BH 2011.12.331

Az elsőfokú bíróság a 2009. május 14. napján kihirdetett ítéletében három terhelt ügyét bírálta el. Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelteket társtettesként elkövetett állatkínzás vétségében [Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulat] mondta ki bűnösnek, és ezért halmazati büntetésül az I. r. terheltet 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, a II. r. terheltet 35 napi fizikai munkakörben végzendő közérdekű munka büntetésre, a III. r. terheltet 240 napi tétel, napi tételenként 300 forint, összességében 72 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A II. r. terhelttel szemben hozott ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság, a 2009. szeptember 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezéssel érintett I. r. és III. r. terheltek tekintetében bírálta felül annak ellenére, hogy a megyei főügyészség a felülbírálatra a II. r. terhelt tekintetében is indítványt tett. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét az I. r. és a III. r. terheltek tekintetében annyiban változtatta meg, hogy őket a társtettesként elkövetett állatkínzás vétségének [Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pont] vádja alól felmentette és a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A városi bíróság ítéletében foglalt tényállást részben kiegészítette, annak egyes megállapításait pedig mellőzte. E módosítások figyelembevétele mellett a jogerős határozat tényállása a következő:

Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek 2008. február 9. napján éjjel 2 óra 15 perc körüli időben, a Holt-Tiszán, kopoltyúháló alkalmazásával, engedély nélkül halásztak, amely során jogtalanul kifogtak, és elvittek 3 darab 3 nyaras és 1 darab 4 nyaras nőstény őshonos pikkelyes nyurgapontyot, 2 darab nőstény amurt, 3 darab folyami rákot, 1 darab törpeharcsát, valamint egy 2 kg súlyú kagylót.

A vádlottak a halakat a Holt-Tisza partjáról a lakásukig akarták szállítani. Útközben rendőrök ellenőrizték őket.

Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek vagyon elleni cselekményüket a K.-Tisza Vidéki Horgászegyesületek Szövetsége sértett sérelmére 24 693 forint értékre követték el, amely kár a lefoglalással megtérült.

A terheltek az I. r. terhelt tulajdonában levő és a tőle lefoglalt marázsa hálóval (kopoltyúháló), valamint merítőhálóval, továbbá a II. r. terhelt tulajdonában levő, és tőle lefoglalt evezős gumicsónakkal halászták.

A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. tv. 27. § c) pontja szerint egy halászható (horgászható) vízterületen alkalmazható halászati eszközöket és módokat az adott halászati (horgászati) vízterület halászati jogosultja határozza meg. A Holt-Tisza halászati jogosultja a K.-Tisza Vidéki Horgászegyesület Szövetsége sértett, amely az adott vízterületen kizárólagos módon csak a horgászatot engedélyezi, a halászati tevékenységet nem. Erre tekintettel - figyelembe véve azt is, hogy a terhelteknek a cselekmény elkövetésekor érvényes állami halászjegye és területi engedélye nem volt - az I r., a II. r. és a III. r. terheltek jogosulatlanul halásztak.

Az I., a II. r. és a III. r. terheltek továbbá megszegték az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1989. évi XXVIII. tv. 6. §-ának rendelkezését, mely szerint tilos az állatnak indokolatlan, vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést, sérülést okozni, kíméletét nem biztosító módon szállítani, elhelyezni.

A terheltek az állatokat víz nélkül, zsákokban, zsúfolt helyen tárolták és szállították, amely alkalmas volt arra, hogy az állatok pusztulását okozza.

Az elsőfokú bíróság a II. r. terhelt tekintetében első fokon jogerős ügydöntő határozata ellen, a terhelt javára a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyet a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított. A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont szerint a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a társtettesként elkövetett állatkínzás vétségében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A főügyészség a terheltnek e tekintetben bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. Az irányadó tényállás alapján ugyanis nem állapítható meg olyan bánásmód alkalmazása, mely a gerinces állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának okozására alkalmas. A Btk. "bánásmód" kifejezése az állat szenvedésének folyamatjellegét is értékeli, hosszabb ideig tartó tevékenységet feltételez, a rövid ideig tartó tárolás vagy szállítás annak megállapítására nem alkalmas. Ebből következően a terhelti tevékenység nem tényállásszerű. A felülvizsgálati indítvány arra is utalt, hogy a tiltott halfogási eszközök alkalmazása sem kerülhet szóba, így a Btk. 266/B. § (2) bekezdése szerinti bűncselekmény megállapítására sincs alap.

A Legfőbb Ügyészség a II. r. terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványt fenntartotta és az abban foglalt indokok alapján a II. r. terhelt társtettesként elkövetett állatkínzás vétsége vádja alóli felmentését indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

Elöljáróban szükséges rögzíteni, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatását végső soron a másodfokú bíróság a Be. 349. (2) bekezdésével kapcsolatos téves jogértelmezése tette szükségessé. A megyei főügyészség az I. r. és a III. r. terheltekkel szemben folytatott másodfokú eljárásban az állatkínzás vétségét érintő jogkérdésben már törvényes álláspontot foglalt el és e terheltek felmentésén túlmenően a Be. 349. § (2) bekezdésének alkalmazásával a jogerős határozattal marasztalt II. r. terhelt felmentésére is indítványt tett. A megyei bíróság e rendelkezés meghozatalára lehetőséget nem látott. Álláspontja szerint: "A Be. 349. § (2) bekezdése értelmében azonban csak abban az esetben van helye a fellebbezéssel nem érintett vádlott vonatkozásában is a felmentő rendelkezés meghozatalára, ha a fellebbezéssel érintett vádlottak törvénysértően súlyos büntetését is enyhíti a bíróság. Jelen esetben pedig erre nem került sor." Ez az álláspont azonban a törvényi szabályozással is ellentétes.

A Be. 349. § (2) bekezdése szerint: "A másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti, a bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedést enyhíti, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást megszünteti, illetőleg az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is ugyanígy határoz."

Ugyanakkor törvényes a megyei bíróság álláspontja az anyagi jogi kérdésben, és ebből következően megalapozott a felülvizsgálati indítvány is: a II. r. terhelt bűnössége megállapítására az elsőfokú eljárásban a társtettesként elkövetett állatkínzás vétségében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény tényállási elemei maradéktalanul nem valósultak meg. Az állatkínzás vétségét az valósítja meg, aki gerinces állatot indokolatlanul olyan módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Az alapul szolgáló ügyben a bántalmazás nem jött szóba, míg a terheltek magatartása a "bánásmód" fogalomkörbe azért nem illeszthető, mert a terheltek elbírált tevékenysége (a kifogott halaknak a kifogás helyéről lakásukig szállítása víz nélküli zsákokban, zsúfolt helyen), egyszeri és eseti jellegű tevékenység. A törvényi tényállásban szereplő "bánásmód" hosszabb ideig tartó folyamatot feltételez. Erre utal az állatkínzás vétségét törvénybe iktató 2004. évi X. törvény 2. §-ához fűzött indokolás is, amely kiemeli az állat szenvedésének folyamatjellegét, de ez következik a bánásmód szó nyelvtani értelméből is. (A Magyar nyelv értelmező szótára szerint például bánásmód az a mód, ahogyan valaki valamivel, főleg jószággal, rendszeresen foglalkozik, bánik.) A kifejtettekből következően a terhelti magatartás nem alkalmas a Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekmény megállapítására. Helytálló a felülvizsgálati indítvány érvelése abban a tekintetben is, hogy a terheltek ugyan jogosulatlanul, de nem a halászatról szóló törvény által tiltott halfogási eszközzel vagy módon halásztak, így a Btk. 266/B. § (2) bekezdése szerinti bűncselekmény megállapítása sem jöhet szóba.

A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján megállapította, hogy a II. r. terhelt bűnössége megállapítására a társtettesként elkövetett állatkínzás vétségében [Btk. 266/B. § (1) bekezdés a) pontja] a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A II. r. terheltet az ellene társtettesként elkövetett állatkínzás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján, a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának felhívásával, bűncselekmény hiányában felmentette.

A terhelt részbeni felmentésére és a védő enyhítésre irányuló kérelmére is figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta a II. r. terhelt büntetésének arányosságát is, de ennek enyhítésre - a bűnösség körének szűkülése ellenére sem - látott lehetőséget. A II. r. terhelttel szemben az alkalmazott mértékű közérdekű munka büntetés a terhén fennmaradó, társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt eltúlzott büntetésnek nem tekinthető. Mivel a büntetés a terheltet érintő egyetlen bűncselekmény következménye, a halmazati megjelölést értelemszerűen mellőzni kellett.

(Legf. Bír. Bfv. II. 1024/2010.)