BH 2020.4.95

[1] A járásbíróság a 2019. március 6. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bek.], és ezért 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, valamint akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt - a végrehajtás elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2019. június 28. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terhelt szabadságvesztésének próbaidőre való felfüggesztését mellőzte; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] A terhelt és S. N. 10 éve ismerik egymást, gyakran együtt jártak szórakozni. Az évek alatt a terhelt S. N. családjával is közelebbi, jó kapcsolatba került, náluk rendszeres vendég lett, sőt az is előfordult, hogy többször náluk aludt egy-egy bulizást követően a családi házukban. A terhelt így megismerte S. N. tanú szüleit, két kisebb testvérét, gyk. S. N. E.-t és a sértettet, a 2009. szeptember 25. napján született gyk. S. N. P.-t, akinek az életkorával is tisztában volt.

[5] 2017. március 11. napján a terhelt és S. N. együtt szórakoztak, a terhelt alkoholt fogyasztott és ittas állapotba került. A szórakozóhelyről a terhelt és a barátja 2017. március 12. napján a hajnali órákban érkeztek haza S. N. és családja házába, majd lefeküdtek aludni. A sértett ebben az időben a nővérével, gyk. S. N. E.-vel a családi ház nappalijában lévő ágyon aludt.

[6] A terhelt hajnali 5 óra körüli időpontban kiment a konyhába, vizet töltött magának, majd a nappaliba visszamenve a sértett ágyához lépett és az akkor még mindig alvó 7 éves sértettet felébresztette, majd elővette a nadrágjából a nemi szervét és azt mondta a sértettnek, hogy "Nézd N., mekkora!". Amikor a sértett úgy tett, mintha még mindig aludna, a terhelt benyúlt a sértett takarója alá, megfogta a sértett kezét és azt a saját nemi szervére tette, majd a kezével a sértett kezét fogva azt a saját nemi szervén kezdte el fel-le húzogatni. A cselekményét a terhelt röviddel később abbahagyta, és visszament aludni, miközben a sértett is visszaaludt.

[7] Délelőtt 8-9 óra körül, miután a terhelt és S. N. tanú felébredtek, a terhelt felöltözött, és annak ellenére, hogy korábban abban maradtak a barátjával, hogy akár délutánig is náluk marad, sietve távozott. A sértett másnap beszámolt édesanyjának az éjszaka történtekről. Gyk. S. N. sértett pszichoszexuális fejlődését és személyiségfejlődését a terhelt cselekménye károsan, negatív irányban befolyásolta.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben a terhelt terhére rótt cselekmény minősítését kifogásolta, és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.

[9] Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében a terhelt terhére rótt cselekményt nem a jogszabályoknak megfelelően minősítette, amikor a terheltre leghátrányosabb minősítést alkalmazta, noha helyes minősítés esetén jóval enyhébb büntetési tétel keretei között került volna sor a büntetés kiszabására.

[10] Az indítvány szerint a terheltnek felrótt magatartás egyaránt megfelel a Btk. 198. § (1) bekezdésében foglalt szexuális visszaélés bűntette, valamint a Btk. 205. § (2) bekezdése szerinti szeméremsértés bűntette törvényi tényállásának is. A védő utalt arra, hogy utóbbi bűncselekmény ugyan szubszidiárius jellegű, azonban az irányadó tényállásban nem szerepel olyan többletmagatartás, ami a súlyosabb bűncselekmény megállapíthatóságát alátámasztaná.

[11] Kiemelte, hogy az irányadó tényállás szerint a terhelt a cselekményét röviddel később abbahagyta, a sértett pedig visszaaludt; ennek folytán indokolt lett volna a kísérletre vonatkozó szabályok alkalmazása. Így vizsgálni kellett volna, hogy a terhelt alkalmatlan tárgyon, eszközzel vagy módon követte-e el a cselekményt. Ugyancsak vizsgálni kellett volna az önkéntes elállás és az önkéntes eredményelhárítás megvalósulását, már csak azért is, mert ebben az esetben az indítványban hivatkozott bűncselekmények megállapítása is lehetővé válik.

[12] Az irányadó tényállás alapján a terhelt cselekménye többféleképpen is minősülhet, ezzel szemben a bíróság jogerős ítéletében a terhelt terhére a legsúlyosabb értelmezést és minősítést alkalmazta.

[13] A védő utalt arra, hogy a bíróság által megállapított tényállás ugyan nem tünteti fel, de peradat, hogy a terhelt nemi szerve nem volt izgalmi állapotban. Ugyancsak nem szerepel a tényállásban, hogy a terhelt a nemi vágy kielégítése érdekében vagy arra alkalmas módon végezte volna a terhére megállapított cselekményt, és nem tartalmaz a tényállás semminemű akaratot bénító vagy hajlító terhelti tevékenységet sem.

[14] Minderre tekintettel a védő úgy találta, hogy a terhelt cselekménye kísérleti szakban rekedt, illetve attól függetlenül is fennáll az eltérő minősítés lehetősége. Ezért indokolt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az új eljárásban pedig nem kizártan a terhelt felmentésére is sor kerülhet.

[15] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[16] Indokául utalt arra, hogy a törvénysértő minősítés önmagában nem felülvizsgálati ok, csak akkor, ha amiatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Jelen ügyben a védő által hivatkozott bűncselekmények három évig, illetve egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettek. Így a jogerős ítéletben kiszabott kétévi szabadságvesztés törvénysértőnek nem tekinthető, végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére pedig nincs alap.

[17] A Legfőbb Ügyészség a védő álláspontját ettől függetlenül is tévesnek tartotta. A terhelt magatartása nyilvánvalóan megfelel a szexuális cselekmény törvényben meghatározott fogalmának, az külön indokolást nem igényel, ekként a terhelt cselekménye is kimeríti a szexuális erőszak törvényi tényállását.

[18] A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a védő írásban észrevételezte, hogy az első- és a másodfokú bíróság jelentősen eltérő büntetést szabott ki, az elsőfokú bíróság általi büntetéskiszabás "a tényállással és a minősítéssel kapcsolatos kételyek kockázatmentes becsatornázását jelzi". Ennek volt része a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, ami a törvény értelmében jelen ügyben nem kizárt.

[19] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[21] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Ekként az ezen törvényi okon alapuló felülvizsgálat esetén a felülbírálat sorrendje az, hogy a Kúria elsőként az indítvánnyal támadott minősítés törvényességét vizsgálja felül, a büntetés nemének és mértékének felülvizsgálatára pedig csak akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítéleti minősítés törvénysértő. Amennyiben viszont a minősítés törvényes, a büntetés nemének és mértékének felülvizsgálatára a felülvizsgálati ok ezen fordulata alapján már nem kerülhet sor.

[22] Jelen esetben a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményét a bíróság jogerős ítéletében helyesen minősítette (befejezett) szexuális erőszak bűntettének, az irányadó tényállásban annak törvényi tényállási elemei maradéktalanul felismerhetők, eltérő minősítésre - így szexuális visszaélés bűntette [Btk. 198. § (1) bek.] vagy szeméremsértés bűntette [Btk. 203. § (2) bek.] - való hivatkozás alaptalan.

[23] A Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak bűntettét az követi el, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. A bűncselekmény tehát akkor valósul meg, ha az elkövető a törvényi tényállásban meghatározott elkövetési magatartást az ugyancsak a törvényi tényállásban megjelölt speciális passzív alany tekintetében valósítja meg. E két tényállási elem megvalósulása szükséges, de egyben elégséges is a bűncselekmény megállapításához; akaratot hajlító vagy kizáró kényszert, fenyegetést a törvény nem kíván meg, utóbbi - megvalósulása esetén - csak az elkövetéskor hatályos szabályozás szerint a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja, jelenleg pedig az említett törvényhely aa) alpontja szerinti minősítő körülmény eleme, azaz csak a minősített eset megállapításának a feltétele.

[24] Jelen ügyben a speciális passzív alany nem vitásan adott, hiszen a cselekmény időpontjában a sértett a tizenkettedik életévét nem töltötte be. Érdemi vizsgálatot a terhelt terhére rótt cselekmény elkövetési magatartása igényelt, ami - a speciális passzív alany tekintetében - szexuális cselekmény végzése vagy végeztetése. A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja szerint szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.

[25] A törvényi meghatározás utolsó elemei - a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére való -, alkalmasság és irányultság vagylagosak; ezért a szexuális cselekmény megvalósul akkor is, ha a súlyosan szeméremsértő cselekmény kifejezetten a nemi vágy felkeltését, fenntartását vagy kielégítését célozza, azaz arra irányul, de akkor is, ha nem azt célozza, de arra - objektíve - alkalmas. Jelen esetben az utóbbiról van szó. A nemi szerv mással való simogattatása nyilvánvalóan alkalmas a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére; közömbös, hogy annak a konkrét esetben mi volt a célzata, illetve az, hogy a konkrét esetben kiváltotta-e az említett hatást.

[26] A Btk. 10. § (1) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A szexuális erőszak a szexuális cselekmény mással való végeztetésével befejezett, a tényállás semmiféle további eredményt nem kíván meg. A törvényi tényállás tehát teljessé vált, amikor a terhelt a nemi szervén a sértett kezét húzogatni kezdte. Az a körülmény, hogy a terhelt ezt mikor és milyen indíttatásból hagyta abba, már csak büntetéskiszabási kérdés; a befejezett (de még nem bevégzett) bűncselekmény abbahagyásához a törvény a büntetőjogi felelősséget kizáró vagy korlátozó jogkövetkezményt nem fűz.

[27] Mivel tehát a terhelt befejezett bűncselekményt, és nem kísérletet valósított meg, a kísérlethez kapcsolódó további jogintézmények - így a Btk. 10. § (3) bekezdésében, valamint (4) bekezdés a) pontjában írtak - vizsgálatára sem kerülhet sor, és így értelemszerűen kizárt az is, hogy a terhelt cselekménye a hivatkozott törvényhely (5) bekezdésére tekintettel minősülhet eltérően.

[28] Ekként - az indítvány alapján - önállóan kellett megvizsgálni, hogy a terhelt cselekménye eltérően, az indítványban írtak szerint minősülhet-e.

[29] A Btk. 198. § (1) bekezdése szerinti szexuális visszaélés bűntettét az a tizennyolcadik életévét betöltött személy követi el, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. A törvényi tényállás abban tér el a szexuális erőszak szóban lévő esetétől, hogy speciális alanyként tizennyolcadik életévét betöltött személyt követel meg, azonban a terhelt ennek megfelel, az elkövetési magatartás - saját érdekben való elkövetés esetén - ugyanaz, és a speciális passzív alany is a két tényállásban egymást részben átfedő.

[30] Következésképp a tizennyolcadik életévét betöltött személy által tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekmény végzése szükségképpen kimeríti mind a szexuális erőszak, mind a szexuális visszaélés törvényi tényállását. A halmazat azonban látszólagos. Látszólagos alaki halmazat esetén az elkövető cselekménye több különböző törvényi tényállást valósít meg, de az egyik megvalósulása, a kétszeri értékelés tilalmára figyelemmel, kizárja a másikat. Jelen esetben erről van szó.

[31] A szexuális erőszak jelen ügyben szóban lévő esete pedig a szexuális visszaéléshez képest speciális; nem általában tizennegyedik életévét be nem töltött, hanem csak tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követhető el. Következésképp tizenkettedik életévét be nem töltött passzív alany esetén a törvény a minősítésnél választást nem enged, az csak szexuális erőszak bűntetteként minősíthető. Következik ebből az is, hogy a Btk. 198. § (1) [és (3)] bekezdésében írt bűncselekmény csak tizenkettedik életévét betöltött, de tizennegyedik életévét be nem töltött személy passzív alany esetén valósulhat meg [ugyanakkor a szexuális visszaélés Btk. 198. § (2) bekezdésében írt esetében ilyen alsó életkori határ nem érvényesül, tekintettel arra, hogy az előkészületi jellegű magatartást rendel büntetni, és a Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak felhívással megvalósuló előkészülete pedig nem büntetendő - BH. 2004.131.].

[32] Mivel jelen ügyben a sértett a cselekménykor a tizenkettedik életévét még nem töltötte be, a terhelt cselekménye a Btk. 198. § (1) bekezdése szerinti szexuális visszaélés bűntetteként nem minősíthető.

[33] A Btk. 205. § (2) bekezdése szerinti szeméremsértés bűntette akkor valósul meg, ha tizennyolcadik életévét betöltött személy a nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából tizennegyedik életévét be nem töltött személy előtt szeméremsértő magatartást tanúsít; azonban nem valósul meg súlyosabb bűncselekmény.

[34] A terhelt az említett bűncselekmény törvényi tényállást teljes egészében kimerítette, amikor a tizennegyedik életévét be nem töltött sértettet felébresztette, majd elővette a lemeztelenített nemi szervét, és a sértettet annak megtekintésére hívta fel. E bűncselekmény akkor lett volna a terhére róható, ha a magatartása itt véget ért volna. Amikor azonban a sértett kezét megfogta, és azt a nemi szervén mozgatni kezdte, már szexuális cselekményt végzett, amivel túllépett az említett törvényi tényálláson, így magatartása ennek keretei között már nem értékelhető. A két bűncselekmény halmazata pedig ugyancsak látszólagos, a szeméremsértés bűntettének megállapítását annak szubszidiárius volta kizárja.

[35] A bíróság tehát - az indítványban írtakkal szemben - a minősítés során nem volt választási helyzetben; a terhelt cselekményét - az irányadó tényállás alapján kétséget kizáróan - csak a Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti szexuális erőszak bűntetteként, mégpedig annak befejezett alakzataként minősíthette törvényesen.

[36] Téves minősítés hiányában a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja a büntetés nemének, illetve mértékének felülvizsgálatát csak akkor teszi lehetővé, ha annak kiszabása során a bíróság a törvény kötelező - nem a bíró mérlegelésére bízott - szabályát szegi meg. Ezért felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (BH 2016.264.II., 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.). Jelen esetben a terhelttel szemben jogerősen kiszabott 2 évi szabadságvesztés ugyan a terhelttel szemben irányadó, öt évtől tíz évig terjedő büntetési tétel keretein kívül esik, azonban a törvényi minimumot el nem érő, de legalább kétévi büntetés kiszabását a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja lehetővé tette. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését - ahogy arra a védő helyesen utalt - a törvény ugyan jelen esetben valóban nem zárja ki, ugyanakkor kötelező alkalmazását sem írja elő; ekként azonban a jogerős ítéletben való alkalmazásának hiánya nem lehet felülvizsgálat tárgya.

[37] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.155/2019.)