A heroin tisztán fehér por, finom szemcsékkel. Előfordul azonban gyakorta sötétebb árnyalatokban is, mint szürke, barna vagy teljesen fekete színekben. Ez természetesen a hozzátett anyagoktól függ, ami lehet pl. cukor, koffein, vagy rosszabb esetben (utcai heroinban) sztrichnin, amely egy rendkívül mérgező féreg- és patkányirtó szer.
A heroin története nem nyúlik vissza olyan régi időkig, mint a kokainé (i.e. 3000). Az 1800-as évek legvégén állította elő először a BAYER gyógyszergyár, többek közt azok számára kezelésként, akik a morfiumtól voltak függőek. A heroin úgy lépett be a fogyasztói társadalomba, mint orvosság: az 1850-es években úgy gondolták, hogy morfiummal fogják tudni kezelni az ópiumfüggőket. A morfiumról ekkoriban azt állították, hogy nem okoz függőséget. Ez azonban az idő teltével nem bizonyult sikereknek, így ismét egy másik „függőséget nem okozó” szerhez fordult USA: a heroinhoz. Ez azonban elődjénél is bizonyítottan erősebb volt.
A heroin fogyasztás formái igen változatosak. Lehet dohánnyal keverve cigarettában szívni, injekcióval beadni, eleinte csak a bőr alá, majd még gyorsabban akarják elérni a mámort, s áttérnek az érpályába történő (vénás) adásra. Az injekcióval történő beadás előtt egyszerűen csak vízzel elkeverik a port.
A heroin a szervezetbe jutva rendkívül gyorsan hat. A kialakuló állapot ismerős, megszűnik a belső feszültség, s túláradó önbizalom, eufória foglalja el a helyét. Hatása nagyjából 3 óráig tart. A rövid heroin mámort hosszas depresszió követi.
A heroin huzamos használata rendkívül káros a testre. A gyakori injekciózás miatt tönkremehetnek a vénák, fertőzések keletkezhetnek a véredényekben, és szívbillentyűzavarok léphetnek fel. Tuberkulózis1 alakulhat ki a test általánosan leromlott állapota miatt. A heroinfüggőség egy másik hosszú távú következménye az ízületi gyulladás.[1]
A heroin gyorsan kialakítja a függőséget, legyen szó testiről vagy lelkiről. Miután elmúlik a hatása alig pár óra múlva előjöhetnek az elvonási tünetek: nyugtalanság, erős ízadás, hidegrázás, remegés, görcsök, levertség, félelem, erős fájdalmak, zavart tudat, akár hallucináció.
A heroint továbbra is Afganisztánból, a klasszikus Balkán-útvonalon, Törökországon keresztül szállítják az országba. A szállítmányok nagy része – a korábbi évekhez hasonlóan – az EU más országaiba kerül és csak rendkívül kis mennyiség jut a hazai piacra. E szer vonatkozásában hazánk továbbra is tranzit ország. A román és/vagy szerb határon át érkező heroint személy- és tehergépjárművek rejtett rekeszeiben csempészik az országba.[2]
Az ópiumszívó megfeledkezik mindenről, nem érez semmi fájdalmat, se testit, sem lelkit. De mint minden mámor, az ópium is az idegeket tépi, rombolja, s rá fáradtság, apátia következik. Az igazi veszedelem a következő mámor utáni szenvedélyes vágy. Ilyen kielégületlenségi időben rongy, roncs, szánalmas báb az ópium bolondja, a józan ész törvényei többé nem érvényesek számára, eltékozolja vagyonát, vagy ha már semmije sincs, habozás nélkül letér az egyenes útról, hogy ezen szenvedélyét kielégíthesse.
[1] https://www.mondjnemetadrogokra.hu/drugfacts/heroin/long-term-effects.html (Utolsó letöltés ideje: 2021.07.20.)
[3] http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2018_HU.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2021.07.20.)