Gyermektartásdíj

A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket megteremtsék.

Kétféle gyermektartásról beszélhetünk: kiskorú és nagykorú gyermek tartásáról.

Az új Ptk. Családjogi könyvének újítása, hogy a kiskorú gyermektartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is – legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig – érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat. Ez azt jelenti, hogy a válóperekben nem kell különösebben bizonyítani – számlákkal, befizetéseket igazoló dokumentumokkal, bevásárlólistával –, hogy mekkora az a havi összeg, amelyet a gyermekre el kell költeni. Természetesen – mint minden vélelem – ez is megdönthető.

A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van, a szülő mentesül az említett kötelezettsége alól.

Ha a gyermek tartását a szülő még úgy sem képes előteremteni, hogy korlátozza a saját megélhetését, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülő a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonát – meghatározott részletekben – igénybe vegye.

A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a külön élő szülő elsősorban pénzben teljesíti A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyermektartásdíj mértékére és megfizetésének módjára elsősorban a szülők megállapodása az irányadó, tehát az biztosítja legjobban a gyermek érdekeit, ha a szülők vita nélkül megegyeznek róla. A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől külön élő szülő tartási kötelezettségének a megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.

Ha a szülők ilyen megállapodást kötöttek, a megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt.

A gyermektartásdíj meghatározásakor figyelembe kell venni

• a gyermek indokolt szükségleteit
• mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét
• a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket
• azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli
• a gyermek saját jövedelmét, valamint
• a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatottgyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem fedezi, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15–25%-ában kell meghatározni. A gyermektartásdíjat fix összegben határozzák meg.

A nagykorú gyermek rászorultsága az életpályára felkészülés indokoltságából következik, ahogyan azt a Ptk. a 4:220. § (1) bekezdésében rögzíti. Eltér azonban ennek a nagykorú gyermeknek a rászorultsága a kiskorúétól is, tekintettel arra, hogy kiskorú gyermeknél a Ptk. ezt vélelmezi.

A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

Az a nagykorú, munkaképes gyermek is jogosult tartásra,

• aki magát – önhibáján kívül – eltartani nem tudja
• az életpályára felkészítő szükséges – nappali tagozatos –tanulmányai folytatása érdekében rászorul, és
• akinek tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa sincs.

A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha:

• a gyermek a tartásra érdemtelen
• a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, vagy ezáltal
• a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

Nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

A szülő a 25. életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

A tartást a kötelezett – választása szerint – saját háztartásában természetben vagy havonként pénzben szolgáltathatja. A jogosult kérheti, hogy a kötelezett a tartást pénzben szolgáltassa. A bíróság a felek viszonyainak figyelembevételével a tartás más módját is meghatározhatja.

A tartási követelés hat hónapra visszamenőleg, valamint a jövőre nézve érvényesíthető. Hat hónapnál régebbi időre tartási követelést csak akkor lehet visszamenőleg érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli.

Ha a tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményben változás állt be, például a nagykorú gyermek a tanulmányait befejezte vagy tanulmányai sikertelensége folytán az iskolából eltanácsolták, a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni.

Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják  – a kötelezett egyidejű értesítése mellett –, a bíróságnak is köteles bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő  és a szerződésen kívül okozott károkért a felelősség általános szabályai szerint felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.

A Ptk. 4:222. § szerint a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről. Ez azt jelenti, hogy a szülő ellenőrizheti, hogy továbbtanuló gyermeke valóban az iskolára és a megélhetésére költi-e a tartásdíjat, vagy annak nagy része szórakozásra, illetve felesleges költekezésre megy-e el.