BH 2014.5.130

II. Az elévülés félbeszakítását eredményezik az ügy előbbre vitelét szolgáló eljárási cselekmények. A büntethetőség elévülését - ennek megfelelően - félbeszakítja az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés, illetve a személyének felkutatása érdekében foganatosított büntetőeljárási cselekmény [1978. évi IV. tv. 35. § (1) bek.].

III. Ha a terhelt ellen anyagi bűnhalmazatban álló bűncselekmények miatt emelnek vádat, és a bíróság nem állapítja meg a bűnösségét valamennyi bűncselekményben, azon bűncselekmények miatt, amelyeket a bűnösség köréből kirekesztett, felmentő rendelkezést kell hozni. Ellenben az alaki halmazatot képező bűncselekmények körének szűkítése a bűncselekmény minősítésének fogalmába tartozik, ezért felmentő ítéleti rendelkezésnek nincs helye [1978. évi IV. tv. 12. § (1) bek., 85. § (1) bek., 257. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2010. február 10-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében és 10 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pont]. Ezért halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette; a szabadságvesztés tartamába beszámította az általa előzetes fogvatartásban töltött időt, és rendelkezett a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője fellebbezett az ok megjelölése nélkül; a másodfokú eljárásban fellebbezésüket a terhelt felmentése, másodlagosan az eljárás elévülés miatti megszüntetése, illetőleg a kiszabott büntetés enyhítése, végső soron az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartották fenn.

A másodfokú bíróság a 2011. május 27-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; az I. r. terhelt cselekményeit 7 rendbelinek minősítette, amelyből 6 rendbeli felbujtóként elkövetett; a terhelt börtönbüntetésének tartamát egy év hat hónapra, a felfüggesztés próbaidejét három évre mérsékelte. Rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal, azt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozva.

Az indítványban a terhelt arra hivatkozott, hogy a tényállás II/3., 4., 9. és 10. pontjaiban írt cselekményeket nem követte el, ezért e cselekmények vádja alól a felmentését kérte.

A II/1., 2., 5., 6., 7. és 8. pontokban írt cselekmények kapcsán pedig - vitatva az eljárt bíróságok azon jogi álláspontját, amely szerint e cselekmény a valótlan adatok cégnyilvántartásba történt bejegyzésének időpontjával tekintendő befejezettnek - arra utalt, hogy ezek kapcsán a büntethetőség elévülésének kezdő napja nem a közhitelű nyilvántartásokba történő valótlan bejegyzés, hanem a bejegyzés alapját képező okiratok keletkezésének napja, amelyek közül a közjegyzői ellenjegyzéssel ellátott iratok már eleve közokiratnak is tekintendők. Hivatkozott arra, hogy a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítások mint felbujtói magatartások az ítéletek szerint is a terhelt-társak - vevők - szállításával, kísérésével, részükre történt pénz-átadással valósultak meg.

Utalt arra is, hogy a nyomozás 2005. január 10-én történt elrendelése az elévülést nem szakította félbe, mert az nem konkrétan a személyével volt kapcsolatos, így a terhére nem vehető figyelembe. Mivel személyének a büntetőeljárásban 2006. március 6-án történt azonosítása előtt nyomozati eljárási cselekményt vele szemben nem foganatosítottak, az elévülés nem szakadt félbe, ezért a 2003. évi szerződéskötési, okirat-készítési időpontok alapulvételével a kérdéses bűncselekmények elévülése 2006. március 6. napjáig bekövetkezett. Emellett kiemelte, hogy a személyének 2006. március 6-i azonosítása is csupán egy adminisztratív rendőri intézkedés volt, az elévülés megszakítását valójában az sem eredményezhette.

Álláspontja szerint - mivel e cselekmények miatt az elévülésre tekintettel már a vádemelés előtt az eljárás megszüntetésének lett volna helye - a kérdéses cselekmények tekintetében a vád a Be. 2. § (2) bekezdése szerinti törvényes vád fogalmának sem felelt meg.

Mindezek alapján az elévülésre tekintettel e bűncselekmények kapcsán az eljárás megszüntetésére tett indítványt.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

Álláspontja szerint a másodfokon eljárt bíróság az első fokon a terhelt terhére megállapított tíz rendbeli bűncselekményből - bár felmentő rendelkezést nem hozott - négyet kirekesztett a bűnösség köréből, éppen azért, mert azok elkövetési idején a terhelt előzetes letartóztatásban volt; erre tekintettel enyhítette a vele szemben kiszabott büntetést is. Ezt támasztja alá megítélése szerint az is, hogy a másodfokú bíróság a terhelt korábbi, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésének végrehajtását nem rendelte el, holott akkor, ha a kirekesztett cselekmények miatt is megállapította volna a terhelt büntetőjogi felelősségét, azt - miután ezek elkövetésének időpontja a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejére esett - nem mellőzhette volna. A többi cselekmény kapcsán pedig megítélése szerint a terhelt büntethetősége nem évült el, mi­-után az elévülést az eljáró hatóság, illetve a bíróság eljárási cselekménye több alkalommal is félbeszakította.

Ezért annak ellenére, hogy megítélése szerint a felmentő rendelkezések meghozatalának elmulasztásával a másodfokon eljárt ítélőtábla eljárási szabályt sértett, az azonban nem tekinthető a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsoroltak közötti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezőnek, arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat tartsa hatályban.

A nyilvános ülésen az I. r. terhelt indítványát fenntartotta. Emellett arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem tettek megfelelő módon eleget indokolási kötelezettségüknek, ahogyan az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. Cikkében foglaltaknak, a tisztességes eljárás követelményeinek sem. Mindezekre tekintettel - amennyiben felmentésére, illetve az eljárás megszüntetésére nem kerülne sor - a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését is indítványozta.

A védő az indítványban kifejtett indokokra hivatkozva az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás elrendelését kérte.

A legfőbb ügyész képviselője az indítványát fenntartotta.

A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat az indítványozó által megjelölt okok alapján felülvizsgálta, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján eljárva figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt, az indítványozó által nem hivatkozott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is.

Miután emellett a Be. 423. § (4) bekezdése szerint a megtámadott határozat felülvizsgálatának csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott részében van helye, a felülvizsgálat nem érintette a tényállás I. része szerinti közokirat-hamisítás bűntettét, miután arra az indítvány nem vonatkozott.

A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) és c) pontja, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Ezen belül a 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerint az, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el, illetve III. a) pontja szerint az, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, feltétlen hatályon kívül helyezési ok.

Az indítványozó ezen hatályon kívül helyezési okokra történt hivatkozása azonban nem megalapozott.

A törvényes vád hiányát a terhelt arra alapozta, hogy az ügyész az általa elévültnek tekintett bűncselekmények miatt is vádat emelt; azaz nem azt sérelmezte, hogy a vád nem felelt meg a Be. 2. §-ában írt követelményeknek. Így ezzel ténylegesen nem a törvényes vád hiányát, hanem azt sérelmezte, hogy e cselekmények miatt nem szüntették meg az eljárást büntethetőségének elévülésére tekintettel.

Az indokolási kötelezettség elmulasztása pedig a hivatkozott törvényhely szerint csak akkor feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság oly mértékben nem tett eleget indokolási kötelezettségének, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

Ilyen hiányosságot azonban a Kúria sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában nem észlelt.

A Be. 416. § (1) bekezdésének - az indítványban hivatkozott - a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogi szabály megsértésével került sor.

Az erre alapított felülvizsgálati indítvány sem megalapozott.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, illetve helyesbített és a felülvizsgálati eljárásban e kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó tényállás szerint a terhelt valóban előzetes fogvatartásban volt a tényállás II/3., 4., 9. és 10. pontjában írt cselekmények elkövetésének idején; éppen ezért nem találta a terhelt cselekvőségét ezekben a bűncselekményekben kétséget kizáróan bizonyítottnak a másodfokon eljárt bíróság.

Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt bűnösségét csak hét rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében lehetett kétséget kizáró módon megállapítani, amelyből hat rendbelit a terhelt felbujtóként követett el.

A másodfokú bíróság azonban ennek ellenére elmulasztotta ítéletében a négy rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól a terheltet felmenteni; a felmentő rendelkezés helyett a terhelt terhére megállapított bűncselekmények minősítését változtatta meg akként, hogy azok hét rendbelinek minősülnek.

A töretlen bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a terhelt ellen anyagi halmazatban álló bűncselekmények miatt emelnek vádat, és a bíróság a bűnösségét nem állapítja meg valamennyi bűncselekményben, azon bűncselekmények miatt, amelyeket a bűnösség köréből kirekeszt, felmentésnek van helye. Abban az esetben azonban, ha a vád tárgyává tett bűncselekményeket egy cselekménnyel valósította meg a terhelt, azaz azok alaki halmazatot alkotnak, és a bíróság a terhelt bűnösségét a cselekményben megállapítja ugyan, azonban azt a vádtól eltérően minősíti, nincs helye felmentő rendelkezésnek.

Ez irányadó akkor is, ha a másodfokú bíróság állapítja meg az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően a bűnösség körét. Ennek megfelelően akkor, ha a bűnösség köréből kirekesztett bűncselekményeket a terhelt más-más cselekményekkel valósította meg, azaz azok az abban maradottakkal anyagi halmazatban állnak, felmentő rendelkezésnek van helye; amennyiben pedig az elsőfokú bíróság által a terhelt terhére megállapított, és az általa egy cselekménnyel elkövetett, így alaki halmazatot alkotó bűncselekmények minősítését változtatja meg akként, hogy a bűnösség kapcsán a bűncselekmények köre szűkül vagy bővül, az valójában csak a minősítés változtatását jelenti, így felmentő rendelkezésnek nincs helye.

Miután az irányadó tényállásra figyelemmel a terhelt terhére az elsőfokú bíróság által megállapított valamennyi bűncselekmény anyagi halmazatban állt egymással, nyilvánvalóan törvényt sértett a másodfokú bíróság, amikor a bűnösség köréből kirekesztett bűncselekmények kapcsán nem felmentő rendelkezést hozott, hanem azok rendbeliségét - azaz minősítését - változtatta meg. Így lényegében nem rendelkezett teljes körben a vád tárgyává tett bűncselekményekről; ez azonban nem tartozik a felülvizsgálat alapjául szolgáló, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések sorába.

Ezen túl nem jelenti azt sem, hogy a terheltet jogerősen nem hét rendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt ítélték el, és a joghátrányt nem e cselekmények miatt alkalmazták vele szemben.

Így a felülvizsgálati indítvány azon része, amelyben a terhelt bűnösségét vitatta az előzetes letartóztatása alatt megvalósult bűncselekmények kapcsán, nem megalapozott.

Nem megalapozott az indítvány a további hat bűncselekmény büntethetőségének esetleges elévülése kapcsán sem.

Az 1978. évi IV. törvénynek az elkövetéskor hatályos 33. § (1) bekezdés b) pontja szerint a büntethetőség olyan bűntett esetén, amely határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, az ugyanezen bekezdés további pontjában és a (2) bekezdésben írt kivételektől eltekintve a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével évül el. A 34. § a) pontja szerint pedig az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul.

A 35. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye; a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.

Ahogy arra mind az első-, mind a másodfokú bíróság is utalt, a felülvizsgálati indítvánnyal érintett közokirat-hamisítások a terhelti állásponttal szemben nem a hamis szerződések, illetve kapcsolódó iratok elkészültével váltak befejezetté, hanem akkor, amikor a valótlan tény bejegyzése a cégnyilvántartásba megtörtént. A bűncselekmények elévülése pedig akkor kezdődött, amikor a közokirat-hamisítási cselekmények befejeződtek.

Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntette akkor lép kísérleti szakba, ha a hamis okiratokat az adatok bejegyzése végett benyújtják, és akkor fejeződik be, amikor a valótlan adatokat a közokiratba bevezetik (BH 2011.90., BH 2007.529.).

Annak pedig nincs jelentősége, hogy az elkövető a cselekmény tettese avagy részese volt, mivel a részesek - azaz a felbujtó és a bűnsegéd - tekintetében is ez irányadó a cselekmény kísérleti szakban maradásának, illetve befejezettségének megítélésénél.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt valótlan szerződések megkötésére vette rá a gazdasági társaságok átvételére és tényleges gazdasági működtetésére szándékkal és lehetőségekkel nem rendelkező terhelt-társait, akiket ennek érdekében ügyvédhez, közjegyzőhöz kísért, és őket a szerződés aláírásáért anyagi juttatásban részesítette. A tényállás szerint - függetlenül attól, hogy nem ismert annak a személye, aki a valótlan szerződéseket a cégbírósághoz benyújtotta - a terhelt tudta, hogy a hamis okirat alapján a valótlan adatokat a cégnyilvántartásba, mint közhiteles nyilvántartásba bejegyzik, és eljárása kifejezetten ezt célozta.

A tényállás II/1. és II/2. pontjában írt cselekmény kapcsán a cégjegyzékbe történő bejegyzésre 2003. május 5-én és 2003. március 21-én került sor, és a tényállás II/5., 6., 7. és 8. pontjában rögzített cselekmények tekintetében sem történt meg a bejegyzés 2003. március 6. előtt. Így e bűncselekmények miatt a büntethetőség elévülése ekkor kezdődött meg.

Az irányadó bírói gyakorlat szerint az elévülés félbeszakadását kétségtelenül csak az ügy előbbre vitele érdekében foganatosított eljárási cselekmények eredményezik. Ilyennek tekintendők és ezért megszakítják az elévülést az adott cselekmény (cselekmények) tekintetében a nyomozás elrendelése, a gyanúsítottkénti kihallgatás, a vádirat benyújtása, a belföldi elfogatóparancs első kibocsátása, a bírósági idézés kiadása stb. (1/2005. BJE.).

Így helyesen utalt arra az elsőfokú ítélet, hogy a terhelt büntethetőségének elévülését az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés, illetve a személyének felkutatása érdekében foganatosított büntetőeljárási cselekmény is félbeszakította; ezzel azonos módon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatokban 2008.204. szám alatt közzétett eseti döntésében is. Az ekkor ismételten elkezdődött elévülést újra félbeszakította valamennyi, az eljárást előre vivő, a nyomozó hatóság, illetve a bíróság által foganatosított eljárási cselekmény.

A kérdéses cselekmények miatt az ügyészség 2005. január 10-én rendelt el nyomozást közokirat-hamisítás bűntette miatt, ismeretlen tettes ellen, és az elrendelés valamennyi, a tényállás II. részében megjelölt ügyre kiterjedt. A 2006. március 6-án kelt feljegyzés szerint pedig a nyomozó hatóság egy másik - a III. r. terhelt ellen párhuzamosan folyamatban lévő - büntetőeljárásról tudomást szerezve, annak adatai alapján név és személyadatok szerint beazonosította az addig csak keresztnéven, illetve becenéven megjelölt I. és II. r. terhelteket; az azonosítást megerősítette a másik ügyben fényképről történt felismerés is. Majd a rendőrkapitányság 2007. március 30-án elfogatóparancsot bocsátott ki az I. r. terhelt ellen, és az elfogatóparancs eredményeként a terheltet 2008. április 11-én elfogták. Gyanúsítottkénti kihallgatására először 2008. április 28-án került sor.

Ezek az eljárási cselekmények újra és újra félbeszakították az elévülést.

A vádirat benyújtására 2008. július 14-én került sor, ez, majd ezután az elsőfokú tárgyalások, illetve a másodfokú nyilvános ülés a megtámadott ítéletek 2010-ben, illetve 2011-ben történt meghozataláig a három éves elévülési időt ismét számos alkalommal félbeszakították.

Így a felülvizsgálattal érintett közokirat-hamisítási cselekmények egyikénél sem következett be az elévülés.

A bűncselekmények minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes.

Emellett a Kúria nem észlelt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott egyéb, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályszegést sem.

Mindezekre tekintettel a támadott határozatokat a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályukban fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 675/2013.)