ÍH 2019.81 AZ EMBERÖLÉS MINŐSÍTÉSI KÉRDÉSEI

Az első fokon eljárt törvényszék K. J. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés k) pontja], ezért 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

Az irányadó tényállás lényege szerint, a nyugdíjas vádlott élettársi kapcsolatban élt K. D. sértettel. Büntetlen előéletű. A vádlott hasadásos elmezavar miatt beszámítási képességében súlyos fokban korlátozva volt.

A vádlott és a sértett 2004-ben létesítettek élettársi kapcsolatot. A sértett, aki a cselekmény elkövetésekor 75 éves volt, 2004 óta több alkalommal agyvérzést kapott, melynek következtében először bal felső végtagján, majd a teljes bal oldalán bénulás következett be. Emiatt 2016. évben már ágyhoz kötött beteg volt, önállóan magát nem tudta ellátni, az ágyat sem volt képes egymaga elhagyni. Az állapotából kifolyólag állandó véralvadásgátló kezelésben is részesült, erről a vádlott tudomással bírt.

A vádlottat évekig injekcióval kezelték, azonban 2016. december 9. napjára tervezett injekció beadására nem került sor, mivel a vádlott nem jelent meg ennek érdekében. A vádlott részben az injekció elmaradásának, másrészt elmeállapotának köszönhetően, továbbá a sértett egészségi állapota miatt élethelyzetüket 2016. december hónapban kilátástalannak ítélte, ezért úgy határozott, hogy mind a sértett, mind a saját életének véget vet. A fenti elhatározásába a sértett nem egyezett bele.

A vádlott az elhatározása végrehajtása érdekében 2016. december 12. napján a sértett tulajdonát képező lakóház nyári konyhájában található tűzhelyen a gázcsapokat megnyitotta, előtte a lakóház padlásterében lévő könyveket gázolajjal lelocsolta, majd ezt követően a tűzhely mellett található propán-bután gázpalackot is megnyitotta, és az abból kiáramló gázt, azzal a céllal, hogy a házat felrobbantsa, meggyújtotta. A vádlott által meggyújtott gázpalackból kiáramló gáz fáklyaként elkezdett égni, és a nyári konyhában található bútorokat, mikrohullámú sütőt, valamint lámpát megperzselte, azonban robbanás nem következett be, és a padlástérben gázolajjal leöntött könyvek sem gyulladtak be, majd néhány perc égés után a gázpalack lángja elaludt. Amennyiben a gázpalack a vádlott szándékának megfelelően felrobbant volna, illetve a házban található éghető anyagok felgyulladtak volna, az ágyhoz kötött sértett élete közvetlen veszélyben lett volna, azonban a keletkezett tűz a környező lakóházakra, a házak között fennálló távolságra figyelemmel, nem terjedt volna át.

A vádlott ezt követően, 2016. december 13. napján, a reggeli órákban, az előszobában található szekrényből, elővett egy Wilkinson márkájú borotvapengét, majd továbbra is arra törekedve, hogy a sértett életét kioltsa, változatlanul a sértett beleegyezése nélkül, az akkor félálomban lévő, önmagát ellátni nem tudó, ágyhoz kötött sértett bal kezén, a csuklójánál található bőrt, legalább egy határozott mozdulattal, közepes erővel elvágta. A vádlott magatartásával 6 cm-es vágott sérülést okozott, és ezzel együtt a sértett orsócsont felőli csukló verőerét a bal kezén átvágta. Ezzel egyidejűleg a vádlott megvágta a sértett kezét a tenyerénél is. A csukló verőeret ért sérülés miatt a sértett bal kezéből a vér azonnal ömleni kezdett.

A vádlott magatartása következtében a sértett a verőér teljes átvágásával járó bal kéz csukló táján a középen futó alkar idegének 40-50%-os, a bal tenyérközép hosszú tenyéríny átvágásával járó, valamint a bal kéz vágott sebével járó sérüléseket szenvedett el, amelyek 8 napon túl gyógyuló, súlyos sérülések voltak, a tényleges gyógytartam 6 hét volt.

A sértettnél a vádlott magatartása által okozott sérüléssel összefüggésben közvetlen életveszélyes állapot alakult ki, mivel a sértett a verőér átvágása következtében olyan mértékű vérveszteséget szenvedett, ami miatt praesokkos állapotba került, és amely azonnali megfelelő orvosi ellátás nélkül rövid időn belül a sértett halálához vezetett volna.

A vádlott ezt követően, ugyanazon pengével, három alkalommal, kisebb erővel, a saját csuklóján található ereket is megvágta. A sértett a sérülésére tekintettel összevérezte a környezetét, ezért a vádlott egy törülközőt tekert a sértett karjára, amely azonban a vérzés megállítására és jelentős csillapítására nem volt alkalmas, különös figyelemmel arra is, hogy a vádlott által is tudottan a sértett véralvadásgátló kezelésben részesült.

A sértett halála kizárólag azért nem következett be, mert a lakóházban, a korábbi megbeszélésnek megfelelően egy ismerősük megjelent, aki a sértett állapotát látva értesítette a mentőszolgálatot, akik rövid időn belül a helyszínre érkeztek, a sértettet ellátták, kezére nyomókötést helyeztek, majd kórházba szállítottak az akkor már eszméletlen állapotban lévő sértettet, állapotát stabilizálták, sérülését műtétileg kezelték.

A vádlott a saját kezének három alkalommal történő kis erejű megvágása során 8 napon belül gyógyuló könnyebb sérüléseket szenvedett el.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a védő jelentett be fellebbezést, elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében. A másodfokú eljárás során a fellebbezés irányát módosította, elsődlegesen azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 162. § (1) bekezdése szerinti öngyilkosságban közreműködés bűntettének minősítse. Másodlagosan az elsőfokú ítélet tényállásának megalapozatlansága miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

A fellebbviteli főügyészség a védői fellebbezést nem tartotta alaposnak, azonban az általa részletesen kifejtett indokokra figyelemmel a cselekményt a Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), d) és j) pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének indítványozta minősíteni.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezést alaptalannak találta.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, beszerezte mindazon bizonyítékot, ami a tényállás teljes körű felderítéséhez szükséges volt. A bizonyítékokat egyenként és összességükben is megvizsgálta, és megalapozott indokát adta annak, hogy a vádlotti védekezéssel szemben miért az egyéb bizonyítékokat fogadta el a tényállás megállapításánál.

A tényállás megalapozottságára és arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a bizonyítási eljárást, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés alaptalan.

A vádlott felmentésére, a bűncselekmény eltérő minősítésére irányuló fellebbezés is a bizonyítékok mérlegelését támadta. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem fogadta el a vádlott azon védekezését, mely szerint a sértettel mindketten öngyilkosságot akartak elkövetni, és ebben csupán segítséget nyújtott a sértettnek.

Az elsőfokú bíróság a vádlott vallomásával szemben ítéleti tényállását döntően a sértett, valamint a helyszínen megjelenő tanú vallomására alapította. A sértett mind a nyomozás során, mind a bírósági eljárásban tett vallomásában határozottan cáfolta, hogy beleegyezett abba, hogy a vádlottal együtt kövessenek el öngyilkosságot. A sértett öngyilkossági szándékának hiányát az érdektelen tanú is alátámasztotta.

A bűncselekmény minősítésének megváltoztatására irányuló, de valójában a bizonyítékok mérlegelését támadó fellebbezésben hivatkozott Btk. 162. § (1) bekezdése szerinti bűncselekményt az követi el, aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, és az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik.

Az öngyilkosságban közreműködés 2. fordulata szerinti segítségnyújtás az elkövető részéről fogalmilag a bűnsegéllyel azonosítható magatartást feltételez. Ez lehet fizikai vagy pszichikai bűnsegély, és történhet az öngyilkosság megkezdése előtt vagy az önpusztító magatartás folyamatában. Fizikai segítségnyújtás lehet pl. az öngyilkosság elkövetéséhez szükséges eszköz beszerzése. A segítség azonban nem nyilvánulhat meg az öngyilkosság fogalmi ismérveit kimerítő magatartás részleges részbeni kifejtésében, mert az a cselekvőség emberölés (3/2013. BJE. III.4.). A konkrét ügyben a vádlott azon magatartásával, hogy borotvapengével elmetszette a sértett csuklóját, még a sértett öngyilkossági szándéka esetén is túllépett e bűncselekmény keretein, mert ezzel már az emberölés elkövetési magatartását valósította meg.

Az emberölés kapcsán nincs jelentősége a sértett beleegyezésének sem, mert Magyarországon csak jogszabályi feltételekhez kötötten, és igen szűk körben, gyógyíthatatlan betegség esetén van lehetőség az orvosi ellátásról való lemondásra.

Mindezekből következik, hogy a felmentésre, illetve a cselekmény eltérő minősítésére irányuló fellebbezések, melyek egyaránt a tényállás helyességét támadták, eredményre nem vezethettek. Megalapozott tényállás esetében ugyanis a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú elbírálás idején hatályban lévő eljárási törvény szerint sincs lehetőség.

A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, a bűncselekmény minősítése azonban nem mindenben felelt meg a törvénynek.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott 2016 decemberétől kilátástalannak érezte az életüket, ezért úgy határozott, mind a sértett, mind a saját életének véget vet.

2016. december 12. napján megkísérelte a házukat felrobbantani oly módon, hogy a nyári konyha tűzhelyének gázcsapjait megnyitotta, a mellette lévő propán-bután gázpalackot is kinyitotta, és az abból kiáramló gázt meggyújtotta. Ezenkívül ugyanezen alkalommal a lakás padlásterében lévő könyveket is lelocsolta gázolajjal. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a lakás helyiségei egymásba nyíltak, ezért amennyiben a konyhában tűz keletkezik, az átterjedhetett volna a lakás többi helyiségére, így arra a szobára is, amelyben az ágyhoz kötött sértett tartózkodott.

Miután a vádlottnak ez a cselekménye nem sikerült, mert a padlástérben lévő könyvek nem gyulladtak meg, a gázpalack lángja pedig elaludt, a vádlott másnap, ennél közvetlenebb módszert alkalmazott az élet kioltására, amikor a sértett bal csuklóját megvágta egy borotvapengével.

Az elsőfokú bíróság a vádlottnak ezt a magatartását nem a maga teljességében, folyamatában vizsgálta, ezért nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a vádlott 2016 decemberében, lényegében folyamatosan azt tervezgette, miként oltsa ki a sértett életét.

A 3/2013. BJE. II/1. pontja szerint az emberölés előre kitervelten történő elkövetése feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje, és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye. A cselekvést tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását jelenti. E minősítő körülmény megállapításának nem akadálya, ha az ölés elhatározása és végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el, és az sem, ha a terhelt az ölési cselekmény valamennyi részletét nem tervezi meg. A hangsúly azon van, hogy a terheltben kialakult az ölési szándék, ami eltökéltséggé válik.

A jogegységi határozat szerint nem zárja ki az előre kiterveltség megállapítását, ha az elkövető beszámítási képességében korlátozott, kóros elmeállapotú.

A vádlottban a 2016 decemberére kialakult ölési szándék első ízben, 2016. december 12. napján nyilvánult meg tevőleges magatartásban, amikor a vádlott megkísérelte a házat felrobbantani. Ezt a már részletezettek szerint több módon is igyekezett elérni. Magatartása egyértelműen azt mutatja, hogy a cselekményt átgondolta, aprólékosan megtervezte.

E kísérlet kudarca sem tántorította el a vádlottat elhatározásától. Másnap, december 13. napján, a reggeli órákban egy borotvapengével megvágta a sértett bal csuklóját, majd saját magát is kisebb erővel, három alkalommal. A vádlott tehát módszert váltott annak érdekében, hogy az ölési szándéka eredményre vezessen. Nem sokkal a bűncselekmény elkövetése után a házukba betérő tanút igyekezett az erősen vérző, súlyosan sérült sértettől távol tartani.

A vádlotti magatartás ezen mozzanatai azt támasztják alá, hogy a vádlott a bűncselekményt eltervezte, annak részleteit átgondolta, és mindent megtett annak érdekében, hogy cselekményét sikeresen végrehajtsa.

Ezért az ítélőtábla a vádlott terhére a Btk. 160. § (2) bekezdés a) pontja szerinti előre kitervelten elkövetést is megállapította.

Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a tűzhalál az átlagosat meghaladó szenvedéssel járó halálnem, ami a különös kegyetlenséggel történő elkövetés megállapítását alapozza meg (BH 1984.387, BH 2001.255).

A vádlott a ház padlásterében az éghető anyagokat égésgyorsítóval locsolta le, egyúttal a gáztűzhely csapjait és a gázpalack csapját megnyitotta, az abból kiáramló gázt meggyújtotta. Szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a házat felrobbantsa, és ennek következtében lángba borítsa. A vádlott tudta, hogy a robbanás folytán a sértett szobája is károsodhat, illetőleg a tűz átterjedhet abba a szobába is. A vádlott volt leginkább tisztában azzal, hogy az ágyhoz kötött, önálló mozgásra nem képes, bal oldalára teljesen lebénult sértett a házból nem tud kimenekülni, ezért a tűz a halálát okozhatja. A vádlott azonban közömbös volt az iránt, hogy ezzel a sértettnek az átlagost meghaladó fájdalmat okozhat.

Ezért a vádlottnak ez a magatartása a Btk. 160. § (2) bekezdés d) pontja szerinti különös kegyetlenséggel elkövetés, mint minősítő körülményt alapozza meg.

Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott terhére a Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontja szerinti minősítő körülményt, azaz a bűncselekmény elhárítására, idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetést állapította meg. Tévedése arra vezethető vissza, hogy az előbb részletezett minősítő körülmények megállapíthatóságát nem vizsgálta.

Az tényként rögzíthető, hogy a ház felrobbantása, illetve felgyújtása esetén, a sértett az előzőekben felsorolt körülmények miatt, állapotából adódóan képtelen lett volna a házból kimenekülni. Mindebből az következik, hogy a vádlott a bűncselekményt védekezésre képtelen személy sérelmére követte el.

A vádlott cselekvőségét folyamatában és egységes egészként értékelve annak nincs jelentősége, hogy a december 13-i cselekmény elkövetésekor, azaz amikor a vádlott a sértett csuklóját átmetszette, az ágyban fekvő sértett az ép jobb kezével esetleg tiltakozni tudott volna ellene, vagy megpróbálta volna azt elhárítani.

A már többször hivatkozott jogegységi határozat II/10. pontja szerint a Btk. 160. § (2) bekezdés j) pontja szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. Ez a minősítő körülmény akkor róható fel, ha a sértett védekezésre képtelensége az elkövetőtől függetlenül állt elő, vagy azt az elkövető az ölési szándék kialakulását megelőzően - az ölési cselekménytől függetlenül - idézte elő.

A jogegységi határozat II/11. pontja szerint a Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontja szerinti minősített eset, vagyis az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére megvalósított emberölés csak akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából ered. Amennyiben a sértett idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva egyáltalán nem képes a bűncselekmény elhárítására, azaz védekezésre képtelen, a Btk. 160. § (2) bekezdés j) pontja alatti minősítő körülmény állapítandó meg. Ehhez képest az emberölés a (2) bekezdés j) és k) pontja szerint együttesen nem minősülhet.

Mindezek alapján az ítélőtábla a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), d) és j) pontja szerint minősülő, a Btk. 10. § (1) bekezdésére is figyelemmel, emberölés bűntette kísérletének minősítette.

Az ítélőtábla helyesbítette a büntetés kiszabási körülményeket, de a minősítés változtatásra is figyelemmel alaptalannak tartotta a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést is.

A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezést minden irányban alaptalannak találta, de az elsőfokú ítéletet hivatalból felülbírálva, azt a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Szegedi Ítélőtábla Bf.I.231/2018.)