehetett volna a KRESZ 28. § (1) bekezdésének a) pontjában előírt azon közlekedési szabálynak, hogy - a jelen ügyben közömbös kivételekkel - az útkereszteződésben a járművel elsőbbséget kell adni a jobbról érkező minden jármű részére [KRESZ 28. § (1) bek. a) pontja]. A kereszteződésbe érve azonban a tőle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztotta és ezért gondatlanságból elkövetett közlekedési szabályszegésének a lehetséges következményeit sem látta előre (korábbi Btk. 14. § 2. fordulata), amikor újabb közlekedési szabályszegéssel nem biztosította az elsőbbséget. E jogi következtetése kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a terhelt miért nem adott elsőbbséget, s ezért nem vonható következtetés az elsőbbségi szabály szándékos megszegésére. Ennélfogva a tényállásban a terhelt terhére rótt baleset (annak minden további következményével), - mint okozat - kizárólag az elsőbbséget nem biztosító gondatlan közlekedési szabályszegésre, mint okra vezethető vissza. Ezen indokokra figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményét az alapügyben eljárt bíróságok tévesen minősítették. Az helyesen a korábbi Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő közúti baleset okozása vétségének minősül figyelemmel arra, hogy a terhelt a közúti közlekedés szabályának megszegésével gondatlanságból egy személynek maradandó fogyatékosságot okozott.

A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A megtámadott határozatot - a Be. 427. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján - megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

A terhelt cselekményét a korábbi Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő közúti baleset okozása vétségének minősítette. E minősítés mellett annak a körülménynek, hogy a terhelt további két személynek súlyos, két személynek pedig könnyebb sérüléseket is okozott, a minősítés körében már nem, csupán a büntetés kiszabása körében van jelentősége. A törvényes minősítésű bűncselekményt a korábbi Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, míg a téves minősítéshez igazodó büntetési tétel két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

A jogerős ítélettel kiszabott három év börtön ugyan a törvényes minősítés szerint is kiszabható lett volna, a törvénysértő minősítés megállapítása esetén viszont - a Kúria következetes gyakorlata szerint - felülvizsgálati eljárásban a büntetés abban az esetben is törvénysértő lehet, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (BH 2011.97.). A Kúria a megváltozott tételkeretek között a jogerősen kiszabott büntetéseket eltúlzottan súlyosnak találta, ezért új büntetést szabott ki. Az alapítéletben feltárt büntetéskiszabási tényezők figyelembe­vételével terheltet a büntetési tétel középmértékéhez igazodó [korábbi Btk. 83. § (2) bek.] egy év hat hónap végrehajtandó fogházbüntetésre (korábbi Btk. 44. § 1. fordulat) ítélte. A Kúria a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát egyidejűleg három évben határozta meg figyelemmel arra is, hogy terhelt az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak többszörös megszegésével követte el a bűncselekményt [korábbi Btk. 58. § (1) bek. 1. fordulat, 59. § (1) bek. 3. mondat].

A minősítés megváltoztatása következtében a gondatlan bűncselekmény mellett a csak szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabható közügyektől eltiltásnak [korábbi Btk. 62. § (1) bek.] nincs helye, ezért azt a Kúria mellőzte.

(Kúria Bfv. II. 798/2013.)

Az elsőfokú bíróság a 2010. június 7. napján kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 186. § (1) bekezdés] állapította meg. Ezért őt 80 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A terhelt és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró bíróság a 2010. szeptember 29. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt a cselekmény idején paranoid személyiségzavarban és (rohamokban jelentkező szorongásos zavarban megnyilvánuló) pánik betegségben szenvedett. Ez az állapot nem zárta ki és nem korlátozta abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje.

A terhelt és a sértett szomszédok, az egy épületben található lakásaikkal összefüggésben különböző vitáik vannak, egymással haragos viszonyban állnak.

A terhelt 2009. augusztus 4. napján a kora reggeli órákban vitába keveredett a sértett édesanyjával, K. L.-néval. A terhelt a tulajdonát képező személygépkocsit vezette M. városba, amikor a meglátta a sértettet, aki a polgármesteri hivatal előtt a kerékpárját jobb kéz felől tolva gyalogosan kívánt az úttesten áthaladni. A terhelt ekkor visszatolatott a parkolóba, majd a sértett irányába indult. Közvetlen közelébe érve gépkocsijával hirtelen fékezett, majd enyhén nekiütközött a sértett által tolt kerékpár hátsó kerekén levő sárhányónak. Az ütközés után a sértett a kerékpár első kerekét kifordította balra. Ekkor a terhelt a járművével kissé hátra tolatott, végül ismét enyhén nekihajtott ezúttal a kerékpár első kerekének.

Személyi sérülés nem történt, a kerékpár első sárvédője kissé elhajolt, a hátsó sárvédő pedig megkarcolódott.

A terhelt szándékosan veszélyeztette a sértett testi épségét.

A bíróság a terhelt terhére rótta a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt rendelkezés szándékos megszegését, mert azzal, hogy gépkocsijával két esetben is nekihajtott a sértett által tolt kerékpárnak a sértett testi épségét közvetlenül veszélyeztette.

A jogerős ügydöntő határozat ellen M. J. terhelt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben korábbi védekezését ismételte meg. Sérelmezte, hogy a terhére rótt bűncselekményben bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mert nem állt szándékában a sértett testi épségét veszélyeztetni. Amennyiben a sértett elütése lett volna a célja, akkor a sértett biztosan kórházba került, vagy a helyszínen meghalt volna.

Mindemellett hivatkozott arra is, hogy a sértett és a tanúk vallomása alapján a rendőrség helytelen és egyoldalú eljárást folytatott ellene. Végül a sérelmezett határozatok megváltoztatását és felmentését kérte.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, az első- és a másodfokú határozat hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint a terhelt a személy- és vagyonbiztonság megóvására vonatkozó általános közlekedési szabály [KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának] szándékos megszegésével a közúti veszélyeztetés bűncselekménye törvényi tényállásában megkívánt közvetlen veszélyhelyzetet létrehozta. Tudata a sértett élete, testi épsége sérelmének reális lehetőségét átfogta, magatartásának lehetséges következményeibe belenyugodott. A felülvizsgálati indítványnak azon felvetésére, amely szerint a terhelt szándéka eleve a sértett testi épségének sértésére irányult volna - utalt a 41/2007.BK véleményben foglaltakra. Ebben az esetben a terhelt cselekménye nem közlekedési, hanem testi épség elleni bűncselekményt valósítana meg.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, a Legfőbb Ügyészség álláspontját mindenben osztotta.

A közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak szándékos megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki [Btk. 186. § (1) bekezdés]. A bűncselekmény elkövetője az a járművezető, aki a közúti közlekedési szabályok hatálya alatt áll, akinek szándéka mind az elkövetési magatartásra (közlekedési szabályok megszegése), mind az eredményre (más vagy mások életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetésére) kiterjed.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése alapján kötelezően irányadó tényállás szerint a terhelt gépkocsijával - haragosának megpillantásakor - visszatolatott, majd a járművel felé indult. A gyalogosan kerékpárját toló sértett közvetlen közelében hirtelen fékezett, és enyhén nekiütközött a kerékpár hátsó sárhányójának. A gépkocsival végzett hátramenetet követően pedig a kerékpár kifordított első kerekének is nekihajtott.

Az eljárt bíróságok jogi értékelése megfelel a személy- és vagyonbiztonság megóvását célzó KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában megfogalmazott általános közlekedési szabálynak.

A terhelt e közlekedési szabályt szándékosan szegte meg, amikor gépkocsijával kifejezetten a kerékpárral gyalogosan áthaladó sértett irányába indult, majd közvetlen közelében alkalmazott hirtelen fékezés ellenére enyhén a kerékpárnak ütközött. Ez a járművezetői magatartás nem felel meg annak a járművezetők számára kötelező közlekedési előírásnak, hogy a közlekedésben részt vevő személy köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.

A sértett testének a járművel történő közvetlen megközelítése, a hirtelen fékezés hanghatása, a kerékpárnak ütközés folytán kialakult erőbehatás miatt számolnia kellett azzal, hogy akár az ijedtség miatt, akár közvetett módon a kerékpárra gyakorolt erőbehatás, akár a fékezés ellenére a sértettnek ütközés miatt testi épsége veszélybe kerül, sőt sérülés is bekövetkezhet.

Veszélyen általában olyan helyzetet kell érteni, amelyből a sérülés bekövetkezése legalábbis valószínű, de nem szükségszerű. A közlekedési bűncselekményeket tekintve a jogelmélet a veszélyhelyzet három formáját különbözteti meg attól függően, hogy a bűncselekmény törvényi tényállása megelégszik a veszély reális, objektív fennállásával (távoli veszély, Btk. 184. §), vagy ettől eltérően már az absztrakt veszély fennállását is megkívánja (Btk. 185. §), illetve meghatározott személyre, helyzetre konkretizált veszély megléte (közvetlen veszély) szükséges (Btk. 186. §). Ez utóbbi eset olyan helyzetet jelent, amikor az élet és a testi épség vagy egészség sérelmének reális veszélye határozott, külsőleg is felismerhető formában egyes személyhez, vagy meghatározott személyhez kapcsolódva jelenik meg.

A Btk. 186. §-ában meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettének törvényi tényállási eleme a közvetlen veszélyhelyzet, mint eredmény. A törvény szövege semmiféle utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, miszerint a közúton megvalósított szándékos veszélyeztetés esetében a veszélyhelyzeten túli további káros eredményekre az elkövető szándéka kiterjedhetne (limitált veszélyeztetési szándék). A szándékos veszélyeztetés cselekmények elkövetőjének szándéka kizárólag az általa kívánt vagy felismert és elfogadott veszélyhelyzet okozására terjed ki.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt gépjárművezetői magatartása nem absztrakt módon, hanem az általánosság köréből kilépve, a sértettre konkretizálódva, a sérülés bekövetkezésének reális veszélyét jelentette. A terhelt tudata mindezt átfogta, és bár a veszélyhelyzet létrejöttét kifejezetten nem kívánta, annak lehetséges következményeibe belenyugodva cselekedett.

Mindemellett a felülvizsgálati indítványában a terhelt olyan elkövetés ellen is védekezik, azt is sérelmezi, amit a tényállás nem tartalmaz. Amennyiben az elkövetőnek a veszélyhelyzet okozásán túlmenő káros eredményre is kiterjed a szándéka, úgy a ténylegesen létrejött eredményhez képest kell a cselekményt minősíteni. Már nem "veszélyeztető", hanem materiális, "sértő" bűncselekmény valósul meg.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a terhelt cselekményének büntetőjogi értékelésével egyetértett és elvetette az anyagi jogi érvelését.

A megtámadott határozat hatályban tartása a Be. 426. §-án alapul. (Legf. Bír. Bfv.II.1141/2010.)

Az elsőfokú bíróság a 2007. év október hó 26. napján meghozott ítéletével a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében, garázdaság vétségében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt - halmazati büntetésül - 4 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a bíróság korábbi, 2003. év október hó 9. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását.

Az elsőfokú bíróság ítéletének - a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállása szerint a terhelt 2005. év április hó 7. napján a hajnali órákban Ny. belterületén vezette a Volvo nyerges-vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvényt, amikor egy gyalogos átkelőhely előtt utolérte a vele azonos irányban, előtte haladó és a sárgán villogó fényjelzés miatt lassító V. H. által vezetett mikrobuszt. A terhelt az előtte haladó jármű fékezését indokolatlannak tartotta, ezért a sértett járművét megelőzte és úgy tért vissza a forgalmi sávjába, hogy a járműszerelvény pótkocsijával a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávot keresztben teljesen elfoglalta. V. H. sértett az ütközés elkerülése érdekében vészfékezésre és hirtelen irányváltoztatásra kényszerült, és a jobb oldali járdára felhajtva tudott csak megállni.

A terhelt magatartása a sértett életét és testi épségét közvetlenül veszélyeztette.

A terhelt a megállást követően kiszállt, V. H. sértetthez ment, majd egy esetben tenyérrel arcul ütötte őt. A bántalmazás következtében a sértett arczúzódást, nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A terhelt közterületen tanúsított erőszakos, kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy a cselekményt észlelőkben megbotránkozást és riadalmat keltsen.

V. H. sértett a könnyű testi sértés vétsége miatt 2005. év április hó 7. napján terjesztett elő magánindítványt, az ügyész a vád képviseletét átvette.

A bíróság megállapította, hogy a terhelt közlekedése során a KRESZ 34. § (1) bekezdés e) pontjában írt rendelkezését szegte meg, amikor az általa vezetett járműszerelvénnyel az előzés befejezésekor úgy tért vissza a forgalmi sávba, hogy a másik gépkocsi vezetőjét leszorította az úttestről. A terhelti és a sértetti jármű közötti terjedelmi és súlykülönbségre figyelemmel a sérülés bekövetkezésének lehetősége fennállott, a terhelt a szándékos közlekedési szabályszegést ebbe belenyugodva valósította meg.

Az ügyész által a büntetés súlyosításáért - közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért -, illetve a terhelt és védője felmentésért bejelentett fellebbezése folytán másodfokon eljáró bíróság a 2008. év november hó 18. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terheltet mellékbüntetésül 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott határozatok megváltoztatását és a terhelt valamennyi bűncselekmény alóli felmentését indítványozta.

Érvelése szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a közúti veszélyeztetés büntettében és a garázdaság vétségében.

Vitatta, hogy a terhelt közlekedési magatartása a sértettet közvetlenül veszélyeztette volna, mivel a két jármű közötti távolság a megálláskor 4 méter volt. A terhelt terhére a törvényi tényállás megvalósításához szükséges szándékosság egyik formája sem állapítható meg. Mindemellett a védő sérelmezte, hogy a bíróságok a terhelt következetes tagadásával szemben a sértetti előadást fogadták el, amit semmilyen bizonyíték nem támasztott alá. Vélekedése szerint a sértett karjának esetleges megragadása nem vonható a garázdaság törvényi tényállásában megkívánt erőszakos magatartás körébe, és a kihívó közösségellenesség is hiányzik, miként a cselekmény hajnali időpontjára figyelemmel csekély volt annak a valószínűsége, hogy azt valaki látja és megbotránkozik rajta.

A büntető anyagi jogi természetű érvei mellett a felülvizsgálat okaként a védő eljárási szabálysértésre is hivatkozott: a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt indokolási kötelezettség megszegését, továbbá a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) pontjában írt magánindítvány hiányát is sérelmezte. A terhelt testi sértésként értékelt bűncselekménye legfeljebb tettleges becsületsértés vétségének minősülhet, ezért a magánindítványban megjelölt könnyű testi sértés vétsége helyett más bűncselekmény megállapítására nincs törvényes lehetőség.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak értékelve, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésen az indítványozó által felhozott érveket a felülvizsgálat törvényileg szabályozott okainak tükrében vizsgálta.

Megállapította, hogy a védői hivatkozásban szereplő olyan eljárási jogsértés [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja], amely a jogerős bírói döntés hatályon kívül helyezését eredményezné - nem valósult meg.

A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt eljárási szabálysértés akkor állapítható meg, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdésben (bűnösség, jogi minősítés, büntetéskiszabás) olyan mértékben mulasztja el indokolási kötelezettségét, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ilyen körülményeket a védő maga sem jelölt meg. A felülbírált ítéletekből mindazok a jogi érvek megállapíthatók, amelyek az ítélet alapjául szolgáló bírói jogi állásfoglalással függenek össze.

A Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Mindebből adódóan az ítélet jogkövetkeztetései is csak az alapügyben hozott jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján vizsgálhatók. Ezért e tényállástól eltérő tényeken alapuló anyagi jogi támadás a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. Ez okból nem vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság azokat a ténybeli hivatkozásokat, amelyek a jogerős határozatban rögzített tényállás megállapításaitól eltértek.

Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005/167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része.

Az ügyben eljárt bíróságok ténybeli következtetéssel állapították meg, hogy a terhelt azért vágott a sértett járműve elé, mert meg akarta állítani. A sértett az ütközést csak úgy tudta elkerülni, hogy a járdára felhajtott, a közvetlen veszélyhelyzet fennállt. Ebből következően az irányadó tényállás támadását jelenti annak vitatása, hogy a terhelt közlekedési szabályszegése és ezzel okozati összefüggésben a közvetlen veszélyhelyzet kialakítása nem volt szándékos. Ezért a Be. 423. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel a felülvizsgálati indítvány ebben a részében törvényben kizárt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány büntető anyagi jogi érveit alaptalannak találta.

Az indítványban hivatkozott Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapításra a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt került sor.

A Btk. 186. § szerinti bűncselekmény esetében a közlekedési szabályszegés szándékos volta azt jelenti, hogy az elkövető ismeri a KRESZ általános és tételes rendelkezéseit, s tudatában van annak is, hogy az általa tanúsított magatartás ellentétes a közúti közlekedés szabályaival, de ezeket a rendelkezéseket tudatosan megszegi. A bűncselekmény megállapításához szükséges a szándékos közlekedési szabályszegésen túl az is, hogy a szándékos szabályszegő magatartással okozati összefüggésben jön létre az eredmény, a közvetlen veszélyhelyzet.

Az olyan bűncselekmények esetén, amelyek az eredményt veszélyhelyzetként tartalmazzák, a szándékos veszélyeztetés tényállási elem. A szándékosság megállapításához a tényállási elemekre vonatkozó tudat szükséges. Kizárólag azokból a tárgyi ismérvekből lehet az elkövető szándékára következtetést levonni, amelyeket a tudata a véghezviteli magatartás kifejtésekor átfog (BH 2000/478.). A szándékos közúti veszélyeztetés eshetőleges szándékkal történt előidézése esetén a terhelt a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét látja előre és ebbe belenyugszik.

Az irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt az általa vezetett járműszerelvénnyel a sértetti jármű előzését követően szabálytalanul azért vágott be elé, hogy megállásra kényszerítse. A terhelt tisztában volt az előidézett veszélyhelyzet káros és lehetséges következményeivel, és ebbe belenyugodva valósított meg szándékos közlekedési szabályszegést. Ebből következően közúti veszélyeztetés bűntettében a büntetőjogi felelősségének a megállapítása törvényes.

A Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaságot az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely - ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg - alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.

A terhelt a megállást követően a sértetthez lépett és neki 8 napon belül gyógyuló sérülést okozva, egy esetben tenyérrel arcon ütötte.

Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás -, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen - akkor is megvalósítja a garázdaságot, ha ezt az elkövetéskor kevesen észlelik, de nem kizárt annak a lehetősége, hogy azt mások is észlelhetik (BH 2007/283.). A terhelt a sértett fékezését indokolatlannak tartva, őt megütötte. Erőszakos fellépése riadalom, megbotránkozás bekövetkezésének lehetőségét megteremtette, a közösségellenesség magatartásában legalább az eshetőleges szándék szintjén felismerhető. A cselekménysor folyamatát vizsgálva megállapítható, hogy a terhelt magatartásának összességében is garázda jelleg volt.

Minthogy a Legfelsőbb Bíróság a sérelmezett első- és másodfokú ítéletben foglaltakkal egyetértett, a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.419/2009.)

Az elsőfokú bíróság a 2007. év október hó 1. napján kihirdetett ítéletével a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette miatt 300 napi tétel, napi tételenként 300, összesen 90 000 forint pénzbüntetésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Kötelezte a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2007. év február hó 14. napján délután az általa vezetett személygépkocsival Gy. határában haladt, amikor őt a rendőrök igazoltatni akarták. Mivel gépjárművezetői engedéllyel nem rendelkezett és az általa vezetett, de más személy tulajdonát képező gépkocsi okmányai sem voltak nála, a rendőri jelzésre nem állt meg. Az intézkedő rendőröket a járművel kikerülte és nagy sebességgel továbbhajtott. Az őt követő rendőrségi jármű megkülönböztető jelzései, illetve a hangszórón történt felszólítása ellenére sem állt meg. Menekülése során a KRESZ több szabályát szándékosan megszegte, az előtte haladó gépjárműveket, valamint egy lovas kocsit oly módon előzött, hogy csupán a veszélybe sodort járművek vezetőinek gyors reakciója, jobbra húzódása, valamint a szemből közlekedő 4-5 személygépkocsi lehúzódása miatt nem történt ütközés. Az "Elsőbbségadás kötelező", illetve az "Állj! Elsőbbségadás kötelező", továbbá a gyalogos átkelőhelyre figyelmeztető jelzőtáblákat a terhelt sorra figyelmen kívül hagyta, több esetben oly módon kanyarodott balra, hogy a neki balról érkező jármű is csak vészfékezéssel kerülhette el az ütközést. A gyalogos átkelőhelynél áthaladni szándékozó két-három gyalogos - észlelve, hogy a terhelt nagy sebességgel közeledik - a járdaszigetre visszalépett. A terhelt igyekezett a gépkocsival folyamatosan az úttest közepén a felezővonalon haladni azért, hogy az őt üldöző rendőrautó járművét ne előzhesse meg. Az út mellett lévő benzinkút területére behajtott úgy, hogy az előtte haladó személygépkocsit megelőzve, bevágott elé. A gépkocsi vezetője csak vészfékezéssel tudta elkerülni az ütközést. Végül a terhelt egy udvarra kanyarodott be, ahol az autót elhagyva, gyalogosan próbált elmenekülni. Ezt a rendőrök megakadályozták.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint a terhelt az őt üldöző rendőrök elől történő menekülése érdekében a közúti közlekedés szabályait szándékosan és sorozatosan megszegte. A bíróság a terhelt terhére a KRESZ 25. §, 26. §, 28. §, 34. § és 43. §-aiban foglalt rendelkezések megszegését rótta. E közlekedési szabályok sorozatos megsértésével a szabályosan közlekedő személygépkocsik, tehergépjárművek vezetőit váratlan vészfékezésekre, lehúzódásra kényszerítette, olyan közlekedési helyzeteket teremtett, amelyekben a baleset bekövetkezésének lehetőségével reálisan számolnia kellett. E közlekedési veszélyhelyzetek kialakulását illetően az alapügyben eljáró bíróságok a terhelt eshetőleges szándékát állapították meg.

A másodfokon eljáró bíróság a 2008. év január hó 15. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt és meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be, melyben - anyagi jogszabálysértésre hivatkozva - indítványozták a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését. A felülvizsgálati indítvány okfejtése szerint az ügyben eljárt bíróságok a jogszabály téves értelmezésével jutottak arra az álláspontra, hogy a terhelt menekülését szolgáló sorozatos és ténylegesen szándékosan megvalósított KRESZ szabályszegéseiből okszerűen következik a terheltnek felrótt bűncselekmény, a közúti veszélyeztetés bűntettének szándékos megvalósítása is. A védői érvelés szerint a terhelt mindvégig bizakodott abban, hogy menekülése során baleset nem történik. E bizakodása pedig alapos volt, hiszen abból, hogy baleset ténylegesen nem történt következik, hogy a terhelt számíthatott saját ügyességére és mások figyelmes közlekedésére is. A Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott és a terheltnek felrótt közúti veszélyeztetés azonban szándékos bűncselekmény, ezért a terheltnek a közvetlen veszély kialakulásával kapcsolatos, gondatlannak tekinthető magatartása miatt a bűnösségének a megállapítására tévesen került sor.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.

A felülvizsgálati eljárás során megtartott nyilvános ülésen a védő felszólalásában a tényállásra utalva vitatta azt is, hogy a terhelt elbírált magatartása nyomán bárki konkrét és közvetlen veszélyhelyzetbe került volna. Álláspontjának alátámasztására a BH 2004. évi 130. számú jogesetre hivatkozott, eszerint más személy életét, testi épségét közvetlenül fenyegető konkrét veszélyhelyzet hiányában a Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettének megállapítására nincs lehetőség. A védő - érveit tekintve - a közúti veszélyeztetés bűntettének eventuális szándékkal történő megvalósíthatóságát kétségbe vonta, vélekedése szerint az ilyen cselekmény elkövetőjében a veszélyhelyzetre, mint eredményre irányuló szándéknak kell kialakulnia, ez pedig csak egyenes szándék lehet.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A felülvizsgálati eljárásban - a Be. 423. § (1) bekezdés alapján kötelezően - irányadó tényállás szerint a vezetői engedéllyel nem rendelkező terhelt a megkülönböztető jelzéseket használó rendőrjárőr kocsi elől gépkocsiján nagy sebességgel menekült, a város forgalmas útjain sorozatos közlekedési szabályt sértő magatartásával több közvetlen baleseti veszélyhelyzetet is előidézett. Az, hogy e veszélyhelyzetekben baleset nem történt, így a terhelt KRESZ-szabályszegései nem eredményeztek súlyosabb következményeket, részben a közlekedésben résztvevő más személyek éberségén, gyors reakcióin, ügyességén múlott. A terhelt menekülése közben az általa kialakított veszélyhelyzeteket természetesen fel kellett, hogy ismerje, ám ezeknek - saját motivációját tekintve - nem tulajdonított jelentőséget, magatartását kizárólag eredményes menekülésének célja határozta meg. E tudati tartalom a Btk. 13. § II. fordulatában definiált eshetőleges szándéknak felel meg. A terhelt előre látta magatartásának lehetséges következményét, a mások életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet előidézését e lehetséges eredménybe azonban belenyugodott. A közúti veszélyeztetés bűntette pedig nem csak a közvetlen veszélyre irányuló egyenes, hanem eshetőleges szándék esetén is megállapítható.

Téves az a védői hivatkozás is, amely szerint a közvetlen veszély az ilyen helyzetbe jutottak személyének ismerete nélkül meg sem állapítható. A sértettek beazonosításának a tényállás megállapítása szempontjából nincs jelentősége, ha a veszélyhelyzetek körülményei enélkül is tisztázottak.

Mivel az eljárt bíróságok helytállóan következtettek a terhelt büntetőjogi felelősségére és a cselekményét is törvényesen minősítették, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.369/2008.)

Az elsőfokú bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletében a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

A tényállás szerint a terhelt 2005. március 14-én a lovas rendezvényen vett részt, amely után a délutáni órákban két társával lovon, a lovas klub telepére indult. Az úttesten haladva megpillantotta a vele évek óta haragos viszonyban lévő V. L. sértettet, aki élettársával, T. L.-néval és egy ismerősével, H. I.-néval beszélgetett a járdán. Amikor a terhelt meglátta haragosát, társaihoz fordult, megjegyezve, hogy "Nincs nálatok a kardotok, pedig ezeket a mocskosokat szét kéne darabolni." Továbbhaladva az útkereszteződésnél lovát megfordította, a járdára ugratott és a sértettek felé vágtázott. Ezt látva a három idős személy félreugrott. V. L. a ház kapujához húzódott, T. L.-né és H. I.-né a járda és az út közötti füves részén lévő tuják közé ugrottak.

Amikor a terhelt lovával V. L. sértett mellé ért, a lovat megállította, lehajolt és ököllel fejbe vágta őt, mondván: "Ne pofázz, mert nagy baj lesz!"

T.. L.-né térde a hirtelen mozdulat miatt megrándult, sérülése 8 napon belül gyógyult. V. L. a terhelt ütése folytán enyhe agyrázkódást, jobb halántéktáján és fülkagylóján pedig lágyrész zúzódást szenvedett el, amely ugyancsak 8 napon belül gyógyult. Joghatályos magánindítványt csak V. L. sértett terjesztett elő.

Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt azzal a magatartásával, hogy felugratott a járdára, szándékosan megszegte a KRESZ 62. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint az állatot szorosan az úttest szélén kell vezetni. A terhelt a járdán lóháton vágtatva közeledett a gyalogosok felé, s ezzel életüket, testi épségüket szándékosan közvetlen veszélynek tette ki. A gyalogosoknak félre kellett ugrani, hogy ezt a veszélyt elhárítsák. T. L.-né ennek következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket is elszenvedett. A KRESZ előírásának szándékos megsértésével a terhelt bűnössége a szándékosan elkövetett közúti veszélyeztetés bűntettében megállapítható volt.

A másodfokú bíróság a 2007. szeptember 18-án jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a terhelt börtönbüntetésének tartamát 8 hónapra, a próbaidő mértékét 2 évre mérsékelte. A másodfokú ítélet indokolásának jogi okfejtésében reflektált a védő fellebbezési érveire: utalt arra, hogy a közlekedési szabályokkal kapcsolatos előírások nem csupán az állatok terelésére, vagy a közlekedési eszközön történő állathajtásra, hanem ló esetén a lovaglásra is vonatkozik. A megyei bíróság mindemellett megállapította, hogy a KRESZ 62. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegése mellett a terhelt a KRESZ 3. § c) pontjában megfogalmazott általános szabályt is megsértette, mert közlekedése veszélyeztette a személyi és vagyonbiztonságot. Utalt a KRESZ 1. függelékének a) és b) pontjában foglaltakra is, amely szerint a járda az út gyalogosok közlekedésére szolgáló része.

A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Érvelésének lényege szerint nincs olyan konkrét közlekedési szabály, amelyet az elbírált cselekmény kapcsán a terhelt megszegett volna, hiszen "a KRESZ 62. § (1) bekezdése a lóháton lovagoló személyre (lovasra) nem vonatkozik. A lovasra mint a közlekedésben részt vevőre egyedi, konkrét közlekedési szabály a magyar jogban nincs." A lovas ugyanis - a védő álláspontja szerint - nem tekinthető a KRESZ fogalomkörébe tartozó "állatot vezető vagy azt hajtó" személynek.

Mindemellett utal a felülvizsgálati indítvány arra is, hogy a KRESZ 62. § (2) bekezdésének hatályos szövegét az 58/2007. (III. 31.) Korm. r. 2007. április 1-jei hatállyal állapította meg, ezért ez a korábban elkövetett cselekményre nem alkalmazható. Minthogy mindebből adódóan nincs olyan közlekedési szabályszegés, amelynek megszegésével a terhelt a neki felrótt közlekedési bűncselekményt elkövette volna, őt a közúti veszélyeztetés bűntette alól fel kell menteni.

A felülvizsgálati indítvány egyebekben a bizonyítás ellentmondásaival foglalkozik, s ebből arra a következtetésre jut, hogy a sértettek sérülése tekintetében a tényállás is megalapozatlan.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a védői okfejtést vitatva rögzíti, hogy a KRESZ 62. §-ában előírt rendelkezés valamennyi, az úton állatot hajtó, illetőleg vezető személyre kiterjed, a KRESZ 1. számú függelék III. pontja pedig rögzíti, hogy vezető az a személy, aki az úton járművet vezet, vagy állatot hajt. E fogalom-meghatározásból pedig vezetőnek minősül egy-egy állat irányítása is, ekként a KRESZ hatálya alá esik, ha a lovas a lovat a ló hátán ülve vezeti. Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség az ítéletben foglalt jogi állásponttal egyetértve az ítéletek hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati ügyben tartott nyilvános ülésen felszólaló terhelt az ítélet tényállását vitatta. Megalapozatlannak találta a szándékos veszélyeztetésre vonatkozó ténymegállapításokat és hangsúlyozta, hogy a sértetteket komolyabb sérelem nem érte.

A Legfelsőbb Bíróság a védő jogi érveit alaptalannak találta.

A lóval történő közlekedés szabályaira vonatkozóan osztotta az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság, továbbá a felülvizsgálati indítványra észrevételt tevő Legfőbb Ügyészség jogi álláspontját.

Nem lehet kétséges, hogy a ló csak akkor halad a lovas akarata szerint, ha annak irányítása alatt áll. Mindegy, hogy a lovas a ló irányítását mellette vagy mögötte haladva, avagy lovaglás közben végzi. A lovas által irányított állat mozgásáért éppen ezért minden esetben a tényleges irányítást végző személy felelős. A közúti közlekedést tekintve mindez az ítéletben helyesen felhívott KRESZ 62. § (1) bekezdésében megjelölt szabályból adódik. Ez a rendelkezés rótt tehát felelősséget a ló veszélyeztető mozgásáért a lovon közlekedő terheltre, vagyis megalapozta felelősségét a Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott azért a szándékos veszélyeztető magatartásért, amelyet a lóval való haladást szabályozó közlekedési előírás megszegésével valósított meg. [Csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a védő által hivatkozott 58/2007. (III. 31.) Korm. r. 10. §-a csupán a KRESZ 62. § (2) bekezdését érintette, a 62. § (1) bekezdése azonban változatlan maradt.]

A terhelt érvelése, valamint a felülvizsgálati indítványnak a sértettek sérüléseivel összefüggő állításai a felülvizsgálati eljárásban nem voltak értékelhetők. A Be. 423. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás irányadó, e rendkívüli jogorvoslati eljárásban tehát sem a bizonyítékok mérlegelésére, sem ennek nyomán eltérő tények megállapítására nincs lehetőség.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 426. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteket hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 1091/2007.)

I. Az elsőfokú bíróság a 2007. január 10. napján kihirdetett ítéletében a terheltet garázdaság vétsége miatt 300 napi tétel, napi tételenként 200, összesen: 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege szerint:

A terhelt 1968-ban szerzett "A" és "B" kategóriára, majd 1975-ben "C" és "E" kategóriára érvényes gépjárművezetői engedélyt.

2004. október 5-én az esti órákban a terhelt B. városban szerviz úton hátramenetben közlekedett a tulajdonát képező Wartburg típusú személygépkocsival. A gépkocsi nyitott ablakán kikiabálva elütéssel fenyegette meg haragosát, K. I.-t, aki két személy társaságában gyalogosan haladt. Miután a gyalogosok tovább haladtak, a terhelt megállt a gépkocsijával, majd előre elindult intenzív gyorsítással, nagy motorhanggal a három személy irányába. Járművét a kb. 20 méteres útszakaszon legfeljebb 24-25 km/óra sebességre felgyorsítva, hirtelen fékezni kezdett. Csikorgó kerekekkel, csúszó gumikkal a sértettek előtt kb. 1,6-2,6 méterre állt meg. Ismételt szitkozódást követően elhagyta a helyszínt. Személyi sérülés nem történt, a sértettek élete, testi épsége közvetlen veszélybe nem került, azonban a terhelt kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartásával a sértettekben és a helyszínen tartózkodó további személyben megbotránkozást, riadalmat keltett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész téves minősítés miatt és a büntetés súlyosításáért, valamint a terhelt és a védője által felmentésért bejelentett fellebbezést elbírálva a másodfokon eljárt bíróság a 2007. október 11. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét közúti veszélyeztetés bűntettének minősítette és mellékbüntetésként 1 évre a közúti járművezetéstől eltiltotta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást a terhelt közlekedési előéletére vonatkozóan pontosította. Mellőzte, hogy a sértettek élete, testi épsége nem került közvetlen veszélybe, valamint, hogy a terhelt kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartásával a sértettekben és a helyszínen tartózkodó Sz. T.-ban megbotránkozást és riadalmat keltett. Ehelyett azt állapította meg, hogy a sértettek élete, testi épsége közvetlen veszélybe került. Rögzítette, hogy a szerviz út közterületnek minősül, forgalomkorlátozás nincs, és ott a KRESZ szabályai érvényesek.

A cselekmény eltérő minősítéséhez fűzött jogi okfejtés szerint a terhelt intenzív gyorsítással indult el a közúton a gyalogosok irányába, majd hirtelen fékezett, csikorgó kerekekkel és csúszó gumikkal állt meg. A KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt közlekedési szabályt szándékosan megszegte, e szabályszegésével okozati összefüggésben alakult ki a közvetlen veszélyhelyzet. A cselekménynek garázdaság bűncselekményének minősítését pedig azért is tévesnek találta, mert a törvényi tényálláshoz megkívánt erőszakos magatartás nem valósult meg.

II. A jogerős másodfokú határozat ellen a terhelt a meghatalmazott védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból. Jogi érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen minősítette garázdaság vétsége helyett közúti veszélyeztetés bűntettének a terhelti cselekményt, a törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetést szabott ki vele szemben. Sérelmezte, hogy a szerviz út majdnem zárt tér, nem folyamatos közlekedésre kijelölt hely, így a közútra vonatkozó rendelkezéseket sem lehet alkalmazni. Mindezekre figyelemmel indítványozta a megtámadott másodfokú határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel nem értett egyet. Osztotta a másodfokú ítélet jogi álláspontját, ennek folytán a megtámadott határozat hatályában tartására tett indítványt.

A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.

A felülvizsgálat során a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések annak alapján vizsgálhatók és dönthetők el.

A Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak szándékos megszegésével más vagy mások életét, vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. A bűncselekmény elkövetője a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt álló személy (járművezető), akinek szándéka mind az elkövetési magatartásra (közlekedési szabályok megszegése), mind pedig az eredményre (más vagy mások életének, testi épségének közvetlen veszélyeztetésére) kiterjed.

A másodfokú bíróság az irányadó tényállás alapján a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt szándékos szabályszegést helytállóan állapította meg.

Az ítéletben rögzített tényállás szerint a terhelt a gépjárművét hirtelen gyorsítva, nagy motorhanggal, előre elindult a három személy irányába. A felgyorsult gépkocsit hirtelen lefékezve, csúszó gumikkal a sértettek közelében állította meg.

A tényállásban írt helyszínen lévő út a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), ezért ott az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól rendelkezései az irányadók. A másodfokú bíróság jogi értékelése megfelel a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában rögzített norma helyes értelmezésének.

A közúti közlekedés e szabálya a közlekedésben részt vevőkre vonatkozó - a személy és vagyonbiztonság megóvását célzó - általános rendelkezés, amely kötelezően előírja, hogy aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.

A terhelt számára is nyilvánvaló volt, hogy az általa vezetett gépjármű kora és a műszaki sajátosságai miatt tökéletes biztonsággal nem kivitelezhető a manőver, a sértettek életkora és a fenyegetés, valamint a gyorsítás és a hirtelen fékezés hanghatása által kiváltott pszichés helyzet megteremti a közvetlen veszélyt.

A terhelt gépjárművezetői magatartása nem absztrakt módon, hanem az általánosság köréből kilépve, a sértettekre konkretizálódva megsérülésük reális veszélyét jelentette. A terhelt szándéka e veszélyhelyzet létrehozására irányult. Személyi sérülés nem történt, de a sértettek testi épsége közvetlen veszélybe került, így a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntette törvényi tényállásának valamennyi eleme megvalósult.

A terhelt bűnösségének megállapítása és a cselekmény közúti veszélyeztetés bűntettének minősítése megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, ezért a bűncselekményre megállapított büntetési tétel keretei között kiszabott főbüntetés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálat tárgyát nem képezhette. A közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása a bíróság számára nem kötelező, az csupán lehetőség. A bíróság mérlegelésén múlik, hogy a büntetés kiszabása során él-e ezzel a lehetőséggel. A bíróság mérlegelésén alapuló bármely ilyen döntés törvényesnek tekintendő, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a büntetés kiszabás felülvizsgálatára - értelemszerűen a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mellőzésére - a törvény nem ad lehetőséget.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. § alapján a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.1045/2007.)

I. A városi bíróság 2004. augusztus 2-án kelt végzésében S. Sz. terheltet - a váddal egyezően - ittas járművezetés vétsége és közúti veszélyeztetés bűntette miatt marasztalta, vele szemben e cselekmények miatt 280 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, egy napi tétel összegét pedig 300 forintban állapította meg. A terheltet 1 év 4 hónapra eltiltotta a közúti járművezetéstől. A végzés első fokon jogerőre emelkedett.

A határozatban rögzített tényállásból kitűnően 2004. június 23-án éjjel a terhelt 1,95 ezrelék véralkohol-koncentráció mellett, tehát közepes fokú alkoholos befolyásoltság hatása alatt vezette gépkocsiját T. község területén. Egy enyhe kanyarban megcsúszott, megpördült és gépkocsijával az út szélén álló útbaigazító táblának csapódott. Ebben az időben haladt arra gyalogosan M. J. J.-né, akinek a gépkocsi ütközésekor futva kellett arrébb húzódnia, hogy a balesetet elkerülje.

II. A jogerős elsőfokú határozat ellen 2004. augusztus 12. napján érkezett felülvizsgálati indítványában a megyei főügyészség a határozatnak a közúti veszélyeztetés bűntettét érintő része hatályon kívül helyezését indítványozta azzal, hogy a terheltet e bűncselekmény vádja alól fel kell menteni. A felülvizsgálati indítvány utal arra, hogy a közúti veszélyeztetés bűntettét csak szándékos magatartással lehet elkövetni, e bűncselekménynek gondatlan alakzata nincs. A terhelt ittassága miatt csapódott az útjelző táblának, a kialakult veszélyhelyzetre sem egyenes, sem eshetőleges szándéka nem terjedt ki.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és indítványozta, hogy a felmentő rendelkezés mellett a Legfelsőbb Bíróság az ittas járművezetés vétsége miatt tekintse kiszabottnak a jogerős határozatban alkalmazott joghátrányt.

III. A Legfelsőbb Bíróság az anyagi jogszabálysértést sérelmező ügyészi felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett. A Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntette szándékos bűncselekmény, megvalósításának feltétele tehát, hogy az elkövető közlekedési magatartása következtében kialakult veszélyhelyzetre az elkövető szándéka kiterjedjen. A jelen ügyben elbírált magatartásban a terhelt szándékossága nem ismerhető fel. Nevezett közepesen súlyos alkoholos befolyásoltság hatása alatt vezetett, amikor gépkocsija felett uralmát elvesztette, az megpördült és egy útjelző táblának ütközött. Ennek tipikus oka éppen a terhelt akaratlan, vélhetően az ittasság okozta vezetéstechnikai hibája volt, sem a jármű megpördülésében, ütközésében, sem ezzel összefüggésben az arra haladó járókelő veszélyeztetésében őt szándékosság nem terhelte.

Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság határozatát a Be. 425. § (1) bekezdése alapján a terheltnek felrótt közúti veszélyeztetés bűntette, illetőleg a kiszabott pénzfőbüntetés tekintetében hatályon kívül helyezte, és a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot:

A terheltet az ellene közúti veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette.

Minthogy a terheltnek felrótt halmazatból egy szándékosan elkövethető bűntett kiesett, - a Legfelsőbb Bíróság a büntetés csökkentését indokoltnak találta.

Ezért a terheltet a terhére fennmaradó ittas járművezetés vétsége miatt - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével és a közúti járművezetéstől eltiltás érintetlenül hagyásával - 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 300 forintban határozta meg.

Rendelkezett arról, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 180 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni, és a Be. 428. §-a alapján döntött a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségekről.

A Be. 585. § (1) bekezdése értelmében határozott a felülvizsgálati eljárásban kiszabott 54 000 forint pénzfőbüntetést meghaladó összeg visszatérítéséről. (Legf. Bír. Bfv.II.917/2005.)