BH 1992.11.679

A megyei bíróság a vádlottat különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás büntette, 3 rb. jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás büntette és 4 rb. nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás büntette miatt - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítéletben megállapítottak szerint a város vonzáskörzetében számos személy váltott ki vállalkozói engedélyt. Éltek azzal a lehetőséggel, hogy az engedély kiváltásához csupán a büntetlen előéletet kellett igazolni. Szakirányú képesítésre, megfelelő iskolai végzettségre, anyagi fedezetre nem volt szükség. A vállalkozókat vonzotta az a körülmény is, hogy a túlkínálat folytán az eladók fizetési könnyítést ajánlottak, és gyakorlatilag készpénzfizetés nélkül, hitelben lehetett vásárolni. A vásárlások során biztosítékot sem kértek, az esetek nagy többségében a vállalkozói engedély felmutatása és a személyazonosság igazolása elegendő volt a vásárláshoz. Erről a nagy haszonnal kecsegtető lehetőségről a vádlott is értesült. A reális lehetőségek számbavétele nélkül elhatározta, hogy vállalkozói engedélyt vált ki, bár az üzleti tevékenységhez szükséges legalapvetőbb feltételekkel sem rendelkezett, kereskedelmi ismeretei nem voltak, állandó lakással, telephellyel nem rendelkezett, nem ismerte a piaci viszonyokat, az értékesítés lehetőségeit, az induláshoz szükséges minimális tőkével sem rendelkezett, raktára, fuvareszköze, vevőköre nem volt.

Ilyen előzmények után váltott ki vállalkozói igazolványt, amely dohányáru, kávé, palackozott szeszes ital, üdítőital és divatáru árusítására vonatkozott. Telephelyül édesanyja lakását és volt élettársa lakását jelölte meg. Bélyegzőt csináltatott, számlát nyitott, amelyen azonban készpénz nem volt.

Az igazolvány birtokában a vádlott olyan gazdálkodóegységeket keresett fel, amelyek hajlandóak voltak hitelben, 1-20 napos fizetési határidővel az árut kiadni. Készpénzért soha nem vásárolt. A vásárolt árut részben egyedül, részben pedig általa meg nem nevezett társaival együtt - esetenként áron alul - különböző kereskedőknek értékesítette, és a tevékenységével rendszeres haszonszerzésre törekedett. A vásárolt áru ellenértékének befizetése a vásárláskor nem állott szándékában.

A vádlott 1990 szeptemberétől 1991 májusáig nyolc különböző vállalattól és gazdálkodóegységtől vett át hitelben összesen 2 732 092 forint értékben árut azzal, hogy legfeljebb 20 napon belül kifizeti a vételárat. A vádlott az árut értékesítette, a vételárat azonban egyetlen esetben sem fizette ki. Az eredetileg kikötött fizetési határidő módosítását nem kérte, minőségi kifogást egyetlenegy esetben sem emelt. A hozzá befolyt összegből mintegy 500 000 forintot költött szórakozásra, körülbelül 200 000 forintot ruházkodásra, 3-400 000 forintot gyermeke ruházkodására, körülbelül 100 000 forintot megélhetésre. A védő a jogi minősítést vitatva arra hivatkozott, hogy a kiskereskedői engedéllyel rendelkező és az árukat ténylegesen értékesítő vádlott cselekményei, a gazdasági életben bekövetkezett változásokra is figyelemmel, nem csalás, hanem a Btk. 330/A. §-ában meghatározott tartozás fedezetének elvonása bűncselekményének minősülnek.

A Legfelsőbb Bíróság ezzel a jogi állásponttal nem értett egyet.

Az 1987. évi III. törvénnyel 1988. január 1-jétől a Btk.-ba beiktatott 330/A. § szerint a védő által említett bűncselekményt az valósítja meg, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont csalárdul elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését meghiúsítja. E törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a gazdasági viszonyok változása és az egyéb jogi eszközök elégtelensége szükségessé teszi az olyan magatartás bűncselekménnyé nyilvánítását, amely a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásával meghiúsítja annak kiegyenlítését. Ennek a bűncselekménynek az elkövetője az a személy, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont csalárdul elvonja. A tartozás fedezete elvonásának büntetőjogi fenyegetettsége akkor indokolt, ha a fedezet elvonása jogsértő eredménnyel járt, vagyis a tartozás kiegyenlítését meghiúsította.

A csalás és a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményére vonatkozó törvényi tényállásokat összevetve nem kétséges, hogy a tartozás fedezetének elvonásával elkövetett bűncselekmény megállapítására áruk hitelben vásárlása esetén csak akkor kerülhet sor, ha az elkövetőt az áruk megszerzése során nem vezette csalási célzat, vagyis a csalás bűncselekményének törvényi tényállási elemeit ekkor még nem valósította meg, hanem tényleges jogszerű gazdasági tevékenységének folytatása során később vonta el csalárdul a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont. A vádlott az egyes eladókat tévedésbe ejtve szerezte meg hitelben az árukat. Olyan látszatot keltett, hogy tényleges adásvételi szerződést kíván kötni. Ezek során nem tárta fel, hogy csupán kiskereskedői engedéllyel rendelkezik, de a kiskereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges feltételei teljességgel hiányoznak. Értelemszerűen nem közölte azt sem, hogy tényleges szerződéskötési szándéka valójában nem áll fenn, mivel az áruk értékének kifizetése nincs szándékában. Azt sem tárta fel, hogy a korábban lejárt tartozások miatt teljesen fizetésképtelen. Egyik esetben 1 millió forintot meghaladó vételár kiegyenlítésére 24 órás határidőt vállalt, másik esetben pedig a vásárláskor fedezetlen csekket használt fel.

Ekként jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket már az áruk megszerzése időpontjában tévedésbe ejtette, mivel a fenti körülmények ismeretében a sértettek árut nyilvánvalóan nem szolgáltattak volna ki a részére. Cselekményével pedig a hitelben megszerzett áruk értékének megfelelő kárt okozott.

Magatartása így - az okozott kártól és az üzletszerű elkövetéstől függően minősülő - 8 rb. csalás bűncselekményét valósította meg.

Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eltérő minősítést célzó védői fellebbezést alaptalannak találta. (Legf. Bír. Bf. V. 47/1992. sz.)