BH 2020.11.319

[1] A járásbíróság a 2019. május 8. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 4 hónap szabadságvesztésre, 5 év fiatalkorúakkal való foglalkozást megvalósító pedagógusi, nevelői és gondozói tevékenységtől való foglalkozástól eltiltásra, és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a kerületi bíróság ítéletével a terhelttel szemben kiszabott 1 év 8 hónap - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés utólagos végrehajtását.

A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. szeptember 27. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a szabadságvesztés tartamát 2 év 4 hónapra, a foglalkozástól eltiltást végleges hatályúra, a közügyektől eltiltás tartamát 5 évre súlyosította; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[2] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő.

A terhelt 2017. január 16-tól 2017 márciusáig az EMMI egyik javítóintézetében nevelői beosztásban dolgozott. 2017. március 9-én munkaidejének lejárta után az esti órákban bement az egyik csoportba, ahol O. Á. növendéket kereste. Az ott szolgálatot teljesítő nevelő engedélye nélkül a mosókonyhába hívta O. Á.-t és beszélgetni kezdett vele. Ennek során megkérdezte, hogy a 17 éves O. B. tanuló az ő testvére-e, mert a terhelt bejelölte őt a Facebookon. O. B. valóban O. Á. testvére, így beszélgetni kezdtek róla. A terhelt megjegyezte, hogy O. B.-nek jó teste van, meg szeretne vele ismerkedni, és megkérdezte, hogy mekkora a nemi szerve, borotválja-e és folytat-e homoszexuális viszonyt valakivel. O. Á. a kérdésekre kitérő válaszokat adott, majd a történteket jelezte nevelőjének. Az intézet vezetője ezt követően vizsgálatot indított, amelynek során kiderült, hogy a terhelt több növendéknek tett homoszexuális jellegű célzásokat, fürdéskor rendszeresen bejárt a zuhanyzóba és ruhátlan testüket, nemi szervüket bámulta.

[3] A terhelt 2017. március elején ismét szolgálaton kívül felment az egyik csoportba és felajánlotta az éppen szolgálatban levő nevelőnek, hogy amíg cigarettázik, felügyel a növendékekre. Ezen idő alatt a 2002. február 28-án született, tehát a cselekmény idején 15 éves M. K. WC-re kéredzkedett ki. A terhelt utána ment, a mosdóban a kezét megfogva visszatartotta és azt kérdezte tőle, hogy "mi az elképzelésed velem kapcsolatban kisfiam? Tudnál-e közelebbi kapcsolatba lépni velem?" M. K. a közeledést szóban elhárította, de a terhelt nem engedte ki a mosdóból. Felszólította, hogy húzza fel a pólóját, mutassa meg milyen izmos a hasa. Arra is kérte, hogy mutassa meg neki a lágyékát, a nemi szervét. M. K. ezt megtagadta és kérte a terheltet, hogy engedje ki. A terhelt azonban elé állt, a kezét az ajtófélfának támasztotta és igyekezett megakadályozni a sértettet, hogy kimenjen a helyiségből. Közben nyomatékosan megismételte az előbbi kérését, majd a növendék felé nyúlt és megkísérelte lehúzni a nadrágját. M. K. ellökte a terhelt kezét, hirtelen kibújt a terhelt hóna alatt és kimenekült a helyiségből.

[4] 2017. március 8-án a terhelt behívta a raktárba S. T.-t és M. K.-t, majd felszólította őket, hogy mutassák meg neki a hasizmukat és a combjukat. Ekkor mindketten kimenekültek a raktárból. Aznap este a terhelt a fürdőszobába is bement, amikor M. K. és S. T. fürödtek és felszólította őket arra, hogy felé fordulva zuhanyozzanak. Mivel a növendékek tiltakoztak ez ellen, kiment a helyiségből.

[5] Ez 2017. március 9-én is megismétlődött, amikor M. K. egyedül fürdött. M. K. kérte a terheltet, hogy menjen ki, a terhelt azonban közeledni kezdett felé. Ennek az vetett véget, hogy S. T. belépett a fürdőszobába.

[6] 2017. március 9-én a terhelt a csoportszobából kiküldte a 2001. augusztus 20-án született, 16 éves B. M.-et, hogy a fürdőszobában törölje le az ablakot. Miután a növendék kiment, a terhelt utánament és felszólította, hogy "simogasd egy kicsit D. bácsit!" B. M. ekkor megmasszírozta a terhelt vállát, miközben a gyanúsított azt kérdezte tőle, hogy "hol simogatnád meg D. bácsit?" és kérte, hogy tovább simogassa. Ezzel arra utalt, hogy a sértettel homoszexuális kapcsolatot létesítene. Még aznap a folyosón megsimogatta B. M. karját és vállát, valamint 3-4 alkalommal B. M. után is bement a fürdőszobába, ahol a sértett nemi szervét nézte. A sértett felhívta a terheltet a fürdő elhagyására, aminek a terhelt nem tett eleget.

[7] A terhelt magatartásával súlyosan megsértette a foglalkozása szabályait, a 2011. évi CXC. törvény 46. § (2) és (3) bekezdés f) pontjában, a 62. § (1) bekezdés g) pontjában, a 2013. évi CCXL. törvény 343-344. §-ában, az 1/ 2015. (I. 14.) EMMI rendelet 26. § (1) bekezdés c) és d) pontjában foglalt rendelkezéseit, valamint a munkaköri leírásában foglaltakat.

[8] A terhelt cselekményével veszélyeztette kk. M. K. és kk. B. M. sértettek erkölcsi és érzelmi fejlődését, kötődési képletét, a szociális faktorok iránti bizalmi szükségletük megélését és torz azonosítási mintát közvetített feléjük.

[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben annak a törvény szerinti okát (Be. 649. §) nem jelölte meg, csupán a Be. 648. § a) és b) pontjára hivatkozott. Érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását, és elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását, harmadlagosan a terhelt büntetésének enyhítését, a szabadságvesztés és a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás tartamának mérséklését kérte.

[10] A felülvizsgálati indítvány indokolása szerint az eljárt bíróságok nem kutatták fel az összes bizonyítékot, tanúkat nem idéztek, a védő által felkért szakértőt nem hallgatták meg, valamint a védelem bizonyítási indítványait elutasították vagy nem vették figyelembe, és ennek eredményeként hiányos és erősen szubjektív mérlegeléssel megalapozatlan tényállást állapítottak meg. Indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget.

[14] Sem aggálytalan szakvélemény, sem tanúvallomás nem támasztja alá, hogy a terhelt közeledett volna a kiskorúak felé, és torz azonosítási mintát közvetített feléjük. Ugyanígy semmi nem támasztja alá, hogy a terhelt veszélyeztette volna a kiskorúakat, így a bíróság a bizonyítékok mérlegelése során vagy helyes okfejtéssel nem állapíthatta volna meg a terhelt bűnösségét.

[15] A védő szerint a jogerős ítélet "jogi indokolása és a minősítése" téves. A kiskorú veszélyeztetése eredmény-bűncselekmény: a tényállásban megkívánt eredmény a kiskorú testi, érzelmi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének veszélyeztetése. A súlyos kötelességszegés csak ennek a lehetőségét rejti, az általános (absztrakt) veszély nem elegendő. Az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan volt, mert nem vizsgálta ezt a kérdéskört, a másodfokú bíróság pedig tévesen és az anyagi jogszabályokat sértve hozta meg a döntését.

[16] Teljességgel téves a másodfokú bíróság azon álláspontja, miszerint a konkrét sérelem lehetősége elégséges követelmény; nem szükséges a kiskorúak erkölcsi, értelmi fejlődésének sérülése mint eredménynek a bekövetkezése. A kiskorúak érzelmi fejlődésének veszélyeztetéséről azonban csak akkor van szó, ha a súlyos kötelességszegés közvetlen ráhatást gyakorol a kiskorúra, vagy olyan körülményeket teremt a számára, amelyek konkrétan akadályozzák a kiskorú testi adottságainak, értelmi képességének, az erkölcsi normákhoz való helyes viszonyának kibontakozását. A kiskorúak testi fejlődésének veszélyeztetése, az érzelmi életükben is zavarokat kell, hogy okozzon, és az értelmi fejlődésüket is kell, hogy akadályozza. A másodfokú bíróság nem juthatott volna arra a következtetésre, miszerint már a konkrét sérelem lehetősége is elégséges a bűnösség megállapításához.

[17] A védő álláspontja szerint az elkövető csak akkor felelős a kiskorú testi, értelmi, érzelmi, vagy erkölcsi fejlődésének veszélyeztetéséért, ha az okozati összefüggésben áll a súlyos kötelességszegéssel. Jelen esetben a terhelt nem valósított meg kötelességszegést, hiszen más nevelők is nyilatkoztak úgy az eljárás során, hogy ha a helyzet megkívánta, ők is bementek a zuhanyzóba.

[18] Az indítvány szerint a kiskorú veszélyeztetése megvalósulásának másik feltétele, hogy az csak a veszélyeztetés bekövetkeztével befejezett. Ezt pedig az adott ügy összes körülményének figyelembevételével, a sértett kiskorú személyisége, életkora tekintetében kell megítélni. A beszerzett bizonyítékok erre vonatkozó terhelő adatot nem tartalmaznak, a veszélyeztetés a másodfokú bíróság által megállapított tényállás alapján sem valósult meg.

[19] Összességében a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás alapján nem történt a terhelt részéről súlyos kötelességszegés és nem állt fenn veszélyeztetés. A "törvény szelleméből" nem vezethető le, hogy a lehetőség már veszélyeztetés. A lehetőség még nem bekövetkezés.

[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta.

[23] Álláspontja szerint az indítvány azon részében, amelyben a védő a jogerős ítéleti tényállásban megállapítottakat - annak megalapozatlanságára hivatkozással - támadja, a felülvizsgálat törvényben kizárt. Ugyancsak törvényben kizárt az indítvány azon része is, amelyben a védő önmagában a kiszabott joghátrány enyhítését kéri. Az indítvány azon része, amelyben a védő a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítását kifogásolja, kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján bírálandó el. E tényállás pedig tartalmazza, hogy a terhelt cselekményével veszélyeztette kk. M. K. és kk. B. M. sértettek erkölcsi és érzelmi fejlődését, kötődési képletét, a szociális faktorok iránti bizalmi szükségletük megélését és torz azonosítási mintát közvetített feléjük. E ténymegállapítás tehát a felülvizsgálat során nem vitatható, ugyanakkor a bíróságok a tényállásban rögzített egyéb tények alapján helytállóan vonták le ezt a ténybeli következtetést is.

[24] Az átiratban foglaltak szerint a kiskorú veszélyeztetésének törvényi tényállása veszélyeztetési eredményt tartalmaz, így a bűncselekmény megállapításához nem szükséges, hogy a sértő eredmény bekövetkezzen. A tényállásban található eredmény - a veszélyeztetés - a terhelti magatartással okozati összefüggésben megvalósult. A bíróság fenti ténymegállapítása tartalmazza azt is, hogy az miben nyilvánult meg. Az indítványban foglaltakkal szemben az nem csupán abban állt, hogy a terhelt nevelőként bement a fürdőszobába, hanem abban, hogy a terhelt a nevelése alatt álló kiskorúak felé szexuálisan közeledett.

[31] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[36] A védő elsődlegesen a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítását sérelmezi, és ennek megfelelően az elsődleges indítványa is a terhelt felmentése. Ezért a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának - a védői indítvány valódi tartalma alapján - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján van helye.

[37] Ugyanakkor a felülvizsgálat során a tényálláshoz kötöttség elve érvényesül. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[39] Jelen ügyben a védő kifejezetten a tényállás megalapozatlanságát sérelmezi, és ahhoz kapcsolódóan a bizonyítékok bírói mérlegelését is támadja. Ennek keretében a jogerős ítéletben megállapított tények bizonyítatlanságát állítja, elfogadott bizonyítékok hitelességét vonja kétségbe, el nem fogadott bizonyítékok elfogadása mellett érvel, további bizonyítás lefolytatásának elmulasztását sérelmezi, és a bizonyítékok eltérő mérlegelésével más tényállás megállapítását kéri a Kúriától. Mindez a törvény fent írt, kifejezett rendelkezéseibe ütközik.

[40] A Btk. 208. § (1) bekezdésében foglalt kiskorú veszélyeztetésének bűntettét az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el, aki az e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti. A védő indítványa szerint a bűncselekmény két utóbbi törvényi tényállási eleme - a súlyos kötelességszegés, és a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésének a veszélyeztetése - nem valósult meg.

[41] Előbbi kapcsán azt kell előrebocsátani, hogy a bíróság jogerős ítéletében korántsem önmagában pusztán azt tekintette kötelességszegésnek, miszerint a terhelt nevelőként esetenként bement a növendékek fürdőhelyiségébe. Nyilvánvaló, ha a nevelő ezt okkal (például rendfenntartás, segítségnyújtás) érdekében teszi, az fel sem veti a kötelességszegés lehetőségét; jelen esetben azonban az irányadó tényállás szerint a terhelt a fiatalkorúak testének, nemi szervének megfigyelése, szexuális tartalmú beszélgetések kezdeményezése végett ment be a fürdőbe (amit a növendékek fel is ismertek). Erre pedig már a nevelői munkakör nem ad felhatalmazást, éppen ellenkezőleg, tilalmazza azt. Ezért az már kötelességszegés.

[42] A jogerős ítéletben a terheltnek felrótt magatartás azonban nem merült ki ennyiben. A tényállás a terhelt fiatalkorúak felé történt más, nemi célzatú közeledéseit is tartalmazza, ami szintén kötelességszegés. Összességében rögzíthető tehát, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhelt tényállásban írt magatartását nem a tanúsításának helyszíne (ami egyébként nem minden esetben a fürdőszoba volt), hanem annak a tartalma miatt tekintette súlyos kötelességszegésnek.

[43] A bíróság mindezek alapján helyesen rögzítette, hogy a terhelt a tényállásban írt magatartásával a kötelességeit megszegte, és a megsértett jogszabályokat is helyesen jelölte meg. A kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapításához azonban a kötelességszegés ténye - önmagában - nem elegendő. A tényállásszerűség további feltétele, hogy a kötelességszegés súlyos legyen.

[44] A súlyos kötelességszegés fogalmát a törvény nem határozza meg, megítélését - ún. normatív tényállási elemként - a bírói gyakorlatra bízza. Súlyos kötelességszegés lehet az elemi fontosságú kötelességek figyelmen kívül hagyása, vagy akár más kötelességek huzamosabb idejű megszegése, különböző kötelességszegések együtthatása is. Jelen esetben a bíróság jogerős ítéletében helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt magatartása a kiskorú veszélyeztetése megvalósulásához szükséges súlyos kötelességszegés fogalmának mindenben megfelel.

[45] A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a pedagógus megvalósítja a kiskorú veszélyeztetésének többrendbeli bűntettét, ha a nevelésére bízott gyermekekkel szemben folyamatosan fizikai bántalmazásokat, megtorló jellegű fegyelmező intézkedéseket, továbbá megalázó jellegű intézkedéseket alkalmaz (BH 1997.469.). Ugyancsak súlyos kötelezettségszegésnek minősül a következetes bírói gyakorlat szerint a nevelésre, felügyeletre kötelezett személy részéről a kiskorú személlyel folytatott szexuális jellegű - de a szexuális cselekmény Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja szerinti fogalmának nem megfelelő - magatartás is (BH 1994.470.I., BH 1993.216.). Erre tekintettel az alapügyben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a nevelésére bízott fiatalkorúak fürdés közbeni, szexuális célzatú megfigyelése, szexuális tartalmú kérdések feltevése, és velük szexuális tartalmú beszélgetések kezdeményezése, valamint ugyancsak szexuális töltetű magatartásra való felhívása összeegyeztethetetlen a nevelői tevékenységgel, s ekként helyesen értékelte úgy, hogy az maradéktalanul eléri a "súlyos kötelességszegés" szintjét.

[46] A védő felülvizsgálati indítványában vitatott további jogkérdés kapcsán a Kúria az alábbiakat bocsátja előre. A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. E § (2) bekezdése szerint pedig társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvénye szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

[47] Az elmélet és a gyakorlat - attól függően, hogy valamely bűncselekmény Btk. Különös részében meghatározott tényállása tartalmaz-e eredményt, a bűncselekmények két csoportját különbözteti meg. Az ún. materiális bűncselekmények tényállása tartalmaz eredményt, míg az ún. immateriális bűncselekmények tényállása nem tartalmaz eredményt.

[48] Az eredmény két fajtája különböztethető meg: a sértés és a veszélyeztetés attól függően, hogy a tényállás valamely sérelmet, vagy valakinek (valaminek) a veszélyeztetését jelöli meg eredményként. (Lehetséges továbbá az ún. pszichikai eredményt a tényállásszerű eredmény önálló, harmadik fajtájaként definiálni.) Ehhez képest beszélhetünk materiális sértő és materiális veszélyeztető bűncselekményekről. A kiskorú veszélyeztetésének a jelen ügyben vizsgált, a Btk. 208. § (1) bekezdésében meghatározott alapesete ún. materiális veszélyeztető (másként: materiális veszélyeztetési) bűncselekmény. Az elkövetési magatartás tényállásszerű eredménye a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésének a veszélyeztetése.

[49] A veszély fogalmának meghatározásában az elmélet és a gyakorlat teljesen egységes. A veszély a sérelemmel határozható meg. A veszély a sérelem bekövetkezésének a lehetősége.

[50] A különös részi tényállás meghatározásának függvényében megkülönböztethető az ún. absztrakt veszély és a konkrét veszély. Az absztrakt veszély esetén a sérelem bekövetkeztének csak a távoli (általános) lehetősége merül fel. A sérelem egy valószínűsíthető lehetőség. A konkrét veszély már helyzetre és személyre konkretizált veszély. A konkrét veszély akkor közvetlen, ha a sérelem azonnali bekövetkezésének a lehetőségét teremti meg. Ilyen közvetlen veszélyt követel meg például a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 165. §) vagy a közúti veszélyeztetés (Btk. 234. §) tényállása. Ezektől eltérően a kiskorú veszélyeztetésének most vizsgált törvényi tényállásában meghatározott, személyre és helyzetre konkretizált veszély kapcsán a törvény nem követeli meg, hogy ez a veszély közvetlen legyen, tehát a sérelem azonnali bekövetkezésének a lehetőségét teremtse meg. Mindezekre tekintettel helyesen hivatkozott a védő az indítványában arra, hogy a kiskorú veszélyeztetése ún. eredmény-bűncselekmény, mert törvényi tényállása eredményt tartalmaz. Ennek megfelelően e bűncselekmény valóban az eredmény bekövetkezésével válik befejezetté. Ez az eredmény azonban a törvény egyértelmű szövegezése szerint nem a kiskorú fejlődésének károsodása, hanem kiskorú fejlődésének a veszélyeztetése, ami pedig - amint arra a másodfokú bíróság helyesen is rámutatott - a károsodás, a sérelem lehetőségének a megteremtését jelenti.

[51] Indítványában a védő a károsodás és a veszélyeztetés fogalmát következetlenül használja. Arra helyesen hivatkozott, hogy a kiskorú veszélyeztetése eredmény-bűncselekmény, és az eredmény a kiskorú testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének a veszélyeztetése, ennek megfelelően a bűncselekmény csak a veszélyeztetés bekövetkezésével válik befejezetté. Ugyanakkor ezzel ellentétesen (és tévesen) érvelése során arra az álláspontra helyezkedik, hogy "a kiskorú testi fejlődésének veszélyeztetése, az érzelmi életükben is zavarokat kell, hogy okozzon, és az értelmi fejlődésüket is kell, hogy akadályozza". Azt kifogásolja, hogy "a másodfokú bíróság szerint már a konkrét sérelem lehetősége is elégséges", és arra hivatkozik, hogy (a sértettek) "nem említik, hogy az eset nyomot hagyott volna bennük, semmilyen kezelésre nem jártak miatta".

[52] Túl azon, hogy a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődés veszélyeztetése között a törvény semmilyen összefüggést nem kíván meg, bármelyik veszélyeztetése önmagában megvalósítja a vizsgált bűncselekményt, a védő - miközben helyesen rögzíti, hogy a szóban lévő bűncselekmény eredménye a veszélyhelyzet, melynek létrejöttével a cselekmény befejezett - valójában a konkrét sérelem meglétét hiányolja; a "zavarok" és az "eset által hagyott nyomok", azaz konkrét károsodás hiányát kéri számon, valamint azt sérelmezi, hogy a másodfokú bíróság szerint a bűncselekmény megállapításához már "a sérelem lehetősége", azaz a veszélyhelyzet is elegendő. A törvény szövege azonban ezt ekként írja elő, mivel a kiskorú testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének veszélyeztetését, és nem a károsodását kívánja meg a bűncselekmény megvalósulásához.

[53] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy a bíróság jogerős ítéletében a sértettek érzelmi és erkölcsi fejlődésének veszélyeztetését állapította meg, a testi és az értelmi fejlődés veszélyeztetése fel sem merült.

[54] A jogerős ítélet tényállása tényként rögzítette, hogy a terhelt kötelességszegése a sértettek érzelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette. E megállapításnak a tényállásban kellő ténybeli alapja is van. A javítóintézeti nevelő által a fiatalkorú szexuális kapcsolatra való felhívása, testük, nemi szervük feltűnő figyelése zuhanyozás közben (melynek indítéka a kiskorúak számára is felismerhető volt), és a más szexuális tartalmú beszélgetések kezdeményezése megteremti annak a veszélyét, hogy a fiatalkorú érzelmi és erkölcsi fejlődése károsodjék; az, hogy ez jelen esetben - a fiatalkorúak életkorára és tájékozottságára figyelemmel - nem jött létre, a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös.

[55] A Kúria maradéktalanul egyetértett e körben a másodfokú ítélet 4. oldalának utolsó és 5. oldalának első bekezdésében kifejtettekkel. Kizárólag ez az értelmezés felel meg a törvény egyértelmű szövegezésének és az azon alapuló következetes bírói gyakorlatnak is. Ezt támasztja alá az indítványban eltérően hivatkozott, helyesen BH 1985.459. számon közzétett jogeset is. Abban az ügyben a kiskorú veszélyeztetése nem a kiskorú erkölcsi fejlődése károsodásának, hanem a károsodás lehetőségének - azaz a veszélyeztetésnek - a hiánya miatt nem valósult meg, mivel a 10 éves gyermek nem ismerhette fel, hogy egy orvosi igazoláson lévő dátum átírása veszélyes a társadalomra, erkölcsileg elítélendő cselekmény.

[56] Minderre tekintettel jelen ügyben a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jogszabályokkal maradéktalanul összhangban állapította meg a terhelt bűnösségét 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében.

[57] Amint arra a Kúria már utalt, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja a büntetés nemének és mértékének támadását a felülvizsgálat keretei között csak téves minősítésre, vagy a büntető anyagi jog büntetés kiszabására vonatkozó valamely kötelező - nem a bíró mérlegelésére bízott - szabályának megsértésére alapítva teszi lehetővé, ilyen hivatkozást azonban az indítvány nem tartalmaz. Ennek hiányában felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (EBH 2011.2387.II., BH 2016.264.II., BH 2012.239., 2005.337.III.).

[58] A szabadságvesztés mértéke kapcsán a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése fel sem merülhet, hiszen a jogerős ítéletben kiszabott 2 év 4 hónap szabadságvesztés kétségkívül az egy évtől - Btk. 81. § (1) és (3) bekezdésére tekintettel - hét év hat hónapig terjedő büntetési tétel keretei közé esik.

[59] Az elkövetéskor hatályos Btk. 52. § (3) bekezdése - a Btk. 53. § (1) és (2) bekezdésére is tekintettel - lehetővé tette a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjének végleges eltiltását bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll [a 2017. december 1. napja óta hatályos Btk. 52. § (4) bekezdés pedig már kötelező főszabályként írja elő ezt]. Következésképpen a terhelttel szemben a végleges hatályú foglakozástól eltiltás kiszabása nem ütközik a büntető anyagi jog szabályaiba, így a büntetés felülvizsgálatára e tekintetben sem kerülhet sor.

[77] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 24/2020.)