BH+ 2006.5.196

A városi bíróság 2004. április 27-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettében állapította meg. Ezért őt 1 év 6 hónapi börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a terhelt kk. E. és F. utónevű gyermekei vonatkozásában a terhelt szülői felügyeleti jogát megszünteti.

Az ítélet indokolásából kitűnik, hogy a terhelt enyhe fokú értelmi fogyatékosságban és határeseti személyiségzavarban szenved. Ez az állapota büntetőjogi beszámítási képességét nem érinti.

A terhelt a 2000. május 21-én született E. és 2001. június 7-én született F. utónevű gyermekét élettársával, O. J.-néval együtt nevelte. Gyakran leittasodott, ilyenkor családjával szemben durva magatartást tanúsított, élettársát és a gyermekeket bántalmazta. Magatartása miatt a M. Gyermekjóléti Szolgálat 2001. június 28-án a kiskorú sértetteket védelembe vette, a terhelt részére magatartási szabályokat írt elő, nevezett azonban ezeket nem tartotta be. 2003. június 23-át megelőzően élettársát és két kiskorú gyermekét is többször bántalmazta, a gyermekkorú E. sértett fülét olyan erővel rángatta, hogy a gyermek füle mögött a bőr elrepedt, a 2 éves Cs. F. sértett haját tépte, és állát megütötte. Mindezzel az ítélet megállapítása szerint a kiskorúak erkölcsi és testi fejlődését veszélyeztette.

A terhelt 2003 nyarán Sz. I. egy helybeli lakostól csere útján szerzett egy Slavia 624 típusú puskát, amelyet szobája falára felakasztva díszként használt. A fegyverszakértő véleménye szerint a puska lőfegyvernek minősül, ezért tartása engedélyhez kötött volt, ugyanakkor az is megállapítható volt, hogy a lőfegyver elsütő szerkezete lefoglaláskor üzemképtelen állapotban volt. Egyébként a puska korábban légfegyver volt, házilagos átalakításon esett át, ekként emberélet kioltására alkalmas lett. Tartásához engedély kellett, ilyennel azonban a terhelt nem rendelkezett.

Az elsőfokú ítélet 2004. április 27-én jogerőre emelkedett. Ellene a terhelt a megyei bírósághoz címzett, 2004. szeptember 8-án érkeztetett beadványában felülvizsgálatért folyamodott, melyet a bíróság felülvizsgálati indítványként terjesztett fel. Beadványában a terhelt elsősorban a terhére rótt lőfegyverrel visszaélés bűntettének megállapítását sérelmezte, hangsúlyozta, hogy a fegyver nem volt használható, nem is tudott arról, hogy ahhoz engedély szükséges, azt kizárólag dísztárgyként használta.

Az ügyben a Legfőbb Ügyészség az átiratában úgy nyilatkozott, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványát alaposnak tartja.

Rámutatott arra, hogy a bírósági ítéletben megállapított tények a Btk. 185. § (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapítására nem alkalmasak, mert azokból nem derül ki, hogy a terhelt gondozói vagy nevelői kötelezettségének súlyos megszegése miatt a kiskorúak fejlődése veszélybe került volna. Az egyébként felderítetlen és csupán általános megállapítások szintjén mozgó tényállás szerint a terhelt időnként tettlegességre ragadtatta magát családtagjaival szemben, azonban az, hogy ezek milyen súlyú bántalmazások voltak, az ítélet ténymegállapításaiból nem derülnek ki. A gyermekkorúak sérelmére elkövetett egy-egy bántalmazást részletez az ítélet, ezek egyike során E. utónevű gyermek fültájéki sérülése 8 napon belül gyógyuló volt, míg F. utónevű gyermek sérülésének keletkezéséről adat nincs. A Legfőbb Ügyészség szerint ilyen körülmények között a terhelt terhére súlyos veszélyeztetés hiányában a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette nem állapítható meg, E. utónevű gyermek sérelmére elkövetett cselekmény helyesen a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben elkövetett testi sértés bűntette.

A Legfőbb Ügyészség szerint a lőfegyver tartásával kapcsolatos terhelti magatartás ugyancsak nem alkalmas a terheltnek felrótt bűncselekmény megállapítására. Ez a cselekmény csak szándékosan követhető el akként, hogy a terhelt tudata a törvényi tényállás valamennyi elemét átfogja. Ez azt jelenti, hogy a terhelt tudott az általa megszerzett és tartott légfegyver házilagosan átalakított - azaz lőfegyver - voltáról. Ilyen tényeket azonban az ítélet nem tartalmaz, abból legfeljebb a terhelt gondatlanságára lehet következtetni, miután nem járt el kellő körültekintéssel és nem ismerte fel, hogy az általa megszerzett, tartott fegyver lőfegyvernek minősül.

A Legfőbb Ügyészség érvelése szerint a városi bíróság sérelmezett ítéletét ezért hatályon kívül kell helyezni, a terheltet az 1 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette, illetőleg a lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól fel kell menteni, bűnösségét kizárólag az akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben elkövetett testi sértés bűntettében kell megállapítani, s a büntetést is e bűncselekmény miatt kell vele szemben kiszabni.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány nyomán a sérelmezett ítélet érdemi felülvizsgálatát elvégezte. Indítványában ugyanis a terhelt bűnösségének megállapításával összefüggő kifogások alapján támadta a jogerős határozatot, ekként a Be. 405. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a törvény által elismert felülvizsgálati okra hivatkozott.

A felülvizsgálat során a városi bíróság első fokon jogerőre emelkedett - a Be. 259. § (1) bekezdése alapján rövidített indokolással megszerkesztett - ítéletének tényállása volt irányadó. E tényállás megállapításait figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság a terhelt és a Legfőbb Ügyészség indítványának érveit helytállónak találta.

A jogerős határozat a terheltnek felrótt 2 rb. kiskorú veszélyeztetése bűntettének tényeit olyan általánosságban fogalmazza meg, hogy azokból sem a terhelt kiskorú gyermekeinek tényleges veszélyeztetettsége, sem a terhelt ezt előidéző viselkedése pontosan nem is körvonalazható. Tényként az ítélet mindössze általánosságban rögzíti, hogy ittasan "durva, agresszív" magatartást tanúsított, családját többször bántalmazta. Egy alkalommal az egyik kiskorú 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett el. E magatartásával a terhelt - az ítélet megfogalmazása szerint - a kiskorú gyermekek erkölcsi és testi fejlődését veszélyeztette.

Az a kiskorúak gondozására, nevelésére kötelezett személy, aki a rábízott gyermekek előtt durva magatartást tanúsít, vagy őket megüti, nyilvánvalóan a kiskorúakra ártalmas magatartást tanúsít. A Btk. e sajnálatosan gyakori, ám többnyire kisebb társadalmi veszélyességet jelentő magatartások köréből kiemeli a kiskorúak testi, erkölcsi, szellemi fejlődését súlyosan befolyásoló, tehát veszélyeztető cselekményeket, vagyis azokat a folyamatosan ismétlődő vagy súlyosabb sérelmeket előidéző elkövetői magatartásokat, amelyek a kiskorúak testi, szellemi, erkölcsi alakulásának tartós befolyásolására alkalmasak, fejlődésük károsan befolyásoló tényezői lehetnek. A Btk. 195. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény miatt büntetőjogi felelősség tehát csak a kiskorúak testi, erkölcsi veszélyeztetettségét közvetlenül előidéző terhelti magatartás alapján állapítható meg.

A felülvizsgált ítélet nem tartalmaz olyan konkrét tényeket, amelyekből kiskorú gyermekei fejlődésének veszélyeztetettségére következtetést lehetett volna levonni. Nem rögzíti továbbá azt sem, hogy e veszélyeztetettség miként és miben jelentkezett.

Hasonló ténybeli hiányosságok folytán nem állapítható meg a terhelt bűnössége a lőfegyverrel visszaélés bűntettében. Az ítéletből ugyanis nem állapítható meg, hogy az általa dísztárgyként vásárolt és a falra helyezett üzemképtelen fegyver eredeti rendeltetésről, majd házilagos lőfegyverré átalakításáról tudomással bírt volna. Az alanyi oldal tényeinek feltüntetése nélkül rögzített ítéleti tényállás nem tekinthető teljesnek, ennek hiányában ugyanis a terheltnek a bűncselekmény tárgyára vonatkozó ismeretei (pontos tudomása vagy tévedése), illetőleg szándékossága vagy gondatlansága büntetőjogi megítélés alá nem eshetnek. Lőfegyverrel visszaélés bűntettét csak az az engedélyhez kötött lőfegyvert tartó személy követheti el, aki az általa megszerzett vagy tartott fegyver e jellegét ismeri, azzal tisztában van. Ennek ténybeli rögzítése az e tárgyban büntetőjogi felelősségről határozó ítéletből nem hiányozhat.

A Legfelsőbb Bíróság által lefolytatott felülvizsgálati eljárásban a Be. 420. § (1) bekezdése alapján a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó.

A Legfelsőbb Bíróság minderre tekintettel a terheltet kk. F. nevű gyermeke tekintetében az 1 rb. kiskorú veszélyeztetése bűntette miatt, továbbá a lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette, további, a kk. E. nevű gyermek sérelmére elkövetett cselekményét 1 rb., a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben elkövetett könnyű testi sértés bűntettének minősített. Ezért vele szemben 3 hónap börtönbüntetést szabott ki. A terhelt kiskorú gyermekeit érintő szülői felügyeleti jog megszűntetésével kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzte.

Az eljárás során lefoglalt Slavia 624 típusú puskát a Btk. 77. § (1) bekezdésének b/ pontja alapján elkobozta.

A Btk. 99. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a terhelt által őrizetben töltött időnek a börtönbüntetésbe történő beszámításáról és a Be. 428. § alapján a bűnügyi költségek viseléséről. (Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.971/2004.)