Számvitel rendjének megsértése

Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel

1. a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy
2. az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja,

elköveti a bűncselekményt.

Szintén elköveti a számvitel rendja megsértése bűncselekményt az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

A számvitel rendjének megsértése védett jogi tárgya a gazdasági élet biztonsága, a piaci szereplők információjutáshoz való joga a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére vonatkozóan, és a számviteli előírások törvényes rendje.

A számvitel rendjének megsértése kerettényállás, az elkövetési magatartások pontos tartalmát a számviteli törvény (2000. évi C. tv.), illetve a felhatalmazásán alapuló más jogszabályok, például az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet, vagy a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet határozzák meg. Ezekben fogalmazta meg pontosan a jogalkotó a beszámolókészítés, a könyvvezetés, , illetve a bizonylati rend konkrét szabályait.

Közös alapelvként jelenik meg e forrásokban, hogy a kötelezettségek teljesítése során feltételezni kell: a gazdálkodó szervezet a jövőben is fenn tudja tartani működését, nem várható annak beszüntetése vagy jelentős mértékű csökkenése (vállalkozás folytatásának elve). A tartalmat érintően a teljesség, a valódiság, az összemérhetőség és az óvatosság elvei irányadók. Ezeket az elveket kiegészítik olyan alapelvek, mint az időbeli elhatárolás elve. A kötelezettségek teljesítésekor a formai szempontokat is figyelembe kell venni (például világosság, következetesség, folytonosság).

Fontos követelmény, hogy a különféle elkövetési magatartásokban foglalt kötelezettségek összefüggő rendszert alkossanak. A nyilvántartások és a bizonylatok adatai között olyan összhang legyen, mely az egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét biztosítja.

A gazdálkodó szervezetek gazdasági helyzetének meghatározó eleme eszközeik milyensége, illetve azok forrásainak állománya vagy összetétele. Ezért minden e kört érintő gazdasági eseményről bizonylatot kell kiállítani, melynek adatait a könyvviteli nyilvántartásokban is rögzíteni kell.

A bizonylatnak a jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően és hiánytalanul kell tartalmaznia.

Egyéni vállalkozók esetén az elkövetési magatartás a jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettség megszegése. E kötelezettségek pontos tartalmát nem a számviteli törvény – illetve az ennek felhatalmazásán alapuló más jogszabályok -, hanem az egyes adónemeket szabályozó törvények – például a személyi jövedelemadóról szóló törvény, illetve az egyes vállalkozói tevékenységekre vonatkozó jogszabályok – írják elő.

A nyilvántartási kötelezettség az irányadó jogszabályokban meghatározott adatok vezetésének kötelezettsége. Ilyen adat például a naplófőkönyv vagy a beruházási és felújítási költségekre vonatkozó nyilvántartások. A naplófőkönyvben szigorú rend szerint, sorszámmal és a mellékelt okmányok alapján kell a bevételeket és kiadásokat bejegyezni és összesíteni. Ha ehhez az elkövető hamis okiratot használ fel, hamis magánokirat felhasználásért is felel.

A gazdálkodó szervezetek az üzleti év könyveinek zárását követően kötelesek beszámolót készíteni. A beszámolókészítési kötelezettség célja, hogy információhoz juthassunk az adott gazdálkodó szervezet működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A megbízhatóság érdekében a beszámolót írásba kell foglalni, könyvvezetéssel kell alátámasztani, magyar nyelven, és az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától függően meghatározott formában – például éves, konszolidált éves beszámoló stb. – kell elkészíteni. A beszámoló általában a mérlegből, az eredmény-kimutatásból és a kiegészítő mellékletből áll. Bár nem része az éves beszámolónak, de azzal egyidejűleg a gazdálkodó szervezetnek üzleti jelentést is kell csatolnia. E törvényi előírásoktól a gazdálkodó szervezet kivételesen eltérhet. Ennek az a feltétele, hogy az előírások betartásával kevésbé megbízható és valós összkép adódna a vállalkozásról.

A gazdálkodó szervezeteknek minden olyan eseményről folyamatos nyilvántartást kell vezetniük, amely tevékenységük során fordul elő és kihat vagyoni, pénzügyi vagy jövedelmi helyzetükre. Az év során a nyilvántartást a kettős könyvvitel szabályai szerint kell vezetni, és minden üzleti év végével le kell zárni. Az új Btk. alapján a könyvvizsgálati kötelezettségek megsértése mint tényállási elem már nem szerepel a tényállásban.

A számvitel rendjének megsértése az elkövetési magatartások tanúsításán túl csak az ott meghatározott eredmény bekövetkeztével válik befejezetté. Ilyen eredmény, ha a kötelezettségek elmulasztása a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő. Úgyszintén az is, ha az adott üzleti évet érintően a vagyoni helyzet áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.

Mind az áttekintés, mind az ellenőrzés az adott gazdálkodó szervezet helyzetére vagy meghatározott jellemzőire – például fizető- vagy hitelképességére – irányuló információszerzés. Az áttekintés joga szélesebb kört – például üzleti partnerek – érint. Az ellenőrzésre csak a felhatalmazott szervek – például a NAV – jogosultak törvényi keretek között (meghatározott cél és idő).

Az áttekintés és az ellenőrzés akkor hiúsul meg az elkövetési magatartások eredményeként, ha a gazdálkodás egésze vagy meghatározó része vonatkozásában a vagyoni helyzet áttekintése, illetve ellenőrzése végleg ellehetetlenül. Fontos feltétel, hogy az elkövetési magatartással okozati összefüggésben következzék be a vagyoni helyzet áttekintésének vagy ellenőrzésének meghiúsulása, és ne az ellenőrzést végző személy szakmai felkészültségének a függvénye legyen.

Az üzleti év – amelyről a beszámoló készül – általában megegyezik a naptári évvel. Ezen időszakra vonatkozó, a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba a saját tőke értékét lényegesen megváltoztatja. A saját tőke a – jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett – jegyzett tőkéből, tőketartalékból, az eredménytartalékból, a lekötött tartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze.

Az új Btk. újítása, hogy maga határozza meg, hogy mit kell lényeges hibának tekinteni. Így ennek minősül, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja a hiba elkövetésének üzleti évére vonatkozó számviteli beszámolóban kimutatott nettó árbevétel húsz százalékát és mérlegfőösszeg húsz százalékát is. A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba, ha egy adott üzleti évet érintően feltárt hibák és hibahatások értékének együttes, előjeltől független összege meghaladja az ötszázmillió forintot.

A bűncselekmény elkövetője a számviteli törvény és a felhatalmazásán alapuló jogszabályok hatálya alá tartozó gazdálkodó – például a vállalkozó vagy az államháztartás szervezetei – keretében a kötelezettségszegést megvalósító természetes személy vagy személyek. Bár a számviteli törvény hatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozókra, azokat a Btk. kiterjesztőleg e bűncselekmény elkövetői körébe vonta.

A számvitel rendjének megsértése csak szándékosan követhető el, és az elkövető tudatának minden lényeges elemet át kell fognia. Az új Btk. megszüntette a korábban bizonyos fordulatok gondatlan elkövetésének a büntetését.

Aki a cselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítő, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy szabályozott ingatlanbefektetési társaság körében követi el, minden esetben fokozott felelősséggel tartozik. Az új Btk. a szabályozott ingatlanbefektetési társaságokat is e körbe vonta.