BH 2015.8.214

[1] A járásbíróság a 2013. szeptember 12. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. I. fordulat] és közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], ezért őt halmazati büntetésül 40 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2500 forintban állapította meg. A pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 40 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni. A terheltet 1 rb. sikkasztás vétsége [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. I. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette, egyidejűleg 1 rb. tulajdon elleni szabálysértés miatt az eljárást - elévülés okán - megszüntette. Kötelezte a terheltet a magánfél részére a bűncselekménnyel okozott kár, eljárási illeték, valamint a bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A terhelt felmentésre irányuló fellebbezése alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2014. június 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a járásbíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt cselekményeit lopás vétségének [2012. C. tv. 370. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és közokirat-hamisítás bűntettének [2012. C. tv. 342. § (1) bek. c) pont] minősítette.

[3] A terhelt közokirat-hamisítás bűntettében való marasztalása alapjául szolgáló tényállás a következő:

[4] A terhelt 2009. december 31. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta kiskorú fia részére egy Mercedes 190 D típusú személygépkocsit. A szerződés alapján a kiskorú gyermek tulajdonjoga 2010. január 15. napján a B. Polgármesteri Hivatal Okmányirodájában az országos gépjármű-nyilvántartásba bejegyzésre került. A terhelt azonban a gépkocsit azért vásárolta meg, mert azt ő kívánta használni, kiskorú fiának még vezetői engedélye sem volt.

[5] A terhelt ily módon közreműködött abban, hogy a gépjármű-nyilvántartásba a tulajdonos személyét illetően valótlan adat kerüljön bejegyzésre.

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványát a terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjaira alapította és elsődlegesen teljes körű felmentését, másodsorban a támadott határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését indítványozta.

[7] A terhelt részletesen indokolt indítványában a közokirat-hamisítás bűncselekménye vonatkozásában részletes jogi indokolás mentén cselekménye jogellenességét vitatta.

[8] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát a közbizalom elleni cselekmény vonatkozásában alaposnak tartotta, míg egyebekben alaptalannak jelölte meg.

[9] Az átiratban kifejtettek szerint kiskorú számára gépjármű megszerzését jogszabály nem tiltja, a törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében jognyilatkozatot tehet, e körben a gépjármű-nyilvántartás pedig, mint közhitelű nyilvántartás valótlan adatot nem tartalmazott, e körben közömbös, hogy a terhelt előre tudta, hogy az autót fia nem fogja használni. A Legfőbb Ügyészség ezért a közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában a terhelt felmentését indítványozta.

[10] A terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 423. § (4) és (5) bekezdése szerint meghatározott körben, tehát a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokból és ezen túlmenően is a hivatalból vizsgálandó, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a támadott határozatot. Felülbírálata során - mindenben a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtett állásponttal egyezően - kizárólag a közokirat-hamisítási bűncselekményt érintően találta alaposnak a felülvizsgálati indítványt.

[11] A terhelt által hivatkozott Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnössége megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[12] E felülvizsgálati okot illetően a Kúria egyetértett a terhelt és a Legfőbb Ügyészség egybehangzó álláspontjával abban a tekintetben, hogy a terhelt a tényállás 1. pontjában rögzített cselekményével bűncselekményt nem valósított meg. Az irányadó tényállás szerint a terhelt kiskorú fia részére vásárolta meg a személygépkocsit, és a gépjármű-nyilvántartásba nevezett tulajdonjoga került feltüntetésre. A feltüntetett adat nem valótlan azáltal, hogy a gépkocsit a terhelt kívánta használni és a kiskorúnak még vezetői engedélye sem volt.

[13] A kifejtettek alapján a Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát részben alaposnak találta és a támadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján részben megváltoztatta, a terheltet az ellene 1978. évi IV. tv. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - felmentette. Egyéb vonatkozásban viszont a felülvizsgálati indítvány alaptalan, ezért a Kúria a támadott határozat egyéb rendelkezéseit a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta. A Kúria megítélése szerint ugyanis a terhelt büntetése részbeni felmentése ellenére is arányos. E körben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pénzbüntetés napi tételei számának 2012. évi C. tv. 50. § (3) bekezdése szerinti minimális mértéke 30 napi tétel. A jogerős határozatban alkalmazott 40 nap ezen alsó mértékhez oly mértékben közeli, hogy még a törvényes minimális mértékre leszállítás is olyan csekély mértékű változtatást jelentene, amelytől a bírói gyakorlat tartózkodik.

(Kúria Bfv. II. 1.295/2014.)