BH 2019.8.217

BH 2019.8.217 I. Az embercsempészés nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő [Btk. 353. § (1) bek.].

II. Az embercsempészés bűntette a segítség nyújtásával befejezetté válik, így annak már nincs jelentősége, hogy azon személy, aki a segítséget kapta, a határt ténylegesen átlépi-e, vagy azt megkísérli-e [Btk. 353. § (1) bek.].

III. Amennyiben a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a kirendelt védőt a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására hívja fel, és a védő ennek határidőben eleget is tesz, számára a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet szerinti mértékű védői díj megállapításának van helye.

Ezen túl a kirendelt védő igényt tarthat felkészülési díjra is. Mivel a kirendelt védő felkészülési díjának alapja az eljárási cselekményen való részvételért járó kirendelt ügyvédi díj, a felkészülési díjat az eljárási cselekményen való részvételért járó ügyvédi óradíj figyelembevételével kell megállapítani akkor is, ha a Kúria nyilvános ülést nem tart, azonban a kirendelt védő felkészülési díjra való jogosultságához nem fér kétség.

Ugyanakkor a kirendelt védőt irattanulmányozás címén nem illeti meg további védői díj.

IV. A kirendelt védő részére az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételekért külön védői díj nem állapítható meg, akkor azonban, ha a felülvizsgálati indítványt a kirendelt védő fogalmazta meg, az azzal kapcsoltban felmerülő további indítványait az általa megfogalmazott felülvizsgálati indítvány kiegészítésnek kell tekinteni, és ekként kell a védő díját megállapítani, az azonban együttesen sem haladhatja meg a miniszteri rendelet szerint legfeljebb megállapítható díj összegét [Be. 655. § (3) és (4) bek., 32/2017. (XII. 27.) IM rend. 7. § (1), (2), (3), (6) bek., 7/A. §].

[1] A járásbíróság a 2017. január 25-én meghozott ítéletével - mely a törvényszék végzésével 2017. szeptember 6-án jogerőre emelkedett - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont, (3) bek. d) pont], ezért halmazati büntetésül négy év hat hónap - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte, megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, vele szemben 10 100 euró és 44 000 forint vagyonelkobzást rendelt el, és rendelkezett a járulékos kérdésekről.

[2] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

[3] A Kúria a Be. 654. § (4) bekezdése alapján a terhelt kirendelt védőjét a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására hívta fel.

[4] A védő a felülvizsgálati indítványt megfogalmazta, azt - tartalmát tekintve - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapozva.

[5] Abban kifejtette, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, mert álláspontja szerint a terhelt azzal, hogy két személyt B.-re kísért, majd további tizenhárom főt egy török vendéglőhöz vitt, illetve nyolc személyt D.-ben az I. parkolójába szállított, nem követett el bűncselekményt, ugyanis a terhelt nem büntethető a harmadik személy szándékáért, nevezetesen azért, hogy az általa kísért személyek - szándékaik szerint - a határt át kívánták lépni.

[6] A védő szerint a terhelt azzal sem követett el bűncselekményt, hogy az említett személyekben - őket megtévesztve - azt a látszatot keltette, miszerint Németországba viszi őket, ahogy azzal sem, hogy ezért pénzt kapott, mivel az érintettek emiatt ellene nem tettek feljelentést.

[7] Hivatkozott arra is, hogy a terhelt által kísért személyek a határt nem lépték át, azt meg sem közelítették, a terhelt az egyik esetben attól 173 km, a másik esetben 111 km távolságig kísérte őket, ezért magatartása az embercsempészés előkészületeként sem értékelhető.

[8] Ezen túl több eljárási szabálysértésre is hivatkozott, így arra, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel kellő módon a terhelt személyi adatait, így a születési helyét, ezért vele szemben vádemelésnek sem lett volna helye, nem tisztázták, hogy védence megkapta-e a menekülti státuszt. A terhelt Be. 2. §-ában írt alapjogai is sérültek azáltal, hogy az ügy felderítetlensége miatt a "bíróság kénytelen volt mintegy nyomozást lefolytatni", azaz a bíróság kívánta a vádban foglaltakat igazolni.

[9] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az embercsempészés vádja alól bűncselekmény hiányában mentse fel, másodlagosan pedig arra tett indítványt, hogy az eljárási szabálysértésekre tekintettel a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és a járásbíróságot utasítsa új eljárásra.

[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[11] Arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati indítványnak a megalapozatlansági okokra hivatkozó része miatt a felülvizsgálat törvényben kizárt, mivel a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényállás nem támadható.

[12] Az indítványnak a terhelt bűnösségét vitató része kapcsán pedig kifejtette, hogy embercsempészés bűntettét az követi el, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez nyújt segítséget, és a kialakult következetes ítélkezési gyakorlat szerint az e tényállásban megfogalmazott elkövetési magatartás megvalósulhat fizikai és pszichikai segítségnyújtással egyaránt, jelentősége csak annak van, hogy azt az elkövető szándékosan, az államhatár illegális átlépése érdekében fejtse ki.

[13] Utalt arra is, hogy a bűncselekmény befejezetté válik a segítségnyújtással, e tekintetben irreleváns, hogy a határ illegális átlépése megtörténik-e, és miután a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő tényállás szerint az I. r. terhelt mindkét tényállási pontban írt cselekményével az adott személyeknek segítséget kívánt nyújtani ahhoz, hogy Magyarország határát a jogszabályi rendelkezések megszegésével átléphessék, ennek érdekében kísérte őket B.-re, illetve D.-be, cselekményei - amint ezt az alapügyben eljárt bíróságok is helytállóan kifejtették - alkalmasak voltak az embercsempészés megállapítására.

[14] Álláspontja szerint az a körülmény, hogy az I. r. terhelt az ügydöntő határozatban nem a valódi személyazonosságával szerepel, a Be. 637. § (1) bekezdés c) pontja alapján perújítási eljárás során korrigálható, ahogy amiatt is perújítás lefolytatásának lehet helye, ha olyan új, az alapeljárásban a bíróságok által nem értékelt adat merül fel, amely azt valószínűsíti, hogy - a személyi adatoktól függetlenül - nem az a személy követte el a tényállásban rögzített cselekményt, akinek a bíróság a büntetőjogi felelősségét megállapította; ezek az esetleges hibák azonban a felülvizsgálati eljárás keretében nem vizsgálhatók.

[15] Kifejtette, hogy nem minősül felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésnek az, ha a bíróság hivatalból rendel el bizonyítást, erre mind az alapeljárás idején hatályban volt, mind a jelenleg hatályos eljárási törvény lehetőséget ad, az a körülmény pedig, hogy a nyomozás mennyire volt alapos, csupán az eljárás időszerűségét érintheti.

[16] Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[17] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében kifejtette, hogy a terhelt azon magatartása, amellyel segítséget kívánt nyújtani az adott személyeknek Magyarország határának a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez, nem meríti ki a törvényi tényállást, ugyanis annak megvalósításához tényleges segítségnyújtás szükséges. Mindezen túl arra is hivatkozott, hogy akkor, ha valakit nem a tényleges személyi adataival ítélnek el, az azt tartalmazó ügydöntő határozat valótlannak, hamisnak minősíthető. Ezért az indítványát változatlanul fenntartotta.

[18] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítvány szerinti okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott, és a védő által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, a törvényben meghatározott feltételek szerint vehető igénybe.

[20] A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (1) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[21] Az ekként irányadó tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 2013. október 5-én érkezett Magyarországra, menekültügyi őrizetbe vételét aznap 12 órakor rendelték el, őrzési helyeként a D.-i Menekültügyi Őrzött Befogadó Központot, majd 2013. november 18-i hatállyal a B.-i Menekültügyi Őrzött Befogadó Központot jelölték ki számára. 2014. április 1-jei hatállyal a terhelt menekültügyi őrizetét a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal megszüntette, és további tartózkodási helyéül a D.-i Befogadó Állomást jelölte ki. 2014. április 14-ét követően a terhelt a D.-i Befogadó Állomáson tartózkodott, ahol menekülttársai Nyugat-Európába történő továbbcsempészésének megszervezésével foglalkozott.

[22] 2015. április elején S. K. és S. I. K. embercsempészek segítségével Németországba szeretett volna eljutni, ezért megkeresték az I. r. terheltet és megállapodtak vele abban, hogy 500-500 euróért a terhelt a kapcsolatait felhasználva Németországba juttatja őket illegális módon, embercsempészés útján.

[23] 2015. április 6. napján a késő délutáni órákban az I. r. terhelt az általa a BÁH D.-i Menekült Befogadó Állomáson toborzott további migránsokkal együtt a két személyt B.-re kísérte, majd az összesen tizenöt főből álló csoportot egy török vendéglőhöz vitte, ahonnan ismeretlen társai az esti órákban személygépkocsikkal továbbszállították őket Ausztria irányába.

[24] 2015. április 7. napján a hajnali órákban az embercsempészek a transzport tagjait a közúti ellenőrzésekre hivatkozva az osztrák határhoz közeli J. mellett kitették, majd otthagyták. Aznap a reggeli órákban a csoportot az M.-i Rendőrkapitányság járőrei J. belterületén ellenőrzés alá vonták, majd kihallgatásukat követően visszairányították D.-be.

[25] S. K. és S. I. K. visszatérve a D.-i Befogadó Állomásra felelősségre vonták az I. r. terheltet a meghiúsult kiutaztatás miatt, illetve visszakérték a korábban általuk kifizetett 500-500 eurót.

[26] Ezt követően az I. r. terhelt ismét összeállított egy transzportot, a korábban átadott összeg fejében S. K.-t és S. I. K.-t is a csoportba sorolva és a csoport szállítására a román állampolgár II. r. terheltet kérte meg.

[27] 2015. április 16-án a délutáni órákban az előzetesen megbeszéltek szerint D. belterületén a II. r. terhelt az F. úti I. Áruház parkolójában a korábban kölcsönkért és általa vezetett román honosságú Ford Escort gépjárművel hét afgán és egy pakisztáni állampolgárságú, a D.-i Befogadó Állomáson elhelyezett, korábban menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre váró személyt vett fel abból a célból, hogy őket anyagi haszonszerzési céllal Németországba szállítsa.

[28] Miután az I. r. terhelt a parkolóba vezette a migránsokat, átadott 400 eurót a II. r. terheltnek, majd a migránsok abban a reményben, hogy Németországba szállítják őket, beszálltak a gépjármű puttonyos csomagterébe. A továbbiakban a II. r. terhelt az általa szállított nyolc migránst az előzetes megegyezéstől eltérően nem Nyugat-Európa felé, hanem Románia irányába szállította, amit a raktérben utazó személyek is észleltek és elégedetlenségüknek adtak hangot. A II. r. terhelt ennek ellenére továbbhajtott, majd a határnál, Cs. körzetében az esti órákban egy parkolóban megállt, és arra hivatkozással, hogy WC-re megy, a gépjárműben a migránsokat hátrahagyva ismeretlen helyre távozott. A migránsok kis ideig történő várakozást követően a gépjárműből kiszálltak. A határátkelő személyzete észlelte őket, értesítette a rendőrséget, és visszaszállították őket a D.-i Menekülttáborba.

[29] A felülvizsgálati indítvány előterjesztője az irányadó tényállásból egyes elemeket kiemelve és részben a megállapított tényállással ellentétesen arra hivatkozott, hogy az I. r. terhelt - anélkül, hogy ismerte volna a külföldi állampolgárok szándékát - csupán egy étteremhez, illetve egy üzlethez kísérte őket, és e segítségért fogadott el tőlük pénzt. A tényállás ilyen támadására azonban a felülvizsgálat keretében nincs lehetőség, az indítvány ezen része alapján a felülvizsgálat kizárt.

[30] A Btk. 353. § (1) bekezdésébe ütköző embercsempészés bűntettét követi el, aki államhatárnak más által a jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez segítséget nyújt. A (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint súlyosabban minősül a cselekmény, ha azt vagyoni haszonszerzés végett, illetve az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva követik el. A (3) bekezdés d) pontja szerint pedig a bűncselekmény tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha az embercsempészést üzletszerűen követik el.

[31] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában helytállóállóan fejtette ki, hogy miután az I. r. terhelt megszervezte a migránsok szállítását más európai országba, részletesen tájékoztatta a követendő útvonalról, illetve teendőkről az adott személyeket, első alkalommal elkísérte őket, majd második alkalommal a II. r. terhelttel együttműködve folytatta csempész tevékenységét, míg a II. r. terhelt - az összes körülmény tudatában - D.-be utazott azért, hogy migránsokat szállítson meghatározott pénzösszegért, és az I. r. terhelt által útba indított külföldi állampolgárságú, a jogszabályoknak megfelelő úti okmányokkal, engedélyekkel nem rendelkező személyeket felvette a gépkocsijába és útnak indult, egyértelmű, hogy az I. r. és II. r. terheltek elkövették az embercsempészés bűncselekményét.

[32] Helytállóan fejtette ki azt is, hogy az embercsempészés bűncselekményét tettesként követi el az is, aki külföldi személyek illegális határátlépési szándékának és úti céljának ismeretében vesz részt elszállításukban, annak szervezésében, hogy más országba illegálisan bevándorolhassanak, és a segítségnyújtás megadásával befejezetté válik a bűncselekmény.

[33] Az is helytálló, hogy a vagyoni haszonszerzés végett történő elkövetés akkor is megállapítható, ha más adja vagy más ígéri a vagyoni jellegű ellenszolgáltatást.

[34] Az embercsempészés elkövetési magatartása egy sui generis bűnsegédi magatartás, melynek elkövetője másnak ahhoz nyújt segítséget, hogy az államhatárt a jogszabályi rendelkezések megszegésével lépje át. A cselekmény megvalósul akár a Magyarország területéről történő illegális kilépéshez, akár az országba történő jogellenes belépéshez való segítségnyújtással. A cselekmény a legszélesebb elkövetési formákat ölelheti fel, így pl. ebbe a körbe tartozik az államhatáron történő átszállítás, az útbaigazítás, a tanácsadás, térkép átadása megrajzolt átlépési útvonallal, globális helymeghatározó szoftverrel futtatott készülékek átadása, melyeken előre programozható a leggyorsabb, illetve a legegyszerűbb útvonal, de az átlépéshez szükséges járműbiztosítás, illetve a tényleges átlépést megelőző cselekvőségek, így az átlépés előtti éjszakán szállás biztosítása, megfelelő ruházattal, élelmiszerrel ellátás stb. ugyancsak szóba jöhető magatartások. Fizikai bűnsegély jellegű segítségnyújtás például az, ha a tiltott határátlépést tervező személynek az embercsempész járművet biztosít a határterület megközelítéséhez, megfelelő helyismerettel elvezeti a határvonal közelébe, hamis vagy más nevére szóló úti okmányt szerez a számára.

[35] Azaz az embercsempészés elkövetési magatartása a segítségnyújtás.

[36] Ezért e bűntettet tettesként követi el az, aki a külföldről érkező illegális határátlépők szándékának és úti céljának ismeretében vesz részt e személyek elszállításában, ellátásában, azért, hogy végül más országba illegálisan bevándorolhassanak (EBH 2006.1385.).

[37] Az embercsempészésnél a segítségnyújtás országon belüli konkrét helyszíne közömbös. Az lényeges csupán, hogy az elkövető a tevékenységével valakinek (aki lehet akár külföldi, akár belföldi, akár menekült) az államhatár tiltott módon való átlépését elősegítse. Embercsempészés tehát nemcsak az államhatár közelében követhető el, hanem bárhol az országban, sőt az országon kívül is, feltéve, hogy e magatartás az országhatár jogellenes átlépését segíti elő.

[38] Ebből következően alaptalan az indítvány előterjesztőjének azon hivatkozása, hogy a bűncselekmény azért nem valósult meg, mert a terhelt az egyik esetben a határtól 173 km, a másik esetben 111 km távolságra kísérte a tényállásban megjelölt személyeket.

[39] Az embercsempészés bűntette a segítség nyújtásával befejezetté válik, így annak már nincs jelentősége, hogy azon személy, aki a segítséget kapta, a határt ténylegesen átlépi-e, vagy azt a határvonalon megkísérli-e.

[40] Emellett a terhelt a tényállásban írt magatartásával - eltérően a Legfőbb Ügyészség által hivatkozottakkal - nem csupán "segítséget kívánt nyújtani", hanem segítséget is nyújtott az adott személyeknek, és a büntetőjogi felelősségének megállapítását nem zárja ki az, hogy a segítségnyújtás végül is nem járt a célzott eredménnyel.

[41] Következésképpen a felülvizsgálati indítványnak a terhelt bűnösségének megállapítását vitató része alaptalan.

[42] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan hivatkozott, az, ha az alapeljárásban a terhelt valótlan személyi adatokkal azonosította magát, és így a büntetőügyben eljáró hatóságok más vagy nem létező személyként vonták eljárás alá, majd ítélték el, nem felülvizsgálati ok.

[43] A Be. 637. § (1) bekezdés c) pontja szerint perújításnak van helye, ha a terhelt az ügydöntő határozatban nem a valódi személyazonosságával szerepel és ez a határozat kijavításával nem orvosolható. A Be. 453. § (1) bekezdése szerint a kijavítás nem változtathat a kijavított határozat érdemén. Így ezen eszközzel azonban csak a terhelt valamely személyi adatában ejtett elírási hiba korrigálható, tehát az, ha az ítéletben a terhelt nem a valódi adataival szerepel, csak perújítással orvosolható.

[44] Így az indítvány előterjesztőjének ezzel kapcsolatos álláspontja nem helytálló.

[45] Nincs helye továbbá felülvizsgálatnak amiatt sem, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás során további bizonyítékokat is beszerzett.

[46] A Be. 163. § (1)-(3) bekezdéseiben írt szabályok szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető anyagi jogi és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek, és a bizonyítás a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek elbírálásában jelentős tényekre is kiterjedhet. A büntetőeljárásban a bíróság döntését valósághű tényállásra alapozza, az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza. A Be. 164. § (3) bekezdése szerint indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására valóban nem köteles.

[47] Ezek a szabályok tartalmilag azonosak az alapeljárás lefolytatása idején hatályos 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 75. §-ában írt rendelkezéssel, amely szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek, és a bizonyítás során a tényállás alapos, hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban akkor, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására.

[48] Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságnak ne lenne jogosultsága bizonyítékokat hivatalból beszerezni, illetve megvizsgálni, erre mind a jelenleg hatályos, mind az alapeljárás lefolytatása idején hatályban volt eljárásjogi törvény alapján lehetősége volt.

[49] Így a bíróság azzal, hogy a tényállás felderítése, valósághű megállapítása érdekében - a törvényes keretek között - sem az ügyész, sem a védő által nem indítványozott bizonyítást is felvett, nem követett el eljárási szabálysértést.

[50] A másodfokon eljárt törvényszék végzése ezzel kapcsolatban ugyan akként fogalmazott, hogy "a bíróság kénytelen volt mintegy nyomozást folytatni", de ez nem jelenti azt, hogy az eljárás során átvette az ügyész szerepét és a vád és az ítélkezés funkciói nem különültek el.

[51] Emellett felülvizsgálatra csak a Be. 648. és 649. §-aiban meghatározott eljárási szabálysértések miatt van lehetőség, ezen okok köre nem bővíthető. Így nincs lehetőség felülvizsgálatra az indítványban hivatkozott - a törvényes vád hiányára utaló - okból sem.

[52] A részben alaptalan, részben a törvényben kizárt indítványra tekintettel a Kúria a járásbíróság ítéletét, illetve a törvényszék végzését az I. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

[53] Az I. r. terhelt mianmari állampolgár, a magyar nyelvet nem ismeri, továbbá a kézbesítendő iratok lefordításáról nem mondott le, ezért - a Be. 8. § (3) bekezdésre figyelemmel a 78. § (1) és (7) bekezdés alapján - a részére megküldött iratok urdu nyelvű fordításával felmerült összesen 71 187 forint bűnügyi költséget a Be. 664. § (1) bekezdés utolsó mondata szerint az állam viseli.

[54] A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díját a Kúria az alábbiak szerint állapította meg:

[55] Felülvizsgálati eljárásban a védő részvétele kötelező [Be. 655. § (3) bek.]. Ezért a Kúria a Be. 655. § (4) bekezdése alapján a terhelt részére védőt rendelt ki és felhívta a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására.

[56] A kirendelt védő a felhívásnak határidőben eleget tett és az általa megfogalmazott felülvizsgálati indítvány mellett tételes díjkimutatást nyújtott be, melyben a felülvizsgálati indítvány megfogalmazásáért tíz munkaórának megfelelő védői díj, azaz 50 000 forint, valamint 15 000 forint felkészülési díj és iratmegtekintés címén további 5000 forint védői díj, emellett a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételért további három védői óradíj, azaz 15 000 forint megállapítását kérte.

[57] A pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (6) bekezdése szerint a kirendelt védőt a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati indítvány elkészítéséért a bíróság rendelkezése szerint legalább a kirendelt ügyvédi óradíj összege, azaz 5000 forint, és legfeljebb annak tízszerese, azaz 50 000 forintnak megfelelő összeg illeti meg. Ezen túl a védő igényt tarthat a 7. § (1) bekezdése szerint az eljárási cselekményen való részvételért az eljárási cselekmény - idézésben vagy értesítésben megjelölt - kezdő időpontja és a kirendelt védő jelenlétének befejező időpontja között eltelt időtartamra megkezdett óránként a kirendelt ügyvédi óradíj összegére. Felkészülési díj címén pedig az eljárási cselekményen való részvételért eljárási cselekményenként a 7. § (2) bekezdése alapján megállapított díj húsz százalékának megfelelő összeg illeti meg azzal, hogy a felkészülési díj ügyenként legalább a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának, azaz 15 000 forintnak, és legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának, azaz 150 000 forintnak megfelelő összeg lehet. Ezt meghaladóan a kirendelt védő a 7/A. § szerinti költségeinek megtérítésére tarthat igényt.

[58] Jelen ügyben a Kúria nyilvános ülést nem tűzött ki, a védőt nem idézte és nem értesítette, így az eljárási cselekményen való megjelenésével védői díj nem merült fel.

[59] A hivatkozott miniszteri rendelet a kirendelt védő felkészülés díja kiszámításának alapjaként az eljárási cselekményen való részvételért járó kirendelt ügyvédi díjat határozza meg. A kirendelt védő felkészülési díjra való jogosultságához jelen ügyben - a megfogalmazott felülvizsgálati indítvány és az ügyész nyilatkozatára tett észrevétel alapján - kétség nem fért, annak összegét ezért a Kúria eljárási cselekményen való részvétel hiányában is a miniszteri rendelet 7. § (3) bekezdése alapján állapította meg, a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának, azaz 15 000 forintnak megfelelő összegben.

[60] Az IM rendelet ugyanakkor nem ad lehetőséget arra, hogy a kirendelt védő irattanulmányozás címén további védői díj megállapítását kérje.

[61] Az ügyészi nyilatkozatra tett védői észrevételért védői díj nem állapítható meg, ha azonban a felülvizsgálati indítványt a kirendelt védő fogalmazta meg, az azzal kapcsoltban felmerülő további indítványait - az általa megfogalmazott - felülvizsgálati indítvány kiegészítésnek kell tekinteni, és a védő díját meg kell állapítani, az azonban együttesen sem haladhatja meg az IM rendelet 7. § (6) bekezdésében foglalt legfeljebb megállapítható díj összegét, azaz ügyenként 50 000 forintot.

[62] Ezért a Kúria a kirendelt védő díjaként a felülvizsgálati indítvány megfogalmazásáért és annak kiegészítéséért az IM rendeletben meghatározott legmagasabb összeget, azaz 50 000 forintot, míg felkészülés díj címén az IM rendeletben meghatározott legkisebb összeget, azaz 15 000 forintot, összesen 65 000 forintot állapított meg, ami az általános forgalmi adóval növelten 82 550 forint. Ezt a Be. 664. § (1) bekezdés utolsó mondata alapján az állam viseli.

(Kúria Bfv. I. 1.323/2018.)