BH 2020.5.131

[1] A járásbíróság a 2019. március 6. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott büntetővégzésében a terhelttel szemben kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bek.] miatt 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztést szabott ki azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata - a végrehajtás elrendelése esetén - fogház, és abból a terhelt legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában a büntetővégzés 2019. március 27. napján jogerőre emelkedett.

[2] A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint a terhelt egy háztartásban él fiával, annak házastársával és a házaspár gyermekeivel, kk. K. L. G.-vel (2014), és kk. K. D. A. (2017) sértettel. 2018. szeptember 23. napján 10 óra körüli időben a lakóházukban a terhelt úgy döntött, hogy a felügyelete alatt álló kk. K. D. A. sértett cumisüvegét fertőtleníti. Az üveget megtöltötte hipóval, majd a konyhaasztalon helyezte el felügyelet nélkül úgy, hogy azt a másfél éves sértett elérte. A kiskorú sértett a cumisüveget a szájához emelte, és beleivott, amelynek következtében 8 napon belül gyógyuló akut intoxikációt szenvedett. A terhelt a kiskorú felügyeletére vonatkozó kötelezettségét megszegve súlyosan veszélyeztette a kiskorú sértett testi épségét.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[4] A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú határozat a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt törvénysértő, mert az irányadó tényállás alapján a terhelt bűnösségére levont következtetés téves.

[5] Mivel a büntetővégzés nem tartalmaz jogi indokolást, a tévedés okát nem lehet pontosan azonosítani. Tény azonban, hogy a kiskorú veszélyeztetésének bűntette szándékos bűncselekmény. Ennek megfelelően a szándékosságnak az alaptényállás minden elemére, így a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi, vagy

érzelmi fejlődésének a veszélyeztetésére is ki kell terjednie. Az elkövetési magatartás a fokozott kötelesség súlyos megszegése. A tényállási elemeket összegző megállapítás ehelyett a kiskorú testi épségének a súlyos veszélyeztetését rója fel a terheltnek, ami nem tényállásszerű magatartás.

[6] Lényegesebb ennél, hogy a történeti tényállás egy olyan magatartást ír le, amelyben a veszélyeztetésre irányuló szándékosság nyomokban sem fedezhető fel. A terhelt cselekménye gondatlan. A nyolc napon belül gyógyuló, könnyű sérülést okozó, gondatlan magatartás testi sértésként sem büntetendő. Büntetőjogi felelősség ilyen magatartás kapcsán csak akkor jöhetne szóba, ha az elkövető valamely foglalkozás szabályainak megszegésével hozná létre az eredményt. Sem a családon belüli gyermekfelügyelet, sem az otthoni mosogatás nem tekinthető azonban foglalkozásnak, így a Btk. 165. §-ában szabályozott bűncselekmény sem állapítható meg.

[7] Mivel a terheltnek a tényállásban rögzített magatartása nem valósít meg semmilyen bűncselekményt, bűnösségének megállapítására az anyagi büntetőjogi szabályok megsértésével került sor. A főügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot megváltoztatva a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a terheltet mentse fel a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól.

[8] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát - annak indokaival egyetértve - fenntartotta.

[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva bírálta el.

[10] A megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Emellett a Be. 659. § (6) bekezdésre tekintettel vizsgálta a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott - és az indítványozó által nem hivatkozott - esetleges eljárási szabálysértéseket is. Ennek eredményeképpen a felülvizsgálati indítványt és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát érdemében alaposnak találta.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.

[12] A felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Minderre tekintettel azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogszabálysértés, a Kúria kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.

[13] A Kúria ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpontja - a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor] bírálta felül.

[14] A Btk. 208. §-ában szabályozott kiskorú veszélyeztetésének bűntette a kiskorú fejlődését veszélyeztető magatartásokat rendeli büntetni.

[15] A 208. § (1) bekezdése szerint a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy - ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él -, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[16] A bűncselekmény passzív alanya a kiskorú, míg a bűncselekmény tettese csak a törvényi tényállásban meghatározott, speciális személyes kvalifikáltsággal rendelkező személy lehet: ilyen a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy (pl. szülő, gyám), továbbá a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy gyám élettársa, és a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülő is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él.

[17] A bűncselekmény elkövetési magatartása a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására vonatkozó kötelezettség súlyos megszegése, amely - bár akár aktív, akár passzív magatartásban is megnyilvánulhat - leggyakrabban mulasztás következménye.

[18] A nevelés a kiskorú fejlődését segítő, jellemét formáló, tudatos és tervszerű, példamutatáson alapuló tevékenység. A felügyelet a kiskorú magatartásának folyamatos, rendszeres ellenőrzése, időről időre visszatérő, vagy csak egyetlen alkalommal, de meghatározott időtartamban történő figyelemmel kísérése, amelynek célja a kiskorú testi épségének védelme, megóvása, a személyiségére károsan ható jelenségek elhárítása. A gondozás a kiskorú normális testi fejlődésének biztosítása. Az elkövetési magatartás ezen kötelezettségek súlyos megszegése.

[19] A kötelezettségszegés súlyosságának értékelése bírói mérlegelés körébe tartozik. Kétségtelenül súlyosnak minősül az a kötelezettségszegés, amely az általános társadalmi felfogás szerint minimálisan elvárható követelmények nem teljesítése folytán kirívónak tekinthető. A kisebb nevelési hibák, vagy a csekélyebb súlyú mulasztások általában nem alapozzák meg a büntetőjogi felelősséget.

[20] A szándékos bűncselekmény csak szándékos elkövetés mellett tényállásszerű, egyenes és eshetőleges szándékossággal egyaránt végrehajtható (BH 1987.73.). Az elkövető szándékának azonban át kell fognia mind a kötelességszegés súlyosságát, mind pedig a bűncselekmény eredményét, tehát azt, hogy magatartásával a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti.

[21] Mindezekre tekintettel a Kúria maradéktalanul egyetértett az ügyészség álláspontjával abban, hogy a terheltnek az irányadó tényállás szerinti magatartásából sem az egyenes, sem az eshetőleges szándékosságra nem vonható következtetés. A terhelt egyértelműen hanyag gondatlan magatartást tanúsított. Magatartásának a lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.

[22] Helytálló az az érvelés is, hogy foglalkozási szabályszegés hiányában a Btk. 165. §-ában meghatározott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye sem valósult meg. E bűncselekménynek az elkövetője ugyanis csak az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amellyel okozati összefüggésben az elkövető más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz.

[23] A terhelt a foglalkozási szabályszegésként nem értékelhető gondatlan magatartásával nyolc napon belül gyógyuló, könnyű testi sérülést okozott az unokájának, gondatlan magatartása azonban nem valósít meg bűncselekményt, testi sértésként sem büntetendő. Mindezek folytán bűnösségének kimondására a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor. Cselekménye sem ezt, sem más bűncselekményt nem valósított meg.

[24] A Kúria ezért a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványának helyt adott. A megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és a terheltet az ellene kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bek.] miatt emelt vád alól, a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény - felmentette.

(Kúria Bfv. II. 948/2019.)