BH 2021.5.126

[1] A járásbíróság a 2020. március 23. napján meghozott büntetővégzésével a terhelttel szemben folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntette miatt [Btk. 198. § (1) bek. I. ford.] 1 év 6 hónap szabadságvesztést szabott ki, melynek végrehajtását 2 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy abból a terhelt - a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A bíróság jogerős ügydöntő végzésében megállapított tényállás lényege szerint a terhelt és a 2005. szeptember 3. napján született kk. M. E. sértett 2018 szeptemberében, az interneten ismerkedtek meg egymással, majd személyesen is találkoztak. A terhelt 2018 októberében - pontosabban meg nem állapítható időpontban - a T., B. B. út 3. szám alatti ingatlanban kk. M. E. sértettel - annak beleegyezésével - közösült. A terheltnek ekkor nem volt tudomása arról, hogy a sértett a 14. életévét még nem töltötte be, mert kk. M. E. neki úgy nyilatkozott, hogy 16 éves. A sértettet - körözésének elrendelésére figyelemmel - az intézkedő rendőrök 2018. november 5. napján a fenti címről előállították, a terhelt ekkor szerzett tudomást arról, hogy kk. M. E. mikor született.

[3] Kk. M. E. sértett ezt követően rendszeresen engedély nélkül eltávozott a lakóhelyéül szolgáló lakásotthonból és a terhelt K., K. L. út 109. szám alatti lakóhelyére utazott. A terhelt 2018. november 5. napját követően 2019. szeptember 3. napjáig, a sértett 14. életévének betöltésééig K.-n rendszeresen közösült kk. M. E.-vel - utóbbi beleegyezésével - úgy, hogy tisztában volt azzal, miszerint a sértett a 14. életévét még nem töltötte be.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontjában meghatározott okból, a Be. 651. § (1) bekezdése alapján a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben a jogerős büntetővégzés megváltoztatását indítványozta akként, hogy a Kúria a terheltet a Btk. 52. § (3) bekezdése alapján végleges hatállyal tiltsa el minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állna.

[5] Indokai szerint a terhelt terhére rótt bűncselekmény a Btk. XIX. Fejezetében írt, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közé tartozik. A bűncselekménynek van sértettje, jelen esetben a 14. életévét még be nem töltött kk. M. E.

[6] Az elkövetéskor és az elbíráláskor is hatályos Btk. 52. § (3) bekezdése szerint a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

[7] A Legfőbb Ügyészség utalt arra, hogy a törvény idézett rendelkezése az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelvén alapul, mely szerint az ilyen bűncselekmények esetében a foglalkozástól eltiltásnak nem feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetésére a foglalkozási szabályok megsértésével vagy a foglalkozás felhasználásával kerüljön sor. A törvény fenti szövegét megállapító 2017. évi CXLIX. törvény 1. §-ához fűzött indokolás szerint a jogalkotói szándék a kiszolgáltatott, védekezésre képtelen gyermek védelme. Így a Btk. 52. § (3) bekezdése szerinti eltiltás alkalmazásának sincs további feltétele; az abban felsorolt bűncselekmények esetén a foglalkozástól eltiltás kötelező, tartama pedig végleges.

[8] Ezért - a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint - törvényt sértett a járásbíróság, amikor a terhelttel szemben végleges hatályú foglalkozástól eltiltást nem szabott ki.

[9] A terhelt és védője az indítványra nem tett észrevételt.

[10] A Be. 660. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. Ugyanakkor a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 212. § (1) és (2) bekezdése abban az esetben is lehetővé teszi a felülvizsgálati indítvány tanácsülésen való elbírálását, ha az indítványt nyilvános ülésen kell elbírálni, azonban az elbíráláshoz szükséges adatok a felülvizsgálati indítvánnyal érintett írásbeli nyilatkozata alapján beszerezhetők, és a rendelkezésre álló adatok alapján az ügy tanácsülésen való elbírálásának nincs akadálya.

[11] A fentiekre történő figyelmeztetés után a felülvizsgálati indítvánnyal érintettek nyilvános ülés kitűzését nem indítványozták, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el.

[12] Az ügy iratai között nincs adat arra nézve, hogy az elsőfokú bíróság jogerős végzését az ügyészséggel mikor közölte. Az azonban megállapítható, hogy a bíróság az ügydöntő határozatát 2020. április 21-én látta el jogerősítő záradékkal, így közlésének lehetséges legkorábbi időpontja ezzel esik egybe, míg a felülvizsgálati indítvány 2020. október 19-én érkezett meg a bíróságra. Ebből következik, hogy a Be. 652. § (3) bekezdése szerinti törvényes határidő kétséget kizáróan megtartott, így az ügyészség által a terhelt terhére előterjesztett felülvizsgálati indítvány joghatályos.

[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[14] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályainak a megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványában az e törvényhely második fordulata szerinti felülvizsgálati okra hivatkozott, ezért az alapján a felülvizsgálatnak helye van.

[15] Törvénysértő büntetés címén felülvizsgálati ok az olyan anyagi jogi szabály megszegése, aminek alkalmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása esetében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat (Be. XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem illeszkedik a törvénybe, másként szólva ilyen büntetést - illetve ilyen formában joghátrányt - a törvény nem ismer, nem tesz lehetővé.

[16] Ez történik akkor is, ha a bíróság olyan büntetési nemet nem alkalmaz, ami az adott feltételek megléte esetén kötelezően kiszabandó. Ekként a büntetés olyan hiányban szenved, amire a törvény nem ad lehetőséget.

[17] A Btk. 52. § (3) bekezdése szerint a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

[18] A rendelkezés kategorikus; alkalmazásának kizárólagos feltétele, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására

- a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény (Btk. XIX. Fejezet) miatt kerüljön sor, és

- azt a terhelt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el.

[19] Más feltételt a törvényi rendelkezés nem határoz meg; ekként közömbös - egyebek mellett - a terhelt életkora, és nincs szükség a foglalkozástól eltiltás Btk. 52. § (1) bekezdésében írt feltételeinek megvalósulására sem. A Btk. 52. § (3) bekezdése a foglalkozástól eltiltás kiszabásának önálló törvényi oka, ami egyben kötelezettséget is teremt - az abban írt feltételek megvalósulása esetén - a foglalkozástól eltiltás adott tartalommal és tartamban való alkalmazására; ebben az esetben sem annak kiszabása, sem tartamának meghatározása nem a bíró mérlegelésére bízott. Következésképp elvétése törvénysértő büntetés kiszabását jelenti.

[20] Jelen ügyben a bíróság jogerős végzésében a terheltet folytatólagosan elkövetett, a Btk. 198. § (1) bekezdés első fordulatába ütköző szexuális visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek. E bűncselekmény a Btk. XIX. Fejezetében, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében szabályozott.

[21] A bűncselekmény sértettje - a cselekménybe való beleegyezésétől függetlenül - a tizennegyedik életévét be nem töltött személy, akivel a tizennyolcadik életévét betöltött személy a szexuális cselekményt végzi.

[22] A Btk. 52. § (3) bekezdését az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló Egyezménye kihirdetéséről, valamint ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi XCII. törvény 6. §-a iktatta be - 2015. december 1-jei hatállyal - a magyar jogrendszerbe. Az e törvény 3. §-ával kihirdetett Nemzetközi Egyezmény 5. cikk 3. pontja szerint a belső jogával összhangban mindegyik fél megteszi a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak érdekében, hogy az olyan szakmák gyakorlásának, amelyeknek része a gyermekekkel való rendszeres kapcsolat, legyen feltétele, hogy a jelentkezőket nem ítélték el gyermekek szexuális kizsákmányolásával vagy szexuális zaklatásával összefüggő cselekményekért.

[23] Az Egyezmény 18. cikke határozza meg a szexuális zaklatással kapcsolatos bűncselekményeket. Ennek 1. bekezdés a) pontja szerint mindegyik fél megteszi a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket az alábbi, jogtalanul elkövetett szándékos cselekmények büntethetősége céljából:

- szexuális cselekmény folytatása olyan gyermekkel, aki a nemzeti jog vonatkozó rendelkezései szerint nem érte el a szexuális cselekmény tekintetében a nagykorúságot.

[24] Az Egyezmény hivatkozott 2. pontja szerint a fenti 1. bekezdés alkalmazásában mindegyik Fél meghatározza azt az életkort, amely alatt tilos egy gyermekkel szexuális cselekményt folytatni. A 3. bekezdés szerint az 1.a. bekezdés rendelkezéseinek nem céljuk szabályozni a kiskorúak közötti, beleegyezésen alapuló szexuális cselekményeket.

[25] Jelen esetben a terhelt terhére rótt cselekmény mindenben megfelel a fentebb hivatkozottakban meghatározott magatartásnak. A Nemzetközi Egyezményben a magyar állam e cselekményre (is) vállalta a foglalkozástól eltiltás alkalmazhatóságának lehetővé tételét, annak érdekében alkotta meg a Btk. 52. § (3) bekezdését, de - a törvényben való kihirdetésével - a Nemzetközi Egyezményt is a belső jog részévé tette.

[26] Ekként megállapítható az is, hogy a Btk. 52. § (3) bekezdésében szereplő "sértett sérelmére" kifejezés értelemszerűen nem az anyagi jogi, vagy eljárásjogi, hanem a kriminológiai értelemben vett sértett fogalmának felel meg, ellenkező következtetésre alapot adó korlátozás a törvény szövegében sem szerepel.

[27] Következésképp a szexuális visszaélés szükségszerűen a passzív alany "sérelmére elkövetett", ezért az életkora a foglakozástól eltiltás kötelező alkalmazását megalapozhatja.

[28] A bűncselekménynek a terhelt terhére rótt fordulatát az a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy követi el, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez; e bűncselekmény tehát fogalmilag csak tizennegyedik (és ekként szükségképpen: tizennyolcadik) életévét be nem töltött személy sérelmére követhető el.

[29] Ekként szükségszerűen jelen ügyben is ez a helyzet: az irányadó tényállás szerint az elkövetés idején (2018. november 5. - 2019. szeptember 3.) a 2005. szeptember 3-án született kk. M. E. még nem töltötte be a tizennegyedik életévét.

[30] Ehhez képest a bíróság ügydöntő határozatában nem mellőzhette volna a terhelt végleges hatályú eltiltását minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. A kiszabott büntetés így a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabásának elmulasztása miatt törvénysértő.

[31] A törvénysértést a Kúria akként küszöbölte ki, hogy a terheltet a Btk. 52. § (3) bekezdésében írt kötelező rendelkezés alkalmazásával végleges hatályú foglalkozástól eltiltásra ítélte minden olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állna.

[32] Megjegyzi a Kúria, hogy a foglalkozástól eltiltás a büntetőjogi szankciókon belül: büntetés [Btk. 33. § (1) bek. e) pont]. Ezért a bíróságnak nem eltiltania kell - mintegy intézkedésként - a terheltet a foglalkozás gyakorlásától, hanem arra ítélnie kell a terheltet.

[33] Ekként a Kúria - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pont második fordulata alapján a fent írtak szerint megváltoztatta, míg egyebekben a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.160/2020.)