• AZ ÉLET A TESTI ÉPSÉG ÉS AZ EGÉSZSÉG ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK
  • Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

165. § (1) Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntett miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben – az ott tett megkülönböztetés szerint – egy évtől öt évig, két évtől nyolc évig, illetve öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabály a lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabály is.

Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, az valósítja meg a bűncselekményt.

A bűncselekmény védett jogi tárgya az emberi élet, testi épség és egészség.

A bűncselekmény sértettje az elkövetőn kívül bárki más lehet. Abban az esetben, ha az elkövető a foglalkozási szabályok megszegésével csak a saját életét vagy testi épségét vagy dolgok épségét veszélyezteti, nem vonható felelősségre e bűncselekményért. (Természetesen fegyelmi felelőssége ettől függetlenül fennáll.)

A cselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályok megszegésével okozati összefüggésben közvetlen veszély vagy testi sértés okozása.

A bűncselekmény eredmény-bűncselekmény, feltétel, hogy az elkövetési magatartás hatására, azzal okozati összefüggésben más, vagy mások élete, testi épsége vagy egészsége közvetlen veszélybe kerüljön.

A foglalkozási szabályok köre

A foglalkozási szabályok azok az írott vagy íratlan utasítások, útmutatások, amelyeket egy adott tevékenység gyakorlója tevékenységének folytatása során köteles figyelembe venni és követni.

A törvény értelmében a lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabályok is e körbe tartoznak. A lőfegyver használata alatt a lőfegyverrel való lövés leadását, míg a lőfegyver kezelése alatt valamennyi, e tevékenységen kívüli magatartást érteni kell.

A konkrét foglalkozás és annak tartalma mindig az elkövetés időpontjára és annak viszonyaira figyelemmel határozható meg.

A foglalkozási szabályszegés

A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés.

A szabályszegés mind szándékosan, mind gondatlanul megvalósulhat. Szándékos szabályszegés esetén az elkövető tisztában van a rá vonatkozó foglalkozási szabályokkal és tudatosan lépi át azokat, míg a gondatlan szabályszegés általában a kötelezettségek elhanyagolását vagy nem megfelelő szintű teljesítését öleli fel. Ezért a gyakorlatban a szabályszegés kérdésében való állásfoglalás döntően szakértői kérdés. Különösen az olyan nagy szakmai tudást igénylő perekben, mint az ún. orvosi műhiba perek.

Az ítélkezési gyakorlat e körben a következő állásponton van: abban az esetben, ha az orvos a tőle elvárható gondossággal végzi el a beteg vizsgálatát, foganatosítja az adott esetben szükséges speciális labor-, röntgen- és egyéb vizsgálatokat, téves diagnózis felállítása esetén sem állapítható meg a szabályszegés.

A közvetlen veszély fogalma

A veszély a sérelem bekövetkeztének reális, de nem szükségszerű lehetősége. E bűncselekmény kapcsán a veszélynek közvetlennek és konkrétnak kell lennie, tehát meghatározott helyzetre és meghatározott személyekre kell vonatkoznia és külsőleg is felismerhetőnek kell lennie.

Ha az elkövető megszegi ugyan a foglalkozási szabályokat, de a veszély nem személyek élete, testi épsége, hanem tárgyak állagának megromlása tekintetében áll fenn, vagy a veszély nem konkretizálható meghatározott személyi körre, a bűncselekmény nem valósul meg. Így ha a kiürített és üzemen kívüli gyárterületen folytat az elkövető munkálatokat, mely terület lezárt és arra csak neki van a gázszerelési munkák végzésére belépési engedélye, akkor függetlenül attól, hogy a gázbekötésre vonatkozó szabályokat megszegi és ezzel az épület állagát veszélyezteti, e bűncselekményért nem vonható felelősségre.

A testi sértés mint eredmény

A veszélyhelyzet előidézésén túl a cselekmény további eredménye lehet a testi sértés okozása. E tekintetben azonban az elkövetőt – a szabályszegés szándékosságától függetlenül – csak gondatlanság terhelheti. Ha ugyanis azért szegte meg a gázszerelési szabályokat, hogy a füst belélegzése eredményeként ezzel a sértett halálát vagy megbetegedését okozza, elsősorban emberölésért vagy testi sértésért vonhatják felelősségre.

Az eredmény tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a testi sérülés hány napon belül gyógyul (gyógytartam).

Okozati összefüggés

További fontos feltétel az okozati összefüggés fennállta, hiányában ugyanis nincs bűncselekmény. Így ha a veszélyhelyzet az elkövető szabályszegésétől függetlenül is bekövetkezett volna, vagy ha ez az eredmény más személy vagy külső körülmények közrehatásának folytán elkerülhetetlen volt, a bíróság az elkövetőt nem vonja felelősségre. Ennek alapján mentesülhet a bűnelkövetővé nyilvánítás alól az ács, aki a tető elkészítése során megszegte az előírásokat, azonban a tető ettől függetlenül is, a területen tomboló vihar miatt mindenképpen beszakadt volna.

A bűncselekmény elkövetője

A bűncselekmény elkövetője csak olyan személy lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. Az közömbös, hogy ezt a foglalkozást fő- vagy mellékfoglalkozásként űzi, mint ahogy annak sincs jelentősége, hogy rendszeresen vagy alkalomszerűen, illetve, hogy hatósági engedély vagy más jogosultság alapján folytatja-e. Az új Btk. alapján a normaszövegben is egyértelműen megjelenik, hogy a bűncselekmény elkövetésének nem feltétele, hogy az elkövető a foglalkozást hivatásszerűen folytassa, bármilyen foglalkozási szabályszegés megalapozhatja a felelősségre vonást.

A bűncselekmény mind szándékosan, mind gondatlanul elkövethető.

A bűncselekmény megfogalmazása szerint független attól, hogy egy vagy több személy ellen irányul a magatartás, csak egy rendbeli bűncselekményért fogják az elkövetőt felelősségre vonni.

Súlyosabban minősülő esetek

Súlyosabban minősül a cselekmény, ha maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, ha halált, ha kettőnél több ember halálát, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. Még súlyosabb a cselekmény büntetése, ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő.

A maradandó fogyatékosság

A maradandó fogyatékosság valamely készségnek vagy képességnek a végleges elvesztését jelenti. Nem feltétel, hogy ez a külső szemlélő számára felismerhető legyen. Ilyen a hallás, látás, járás képességének vagy a nemző, fogamzási képességnek az elvesztése.

A maradandó fogyatékosság leggyakoribb előfordulási formája valamely végtag vagy ehhez tartozó végtagrész elvesztése, például a kéz, láb vagy azok meghatározott részeinek, ujjaknak, vagy ízületeknek a testtől különféle formában történő elválása, leszakadása, letépése. Ebbe a körbe tartozik az is, ha a végtag ugyan a törzshöz kapcsolódva látszólag épen megmarad, azonban rendeltetésszerűen már nem használható (idegek elszakadása, bénulás).

Nem feltétel, hogy a bűncselekmény passzív alanya a bűncselekmény előtt kifogástalan egészségi állapotnak örvendjen, elég, ha a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés eredményeként korábbi állapotához képest romlás állt be. Maradandó fogyatékosságnak minősül, ha a szabályszegéssel okozati összefüggésben a terhes nő elveszti magzatát.

Nincs jelentősége annak, hogy az adott testrész vagy adott sérülés – csonthiány, foghiány – utóbb orvosi beavatkozások eredményeképpen pótolható.

A fizikai romláson kívül a szellemi képességekben bekövetkezett végleges negatív irányú változás is, amely a szabályszegéssel okozati összefüggésben következik be, e körbe tartozik.

A súlyos egészségromlás

A súlyos egészségromlás a maradandó fogyatékossághoz képest kiegészítő jelleggel bír. A törvényalkotó azt a fizikai, pszichés vagy szellemi károsodást értékeli, amelynek eredményeképpen a sértett felépülése jóval hosszabb időt vesz igénybe. A bírói gyakorlat elsősorban a krónikus, illetve az olyan gyógyíthatatlan betegségeket sorolja e körbe, ahol a gyógytartam minimum fél év.

Tömegszerencsétlenség, halál

A tömegszerencsétlenség megállapításának feltétele a bírói gyakorlat alapján, hogy – az elkövetőn kívül – a helyszínen legalább egy súlyos testi sérülést szenvedett passzív alany és további kilenc sérült személy legyen.

A foglalkozási szabályszegés eredményeként, azzal okozati összefüggésben következik be a sértett halála. Fontos feltétel, hogy erre az elkövető gondatlansága terjed ki. Ha kívánja a sértett halálát vagy e ténybe belenyugszik, szándékos emberölésért felelhet, ha azonban a tőle elvárható figyelem és körültekintés ellenére sem láthatta előre szabályszegése következményét, nem felelhet a halálos eredményért.

Halálos tömegszerencsétlenség esetén legalább egy ember meghal, további kilenc pedig megsérül.

A halálos tömegszerencsétlenség egy személy életének a kioltása mellett nagyszámú személy sérülését teszi feltétellé. Ez azonban a gyakorlatban ritkán fordul elő. Ennek hiányában az elkövető a halálos eredmények nagyobb számától (5-6) függetlenül csak az előbb ismertetett minősített esetért felelne.

Még súlyosabban minősül a cselekmény, ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő.

Bűnösség, büntethetőség

A minősített esetek vonatkozásában az elkövetőt az eredmény tekintetében csak gondatlanság terhelheti. Gondatlanság hiányában nem felel a minősítő körülményként megjelenő eredményekért, szándékosság esetén pedig más, élet, testi épség elleni bűncselekmény áll fenn.

Büntethetőséget kizáró okot jelent például az a végszükségi helyzet, amikor az orvos tiltott vagy egyébként általa nem gyakorolt gyógymódot kell alkalmazzon azért, hogy a sértett életét megmentse feltéve, hogy az általa így okozott sérelem kisebb, mint amelynek elhárítására törekedett.

(forrás: www.magyarorszag.hu)