BH 2015.3.53

[1] A kerületi bíróság a 2011. május 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. b) pont]; ezért őt három évre próbára bocsátotta.

[2] A bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2012. május 31. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a terheltet megrovásban részesítette.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontjára alapítva, a terhelt felmentése érdekében.

[4] Az indítványozó szerint az eljárt bíróságok döntése iratellenes és jogszabályba ütköző, mivel a cselekmény tárgyát képező irat nem minősül közokiratnak. Vitatta az eljárás során kirendelt okmányszakértői vélemény helytállóságát, amely szerint a terhelt által felmutatott igazolvány megtévesztésig hasonlít a rendőrség által használt szolgálati igazolványhoz, mivel azon nem szerepel semmilyen magyar hatóság kiállító hatóságként; azon a RENDŐRZŐ SZOLGÁLAT elnevezés szerepelt, és ez a bíróság által bejegyzett társadalmi szervezet tagságát igazolta.

[5] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványnak a bűnösség megállapítását vitató része a törvényben kizárt, mivel az indítványozó az igazságügyi okmányszakértői vélemény kifogásolásán és a bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységének vitatásán keresztül a tényállást támadta.

[6] A cselekmény téves minősítését kifogásoló részében pedig a felülvizsgálati indítványt az ügyész alaptalannak tartotta, mivel megítélése szerint a vád tárgyát képező irat azért hamis, mert előállításának alapját egy eredeti rendőrségi igazolvány képezte, és a grafikai anyag egy eredeti igazolvány digitalizálásával, majd képszerkesztő program segítségével, számítógépes szerkesztéssel készült, a grafikai elemek pedig igen nagy mértékű hasonlóságot mutatnak a rendőrség által használatos szolgálati igazolványok biztonsági rajzolatával; ily módon a hamis igazolvány alkalmas az állampolgárok megtévesztésére.

[7] Indítványában végül kitért arra is, hogy amennyiben a terhelt által felhasznált, meghamisított okirat a Kúria szerint sem minősülne közokiratnak, akkor a terhelt cselekménye az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének megállapítására alkalmas, miután az okirat bizonyító erejét igazoltatás során - jogérvényesítésre - használta fel; erre tekintettel a vele szemben alkalmazott intézkedés, a megrovás a helytelen minősítés mellett sem lenne törvénysértő, így az indítvány ebben az esetben sem lenne megalapozott.

[8] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[9] A megtámadott határozatokat a Kúria a Be. 423. § (4) bekezdése szerint csak az indítványban megtámadott részében és csak az abban megjelölt ok alapján bírálja felül.

[10] A védő ugyancsak a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozott, az indítvány tartalma szerint azonban nemcsak a terhelt bűnösségének megállapítását támadta, hanem törvénysértőnek találta a terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítését is; így indítványa - ugyan a törvényhely felhívása nélkül - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára is kiterjedt.

[11] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat e két ok alapján bírálta felül; emellett tekintettel volt a Be. 423. § (5) bekezdése alapján a 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.

[12] Ilyen szabálysértést azonban sem a kerületi bíróság, sem a törvényszék eljárásában nem észlelt.

[13] A felülvizsgálati indítvány részben kizárt, részben - helytálló érvei ellenére - megalapozatlan.

[14] A Be. 423. § (1) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. Ebből következően a tényállás megalapozottsága nem vitatható, és csak az irányadó tényállás alapján van helye a bűnösségre levont következtetés, a cselekmények minősítése, valamint az alkalmazott joghátrányok törvényességének vizsgálatára.

[15] Miután a védő indítványának a bűnösség megállapítását kifogásoló részében lényegében a szakértői vélemények helytállóságát, illetve a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét vitatva - a törvényi tilalom ellenére - az irányadó tényállást támadta, azzal a Kúria érdemben nem foglalkozott.

[16] Helytállóan hivatkozott azonban az indítványozó arra, hogy az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették a terhelt cselekményét közokirat-hamisítás bűntettének.

[17] A terhelt terhére megállapított, a jogerős határozatokban az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősített közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki hamis, hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi közokiratot használ fel.

[18] Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt annak érdekében, hogy a vele szemben intézkedő rendőr-járőrök őt rendőrnek véljék, és ezért az intézkedést ne folytassák, egy általa pontosan meg nem határozható időpontban készített "RENDŐRZŐ SZOLGÁLAT" feliratú igazolványt mutatott fel, amit egy "rendőrség, police" feliratú jelvénnyel ellátott tokban tartott. A "RENDŐRZŐ SZOLGÁLAT" feliratú igazolvány külső megjelenésében, színvilágában és grafikai sajátosságaiban - figyelemmel a nyomat rajzi jellegzetességeire, a szövegnyomatra, a mikrobetűs nyomat karaktereinek méretére és típusára, a vonalas elemek megjelölésére, illetőleg a sorszámkarakterek méretére és típusára - megtévesztésig hasonlított a rendőrigazolványra.

[19] A hivatkozott törvényhely szerinti bűncselekmény elkövetési tárgya a közokirat, ami a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése értelmében olyan papíralapú vagy elektronikus okirat, amelyet a bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, és teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját.

[20] Hamis a közokirat, ha annak tényleges készítője nem azonos a kiállítójaként feltüntetett személlyel (teljes hamisítvány vagy alakhamisítás); hamisított a közokirat, ha - a már létező valódi közokiratban - a kiállításra jogosulton kívül más személy valamilyen változtatást hajt végre. A hamis és a hamisított közokirat fogalmilag nem valódi (1/2004. Büntető jogegységi határozat).

[21] A rendőrségi igazolvány úgynevezett bizonyító közokirat; a bizonyító közokiratok bizonyító ereje kiterjed a bennük foglalt tények, nyilatkozatok és adatok megtörténtének és azok tartalmi valóságának közhiteles igazolására is (anyagi bizonyító erő).

[22] A bűncselekmény elkövetésének megállapítása körében a közokirat szerinti értékelésnél a Pp. 195. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat mindig vizsgálni kell. Erre figyelemmel a közokiratiságnak legszükségesebb tartalmi eleme a hatósági jelleg, illetve a közigazgatási szerv jogkörén belüli eljárása és az alakszerűség.

[23] A fegyveres szervek szolgálata körében közhatalmi jelleggel kiállított és jogilag jelentős tény igazolására alkalmas iratok közokiratnak minősülnek. Ilyennek tekinthetők az olyan okmányok (így az igazolványok), amelyek a szolgálati viszonyból következő közhatalmi jogosultságok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatosak. Így nyilvánvalóan közokirat a rendőri jelleg bizonyítására hivatott, és arra akár meghamisított formájában is alkalmas rendőri igazolvány (BKv 45. számú vélemény).

[24] Ezen feltételeknek azonban a terhelt által felhasznált igazolvány nem felel meg.

[25] Elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy a hamis okirat készítésével valóban olyan, közokirat képét öltő irat létesült-e, amely korábban nem létezett és amelynek tényleges elkészítője nem azonos a kiállítóként feltüntetett személlyel, másodlagosan pedig azt, hogy az olyan irat-e, amely valódisága esetén teljesen bizonyítja a benne foglalt tények és adatok valóságát.

[26] Így az adott ügyben is elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy a terhelt az általa készített okirattal azt a látszatot akarta-e kelteni, miszerint azt az arra feljogosított hatóság ügykörén belül, a megszabott alakban állította ki, másodsorban pedig azt, hogy ez az irat valódisága esetén közokiratnak minősült-e vagy sem, alkalmas volt-e arra, hogy teljesen bizonyítsa: felmutatója rendőr.

[27] Az okmányszakértői véleményre alapozva az eljárt bíróságok megállapították, hogy elkövetés tárgya megtévesztésig hasonlított a rendőrigazolványra; azonban - bár ahogy arra a másodfokú bíróság is utalt, kirívóan utánozta a rendőrigazolvány formátumát, és egyes szövegrészek szó szerint megegyeztek az abban szereplővel - azon a "RENDŐRZŐ SZOLGÁLAT" felirat szerepelt.

[28] Emellett azon túl, hogy az igazolványon nem a "Rendőrség", hanem a "RENDŐRZŐ SZOLGÁLAT" felirat szerepelt, a fegyverviselésen túl nem intézkedésre, hanem intézkedés-védésre való jogosultságot tüntetett fel.

[29] A terhelti cselekmény akkor minősülne közokirat-hamisításnak, ha a terhelt ténylegesen rendőrigazolványt hamisított volna, annak minden okirati kellékével együtt. Azonban a terhelt által felhasznált igazolvány - bár alapos vizsgálat nélkül kétségtelenül összetéveszthető volt a rendőrigazolvánnyal - nem utánozta minden elemében a hatóság által kiállított tényleges rendőrigazolványt.

[30] Miután a terhelt nem olyan hamis okiratot használt fel, amely minden elemében arra utalt, hogy ő a rendőrség hivatásos állományú tagja, illetve arra, hogy igazolványát a rendőrhatóság állította ki ügykörében eljárva, a megszabott alakban, az általa felhasznált igazolvány nem minősül hamis rendőrigazolványnak.

[31] Nem vitás - és ezt a jogerős ítéleti tényállás is rögzíti -, hogy a Rendőrző szolgálat egy, a bíróságon bejegyzett non-profit szervezet volt, és ez a társadalmi szervezet jogosult volt tagsági igazolványt kiadni. A társadalmi szervezet tagságát igazoló igazolvány azonban - miután azt nem állami szerv vagy hatóság állítja ki ügykörében eljárva - nem minősül közokiratnak.

[32] Így a terhelti cselekmény nem alkalmas az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés b) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűncselekményének a megállapítására.

[33] Az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint azonban magánokirat-hamisítást követ el az, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított, vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ.

[34] A bíróság által bejegyzett, Rendőrző szolgálat nevű non-profit társaság mint társadalmi szervezet jogosult kiállítani a tagságát igazoló igazolványt.

[35] A hatósági jogkörben el nem járó társadalmi szervezet által kiállítható igazolvány pedig magánokiratnak minősül.

[36] A terhelt által felhasznált, hamisított okirat valódisága esetén ilyen magánokiratnak minősült volna.

[37] Ahogy arra indítványában a Legfőbb Ügyészség is hivatkozott, a terhelt a hamis okiratot jogérvényesítésre használta fel az igazoltatás során; szándéka arra irányult, hogy őt rendőrnek nézzék, azaz jog létezését kívánta bizonyítani a hamis magánokirattal az intézkedő rendőrök előtt.

[38] Cselekménye ezért - helyesen - az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének minősül.

[39] A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[40] Ebből következően a jogerős határozat szerinti minősítés önmagában nem, hanem csak akkor vizsgálható felül, ha annak törvénysértő volta miatt szabtak ki törvénysértő büntetést, vagy alkalmaztak törvénysértő intézkedést; azaz a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés neme vagy mértéke az 1978. évi IV. törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).

[41] Az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdése szerint a közokirat-hamisítás bűntettének elkövetője három évig terjedő szabadságvesztéssel, míg a 276. § szerint a magánokirat-hamisítás vétségének elkövetője egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[42] A terhelttel szemben jogerősen a legenyhébb intézkedés - megrovás - alkalmazására került sor; ez az intézkedés a magánokirat-hamisítás vétsége miatt sem lenne törvénysértő.

[43] Miután törvénysértő intézkedés alkalmazására nem került sor, a felülvizsgálati indítvány a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel sem megalapozott.

[44] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 424. §-ának (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 426. §-ára figyelemmel hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 456/2014.)