BH 2005.2.49

A B.-i Bíróság a 2002. május 29-én kelt ítéletével az I. r. és II. r. terheltet mint társtetteseket, üzleti titok megsértésének bűntette miatt 2-2 évre próbára bocsátotta, emellett V. I. terheltet felmentette a 8 rb. szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállásnak a felülvizsgálat szempontjából jelentős része a következő:

K. Á. 1992-ben kikísérletezett egy - később "A" néven forgalmazott - gyógyhatású készítményt, amelyet először 1994-ben kísérelt meg szabadalmaztatni. Ekkor az I. r. terhelt rendelkezésére bocsátotta a készítmény recep­tú­ráját.

Az első szabadalmi bejelentés sikertelenségét követően a készítményre 1995. április 8-án ismét szabadalmi bejelentés történt, ez kizárólag K. Á.-ot jelölte meg feltalálóként.

K. Á. és a szabadalmi bejelentés tárgyát képező készítmény gyártásának és forgalmazásának a szervezésére alakult K. Bt. - amelynek egyik ügyvezetője az I. r. terhelt volt - valamint a forgalmazásra vállalkozó és a II. r. terhelt ügyvezetésével működő G. K. Kft. (előzőleg Cv. G. Sz. Nagykereskedelmi Kft.) között 1995. május 24-én "együttműködési és találmányhasznosítási (licencia) megállapodás" jött létre. Ebben a feltaláló a gyártási eljárás leírásának az átadására, meghatározott szárazanyag mennyiség szolgáltatására és betanításra vállalkozott; a K. Bt. kizárólagos jogot szerzett a készítmény gyártására; a G. Kft. pedig kizárólagos jogot nyert a termék kül- és belföldi forgalmazására.

Az I. terhelt 1997. április 12-én a K. Bt.-ben fennálló jogviszonyát megszüntette, ezután a G. Kft.-nál tevékenykedett. Egy hónappal később (1997. május 12-én) a K. Bt. a felek között létesült együttműködési és találmányhasznosítási megállapodást felmondta. A felmondást elszámolási célú eredménytelenül maradt egyeztetés követte.

A G. Kft. 1997. szeptember 4-én az A. Kft.-vel szerződött az "A" termék gyártására és kiszerelésére. A szerződésben vállalta, hogy a gyártáshoz szükséges tinktúrát, stb. a szükséges mennyiségben a vállalkozó rendelkezésére bocsátja. Ennek teljesítése érdekében az I. és a II. r. terhelt a G. Kft. nevében a S. és Sz. Kft. rendelkezésére bocsátotta az általuk már korábban megismert és a készítmény lényegét alkotó gyógynövény-összetétel felhasználásával készített gyógynövény-alapanyagot. Ekként az "A" termékből 3-4000 db került forgalomba.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az I. és a II. r. terheltek azzal, hogy a szerződéses együttműködés során tudomásukra jutott, a termék anyagösszetételére és gyártási technológiájára vonatkozó adatokat haszonszerzés végett jogosulatlanul, egyben a feltalálónak és a K. R. Bt.-nek vagyoni hátrányt is okozva felhasználták, elkövették az üzleti titok megsértésének a bűntettét. A termék összetételére és technológiájára vonatkozó adatok ugyanis a Btk. 300. § (2) bekezdésében meghatározott üzleti titok fogalmának megfelelnek. Az elsőfokú bíróság a felhasználás jogtalanságát abban látta, hogy az együttműködési szerződés alapján a G. Kft.-nak csak a forgalmazásra, s nem a termék gyártására volt jogosultsága.

A megyei bíróság a 2003. november 20-án kelt ítéletével - a büntetőeljárás szabályainak időközben történt módosításával is összefüggésben - üzleti titok megsértésének bűntettében a terheltek bűnösségét megállapította, és emiatt a terhelteket megrovásban részesítette. Az I. r. terhelt tekintetében a szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétségére vonatkozó részében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a büntetőeljárást megszüntette.

A másodfokú bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal érintett üzleti titok megsértésére vonatkozó körben kiegészítette az ítéleti tényállást azzal, hogy az 1995. május 24-én kelt együttműködési és találmányhasznosítási (licencia) szerződés 5. pontja szerint a hasznosító és forgalmazó kötelezte magát a titoktartásra, arra, hogy sem a termék összetételét, sem a gyártási technológiát nem szolgáltatja ki más személynek. A kiegészített adatok alapján is egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával. Kifejtette, hogy az elkövetés időpontjában hatályos Btk. 300. §-ának a (2) bekezdése az üzleti titokhoz fűződő büntetőjogi védelmet nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy a jogosult a titokban tartásához szükséges intézkedéseket is tegyen. Ennek azonban nem tulajdonított jelentőséget, tekintve, hogy a háttérjogszabá­lyok ezt a követelményt tartalmazták. A kiegészített ítéleti tényállásból pedig kiderül, hogy a titoktartási kötelesség kikötésével az ügy sértettjei, K. Á. feltaláló és a K. R. Bt. a szükséges intézkedést megtették az üzleti titok megőrzése érdekében. A terheltek - tekintve, hogy a G. Kereskedőház Kft.-nek a kizárólagos joga pusztán a találmány alapján gyártott termék forgalmazására terjedt ki - a receptúra és technológia haszonszerzési célú engedély nélküli, s vagyoni hátrányt is okozó felhasználással elkövették az üzleti titok megsértésének bűncselekményét.

A háttérjogszabályok - döntően az 1995. évi XXXIII. tv. - vonatkozó rendelkezéseinek ismertetésével kitért a másodfokú bíróság arra is, hogy kizárólag K. Á.-ot lehetett a szabadalmi bejelentéssel kapcsolatban feltalálónak tekinteni, ám az I. r. terhelt még társ-szabadalmasként sem lett volna jogosult önállóan rendelkezni a találmány egészével. Annak pedig, hogy a K. R. Bt. a találmányhasznosítási szerződést felmondta, a G. Kft. illetőleg a terheltek rendelkezési joga tekintetében nincs jogi jelentősége.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. és II. r. terhelt, valamint védőjük nyújtott be felülvizsgálati indítványt, mert az üzleti titok megsértése bűncselekményében a bűnösség megállapítására anyagi jogszabály megsértésével került sor. Álláspontjuk szerint a feltaláló, illetőleg a K. R. Bt. részéről az üzleti titok védelme érdekében nem történt semmilyen intézkedés, s ezáltal a bűnösség megállapításához szükséges Btk. 300. § (2) bekezdésében meghatározott tényállási elem hiányzik.

Hivatkoztak arra is, hogy az ügynek büntetőjogi értelemben vett sértettje nincs, tekintve, hogy K. Á. üzleti tevékenységet nem folytató magánszemély, ezért nem is lehet sérthető üzleti titka, a K. R. Bt. pedig a találmány-hasznosítási szerződés felmondása miatt, az üzleti titoksértés "jogosultja" nem lett.

Az indítvány a szabadalomra vonatkozó jogszabály rendelkezéseinek, valamint a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseinek a megsértésére hivatkozva felhozta azt is, hogy az I. r. terhelt, mint az "A" termék egyik megalkotója, jogosult volt a termék hasznosításáról rendelkezni, a hasznosítási szerződés 1996. december 13-i módosítása pedig feljogosította a G. Kft.-t e termék gyártására, tehát az üzleti titoksértés ez okból sem valósult meg.

A legfőbb ügyész az átiratában és a nyilvános ülésen a támadott határozatok hatályukban fenntartására tett indítványt, tekintve, hogy az eljárt bíróságok a háttérjogszabályok helyes alkalmazásával, anyagi jogszabálysértés nélkül állapították meg a terheltek bűnösségét az üzleti titok megsértésének bűntettében.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt:

A Be. 420. § (1) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ebből a rendelkezésből az következik, hogy kizárólag a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tények alapulvételével vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban a terhelt bűnösségére vont következtetés helyessége vagy helytelensége. A felülvizsgálati indítványnak azok a hivatkozásai tehát, amelyek a jogerős ítéletben megállapított tények helyességét támadják, illetőleg azoktól eltérő tényekre alapozzák a bűnösség megállapításának anyagi jogszabálysértő voltára vonatkozó álláspontot, a felülvizsgálati eljárásban szükségképpen figyelmen kívül maradnak.

Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadásának értékelte az indítványnak azt a hivatkozását, hogy: 1. az ügyben K. Á. és a K. R. Bt. nem sértett; 2. V. I. r. terhelt az "A" termék egyik megalkotója (feltalálója); és végül 3. a hasznosítási szerződés feljogosította a G. Kft.-t az "A" termék gyártására is.

A tényállás ugyanis a sértettek személyét egyértelműen rögzítette, továbbá a termék feltalálójaként kizárólag K. Á.-ot jelölte meg, s végül a hasznosítási szerződés 1996. december 13-i módosításaira vonatkozó tényt nem rögzített, így nem rögzítette azt sem, hogy a G. Kft. jogosult lett volna a termék gyártására.

Függetlenül a tényállás támadásától az irányadó tények figyelembevételével sem helytálló azonban a felülvizsgálati indítványnak a bűnösség anyagi jogszabálysértéssel történt megállapítására történt hivatkozása.

A Btk.-nak a cselekmény elkövetése időpontjában irányadó 300. § (2) bekezdése nem tartalmazta az üzleti titok fogalmával kapcsolatban azt a megszorítást, mely szerint a pénzügyi-gazdasági vagy piaci érdekkörbe tartozó tény, információ, megoldás vagy adat csak abban az esetben élvez az üzleti titok megsértésével összefüggő büntetőjogi védelmet, ha a jogosult a titokban tartása érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. Ehhez képest tulajdonképpen büntetőjogilag közömbös körülmény lenne, hogy más (háttér) jogszabály az üzleti titok fogalmi körében titokvédelmi intézkedést előírt-e a "titok" jogosultjai, a sértettek számára.

Mindettől függetlenül az irányadó tényállásból megállapítható, a sértettek - K. Á., illetőleg a K. R. Bt. a termék gyártására vonatkozó üzleti titok védelméhez szükséges intézkedést megtették, amikor az együttműködési és találmányhasznosítási szerződésben az üzleti titok megtartásáról kifejezetten intézkedtek. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a vonatkozó szerződésben történt titokvédelmi rendelkezés maradéktalanul megfelel az elbíráláskor hatályos törvény 300. § (2) bekezdésében meghatározott titokvédelmi intézkedés követelményének. A feltaláló magánszemély, ezért a szerződéses titoktartási kötelezettség kikötésén túlmenő további titokvédelmi intézkedésekre gyakorlatilag nem is volt lehetősége.

Merőben téves és félrevezető a felülvizsgálati indítványnak az az érvelése, hogy a jogerős határozat nem a szerződéses titoktartási kötelezettség megsértését, hanem a termék jogosulatlan előállítását rótta a terheltek terhére. A tényállásból egyértelműen megállapítható, s erre a következtetésre jutott mind az első- mind a másodfokú bíróság, a terheltek azzal valósították meg az üzleti titoksértés bűncselekményét, hogy a termék anyagösszetételére és gyártási technológiájára vonatkozó, s titokká nyilvánított adat jogosulatlan felhasználásával intézkedtek a termék gyártásáról; ekként a Btk. 300. § (1) bekezdésében írt bűncselekmény az üzleti titok jogosulatlan felhasználásával valósult meg.

Anyagi jogi értelemben sem helytálló a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, hogy a cselekménynek K. Á. nem a sértettje, mert üzleti tevékenységet nem folytató magánszemély, ekként üzleti titoknak sem lehet a jogosultja.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a feltalálónak a találmánya hasznosításával kapcsolatos szervező-intézkedő tevékenysége, továbbá a találmány hasznosításával kapcsolatos jognyilatkozatai a tényállásszerűséghez megkívánt üzleti-gazdasági tevékenység fogalmi ismérveinek mindenben megfelelnek. Nem vonható le a törvény szövegéből olyan következtetés, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény, illetőleg az egyéni vállalkozókra vonatkozó jogszabályok hatálya alá nem tartozó magánszemély ennek a bűncselekménynek passzív alanya nem lehet.

A tényállásban ismertetett találmányhasznosítási megállapodás szerint a G. Kft.-nek csak a termék forgalmazására volt kizárólagos jogosultsága. Ennek a szerződésnek a felmondásával sem szerzett jogosultságot arra, hogy a termék gyártásáról az üzleti titok fogalmi körébe tartozó adatok felhasználásával rendelkezzék. Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság akkor sem, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a licencia-szerződésnek a K. R. Bt. részéről történt felmondása a G. Kft. kizárólagos joga vonatkozásában, büntetőjogi értelemben irreleváns körülmény.

A másodfokú bíróság a háttérjogszabályok hiánytalan felhívásával és helyes érvekkel fejtette ki, hogy az I. r. terhelt miért nem tekinthető feltalálónak, s ezért a hasznosítás kérdésében e jogi pozíciója alapján önállóan miért nem rendelkezhet. A másodfokú bíróság ítéletének ide vonatkozó érveivel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett.

Miután az üzleti titok megsértésének bűncselekményét illetően a bűnösség megállapítására az anyagi jogszabá­lyok megsértése nélkül került sor, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. §-a alapján az indítványban támadott határozatokat a hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 358/2004. sz.)