Védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben

Mindannyian tudjuk, milyen nyomasztó érzés, ha egy büntetőeljárás árnyékában nehéz szembenézni a lehetséges következményekkel. 

Ez a védelem nem pusztán a sértettek számára nyújt biztonságot, hanem a terhelteknél is egyértelmű kereteket szab.

A továbbiakban áttekintjük, miként változtak a büntetőeljárás szabályai, és milyen új büntetőjogi kockázatot hordoz a zaklatás bűncselekményének módosítása.

A jogintézmény középpontjában a sértettek, különösen a személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatai állnak.

Ezekben az ügyekben nagy a félelem a terhelttől, és sokszor előfordul, hogy a sértett semmilyen kapcsolatot nem szeretne fenntartani a gyanúsítottal.

A büntetőeljárás (Be.) 51/A. §-a intézményesíti annak lehetőségét, hogy a sértett írásbeli indítványára a hatóság — bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság — felszólítsa a terheltet: ne próbáljon önkényesen és egyoldalúan kapcsolatot teremteni.

Ez nemcsak a sértett nyugalmát védi, hanem egyértelmű viselkedési szabályokat teremt a terhelt számára is.

A büntetőjog és a büntetőeljárás célja ugyanis nem csupán a szankcionálás, hanem a megelőzés is.

Ebben a kontextusban a zaklatás fogalma is új aspektussal egészült ki a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 222. §-ában.

• Jogos kapcsolattartás: Ha például közös gyermek van, és a terheltnek is törvényes joga, kötelezettsége a gyermekkel való kapcsolattartás, vagy közös lakáshasználat esetén a felek szükségszerűen „érintkeznek” egymással.

• Súlyosabb kényszerintézkedés szükségessége: Ha a hatóság úgy ítéli meg, hogy már a távoltartás keretében előírt konkrét szabályok kellenének (például a közös lakás elhagyása).

• Nincs megalapozott gyanú vagy vádemelés: Ha még nem áll fenn a személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt gyanúsított vagy vádlotti státusz.

• Emellett, ha a sértett visszavonja az indítványát,  a határozat is hatályát veszti.

A távoltartás személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, amelyet a bíróság a legsúlyosabb esetekben alkalmaz.

Elrendeléséhez komoly bizonyítási és alaki feltételek szükségesek, és mind a sértett, mind a hatóságok jelentős adminisztratív terhekkel találkozhatnak.

A most bevezetett rendelkezés ennél enyhébb, hiszen nem korlátozza formálisan a terhelt mozgását vagy jogait, „csupán” hatósági úton kinyilvánítja és erősíti meg a sértett azon akaratát, hogy ne legyen vele kapcsolat.

Ha mégis sor kerülne egyoldalú, megfélemlítő vagy a magánéletbe önkényesen beavatkozó megkeresésre, az már külön büntetendő cselekménynek – a zaklatás speciális esetének – minősülhet.

Az 51/A. § szerinti felhívás gyorsabb, egyszerűbb eszköz lehet azokban az esetekben, amikor nem szükséges a terhelt szabad mozgásának erőteljesebb korlátozása.

A személy elleni erőszakos bűncselekmény sértettje kezdeményezheti ezt a védelmet akár már a gyanúsítotti kihallgatás előtt.

Az indítványt a bírósághoz, az ügyészséghez vagy a nyomozó hatósághoz lehet benyújtani.

Amennyiben ez még a gyanúsítotti kihallgatás előtt megtörténik, úgy a hatóságnak a gyanúsítás közlésével egyidejűleg kell döntenie.

A határozat – ha az összes feltétel fennáll, és nincs kizáró ok – a terheltnek szóló figyelmeztetéssel együtt készül el, és három munkanapon belül kiadják.

Az Btk. (222. § (1a) bekezdés) kifejezetten rögzíti, hogy ha a terhelt – az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás ideje alatt – a hatóság figyelmeztető határozatának tudatában, azaz annak kézhezvétele után is megfélemlítő vagy a sértett magánéletét háborgató módon keresi a sértettet, zaklatást valósíthat meg.

A kapcsolatfelvétel – telefon, e-mail, személyes megkeresés – akkor büntetendő, ha a cél a megfélemlítés vagy a mindennapi életvitel ellehetetlenítése, zavarása.

• Fontos kitétel: A törvény büntetőjogi felelősséget csak abban az esetben állapít meg, ha a kapcsolatfelvétel önkényes, társadalmilag nem elfogadott. Példa erre, ha a terhelt direkt a sértett akaratával szembemenve próbál meg közel kerülni hozzá, „újra és újra”, zaklató módon.

A védelem csak a büntetőeljárás idejére szól.

Amint megszűnik a terhelt gyanúsítotti vagy vádlotti státusza, vagy a büntetőeljárás lezárul – például megszüntetéssel vagy jogerős ítélettel –, a hatósági felhívás is érvényét veszti.

Ebből következően, ha a sértett továbbra sem kíván kapcsolatot a terhelttel, de megszűnt a büntetőeljárás, más polgári jogi vagy magánjogi eszközökkel kell élni (például birtokvédelmi eljárás, személyiségi jogi per), illetve súlyosabb fenyegetettség esetén kérhető távoltartás.

Az új 51/A. § szerinti hatósági felhívás gyors segítséget nyújt a sértetteknek az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben, anélkül hogy korlátozná a terhelt alapvető jogait, amennyiben törvényes kapcsolattartási jogviszony áll fenn.

Ezzel párhuzamosan a zaklatás bűncselekményének kibővített tényállása szigorúbb szankciók alá vonja azokat, akik megszegik a hatósági felhívást.

Mindez erősíti a megelőzést és a konfliktusok rendezését a büntetőeljárás folyamatában.