BH 2020.5.128

[1] A járásbíróság a 2018. október 10. napján nyilvános tárgyalás alapján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt 1 év 4 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére annak fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A járásbíróság a II. r. terheltet a személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék a 2019. április 2. napján zárt ülésen meghozott, nyilvánosan kihirdetett - ugyanakkor jogerőre emelkedett - ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a II. r. terhelt börtönbüntetésének tartamát 2 évre súlyosította, 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan.

[4] Indokai szerint a II. r. terhelt azon magatartása, miszerint a sértettet az I. r. terhelthez visszaráncigálta, nem minősül akaratot bénító erőszaknak, szexuális célzat hiányában ez a magatartás csupán kényszerítést valósít meg. A II. r. terhelt másik cselekménye az volt, amikor a sértett előtt a nemi szervét mutogatta, amely egyszer a ruházaton keresztül a sértett ruházatához is hozzáért, ezen magatartása viszont a szeméremsértés körébe tartozó cselekmény. Álláspontja szerint szexuális kényszerítés nem valósult meg, mivel a sértettet a terhelt ebben a tekintetben nem kényszerítette. A szexuális erőszak pedig fenyegetés és erőszak híján szintén nem állapítható meg, ezt kizárja az a körülmény is, hogy a II. r. terhelt és a sértett nemi szervei nem érintkeztek, a II. r. terhelt kísérletet sem tett arra, hogy a sértettel közösüljön. Az indítványozó szerint így a II. r. terhelt magatartása szexuális erőszak vonatkozásában nem valósított meg tényállási elemet. Álláspontja szerint a terhelt terhére rótt cselekmény a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés és a 205. § (1) és (3) bekezdése szerint minősülő szeméremsértés bűncselekményének minősül, ezért a kiszabott büntetés törvénysértő voltára tekintettel enyhébb büntetés kiszabását kérte.

[5] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[6] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[7] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, illetve alkalmazott törvénysértő intézkedést.

[8] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[9] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[10] A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerint szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el.

[11] A Btk. 196. § (1) bekezdése szerint szexuális kényszerítést az követ el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít.

[12] A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.

[13] A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

[14] A szexuális kényszerítés elkövetési magatartása szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítés. A szexuális aktusra kényszerítés büntetőjogi megítélését tekintve kevesebb, mint a szexuális erőszak (sértett beleegyezése nélküli, viszont nem erőszak és nem kvalifikált élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés általi), azonban a kényszerítő magatartás célzata (szexuális cselekmény) és eredménye (a sértett nemi szabadságának, önrendelkezésének sérelme) kiemeli a puszta kényszerítés köréből.

[15] A nemi szabadság, önrendelkezés lényege - amint arra a terhelt védője is hivatkozott -, hogy e szabadság gyakorlása kölcsönösséget feltételez, megnyilvánulása nem önmagában való, hanem mással való kapcsolatba lépés iránti. Ehhez képest a nemi szabadság, önrendelkezés lényege, hogy a mással kapcsolatba lépés szabad akaratképződés, kényszermentes külső cselekvés következménye, tehát önkéntes. Ekként pedig az önkéntesség bármi nemű hiánya egyben a nemi szabadság sérelmét jelenti.

[16] Ilyen, ha közösülésre, vagy más - nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésre irányuló vagy arra alkalmas - súlyosan szeméremsértő cselekményre kényszerítés történik.

[17] A Btk. 197. § (1) bekezdése szerinti szexuális erőszak megvalósulása során a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel valósítja meg az elkövető.

[18] Az erőszakon az ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszert, fenyegetésen pedig nemcsak az ellenállásra képtelenséget eredményező, hanem az olyan pszichés ráhatást kell érteni, amely - a sértett szempontjából megítélve - benne komoly félelem kiváltására objektíve alkalmas (BH 1997.568.).

[19] A töretlen bírói gyakorlat szerint e cselekmény megvalósulásához szükséges erőszak valamely komoly ellenállás leküzdésére szolgáló fizikai kényszer, de - nem feltétlenül jelent leküzdhetetlen erőt (vis absoluta), hanem elegendő a sértett életkorát, személyi adottságait tekintve viszonylag kisebb mérvű olyan fizikai ráhatás is, amely a sértett ellenállásának leküzdésére alkalmas, akaratot hajlító erőszak (vis compulsiva). Ilyennek tekinti az ítélkezési gyakorlat a sértett lefogását, lábainak szétfeszítését stb.

[20] Az irányadó tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - egyértelműen rögzíti a következőket:

- 2016. szeptember 13-áról 14-ére virradó éjjel 3 óra körüli időben a sértett hazaindult H. P. társaságában, ám az I. r. és a II. r. terhelt követték Ny.-en a K. Gy. utca környékén beérték, ahol az I. r. terhelt beszélt pár szót H. P.-vel, amelynek hatására H. P. a sértettől különválva hazaindult.

- Ezt követően az I. r. terhelt felkapta a sértettet, beszaladt vele egy, a K. Gy. közt az S. úttal összekötő gyalogosátjáróba, majd egy ház falának szorította, nemi szervét fogdosta, alulról lemeztelenítette, falhoz szorította, majd vele akarata ellenére közösült, miközben a II. r. terhelt kis távolságra várakozott.

- Amikor az I. r. terhelt kicsit engedett a szorításból, a sértett menekülni próbált, és futni kezdett,

- a II. r. terhelt ekkor elkapta a sértettet, visszarángatta, és kezeit megfogta, míg az I. r. terhelt ismét közösült a sértettel, annak ismételt tiltakozása ellenére.

[21] E tényállásból következően a II. r. terhelt a szexuális erőszak bűncselekmény elkövetését megkezdte, amikor az I. r. terhelt által végrehajtott - sértett akarata ellenére történő - közösülést követően a menekülni próbáló, és elfutó sértettet elkapta, őt visszarángatta, és kezeit megfogta (lefogva tartotta), míg az I. r. terhelt a sértettel ismét közösült, annak ismételt tiltakozása ellenére.

[22] A II. r. terhelt ezen magatartása az utcán éjjel 3 órakor immár egyedül (kíséret nélkül) maradt sértett ellenállásának leküzdésére szolgáló olyan fizikai kényszer, fizikai ráhatás, amely alkalmas volt arra, hogy a sértett ellenállását megtörje.

[23] Nem tévedett az eljárt bíróság akkor, amikor a II. r. terhelt magatartását társtettesi elkövetői alakzatként határozta meg.

[24] A társtettesség ismérvei közül a kölcsönös tudat és a szándékegység meglétét támasztja alá az a körülmény, hogy a hajnali 3 óra körüli időben hazainduló sértettet a terheltek követték. A II. r. terhelt tisztában volt az I. r. terhelt szándékával, hiszen miközben a gyalogosátjáróban az I. r. terhelt a sértettel akarat ellenére közösült, kis távolságra várakozott; majd amikor a sértett menekülni próbált és futni kezdett, elkapta és visszarángatta. E cselekvősége az eredmény tekintetében azonos irányú az I. r. terheltével. Mindezeken túlmenően, amikor a sértett ellenállásának leküzdése végett kezeit lefogta, megfogta, míg a sértettel az I. r. terhelt ismét közösült, a sértettel szemben fizikai erőszakot alkalmazott, amely a sértett védekezését lehetetlenné tevő közbeavatkozása révén nem csupán fizikai bűnsegédi, hanem tényállási elemet megvalósító elkövetési magatartás tanúsítása révén társtettesi magatartásnak minősül (BH 1992.69.).

[25] Az indítványban kifejtett - a II. r. terhelt ezt követő cselekvőségét érintő - érvelés (levette felső ruházatát, szeméremsértő magatartást tanúsított, az újból menekülő sértettet utolérte, csókolgatni kezdte, nemi szervét ruhán keresztül a sértetthez nyomta) már olyan utólagos magatartásra vonatkozik, amely - súlyosabb, bizonyított további cselekvőség megvalósulása hiányában - beleolvad a társtettesként megvalósított szexuális erőszak bűntettébe.

[26] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek. a) pont] megállapította.

[27] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.

[28] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja

- részint a helyes minősítést meghatározó,

- részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.

[29] A II. r. terhelttel szemben kiszabható büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ennek középmértéke öt év szabadságvesztés. Erre tekintettel az eljárt bíróság által alkalmazott, törvényi minimumban meghatározott két év szabadságvesztés - miként a közügyektől eltiltás - nem törvénysértő, jóval inkább enyhe, mintsem eltúlzottan súlyos jogkövetkezmény.

[30] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.

[31] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 727/2019.)