EBD 2018.12.B28

[1] Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. tv. 317. § (1) bek., (6) bek. b) pont] és csődbűncselekmény bűntettében [1978. évi IV. tv. 290. § (1) bek. a) pont, (2) bek.], ezért halmazati büntetésül 1 év 3 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, a vádlottal szemben 38 769 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

[2] Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen elévülés címén az eljárás megszüntetése, másodlagosan téves minősítés miatt enyhítés érdekében.

[3] Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

[4] A megyei főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

[5] A törvényszék osztotta a védő azon álláspontját, mely szerint a csődbűncselekmény bűntette mellett nem lehet helye a vagyon elleni bűncselekményben történő bűnösség megállapításának.

[6] Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában a BH 1999.441. szám alatt közzétett eseti döntésre, mely mellett a BH 1997.61. számú eseti döntésből is kitűnően nem vitásan a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagyona az alapító vagyonától elkülönül, ezért az alapító számára idegen dolog, amelyre nézve a sikkasztás megvalósulhat.

[7] A vagyon elleni bűncselekményhez képest azonban a csődbűncselekmény speciális bűncselekménynek tekintendő, melynek elkövetési tárgya szintén a gazdasági társaság vagyona, azonban amennyiben az azzal, vagy annak egy részével rendelkezni jogosult személy a vagyonnal történő sajátjakénti rendelkezést vagy annak eltulajdonítását mint elkövetési magatartást a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében, vagy már bekövetkezett fizetésképtelen állapotában tanúsítja, illetve éppen ezen magatartása eredményezi annak fizetésképtelenné válását, mely eredményeként bármely hitelezője kielégítését részben, vagy egészben meghiúsítja, és sor kerül a cég felszámolása elrendelésére is, az elkövetői magatartás már csak a csődbűncselekmény törvényi tényállása keretei között nyerhet értékelést.

[8] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben vagy a már fizetésképtelen állapotban lévő gazdasági társaság valamennyi vagyontárgya ugyanis - attól függetlenül, hogy az befektetett eszköz, vagy forgóeszköz, és milyen értéket képvisel - a hitelezői követelések kielégítése alapjául szolgál.

[9] Jelen ügyben tehát a hitelezők nem csupán azért károsodtak, mert a vádlott a felszámolási eljárás során bejelentett hitelezői igények összegét kitevő 33 274 826 forint összeget vonta el, hanem azért is, mert a fennmaradó, további 5 494 174 forint értékű vagyontömeget is jogtalanul eltulajdonította, mely utóbbi részből a hitelezők még csak részben sem kaphattak kielégítést.

[10] Amennyiben tehát a vádlott csak a hitelezői igények összegével megegyező vagyont tulajdonította volna el, a fennmaradó vagyontömeg szolgálhatott volna a hitelezői igények részbeni kielégítésére. Mivel azonban ennek jogtalan eltulajdonítására is sor került, így ez utóbbi vagyonrészből sem történhetett meg a hitelezők kielégítése.

[11] A hitelezők szempontjából tehát nem osztható meg az eltulajdonított vagyontömeg, hiszen annak egésze a hitelezői követelések kielégítését biztosíthatta volna.

[12] Ezen álláspont helyességét támasztják alá a Kúria Bfv.I.434/2017/6. számú végzésében kifejtettek is, utalva arra is, hogy az abban írtakból kitűnően ugyanezt az álláspontot foglalta el a Legfőbb Ügyészség is, mely szerint a sikkasztás bűntettéhez képest a csődbűncselekmény speciális bűncselekmény, így azzal látszólagos halmazatban áll.

[13] További érvként hozható fel a halmazat megállapítása ellen, hogy amennyiben a vádlott a cég vagyonát képező egy darab ingó dologra nézve követ el jogtalan elsajátítást, mely a hitelezők kielégítése meghiúsulását eredményezi, az ugyanarra a vagyontárgyra nézve elkövetett terhelti magatartás a vagyontárgy értéke összegének megosztása folytán nem járhat a csődbűncselekmény mellett a sikkasztásban történő bűnösség megállapítással is.

[14] Ugyanennek a gondolatmenetnek a nyomán a kizárólag készpénzvagyon eltulajdonítása esetében sem osztható meg a vagyon akkor, ha annak eltulajdonított része meghaladja a hitelezői igények összegét.

[15] Felmerül továbbá az a kérdés is, hogy amennyiben helye lenne a csődbűncselekmény mellett vagyon elleni bűncselekmény miatti felelősségre vonásnak is, miért ne lehetne helye a vagyon megrongálásában testet öltő elkövetési magatartás esetén a hitelezői igények összegén felüli kárösszegre nézve rongálás miatti büntetőjogi felelősségre vonásnak is.

[16] Ilyen halmazati megállapítás azonban szintén a specialitás elvére figyelemmel kizárt és a bírói gyakorlat sem tükrözi azt.

[17] A csődbűncselekmény jelenleg hatályos Btk. szerinti 404. § (3) bekezdés b) pontja szerinti minősített esete, ha a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős.

[18] A törvényszék álláspontja szerint abból a törvényi megfogalmazásból, mely szerint a súlyosabb minősítést nem a meghiúsított hitelezői igények kielégítése összegétől, hanem a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértékétől teszi függővé a jogszabályalkotó, éppen az a következtetés vonható le, hogy az elvont teljes vagyontömeg a csődbűncselekmény elkövetési tárgya, nem csupán annak azon része, mely a hitelezői igények összegével egyezik.

[19] Ellenkező esetben a csődbűncselekmény minősített esete mellett ugyanazon vagyontömeg egy részére nézve a sikkasztás bűntette is megállapíthatóvá válna, mely lényegében a Btk. 404. § (3) bekezdésében is tükröződő specialitás elvére figyelemmel ugyancsak kétszeres értékelést jelentene.

[20] Mindezen indokokra figyelemmel került sor a törvényszék részéről az elsőfokú ítéleti tényállásból a sikkasztás elkövetési értékével és magatartásával kapcsolatos megfogalmazások mellőzésére, és ezzel együtt a vádlotti cselekménynek a folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettekénti minősítése mellőzésére is.

[21] Figyelemmel arra, hogy a speciális cselekménnyel látszólagos halmazatban álló másik cselekmény tekintetében nincs helye felmentő rendelkezés meghozatalának, a törvényszék a terhelt bűnösségét egységesen csak a speciális bűncselekményben állapította meg, a vagyon elleni bűncselekményben történő bűnösség kimondását mellőzve (3/2007. BJE határozat).

[22] Ekként a büntetés kiszabása során irányadó tételkeret a helyes minősítés mellett 2 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés.

[23] A járásbíróság teljeskörűen feltárta a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket, melyek közül a törvényszék hangsúlyos enyhítő körülményként kiemeli a bűncselekmény elkövetése óta eltelt több, mint 10 éves időmúlást, mely az elévülési idő kétszeresét is meghaladta.

[24] Figyelemmel a vádlott elkövetéskori büntetlen előéletére, a terhére fel nem róható módon bekövetkező rendkívül időmúlásra, a törvényszék indokoltnak tartotta az elsőfokú ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges csökkentésével a büntetés enyhítését.

[25] A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje az 1978. évi IV. törvény elkövetéskor hatályos 89. § (2) bekezdése értelmében minimum 2 év, így ennek csökkentésére nincs törvényi lehetőség.

[26] A 8 hónap tartamú szabadságvesztés a végrehajtás 2 évre történő felfüggesztésével együtt a törvényszék álláspontja szerint mindenben megfelel a büntetés céljainak, és igazodik a büntetéskiszabás elveihez is.

[27] Helytálló jogszabályi hivatkozás alapján került sor a vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazására, hiszen a vádlott a 38 769 000 összegű vagyonhoz bűncselekmény elkövetése útján jutott.

[28] A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a rendelkező rész szerinti részben megváltoztatta a Be. 372. § (2) bekezdése alapján, míg helytálló rendelkezéseit helybenhagyta a Be. 371. § (1) bekezdésére utalással.

(Debreceni Törvényszék 1.Bf.12/2018.)