BH 1973.12.429

A s-i járásbíróság az 1972. július 26. napján kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet az ellene tiltott határátlépés bűntettének előkészülete és öngyilkosságban közreműködés bűntettének vádja alól büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette. Egyúttal elrendelte, hogy a kerületi bíróság korábbi ítéletével elrendelt kényszergyógykezelést az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell folytatni.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt többször elkövette a tiltott határátlépés kísérletét, illetve előkészületét. Többször folyt emiatt ellene eljárás. Legutóbb a kerületi bíróság büntethetőségét kizáró okból felmentette és kényszergyógykezelését rendelte el. Kimondotta, hogy ennek házi gondozásban való végrehajtása is lehetséges. A terhelt 1970. november 5. napjától kezdődően házi gondozásban volt.

Ilyen helyzetben 1971. március 11. napján elhatározta, hogy útiokmányok nélkül külföldre távozik. A s-i járás területén a határőrizeti szervek igazoltatták és mivel úticélját nem tudta elfogadhatóan megjelölni, a határőrségre szállították. A határőrségről a járási rendőrkapitányság fogdájába vitték. Itt egy zárkába került a fiatalkorú Sz. Lászlóval, aki elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el és ehhez a terhelt segítségét kérte. Ezután a fiatalkorú kibontotta a zárka ablakára elhelyezett, az ablak rácsát védő dróthálót, az inge egyik ujját rákötötte a rácsra, a másikat a nyakára hurkolta. Majd felállt egy felfordított vödörre, és kérte a terheltet, hogy a vödröt rúgja ki a lába alól. A terhelt ennek eleget tett. A fiatalkorú halála azért nem következett be, mert az ing elszakadt, a zuhanásakor keletkezett zajra a fogdaőr bement a zárkába, és a már eszméletlen fiatalkorút elsősegélyben részesítette.

Az ítélet ellen a kényszergyógykezelésnek az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben való folytatása elrendelése miatt emelt törvényességi óvás alapos.

A Btk. 61. §-ának (2) bekezdése szerint a kényszergyógykezelést a kijelölt egészségügyi intézetben vagy gyógykezeléssel egybekötött házi gondozásban kell foganatosítani.

A Btké. 21. §-ának (1) bekezdése - az 1971. évi 28. sz. tvr. 79. §-ának szövegezésében - a következőképpen rendelkezik "A kényszergyógykezelést az erre a célra szolgáló külön egészségügyi intézetben kell foganatosítani, ha az élet, a testi épség, az egészség vagy közbiztonság elleni, illetőleg egyébként erőszakos jellegű olyan cselekmény miatt rendelik el, amely a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok hiányában valamely bűntett tényállását valósítaná meg és egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabását tenné indokolttá."

A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma a 493. sz. állásfoglalásának indokaiban (II. rész 1/b. pont) a következőkre adott iránymutatást: "Abból, hogy a törvény "egyébként" erőszakos jellegű cselekményről szól, arra kell következtetni, hogy az élet, a testi épség, az egészség és a közbiztonság elleni bűncselekmények közül is csupán az erőszakos jellegűek jöhetnek a Btké. 21. §-a (1) bekezdésének alkalmazása körében figyelembe."

Az említett állásfoglalás további részében kifejtettek szerint erőszakos jellegű cselekményen mindenek előtt azt a cselekményt kell érteni, amelynél az erőszak alkalmazása törvényi tényállási elem. Ide kell azonban sorolni minden olyan egyéb cselekményt is, amelynek megvalósítása során az elkövető erőszakot fejtett ki".

A terhelt által elkövetett cselekmények, bár élet és közbiztonság elleniek, nem erőszakos jellegűek. Az előzőekben idézett jogszabályi rendelkezések folytán ezért nem volt helye a kényszergyógykezelés házi gondozásban való foganatosítása kizárásának.

Törvénysértő tehát a járásbíróság ítéletének az a rendelkezése, amely szerint a terhelt kényszergyógykezelését az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell foganatosítani.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést megállapította, az ítélet érintett rendelkezését hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges. (Legf. Bír. B. törv. IV. 310/1973. sz.)