BH 2010.8.207

Az elsőfokú bíróság a 2007. október hó 18. napján kihirdetett ítéletétével a terheltet bűnösnek mondta ki tartozás fedezete elvonásának bűntettében. Ezért őt 8 hónap fogházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a bíróság korábbi ítéletével kiszabott 9 hónap börtönbüntetés végrehajtását.

A megállapított tényállás lényege szerint a terheltet 2000-ben csődbűntett és számviteli fegyelem megsértésének bűntette miatt pénzbüntetésre ítélték. A bíróság a 2004. február hó 9. napján jogerőre emelkedett ítéletével folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt 9 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélte.

A terhelt az alapításától kezdődően 2003. június hó 18. napjáig az önálló cégjegyzésre és képviseletre jogosult ügyvezető elnöke volt a S.-i Baromfinevelő Szövetkezetnek. Ezt követően, 2003. július hó 19. napjától a Szövetkezet felszámolásának a 2004. december hó 14-ei kezdőnappal történt elrendeléséig a szövetkezet elnöke Zs. F. volt. Ugyanakkor a Szövetkezet képviseletét, illetőleg gazdasági tevékenységének az irányítását a továbbiakban is a terhelt látta el.

A szövetkezet ügyvezető elnöke a 2003. augusztus hó 25. napján kelt meghatalmazásban - amelyet 2003. december 23-án közjegyző tanúsítvánnyal látott el - meghatalmazta a terheltet arra, hogy helyette és nevében teljes jogkörrel képviselje a Szövetkezetet. A meghatalmazás szerint a terhelt jogosult a Szövetkezetet képviselni igazságszolgáltatási és közigazgatási szervek előtt, illetőleg jognyilatkozatokat tehet, szerződéseket köthet, a szövetkezet bankszámlája felett rendelkezhet.

A terhelt 2002. október 21-én a szövetkezet képviselőjeként határozatlan időre szóló vállalkozási szerződést kötött a R. Kft.-vel, amely alapján a R. Kft. a szövetkezet megrendeléseinek megfelelően folyamatosan takarmányokat kevert, gyártott és szállított. Ebből a szerződéses kapcsolatból a szövetkezetnek 2004 januárjáig 21 136 781 forint összegű ki nem egyenlített számlatartozása halmozódott fel.

A terhelt e tartozás biztosítékkal történő megerősítésére a szövetkezet képviselőjeként 2004. január 23-án megállapodást kötött vételi jog alapításáról a R. Kft.-vel.

A megállapodás 1. pontja szerint a szerződés tárgyát a szövetkezet, mint eladó kizárólagos tulajdonát képező 1300 db, a R. Kft., mint vevő által megtekintett és megismert kifogástalan állapotban lévő hízósertés képezi.

A megállapodás 2. pontja szerint a szövetkezet az 1. pont alatt megjelölt hízósertésekre vételi jogot biztosít a R. Kft. részére 2004. január hó 23. napjától 2004. május hó 30. napjáig.

A megállapodás 3. pontja szerint a R. Kft. a vételi jogát a vételi jog érvényesítésének időpontjában érvényes EUROP minősítés szerinti vételáron jogosult gyakorolni, amely minősítésű ár az általános forgalmi adót nem tartalmazza.

A megállapodás 4. pontja szerint a vevő a vételi jogát az eladóhoz intézett egyoldalú írásbeli nyilatkozatával gyakorolhatja.

A megállapodás 6. pontja szerint a megállapodás tárgyát képező sertésállomány a szövetkezetnek a R. Kft. felé fennálló tartozásának a fedezetéül szolgál. A szövetkezet az állományt nem terhelheti meg és elidegenítést is kizárólag a vevő engedélyével eszközölhet azzal, hogy az ily módon értékesített sertések vételára teljes egészében a vevőt illeti meg.

A R. Kft. e megállapodás alapján biztosított vételi jogával nem élt annak reményében, hogy amennyiben a Szövetkezet a gazdálkodó tevékenységét tovább tudja folytatni, akkor az időközben tovább növekedett számlatartozását pénzben fogja kiegyenlíteni.

2004. május hó 27. napján a R. Kft. és a szövetkezet között újabb megállapodás megkötésére került sor, amely a január 23-án kötött megállapodásban foglaltakkal egyező tartalommal rögzítette a vételi jog tárgyát, a vételi jog gyakorlásának feltételeit, a vételi jog gyakorlása során figyelembe veendő vételárat, a vételi jog tárgyát képező sertésállománnyal kapcsolatos elidegenítési és terhelési tilalommal kapcsolatos kikötéseket, illetve azt is, hogy a sertésállomány a tartozás fedezetének biztosítékául szolgál. E megállapodás a vételi jogot 2004. november hó 25. napjáig biztosította a R. Kft.-nek.

A szövetkezet sem 2004. január 23-án, sem 2004. május 27-én nem rendelkezett 1300 db hízósertés állománnyal. 2004. január 23-án 1100 db süldővel, május 27-én 1289 db sertéssel rendelkezett. A felek szemrevételezés útján állapították meg a fedezet tárgyát képező sertésállomány nagyságát és a megállapodások megkötésekor tisztában voltak azzal is, hogy a szövetkezet vegyes összetételű sertésállománnyal és nem kizárólagosan hízósertés állománnyal rendelkezik.

A szövetkezet mind a január 23-ai, mind a május 27-ei megállapodás megkötését követően a R. Kft. hallgatólagos hozzájárulásával folytathatta gazdasági tevékenységét, amelynek keretében jogosult volt arra, hogy a meglévő, részben a fedezet tárgyát képező sertésállományát folyamatosan értékesítse anélkül, hogy az abból származó bevétellel közvetlenül elszámolna a R. Kft. felé. Ugyanakkor a R. Kft. a megállapodások időtartama alatt folyamatosan figyelemmel kísérte a szövetkezet sertésállományának az alakulását annak érdekében, hogy a Szövetkezet gazdálkodása során ne állhasson elő olyan helyzet, amikor már nem áll rendelkezésre a R. Kft. számlakövetelését biztosító nagyságú fedezetként figyelembe vehető sertésállomány.

A szövetkezetnek a R. Kft. felé fennálló ki nem egyenlített tartozása 2004 júniusában 30 151 887 forint volt. A Kft. képviseletében eljáró ügyvéd a 2004. szeptember hó 13. napján kelt és a szövetkezetnek 2004. szeptember hó 18. napján szabályszerűen kézbesített felszólító levelében jelezte a szövetkezetet képviselő terhelt részére azt, hogy a kft. a fenti nappal élni kíván az 1300 db hízósertés vonatkozásában fennálló vételi jogával 315 Ft/kg + áfa EUROP minősítés szerinti vételáron. A felszólító levél rögzítette azt is, hogy a terhelt tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kft. a levél kézhezvételétől számított 5 napon belül elszállíthassa a sertésállományt.

A terhelt a fenti felhívásra nem reagált. A R. Kft. 2005. január hó 31. napján írásban megismételt vételi jog gyakorlásával kapcsolatos felhívására 2005. február 16-i keltezéssel a terhelt - többek között - azt jelezte, hogy a tartozás teljesítése érdekében újabb haladék biztosítása mutatkozik szükségesnek. Ugyanakkor a terheltnek 2004. december hó 13. napjára már nem állt módjában, hogy a szövetkezet részéről a vételi joggal felajánlott sertésállományt a R. Kft. rendelkezésére bocsássa, mert ekkor a szövetkezet kimutatható sertésállománnyal már nem rendelkezett.

A szövetkezetnek 2004. július hó 14-én még 1301 db, összesen 24 153 009 forint beszerzési értékű sertésállománya volt. Ezen kívül 2004. október 5. napján 15 864 160 forint beszerzési értékű sertésállományt vásárolt. Ezek együttes beszerzési értéke 40 017 169 forint volt. Ezen kívül a szövetkezetnek 2004. július hó 14. napjáig 2004. év vonatkozásában összesen 24 702 623 forint sertés értékesítéséből származó árbevétellel kellett rendelkeznie. Ugyanakkor a terhelt 2004. július 14. napjától már nem könyvelt le sertés értékesítéssel kapcsolatos dokumentumokat.

A szövetkezet képviseletében eljáró terhelt 2004. július hó 14. napjától az összesen 40 017 169 forint beszerzési értékű sertésállományt akként értékesítette, hogy az abból befolyó bevételeket nem könyvelte le, illetőleg a fenti értékesítésekből, valamint a korábbi 24 702 603 forint összegű sertés értékesítésekből befolyó összeget sem fordította a R. Kft. felé fennálló tartozás kiegyenlítésére.

E magatartásával a kft. felé fennálló tartozásának a 2004. május 27-ei vételi joggal kapcsolatos megállapodás alapján fedezetét biztosító sertésállományt úgy értékesítette, hogy a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonva a tartozás kiegyenlítését meghiúsította.

A másodfokon eljárt bíróság a 2008. január hó 30. napján tartott meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a védője útján - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

Az indítvány szerint a szövetkezet és a R. Kft. között csak opciós szerződés köttetett, amely a származékos tulajdonszerzés, az átruházás egyik fajtája. A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése értelmében a tulajdonszerzéshez az átruházásra irányuló szerződésen felül a dolog átadása is szükséges, amely birtokbaadás útján mehet végbe. Az a körülmény, hogy a vételi jog bejelentését követően a dolog nem került a jogosult birtokába, önmagában legfeljebb polgári jogi szerződésszegésnek minősül, bűncselekménynek azonban nem.

A vételi jogra vonatkozó szerződés nem minősül fedezet lekötésnek. A fedezet lekötése azzal valósulhatott volna meg, ha a felek az opciós szerződést - a szerződésben konkrétan megjelölt vagyon vonatkozásában - jelzálogot biztosító szerződéssel, avagy külön elidegenítési és terhelési tilalommal egészítették volna ki. Mindezek hiányában fedezetül lekötött vagyonról nem lehet beszélni, következésképpen a bűncselekmény megállapítására az anyagi jogszabály megsértésével került sor.

A bíróság ítélete tévesen hivatkozott a bírói gyakorlatra és a szakirodalomra. Ellentétes a BH 2008/85. szám alatt közzétett határozattal is, amely szerint a vételi jog kikötése nem jelenti a vagyontárgy fedezetül történő lekötését.

Téves a bíróságoknak az a megállapítása is, hogy az opciós szerződés érvényesen létrejött a felek között. A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése értelmében a vételi jogra vonatkozó megállapodást a dolog és a vételár megjelölésével írásba kell foglalni. A felülvizsgálattal érintett ügyben az opciós szerződés e jogszabályi rendelkezéseknek nem felelt meg. A kötelező tartalmi elemek hiányában érvénytelen, mivel nem tartalmazza, hogy milyen darabszámú, súlyú stb. egyedekből tevődik össze az állomány, az milyen értékű, mely egyedekre vonatkozik az opció stb.

A vételár kikötése sem történt meg érvényesen, mivel az EUROP minősítés szerinti ár nem élő állat ára, nem élő állatra vonatkozik, hanem vágóhídi sertéshús árára. Az EUROP minősítés szerinti ár nem tekinthető a vegyes összetételű malactól, anyaállattól a hízósertésig terjedő élőállat állomány árának.

Érvényes opciós szerződés, valamint fedezet-lekötés hiányában a tartozás fedezete elvonásának a bűntette nem állapítható meg. Ezért a védő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a marasztaló jogerős döntést változtassa meg és a terheltet az ellene tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - mentse fel.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - hatályában tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát - az alább kifejtendők szerint - alaposnak találta.

A Btk. 297. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartozás fedezete elvonásának bűntettét az követi el, aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.

E bűncselekmény a hitelezők érdekeinek a védelmére szolgál azzal, hogy a hitelezés biztonságát a szerződések biztosítékainak a büntetőjogi védelme útján is garantálja. Elkövetési tárgya a rendes gazdálkodás keretei között folytatott gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon. Lényeges körülmény azonban, hogy a tartozás fedezetéül lekötött vagyon ténye, és a lekötés oka megfelelően dokumentáltan megállapítható legyen. A tartozás fedezete elvonásának bűntette ugyanis a következetes ítélkezési gyakorlat szerint (BH 2000/140.) csak a fedezetként külön szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg.

A fedezet biztosítására szolgáló szerződéseknek két jól körülhatárolható csoportja különböztethető meg: 1. a Ptk. XXIII. Fejezetében szabályozott dologi biztosítékok (úm. a zálogjog és az óvadék) nyújtására vonatkozó megállapodások; 2. a fedezet biztosítására szolgáló más szerződések.

Ez utóbbi külön szerződéseknek is két csoportja van: a tipizált szerződések (mint pl. az opciós szerződés) és az ún. atipikus szerződések, mert ez fakad a szerződési szabadság elvéből.

A védő indítványától eltérően az opciós szerződések a mai hazai gyakorlatunkban - főleg a gépkocsi-értékesítés körében - legtöbbnyire kifejezetten a fedezet biztosítására szolgálnak, és megkötésükre ebből a célból kerül sor.

Szerződési jogunk alapelve a szerződési szabadság. A felek főszabályként szabadon döntenek abban, hogy kívánnak-e szerződést kötni, és ha igen, akkor kivel és milyen tartalommal. A szerződéses szabadság polgári jogi alapelvének megfelelően mondja ki a Ptk. a 200. §-ának (1) bekezdésében, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

Ennek megfelelően a felek szabad akarata érvényesül a szerződés tartalmának a meghatározásában is. A tartalom-meghatározás szabadsága kiterjed a típus-szabadságra, azaz a felek nem csak a törvényben külön nevesített szerződések valamelyikét választhatják, de több szerződés-típus elemeit vegyíthetik is (vegyes szerződések), illetve olyan megállapodást is köthetnek, amely sajátos elemei folytán egyik típusba sem sorolható (atipikus szerződés). A típusválasztás szabadsága a szerződésbe foglalt jogok és kötelezettségek szabad alakítását jelenti.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának 1) bekezdése alapján irányadó tényállás szerint a Szövetkezet képviseletében eljáró terhelt, valamint a R. Kft. képviselője a szabad, befolyásmentes akaratukból kötötték meg a fedezet biztosítására irányuló szerződést.

A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint: a szerződési nyilatkozatot (vita esetén) úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A jelen ügyben az állapítható meg, hogy a szerződés tartalmát a felek azonosan értelmezték.

A szerződésnek a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása szempontjából lényeges tartalmát annak 6. pontja határozta meg. Aszerint a megállapodás tárgyát képező sertésállomány a szövetkezetnek a Kft. felé fennálló tartozásának a fedezetéül szolgál. A szövetkezet az állományt nem terhelheti meg és elidegenítést is kizárólag a vevő engedélyével eszközölhet azzal, hogy az ily módon értékesített sertések vételára teljes egészében a vevőt illeti meg.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felek között a fedezet biztosítására irányuló szerződés az egybehangzó akarat-kijelentésükkel és az írásba foglalt szerződési akaratuk aláírásával érvényesen létrejött. A vád tárgyává tett cselekmény elbírálása körében közömbös, hogy e megállapodás részét képező [a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésében szabályozott] opciós szerződés akár az adásvétel tárgyának, akár a vételárának a pontos meghatározása hiányában érvényesen létrejött-e vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság azonban - figyelemmel a felülvizsgálati indítványra - a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően azt állapította meg, hogy az irányadó tényállás alapján a felek között az opciós szerződés is érvényesen létrejött. Azt a felek sem vitatták, sem a szerződés fennállása alatt, sem pedig az opció gyakorlásakor.

A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a terhelt a külön szerződéssel fedezetül érvényesen lekötött 40 017 169 forint beszerzési értékű állatállomány értékesítéséből befolyt árbevétel eltüntetésével egyrészről megszegte a felek között kifejezetten erre a vételárra vonatkozóan létrejött megállapodást, másrészről pedig e magatartásával a R. Kft. felé fennálló 30 151 887 forint lejárt és az adós által elismert tartozásának a kiegyenlítését a maga egészében meghiúsította.

A terhelt terhére megállapított bűncselekmény elkövetési magatartása a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonása. Elvonás minden olyan magatartás, amely a tényállásban írt eredmény előidézésére alkalmas. A vagyon eladása, megterhelése kétségtelenül ide sorolandó, de elvonásnak minősülhet a vagyon bármely, a felek megállapodásától eltérő hasznosítása, a titkolt, a színlelt vagyonátruházás, illetve a vagyon több hitelező részére történő lekötése egyaránt. Minden olyan szerződésellenes magatartás elvonásnak tekinthető, amelynek eredményeként a tartozás kiegyenlítése részben vagy egészben meghiúsul.

Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy a tartozás kiegyenlítésének a meghiúsításával a vizsgált bűncselekmény tényállásszerű eredménye bekövetkezett, s ezáltal a bűncselekmény valamennyi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult.

A R. Kft. követelésének fedezetét a szövetkezet gazdálkodásával érintett, a felek által együtt megtekintett és megismert sertésállomány képezte, amelynek értékesítéséből befolyt vételárral a terhelt kizárólag a R. Kft.-vel kötött szerződésben foglaltaknak megfelelően rendelkezhetett volna.

A Legfelsőbb Bíróság mindezek ellenére úgy találta, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét tartozás fedezete elvonása bűntettének. Álláspontja szerint az irányadó tényállásból a Btk. 290. §-ának az elkövetéskor hatályos (1) bekezdése a) pontjában meghatározott csődbűntett tényállási elemeire vonható következtetés.

Az elkövetéskor hatályos Btk. 290. §-ának (1) bekezdése szerint: aki a gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelensége esetén

a) a tartozása fedezetéül szolgáló vagyont elrejti, eltitkolja, megrongálja, megsemmisíti, használhatatlanná teszi,

b) színlelt ügyletet köt, vagy kétes követelést ismer el,

c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezd, azt tovább folytatja,

d) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesen vagyonát más módon ténylegesen vagy színleg csökkenti,

és ezzel a hitelezői kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A szövetkezetnek már 1993 évben (a tényállás szerint 2004 januárjáig) 21 136 781 forint összegű lejárt, elismert és ki nem egyenlített számlatartozása halmozódott fel. Ezért kötöttek szerződést a felek 2004. január 23-án a fedezet biztosításáról és a vételi jog alapításáról.

A lejárt és a szövetkezet adós által nem vitatott tartozás fennállt 2004. május hó 27. napján, az újabb biztosítéki szerződés megkötésekor is, és tovább nőtt 30 151 887 forintra, amelyet az adós gazdálkodó szervezet ugyancsak elismert.

Az adós szövetkezet tehát már hosszú hónapok óta fizetésképtelen volt [a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a pontjára figyelemmel], amikor terhelt a tényállásszerű elkövetési magatartását tanúsította.

A tényállás szerint a szövetkezet képviseletében eljáró terhelt 2004. július hó 14. napjától az összesen 40 017 169 forint beszerzési értékű sertésállományt akként értékesítette, hogy az abból befolyó bevételeket nem könyvelte le. A befolyó összeget nem fordította a R. Kft. felé fennálló tartozás kiegyenlítésére. E magatartásával a R. Kft. irányába fennálló tartozásának a 2004. május 27-ei vételi joggal kapcsolatos megállapodás alapján fedezetét biztosító sertésállományt úgy értékesítette, hogy a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonva a tartozás kiegyenlítését meghiúsította.

A terhelt tehát, mint az adós gazdálkodó szervezet vagyonával rendelkezni jogosult személy a fizetésképtelenség bekövetkezése után a hitelezői követelések fedezetéül szolgáló vagyon értékesítéséből befolyt vételárat nem vételezte be és nem könyvelte le a nyilvántartásokba, hanem a szövetkezet vagyonából kivonta és ismeretlen módon használta fel. Másként fogalmazva a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elrejtette. Ezzel az adós vagyonát csökkentette és a R. Kft. hitelező 30 151 887 forint követelésének a kielégítését a maga egészében meghiúsította.

Az irányadó tényállás szerint 2004. december hó 14. napján a szövetkezet felszámolását is elrendelték, így a Btk. 290. §-ának a (6) bekezdésében meghatározott objektív büntethetőségi feltétel is megvalósult.

A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg tehát, hogy mind a Btk. 297. §-ában meghatározott tartozás fedezete elvonásának, mind a 290. §-a (1) bekezdése a) pontjában meghatározott csődbűntett tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak. E két bűncselekmény az azonos jogtárgysértés folytán látszólagos alaki halmazatban áll egymással. A csődbűntett a speciális bűncselekmény a tartozás fedezete elvonásának bűntette, mint generális bűncselekményhez képest, mert csak a fizetésképtelenség bekövetkezése után valósulhat meg. Ezért ebben az ügyben a tartozás fedezete elvonásának bűntette helyett az ahhoz képest speciális bűncselekmény, a csődbűntett megállapításának lett volna helye.

E megállapítás irányadó a 2007. évi XXVII. törvény 17. §-ával módosított Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott csődbűntett és a 297. §-a szerinti tartozás fedezete elvonásának bűntette viszonyára is.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy mindkét konkuráló bűncselekmény öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, és a terhelttel szemben jogerősen 8 hónap szabadságvesztés kiszabására került sor. Ennél fogva a törvénysértő minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a b) pontja alapján sincs helye.

A kifejtettekre figyelemmel - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 508/2008.)