BH 2020.12.351

[1] A járásbíróság a 2015. május 8. napján kihirdetett ítéletével a terheltet tartozás fedezetének elvonása bűntette [1978. évi IV. tv. 297. § (1) bek.] és 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] miatt halmazati büntetésül

1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélte. Rendelkezett az egyéb járulékos kérdésekről.

[2] A törvényszék a 2019. június 5. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamát 8 hónapra, a felfüggesztés próbaidejét 1 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontjára, valamint a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozással a terhelt felmentése érdekében. A védő kifejtette, hogy tartozás fedezetének elvonása bűntette csak a fedezetként szerződéssel érvényesen lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg, jelen esetben azonban az F.-i Törvényszék polgári perben hozott ítéletének megállapításaira tekintettel, a tartozás fedezetéül érvényes polgári jogi szerződéssel vagyont nem kötöttek le, illetve amivel lekötötték, az semmis, joghatás kiváltására alkalmatlan. Álláspontja szerint a bűncselekmény tényállási eleme, az elkövetési tárgy hiányzik, ezért a cselekmény nem bűncselekmény.

[4] A történeti tényállást a másodfokú bíróság a polgári jogi ítélettel részben ellentétes megállapításokkal egészítette ki, a polgári ügyben született ítélet pedig része az irányadó tényállásnak. Hangsúlyozta, hogy a tartozás fedezetéül 20 gépjárműre kötött vételi jog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom csak a vételi jog gyakorlása után eredményezte volna azt, hogy a gépkocsik érvényesen tartozás fedezetévé váljanak. Erre azonban nem került sor, ezért a kérdéses gépjárművek a társaságok tulajdonában voltak, azokat jogszerűen értékesíthették, az értékesítések idején a gépkocsik érvényes szerződéssel nem voltak lekötve tartozás fedezeteként. A K. P. Zrt. nem élt opciós jogával a gépjárművek megvásárlása érdekében.

[5] Emellett a terhelt nem vett részt sem közvetlenül, sem közvetve a járművek értékesítésében, az értékesítést végző munkatársak pedig a bankkal történt egyeztetéseket követően a banktól kapták meg az autók értékesítéséhez nélkülözhetetlen járműkísérő lapokat. A polgári perben hozott ítéletből pedig kitűnik, hogy a tárolási megállapodás, a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat, valamint a tartozást elismerő nyilatkozat és a tartozásrendezési megállapodás érvénytelen, így azok alapján a tartozás fedezetének elvonása nem valósulhatott meg.

[6] A közokirat-hamisítás vonatkozásában a védő kifejtette, hogy e bűncselekmény elkövetési tárgya az olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erővel bizonyítsa. A közjegyzői okirat azt igazolja közhitelesen, hogy az a személy, aki a közjegyző előtt megjelent, milyen néven, milyen nyilatkozatot tett, de a nyilatkozat tartalmának valóságos voltát nem. Az ún. rendelkező közokiratok esetében annak eldöntése, hogy lehet-e elkövetési tárgy az adott közokirat, attól függ, hogy az elkövető közreműködésével a közokiratba foglalt valótlan gondolati tartalom a közokirat olyan adatára vonatkozik-e, amelyet a rendelkező közokirat is az ellenkezője bizonyításáig teljes bizonyító erővel bizonyít. Az olyan valótlan gondolati tartalomnak rendelkező közokiratba foglalásában való közreműködés, amelynek megfelelő okirati adat valódiságát rendeltetésénél fogva a közokirat nem igazolja, az intellektuális közokirat-hamisítást nem valósítja meg. Emellett e bűncselekményt az valósítja meg, aki a közokiratba foglalás érdekében a jogi jelentőséggel bíró tényt vagy nyilatkozatot a kiállító hatóság vagy az erre feljogosított személy tudomására hozza, azt szolgáltatja. Jelen ügyben azonban ezt nem a terhelt, hanem a bank alkalmazottai tették. A terhelt legfeljebb gondatlan volt, ami nem valósít meg bűncselekményt.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a gépjárművek az opciós jog, valamint az elidegenítési és terhelési tilalom kikötésével váltak a tartozás fedezetévé, melyek a vételi jog érvényesítésétől függetlenek, és a járművek jogszerű értékesítését kizárták. A gépkocsikat értékesítő gazdasági társaságok a terhelt ügyvezetése és irányítása alatt álltak, a járművek értékesítésére nem kerülhetett sor a terhelt tudta és beleegyezése nélkül, miként a befolyt vételárnak a sértett felé fennálló tartozás kiegyenlítése helyett más célra történő fordításáról, és így a tartozás kielégítésének meghiúsításáról is kizárólag a terhelt dönthetett.

[8] A két közjegyzői okirat kapcsán pedig kifejtette, hogy az eljáró felek nemcsak nyilatkozatot tettek, melyet a közjegyző okiratba foglalt, hanem a gépjárművekre vonatkozó jogot keletkeztettek, melyet a közokiratok közhitelűen bizonyítanak. A terhelt mindezt úgy tette, hogy tudta, a gépjárműveket az általa irányított gazdasági társaságok már értékesítették, így azokra idegen dologbeli jog már a részvételével nem alapítható, ennek ellenére aláírta az okiratot, ezzel közreműködött a valótlan adat közokiratba foglalásába. A védő érvelése az irányadó tényállástól részben eltérő ténybeli alapokon nyugszik, továbbá nem helytálló az a megállapítás sem a részéről, hogy a polgári ítélet része lenne az irányadó tényállásnak. Emellett a polgári ítélet nem tartalmaz a tartozás fedezetéül a gépkocsikat lekötő, a büntetőügyben releváns szerződések tekintetében érvénytelenségi megállapításokat.

[9] Erre tekintettel a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

[10] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[11] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[13] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[14] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[15] Ezzel szemben a védő érvelése részben a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállástól eltérő ténybeli alapokon nyugszik. Nem helytálló az a védelmi álláspont, mely szerint a polgári ítélet része a büntetőügy irányadó tényállásának. A polgári perben hozott ítélet tárgyalás anyagává tétele, mely által a bizonyítás részét képezi, nem jelenti azt, hogy egyben a jogerős tényállás részévé is vált. A polgári perben hozott ítélet megállapításai annyiban képezik (képezhetik) a büntetőügyben megállapított tényállás részét, amennyiben azokat a büntetőbíróság az ítéleti tényállásba kifejezetten átemeli.

[16] Jelen ügyet érintően ez azt jelenti, hogy a polgári peres eljárásban hozott ítélet annyiban része a jogerős ítéleti tényállásnak, amennyiben azt a másodfokú bíróság a felülbírálat során, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásba, a részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölve, a másodfokú ítéletbe beemelte.

[17] Mindez egyben azt is jelenti, hogy a felülvizsgálati indítványban hivatkozottak a felülvizsgálatban irányadó tényállástól eltérő ténybeli alapokon, a bizonyítékok eltérő értékelésén nyugszanak. Az indítvány a gépjárművek értékesítése tekintetében is a jogerős tényálláson kívüli, eltérő, részben ellentétes tényekre hivatkozik, amikor ezen értékesítéseket szabályszerűnek, a sértetti bank egyetértő közreműködésével történtnek tekintette. Emellett a védő a másodfokú bíróság tényállás-kiegészítését ellentétesnek tartotta a polgári ítéletben foglaltakkal.

[18] A felülvizsgálati indítvány ezen részében a tényállás megalapozottságát vitatta, a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásolta. Következésképpen a védő a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás megalapozottságát támadta eltérő tényállás megállapítását célozva. Erre felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.

[19] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[20] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás lényege a következő:

- a terhelt a cselekmény idején ügyvezetője volt a G. A. C. Kft.-nek, valamint az érdekeltségi körébe tartozó Z. A. Kft.-nek, a D. Kft.-nek, valamint a D. A. Kft.-nek.

- A K. P. Zrt., valamint a G. A. C. Kft. és az érdekeltségi körébe tartozó kft.-k 2008. július 22. napján óvadéki kölcsönszerződést kötöttek, a szerződést valamennyi kft. nevében, illetve képviseletében eljárva a terhelt írta alá.

- A társaságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a szerződés hatálybalépésétől számított 1 éves időtartam alatt a kölcsönnyújtó lízingcég részére közvetített és érvényesen létrejött kölcsön-, lízing- vagy bérleti szerződésekhez kapcsolódó kihelyezések együttes összege eléri a 800 000 000 forintot. A K. P. Zrt. a kötelezettség megvalósulása céljából a G. A. C. Kft. érdekeltségi körébe tartozó társaságok részére gépjárművek beszerzése és készleten tartása érdekében 2 728 513 CHF (akkori árfolyamon 400 000 000 forint) összegű kamatmentes kölcsönt nyújtott 2009. július 22-i lejárattal.

- A megállapodás IX. pontjában a szerződés alapján beszerzett gépjárművekre opciós jogot kötöttek ki a K. P. Zrt. javára. Ennek megfelelően a szerződés 5.1. pontjában rögzítették, hogy a kölcsönösszegnek a folyósítás időpontjában alkalmazott árfolyamon számított forintellenértékének megfelelő összegű óvadékot nyújtanak a kereskedő felek a kölcsönnyújtó javára, melynek terhére utóbbi a szerződésben foglaltak szerint jogosult a kölcsönből eredő követeléseit közvetlenül kielégíteni. Az óvadékba helyezett összeg a kölcsön és egyéb járulékos költségek fedezetéül szolgált.

- A szerződés 5.3. pontjában a felek elfogadták, hogy bármely kereskedő jogosult az óvadékba helyezett összeg terhére, az óvadéki fedezet pótlása mellett, készlet céljára beszerzett gépjárművek vételárát megfizetni. Az óvadéki fedezet pótlására a kölcsönnyújtó lízingcég az óvadékból igénybe vett összegből megvásárolt gépjárművön a kölcsönnyújtó javára alapított opciós jogot elfogadja.

- Az óvadéki kölcsönszerződés 5.4. pontja értelmében a gépjármű vételárának felszabadítása érdekében a kereskedő köteles eljuttatni a kölcsönnyújtó részére az igénybejelentést annak mellékleteivel együtt. Amennyiben a kereskedő kérelmének a kölcsönnyújtó helyt ad, az óvadéki kölcsönszerződés melléklete szerinti tartalommal külön Letétfelszabadítási megállapodást és Opciós szerződést kötnek. A kereskedő az óvadékba helyezett összeg terhére igényelt összeg felett az óvadéki kölcsönszerződés VI. pontjában rögzített feltételek megvalósulása esetén a Letétfelszabadítási megállapodásban foglalt feltételekkel és visszafizetési határidővel jogosult szabadon rendelkezni. E pont kikötése szerint a kölcsönnyújtó a visszafizetés megtörténtével adja ki a kereskedő részére a dokumentumait.

- A biztosíték pótlása kapcsán az óvadéki kölcsönszerződés 9.1. pontja akként rendelkezik, hogy a kereskedő a Letétfelszabadítási szerződés aláírásával az óvadéki letét felszabadításával csökkentett összegű óvadéki letét mint biztosíték pótlása érdekében a régi Ptk. 375. §-a szerinti vételi jogot alapít a kölcsönnyújtó javára, a felszabadított letétösszeg igénybevételével beszerzett, a Letétfelszabadítási szerződés 1.1. pontjában részletezett gépjárművön. A 9.2. szerződési pont alapján a kölcsönnyújtó az adott gépjárműre vonatkozó vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha a kereskedő a Letétfelszabadítási megállapodásban meghatározott időtartam lejártával a felszabadított letétösszeget nem fizeti vissza az óvadéki betétszámlára. A szerződés 9.5. pontja határozott időre szóló opciós jogot eredeztet, miszerint az opciós jog a letét felszabadításával egyidejűleg lép hatályba, és legkésőbb a kölcsön lejártát követő egy éven belül, azaz 2010. július 22. napjáig gyakorolható. Ezen túlmenően a lízingcég követelései biztosítékául a kereskedők pénzforgalmi bankszámláján azonnali beszedési megbízást létesített.

- Az óvadéki szerződés megkötését követő napon, 2000. július 23-án a K. P. Zrt. ügynöki kölcsönszerződést is kötött a G. A. C. Kft.-vel és az érdekeltségi körébe tartozó társaságokkal, a jogi ügylet során a társaságokat együttesen a terhelt képviselte. Ezen szerződésben a K. P. Zrt. arra vállalt kötelezettséget, hogy a G. A. C. Kft. részére új és használt gépjárművek, ezen belül elsődlegesen Opel típusú személy- és haszongépjárművek forgalmazásához 150 000 000 forint összegű likviditást biztosító kölcsönt nyújt kamatmentesen, míg a kereskedők együttesen arra vállalkoztak, miszerint a kölcsönszerződés 36 hónapos futamideje alatt a kölcsönnyújtó lízingcég részére közvetített és érvényesen létrejött kölcsön-, lízing-, vagy bérleti szerződésekhez kapcsolódó kihelyezések együttes összege eléri a 2 840 000 000 forintot. A szerződést a G. A. C. Kft. részéről a terhelt írta alá, a rendelkezéseivel tisztában volt. A kölcsön visszafizetésének végső határidejét a felek 2011. augusztus 20. napjában határozták meg.

- Az ügynöki kölcsönszerződésben biztosítékul a felek a szerződés megkötésével egyidejűleg jelzálogjogot alapítottak a G. A. C. Kft. tulajdonát képező sz.-i ingatlanon 150 000 000 forint és járulékai erejéig. A 2009. novemberi ingatlanforgalmi jelentés, értékbecslés az ingatlan hitelbiztosítási értékét 96 000 000 forintban, piaci forgalmi értékét 137 000 000 forintban határozta meg. Az ingatlan-nyilvántartásba 2008. augusztus 13. napján a teher 1. ranghelyre bejegyzésre került.

- A szerződő felek emellett 2008. augusztus 5. napján külön Óvadéki megállapodás elnevezésű szerződést is kötöttek, melyben megjelölték az óvadéki betét elhelyezésére szolgáló bankszámlát, az ún. óvadéki betétszámlát, egyúttal ismételten kijelentették, hogy a gépjármű vételárak felszabadítása érdekében külön Letétfelszabadítási megállapodást kötnek, illetve az óvadékból igénybe vett összegből vásárolt gépjárművön a kölcsönnyújtónak opciós joga keletkezik. A szerződést a kereskedők részéről a terhelt írta alá.

- A D. A. Kft. és a Z. A. Kft. 2008. augusztus 19. napján "kölcsönkérelmi adatlap" készletfinanszírozáshoz elnevezésű nyomtatványon alváz- és motorszám megjelölésével pontosan beazonosíthatóan 20 darab új Opel Vivaro személygépkocsi megvásárlásához összesen 139 937 679 forint óvadéki betétszámláról történő lehívására és ezen összegnek az importőr pénzforgalmi számlájára való elutalására kért jóváhagyást a K. P. Zrt.-től, mely kérelmeket a cégek képviseletében eljárva V.-né N. M. pénzügyi vezető látta el kézjegyével.

- A szerződő felek az óvadéki kölcsönszerződés 5.4. pontjának felhatalmazása alapján 2008. augusztus 21-én 19 darab, 2008. szeptember 8. napján 1 darab Letétfelszabadítási megállapodás készletfinanszírozási kölcsönt biztosító óvadéki megállapodáshoz elnevezésű szerződést írtak alá, melynek keretében az óvadéki betétszámlán elhelyezett összeg terhére 20 darab pontosan beazonosítható Opel Vivaro gépkocsi készletre történő megvásárlására a lízingcég a kereskedő számára engedélyt adott, egyúttal biztosítékul az óvadéki fedezet pótlása végett a gépjárművekre vételi jogot és ennek biztosítására terhelési és elidegenítési tilalmat kötött ki. A gépkocsik ezáltal a vételi jog alapításával a lízingcég által megvásárlásukhoz nyújtott 139 937 679 forint kölcsön fedezetéül szolgáltak. E kölcsönt a terhelt által vezetett cégeknek a Letétfelszabadítási szerződések értelmében legkésőbb 2009. május 21. napjáig kellett visszafizetniük, erre azonban nem került sor.

- A Letétfelszabadítási megállapodásban megjelölt 20 darab Opel Vivaro jármű teljesen új volt, a szerződés időpontjában rendszámmal, törzskönyvvel nem rendelkeztek. A járművekhez tartozó egy-egy járműkísérő lapot a szerződések aláírását követően, a finanszírozás megtörténtével az importőr a K. P. Zrt. részére megküldte, azok kézi zálogként a lízingcégnél lettek elhelyezve, a kereskedők birtokába egyáltalán nem kerültek. A járművek értékesítésére kizárólag a járműkísérő lapok birtokában és a K. P. Zrt. engedélyével, azaz tudtával és beleegyezésével kerülhetett volna sor.

- A terhelt által vezetett gazdasági társaságok és a K. Bank Zrt. között fennálló alapszerződések 2008. december 19. napján a K. Bank Zrt. érdekkörében felmerült, de neki, illetőleg egyik érintettnek sem felróható lehetetlenülés folytán megszűnt. A megszüntetésre tekintettel az akkor hatályos Ptk. 319. § (2) bekezdése értelmében aznap kellett volna pontosan elszámolni a korábbi szerződések alapján fennálló vagyoni követelésekkel. A vételi jog gyakorlásának időpontja 2008. december 19. napján nyílt meg, és azt 2009. december 19. napjáig lehetett volna gyakorolni. Erre a sértettnek reális esélye nem volt, mert a terhelt irányítása alatt álló cégek már aznap elkezdték a fedezetül szolgáló gépjárművek értékesítését (a másodfokú bíróság általi tényállás-pontosítás).

- A terhelt ügyvezetése, irányítása alatt álló cégek a terhelt által ismert szerződési biztosítékok, illetve szerződésben kikötött hitelezővédelmi rendelkezések ellenére a fedezetül szolgáló 20 darab Opel Vivaro gépkocsit az alábbiak szerint értékesítették:

1. a D. A. Kft. nevében 2008. december 22-én az É.-i Általános Iskola részére 8 207 200 forintért,

2. a D. Kft. nevében 2008. december 19-én a K.-i Önkormányzat részére 9 337 800 forintért,

3. a G. A. C. Kft. nevében 2008. december 19-én az N.-i Önkormányzat részére 7 795 200 forintért,

4. a Z. A. Kft. nevében 2009. március 20-án az S.-i Önkormányzat részére 7 582 000 forintért,

5. a D. A. Kft. nevében 2008. december 22-én az M.-i Önkormányzat részére 8 445 600 forintért,

6. a G. A. C. Kft. nevében 2008. december 19-én az Sz.-i Önkormányzat részére 7 495 200 forintért,

7. a D. Kft. nevében 2009. január 28-án a K.-i Önkormányzat részére 7 058 525 forintért,

8. a G. A. C. Kft. nevében 2009. május 20-án a P.-i Önkormányzat részére 7 235 530 forintért,

9. a Z. A. Kft. nevében 2008. december 20-án a B.-i Önkormányzat részére 8 325 000 forintért,

10. a Z. A. Kft. nevében 2009. április 28-án a B.-i Önkormányzat részére 7 562 000 forintért,

11. a G. A. C. Kft. nevében 2008. december 19-én az M.-i Önkormányzat részére 7 795 200 forintért,

12. a Z. A. Kft. nevében 2008. december 19-én az N.-i Önkormányzat részére 8 445 000 forintért,

13. a Z. A. Kft. nevében 2008. december 19-én az N.-i Önkormányzat részére 7 365 755 forintért,

14. a G. A. C. Kft. nevében 2008. december 30-án az S.-i Önkormányzat részére 7 795 200 forintért,

15. a Z. A. Kft. nevében 2009. március 20-án a B.-i Önkormányzat részére 8 022 000 forintért,

16. a G. A. C. Kft. nevében 2008. december 19-én az A.-i Önkormányzat részére 7 970 400 forintért,

17. a G. A. C. Kft. nevében 2008. december 19-én az Ó.-i Önkormányzat részére 7 795 200 forintért,

18. a G. A. C. Kft. nevében 2008. december 19-én a T.-i Önkormányzat részére 8 386 800 forintért,

19. a D. A. Kft. nevében 2008. december 22-én a B.-i Önkormányzat részére 7 795 200 forintért,

20. a D. Kft. nevében 2008. december 19-én az M.-i Önkormányzat részére 8 191 200 forintért.

- A gépjárművek vételi jog alapításával a szerződések alapján fedezetül voltak lekötve, a K. P. Zrt. felé, ezért azok eladására nem kerülhetett volna sor a terhelt ügyvezetése alatt álló cégek részéről. A gépjárművek értékesítése összesen 158 606 010 forint bevételt eredményezett, mely az óvadéki betétszámláról lehívott 139 937 679 forint hitelösszeg visszafizetését lehetővé tette volna, azonban a kölcsön törlesztésére nem került sor.

- A terhelt az érdekeltségi körébe tartozó társaságok és a K. P. Zrt. között 2009. június 3-án újabb megállapodás jött létre, mely az előbbi jogügyletekből eredő tartozásokat rendezte. A szerződést a terhelt írta alá, a tartalmát ismerte. A szerződésben rögzítették, hogy a G. A. C. Kft. érdekeltségébe tartozó társaságok tartozása az óvadéki kölcsönszerződésből fakadóan 335 742 727 forint, melyből 174 631 236 forint gépjárművekkel fedezett tartozás, 161 111 491 forint árfolyam-különbözet címén fennálló tartozás, míg a terhelti cégeket az ügynöki kölcsönszerződésből eredően 143 474 538 forint tartozás terheli.

- Emellett még ezen a napon, 2009. június 3-án a terhelt által elismert 335 742 727 forint követelés biztosításaképpen a G. A. C. Kft. mint zálogkötelezett és a K. P. Zrt. mint zálogjogosult között ingatlant terhelő jelzálogjogot alapító szerződés jött létre, melyben az sz.-i ingatlanra vonatkozóan fenti összeg és járulékai erejéig 2. ranghelyre jelzálogjogot alapítottak. A szerződés megkötésekor a zálogkötelezetti kereskedő képviseletében a terhelt járt el. A jelzálogjog 2009. július 9. napján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.

- A tartozásrendező megállapodáshoz köthetően a K. P. Zrt. és a terhelt érdekeltségi körébe tartozó társaságok újabb (dátumot nem tartalmazó, de 2009. augusztus 10. napját megelőző időben) megállapodást kötöttek, mely keretében a lízingcég megbízta a kereskedő társaságok képviselőjét, hogy egyebek mellett a Letétfelszabadítási szerződéssel érintett gépjárműveket őrizze és azokat felhívásra haladéktalanul adja át, melyre a kereskedők kötelezettséget vállaltak. A megállapodás szerint a kölcsönnyújtó a vételi jogát a szóban forgó gépjárművekre ezúton érvényesítette. A megállapodást és mellékleteit a kereskedők képviseletében eljárva a terhelt írta alá, annak tartalmával tisztában volt.

- A 20 darab Opel Vivaro típusú gépkocsira 2009. július 3-án kettő közjegyzői okiratba foglalva jelzálogjogot alapított H.-né dr. B. G. sz.-i közjegyző előtt a K. P. Zrt. és a terhelt. Ezek közül az egyik okirat 14 darab Opel Vivaro típusú és további más gépkocsira alapított jelzálogjogot 121 808 345 forint kölcsöntartozásra, míg a másik okirat 6 darab Opel Vivaro gépjárműre alapított jelzálogot 42 476 841 forint kölcsöntartozásra. E közjegyzői okiratok 6. pontjai tartalmazták, hogy a szerződő felek a személyautókra a kölcsönnyújtó javára vételi jogot és elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki.

- Ezen közjegyzői okiratokat a terhelt saját kezűleg írta alá a közjegyző jelenlétében, a közjegyző általi felolvasást, pontos ismertetést követően. A terhelt tisztában volt azzal, hogy a közjegyzői okiratokba foglalt 20 darab jármű már a közjegyzői okirat elkészültét megelőzően értékesítésre került, így azokra jelzálogjog nem alapítható, ekként valótlan tényadat közokiratba foglalásában működött közre.

- A K. P. Zrt. alkalmazottai, V. R. és Sz. J. készletellenőrök 5-6 hetente végeztek készletellenőrzést a szerződő kereskedők egyes telephelyein, ennek eredményeként 2009. június 1. és 2009. június 5. napja között, majd 2010. január 25. napján jelentést adtak le a lízingcég felé, melyben számos rendellenességről, így többek között eltérő futásteljesítményről, forgalomba nem helyezett - készletre beszerzett - új gépjárművek hitelező engedélye nélküli önkormányzati használatba vételéről/adásáról tettek említést.

- Időközben a terhelt 2010. május 26. napján a Z. A. Kft.-ben meglévő 50%-os üzletrészét G. T. b.-i lakosnak magát kiadó, annak személyi okmányait felhasználó ismeretlen személyre átruházta.

- A kölcsöntartozások rendezése végett 2010. június-július hónapban a terhelt a lízingcég alkalmazottjával, míg 2010 novemberében a terhelti cégnél könyvelőként, pénzügyi vezetőként dolgozó V.-né N. M. a kölcsönnyújtó másik képviselőjével folytatott elektronikus levelezést, azonban ezek végül megegyezés nélkül zárultak.

- A K. P. Zrt. 2010. november 22. napi megbízása alapján behajtóként eljáró cég 2010. december 3-án jelezte, hogy a gépkocsik visszaszármaztatására irányuló eljárásuk sikertelen maradt, a gépjárművek átadását a kereskedők megtagadták.

- A K. P. Zrt. többszöri felszólítása ellenére a terhelt a tárolási megállapodásban felsorolt gépjárműveket nem adta át a lízingcég részére, azok azonban ebben az időpontban már nem is voltak birtokában. Mindezek folytán a K. P. Zrt. az utóbb kötött megállapodásokat 2010. november 22. és november 30. napján felmondta.

[21] Ezen túlmenően a tényállást érintően a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása olyan ténymegállapítást tartalmaz, amely a tényálláshoz tartozónak tekintendő.

[22] Töretlen az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy az alapítéletben foglalt tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetleg nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében.

[23] Mindebből az következik, hogy akár a terhelt bűnösségének megállapítása, akár a bűncselekmény minősítése törvényességének megítélése során figyelembe kell venni az ítélet indokolásában, a bizonyítékok értékelése során rögzített tényeket is mint irányadó tényállást.

[24] Ellenben nem tekinthető a történeti tényálláshoz tartozónak a bizonyítási eszközök tartalmának egyszerű felsorolása, idézése, ha az nem párosul a bíróság részéről ténymegállapítással.

[25] Jelen esetben az elsőfokú ítélet indokolása tartalmazza azon megállapítást, mely szerint a készletfinanszírozott gépjárművek forgalomba helyezéséhez szükséges járműkísérő lapok mindvégig a lízingcég birtokában maradtak, azokon forgalomba helyezésre utaló bejegyzés nem szerepelt.

[26] Az 1978. évi IV. törvény 297. § (1) bekezdése szerint, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el.

[27] A védő érvelése szerint nem volt olyan érvényes polgári jogi szerződéssel lekötött vagyon, amely a tartozás fedezetéül szolgált volna, azaz tényállási elem hiányában nem valósult meg a bűncselekmény.

[28] Tartozás fedezetének elvonása bűntette valóban a fedezetként szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg. A védő érvelésével szemben azonban a bűncselekmény e tényállási eleme nem hiányzik.

[29] Miként azt az alapügyben eljárt bíróság rögzítette, a bűncselekmény elkövetési tárgya a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló, a tartozás kiegyenlítésére lekötött vagyon, mely történhet zálogjog, óvadék, opció formájában és általában az adós vagyonának egy meghatározott, jól beazonosítható részét érinti. Az elkövetési magatartása pedig a vagyon elvonása, amely lehet a vagyon eladása.

[30] Jelen ügyben ez történt. A terhelt, illetve az ügyvezetése alatt álló társaságok a gazdasági tevékenységükkel összefüggésben a terhelt által kötött óvadéki, hitel- és azt követő Letétfelszabadítási szerződésekkel lekötött vagyontárgyakat, az opciós joggal, valamint terhelési és elidegenítési tilalommal biztosított 20 darab Opel Vivaro személyautót eladásukkal elvonták, és ezzel a fennálló hiteltartozás kiegyenlítését véglegesen meghiúsították.

[31] A másodfokú bíróság pedig a védő érvelésével szemben lényegre törően rámutatott arra, hogy a polgári perben hozott ítélet csupán a vételi jog gyakorlása körében tett az érvényességet érintő megállapítást, így sem az, sem az indítványban hivatkozottak nem bírtak büntetőjogi relevanciával.

[32] A tartozás nem volt vitatott, azt a felülvizsgálati indítvány sem kérdőjelezte meg. A terhelt büntetőjogi felelősségének megítélése körében pedig e bűncselekmény tekintetében három szerződés releváns, így a 2008. július 22. napján kelt óvadéki kölcsönszerződés, a 2008. július 23. napján kelt ügynöki kölcsönszerződés és a 2008. október 5. napján kelt óvadéki megállapodás, amelyek érvényességéhez nem fűződött kétség.

[33] A szerződés megszűnését követően a tartozás fedezetének elvonása, a gépkocsik eladása, így a 20 darabból 15 autóé lényegében azonnal, decemberben megtörtént, a további 5 autóé pedig májusig lezajlott. Mindez történt a felülvizsgálati indítvány érvelésével ellentétben a sértetti bank kijátszásával, csalárd módon, a járműkísérő lapok hiányában. E bűncselekmény ezen elkövetői magatartás kifejtésével, a tartozás kiegyenlítésének végleges meghiúsításával befejezetté vált, az ezt követő cselekmények valójában a látszat fenntartását szolgálták a terhelt részéről, az ezzel is összefüggő magánjogi vita a felek között a büntetőügy szempontjából emiatt (is) közömbös.

[34] A jogerős tényállás szerint pedig az ügyletek során a terhelt járt el, tisztában volt azzal, hogy milyen kötelezettségeket vállal, amely ténybeliség ellenében nincs észszerű alapja annak a védői érvelésnek, hogy a terhelt tudattartalma ne terjedt volna ki valamennyi cselekményre és a cselekmények tényállási elemeire. Az az elkövető ugyanis, aki ezen ügyletek levezénylésében mint ügyvezető, irányító részt vesz, eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy mindez nem állt szándékéban, arról nem tudott.

[35] A terhelt tudattartalmát illetően mindez vonatkozik a közokirat-hamisítás bűntettére is. A jogerős tényállásban rögzítettek alapján ugyanis nincs alapja annak a következtetésnek, hogy a terhelt a már befejezett gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény elkövetését követően, ismerve valamennyi szerződési kikötést, a közjegyző előtt csupán gondatlanul járt volna el. Az irányadó tényállás kétségkívül tartalmazza a terhelt szándékára vont jogi következtetés ténybeli alapjait.

[36] A közokirat-hamisítás bűntette kapcsán az alapügyben eljárt bíróságok álláspontja szintén helytálló. Eszerint az ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, melynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erővel bizonyítsa. Jelen ügyre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a bűncselekmény az olyan rendeltetésű közokiratra nézve elkövethető, amely esetében az elkövetői közreműködés következményeként valamely jog vagy kötelezettség létezésére vonatkozóan olyan valótlan adat, tény vagy nyilatkozat közokiratba foglalására kerül sor, amelyet a közokirat közhitelűen bizonyít. A zálogjog alapítása ugyanis a kérdéses közjegyzői okiratba foglalt gondolati tartalmat illetően a közokirat olyan adatára vonatkozik, melyet az teljes bizonyító erővel bizonyít, éspedig azt, hogy a terhelti cégek birtokában lévő személyautókra zálogjog alapítása történt. Csupán utal arra a Kúria, hogy a terhelt figyelmetlenségére való hivatkozás az irányadó tényállás tükrében minden alapot nélkülöz.

[37] Ekként az alapügyben eljárt bíróság törvényesen minősítette a terhelt gazdasági és közbizalom elleni bűncselekményét, a bűnösség megállapítása nem törvénysértő, a felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[38] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.288/2019.)