BH 2015.2.28

[1] A városi bíróság a 2012. szeptember 3. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1), (5) bek. a) pont], felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. tv. 276. §] és csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont], s ezért halmazati büntetésül egy év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől háromévi eltiltásra ítélte; elrendelte e terhelttel szemben korábban kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását.

[2] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2013. június 5. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapítva.

[4] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, és ezért az ítélet a felülbírálatra alkalmatlan. Emellett a vele szemben folyamatban volt eljárást ezért tisztességtelennek minősítette; az ítélet hatályon kívül helyezését, teljes körű felmentését, illetve büntetésének lényeges enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését indítványozta.

[5] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványnak a megalapozatlanságra utaló része a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel nem vizsgálható, és az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, ily módon a Be. 373. § (1) bekezdés III/a. pontjában írt, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértés nem valósult meg. Tévesnek találta ugyanakkor a II. r. terhelt bűnösségének megállapítását a felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, miután a tényállás szerint a gépjármű-nyilvántartásba történő valótlan adat bejegyzése során került sor valótlan tartalmú magánokirat felhasználására. Ilyenkor az intellektuális közokirat-hamisítással bűnhalmazatban a magánokirat-hamisítás vétsége nem állapítható meg, ezért álláspontja szerint a terhelt felmentésének van helye. A jogerős ítéletben kiszabott büntetés enyhítésére ennek ellenére nem látott lehetőséget.

[6] A felülvizsgálati indítvány, illetve a Legfőbb Ügyészség részbeni felmentésre tett indítványa nem megalapozott.

[7] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b), vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[8] Erre figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, ha bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[9] A fenti eljárási szabálysértés azonban nem volt megállapítható.

[10] A másodfokú eljárásban a megyei főügyészség az indítványában valóban hivatkozott arra, hogy az első fokon eljárt bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, és ezért az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt; az indokolási kötelezettség megsértését azonban az I. r. terheltre vonatkozó felmentő ítéleti rendelkezés kapcsán látta megállapíthatónak. Arra nem hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. terhelt tekintetében is megsértette volna az indokolási kötelezettségét.

[11] Emellett az indítványban is megjelölt, és a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában foglalt ok csak akkor vezethet - a felülvizsgálati eljárásban is - hatályon kívül helyezéshez, ha szoros összefüggésbe hozható a bűnösség megállapításával, a felmentéssel, az eljárás megszüntetésével, a jogi minősítéssel, a büntetés kiszabásával, illetve az intézkedés alkalmazásával.

[12] A Be. 258. §-a szerint a bíróság határozatának indokolásában köteles számot adni a döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, és így meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, a határozat hatályon kívül helyezésének van helye.

[13] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése ugyanakkor nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel, illetve az intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).

[14] Azaz ennek a felülvizsgálati oknak az alapján nem a bűnösség megállapításának, valamint a joghátrány alkalmazásának anyagi jogi helyességét kell és lehet felülvizsgálni (BH 2012.32.).

[15] A felülvizsgálati indítványban hivatkozott és rendkívüli jogorvoslat alapjául szolgáló feltétlen hatályon kívül helyezési ok ezért a folyamatban volt eljárásokban nem volt megállapítható.

[16] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Ebből következően a tényállás megalapozottsága nem vitatható, és csak az irányadó tényállás alapján van helye a bűnösségre levont következtetések, a cselekmények minősítése, valamint az alkalmazott joghátrányok törvényességének vizsgálatára.

[17] A II. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában nem jelölte meg, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt felülvizsgálati okot mire alapítja, csupán a megyei főügyészség indítványával kapcsolatosan utalt a megalapozatlanságra. Ez azonban a tényállásnak és a bizonyítékok értékelésének a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadását jelenti, mellyel a Kúria érdemben nem foglalkozhatott.

[18] Bár a Legfőbb Ügyészség helytállóan utalt arra, hogy törvénysértően állapították meg az eljárt bíróságok a közokirat-hamisítással halmazatban a terhelt bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében is, a magánokirat-hamisítás vétségének vádja alóli felmentő rendelkezés meghozatalára nem kerülhetett sor.

[19] Az indítvány helyesen hivatkozott arra a bírói gyakorlatra, amely szerint az intellektuális közokirat-hamisítással bűnhalmazatban a magánokirat-hamisítás nem állapítható meg, ha a terhelt hamis magánokirat felhasználásával téveszti meg a hatóságot (BH 2005.47.).

[20] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésére vállalta, hogy saját nevében megköti a szerződést, és aláírja a szükséges okiratokat oly módon, hogy a lízingszerződés útján megszerzendő gépjárműhöz egyébként semmi köze nem lesz, azt sem használni nem fogja, sem pedig a költségeket nem kell fizetnie, és anélkül, hogy az ügylet megkötésekor a rendelkezésére bocsátott okiratokat átolvasta volna, megbízva a II. r. terheltben, feltétel nélkül aláírta a szerződést és azokat az egyéb okiratokat, melyek alapján a jogügylet teljesedésbe ment.

[21] Így az I. r. terhelt a II. r. terhelt felhívásának eleget téve közreműködött abban, hogy a gépjármű-nyilvántartásba 2008. március 13. napján valótlan adatként bejegyzésre kerüljön, hogy az érintett gépjármű üzemben tartója az I. r. terhelt.

[22] Ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság 5/2000. BJE határozata tartalmazza: amennyiben a jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során hamis magánokiratot nyújtanak be a hatósághoz, amely a jármű tulajdonosát, illetve üzemben tartóját nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, és ennek következtében a járműnyilvántartásba is a valóságnak meg nem felelő adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette valósul meg.

[23] Erre figyelemmel pedig az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét a felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, de tévesen állapították meg az ehhez kapcsolódó eszközcselekmény, a magánokirat-hamisítás miatt.

[24] A terheltek a közokirat-hamisítás bűntettét a hamis magánokiratoknak - a lízingszerződésnek, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb okiratnak - a felhasználásával követték el; a magánokiratok felhasználása az üzemben tartóra vonatkozó bejegyzés kapcsán így nem anyagi, hanem alaki halmazatot képezne a közokirat-hamisítással akkor, ha a halmazat valódi lenne.

[25] A Kúria következetes gyakorlata szerint akkor, ha a bíróság törvényes vád alapján eljárva megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt elkövette, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e, és így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelenti (3/2007. BJE határozat).

[26] Ily módon a magánokirat-hamisítás tekintetében a bűnösség kimondása nem további büntetőjogi felelősséget megállapító, hanem a terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítésével kapcsolatos rendelkezés volt.

[27] Az alaki halmazatra tekintettel ezért nincs helye felmentő rendelkezésnek.

[28] Kétségtelen azonban, hogy ezt a cselekményt az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették, miután ez az alaki halmazat csak látszólagos volt.

[29] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak; azaz a jogerős határozatban megállapított minősítés, illetve büntetés önmagában nem, hanem csak akkor támadható, ha büntetés vagy az intézkedés törvénysértő.

[30] Az 1978. évi IV. törvény 318. § (5) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntette egy évtől öt évig terjedő, a (4) bekezdés a) pontja szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel, a 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette három évig, a 276. § szerinti magánokirat-hamisítás vétsége egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[31] A bűnhalmazatra tekintettel az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (3) bekezdése alapján a terhelttel szemben kiszabandó halmazati büntetés mértéke egy évtől hét és fél évig terjedő szabadságvesztés volt.

[32] Így pedig a II. r. terhelttel szemben halmazati büntetésként kiszabott egy év hat hónap börtönbüntetés és három év közügyektől eltiltás nem minősül törvénysértő joghátránynak, ezért a törvénysértő minősítés ellenére sincs lehetőség a jogerős ítéleti rendelkezés megváltoztatására.

[33] A Kúria nem észlelt sem az első, sem a másodfokú bíróság eljárásában az indítványozó által nem hivatkozott, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt eljárási szabálysértést sem.

[34] Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatokat a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 426. §-ára figyelemmel hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 354/2014.)