BH 2012.3.58

Az elsőfokú bíróság a 2009. június 30-án kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 195. § (1) bek.] és 2 rb. védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1) bek., (3) bek. II. fordulata]. Ezért őt, mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 1 év 3 hónap börtönre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte és kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A megállapított tényállás szerint az 1989-ben született I. r. terhelt a vád tárgyává tett időszakban élettársi kapcsolatban élt a II. r. terhelttel. Fiatal kora ellenére korábban már 6 alkalommal volt büntetve.

Az I. r. és a II. r. terheltek 2008. február 18. napjától 2008. július 29. napjáig az I. r. terhelt lakásában közösen nevelték a II. r. terhelt 2007. szeptember 28. napján született gyk. B. D. és gyk. B. M. nevű ikergyermekeit.

Az I. és II. r. terheltek a kiskorú gyermekeket 2008 nyarán több alkalommal több órára - pontosabban meg nem határozható időpontokban - a házban vagy a ház kertjében, egy babakocsiban elhelyezve magukra hagyták, amíg dolgoztak, illetve az italboltban tartózkodtak. A kiskorú sértetteket rendszeresen az italboltba vitték, ahol alkalmanként átlagban 4 óra hosszat tartózkodtak. A I. r. terhelt legalább 2 alkalommal a gyermekeket sörrel itatta meg.

Az I. r. terhelt rendszeresen, heti több alkalommal - pontosabban meg nem határozható időpontokban - ittas állapotban bántalmazta a kiskorú sértetteket azért, mert azok sírtak. A gyermekeket hetente kétszer hideg víz alá tartotta. Amikor nem hagyták abba a gyermekek a sírást, az I. r. terhelt tenyérrel megpofozta őket, a tarkójukat ütötte, több alkalommal a lábuknál fogva a levegőbe dobta, és ittassága miatt a földre ejtette őket. Egy alkalommal - pontosabban meg nem határozható időpontban - az I. r. terhelt egy üres sörösüveget dobott a gyermekek ágyához. A sörösüveg széttört és gyk. B. M. bal szemöldökét egy üvegszilánk felszakította.

Az I. r. terhelt 2008. július 28. napját megelőző napokban gyk. B. D. sértett lábát egy 40 cm pengehosszúságú kenyérvágó késsel megütötte.

Az I. és a II. r. terheltek a gyermekkorú sértettek számára szükséges higiéniás feltételeket nem biztosították. A lakásban nem takarítottak rendszeresen, a gyermekeket ritkán mosdatták, testük és ruházatuk piszkos volt. A lakásban kecskét és kutyát tartottak. Gyk. B. D. 2008 júliusában rühesség megbetegedést kapott.

Az I. és II. r. terheltek a kiskorú sértetteket nem táplálták megfelelően, ami miatt a súlyuk nem növekedett a koruknak megfelelő mértékben. A gyermekeknél táplálkozási hiányállapot alakult ki. Az állapotuk azért nem vált súlyossá, mert a védőnői szolgálat tápszert biztosított a számukra.

Gyk. B. M. 2008. július 29. napja előtt az I. r. terhelt bántalmazása következtében a bal és a jobb comb zúzódása, a jobb alkar és a jobb felkar zúzódása, valamint a felsőajak repesztett sebe sérüléseket szenvedte el. A gyermekkorú sértett sérülései egyenként és összességükben nyolc napon belül gyógyultak.

Gyk. B. D. 2008. július 29. napja előtt az I. r. terhelt bántalmazása következtében a bal és a jobb comb zúzódása, a bal és a jobb arcfél zúzódása, valamint a homlok zúzódása sérüléseket szenvedte el, amelyek egyenként és összességükben is nyolc napon belül gyógyultak.

Az I. és II. r. terheltek a gyk. B. M. és gyk. B. D. sértettek neveléséből, felügyeletéből és gondozásából eredő kötelezettségeiket a fenti cselekményeikkel súlyosan megszegték, és a gyermekek testi fejlődését veszélyeztették.

Dr. H. B. ügyvéd, a gyermekkorú sértettek kirendelt eseti gondnoka 2008. szeptember 9-én az I. r. terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

A kölcsönösen bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt bíróság a 2010. május 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta. A tényállást az iratok tartalma, a szakpszichológus szakértő szakvéleménye alapján kiegészítette azzal, hogy I. r. terheltet éretlen-differenciálatlan személyiségszerkezet jellemzi, ami miatt gyermeknevelésre még nem alkalmas, mint ahogy autonóm érett életvezetésre sem. Személyiség-fejlődési zavara miatt az aktuális állapotában nem volt alkalmas arra, hogy a gyermekek számára megfelelő modell személyiség legyen, de magatartásában is hajlamos kritikátlan, indulati megnyilvánulásokra. Átlagosan fejlett értelmi képességek mellett fegyelmezetlen figyelmi koncentrációs készségű, s emiatt az adottságainál gyengébb teljesítőképességű egyén. Éretlen-differenciálatlan, alkoholos fejlődésű infantilis és antiszociális megnyilvánulásokra hajlamos személyiség-szerkezettel rendelkezik.

Az I. r. terhelt cselekménye a Btk. 195. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel minősül e § (1) bekezdésében meghatározott 2 rb. kiskorú veszélyeztetése bűntettének.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján.

Az indítvány szerint nem felel meg a valóságnak az eljárt bíróságok ítéletében foglalt ténymegállapítás, amely szerint az I. és II. r. terhelt a vádbeli időszakban élettársi kapcsolatban élt. E körben a bíróság nem folytatott le bizonyítást. A terheltek között valójában csak "párkapcsolat" volt. Az I. r. terhelt a terhére rótt bűncselekmények elkövetésekor még csupán 18 éves és az élettársi kapcsolatra éretlen egyén volt. Egyébként a párkapcsolat is mindösszesen 5 hónapig tartott. Miután a felülvizsgálati indítvány szerint az I. r. terhelt nem volt a II. r. terhelt élettársa, a gyermekek gondozására, felügyeletére sem volt köteles. Ezért a Btk. 195. §-ának (5) bekezdésében foglalt feltételek hiányában - a speciális bűncselekmény-alanyiságra figyelemmel - a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetésének bűntettét nem követte el.

Mindemellett az I. r. terhelt cselekményét legfeljebb a gondatlanság jellemzi. Szándékos bűncselekményben bűnösségének kimondására nem kerülhetett volna sor. Emellett az I. r. terhelt esetleges kötelességszegései és a gyermekek fejlődésének veszélyeztetése közötti okozati összefüggés fennállását is tévesen állapították meg a bíróságok.

A védő mindezek alapján elsősorban a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és az I. r. terhelt felmentését indítványozta valamennyi a terhére megállapított bűncselekmény vádja alól, másodsorban pedig a jogerős döntés hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

Rámutatott továbbá az ügyészség, hogy a Btk. 195. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a kiskorú nevelésének, felügyeletének és gondozásának kötelezettsége a szülővel közös háztartásban élő élettársat is terheli. E körben közömbös a terhelt fiatal felnőtt kora, valamint az élettársi közösségben történt együttélés időtartama.

A kisgyermekkel kapcsolatos legelemibb nevelőszülői, gondviselői kötelezettségeivel, valamint e kötelezettségek megszegésének következményeivel az I. r. terhelt is tisztában volt, kötelességét mégis huzamosabb időn keresztül elmulasztotta, illetve súlyosan megszegte. Emellett a gyermekkorú sértetteket, sérüléseket eredményező módon bántalmazta.

Az I. r. terhelt előre látta, hogy cselekménye a gyermekkorú sértettek egészséges fejlődését veszélyezteti, illetve testi épségét sérti és e lehetséges következmények iránt közömbös maradt. Gondatlan bűnössége szóba sem kerülhet.

A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

A Legfelsőbb Bíróság a büntető anyagi jogi kérdés vizsgálatánál abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban, a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. E tekintetben az ítéleti tényálláshoz tartozóként kell figyelembe venni az ítélet indokolásának bármely részében rögzített ténymegállapítást is, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélése körébe esik.

Az elsőfokú bíróság mindkét terhelt személyi adatai körében külön-külön, majd a történeti tényállásban is rögzítette, hogy a vád tárgyává tett időszakban élettársi kapcsolatban éltek.

Felülvizsgálati indítványában a védő azt állította, hogy e megállapítások iratellenesek és ezért megalapozatlanok, mert a bíróságok e tényt érintően nem folytattak le bizonyítást. Az elkövetéskor 18 éves I. r. terhelt élettársi kapcsolatra azonban éretlen volt és csupán öt hónapig élt együtt a II. r. terhelttel.

Miután a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság kötve van a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényálláshoz, és attól nem térhet el, e körben a felülvizsgálat a törvényben kizárt. Rögzíti azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terheltek élettársi kapcsolatának kérdésében az iratellenesség és a megalapozatlanság nem merült fel. Maguk a terheltek a nyomozás során, majd mindvégig az egész eljárásban élettársakként nevezték meg magukat. Soha nem hivatkoztak arra, hogy csupán párkapcsolat volt közöttük, amint felülvizsgálati indítványában azt a védő állítja.

A bíróságok tényként fogadták el a terheltek e körben tett vallomásait, mert azokkal szemben ésszerű kétség nem merült fel. Emellett azonban részletesen tanulmányozták életvitelüket, életmódjukat, a közös életük, illetve "családjuk" életének a szervezését. Mindebből helyes ténybeli következtetést vontak le arra, hogy élettársi kapcsolatban éltek.

Az I. r. terhelt elkövetéskor 18 éves életkorából nem következik, hogy éretlen volt az élettársi kapcsolatra. Az a körülmény pedig, hogy éretlen-differenciálatlan személyiségszerkezete, illetve személyiség-fejlődési zavara folytán az autonóm, érett életvezetésre nem volt alkalmas, az élettársi kapcsolat fennállásának tényét ugyancsak nem érinti.

A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

Ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott a védő, amikor azt állította, hogy hiányzik az okozati összefüggés a kiskorú veszélyeztetése körében az elkövetési magatartás és a bűncselekmény eredménye között, illetve szándékos bűnösség hiányában állapították meg a bíróságok az I. r. terhelt bűnösségét a szándékos bűncselekményekben.

A Btk. 195. §-ának (1) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetése bűntettének a megállapítására akkor kerülhet sor, ha a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti. E szándékos bűncselekmény elkövetési magatartása jellemzően kötelességszegő mulasztás, de megvalósulhat kifejezetten kötelességszegő tevékenységgel is.

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette többnyire huzamosabb, ismétlődő magatartással valósul meg. Gyakran különböző tartalmú kötelességek megsértésének sorozata követi egymást, amelyek a folyamatos ismétlődés folytán összességükben válnak súlyos kötelességszegéssé. Ugyanakkor az egyszeri és rövid ideig tartó kötelességszegés is lehet olyan súlyos, amely tényállásszerűvé teszi a cselekményt.

A gondozás, a nevelés és a felügyelet körébe tartozik a kiskorú életkörülményeinek a rendszeres figyelemmel kísérése, ellenőrzése, a normális testi és lelki fejlődése feltételeinek, valamint az átlagos életkörülményekhez tartozó alapvető szükségletek kielégítésének a biztosítása, a testi és lelki veszélyek lehetséges elhárítása és kiküszö­bölése. A kötelességek konkrét tartalma a kiskorúak életkorához és személyes körülményeihez igazodóan válik személyre szabottá. Csecsemő vagy kisgyermek esetében értelemszerűen a gondozás és a felügyelet feladata kerül előtérbe.

Kifejezett jogi előírás nélkül is köztudomású, hogy a magáról gondoskodni nem tudó, s ekképpen a környezetének teljes mértékben kiszolgáltatott csecsemő kiegyensúlyozott testi fejlődéséhez, testi szükségleteinek a kielégítéséhez nélkülözhetetlen feltételeket a fokozott szülői gondoskodásnak kell biztosítania. Mint legalapvetőbb elemi gondoskodási kötelezettség, ez magában foglalja a gyermek táplálását, a környezeti ártalmaktól való megóvását, a megfelelő lakókörnyezet és a személyi higiéniás feltételek kialakítását, a veszélyhelyzetek megelőzését és a tényleges folyamatos felügyeletet. Emellett közismert annak ténye is, hogy a csecsemő teste és szervezete, testfelülete és csontozata a fejletlensége és képlékenysége miatt fokozottan sérülékeny.

A más segítségére rászoruló kisgyermek tekintetében a felsorolt gondozási kötelességek megszegése önállóan magában hordozza a konkrét veszélyeztető helyzet kialakulásának a reális lehetőségét.

A kisgyermekekkel kapcsolatos legelemibb gondoskodási kötelezettségeket a fentiek szerint az I. r. terheltnek is ismernie kellett.

Az irányadó tényállás szerint az élettársi közösség létesítésekor öt hónapos, annak megszűnésekor tíz hónapos gyermekeket a terheltek 2008 nyarán többször, több órára felügyelet nélkül magára hagyták. Az együttélés időszakában az I. r. terhelt az ikergyermekeket élettársával együtt rendszeresen az italboltba vitte, ahol alkalmanként több órát töltöttek el. Az I. r. terhelt a kocsmában a gyerekeket sörrel itatta meg.

A terheltek a gyermekeket ritkán fürdették, ruházatukat nem tartották tisztán. A lakásban a gyermekek közelében haszonállatot tartottak.

Az I. és II. r. terheltek kötelezettségeiket a tényállásban rögzített cselekményeikkel súlyosan megszegték és ezzel közvetlen ok-okozati összefüggésben a gyermekek testi fejlődését, és egészségét veszélyeztették. Nem kétséges, hogy az I. r. terhelt e magatartásának e következményét előre látta és eziránt legalábbis közömbös maradt, ezért marasztalására a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetésének bűntettében - figyelemmel e § (5) bekezdésére is - a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.

Az I. r. terhelt bántalmazása következtében mindkét sértett gyermek testszerte nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el. A terheltek a gyermekeket nem táplálták megfelelően, ezért súlyuk nem növekedett a koruknak megfelelő mértékben, náluk táplálkozási hiányállapot alakult ki. A B. D. nevű gyermek rühesség megbetegedést kapott.

Az I. r. terhelt (és társa) tehát nem csupán veszélyeztette a gyermekek testi fejlődését, hanem sértette is testi épségüket, illetve egészségüket.

Azonos sértett(ek) vonatkozásában a veszélyeztető és a sértő eredményű bűncselekmények valódi alaki halmazatának megállapítása kizárt. Ott ugyanis, ahol a sértő szándék fennáll, a veszélyeztetési bűncselekmény már nem állapítható meg.

Az I. r. terhelt a több mint öt hónapos együttélés során rendszerint veszélyeztetési szándékkal - a gyermekek testi, értelmi erkölcsi veszélyeztetése iránt közömbösen - szegte meg a nevelési, felügyeleti, illetve gondozási kötelezettségét. E cselekményei az egységes eredmény függvényében - a sértettek számához igazodóan minősülnek - 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntetteként. Ezen az időszakon belül azonban külön büntetőjogi értékelést igényelnek azok az esetek, amikor az I. r. terhelt már testi épség sértésére irányuló szándékkal, az esetleges sérülések bekövetkezése iránt legalábbis közömbösen szegte meg a gyermekek nevelésével, felügyeletével, illetve gondozásával kapcsolatos kötelezettségeit, illetőleg őket kifejezetten tettlegesen is bántalmazta. Figyelemmel a csecsemők életkorából adódó védekezésre képtelen állapotára (Btk. 137. § 18. pontja) ezt helyesen minősítették az eljárt bíróságok a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével (valódi) anyagi halmazatban védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntettének is.

Miután az I. r. terhelt nem (elsősorban) a gyermekek nevelése körében reá háruló kötelezettségeinek a megszegésével követte el a bűncselekményeket, annak nincs büntetőjogi jelentősége, hogy a gyermekek nevelésére egyébként alkalmatlan volt.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a cselekmények jogi támadására vonatkozó részében sem találta alaposnak a felülvizsgálati indítványt. Miután a büntető anyagi jog szabályának a megsértése nem állapítható meg és a felülvizsgálat abszolút eljárási szabálysértés okából sem indokolt, önmagában a kiszabott büntetés a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.

(Legf. Bír. Bfv. II. 926/2010.)