A büntetőeljárásról szóló törvény értelmében a büntetőeljárás nyomozással kezdődik. A nyomozás megindulhat feljelentésre, magánindítványra, az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a hivatali hatáskörében, valamint az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott tények alapján.
A nyomozás két részből áll, felderítésből és vizsgálatból.
A felderítés során a nyomozó hatóság feladata a bűncselekmény és az elkövető kilétének megállapítása, valamint a bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítása. A vizsgálat feladata a gyanúsítottal szemben folyamatban lévő nyomozás befejezésének kérdésében történő döntés, illetve ha ehhez szükséges, további bizonyítási eszköz beszerzése és megvizsgálása.
A bizonyítás olyan tényekre terjed ki, amely a büntető és büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. Vannak olyan tények, amelyeket nem kell bizonyítani. Így például nem kell bizonyítani a köztudomású tényeket, az olyan tényeket, amelyről a bíróságnak, ügyészségnek, illetve nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van vagy amelyek valóságát a vádló, a terhelt és a védő együttesen elfogadja. Egy büntetőügyben tehát azon tényeket kell bizonyítani, amelyek alapján eldönthető, hogy elkövettek-e bűncselekményt vagy sem. A gyakorlatban “bizonyíték” csak a törvényben felsorolt bizonyítási eszközökből származhat. A bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a terhelt vallomása, a szakvélemény, a pártfogó felügyelői vélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz és az elektronikus adat.
Fontos továbbá, hogy a nyomozás során az ügyészség és a nyomozó hatóság leplezett eszközöket is alkalmazhat. A leplezett eszközök három csoportba oszthatók: a bírói vagy ügyészi engedélyhez nem kötött leplezett eszközök, az ügyészi engedélyhez kötött, valamint a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök.
A büntetőeljárási törvény alapján a nyomozást a lehető legrövidebb időn belül kell lefolytatni. Mit is jelent ez valójában? A nyomozás a gyanúsított kihallgatásától számított két évig tarthat, amelyet az ügyészség egy alkalommal legfeljebb hat hónappal hosszabbíthat meg.
Az ügyirat megismerésének joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, azonban ez a jog a törvény szerint kizárólag indítványra realizálódó jogosultság és nem hivatalból biztosítandó kötelezettség. Mind a terheltnek, mind a védőnek a gyanúsítotti kihallgatást követően nyílik meg az a jogosultsága, hogy az eljárás ügyiratait megismerje.
A válasz erre: igen. A nyomozati szakasz vagy vádemeléssel, vagy az eljárás megszüntetésével fejeződik be. A megszüntetés oka lehet például, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt vagy a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése. (Az eljárás egyéb megszüntetésének eseteiről, valamint az ügyészi szakaszról az alábbi linkre kattintva tudhat meg többet)