BH 2018.4.102

[1] A főügyészség M. Gy. és 49 társa - köztük a XXIII. r. terhelt - ellen a 2008-ban benyújtott vádiratával vádat emelt.

[2] E vád alapján a törvényszék a 2013. március 12. napján kihirdetett ítéletével a XXIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], ezért két év börtönbüntetésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljáró ítélőtábla a 2014. június 5. napján meghozott ítéletével a törvényszék ítéletét a XXIII. r. terhelttel szemben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot e terhelt tekintetében új eljárásra utasította.

[4] A törvényszék a 2014. november 11. napján meghozott végzésében a XXIII. r. terhelttel szemben indult büntetőeljárást - törvényes vád hiányában - a Be. 267. § (1) bekezdés j) pontjára figyelemmel megszüntette.

[5] Az elsőfokú végzést az ítélőtábla végzésével 2015. április 14. napján helybenhagyta.

[6] Ezt követően a főügyészség 2015. december 7. napján vádiratában a XXIII. r. terhelttel szemben 7 rendbeli, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] miatt emelt vádat a kerületi bíróság előtt.

[7] A kerületi bíróság a 2016. február 26. napján meghozott végzésével - amely a törvényszék végzése folytán 2017. március 30. napján jogerőre emelkedett - a büntetőeljárást a törvényes vád hiányára hivatkozva ismételten megszüntette.

[8] E jogerős határozatok ellen 2017. június 30. napján - azaz törvényes határidőn belül - a terhelt terhére a főügyészség felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára és a 373. § (1) bekezdés II. e) pontjára alapítottan.

[9] Az indítványozó szerint az eljárt bíróságoknak a vád törvényességének hiányára vonatkozó álláspontja a terhelt bűnsegédi cselekvőségének téves jogi megítélésére vezethető vissza.

[10] Utalt arra, hogy az eljárt bíróságok álláspontja szerint a benyújtott vád azért nem törvényes, mert nem tartalmazza a vádbeli minősítés szerinti közokirat-hamisítás bűntettének törvényi tényállási elemei közül az elkövetési magatartást. Álláspontja szerint azonban a bíróságok nem voltak figyelemmel arra, hogy a bűnsegédi magatartást tanúsító elkövető nem valósít meg tényállási elemet, és miután a vádirat az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette tényállási elemeinek megvalósítását dr. Z. A. és P. T. terhére rótta, a vád törvényességének szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a XXIII. r. terhelt vádban írt magatartása bűnsegélynek minősül-e.

[11] Hivatkozott arra, hogy bár a megtámadott határozatok szerint az "összeismertetés" nem tartozik a közokirat-hamisítás elkövetési magatartásai közé, ugyanakkor a bíróságok nem foglalkoztak azzal, hogy az összeismertetés megfelel-e a bűnsegédi magatartásnak, azaz a bűncselekmény elkövetéséhez történő szándékos segítségnyújtásnak.

[12] Álláspontja szerint a XXIII. r. terhelt a későbbi felbujtó (P. T.) bűnsegédjeként járt el, és szemben a törvényszék álláspontjával, a felbujtó felbujtója is felbujtó, mivel bűncselekmény elkövetésére nemcsak a tettes, hanem a részesek közé tartozó felbujtó is felbujtható; ugyanez okból felbujtó a bűnsegéd felbujtója, de a felbujtó bűnsegédje is bűnsegéd.

[13] Kifejtette, hogy nem vitathatóan az összeismertetés időpontjában még feltételtől - a tettes hajlandóságától - függött az, hogy sor kerül-e a közbizalom elleni bűncselekmények elkövetésére, azonban a bűnsegédi magatartás a járulékos jellegéből következően nem szükségszerűen esik egybe a tettesi cselekménnyel, azt időben megelőzheti, azonban az adott ügyben a közokirat-hamisítás elkövetésére sor is került, a vádirat tartalmazza is ezeket a cselekményeket, és az ebben bűnsegédként közreműködő XXIII. r. terhelt tevékenysége, az összeismertetés és a későbbi tettes előre értesítése kellően körülírt.

[14] Azt az indítványozó sem vitatta, hogy a vádirat nem tartalmazta a terhelti cselekmény elkövetésének konkrét időpontját, azonban az okiratok elkészítésének időpontjára figyelemmel ehhez kellő támpontot ad az, hogy a XXIII. r. terhelt a bűnsegédi magatartása részeként dr. Z. A.-t előre is értesítette, emellett az intellektuális közokirat-hamisítás az adott ügyben a bejegyzési kérelem benyújtásával lépett kísérleti szakba, és a bejegyzéssel vált befejezetté.

[15] Mindezekre figyelemmel, álláspontja szerint a 2015-ben kelt vádirat megfelelt a Be. 2. § (2) bekezdésében támasztott törvényes vád követelményének, így az eljárt bíróságok törvénysértően szüntették meg az eljárást törvényes vád hiányában.

[16] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 373. § (1) bekezdés II. e) pontjára figyelemmel a 428. § (2) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa az eljárás lefolytatására.

[17] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyetértve, a főügyészséggel egyező indítványt tett.

[18] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdésében meghatározott esetleges további eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[19] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A 373. § (1) bekezdés II. e) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az eljárás megszüntetésére valamely, az I. pontban meghatározott ok - így az I. c) pontra tekintettel a törvényes vád hiányának - törvénysértő megállapítására került sor.

[20] Az ezen okra alapított felülvizsgálati indítvány megalapozott.

[21] A főügyészség 2015-ben kelt vádirata a XXIII. r. terhelttel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza:

[22] "...XXIII. r. vádlott tudva arról, hogy M. Gy. P. T. közreműködésével gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytató gazdasági társaságokat alapíttat, az ezen cégek létrehozásához szükséges jogi képviselet biztosítása céljából P. T.-t összeismertette dr. Z. A. ügyvéddel. Dr. Z. A. a XXIII. r. vádlott révén megismert P. T. megbízása alapján valótlan tartalmú társasági szerződést és módosítást készített az N. D. Kft. 2005. augusztus 18. napján történt megalapításáról, majd a cég üzletrészének 2006. június 8. napján való színlelt elidegenítéséről, a T. B. Kft. üzletrészének 2005. augusztus 30. és 2006. augusztus 3. napján fiktív átruházásairól, a D. H. Kft. 2005. október 21. napján történt megalapításáról, valamint a B. P. Kft. 2006. június 21. napján való megalapításáról és a gazdasági társaság székhelyének 2006. augusztus 9. napján történt fiktív módosításáról.

[23] A XXIII. r. vádlott azáltal, hogy dr. Z. A. ügyvédet - azzal az ürüggyel, hogy P. T.-nek több vállalkozása van és az ezekkel kapcsolatos jogi tevékenységet az ügyvédnő látná el - összeismertette P. T.-vel, majd a vádiratban megjelölt és három esetben - B. P. Kft., N. D. Kft. és D. H. Kft. - általa elnevezett cégek vonatkozásában minden esetben előre értesítette dr. Z. A.-t a cégekkel kapcsolatos cégiratok készítéséről, közreműködött abban, hogy dr. Z. A. az általa készített fiktív szerződéseket ellenjegyezte, mely okiratok az illetékes cégbíróságra benyújtásra és a cégnyilvántartásba a valótlan adatokat tartalmazva bejegyzésre kerültek."

[24] A vádirat ezt követően négy vádpontban részletezte azoknak a hamis szerződéseknek az elkészítési körülményeit, amelyet dr. Z. A. ezen társaságok kapcsán készített, megjelölve a fiktív szerződések elkészítésének időpontját, valamint részletezve azt, hogy a valótlan tartalmú szerződések alapján a gazdasági társaságok alapításával, illetve a cégnyilvántartás adatainak változásával kapcsolatos adatokat melyik cégbíróság és mikor jegyezte be, illetve mely gazdasági társaságok kapcsán nem került sor a bejegyzésre.

[25] A kerületi bíróság az eljárást megszüntető végzésében - lényegében a törvényszék korábbi végzésének érvelését megismételve - azt az álláspontot foglalta el, hogy a vádirat nem tartalmazza a terhelt által megvalósított konkrét elkövetési magatartást a munkáltatója (dr. Z. A.) és a későbbi terhelttárs (P. T.) összeismertetésén túl, és a vádirat 1-4. vádpontjai már meg sem említik a XXIII. r. terheltet, a vádirat e tényállási pontjai semmilyen elkövetési magatartást nem rónak a terhére.

[26] A törvényszék e végzést helybenhagyó végzése ezt azzal egészítette ki, hogy a tettesi cselekmény elkövetéséhez szükséges rábíráshoz a felbujtó tevékenységére volt szükség, az összeismertetés pedig ezt megelőző cselekmény, vagyis a felbujtónak ekkor még lehetősége sincs az elkövetőt a bűncselekmény elkövetésére rábírni; a rábírás elkövetésiszándék-keletkeztető hatású, konkrét személy felé kell irányulnia, ezért a felbujtót a tettessel összehozó személy az időelőttiség miatt nem hozható összefüggésbe a később a felbujtó tevékenysége folytán kialakult elkövetési szándékkal.

[27] Az eljárt bíróságok a XXIII. r. terhelt cselekvőségének megítélésében, illetve a vád törvényességének kérdésében tévedtek; nemcsak a kerületi bíróság, illetve a másodfokon eljárt törvényszék, hanem azt megelőzően a törvényszék első fokon eljárt tanácsa és az ítélőtábla is, azzal azonban, hogy ez utóbbi fellebbezési bíróság valóban helytállóan állapította meg, miszerint a korábbi vádiratban a terhelt terhére rótt bűnszervezetben részvétel bűntettének [1978. évi IV. tv. 263/C. § (1) bek.] megállapítása az adott tényállás és jogi helyzet mellett fogalmilag kizárt.

[28] Az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint az, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba, bűntettet követ el.

[29] Az irányadó bírói gyakorlat szerint elköveti az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az az ügyvéd, aki közreműködik cégek fiktív adásvételében, valamint abban, hogy a fiktív adásvétel szerinti, a valóságnak meg nem felelő adatok kerüljenek a cégnyilvántartásba (BH 2013.175.).

[30] Dr. Z. A. XXII. r. terhelttel szemben - egészségi állapota miatt, felgyógyulásáig - a törvényszék a 2011. szeptember 16. napján jogerőre emelkedett végzésével az eljárást felfüggesztette. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy a törvényszék ítéletében a dr. Z. A. tettesi cselekményeit is tartalmazó tényállást állapítson meg, olyan cselekményekét, amelyek az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének megállapítására lennének alkalmasak.

[31] A VII. r. terhelt bűnösségét pedig az ítélőtábla a 2014. június 5. napján kihirdetett ítéletével megállapította 15 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] azzal, hogy abból 1 rendbelit társtettesként, 14 rendbelit pedig felbujtóként követett el.

[32] Az idézett jogerős határozatok szerint az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének tényállását megvalósító dr. Z. A. ügyvédet a VII. r. terhelt bujtotta fel ezen cselekmények elkövetésére.

[33] A főügyészség a 2015-ben kelt vádiratában azzal vádolta a XXIII. r. terheltet, hogy a dr. Z. A. által megvalósított cselekmények közül hétnél közreműködött, mégpedig akként, hogy tudva a VII. r. terhelt fiktív cégek alapítására irányuló szándékáról, e terheltet összeismertette dr. Z. A.-val, majd dr. Z. A. a XXIII. r. terhelt révén megismert P. T. megbízása alapján összesen hét valótlan tartalmú társasági szerződést és módosítást készített úgy, hogy őt ennek kapcsán a XXIII. r. terhelt minden esetben előzetesen értesítette.

[34] Az ügyészség azon álláspontja, hogy a XXIII. r. terhelt ezzel a magatartásával az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének bűnsegédjévé válhatott, helytálló.

[35] Ahogy arra az indítványozó is utalt, a felbujtói tevékenységhez ugyanúgy kapcsolódhat bűnsegédi magatartás, mint a tetteséhez; a felbujtónak is lehet felbujtója (közvetett felbujtás), és bűnsegéde, és a bűnsegédnek is lehet felbujtója és bűnsegéde. A részesi cselekmények abban különböznek a tettesi cselekménytől, hogy nem valósítanak meg a bűncselekmény törvényi tényállási elemei közül egyet sem.

[36] A cégnyilvántartásról, a a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 21. § (2) bekezdése szerint, illetve az e törvényt felváltó 2006. évi V. törvény 32. § (4) bekezdése szerint a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban a jogi képviselet kötelező.

[37] Az intellektuális közokirat-hamisítás elkövetési magatartása a közreműködés abban, hogy valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. Miután a fentiek alapján kötelező a cégbejegyzéshez a jogi képviselet, az, ha az ügyvéd a cégbírósághoz való benyújtás, a cégnyilvántartásba történő bejegyzés érdekében valótlan tartalmú társasági szerződést vagy más okiratot készít, nem vitásan ilyen közreműködés.

[38] Az adott ügyben a vádirat szerint a XXIII. r. terhelt ahhoz nyújtott segítséget P. Z.-nek, hogy olyan ügyvédet találjon, aki hajlandó a fiktív társasági szerződések elkészítésében és a cégbírósághoz történő benyújtásában közreműködni.

[39] A VII. r. terhelt, mint az intellektuális közokirat-hamisítás felbujtója tehát szándékosan rábírta a cégbejegyzés kapcsán eljáró jogi képviselőt, hogy a cégbíróságra valótlan tartalmú nyilatkozatot nyújtson be, és így valótlan adat kerüljön be a közhiteles cégnyilvántartásba mint közokiratba. Azaz a felbujtó elkövetési magatartása nem a közreműködés, hanem a közreműködésre való szándékos rábírás volt.

[40] A felbujtás pedig az 1978. évi IV. törvény 21. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény, ami csak szándékosan követhető el.

[41] A bűnsegéd a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt, ezért a felbujtói magatartáshoz nyújtott bűnsegély a tettesi cselekményhez kapcsolódó közvetett részesi cselekmény, közvetett bűnsegély.

[42] A főügyészség vádiratában a XXIII. r. terhelt terhére rótt cselekmények tehát nyilvánvalóan nem tartalmazhatják az intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének törvényi tényállási elemeit; amennyiben ilyet tartalmaznának, a XXIII. r. terhelttel szemben nem részesi, hanem tettesi (társtettesi, közvetett tettesi) elkövetői magatartás miatt kellett volna vádat emelni.

[43] A VII. r. terhelt terhére jogerős bírósági ítélet állapította meg a felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét, és a vádirat szerint a XXIII. r. terhelt ehhez nyújtott szándékosan segítséget. Ellentétben az eljárt bíróságok álláspontjával, a bűnsegély mint járulékos magatartás esetén nem az egyes okirat-hamisítási cselekmények tényleges elkövetési magatartása, hanem a szándékos segítségnyújtás mibenléte a lényeges.

[44] Nem helytálló a törvényszék érvelése az időelőttiséget illetően sem. A felbujtás időben nyilvánvalóan megelőzi a bűncselekmény tettes részéről történő elkövetését, ahogy a felbujtáshoz kapcsolódó bűnsegély is. Így a XXIII. r. terheltnek a vádirat szerinti bűnsegédként tanúsított magatartása időben szükségszerűen megelőzte mind a konkrét felbujtói, mind pedig a tettesi cselekményt.

[45] Miután a vádirat tartalmazza azokat a bűnsegélyhez köthető elkövetési magatartásokat, amelyek a törvényes vád fogalmi elemének megfelelnek és amelyek alapján a bizonyítási eljárás a XXIII. r. terhelttel szemben lefolytatható, a Kúria a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványnak helyt adva a kerületi bíróság és a törvényszék végzését hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt bíróságot az eljárás lefolytatására utasította.

[46] Megjegyzi a Kúria, hogy amennyiben a bíróság akként foglal állást, hogy egyéb okból az eljárás megszüntetésének van helye, vagy a vádirat szerinti bűncselekményt a XXIII. r. terhelt nem követte el, illetve az nem bizonyítható, akkor az e jogi álláspontnak megfelelő - az eljárást megszüntető vagy felmentő - határozat meghozatalát semmi nem zárja ki.

[47] A végzés elleni fellebbezés kizártsága Be. 3. §-ának (4) bekezdésén alapul.

(Kúria Bfv. I. 1.110/2017.)