EH 2003.930

Az elsőfokú bíróság a 2000. november 20. napján hozott ítéletével a terheltet tartozás fedezetének elvonása bűntette és felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett miatt halmazati büntetésül 2 évi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A tartozás fedezetének elvonásával kapcsolatos tényállás lényege a következő:

Az egyéni vállalkozó, mint a L. E. Betéti Társaság beltagja, egyben kizárólagos képviselője, 1994. június 3-án két szerződést kötött a P. H. Kft.-vel. A terhelt - a szerződés szerint ingatlanvásárlás céljára, cége tevékenységéhez - az első szerződés alapján 1 980 000 forint, a második szerződéssel pedig 1 480 000 forint kölcsönt vett fel a P. Kft.-től. A terhelt a kölcsönök fedezeteként mindkét szerződésben - az 1994. július 25-én kelt jelzálog és vételi jog szerződéssel külön is megerősítve - a tulajdonát képező ingatlant jelölte meg. A jelzálog és vételi jog szerződés szerint a terhelt köteles volt a jelzálogjogot saját költségén az illetékes földhivatal nyilvántartásába a P. Kft. javára bejegyeztetni. Ugyanez a szerződés rögzíti, hogy a terhelt a szerződés érvénytartama alatt az ingatlant bérbe, albérletbe, haszonbérbe nem adhatja, nem terhelheti meg, továbbá visszavonhatatlanul hozzájárul ahhoz, hogy a részletfizetési kötelezettség akár egyetlen részletének 60 napot meghaladó késedelmes törlesztése esetén a P. Kft. vételi jogával élve az ingatlant a terhelthez intézett egyoldalú írásbeli jognyilatkozatával tőle megvásárolja. Mindezt a terhelt 1994. október 10-én nyilatkozatával is megerősítette.

A terhelt fizetési kötelezettségének többszöri felszólítás ellenére csak részben tett eleget. Ezt követően a terhelt 1995. augusztus 2-án közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerő nyilatkozatot tett, amelyben vállalta, hogy a kft. felé fennálló kölcsöntartozását 1995. december 31. napjáig kifizeti. A terhelt a kölcsönt nem fizette vissza, a jelzálogjogot nem jegyezte be, hanem a fedezetként lekötött ingatlant 1994. november 28-án eladta, ily módon a P. Kft., mint hitelező kielégítését meghiúsította.

A másodfokú bíróság a 2002. június 21. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a terheltet a folytatólagosan elkövetett tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A büntetés halmazati megjelölésének mellőzésével a börtönbüntetést 10 hónapra, a felfüggesztésének próbaidejét 2 évre mérsékelte. A magánfél polgári igényét elutasította.

A másodfokú bíróság a tényállást a következőkkel egészítette ki:

A szerződés második fedezetként a terhelt tartozására testvére 2 364 132 forint erejéig kezességet vállalt.

A P. Kft. 1994. július 28-án kérelmet nyújtott be a földhivatalhoz az ingatlanra vonatkozó jelzálogjog és vételi jog bejegyzése iránt. A kérelmet a földhivatal 2000. március 17-én elutasította azzal az indokkal, hogy a szerződést a L. E. Bt. kötötte, amely az ingatlannak nem volt tulajdonosa. A P. Kft. javára a jelzálogjog, terhelési tilalom és vételi jog széljegyként sem került bejegyzésre.

Az összes tartozásból a terhelt 1 253 968 forintot törlesztett.

A terhelt tehermentesen adta el az ingatlant 1994. november 28-án 5 000 000 forintért, amelyet a vevő 1994. december 8-án kifizetett.

Az első fizetési felszólítást a P. Kft. a terheltnek 1994. december 7-én küldte meg, a kezest is többször felszólította mindkét tartozás kifizetésére.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy "az ingatlanra vonatkozóan minden jogkövetkezményt csak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés eredeztet". "A Ptk. 266. § (2) bekezdése szerint a jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges." Mivel a két tartozást biztosító terhelési tilalom, jelzálogjog és vételi jog, az ingatlan-nyilvántartásba még széljegyként sem került bejegyzésre "ez a jog nem létezik, így a tartozásnak ez a fedezete sem áll fenn, vagyis azt elvonni sem lehet".

A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozat ellen a Fővárosi Főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a Be. 284. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terheltnek a tartozás fedezete elvonásának bűntette vádja alóli felmentése miatt.

A felülvizsgálati indítvány szerint az a körülmény, hogy a jelzálogjog az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, nem befolyásolja azt a tényt, hogy a terhelt a tartozásának fedezetéül szolgáló ingatlant a hitelező tudta nélkül értékesítette és ez által a tartozás fedezetét elvonta.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és az ügyész a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

Anyagi jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a terheltet a folytatólagosan elkövetett tartozás fedezete elvonásának bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokú bíróság felmentő rendelkezése téves jogértelmezésen alapszik.

A Btk. 297. § (1) bekezdésében meghatározott tartozás fedezete elvonásának bűntettét az követi el, aki a gazdasági társaság tevékenységéből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.

A tartozás fedezete elvonásának bűntette jogi tárgya a hitelezők érdeke. A Btk. 297. §-a büntetőjogi védelmet nyújt a tartozás kiegyenlítését, a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásával meghiúsító szándékos magatartásokkal szemben. A bűncselekmény elkövetési tárgya a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon, elkövetési magatartása minden olyan jogellenes (szerződés ellenes) magatartás, amelynek eredményeként a tartozás kiegyenlítése részben vagy egészben meghiúsul.

A szerződések alapvető rendeltetése az, hogy a szerződő felek a szerződéseket tartalmuk szerint teljesítsék. Ezt a célt szolgálja jelzálogjog is, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség. Amennyiben szerződésben ingatlanvagyonnal biztosítják a tartozás fedezetét, a kötelezett nem teljesítése esetén a hitelező az ingatlanvagyonból kereshet kielégítést. Ezen kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy az adós a hitelezőt olyan helyzetbe hozza és tartja, hogy a szerződésben megjelölt ingatlanból kielégítést keressen, ha az adós fizetési kötelezettségét nem teljesítette.

A Ptk. 266. § (2) bekezdésének azon rendelkezéséből, hogy a jelzálogjog alapításához a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges, nem következik, hogy e nélkül az adós szerződésben foglalt kötelezettsége nem létezik.

Az adós a tartozás fedezetéül szolgáló ingatlanvagyont akkor biztosítja, ha közreműködik abban, hogy a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék és az ingatlant a tartozás kiegyenlítéséig sem a jelzálogjog bejegyzése előtt, sem azt követően nem idegeníti el. A tartozás fedezetéül a szerződésben megjelölt ingatlanvagyon elidegenítésére vonatkozó tilalom tehát nem a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével, hanem a szerződés létrejöttével kezdődik. Ellenkező álláspont elfogadása esetén ugyanis a tartozás biztosításával kapcsolatos kötelezettségvállalás az ingatlannak a jelzálogjog bejegyzése előtti értékesítésével kijátszható lenne.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt a L. E. Betéti Társaság beltagjaként, tehát a gazdasági tevékenységéből származó kölcsöntartozását a szerződésben vállalt kötelezettségével lakásingatlan vagyonával biztosította. A szerződésben azt is vállalta, hogy a jelzálogjogot a hitelező javára saját költségén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezteti. A terhelt azonban a lakásingatlant a tartozás megfizetése, a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt harmadik személynek az ingatlant tehermentesnek feltüntetve értékesítette. A terhelt ezáltal a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonta és a tartozás kiegyenlítését részben meghiúsította. Egyébként az ingatlan vételárát, amely jóval meghaladta a kölcsön összegét, 1994. december 8-án felvette, tartozását azonban ezt követően sem rendezte.

A terhelt cselekménye maradéktalanul kimeríti a tartozás fedezete elvonása bűntettének törvényi tényállási elemeit, tehát felmentésére - e bűncselekmény miatt - anyagi jogszabálysértéssel került sor.

A felülvizsgálati indítvány 2003. július 1-je előtt érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1998. évi XIX. törvény 603. § (6) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárást a korábbi törvény rendelkezései szerint folytatta le.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

A Be. 291. § (8) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. (Legf. Bír. Bfv. II. 680/2003. sz.)