BH 2014.8.234

[1] A kerületi bíróság a 2012. szeptember 7-én tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás vétségének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (2) bek. első fordulat], közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. b) pont], közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] és hamis vád bűntettében [korábbi Btk. 233. § (1) bek. a) pont].

[2] Ezért a terheltet - halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt - 3 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, elrendelte egy korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtását.

[4] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2013. február 14. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet:

[5] - a büntetést a közbizalom elleni bűncselekmények és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény vonatkozásában visszaesőként tekintette kiszabottnak,

[6] - a börtönbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 2 évre enyhítette,

[7] - mellőzte a korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését,

[8] megszüntette az egy korábban kiszabott másik szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot,

[9] egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt részfelmentés és közérdekű munka kiszabása, másodlagosan hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.

[11] A felülvizsgálati indítvány - külön megjelölés nélkül - a Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulatán alapul.

[12] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint

[13] - a csalás vétségének kísérlete helyett a terhelt nem büntethető előkészületet követett el, mert

[14] az elkövetés céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosította azzal, hogy a sértettel a kapcsolatot felvette, aki ennek hatására be is ment a bankfiókba a pénz felvételének szándékával,

[15] kísérlet akkor történt volna, ha a sértett a pénzt ténylegesen fel is veszi,

[16] a megállapított tényállásból nem derül ki, milyen elkövetési magatartással valósult volna meg a károkozás, s tartalmazza, hogy a terhelt jogtalan haszonszerzési célzattal annak érdekében tévesztette meg a sértettet, hogy megszerezhesse az ily módon birtokába kerülő pénzt, ezzel szemben csak a sértett tulajdonában lévő pénz megmutatását, a bankjegyek sorszámainak felírását hozza fel,

[17] - a közokirat-hamisítás bűntettét a terhelt nem követte el, mert

[18] az őt igazoltató rendőrnek magát más nevére szóló valódi születési anyakönyvi kivonattal igazolta, de az fénykép hiányában a személyi azonosság igazolására nem alkalmas, arra csak fényképpel ellátott közokirat alkalmas,

[19] - a hamis vád bűntettét a terhelt nem követte el, mert a megállapított tényállásban ugyan az áll, hogy a terhelt célja a más nevére szóló valódi születési anyakönyvi kivonattal igazolással az volt, hogy büntetőeljárás ne ellene, hanem az ellen induljon, akié a születési anyakönyvi kivonat, ám az elfogásáról készített rendőri jelentés más célt mutat, azt, hogy a terhelt az ellene kiadott elfogatóparancs következményei alól akart mentesülni,

[20] s a rendőri jelentésből kitűnően az előállítás során tisztázásra került a fényképes nyilvántartás alapján, hogy a terhelt nem azonos a születési anyakönyvi kivonatban megjelölt személlyel, amivel szembesítve a terhelt közölte a valódi nevét, azaz a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt feltárta, ekkor a korábbi Btk. 236. §-ának (2) bekezdése alapján a büntetés korlátlanul enyhíthető vagy mellőzhető, de ezzel a kérdéssel a bíróságok egyáltalán nem foglalkoztak.

[21] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállás megalapozatlanságát támadó részében törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak találta, ezért indítványozta a megtámadott alapítélet nyilvános ülésen történő hatályában fenntartását.

[22] Kifejtette, hogy

[23] - felülvizsgálatban az alaphatározatban megállapított történeti tényállás az irányadó, attól eltérő tényállás alapján eltérő jogkövetkeztetés levonására nincs törvényes lehetőség,

[24] - a csalás kísérletében a bűnösség kimondása törvényes, mert a terhelt az anyagi haszonszerzés által motivált megtévesztő magatartás kifejtésével a szándékolt eredmény érdekében tanúsított "segítő" magatartást, a befejezés realizálásának módja pedig kívül esik a cselekmény jogi értékelésének körén,

[25] - a további bűncselekményekben is törvényes a bűnösség megállapítása és a cselekmények jogi minősítése, helytállóak a felhozott jogi indokok is,

[26] - téves, miszerint csupán a fényképpel ellátott más nevére szóló közokirat felhasználásával követhető el az adott bűncselekmény.

[27] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[28] Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.] kötött, s bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., Be. 388. § (2) bek. 1. mondat] Ekként a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[29] A Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[30] Az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályban volt korábbi Btk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

[31] Az irányadó tényállás a következőket tartalmazza

[32] - a terhelt villamoson utazva beszélgetést kezdeményezett egy 91 éves nagy fokban befolyásolható sértettel, magát önkormányzati alkalmazottnak kiadva a sértettet kérte, mutassa meg a készpénzét, hogy a bankjegyek sorszámait felírhassa, mivel így esetleges lopás esetén a pénzt vissza lehet juttatni a sértetthez,

[33] - a terhelt jogtalan haszonszerzési célzattal annak érdekében tévesztette meg a sértettet, hogy megszerezhesse az ily módon birtokába kerülő pénzt,

[34] - a sértett közölte, hogy készpénz nincs nála, a bankszámláján azonban tart 100 000 forintot, a terhelt a sértettet elkísérte egy bankfiókba, sorszámot húzott a sértettnek, aztán elhagyta a bankfiókot, és arra várt, hogy a sértett átadja részére a bankjegyeket,

[35] - a sértett megkísérelte felvenni a 100 000 forintot, de a bankalkalmazottakkal együtt neki is gyanússá vált a helyzet, és pénzfelvétel nélkül maga is elhagyta a bankfiókot, majd villamosra szállt,

[36] - a villamosra másik megállóban felszállt a terhelt, és a sértettől érdeklődött, hogy sikerült-e felvennie a készpénzt, amikor egy felé közeledő férfi láttán gyanút fogott, és a villamosról leszállt.

[37] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt a csalás vétségének nem a büntethető kísérletét, hanem a nem büntethető előkészületét követte el.

[38] Ha az elkövető cselekménye kimeríti az adott bűncselekmény törvényi tényállásának valamennyi elemét, annak befejezett alakzatát valósítja meg, amennyiben a - szándékos - bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be, kísérlet miatt büntetendő (korábbi Btk. 16. §), míg a törvény külön rendelkezése esetén előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik [korábbi Btk. 18. § (1) bek.].

[39] Csalásnál a jogtalan haszonszerzést célzó és kár okozására alkalmas tévedésbe ejtés képezi az elkövetési magatartást, ami további törvényi megkötés hiányában a legkülönfélébb lehet.

[40] A csalás konkrét elkövetési magatartásának függvényében dönthető el, hogy az elkövető cselekménye a törvényi tényálláson kívül maradt-e előkészület gyanánt, avagy azon belülre került-e, s legalább kísérletnek minősülhet-e.

[41] A jelen ügyben a terhelt magát önkormányzati alkalmazottnak kiadva, a sértettet egy esetleges lopástól megóvónak láttatva, s ezáltal az idős, nagy fokban befolyásolható sértettben bizalmat keltve hívta fel a sértettet a készpénzének megmutatására. Állítása szerint felírja a bankjegyek sorszámát annak érdekében, hogy meglopása esetén a pénzt visszajuttathassák a sértett részére.

[42] A terhelt kétségtelenül tévedésbe ejtette a sértettet, hiszen a sértett azt közölte, hogy készpénz nincs nála, viszont van 100 000 forintja a bankban, amit aztán az oda vele tartó és őt a sorszám húzásával segítő, majd távozó terhelt időlegesen távollétében megpróbálta felvenni, de attól mégis elállt.

[43] A terheltnek a sértettet már tévedésbe ejtő, ámde nála lévő készpénz hiányában azt megmutatni (átadni) nem tudó, aztán a bankból készpénz felvételére sarkalló, de addig el nem juttató cselekvősége tehát alkalmas volt károkozásra, ami kizárólag amiatt nem következett be, mert a sértett végül mégsem vett fel készpénzt, így másodjára is elmaradt annak terhelt felé történő bemutatása (átadása).

[44] Összegezve: a terhelt jogtalan haszonszerzést célzó és kár okozására alkalmas tévedésbe ejtésével megvalósította a korábbi Btk. 318. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata és (2) bekezdésének 1. fordulata szerinti csalás vétségének kísérletét, ezért - osztva a Legfőbb Ügyészség álláspontját - bűnösségének kimondása megfelel az anyagi büntetőjog szabályainak, ekként az előkészületre hivatkozás nem foghat helyt.

[45] A tévedésbe ejtés megkezdése már a csalás törvényi tényállásába illeszkedő cselekmény.

[46] A felülvizsgálati indítvány nem vitatta, hogy a csalás vétségének kísérletét elkövető terhelt az őt elfogó rendőrség intézkedése során magát más nevére szóló valódi születési anyakönyvi kivonattal igazolta, azonban álláspontja szerint arra a fényképet nem tartalmazó közokirat nem alkalmas, így a közokirat-hamisítás bűntettét nem követte el.

[47] Ez téves álláspont.

[48] A korábbi Btk. - elkövetéskor és elbíráláskor azonos tartalommal hatályos - 274. § (1) bekezdése b) pontjának 3. fordulata kimondja, hogy aki más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, a közokirat-hamisítás bűntettét követi el.

[49] A törvény tehát a megjelölt közokirat felhasználását bünteti, ami senki által nem kifogásolva egyértelműen megtörtént, s ebből a szempontból teljességgel közömbös, hogy a felhasznált közokirat alkalmas volt-e arra, hogy a terhelt ezáltal magát eredményesen adja ki más személynek.

[50] Az elkövetéskor hatályban volt, az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint az anyakönyv hatósági nyilvántartás, amely - az ellenkező bizonyításáig - közhitelűen tanúsítja a benne feljegyzett adatokat, illetőleg azok változását, a 32. § (1) bekezdése pedig tartalmazta, hogy a születési anyakönyv nyilvántartja az illető születési helyét és idejét, származás helyét, születési családi és utónevét, nemét, személyi azonosítóját, és egyéb adatokat.

[51] Felülvizsgálatban a tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan: ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.

[52] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[53] Ugyanakkor a felülvizsgálati indítvány valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását - ami felülvizsgálatban kizárt.

[54] Miután az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy a csalás vétségének kísérletét elkövető terhelt az őt elfogó rendőrség intézkedése során annak érdekében igazolta magát a más nevére szóló valódi közokirattal, hogy a büntetőeljárás ne ellene, hanem az ellen induljon, akié a születési anyakönyvi kivonat, az elfogásáról készített rendőri jelentésre hivatkozás, mint az egyik bizonyítási eszközként szol­gáló okirati bizonyítékra támaszkodás nem vezethet az irányadó tényállás átértékeléséhez. Ehhez képest felülvizsgálatban eredményesen már nem állítható, hogy a terhelt voltaképpen egyedül az ellene kiadott elfogatóparancs alól kívánt kibújni.

[55] A Kúria csupán megjegyzi, hogy ha az aktuális bűncselekmény elkövetése miatt elfogott és egyidejűleg más bűncselekmény elkövetése miatt elfogatóparanccsal is körözött terhelt magát a rendőrhatóság előtt másnak adja ki, akkor nyilvánvaló a kettős cél: más ellen induljon büntetőeljárás és ő maga kibújjon az elfogatóparancs alól, ám ez nem jelenti, hogy nem követte el a korábbi Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti hamis vád bűntettét.

[56] A felülvizsgálati indítvány felvetette még, hogy a terhelt az alapügy befejezése előtt feltárta a vád hamisságát, s ezért a korábbi Btk. 236. §-a (2) bekezdésének alkalmazhatóságát, csakhogy ennek az irányadó tényállásba foglalt ténybeli alapja nincs, így felülvizsgálathoz nem vezethet.

[57] A kifejtettek folytán a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot a Be. 426. §-ának megfelelően hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.043/2013.)