BH 2022.2.33

II. A Btk. 52. § (4) bekezdésében megfogalmazott foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazhatóságának nem követelménye, hogy az elkövető az eltiltás tárgykörébe tartozó szakértelmet igénylő foglalkozással rendelkezzen.

III. A különös méltánylást érdemlő ok helytelen értelmezése, illetve a részletes indokolás elmaradása nem eredményezheti felülvizsgálati ok megállapítását [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].

[1] A járásbíróság a 2020. február 25. napján megtartott tárgyaláson meghozott ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - egy év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette. A II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - egy év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette. Elrendelte mind a két terhelt pártfogó felügyeletét.

[3] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. június 26. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mind a két terhelt vonatkozásában megváltoztatta, és a cselekményüket a Btk. 208. § (2) bekezdésének a) pontja szerint minősítette, valamint mellőzte a terheltek pártfogó felügyeletének elrendelését, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[5] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege: az I. r. terhelt alkalmi munkát végez, mely fizikai természetű segédmunka, ebből heti 30 000 forint jövedelme származik, míg a II. r. terheltnek munkahelye nincs, havi jövedelme a 89 000 forint összegű családi pótlék. A két terhelt a négy kiskorú gyermekét közös háztartásban élve, rendezett életkörülmények között neveli, az eljárás tárgyát képező cselekményen kívül nem merült fel adat arra nézve, hogy gyermekeiket bármilyen más magatartásukkal veszélyeztetnék.

[6] 2019. július 16. napján 10 óra 50 perc körül időben a Gy., B. N. A. tér 10. szám alatti L. áruházba az I. r. és a II. r. terhelt a 2008. február 5. napján született Cs. J., a 2009. május 5. napján született Cs. K., a 2011. október 13. napján született Cs. J. V. és a 2014. szeptember 1. napján született Cs. A. nevű gyermekeikkel bementek. A bejáratnál a II. r. terhelt 2 darab L. feliratú szatyrot vett magához, a kisméretű bevásárlókosarat kk. Cs. J. V., majd kk. Cs. A. tolta, miközben édesanyja mellette sétált. Az üzletben a terheltek és a gyermekek egymáshoz közel mozogtak, mindannyian válogatás nélkül, lopási szándékkal pakolták az árukat a bevásárlókosárba. A zöldséges részlegnél az I. r. terhelt nejlonzacskóba gyümölcsöt pakolt, míg a II. r. terhelt és kk. Cs. J. üres nejlonzacskókat szaggattak az állványról, de abba gyümölcsöt nem pakoltak. Ezt követően a család tovább pakolta a különböző termékeket a kosárba. Ezt követően a II. r. terhelt a kosárban lévő termékeket két részletben egy üres nejlonzacskóba pakolta, eközben valamennyi gyermek és az I. r. terhelt szorosan körbeállta a bevásárlókosarat, ezzel takarta a II. r. terhelt tevékenységét. A II. r. terhelt a megpakolt zacskót a kosárba visszatette. Ezután a család a mirelithűtőkhöz ment, ahol a II. r. terhelt az L. feliratú szatyorba pakolta a kosárból a termékeket, eközben kk. Cs. J. átvette a szatyrot a II. r. terhelttől és azt tartotta, amíg abba édesanyja pakolt. 10 óra 59 perckor a család a chips-es sorra ért, ahol a II. r. terheltet körbeállták a családtagok oly módon, hogy mellette állt az I. r. terhelt, a másik oldalról kk. Cs. J. V., szemből pedig a másik három gyermek. A gyermekek úgy mozogtak, hogy takarják édesanyjuk tevékenységét. Itt a II. r. terhelt a nejlontáskába összekészített termékeket az I. r. terhelten lévő oldaltáskába pakolta. Majd kk. Cs. J. levette a hátizsákját, átadta édesanyjának, aki abba pakolta az L. feliratú szatyorba összekészített termékeket, a gyerekek eközben is takarták a tevékenységét. 11 óra 06 perckor kk. Cs. J. V. édesanyja, a II. r. terhelt háta mögé állt és karjait maga előtt keresztbe fonva folyamatosan jobbra-balra nézve figyelte, hogy észleli-e valaki a cselekményüket. Eközben kk. Cs. K. folyamatosan úgy állt, hogy a háta és a rajta lévő nyitott hátizsák az éppen abba pakoló II. r. terhelt felé legyen. Kk. Cs. J. az átlátszó nejlontáskában lévő árukat beletette a kk. Cs. K. hátán lévő hátizsákba. Ezt követően a II. r. terhelt az egyik vállára tette a telepakolt rózsaszín mintás hátizsákot, és elindultak az üzlet másik része felé. 11 óra 08 perckor a család beállt a kasszához, ekkor a telepakolt hátizsákok kk. Cs. J. és kk. Cs. K. hátán, illetve a telepakolt oldaltáska az I. r. terheltnél volt. A kasszasort az I. r. terhelt és a négy gyerek fizetés nélkül elhagyta, míg a II. r. terhelt 1 üveg étolajjal, 3 flakon üdítővel és 1 darab L. feliratú nejlontáskával hátra maradt fizetni. Miután a II. r. terhelt távozott az üzletből, őt a biztonsági őr megállította. A terheltek cselekményét a biztonsági őr észlelte és őket tetten érte, valamint a rendőrséget értesítette. Az eltulajdonított termékekkel okozott kár 25 778 forint volt, amely visszavétellel megtérült.

[7] Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt azzal, hogy gyermekeiket bevonták a szabálysértés elkövetésébe, a kiskorú nevelésére irányuló kötelességüket súlyosan megszegték, és a cselekmény során velük lévő kk. Cs. J., kk. Cs. K., kk. Cs. J. V., valamint kk. Cs. A. erkölcsi fejlődését veszélyeztették.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján az I. r. és a II. r. terheltekkel szemben bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől eltiltás érdekében, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta. Indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság, illetve a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 662. § (2) bekezdésének b) pontjának II. fordulata alapján változtassa meg, és az I. r., valamint a II. r. terheltet a Btk. 52. § (4) bekezdése alapján tiltsa el bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.

[15] A felülvizsgálati indítványra az I. r. és a II. r. terhelt és a kirendelt védőik nem tettek észrevételt.

[16] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[17] A Kúria megállapította, hogy a megyei főügyészség a jogerős ügydöntő határozattal szemben az I. r. és a II. r. terhelt terhére a Be. 652. § (3) bekezdésében meghatározott törvényes határidőn belül nyújtotta be a felülvizsgálati indítványt.

[18] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. Felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság ügydöntő határozatában a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].

[19] A Be. 659. § (5) bekezdése értelmében a Kúria a megtámadott határozatot - a Be. 659. § (6) bekezdésben meghatározott kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[20] A megyei főügyészség a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapította. E jogszabályhely értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a Btk. más szabályainak megsértése miatt a jogerős ítéletben törvénysértő büntetést szabott ki a bíróság.

[21] A következetes jogértelmezés szerint a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés címén az olyan anyagi jogi szabály megszegése képez felülvizsgálati okot, amelynek alkalmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára kötelezően előírja, avagy korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat (Be. XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ugyanakkor, amennyiben egy büntetés kiszabását vagy mellőzését a törvény lehetővé teszi, az nem lehet felülvizsgálat tárgya, hogy a bíróság az arra vonatkozó, egyébként a bíró mérlegelésére bízott döntést indokoltan vagy indokolatlanul hozta-e meg (BH 2020.228. [23]-[24]).

[22] A jogerős ügydöntő határozatban a bíróság mindkét terhelttel szemben a Btk. 208. § (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő 4 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt szabott ki halmazati büntetést.

[23] A Btk. 52. § (4) bekezdése szerint a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjét el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Különös méltánylást érdemlő esetben a foglalkozástól eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető.

[24] E jogszabályi előírás alapján a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjével szemben különös méltánylást érdemlő esetben a foglalkozástól eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető. A mellőzés oka azonban kizárólag különös méltánylást érdemlő körülmény lehet. Így felülvizsgálat tárgya nem lehet az, hogy a bíróság a különös méltánylást érdemlő ok meglétét helyesen állapította-e meg, továbbá az sem, ha a foglalkozástól eltiltás nem alkalmazása esetén a bíróság a különös méltánylást érdemlő ok megjelölését, illetve annak indokolását elmulasztja. Azaz kizárólag akkor állapítható meg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok, ha az alapügyben eljárt bíróság kizárja a különös méltánylást érdemlő ok megállapíthatóságát, és ezt követően törvénysértő indokok alapján mellőzi a foglalkozástól eltiltás alkalmazását. Ezt a jogi okfejtést fogalmazza meg a BH 2020.228. eseti döntés is.

[25] Az alapügyben meghozott jogerős ítéletben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolását elvetve kifejtette, hogy " a Btk. 52. § (4) bekezdésében írt törvényi rendelkezés helyes értelmezéséből nem következik az az elsőfokú bíróság által tett megállapítás, hogy csak a szakértelmet igénylő foglalkozással rendelkező terheltet lehet a meglévő foglalkozásától eltiltani, ugyanakkor nem következik az a főügyészségi álláspont sem, hogy minden egyes kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjével szemben a foglalkozástól eltiltás kiszabása kötelező lenne. Ez az álláspont nem áll összhangban a Btk. 52. § (3) és (4) bekezdését érintő módosítás indokaival, annak céljával és hátterével, mely a fenti rendelkezéseknek a büntető anyagi jogszabályba történő beiktatását szükségessé tette, és egyben nem felel meg a módosítást követően is irányadó ítélkezési gyakorlatnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 52. § (4) bekezdésében írt, speciálisan a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjével szemben kötelezően alkalmazandó foglalkozástól eltiltás nem írja felül a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabásának a Btk. 52. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott törvényi feltételeket, csupán azt rögzíti, hogy a foglalkozástól eltiltás kiszabásának a bírói mérlegelésen alapuló esetein túlmenően, amennyiben annak az általános törvényi feltételei fennállnak, a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetőjével szemben annak kiszabása kötelező." Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2007. július 13. napján elfogadott, a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 2015. évi XCII. törvény alapján pedig megállapította, hogy a "Btk. fenti módosítása, amelynek nyomán a foglalkozástól eltiltás büntetés nemcsak a nemi élet szabadsága és a nemi élet elleni bűncselekmény elkövetőjével szemben alkalmazható, hanem a törvényi feltételek fennállása esetén kiszabható a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményt elkövetővel szemben. A fenti törvénnyel kihirdetett egyezmény 22. cikke alapján ugyanis az egyezmény aláírói kötelesek minden szükséges jogalkotási intézkedést megtenni annak a megbüntetésére, aki a gyermekkel szexuális zaklatást vagy szexuális tevékenységet szexuális célzattal megnézet, akár a gyermek abban való részvétele nélkül, mely magatartás alkalmas lehet a kiskorú erkölcsi vagy érzelmi fejlődésének veszélyeztetésére, így a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény megállapítására. A fentiek egyértelműen azt a jogértelmezést támasztják alá, hogy a Btk. 52. § (4) bekezdésében írt kötelezően alkalmazandó foglalkozástól eltiltás nem minden általános törvényi feltétel nélkül, továbbá nem minden kiskorú veszélyeztetése bűncselekményt elkövető terhelttel szemben alkalmazandó. Jelen esetben a vádlottakkal szemben a foglalkozástól eltiltás kiszabásának törvényi feltételei nem állnak fenn ".

[26] Így a jogerős ítéletben megfogalmazott indokolás értelmében a Btk. 52. § (4) bekezdésében megfogalmazott foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazhatóságának nem követelménye, hogy az elkövető az eltiltás tárgykörébe tartozó szakértelmet igénylő foglalkozással rendelkezzen. Azaz az eltiltásnak nem előfeltétele a Btk. 52. § (1) bekezdésének a) pontjában írt kritérium. A másodfokú bíróság ennek leszögezését követően két egymástól eltérő okot jelölt meg a foglalkozástól eltiltás mellőzése tekintetében. Egyrészt, foglalkozástól eltiltás "nem minden általános törvényi feltétel nélkül, továbbá nem minden kiskorú veszélyeztetése bűncselekményt elkövető terhelttel szemben alkalmazandó". Az első hivatkozásának alapja, hogy az alkalmazhatóság körében a Btk. 52. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételek meglétét is vizsgálni szükséges. Ez az érvelése azonban ellentétben áll azzal, hogy az elsőfokú bíróság erre vonatkozó jogi érvelését elvetette. A második hivatkozás alapjaként a törvényszék visszautalt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2007. július 13. napján elfogadott, a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló egyezmény 22. cikkelyére, azonban álláspontját elmulasztotta részletesen indokolni.

[27] A fentiek alapján a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet indokolása alapján a különös méltánylást érdemlő ok meglétét a jogerős ítélet kizárta-e, másként megfogalmazva megállapította-e a foglalkozástól eltiltás alkalmazásának indokoltságát, és ennek ellenére törvénysértően mellőzte-e annak kiszabását. A már kifejtettek alapján a különös méltánylást érdemlő ok helytelen értelmezése, illetve a részletes indokolás elmaradása nem eredményezheti a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok megállapítását.

[28] A jogerős ítélet indokolása alapján a Kúria észlelte, hogy a bíróságok a foglalkozástól eltiltás alkalmazásának indokoltságát (szükségességét) nem állapították meg. Ugyanakkor a bíróságok a mellőzés indokát egyrészről a törvényi előírás helytelen értelmezésére alapították, azaz a nem alkalmazás törvényi okát törvénysértően jelölték meg. Emellett azonban a foglalkozástól eltiltás mellőzése körében a jogerős ítélet indokolása tartalmazza azt az érvet is, hogy nem minden kiskorú veszélyeztetés elkövetőjével szemben van helye e szankció alkalmazásának, és ennek alátámasztására a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló egyezmény 22. cikkelyére hivatkozott, azaz érvelését a bűncselekmény jellegéhez kötötte. A Btk. 52. § (4) bekezdése a büntetés nem alkalmazása vonatkozásában nem tartalmaz a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményen belüli differenciálást, és ilyen szempont a Btk. 52. § (1) és (2) bekezdéséből sem vezethető le. Így a jogerős ítéletben a másodfokú bíróságnak ez a vizsgálata - tartalma szerint - nem a Btk. konkrét jogszabályi rendelkezésén alapul, ebből következően kizárólag a Btk. 52. § (4) bekezdés 2. mondatában foglalt különös méltánylást érdemlő körülmény keretében nyerhet értelmezést.

[29] A Kúria lényegesnek tartja kiemelni, hogy az ítélet indokolása logikai egységet képez, így nem hagyható figyelmen kívül, hogy a másodfokú bíróság a terheltekkel szemben a pártfogó felügyelet intézkedést sem tartotta alkalmazandónak, amit azzal indokolt, hogy "az elsőfokú bíróság az enyhítő körülmények körében feltárta mindazon tényeket és körülményeket, amelyek a fenti intézkedés elrendelésének a szükségessége ellen hatnak - eseti jellegű, alkalomszerű elkövetés, a gyermekek rendezett körülmények között, közös háztartásban nevelése a vádlottak részéről, tartósan büntetlen előéletük, megbánó magatartásuk. Fenti tények ellenében önmagában a cselekmény jellege nem teszi indokolttá azt a következtetést, hogy a próbaidő eredményes elteltéhez a vádlottak életvitelének rendszeres figyelemmel kísérése szükséges".

[30] A különös méltánylás megállapítását megalapozó körülmények megállapításának és értékelésének helytállósága a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható.

[31] A Kúria a teljesség érdekében utal a következőkre. A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint tényként rögzíthető, hogy a terheltek kiskorú gyermekeiket tulajdon elleni szabálysértés elkövetésébe vonták be, ezzel a kiskorú nevelésére irányuló kötelességüket súlyosan megszegték és a kiskorú gyermekek erkölcsi fejlődését veszélyeztették. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a munkanélküli terheltek cselekményük során az élelmiszerboltban élelmiszert és vitamint tulajdonítottak el.

[32] A foglalkozástól eltiltás Btk. 52. § (3) bekezdésében és a (4) bekezdés 1. mondatában megfogalmazott esetköre tekintetében közös szabály, hogy annak alkalmazása során a Btk. 52. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételek vizsgálatának nincs helye, az eltiltás alkalmazása kötelező és az olyan foglalkozás gyakorlására vagy egyéb tevékenységre terjed ki, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állna. Ugyanakkor eltérés a szabályozásban, hogy a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetője esetében, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el az eltiltás kötelezően végleges hatályú, míg a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetője esetében a jogalkotó az eltiltás alkalmazását tette kötelezővé, de annak tartama a Btk. 53. § (1) bekezdése értelmében határozott idejű vagy végleges hatályú lehet. Így a kiskorú veszélyeztetése esetén e büntetési nem alkalmazása során a mérték meghatározása a bűncselekmény tárgyi súlyához, illetve a bűnösségi körülmények értékeléséhez igazodik. Ehhez kapcsolódik, hogy a Btk. 52. § (4) bekezdésének 2. mondata különös méltánylást érdemlő esetben e büntetés mellőzésének a lehetőségét is megfogalmazza. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben a bíróságok a foglalkozástól eltiltás alkalmazásának indokoltságát (szükségességét) megállapítják, akkor ezt követően állást kell foglalniuk annak tartama tekintetében. Ettől eltérő eset, ha a terhelt büntetőjogi felelősségét kiskorú veszélyeztetésében megállapítja a bíróság, de a foglalkozástól eltiltás kiszabását nem tartja indokoltnak, és ezért különös méltánylást érdemlő okból mellőzi. Ez utóbbi esetben a büntetés mellőzése felülvizsgálati eljárásban nem sérelmezhető.

[33] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletben a bíróságok nem sértették meg a Btk. más (kógens) szabályát, így a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok megállapításának a törvényi előfeltétele hiányzik.

[34] A Kúria megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok Be. 649. § (6) bekezdésében meghatározott eljárásjogi szabályt nem vétettek.

[35] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés szerinti összetételben eljárva - a megyei főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 147/2021.)