Gyakori kérdések - 13. oldal

Megpróbálni egyedül szembenézni az igazságszolgáltatási rendszerrel, ijesztő feladat. A legtöbb bűncselekménnyel vádolt ember szorong, fél, zavart, és nem tudja, mire számítson.

Beszélgessenek a gyermekkel, lehetőség szerint minél többet, de semmiképpen sem számonkérő hangnemben. A gyermek érezze, hogy bármit őszintén megoszthat a szüleivel, hiszen nem elutasításban, hanem támogatásban lesz része, a szülők is segíteni fogják őt a megfelelő megoldás megtalálásában.

Szakítson meg minden fajta kapcsolatot a sértettel. (nehogy kényszerintézkedést alkalmazzanak a büntetőeljárásban…)

Ne válaszoljon, ne reagáljon, ne fogadja a hívását, ne hívja vissza, ne keresse… (amennyiben a sértett a kapcsolatfelvételi kísérleteket fogadja, a kapcsolatfelvételt viszonozza, azt kölcsönössé teszi, az azt eredményezheti, hogy a cselekmény esetleg nem lesz tényállásszerű)

Abban az esetben igen, ha azt házilagos vagy engedélyezett technológiával végzik.

Azt, hogy a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül, a kár értékétől függ. Az egyes bűncselekmények értékhatárát és szabálysértési alakzatát a Btk. 462. §-a szabályozza. Eszerint:

Igen

A zsarolás és az önbíráskodás egymáshoz nagyon sok tekintetben hasonló bűncselekmény.