ÍH 2016.47

A törvényszék ítéletével B. Z. vádlottat előre kitervelten, különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettének a kísérlete miatt 10 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben megszüntette a korábbi szabadságvesztés után engedélyezett feltételes szabadságot, egyben megállapította, hogy a vádlott félételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás lényege a következő.

A vádlott 2005 szeptemberében 22 évi együttélés után vált el feleségétől, a sértettől. A válás tényét a vádlott nem tudta elfogadni, volt felesége, illetve annak szülei sérelmére 2006-ban különböző bűncselekményeket követett el. A sértett szülei sérelmére elkövetett emberölés bűntettének a kísérlete miatt a bíróság 10 év szabadságvesztésre ítélte, amelyből 2014 márciusában feltételes kedvezménnyel szabadult. Szabadulását követően a sértett lakóhelyéhez közeli faluba költözött. A vádlott kezdeményezésére többször találkozott a sértettel azzal a céllal, hogy a kapcsolatukat helyre állítsa. A sértett azonban ezt minden alkalommal elhárította azzal, hogy nem tudja a sérelmére, valamint a szülei sérelmére elkövetett bűncselekményeket a vádlottnak megbocsátani. A vádlott ezt nem fogadta el, és kijelentette, hogy amennyiben a sértett nem lehet az övé, akkor másé se legyen, inkább megöli.

A vádlott és a sértett között 2014. év nyarán több alkalommal szexuális kapcsolat is volt, amely alkalmakkor a vádlott ismét kijelentette, hogy nem tudja feldolgozni, hogy a sértett nélküle kezdett új életet, és szorgalmazta az ismételt együttélést. A sértett ezt minden esetben elutasította, sőt a vádlottal szemben szexuális erőszak bűntette miatt feljelentést is tett. Az elrendelt nyomozás keretében a bíróság a vádlottal szemben 2014. július 23. napjától kezdődően 60 napi időtartamra távoltartást rendelt el, melynek értelmében a vádlott köteles volt a sértett lakóhelyétől távol tartani magát, valamint köteles volt tartózkodni attól, hogy a sértettel bármilyen módon érintkezésbe lépjen.

A kényszerintézkedés ellenére a vádlott 2014. augusztus 8-án az esti órákban felkereste a sértettet a lakásán és felszólította, hogy menjen ki vele a temetőbe közös lányuk sírjához, utána békén fogja hagyni. A felszólításnak a sértett nem akart eleget tenni, azonban a vádlott kijelentette, hogy jobb lesz, ha kimegy vele a temetőbe, különben az édesanyján áll bosszút. A sértett féltve édesanyját, a vádlottal az utcára ment, és a temető irányába indultak. Útközben a vádlott folyamatosan azt mondta a sértettnek, hogy még mindig szereti és vissza akarja kapni.

Amikor a vádlott szüleinek lakatlan házához értek, a vádlott - eredeti elképzelésének megfelelően - lökdösni kezdte a sértettet a ház irányába, majd megfogta a kezét és a lakatlan ingatlan nyitott ablakán keresztül a sértettet az ingatlanba belökte. A házban közölte a sértettel, hogy jobban teszi, ha azt csinálja amit mond, mert ő már mindent eltervezett, mindkettőjüknek meg kell halni, de főleg a sértettnek. Ezt követően mindketten megitták a vádlott által odavitt 1-1 doboz sört és 1 dl pálinkát, majd a vádlott és a sértett szexuális kapcsolatot létesített.

22.00 óra körüli időben a vádlott elővette a már korábban általa a házba vitt 2 dl "TOTAL" gyomirtó szert, amely méreg a halálos mennyiség 1/7-1/8 részét kitevő glifozat nevű hatóanyagot tartalmazott. Közölte a sértettel, hogy azt el kell fogyasztaniuk, majd először magának töltött a méregből egy műanyag pohárba amit elfogyasztott, majd kb. 1,5 dl mennyiséget műanyag pohárba töltve felszólította a sértettet, hogy igya meg. A sértett a felszólításnak nem akart eleget tenni, azonban a vádlott azzal fenyegette meg, hogy amennyiben nem issza meg a folyadékot, azt le fogja nyomni a torkán.

A sértett ezt követően megitta a kb. 1,5 dl mennyiségű gyomirtó szert, amitől rosszul lett, az éjszaka folyamán többször hányt.

2014. augusztus 9. napján a hajnali órákban a vádlott a sértettet felhívta, hogy akassza fel magát, mert ha nem lehet az övé, akkor senkié sem lesz. A sértetti könyörgés hatására a vádlott megengedte, hogy a sértett haza menjen, az ingatlanból mindketten eltávoztak. A sértett ezt követően hazament, az otthonában tisztálkodott és átöltözött, majd délelőtt 9,30 körüli időben K. város kórházában orvosi ellátásra jelentkezett, mert a torkában maró fájdalmat és nyelési nehezítettséget érzett, illetve hígabb székletürítést jelzett panaszként. A sértettet a kórházban ellátták, az elfogyasztott gyomirtó szer a sértettnél ténylegesen 8 napon belül gyógyuló mérgezést okozott.

A "TOTAL" gyomirtó szer gyenge méreg, engedély nélkül vásárolható, lenyelve az emésztőrendszerből nagyon rosszul szívódik fel, hatóanyaga a glifozat. A vádlott által is használt 35,5 tömegszázalékos gyomirtó szerből kb. 1,5-1,6 liternyit kellett volna a sértettnek elfogyasztani ahhoz, hogy életveszélyes, esetleg halálos mérgezés alakuljon ki.

A sértett nem szenved és a bűncselekmény elkövetésekor sem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely képtelenné tette vagy korlátozta volna őt a cselekmény következményeinek felismerésében, illetve a felismerésnek megfelelő cselekvésben. Személyiségét megfelelő alkalmazkodási készség, a kötődési készség problematikussága, illetve olykor irreális önalávetés jellemzi.

A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt, teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás a Be. 352. § (2) bekezdése alapján megalapozott, az irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

A megalapozott tényállásból helyesen következtetett a törvényszék a vádlott büntetőjogi felelősségére, tévedett ugyanakkor a vádlott által elkövetett cselekmény minősítésekor.

A minősítés körében a fellebbviteli bíróság az alábbiakra mutatott rá.

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét minősített emberölés bűntettének a kísérletében állapította meg, nem adta jogi indokát azonban annak, hogy miért ezen bűncselekmény elkövetését rótta a vádlott terhére. A cselekmény minősítésénél figyelmen kívül hagyta a törvényszék azt a lényeges körülményt, hogy a vádlott nem valósította meg a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének a tényállási elemét, az ölési magatartást. Az emberölés tényállása nyitott tényállás, amely aktív vagy passzív magatartással egyaránt megvalósítható. Ez olyan magatartást jelent, amely az általános élettapasztalat szerint alkalmas a törvényi tényállásban meghatározott eredmény, a halál előidézésére.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott azzal az elhatározással vitte a sértettet szülei lakatlan házába, hogy az általa korábban odakészített méregből mindketten isznak és meghalnak. A helyszínen tervét közölte a sértettel, tudomására hozta, hogy mindkettőjüknek meg kell halnia, de különösen a sértettnek. Elképzelésének megvalósítása érdekében először ő maga ivott a méregből, majd felszólította a sértettet, hogy ő is igyon belőle. Miután a sértett vonakodott meginni a mérget, a vádlott azzal fenyegette meg, hogy ha nem issza meg a gyomirtót, lenyomja a torkán. A sértett ennek hatására itta meg a mérget, annak tudatában és abba belenyugodva, hogy a várható következmény akár a halála is lehet. A sértett a méreg megivásával tehát tudomásul vette - a fenyegetéssel arányban nem álló következménybe belenyugodva - a halálos eredmény esetleges bekövetkezését.

A másodfokú bíróság által beszerzett elmeorvos-szakértői vélemény szerint a sértett nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely akár csak korlátozta volna abban, hogy felismerje magatartásának lehetséges következményeit, és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. Bármennyire okszerűtlennek is tűnik a sértett magatartása, a gyomirtó szert beszámítási képességének birtokában itta meg. Tudnia kellett tehát, hogy a méreg elfogyasztása milyen következményekkel jár, hátrányosabb következménnyel akkor sem kellett számolnia, ha nem tesz eleget a vádlott felhívásának. Ennek ellenére önként megitta a gyomirtó szert, tulajdonképpen saját maga tanúsította az ölési magatartást. Ebben szerepet játszott a szakértői véleményekben rögzített személyiségszerkezete - irreális önalávetés - is, továbbá a vádlott által a sértett szülei sérelmére korábban elkövetett bűncselekmény ténye.

A vádlott abban az esetben felelne az emberölés bűncselekményének az elkövetéséért, ha tényállásszerű magatartást tanúsított volna. Ilyennek minősül, ha a sértettet tévedésbe ejtve megmérgezi - italába, ételébe mérget kever stb. -, vagy a sértett akaratát fizikálisan megtörve - lekötözi, lefogja stb. -, erőszakkal itatja meg méreggel. Ezekben az esetekben az elkövető valósítja meg az ölési cselekményt. Jelen esetben a vádlotti tevékenység rábírásban merült ki, amelynek hatására a sértett a mérget megitta. A rábírás magában foglalhat bizonyos mértékű fenyegetést, de semmiképpen sem érheti el az akaratbénító szintet, mert akkor már nem beszélhetünk rábírásról. A vádlottnak ez a rábíró jellegű magatartása nem tekinthető ölési cselekménynek, így az elkövetett cselekmény tényállási elem hiányában nem minősülhet emberölés bűntettének, illetve kísérletének.

Erre tekintettel tévesen minősítette az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét előre kitervelten, különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette kísérletének.

Ugyanakkor - miután a cselekményt kísérletként értékelte - nem foglalkozott a törvényszék az alkalmazott eszköz alkalmasságával, annak ellenére, hogy az ítéletében megállapította, hogy "a sértett által a vádlotti fenyegetés hatására elfogyasztott "TOTAL" gyomirtó szer relatíve alkalmas az emberi élet kioltására."

A fenti - egyébként alapvetően helytálló - megállapítás kapcsán rámutatott a fellebbviteli bíróság, hogy az alkalmazott minősítés mellett a törvényszéknek vizsgálnia kellett volna a Btk. 10. § (3) bekezdésének alkalmazhatóságát és levonni e rendelkezésekből a megfelelő konzekvenciákat. A Btk. 10. § (3) bekezdése értelmében ugyanis "A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el."

A kísérleti szakban maradt cselekmények esetében különbséget kell tenni az abszolúte és relatíve alkalmatlan eszközök között. Abszolúte alkalmatlannak tekinthető az eszköz, ha az a természeténél fogva alkalmatlan a törvényi tényálláshoz tartozó eredmény előidézésére, míg relatíve alkalmatlan, ha az az adott módon, mennyiségben, mértékben nem volt alkalmas a kívánt eredmény előidézésére.

Az irányadó tényállás szerint a sértett 1,5 dl "TOTAL" növényvédő szert ivott meg, a vádlott által előzetesen a helyszínre vitt mindösszesen 2 dl-nyi méregből. A szakértői vélemény szerint az ilyen 35,5%-os hatóanyag-tartalmú szerből a halálos dózis legalább 1,5-1,6 liter, a sértett által megivott mennyiségű gyomirtó szer - tekintettel a glifozát alacsony toxicitására is - a halálos eredmény előidézésére nem volt alkalmas.

Az elbírált ügyben tehát a vádlott a halálos eredmény előidézéséhez szükséges mennyiség töredékét tartalmazó gyomirtó szert használt, amely - az általa használt mennyiségben - nem volt alkalmas arra, hogy a sértett halálát okozza.

Amikor a bűncselekmény elkövetéséhez használt eszköz - mint jelen ügyben is - bármely okból alkalmatlan a szándékolt eredmény előidézésére, az elkövető büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani, a cselekmény minősítése a szándékolt bűncselekmény kísérleteként értékelendő, és csupán a büntetés kiszabása során van lehetőség a Btk. 82. § (5) bekezdésének alkalmazására.

A fentiek vizsgálatát az elsőfokú bíróság elmulasztotta, az ítélet jogi indokolása ezért nem volt teljes. A cselekmény jogi minősítése körében kifejtettek azonban csupán elvi jelentőséggel bírnak, miután a másodfokú bíróság a jogi minősítés körében nem értett egyet a törvényszék álláspontjával.

A vádlott által elkövetett cselekmény helyes minősítése körében a másodfokú bíróság az alábbiakat tartotta szükségesnek kiemelni.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott 2014. augusztus 8. napján az esti órákban fenyegetéssel vette rá a sértettet arra, hogy vele menjen. A szülei lakatlan házába is lökdöséssel kényszerítette a volt feleségét, az ingatlanból csak a hajnali órákban engedte el. Ezzel a magatartásával a sértett személyi szabadságát korlátozta, illetve attól megfosztotta, cselekménye ezért a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelendő.

A vádlott szándéka arra irányult, hogy volt házastársával közösüljön, illetve rávegye arra, hogy vessenek véget életüknek. Ez a motívum megalapozza a személyi szabadság megsértése bűntettének a minősített esetét, az aljas indokból való elkövetést.

A másodfokú bíróság ezért a vádlotti magatartás ezen részét a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette.

A vádlott a személyi szabadságától megfosztott sértettet arra is rávette, hogy a gyomirtó szerből igyon, illetve azt is mondta neki, hogy akassza fel magát. A vádlott szándéka tulajdonképpen arra irányult, hogy a sértettet öngyilkosság elkövetésére bírja rá. Az irányadó tényállás szerint a sértett nem akart meghalni, öngyilkosságot sem akart elkövetni, a vádlott pszichikai nyomására azonban megitta a gyomirtó szert, belenyugodva az esetleges következményekbe. A vádlott rábírására a sértett a méreg elfogyasztásával - a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségével számolva - tulajdonképpen öngyilkosságot kísérelt meg.

A vádlottnak ez a magatartása a Btk. 162. § (1) bekezdésének I. fordulatában meghatározott öngyilkosságban közreműködés bűntettének megállapítására alkalmas. A bűncselekmény megvalósulása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az elfogyasztott méreg - csekély hatóanyag tartalmára tekintettel - nem volt alkalmas a halálos eredmény előidézésére. Ezt legfeljebb a büntetés kiszabása körében lehet értékelni.

A fentiekre figyelemmel a fellebbviteli bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének és a Btk. 162. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző öngyilkosságban közreműködés bűntettének minősítette.

A minősítés változtatására figyelemmel a másodfokú bíróság átértékelte a büntetés kiszabását meghatározó tényezőket. A vádlottal szemben kiszabható szabadságvesztés büntetés tételkerete - a halmazati szabályokra figyelemmel - 1 évtől 7 év 6 hónapig terjed. Miután a vádlott különös visszaeső, esetében a Btk. 81. § (3) és (4), valamint a 89. § (1) bekezdésére tekintettel a büntetési tétel felső határa 11 év 3 hónap, annak középmértéke 6 év 1 hónap 15 nap.

A fellebbviteli bíróság a vádlott terhére értékelte, hogy nem sokkal a hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetéséből történt szabadulása után ismételten szándékos bűncselekményt követett el, mégpedig ugyanazon sértett sérelmére. A cselekmény jellegéből, az elkövetés körülményeiből, de különösen a vádlott személyiségéből fokozott mértékű társadalomra veszélyességére lehet következtetni. Az elkövetett bűncselekmény kategórián belül a vádlott magatartásának konkrét társadalomra veszélyessége kiemelkedő. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlottal szemben halmazati büntetésül a középmértéket megközelítő, 6 év tartamú szabadságvesztést szabott ki és 6 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a minősítés megváltoztatására figyelemmel a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel börtönben határozta meg.

Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott feltételes szabadság hatálya alatt követte el a jelen eljárásban elbírált cselekményeket. A vádlott előéleti adataiból azonban az is megállapítható volt, hogy a vádlott nem csupán az élet elleni bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott 10 év fegyházbüntetés után alkalmazott feltételes szabadságot töltötte az elkövetés idején, hanem ezzel párhuzamosan a sértett sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott 10 hónap börtönbüntetés után engedélyezett feltételes szabadságot is. Ezért a Btk. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján mindkét feltételes szabadságot meg kell szüntetni, és a vádlott a Btk. 38. § (4) bekezdés d) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra.

A fentiek szerint a másodfokú bíróság a Be. 372. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a bűncselekmény minősítése és a kiszabott büntetés tekintetében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdése értelmében helybenhagyta.

(Pécsi Ítélőtábla Bf. I. 54/2015/15.)