BH 2014.10.296

[1] A járásbíróság a 2013. február 5-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. b) pont], ezért halmazati büntetésül 200 napi tétel - napi tételenként 2500 forint, összesen 500 000 forint - pénzbüntetésre ítélte.

[2] Rendelkezett annak meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[3] Az ítélet ellen a terhelt és védője fellebbezett a tényállás téves megállapítása és téves jogi minősítés miatt, a terhelt felmentése végett.

[4] A törvényszék a 2013. június 11-én tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[5] A törvényszék részéről is irányadónak tekintett tényállás lényege szerint a főiskolát végzett, restaurátor szakképzettségű terhelt 2010. szeptember 25-én M.-en közlekedett a tulajdonát képező angol forgalmi rendszámmal ellátott Jaguar típusú személygépkocsijával, amikor rendőrök közúti ellenőrzés alá vonták. Ennek során a gépjármű tulajdonjogának, illetőleg műszaki érvényességének igazolására átadott egy hamis UK Registration Certificate megnevezésű angol nyelvű forgalmi engedélyt, valamint két darab hamis VT20 MOT Test Certificate megnevezésű angol nyelvű műszaki megfelelőséget igazoló dokumentumot, amelyek hamis voltáról egyébként tudomással bírt.

[6] Ezt követően a 2011. október 18-i gyanúsítottkénti kihallgatása során az M. Rendőrkapitányságon őt kihallgató nyomozónak szintén átadott 1 db hamis VT20 MOT Test Certificate megnevezésű angol nyelvű műszaki megfelelőséget igazoló dokumentumot, amelyről ugyancsak tudta, hogy az hamis.

[7] A Kúria ezen túlmenően a tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróság ítéletében az indokolásban tett következő ténymegállapításokat is.

[8] Az angol forgalmi rendszámmal és angol papírokkal ellátott jármű adásvételi szerződése szerint annak a terhelt részére történt értékesítésére 2007. január 25-én Németországban került sor. A szerződés rögzítette, hogy a gépjármű használt állapotú, motorkáros, fényezését különböző vegyszerek felmarták, hátulján baleseti károsodás van. A jármű brit műszakivizsgatanúsítványa 2008. november hónapig érvényes.

[9] Ténylegesen a gépkocsi 2006. május 9-én vett rész utoljára műszaki vizsgán. A vizsga műszaki érvényessége 2007. május 7-én lejárt.

[10] A brit forgalmi engedély számítástechnikai módszerek és eszközök alkalmazásával előállított okmánypapír helyett közönséges fénymásolópapíron készült hamisítvány. A forgalmi engedélyen gépjárműszínként green (zöld) szerepel. A megvásárlás után a járművet sötétkék színűre fényezték át.

[11] A gépjárművön a forgalmi engedélyben megjelölt alvázszám egyedül a szélvédőre felragasztott matricán szerepelt, a jármű-karosszéria gyárilag kijelölt pontjain nem volt feltalálható.

[12] A terhelt által a közúti ellenőrzéskor átadott két VT20 MOT Test Certificate, illetőleg a második gyanúsítotti kihallgatása során átadott további VT20 MOT Test Certificate ugyancsak nem okmánypapíron, hanem közönséges fénymásolópapíron készült, lézernyomtatóval előállított hamisítvány. Az első műszaki megfelelőségi lapon a műszaki érvényesség lejárati ideje 2010. május 7-e, a másodikon 2011. május 7-e, a harmadikon a kibocsátás éveként 2006., érvényességi hatályként 2011. év szerepel.

[13] Az első két lapon a sorozatszám, a kiállítás dátuma, a jármű addigi futásteljesítménye megegyező volt.

[14] A jogerős határozatok ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára hivatkozással a terhelt élt védője útján felülvizsgálati indítvánnyal a törvényszék végzésének hatályon kívül helyezése és ezen bíróság új eljárás lefolytatására utasítása, másodlagosan az ellene emelt vádak alóli felmentése, illetve az eljárás megszüntetése, végső soron a vád tárgyává tett cselekmények közül egyrendbeli közokirat-hamisítás bűntettének vádja alóli felmentése és büntetésének enyhítése érdekében.

[15] Az indítvány arra hivatkozott, hogy a terhelt az eljárás során végig azzal védekezett, a kérdéses közokiratok hamis voltáról nem volt tudomása. Ebben a tekintetben legfeljebb gondatlansága merülhet fel, ami viszont bűncselekmény megállapítását nem alapozhatja meg.

[16] Ehhez képest a benyújtott vádirat a törvényes vád Be. 2. § (2) bekezdése szerinti fogalmának nem felelt meg, mert nem tartalmazta annak megállapítását, hogy a terhelt tudott arról, miszerint az általa felhasznált okiratok hamisak. A törvényes vád hiányában a másodfokú bíróságnak az ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie, és az eljárást meg kellett volna szüntetnie.

[17] A negyedik hamis közokiratot viszont a terhelt a megindult eljárás során azután adta át, miután a közúti ellenőrzéskor felhasznált közokiratok hamis volta - szakértői vélemény alapján - már megállapítást nyert. Ez a nyomozó hatósággal együttműködést, és nem a törvényi tényállás szerinti felhasználást jelentett. Így e magatartás bűncselekményt semmiképpen sem képezhet. Egyébként ebben a körben a bíróságok a bűnösség megállapítását kellően nem is indokolták meg. Az utóbbi vádpont alóli felmentés esetén a kiszabott pénzbüntetés felülvizsgálata, egyben annak enyhítése is indokolt.

[18] Az indítvány végül hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves értékelésével helyezkedett arra az álláspontra, miszerint a kérdéses okiratok hamis voltát a terheltnek fel kellett ismernie. E körben a bíróság egyrészt olyan körülményekre utalt, amelyeknek nincsen semmilyen jelentősége. Sem a kihallgatott tanú ellentmondásos nyilatkozatai, sem a gépjármű megszerzésének és éveken át történő birtokban tartásának körülményei nem alapozhatták meg e következtetések levonását.

[19] Mindezekkel azt kifogásolta, hogy részben iratellenesen tett megállapításokra alapított, helytelen következtetés útján vetették el a bíróságok a terhelt védekezését és állapították meg a közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában a cselekmény szándékos elkövetését.

[20] A Legfőbb Ügyészség átiratában - az indítványt e részében alaposnak tartva - a terhelt egyrendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentését, míg egyebekben a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

[21] Az ügyészi álláspont lényege szerint az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy háromrendbeli cselekményt a terhelt szándékosan követett el. Ugyanakkor tévedtek, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a gyanúsítotti kihallgatása során átadott hamis okirat tekintetében is megállapították.

[22] Az irányadó tényállás ugyanis nem tartalmaz olyan adatot, amely szerint a terhelt - aki már tudatában volt annak, hogy a megelőző okiratok hamis voltát a szakértői vizsgálat megállapította - a dokumentum átadásával joghatást kívánt volna kiváltani, vagy abba belenyugodva cselekedett volna. Így e cselekmény a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontja szerinti bűncselekményt nem meríti ki.

[23] Az ügyben eljárt bíróságok abszolút eljárási szabálysértést nem követtek el.

[24] A vádirat minden tekintetben megfelel a törvényes vád Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeinek. E vádon nem terjeszkedett túl a bíróság azzal, hogy a terhelt tudattartalma tekintetében a vádiratban kifejezetten nem rögzített tényeket is megállapított.

[25] Mivel az indítvány törvényben megjelölt felülvizsgálati okokra hivatkozott, a Kúria az ügyet a Be. 424. §-ának (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[26] A felülvizsgálat során a Kúria a terheltnek a bizonyítékok mikénti mérlegelését sérelmező, a megállapított tényállást vitató érveivel nem foglalkozott.

[27] A Be. 423. § -ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely indítvánnyal sem támad­ható. A felülvizsgálat ugyanis jogkérdések és nem ténykérdések eldöntésére hivatott. Ekként eltérő tényállást helyesnek tartva és az érveket ezen eltérő tényállásra alapozva a felülvizsgálat nem indítványozható.

[28] A Kúria először azt vizsgálta, hogy az ügyben hatályon kívül helyezést kötelezővé tevő eljárásjogi szabálysértés történt-e.

[29] Ebben a körben az indítványt alaptalannak találta és nem észlelt más abszolút eljárási szabálysértést sem.

[30] Alaptalanul hivatkozott a terhelt arra, hogy a bíróságok törvényes vád [Be. 2. § (2) bek.] hiányában állapították meg a büntetőjogi felelősségét.

[31] A vád törvényességének egyik elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. A cselekmény körülírása pedig akkor pontos, ha hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket; az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb. (1/2007. BK vélemény A/I/2/b. pontja).

[32] A közokirat-hamisítás elkövetési tárgya hamis, hamisított, illetőleg más nevére szóló valós közokirat. A tényállásszerűséget illetően közömbös, hogy a hamisítást ki idézi elő.

[33] Az elkövetési magatartás - amelynek kifejtésével a bűncselekmény befejezett - az elkövetési tárgy felhasználása, annak tudatában, hogy az hamis, hamisított avagy más nevére szól.

[34] A vádirat a megjelölt közokiratok felhasználásának tényét nem vitatottan rögzítette. Az pedig nyilvánvalóan a jogi következtetés körébe tartozik, hogy a terhelt a cselekményt szándékosan követte el.

[35] Ez egyébként az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hiszen az adásvételi szerződés szerint 2007. évben Németországban megvásárolt gépjárművet Magyarországon angol rendszámmal üzemben tartotta, évenkénti műszaki vizsgáztatásáról sem gondoskodott. Mindebből és a közúti igazoltatás során felhasznált okmányok jellemzőiből, továbbá a műszaki megfelelőséget igazoló lapok több évre előre kiállított voltából tudnia kellett, hogy azok hamisak.

[36] A Btk. Különös Részének tényállásaiban a szándékos elkövetésre nincs utalás, miután a törvényi rendelkezések szerint általában a szándékos elkövetés a büntetendő.

[37] Ekként a szándékos elkövetést a vádiratnak rögzítenie nem kellett. Az abban foglalt tényállás pedig mindenben megfelelt a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette törvényi tényállásának. Ekként a törvényes vád hiánya az ügyben nem merülhet fel.

[38] Téves az arra hivatkozás is, hogy a másodfokú bíróság a terhelt védekezési jogát korlátozva [Be. 5. § (1) bek.] a Be. 373. § (1) bek. II. d) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértést valósított meg.

[39] A gyanúsítotti meghallgatás során átadott további műszaki érvényességi igazolás vonatkozásában az indítvány felvetette az indokolási kötelezettség nem kellő teljesítését is [Be. 373. § (1) bek. III. a. pont].

[40] Az indokolási kötelezettség hatályon kívül helyezést kötelezővé tevő nem megfelelő teljesítése akkor áll fenn, ha a megtámadott határozat indokolása valamely tény vagy jogkérdés kapcsán oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését. A városi bíróság, illetőleg a törvényszék azonban - amellett is, hogy a Kúria e cselekmény tekintetében eltérő jogi álláspontra helyezkedett - kellően megindokolta, hogy a terhelt bűnösségét miért állapította meg. Az indítvány való­jában e körben is a bizonyítékok mérlegelését - és nem az indokolási kötelezettség esetleges elmulasztását - sérelmezte.

[41] Ugyanakkor a Kúria - a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyetértve - a gyanúsítottkénti kihallgatás kapcsán megvalósított közokirat-hamisítás bűntettének vádja alóli felmentést célzó részében az indítványt alaposnak találta.

[42] A terhelt második gyanúsítottkénti kihallgatására a közúti igazoltatás során átadott három darab közokirat hamis voltának a szakértő általi megállapítása után került sor. E cselekmény tekintetében a tényállás csupán azt tartalmazza, hogy a terhelt az okiratot a nyomozó hatóság rendelkezésére bocsátotta. Ilyen körülmények között nem vonható megnyugtató jogi következtetés arra, hogy a terhelt nem a nyomozás menetéhez tartozóan, hanem valamely joghatás kiváltása végett, vagy abba belenyugodva adta át a kérdéses dokumentumot.

[43] A kifejtettekből következően a Kúria a jogerős határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával részben megváltoztatta, és a terheltet a 2011. október 18-án elkövetett egyrendbeli közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. b) pont] miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja és a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.

[44] Ekként a terhelt bűnösségének köre szűkebbé vált, ugyanakkor a cselekmények büntetési tétele, illetve a halmazati büntetés felső határa nem változott.

[45] A fennmaradó háromrendbeli közokirat-hamisítás bűntette tekintetében a halmazati büntetésként kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek száma, és - a törvényi minimummal egyezően meghatározott - egynapi tétel összege szükséges és indokolt. Ezért a Kúria a pénzbüntetést a terhelt terhére fennmaradó háromrendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt tekintette kiszabottnak.

(Kúria Bfv. I. 1.198/2013.)