BH 2023.1.1

[1] A járásbíróság a 2021. augusztus 3-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bek.], és ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a terhelt terhére, pénzbüntetés és közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A fellebbezést elbírálva a másodfokon eljárt törvényszék a 2021. november 17-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2021. július 2-án 08 óra 30 perc körüli időpontban legalább 3 cl Unicumot elfogyasztott, majd 2021. július 2. napján 21 óra 10 perc körüli időpontban személygépkocsijával, abban lányát és unokáját utasként szállítva, a b.-i vasútállomás parkolójából az onnan kb. 3 km távolságra, a vasútállomás környékén lévő szálláshelyére indult. A vádlott a rendőri intézkedésig 1,5 km távolságot tett meg.

[4] A terhelt 2021. július 2-án 21 óra 13 perckor B.-n, a H. utcában igen enyhe fokú ittas állapotban vezette a tulajdonát képező Suzuki típusú személygépkocsit, amikor az F.-i Rendőrkapitányság járőrei közúti ellenőrzés céljából megállították. A rendőrjárőrök a vádlottal szemben 2021. július 2-án 21 óra 14 perckor Lion Alcolmeter 500 típusú alkoholtesztert alkalmaztak, amelynek - 0,30 mg/l - eredménye alapján őt a B.-i Rendőrőrsre hiteles légalkoholmérésre előállították.

[5] A vádlottal szemben alkalmazott Dräger Alcotest 7110 H típusú hitelesített légalkoholmérő készülék első alkalommal - a 2021. július 2-án 21 óra 29 perckor megkezdett mérés során - 0,26 mg/l, második alkalommal - a 2021. július 2-án 22 óra 02 perckor megkezdett mérés során - 0,22 mg/l értéket mutatott. A vádlott szervezetében a jármű vezetésekor 0,25 mg/l értéknél nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.

[6] A vádlott B, Mgv, T (traktor), F, Kerti traktor, K, AM kategóriákra érvényes vezetői engedélyét a rendőrjárőrök a helyszínen elvették.

[7] A vádlott cselekményével megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabályt, amely szerint járművet az vezethet, akinek a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból, a Btk. más szabályát sértő, törvénysértő büntetés kiszabása, a járművezetéstől eltiltás mellőzése miatt. Indítványozta, hogy a Kúria a próbára bocsátást mellőzve a terhelttel szemben szabjon ki pénzbüntetést és közúti járművezetéstől eltiltást.

[9] Az indítvány indokolása szerint a járásbíróság ítélete [16] bekezdésében azt állapította meg, hogy vádlott ittasságának fokára, kifogástalan közlekedési előéletére, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre és a megtett távolságra figyelemmel - különös méltánylást érdemlő ok hiányában - sem tartotta szükségesnek a bíróság a büntetés céljának eléréséhez büntetés kiszabását, a Kúria 38. BK véleményében kifejtettek alapján járművezetéstől eltiltás alkalmazását. A járásbíróság a járművezetéstől eltiltás kiszabását különös méltánylást érdemlő ok hiányában, a terhelt javára megállapított enyhítő körülményekre tekintettel mellőzte.

[10] A törvényszék végzésében nem változtatta meg a járásbíróság indokolását, és nem mellőzte a különös méltánylást fennálló ok hiányára vonatkozó megállapítást.

[11] A Btk. 55. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel az ittas állapotban elkövetett járművezetés esetén a járművezetéstől eltiltás kiszabása különös méltánylást érdemlő eset hiányába kötelező, különös méltánylást érdemlő eset hiányában, más okból, annak mellőzésére nincs jogszabályi alap, az törvénysértő.

[12] Mindezek alapján a megyei főügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét és a törvényszék végzését változtassa meg, a terheltet pénzbüntetésre és közúti járművezetéstől eltiltásra ítélje, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezzen annak átváltoztatásáról.

[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt indokaival egyetértve fenntartotta.

[14] A terhelt és védője az indítványra nem tett észrevételt.

[15] A felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos.

[16] Az ügyészség jogosult a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek.], azt pedig a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjesztheti elő [Be. 652. § (3) bek.]. Jelen ügyben az ügyészséggel 2021. december 16-án elektronikus úton közölt végzéssel szemben az indítványt az ügyészség 2022. március 21-én terjesztette elő, így az joghatályos.

[17] A felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére irányul. A Be. 660. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. A felülvizsgálati indítványt a terhelt 2022. május 31-én, a védő pedig 2022. május 19-én átvette, de a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, és azt követően egyikük sem indítványozta nyilvános ülés tartását [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. A Kúria eljáró tanácsának elnöke sem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását [Be. 660. § (2) bek. b) pont], ezért a Kúria tanácsülésen bírálta el a felülvizsgálati indítványt.

[18] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt szabtak ki - a ba) alpont szerint - törvénysértő büntetést, illetőleg - a bb) alpont szerint - törvénysértő intézkedést.

[19] Jelen ügyben a bíróság jogerős ítéletében a terheltet járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bek.] mondta ki bűnösnek. A Btk. 55. § (2) bekezdése szerint a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el; különös méltánylást érdemlő esetben azonban a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető.

[20] Az ügyészség felülvizsgálati indítványában a járművezetéstől eltiltás ki nem szabását kifogásolta. Az indítvány a Btk. büntetéskiszabásra vonatkozó kötelező rendelkezésének megsértését sérelmezi, és ezért megfelel a hivatkozott felülvizsgálati ok feltételeinek, így érdemben elbírálható.

[21] Általános érvénnyel kimondható, hogy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés címén az olyan anyagi jogi szabály megszegése képez felülvizsgálati okot, amelynek alkalmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára kötelezően előírja, avagy korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat (Be. XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem illeszkedik a törvénybe, másként szólva ilyen büntetést - illetve ilyen formában joghátrányt - a törvény nem ismer, nem tesz lehetővé.

[22] Ez történik akkor is, ha a bíróság olyan büntetési nemet nem alkalmaz, amely az adott feltételek megléte esetén kötelezően kiszabandó. Ekként a büntetés olyan hiányban szenved, amelyre a törvény nem ad lehetőséget.

[23] Ugyanakkor amennyiben egy büntetés kiszabását a törvény főszabályként ugyan előírja, de mellőzését - akár kivételes rendelkezéssel - lehetővé teszi, akkor az önmagában nem lehet felülvizsgálat tárgya, hogy a bíróság az arra vonatkozó, egyébként a bíró mérlegelésére bízott döntést indokoltan vagy indokolatlanul hozta-e meg.

[24] Ennek megfelelően járt el például a Kúria a Bfv.II.345/2019/9. számú végzésében, amikor a kizárólag a járművezetéstől eltiltás mellőzésének indokolatlan voltát kifogásoló felülvizsgálati indítványt elutasította.

[25] Ha azonban a bíróság a főszabályként kötelezően alkalmazandó büntetést nem a törvényben kivételt engedő, hanem más - a törvényben nem szereplő - okból nem szabja ki, a törvénysértés megvalósul, így ilyen esetben felülvizsgálatnak helye van (Kúria Bfv.II.1025/2019/5., Bfv.II.1230/2020/8.).

[26] A jelen ügyben erről van szó. A Btk. 55. § (2) bekezdés második mondata járművezetés ittas állapotban elkövetése esetén a kötelezően alkalmazandó járművezetéstől eltiltás mellőzése kizárólagos okaként a különös méltánylást érdemlő esetet határozza meg.

[27] Értelemszerűen az - a korábban írtak szerint - nem lehet felülvizsgálat tárgya, hogy a bíróság jogerős ítéletében különös méltánylást érdemlő okra alapította-e a szóban lévő büntetési nem mellőzését, és ha igen, az valóban megalapozza-e a járművezetéstől eltiltás mellőzését.

[28] Jelen ügyben viszont az elsőfokú bíróság kifejezetten megjelölte, hogy különös méltánylást érdemlő ok nem merül fel a terhelt vonatkozásában (elsőfokú ítélet [16] bekezdés). A járművezetéstől eltiltás mellőzését azzal indokolta, hogy az a terhelt ittasságának fokára, kifogástalan közlekedési előéletére, a vádlott személyben rejlő társadalomra veszélyességre és a megtett távolságra figyelemmel - különös méltánylást érdemlő ok hiányában - sem szükséges a büntetés céljának eléréséhez. A fenti körülményeket enyhítő körülményként az elsőfokú bíróság már értékelte (elsőfokú ítélet 2. oldal [11] bekezdés), utóbb a [16] bekezdésben részben megismételte (ittasság fokára, kifogástalan közlekedési előélet, megtett rövid távolság), részben pedig összefoglalta (terhelt személyében rejlő társadalmi veszélyesség) azokat.

[29] Az enyhítő körülmények azonban önmagukban nem tekinthetők egyúttal automatikusan különös méltánylást érdemlő körülménynek is; előbbiek a büntetés kiszabása körében, a büntetés nemének és mértékének meghatározása során értékelendők, míg utóbbi az elkövetés olyan sajátos körülménye (például - a cselekmény súlyának tükrében - a vezetésre indító váratlan és méltányolható ok vagy a terhelt életvitelében a járművezetéshez fűződő különös, meghatározó érdek), amely a járművezetéstől eltiltás mellőzésének indokoltságához vezethet.

[30] A Btk. 55. §-ához fűzött miniszteri indokolás kifejezetten arra hivatkozik, hogy a törvény a járművezetéstől eltiltás alsó határát azért határozta meg az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 59. § (1) bekezdésében írt legalább egy évnél jóval alacsonyabb, egy hónapi tartamban, mert az ittas járművezetés az alkoholos befolyásoltság mértékétől függetlenül bűncselekménynek minősül és amiatt kötelező a járművezetéstől eltiltás, ezért a bíróságnak szélesebb körben lesz lehetősége meghatározni az eltiltás tartamát. Ez is arra utal tehát, hogy az alkoholos befolyásoltság enyhe fokát, és ezzel összefüggésben nyilvánvalóan az egyéb büntetéskiszabási körülményeknek a terhelt javára eső voltát (alacsony megtett táv, kifogástalan közlekedési előélet) a törvényhozó a járművezetéstől eltiltás tartamának meghatározása során, nem pedig annak mellőzésével összefüggésben kívánta értékelni.

[31] Az elsőfokú bíróság által a járművezetéstől eltiltás mellőzésének okaként megjelölt körülmények tehát nem tekinthetők a Btk. 55. § (2) bekezdése szerinti különös méltánylást érdemlő oknak, és az elsőfokú bíróság - amint azt kifejezetten ki is nyilvánította - maga sem tekintette annak.

[32] A másodfokú bíróság sem mellőzte az elsőfokú bíróságnak a különös méltánylást érdemlő ok hiányára vonatkozó megállapítását. Indokolásában - annak ellenére, hogy a fellebbezés kifejezetten a járművezetéstől eltiltás kiszabására is irányult - e büntetési nem alkalmazásával, illetve a különös méltánylást érdemlő ok kérdésével egyáltalán nem foglalkozott, hanem csupán azt fejtette ki, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetési célok elérése érdekében megfelelő joghátrányt választott, amikor a terheltet próbára bocsátotta. A törvényszék kiemelte, hogy az idősebb életkorú terhelt büntetlen előéletű, személyi körülményei kedvezőek, közlekedési előélete kifogástalan, a légalkohol koncentrációja igen alacsony mértékű, alkoholfogyasztása alkalmi jellegű volt, mely körülményekre tekintettel alaposan feltehető, hogy a büntetési célok a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztása mellett is elérhetők, s az intézkedés tartamának felemelését sem tartotta indokoltnak (másodfokú ítélet [8] bekezdés).

[33] Összességében tehát az elsőfokú ítélet kifejezetten, a másodfokú döntés pedig az abban foglaltakkal egyetértve úgy foglalt állást, hogy a jelen ügyben a különös méltánylást érdemlő ok nem tárható fel a terhelt vonatkozásában; a járművezetéstől eltiltás mellőzésének oka az volt, hogy a büntetési célok - a próbára bocsátás alkalmazásával - enélkül is megvalósulnak.

[34] A Kúria tehát nem az eljáró bíróságok mérlegelését vizsgálta a különös méltánylást érdemlő ok fennállása tekintetében, hiszen az elsőfokú és ezzel egyetértve a másodfokú bíróság is megállapította, hogy ilyen a terhelt tekintetében nem állapítható meg; hanem azt, hogy a járművezetéstől eltiltás mellőzése sérti-e a Btk. 55. § (2) bekezdés első mondatában foglalt és ekként a második mondatban írt kivétellel nem érintett, kötelező szabályát.

[35] A járművezetés ittas állapotban bűncselekményének elkövetése esetén nincs jogszabályi alap a - különös méltánylást érdemlő körülmény hiányában kötelező - járművezetéstől eltiltás mellőzésére, s ezt az sem teszi lehetővé, hogy e kötelező büntetés helyett egy azzal össze nem egyeztethető más, a törvénynél fogva nem kötelezően alkalmazandó joghátrány - jelen esetben próbára bocsátás - került kiszabásra a bíróság által. A Btk. 33. § (1) bekezdés f) pontja szerint a járművezetéstől eltiltás büntetés, melynek kiszabása - különös méltánylást érdemlő ok hiányában és ekként jelen esetben is - a Btk. 55. § (2) bekezdése alapján kötelező. A próbára bocsátás a Btk. 63. § (1) bekezdés b) pontja alapján intézkedés, mely a (2) bekezdés szerint önállóan, büntetés helyett alkalmazható, ekként mellette büntetés - így a járművezetéstől eltiltás - nem szabható ki.

[36] Következésképp a Kúria a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértő voltát akként küszöbölte ki, hogy a törvény szerint kötelező büntetési nemet alkalmazta, az azzal össze nem egyeztethető intézkedést pedig mellőzte.

[37] Ugyanakkor - és ebben eltért a Bfv.II.1230/2020/8. számú határozatától - a pénzbüntetés kiszabására nem látott lehetőséget. A Kúria felülbírálati és döntési jogköre a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértés kiküszöbölésére terjed ki. Jelen esetben a bíróság jogerős ítéletében a járművezetéstől eltiltás alkalmazásának mellőzése miatt törvénysértő büntetést szabott ki (illetve helyette törvénysértő intézkedést alkalmazott), azonban a pénzbüntetés mellőzésével nem sértett kötelező szabályt. A járművezetéstől eltiltás önállatóan is kiszabható, ekként a Kúria annak pótlásával a törvénysértést már orvosolta.

[38] Megjegyzi a Kúria, hogy szintén anyagi jogszabálysértést jelent, ha a bíróság jogerős ítéletében egyidejűleg alkalmaz próbára bocsátást és szab ki járművezetéstől eltiltást. Következetes és töretlen a gyakorlata abban, hogy ilyen esetben a törvénysértést a próbára bocsátás mellőzésével küszöböli ki; fel sem merül azonban a próbára bocsátás helyett és a járművezetéstől eltiltás mellett más büntetési nem, így akár pénzbüntetés kiszabása; az előterjesztett ügyészi indítványok sem irányultak arra. Az ettől való eltérésre a jelen joghelyzetben sincs alap (Kúria Bfv.II.55/2022/8., Bfv.III.1536/2017/7., Bfv.II.1237/2017/6., Bfv.II.1306/2017/4., Bfv.II.441/2017/4., Bfv.II.704/2016/4., Bfv.II.1005/2015/5., Bfv.II.803/2015/10., korábban: BH 2012.279., BH 2012.113., EBH 2011.2390.).

[39] A Kúria ezért - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott; a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

[40] Ennek során mellőzte a próbára bocsátásra vonatkozó rendelkezést és a terheltet az alapügyben eljárt bíróságok által feltárt bűnösségi körülményekre is figyelemmel, a Btk. 55. § (2) bekezdés első mondata alapján közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A tartam meghatározás során ugyancsak a fentebb már idézett, az alapeljárás során feltárt körülményekre volt figyelemmel és azok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a büntetési célok eléréséhez a Btk. 56. § (3) bekezdésében meghatározott keret alsó határa felé közelítő tartamú, közúti járműfajtára korlátozott járművezetéstől eltiltás szükséges és egyben elégséges.

[41] A terhelt vezetői engedélyét a helyszínen elvették, majd a kormányhivatal a 2021. augusztus 11. napján kelt határozatával, a terhelttel szemben vezetési jogosultságának szüneteltetése a büntetőeljárás jogerős befejezéséig ügyében indított eljárást megszüntette és elrendelte vezetői engedélyének visszaadását. A jogosítvány elvételétől a visszaadásáig terjedő időt a Kúria a Btk. 56. § (2) bekezdése alapján a büntetés tartamába beszámította.

[42] Egyebekben a jogerős marasztaló ítéletet nem érintette, hanem azt - a Be. 662. § (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.II.399/2022/5.)