BH 2013.2.33

A városi bíróság a 2011. március 7. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét ittas járművezetés bűntettében [Btk. 188. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont] állapította meg, ezért őt 2 (kettő) év fogházbüntetésre, 2 (kettő) évi közügyektől eltiltásra, és 3 (három) év 6 (hat) hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2012. január 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt fogházbüntetése tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállása szerint a terhelt 2009. december 1. napján 21 óra 40 perc körüli időpontban a tulajdonát képező személygépkocsival közúton közlekedett, előzetes szeszesital fogyasztást követően. Derült, csendes időben, éjszakai látási viszonyok mellett az egyenetlen, száraz állapotú aszfaltúton a gépjármű jobb első ülésén utazó O. R., illetve a hátsó ülésen - közelebbről nem pontosítható helyen - ülő P. I. utasaival.

Haladása során egy balra ívelő útkanyarból kihaladva és mintegy 300 métert megtéve ittasságából eredő figyelmetlensége miatt, illetőleg mert az általa vezetett gépjármű sebességét nem az - egyébként már egyenes - út vonalvezetésének és az útviszonyoknak megfelelően választotta meg, a gépjármű 100-125 km/óra sebességgel sodródni kezdett, 89-101 km/óra sebességgel fölhaladt a szalagkorlátra, majd 84-95 km/óra sebességgel a jobb oldali töltés oldalának ütközött és végül egy élőfának csapódva a tetejére borulva állt meg.

Ezen baleset következtében P. I. sértett olyan súlyos vizenyős agyduzzadást, agytörzsi beékelődést, a VII. nyakcsigolya törését, tüdőzúzódást, a tüdőkben vérbelégzést, jobb oldali sorozat bordatörést, combcsonttörést, illetve az ezek eredményeként fellépő traumás shock-ot szenvedett, amelynek következtében a helyszínen elhalálozott.

A terhelt másik utasa 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést, a felső ajak és jobb kéz zúzódását és hámhorzsolását, valamint a szegycsonttájék zúzódását szenvedte el, míg maga a terhelt 8 napon túl gyógyuló súlyos a bal oldali IV-XII. bordák törését, a tüdőállomány zúzódását, mindkét oldali részleges légmellet, a rekeszizom és a rekeszizom ideg sérülését, a bal kulcscsont-, jobb felkarcsont-, jobb singcsonttörést, a máj roncsolódását, a koponya zúzódását, illetve zúzódásos és hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett el.

A baleset helyszínét közvetlenül megelőző kanyarívben a biztonságos haladási sebesség 90-100 km/h lehetett.

A terhelt vérének alkoholkoncentrációja a cselekmény elkövetésének időpontjában 1,32 g/l ezrelék volt, amely őt enyhe fokban korlátozta a biztonságos járművezetésben.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját is felhívva, tartalmilag a terhelt bűnössége megállapítását nem kifogásolta, pusztán cselekménye minősítésének törvényességét vitatta, és ehhez kapcsolódóan hivatkozott a kiszabott büntetés törvénysértő voltára. Álláspontja indokolása körében a védő - a jogszabályi környezetet jogirodalmi és bírósági gyakorlatból vett idézetek tükrében elemezve - azzal érvelt, hogy a terhelt által kétségtelenül megvalósított KRESZ szabályszegések és az ehhez kapcsolódóan bekövetkezett halálos eredmény közvetlen okozati összefüggése a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban történt járművezetésével kétségtelen bizonyossággal nem állapítható meg. Ezért cselekményének minősítése nem lehet a Btk. 188. § (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő ittas járművezetés bűntette, a cselekmény ittas járművezetés vétsége és halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége halmazataként értékelhető. A védő az álláspontja szerinti helyes minősítéshez képest a bűnösségi körülmények elemzése mellett a kiszabott büntetést törvénysértőnek tartotta, kiemelve, hogy a büntetési célok a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása nélkül is elérhetők. A védő néhány részletben kifogásolta az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő, tényállást megállapító tevékenységét is.

A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A legfőbb ügyészi átirat utal arra, hogy a tényállás megalapozatlanságával kapcsolatos érvek a felülvizsgálati eljárásban törvényi tilalom folytán nem vizsgálhatók, a jogi értékelés alapját a kötelezően irányadó tényállásban rögzítettek kell képezzék. E tényadatokon alapulóan viszont nem vonható kétségbe, hogy a terhelt enyhe, de a közepes fokú mértékhez közelítő szeszes italtól befolyásolt állapota tekinthető annak az alapvető oknak, amely végső soron a terhelti jármű felborulásához, és a sértett halálához vezetett. A Legfőbb Ügyészség ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban foglalt okból, illetve a hivatalból vizsgálandó, ún. abszolút eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a jogerős határozatot. Ennek körében megállapította, hogy a határozat meghozatala során a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott körbe eső eljárási szabálysértés nem történt, továbbá, hogy a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

Helytállóan mutatott rá a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványa alapján a jogerős határozat egyetlen szempontból vizsgálható csupán felül: sor került-e a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti anyagi jogi szabálysértésre, vagyis a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabására. A védő tartalmilag kizárólag e felülvizsgálati okra hivatkozott. A terhelt ittasságával összefüggő közlekedési szabályszegése hiányában a cselekmény helyes minősítése ittas járművezetés vétsége és ezzel összefüggésben közúti baleset okozásának vétsége. Mindemellett a védő - a határozat okszerűtlen megállapításait kifogásolva - a jogerős ítélet megalapozottságát feszegette. Ez utóbbi hivatkozásai azonban a felülvizsgálati eljárásban nem voltak érdemben vizsgálhatók, mivel a Be. 423. § (1) bekezdésének rendelkezései a tényállás megalapozottságának vizsgálatát és a jogerős határozatban megállapított tényállás támadását, a bizonyítékok mikénti értékelésének sérelmezését is kizárják.

A terhelt cselekménye minősítésének törvényességét vizsgálva a Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályaival maradéktalan összhangban jártak el, az adott minősítés a törvénynek és az e körben kialakított gyakorlatnak megfelel.

A Btk. 188. § (2) bekezdés c) pontja szerinti ittas járművezetés bűntette megállapításának feltétele, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban történő gépjárművezetés és a sértett halála közötti okozati kapcsolatot a KRESZ. 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakon túl valamely más közlekedési szabály megszegése (például sebességtúllépés) közvetítse, amely egyben a súlyosabb eredmény közvetlen okának tekinthető. Az ittas járművezetés bűntettéért felel a járművezető, ha ittassága miatt a minősített esetekben meghatározott eredmények valamelyikét a büntetőjog által felróható módon okozta (BH 2003.351.).

A terhelt cselekménye minősítésének törvényességét vitató védő által kifejtett jogelv teljes mértékben helytálló: a halált okozó ittas járművezetés bűntette akkor állapítható meg, ha a halál bekövetkezése okozati összefüggésben áll a járműnek szeszes italtól befolyásolt állapotban vezetésével. A járművezető önálló cselekményként elbírálandó ittas járművezetés vétsége akkor különül el a balesetet előidéző, többnyire gondatlan szabályszegésével megvalósított közúti baleset okozásának vétségétől, ha a halálos következmény az elkövető ittasságától független vétkes mulasztás következménye (BH 2004/349.).

Az irányadó tényállásban foglaltakból következően a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette gépkocsiját, az adott útszakaszra megengedett sebességhatárt átlépve, majd egy balra ívelő útkanyarból kihaladva ittasságából eredő figyelmetlensége, és túlzott sebessége miatt sodródni kezdett, felhaladt a jobboldali szalagkorlátra, majd a töltés oldalának és egy élőfának csapódva, a kocsi tetejére borulva állt meg. E baleset vezetett a gépkocsiban utazó két utas közül az egyik halálához, a másik 8 napon belül gyógyuló, illetve a terhelt életveszélyes állapotot eredményező, 8 napon túl gyógyuló sérüléséhez.

Tudományosan igazolt és egyben közismert az alkohol emberi szervezetre gyakorolt számos kedvezőtlen hatása. Ilyenek az érzékelési képesség korlátozása, a gátlások oldása, a koncentrációkészség, a figyelem és a veszélyérzet csökkenése, a könnyelműség, megfontolatlanság előtérbe kerülése. Éppen e kedvezőtlen hatásokra figyelemmel tilalmazott a szeszes italtól befolyásolt állapotban vezetés. Az olyan jellegű közlekedési szabályszegések esetén tehát, amelyek erre utalnak, arra kell következtetést levonni, hogy a közlekedési szabályszegést, a közlekedési balesetet és annak eredményét az elkövető ittas járművezetése okozta (BH 2012/205.). A jelen esetben azonban a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotán túlmenő egyéb egyetlen ok sem került rögzítésre, amely a bekövetkezett balesethez vezetett.

Nem tévedtek ezért az eljárt bíróságok akkor, amikor a terhelt felelősségét a szeszes italtól befolyásolt állapotára visszavezethető közlekedési szabályszegéseire alapítottan, az azzal halálos eredményt okozó ittas járművezetés bűntettében állapították meg.

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja a kiszabott büntetés felülvizsgálatára - többek között - akkor ad lehetőséget, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Ebből következően a Be. 416. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően - egyéb anyagi jogszabálysértés hiányában - a kiszabott büntetés felülvizsgálatára nem is kerülhetett sor, így a Kúria a védő által hivatkozott bűnösségi körülmények értékelésébe sem bocsátkozhatott.

A Kúria a kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 482/2012.)