BH 2010.6.141

Az elsőfokú bíróság a 2008. március 19-én kihirdetett ítéletével S. Zs. L. terheltet a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette miatt 260 napi tétel - napi tételenként 300 forint - pénzbüntetésre ítélte.

A terhelt által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapján eljáró másodfokú bíróság a 2009. március 10-én meghozott végzésével az ítéletet helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A jogi egyetemet végzett terhelt 2007. június 28-án a B.-n egy fizetős parkolóhelyen várakozva a tulajdonát képező személygépkocsival a díjmentes parkolási jogosultsága igazolására a F. F.-né nevére kiállított, mozgáskorlátozottak részére szóló parkolási igazolványt használta fel jogosulatlanul. Ezt az igazolványt F. F.-nétől korábban ellopták, emiatt az igazolványt 2007. május 22. napján "bevonták", azóta az igazolvány körözés alatt állt.

A jogerős határozatok ellen a bűnösség anyagi jogszabályt sértő megállapítása miatt, a terhelt felmentése végett a védő élt felülvizsgálati indítvánnyal.

Álláspontja szerint tévesen jutottak az eljárt bíróságok arra a jogi következtetésre, hogy a terhelt cselekményével közokirat-hamisítás bűntettét valósította meg. Az ügy tárgyát képező, mozgáskorlátozottak számára szóló parkolási igazolvány ugyanis a közokirat fogalmának nem felelt meg, miután az irányadó tényállás szerint annak érvényességét visszavonták. Ezért az igazolvány már semmilyen joghatás kiváltására nem volt alkalmas. A más nevére szóló valódi közokirat felhasználásának a bírói gyakorlat és a jogirodalom is a közokirat bizonyító erejének érvényesítését tekinti. A konkrét esetben azonban hiányzik az okiratba foglalt adatok valódisága, miután azt visszavonták.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint az igazolvány a bevonás ellenére továbbra is valódi közokiratnak tekintendő, hiszen a bevonás ténye nem változtat annak közokirati jellegén.

Védelmi álláspont szerint tényállásszerűség hiányában a terhelt terhére közokirat-hamisítás bűntette nem, legfeljebb a parkolási díj összegének megfelelő kár okozására irányuló - csalással elkövetett - tulajdon elleni szabálysértés megállapítására elkövetése állapítható meg. A visszavont parkolási igazolvány viszont semmilyen joghatás kiváltására nem volt alkalmas.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

A közokirat fogalmát a büntetőtörvény nem határozza meg.

A Btk. 274. és 275. §-ának alkalmazásánál a közokirat fogalmára a Pp. 195. §-a az irányadó, amelynek (1) bekezdése szerint az "olyan papír alapú, vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanolyan bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít".

Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjának III. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettében állapították meg. E cselekmény tényállása szerint közokirat-hamisítás bűntettét követi el az is, aki más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál.

A felhasználás általában olyan aktív cselekvést feltételez, mint az okirat felmutatása, vagy valamely hatósághoz történő benyújtása. Az ingyenes parkolásra jogosító igazolvány elhelyezése a gépkocsiban jól látható helyen megfelel a felhasználás fogalmának, feltéve, hogy ez olyan helyen történik, ahol a parkolás díjfizetéshez kötött.

Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a terhelt a közokirat bizonyító erejének érvényesítése végett a mozgáskorlátozottak parkolási igazolványát, mint az arra jogosult hatóság által, ügykörén belül a megszabott alakban kiállított okiratot, ekként közokiratot használt fel annak bizonyítására, hogy a jármű az adott parkolóhelyen a törvényben előírt díjfizetés alóli mentességgel várakozhat.

Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az igazolványt a felhasználás előtt két hónappal ismeretlen személy jogtalanul megszerezte, ("ellopta") és emiatt a mozgásában korlátozott személy parkolási igazolványáról szóló 218/2003. (XII. 1.) Korm. rendelet 9. §-a szerint az a cselekmény előtt "bevonásra", egyben körözésre került, ekként érvényét vesztette.

A Legfelsőbb Bíróságnak tehát abban kellett állást foglalnia, hogy a más nevére szóló valódi, de időközben az ellopás ténye miatt érvénytelen közokirat felhasználása a közokirat-hamisítás bűntettét megvalósítja-e.

E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság maradéktalanul egyetértett az első- és másodfokú bíróság, illetve a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontjával.

Az adott körülmények között a közokiratból nem tűnt - nem tűnhetett ki - hogy azt már körözik, és érvénytelenítésre került, ezt csak a központi nyilvántartási rendszer tartalmazta.

A más személy nevére szóló olyan valódi közokirat felhasználása, amelyet időközben érvénytelenítettek, de ez magából a közokiratból nem tűnik ki, alkalmas a közokirat-hamisítás megállapítására.

Ezt nem érinti az, ha felhasználás esetén a közokirat érvényességének, illetve körözésének ellenőrzése a központi nyilvántartással való kapcsolat útján lehetséges, ezért az érvénytelenség a hatóság vagy más elfogadó részéről viszonylag egyszerűen kideríthető.

A töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanis a közokirat-hamisítás e fordulatánál a büntetendőség alapja az alakilag és tartalmilag valódi közokirat megtévesztő felhasználása az elfogadó tévedésbe ejtésével. Az elkövető szándéka ilyenkor átfogja, hogy a felhasznált közokirat más nevére szól, a tévedésbe ejtési, megtévesztési szándék pedig magában az okirat felhasználásában nyilvánul meg. Nincs jelentősége ebből a szempontból sem annak, hogy az okirat felhasználásával megtéveszteni célzott személy csak bizonyos okiratokat vehetne figyelembe valamely tény valóságának bizonyítására, jóllehet a reá vonatkozó jogszabályok megtartásával a megtévesztése elkerülhető lenne. Nincs jelentősége továbbá annak sem, ha a szándékosan megtéveszteni célzott személy a más nevére szóló okirat felhasználását esetleg azon nyomban felismeri, és így a felhasználás joghatás időleges kiváltására sem alkalmas (1/2004. BJE határozat indokolásának III/2. pontja).

A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. I. 734/2009.)