BH 2022.6.148

A kerületi bíróság a 2019. szeptember 18. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] mint közvetett tettest, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) mint bűnsegédet. Ezért mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 10 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a kerületi bíróság határozatával kiszabott 1 év 10 hónap börtönbüntetés, valamint a B.-i Városi Bíróság határozatával kiszabott 10 hónap fogházbüntetés végrehajtását. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költség viseléséről.

[1] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. június 25. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet kizárólag a bűnügyi költség vonatkozásában változtatta meg.

[2] Az irányadó tényállás I. pontja szerint az I. r. terhelt 2015. év július hónapban megvásárolt egy Suzuki Swift típusú személygépjárművet, majd elhatározta, hogy a gépkocsi megvásárlásával kapcsolatos költségek csökkentése érdekében - más személy segítségével - eljár azért, hogy a közhiteles járműnyilvántartásba helyette tulajdonosként egy gazdasági társaság kerüljön bejegyzésre. Az I. r. terhelt ennek érdekében a személygépkocsi megvásárlását követően, néhány nap elteltével felkereste a II. r. terheltet, aki az I. r. terhelt szándékának megismerését követően felajánlotta, hogy az I. r. terhelt által vásárolt és használt Suzuki Swift típusú gépkocsit 20 000 forintért a befolyása alatt álló P. Kft. nevére íratja. Az I. r. terhelt a felajánlást elfogadta, és a II r. terheltet megbízta a személygépkocsi tulajdonjog-változásával kapcsolatos teljes körű ügyintézésre. Az I. r. terhelt ekkor a személygépkocsi forgalmi engedélyét átadta a II. r. terheltnek, azonban adásvételi szerződést nem bocsátott a II. r. terhelt rendelkezésére. Ezt követően a II. r. terhelt közbenjárására, a nyomozás során ismeretlenül maradt személy egy 2015. augusztus 3. napi keltezésű tulajdonjog-átruházási szerződést készített, amely szerint a Suzuki Swift személygépkocsi tulajdonjogát a B. Kft. átruházza a P. Kft.-re. A tulajdonjog-átruházási szerződés azonban hamis volt, mivel a B. Kft. képviselőjeként megjelölt R. L. névaláírás nem a névtulajdonostól származott. A tulajdonjog-átruházási szerződés továbbá valótlan tartalmú is volt, mivel a személygépkocsi tulajdonjogát - a vádlottak által tudottan - valójában az I. r. terhelt szerezte meg, nem pedig az adásvételi szerződésben vevőként szereplő P. Kft. A P. Kft.-nek az adásvételi szerződésben feltüntetett személygépkocsi tulajdonjogának megszerzése vagy a gépkocsi értékesítése nem állt szándékában.

[3] A fentieket követően - a személygépkocsi tényleges tulajdonosáról, valamint az adásvételi szerződés hamis voltáról tudomással nem bíró - J. K. L. meghatalmazott képviselőként eljárva a B. Kft. és a P. Kft. között létrejött, 2015. augusztus 3. napján kelt hamis és valótlan tartalmú adásvételi szerződést egy b.-i okmányirodában a gépjármű tulajdonjogának bejegyzése érdekében benyújtotta, amelynek alapján a P. Kft. tulajdonjogát 2015. augusztus 4. napján a közhiteles járműnyilvántartásba bejegyezték.

[4] A tényállás II. pontja szerint az I. r. terhelt a Suzuki Swift személygépjárművet néhány hónapig használta, majd azt 2015. október 6. napján Sz.-en, a II. r. terhelttől kapott és az eladó, P. Kft. adataival részben előre kitöltött tulajdonjog-átruházási szerződés felhasználásával értékesítette K. N. részére. A II. r. terhelt által biztosított, majd az I. r. terhelt által felhasznált tulajdonjog-átruházási szerződés azonban - a terheltek által tudottan - valótlan tartalmú volt, mivel a személygépjármű tényleges tulajdonosa az I. r. terhelt, nem pedig az okiraton eladóként feltüntetett P. Kft. volt. Az adásvételi szerződés valótlan tartalmáról a személygépjármű vevője, K. N. tudomással nem bírt.

[5] Ugyanebben az ügyben a kerületi bíróság a 2019. május 30. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] mint felbujtót, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §) és pénzbüntetésre ítélte.

[6] A jogerős vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.] 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában alapján, a terhelt javára, a jogerős ítélet megváltoztatása, az I. tényállási pontban foglalt cselekménye tekintetében közokirat-hamisítás bűntette helyett a Btk. 345. §-ába ütköző, felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítés érdekében, míg a II. tényállási pontban foglalt cselekmény tekintetében bűncselekmény hiányában történő felmentése végett. Egyben a bűnösségi kör szűkülésére figyelemmel indítványozta enyhébb büntetés, közérdekű munka kiszabását a terhelttel szemben.

[7] A felülvizsgálati indítvány lényege szerint az intellektuális közokirat-hamisítás esetében a bűncselekmény tettese az a személy, aki a hamis adásvételi szerződést benyújtja az okmányirodához. Abban az esetben, ha a benyújtó a fenti tényállás szerint nem tudott a szerződés hamis voltáról, akkor az a személy lesz közvetett tettese a cselekménynek, aki az okmányirodában eljáró J. K. L.-nek átadta benyújtás végett a hamis adásvételi szerződést. Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem tartalmaz tényt arra nézve, hogy II. r. terhelt volt az a személy, aki átadta a hamis adásvételi szerződést J. K. L. részére azért, hogy azt nyújtsa be az okmányirodához. Az elsőfokú bíróság által megállapított hiányos I. tényállási pont alapján a II. r. terhelt büntetendő cselekvősége kimerült abban, hogy az ismeretlen személyt felkérte a hamis adásvételi szerződés elkészítésére. Erre figyelemmel az alapügyben megállapított történeti tényállás alapján a magatartása legfeljebb a Btk. 345. §-ába ütköző hamis magánokirat felhasználása vétségének megállapítására lehet alkalmas, amelyet felbujtóként követett el.

[8] A II. tényállási pont kapcsán a védő előadta, hogy a hamis magánokirat felhasználásának vétsége csak szándékosan megvalósítható bűncselekmény, elkövetési magatartása a felhasználás. A megállapított történeti tényállásokban a konkrét elkövetési magatartást kell leírni, nem pedig a törvényi tényállásban használt szavakat átemelni. Az alapügyben megállapított történeti tényállás viszont csak azt tartalmazza, hogy az I. r. terhelt a P. Kft. adataival kitöltött szerződés felhasználásával értékesítette a gépkocsit. A tényállás azt viszont nem tartalmazza, hogy a gépkocsi tulajdonosaként K. N.-t bejegyezték a gépjármű-nyilvántartásba, azonban csak ez az aktus igazolná az elkövetői körön kívüli átadást. Mivel a hamis magánokirat felhasználásának vétsége csak a valótlan adásvételi szerződés K. N. részére történő átadásával valósult volna meg és ezt az alapügyben megállapított tényállás nem tartalmazza, ezért arra büntetőjogi felelősséget alapozni nem lehet.

[9] A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[10] Az átirat indokolása szerint az irányadó tényállás valóban nem tartalmazza, hogy a II. r. terhelt adta át a meghatalmazott képviselőnek a hamis és valótlan szerződést. Azonban egyrészt az I. r. terhelt őt bízta meg az ügyintézéssel, másrészt a benyújtott szerződés is az ő közbenjárására készült. Ebből pedig kizárólag az állapítható meg, hogy a szerződést - közvetlenül vagy közvetve - ő juttatta el a tévedésben lévő benyújtó személynek. A hamis és valótlan tartalmú szerződésnek a gépjármú bejegyzése érdekében való készíttetésében történt közreműködés terhelti magatartása az intellektuális közokirat-hamisításhoz nyújtott szándékos segítségnyújtás volt, ekként a bűncselekmény bűnsegédként való elkövetésének megállapítására egyébként is alkalmas.

[11] A II. tényállási pont tekintetében az ügyész arra utalt, hogy az adásvétel megtörtént, melyhez a II. r. terhelt által biztosított valótlan tartalmú szerződést - közelebbről meg nem határozható módon - felhasználták, ezért a II. r. terhelt által a szerződés biztosításával való segítségnyújtás attól függetlenül megtörtént, hogy a szerződést eladóként az I. r. terhelt átadta-e a gépkocsi vevőjének vagy azt a gépkocsi értékesítéséhez egyéb módon használta fel. Az általános megfogalmazás ugyanis bűncselekmény hiányára való következtetést nem alapozhat meg. A vevő tulajdonjogának a gépjármű-nyilvántartásba való bejegyzése a hamis magánokirat felhasználása vétsége megállapításának nem feltétele, így az ezzel kapcsolatos ténymegállapítás hiánya a marasztalásnak nem akadálya.

[12] Kitért arra is, hogy a felülvizsgálati indítványban támadott büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, a büntetés kiszabásának felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályainak megsértése esetén van lehetőség [BH 2006.390.].

[13] Mindezek alapján a felülvizsgálattal támadott határozatoknak hatályukban fenntartását indítványozta.

[14] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. Újként a II. tényállási pontban foglalt cselekmény kapcsán utalt az önvádra kötelezés tilalmára és büntetlen utócselekményre mint a büntetőjogi felelősség megállapításának akadályára. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 2010.265. és a Kúria BH 2017.207. számú eseti döntéseire.

[15] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[21] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[22] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[23] Az indítványozó álláspontja szerint az irányadó tényállás mellett a II. r. terhelt I. tényállási pontban foglalt cselekményének minősítése törvénysértő, míg a II. tényállási pontban szereplő cselekmény miatt, bűncselekmény hiányában a felmentésének van helye.

[24] Az I. tényállási pont kapcsán a törvényi tényállási elemeknek megfeleltethető tények hiányára alapított, a cselekmény közvetett tettesi minősítését támadó jogorvoslat alaptalan. A közokirat-hamisítás bűntette kapcsán az alapügyben eljárt bíróságok álláspontja helytálló.

[25] A Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontja szerint az ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.

[26] Az intellektuális közokirat-hamisítás elkövetési magatartása a közreműködés abban, hogy valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba. Ha a jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerződést nyújtanak be az illetékes okmányirodához, amely a jármű korábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, és ennek következtében a járműnyilvántartásba is a valóságnak meg nem felelő adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén közokirat-hamisítás bűntette valósul meg [5/2000. BJE határozat].

[27] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a közreműködés fogalma igényel értelmezést. A bírói gyakorlat szerint a közreműködés mint elkövetési magatartás minden olyan értelmi-fizikai cselekvőség, amely alkalmas arra, hogy annak következményeként a közokirat kiállítására illetékes személy a közokiratban a törvényi tényállásban meghatározott joghatással bíró valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot rögzítsen. E közreműködés tulajdonképpen speciális közvetett tettesség, mivel a közokiratot létrehozó [abban bejegyzést eszközlő] ügyintéző tévedésben van az elkövető szándékát illetően. Nem kizárt azonban, hogy egy cselekménynek eltérő elkövetési magatartással több közvetett tettese is legyen.

[28] A védőnek az elkövetési magatartás hiányosságára alapított kifogása nem alapos, az az irányadó történeti tényállás leszűkített, egyoldalú értékelésén alapul. Nem szükséges, hogy az ítélet történeti tényállása a hamis adásvételi szerződés tényleges, közvetlen vagy közvetett átadására vonatkozó tényt tartalmazzon, amennyiben a tényállás egyéb részeiből nyilvánvalóvá válik a terhelt magatartása.

[29] Az irányadó tényállás tartalmazza a következő, a II. r. terhelt cselekményének minősítése szempontjából jelentős tényeket:

- az I. r. terheltnek II. r. terhelt felajánlotta, hogy a nem tényleges vevő javára történő átírásban közreműködik, a befolyása alatt álló P. Kft. bevonásával;

- e felajánlás elfogadása után a II. r. terhelt közbenjárt az alakilag és tartalmilag is hamis adásvételi szerződés elkészítése érdekében (a hamis szerződést beszerezte);

- a hamis adásvételi szerződésben vevőként a II. r. terhelt befolyása alatt lévő céget (P. Kft.) tüntették fel;

- ennek a hamis szerződésnek a felhasználása pedig olyan, a P. Kft.-t képviselő meghatalmazott személy (J. K. L.) felhasználásával történt meg, akinek a szerződés hamis voltáról nem volt tudomása.

[30] A II. r. terhelt tehát az adásvételi szerződés hamis voltával és annak céljával, a gépjármű-nyilvántartásba történő hamis bejegyzés szándékával is mindvégig tisztában volt.

[31] A gépjármű-nyilvántartásba történő valótlan bejegyzés érdekében vállalkozásával, a hamis adásvételi szerződés beszerzésével, a fenti cégen keresztül az okmányirodába benyújtásról is tudomással bírva olyan közvetlen közreműködést valósított meg a II. r. terhelt, amely a bűnsegédi magatartáson mint puszta segítségen túlmutat, és a törvényi tényállás elkövetési magatartásának mindenben megfelelt. Az irányadó tényállásban nem volt szükségszerű annak szerepeltetése, hogy a II. r. terhelt átadta, eljuttatta stb. a hamis szerződést J. K. L. részére, mivel a további tények együttes értékelése alapján II. r. terhelt ebben való közreműködése egyértelműen megállapítható.

[32] Ez a közreműködés mindenben megfeleltethető a törvényi tényállásban foglalt tettesi magatartásnak, ezért bűnsegédi minősítése kizárt [BH 2007.181. I.].

[33] Mivel a szerződést ténylegesen benyújtó személy nem volt tisztában annak hamis voltával, tévedés folytán a közreműködésért felelőssé nem tehető. Azonban a rajta keresztül "közreműködő" elkövető a bűncselekmény Btk. 13. § (2) bekezdés szerinti közvetett tettese.

[34] Közvetett tettesség akkor jön létre, ha a tettes egy másik személyt mintegy "eszközként" használ fel a szándékos bűncselekmény elkövetéséhez. Vagyis a közvetett tettes olyan személyt használ fel a szándékos bűncselekmény tárgyi tényállási elemeinek a megvalósítására, aki e szándékos bűncselekmény miatt azért nem vonható felelősségre, mert nála hiányoznak az elkövetővé váláshoz szükséges alanyi feltételek. Ezen alanyi feltételek a közvetett tettesnél állnak rendelkezésre. E jellemzők a II. r. terhelt esetében a fentiek szerint maradéktalanul megállapíthatók.

[35] Nem feltétele ezen túlmenően a közvetett tettességnek, hogy az elkövető a felhasznált személynek bármit átadjon. Ezért sem foghatott helyt a védő azon érvelése, hogy a tényállás nem tartalmaz a szerződés átadására vonatkozó ténymegállapítást.

[36] Mivel a valótlan tulajdonosi adat a gépjármű-nyilvántartásban átvezetésre került, az eredmény bekövetkezett, a cselekmény befejezett alakzata volt megállapítható.

[37] Az irányadó tényálláshoz képest tehát a bíróság törvényesen állapította meg a II. r. terhelt bűnösségét közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében.

[38] Nem sértettek anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok azzal sem, hogy a II. tényállási pontban foglalt cselekményben a II. r. terhelt bűnösségét szintén megállapították.

[39] Helyesen hivatkozott arra a védő, hogy a bírói gyakorlat szerint a hamis magánokirat felhasználása annak az elkövetői körön kívül kerülésével valósul meg. Tévedett azonban abban, hogy ez a II. tényállási pontban írt cselekvőség kapcsán ne lenne megállapítható.

[40] A tényállásban szereplő, hamis tulajdonjog-átruházási szerződés felhasználásával történő értékesítés ugyanis éppen e magatartást takarja. K. N. vevő nem tartozott az elkövetői körhöz, nem volt tudomása a hamisításról, tehát az elkövetői körön kívüli, harmadik személynek tekinthető. A hamis adásvételi szerződés felhasználása pedig értelemszerűen az adásvétel során a szerződés egy példányának vevő részére történő átadással történik. Ezzel a bűncselekmény befejezetté vált.

[41] Az pedig, hogy a hamis szerződésnek mi a további sorsa, a törvényi tényállás megvalósulása szempontjából közömbös. Nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának a sérelemmel járó joghatás tényleges kiváltása sem, tekintve, hogy a bűncselekmény immateriális, a törvényi tényállás eredményt nem tartalmaz [BH 2012.217.].

[42] A védő ugyan helyesen mutatott rá, hogy nem tartalmazza a II. tényállási pont a gépjármű-nyilvántartás tartalmi megváltozását a terhelti magatartások következtében, sőt azt sem, hogy a jármű adásvételi szerződését az okmányirodába benyújtották volna. Ez azonban, a kifejtettek szerint nem azt jelenti, hogy e nélkül a bűncselekmény nem valósult meg. A vevő tulajdonjogának a gépjármű-nyilvántartásba való bejegyzése [vagy erre tett intézkedés] a hamis magánokirat felhasználásával olyan többlet tényállási elemet jelentett volna, amely nem a magánokiratra elkövetett bűncselekmény, hanem a közokirat-hamisítás bűntette megállapítását tette volna szükségessé. Ennek oka, hogy ebben az esetben a gépjármű-nyilvántartás mint közhiteles adatbázis tartalma vált volna [újabb adattal] valótlanná, és indokolta volna a súlyosabb minősítést. Mivel azonban a tényállás ezt nem tartalmazta, a hamis magánokirat felhasználásának vétségét helyesen állapították meg az eljárt bíróságok.

[43] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt a hamis szerződést nem maga használta fel (nem maga kötötte a szerződést), hanem csak biztosította az ehhez szükséges hamis okiratot, a bűncselekménynek Btk. 14. § (2) bekezdése szerinti fizikai bűnsegéde. Ezért az elkövetői alakzat megállapítása tekintetében sem törvénysértőek a támadott határozatok.

[44] Nem volt alapos a II. tényállási pont kapcsán az önvádra kötelezés tilalmára és büntetlen utócselekményre, mint a büntetőjogi felelősség megállapításának akadályaira hivatkozás sem. A védő által megjelölt kúriai határozatok más tényállás alapján, más bűncselekmények vonatkozásában születtek, így jelen ügyben nem alkalmazhatók.

[45] A II. r. terhelt vonatkozásában az önvádra kötelezés (mint a büntetlen utócselekmény egyik esete) nem értelmezhető, mivel az újabb hamis magánokirat kiállítása nem volt szükségszerű, és nem volt közvetlen okozati összefüggésben sem a megelőző cselekménnyel. Ennek hiányában a korábbi cselekménye, illetve elkövetői minősége nem lepleződött volna le feltétlenül. Nem volt tehát olyan méltánylandó körülmény, amelynek alapján nem volt elvárható a II. r. terhelttől, hogy az újabb hamisításban ne működjön közre.

[46] A büntetlen utócselekmény másik esete sem volt megállapítható a II. r. terhelt javára. A bírói gyakorlat szerint büntetlen utócselekmény lehet az előbbin kívül az a magatartás is, amellyel az elkövető nem növeli, hanem csak fenntartja az előző bűncselekményével okozott sérelmet. A jelen ügyben azonban az újabb hamis adásvételi szerződéssel újabb jogtárgysértés következett be, olyan személy [a vevő] jogos érdekeit sértette ugyanis, aki a korábbi jogügyleteben félként nem szerepelt. A jogsérelem a két esetben elvált akként is, hogy az I. tényállási pontban a gépjármű-nyilvántartás közhitelessége sérült (és a kapcsolódó hamis magánokirat felhasználását a súlyosabb bűncselekmény elnyelte), a második esetben pedig a magánokiratok valódiságába vetett bizalom és az ügyleti forgalom biztonsága mint jogi tárgy szenvedett sérelmet.

[47] A védő a kiszabott büntetés enyhítését is indítványozta. A büntetés azonban csak akkor tekinthető törvénysértőnek és esik felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl a bűncselekmény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve - nemében vagy mértékében törvénysértő [BH 2012.239., BH 2016.264.II.]. Ilyen törvénysértést nem észlelt a Kúria, mivel a kiszabott büntetés a törvényi keretek közötti.

[48] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] során felülvizsgálatot megalapozó további feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] sem észlelt.

[49] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.I.693/2021/6.)