BH 2010.7.178

A városi bíróság a pótmagánvádló vádindítványára lefolytatott eljárása eredményeként a 2008. szeptember 18-án meghozott ítéletével - melyet a megyei bíróság végzésével 2009. március 17-én helybenhagyott - a terhelt bűnösségét rongálás büntettében [Btk. 324. § (1) és (3) bekezdés a) pont] állapította meg, ezért őt három évre próbára bocsátotta és - egyéb járulékos kérdésekről történt rendelkezések mellett - egyben a pótmagánvádló magánfél részére 1 881 000 forint kártérítés megfizetésére is kötelezte.

A történeti tényállás szerint:

A Sz.-i, Sz. úti ingatlan a terhelt ügyvezetése alatt álló kft. tulajdonát, míg a közvetlenül szomszédos ingatlan a pótmagánvádló tulajdonát képezte a vádbeli időben.

A pótmagánvádló még 1996-ban a két telek közös határára a saját telkén, annak teljes hosszában tujákat telepített, amit a szomszédos ingatlan akkori tulajdonosával egyeztetett. Amikor a terhelt a telket megvásárolta, a tujafák már több mint öt éve a telekhatáron álltak.

A terhelt a tulajdonát képező ingatlanra az általa benyújtott kérelemnek megfelelő építési engedélyt nem kapott, ezért az ingatlant el kívánta adni. Az adásvételi szerződés megkötése során a vevővel abban állapodott meg, hogy a rendezetlen telket kitakarítja.

A terhelt a telkének pontos határait földmérővel kitűzette, melynek során megállapította, hogy a pótmagánvádló tujafáinak egy része az ő telkén áll. A tereprendezési munkákat a terhelt alkalmazottai végezték el. A munkálatok során a terhelt rendelkezésének megfelelően a telekhatár utcafrontról számított első húsz méterén lévő 30 db oszloptuját is kivágták és azokat szeméttelepre szállították. A kivágott fák értéke 1 881 000 forint volt, amely kár az eljárás során nem térült meg.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt felmentése - másodlagosan a támadott határozatok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése - érdekében. Az indítvány szerint a rongálás törvényi tényállási elemei nem valósultak meg maradéktalanul, mert az alapügyben eljárt bíróságok a Ptk. 95. § (1) bekezdésének téves értelmezésével hoztak a terhelttel szemben marasztaló határozatot. Az itt megjelölt polgári jogi szabály értelmében ugyanis a fák, mint alkotórészek, a fődolog jogi sorsát osztják; a fa azt a földtulajdonost illeti meg, akinek a földjén áll. Miután az oszloptuják kizárólag a terhelt által felméretett területen belül, tehát a kft. tulajdonában álló földterületről kerültek eltávolításra; azok nem minősülhettek idegen dolognak, hanem a kft. tulajdonát képezték. Azzal, hogy a pótmagánvádló idegen tulajdonra ültette a növényzetet, annak gyökeresedése után a tulajdonjogát elvesztette, a fák feletti rendelkezési jog ezt követően a terheltet illette meg.

A fenti okfejtésből adódóan vitatta az indítvány a kártérítés jogalapját, de önmagában a kár összegszerűségét is, amit állítása szerint az eljárt bíróság - a kérelemben részletezett okokból - iratellenesen, megalapozatlanul állapított meg.

A pótmagánvádló írásbeli nyilatkozatában a megtámadott határozatokat törvényesnek tartotta és hatályukban történő fenntartásukat indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

Előre bocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre külön eljárási szabályok vonatkoznak. A Be. 423. §-a (1) bekezdésének kötelező előírása szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás az irányadó; a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható.

Erre tekintettel azzal a kérdéssel, hogy az okozott kár összegét tekintve a tényállás megalapozott-e vagy sem, a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott, mivel az indítvány ebben a részében a törvénynél fogva kizárt volt.

Ami az ügy érdemének jogi megítélését illeti, a Legfelsőbb Bíróság az alapügyben eljárt bíróságok jogi álláspontjával értett egyet.

A Btk. 324. § (1) bekezdése értelmében rongálást követ el az, aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével, vagy megrongálásával kárt okoz. A törvényi tényállás a tulajdonjog elleni olyan támadásokkal szemben nyújt büntetőjogi védelmet, amelyek az értékkel bíró vagyontárgy állagát megsemmisítik vagy károsítják.

A cselekmény elkövetési tárgya csak az "idegen vagyontárgy" lehet: utóbbi fogalom mind az ingót, mind az ingatlant magába foglalja.

A vagyontárgy idegen volta az elkövető szempontjából azt jelenti, tisztában van azzal, hogy az elkövetési tárgy nem az ő, hanem meghatározott természetes vagy jogi személy tulajdona. Ezért a jelen ügyben a büntetőjogilag releváns kérdés az volt, a terhelt tudta-e, hogy az értékkel bíró tujafák nem az ő, hanem a pótmagánvádló tulajdonát képezik, és tulajdonjogából eredően azzal rendelkezni is a pótmagánvádló jogosult.

Az alapul szolgáló tényállás szerint, amikor a terhelt az ingatlant megvásárolta, az oszloptuja fasor már több mint öt éve a telekhatáron állt, azt oda a sértett jóhiszeműen, az előző tulajdonos hozzájárulásával ültette.

A terhelt tisztában volt azzal, hogy az értékkel bíró fákat a szomszédja telepítette és gondozza, azok a számára idegen dolgot jelentenek. Amikor a tulajdonjog tekintetében tévedésben lévő alkalmazottainak utasítást adott a fasorból 30 db fának az eltávolítására és a szeméttelepre történő elszállítására, feltétlenül felismerte azt is, hogy e cselekményével a fákat megsemmisíti, a sértettnek kárt okoz, a szándéka is - éspedig egyenes szándéka - erre irányult.

A terhelt tehát - amint ezt a városi bíróság helyesen kifejtette - közvetett tettesként a rongálás törvényi tényállását maradéktalanul kimerítette.

A felülvizsgálati indítvány a bűncselekmény megvalósítását azért vitatta, mert - álláspontja szerint - a megsemmisített vagyontárgyak a terhelt tulajdonába kerültek, ezért cselekményének a jogellenességét a Ptk. vonatkozó szabálya kizárta.

Érveinek jogi lényege abban összegezhető, hogy miután a terhelt telkének határait földmérővel kitűzette, s annak alapján egyoldalúan megállapította, hogy a fasor egy része az ő telkén áll, önmagában a Ptk. 95. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály alapján, - tehát a törvény erejénél fogva - a tujafával beültetett terület már az ő tulajdonába került. Erre figyelemmel pedig az alkotórészt jelentő fákkal is jogszerűen rendelkezhetett.

Elkerülte azonban a védelem figyelmét, hogy a tulajdonjog szerzéshez jogcím és ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges. A korábban fennálló telekhatárt pedig csak az ingatlanügyi hatóság vagy a bíróság változtathatja meg. [a földmérési tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 11. § (7) bekezdése, 12. § (6) bekezdése]

Ezért a terhelt akkor járt volna el jogszerűen, ha a tulajdoni igényét, illetve a telekhatár kiigazítási igényét a pótmagánvádlóval szemben bírói úton, vagy más hatósági úton érvényesíti. Ehelyett a terhelt a szomszédjának értesítése, vele való egyeztetés, és a hivatalos út igénybevétele nélkül, a már több éve fennálló birtokállapotot önkényesen, a sértettnek kárt okozó módon megváltoztatta, amely magatartása nem kétségesen jogellenes.

Nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. I. 573/2009.)