BH 2009.3.73

Az elsőfokú bíróság a 2005. február 7. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki tartozás fedezete elvonásának bűntettében. Ezért őt 6 (hat) hónap - végrehajtásában 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt a 2002. július 17. napján kelt társasági szerződéssel létrehozott és a cégjegyzékbe 2002. július 22. napján bejegyzett Sz. Bt. beltagja volt. A társaság kültagja a terhelt élettársa, K. M. volt.

Terhelt a Sz. Bt. ügyvezetőjeként a társaság képviseletében első alkalommal 2002. július 20. napján kötött szállítási szerződést a P. Kft.-vel, annak árlistájában szereplő, meghatározott árú és választékú szénféleségek szállítására. A Sz. Bt. a leszállított szenet továbbértékesítési céllal rendelte meg. A fizetés módját átutalással határozták meg a teljesítéstől számított 8 napos határidőben.

A szállítási szerződés 7. pontja szerint, amennyiben a nyolcnapos határidőig vagy a számla kiállításától számított 30. napig a Sz. Bt. a tartozását nem egyenlíti ki, úgy a terhelt a tulajdonában levő BMW 316 típusú személygépkocsit, valamint az IFA W50 L/SP típusú tehergépkocsit a P. Kft. tulajdonába adja.

A terhelt 471 150 forint és 495 011 forint követelést tartalmazó számlákkal kapcsolatos és 2002. szeptember 11-én lejáró fizetési kötelezettségének nem tett eleget. 2002. augusztus 30. napján a BMW 316 típusú személygépkocsit J. L. IVECO típusú kisteher-gépkocsijára cserélte, majd azt testvérének adta át egy korábbi tartozása fejében.

A BMW 316 típusú személygépkocsi forgalmi értéke legalább 450 000 forint volt.

A terhelt 2002. szeptember 11. napján a betéti társaságból kilépett. A társaság új beltagja J. J. lett, akinek a tartózkodási helyét az eljárás során megállapítani nem lehetett.

2002. október 5. napján az IFA W50 L/SP típusú tehergépkocsit a terhelt a P. Kft. felhívásának megfelelően a Kft. részére átadta. A tehergépkocsi forgalmi értéke legalább 50 000 forint volt. Az Sz. Bt. ezt meghaladó tartozásának a kiegyenlítésére nem került sor.

A jogi indokolás körében az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a terhelt és a sértett között létrejött megállapodás a Ptk. 375. §-ában meghatározott opciós szerződés. A terhelt a BMW 316 típusú személygépkocsi helyébe lépő IVECO kisteher-gépkocsi elidegenítésével a szerződés fedezetéül lekötött vagyont elvonta, ezáltal a tartozás kiegyenlítését részben meghiúsította.

A terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2005. június 2. napján kelt és jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság egyebekben helyes jogi indokolásából az opcióra való utalást mellőzte annak megállapításával, hogy a terhelt és a sértett által kötött megállapodás atipikus szerződésnek tekinthető. Ezért nem helyes a védőnek a szerződés érvénytelenségét hangsúlyozó jogi érvelése. A felek megállapodásában a BMW 316 típusú gépkocsit kifejezetten a tartozás biztosítékául kötötték le, és a terhelt azt teljesítés-képtelenségének biztos tudatában idegenítette el. Ezzel a kielégítés alapját szándékosan elvonta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.

A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont szerint a Ptk. szabályaival ellentétes az a megoldás, hogy az adott szerződéstípusra (opciós szerződés) előírt alaki és tartalmi követelmények hiánya esetén a szerződést atipikusnak minősíti a bíróság ahelyett, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit vonná le.

A tartozás fedezete elvonásának bűntette csak a fedezetként szerződéssel lekötött vagyon elvonásával követhető el. Mivel ebben az ügyben a felek között a vagyon lekötése tárgyában érvényes szerződés nem jött létre, hiányzik a bűncselekmény tényállási eleme, következésképpen a terheltet bűncselekmény hiányában fel kell menteni.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

A Btk. 297. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartozás fedezete elvonásának bűntettét az követi el, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.

E bűncselekmény a hitelezők érdekeinek a védelmére szolgál azzal, hogy a hitelezés biztonságát a szerződések biztosítékainak a büntetőjogi védelme útján is garantálja. Elkövetési tárgya a rendes gazdálkodás keretei között folytatott gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon. A tartozás, és ahhoz kapcsolódóan a fedezet biztosítására irányuló megállapodás nem csupán a már megalakult vállalkozás működése során keletkezhet, hanem a vállalkozás beindítása, létrehozása, bővítése, fejlesztése, korszerűsítése kapcsán, sőt a rendes gazdálkodás menetében bekövetkezett veszteségek mérséklése során is. A vizsgált bűncselekmény megvalósulása szempontjából lényeges azonban, hogy a tartozás fedezetéül lekötött vagyon ténye, és a lekötés oka megfelelően dokumentáltan megállapítható legyen.

A tartozás fedezete elvonásának bűntette a következetes ítélkezési gyakorlat szerint (BH 2000/140.) csak a fedezetként külön szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg.

A fedezet biztosítására szolgáló szerződéseknek két jól körülhatárolható csoportja különböztethető meg: 1. a Ptk. XXIII. Fejezetében szabályozott dologi biztosítékok (ún. a zálogjog és az óvadék) nyújtására vonatkozó megállapodások; 2. a fedezet biztosítására szolgáló más szerződések.

Ez utóbbi külön szerződéseknek is két csoportja van: a tipizált szerződések (mint pl. az opciós szerződés) és az ún. atipikus szerződések.

A védő - egyébként helyes - álláspontja az, hogy csak az érvényes szerződéssel lekötött vagyon képezheti a vizsgált bűncselekmény elkövetési tárgyát. Az elsőfokú bírósággal ellentétben - amely szerint a felek között létrejött szállítási szerződés 7. pontjában a terhelt vételi jogot biztosított a P. Kft. részére -, a védő úgy érvelt, hogy a vételár pontos meghatározásának hiányában a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése szerinti opciós szerződés érvényesen nem jött létre. Egységes ugyanis az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a vételár pontos meghatározásának, mint elengedhetetlen szerződési feltételnek a hiányában, az opciós szerződés semmis. A semmis szerződéshez pedig sem polgári jogi, sem büntetőjogi jogkövetkezmények nem kapcsolódhatnak.

A másodfokon eljárt bíróság álláspontja az volt, hogy nem helytálló a védőnek a szerződés érvénytelenségét hangsúlyozó jogi évelése. A bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából ugyanis nem kell feltétlenül a Ptk.-ban nevesített szerződések alakiságának megfelelően eljárni a vagyoni fedezet lekötése során. Amennyiben a megállapodás a felek félreérthetetlen és egyértelmű akaratának megfelel, a szerződést érvényesnek kell tekinteni. Márpedig a felek megállapodásából egyértelműen megállapítható, hogy a kérdéses BMW gépkocsit kifejezetten a tartozás biztosítékául kötötték le.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a szállítási szerződés 7. pontjában a gyártmány, a típus, az évjárat és az azonosító adatok megjelölésével a pontos vételár meghatározása közvetett módon megtörtént, ezért az opciós szerződés érvényesen létrejött.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Sz. és a P. Kft. között 2002. július 20-án létrejött szállítási szerződés 7. pontjában megjelölt BMW 316 típusú személygépkocsi és IFA típusú tehergépkocsi fedezetként történő lekötése érvényesen megtörtént.

A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. e rendelkezése a szerződés létrejöttének szabályozásán keresztül meghatározza a szerződés fogalmát. A szerződést a felek akaratnyilatkozatának egyezősége hozza létre. A szerződés létrejöttéhez további aktusra (például a dolog átadására) nincs szükség. A Ptk. tehát a konszenzuál-szerződések elvi alapján áll. A mai magánjogban minden szerződés konszenzuál-szerződés.

Szerződési jogunk alapelve a szerződési szabadság. A felek főszabályként szabadon döntenek abban, hogy kívánnak-e szerződést kötni, és ha igen, akkor kivel és milyen tartalommal. A Ptk. 198. §-ának (2) bekezdése ezen elv alól tartalmaz kivételt, amikor rögzíti: törvény, kormányrendelet vagy törvény felhatalmazása alapján - és annak keretében - kiadott önkormányzati rendelet szerződés kötését kötelezővé teheti. Ilyen szerződéskötési kötelezettséget jogszabály jellemzően fogyasztóvédelmi megfontolásból ír elő.

A szerződéses szabadság polgári jogi alapelvének megfelelően mondja ki a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ennek megfelelően a felek szabad akarata érvényesül a szerződés tartalmának a meghatározásában is. A tartalom-meghatározás szabadsága kiterjed a típus-szabadságra, azaz a felek nem csak a törvényben külön nevesített szerződések valamelyikét választhatják, de több szerződés-típus elemeit vegyíthetik is (vegyes szerződések), illetve olyan megállapodást is köthetnek, amely sajátos elemei folytán egyik típusba sem sorolható (atipikus szerződés). A típusválasztás szabadsága a szerződésbe foglalt jogok és kötelezettségek szabad alakítását jelenti.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a Sz. Bt. képviseletében eljáró terhelt, valamint a P. Kft. képviselője szabad, befolyásmentes akaratukból kötötték meg a fedezet biztosítására irányuló szerződést.

A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint: a szerződési nyilatkozatot (vita esetén) úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A jelen ügyben az állapítható meg, hogy a szerződés tartalmát a felek azonosan értelmezték (lásd az IFA tehergépkocsi átadását) és utóbb sem hivatkozott egyik fél sem a szerződési akarat hiányára.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felek között a fedezet biztosítására irányuló szerződés az egybehangzó akarat-kijelentésükkel és az írásba foglalt szerződési akaratuk aláírásával érvényesen létrejött. A vád tárgyává tett cselekmény elbírálása körében közömbös, hogy a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésében szabályozott opciós szerződés a vételár meghatározásának hiányában érvényesen nem jött létre.

Mindezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a terhelt a külön szerződéssel fedezetül érvényesen lekötött BMW 316 típusú személygépkocsi helyébe lépő IVECO típusú kisteher-gépkocsi átruházásával megvalósította a terhére rótt bűncselekményt.

A terheltnek az a magatartása, hogy a BMW személygépkocsit egy másik - az IVECO - kisteher-gépkocsira cserélte, feltételezve, hogy annak értéke nem volt kisebb az elcserélt gépkocsinál, önmagában elvonásként még nem értékelhető. A felek ugyanis a közöttük létrejött szállítási szerződésben elidegenítési és terhelési tilalmat nem kötöttek ki. Ilyen esetben a szerződő felet továbbra is köti az a megállapodás, amely szerint a felek megállapodásához igazodó értékű dolgot továbbra is szerződéses kötelezettségének a fedezetéül tartja. A jóhiszemű joggyakorlás követelményéből az következik, hogy a szerződésben megjelölt fedezet - nem tiltott - elidegenítése esetén az eredeti fedezet helyébe az azzal értékarányos ellenértékű - adott esetben ugyancsak - gépjármű lép.

Az eredeti BMW gépkocsi cseréjét követően tehát a fedezet továbbra is megvolt. A csere a fedezet részbeni elvonásának csupán akkor lett volna értékelhető, ha a kisteher-gépkocsi értéke kisebb, mint eredeti szerződésben szereplő személygépkocsi szakértő által megállapított értéke. Ilyen ítéleti tényállás hiányában a Legfelsőbb Bíróság csak azt állapíthatta meg, hogy a tartozás fedezete elvonásának bűncselekményében megjelölt eredmény, a fedezet részbeni elvonása azáltal és akkor valósult meg, amikor terhelt az eredeti fedezet helyébe lépett IVECO kisteher-gépkocsit egy korábbi tartozása fejében testvérének a tulajdonába adta.

Egyebekben az eljárt bíróságok helytálló érvekkel mutattak rá, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartása a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonása. Elvonás minden olyan magatartás, amely a tényállásban írt eredmény előidézésére alkalmas. A vagyon eladása, megterhelése kétségtelenül ide sorolandó, de elvonásnak minősülhet a vagyon bármely, a felek megállapodásától eltérő hasznosítása, a titkolt, a színlelt vagyonátruházás, illetve a vagyon több hitelező részére történő lekötése egyaránt. Minden olyan szerződésellenes magatartás elvonásnak tekinthető, amelynek eredményeként a tartozás kiegyenlítése részben vagy egészben meghiúsul.

A fedezetül lekötött vagyon tartozhat a gazdálkodás körébe, és lehet a gazdálkodás körén kívül eső vagyon is. Ennek megfelelően a tartozás kötelezettje és a fedezettel rendelkezni jogosult személy egymástól elválhat, amint a jelen ügyben is. A terhelt a saját vagyonát kötötte le a gazdasági társaság tartozásának a fedezetéül, ezzel biztosítva a társaság tartozásának a kielégítését.

Végül helyesen állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy a tartozás kiegyenlítésének részleges meghiúsításával a vizsgált bűncselekmény tényállásszerű eredménye bekövetkezett, s ezáltal a bűncselekmény valamennyi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult.

Következésképpen a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 944/2006.)