Kokain

A kokain szó egyrészt utal a por formájában kapható kábítószerre, valamint az apró, kőhöz hasonló crackre. Jellemzően nem tiszta formában, hanem keverve használják más drogokkal vagy ártalmatlan anyagokkal.

A kokain a kokacserje szárított leveléből nyert kivonat; fehér színű kristályos por, melyet kémiai anyagok hozzáadásával állítanak elő. A crack a kokain szabad bázisa (kristályosított formája), fehéres, szürkés színű, kristályos szerkezetű, kavicsokra emlékeztető anyag. Már hazánkban is előfordul mindkét változat.

hó, fehér, fehér hó, fehér halál, k, kokó, kókusz, kori, koksz, kukac, mama, nagy fehér, napocska, por

Mint az egyik legerősebb természetesen előforduló központi idegrendszerre ható stimuláns, a kokainnal visszaélésnek hosszú történelme van. Bár nincs adat arra, hogy az ókori Egyiptomiak használtak volna kokaint rekreációs célokra, azonban egy kb. 3000 éves egyiptomi múmia testében kimutatható mennyiségben találtak kokaint. Ecuadori kutatások kimutatták, hogy a pre-Inka lakosok már jóval azelőtt fogyasztottak kokaint, mielőtt a spanyol hódítók felfedezték a kokain használatát az Inka kultúra privilegizált csoportjai körében. Az inkák a koka cserjét isteni ajándéknak hitték, amelyet az éhség és szomjúság csillapítására teremtett. Az inkák szigorúan kontrollálták a termesztését. Az inka uralkodó osztály különleges alkalmakkor rágcsálhatta a koka leveleket, a munkásosztály egyes tagjait pedig alkalmanként koka levelekkel jutalmazhatták.

Amerigo Vespucci 1507-ben tett említést az indiánok koka levél rágcsálási szokásairól. Az európai hódítás és a rabszolgatartás idején a kokát amiatt használták, hogy segítségével a bennszülötteket akár 48 órán keresztül is dolgoztatni tudják. A spanyol hódítók szigorúan szabályozták a használatát. A gyarmatosítók pedig hamarosan a kezükbe vették a koka növény termesztését és elosztását. Bár Francisco Pizzaro már a XVI. század végén szállított koka cserjét a spanyol udvarba, azt ebben az időszakban még nem igen használták Európában, feltehetően amiatt, mert az óceánon keresztül történő hosszú szállítás alatt elvesztette hatását a növény.

1860-ban Albert Niemann állított elő kokaint az új világból Archduke Ferdinand fregattján szállított koka levelekből. Bár a kokain érzéstelenítő hatását a tiszta kokain előállítását követően hamarosan felismerték, az orvosi felhasználására meglehetősen csekély volt a kereslet. Az 1860-s években Olaszországban és Franciaországban népszerűek voltak a kokain tartalmú borok, pezsgők és tonikok, amelyek unciánként (28,25 gramm) 6mg kokaint tartalmaztak. 1884-ben Sigmund Freaud lelkesen írt a kokain depressziót csökkentő és a morfin-függőséget gyógyító hatásáról híres tanulmányában „A kokainról”-ban. Halstead, –egy amerikai sebész – bizonyította a kokain injekció perifériás idegeket blokkoló tulajdonságát. A kokaint hamarosan számos betegség kezelésére felírták. Eleinte a kokain használatát lelkesen fogadták. Robert Louis Stevenson a Dr. Jekyll és Mr. Hyde első változatát a tuberkolózisára kapott 3 napos kokain kezelésekor írta.

Az első komoly kokain használata során felmerülő komplikációkról szóló jelentések az 1880-as évek közepén tűntek fel. 1891-re már csaknem 200 jelentés számolt be a kokain használatát követő súlyos egészségügyi ártalmakról, köztük 13 halálesetről. Sajnálatos módon éppen Halstead volt a kokain függőség egyik első halálos áldozata, amikor a saját morfium függőségét éppen kokainnal szerette volna gyógyítani. Freudot azzal vádolták, hogy rászabadította a harmadik nagy veszedelmet az emberiségre az alkohol és az ópiátok után. Freud egyébként utólag eltávolította az összes kokain használatra való hivatkozást az életrajzából. A XX. század első harmadáig a kokain és a koka levelek kereskedelme és előállítása a legtöbb országban legális volt.

A koka levelek exportja dél-Amerikából folyamatosan emelkedett az 1880-as években. Mivel azonban a koka levelek a szállítás során hatóanyagaik jó részét elveszítik, ezért a szállítást megelőzően a levelekből nyers kokaint állítanak elő. Az 1900-as évek elején Peru és Bolívia után kapcsolódott be a kokain kereskedelembe Japán, Jáva és Formosa. 1912. január 23-án megkötik a nemzetközi ópiumegyezményt, amit Magyarországon az 1923. évi XXII. törvénnyel tettek a jogrendszer részévé. Az egyezmény célja elsősorban az ópiummal, morfiummal, valamint a kokainnal történő visszaélések visszaszorítása volt. 1886-ban John Stith Pemberton piacra dobta a kokaint és koffeint is tartalmazó termékét a Coca-Cola néven. A termékből 1906-ban távolították el a kokain összetevőt.

Az 1970-es évek végéig ritkák voltak az olyan jelentések, amelyek a kokain súlyos toxicitásáról tanúskodtak. A kokain használatával összefüggő súlyos problémák megnövekedtek az 1980-as évekre. Ekkorra ugyanis drámaian megnövekedett a kokain szabad bázisú formájának (crack) pipában történő elszívás útján való használata, ami jelentősen megnövelte a függőség kialakulásának veszélyét. Megnövekedett a kokain használatára visszavezethető halálesetek száma is.[1]

A kokaint leggyakrabban orrba szippantva, ritkábban italba keverve, esetleg intravénásan használják. A cracket elsősorban pipából szívják.

A közönséges kokacserje a levélében található alkaloidokért ősidők óta termesztett cserje, fő termesztési vidéke Peru és Bolívia. Más trópusi vidékeken, mint például Indonéziában és Srí Lankán is termesztik szigorú törvényi ellenőrzés mellett.

A fogyasztójára gyakorolt hatások természetesen függnek a használó egyéni érzékenységétől, az aktuális toleranciájától, a szer tisztaságától, az esetleges szennyezőanyagok típusától és mennyiségétől. Könnyed elégedett érzést, intenzív feldobottságot, örömérzetet vált ki a fogyasztóból. Megnő az önértékelés, a testi-szellemi teljesítő képesség érzete, a szexuális vágy fokozódik. Csökken a fáradtságérzet és az étvágy, elmúlik a szorongás. A hatások a használat módjától függően, a fogyasztást követő néhány percen belül jelentkezhetnek, és legfeljebb néhány órán át tarthatnak.

Annak ellenére, hogy a kokain használata eufórikus érzéseket kelt, a valóságot nem torzítja, alkalmi használata nem eredményez hallucinációt. Az emelkedett hangulat lecsillapulását követően kialakul a nyugtalanság, hiperaktivitás, ingerlékenység és levertség. Alkalmi használóik alvásának vizsgálata során megfigyelték, hogy a kokain használata elnyomja az alvás rem szakaszait (REM-fázis), és három éjszakán keresztül nem is tér vissza a normális működés.[2]

Amennyiben nagyobb mennyiséget használ a fogyasztó, esetleg rendszeresen használja a szert, agresszivitás, szorongás, koncentráció zavar, álmatlanság, verejtékezés, felgyorsult pulzus, szabálytalan légzés, impotencia, pánikrohamok, pszichózis, paranoia, hallucináció jelentkezhet. Jellegzetes tünete a „kokain bogarak” megjelenése, amikor is a fogyasztó úgy érzi, hogy a bőre alatt bogarak szaladgálnának. A kiürülési fázisban a szomorúság érzése ellenére, a megelőző használat okozta eufória emléke elősegíti a kokain folyamatos használatát.

A rendszeres kokain használat pszichológiai hatásai a sérült ítélőképesség, lobbanékonyság, megszállottság, pszichomotoros aktivitás. Krónikus használóinál megnő az atipikus szexuális szokások kialakulásának, közlekedési balesetek bekövetkezésének, bűncselekmények elkövetésének, ritkán akár az öngyilkosságnak a valószínűsége. Nagy mennyiségű krónikus használata esetén előfordulhat akut paranoid pszichózis, paranoia, hallucináció. Pszichózis jellemzően néhány napi absztinens időszakot követően alakulhat ki majd körülbelül öt nap elteltével áll helyre a beteg személyisége. Egy 55 kokain függőt vizsgáló tanulmány szerint a kokain függők 48%-a paranoia kialakulásáról kokain használata óta. A kokain jellemző halálos adagja körülbelül 1 gramm, ami természetesen számos tényezőtől függ, ideértve az egyéni érzékenységet, esetleges öröklött betegségeket.[3]

A kokainnak és származékainak (elsősorban a crack-nek) van a heroin mellett a legnagyobb addiktív potenciálja, vagyis ez az a szer, amelynél a legnagyobb annak a veszélye, hogy a fogyasztó nem hagy fel a használatával. Az első kipróbálás nem feltétlenül kellemes, a legtöbben semmit nem éreznek. Ettől függetlenül a fogyasztók nagy része újra próbálkozik. Második vagy harmadik alkalommal valószínűleg bejön, vannak, akik életük legjobb élményének élik meg a kokainnal való találkozást. Azonban, még ha csak egyszeri kipróbálás volt is a terv, könnyen előfordulhat, hogy az első használatot további alkalmak követik majd. Aki pedig keres az talál: születésnapot, szilvesztert (egyszer van egy évben…), aztán később péntek esténkénti fáradt gőz kieresztését (csak pénteken, akkor buli van), majd pedig alkalom lehet az is, hogy szerda este van, vagy csütörtök délelőtt (hiszen csak egyszer van egy héten). Ezután pedig már nem kell kreálni az alkalmakat, hanem jön a folyamatos használat.

Ha valaki kokainfüggő és abbahagyja a kokain fogyasztását, elkezdi a kokain leszokást, a teste automatikusan méregtelenítésbe kezd, és megjelennek az elvonási tünetek. Bár a kokain megvonása fizikailag nem olyan drámai, mint az alkohol vagy egyéb opioidok esetében, ám olyan súlyos pszichológiai elvonási tünetekkel jár, melyekkel önállóan nagyon nehéz megbirkózni. Az elvonási tünetek intenzitása mindig a felhasználás mértékétől függ. Alkalomszerű kokainfogyasztás mellett a tünetek nyilvánvalóan gyengébbek lesznek, mint a rendszeres fogyasztóknál. Az idült kokainfüggők esetében a kokain megvonását nagyon súlyos tünetek kísérik.[4]

Korlátozottan állnak rendelkezésre adatok a kokain akut, valamint krónikus használatának, a járművezetési képességekre történő hatásával kapcsolatban. A vizsgálatokat megnehezíti az is, hogy a kokain használók gyakran más illegális kábítószerekkel, illetve alkohollal együtt fogyasztanak kokaint. A kokain-használatból eredő komplikációk és mellékhatások elméletileg csökkenthetik a kokain használók járművezetési képességeit mind a szer hatása alatt, mind az elvonási/kiürülési szakaszban. Ezek a potenciális kedvezőtlen hatások lehetnek a fényérzékenység, homályos látás, ingerlékenység, nyugtalanság, ingerlékenység, kockázatvállalás, agresszió, kimerültség stb.[5]

Egy tanulmány szerint, amikor önkénteseknek adtak be kokaint relatív alacsony dózisban, azt találták, hogy az nem eredményezett szignifikáns eredménycsökkenést a pszichomotoros teljesítményben. Egy másik vizsgálatban 7 önkéntes fogyasztott 10-40 mg közötti mennyiségű kokaint inhalálás útján, ami nem okozott szignifikáns változást a reakció időben. Az USA-ban alkalmazott sztenderd józanság tesztek nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel megállapítható lehessen a járművezető járművezetést megelőző kokain használata.[6]

2017-ben a rendőrség közúti balesetek vizsgálata során – vezetési képességre hátrányosan ható szer fogyasztásának gyanúja miatt – vett vér- és/vagy vizeletmintáit számos alkalommal vizsgálata az NSZKK Toxikológiai Szakértői Intézete (korábban ISZKI Országos Toxikológiai Intézet) igazságügyi toxikológus-szakértők bevonásával. A szakértők 134 esetben állapítottak meg pozitivitást kábítószerekre és/vagy új pszichoaktív anyagokra. A 134 esetből 5 alkalommal mutatták ki kizárólag kokain jelenlétét, további 11 alkalommal pedig más szerek jelenlétével együtt mutatták ki kokain jelenlétét.[7]

A kokain származási helye, csempészési útvonalai és módjai többfélék lehetnek: a gépjárműveken Európába belépő szállítmányok Spanyolországból és Hollandiából kerülnek Magyarországra. De továbbra is jellemző a közvetlenül Dél-Amerikából csomagokban és az úgynevezett „nyelős módszerrel” történő csempészés.

A 2017-es évben folyamatos emelkedés figyelhető meg a fogyasztói mennyiségű kokain lefoglalásokban, mely a szer fokozottabb mértékű terjedésére utalhat. A kutatási adatok alapján a 18-64 éves népesség kokain esetében 8,4%-a, a crack vonatkozásában pedig 7,8%-a úgy gondolja, hogy könnyen vagy nagyon könnyen be tudna szerezni az adott kábítószert.

2017-ben az ismertté vált kábítószerrel birtoklásával kapcsolatos bűncselekmények 4%-ában, összesen 260 esetben volt az elkövetés tárgya kokain. A kínálati oldalhoz sorolható bűncselekmények esetén ez az arány már csak 2,9%. Figyelemre méltó azonban, hogy a jelentős mennyiségre elkövetett cselekmények 10,5%-ában az elkövetés tárgya kokain volt. A kokain lefoglalások vonatkozásában, a 2011-2017 időszakban a lefoglalások számában folyamatos emelkedés tapasztalható, a lefoglalások jelentős részét a kisebb (fogyasztói) mennyiségek tették ki. 2016-2017 folyamán az esetszámok a korábbinál nagyobb mértékben emelkedtek, ami a kokain fokozottabb terjedésére utal.[8]

A kokain árában 2012 óta erős növekedés volt megfigyelhető, amely összefüggésben lehetett az alacsony kínálattal, azonban 2017-re ez az erőteljes növekedés mérséklődött. A kokain utcai ára forintban grammonként 12.000 és 30.000 forint között alakult, átlagosan 21.000 forint volt. A piacon jellemző hozzávetőleges nagykereskedelmi ára 28.000.- euro/kg.

A fogyasztói kiszerelésben lefoglalt kokain porok hatóanyag tartalma jellemzően 15-85% között alakult, míg a nagytételű lefoglalásokban több esetben fordultak elő néhány-száz grammos, 30-40% koncentrációjú készítmények. A lefoglalt készítményekben a legjellemzőbb adalék- és hígítóanyagok a kokain esetében a fenacetinés a koffein.

Alfred Einhorn a 1905-ben állította elő mesterségesen a kokainnál gyengébb származékot, a prokaint. Ezt követte a szintén kokain alapú – ma széles körben használt – érzéstelenítő, a Lidokain. A kokain valamikor a fájdalomcsillapítás csodaszerének számított. Miután a káros mellékhatásait feltárták, fordult a kocka és lassan mindenütt betiltották. Ma szinte mindenütt csak szintetikus származékait használják az orvostudományban.[9]

Hivatkozások:

[1] Bugya Éva, Koka-kultúra, A földgömb 10. évf. 4. sz. / 2008. 30-41. o.

[2] Watson R., Bakos L., Compton P., Gawin F. Cocaine use with and withdrawal: the effect on sleep and mood. Am J Drug Alcohol Abuse 1992;18;:21-28

[3] https://www.bama.hu/best-of-baranya/szertelen-best-of-baranya/ki-a-temze-vizet-issza-34793/ (Utolsó letöltés ideje: 2021.07.20.)

[4] https://kokainfuggoseg.hu/kokain-fuggosegrol/item/86-kokain-leszokas-kokain-elvonasi-tunetek (Utolsó letöltés ideje: 2021.07.20.)

[5] Siegel SK. Cocaine use and driving behavior. Alcohol Drugs Driv 1987;3: 1-8

[6] Jenkins AJ, Keenan RM, Henningfield JE, Cone EJ. Correlation between pharmacological effects and plasma cocaine concentrations after smoked administration J Anal Toxicol 2002;26: 382-392.

[7] http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2018_HU.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2021.07.20.)

[8] http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2018_HU.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2021.07.20.)

[9] Bugya Éva, Koka-kultúra , A földgömb 10. évf. 4. sz. / 2008. 30-41. o.