Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés a Btk-ban

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

Btk. 165. § (1) Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

(3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, bűntett miatt az (1) bekezdésben meghatározott esetben három évig, a (2) bekezdésben meghatározott esetben - az ott tett megkülönböztetés szerint - egy évtől öt évig, két évtől nyolc évig, illetve öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) E § alkalmazásában foglalkozási szabály a működőképes lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabály is.

I. A szándékos veszélyeztetési bűncselekmények - így a 2012. évi C. törvény 234. §-a szerinti közúti veszélyeztetés - esetében az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően - a minősített alakzatokba foglalt - bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki.

II. A szándékos veszélyeztetési bűncselekményekkel halmazatban a segítségnyújtás elmulasztása akkor állapítható meg, ha az elkövető által szándékolt veszélyhelyzeten túl a sérülés, mint eredmény is létrejön (2012. évi C. törvény 166.§).

I. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) XXII. Fejezetében foglalt közlekedési bűncselekmények közül a törvényhozó

- a Btk. 232. §-ában megfogalmazott közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény;

- a Btk. 233. §-ában meghatározott vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése:

- végül a Btk. 234. §-a szerinti közúti veszélyeztetés bűntette

minősített eseteit - lényegében - azonos büntetési tételek alá vonta, függetlenül attól, hogy az elkövető szándéka más-más veszélyformára (konkrét, elvont, közvetlen) terjedt ki.

Ugyanakkor a Btk. 165. §-ának (3) bekezdésében foglalt foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés speciálisan megfogalmazott alapesetének és minősített eseteinek büntetési tételei a fentiekben tárgyalt közlekedési bűncselekményekkel azonosak.

A foglalkozási szabályok megszegésével vagy más módon megvalósított szándékos veszélyeztetési bűncselekmények közös jellemzője:

- egyfelől a szabályszegés szándékos volta;

- másrészt az, hogy a további, akár egyenes, akár eshetőleges szándék csupán az eredményként megfogalmazott veszélyhelyzetet foghatja át (limitált veszélyeztetési szándék), ám az ezen túlmenően jelentkező, a veszélyhelyzettel okozati összefüggésben levő bármilyen káros eredmény tekintetében már csupán gondatlanság állapítható meg, akár annak tudatos, akár hanyag formájában.

A Btk. rendszerében tehát a 234. §-ban foglalt közúti veszélyeztetés bűntette sem képez kivételt, annál kevésbé, mivel maga a törvény szövege semmiféle utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, miszerint a közúton megvalósított szándékos veszélyeztetés esetében a veszélyhelyzeten túli további káros eredményekre (súlyos testi sértés, annak minősített esetei, illetve tömegbaleset) az elkövető szándéka is kiterjedhetne.

Amennyiben tehát az elkövetőnek a veszélyhelyzet okozásán túlmenő káros eredményre is kiterjed a szándéka, úgy a ténylegesen létrejött eredményhez képest kell a cselekményét minősíteni, mert ilyen esetben már nem "veszélyeztető", hanem materiális, "sértő" bűncselekmény valósul meg.

Ezekben az esetekben az elkövetés motívumára, valamint a megvalósítás módjára, eszközére is figyelemmel - általában - a testi sértés minősített eseteinek megállapítása foghat helyt (aljas indok, különös kegyetlenség).

II. A Btk. 166. §-a (1) bekezdésének rendelkezése értelmében segítséget annak a személynek kell nyújtani, aki megsérült, vagy élete, illetve testi épsége közvetlen veszélyben van.

A korábban kifejtettek szerint a szándékos veszélyeztetési cselekmények elkövetőjének szándéka kizárólag az általa kívánt vagy felismert és elfogadott veszélyhelyzet okozására terjed ki.

Nyilvánvaló, hogy amennyiben az ilyen cselekménnyel érintett személy a szándékos tevékenység következtében - sérülést nem szenvedve - kerül veszélyhelyzetbe, és e helyzetét előidéző a részére nem nyújt segítséget, az elkövető büntetőjogi felelőssége a segítségnyújtás elmulasztása miatt - az eredeti szándékra figyelemmel - nem állapítható meg.

Természetesen más a helyzet, ha a szándékolt veszélyhelyzetből következően a sértett bármilyen sérülést szenved, vagy az elkövetői tevékenységgel összefüggően újabb további veszélyhelyzetbe kerül.

Mivel az ilyen eredményre vonatkozóan az elkövetőt csupán gondatlanság terhelheti, ezért a Btk. 166. §-ának alapját képező humanitárius gyökerű, erkölcsi kötelesség teljesítése megköveteli a segítségnyújtást, és annak elmulasztása, a veszélyeztetési cselekménnyel bűnhalmazatban megállapítható.

Ilyen esetben - az eddigi bírói gyakorlatnak megfelelően - a segítségnyújtás elmulasztása a Btk. 166. §-a (3) bekezdésének első tétele szerint minősül. Ez nem jelent kétszeres értékelést, mivel a közvetlen veszélyhelyzetre, illetve a segítségnyújtás elmulasztására vonatkozó szándék egyértelműen különbözik egymástól.

II. Amennyiben a terhelt a foglalkozási szabályok hatálya alá eső tevékenységet ténylegesen végzi, szabályszegésével megvalósíthatja a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést. A büntetőjogi felelősség alapja nem az, hogy milyen jogviszony alapján végzi a tevékenységét, hanem az, hogy ténylegesen milyen - foglalkozási szabályok hatálya alá eső - tevékenységet folytat [Btk. 165. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2019. május 17. napján meghozott ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. a) pont]. Ezért mindkét terheltet egyénenként 180-180 napi tétel, napi tételenként 3000-3000 forint, összesen 540 000-540 000 forint pénzbüntetésre ítélte, melynek megfizetésére 20-20 havi részletfizetést engedélyezett.

[2] Az I. r. és a II. r. terheltek, valamint védőik fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. június 25. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a részletfizetésre vonatkozó rendelkezés pontosítása mellett - mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint 2015. augusztus 3. napján az I. r. terhelt a tésztafélék gyártásával foglalkozó T. Kft. ügyvezetője volt. A T. Kft. tevékenységét a Ti. Szállítmányozási Kft.-től bérelt épületben végezte. A Ti. Kft. önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője a II. r. terhelt volt.

[4] A Ti. Kft. munkatársai besegítettek a T. Kft. háttértevékenységében (csomagolás, tárolás, karbantartás), továbbá a II. r. terhelt végezte - a T. Kft.-ben lévő résztulajdonosi jogosultsága alapján - a T. Kft. műszaki irányítását is: így ellenőrizte a gépek műszaki állapotát és a gyártással kapcsolatban szóbeli utasításokat adott a sértettnek.

[5] A sértett 2011 tavaszától állt munkaviszonyban - kisebb-nagyobb megszakításokkal és nagyrészt bejelentés nélkül - a T. Kft.-vel, illetve a Ti. Kft.-vel. A T. Kft.-nél 2015. augusztus 3. napján történt ismételt munkába lépése előtt utoljára 2015. január 5. és 2015. március 31. napja között a Ti. Kft.-nél volt bejelentve, ténylegesen azonban ekkor is a T. Kft. tésztaüzemében dolgozott. A sértett 2015. március 31. és 2015. augusztus 3. között is gyártott és csomagolt tésztát eseti jelleggel - a megrendelések függvényében - a T. Kft. tésztaüzemében.

[6] A sértett 2012. május 16. napján kapott munkaköri leírást, melyben a munkaköre száraztészta-készítő és csomagoló megnevezéssel szerepelt. A munkaköri leírás tartalmazta azt is, hogy a sértett köteles minden olyan feladat elvégzésére, mellyel a munkáltató szóban megbízza.

[7] A sértett 2011 szeptemberében tanulta meg a VDP-1 típusú tésztadagasztó gép kezelését és a tésztagyártás technológiáját M. E.-től, akitől megkapta az egyes tésztafélék receptúráját tartalmazó füzetet is.

[8] E gép megvásárlásában a II. r. terhelt is közreműködött, és annak kezeléséről, a gyártás folyamatáról videófelvételt is készített. A gép kezelését és a tésztagyártást - a sértett felügyelete mellett - a II. r. terhelt is kipróbálta, megtanulta, továbbá értesült a géppel kapcsolatos nagyobb hibákról, melyek javítását is ő szervezte meg.

[9] 2015. augusztus 3. napján, 13 óra 45 perc körüli időben a T. Kft. alkalmazásában álló sértett - az I. r. terhelt korábbi utasítása szerint - a gazdasági társaság székhelyén lévő tésztaüzemben elhelyezett, és a T. Kft. tulajdonát képező VDP-1 típusú tésztadagasztó géppel a selejt tésztából tarhonyát készített.

[10] A VDP-1 típusú tésztadagasztó gép 1994-ben élelmiszer-biztonsági szempontú típus vizsgálatot szerzett, míg munkavédelmi szempontú gépminősítése 1996-ban történt meg.

[11] A VDP-1 típusú tésztadagasztó gép préskádjának (alsó tartályának) eredeti plexi tetejét, amit a vákuum miatt csavarokkal szorítottak le, 2013 elején üvegtetőre cserélték, melynek során a kezelő felőli oldalra két ún. békazár, a másik oldalon pedig, a két zsanér közé középre egy mechanikus (görgős végálláskapcsolóval működő) retesz került. Fejlesztették - egy külső cég bevonásával - a gép vezérlését is, két frekvenciaváltót építettek be annak érdekében, hogy a keverőtengelyek forgásának sebessége változtatható legyen. Ezen átalakításokról a II. r. terhelt is tudomással bírt, sőt azok megszervezésében maga is közreműködött és a próbaüzemeltetésen is részt vett.

[12] 2013. február 10. napján megtörtént a gép munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálata, és az erről készített jegyzőkönyvben a munkaeszköz munkavédelmi üzembe helyezésének elrendelését kikötés nélkül javasolta a vizsgálat végzője, B. Cs. munkavédelmi technikus. Az I. r. terhelt a gépvizsgálati jegyzőkönyv, a kockázatfelmérő adatlap és a próbaüzemeltetés tapasztalatai alapján 2013. február 10. napján elrendelte a gép munkavédelmi szempontú használatbavételét annak megállapítása mellett, hogy a munkaeszköz sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét nem veszélyezteti, majd még ugyanezen a napon kezelési utasítást adott ki a VDP-1 típusú géphez, melyben már az elvégzett módosításoknak megfelelően került leírásra a gép szerkezete és működése.

[13] Eszerint a gép két nagy egységből áll, a kezelőpulttól jobbra (fent) az ún. előkeverő található, mely két egymással ellentétes irányba forgókörmös keverőtengelyt és egy lent, középen elhelyezett átadócsigát tartalmaz. Az előkeverő feladata a tészta alapanyagainak összekeverése, homogenizálása. A kezelőpulttól balra (lejjebb) lévő szerkezeti egység az ún. préskeverő, melyben szintén két egymással ellentétes irányba forgókörmös keverőtengely és egy lent, középen elhelyezett, kb. a hossza feléig zárt csőben forgó csiga található. A préskeverőn lévő sűrítőcső végére kell feltekerni a kinyomószerszámot (az ún. matricát), melyhez az adott tésztaforma előállításához szükséges segédgép csatlakoztatható.

[14] Mindkét keverőegység keverőtere fedéllel ellátott. Az előkeverő fedele rácsos acél, a préskeverőé pedig rozsdamentes acélkeretes biztonsági üveg, és a fedelekre felszerelt egy-egy biztonsági reteszkapcsoló azt a célt szolgálta, hogy a keverőegység nyitott fedéllel ne működjön.

[15] A kezelési utasítás értelmében a munkavégzés megkezdése előtt az áramtalanított gép mindkét keverőterét ki kell takarítani a falaikra felragadt tésztamaradványok spaklival történő eltávolításával, míg a csigákat drótkefével meg kell tisztítani, majd ezt követően nedves fertőtlenítő mosószeres ronggyal át kell törölni a keverőterek belsejét, külsejét és fedelét. Ez után be kell helyezni az előkeverő egységbe és csavarral rögzíteni kell az átadó tengelyt. A gépet csak ezt követően lehet a villamos hálózatra csatlakoztatni és a főkapcsoló zöld indítógombjával indításra kész állapotba helyezni.

[16] Ekkor kell elvégezni mindkét fedél biztonsági retesze működésének ellenőrzését mégpedig úgy, hogy ehhez hátramenet irányba be kell indítani mind az előkeverő, mind a préskeverő egységet, majd fel kell emelni a fedőrácsot, illetőleg az üvegfedelet. A retesz akkor működik megfelelően, ha a fedél felemelését követően 1-1,5 fordulat után a keverőtengelyek megállnak.

[17] A reteszek ellenőrzése után kezdődhet csak el a tésztagyártás a gyártásterv alapján. A tészta minősége a gyártmánylapon szerepel (ez tartalmazza a liszthez adandó tojáslé vagy tojáspor és víz mennyiségét).

[18] A tészta gyártmánylap szerinti összetevőit az előkeverőbe kell önteni, amit csak ennek megtörténte után szabad elindítani a hátrameneti indítógomb bekapcsolásával. Az előkeverés folyamán figyelemmel kell kísérni az anyag egyenletes elkeveredését, valamint nedvességtartalmát. Ez utóbbit oly módon, hogy az előkeverőt a megállítógombbal le kell állítani, fel kell nyitni a rácsos fedelét és (kézzel) ellenőrizni kell a megfelelő konzisztenciát. Ezt követően - ha az szükséges - a keverő fordulatszáma a forgókapcsolóval módosítható.

[19] Az előkeverő gépet tilos a védőrács felemelésével megállítani, minden esetben a vezérlőn található piros megállító gombot kell használni. Amíg az előkeverő dolgozik, elő kell készíteni a préskeverőt a tésztagyártásra a préscsiga sűrítőcsőbe helyezésével, a kinyomószerszám feltekerésével és a szükséges segédgép csatlakoztatásával.

[20] Az elkészült tésztamasszát az előkeverő megállításával és előremeneti újraindításával (melynek következtében az átadócsiga jobbra kezd el forogni) át kell tölteni a préskeverőbe. Ahogy a tésztamassza elkezd peregni a préskeverőbe, el lehet indítani hátrameneti üzemben a préskeverőt. Ennek során először az üvegezett fedelet le kell zárni és a két békazárat be kell kapcsolni, majd a vezérlőpult hátrameneti gombjának megnyomásával a gépet be kell kapcsolni, a mellette lévő fordulatszám-vezérlő forgókapcsolóval pedig kb. 1/3 fordulaton kell működtetni.

[21] Amikor az átadó csiga már a teljes mennyiséget áttöltötte a préskeverőbe, az előkeverő gépet meg kell állítani és indítható a tészta préselése. Ez a folyamat a préskeverő megállításával kezdődik, majd az előremenetben történő elindításával folytatódik. A préscsiga fordulatszáma szükség esetén a forgókapcsolóval korrigálható. A présszerszám külső felén megjelenő tésztát a segédgépbe kell vezetni, ami elvégzi a tészta formázását és méretre vágását.

[22] A gyártás közben az előkeverési folyamatot szükség szerint ismételni kell, de áttölteni az előkeverőből a préskeverőbe a következő adagot csak akkor lehet, ha a préskeverőben 1/3 mértékig elfogyott az anyag. Erről az üvegezett fedélen keresztül lehet meggyőződni.

[23] A kezelési utasítás kitért a termékváltás szabályaira is. A termékváltás során vagy a tészta formája, vagy a minősége (tojásszáma), vagy e kettő egyszerre változik. Formaváltás esetén a megállított préskeverőn matricacsere történik, minőségi termékváltásnál pedig az üres előkeverőbe kell betölteni az összetevőket, az új (eltérő tojásszámú) tésztamassza viszont csak akkor tölthető át a préskeverőbe, ha abból a korábbi anyag már kifogyott. Erről a lezáró fedél üvegén keresztül lehet meggyőződni. Az átengedés akkor kezdhető meg, ha a préskeverő tengelyei teljes mértékben kilátszanak (nincs rajtuk tészta).

[24] A napi gyártás befejezéséhez először el kell fogynia az anyagnak az előkeverőből, majd a tésztát a préskeverőből is ki kell járatni. Ezt követően meg kell állítani mindkét keverőt, majd - miután a forgórészek teljesen megálltak - ki kell csatolni a préskeverő békazárjait, és fel kell emelni a fedőt. A keverőtér falára tapadt tésztamaradványokat le kell kaparni spaklival, melynek megtörténte után a préskeverő fedelét le kell zárni, a békakapcsokat ismét le kell csatolni, és előremeneti módban újra el kell indítani a préscsigát, hogy a maradék anyag is eltávozzon a keverőtérből és a préscsigából.

[25] Ennek megtörténte után a gépet a vezérlőpult megállító gombjával teljesen meg kell állítani, majd a villamos csatlakozását a kapcsolószekrényben lévő aljzatból ki kell húzni. Ezt követően szerelhető le a matrica, és vehetők ki a csigák, majd kerülhet sor a keverőterek és a csigák tisztítására.

[26] A kezelési utasításban az is feltüntetésre került, hogy amennyiben a gép használata közben bármilyen rendellenesség merül fel, a gépet meg kell állítani, és értesíteni kell a karbantartót vagy az ügyvezetőt, a rendellenességet pedig be kell jegyezni az erre rendszeresített füzetbe, mely a matricamosó berendezés fölött van kifüggesztve.

[27] A gép burkolatának a vezérlő oldali részén három helyen, míg a gép elején egy helyen jól látható 9,5×6 cm méretű "A GÉPBE MŰKÖDÉS KÖZBEN BENYÚLNI TILOS" feliratú tábla került elhelyezésre.

[28] A sértettel sem az I. r. terhelt, sem más személy nem ismertette meg a kezelési utasítást. A kezelési utasítást a munkavédelmi oktatások során az azt végző munkavédelmi technikus sem mutatta meg a sértettnek annak ellenére, hogy az oktatási naplókban ennek megtörténte írásban rögzítésre került.

[29] A sértett a gép használata előtt soha nem végezte el a biztonsági retesz működésének ellenőrzését, azonban ennek szükségességére senki sem hívta fel a figyelmét, illetőleg a kezelési utasítás ezen előírásának teljesítését az I. r. terhelt soha nem ellenőrizte, és annak elmaradását sem kérte számon a sértettől.

[30] A VDP-1 típusú tésztadagasztó és -formázó gép keverőegységeinek leállítására elsődlegesen a vezérlőpaneleken lévő "STOP" gomb szolgált, ezenkívül azonban a két vezérlőpanelen elhelyezett vészleállító gomb megnyomásával - melyek a teljes gép működését leállították - is megállítható volt a berendezés, illetőleg a keverőtengelyek forgása a fordulatszám "0"-ra vételével vagy a fedél felemelése után működésbe lépő biztonsági retesz hatására is leállt.

[31] A préskeverő üvegezett fedelének felnyitása a tésztagyártás közben - a technológia szerint - egyáltalán nem volt indokolt.

[32] A sértett tisztában volt azzal, hogy a gépbe annak működése közben nem szabad benyúlni. A tésztagyártás során ugyanakkor az előkeverőben lévő tészta minőségét - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - az előkeverő fedelének rácsán az ujjait bedugva és a tésztából egy kis darabot "csippentve" ellenőrizte, a préskeverőbe viszont csak annak működésének leállítása után nyúlt bele azt követően is, hogy az annak fedelén lévő biztonsági retesz üzemképtelenné vált.

[33] A sértett többször is közölte az I. r. és a II. r. terhelttel, hogy a préskeverő a fedele felnyitása után is működik, azonban ezt a hibát - azt gondolva, hogy arról úgy is tud mindenki - az erre rendszeresített füzetbe nem jegyezte be.

[34] A sértett az üzemképtelen biztonsági retesz ellenére is végezte a munkáját, azonban a működő préskeverő üvegezett fedelét korábban soha nem nyitotta fel azért, hogy annak faláról - miközben a keverőtengelyek forognak - a feltapadt tésztát lekaparja. A tésztamaradvány eltávolítását mindig a préskeverő leállítása után végezte, és mind az anyag "kijáratásánál", mind a préskeverő keverőterének tisztításánál spaklit használt.

[35] A sértett az I. r. terhelt utasításai alapján - az üzemképes biztonsági kapcsolók hiányában is működő VDP-1 típusú tésztadagasztó géppel - tésztakészítési munkát végzett. A tésztadagasztó gép már korábban - utólag már meg nem állapítható időpont óta, de tartósan - műszaki hibás volt, a gép tartályai feletti fedeleken 2-2 helyett csak 1-1 biztonsági kapcsoló volt elhelyezve. A gép alsó tartálya feletti biztonsági kapcsoló már 2015. augusztus 3. napját megelőző, utólag már meg nem állapítható időpont óta tartósan üzemképtelen volt, azaz a gép annak ellenére is működött, hogy a tartály fedelét felnyitották. A rendellenességről a terhelteknek tudomása volt, akik ennek ellenére a hiba elhárítását a cselekmény időpontjáig nem végezték el.

[36] 2015. augusztus 3. napján a sértett 7.00 órakor állt munkába. A VDP-1 típusú gép állapotát nem találta eltérőnek attól, mint amit a korábbi munkavégzésekor tapasztalt. A gép tisztítását követően a gyártást - a korábbi gyakorlatának megfelelően - a retesz működésének ellenőrzése nélkül kezdte meg.

[37] A tésztakészítés során a sértett felnyitotta a gép dagasztótartályának fedelét - mely során a gép üzemképes biztonsági kapcsolók hiányában nem állt le - majd ezután a sértett a dagasztó tartályba nyúlt azért, hogy a felragadt tésztát eltávolítsa, ekkor a mozgásban lévő forgópálcikás tengelyek a sértett bal alkarját leszakították.

[38] A sértett akkor, amikor a préskeverő üvegezett fedelét felnyitotta észlelte, hogy a keverőtengelyek forgása nem állt le, ennek ellenére - és a korábbi gyakorlatától teljesen eltérve - nyúlt bele puszta kézzel a keverőtérbe. A gép az alsó vezérlőpanelen lévő vészleállító gomb megnyomásával került leállításra.

[39] Az épület más helyiségeiben dolgozó személyek a sértett segélykiáltásaira azonnal a baleset helyszínére szaladtak, ahol a gépet leállították, a sértettet elsősegélyben részesítették, majd értesítették a mentőket is.

[40] A sértett bal mellkasfal zúzódást, illetve emlőzúzódást és a bal alkaron csonkolásos sérülést szenvedett. A horzsolásos sérülések nyolc napon belül, míg a csonkolásos sérülés nyolc napon túl gyógyuló volt, tényleges gyógytartama két hét. A csonkolásos sérülés a sértettnek maradandó fogyatékosságot okozott, súlyos egészségromlás azonban nem keletkezett.

[41] A csonkoláshoz keringésmegingás, vagy jelentősebb vérvesztés nem társult, de a nagy kiterjedésű szövetroncsolódásokból származó, folyamatos vérzés orvosi beavatkozás hiányában feltétlenül a sértett halálát eredményezhette volna, így közvetlenül életveszélyesnek minősült.

[42] A T. Kft. tulajdonát képező VDP-1 típusú tésztadagasztó gép a műszaki és munkavédelmi követelményeknek nem felelt meg, a cselekmény időpontjában nem volt alkalmas arra, hogy azzal munkát végezzenek. A gépet tilos lett volna üzemeltetni, mert munkavédelmi szempontból annak tárgyi feltételei nem voltak adottak:

- a dagasztótartály védőfedelének üzem közbeni felnyitásakor a gépben a forgópálcikás tengelynek meg kellett volna állnia,

- a végálláskapcsolóknak üzemképes állapotban kellett volna lenniük, azoknak kellett volna a főáramkört megszakítva a körmös bolygatót megállítani a fedél felnyitásakor.

A gépnek a kezelőtől távolabbi oldalán a gép burkolata is hiányzott.

[43] A préskeverő üvegezett fedelén lévő reteszt üzemképes állapotba kellett volna hozni a gép biztonságos üzemeltetése érdekében. Ebben az esetben ugyanis a retesz működése lehetetlenné tette volna a súlyos baleset bekövetkezését. Ennek hiányában a gépet nem lett volna szabad üzemeltetni.

[44] A gépen lévő biztonsági és munkavédelmi szerelvények az előírásoknak nagyrészt nem feleltek meg. Súlyos hiányosság és nagyfokú veszélyforrás volt a préskeverő egység fedelének felnyitása esetén a gépet leállító biztonsági retesz működésképtelensége, továbbá a forgó-mozgó alkatrészek munkavédelmi ráccsal, vagy sűrű hálóval való védelmének hiánya. Ez utóbbinak ugyanakkor a baleset bekövetkezésében nem volt semmilyen szerepe.

[45] A hibanaplóban 2012-ben volt az utolsó bejegyzés, a hibanapló ellenőrzése dokumentáltan nem történt meg.

[46] A gép korábbi időpontban történt átalakítását nem dokumentálták. A balesettel érintett tető retesze tartósan működésképtelen volt, a retesz ellenőrzésének dokumentálása nem történt meg, ezen ellenőrzés elvégzése a munkavállaló számára feladatként kiosztásra, begyakoroltatásra nem került.

[47] Az I. r. terhelt 2015. augusztus 3. napján nem volt jelen sem a sértett felvételekor, sem a munka megkezdésekor, valamint nem részesítette a sértettet a munka megkezdésekor balesetvédelmi oktatásban sem. Az I. r. terhelt a fentieken túlmenően nem gondoskodott a sértett tűzvédelmi oktatásáról és nem intézkedett az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatról, valamint elkésett a munkaviszony bejelentésével is.

[48] A terheltek cselekményeikkel megsértették a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Munkavéd.tv.) 2. § (2)-(3) bekezdésében, 18. § (3) bekezdésében, 23. §-ában, 40. § (1) bekezdésében, 42. § a) és b) pontjában, 54. § (7) bekezdésében és az 55. § (1) bekezdésében rögzített rendelkezéseket, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 9. § (1) bekezdés b) és c) pontjait, valamint a rendelet 10. § g) pontjának és a rendelet 12., 14. és 15. §-ainak, valamint 22. § (3) bekezdésének az előírásait.

[49] A sértett a működő préskeverő üvegezett fedelének felnyitásával és a keverőtérbe történő benyúlásával megsértette az Munkavéd.tv. 60. § (1) bekezdés második mondat II. fordulatát és e bekezdés a) pontját.

[50] A jogerős ítélettel szemben az I. r. terhelt védője és a II. r. terhelt védője külön-külön terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyekben annak a törvény szerinti okát (Be. 649. §) nem jelölték meg, csupán a Be. 648. § a) pontjára hivatkoztak. Érdemben mindkét védő a jogerős ítélet megváltoztatását és az I. r., illetve a II. r. terhelt elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában való felmentését, harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.

[51] Az I. r. terhelt védője indítványa indokaként utalt arra, hogy a sértett tapasztalt tésztagyártó volt, aki ismerte a VDP-1 típusú tésztagyártó gép működését, mivel azon éveken keresztül dolgozott. A gépen éveken keresztül balesetmentesen dolgozó sértettről megállapítható, hogy a gépet tudta szabályosan működtetni, a gép szabályos működését elsajátította, hiszen ezen ismeretek nélkül nem tudott volna rajta dolgozni, ezért az ügyvezető azon szabálytalansága, hogy nem követelte meg a sértettől a retesz ellenőrzését, illetve a sértettel a gépkezelési utasítást dokumentáltan nem ismertette senki, nem tekinthető bűncselekménynek.

[52] Kifejtette, hogy a sértett vallomása alapján okszerűen megállapítható, miszerint a sértett ismerte a gép működési problémáját, és miután mindig szabályosan a "stop" gombbal állította le azt, így tudnia kellett, hogy a gép megállításának ez a szabályos módja. A vádbeli napon ennek ellenére használta a "stop" gomb helyett a retesz felemelését a gép megállítására, majd miután látta, hogy a gép működése nem állt le, mégis belenyúlt a gépbe. A másodfokú bíróság ki is egészítette a tényállást azzal, hogy a sértett ezen magatartásával konkrét munkavédelmi szabályt sértett.

[53] A védő hangsúlyozta, hogy a foglalkozási szabályszegésnek és a bekövetkezett eredménynek okozati összefüggésben kell állnia egymással, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésért a büntetőjogi felelősséget önmagában a foglalkozási szabályok megszegésének a ténye nem alapozza meg. Jelen esetben a sértett az általa jól ismert gépet működtette nem kellő körültekintéssel. Ezért a baleset kizárólagosan a sértett magatartására vezethető vissza, a terhelt formális foglalkozási szabályszegései közvetlen veszélyhelyzetet nem hoztak létre és nem álltak okozati összefüggésben a maradandó fogyatékosság létrejöttével.

[54] A védő álláspontja szerint az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása anyagi jogszabályt sértett, mert a terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási eleme, a közvetlen veszély okozása hiányzik, az annak létrejötte után történtek kapcsán pedig a gondatlanság ismérvei hiányoznak.

[55] A II. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványában hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt mindvégig következetesen állította, miszerint az a hivatkozás, hogy a T. Kft. műszaki irányítását ő végezte volna, nem valós, és az nem is nyert az eljárás során bizonyítást. A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés elkövetője az lehet, aki meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. Az eljáró bíróságok a büntetőeljárásban a II. r. terhelt vonatkozásában pusztán azon az alapon állapítottak meg e tekintetben tényállásszerű magatartást, hogy a T. Kft. és a Ti. Kft. egymáshoz közeli fizikai elhelyezkedése adott lehetőséget arra, hogy a T. Kft.-ben működő gépeket esetleg, illetve alkalmanként működés közben megnézze és segíteni próbáljon abban az esetben, ha a gép kezelőjétől bármilyen rendellenességre utaló jelzést kapott.

[56] A védelem álláspontja szerint a II. r. terhelt az ítéletben megállapított történeti tényállás szerint foglalkozási szabály hatálya alá tartozó tevékenységet nem folytatott, így a II. r. terhelt terhére nem állapítható meg a foglalkozási szabályszegés mint elkövetői magatartás.

[57] Kifejtette, hogy a gondatlanságra vonatkozó tényállási elem sem valósult meg a II. r. terhelt tevékenysége tekintetében. A mulasztásban megnyilvánuló gondatlan magatartás csak akkor lenne felróható neki, ha tevékenysége a törvényi tényállás szerinti kritériumoknak megfelelt volna. Sem a tésztagyártó gép műszaki hibájáról, sem annak a nem rendeltetésszerű használatáról nem volt tudomása, így a gondatlanság a terhére nem róható. A II. r. terhelt magatartása és a testi sérülés keletkezése között nem volt okozati összefüggés, azt kizárólag a sértett kiszámíthatatlan, mások által meg nem akadályozható munkavédelmi szabályszegése okozta.

[58] Mindezek alapján a II. r. terhelt bűnösségének megállapítása anyagi jogszabályt sért, a cselekvősége a törvényi tényállás egyik elemének sem felel meg, a terhelt nem a bűncselekmény elkövetője, ezáltal cselekvősége nem tekinthető a törvényi tényállásnak megfelelő elkövetői magatartásnak, és az ítélet történeti tényállásában rögzített közreműködése, valamint a bekövetkezett testi sérülés között okozati összefüggés nem állapítható meg.

[59] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványokat alaptalannak találta és mindkét terhelt tekintetében a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[60] Indokai szerint a jogerős ítéleti tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy az I. r. terhelt mint a T. Kft. ügyvezetője, valamint a II. r. terhelt mint a Ti. Kft. ügyvezetője, egyaránt a foglalkozási szabályok hatálya alatt állt a T. Kft. által folytatott tésztaüzemben elhelyezett, és a kft. tulajdonát képező tésztadagasztó géppel folytatott tevékenység tekintetében.

[61] A II. r. terhelt elkövetői minőségét kétségbe vonó védői érvelést az eljárt bíróságok indokoltan vetették el, a tényállásban részletesen megjelölve azokat a tényeket, amelyekből megállapíthatóan a terhelt lényegében irányító jogkört gyakorolt a sértett, illetve az általa tésztadagasztó géppel végzett munkafolyamat felett. A II. r. terhelt résztulajdonosa volt a T. Kft.-nek, részt vett a gép megvásárlásában, megismerte annak működését és elsajátította azt. Rendszeresen ellenőrizte, hibáiról értesült, annak javításait és az időközben a gépen végrehajtott módosításokat irányította és felügyelte.

[62] Rámutatott arra, hogy a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének elkövetője az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. Közömbös, hogy hatósági engedély vagy más jogosultság alapján főfoglalkozásként, illetve rendszeres keresetszerzés érdekében űzi a tevékenységet vagy pedig alkalomszerűen, esetleg éppen kedvtelésből. Az az alapvető feltétel, hogy az elkövető olyan tevékenységet folytasson, amelyet írott vagy íratlan foglalkozási szabályok körvonalaznak.

[63] A tényállásból megállapíthatóan az I. és II. r. terhelt tevékenysége, mulasztása egyrészről a tésztadagasztó gép, másrészről a sértett tekintetében valósult meg.

[64] A gép vonatkozásában a biztonságos munkavégzésre való alkalmasság biztosításának az elmulasztásában, illetőleg a rendszeres időszakos ellenőrzés elhanyagolásában, elmulasztásában nyilvánult meg.

[65] A sértett tekintetében pedig a gyártási technológia és a gép biztonságos üzemeltetési feltételeinek a megismertetésének, elsajátításának, a sértett munkavégzésének ellenőrzése elmulasztásában nyilvánult meg.

[66] Ezen kétirányú kötelezettségeknek az elmulasztása azt eredményezte a terheltek tekintetében, hogy a sértett a baleset időpontjában már feltétlenül, de azt megelőzően pontosan meg nem határozható időszakon keresztül egy olyan géppel végezte a munkát, amelynek préskeverője a biztonságos munkavégzésre alkalmatlan volt.

[67] A terheltek mulasztása következtében kialakult egy absztrakt veszélyhelyzet, amely ténylegesen akkor vált konkrét, közvetlen veszéllyé, amikor a tésztakészítés során a sértett felnyitotta a gép dagasztótartályának fedelét, amely során a gép üzemképes kapcsolók hiányában nem állt le, majd ezután a sértett a dagasztótartályba nyúlt, és a műszaki hiba miatt továbbra is mozgásban lévő forgópálcikás tengelyek leszakították az alkarját.

[68] A sérülés abban az esetben nem következett volna be, ha a műszaki és munkavédelmi követelményeknek megfelelő gép dagasztótartálya védőfedelének üzem közbeni felnyitásával a gép a forgópálcikás tengely szabályos működés esetén leállt volna.

[69] Mindezek alapján a törvényi tényállás szerinti közvetlen veszély, illetőleg a maradandó fogyatékosság mint eredmény, részben az I. és II. r. terhelt mulasztásának a következménye volt, amelyre a terheltek bűnössége negligencia formájában alakult ki.

[70] Az I. r. terhelt védője észrevételében a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában foglaltakkal nem értett egyet, arra hivatkozással, hogy a másodfokú ítéleti tényállás is megállapította, miszerint 2013. február 10-én megtörtént a gép munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálata és az erről készült jegyzőkönyvben a munkaeszköz, munkavédelmi üzembe helyezésének elrendelését kikötés nélkül javasolta a vizsgálat vezetője.

[71] A másodfokú bíróság közvetett módon bizonyítottnak találta azt, hogy a préskeverő biztonsági retesze üzemképtelen volt hosszabb ideje, azt viszont nem tartalmazza a tényállás, hogy az mikor romolhatott el.

[72] Hivatkozott arra, hogy a másodfokú ítélet megállapította, miszerint a sértett 2011 tavaszától állt munkaviszonyban kisebb-nagyobb megszakításokkal a T. Kft.-vel és a Ti. Kft.-vel. A munkaköre szerint tésztagyártó és csomagoló munkakörben dolgozott ténylegesen, így gyakorlott tésztagyártó volt. A sértett jól tudta működtetni a gépet, ismerte a gyártási technológiát, így számára nem volt rendkívül bonyolult a gyártási folyamat. A vádbeli napon az I. r. terhelt nem tartózkodott a T. Kft.-ben, így módja sem volt aznap ellenőrizni a sértett munkavégzését. Álláspontja szerint, miután az ítéleti tényállások megállapították, hogy a sértett teljesen tisztában volt azzal, miszerint a működő gépbe nem szabad belenyúlni, melyre a kihelyezett figyelmeztető táblák is felhívták a figyelmét, a sértett maga okozta a balesetet azzal, hogy mégis benyúlt a mozgó gépbe.

[73] A sértett tudatának át kellett fognia és át is fogta, hogy szabálytalanul állította le a gépet. Észlelnie kellett, hogy a retesz felemelése után a gép tovább forog és tudnia kellett, hogy a mozgó gépbe nem nyúlhat bele, mert balesetveszélyes. Kifejtette, hogy nem vitásan szükséges volt a gép meghibásodása ahhoz, hogy bekövetkezzen a baleset, de azt nem lehet megállapítani, hogy erről az I. r. terhelt tudott. Álláspontja szerint a sértett az általa jól ismert gépet nem kellő körültekintéssel működtette, ezért szenvedett balesetet. Az I. r. terhelt terhére rótt foglalkozási szabályszegések formálisak és a balesetben nem játszottak szerepet, nem állnak okozati összefüggésben a maradandó fogyatékosság létrejöttével.

[74] A II. r. terhelt védője is észrevételt tett a Legfőbb Ügyészség indítványára, melyben túlnyomórészt a felülvizsgálati indítványában írtakat ismételte meg. Kifejtette, hogy a sértett összefüggéstelen és szakmai alátámasztás nélküli állításai, nevezetesen, hogy milyen műveleteket végzett a baleset pillanatában, hamisnak bizonyultak; több szakértő is arra az álláspontra helyezkedett, hogy állításai nem lehetségesek.

[75] Arra, hogy a gép mikor romlott el, nem merült fel semmilyen bizonyíték sem. A munkabaleset olyan munka végzésekor történt, amelyre a sértettnek nem volt utasítása. A bíróságok előtt bizonyításra került, hogy a terheltek a munkabaleset másnapjától két hétre külföldre mentek. Nem vitatta, hogy a baleset bekövetkeztéhez kellett a gép meghibásodása, ugyanakkor a terhelteknek nem volt tudomásuk a gép hibájáról. Ebből következően tényként csak az azonnali meghibásodást lehet megállapítani.

[76] A felülvizsgálati indítványok nem alaposak.

[77] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[78] A Be. 648. §-a csupán rendszerezi a felülvizsgálati okokat, amiket a Be. 649. §-a határoz meg. A védők indítványaikban - jogszabályhely szerint - ilyen okot nem jelöltek meg. A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján azonban valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. A védők az indítványaikban a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezték; ezért azok - tartalmuk szerint - az említett felülvizsgálati ok feltételeinek megfelelnek.

[79] Ugyanakkor utalni kell arra is, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]; a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány felülbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[80] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogkövetkeztetések helyességét a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell megítélni; a tényállásban nem szereplő, illetve attól eltérő tények figyelmen kívül maradnak, és nem irányulhat az indítvány ilyen tények megállapítására sem.

[81] Jelen ügyben az indítványok anyagi jogi törvénysértésre hivatkozó érvei részben a jogerős ítéleti tényállást is támadták. Az elsőfokú bíróság ítélete rögzítette, hogy a biztonsági kapcsoló tartós üzemképtelenségéről a terhelteknek tudomása volt, azonban ennek elhárítását a cselekmény időpontjáig nem végezték el. A másodfokú bíróság ítélete [36] bekezdésében ezt ki is egészítette azzal, miszerint a sértett többször is közölte ezt a hibát mindkét terhelttel. Ugyancsak tartalmazza a jogerős ítéleti tényállás, hogy a II. r. terhelt ténylegesen milyen irányítási tevékenységet fejtett a sértett által végzett munkafolyamat felett.

[82] E ténymegállapítások a felülvizsgálati eljárásban kétségbe nem vonhatók, az indítványokat azok alapulvételével kellett elbírálni.

[83] A Btk. 165. § (1) bekezdése szerint a foglakozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét követi el, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz.

[84] A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív tevőleges magatartással vagy mulasztással is.

[85] Az elkövető büntetőjogi felelőssége tehát akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más(ok) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése, vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán nem akadályozza meg - bár erre lehetősége volt - a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében is fennáll a gondatlan felelőssége.

[86] Jelen esetben az elsőfokú bíróság ítélete felsorolta azokat a - másodfokú bíróság is által is osztott - konkrét jogi kötelezettségeket, amelyeket az I. r. és a II. r. terhelt megszegett. A másodfokú bíróság e körben a tényállást annyiban egészítette ki, hogy feltüntette a sértett általi szabályszegést is.

[87] A Btk. 165. §-a szerinti törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

[88] Ez azonban nem jelenti, hogy a szabályszegések önmagában, objektíve tesznek felelőssé. Az anyagi jogi bűnösség az alany tudati gondolati világával függ össze. Azt fejezi ki, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és magatartásával előidézett következményekről. Tehet, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményeit (eredményét); illetőleg tehet, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség tehát a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához (materiális cselekmény esetében az eredményéhez) fűződő aktuális pszichikus viszony.

[89] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban mégis végrehajtja.

[90] A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet akkor, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.

[91] Tudatos a gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság esetén pedig azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.

[92] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.

[93] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia és előre lehetett volna látnia.

[94] Az alapügyben eljárt bíróságok az állapították meg, hogy a terheltek mulasztással valósították meg a terhükre rótt cselekményt azáltal, hogy a munkagép megjavítását elmulasztva nem biztosították a foglakozását végző sértett részére a biztonságos munkavégzést.

[95] A terhelek cselekményét - bár ténylegesen ez az ítélet indokolásában nem került kifejtésre - tudatos gondatlanságnak minősítette a bíróság, tekintettel arra, hogy a terheltek tudatának át kellett fognia azt, hogy a munkagép működtetése nem biztonságos, ezáltal az azon dolgozó személyt közvetlen veszélynek teszik ki.

[96] A tudatosan gondatlanul cselekvő előrelátása kiterjed

- az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint

- a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.

[97] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű - ekként uralma alatt tartható - alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, ami a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.

[98] Az, hogy a terheltektől milyen figyelem volt elvárható, illetve hogy az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthattak előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.

[99] Az első egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás, és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg az e törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.

[100] A Btk. 165. § (korábbi büntetőtörvény szerinti 171. §, még korábban az 1961. évi V. törvény 258. §-a, illetve azt megelőző 1948. évi XLVIII. törvény 20. §-a) szerinti törvényi tényállás alapján foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amit az elkövető éppen végez. Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos, biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást. Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.

[101] Tehát egyrészt vizsgálni kell, hogy az adott munkavégzés magán vagy szervezett, ezen belül közös (együttes) vagy irányított. Ha pedig irányított, akkor vizsgálni kell, hogy az irányításért felel-e a terhelt. Másrészt vizsgálni kell, hogy amiért felel, annak elmulasztásából következik-e a közvetlen veszély, illetve a sérelem.

[102] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében tehát arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a terheltektől elvárható, illetve az II. r. terhelt tevékenysége tekinthető-e foglalkozási szabály alá tartozónak.

[103] Az irányadó tényállás szerint a cselekmény elkövetésekor az I. r. terhelt a tésztafélék gyártásával foglalkozó T. Kft. ügyvezetője volt. A T. Kft. tevékenységét a Ti. Szállítmányozási Kft.-től bérelt T., V. útja 7. szám alatt lévő épületben végezte. A Ti. Kft. önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője a II. r. terhelt volt.

[104] A Ti. Kft. munkatársai besegítettek a T. Kft. háttértevékenységébe, úgy mint a csomagolásba, tárolásba, karbantartásba, továbbá a II. r. terhelt végezte - a T. Kft.-ben lévő résztulajdonosi jogosultsága alapján - a T. Kft. műszaki irányítását is: így ellenőrizte a gépek műszaki állapotát és a gyártással kapcsolatban szóbeli utasításokat adott sértettnek.

[105] A VDP-1 típusú tésztadagasztó gép megvásárlásában a II. r. terhelt is közreműködött, és annak kezeléséről, a gyártás folyamatáról videófelvételt is készített. A gép kezelését és a tésztagyártást - a sértett felügyelete mellett - a II. r. terhelt is kipróbálta, megtanulta, továbbá értesült a géppel kapcsolatos nagyobb hibákról, melyek javítását is ő szervezte meg.

[106] Mindezekből következik, hogy mind az I. r., mind a II. r. terhelt tisztában volt a munkafolyamatokkal, utasításokat adtak a sértettnek, illetve a munkagép műszaki állapotának ellenőrzését a II. r. terhelt végezte, aki tudott a munkagépen végzett átalakításról is. Így mindkét terhelt a foglalkozási szabályok hatálya alatt állt.

[107] Ezt támasztja alá az is, hogy az irányadó tényállás szerint a sértett többször is közölte az I. r. és a II. r. terheltekkel, hogy a préskeverő a fedele felnyitása után is működik, azonban ezt a hibát - azt gondolva, hogy arról úgy is tud mindenki - az erre rendszeresített füzetbe nem jegyezte be.

[108] E körben nincs jelentősége annak, hogy a terheltek különböző gazdasági társaság vezetői voltak. A büntetőjogi felelősség alapja nem az, hogy a terhelt milyen jogviszony alapján végzi a tevékenységét, hanem az, hogy ténylegesen milyen - foglalkozási szabályok hatálya alá eső - tevékenységet folytat. Jelen esetben az irányadó tényállás rögzíti, hogy a II. r. terhelt ellenőrizte a gépek műszaki állapotát és a gyártással kapcsolatban szóbeli utasításokat adott a sértettnek. Ehhez képest közömbös a II. r. terhelt és a sértett közötti munkajogi jogviszony, mivel a II. r. terhelt a foglalkozási szabályok hatálya alá eső tevékenységet tényszerűen végezte, az azzal járó kötelezettségek is terhelték.

[109] Ekként mindkét terhelt annak ismeretében végeztette a munkát, illetve hagyta, hogy a sértett munkát végezzen, hogy tudta: a préskeverő felnyitás után is működik és a biztonsági retesz üzemképtelen, azonban ezen hibákat a terheltek nem javították ki.

[110] Nem vitás, és a jogerős ítéleti tényállás is tartalmazza, hogy a sértett is foglalkozási szabályt szegett, amikor annak ellenére, hogy gép burkolatának a vezérlő oldali részén három helyen, a gép elején pedig egy helyen jól látható, 9,5×6 cm méretű "A GÉPBE MŰKÖDÉS KÖZBEN BENYÚLNI TILOS!" feliratú tábla került elhelyezésre, belenyúlt a működő keverőtérbe. Ezzel kétségtelenül megsértette az Munkavéd.tv. 60. § (1) bekezdés második mondat II. fordulatát és a) pontját, miszerint a munkavállaló köteles a munkáját úgy végezni, hogy ez saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, így különösen köteles - egyebek mellett - a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni.

[111] Ez azonban a terheltek büntetőjogi felelősségére nincs kihatással, tekintettel arra, hogy amennyiben a gép a munkavédelmi szabályok és a biztonságos működés követelményének megfelelően működött volna, akkor a sértett tényállásban rögzített balesete nem következett volna be, mert a préskeverő üvegezett fedelének felnyitásakor a biztonsági kapcsoló a forgópálcikás tengelyek működését leállította volna.

[112] Kétségtelen, hogy a terheltek mulasztása önmagában csak absztrakt veszélyhelyzetet hozott létre, ami azzal vált közvetlenné, hogy a sértett - maga is munkavédelmi szabályt szegve - a gép fedelét felnyitotta és működés közben belenyúlt abba. Ezt azonban az tette lehetővé, hogy a biztonsági kapcsoló nem működött és a gép a fedél felnyitása után is tovább üzemelt; e hiba kiküszöbölése pedig a terheltek kötelezettsége lett volna.

[113] Mindezekből is következik, hogy az indítványokban foglaltakkal szemben - ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletének 26. oldalán és a másodfokú bíróság ítélete indokolásának [72] bekezdésében is kifejtette - a terheltek mulasztása és a sértettnél bekövetkezett sérülés között az ok-okozati viszony kétséget kizáróan fennáll.

[114] A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés valamennyi törvényi tényállási eleme tehát mindkét terhelt tekintetében maradéktalanul megvalósult, ekként büntetőjogi felelősségüknek megállapítására a jogerős ítéletben a büntető anyagi jog sérelme nélkül került sor.

[115] Ezért a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatokat az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.302/2020.)

BH 2021.6.157 I. A szándékos veszélyeztetés és a szándékos emberölés elhatárolása körében annak van meghatározó jelentősége, hogy a szándékos veszélyeztetés esetén csak a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása szándékos, míg az ezen túlmenő eredmény - jelen esetben az élet kioltása - tekintetében kizárólag a gondatlanság áll fenn. Az emberölés esetében pedig a veszélyhelyzeten túlmenő eredmény vonatkozásában az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka áll fenn.

II. Mivel a terhelt az őt elfogni akaró öt rendőr irányába ötvenöt percen keresztül tizennyolc - részben - célzott lövést adott le a pisztolyából, a cselekménye az emberölés kísérleti szakaszába lépett. Ugyanakkor a célzott lövések következtében a halál mint eredmény nem következett be, azért e sértettek esetében az emberölés kísérleti szakban maradt. Cselekménye így nem a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, hanem a hivatalos személy és több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítására alkalmas [Btk. 160. § (2) bek. e) és f) pont, 165. § (1) és (3) bek.].

[1] A törvényszék a 2017. május 2. napján megtartott tárgyaláson meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) és (2) bek. e) és f) pont]. Ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés végrehajtásába beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője által bejelentett fellebbezést elbírálva az ítélőtábla a 2017. október 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnjelekre vonatkozó részében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.

[3] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás irányadó, azzal, hogy az irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely - ítéletszerkesztési hibából nem a tényállásban került rögzítésre, de - az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B2.ind., BH+ 2014.388.I., BH 2013.237., 2013.53., 2006.392.).

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő:

[5] A terhelt elhúzódó, haragos viszonyban volt az édesanyjával és a nevelőapjával.

[6] 2015. július 10. napján az esti órákban az ittas és a familiáris konfliktusai miatt frusztrált terhelt kétségbeesett azon, hogy az édesanyja és a nevelőapja miatt csődbe megy a kamionos vállalkozása, illetve elveszíti a családját, így elhatározta, hogy "pontot tesz az ügy végére", megvédi a cégét és a családját, s még az éjszaka folyamán, az otthonukban felkeresi a sértetteket, hogy kérdőre vonja őket. A szülei házához a felesége tulajdonában lévő személygépkocsival ment és magával vitte az engedéllyel tartott maroklőfegyverét, továbbá három tárt, azaz 39 darab hozzátartozó lőszert. A terhelt 2015. július 11. napján 3 óra 30 perc tájt ért a szülei házához, ahol nevelőapja nyitott ajtót, majd nyomban szóváltásba keveredtek. A sértett pofon is ütötte a feldúlt terheltet, aki ezt megalázónak érezte, ezért elővette a táskájából a betárazott revolverét. R. S. sértett kimenekült a házból, a terhelt üldözőbe vette a kétségbeesett nevelőapját, s azt kiabálta neki, hogy "hiába futsz, úgyis megdöglessz, lelőlek mint egy kutyát", majd a 45 mm-es, engedéllyel tartott BLOCK típusú lőfegyverével, 5-6 méterről célzottan, egyszer, mellkasa jobb oldalán lőtte meg az álló testhelyzetben lévő sértettet, aki ettől elterült a járdán. Ezt követően odament hozzá és még egyszer közvetlen közelről, a pisztolyát a homlokára szorítva fejbe lőtte a már elhalálozott sértettet. Ezt követően visszament a házba és a vele haragos viszonyban lévő édesanyját, R.-né Ú. É.-t "Kellett ez neked!" felkiáltással közvetlen közelről, egyszer, a bal oldalán, homlokon lőtte, majd elzuhanó, még életben lévő édesanyját még egyszer közvetlen közelről hátba lőtte.

[7] A lövöldözés miatti bejelentést követően két szolgálati járművel 5 rendőr érkezett 2015. július 11. napján 3 óra 45 perc és 3 óra 50 perc közötti időben a helyszínre. A terhelt a kiérkezésüktől, 3 óra 50 perctől a Terrorelhárító Központ (TEK) műveleti egységének megérkezéséig, 4 óra 45 percig rövidebb-hosszabb megszakításokkal - folyamatosan, részben személyre célzottan, részben az irányukba - lövöldözött a vele szemben jogszerűen intézkedni akaró öt rendőrre, akik csak azért nem sérültek meg, mert szakszerűen vonultak fedezékbe, ezért a lövések a szolgálati gépkocsikba csapódtak, illetve G. B. rendőr zászlós kimenekítette őket a tűzvonalból.

[8] A terhelt a jól kivilágított utcán észlelte a szolgálati gépkocsival kivonuló, egyenruhát viselő rendőrök megérkezését. Először S. S. és K. I. járőrpáros érkezett a helyszínre egy Mercedes típusú szolgálati gépjárművel, ami a terhelt által is láthatóan fel volt szerelve a rendőrautókat jellemző megkülönböztető jelzésekkel és a ház jobb oldali szobájának ablakával egy vonalban, attól kb. 11 méterre álltak meg. K. I. rendőr zászlós a gépkocsi jobb oldali első üléséről kiszállt és az úttesten fekvő R. S. sértett holttestéhez ment.

[9] Ekkor észrevette, hogy a ház egyik, a jobb oldali utcafronti helyiségében, a kitárt és kivilágított ablakban, kb. 5-6 méterre tőle, szembe állva vele megjelent egy ismeretlen alak, aki jól kivehetően egy pisztolyt fogott rá, majd egy célzott lövést adott le az irányába, de nem találta el - mert lehajolt -, a lövedék a Mercedes jobb hátsó ablakába csapódott. K. I. kiabálva szólt a kollégáinak, hogy a házból rálőttek, és azt tanácsolta S. S.-nek, hogy ne szálljon ki, mert valaki lövöldöz rájuk, végül a sértett az M.telep irányába, a terheltnek balra kimenekült a lővonalból.

S. S. a járőrtársa felkiáltását és a lövések dördülését hallva kimászott a szolgálati gépkocsiból, és az úttestre hasalva, a bal első keréknél, a Mercedes takarásában foglalt menedéket, miközben a terhelt legkevesebb ötször lőtt az irányába úgy, hogy az egyik lövedék közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a betonba, amit az Opel Astrával érkező társai is észleltek, s figyelmeztették, hogy maradjon a bal első kerék takarásában, mert "nagyon be van lőve" a helyzete, nehogy találat érje. S. S. folyamatosan rádiózott, lejelentette az ügyeletnek, hogy lőnek rájuk, ahonnan azt a parancsot kapta, hogy - a kívülálló személyek védelme érdekében - próbáljanak meg kihaladni a tűzvonalból.

[10] Az Opel Astra típusú személygépkocsi is a "Rendőrség" felirattal és a szokásos megkülönböztető jelzésekkel volt ellátva. A szolgálati gépkocsival Gy. S. rendőr zászlós, L. Zs. rendőr zászlós és V. G. rendőr őrmester érkezett a helyszínre és a másik rendőrségi gépkocsival szemben, attól mintegy 3 méter távolságra, a jobb oldali forgalmi sávban, a bejárati kapuval egy vonalban, attól kb. 7,4 méterre, a felezővonallal párhuzamosan álltak meg. Ezt követően a lövöldözőnek átellenes, tehát az Opel jobb oldali ajtajain keresztül, hason csúszva kimenekültek az autójukból, és a szolgálati gépkocsijuk jobb oldali kerekei takarásában kerestek menedéket, mivel észlelték, hogy az ismeretlen elkövető tüzet nyitott rájuk. A feléjük irányzott lövedékek a fedezéknek használt autóba csapódtak.

[11] A terhelt a házból, a bejárati ajtó előtti udvarrészre kimenve legalább 2 célzott lövést adott le az Opel jobb első kereke takarásában sikeresen menedéket kereső Gy. S. rendőr zászlós sértettre és a jobb hátsó ajtó mögött megbúvó L. Zs. rendőr zászlós és V. G. rendőr őrmeter sértettekre; továbbá rendszertelen időközökben legalább 10 lövést adott le az utcán tartózkodó 5 rendőr irányába. A terhelt amennyiben mozgást észlelt, azonnal tüzelt a gépjárművek mögött megbúvó rendőrökre.

[12] Amikor a terhelt ideiglenesen felhagyott a lövöldözéssel, akkor S. S. sértett hason kúszva elindult az Opel irányába, ám amint kiért a Mercedes takarásából a terhelt újra tüzet nyitott rá, de nem találta el, ezért sikerrel járt a fedezékváltás, és csatlakozni tudott az Opel mögött megbúvó kollégáihoz.

[13] Az öt "veszélyeztetett" rendőrt a kollégájuk, G. B. rendőr zászlós menekítette ki a lőzónából, oly módon, hogy gépkocsijával, a vezető ülésben előre bukva és a gázpedált a kezével nyomva, 1-es fokozatban, "vakon" behajtott az Opel mögé, így a sértettek, a szolgálati gépkocsik takarásában be tudtak mászni az autójába, majd velük együtt kitolatott az utcából, ezáltal kikerültek a tűzvonalból, és megszűnt a rájuk leselkedő életveszély.

[14] A terhelt a vele szemben intézkedni akaró, az utcán lőtávolságon belül, a terhelthez közel és általa jól láthatóan tartózkodó 5 rendőrre a kiérkezésüket követően tüzet nyitott és a TEK megérkezéséig, azaz 3:50 és 04:45 óra közötti időben részben személyre célzottan (ahol az egyik rendőr állt, a többiek pedig megbújtak), részben az irányukba pontosan meg nem határozható számú, de legkevesebb 18 pisztolylövést adott le, aminek következtében közvetlen életveszélynek tette ki őket, s csak azért nem sérültek meg, mert sikerült fedezékbe vonulniuk, majd kimenekülni a tűzvonalból.

[15] A TEK túsztárgyalója a műveleti terület átvételétől, a terhelt lefegyverzéséig, azaz 4:45 és 8:55 óra között mobiltelefonon keresztül győzködte a terheltet, hogy tegye le a fegyverét, adja meg magát és ne legyen öngyilkos sem, aminek eredményeképpen a műveleti egység elfogta a terheltet, miután az kitárazta és átadta nekik a marokpisztolyát.

[16] A terhelt által a bűncselekmény elkövetése során megrongált Mercedes típusú szolgálati gépkocsiban bruttó 1 214 961 forint, az Opel gyártmányú rendőrautóban bruttó 19 000 forint rongálási kár keletkezett.

[17] A terhelt érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkezett a pisztolyához.

[18] A terhelt szervezetében a cselekmény elkövetésekor legalább 1,30 g/l (ezrelék) alkoholkoncentráció volt, ami enyhe fokú befolyásoltságot eredményezett. A terhelt a cselekmény elkövetését megelőzően pontosabban meg nem határozható időpontban kokaint is fogyasztott, azonban a kábítószertől való befolyásoltsága nem volt megállapítható.

[19] A jogerős ítélettel szemben a terhelt meghatalmazott védője, a terhelt javára a Be. 648. § a) pontja alapján a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában nevesített okra hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt hivatalos személyek sérelmére elkövetett részcselekményének törvénysértő minősítése [Btk. 160. § (2) bek. e) pont] miatt a fő- és mellékbüntetés enyhítése, a végrehajtási fokozat börtönben történő megállapítása érdekében, továbbá a Be. 648. § b) pontja alapján a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés miatt, azt sérelmezve, hogy a bírósági ítélet indokolása a lényegét tekintve a szándékos veszélyeztetés bűntettének ismérveit taglalja, ezért az indokolás a minősítés tekintetében teljes mértékben ellentétes az ítélet rendelkező részével.

[20] Indítványában kifejtette, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelése alapján vonták le azt a logikai következtetést, hogy a terhelt a helyszínre érkező rendőrök irányába célzott lövéseket adott le. Ezzel kizárták azt, hogy a terhelt szándéka kizárólag a rendőrök "megijesztésére" és így a közvetlen veszélyhelyzet okozására terjedt ki. Sérelmezte, hogy a bíróságok elvetették a terhelt azon védekezését is, miszerint, ha valóban célzott volna, akkor sportlövőként eltalálja a jól látható és rövid lőtávon belül elhelyezkedő rendőr sértetteket.

[21] A meghatalmazott védő szerint tévesen állapították meg a bíróságok az emberölés bűntette vonatkozásában a Btk. 160. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott minősített esetet, és így "törvénysértően minősítették a terhelt cselekményét hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének". A vitatott részcselekmény a "tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján az helyesen foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette" [Btk. 165. § (1) és (3) bek.] állapítható meg a terhelt terhére. Álláspontja alátámasztására felhívta az ÍH 2016.46. számú eseti döntést. Kifejtette, hogy a veszélyeztetés esetében a lőfegyverrel leadott lövés az elkövetői magatartás. Az ítéleti tényállásban a bíróság azt állapította meg, hogy a lövések közvetlen életveszélybe sodorták a sértetteket. Ez azonban önmagában nem alapozza meg a cselekmény szándékos emberölés bűntettekénti minősítését.

[22] A 3/2013. BJE határozat értelmében a szándékos emberölés bűntette és a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés elhatárolása tekintetében a bűncselekmény tárgyi és alanyi oldalának alapos vizsgálata szükséges, és a helyes minősítés megállapítása tekintetében elsődlegesen az alanyi oldal ismérveinek van jelentősége (BH 1993.475.).

[23] Nem vitatta, hogy a terhelt által használt lőfegyver alkalmas emberi élet kioltására. A terhelt szülei tekintetében megállapítható az egyenes szándékú emberölés, ugyanakkor a hivatalos személyekkel szemben tanúsított terhelti magatartás ettől eltér. A nem célzott lövés a szándékos, limitált veszélyeztetés megállapítását alapozza meg. Ezt támasztja alá az is, hogy ugyanolyan távolságból lőtt K. I. rendőr zászlós és R. S. irányába, utóbbit egyetlen célzott lövéssel megölte, ezzel szemben K. I.-t nem találta el. Hivatkozott továbbá arra is, hogy "[] egy viszonylag közelről leadott, és pontosan célzott lövés esetén nem lehet kitérni (»lehajolni«) a nagy sebességű lövedék elől". Továbbá ellentmondásos az ítéleti tényállásban, milyen okból nem találta el a lövés a sértettet (véletlen vagy a sértett elmozdulása). Tévedett a bíróság abban is, hogy a terhelt mielőtt lőtt, ráfogta a fegyvert e sértettre, ugyanis erre nem merült fel bizonyíték.

[24] Okfejtése szerint "az emberölés előkészülete, az elsütő szerkezet mozgásba hozása jelenti az ölési cselekmény megkezdését (EBH 2007.1583.). Arra azonban nem merült fel bizonyíték, hogy a terhelt a sértettre célozva működtette a lőfegyvert." A terhelt sportlövő, ennek ellenére "jó látási viszonyok és a csekély távolság" ellenére nem találta el e sértettet. Mindezek tükrében a helyes következtetés az, hogy azért nem találta el K. I. sértettet, mert a szándéka veszélyhelyzet előidézésére irányult. Nem vitatta, hogy a Mercedes gyártmányú gépjárműben a lövések kárt okoztak, azonban az utasterét ért lövések időpontjában, a terhelt által is jól láthatóan ott nem tartózkodott senki. S. S. sértett tekintetében előadta, hogy abból a tényből, hogy egy lövedék tőle néhány centiméterre "csapódott a betonba" még önmagában a szándékos emberölés bűntettének megállapítását nem alapozza meg, mert az eset összes körülményét együttesen kell mérlegelni.

[25] A tárgyi tényezők körében a bíróság elmulasztotta vizsgálni a terhelt kijelentéseit. A cselekménye eredménye a terhelt által telefonon hívott felek részére kifejtett szándékával megegyező, csak a rendőrautókra lőtt, és a lövések a rendőrök távoltartására és a gépkocsik működésképtelenné tételére irányultak.

[26] A meghatalmazott védő sérelmezte, hogy a bíróság a rendőr tanúk vallomását fogadta el a tényállás alapjául a terhelt következetes védekezésével szemben.

[27] Hivatkozott arra, hogy a terhelt hivatalos személyekkel szemben tanúsított veszélyeztető magatartásának a közvetlen előzménye a szülei sérelmére elkövetett befejezett emberölés. A veszélyeztető szándék a befejezett emberölést követően, a rendőrség kiérkezése időpontjában, hirtelen alakult ki. A hivatalos személyek távoltartása, az elfogás késleltetése céljából leadott lövések következményeit illetően a terhelt helyesen mérte fel, hogy a sértetteket a gépjárművek fedezéke megóvja a halálos eredmény bekövetkezésétől. Azt, hogy alappal bízott a lőfegyver korlátozott hatékonyságában, bizonyítja a személyi sérülések elmaradása. A pisztolyt azonban kétségtelenül úgy használta, hogy reális veszélyét teremtette meg a környezetében tartózkodó sértettek testi épségének sérelméhez, így például nem számolhatta ki a lövedékek gurulatát. A terhelt a sérülés, vagy halálos eredmény bekövetkezése veszélyének elhárítása érdekében behatárolta a saját cselekvőségét.

[28] Érvelése szerint a bűncselekmény alanyi oldala tekintetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a "nyomasztó hagyatékot", miszerint a terhelt anyai nagyapja korábban megölte a feleségét, továbbá az édesanyjával és nevelőapjával kialakult elhúzódó konfliktushelyzet is meghatározó tényező. Az ilyen konfliktusok természetesen nem indokolhatják az emberölést, de a "terhelt által, az emberölés indokául felhozott szempontok mindazonáltal teljes mértékben észszerűtlenek, mint ahogyan a cselekménye racionálisan nem magyarázható".

[29] Álláspontja szerint a bíróság által kifejtettekkel ellentétben a "begyakorolt, rutinszerű fegyverhasználat nem jelent »adekvát viselkedést«, sokkal inkább automatizmus, amely ebben az esetben nem igényelt fokozott koncentrációt". A rendszeresen alkoholt fogyasztó terhelt vonatkozásában nem tényszerű annak megállapítása, hogy az eset előtt céltudatosan azért ivott, hogy "lelkileg megkönnyítse szörnyű tettének elkövetését".

[30] A felülvizsgálati indítvány kitért arra, hogy tévesen állapította meg a bíróság azt, hogy a terhelt a szüleit két-két lövéssel ölte meg, ugyanis mindkét személy az első lövéstől elhalálozott, a halál beálltát követően leadott lövések nem minősülnek emberölésnek (EBH 2012.B4.). Álláspontja szerint az ítélet több esetben pontatlanul fogalmaz ennek a két sértettnek a tekintetében is, ugyanis mindkét sértett ébren volt és R. S.-t nem közvetlen közelről, hanem 5-6 méterről lőtte mellkason a terhelt és nem "orvul hátba". A meghatalmazott védő kifejtette, hogy az ítéletben nincs helye a szentírásra történő utalásnak, illetve a túlzó, az irodalmi nyelvezetből átemelt drámai szófordulatoknak.

[31] Álláspontja szerint a büntetéskiszabási körülmények értékelése mellőzi a tárgyilagosságot. Sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte enyhítő körülményként a terhelt megbánását, ugyanakkor tévesen súlyosító körülményként vette figyelembe a közbiztonság veszélyeztetését, a bűncselekményre történő "rákészülés"-t, valamint az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Ezen túlmenően a "kétszeres minősülés" mint büntetéskiszabási tényező tekintettében kifejtette, hogy a "bíróságnak a bűncselekmény kapcsán kialakult ellenszenve nem indokolja a felülminősítést".

[32] A Legfőbb Ügyészség a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[33] Kifejtette, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Így az indítvány abban a részében, melyben azt kifogásolja, hogy a terhelt védekezésével szemben a bíróság a tényállás megállapításakor egyéb bizonyítékokat vett alapul a bizonyítékok értékelését támadja, ami a törvényben kizárt.

[34] A meghatalmazott védőnek a rendőrökre leadott lövések célzott voltát vitató okfejtése a tényállás támadásának minősül, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[35] A terhelt tudattartamára vont jogi következtetés és minősítés tekintetében a Legfőbb Ügyészség az indítványt nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a történeti tényállás tartalmazza a foglalkozási szabályszegésen és veszélyeztetésen túl a sértettek életének kioltására irányuló eshetőleges szándékot alátámasztó tényeket is, erre figyelemmel a terhelt tudattartamára vont jogi következtetés helytálló, a minősítés törvényes.

[36] Törvényes minősítés mellett kiszabott büntetés vitatására nincs törvényes lehetőség (BH 2009.322.).

A felülvizsgálat tárgyát a súlyosító és enyhítő körülmények mikénti értékelése egyébként sem képezheti (BH 2005.337.).

[37] Érvelése szerint a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés nem valósult meg, mert a terhelt terhére megállapított bűncselekményre vonatkozó, azt alátámasztó az ítélet indokolása.

Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla határozatát hatályában tartsa fenn.

[38] A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben pedig a törvényben kizárt.

[39] A felülvizsgálat a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.

[40] A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatnak helye van. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.

[41] A jogerős ítélettel szemben a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, továbbá a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében eljárási szabálysértés miatt, ha a bíróság a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg ügydöntő határozatát.

[42] Mindezek tükrében tartalma szerint a terhelt meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára, valamint a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapította. A felülvizsgálati indítvány előterjesztője ezen túlmenően az indítványa alapjául megjelölte a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját is, azonban ezt megalapozó tényelőadást, jogi érvelést nem adott elő. Önmagában a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozás az azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában a felülvizsgálatot nem teszi lehetővé (EBH 2007.1596., BH 2018.42., BH+ 2008.105.). A felülvizsgálati indítványban kötelezően meg kell jelölni az indítvány okát, vagyis az indítványt meg kell indokolni [Be. 652. § (1) bek.].

[43] A Kúria csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott keretek között bírálja felül a jogerős ügydöntő határozatot.

[44] A meghatalmazott védő a felülvizsgálati indítványában - a Be 608. (1) bekezdés f) pontjára tekintettel - a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértésként kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a minősítés tekintetében teljes mértékben ellentétes az ítélet rendelkező részével. Ezen túlmenően - az indítvány tartalma szerint - sérelmezte az elsőfokú bíróság eljáró tanácsának elfogultságát. Érvelése szerint "erkölcsileg, morálisan bármennyire is elítélendő a terhelt cselekménye, a bírósági eljárást a jogi keretek között, tárgyilagosan és elfogulatlanul kell lefolytatni. […] nincs helye a bírósági ítélet indoklásában a szentírásra történő hivatkozásnak. Szintén mellőzni kell a túlzó, az irodalmi nyelvezetből átemelt drámai szófordulatokat, a terhelt ilyen kontextusban történő jellemzését. […] A sértettek esetleges közrehatásának vizsgálatát ellehetetleníti, ha a bíróság a sértettek bármely magatartását kedvezően állítja be, ugyanakkor a terheltet konzekvensen leminősíti […]." Továbbá megállapítása szerint "a büntetést befolyásoló tényezők értékelése szintén mellőzi a tárgyilagosságot".

[45] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az indokolási kötelezettség megsértése csak abban az esetben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[46] A következetes bírói gyakorlat szerint ez az eljárási szabálysértés akkor állapítható meg, ha az ellentét az ún. büntetőjogi főkérdések - tehát a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása - tekintetében áll fenn a határozat indokolása és a rendelkező része között. Ennek tükrében a rendelkező rész és az indokolás kizárólag akkor áll teljes mértékben ellentétben, ha a büntetőjogi felelősség kérdésében ellentétes megállapítás vonható le a rendelkező részből és az indokolásból, mert ebben az esetben állapítható meg, hogy a döntés tekintetében nincs az ítéletnek indokolása.

[47] A meghatalmazott védő az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében azonban nem a rendelkező rész és az indokolás teljes ellentétét kifogásolta, hanem a bizonyítékok saját szempontú értékelését vetítette rá az ítélet jogi indokolására és ez alapján ténylegesen a jogi minősítést támadta.

[48] Mindezek alapján jelen ügyben a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása, és így a megállapított tényállás és a minősítés - a felülvizsgálati indítványban támadott rendőrök sérelmére elkövetett bűncselekmény tekintetében is - összhangban áll. Az indokolásban - a felülvizsgálati indítványban támadott cselekmény tekintetében - a bíróságok arról adtak számot, hogy miért állapították meg - a rendőrök sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében is - a terhelt bűnösségét és a tényállásban megállapított cselekményt miért minősítették a Btk. 160. § (2) bekezdés e) pontja szerint is minősülő emberölés bűntettének.

[49] A bíróság kifejtette, hogy a terhelt R. S. és R.-né Ú. É. "agyonlövése után a vele szemben intézkedni akaró, az utcán lőtávolságon belül, a terhelthez közel és általa jól láthatóan tartózkodó rendőrökre is tüzet nyitott, több lövést leadott az irányukba (célzottan arra, ahol az egyik rendőr állt, a többiek pedig megbújtak), s csak azért nem találta el őket, mert a rendőrök fedezékbe vonultak; ez is tényállásszerű emberölés, ugyanis a terhelt a maga részéről mindent megtett annak érdekében, hogy eltalálja őket, azaz kioltsa az életüket, ami rajta kívül álló okból nem sikerült neki. A terhelt - észlelvén a rendőrök megérkezését - nem vaktában a levegőbe lövöldözött, hanem az irányukba, tehát nem csupán megijeszteni, hanem eltalálni akarta őket, amibe belenyugodott volna, tehát a szándéka - a rendőrök életének kioltását illetően - legalább eshetőleges volt [Btk. 7. § második fordulat]."

[50] A Kúria ezért a védőnek ezt a hivatkozását nem találta alaposnak.

[51] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés - és így a Be. 649. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati ok -, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[52] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja értelmében bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

[53] Az arra jogosult az elfogultságra alapozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és azt három napon belül bejelenti [Be. 15. § (4) bek.]. A 25/2013. (X. 4.) AB határozat értelmében a bíró elfogultságára hivatkozás csak akkor képezhet felülvizsgálati okot, ha első ízben jelentik be és az előterjesztők "bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást" arról (indokolás [40]).

[54] A meghatalmazott védő legkésőbb az elsőfokú bíróság indokolt ítéletének kézbesítésekor szükségképpen megismerte azokat a tényeket, melyekre a felülvizsgálati indítványában hivatkozott. E vonatkozásban annak nincs jelentősége, hogy a terhelt védelmét az alapeljárásban másik védő látta el, mivel a jogosultság nem konkrét személyhez, hanem az eljárásban részt vevő és kizárási indítvány előterjesztésére jogosult eljárási résztvevőhöz kötődik. Ennek tükrében a terhelt védelmét ellátó védő erről nem az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett tudomást, így az Alkotmánybíróság határozatában kifejtettek alapján nem képezhet felülvizsgálati okot.

[55] A Kúria a teljesség érdekében rámutat arra, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint elfogultság csak konkrét és alapos ok fennállása esetén állapítható meg. A korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárás iránti bejelentés alaposságát a konkrét ügyhöz kötötten, valóságos tények alapján, esetileg kell tisztázni (BH 2012.147).

[56] Mindezek tükrében a meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványa e vonatkozásban nem alapos.

[57] A terhelt meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványát részben a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára is alapította.

[58] E jogszabályhely értelmében felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].

[59] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényálláshoz kötve van. A felülbírálat során a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[60] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[61] Mindenekelőtt a Kúria utal arra, hogy a terhelt meghatalmazott védője az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekmény alapján vitatta a terhelt terhére megállapított élet elleni bűncselekmény Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerinti minősítését. E jogszabályhely az emberölés bűntettének minősített eseteként a több ember sérelmére elkövetést határozza meg. E minősítés sérelmezése nem alapos, mert - mint ahogy azt az alapügyben eljárt első-, és másodfokú bíróság is helyesen kifejtette - R. S. és R.-né Ú. É. sértettek halálával a terhelt által elkövetett élet elleni bűncselekmény befejezetté vált, ami egyben megalapozta a cselekmény több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntetteként történő minősítését. Így e minősített eset vonatkozásában a büntetés kiszabása során értékelendő körülmény az öt rendőr sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítása.

[62] A meghatalmazott védő ugyanakkor az indítványában sérelmezte a hivatalos személyek sérelmére elkövetett cselekmény emberölés bűntette kísérleteként történt minősítését. Álláspontja szerint e cselekmények a Btk. 165. § (1) és (3) bekezdése szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének a megállapítását alapozza meg. Így az indítvány - tartalma szerint - az emberölés bűntettének a Btk. 160. § (2) bekezdés e) pontja szerinti minősítését is támadta.

[63] A felülvizsgálati indítványban - annak tartalma szerint - a meghatalmazott védő részben a jogerős ítéletben a bizonyítékok saját szempontú, az alapügyben eljárt bíróságokétól eltérő értékelésére alapítva ténylegesen az irányadó tényállást támadta. Sérelmezte, hogy a terhelt védekezését elvetve a rendelkezésre álló további bizonyítékok alapján megállapította, hogy a terhelt az öt rendőr sértett irányába adta le a lövéseket, amelyek részben célzott lövések voltak.

[64] A Kúria nem vizsgálhatta, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a rendőrtanúk vallomásának, továbbá M. L., T.-né Sz. E., T. J., R. E., S. B.-né, H. B., B. R., R. J., H. L.-né, H. L., P. A., B. F. és Sz. A. tanúk vallomásának, valamint az igazságügyi genetikus- és igazságügyi fizikus-, és igazságügyi fegyverszakértő vélemények helyes értékelése alapján vetette-e el a terhelti védekezést és állapította meg, hogy a terhelt tudta, hogy rendőrökre lő és 55 percen keresztül részben rendőrökre célzottan, részben az irányukba pontosan meg nem határozható számú, de legkevesebb 18 pisztolylövés adott le, melyek elől e sértettek fedezékbe vonultak, majd sikerült kimenekülniük a tűzvonalból. Ugyanis mindez a bizonyítékok értékelése körébe tartozik, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[65] A meghatalmazott védő sérelmezte továbbá, hogy a lőfegyver működésére és használatára vonatkozó tények tisztázatlanok maradtak az ítélet megalapozatlanság körébe tartozik [Be. 592. § (2) bek.]. A megalapozatlanság ténybeli hibának minősül. A felülvizsgálat a jogerős ítélet jogi hibáinak orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslat, így ezen védői hivatkozás nem szolgálhat felülvizsgálat alapjául.

[66] A meghatalmazott védő az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében sérelmezte, hogy a bíróságok helytelen következtetést vontak le a terhelt tudattartamára és tévesen állapították meg, hogy a halálos eredményre az eshetőleges szándéka kiterjedt. Ez indokolta, hogy e cselekményét törvénysértően minősítették emberölés bűntettének és nem a Btk. 165. § (1) és (3) bekezdésébe ütköző foglakozás körében elkövetett veszélyeztetésnek.

[67] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.), másként fogalmazva: a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt a törvényben kizárt (Bfv.II.818/2014/6.).

[68] Ebből következően az irányadó tényállás támadását jelenti annak vitatása, hogy a terheltnek az öt rendőr sértett sérelmére történt cselekménye során a szándéka nem kizárólag közvetlen veszélyhelyzet kialakítása terjedt ki, hanem eshetőleges szándékkal a halál bekövetkezésére is. Egyfelől a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy vagy több megállapított tényből került levonásra. Ebből pedig az következik, hogy - mivel az ítéleti tényállás részei lehetnek a tudati tények is - amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket is tartalmazza, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya (BH 2011.3.).

[69] Így a tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága csak akkor kizárt, ha a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből, életbeli jelenségekből a belső tények valóban következnek (Bfv.II.1256/2015/5.). A Kúria megállapította, hogy a tényállás részévé tett tudattartalom a jelen esetben is támadhatatlan. Különös tekintettel arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tudati tények megfelelésben állnak a rögzített külső történésekkel.

[70] A jelen ügyben az alapítélet tényállásában rögzített történeti tényekből egyértelmű és aggálytalan következtetés vonható a jogerős ítéletben rögzített tudati tényekre.

[71] A Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettét az követi el, aki mást megöl. A Btk. 160. § (2) bekezdés e) és f) pontjában szabályozott minősített eset a hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve a több ember sérelmére elkövetés.

[72] A Btk. 7. §-a értelmében szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményeinek következményit kívánja (egyenes szándék), vagy e következményekbe belenyugszik (eshetőleges szándék).

[73] A Btk. 165. § (1) bekezdésére tekintettel a (3) bekezdés szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettét követi el az, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét szándékosan előidézett közvetlen veszélynek teszi ki. E bűncselekmény esetében a közvetlen veszélyhelyzetet az elkövető szándékosan hozza létre, ugyanakkor az eredmény tekintetében kizárólag a gondatlansága állapítható meg.

[74] A szándékos veszélyeztetés és a szándékos emberölés elhatárolása körében annak van meghatározó jelentősége, hogy a szándékos veszélyeztetés esetén csak a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása szándékos, míg az ezen túlmenő eredmény - jelen esetben az élet kioltása - tekintetében kizárólag a gondatlanság áll fenn. Az emberölés esetében pedig a veszélyhelyzeten túlmenő eredmény vonatkozásában az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka áll fenn. A közvetlen veszély előidézésére vonatkozó szándék minőségileg is eltér a közvetlen veszély folyományaként bekövetkezendő további élet, testi épség vagy egészség sérelmére irányuló szándéktól (BJD 3033.).

[75] A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés esetén az elkövető a közvetlen veszélyhelyzetet szándékosan idézi elő, tudata átfogja a veszélyhelyzet bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kifejezetten kívánva (egyenes szándék) vagy a veszélyhelyzet kialakulásába belenyugodva (eshetőleges szándék) cselekszik, ugyanakkor a szándéka kizárólag a veszélyhelyzet előidézéséig terjed. A limitált (körülhatárolt) szándékkal elkövetést az jellemzi, hogy az elkövető a testi sérülés okozását vagy a halálos eredmény előidézését nem kívánja, és ezekbe a következményekbe való belenyugvás sem állapítható meg részéről. Így, ha az elkövető szándéka a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően kiterjed az eredményre is: nem a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés, hanem - a cselekmény eredményéhez, illetve az elkövető szándékához képest - testi sértés vagy az emberölés, illetőleg ezeknek a bűncselekményeknek a kísérlete megállapításának van helye (BH 1996.132.).

[76] Az élet és testi épség elleni szándékos bűncselekmények, valamint a testi sérüléssel járó vagy halált eredményező, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés az elkövető szándékának a vizsgálata alapján határolható el (BH 1993.475.I.).

[77] Az elkövetés idején fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre, avagy foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésre irányult-e, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből kell visszakövetkeztetni (BH 1996.132.).

[78] A Kúria 3/2013. BJE határozata értelmében az emberölésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Az elkövetéskori szándék jellegének a helyes megítéléséhez a tárgyi tényezők körében - többek között - a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz vizsgálata és gondos értékelése szükséges, ezen túlmenően az elkövető szándékára az elkövetés körülményeiből és módjából általában megalapozott következtetés vonható [3/2013. BJE határozat I/A/a), és b) pont]. Jelen ügyben az elkövetés eszköze lőfegyver, ami az emberölés ún. tipikus eszköze. Ez önmagában az elkövető tudattartamának megállapítását még nem eredményezhetné (BH 1993.475.), de a terhelt tudta azt, hogy az élet kioltására is alkalmas, működőképes lőfegyverrel ad le lövéseket a rendőrök irányába. Így a terhelt "a közelében, lő- és hatótávolságon belül és a lövései irányába tartózkodó, őt elfogni akaró rendőröket [...] nem pusztán megijeszteni, hanem el akarta találni, amibe bele is hallhattak volna, következésképpen a veszélyeztetési szándékon túlmenően - legalább a belenyugvás szintjén - az eshetőleges ölési szándéka is megvolt [...]".

[79] A teljesség érdekében a Kúria az elkövetés eszköze tekintetében rögzíti, hogy a Btk. 165. § (4) bekezdése értelmében a működőképes lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabály foglalkozási szabálynak minősül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fegyver használatára vonatkozó szabályok szándékos megszegésével elkövetett cselekmény minden esetben foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek minősül. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a célzott lövéssel elkövetett jogtalan fegyverhasználat esetén fogalmilag valóban kizárt a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés megállapítása, ha az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka testi sértés vagy halál okozására irányul. Ilyen szándék fennállása esetén az elkövető cselekményét a szándéknak és a bekövetkezett eredménynek megfelelő bűncselekményként kell értékelni (BH 1995.688.).

[80] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az elkövetés körülményei tekintetében az állapítható meg, hogy a terhelt az öt rendőr sértett sérelmére 55 percen keresztül követte el a cselekményt, ez idő alatt 18 - részben - célzott lövést adott le a sértettek irányába, ezek közül a Mercedes takarásában az úttesten hasaló S. S. irányába legkevesebb ötször lőtt, melyből az egyik lövedék közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a betonba; ezt követően a terhelt a házból, a bejárati ajtó előtti udvarrészre kimenve legalább 2 célzott lövést adott le az Opel jobb első kereke takarásában sikeresen menedéket kereső Gy. S. sértettre és a jobb hátsó ajtó mögött megbúvó L. Zs. és V. G. sértettekre; továbbá rendszertelen időközökben és intenzitással legalább 10 lövést adott le az utcán tartózkodó 5 rendőr irányába; ezt követően a terhelt ideiglenesen felhagyott a lövöldözéssel, ekkor S. S. sértett a fegyvernyugvást kihasználva, a betonon hason kúszva elindult az Opel irányába, ám amint kiért a Mercedes takarásából a terhelt újra az irányába lőtt. Ez alapján okszerű következtetést vont a másodfokú bíróság arra, hogy terhelt, amikor mozgást észlelt, azonnal tüzelt a gépjárművek mögött megbúvó rendőrökre.

[81] A 3/2013. BJE határozat értelmében az alanyi tényezők körébe a szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából elengedhetetlen. A tudattartam vizsgálata során a cselekményt kiváltó indítóok felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő jelentősége van. Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének megállapíthatósága vonatkozásában.

[82] Az ítéleti tényállás szerint az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekményt megelőzően a terhelt megölte az édesanyját és nevelőapját. A védő azon érvelése, hogy a terheltnek a "nyomasztó hagyatékot" kell viselnie, miszerint a terhelt anyai nagyapja korábban megölte a feleségét, továbbá a szüleivel elhúzódó konfliktusa a rendőr sértettek tekintetében is a bűncselekmény motívuma volt, nem helytálló. A rendőrök a terhelt által a szülei sérelmére elkövetett bűncselekmény miatti bejelentés alapján érkeztek a helyszínre és a terhelt ezt követően adta le irányukba a lövéseket, azaz a rendőrök "távoltartása" indokolta a cselekményét. E körben a családi konfliktusok nem megfelelő kezelése már nem értékelhető. Ugyanakkor a terhelt zavart magatartása, amit a telefonbeszélgetések tartalma alapján a jogerős ítélet megállapított, egyértelműen megalapozzák azt, hogy a terhelt zaklatott lelkiállapotban volt, a cselekmény előtt és közben szeszes italt fogyasztott, ez önmagában kizárja azt, hogy az öt rendőr sértett irányába leadott lövés idején fel tudta mérni, hogy a lövések kizárólag a fedezékül szolgáló gépkocsikba csapódnak be. Ezt igazolja az S. S.-re leadott lövés is, ami a sértett feje mellett a betonba csapódott be. Így az a hivatkozás, hogy az emberölésre irányuló szándék megállapítását kizárja az a tény, hogy a terhelt sportlövő, nem megalapozott.

[83] A meghatalmazott védő általi "távoltartás"-ra irányuló szándék nem ad egyértelmű eligazítást a terhelt szándéka tekintetében, mert az mind emberölésre irányuló, mind a közvetlen veszélyhelyzet kialakítására irányuló szándékot magában foglalhatja.

[84] Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a terhelt M. L.-lel folytatott telefonbeszélgetését, melynek során a terhelt azt állította, hogy nem lő a rendőrök irányába. Az elsőfokú bíróság okszerűen állapította meg, hogy e kijelentésével szemben a terhelt nagyszámú, részben célzott lövést adott le a rendőrök irányába, e lövések a fedezékként alkalmazott rendőrautókat érték, azonban számolnia kellett azzal, hogy "a nagy tűzerejű, hatótávolságon belül használt pisztolyából leadott lövedék átviszi az autók karosszériáját". (A meghatalmazott védő is kifejtette indítványában, hogy "a pisztolyt azonban kétségtelenül úgy használta, hogy reális veszélyét teremtette meg a környezetében tartózkodó sértettek testi épségének sérelméhez, így például nem számolhatta ki a lövedékek gurulatát." Ez a védői érvelés a halálos eredmény tekintetében az eshetőleges szándék megállapítását alapozza meg.) Ezen túlmenően a rendőrök mozgása esetén a mozgásban lévő rendőr irányába és abban a magasságban lőtt, amelyben a sértettek a gépkocsik fedezékében mozogtak és a lövések közül egy közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a földbe. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés helyett eshetőleges szándékkal és több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül a cselekmény, ha az elkövető az őt üldöző személyek irányába lőfegyverrel testmagasságban, közelről több lövést ad le (BH 1996.132., 1998.465., 1999.1.).

[85] Jelen ügyben a testmagasság a sértettek testhelyzetéhez igazodóan a gépjárművek által biztosított fedezék magasságával egyező volt. A leadott lövések közül legalább hét eltalálta a fedezékül szolgáló Mercedes, illetve Opel személygépjárművet.

[86] Az eljárt bíróságok a terhelt e körben előadott kétirányú védekezését elvetették és kizárták. Így a terhelt azon állítását, hogy vaktában lövöldözött cáfolta, hogy "legalább hétszer eltalálta a rendőrautókat (ötször a Mercedest, kétszer az Opelt), beleértve a kerekeiket, amelyek mögött a rendőrök meghúzódtak". Ezen túlmenően a terhelt elkövetéskori ittas és bódult állapota alapján kizárták azt a védekezést is, hogy sportlövőként a terhelt a lövések leadásakor szándékosan nem rendőrökre, hanem a gépjárművekre célzott, ugyanis mentális állapota ezt nem tette lehetővé.

[87] Mindezek alapján a terhelt belenyugodott abba, hogy a lövések a sértettek halálát okozhatja, azaz az eshetőleges szándéka az eredmény bekövetkezésére kiterjedt, ami kizárja a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megállapítását. Így az alapügyben eljárt bíróságok a 3/2013. BJE határozatban foglaltakat szem előtt tartva, helytállóan vontak következtetést arra, hogy az öt rendőr sértett vonatkozásában a terhelt eshetőleges szándéka fennállt az emberölés vonatkozásában.

[88] Ha az elkövető a halálos eredmény bekövetkezésébe belenyugodva cselekszik, vagyis, ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett (3/2013. BJE határozat I/4. pont, BH 2010.57.I.).

[89] A teljesség érdekében - a védői indítványra tekintettel - a Kúria rámutat arra, hogy az emberölés bűntettének a kísérlete csak olyan cselekmény megkezdésével állapítható meg, amely közvetlenül megteremti más személy élete kioltásának a reális lehetőségét. Az elsütőszerkezet működésbe hozatala annak az egységes folyamatnak a kezdő mozzanata, amely a tűzfegyver működését beindítja és kilövi azt a lövedéket, amely - megfelelő egyéb körülmények esetén - kiolthatja más személy életét (EBH 2007.1583.). Jelen ügyben a terhelt az öt rendőr sértett irányába 18 lövést leadott és ezzel a cselekménye az emberölés kísérleti szakaszába lépett. Ugyanakkor a célzott lövések következtében a halál mint eredmény nem következett be, azért e sértettek esetében az emberölés kísérleti szakban maradt.

[90] A Kúria rögzíti, hogy jelen ügyre vonatkozóan a BH 2004.168. számú eseti döntésben megfogalmazott jogi álláspont nem irányadó, mivel a jogerős ítéletben megállapított tényállás és az eseti döntés alapjául szolgáló tényállás büntetőjogilag releváns tények vonatkozásában eltérő. Így a hivatkozott eseti döntésben az irányadó tényállás szerint a terhelt a lőfegyverrel több alkalommal a sértettek irányába lőtt, a lövések ténylegesen sérülést nem okoztak; azaz pontosan nem volt megállapítható, hogy a sértettektől milyen távolságra csapódtak be a lövések. A terheltnek lehetősége volt a nyugodt célzásra, hiszen 40 méteres távolságon belül lőtt, ilyen távolságból a csoportban álló sértettek eltalálása - ha és amennyiben a terhelti szándék erre irányul - nem jelentett volna különösebb nehézséget. A terhelt és a sértettek közti távolságra, valamint arra a körülményre figyelemmel, hogy a lövések nem találták el a sértetteket, nem volt cáfolható a terhelt azon védekezése, hogy szándéka nem irányult a sértettek megölésére vagy testi sértés okozására. Ezen túlmenően a terhelt által használt lőfegyver tulajdonságai miatt a lövésnek a sértetteket életfontosságú szerveken, vagy azok közelében kellett volna eltalálnia ahhoz, hogy az életveszélyt okozó sérülést vagy halált okozzon. Ezzel szemben a jelen ügyben, a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a lőfegyver működőképes és emberi élet kioltására alkalmas volt; a terhelt nem nyugodt állapotban hanem az általa az édesanyja és nevelőapja sérelmére elkövetett emberölést követően, rövid időn belül, zaklatott állapotban, szeszes ital hatása alatt követte el a rendőrök sérelmére bűncselekményt; a sértettek a lövések elől fedezékbe vonultak; a terhelt a sértettek felé olyan magasságba lőtt, amelyben a sértettek tartózkodtak; a lövések egy része a sértettek közelében csapódott be (az egyik a sértett feje közelében csapódott a földbe). Mindezek alapján jelen ügy tényállása lényegi eltéréseket mutat a meghatalmazott védő által hivatkozott eseti döntésétől.

[91] A meghatalmazott védő az indítványában - és a terhelt az alapeljárásban - nem vitatta, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor tudta, hogy rendőr sértettek - azaz hivatalos személyek - sérelmére és hivatalos eljárásuk alatt követte el a cselekményét.

[92] A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítéletben a terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítése törvényes és így a felülvizsgálati indítvány e vonatkozásban nem alapos.

[93] A meghatalmazott védő sérelmezte, hogy a büntetéskiszabási körülmények helytelen értékelése alapján határozta meg a bíróság a fő- és mellékbüntetés tartamát.

[94] Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és eshet felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre viszont a védő nem hivatkozott, és ilyet a Kúria maga sem észlelt.

[95] A büntetés kiszabása ugyancsak nem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III. - korábbi hivatkozások aktualizálásával).

[96] A Kúria rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértő minősítés csak abban az estben szolgál felülvizsgálat alapjául, ha az törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A felülvizsgálattal nem érintett, terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő emberölés bűntette. E bűncselekmény büntetési tétele tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Így a védő által kifejtett jogi álláspont helytállósága esetén sem nyílt volna törvényes lehetőség a jogerős ítélet felülvizsgálatára.

[97] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolható. A Be. 671. § 1. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletben a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát nem vagy nem a törvénynek megfelelően állapította meg. Így felülvizsgálati eljárásban a szabadságvesztés-büntetés enyhébb büntetés végrehajtási fokozatának megállapítására - a Be. 648. és 649. §-ában meghatározott felülvizsgálat ok megléte esetén is - kizárt. Egyben szükséges megjegyezni, hogy a Btk. 37. §-a meghatározza a büntetés végrehajtási fokozatra vonatkozó kötelező szabályokat, és az ettől történő eltérést a Btk. 35. § (2) bekezdés 2. mondata a terhelt terhére megállapított bűncselekmény esetén kizárja.

[98] A Kúria megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok Be. 649. § (6) bekezdésében meghatározott eljárásjogi szabályt nem vétettek.

[99] A kifejtettekre tekintettel a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés szerinti összetételben eljárva - a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta - ezért a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 884/2020.)

II. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége kapcsán az orvosi tevékenység esetében nem csak a "közvetlen gyógyítással" összefüggő foglalkozási szabályok megsértése alapozza meg a bűnösséget. Az orvosi tevékenységgel ténylegesen összefüggő, a beteg gyógyulását, és így a közvetlen veszély elhárítását szolgáló egyéb szabályok megszegése - mint a háziorvos számára nyitva álló, a kezelés kikényszerítését szolgáló eszköz, a bejelentési kötelezettség elmulasztása a gyermekjóléti szolgálatnál - is alkalmas a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye megállapítására.

A törvényi tényállásban megkövetelt közvetlen veszély nem kizárólag tevőleges magatartás eredménye lehet, megvalósítható mulasztással is, amikor az elkövető tétlen (passzív) marad. Ez a kötelezettség nem teljesítését, a megkövetelt akaratlagos magtartás hiányát jelenti [Btk. 165. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2016. május 12. napján meghozott ítéletében

[2] - az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont, Btk. 14. § (2) bek.], ezért két év, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte és öt évre eltiltotta a bioenergetikusi foglalkozás gyakorlásától. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata végrehajtásának elrendelése esetén fogház, és abból a terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, abba beszámítani rendelte a terhelt által 2013. július 15. napjától 2013. július 17. napjáig őrizetben, majd 2013. július 18. napjától 2014. augusztus 15. napjáig házi őrizetben töltött 393 napnak megfelelő 99 napot;

[3] - a VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek.], ezért egy év, végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fogház, és a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyben a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

[4] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2017. április 27. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatva

[5] - az V. r. terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. II. fordulata] minősítette, büntetését három év szabadságvesztésre és három év közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, a szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a foglalkozástól eltiltást a nem konvencionális tevékenységekre terjesztette ki, annak tartamát pedig végleges hatályúra súlyosította,

[6] - a VI. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést hat hónapra enyhítette.

[7] Egyebekben az elsőfokú határozatot e terheltek tekintetében helybenhagyta azzal, hogy a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezést mindkét terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az ezzel kapcsolatos különleges eljárás lefolytatására utasította.

[8] A jogerős határozatokban a felülvizsgálati indítványokkal érintett terheltek vonatkozásában megállapított történeti tényállás lényege szerint:

[9] Az I. r. és a II. r. terhelt 2010. augusztus 5. napján kötött házasságot. Először albérletben éltek, majd az I. r. terhelt szüleinek, a III. r. és IV. r. terheltnek a családi házába költöztek. Az I., II., III. és IV. r. terhelt a hagyományos orvoslástól eltávolodtak és nagyon ritka esetben fordultak orvoshoz, a homeopátiát, a természetgyógyászatot részesítették előnyben.

[10] Az I. r. terhelt 2011 januárjában észlelte a várandósságát. Egyszer sem jelent meg a terhessége idején a szükséges belgyógyászati vizsgálat elvégzése érdekében a háziorvosnál. 2011. szeptember 16-án megszületett gyermeke.

[11] A gyermek születését követően a gyermek életét a továbbiakban meghatározó körülmények kialakításában az I-II. r. terheltek mellett a kiskorú sértett nagyszülei, a III-IV. r. terheltek is aktívan részt vettek, a gyermek gondozásáról, táplálásáról, az egészségügyi szakemberek kiválasztásáról közösen döntöttek. A gyermek étkezése terén meghatározó szerepe a IV. r. terheltnek, az egészségügyi szakemberek felkutatása, a gyermek gyógykezelése terén a III. r. terheltnek volt.

[12] Az újszülött gondozására a VI. r. terheltet a III. r. terhelt kérte fel. A VI. r. terhelt egy b.-i háziorvosi rendelőben praktizált mint gyermekgyógyász szakorvos, aki a homeopátiás gyógymódot részesítette előnyben. Megbeszélték a III. r. terhelttel, hogy területen kívüli gyermekként a praxisába befogadja a csecsemőt és a szükséges vizsgálatokat, az egészségi állapot ellenőrzését, a megelőző, gyógyító tevékenységet minden esetben a gyermek lakóhelyén végzi. A vizsgálatokra a II. és III. r. terhelt szállította a VI. r. terheltet előzetes megbeszélést követően. A VI. r. terhelt házi gyermekorvosi praxisában 975 bejelentett gyermek szerepelt, ebből 361 gyermek a körzeten kívül, több esetben száz kilométert is meghaladó távolságban lakott. A gyermekorvos nem vezetett gépjárművet. Az ÁNTSZ felé 2011. november 2. napján jelentette be, majd 2013. április 17. napján jelentette ki a gyermekkorú sértettet.

[13] Az első státuszvizsgálatra a gyermek születését követően csak több mint két hét elteltével, 2011. október 3. napján került sor. A sértett testsúlya ekkor 3270 gramm, testhossza 53 cm, a fejkörfogata 38 cm, a kutacs mérete 3×3 cm volt. A vizsgálat során eltérésként minimális nyaki hypotóniát (alacsony izomtónus) és hydrocele testis-t (here vízsérv) jelölt meg a VI. r. terhelt. Rögzítette, hogy a gyermeket anyatejjel táplálják. Az Apgar-értéket a hozzátartozók bemondása alapján állapította meg.

[14] Ezt követően 2011. október 17. napján történt orvosi vizsgálat. Ekkor a gyermek testsúlya 3700 gramm, a testhossza 54 cm, a fejkörfogata 39 cm, a kutacs mérete 3×3 cm volt. A VI. r. terhelt által 2011. no­vember 15-én végzett orvosi vizsgálat szerint a gyermek testsúlya 5060 gramm, testhossza 59 cm, fejkörfogata 42 cm, kutacs mérete 3×3 cm volt. A VI. r. terhelt feljegyzése tartalmazta, hogy a gyermek sokat sír, keze, feje, tenyere nyirkos, széklete zöld, a minimális nyaki hypotónia továbbra is fennáll.

[15] A sértett fejlődése a születést követő negyedik hónapig zavartalan volt. A 2011. december 20-i orvosi vizsgálaton a gyermek súlya 6000 gramm, testhossza 65 cm, fejkörfogata 43,5 cm, a kutacs mérete 3×3 cm volt. Belszervi fizikális eltérést az orvos nem jegyzett fel. Megjegyezte viszont, hogy síráskor az erek a koponyán kidagadnak és a fejet ülésbe húzáskor még lógatja. A gyermek 2012. február 2-án mért adatai: súlya 6500 gramm, testhossza 65 cm, fej­körfogata 45 cm, kutacs mérete 3,5×3,5 cm. A VI. r. terhelt feljegyzése szerint "Néhány hete könnyebb vele, 10-14 naponta nyűgösebb, nyálzik, zöld a széklete. Homloka, füle felett izzad szoptatáskor. A fejét még lógatja." Ehhez azt a megjegyzést fűzte, hogy "nem gyakorolnak". Rögzítette, hogy csak anyatejjel táplálják és feljegyezte, hogy erőlködéskor az erek kidagadnak, jól látszanak a fején.

[16] 2012. február 17-én a III. r. terhelttel történt telefonos beszélgetés eredményeként írta le a VI. r. terhelt, hogy egy alkalommal hányt a gyermek, két alkalommal bukott vagy kisebbet hányt, a kedélyállapota jó. Ultrahang-vizsgálatot javasolt és beutalót küldött. A VI. r. terhelt által 2012. február 17-én postázott beutaló feladása nincs dokumentálva, a beutalót a vizitlapon sem tüntették fel. 2012. február 17-e után a VI. r. terhelt nem ellenőrizte, hogy az általa megküldött ultrahang- és laborvizsgálatra szóló beutaló alapján megtörténtek-e az előírt vizsgálatok. Elmaradt a vizsgálatok teljesülésének szülőktől történő számonkérése, illetve a VI. r. terhelt nem élt az ún. "betegút" lekérdezésének lehetőségével, ami szintén az általa elrendelt vizsgálatok megtörténtének kiderítését szolgálta volna. Ennek következtében elmaradt a gyermek egyéves korában esedékes szűrővizsgálata, és ugyancsak a szülők tértivevényes levélben való értesítése az újabb orvosi vizsgálat esedékességéről és szükségességéről.

[17] Miután a VI. r. terhelt felvetette az ultrahang-vizsgálatot, az I., II., III. és IV. r. terheltek az interneten utánanéztek a vizsgálat esetleges kockázatainak és arra a megállapításra jutottak együttesen, hogy a vízfejűség kialakulásához az ultrahang-vizsgálat hozzájárulhat, ezért elhatározták, hogy ezt a vizsgálatot nem végeztetik el. Ugyanígy a később javasolt vérvizsgálatot sem.

[18] A 2012. március 20-án történt orvosi vizsgálatkor a gyermek súlya nem változott, 6500 gramm volt, testhossza 68 cm, fejkörfogata 47,5 cm, a kutacs mérete pedig 3x3 cm. A korábbiakhoz viszonyítva eltérésként mutatkozott, hogy sokat nyálzik, nyűgösebb, este zöld a széklete. A VI. r. terhelt ismételten ultrahang-vizsgálatot javasolt, megjegyezve, hogy a beutalót korábban elküldte.

[19] Az I., II., III. és IV. r. terheltek időközben úgy ítélték meg, hogy a VI. r. terhelt "elbagatellizálja" a gyermek általuk felsorolt tüneteit, nem foglalkozik az elvárásuknak megfelelően a gyermekkel. 2012. június 19-én telefonon történt a III. és VI. r. terheltek között beszélgetés, amelynek során a III. r. terhelt a gyermek mozgásfejlődésével kapcsolatosan kitérő választ adott a VI. r. terheltnek. Tájékoztatta arról, hogy a gyermek hányása a homeopátiás szer hatására javult.

[20] Az I., II., III. és IV. r. terheltek a gyermeket hat-hét hónapos korában megkísérelték a szoptatás mellett bébiétellel, illetőleg a IV. r. terhelt által főzött ételekkel is táplálni. A gyermek a felkínált ételeket nehezen fogadta el. Ezzel kapcsolatosan észlelték, hogy a szopást is elutasítja és a sikertelen kísérletezések után úgy döntöttek, hogy túlnyomórészt anyatejjel történik továbbra is a táplálása, amely mellé időnként, ha elfogadta, minimális hozzátáplálást kapott.

[21] 2012. június 26-án az előző telefonbeszélgetés során történt egyeztetés után az I., II., III. és IV. r. terheltek lakásán újabb és egyben az utolsó orvosi vizsgálatra került sor. Ekkor azt tapasztalta a VI. r. terhelt, hogy a sértett nem olyan élénk, mint korábban, az izomzatának tömege is kissé kevesebb, mozgásfejlődése lelassult, vékony és sápadt volt a bőre, ölben a fejét tartotta, nyálzott, dörgölte a fogát, a fejformája hydrocefal volt, a fej körmérete 47,5 cm, a kutacs mérete 2,5×2,5 cm. A súlyát mérleg hiányában nem mérték. Elmondás alapján rögzítette a VI. r. terhelt, hogy a sárgarépát kihányta, azóta a szilárd ételt nem akarja megenni. Ugyanekkor történt feljegyzés arról, hogy 4-4,5 hónapos korában "hányogatott". Terápiának Phosphorus D12 homeopátiás készítményt írt fel a VI. r. terhelt, mert vas pótlását tartotta szükségesnek.

[22] A VI. r. terhelt és a III. r. terhelt között a sértett állapotával kapcsolatban ezt követően már csak telefonos beszélgetések voltak, így 2012. július 18-án, a gyermek tíz hónapos korában. Az I., II., III. és IV. r. terheltek a szopás mennyiségét továbbra sem mérték. A III. r. terhelt említette, hogy időnként dagad a gyermek lábfeje. A VI. r. terheltben felvetődött, hogy vajon elegendő táplálékhoz jut-e a kiskorú gyermek, ezért tápszerpótlást javasolt és Milumil Pepti Plust, valamint Milumil Sinemilt írt fel, amelyet azonban a I., II., III., IV. r. terheltek nem váltottak ki.

[23] 2012. július 30. napján a VI. r. terhelt kereste telefonon a III. r. terheltet, aki közölte, hogy a gyermek a hozzátáplálást eleinte nehezen fogadta. Nem mérték a súlyát, de megnyugtatta, hogy "telítődik és élénkebb, a vaspótlást kapta." Megemlítette a III. r. terhelt azt is, hogy természetgyógyásztól kapott Candidára szereket, amelyek következtében a hányás megszűnt, a gyermek már szavakat mond. A mozgásfejlődésével kapcsolatban tájékoztatást nem adott. A III. és VI. r. terheltek megbeszélték, hogy a sértett egyéves kori szűrővizsgálatára az I., II., III., IV. r. terheltek jelentkeznek.

[24] A VI. r. terhelt annak ellenére, hogy a III. r. terhelttel és családjával a kapcsolatot nem tudta felvenni és a vizitet 2012. július 30-át követően nem tudta elvégezni (a telefont nem vették fel, a VI. r. terheltet nem hívták vissza), ezt a körülményt nem jelezte a gyermekjóléti szolgálatnak. A III. r. terhelt által telefonon előadott éhezéses- és táplálkozási hiánytünetet felvető lábfejödéma közlése (2012. 7. 18.) után nem történt meg az intézeti felvétel kezdeményezése. A VI. r. terhelt a csecsemő kilenc hónapos koráig észlelte a fejlődésben való elmaradását, rögzítette a kóros fejlődés tüneteit, ennek ellenére nem tett határozott lépéseket a fizikális és pszichomotoros kóros fejlődés okainak feltárására. Az ismételt sikertelen kapcsolatfelvételt, az orvosi vizsgálatok kezdeményezésének elutasítását nem értékelte olyan súlyú veszélyeztetettségként, amely a gyermekvédelmi jelzőrendszer értesítését megkövetelte volna, holott amennyiben a gyermekorvos azt tapasztalja, hogy utasításait nem tartják be, a gyermek egészségügyi ellátását késleltetik vagy elutasítják, ez a magatartás a gyermek veszélyeztetettségét megalapozó bejelentési kötelezettséget von maga után. Ezt a VI. r. terhelt elmulasztotta.

[25] A gyermek a hat hónapos kori kötelező védőoltásokat időbeli elcsúszással, de megkapta. Az oltások a terheltek a.-i lakásán történtek. A továbbiakban az I., II., III., IV. r. terhelt és a VI. r. terhelt között már semmiféle kapcsolat nem volt. Egyikük sem kereste a másikat. A kapcsolat megszakadása következtében a sértett a tizenötödik hónapban kötelező oltást nem kapta meg, ennek oka az ÁNTSZ-nek leadott jelentésben nem szerepelt, az ennek feltüntetésére rendszeresített űrlapon bejegyzés nem történt.

[26] A gyermeket 2012. június 26-a után a haláláig, 2013. április 14. napjáig orvos nem látta, nem vizsgálta, nem kezelte. Semmiféle, a gyermek állapotát igazoló és elfogadható dokumentum a gyermekről ezt követően nem állt rendelkezésre.

[27] Miután az I., II., III. és IV. r. terhelt elhatározta, hogy orvost keresnek, a III. r. terhelt az interneten megtalálta az V. r. terhelt honlapját, amely szerint ő természetgyógyászattal foglalkozik, mint bioenergetikus, "aposztróf" doktor. Az V. r. terhelt 2003. május 8. napjától 2008. május 8. napjáig, majd 2014. július 22. napjától 2019. július 22. napjáig rendelkezett, illetve rendelkezik érvényes működési engedéllyel a 2000. október 13. napján megszerzett oklevél szerinti bioenergetikus szakdolgozói képzettsége alapján. Az elkövetés idején nem volt érvényes működési engedélye.

[28] Először 2012. május 31-én, majd július 12-én jelent meg a III. r. terhelt B.-n az V. r. terhelt rendelőjében. Ekkor nemcsak a saját, hanem a családtagjai, az I., II. és IV. r. terhelt, valamint az unokája panaszaira is kapott homeopátiás szereket. Az V. r. terhelt a sértettnél reflux betegséget állapított meg, amit a III. r. terhelt törzslapján rögzített, és amelyre homeopátiás szert javasolt, noha ekkor még nem látta a sértettet és nem állt rendelkezésére orvos által kiállított diagnózis a betegség fennállására.

[29] 2012 októberében ment az V. r. terhelt először az I., II., III. és IV. r. terhelt lakására a III. r. terhelt kérésére, hogy a kiskorú gyermek állapotát felmérje és kezelje. Ezt követően heti rendszerességgel járt hozzájuk.

[30] Az első látogatás során az V. r. terhelt meglepődött a gyermek sovány állapotán, azon, hogy az arcán úgynevezett párnák nem voltak. Az I., II., III. és IV. r. terhelt arról tájékoztatta, hogy hat hónapos kora óta ez az állapot áll fenn, a gyermeket orvos rendszeresen látja, azonban az orvos nevét, elérhetőségét nem közölték. A kezelőorvos diagnózist nem állított fel, csak a rossz étvágya miatt kezelte.

[31] Az V. r. terhelt a gyermek orvosával nem konzultált a betegségről és az alkalmazott terápiáról. A vizsgálatai alkalmával azok eredményét, valamint javaslatait nem dokumentálta. A gyermek alultápláltságát és mozgásbeli elmaradottságát tapasztalva állapotfelmérést végzett, bélrendszeri problémát, reflux betegséget diagnosztizált, az alvászavarra pedig homeopátiás szert javasolt. Az állapotfelmérést úgynevezett bioindikátorral (fémpálcával) végezte, azt a gyermek teste felett mozgatta az immunrendszer erősítésére.

[32] Pár hónap után a gyermek hányása, a zöldes széklet, a nyálzás megszűnt az I., II., III. és IV. r. terhelt tájékoztatása szerint. Súlygyarapodás azonban nem volt. A sorvadt állapot változatlan maradt.

[33] Az V. r. terhelt vizsgálatai során az I. r. terhelt minden alkalommal, míg a II., III. és IV. r. terhelt rendszeresen, ha nem is együttesen, de jelen voltak. Az ott elhangzott diagnózisokat elfogadták, az V. r. terhelt tanácsai szerint jártak el. Az V. r. terhelt látogatásai idején - 2012 októbere és 2013. április 12-e közötti időpontban - tapasztalta, hogy a csecsemő csupán egy-egy kanál szilárd ételt, rizspépet fogadott el, mindamellett legalább napi 3,5 óránként az I. r. terhelt szoptatta.

[34] A sértett hat hónapos korban mért 6500 grammos súlyából az I., II., III. és IV. r. terhelt által is nyilvánvalóan érzékelhetően veszített, ennek ellenére belenyugodtak az V. r. terhelt kijelentésébe, hogy "ha majd a vizet elfogadja, akkor a szilárd ételt is elfogadja".

[35] A gyermeket hat hónapos korától, a súlymegtorpanásától kezdődően minőségileg és mennyiségileg is hiányosan táplálták, ténylegesen csak anyatejet kapott, aminek a mennyiségét nem mérték. Az I., II., III. és IV. r. terhelt által vásárolt tápszerek és más elkészített, a gyermek által esetlegesen elfogyasztott ételek mennyiségére mérhető és értékelhető adatok nincsenek.

[36] A gyermek halála előtt két nappal az V. r. terhelt a "vizsgálata" eredményeként azt közölte az I., II., III. és IV. r. terhelttel, hogy a gyermek belső szervei 100%-osan, a szíve 80%-ban működik. 2013. április 14-én a déli órákban az I., III. és IV. r. terhelt tapasztalta, hogy a gyermek rosszul van, ezért felhívták az V. r. terheltet, aki a sértett állapota miatt kapott telefonhívásnál a sértett oxigénhiányos állapotára gondolt, és kérte, hogy kétóránként tájékoztassák őt a gyermek állapotáról. A gyermek habzó szájáról szóló beszámolónál a véletlenül akkor éppen társaságában lévő orvos tanácsának kikérése után - annak nyomatékos utasítására - javasolta a mentők értesítését. Az V. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a gyermeket egyéves kora óta orvos nem látta.

[37] A III. r. terhelt 14 óra 2 perckor értesítette a mentőket, akik 14 óra 12 perckor a helyszínre értek. Ezt megelőzően a mentők által értesített ügyeletes orvos az újraélesztést megkezdte, majd átadta a kezelést a mentő személyzetének. A több mint egyórás eredménytelen újraélesztési kísérlet után 2013. április 14-én 15 óra 15 perckor a sértett elhalálozott.

[38] A tizennyolc hónapos gyermek testsúlya a halálakor 4,49 kg, míg a testhossza 69 cm volt. Halálát súlyos fokú lesoványodása, alultápláltsága, fehérjehiányos állapota és kiszáradása következtében kialakult heveny keringési elégtelenség okozta. A halála előtt nem volt egészséges szervezetű, nála külső-belső vízfejűség, agykamratágulat, jelentős mértékű agyvíz felszaporodás, a nagykutacs záródásának elmaradása, agysorvadás állt fenn.

[39] Olyan természetes eredetű, veleszületett vagy sorsszerű emésztőszervi megbetegedésben, illetve tápcsatornai elváltozásban, amely nála táplálási vagy felszívódási akadályozottságot képezhetett volna, nem szenvedett. A gyermek vízfejűsége a halál adott időpontban való bekövetkeztét - önmagában - nem magyarázza.

[40] A halála előtt a kiskorú sértett rendkívül lesoványodott, a bőr alatti zsírszövet teljesen hiányzott, a vázizomzata erősen csökkent, az alsó végtagjain a súlyos fehérjehiány miatt kialakult fokozott vizenyőképződés, bőrén pontszerű bevérzések voltak. A csecsemő súlyosan alultáplált, sorvadt volta alapján a halálához vezető kórfolyamat a halálát hónapokkal megelőzően kezdődött el, így az élete veszélyeztetve volt, kórházi kezelésre szorult volna. A halálát megelőzően hetekkel-hónapokkal megkezdett szakszerű, korszerű gyógykezelés esetén életének megmentésére esély lett volna.

[41] A jogerős határozatok ellen az V. és VI. r. terheltek védői - külön-külön - terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt.

[42] Az V. r. terhelt védőjének - aki a felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontjára alapította - indokai szerint

[43] - mindkét bíróság túlterjeszkedett a vádon, mert védencének a vádiratban foglaltakon túl a gyermekorvossal történő konzultáció hiányát és a kezelések dokumentálásának hiányát is felrótták;

[44] - védencét első fokon egy nem létező, bűnsegédként elkövetett gondatlan bűncselekmény miatt ítélték el, ezért a másodfokú ítélet voltaképpen elsőfokúnak tekintendő, amellyel szemben megnyílt a harmadfokú bírósági eljárás lehetősége;

[45] - a másodfokú bíróság törvénysértően járt el, amikor tárgyalás tartása helyett a tényállást nyilvános ülésen egészítette ki, és ennek alapján e terhelt bűnösségét szándékos bűncselekményben állapította meg;

[46] - az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezést, mert bár kétségtelen, hogy az elbíráláskor hatályban lévő büntetőtörvény a feltételes szabadságra bocsátás vonatkozásában enyhébb, nem vettek figyelembe egyéb szempontokat, így a különös részi tényállások büntetési tételét, az elvülési időt, a büntetés kiszabásának elveit és a végrehajtási fokozatra vonatkozó szabályokat;

[47] - az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy védence nem konvencionális gyógyító és életminőség-javító eljárást végzett, ezen tevékenység keretében pedig diagnózist nem állíthat fel, mint ahogyan azt nem is tette, a terhelt nem tartozott az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) hatálya alá; nem állt az orvosi hivatás szakmai szabályai alatt, így azokat meg sem szeghette, másfelől a súlyosabb eredmény tekintetében nem állt fenn az okozati összefüggés.

[48] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria az eljárt bíróságok határozatait változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, a megtámadott határozatok végrehajtását pedig a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig függessze fel.

[49] A VI. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapította. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették az eljárási szabályokat, amikor a VI. r. terhelt büntetőjogi felelősségét alapvetően a szaktanácsadó véleményére, illetve tanúvallomására alapították, holott ő túlterjeszkedett kompetenciáján is, jogkérdésben nyilatkozott, a bíróságok pedig szakértői bizonyítást igénylő kérdésben csupán tanúvallomásra és szaktanácsadói véleményre alapították a tényállást. Arra hivatkozott, hogy szaktanácsadót szakértőként nem lehet bevonni az eljárásba, azt szakvéleményként nem lehet figyelembe venni, ezért ki kellett volna zárni a bizonyítékok köréből a szaktanácsadói véleményt és tanúvallomását. Megítélése szerint emellett a másodfokú bíróság olyan szakértői megállapításokat emelt be a tényállásba, amit a kirendelt szakértők a meghallgatásuk során módosítottak, továbbá az Országos Gyermekegészségügyi Intézet által 2004. évben kiadott módszertani körlevélben írtak nem minősülnek kötelező előírásokat tartalmazó jogszabálynak, az Alkotmánybíróság pedig kifejtette, hogy általános érvényű jogokat és kötelezettségeket csak jogszabály állapíthat meg.

[50] Álláspontja szerint a sértett nem volt közvetlen veszélyhelyzetben, a VI. r. terhelt terhére rótt szabályszegések a sértett egészségének veszélyeztetésében nem játszottak szerepet, nincs okozati összefüggés a szabályszegés és a veszélyhelyzet között, a bíróságok nem tudták megállapítani, hogy léteznek-e a tényállás részévé tett szakmai szabályok, amelyek megtartását a VI. r. terhelttől követelték meg, nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy mikortól állt fenn a sértett egészségét közvetlenül veszélyeztető helyzet.

[51] Hivatkozott arra is, hogy a szakértői vélemény nem felelt meg a szakértői bizonyítás szabályainak, az feltételezéseken alapult, és nem lehet kétséget kizáróan levonni azt a következtetést, hogy a VI. r. terheltnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a sértett közvetlen veszélyhelyzetbe került, tudnia kellett arról, hogy a sértett kezelését az V. r. terhelt átvette tőle, ezen megállapítások iratellenesek és nem bizonyítottak, és nem lehet kétséget kizáróan megállapítani azt sem, hogy a VI. r. terhelt szabályszegése folytán, azzal okozati összefüggésben nem szakadt meg a sértett életét fenyegető folyamat, másrészt azt sem, hogy ezen folyamat a VI. r. terhelt szakmai kötelezettsége lett volna, továbbá nem lehet azt sem megállapítani, hogy a VI. r. terhelt mulasztása közvetlen veszélynek tette ki a sértettet.

[52] A felülvizsgálati indítvány szerint a sértett halálának az volt az oka, hogy nem jutott megfelelő mennyiségű táplálékhoz, ehhez a VI. r. terheltnek "semmi köze" nem volt, az irányadó tényállásban rögzített foglalkozási szabályszegések legfeljebb absztrakt veszélyhelyzet megállapítására adnak alapot, de konkrét, közvetlen veszélyhelyzet nem alakult ki a sértettnél az egyéves státuszvizsgálat idején, mert a sértett még hét hónapot élt.

[53] Igen részletesen elemezte továbbá a gyermekvédelmi jelzőrendszerre vonatkozó jogszabályi és egyéb normákat, az alapvető jogok biztosának jelentéseit, más hasonló büntetőügyet, továbbá az azóta elfogadott törvénymódosítást, az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének előírásait.

[54] Végezetül elemezte a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűncselekményének törvényi tényállási elemeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a VI. r. terhelt ezt a bűncselekményt nem követte el.

[55] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat megváltoztatva a VI. r. terheltet mentse fel a terhére rótt bűncselekmény elkövetésének vádja alól, másodlagos indítványa szerint pedig enyhítse a kiszabott büntetést.

[56] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[57] Álláspontja szerint az V. r. terhelt védőjének az időbeli hatály megsértésére történt hivatkozása törvényben kizárt, és a büntető jogszabályok más megsértése önmagában nem, hanem csak akkor felülvizsgálati ok, ha az anyagi jogszabálysértés következtében szabott ki a bíróság a jogerős ügydöntő határozatban törvénysértő büntetést, ilyenre azonban az indítványozó sem hivatkozott.

[58] Tévesnek tartotta a felülvizsgálati indítvány érvelését a harmadfokú eljárás lehetőségével kapcsolatban is, mivel az elsőfokú bíróság megállapította az V. r. terhelt bűnösségét, azonban a minősítés törvénysértő volt, ez okból azonban harmadfokú eljárásra a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs lehetőség.

[59] Utalt arra, hogy a Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható, ezért nem lehet figyelembe venni az V. r. terhelt védőjének a szándékossággal kapcsolatban az iratellenességre, bizonyíthatatlanságra, valamint a vádon való túlterjeszkedésre történt hivatkozását.

[60] Véleménye szerint nem alapos az V. r. terhelt védőjének azon érve, hogy az V. r. terhelt bioenergetikusként nem áll az orvosi hivatás szabályainak hatálya alatt, mivel az V. r. terhelt büntetőjogi felelőssége abban állt, hogy nem ismerte fel a gyermek veszélyeztetett helyzetét, és orvosi ellátást igénylő állapotát, és ahelyett, hogy a gyermek részére azalatt a félév alatt, amíg hetente látogatta, orvosi kezelést javasolt volna, gyermekorvos bevonása nélkül ő maga állított fel diagnózist és kezelte; az éheztetés következtében előállott veszélyhelyzetet (amely orvoslására vállalkozott) nem ő idézte elő, de magatartásával a kellő körültekintés és a gyermek valós állapotának fel nem ismerése miatt a szülők és nagyszülők által előidézett helyzetet fenntartotta ahelyett, hogy megszakította volna.

[61] Utalt arra, hogy a gyermek halálával okozati összefüggésben az áll, hogy orvos bevonása nélkül kezelte a gyermeket, és nem ismerte fel, hogy a lényegében elsorvasztott gyermeknek orvosi, kórházi ellátásra és nem bioenergetizáló kezelésre van szüksége.

[62] Kifejtette, miszerint az az eljárási szabálysértésre történő hivatkozás, hogy a másodfokú bíróság csak tárgyaláson egészíthette volna ki a tényállást, nem felülvizsgálati ok; a Be. 416. § (1) bekezdésében felsorolt felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[63] A VI. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványában a szakértői bizonyítás kritikáit, a szaktanácsadó tanúvallomásának megkérdőjelezését a tényálláshoz kötöttség miatt a törvényben kizártnak, a közvetlen veszélyhelyzet létrejöttének hiányára, a szabályszegés és a veszélyhelyzet közötti okozati összefüggés hiányára történő, valamint a közvetlen veszélyhelyzetre levonható terhelti szándék hiányára történő hivatkozást pedig alaptalannak tartotta.

[64] Véleménye szerint a VI. r. terhelt az irányadó tényállás szerint a gyermek kilenc hónapos koráig észlelte a fejlődésben való elmaradását, rögzítette a kóros fejlődés tüneteit, ennek ellenére nem tett határozott lépéseket, az ismételt sikertelen kapcsolatfelvételt, az orvosi vizsgálatok kezdeményezésének elutasítását nem értékelte olyan súlyú veszélyeztetettségként, amely a gyermekvédelmi jelzőrendszer értesítését megkövetelte volna, holott akkor, ha a gyermekorvos azt tapasztalja, hogy utasításait nem tartják be, a gyermek egészségügyi ellátását késleltetik, vagy elutasítják, köteles a gyermek veszélyeztetettségét megalapozó bejelentést tenni, ezt azonban a VI. r. terhelt elmulasztotta.

[65] Rámutatott, hogy a jogerős ítélet szerint a fenti foglalkozási szabályszegések mellett a VI. r. terheltet a gyermek halálában gondatlanság sem terheli, a szülőkkel való kapcsolat megszakadása miatt ugyanis már nem értesült a gyermek kilenc hónapos kora után történtekről, az utolsó látogatásakor a gyermek még nem volt a halálos kimenetelt előrevetítő állapotban, a közvetlen veszély kialakulásának időpontját orvosi adatok hiányában az igazságügyi szakértők sem tudták pontosan meghatározni; a gyermek halálát a tartós éhezés okozta, és nem azok a folyamatok, amelyek a gyermek kilenc hónapos koráig, a VI. r. terhelt kezelése alatt zajlottak.

[66] Arra hivatkozva, hogy az irányadó tényállás szerint az egyéves szűrővizsgálat elvégzésének elmulasztása idején, majd ezt követően a gyermek veszélyeztetett voltának jelzésére vonatkozó kötelezettségek megszegésekor a gyermek testi épsége már bizonyosan közvetlen veszélyben volt, ezt a VI. r. terheltnek fel kellett ismernie, ezért a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alapesete megállapítható volt a VI. r. terhelt terhére.

[67] A büntetés enyhítésére irányuló indítványt a törvényben kizártnak tartotta, mivel a büntetés felülvizsgálatának csak akkor van helye, ha az - a minősítésen túl - a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközne (BH 2016.264.).

[68] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat az V. r. és VI. r. terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn.

[69] A Legfőbb Ügyészség indítványára mindkét indítványozó védő írásbeli észrevételeket tett.

[70] Az V. r. terhelt védője egyrészt nehezményezte, hogy a Legfőbb Ügyészség az ügy tanácsülésen történő elbírálását indítványozta, másrészt a Legfőbb Ügyészség érdemi álláspontjával sem értett egyet.

[71] A VI. r. terhelt védője a 2017. szeptember 5. napján érkezett beadványában felülvizsgálati indítványát kiegészítette az orvosi tevékenységről szóló jogszabályok részletes bemutatásával, a 2017. október 9. napján érkezett újabb beadványában pedig felülvizsgálati indítványát akként módosította, hogy másodlagos indítványként a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását fogalmazta meg. Kiterjesztette továbbá a felülvizsgálati indítványát a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okra is, mert az eljárt bíróságok nem jelölték meg azokat a jogszabályokat, amelyekre döntésüket alapozták.

[72] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki.

[73] A Kúria megjegyzi, hogy a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány elbírálásának eljárási formáját a Kúria maga választja meg, abban az indítványok nem kötik.

[74] A tanácsülésen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltek tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül; emellett a 423. § (5) bekezdése alapján vizsgálta a 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott, de a felülvizsgálati indítványokban nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[75] A felülvizsgálati indítványok részben a törvényben kizártak, részben alaptalanok.

[76] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre kizárólag a Be. 416. §-ában tételesen meghatározott okok alapján van lehetőség, ezen belül az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti büntető anyagi jogi szabálysértések, avagy az (1) bekezdés c)-d) pontja szerinti eljárási szabálysértések esetén. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[77] Az V. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványban kifogásoltak közül ennek megfelelően a törvényben kizárt a vádon való túlterjeszkedés miatt a felülvizsgálati eljárás. Ugyanis az eljárt bíróságok azzal, miszerint a terheltnek a vádiratban foglaltakon túl a gyermekorvossal történő konzultáció hiányát és a kezelések dokumentálásának hiányát is felrótták, nem terjeszkedtek túl a vádon. A vádelv ugyanis a vád és az ítélet tényállása közötti teljes történeti azonosságot nem követeli meg. A bíróságnak a bizonyítás során a tényállás hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie. A bizonyítás eredményéhez képest az ítéleti tényállás több vonatkozásban, így az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, motívuma, eredménye stb. tekintetében eltérhet a vádirati tényállástól anélkül, hogy az a vádelvet sértené. Ezért a tényállásnak a vád keretein belül az elkövetés módja tekintetében történő pontosítása nem sérti a vádhoz kötöttséget (EBH 2005.1199.).

[78] Szintén nem felülvizsgálati ok, hogy a másodfokú bíróság tárgyalás tartása helyett a tényállást nyilvános ülésen egészítette ki, és ennek alapján e terhelt bűnösségét szándékos bűncselekményben állapította meg. Emellett a kifogás alaptalan is, mivel a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 361. § (2) bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróság törvényesen egészítheti ki, illetve helyesbítheti az első fokon megállapított tényállást az iratok alapján, bizonyítás nélkül.

[79] Önmagában törvényben kizárt a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés alkalmazását sérelmező kifogás is. Ugyanis a büntető anyagi jogszabály helytelen alkalmazása nem felülvizsgálati ok, ha az nem jár együtt törvénysértő büntetés vagy törvénysértő intézkedés alkalmazásával. A felülvizsgálati indítványban felhozott szempontok: a különös részi tényállások büntetési tétele, az elévülési idő, a büntetés kiszabásának elvei és a végrehajtási fokozatra vonatkozó szabályok az elkövetéskor hatályban volt és elbíráláskori törvény szerinti összevetése alapján nem állapítható meg az ügyben egyetlen olyan, a terheltre nézve jelentős körülmény sem, amely miatt ne lehetett volna alkalmazni az elbíráláskor hatályban lévő törvényt.

[80] Alaptalan annak sérelmezése is, hogy a terhelt számára nem biztosították a harmadfokú bírósági eljárás lehetőségét azzal, hogy első fokon egy nem létező bűncselekmény (bűnsegédként elkövetett gondatlan bűncselekmény) miatt ítélték el, ezért a másodfokon kimondott ítélet voltaképpen elsőfokúnak tekintendő, amellyel szemben megnyílt a harmadfokú bírósági eljárás lehetősége. A bírói gyakorlat, de maga a törvény is teljesen egyértelmű abban, hogy a harmadfokú eljárás lehetősége akkor nyílik meg, ha az első- és másodfokú bíróság a bűnösség kérdésében eltérően foglalt állást. A terhelt esetében ilyen nem történt, csupán annyi, hogy súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés mellett a másodfokú bíróság a cselekményt nem gondatlannak, hanem szándékosnak minősítette.

[81] Szintén alaptalan - és a tényállást támadó volta miatt részben a törvényben kizárt is - a felülvizsgálati indítványnak az az érvelése, miszerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy az V. r. terhelt nem konvencionális gyógyító és életminőség-javító eljárást végzett, ezen tevékenység keretében pedig diagnózist nem állíthat fel, mint ahogyan azt nem is tette, a terhelt nem tartozott az Eütv. hatálya alá; nem állt az orvosi hivatás szakmai szabályai alatt, így azokat meg sem szeghette, másfelől a súlyosabb eredmény tekintetében nem állt fenn az okozati összefüggés.

[82] Az elsőfokú bíróság ítéletének 37. oldalán kellő részletességgel idézi a vonatkozó egészségügyi jogszabályokat [Eütv., 11/1997. (V. 28.) NM rendelet] amelyeket a bíróság figyelembe vett a terhelt felelősségének megállapításakor. Ráadásul a másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy éppen az elkövetési időszakban a terheltnek érvényes működési engedélye sem volt. Az irányadó tényállás és a vonatkozó jogszabályok egybevetése alapján egyértelmű, hogy a terhelt tudott arról, miszerint a sértettnek ténylegesen nincs orvosa, a jogszabályi rendelkezés ellenére mégis elvállalta az önálló, orvos felügyelete nélküli tevékenységet. Az ítélőtábla pedig helyesen következtetett arra, hogy foglalkozási szabályszegése szándékos volt, a kialakult eredmény tekintetében pedig őt gondatlanság terhelte.

[83] Az eljárt bíróságok ezért okszerűen állapították meg az V. r. terhelt bűnösségét, és cselekményének minősítése is törvényes.

[84] A VI. r. terhelt érdekében a védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány azon része, amely a szaktanácsadó tanúvallomásának és szaktanácsadói véleményének felhasználását támadja, a törvényben kizárt.

[85] Erre még abban az esetben sem lehetne a felülvizsgálati eljárásban eredményesen hivatkozni, ha a tanú kihallgatására törvénysértően került volna sor. Nem abszolút, hanem relatív eljárási szabálysértés ugyanis, ha a bíróság a tényállás megállapításánál tör­vényben kizárt bizonyítékokat is elfogadott (BH 2008.264.). A rendkívüli jogorvoslat ezért erre nem alapozható.

[86] A törvényben kizárt a felülvizsgálati indítvány azon része is, amely szerint nem lehet kétséget kizáróan levonni azt a következtetést, hogy a VI. r. terheltnek tisztában kellett lennie a sértett állapotával, azzal, hogy közvetlen veszélyhelyzetbe került, a tényállásból nem lehet levonni azt a következtetést, hogy a VI. r. terheltnek tudnia kellett arról, hogy a sértett kezelését az V. r. terhelt átvette tőle, és nem lehet kétséget kizáróan megállapítani azt sem, hogy a sértett életét fenyegető folyamat észlelése a VI. r. terhelt szakmai kötelezettsége lett volna, továbbá a mulasztása közvetlen veszélynek tette ki a sértettet.

[87] A felülvizsgálati eljárásban ugyanis a bizonyítékok értékelése, a megállapított tényállás megalapozottsága nem vizsgálható. Így nem vizsgálható, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás során milyen esetleges hibát vétettek, és nem lehet a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre sem hivatkozni. Így arra sincs mód, hogy a Kúria a bizonyítékokat átértékelve a jogerős határozatban írtaktól eltérő tényállást állapítson meg, vagy ennek érdekében a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezve új eljárás lefolytatására utasítsa az elsőfokú bíróságot.

[88] Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el.

[89] Ezzel szemben az indítványozó ezekben a kifogásaiban anyagi jogi törvénysértés címén valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadta. Emellett az általa szaktanácsadónak minősített tanú nem a büntetőügyben eljáró hatóságok felkérése alapján végzett szaktanácsadói tevékenységet, hanem az Országos Tisztiorvosi Hivatal felkérése alapján szakfelügyeleti vizsgálatot folytatott. Tevékenysége ekként nem a Be. szerinti szaktanácsadói tevékenység volt, tanúkénti kihallgatása nem sértett eljárási szabályt.

[90] A védő az eredeti felülvizsgálati indítványát később kiterjesztette a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okra is, arra hivatkozva, hogy az eljárt bíróságok nem jelölték meg azokat a jogszabályokat, amelyekre döntésüket alapozták.

[91] Ez azonban alaptalan. Az elsőfokú ítélet 38. oldala tartalmazza azokat az alapvető egészségügyi jogszabályokat, amelyek szabályait a terhelt megszegte. Ezt jól kiegészíti a másodfokú ítélet 26-27. oldalán lévő összegzés, amely a szabályszegéseit tartalmazza.

[92] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint az indokolási kötelezettség - felülvizsgálati indítványban hivatkozott - megsértése kizárólag akkor eredményezhetne felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása - tény- vagy jogkérdés kapcsán - oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (1. BK vélemény, BH 2010.117.).

[93] Az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező elmulasztása miatt az ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása csak akkor szükséges, ha a megállapított tényállás a rendelkező részbeli minősítéshez viszonyítottan nem tartalmazza hiánytalanul az anyagi jogi szempontból releváns tényeket, ezért a bűnösség helytálló megállapítása mellett nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény minősítése, ezáltal a kiszabott büntetés törvényes-e (BH 2016.238.).

[94] Az indokolási kötelesség ilyen fokú - a felülvizsgálati eljárásra okot adó - megsértése azonban nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta.

[95] Mint ahogyan a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok esetében is, a bizonyítékok alapján levont következtetések helyessége már kívül esik a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása; ez pedig a fent kifejtetteknek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban kizárt (BH 2013.10., 2009.352., 2017.48.).

[96] A védő álláspontja szerint hiányzik a bűncselekmény egyik tényállási eleme is, a közvetlen veszély, továbbá nincs okozati összefüggés a foglalkozási szabályszegés és a közvetlen veszély között. A felülvizsgálati indítvány szerint a sértett halálának az volt az oka, hogy nem jutott megfelelő mennyiségű táplálékhoz, ehhez a VI. r. terheltnek "semmi köze", az ő orvosi tevékenységét nem érinti.

[97] A másodfokú bíróság által az indokolásba utaltak körében az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy az I., II., III. és IV. r. terhelteknek az orvosi kezelés igénybevételének mulasztásában álló magatartása és a gyermek halála között ok-okozati összefüggés állapítható meg.

[98] Az V. r. terhelt maga is tapasztalta a gyermek sorvadt, alultáplált voltát, azonban a további romlás megakadályozása érdekében ő sem tett semmit. A foglalkozása szabályainak megszegésével az ő mulasztása - a gyermek orvosával történt konzultáció

és a kezelések dokumentálásának hiánya - és a gyermek halála között is fennáll az ok-okozati összefüggés.

[99] A VI. r. terheltet a kiskorú sértett halálában gondatlanság sem terheli, a gyermek életét veszélyeztető folyamat azonban az ő mulasztása - az egyéves szűrővizsgálat elmaradása - miatt nem szakadt meg.

[100] Az eljárt bíróságok - a fentiekre is figyelemmel - a felelősségét nem a halálos eredmény miatt, hanem a másodfokú ítélet 26-27. oldalán részletezett szabályszegések miatt, a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének alapesetében állapították meg. Ezt pedig az követi el, akinek szabályszegése más életét, testi épségét vagy egészségét közvetlen veszélynek teszi ki.

[101] A terhelt észlelte, hogy az Eütv. szerinti cselekvőképtelen sértett ellátására, gondozására köteles szülei és nagyszülei a hagyományos orvoslási módszerekkel szemben bizalmatlanok, észlelte, hogy a kapcsolatot vele megszakítják, ennek ellenére a sértettet az ellátási köréből nem jelentette ki, az életkorhoz kötött kötelező szűrővizsgálatok elvégzését nem ellenőrizte, dokumentációs kötelezettségének nem tett eleget [Eütv. 16. § (2) bek. a) pont; 21. § (1) bek.; 81. § (3) bek.; 136. §; 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet 3. § (2) bek. a) pont; 4. § a) pont; 8. § (2) bek.; 1. számú melléklet 2-3. pont; 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 4. § (2) bek. d) pont, (3) bek. a) pont]. Kisebb részben a terhére róható az is, hogy a védő által is részletesen elemzett módszertani levélben foglaltak ellenére, a gyermek általa is feltételezhető veszélyeztetettsége miatt a kötelező törvényi előírás ellenére nem élt jelzéssel a gyermekjóléti szolgálatnál [a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. 17. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont].

[102] Ezek a szabályszegések tették lehetővé, hogy a sértett kilenc hónapos korától haláláig orvosi felügyelet és ellátás nélkül maradt, csupán az V. r. terhelt felügyelete alatt, aki viszont önálló orvosi tevékenység végzésére az előbbiekben írtak szerint nem volt jogosult.

[103] Tehát a VI. r. terhelt terhére rótt foglalkozási szabályok megszegésének lényege az, hogy bár észlelte a gyermek egészségének veszélyeztetett voltát - vízfejűségét -, rögzítette a kóros fejlődés tüneteit, amely kapcsán felmerült benne az elégtelen táplálás lehetősége is, ennek okait nem vizsgálta ki, a gyermek gondozóival való kapcsolat megszakadását figyelmen kívül hagyta, az ultrahangos vizsgálat elvégzését nem szorgalmazta, pedig annak függvényében lett volna megoldható a gyermek további kezelése, például shunt beültetésével. Nem követte tovább a gyermek sorsát, és nem tette meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek megakadályozhatták volna a szülőket és nagyszülőket a gyermek sérelmére megvalósított cselekmény folytatásában. Nem szorgalmazott további vizsgálatokat, nem kérte számon utasításai betartását, és tudnia kellett, hogy a kivizsgálások elmaradtak, hiányzott a sértett orvosi ellátása. A lábdagadás (fehérjehiány) tényéről, a természetgyógyász általi kezelésekről értesült, az utolsó látogatás során feltárt körülményekből tudnia kellett, hogy a sértett egészségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe került, mégsem tett semmit a jelzési kötelezettség teljesítésével a veszélyhelyzet elhárítása érdekében, a történteket nem jelentette a gyermekjóléti szolgálatnak, akik hatósági eszközöket igénybe véve gondoskodhattak volna a gyermek egészségügyi ellátásáról. A halálos eredmény azonban majdnem tíz hónappal azután következett be, hogy a VI. r. terhelt utoljára látta a gyermeket, a halál lehetősége akkor még valóban nem merült fel. Így az a hanyag gondatlanság, amely a VI. r. terhelt esetében a foglalkozási szabályok megszegésével összefüggésben megállapítható, a halálos eredménnyel valóban nem hozható összefüggésbe, a szabályszegések idejében ugyanis még kellő figyelem és körültekintés mellett sem kellett volna a gyermek halálának lehetőségével számolnia.

[104] Magatartásával az általa is észlelt közvetlen veszélyt nem hárította el, mulasztásával azt fenn is tartotta, holott lett volna rá jogszabályok által is előírt lehetősége, nem szüntette meg a közvetlen veszélyhelyzetet mint eredményt, és ezért az eredményért a gondatlan cselekmény miatt bűnössége ténylegesen fennáll.

[105] A VI. r. terhelt tehát szabályszegő mulasztásával - bár lehetősége lett volna rá - nem akadályozta meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, illetve a közvetlen veszélyhelyzet fennmaradását, és ezért őt gondatlanság terheli (EBH 2007.1586.).

[106] A közvetlen veszély nem kizárólag tevőleges magatartás eredménye lehet, megvalósítható mulasztással is, amely - mint a VI. r. terhelt esetében is - azt jelenti, hogy az elkövető tétlen (passzív) marad. Ez a felülvizsgált ügyben a kötelezettség nem teljesítését, a megkövetelt akaratlagos magtartás hiányát jelentette.

[107] A VI. r. terhelt esetében a foglalkozási szabályok megsértése kapcsán nem csak a "közvetlen gyógyítással" összefüggő foglalkozási szabályoknak van a bűnösséget megalapozó jelentősége. Az orvosi tevékenységgel ténylegesen összefüggő, a beteg gyógyulását, és így a közvetlen veszély elhárítását szolgáló egyéb szabályok megszegése - mint az elmaradt bejelentési kötelezettség a gyermekjóléti szolgálat felé, mint az egyetlen, a háziorvos számára nyitva álló, a kezelés kikényszerítését szolgáló eszköz - is alkalmas a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye megállapítására.

[108] A jogerős ítéletek a fenti foglalkozási szabályszegések megállapítása mellett azt rögzítették, hogy a VI. r. terheltet a gyermek halálában gondatlanság sem terheli. A szülőkkel való kapcsolat megszakadása miatt ugyanis már nem értesült a gyermek kilenc hónapos kora után történtekről, az utolsó látogatásakor a gyermek még nem volt a halálos kimenetelt előrevetítő állapotban.

[109] Teljes határozottsággal tehát valóban nem volt megállapítható, hogy ha a VI. r. terhelt teljesíti a kötelezettségeit, úgy a halálos eredmény elkerülhető lett volna, a halálos eredmény és a mulasztása között az oksági kapcsolat fennállt volna.

[110] Mindezek alapján a Kúria az V. és a VI. r. terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítványokat alaptalannak találta, ezért a megtámadott határozatokat e terheltekre vonatkozó részében - a Be. 426. §-a alapján - hatályukban fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 1.182/2017.)

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt 2 év 6 hónapi időtartamra próbára bocsátotta.

[2] A terhelt védőjének fellebbezése alapján eljárva a törvényszék végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a terhelt, mint az M.-L. Kft. szerelésvezetője Cs. A. sértettel és D. F.-fel együtt 2011. november 17-én M.-en, egy kültéri lépcsőszerkezet összeállításán és beszerelésén dolgozott. Cs. A. és D. F. az R. Kft. alkalmazásában álltak. Az M.-L. Kft. az építkezés fővállalkozójának egyik alvállalkozója, az R. Kft. az M.-L. Kft. egyik alvállalkozójának az alvállalkozója volt. A lépcsőszerkezet kivitelezését az M.-L. Kft. végezte, Cs. A. és D. F. munkavállalók az alvállalkozói szerződések keretében az M.-L. Kft. irányítása alatt végezték a munkát, a helyszínen a terhelt szerelésvezető irányításával.

[4] A lépcsőszerkezet elemeit daruval emelték a helyükre, annak rögzítését a második födémszinten Cs. A. végezte. A lépcsőkarokat a terhelt utasítása alapján ideiglenesen rögzítették az épület falához, illetve födémjéhez, majd ezt követően - 16 óra körüli időben - Cs. A. kimászott a lépcsőkarra abból a célból, hogy a darura rögzített kötelet eloldja. A rögzítőkötél eloldását követően az ideiglenes hegesztés elengedett, és ennek következtében a lépcsőkaron tartózkodó Cs. A. sértett kb. 5 méter magasságból az alul elterülő betonlépcsőre zuhant, melynek folytán benyomatos koponyatörést és agysérülést szenvedett. A sértett sérülései 8 napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartam 6 hónap volt. A sérülésekből, a koponyacsont hiányából, annak műanyaggal való pótlásával, a bal felső végtag gyengeségével, zsibbadásával járó, maradandó fogyatékosságként és súlyos egészségromlásként értékelhető állapot alakult ki; ezen állapot a sértettnél 16%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodást okozott.

[5] Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek - így a megfelelő és biztonságos leesés elleni védelem - biztosítása a munkát a helyszínen közvetlenül irányító terhelt feladata volt.

[6] A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 28. § (1) bekezdése szerint az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van [...], elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni. Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.2. pontja szerint a magasban munkát csak megfelelő és alkalmas berendezéssel, illetve kollektív műszaki védelem biztosításával szabad végezni. Amennyiben a munka természete miatt ilyen berendezések alkalmazása nem lehetséges, megfelelő hozzáférési megoldásról kell gondoskodni, és a munkát végző részére a magasból való lezuhanás megelőzésére kialakított egyéni védőeszközt kell biztosítani. Az 5.3. pont szerint a munkavállalók lezuhanása és a felhasznált anyagok leesése ellen elsődlegesen biztonságot nyújtó berendezésekkel kell a védelmet kialakítani. Amennyiben erre nincs mód, akkor egyéni védőeszközt kell alkalmazni.

[7] Az 5.4. pont szerint a leesés elleni védelem méretezett és megfelelően rögzített lefedéssel, vagy [...] korláttal, illetve ezekkel egyenértékű védelmet nyújtó megoldással biztosítható. Az 5.6. pont szerint az 5.4. pontban meghatározott védelmet kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a munkavégzés magassága meghaladja a 2 métert. Az I. fejezet 19.2. pontja szerint, amennyiben a III. fejezet 5. pontjában meghatározott leesés elleni védelmet nem lehet kielégítően biztosítani, akkor a munkavállaló a munkát csak munkaöv, biztonsági hevederzet, illetve zuhanásgátló használatával végezheti. Ilyen esetben előzetesen ki kell alakítani vagy jelölni azokat a teherhordó szerkezeteket, ahová a munkavállaló a védőeszközt megfelelő biztonsággal rögzíteni tudja.

[8] Az épület második födémszintjén - ahol a sértett a munkáját végezte - nem volt biztosítva a munkavállalók leesés elleni védelme, nem voltak kialakítva, illetve kijelölve azok a kikötési pontok, melyekhez a sértett biztonságosan rögzíthette volna magát. Cs. A. a baleset idején nem viselt egyéni védőfelszerelést, a helyszínen rendelkezésre álló védőeszközök zuhanásgátló hiányában egyébként sem voltak erre alkalmasak, mint ahogy a második födémszinten kiépített kétsoros védőkorlát sem, mert a sértettnek a darukötözés eloldozása érdekében át kellett bújnia azon.

[9] A terheltnek - mint a szervezett munkavégzés helyszíni irányítójának - lett volna kötelessége biztosítania a sértett részére a megfelelő leesés elleni védelmet. A terhelt megszegte a hivatkozott rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.2. és 5.3. pontjában, valamint a 4. számú melléklet I. fejezet 19.2. pontjában írtakat, mely szakmai szabályszegése közvetlen ok-okozati összefüggésben áll a bekövetkezett balesettel és annak eredményével.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.

[11] Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében megsértette a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket. Álláspontja szerint ugyanis az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) és a bíróság által alkalmazott, elbíráláskori Btk. (2012. évi C. törvény) szabályozása között lényeges különbség, hogy míg utóbbi szerint a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést bárki elkövetheti, addig az elkövetés idején hatályos jogszabály alapján az csak annak felróható, aki az adott foglalkozási szabály hatálya alatt áll.

[12] Ezért - az indítvány szerint - az ügyben azt kellett volna vizsgálni, hogy a terhelt feladatát képezte-e a munkavédelmi szabályok betartatása, illetve a munkavédelem biztosítása. Az eljárás során becsatolásra került a terhelt munkaszerződése és munkaköri leírása, melyben nem szerepelnek az említett feladatok; következésképp - a védő álláspontja szerint - a terhelt nem állt a vádiratban megjelölt foglalkozási szabályok hatálya alatt, így büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.

[13] A védő utalt arra, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdése szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeinek megvalósulásáért a munkáltató felelős. Ezzel összhangban az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 11. § (1) bekezdése szerint az építési munkahelyen a biztonság megvalósítása és az egészség védelme érdekében a munkáltató köteles az e rendelet 10. §-ában foglalt intézkedéseket megtenni. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 8. pontja szerint a munkáltató a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató.

[14] A védő hivatkozott a BH 2005.236. számon közzétett eseti döntésre, miszerint a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az elkövető munkáltatóként tartozik-e felelősséggel a munkavédelmi szabályok betartásáért, valamint a Kúria Bfv.II.426/2009/7. számú határozatára, miszerint aki nem saját munkakörében, hanem azon kívül észlel olyan helyzetet, amely a munkavédelmi, biztonságtechnikai szabályokkal ellentétes, a következményekért nem felel. Kifejtette: a munkáltatóval szemben a munkavédelmi szabályok érvényesítésével kapcsolatban a jogszabályokban előírt számos kötelezettségnek a munkáltató csak akkor tud eleget tenni, ha a munkában részt vevőkkel szemben utasítási joggal rendelkezik.

[15] A biztonságtechnikai előírásokat mindenki a saját munkakörében köteles betartani; a munkajogilag alárendeltségi viszonyban nem álló személy utasítására - jogi - lehetőség nincs, utasítási jogkör hiányában pedig a mulasztás nem állapítható meg. Jelen esetben a terhelt és a sértett is munkavállaló volt, egymással alá-fölé rendeltségi viszonyban nem álltak. Sem a terhelt munkaszerződésében, sem munkaköri leírásában nem szerepel, hogy a vele mellérendeltségi viszonyban álló munkavállalókat utasíthatja, a munkavállalók szabálytalan munkavégzése miatt a munkafolyamatot leállíthatja. Ilyen felhatalmazást a bíróság sem tudott megjelölni; az elsőfokú ítéletben felhívott eseti döntésben (BH 2001.7.) a terhelt és a sértett egymással munkajogilag alá-fölé rendeltségi viszonyban állt. Jelen esetben azonban nem ez a helyzet, sőt a terhelt és a sértett nem is ugyanazon munkáltató alkalmazásában állt.

[16] A védői álláspont szerint a bíróságnak azt is vizsgálnia kellett volna, hogy a terhelt tudata átfogta-e a sértett mulasztását. D. F. tanú a bíróság által elfogadott vallomásában elmondta, hogy a terhelt - aki a baleset idején alul a darut irányította - helyzetéből fakadóan nem láthatta, van-e a sértetten védőhám, így - értelemszerűen - azt sem, hogy sisak van-e rajta. Következésképp, mivel a terhelt nem tudhatta, hogy a munkálatot a biztonsági előírások megtartása nélkül végzik, büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.

[17] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok indokaként az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozott [Be. 373. § (1) bek. III. pont a) alpont]. Eszerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy amennyiben az M.-L. Kft. feladata is lett volna az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek biztosítása, úgy mi alapján állapította meg azt, hogy a szervezeten belül a terhelt volt köteles azt ellátni. Ez - az indítvány szerint - nem következik automatikusan abból, hogy a terhelt szerelésvezető volt. Ezzel ellentétes álláspontját a bíróság nem indokolta meg, mint ahogy nem jelölte meg azt sem, hogy - a csatolt munkaszerződés és munkaköri leírás ellenére - milyen dokumentum alapján állapítható meg, miszerint az M.-L. Kft. munkavállalói közül a terheltet terhelték e kötelezettségek.

[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[19] Indokai szerint az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a fővállalkozó és az M.-L. Kft. alvállalkozó között kötött szerződés alapján a munkavédelmi feladatok ellátása ez utóbbi céget terhelte. A kft. által vállalt kültéri fém lépcsőszerkezet kivitelezésénél a terhelt szerelésvezetőként dolgozott. A szerelési munkákban vett részt a sértett és társa, akik egy másik kft. alkalmazásában álltak, és a terhelt szerelésvezetői irányítása alatt végezték a munkát. A biztonságos munkafeltételek - így a megfelelő leesés elleni védelem - biztosítása a munkát a helyszínen közvetlenül irányító terhelt feladata volt.

[20] Ennek ellenére a tetőszerkezeten a munkaöv, a heveder részére nem került sor kikötési pontok kijelölésére. A darus beemelést a terhelt irányította, ő utasította a sértettet a darukötél eloldására és ebből a célból lépcsőkarra való kimászásra. Következésképp a terhelt volt a munkafolyamat irányítója, és tudatában volt annak is, hogy a sértett a biztonsági előírások betartása nélkül végzi a munkát. Ezért - az ügyészi álláspont szerint - a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jogszabályok megsértése nélkül került sor, és törvényes az elbíráláskor hatályos rendelkezések szerinti minősítés is.

[21] A Legfőbb Ügyészség átirata szerint az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek is kellően eleget tettek. A bíróság az indítványban hiányolt dokumentumokat indokolásában megjelölte és idézte, következésképp abból megismerhető, hogy a bíróság a jogi álláspontját mely bizonyítékokra alapította.

[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (2) bekezdése szerint nyilvános ülésen bírálta el.

[23] A nyilvános ülésen a terhelt védője az indítványt változatlan formában tartotta fenn, és az abban foglaltaknak megfelelő határozat meghozatalát kérte.

[24] A Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványra tett írásbeli nyilatkozatukat ugyancsak fenntartotta; az indítványt nem tartotta alaposnak. Indokai szerint a védő lényegében az utasítási jog hiányára alapítja a terhelt felelősségének hiányára vonatkozó álláspontját. Ezzel szemben a felek között volt egy szerződéses kapcsolat, ami egyértelműen tartalmazta, hogy a munkavédelmi feladatok ellátására az alvállalkozó köteles. Ennek a munkának az irányításával a terhelt volt megbízva, azonban már az egyéni védőfelszereléshez szükséges furatok helyének kijelöléséről sem gondoskodott. A terhelt volt a szerelésvezető, akinek feladata volt a munkavédelmi feladatok ellátása; tudatában volt annak, hogy ezen feltételek biztosítása nélkül került sor a munka ellátására. Az ügyészi álláspont szerint az eljárt bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett, a döntéshez szükséges adatokat beszerezte és megjelölte.

[25] Ezért a Legfőbb Ügyészség képviselője azt indítványozta, hogy a Kúria a terhelt védője indítványának ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fent.

[26] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[27] Felülvizsgálatban a felülbírálat

- az indítványhoz [Be. 423. § (4) bek.],

- a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.]

- és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bek.]

kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[28] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog megsértésével történt. Jelen esetben azonban nem sértett törvényt az alapügyben eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét megállapította, a büntetőtörvény megválasztása, valamint annak alkalmazása is törvényes.

[29] A Btk. 165. § (1) bekezdése szerint a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét követi el, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. A 165. § (2) bekezdés a) pontja szerint pedig a büntetés 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz.

[30] A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív tevőleges magatartással vagy mulasztással is.

[31] Az elkövető büntetőjogi felelőssége tehát akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan, vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése, vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán - bár erre lehetősége volt - nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége is fennáll.

[32] A Btk. 165. §-a szerinti törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

[33] Ez azonban nem jelenti, hogy a szabályszegések önmagában, objektíve tesznek felelőssé. Az anyagi jogi bűnösség az alany tudati gondolati világával függ össze. Azt fejezi ki, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és magatartásával előidézett következményekről. Tehet, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményeit (eredményét); illetőleg tehet, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség tehát a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához (materiális cselekmény esetében az eredményhez) fűződő aktuális pszichikus viszony.

[34] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban mégis végrehajtja.

[35] A bűnösség azonban nem csak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.

[36] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.

[37] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.

[38] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia és előre lehetett volna látnia.

[39] Az alapügyben eljárt bíróság valójában nem mondta ki, hogy a gondatlanság melyik fajtájáról van szó, tudatos, avagy hanyag gondatlanságról, ezzel nem számolt el, a védő pedig valójában épp ezt vitatja.

[40] A tudatosan gondatlanul cselekvő előrelátása kiterjed

- az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint

- a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.

[41] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű - ekként uralma alatt tartható - alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, ami a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.

[42] Azt, hogy milyen figyelem volt elvárható, illetve hogy az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthatott előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.

[43] Az első egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg az e törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.

[44] A Btk. 165. §-a (korábbi büntetőtörvény szerinti 171. §, még korábban az 1961. évi V. törvény 258. §, illetve azt megelőző 1948. évi XLVIII. törvény szerint 20. §) szerinti törvényi tényállás alapján foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amit az elkövető éppen végez. Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos, biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást. Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.

[45] Tehát egyrészt vizsgálni kell, hogy az adott munkavégzés magán vagy szervezett, ezen belül közös (együttes) vagy irányított. Ha pedig irányított, akkor vizsgálni kell, hogy az irányításért felel-e a terhelt. Másrészt vizsgálni kell, hogy amiért felel, annak elmulasztásából következik-e a közvetlen veszély, illetve a sérelem.

[46] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében tehát arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a terhelttől elvárható.

[47] Az irányadó tényállás szerint a terhelt volt a konkrét munkahelyi vezető, a helyszíni szerelésvezető. E körben nincs jelentősége annak, hogy a terhelt és a sértett - legalábbis névleg - két különböző gazdasági társaság alkalmazásában állt. A büntetőjog alapvetően az akarati - és nem pedig az okirati - elv alapján áll; egyébként a sértett a terhelti kft. alvállalkozójának a dolgozója, foglalkoztatottja volt, és a munkavégzés láncolatos alvállalkozás keretében történt. A balesetre pedig akkor került sor, amikor a második emeleti magasságban egy lépcsőelemet beillesztő daruzás végén, a lépcsőelem ideiglenes hegesztéssel rögzítése után a sértett a darutól eloldás végett az ideiglenes hegesztéssel rögzített lépcsőelemre ment, aminek hegesztése elengedett.

[48] Következésképpen kétségtelen, hogy

- a sértett a terhelt vezetése, irányítása alatt állt; és

- a sértett - mintegy légtornászként - két emelet magasságból a daruval éppen odaillesztett elemre állt, mindenféle kibiztosítás nélkül; vagyis

- a sértett által elvégzendő tevékenység, a daruzás megtörténte után a szállított dologtól a daru eloldása, nyilvánvalóan nem váratlan munkafolyamat, hanem előre látható, ehhez képest annak biztonságossága, illetve annak megszervezése elvárható.

[49] Erre vonatkozóan az eljárt bíróság helyesen állapította meg - a szabályszegéseket rögzítve és azok nyomán - az elvárhatóságokat, ami egyben azt is jelenti, hogy azok elmulasztása valójában tudatos gondatlanság, vétkes merészség volt. Ez a terhelt felelősségének alapja. Következésképp a jogerős ítéletben a terhelt bűnösségének megállapítására a Btk. 165. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt anyagi jogszabálysértés nélkül került sor.

[50] Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy a védő által a törvényi tényállás szerinti foglalkozása/foglalkozási fogalom különbségre hivatkozásnak nincs büntetőjogi jelentősége; az a büntetőjogi felelősség, illetve annak terjedelme szempontjából közömbös (amint a korábbi és a jelenlegi Btk. szerinti törvényi tényállás záróbekezdésében írt értelmező rendelkezés is egyaránt a "foglalkozási" szabály fogalmat használja).

[51] Az indítvány sérelmezte az indokolási kötelezettség megsértését, viszont annak címén valójában szintén az irányadó tényállást támadta, annak eltérő megállapítását célozta. A tény- vagy jogkérdéssel összefüggő indokolási kötelezettség kapcsán - felülvizsgálatban - csupán az vizsgálható, hogy a kifogásolt határozatban nyomon követhető-e a bíróság értékelő tevékenysége, annak eredménye azonban vitássá nem tehető (BH 2013.10.).

[52] Ez pedig jelen ügyben, a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja által meghatározott körben, a szükséges és elégséges mértékben megtörtént. Az eljárt bíróság tényállást állapított meg, és az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseit, álláspontját rögzítette. Ezért az indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felülvizsgálati okból sem alapos.

[53] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 63/2017.)

[1] I. Az elsőfokú bíróság a 2011. július 4. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 171. § (1) bek., (2) bek. b) pontja]. Ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 500 forintban állapította meg. Az így kiszabott összesen 150 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett a meg nem fizetett összeg szabadságvesztésre átváltoztatásáról.

[2] Kötelezte II. r. terheltet az I. r. terhelttel egyetemlegesen a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[3] A II. r. terhelt és védőjének felmentés érdekében bejelentett fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2012. január 31. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[4] A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás szerint a V.-N. Bt. beltagja, egyben vezetője az I. r. terhelt felesége, alkalmazottja pedig az I. r. terhelt, aki magasépítési üzemmérnök végzettséggel rendelkezik.

[5] A fenti cég fő tevékenységi körébe tartozik az építőanyag-kereskedelem, valamint építkezések generál-kivitelezése, mely utóbbi tevékenységét részben saját munkavállalókkal, részben alvállalkozókkal bonyolították le. A cég alkalmazottja volt 2003. évben S. L. sértett, aki jellemzően segédmunkás munkakörben látta el a cég vezetője, illetve az I. r. terhelt által kiadott munkát.

[6] A cég több alvállalkozót foglalkoztatott, így a II. r. terheltet is, aki egyéni vállalkozóként - rendszerint a saját embereivel, segédmunkásaival - víz-, gáz-, és fűtésszerelési munkákat végzett el.

[7] A bt. 2002. évben generálkivitelezési szerződést kötött B. F.-fel egy családi ház felépítésére, mely szerződést a vállalkozó részéről az I. r. terhelt mint kivitelező írta alá. Az ingatlan földterületének talajszerkezete löszös, folyó homok volt. A ház építése során az I. r. terhelt koordinálta az építkezést és vezette az építési naplót. Az I. r. terheltet 2002. szeptember 19. napján a közigazgatási hivatal építésfelügyeleti osztálya magasépítési szakterületre a felelős műszaki vezetők névjegyzékébe felvette.

[8] A II. r. terhelt alvállalkozói szerződés alapján épületgépészeti munkákat végzett a családi ház építkezésénél.

[9] 2003. április 16. napján a napi aktuális munkafeladat - többek között - az épület kültéri szennyvízhálózatának kiépítése volt. Az ehhez szükséges munkaárok kialakítását P. I. alvállalkozó végezte a fővállalkozóval történt megállapodás alapján. P. I. vállalkozó a munkáját a saját tulajdonában lévő kotró, rakodó földi munkagépével végezte.

[10] Az I. r. terhelt a kiépítendő munkaárok nyomvonalát egy már korábban kiásott munkaárok további mélyítésében határozta meg P. I. számára. P. I. tájékoztatta az I. r. terheltet, hogy a meglévő munkaárok mélyítése csak úgy lehetséges, ha a meglévő árkot betemeti, a terepviszonyokra tekintettel egy vízszintes indító területet alakítanak ki és ezt követően tudja csak azonos nyomvonalon a szükséges mélységű árkot kialakítani. Az I. r. terhelt jóváhagyta P. I. eme javaslatát.

[11] P. I. a munkaárok kialakítását a földmunkagépéhez rendszeresített 60 cm széles markolókanállal végezte úgy, hogy ahol a talajviszonyok engedték, ott az árok szélességét a lehetőségek szerint bővítette. P. I. ennek során az általa kitermelt földet közvetlenül az árok szélére deponálta, melyet az I. r. terhelt is látott, azonban nem jelezte e szabálytalanság megszüntetését és abbahagyását P. I. számára.

[12] Ezen a napon a II. r. terheltnek is volt teendője az építkezés során, azonban a saját segédmunkásai autójukkal lerobbantak, így nem tudtak eljutni az építkezésre. A II. r. terhelt e tényről tájékoztatta telefonon az I. r. terheltet, egyben megkérdezte őt, hogy így is menjen-e dolgozni. Az I. r. terhelt azt mondta a II. r. terheltnek, hogy igen, mivel határidőre kell dolgozniuk, és majd ő ad mellé embert a saját emberei helyett.

[13] A II. r. terhelt fentieket követően 9.00 órakor érkezett az építkezésre, ahol az I. r. terhelttel megbeszélték az aznapi teendőket. Ekkor - miközben P. I. már a munkaárok kialakításával volt elfoglalva - az I. r. terhelt a bt. alkalmazásában lévő S. L. segédmunkást adta át segítségül a II. r. terheltnek azzal, hogy segítsen neki a csőfektetési munkában. Az I. r. terhelt felhívta a figyelmet arra, hogy az árokba csak méretezett dúcolást (földfal megtámasztása) követően lehet lemenni és ott munkálatokat elvégezni. A dúcoláshoz szükséges anyagot a helyszínen megmutatta.

[14] Az I. r. terhelt a 3,5 m mély munkaárokban S. L. közreműködésével végzett egy szintmérést, majd megbeszélte P. I.-vel, hogy az árkot továbbra is 3,5 m mélyen ássa meg és a csőfektetési munkálatokat követően még aznap P. I. a munkaárkot vissza is temeti.

[15] Fentieket követően az I. r. terhelt elhagyta az építkezés helyszínét.

[16] A II. r. terhelt és a mellé rendelt S. L. sértett - aki időnként (amikor a II. r. terheltnek nem kellett segítenie) az építkezésen dolgozó bt. állományába tartozó és kőműves javítást végző munkatársainak habarcsot biztosított - a csőfektetéshez szükséges és egyéb előkészítő munkákat végeztek a ház mögött.

[17] A 14 m hosszú és 3,5 m mély munkaárok kialakításával P. I. kb. 13.00 órára végzett és mivel látta, hogy a csőfektetés befejezése jelentősen elhúzódik, ezért - költségkímélés miatt - telefonon megbeszélte az I. r. terhelttel, hogy az építkezés területét elhagyja, amely 14.00 órakor meg is történt.

[18] A gépi földmunka végzése alatt vagy közben a munkaárokban senki sem tartózkodott, feladatvégzés

- a szintmeghatározás kivételével - nem történt az árokban.

[19] A földmunkagép eltávozását követően a II. r. terhelt és S. L. a szennyvízvezeték kialakításához kezdtek. S. L. akként segítette a II. r. terhelt munkáját, hogy lapáttal az árokfenék lejtését megfelelően kialakította, melyet követően a II. r. terhelt a csatornacső elhelyezését végezte.

[20] A munkavégzés során az egyes csőszakaszok végei­nél, ahol a toldások voltak - a helyszínen található faanyagok felhasználásával ideiglenes (méretezetlen) dúcolatot alakítottak ki.

[21] A csatornafektetést kb. 16.00 órakor fejezték be, melyet követően a méretezetlen dúcolást eltávolították az árokból, majd a II. r. terhelt a csatorna lejtését ellenőrizte. Eközben S. L. sértett a lapátját dobta ki a munkaárokból, amikor mintegy 4 m hosszban az árokfal beszakadt és a bent tartózkodó II. r. terheltet és S. L. sértettet a beomló föld maga alá temette.

[22] A helyszínen tartózkodók nyomban nekiálltak a két személy kimentésének, azonban minden erőfeszí­tésük ellenére S. L. sértett a helyszínen életét vesztette.

[23] A mentés közben értesítették a balesetről az I. r. terheltet, a mentőket és a tűzoltókat, akik valamennyien a helyszínre érkeztek.

[24] S. L. halála a fenti földomlásos munkabaleset miatt, ezzel összefüggő mellkas-összenyomódás, fulladás következtében állt be.

[25] A balesethez vezető munkafolyamat során a II. r. terhelt azon tevékenységével, mellyel eltávolította a méretezetlen dúcolást, majd még segítőjével, S. L. sértettel az árokban maradt, megszegte az Mvt. 40. § (1) bekezdésében meghatározott szabályt. Ezen szabály megszegése és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés állt fenn.

[26] Fenti foglalkozási szabályszegésen túlmenően az I. r. terhelt által vezetett építkezésen további - így az 1993. évi XCIII. törvényben és az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat (ÉKBSZ.) földmunkákra vonatkozó 8. fejezete 8.1.; 8.5.; 8.10.; 8.13.; 8.14.; 8.19. pontjai szerinti - foglalkozási-munkavédelmi szabályszegések voltak megállapíthatóak, ezek azonban a halálos eredmény bekövetkezésével nem álltak közvetlen okozati összefüggésben.

[27] Az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt indokolás szerint a II. r. terhelt büntetőjogi felelőssége a baleset bekövetkezésében megállapítható, mivel neki tudnia kellett volna, hogy ilyen jellegű, mélységű munkaárokban munkavégzést nem lehet folytatni dúcolás nélkül, illetve ilyen árokban tartózkodni sem szabad. A II. r. terhelt - akihez be lett osztva a sértett munkavégzés céljából - közvetlen veszélynek tette ki magát és a sértettet is akkor, amikor dúcolás nélküli árokban tartózkodtak. A büntetőjogi felelőssége szempontjából irreleváns az, hogy kinek lett volna a kötelessége a szakszerű dúcolás elvégzése.

[28] A másodfokú bíróság - osztva az elsőfokú bíróság álláspontját - rögzítette, hogy a baleset kétséget kizáróan a II. r. terhelt munkakörében, az ő felügyelete alá tartozó személy munkavégzésével összefüggésben következett be. Ezért az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított és megalapozott tényállás alapján, a jogszabályok törvényes alkalmazásával vont következtetést a II. r. terhelt bűnösségére, és a büntető anyagi jogszabályokkal összhangban cselekményének jogi minősítése is törvényes.

[29] Az ügyben meghozott első- és másodfokú határozat ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok a II. r. terhelt bűnösségét a halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg és ezáltal törvénysértő büntetést szabtak ki vele szemben.

[30] A védő a jogerős ítélet főbb megállapításait sorra véve rámutatott az ítéleti tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok ellentmondásaira. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az I. r. terhelt vallomását tekintette hitelesnek a II. r. terheltével szemben arra vonatkozóan, hogy S. L.-t átadta munkavégzésre a II. r. terheltnek. Ugyanakkor az ítélet nem oldotta fel azokat az ellentmondásokat, hogy a tanúk miért nem hallották a II. r. terheltet utasítani a sértettet a munkavégzés során. Miként lehet az, hogy nap közben még maltert kevert a kőműveseknek, illetve az I. r. terheltnek segédkezett a szintezésnél, amelynek során egyébként le is ment a dúcolatlan árokba. A legnagyobb hiányosság azonban megítélése szerint ebben az ügyben az, hogy milyen módon adta át az I. r. terhelt a II. r. terheltnek a sértettet. Amennyiben a sértettet arra utasították, hogy segítse a II. r. terhelt munkáját, azt tehette akként is, hogy kialakította a lejtést, segített esetlegesen a csőfektetésben, de ezek közben továbbra is a bt. utasításait követte, és az eredeti munkáltatója volt jogosult irányítani őt, és az volt felelős a munkavédelmi szabályok betartásáért az ő vonatkozásában.

[31] Tévesnek tartotta egyúttal a bíróságok azon jogi következtetését, hogy a balesetet a II. r. terhelt csőfektetési munkakörével hozták összefüggésbe, nem pedig a P. I. által végzett földmunkával. Az árok kialakítása során jelentős szakmai hibákat vétettek, amelyek a baleset bekövetkezéséhez vezettek. A II. r. terheltnek a részére az I. r. terhelt által átirányított sértett utasítására nem volt joga. A sértettnek pedig a munkavégzést az adott körülmények között meg kellett volna tagadnia. Ezért a baleset nem a II. r. terhelt munkaköri kötelezettségeivel összefüggésben, hanem a sértett magatartása miatt következett be. A védő szerint a munkavédelmi szabályok betartásának elmulasztásáért az I. r. terhelt mint fővállalkozó a felelős. Álláspontja alátámasztására több Bírósági Határozatban közzétett eseti döntésre is hivatkozott.

[32] A védő mindezek alapján elsődlegesen azt indítványozza, hogy a Kúria a II. r. terheltet az ellene emelt vád alól mentse fel, másodlagosan pedig azt, hogy a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[33] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt a tényállást sérelmező részében törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta.

[34] Rámutatott, hogy a tényállás esetleges megalapozatlansága törvényi tilalom folytán nem vizsgálható.

A felülvizsgálat során az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállást kell irányadónak tekinteni.

[35] A tényállás alapján a laza talajszerkezetű földterületen a munkaárok kialakítására valóban részben szabálytalanul került sor a nem mindenütt előírásszerű fenékszélesség, illetve a padka kialakításának az elmulasztása miatt. Az I. r. terhelt azonban felhívta a II. r. terhelt figyelmét arra, hogy a munkaárokba csak méretezett dúcolást (földfal megtámasztása) követően lehet lemenni és ott munkálatokat végezni, a dúcoláshoz szükséges anyagot is megmutatta a helyszínen. Ennek ellenére a II. r. terhelt az I. r. terhelt által átadott, a bt. alkalmazásában lévő S. L. sértett segítségével méretezetlen (ideiglenes) dúcolatot alakított ki.

[36] A baleset valójában amiatt következett be, mert a csatornafektetési munkálatok befejezése után a II. r. terhelt és a sértett a dúcolást eltávolították a 3,5 m mély munkaárokból, de mindketten az árokban maradtak. Az árokfal pedig mindegy 4 m hosszan beszakadt, és őket a beomló föld maga alá temette, amely a sértett halálát eredményezte.

[37] A felülvizsgálati indítvány érvelésével ellentétben a tényállás alapján a munkavégzés során a munkavédelmi szabályok betartásáért az alvállalkozói szerződés 56. pontja és az 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 40. §-ának (1) bekezdése alapján a II. r. terhelt volt a felelős. Ilyen körülmények között ugyanis a munkálatokat nem szabadott volna megkezdenie és elvégeznie, avagy a dúcolást szabályosan kellett volna kialakítania, illetőleg a dúcolást nem távolíthatta volna el a munkafolyamat befejezéséig.

[38] A tényállás alapján az sem vitatható, hogy a II. r. terhelt utasítási joggal rendelkezett a részére az I. r. terelt által átirányított sértett tekintetében.

[39] Annak a körülménynek ugyanakkor, hogy milyen típusú jogviszonyban álltak egymással, illetve hogy volt-e közöttük tényleges jogviszony, a törvényi tényállás megállapíthatósága tekintetében nincs jelentősége. Az 1978. évi IV. törvény 171. §-a ugyanis a foglalkozási szabályszegéssel okozati összefüggésben bekövetkezett eredményként a más (vagy mások) élete, testi épsége közvetlen veszélybe kerülését pönalizálja. Az indítványban felhívott eseti döntések pedig az alapul szolgáló eltérő jellegű és tartalmú tényállások miatt jelen ügyben nem alkalmazhatóak.

[40] A Legfőbb Ügyészség ekként a II. r. terhelt bűnösségére vont helyes következtetésre, valamint a törvényes jogi minősítésre és büntetés kiszabásra figyelemmel, az elsőfokú ítélet, illetőleg a másodfokú végzés hatályában való fenntartását indítványozta.

[41] A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a felülvizsgálati indítványát változatlanul fenntartotta.

[42] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli nyilatkozatával egyezően szólalt fel.

[43] A II. r. terhelt felszólalásában azt emelte ki, hogy szerződés nélkül dolgozott az I. r. terheltnek, annak aláírására utólag a kórházban került sor. A sértettel pedig semmilyen viszonyban nem volt, így nem is utasíthatta.

[44] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a védő felülvizsgálati indítványában megjelölt - tartalma alapján valójában kizárólag a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[45] Ennek során a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállás megalapozottságát támadó részében a törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[46] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - egyebek mellett - akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A védő ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy nem valósult meg a II. r. terhelt részéről foglalkozási szabályszegés, ami a bűncselekményt megállapíthatóvá tenné.

[47] A Kúria álláspontjának kialakítása során abból in­dult ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. A jogkérdések is kizárólag a tényállásban rögzítettek alapulvételével vizsgálhatók és dönthetők el. A bíróság bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenysége nem bírálható felül, és az ítélet esetleges megalapozatlansága sem kifogásolható. Erre a Legfőbb Ügyészség átiratában helyesen utalt.

[48] A védő felülvizsgálati indítványában foglaltakat érdemben megvizsgálva, a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Megállapította, hogy a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása a büntető anyagi jog szabályaival összhangban történt és az alkalmazott joghátrány törvényes.

[49] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján az volt megállapítható, hogy a II. r. terhelt megszegte a Mvt. 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szabályt. E szabály értelmében a munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt, az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne veszélyeztesse. Az irányadó tényállás értelmében e szabály a II. r. terheltre kiterjedt, ebből fakadó kötelezettségét pedig gondatlanságára visszavezethetően megszegte.

[50] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint II. r. terhelt alvállalkozói szerződés alapján dolgozott a családi ház építkezésénél, ahol szakmájának megfelelően víz-, gáz- és fűtésszerelési munkát végzett. 2003. április 16. napján is azért hívták az építkezés területére, mert a kültéri szennyvízhálózat kiépítése során a csőfektetési munkálatokat kellett elvégeznie. Bár a saját emberei, segédmunkásai közlekedési okok miatt nem tudtak a helyszínen megjelenni, a II. r. terhelt a rábízott feladatot elvállalta. Elfogadta a segítségként mellé adott S. L. segédmunkás személyét is, akit a tényállás értelmében az I. r. terhelt azzal adott át a II. r. terheltnek, hogy segítsen neki a csőfektetési munkában. A II. r. terhelt S. L. személyét elfogadta mint segítséget, a tényállás ezt cáfoló adatot nem tartalmaz.

[51] Annak ellenére, hogy az I. r. terhelt felhívta a figyelmet arra, hogy az árokba csak méretezett dúcolást (földfal megtámasztása) követően lehet lemenni és ott a munkálatokat végezni, a gépi földmunka befejezését követően a II. r. terhelt és S. L. úgy végezte el a csatornafektetést, hogy méretezett dúcolat helyett méretezetlen dúcolatot alakítottak ki, melyet már akkor eltávolítottak az árokból, amikor még tovább ott tartózkodtak. A baleset közvetlen kiváltó oka pedig a méretezetlen dúcolat eltávolítása volt.

[52] Az irányadó tényállásból kiindulva, a Kúria álláspontja szerint mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokú bíróság helyes következtetésre jutott annak vizsgálatánál, hogy milyen releváns kapcsolatban állt a tragikus esemény bekövetkezésekor a II. r. terhelt és S. L. sértett. A II. r. terhelt védője lényegében ezt a bírósági álláspontot nem fogadta el. A Kúria ugyanakkor maradéktalanul osztotta az első- és másodfokú bíróság indokolásában foglaltakat.

[53] A II. r. terhelt csőfektetési szakmunka elvégzésével volt megbízva. Ugyanakkor az I. r. terhelt a II. r. terhelt felügyeletére bízta S. L. segédmunkást, aki önálló munkát nem végezhetett. Azt tette, illetve tehette, amire a II. r. terhelt őt utasította. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy munkavégzése során S. L. sértett alárendeltségi viszonyban állt a II. r. terhelttel szemben. A II. r. terheltnek pedig mint vízszereléssel foglalkozó szakmunkásnak a foglalkozása körében tisztában kellett lennie azokkal a munkavédelmi, biztonságtechnikai előírásokkal, amelyek a munkaköréhez, illetve egy adott munkafázishoz kapcsolódnak.

[54] A Btk. 171. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekményt az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. Elkövető az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. A foglalkozási szabályszegés a kötelezettség megszegésével megvalósított szándékos vagy gondatlan magatartás, amelynek során az elkövető e szabályszegő magatartása ellentétben áll az emberi élet, testi épség védelme érdekében alkotott foglalkozási szabállyal, biztonságot szolgáló rendelkezéssel stb., és e magatartás közvetlen veszélyhelyzet előidézésére alkalmas.

[55] Általánosságban a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megítélése szempontjából relevánsnak tekinthetők mindazok a biztonságtechnikai előírások, amelyek egy adott munkafázishoz, illetve e munkafolyamatot irányító személy munkaköréhez kapcsolódnak.

[56] A Kúria az irányadó tényállás alapján - az ügyben eljárt bíróságokkal egyetértve - azt állapította meg, hogy a csőfektetési munkálatok tekintetében a munka közvetlen irányításával és elvégzésével megbízott II. r. terhelt kellő körültekintés nélkül járt el akkor, amikor a munkálatok megkezdése előtt nem gondoskodott méretezett dúcolás elvégzéséről. A méretezetlen dúcolás eltávolítására - a laza földszerkezet miatt még inkább fokozott veszélyhelyzetben - pedig még akkor került sor, mielőtt az árkot elhagyták volna. Ebből következően a Kúria nem osztotta a védelemnek azt az álláspontját, amely szerint mindkét munkás a saját felelősségére döntött arról, hogy az adott körülmények ellenére megpróbálják elvégezni az árokban szükséges munkálatokat és ezzel mindketten veszélybe sodorták magukat, de egymásért nem tartoztak felelősséggel. Miután ugyanis a baleset kizáróan a II. r. terhelt munkakörében, az ő felügyelete alá tartozó személy munkavégzésével összefüggésben következett be, a Kúria maradéktalanul egyetértett az eljárt bíróságok helyes jogszabályi felhívásokkal alátámasztott jogi okfejtésével a II. r. terhelt büntetőjogi felelőssége tekintetében.

[57] A Kúria a védő által hivatkozott bírósági határozatok közül a BH 2011.29. számú határozatban foglaltakra utal egyedül annak előrebocsátása mellett, hogy a további Bírósági Határozatokban közzétett döntésekre történt hivatkozások - ahogy a Legfőbb Ügyészség is utal rá - jelen ügyben nem alkalmazhatók.

[58] A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megítélése körében általánosságban valóban relevánsnak tekinthetők mindazok a biztonságtechnikai előírások, amelyek egy adott munkafázishoz, illetve e munkafolyamatot irányító személy munkaköréhez kapcsolódnak. Aki azonban nem saját munkakörében, hanem azon kívül észlel olyan helyzetet, amely a munkavédelmi, biztonságtechnikai szabályokkal ellentétes - a munka végzésére, irányítására vonatkozó jogi kötelezettség nélkül -, a következményekért jogilag nem felel (BH 2007.73.) A biztonságtechnikai előírásokat ugyanis mindenki saját munkakörében köteles (és jogosult) betartatni. A munkajogilag alárendeltségi viszonyban nem álló személy utasítására jogi lehetőség nincs. Megfelelő utasítási jogkör hiányában pedig a veszélyhelyzet előidézésével összefüggésben jogi mulasztás nem állapítható meg.

[59] A vizsgált Bírósági Határozatban megállapított irányadó tényállásban az I. r. terheltnek nem volt felhatalmazása arra, hogy a szakszerűtlen hibaelhárítási műveletet félbeszakítsa. A présgép hibaelhárítási műveleteit mint karbantartás-vezető, a II. r. terhelt irányította, a szerkezetet szabálytalanul ő helyezte üzembe. Az I. r. terheltnek a gép javításával kapcsolatban konkrét feladata nem volt. A balesetet megelőzően néhány perccel érkezett a helyszínre, ahol megállt és figyelte a javítást, amikor a sértett halálát eredményező váratlan baleset megtörtént. A baleset tehát nem az I. r. terhelt munkakörében, nem is az ő felügyelete alá tartozó munkavégzéssel összefüggésben, hanem karbantartás-javítás közben következett be.

[60] Jelen ügyben azonban a tényállás nem ezt tartalmazza. A II. r. terhelt ugyanis - a tényállás értelmében is - saját munkakörében volt köteles észlelni és betartani a biztonságtechnikai előírásokat. Megtehette volna, hogy a munkálatok megkezdését megtagadja, ha azt nem tartotta biztonságosnak, megfelelően előkészítettnek. Azonban nem ezt tette, hanem a már ismertetett módon azt végrehajtotta. A felülvizsgálat során irányadó tényállás alapján az sem vitatható, hogy a II. r. terhelt utasítási joggal rendelkezett a segítségére közvetlenül mellé átirányított S. L. sértett vonatkozásában. A II. r. terhelt a foglalkozási szabályszegésével okozati összefüggésben e személy életét, testi épségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki.

[61] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az épületgépészeti munka közvetlen irányításával megbízott II. r. terhelt azzal, hogy nem mérte fel a szabálytalan árok építésével kapcsolatos veszélyeket, a méretezett dúcolás elengedhetetlen szükségességét, ehelyett a mellé segítségül beosztott sértettel méretezetlen dúcolást alakított ki, amit az árok elhagyása előtt már lebontottak, a gondatlansága miatt kialakult veszélyhelyzet folytán súlyos következménnyel, egy személy halálával járó baleset ténylegesen bekövetkezését idézte elő. Mulasztása és a súlyos (halálos) eredmény bekövetkezése között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.

[62] Mindezt figyelembe véve az eljárt bíróságok - az irányadó tényállás alapján - nem sértették meg a büntető anyagi jogszabály rendelkezéseit a II. r. terhelt bűnösségének a megállapításakor, és a terhére rótt bűncselekmény jogi minősítésél akkor, amikor a cselekményét a Btk. 171. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének minősítették.

[63] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a II. r. terhelt vonatkozásában a minősítést érintő anyagi jogszabálysértés, és más anyagi jogszabálysértés nem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.

[64] A Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján, hivatalból lefolytatott vizsgálatra figyelemmel, a Kúria azt is megállapította, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem követtek el a fenti törvényhely szerint értelmezhető eljárási szabálysértést.

[65] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 180/2014.)

Nem mentesít e felelősség alól az sem, ha a bekövetkezett gázkitöréshez más felelős szakember mulasztása is közrehatott [1978. évi IV. tv. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

A városi bíróság a 2012. szeptember 17. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [1978. évi IV. tv. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pontja] és közérdekű üzem működésének megzavarása vétségében [1978. évi IV. tv. 260. § (1) bek. és (6) bek.] állapította meg, s ezért, halmazati büntetésül, egy év hat hónapi - végrehajtásában két évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. A sértett gázszolgáltató zrt. polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, és rendelkezett további járulékos kérdésről.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállásnak a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. terheltre vonatkozó lényege szerint: az I. r. terhelt a Z. K. Bt. fúrómester alkalmazottja. A cég a bontás nélküli út alatti átfúrások specialistája.

Az I. r. terhelt külföldön 2005-ben sajátította el az ún. HDD (Horizontal Direction Drilling) technológiát, amelynek lényege szerint a fúrófejben lévő jeladó méri a fúrás mélységét, dőlésszögét és irányát, a fúrófejből érkező mágneses hullámok a földfelszínen lévő érzékelő műszerbe érkeznek. A műszer a mágneses hullámok erőssége alapján a fúrás mélységét számszerűsítve méri, a fúrófej 2 méteres szakaszonként megáll, a fúrómester megméri a felszíni műszerrel a föld alatti fúrófej helyzetét és mélységét, és az adatokat a fúrási naplóban dokumentálja. Egyben elvégzi a fúrószár cseréjét is.

Az I. r. terhelt bizonyítványt kapott arról, hogy a fúrástechnikát képes üzemeltetni, azonban az általa konkrétan használt HDD technológiával működő fúrógépre engedélye nem volt, azonban a balesetkori fúrás időpontjáig 2000-2500 irányított fúrást vezetett.

Az I. r. terhelt feladata volt fúrásvezetőként - a munkaköri leírása szerint - minden munkafolyamat baleset-veszélyességének megítélése és ennek megfelelően döntés az engedélyezésről vagy a leállításról. Fúrásvezető-fúrómesterként a fúrás minden fázisának, így a pilótafúrásnak, a bővítésnek és a csőhúzásnak a kivitelezéséért, s ennek pontosságáért a megrendelő feltételei szerint, a megrendelő által biztosított dokumentáció alapján felel. A fúrógép személyzetét, a gépkezelőt és a fúrósegédet a gépre és a felszerelésre vonatkozó feladatok elvégzésére utasíthatta, kötelessége volt ellenőrizni a kiadott feladatok elvégzését és a szabályok betartását.

P. u.-i és sz.-i városrész optikai kábel-fektetési területi terveit a konzorciumon belül a K. Kft. készítette el. A munka felelős tervezője szaktervező volt, sor került a nyomvonal kijelölésre, és valamennyi közműtulajdonossal történt egyeztetésről jegyzőkönyv készült.

A jegyzőkönyvben a gázszolgáltató előírta, hogy a gázelosztó vezetékek 2-2 méteres körzetében csak óvatos kézi földmunka végezhető el, szakfelügyelő jelenlétében. A tervekben szereplő 32 darab gázvezeték keresztezése miatt szakfelügyeleti díj címén 4 millió forint többletköltséget is beállítottak a munka költségvetésébe.

A kiviteli terv tartalmazta, hogy az Y. M. utcát a 4. és 6. számú házak között irányított fúrással kell keresztezni, az E.ON kábeleket és a PÉTÁV vezetékeit csak alul lehet keresztezni, a kivitelezés időtartamára a PÉTÁV, az E.ON, a Vízmű, a Gázszolgáltató és a T-COM is helyszíni szakfelügyelet megrendelését írta elő. A munkavezető személyes felügyelettel köteles gondoskodni arról, hogy a munkaárok nyomvonalába eső közművezetékek, kábelek munka közbeni megsértése ne fordulhasson elő.

A kiviteli tervben felhívták a figyelmet, hogy a területen végig gázvezeték húzódik, az alépítmény hálózatban gázszivárgással kell számolni, ezért a munkálatok megkezdése előtt az aknákat az előírásnak megfelelően ellenőrizni kell.

Az egyeztetési jegyzőkönyvben az is szerepelt, hogy a kézi földmunka a gázszolgáltató szakfelügyeletének jelenlétében történhet, a kivitelezés megkezdése előtt 8 nappal, írásban kell kérni a szakfelügyeletet. A P. Bányakapitányság 2007. december 4-én határozatával megadta a szakhatósági hozzájárulást a kiviteli terv szerinti létesítési engedélyhez oly módon, hogy a kivitelezési munkák során meg kell tartani az E.ON Gázszolgáltató Zrt. által az egyeztetési jegyzőkönyvben foglalt üzemeltetői előírásokat a gázelosztó vezetékek biztonsági övezetén belüli munkavégzés alkalmával.

A kivitelezés tárgyában a beruházó D. Kft. és az A.-T. Konzorcium, mint vállalkozó között 2008. február 7-én jött létre vállalkozási szerződés, a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala 2008. március 19-én megadta az építési engedélyt. A K. Kft. és a Z. Bt. között 2008. április 30-án jött létre vállalkozási szerződés a P. városában kivitelezendő fúrási munkákra .

A K. Kft. a hálózat konkrét kivitelezési munkálataira két vállalkozóval kötött szerződést, egyrészt a V. Kft.-vel különböző földmunkák végzésére, másrészt a Z. Bt.-vel a föld alatti irányított fúrási tevékenységre. A V. Kft. dolgozói a munkát - a megállapodás szerint - a K. Kft. irányítása és felügyelete alatt végzik.

A fúrási munkák irányítását a Z. Bt. végezte, és e társaság volt felelős a kivitelezés szakszerűségéért, a feltárt és látható közművekben okozott károkért. A Bt. a munkát csak akkor kezdhette meg, ha a munkaterületen a biztonságot és az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételei minden tekintetben biztosítva vannak, bármilyen munkabiztonsági szabálytalanságot, közvetlen vagy közvetett veszélyforrást a megrendelőnek azonnal jelentenie kellett, és azok elhárításáig a munkavégzést fel kellett függesztenie.

2008. május 12-ére meghirdetett munkaterület átadáson való megjelenésre a beruházó D. Kft. felkérte az egyes közműszolgáltatókat, az erre szóló meghívót kiküldte, azonban a gázszolgáltató részéről senki nem jelent meg.

Az ügy III. r. terheltje 2008. április 3-án, négy nappal a kivitelezés megrendelése előtt faxot küldött "munkakezdés bejelentése, szakfelügyelet megrendelése" tárgyban a II. r. terheltnek a gázszolgáltató központjába, és kérte a munkához szükséges szakfelügyelet biztosítását. Ezen túlmenően a fax semmilyen konkrét időpontot, munkahelyszínt, gázvezeték-keresztezési helyszínt nem tartalmazott.

2008. április 7-én a V. Kft. munkásai megkezdték a földmunkálatokat a kiviteli terven feltüntetett területen, a III. r. terhelt az előírt szakfelügyelet biztosítása nélkül engedélyezte, sőt a kft. ügyvezetőjét azzal bízta meg, hogyha bármi gond van, a II. r. terhelttel tartsa a kapcsolatot. 2008. április 14-én a földmunkák végzése során gázvezetékhez értek, ekkor a II. r. terheltet a megbízott ügyvezető értesítette, hogy kérjen szakfelügyeletet, illetve azért, hogy bejelentse, miszerint több helyen kézi erővel, illetve 6 vagy 7 helyen irányított fúrással fogják keresztezni a gázvezetéket.

A II. r. terhelt maga nem tudott a helyszínre menni és más személyt sem tudott küldeni maga helyett. A III. r. terhelt, aki minderről értesült, engedélyezte a szakfelügyelet nélküli munkavégzést, amelynek során május 7-ig több gázvezeték keresztezés történt kézi erővel és irányított fúrással is.

2008. május 6-án értek a kiviteli munkálatok az Y. M. utcába, ahol a 4. és 6. számú házak közötti területen úttest alatti átfúrást kellett végezni, ezért a helyszínre hívták a Z. Bt. fúrómesterét, az I. r. terheltet a gépekkel együtt. Bejárták a helyszínt a V. Kft. ügyvezetőjével, aki minden szükséges információt megadott az I. r. terheltnek, aki valójában nem tudta, hogy a gázvezeték kialakítása cső a csőben rendszerű. A tervdokumentációk, az összevont felülnézeti közműterv megtekintése után az I. r. terhelt megbeszélte az ügyvezetővel az indító- és fogadógödör elhelyezkedését, a V. Kft. munkásai ekkor már kézi földmunkával feltárták az észak-déli irányban a zöld terület alatt húzódó gázvezetéket, annak felső szintjéig, hogy ellenőrizzék a vezeték tényleges mélységét. Másnap az I. r. terhelt ismét ellenőrizte a fúrás helyszínét, ekkor tájékoztatták arról is, hogy a feltárt vezeték egy 300-as átmérőjű eternitcső, amelyben műanyag gázcső húzódik. Az I. r. terhelt a gázvezeték nyomását nem ismerte, csupán feltételezte, hogy lakossági alacsony nyomású földgáz. Ennek ellenére elkészítette a vázlatos fúrási tervet, holott azt is tudta, hogy szakfelügyelet nem lesz a helyszínen, és azt is, hogy mind a tervek, mind az engedélyek tartalmazzák, hogy a gázvezeték közvetlen környezetében 2-2 méter távolságban óvatos kézi földmunkát lehet végezni, mégis nekiállt a fúrásnak.

A fúrási terv szerint az I. r. terhelt a középnyomású gázvezeték alatt mintegy 30 cm-rel kívánt áthaladni. A keresztezendő gázvezeték legfelső pontjának mélysége a keresztezés helyén 1,4 méter volt. Amikor az I. r. terhelt a fúrással a gázvezeték - ami tudomása szerint egy 160 mm-es PVC kialakítású gázcső, amely egy 300 mm-es eternit védőcsőben húzódott - kb. 1,5 méteres közelébe ért a műszer 2,4 méteres mélységet és + 14%-os dőlést jelzett. Ez a dőlés 1 méteren 14 cm-es emelkedést jelent. Ennek megfelelően az I. r. terhelt számítása szerint a fúrófej a gázcső keresztmetszetébe érve 2,2 méter mélységben lett volna, a védőcső alsó szintje pedig 1,7 méteren, ami a 0,5 méteres védőtávolságot biztosította volna.

Ezt követően az utolsó fúrószár lefúrásakor az I. r. terhelt az észak-déli irányba húzódó 3 Bar-os középnyomású gázvezeték védőcsövét, majd magát a gázelosztó vezetéket is, 14 óra 30 perc körüli időben megfúrta.

A gáz azonnal nagy erővel ömleni kezdett a vezetékből, és még mielőtt a fúrószárat kihúzta volna a védő- és a gázcsőből, fajsúlyára figyelemmel a magasba tört, így nagy mennyiségű, fokozottan tűz- és robbanásveszélyes földgáz került a környezetbe. A V. Kft. helyszínen tartózkodó ügyvezetője azonnal értesítette az E.ON Zrt. munkatársait, akik 14 óra 45 perckor a helyszínre érkeztek, és haladéktalanul megkezdték a biztonsági intézkedéseket: körbeszalagozták a területet, megkezdték a személyek eltávolítását, egyikük a 2. számú házhoz indult, mert úgy tudta, hogy itt található egy elzáró csap, ez azonban téves utasítás volt.

A gáz ismeretlen gyújtóforrástól meggyulladt, az égő gázt poroltókkal elkezdték oltani, de az visszagyulladt, sőt a 4. és 6. számú házak között a füves területen több méter hosszan 2 méteres lánggal égett. A gázkifúvás helyének földdel való betemetése sem járt sikerrel, mert a gáz a földet elfújta. Az intenzív gázkifúvás mellett a földgáz a gázelosztó vezeték és a védőcső közötti térben, valamint a gyűrűs terek szellőztetésére kiépített ún. szaglóvezetékeken eljutott a 6. számú lakóház lépcsőházában található nyomásszabályozó aknába, a lépcsőház előtti és attól északi irányba több méteres távolságig a talajba, ahonnan egyrészt a felszínre, másrészt a vízvezeték mellett és a telefonkábel beton védőcsövén keresztül a 4. és a 6. számú házak alagsorába is. A 6. számú ház pinceszintjén felgyülemlett gáz berobbant. A gázvezeték megfúrása és a robbanás között mintegy 30 perc telt el, a környező házakban és boltokban, az utcán, illetve a közelben lévő óvodában több személy tartózkodott.

A robbanás következtében az I. emelet 10. számú lakásában tartózkodó W. J.-né többszörös sérülés, a végtagok lágyrészeinek kiterjedt roncsolódása következtében fellépett perifériális keringési elégtelenség, sérüléses shock következtében a kórházba szállítást követően elhunyt. Sérülései az épületdarabok és egyéb nehéz tárgyak ráesésétől származtak, a többszörös nagy erejű tompa erőbehatás előidézésére a gázrobbanás következtében kialakult épületkárosodás alkalmas volt. Az elszenvedett sérülések és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.

A lakásban tartózkodók közül egy személy a fején 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, további négy lakónak, illetve a V. Kft. egyik munkatársának nyolc napon belüli sérülése keletkezett.

A robbanás során a 6. számú épület teljes egészében életveszélyessé vált, helyreállítása több hónapot vett igénybe, addig a lakók elhelyezéséről gondoskodni kellett. Állagsérülés történt a 3., 4. és 5. számú házakon, valamint a környéken parkoló 12 darab gépkocsi kisebb-nagyobb mértékben megrongálódott. A magas szénmonoxid-koncentráció miatt az óvodát ki kellett üríteni, a járműforgalmat az Y. M. utcáról el kellett terelni. A robbanást követően kiérkező tűzoltóság IV-es kiemelt fokozatúra emelte a riasztást, mivel további három helyen az induló és a fogadógödörben, illetve a nyomáscsökkentő aknák környékén is ömlött a gáz, illetve további helyeken szivárgott. A baleset helyszínén robbanáshoz közeli mértékű gázkoncentrációt mért a tűzoltóság, az újabb robbanás elmaradása a kezdő hatás kizárására tett biztonsági intézkedésnek, a terület áramtalanításának volt köszönhető. A gázvezeték elszorítására 17 óra 9 perckor került sor, mivel a sérült vezetékszakasz kiiktatása csupán 11 elzárószelvény zárásával lett volna megoldható. A gázszolgáltatás visszaállítására két nap múlva került sor. A helyreállítás idejére az I. r. terhelt által gondatlanságból megrongált vezeték miatt bekövetkezett gázrobbanás következtében megszűnt gázszolgáltatás 59 lakossági fogyasztót érintett, ami a közérdekű üzem működését jelentős mértékben megzavarta.

Részben az I. r. terhelt tevékenysége folytán, részben az elhárítási és szervezési hibák miatt 12 315 m3 gáz ment veszendőbe, a járművekben történt rongálódás, a gázszerelési munkák, az üzemzavar elhárítás és vizsgálat költségei stb. összesen 8 109 007 forint kárt idéztek elő. Mindez annak is betudható, hogy az elfúrást követően fél órával bekövetkezett gázrobbanás után 150 percre volt szükség ahhoz, hogy az ömlő gázt az E.ON gázszerelői elállítsák.

A bekövetkezett baleset a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett esemény a súlyos üzemzavar és súlyos munkabaleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzat közzétételéről megjelent 89/2003. (XII. 16.) GKM rendelet szerint súlyos üzemzavarnak minősült.

Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség Dél-dunántúli Munkavédelmi Felügyelősége a 2008. július 22-én kelt határozatával a balesetet követően feltárt hiányosságok miatt a Z. Bt.-t egymillió forint munkavédelmi bírsággal sújtotta.

A bíróság a balesettel összefüggésben megállapította, hogy az I. r. terhelt elosztóvezeték keresztezésekor az üzemeltető által szabott feltételeket nem teljesítette; és a kiviteli tervben és a közmű-egyeztetési jegyzőkönyvben, illetőleg a bányakapitányság és a Magyar Nemzeti Hírközlő Hatóság engedélyező határozatában foglalt feltételeket nem teljesítve a gázvezeték 2-2 méteres körzetében nem kizárólag kézi földmunkát végzett, a keresztezendő gázvezetéket nem tárta fel teljes mértékben - több más, tőle függetlenül fennálló szabálytalanságon keresztül - a baleset bekövetkezéséhez vezető okfolyamat elindítója volt.

A bíróság a 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 19/A. § (10) bekezdésében meghatározottak, továbbá a Wermeer típusú fúrógép kézikönyvében, a fúrógéphez rendszeresített HDD alapjai című kézikönyvben, illetve a DigiTrak II., III., IV. helymeghatározó rendszer kezelési útmutatójában a gáz- és az elektromosság okozta robbanásveszélyre, a hatósági előírások betartására, a helymeghatározó rendszer megzavarására alkalmas aktív és passzív zavaró források kizárása érdekében szükséges tennivalók megszegését rótta az I. r. terhelt terhére. A bíróság kifejtette, hogy a munkaterületen lévő rendezetlen közművek miatt írta elő az E.ON az óvatos kézi földmunkát a gázvezeték 2-2 méteres körzetében, mivel csak így látta kiküszöbölhetőnek az esetleges veszélyforrásokat. Az elfúrást nem a gép adatainak téves leolvasása, hanem az okozta, hogy a gép hibás adatokat jelzett. Az utolsó mérési pontban 2,14 méter mélységben lévő szonda által adott jelet a járda alatt húzódó, már használaton kívüli acélköpenyes erősáramú vezeték megzavarta, a mágneses jelet gyengítette. A fúrófejben lévő mágneses jeladó helyesen bocsátotta ki a jelet, azonban a használaton kívüli acélköpennyel ellátott erősáramú vezeték alkalmas volt a mágneses térerő megváltoztatására. Ez a hiba akkor lett volna kiküszöbölhető, ha teljes mértékben kiássák a keresztezendő gázvezetéket, és az egyik munkatárs figyeli a fúrófej esetleg olyan helyen történő kibukkanását, ahol a gázvezeték elfúrását okozhatja. A bíróság álláspontja szerint az I. r. terheltnek 2 méterrel a vezeték előtt le kellett volna állnia a fúrással és a munkát csak a szakfelügyelet helyszíni jelenléte mellett lehetett volna elvégezni, vagy a kézzel történő kiásása mellett lehetett volna a fúrást végrehajtani.

A bíróság értékelése szerint az I. r. terhelt megsértette a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 103. § (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltakat, amikor mint a fúrás lebonyolításáért felelős személy a munkát nem az elvárható gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezte, és általában nem olyan magatartást tanúsított, hogy az más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodást ne idézzen elő.

Ugyanakkor a gépkezelői jogosítvány hiányát nem látta okozati összefüggésben állónak a bekövetkezett balesettel [6/1980. (I. 25.) ÉVM-KPM együttes rendelet 1. § (1) bek.].

Mindemellett a bíróság megállapította, hogy az I. r. terhelt által elkövetett mulasztásokon túl további nagyszámú és súlyos szabálytalanság vezetett a gázrobbanás bekövetkezéséhez, miként a - felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett - II. r. és a III. r. terheltek terhére rótt, és a felülvizsgált ítéletben tételesen hivatkozott foglalkozási szabályok megszegése is.

A másodfokon eljáró törvényszék a 2013. április 5. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az I. r. terhelt és védője nyújtott be a jogerős ügydöntő határozat ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve felülvizsgálati indítványt, amelyben mind a foglalkozás körében halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége, mind a közérdekű üzem működésének gondatlan megzavarása alól bűncselekmény hiányában az I. r. terhelt felmentését indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány anyagi jogi jogsértéssel összefüggő érvelése szerint a 2×2 méteres körzetben való óvatos kézi földmunka nem az I. r. terhelt által végzett irányított fúrási tevékenységre vonatkozik. A szakfelügyelet hiánya pedig nincs összefüggésben a gázvezeték elfúrásával és a később kialakult eredménnyel, mivel az elfúrás az I. r. terhelttől függetlenül, tudomásán kívüli, objektív okból (az irányító műszer téves jelzése miatt) következett be, így sem a gázömléssel, sem a robbanással összefüggésben okozatosság nem állapítható meg. Ennek hiányában a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására mindkét terhére rótt cselekményt tekintve a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Ezért a védő a megtámadott határozat megváltoztatását és az I. r. terhelt felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában az I. r. terhelt és a védő felülvizsgálati indítványát a tényállás megalapozottságát támadó részében a törvényben kizártnak, az anyagi jogi jogsértést tekintve alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok nyilvános ülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

A Kúria az indítványok indokainak értékelése kapcsán megállapította, hogy a védői érvek részben olyan anyagi büntetőjogi kérdéseket érintenek, amelyek az I. r. terhelt bűnösségének megállapításával összefüggenek, ekként az indítvány e részében az ítélet érdemi felülvizsgálatát megalapozza.

Ugyanakkor a tényálláshoz kötöttség törvényi előírása [Be. 423. § (1) bek.] folytán az ítéleti tényállás a felülvizsgálati eljárás tárgya nem lehet. A kötelezően irányadó jogerős ítélet tényállása - a bizonyítékok mérlegelésének téves voltára, megalapozatlansági okokra hivatkozva - eredménnyel nem támadható. Ezért a felülvizsgálati indítványnak az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozó bizonyítékok hiányosságát, azok helytelen értékelését sérelmező, valamint az ítéleti tényekkel ellentétes ténybeli alapokon nyugvó következtetései a Kúria érdemi felülvizsgálatának körén kívül estek.

Ezért kizárólag a megállapított tényállás jogi értékelése és az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségére levont következtetés, magatartásának anyagi jogi minősítése képezhette a felülvizsgálat tárgyát.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra, hogy az I. r. terheltnek felrótt óvatos kézi földmunka hiányát kifogásoló előírás nem az irányított fúrási technológiára vonatkozik, ezért a gázvezeték megfúrásával ez nem áll okozati összefüggésben. Mindemellett a sérült gázvezeték időben történő kiiktatásával a robbanás elhárítható lett volna, ezért a bekövetkezett súlyos eredmény rajta kívülálló okból állt elő.

Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a fúrás helyszínének megtekintésekor kapott tájékoztatás alapján tisztában volt azzal, hogy a feltárt vezeték cső a csőben rendszerű, 300-as átmérőjű eternitcső, amelyben műanyag gázcső húzódik, azonban a gázvezetékben uralkodó nyomást nem ismerte. Ennek ellenére elkészítette a vázlatos fúrási tervet, majd a szakfelügyelet jelenléte nélkül megkezdte HDD technológiával az úttest alatt a fúrást. Tudomással bírt arról, hogy a közművek a helyszínen rendezetlenek, és nem vette figyelembe a helymeghatározó rendszer megzavarására alkalmas zavaró forrásokat, illetve ezek kizárása érdekében szükséges teendőket sem végezte el.

A felülvizsgált ítéletek jogi indokolásából kitűnően az I. r. terheltet foglalkozási szabályszegései miatt terhelte a baleset bekövetkezéséért felelősség, magatartásával olyan veszélyhelyzetet idézett elő, amely a lakókörnyezetben nagy mennyiségű gáz kiáramlásához, a gáz lakóépületekbe történő beáramlásához, meggyulladásához és végül robbanásához vezetett.

A megtámadott ítéletek mindhárom terhelt magatartását vizsgálták és a veszélyhelyzet elhárítási lehetőségeiknek összefüggéseit elemezték. Büntetőjogilag értékelték, hogy az eredményhez vezető oki folyamatban a veszélyhelyzetet előidéző személy, az I. r. terhelt milyen foglalkozási szabályt szegett meg, miként azt is, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett II. és III. r. terheltnek a bekövetkezett eredmény miért róható fel.

Amennyiben, mint a fúrás lebonyolításáért felelős és a gépet ténylegesen kezelő I. r. terhelt a megjelölt foglalkozási szabályokat betartja, a halálos kimenetelű és több személy sérülését eredményező baleset nem következett volna be. Ezért az őt terhelő foglalkozási szabályok megszegése oka volt a sértett halálának, az okozati összefüggés megléte vitathatatlan. Az a tény, hogy más terheltek is megszegtek további foglalkozási szabályokat, amelyek ugyancsak összefüggésben álltak a halálos kimenetelű gázrobbanással, az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségén nem változtat.

Az irányadó bírói gyakorlat szerint a következményért - a közreható októl függetlenül - elsődlegesen mindig az okfolyamatot elindító szabálytalanság elkövetője (jelen esetben az I. r. terhelt) felel.

Ezért nincs jelentősége annak, hogy a gázipari gyakorlatban a vezetékrendszer felújítása során alkalmazott cső a csőben elrendezés során a lakóépületekbe történő leágazások kialakításánál az azbeszt-cementcső meg lett szakítva, a gyűrűs tér cementhabarccsal lett lezárva és PE csővel ki lett "szaglózva" a csapszekrénybe, vagy nyomásszabályozó aknába, holott a lezáró cementhabarcs a szaglócső sima felületén nem tapadt megfelelően, és az érintkezésnél kisebb szivárgások előfordulhattak. A vezeték állapota egyébként megfelelő volt, az adott konstrukció azonban a nagy keresztmetszetű vezetéksérülés esetén leküzdhetetlen kockázatot jelentett.

Ekként az eljárt bíróságok helytállóan, a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül következtettek az

I. r. terhelt bűnösségére mindkét cselekményt illetően.

A Kúria mindezekre figyelemmel - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 813/2013.)

A városi bíróság a 2012. október 2-án kihirdetett és jogerős ítéletében a terheltet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 171. § (1) és (2) bek. b) pont] miatt 200 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre ítélte; annak megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezve.

Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról, a bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.

A városi bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2013. január 18-án terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve - a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás végett.

Indokai szerint az eljárt bíróság törvénysértő módon szabott ki pénzbüntetést.

A terhelt bűnösségének megállapítására a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt került sor, mely bűncselekmény törvényi büntetési tételkerete egy évtől öt évig terjedhető szabadságvesztés. Ehhez képest a Btk. 87. § (1) és (2) bekezdés d) pontjának alkalmazásával legfeljebb rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabásának lehetett volna helye, pénzbüntetés alkalmazásának azonban nem.

A bíróság az ítéletét - miután az első fokon jogerőre emelkedett - röviden indokolta. Emiatt a jogerős határozat nem tartalmazza azon büntetéskiszabási körülményeket, amelyekre tekintettel a törvénynek megfelelő határozat meghozatalára az iratok alapján a Kúriának lehetősége lenne; a Be. 428. § (1) bekezdése szerint a támadott határozat hatályon kívül helyezése indokolt.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt - helytálló indokaira figyelemmel - fenntartotta.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a büntető anyagi jog szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

Jelen ügyben erről van szó.

A Btk. Általános Részében meghatározott törvényi feltételek szempontjából mindig a Különös Részben meghatározott büntetési tétel az irányadó.

Márpedig a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi büntetési tételének legkisebb mértéke egy év, melyhez képest a Btk. 87. § (2) bekezdés d) pontjának kimerítő alkalmazásával is legkevesebb 2 hónap szabadságvesztés kiszabására lett volna lehetősége az eljárt bíróságnak a Btk. 40. § (2) bekezdésére figyelemmel.

Ehhez képest a Btk. 51-52. §-a szerinti pénzbüntetés alkalmazása törvénysértő.

Az alapügyben eljárt bíróság a Be. 259. § (1) bekezdésében biztosított törvényi lehetőséggel élve az ügydöntő határozatát rövidített indokolással készítette el.

Ezáltal viszont sem a feltárt bűnösségi körülmények, sem azok értékelésének mikéntje nem képezi a támadott ítélet részét; de az egyes tényeket, körülményeket az eljárás iratai sem tartalmazzák olyan módon és mértékben, amelyek a büntetés kiszabása során a törvényes döntés szükséges és elégséges alapjául szolgálhatnának.

Ezért a Kúria - tekintettel arra, hogy a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja szerint törvénynek megfelelő határozat meghozatala az iratok alapján nem volt lehetséges - a Be. 424. § (1) bekezdés c) pontja alapján tanácsülésen eljárva a megtámadott ítéletet a Be. 428. § (1) bekezdésével egyezően hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasította.

Az új eljárásban lehetőség nyílik mindazon tények és körülmények feltárására és értékelési körbe vonására, amelyek a törvényes joghátrány neme és mértéke meghatározásának alapjául szolgálhatnak; valamint arra is, hogy a terhelt ezen joghátrány kapcsán a jogorvoslati jogát érvényesíthesse.

(Kúria Bfv. III. 141/2013.)

A városi bíróság - a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban - a 2011. január hó 19. napján kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 171. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Ezért őt 11 hónap - végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 150 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A városi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a büntetlen előéletű terhelt kb. 16 évvel korábban szerzett fegyvertartási engedélyt és azóta rendszeresen vadászott. A vadászatok során ismerkedett meg M. T.-vel, aki a B. V. Kft. alkalmazásában állt hivatásos vadászként. Egyik vadászat alkalmával megemlítette neki, hogy amennyiben a vadásztársaság területén egy rendellenes agancsú gímbika kilövésére nyílik lehetőség, akkor erről őt értesítse.

M. T. 2007. január 19-én 8.30 óra körüli időben munkavégzése közben a B. V. Kft. vadászterületén felfigyelt egy magányos, a jobb hátsó lábára erősen sántító gímbikára, amelynek további jellegzetessége az volt, hogy a bal oldali agancsszára a középág alatti részen a középágig törött volt, a felette lévő agancsrész pedig hiányzott. M. T. a gímszarvas bika sérülését nem ítélte meg annyira súlyosnak, hogy azt azonnal a helyszínen le kellett volna lőnie. 9.45 órakor telefonált a terheltnek és közölte vele, hogy látott egy olyan bikát, amelynek a kilövése őt érdekelné. Mivel az állat a jobb lábán sérült, emiatt kilőhető vadnak számít.

Terhelt magához vette az engedéllyel tartott vadászpuskáját és 7 db, a fegyverhez tartozó lőszert. Fiával együtt hármasban indultak el gépkocsival, majd gyalog arra a helyre, ahol a reggeli órákban M. T. a gímszarvasbikát elfeküdni látta. A terhelt ezen a vadászterületen helyismerettel nem rendelkezett. Ő egyedül nem volt jogosult vadászni, M. T. mint kísérővadász vett részt a vadászaton.

A sértett a B. V. Kft. területén vadászati tevékenységre nem volt jogosult. A sértett ugyancsak észrevette a sérült és az elfeküdt állatot. A magával hozott fegyverrel két lövést adott le a fekvő gímszarvasbikára, majd megkezdte a nála lévő vadászkéssel az általa jogszerűtlenül elejtett szarvasbika kizsigerelését. Eközben ért fel a fennsík tetejére a terhelt, a fia és M. T. Onnan már csak a terhelt és M. T. haladtak tovább úgy, hogy a széllel szemben próbálták a szarvasbika tartózkodási helyét megközelíteni.

11.45 óra körül M. T. észrevette a bokros terület mögött fekvő bika agancsát, amelyet mozogni látott, mivel a sértett épp akkor hajthatta végre a bika zsigerelését. Az állatot a hibás agancsáról kétséget kizáró módon be tudta azonosítani. A terhelt szintén látta, hogy mozognak az állat agancsai. A terhelt és társa a szarvasbika fejének mozgatása miatt azt élőnek vélték, azonban az addigra már kimúlt. Eközben a sértett abbahagyta a szarvas kizsigerelését és igyekezett úgy elbújni a bokrok között, hogy őt ne vegyék észre.

Miután M. T. azonosította az állatot, közölte a terhelttel, hogy "itt van ez a bika, és lehet lőni". M. T. már nem ment tovább. A terhelt őt megkerülte, pár métert haladt még jobbra-előre irányba, hogy elfoglalja a lőállást, ami az állattól kb. 18-20 méterre volt. Fél térdre ereszkedett és a lőfegyverén lévő célzótávcsövet a szeme elé emelte. Abba belenézve néhány másodpercet, célzott, majd a szarvas irányába leadta a lövést. A terhelt sem a lövés leadásának pillanatában, sem előtte a szarvas egész testét nem látta és azt nem is láthatta. Kétséget kizáróan a szarvas agancsa volt jól látható, illetve a feje a nyakáig. A szarvas többi része a sűrű aljnövényzettől és a bokortól nem volt látható.

A terhelt és társa a lövés leadása után odamentek a szarvashoz. Ekkor vették észre, hogy a leadott lövés a sértettet találta el, aki néhány méterre a szarvastól a földön feküdt, haláltusájában rángatózott. A terhelt által leadott lövés következményeként elszenvedett sérülések folytán a helyszínen életét vesztette.

A terhelt által leadott lövés nem találta el a szarvast. A lövedék röppályája során nem kapott gurulatot, nem változtatott irányt.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás tartalmazza továbbá, hogy a terhelt megsértette a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tv. (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtási szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (Vhr.) 71. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. A gímszarvas nagyvadnak minősül, és főszabály szerint csak álló nagyvadra (s így gímszarvasra) lehet lövést leadni.

A terhelt megsértette továbbá a Vtv. 72. §-ának (1) bekezdésében írt szabályt, amely szerint vadászlőfegyverrel és vadászíjjal lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizárólag felismerte és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódás helyét.

A vadászbaleset és a sértett halála a terhelt fenti foglalkozási szabályszegéseivel összefüggésben következett be.

Rögzítette még a bíróság, hogy a baleset keletkezésének időpontjában sem vadászati, sem erdőjárási tilalom nem volt érvényben.

Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a terhelt szándékosan szegte meg a foglalkozási szabályokat, a halálos eredmény pedig a terhelt foglalkozási szabályszegésével közvetlen okozati összefüggésben állott be. Utalt ugyanakkor arra, hogy nagyfokú sértetti közreműködés is megállapítható.

Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A megyei bíróság a 2011. december hó 13. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a pénzmellékbüntetésre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a bűncselekmény pontos megnevezése: foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 171. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont].

A másodfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú ítélet tényállását helyesbítette. A történeti tényállásból mellőzte azt, hogy a sértett adta le ismeretlen típusú fegyverrel a fekvő gímszarvasbikára a két lövést. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján ugyanis az volt megállapítható, hogy ismeretlenül maradt személy lőtte meg két alkalommal ismeretlen típusú fegyverrel a gímszarvasbikát. Az egyik lövés a teste jobb oldalán, a mellkastájékon a lapockáját érte, a másik lövés pedig a fején találta el a felső jobb oldali állcsont és a jobb oldali állkapocscsont közötti foghiányos részen. A csontokat nem érintve hatolt a szájüregbe. Az a lőfegyver, melyből a lövést a nagyvadra leadták nem került elő és az állat szabályszerűen eltávolított gyöngyfogát sem találták meg.

A másodfokú bíróság elfogadta az igazságügyi vadászati szakértő véleményét. Aszerint a Vhr. 71. §-ának (1) bekezdésében megjelölt álló nagyvad fogalmát úgy kell értelmezni, hogy a terhelt akkor adhatott volna le lövést a szarvasbikára, amennyiben az valamennyi lábán állt volna és a testét egyenes lábakkal tartotta volna. Mivel nem volt előismerete arról, hogy miért feküdt az állat, álló helyzetűnek nem lehetett volna értékelnie, így a fekvő bikára lövést nem adhatott volna le.

Amennyiben a terhelt e szakmai szabályt betartja és álló nagyvadra adja le a lövést, a vad finom érzékszerveire figyelemmel - amelyekkel 4-500 m-ről is érzékeli a szagot - nem kellett volna azzal számolnia, hogy élő vad közelében néhány méteren belül ember tartózkodik.

A terhelt foglalkozási szabályszegése okozati összefüggésben áll a sértett halálával, mely nem következett volna be akkor, ha a terhelt a foglalkozás szabályainak megfelelő magatartást tanúsított volna és a szarvasbikára nem fekvő helyzetében adja le a lövést.

Egyetértett ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak a sértetti közrehatás kapcsán tett megállapításával.

Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján. Ebben, valamint a legfőbb ügyész átiratában foglaltakra tett észrevételében azt sérelmezte, hogy a terhelt a fekvő szarvasra leadott lövéssel nem sértette meg a Vhr. 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést és így nem sértett szakmai szabályt. Az eljárt bíróságok az irányadó jogot nem értelmezték és alkalmazták megfelelően és ezért a terhelt bűnösségét tévesen állapították meg.

Részletesen indokolt álláspontja szerint:

- nem védhető az az álláspont, miszerint a Vhr. 71. §-ának (1) bekezdésében a jogalkotó nem a mozgó és a nem mozgó (azaz álló) vadat, hanem a mozgó és a négy lábán álló vadat különbözteti meg egymástól;

- a perbeli szarvas állapota alapján sebzettnek minősült;

- a terhelt nem követett el szakmai szabályszegést;

- a sértett halálához vezető jogszabálysértéseket és szakmai szabályszegéseket nem a terhelt, hanem maga a sértett követte el;

- a terhelt azon tévedését, hogy a szarvas még él, a sértett okozta, és ez a tévedés vezetett a sértett halálához;

- az ügyben jogerősen felmentett M. T. hivatásos vadász volt a terhelt kísérője, ő állapította meg, hogy a bika kilőhető, és ő adta meg az engedélyt a terheltnek arra, hogy a lövést leadja.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta és annak elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint felülvizsgálati indítványában a védő a tényállást támadta, amikor azt állította, hogy a terhelt semmilyen foglalkozási szabályt nem sértett meg. Az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítették és a kiszabott büntetés is törvényes.

A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta és hangsúlyozta, hogy a megállapított és általa nem támadott tényállás alapján a terhelt felmentésének van helye.

A legfőbb ügyész képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. Az álló vad fogalma tekintetében kifejtette, hogy - amint a kifejezés is tartalmazza - a vadnak állnia kell a lábán, nem pedig mozdulatlannak kell lennie. A terhelt felelősségét azonban az alapozza meg, hogy olyan területre adta le a lövést, melyet nem látott be tisztán. Nem mérlegelte a lövedék várható útját és becsapódásának helyét.

A védő viszontválaszában azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy a másodfokú bíróság döntése szerint a terheltnek nem kellett a lövedék útját és becsapódási helyét mérlegelnie. A foglalkozási szabályszegést kizárólag azzal valósította meg, hogy a fekvő nagyvadra lövést nem adhatott volna le.

A legfőbb ügyész képviselője ugyancsak viszontválaszában a védői állásponttal szemben arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a történeti tényállás egy részét ugyan mellőzte, ez azonban nem érintette a tényállásban - jogszabályhely formájában is - megjelölt foglalkozási szabályszegést.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A védő ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy egyrészt nem valósult meg a terhelt részéről a Vhr.-ben meghatározott foglalkozási szabályszegés, másrészt a terhelt tévedésben volt a nagyvad állapotát illetően, mert azt hihette, hogy az állat él és elejthető, és ezt a tévedését a sértett megtévesztő magatartása okozta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás pontosan megjelöli azt a két foglalkozási szabályt, amelyek megszegésére a bíróság a bűnösség megállapítását alapozta. Ezek: a Vhr. 71. §-ának (1) bekezdése és a Vtv. 72. §-ának (1) bekezdése. A másodfokú bíróság a tényállásból nem mellőzte egyik törvényi hivatkozást sem, ezért a Kúria nem értett egyet azzal a védői érveléssel, hogy a másodfokú bíróság a Vtv. hivatkozott rendelkezésének a megsértését már nem rótta a terhelt terhére.

A felülvizsgálati indítvány lényege szerint az eljárt bíróságok a büntetőjogi kerettényállást kitöltő igazgatási jogszabályokat nem értelmezték és alkalmazták megfelelően.

A Kúria ezzel nem értett egyet. Azt állapította meg, hogy a sértett halála elsősorban a Vtv. 72. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés megsértésével okozati összefüggésben következett be.

A Vtv. 72. §-ának (1) bekezdésében írt szabály azt határozza meg, hogy a vadászat során mikor, hogyan lehet lövést leadni. A jogszabályból egyértelműen következik, hogy "...lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizáróan felismerte, és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódási helyét."

Az elsőfokú bíróság - ítéletének indokolásából megállapíthatóan - ezt a vadászati feltételt különös gonddal vizsgálta. Bizonyítékként értékelte az alapeljárásban elvégzett helyszíni szemlén rögzített adatokat. A helyszíni szemlére a vád tárgyát képező cselekményhez hasonló évszakban és időjárási körülmények között került sor. Az eljárási cselekmény során az eredeti helyszínnek megfelelően rekonstruálta a szarvasnak a lövés leadáskori helyzetét. Az elvégzett két láthatósági próbára is figyelemmel igen részletesen foglalkozott a helyszín domborzati viszonyaival. Azt egybevetette a terhelt vallomásával és az ugyancsak a helyszínen tartózkodó M. T. (kísérő vadász) tanúvallomásával. Az ítélet indokolása szerint a terhelt maga vallotta, hogy "nem csak a sértettet, de egy hadsereget sem látott volna a bokor mögött". M. T. tanú is megerősítette a terheltnek azt a kijelentését, hogy sűrű növényzet takarta a hátteret, amelyen nem láttak át.

Ezekből a - részben objektív (helyszíni szemlén rögzített) - adatokból egyértelműen megállapítható - és ezt rögzítette az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában -, hogy a terhelt a bokorral benőtt és általa be nem látott területre adta le a lövést, így nem láthatta a lövedék becsapódásának a helyét. Lőfegyverével az állat vélelmezett testtájékára lőtt, amit ezek után - 18-20 méter távolságból, távcsöves puskával - nem talált el.

A másodfokú bíróság e tekintetben a tényállást nem változtatta meg.

A terhelt által leadott lövés nem csupán a sértettet veszélyeztette, hanem bárki mást is, aki a domboldal mögött, a terhelt által be nem látott, idegenek elől el nem zárt területen a leadott lövés lövedékének röppályájának területén tartózkodhatott.

Fentiekre is figyelemmel a Kúria a legsúlyosabb és legalapvetőbb foglalkozási szabályszegésnek a Vtv. 72. §-ának (1) bekezdésében megjelölt foglalkozási szabályszegést tekintette.

Megállapította továbbá, hogy a terhelt megszegte a Vhr. 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt foglalkozási szabályt is. Nem helytálló a védőnek az az álláspontja, hogy a perbeli szarvas, állapota alapján sebzettnek minősült. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt szándéka egy rendellenes agancsú gímbika kilövésére irányult. A kísérő vadász egy ilyen agancsú, egyébként sántító vadra, nem pedig egy sebágyban fekvő állat kilövésére hívta fel.

Sebzett vad az a vad, amelynek állapota a kilövését indokolja. Az elsőfokú bíróság éppen M. T. kísérővadász vallomása alapján zárta ki a terheltnek azt a védekezését, hogy a kilőni szándékolt állatot sebzett vadnak vélte.

A védő érvelésére figyelemmel a Kúria vizsgálta az álló vad fogalmát is. Úgy foglalt állást, hogy az álló vad soha nem lehet fekvő vad. Ebből pedig az következik, hogy miután a terhelt által megcélzott vad nem állt hanem feküdt, így a lövés leadásával a terhelt megszegte a Vhr. hivatkozott rendelkezését.

A Kúria a felülvizsgálati indítványban foglaltak alapján vizsgálta továbbá, hogy a sértett kétségtelenül megtévesztő magatartása (amely szerint mozgatta a már élettelen állat fejét, agancsát és orvvadászként az elejtett vad mögé bújt) okozati összefüggésbe hozható-e a terhelt által elkövetett foglalkozási szabályszegéssel, illetve a halálos eredménnyel járó terhelti magatartással.

Azt állapította meg, hogy jelen ügyben a foglalkozási szabályok megtartása esetén csak álló nagyvadra lehetett volna lőni. A már nem álló, mert élettelen vadra ebből következően lövést leadni nem lehetett volna.

A megállapított tényállás szerint a sértett halála részben ezzel a foglalkozási szabályszegéssel, főként pedig azzal okozati összefüggésben következett be, hogy a terhelt olyan helyzetben adta le a lövést, amikor esélye sem volt meggyőződnie arról, a lövése veszélyezteti-e mások életét, biztonságát.

A tényállás részét képezi az a megállapítás is, hogy a baleset bekövetkezésének idején a vadászat helyszíne nem volt lezárt terület. Sem vadászati, sem erdőjárási tilalom nem volt érvényben, ott, arra bárki sétálhatott.

Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt a lövés leadásával - a két vadászati szabály megszegésével okozati összefüggésben - olyan közvetlen és konkrét veszélyhelyzetet hozott létre, amelyben bárkinek az élete, testi épsége, aki a lövés irányában tartózkodott, megsérülhetett. Jelen esetben ez be is következett. Ily módon az áldozat megtévesztő magatartása és a terhelt által megvalósított foglalkozási szabályszegés között nem áll fenn okozati összefüggés. A halálos eredmény a terhelt által előidézett a közvetlen és konkrét veszélyből származott.

Miután pedig e körben indokolási kötelezettségét mindkét bíróság elmulasztotta, rögzíti egyúttal, hogy a foglalkozási szabályok megszegésével okozati összefüggésben bekövetkezett közvetlen veszélyhelyzet - más vagy mások életének, testi épségének a közvetlen veszélyeztetése -, valamint a sértett ténylegesen bekövetkezett halála tekintetében a terheltet hanyag gondatlanság terheli. Magatartásának ezeket a tényállásszerű következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.

Az eljárt bíróságok ezért - az irányadó tényállás alapján - nem sértették meg a büntető anyagi jogszabály rendelkezéseit a terhelt bűnösségének a megállapításakor, és a terhére rótt bűncselekmény jogi minősítésénél.

Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a védő felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 290/2012.)

Az elsőfokú bíróság a 2009. szeptember 16. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja]. Ezért őt 2 év 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte. A bíróság döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett további két terhelt büntetőjogi felelősségéről is.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A S. P. C. Fémfeldolgozó Kft. a Gy. Ipari Park területére tervezett csarnoképület megépíttetéséhez a B. Kft.-vel, mint fővállalkozóval kötött szerződést. A fővállalkozó felelős műszaki vezetője a II. r. terhelt volt, míg az építésvezetői feladatokat a B. Kft.-nél 2006. szeptember 25-től dolgozó I. r. terhelt látta el.

A II. r. terhelt feladata volt - a kivitelezés szakszerűségének felügyelete, az alvállalkozók tevékenységének összehangolása, a munkavédelmi szabályok betartása és betartatása, illetve ellenőrzése. A II. r. terhelt helyettese az I. r. terhelt volt, akinek építésvezetői, létesítményvezetői feladatai voltak. A B. Kft. alvállalkozói szerződést kötött az I. Kft. ügyvezetőjével, a III. r. terhelttel, a kft. végezte az épület monolit-vasbeton szerkezeti munkáit, amelynek a zsaluzás, a helyszíni vasszerelés és betonozás is részét képezte.

A V. Kft. legyártotta a fémfeldolgozó üzemcsarnok teljes vasbeton vázszerkezetét a panelekkel együtt, és végezte a teljes vázszerelést, valamint az általa legyártott kéregzsaluzatként működő panelek pillérekre történő felhelyezését.

A csarnok 2006 októberére szerkezetkész állapotba került, ekkor a nagycsarnokhoz szerkezetileg hozzáépítve, vasbeton pillérsorral csatlakozó, alacsonyabb vázszerkezetű csarnokrész kivitelezését is megkezdték.

Az I. Kft. dolgozói a III. r. terhelt irányítása alatt 2006. október 25. napján kezdték meg a betonpanelek elhelyezésének fogadására és alátámasztására szolgáló dúcolás elkészítését, amelyet DOCA és PERI rendszerű elemekkel végeztek. E munkálatokat 2006. október 27-én befejezték. Másnap a V. Kft. elhelyezte a dúcolás fölé a kéregzsaluként szolgáló paneleket, melyek 4,80 és 5,20 méter magasságban egy munkaszintet alkottak.

Az I. Kft. dolgozói ezt követően elvégezték a koszorúszerkezet zsaluzását és a kiegészítő vasalást, a munka 2006. november 2-án készült el.

A III. r. terhelt irányította 2006. november 10-én a födémek vasalatainak elhelyezését, míg az I. r. terhelt megrendelte a folyékony halmazállapotú betont a födém betonozásához. Másnap a B-P. Kft. dolgozói elkezdték a födém betonozását.

A betonozás ideje alatt - annak ellenére, hogy néhány nappal korábban a II. r. terhelt néhány jelenlévő előtt megtiltotta a födém alatti tartózkodást, az állványzaton történő munkavégzést - többen ott tartózkodtak.

A födém betonozása közben, 2006. november 11. napján 10 óra körüli időben, a csarnok födémszerkezetének közepén a betonfelület megnyílt, és a reggeli órák óta betonozott teljes felület leszakadt. A födémen munkát végző öt személy közül négy lezuhant.

Sz. S., az I. Kft. dolgozója a helyszínen elhunyt, halálát az orr-szájnyílás elzáródása, következményes fulladás okozta.

A födém alatt falazást végzők közül T. A. halálát többszörös töréshez társult traumás sokk, V. J. halálát a többszörös csonttörések és belszervi sérülések következtében kialakult traumás sokk, míg J. M. halálát a többszörös sérülések következtében kialakult traumás sokk okozta.

T. T. az I. Kft. munkavállalója 8 napon túl gyógyuló nyílt bokatörést, míg V. F. a B.-P. Kft. betonszivattyú kezelője 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést szenvedett.

A bíróság megállapította, hogy a négy ember halálát eredményező balesetnek több oka volt. Zsaluzati, illetve állványozási terv hiányában az állványzat - a zsaluzási előírások többszörös megszegésével - szakszerűtlenül lett megépítve. Az állványzaton vízszintes merevítés nem volt, azt kétszintesre építették, a dúcgerendák túlterheltsége a magyar szabvány szerint 160%-os, az eurocode szerint 189%-os volt, az acéloszlopok túlterheltsége a magyar szabvány szerint 166%-os, az eurocode szerint 211%-os volt.

A gerendákat az előírt 1,5-1,7 méteres távolság helyett ötletszerűen egymástól különböző fesztávolságra, néhol 2,6 méteres távolságban helyezték el. A gerendák túlterheltsége következtében a kéregpanelek igénybevétele olyannyira megnőtt, hogy nem bírta el a ráöntött több tonna betont. Ezért a híg beton a megnyílt födémen keresztül tölcsérszerűen leömlött a kétszintes dúcolat alsó szintjét lefedő zsalutábla felületére. A beton ellökte a tartólábakat, az állványzatot, amely a teljes dúcrendszer dominószerű összeomlását és a födém leszakadását eredményezte. Az állványzat merevítésének hiányosságai miatt a túlterhelt rész leszakadása után a teljes födém kártyavárszerű leomlása következett be.

A cselekmény jogi értékelése körében az elsőfokú bíróság a II r. terhelt, mint a B. Kft. fővállalkozó kivitelező felelős műszaki vezetője terhére rótta, hogy nem készíttetett tervet az állványzat megvalósításához [1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 40. § (2) bekezdés], a megépült állványzatot a műszaki előírások figyelembevételével - jogilag előírt feladatköre ellenére - nem ellenőrizte, végül nem gondoskodott arról sem, hogy a veszélyes munkaterületen a betonozás alatt más munkások ne tartózkodjanak [Az építőipari kivitelezési, valamint felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról szóló 51/2000. (VII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet 8. § (1) és (2) bekezdése, a 9. § b) és d) pontjai és a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklet 3. fejezet 12.3 pontja].

A bíróság megállapította, hogy a bekövetkezett halálos balesetért mindhárom terhelt mulasztása közvetlen okként hatott közre, a II. r. terhelt cselekményét a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő - kettőnél több ember halálát eredményező - foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének minősítette.

A másodfokon eljáró bíróság a 2010. október 19. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta, pontosította az ítéleti tényállást azzal, hogy a B. Kft., mint fővállalkozó alakszerű, írásbeli alvállalkozói szerződést sem az I. Kft.-vel (így a III. r. terhelttel), sem a Z. I. vezetése alatt álló H. B. 2005. Bt.-vel nem kötött, csupán szóban állapodott meg velük. A II. r. terhelt az építkezés felelős műszaki vezetője, míg az I. r. terhelt építésvezetője volt.

Jogi indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a zsaluzati tervet a fővállalkozónak kellett volna biztosítani, a terv szerinti kivitelezés ellenőrzése pedig a műszaki vezetőként tevékenykedő II. r. terhelt jogilag meghatározott feladata volt. Az építkezésen egyébként nem volt munkavédelmi koordinátor, írásba foglalt megbízással külön műszaki ellenőrt sem foglalkoztattak. Így e feladatok is a II. r. terhelt feladatkörébe estek. Az 51/2000. (VII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet 3.§ (3) bekezdése értelmében az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésekor az építési törvény 38. §-ában előírt terveknek és a kiviteli tervnek az építési munkahelyen rendelkezésre kell állnia.

A terheltek által elkövetett foglalkozási szabályszegések és a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggést tekintve a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a súlyosan szakszerűtlen állványzatépítés és zsaluzás miatt 2006. november 10-ét megelőzően folyamatosan alakult ki és állt fenn egy absztrakt veszélyeztetettség, amelyből - a betonozás körülményeire figyelemmel - a baleset idejére konkrét és közvetlen veszélyhelyzet keletkezett. A másodfokú bíróság jogi megítélése szerint a terheltek részben tudatosan gondatlan, részben sorozatosan hanyag magatartása (a szabálytalan kivitelezés és az ellenőrzés elmulasztása) közvetlen oki összefüggésben áll a négy ember életét követelő, súlyos baleset bekövetkezésével.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira alapított - felülvizsgálati indítványt, amelyben elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan a terhére rótt cselekmény [Btk. 171. § (2) bekezdés b) pontja szerinti] enyhébb minősítését és enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.

A védői indítvány lényege szerint az eljárt bíróságok anyagi jogi jogsértéssel állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét, mert az ítélet olyan foglalkozási szabályszegést (mulasztást) nem tárt fel, amely a II. r. terheltnek - szakképzettségét és beosztását tekintve) - valóban felróható lenne, és amely a neki felrótt vétségben büntetőjogi felelősségét megalapozná. A II. r. terhelt a fővállalkozó műszaki vezetőjeként csak a megfelelő (hozzáértő) alvállalkozók kiválasztásáért volt felelős, de - pozíciójánál fogva - nem volt a zsaluzati terv készítésére és az állványzat szakszerű megépítésére vonatkozó kötelezettségek alanya. Feladata kizárólag az alvállalkozók megfelelő gondossággal történt kiválasztása és időszakos ellenőrzése volt, az alvállalkozói tevékenység műszaki tartalmáért nem felelt. Hivatkozott arra, hogy a polgári jog az alvállalkozót teljesítési segédnek tekinti, utalt a Ptk. 392. § (3) bekezdésében meghatározott szabályra. Ebből következő érvelése szerint az állványzat vagy a kéregpanel nem megfelelő voltát csak az alvállalkozónak kellett volna észlelnie, azt jeleznie kellett volna a fővállalkozó felé. A védő érvelése szerint a fővállalkozó éppen azért bíz meg alvállalkozókat, mert annak speciális feladataihoz, jelen esetben az állványzat- és kéregpanel építéshez nem ért. Speciális szaktudás hiányában a II. r. terhelt sem a kivitelezés során, sem a megépített zsaluzat, állványzat ellenőrzése során nem rendelkezett olyan műszaki ismerettel, amely az alvállalkozók tevékenységi körébe esett. Általánosabb anyagi jogi összefüggésekre utalva a védő kiemelte, hogy a II. r. terhelt szubjektív ismeretanyagának és speciális készségének hiánya miatt a gondatlanság megállapításának büntetőjogi alapjai is hiányoznak.

Mindemellett - a védő szerint - az ítéleti tényállásból a II. r. terheltet érintően lényegében hiányzik az elkövetési magatartás pontos rögzítése is.

A II. r. terhelt a baleset napján nem tartózkodott a helyszínen, ilyen kötelezettsége nem is volt. Korábban figyelmeztette az ott dolgozókat, hogy ne tartózkodjanak az állványzat alatt. Az összeomlás idején az I. r. terhelt tartózkodott a helyszínen, az ekkor történtekért tehát csak ő felelhet. Különösen igaz ez a betonozás idején jelenlévők munkavédelmi célzatú figyelmeztetésére, a baleset elhárításának biztosításával kapcsolatos aktuális teendők elvégzésére.

A védő vitatta, hogy a zsaluzási terv hiánya valóban oka volt (lehetett) a balesetnek. Érvelése szerint egy rosszul megépített építmény esetén közömbös, hogy - jó vagy rossz - terv egyáltalán létezett-e, a terv hiányából ugyanis nem szükségszerűen következik be az épület összeomlása. Ezért kétséges a terv hiánya és a baleset eredménye közötti közvetlen okozati összefüggés fennállása is.

Mindemellett utalt a védő arra is, hogy a balesetben számos más hiba, további közreműködők hanyagsága (a szakszerűtlenül megépített állványzatot észlelők, ellenőrök jelzésének elmaradása, stb.) is szerepet játszott. Ezek balesettel való összefüggése nem nyert felderítést. A hiányos tényállás alapján a III. r. terhelt büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.

Az indítványban kifejtett jogi álláspont szerint a II. r. terhelt bűnössége nem, vagy csupán foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk.171. § (2) bekezdés b) pontja] miatt állapítható meg. Az enyhébb minősítés megalapozza a büntetés enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványnak a tényállás felderítettségét, megalapozottságát és a bizonyítékok mérlegelését támadó részét a törvényben kizártnak, míg a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére vonatkozó érveit tévesnek találta. Álláspontja szerint a II. r. terheltnek, mint műszaki vezetőnek feladata volt a kivitelezés szakszerű biztosítása, a tervdokumentáció elkészíttetése, az elkészült állványzat ellenőrzése, a munkavédelmi szabályok betartása, betartatása, illetve ellenőrzése. Az e kötelezettségeket megalapozó jogszabályokat az eljárt bíróságok helyesen és teljes körűen megjelölték. A Legfőbb Ügyészség osztotta az ítélet jogi okfejtését, ezért a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány indokainak értékelése kapcsán megállapította, hogy a védői érvek olyan büntető anyagi jogi kérdéseket érintenek, amelyek a II. r. terhelt bűnösségének megállapításával szorosan összefüggenek. Az indítvány - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat figyelembe véve - az ítélet érdemi felülvizsgálatát megalapozza. A Legfelsőbb Bíróság a határozatok érdemi felülvizsgálata során azonban megállapította azt is, hogy az indítványozó érvként hivatkozott anyagi jogi aggályainak jelentős része az ítéleti tényállástól eltérő ténybeli alapokra épült, ezek - a felülvizsgálat eljárásjogi kereteinek korlátjaira tekintettel érdemi jelentőséggel nem bírtak.

A Be. 423. § (1) bekezdésében megfogalmazottak miatt csupán a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapján lehetett felülvizsgálni a jogkövetkeztetések helyességét. Ezért az indítvány azon részeit, amelyekben a védő a bizonyítékok értékelésének téves voltára, vagy megalapozatlanságra hivatkozva kifogásolta, illetve az attól eltérő tények alapul vételével kívánta alátámasztani az alapítéleti jogkövetkeztetések téves voltát - a Legfelsőbb Bíróság nem vehette figyelembe. Így a szakértői megállapításokra épülő ténymegállapításokat vitató védői érvek vizsgálatára nem volt eljárásjogi lehetőség, hiszen a bizonyítékok bírói mérlegelése, s ennek eredménye: az ítéleti tényállás a felülvizsgálati eljárás tárgya nem lehet.

A Legfelsőbb Bíróság az ítéletbe foglalt történeti tényállást vizsgálva megállapította, hogy a négy sértett halálos balesetéhez a zsaluzási és betonozási munkák során elkövetett szabálytalanságok sorozata vezetett. A zsaluzási terv (illetve az alkalmazott zsaluzási rendszer ezzel egy tekintet alá eső technológiai előírásainak) hiányában az építéstechnológiai előírásoktól eltérő állványzat és zsaluzás készült. Ezt a II. r. terhelt - ellenőrzéseinek sorozatos elmulasztása miatt - nem észlelte. A betonozást - a II. r. terhelt mulasztása miatt is - a teher viselésére alkalmatlan födémen végezték, ezért az beomlott. A szakszerűtlenül és ellenőrzés nélkül épített szerkezet összedőlése okozta négy ember halálát.

A II. r. terhelt az építkezés felelős műszaki vezetője volt.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 40. § (2) bekezdés d) és e) pontjai szerint "az építkezés felelős műszaki vezetője felel az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági előírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerűségéért". Az építőipari kivitelezés, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról szóló 51/2000. (VII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet 8. § (1) bekezdése szerint: A felelős műszaki vezető feladatkörében felel az építőipari kivitelezői tevékenységgel kapcsolatos jogszabályokban, továbbá a hatósági engedélyekben és a tervdokumentációban foglaltak megtartásáért. A (2) bekezdés szerint: Ha az építőipari kivitelezési tevékenység fő-, illetve alvállalkozói szerződés alapján valósul meg, a fővállalkozó kivitelező felelős műszaki vezetője felel a kivitelezés szakszerűségéért. A 9. § d) pontja szerint: "A felelős műszaki vezető feladatai különösen: az építési- szerelési munkafolyamat szakszerű megszervezése, az egész kivitelezés során a minőségi követelmények biztosítása, a munkavédelmi és egészségügyi előírások betartása.".

A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 13. § (2) és (3) bekezdése szerint a felelős műszaki vezető feladata a munkavédelmi előírások komplex betartása és betartatása [(3) bekezdés a) pont], az építőipari kivitelezői tevékenység szakszerű megszervezése [(3) bekezdés c) pont], továbbá a kivitelezés során a minőségi követelmények biztosítása, a technológiai, munkavédelmi és egészségügyi előírások betartása.

Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális egészségvédelmi és biztonsági követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklete egyrészt általános munkavédelmi követelményeket fogalmaz meg, másrészt a fém- vagy betonszerkezetek, zsaluzatok és nehéz, előre gyártott szerkezetek alkalmazásával összefüggésben speciális munkavédelmi előírásokat tartalmaz. Az ebben foglalt előírásokból adódó kötelezettségeit a II. r. terhelt sorozatosan megszegte, nem tett olyan biztonsági intézkedéseket, amelyek a szerkezet esetleges törékenységéből vagy stabilitásából eredő veszélyekkel szemben jelenthettek volna védelmet, jóllehet a zsaluzási terv illetve az előírt technológia alapján történt ellenőrzések elmulasztása miatt sem volt garantálható, hogy a zsaluzatok, az időleges támaszok és az alátámasztások biztonságosan ellenállnak minden olyan erőnek és igénybevételnek, aminek ki lehetnek téve.

Az ítéleti tényállásból e mulasztások ténye egyértelműen megállapítható. A kivitelezés szakszerűtlen volt, a II. r. terhelt ezt nem észlelte. Mulasztása szoros és közvetlen oki összefüggésben áll a súlyos eredménnyel. Büntetőjogi felelősségét illetően a bíróság helyes következtetésre jutott.

A felülvizsgálati indítványban a védő által hivatkozott polgári jogi összefüggés [Ptk. 392. § (3) bekezdésére történt utalással] az alvállalkozókért való magánjogi felelősség kérdésében ad eligazítást. Tartalmilag nem függ össze a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének kérdésével, sőt azt nem is érinti. Ez utóbbit ugyanis alapvetően a terhelt felelős műszaki vezetői pozíciójához kötődő - s az előbbiekben idézett - szakmai teendők határozták meg, a jogszabályban előírt feladatokat nem a fővállalkozó és az alvállalkozók közti jogviszony jellegéből, hanem a kivitelezést irányító fővállalkozó felelős műszaki vezetőjének tételes jogilag megjelölt feladatköréből adódóan kellett ellátnia.

Nem volt helytálló az a védelmi érvelés sem, amely a gondatlanság fogalmi körén belül az "elvárhatóság" tartalmi követelményét számon kérve, a II. r. terhelt szakmai kompetenciájának szűkítő értelmezésével vonta kétségbe a terhelt szakmai feladataihoz szükséges szakismereteinek és "megfelelő készségeinek" meglétét. A II. r. terhelt - felsőszintű szakképzettségének birtokában - nem vitásan az építkezés kezdetétől a kivitelező felelős műszaki vezetője volt, ekként az előzőekben felsorolt műszaki ismeretekkel rendelkeznie kellett. Ilyen ismerek hiányában felelős műszaki vezetői beosztást el sem vállalhatott volna. Természetesen büntetőjogi felelőssége lenne a történtekért akkor is, ha szakmai alkalmatlansága, hozzá nem értése miatt következett volna be a súlyos baleset.

A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés (Btk. 171. §) megállapításához a szabályszegő magatartás és a bekövetkezett veszélyhelyzet, illetve a minősített esetekben meghatározott súlyosabb eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia. A cselekmény büntetőjogi megítélése során tehát alapkérdés, hogy a foglalkozás szabályainak a tényállásban körülírt megszegése, illetve az azzal kapcsolatos kötelességek elmulasztása tekinthető-e a bekövetkezett eredmény releváns okának.

A II. r. terhelt gondatlansága azért játszik szerepet a sértettek halálában, mert a feladatkörébe eső ellenőrzések és az ebből adódó intézkedési kötelezettségek elmulasztása miatt a betonfödém megtartására alkalmatlan olyan csarnokszerkezet épült, amely még a kivitelezés alatt összedőlt.

Ennek alapvető és szakértőileg igazolt műszaki oka feltárt és bizonyított volt. A terheltnek felróható súlyos mulasztások mellett nem volt szükséges valamennyi kisebb közreható tényező részleteinek felderítése. Az esetleges kisebb hibák (főként a más, nem kompetens személyek lehetséges észlelésével kapcsolatosan elmulasztott jelzései) a kialakult veszélyhelyzet korábbi elháríthatóságát érinthették, ám ez a fő oki összefüggésen, s ezen belül a II. r. terhelt terhére rótt foglalkozási szabályszegés tényén és az ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett súlyos eredményért való felelősségen nem változtat.

Az irányadó tényállásból kitűnik, hogy a szabálytalanul megépített állványzat és zsaluzás összeomlása kettőnél több ember halálát eredményezte. A II. r. terhelt a betonozást megelőző napokban többeket figyelmeztetett arra, hogy ne álljanak a zsalukra. A védelem hivatkozott az I. és II. r. terhelt közötti feladatmegosztás tényére is, ekként arra, hogy a baleset napján a II. r. terheltet az I. r. terhelt helyettesítette, a balesettel összefüggő munkavédelmi előírások megszegése így a II. r. terheltnek nem róható fel.

A II. r. terhelt műszaki vezetői feladatkörébe utalt általános munkavédelmi előírások azonban főként olyan veszély elhárítási kötelezettségek voltak, amelyek inkább általánosságban, mintsem konkrét helyzetekre írtak elő kötelezettséget. A zsaluzással kapcsolatos kivitelezési tevékenység természetét tekintetbe véve az általános baleset-elhárítási kötelezettség lényege, hogy a méretezésnél, megtámasztásnál, aládúcolásnál figyelemmel kell lenni a fellépő terhelések következtében változó veszélyhelyzetekre. A II. r. terhelt munkaköréhez a lehetséges veszélyhelyzetekhez kapcsolódó általános biztonsági intézkedések megtétele tartozott [lásd a már idézett 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 13. § (3) bekezdés d) pontját, továbbá a munkavédelmi kötelezettségeket részleteiben is rögzítő 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 1.1.2, 1.3, 1.6,10.11 pontjait]. A terhelt munkavédelmi feladatai - éppen általános megelőző jellegükből adódóan - elsősorban nem az aktuális baleseti veszélyhelyzethez, tehát a betonozás végbeviteléhez, hanem a terheléssel lehetségesen kialakuló veszélyhelyzet megelőzéséhez kapcsolódtak. Ezért nem bírt jelentőséggel az a védői érv sem, amely szerint a II. r. terhelt a betonozás megkezdése előtt nem tartózkodott a helyszínen, az ekkor bekövetkezett munkavédelmi szabályszegésért, következésképpen a négy sértett haláláért sem felelhet. A II. r. terheltnek a biztonságos munkavégzés munkavédelmi feltételeit - ezen belül a szilárd, a tervezett terhelést bíró szerkezet létrehozását - a zsaluzás és állványzatépítés megkezdésétől fogva folyamatosan kellett volna biztosítania, az oki következményekben tehát szakmai, vezetői mulasztásai mellett folyamatos munkavédelmi mulasztásai is közrehatottak.

Mindezt figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint S. K. F. II. r. terhelt bűncselekményét az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül, törvényesen minősítették.

A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában írt felülvizsgálati ok alapján a büntetés mértéke csak akkor támadható, ha annak kiszabására az elbírált cselekmény téves jogi minősítésével vagy más anyagi jogszabálysértéssel összefüggésben került sor. A törvényes keretek között kiszabott büntetés felülvizsgálatára, a büntetéskiszabási körülmények újraértékelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 426. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.166/2011.)

Az elsőfokú bíróság 2009. május 7. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében [Btk. 171. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulata] állapította meg, amiért a terheltet 300 napi, napi tételenként 400 forint, összegében 120 000 forint pénzbüntetésre ítélte, mellékbüntetésül 1 év időtartamra eltiltotta a hivatásos vadász foglalkozás gyakorlásától.

Az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállása szerint a vadgazdálkodási technikus szakképzettségű, a P.-i Vadásztársaság alkalmazásában hivatásos vadászként dolgozó terheltnek, mint hivatásos vadásznak, a vadásztársaság területén feladatát képezte többek között a vadkár elhárítási - megelőzési, továbbá a vadállomány és élőhelyének védelmével kapcsolatos tevékenység.

M. J. sértett, az általa vezetett, Mitsubishi Space Wagon típusú személygépkocsival 2007. augusztus 2. napján, a késő délutáni órákban - a terhelt felügyelete alá tartozó - külterületen levő János-hegyre ment kirándulási céllal. A gépkocsiban utasként feleségét, 3 éves gyermekét, a felesége testvérét és annak 2 fiát szállította.

Amikor M. J. a gépkocsival a János-hegyen található egyik ingatlanhoz ért, ott leállította járművét, amelyből a felesége testvére az egyik fiával kiszálltak.

Ekkor érkezett a helyszínre a terhelt egy Lada Niva típusú járművel, melyben utasként feleségét szállította.

A terhelt nem sokkal azelőtt, a területen tartózkodva puskalövés hangjára lett figyelmes, ezért hivatásos vadászként - feltételezve, hogy a lövésnek köze van sértettekhez - igazoltatni kívánta a M. J. által vezetett gépkocsiban utazókat és emellett át akarta vizsgálni a járművet. Ennek érdekében a terhelt a Mitsubishi jobb első ajtajához lépett, ahol M. J. felesége, ölében a kisgyermekével foglaltak helyet és éppen kiszállni készültek. A terhelt kinyitotta a jobb első ajtót, kiabálni kezdett, behajolt a jármű utasterébe és miközben a járműben fegyvert keresett, az első két ülés között elhelyezett zöld színű, katonai málhazsákot kirántotta a kocsiból.

M. J. a terhelt fellépésétől megijedt, elindította a gépkocsit, hogy a helyszínről eltávozzék. Pár méter megtétele után megfordult, visszafelé a terhelt járműve mellett 3,4-3,5 méterre elhaladt. Eközben a terhelt elővette a Lada Nivából az általa engedéllyel tartott, cseh gyártmányú, 222 Rem típusú, 73651 gyártási számú lőfegyverét, azt csőre töltötte és a távozó gépkocsira nem célzott, de irányba tartott lövést adott le, hogy ezzel őket maradásra bírja.

A lövedék a gépkocsi jobb első felnijébe csapódott.

M. J., hátrahagyva a korábban kiszállt utasait a helyszínről elhajtott, hazafelé menet rendőri segítséget kért. Személyi sérülés nem történt.

A másodfokú bíróság, a 2009. november 27. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének [Btk. 171. § (1) bekezdés] minősítette, a terhelt golyós fegyvere, a rajta levő céltávcső és 3 darab lőszer elkobzására vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletében rögzített tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt által leadott lövés lövedéke a fém féktárcsával történő ütközés következményeként keletkezett energiavesztés miatt az utastérben tartózkodókat nem veszélyeztette, mivel olyan irányú "gurulat" nem jöhetett volna létre, ugyanakkor a nagy energiájú lőszer a gumiköpenyt megtépte volna, mivel annak kicsi az ellenállása puha volta miatt. A távolodó és így gyorsuló gépjármű első kerekére leadott irányított lövés baleset, a benn ülők testi sérülése vagy egészsége romlásának reális veszélyét hordozta magában. A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet az ekként kiegészített tényállás alapján bírálta felül. Az irányadó tényállásból a megyei bíróság álláspontja szerint a foglalkozási szabályok szándékos megszegése mellett, az eredmény tekintetében, az eshetőleges szándékra sem lehetett egyértelmű következtetést vonni, a terhelti magatartás a veszélyhelyzet előidézése tekintetében a luxuria fogalomkörébe tartozó, ezen alapult a terhelt cselekménye minősítésének megváltoztatása.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A védő indítványa tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontján alapuló, mely szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének megvalósulásához a törvényen alapuló bírói gyakorlat a közvetlen veszély fennállását követeli meg, a védő érvelése és esetelemzése alapján azonban ez nem állapítható meg, mivel a lövedék a gépkocsiban ülőket nem veszélyeztette, a közlekedési baleset esélyében megnyilvánuló veszélyhelyzet pedig csak hipotetikusan állapítható meg. Mivel törvényi tényállási elem hiányában bűncselekmény nem valósult meg, a védő a terhelt felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a védői felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Az álláspontja szerint a közvetlen veszély nem csupán a baleseti sérülés tényleges bekövetkezésekor, hanem annak valósan, kézzel foghatóan fenyegető eshetőlegessége esetén is megállapítható. A terhelt által leadott lövés által okozott balesetveszélyes helyzet közvetlen és reális lehetőség volt, a tényleges baleset elmaradása a véletlennek volt köszönhető. A terhelti magatartás ezért tényállásszerű. Az átiratban kifejtett jogi álláspont szerint a mozgó gépkocsi kerekére irányítottan leadott lövés által előidézett közvetlen veszély bekövetkezésének lehetőségével a terheltnek számolnia kellett és ebbe legalábbis belenyugodott, ezért a terhelti cselekmény jogerős ítélet szerinti minősítése téves, a helyes minősítés az elsőfokú ítéletben rögzített Btk. 171. § (3) bekezdése szerinti. A téves minősítés azonban törvénysértő büntetés kiszabását nem eredményezte. A Legfőbb Ügyészség ezért a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. § (4) és (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a védő által megjelölt okból, továbbá a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott un. abszolút eljárási szabálysértések szempontjából vizsgálta felül. Felülvizsgálata során a jelzett körbe eső eljárási szabálysértést nem észlelt, és a védő által benyújtott felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

Álláspontja szerint a jogerős határozatot hozó bíróságok az anyagi jogi szabályokkal összhangban helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a terhelt cselekménye következtében olyan "közvetlen veszély" alakult ki, amely a Btk. 171. § (1) bekezdése szerinti, a bírói gyakorlat alapján értelmezett kritériumoknak megfelel. Ebből következően a terhelt a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének törvényi tényállását teljes egészében kimerítette, amiből következően a bűnösségére vont következtetés okszerű.

Az ügy irataiból megállapíthatóan a védő felülvizsgálati indítványában felvetett jogkérdés már az alapeljárásban - sőt a jogerős határozat meghozatalát követően is - hangsúlyosan felmerült. Megítélésének ellentmondásosságát tükrözi, hogy a másodfokú eljárásban az ügyész éppen a közvetlen veszély megállapíthatósága hiányára figyelemmel felmentést indítványozott, illetve, hogy az ezzel ellentétes jogi állásponton alapuló másodfokú (és így jogerős) határozat meghozatalát követően felülvizsgálati indítványt is benyújtott, amelyet azonban a Legfőbb Ügyészség visszavont.

Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás lényege szerint amikor a terhelt fellépésétől megijedő M. J. sértett a Mitsubishi gépkocsit elindította azért, hogy a helyszínről eltávozzék, majd pár métert téve megfordulva, a terhelttől 3,4-3,5 méterre elhaladt, a terhelt lőfegyverét csőre töltötte és a távozó gépkocsira nem célzott, de irányba tartott lövést adott le a visszatartás érdekében, és lövése nyomán a lövedék a gépkocsi jobb első felnijébe csapódott. A másodfokú bíróság a tárgyalásán bizonyítást is lefolytatva, az elsőfokú ítélet tényállását kiegészítette az arra vonatkozó adatokkal, hogy a felnibe csapódó lövedék az utastérben tartózkodókat nem veszélyeztette, olyan "gurulat" nem jöhetett létre, a baleset veszélyére figyelemmel azonban a bent ülők testi sérülése vagy egészsége romlásának reális veszélyét hordozta magában. Ez utóbbi megfogalmazás már a közvetlen veszély fogalomkörének elemzéséhez vezet át.

A felülvizsgálati indítványt benyújtó védő indítványa alátámasztásakor elsődleges jelentőséget a megyei bíróság tényállás-kiegészítésében foglaltaknak tulajdonított és azt domborította ki, hogy a felnibe csapódó lövedék "gurulatot" nem kaphatott, a lövedék az utastérbe nem hatolhatott be, ily módon az utastérben levők életét, testi épségét nem veszélyeztette. A baleset bekövetkezésének lehetőségét hipotetikusnak tartotta, és hangsúlyozta, hogy baleset nem következett be. A Legfelsőbb Bíróság e körben hangsúlyozza, hogy az eseménysor egyes mozzanatai folyamatukból nem emelhetők ki, hanem csak a maguk összességében vizsgálhatók, megalapozott álláspont csak a teljes eseménysor elemzésével foglalható el. Abból a szempontból, hogy a közvetlen veszély fennállt-e, nem annak van meghatározó jelentősége, hogy ténylegesen mi történt, hanem annak, hogy a terhelti tevékenység következtében a negatív következmény bekövetkezésének lehetősége milyen eséllyel állt fenn. Nem azt a pillanatot kell vizsgálni, amikor a lövedék a felnibe csapódott és onnan az utastérbe nem hatolt be, hanem korábbról szükséges kiindulni. Az események onnantól vizsgálandók, amikor a terhelt a mellette elhaladó gépkocsi kereke irányába nem célzott, irányba tartott lövést adott le annak érdekében, hogy a gépkocsit megállásra kényszerítse. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ebben a pillanatban a gépkocsiban ülők élete, testi épsége szempontjából az események kedvezőtlen alakulásának esélye olyan fokú, amely az adott törvényi tényállás szempontjából a mások élete, testi épsége közvetlen veszélyének tekintendő. Egy - még ha nem is jelentős sebességgel, de - mozgó gépkocsi irányába leadott, még csak nem is célzott lövés, amely a gépjármű megállítását célozza - márpedig ennek közismerten leghatékonyabb módja a kerék kilövése - jelentős mértékben magában hordozza a baleset veszélyét, és ebben a körben nem csak a kerék esetleges kilövésének van jelentősége, hanem annak is, hogy a gépjárműre leadott lövés a gépjárművet vezető személyből olyan, akár pánikreakciót is kiválthat, amely a gépkocsi balesetét eredményezheti. A Legfelsőbb Bíróság ezért a lövedék felnibe csapódása, illetve a felnibe csapódás során a "gurulat" bekövetkezte lehetőségének hiányában is a teljes terhelti tevékenységet és eseménysort vizsgálva egyetértett a jogerős ítélet közvetlen veszély meglétét alapul vevő álláspontjával.

A kifejtettekből következően a terhelt nem vitatottan a vadászi foglalkozása szabályainak megszegésével, a gépkocsiban ülők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki. E közvetlen veszély okozását elsőfokú ítéletében a városi bíróság szándékosan, míg másodfokú ítéletében a megyei bíróság gondatlanságból előidézettnek tekintette. Ebből fakadóan a megyei bíróság a városi bíróság által a Btk. 171. § (3) bekezdése szerint minősített bűntetti cselekményt a Btk. 171. § (1) bekezdése szerinti vétségnek minősítette. E körben indokolásul a megyei bíróság ítélete mindössze annyit tartalmaz, hogy a terhelti magatartás a közvetlen veszélyhelyzet előidézésére a tudatos gondatlanság, a luxuria fogalomkörébe tartozik, magatartásában az eredmény tekintetében a szándékosság eshetőleges voltára sem lehetett egyértelmű következtetést levonni, noha a foglalkozási szabályszegése szándékos volt. A Legfőbb Ügyészség helyesen mutatott rá arra, hogy ez a jogi álláspont téves és az elsőfokú ítéletben rögzített jogi álláspont a helytálló. A megyei bíróság ítéletében nem fejtette ki, hogy álláspontja szerint a terhelt magatartása mely lehetséges következményét látta, amelynek az elmaradásában bízott, de a Btk. 171. § (3) bekezdésében a vizsgálandó eredmény a közvetlen veszély, márpedig ebbe a terhelt legalábbis belenyugodott, amikor a lövést leadta. A terhelt legfeljebb abban bízhatott könnyelműen, hogy a lövése sérülést nem okoz, azonban e bizakodásnak a cselekmény minősítése szempontjából jelentősége nincs.

Tekintettel azonban arra, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak abban az esetben lenne felülvizsgálati ok, ha a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte volna, a Legfelsőbb Bíróságnak a minősítés megváltoztatására nem volt lehetősége, pusztán a törvénysértés megállapítására szorítkozott, ezért - és mivel a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta - a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 859/2010.)

A megyei bíróság a 2008. május 22. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bek., (6) bek. 3. ford.; tényállás 2. pontja], és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében [Btk. 263/A. § (1) bek. 1. és 3. ford.; tényállás 1. pontja]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte, s elrendelte kényszergyógyítását. Egyben a terhelttel szemben lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés miatti eljárást megszüntette.

Az elsőfokú ítélettel megállapított tényállás - felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének - lényege a következő.

A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott. A terhelt a tényállás 2. pontja szerinti cselekmény időpontjában szokványos részegségi állapotban volt. E cselekmény körülményeire, előzményeire, továbbá a terhelt életvezetésére tekintettel orvosszakértőileg javasolt kényszergyógyításának elrendelése.

A terhelt a szomszédságában lakó Szabó Imre sértettel és annak élettársával, jó viszonyban volt. A terhelt 170 cm magas, 68 kg súlyú, a sértett 175 cm magas, 73-75 kg súlyú.

2006. november 15. napján 14 órától a terhelt és a sértett együtt dolgozott, majd a terhelt tanya-ingatlanjához mentek, melynek hálószobájában közösen szeszesitalt fogyasztottak.

16 óra 30 perc körüli időpontban a terhelt súlyos fokú, a sértett pedig legalább közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Ekkor megjelent a sértett élettársa, hogy a sértettet hazavigye.

A sértett élettársa bement a házba, és rövid időn belül a terhelttel - egy elszámolási vita kapcsán - szóváltásba került.

A terhelt a szóváltás közben magához vette a hálószobában lévő, lőfegyverré átalakított 373739. gyári számú Slavia 620 típusjelzésű, 1 db 9×18 mm kaliberű Makarov típusú lőszer kilőtt lövedékével megtöltött légpuskáját; azt felhúzva, lövésre kész állapotba hozta.

A terhelt a lőfegyvert ráfogta a sértettre és annak élettársára azzal, hogy távozzanak a lakásból, különben lelövi őket.

A sértett és élettársa a felhívásnak eleget tett, és a tanyaingatlant elhagyták akként, hogy a bejárati ajtón először a sértett élettársa, majd a sértett lépett ki.

A terhelt követte őket, majd a bejárati ajtó küszöbénél megállt és rászólt a már kint lévő, kifelé haladó sértettre, hogy "várjál komám". A felszólításra, a terheltnek ekkor háttal lévő sértett visszafordult. E pillanatban a terhelt a kezében tartott lőfegyverré átalakított légpuskával meglőtte a tőle mintegy 1 méterre, neki féloldalt álló sértettet.

A lövést követően a sértettet az élettársa és a terhelt a tanyaingatlan kerítésén kívülre vezette, majd a sértett élettársa hazament, ahonnan telefonon értesítette a mentőket. A kiérkező mentő a sértettet elsődleges ellátásban részesítette, majd kórházba szállította.

A sértett a cselekmény következtében 2009. november 29. napjáig állt kórházi ellátás alatt, majd többször volt kontroll vizsgálaton.

A terhelt lövése következtében a sértett

-a hason, a jobb csípőlapát felett 2 cm-re elől-oldalt lévő bemeneti nyílású, számos vékonybélszakaszt roncsoló, illetve sértő, a hasüreg hátulsó falánál bal oldalon a hashártya mögötti térben elakadt lövedékkel végződő lőcsatornájú lőtt sérülést; továbbá

-a jobb alkaron, az alkar középső és közeli harmadában az alkar orsócsonti-feszítő felszínén lévő bemeneti nyílású és az alkar singcsonti-hajlítófelszínén lévő kimeneti nyílású, izmokat roncsoló, a singcsont középső-közeli harmadán darabos, szilánkos törést okozó, de jelentősebb érképletet nem sértő lövési sérülést

szenvedett el.

A sértett hasi lőtt sérülése közvetlenül életveszélyes, orvosi beavatkozás nélkül nagy valószínűséggel a sértett halálához vezetett volna. E sérülés, valamint a jobb alkar lőtt sérülésének gyógytartama összesen 10 hét.

A lövési sérülés következtében a sértettnél visszamaradt, részben másodlagosan gyógyult alkaron lévő műtéti hegek, a lövés be- és kimeneti hegei, valamint a hasi műtéti hegben lévő kis sérvesedés maradandó elváltozás. Ezek azonban - sem esztétikai, sem munkaképesség-csökkenést előidéző hatásuk alapján - maradandó fogyatékosságként nem értékelhetők.

A sértettnél a terhelt magatartásával összefüggésben álló, objektív mozgásszervi vagy belszervi eltérés nem igazolt; nála - a gyógytartamot is figyelembe véve - súlyos egészségromlás sem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság - vádtól eltérő - jogi értékelése szerint a terhelt e magatartása az életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségének minősül.

Álláspontja szerint a körülményekből nem vonható következtetés arra, hogy a terhelt lövése szándékos volt. A terhelt súlyos fokú alkoholos befolyásoltságából fakadó mozgáskoordinációja nem volt megfelelő. A lelövéssel fenyegetés indulati jellegű volt, ami önmagában nem bizonyítja, nem tükrözi a terhelt szándékát.

A lövés nem a szóváltást követően rögtön, hanem a konfliktus lezárulta után, a már házon kívül, eltávozóban lévő sértettre történt. Ekkorra a vita már elült, így a terheltnek a sértett meglövésére nem volt oka. A "várjál komám" kijelentés pedig csupán a terhelt szavajárása volt. A terhelt a lövést megelőzően - az adott szituációban - békülő szándékkal volt a sértett irányában. Ehhez képest nem merült fel annak lehetősége, hogy a terhelt a sértett halálát kívánva lőtt volna.

Mindezek alapján kétséget kizáróan csak a vétlen lövésre, így a hanyag gondatlanságra vonható következtetés.

Ezt támasztja alá a terhelt - cselekményt követő - magatartása is, miszerint a terhelt meg volt ijedve és többször kijelentette, hogy nem akarta meglőni a sértettet. Továbbá a szakértői vélemény, amely szerint a lőfegyverré átalakított légfegyver műszaki állapota nem felelt meg a biztonsági követelményeknek. A lövés létrejöhetett - az elsütő billentyű meghúzása nélkül - ütődés vagy rázás eredményeként is; s az elsütő billentyű meghúzásához, az adott légpuska esetében a biztonsági határértékként előírtnál jóval kisebb erő volt szükséges.

Az elsőfokú bíróság szerint a súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában lévő terhelt nem tanúsított kellő körültekintést, amikor az általa átalakított, így tudottan a légfegyvernél nagyobb mozgási energiájú lövedék kilövésére alkalmas, s kisebb ütésre, ütődésre, illetve az elsütő billentyű kisebb erejű meghúzására is működésbe lépő fegyvert a sértett felé tartotta.

Kellő körültekintés, a tőle elvárható figyelem mellett a terhelt e magatartásának lehetséges következményeit - a sértett meglövését - előre láthatta és elkerülhette volna. Következésképpen a sértett meglövése révén keletkezett életveszélyes eredmény tekintetében a terheltet hanyag gondatlanság terheli.

Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2008. november 7. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot érdemben akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményeit foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének (Btk. 171. § (1) bek.) és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettének [Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont 1. és 3. ford.] minősítette.

A terhelt börtönbüntetése tartamát 2 év 4 hónapra, közügyektől eltiltása tartamát pedig 2 évre enyhítette. A kényszergyógyítás elrendelésére és a szabálysértési eljárásra vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállás 2. pontját kiegészítette azzal, hogy a lőfegyver 1 db 9×27 mm kaliberű Tempo állatkábító készülék működtetésére alkalmas tölténnyel is meg volt töltve, amiről a terhelt a lövés előtt meggyőződött. Lövéskor a terhelt már nem emlékezett arra, hogy a lőfegyvert korábban 9×18 mm kaliberű Makarov típusú lőszer kilőtt lövedékével is megtöltötte.

A terhelt az általa átalakított és engedély nélkül tartott lőfegyvert többször használta állatok riasztására, illetve Makarov lőszer kilőtt lövedékével (magjával) a háza falába lőve is kipróbálta, amikor is a kilőtt lövedék hatásáról meggyőződött.

Az ilyen lövések során először valamilyen fojtást - köztük akár Makarov lőszer kilőtt lövedékét is -, majd 9×27 mm kaliberű Tempo állatkábító töltényt helyezett bele.

A lőfegyver jelen esetben is ilyen lövedékkel és tölténnyel volt megtöltve.

A lőfegyver ilyen módon való megtöltése azt a célt szolgálta, hogy a lövés nagy hanggal - durranással - járjon.

Ezáltal viszont kirepült az előtte elhelyezett fojtás is.

A lőfegyver csak ilyen állatkábító tölténnyel is működtethető volt, de ez esetben emberi élet kioltására vagy testi sértés okozására nem volt alkalmas.

A másodfokú bíróság jogi értékelése szerint a tényállás 2. pontja szerinti cselekmény esetében a terhelt bűnösségére vont következtetés törvényes, azonban a minősítés téves. A terhelt e magatartása ugyanis a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint büntetendő, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének minősül.

A másodfokú bíróság a terhelt szándéka kapcsán kifejtette, hogy a terhelt a sértett irányába történő lövéssel azt akarta elérni, hogy a töltény elsülése nagy hanggal járjon. Ehhez képest szándéka még eshetőlegesen sem terjedt ki a sértett életének kioltására vagy sérülés okozására.

Ilyen szándékkal ellentétes a cselekmény utáni magatartása, a rögtöni segítsége, bocsánatkérése, sértettnek tett azon kijelentése, hogy nem akarta meglőni; továbbá az, hogy a sértettet ért lövés miatt a terhelt maga is meglepődött, megdöbbent.

A bekövetkezett eredmény annak következménye, hogy a terhelt megszegte a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó alapvető szabályokat. Egy személy irányába lőtt, és a lövés leadása előtt nem győződött meg arról, hogy a csőben nincs-e a korábbiakhoz hasonlóan lövedék is. Enélkül pedig nem lett volna szabad meghúznia az elsütő billentyűt.

A Btk. 171. § (4) bekezdése szerint kötelezően betartandó foglalkozási szabályok a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok is, tekintet nélkül a lőfegyver használat jogszerűségére, illetve a használó oktatásban való részvételére.

Ha pedig az élet, testi épség és egészség a foglalkozási szabályok megszegése folytán kerül veszélybe, illetve sérül, akkor a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, speciális bűncselekményéről van szó. E bűncselekmény esetében a foglalkozási szabályok szándékos megszegése nem jelenti azt, hogy a közvetlen veszélyhelyzet előidézése is szándékos.

A terhelt a lőfegyver kezelésére vonatkozó szabályokat szándékosan megszegte, de gondatlanságból tette ki a sértettet közvetlen veszélynek, és a testi sérülést is gondatlanságból okozta.

A terhelt máskor is használta úgy a lőfegyvert, hogy az állatkábító töltény elé, akár emberi élet kioltására is alkalmas Makarov lövedéket tett, és több ilyen lövedékkel rendelkezett.

A terhelt a lőfegyverrel a tőle mintegy 1 méterre, neki féloldalt álló sértett irányába lőtt. Ehhez képest - miután nem győződött meg arról, hogy a lőfegyverben az állatkábító töltényen kívül esetleg lövedék is van - előre látnia kellett, hogy az elsütő billentyű meghúzásának a sértett meglövésével és testi sérülésével járó következménye is lehet; és könnyelműen bízott ezen következmények elmaradásában.

Ezért a közvetlen veszélyhelyzet és a testi sértés létrehozásában gondatlanság, annak is a súlyosabb foka a tudatos gondatlanság (luxuria) terheli.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve - a terhelt terhére, 2009. január 28. napján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a tényállás 2. pontja szerinti cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés miatt, megváltoztatás, e cselekmény emberölés bűntette kísérletének minősítése érdekében.

Az indítvány lényege szerint az első- és másodfokú bíróság egyaránt figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvét, s tévedtek a terhelt tudattartalmának megítélésében.

Jelen ügyben a 15. számú Irányelv szerinti tárgyi és alanyi tényezők kapcsán a terhelt legalább eshetőleges ölési szándékára vonható következtetés.

A terhelt a lőfegyver hatásával tisztában volt. Tudta, hogy az adott módon megtöltött fegyver élet kioltására is alkalmas, könnyen - akár az elsütő billentyű érintését követően, akár kisebb ütésre, ütődésre - működésbe lép.

A terhelt a szóváltást követően lövésre kész állapotba helyezte a megtöltött lőfegyvert, amiről feltételeznie kellett, hogy - az állatkábító töltényen kívül - lőszerrel is meg van töltve.

A megtöltött fegyvert a sértettre célozva tartotta; élet kioltására vonatkozó fenyegető kijelentést, s ezt röviddel követően az életfontosságú szerveket tartalmazó hasra irányuló célzott lövést tett.

Ehhez képest a terhelt előre látta annak lehetőségét, hogy az adott állapotban lévő lőfegyvere az általa használt módon élet kioltására alkalmas, s ebbe belenyugodott.

Önmagában a megelőző ölési szándékot nem zárja ki a terhelt cselekményt követő magatartása, a sértett ellátásában való közreműködése. A terhelt fegyverhasználati szándéka kapcsán pedig csupán feltételezés a másodfokú bíróságnak a hanghatás elérésére vonatkozó megállapítása.

Ehhez képest, a törvénysértő minősítés következtében a kiszabott fő- és mellékbüntetés tartama egyaránt törvénysértő.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, a megtámadott határozat megváltoztatását, az érintett cselekmény emberölés bűntette kísérletének minősítését, a fő- és mellékbüntetés súlyosítását indítványozta.

A terhelt védője - a felülvizsgálati indítványra, illetve a Legfőbb Ügyészség átiratára tett - észrevételében a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta. Álláspontjának lényege szerint a felülvizsgálati indítvány az irányadó tényállást, az eljárt bíróság mérlegelését támadja, a tényállástól eltérő körülményekre hivatkozik.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta azzal a módosítással, hogy a terhelt nem a sértettre célozva, hanem a sértett hasa felé tartotta a fegyvert, és nem célzott lövést adott le, hanem a sértett hasa irányába lőtt. Egyebekben az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel. A terhelt védője pedig az észrevételében foglaltakat megismételve elsődlegesen a büntetés enyhítését, másodlagosan pedig a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ebből következően nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés mértékének vitatására sem.

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Jelen ügyben azonban erről nincs szó.

Az irányadó tényállás 2. pontjában rögzített, illetve annak részét képező ténymegállapítások alapján törvényesen minősítette a másodfokú bíróság - a vádtól és az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától is eltérően - a terhelt cselekményét. Szemben a felülvizsgálati indítvány, illetve a Legfőbb Ügyészség álláspontjával, az irányadó tényállásból nem vonható kétséget kizáró jogi következtetés a terhelt ölési szándékot (akár csak eshetőlegesen) átfogó tudattartalmára.

Kétségtelen, amint azt a felülvizsgálati indítvány is kifejtette, hogy az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelv és azon alapuló következetes ítélkezési gyakorlat szerint az emberölésre és a testi sértésre irányuló szándék megállapítása, illetve elhatárolása kapcsán az elkövetési tudattartalomra az alanyi és tárgyi tényezők vizsgálata alapján lehet következtetni. Ugyanakkor e következtetés nem az alanyi és tárgyi tényezők önmagában vett, mechanikus számbavételén, hanem kölcsönös és a cselekménysor egészével is egybevetett, összefüggő vizsgálatán nyugszik.

Az eljárt bíróság ezt szem előtt tartva elemezte és tárta fel a terhelt elkövetéskori tudattartalmát és zárta ki az ölési szándékra vonható következtetés lehetőségét.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt és a sértett között - korábbról és az adott cselekmény időpontjában is fennálló - jó viszony volt. Nem köztük, hanem a terhelt és a sértett megjelenő élettársa között alakult ki szóváltás, amit követett a távozásra felszólítás, és a lövés kilátásba helyezésére vonatkozó kijelentés. E megelőző kijelentés azonban önmagában még nem bizonyítja az elkövetéskori ölési szándékot. Hasonlóképpen önmagában a lőfegyver, mint eszköz használata sem.

Ezen mindkét tárgyi tényező csupán a többi alanyi és tárgyi tényezővel egybevetett viszonya alapján adhat elégséges következtetési alapot.

A jelen ügyben feltárt egyéb alanyi és tárgyi tényezők viszont e két körülmény elkövetésben játszott szerepét nem teszik hangsúlyossá, illetve perdöntővé; hanem éppen ellenkezőleg az ölési szándéknak mondanak ellent, ahogy erre a másodfokú bíróság is helytállóan utalt.

A felülvizsgálati indítványnak a célzottságra utaló érve pedig az irányadó tényállástól eltérő, abban nem szereplő körülményre hivatkozik, amin tartalmilag nem változtatott az indítvány e részének ügyészi módosítása sem.

Az irányadó tényállásból megalapozottan csupán arra vonható következtetés, hogy a terhelt tudatában volt annak, meggyőződött arról, hogy a kezében lévő lőfegyverben állatkábító töltény van, azzal is működtethető, ami ilyen esetben az emberi élet kioltására vagy testi sértés okozására nem alkalmas.

Arra azonban nem vonható következtetés, hogy az elkövetéskori tudata átfogta volna, hogy a lőfegyverben Makarov lőszer is van. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a terhelt a lövés leadásakor már nem emlékezett arra, hogy korábban Makarov típusú lőszer kilőtt lövedékével is megtöltötte a fegyvert, így csak azzal volt tisztában, tudata azt fogta át, hogy valamilyen fojtás is van a lőfegyverben.

Mindezek alapján - miután az ölési szándékra nem (annak akár eshetőleges formájára sem) vonható következtetés - a terhelt esetében csupán a testi sértésre irányuló szándék állapítható meg, amint azt az eljárt bíróság is tette.

E tekintetben pedig helyes jogi érvekkel fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a terhelt e magatartása nem testi sértésként, hanem foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének minősül.

A Btk. 171. § (1) bekezdése alapján büntetendő, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz.

E törvényi tényállás kerettényállás. A Btk. 171. § (4) bekezdése szerint alkalmazásában foglalkozási szabályok a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok. Különösebb magyarázatot nem igényel, hogy lőfegyvert (így a jelen ügy szerinti lőfegyverré átalakított légpuskát) megtöltött állapotban más személy felé tartani, elsütni nem szabad.

A terhelt nem győződött meg arról, hogy fegyvere nemcsak állatkábító hatású töltettel, hanem Makarov lőszerrel is megtöltött, azt nem célzottan a sértett irányába fogta, a sértett irányába elsütötte. Ezáltal a rá is érvényes foglalkozási szabályt szándékosan megszegte. Ennek következtében a sértettnek - maradandó fogyatékossággal, súlyos egészségromlással nem járó - életveszélyes állapotot eredményező testi sértést okozott. Ezen eredmény tekintetében pedig őt - amint azt a másodfokú bíróság is helyesen megállapította - a tudatos gondatlanság (luxuria) terheli. Előre látta magatartása lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott azok elmaradásában (Btk. 14. § I. ford.).

Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.III.134/2010.)

Az elsőfokú bíróság a 2009. február 10. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétségben [Btk. 184. § (1), (3) bekezdés I. fordulat 3. pont]. Ezért őt - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - 1 év fogházbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság határozatában döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett II. r. terhelt büntetőjogi felelősségéről is.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. terhelt a M. K. Kht. Igazgatóság Sz.-i Üzemmérnökségén, mint üzemeltetési és fenntartási művezető dolgozott. 2006. szeptember 27-én előre tervezett útkarbantartási-útburkolat felújítási munkálatokat irányított a 87. számú főúton.

2006. szeptember 27-én - lakossági bejelentésre, előre nem tervezett feladatként - a déli órákban az I. r. terhelt utasítására és irányításával került sor a 87. számú főút 17+950 km szelvényében az útburkolat javítási munkálatainak megkezdésére, amelynek során 6 méter szélességben az aszfaltot több centiméter mélyen megbontották. A munkaidő végére a feladattal nem végeztek. A felbontott úttestet a jobb oldali forgalmi sávban 1,2 méter szélességben és 10,3 méter hosszúságban piros-fehér csíkozású terelőléccel lekerítették. Ezt követően a terhelt és munkatársai a munkaterületről távoztak.

Az közúton létesített elkorlátozás az előírásoknak nem felelt meg. A szabálytalanul kihelyezett elemek megfelelő előjelzéséről az I. r. terhelt nem intézkedett, a felbontott úttest biztonságos és szabályos elkeríttetése, illetve előjelzése érdekében azonban sem az üzemmérnökség vagy a forgalomtechnikai csoport, de a központi ügyelet felé sem tett bejelentést. A közlekedés biztonságát garantáló jelző, előjelző és világító berendezések elhelyezésére ezért nem került sor.

A helyszínt a több mint 500 méterre levő "Útszűkület" és 40 km/óra "Sebességkorlátozás" jelzőtáblák jelezték, ennek hatályát azonban egy közeli - a 87-es számú főút és az ahhoz becsatlakozó - utca kereszteződése feloldotta.

2006. szeptember 28. napján a sértett hajnalban, de még éjszakai sötétségben a 87-es számú főút lakott területen kívüli részén 62-65 km/óra sebességgel haladt a gépkocsijával. Az általa igénybe vett forgalmi sávban szabálytalanul elhelyezett, belógó útakadályt kb. 22,1 méterről észlelve vészfékezett. Ennek hatására az elkorlátozó terelő léc bal szélének ütközve áttért az út menetiránya szerinti bal oldalára, ahol a vele szemben szabályosan, kb. 59-62 km/óra sebességgel haladó és ekkor már ugyancsak vészfékező B. T. által vezetett tehergépkocsival frontálisan ütközött.

A baleset következtében a sértett nagy számú, az élettel össze nem egyeztethető sérülést szenvedett és a helyszínen életét vesztette. A baleset és a sértett halála között közvetlen ok-okozati összefüggés állt fenn.

A B. T. által vezetett tehergépkocsiban utazó K. T. 8 napon belül gyógyuló koponyazúzódást szenvedett el.

Az adott útszakaszon a megengedett sebesség 90 km/óra volt, a terhelt által irányított útfelbontás hiányos jelzése - az adott látásviszonyok mellett - 40,3 méterről vált észlelhetővé. A sértett akkor tudta volna járművét az ütközés előtt vészfékezéssel megállítani, ha 52-53 km/óra sebességnél nem közlekedik gyorsabban.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a spontán módon munkaterületté vált helyszínen az elkorlátozás módja nem felelt meg a közutakon végzett munkák elkorlátozási és forgalombiztonsági követelményeiről szóló 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet szabályainak, ám a munkaterület elhagyásakor a helyszínen saját hatáskörében a balesetveszély elhárítása érdekében semmilyen intézkedést nem tett, az üzemmérnökség felé pedig nem intézkedett annak érdekében, hogy a közlekedés biztonságát garantáló jelzések szabályszerű kihelyezésére sor kerüljön. Amennyiben az útfelbontás elkorlátozása a KöViM rendelet szabályainak megfelelően megtörtént volna (előjelzés, biztonsági zóna, sebességkorlátozó tábla, fényforrás), és ezzel összefüggésben a sértett sebességét csökkentve csupán 51,8-52,9 km/óra sebességgel közlekedik, járművét az elkorlátozás előtt megállíthatta volna. A sértett térben 18,2 méteres, időben 1 secundum késedelemmel cselekedett. A tényleges észlelést figyelembe véve járművével 40 km/óra sebességgel történő haladás esetén üzemi fékezéssel tudott volna megállni az akadály előtt.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2009. május 26. napján jogerős végzésével az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy őt előzetes mentesítésben részesítette.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyetértve megállapította, hogy az útfelbontás megfelelő elkorlátozásának és előjelzésének hiányosságai az I. r. terhelt mulasztásához kapcsolódnak. Az útfelbontással járó balesetveszélyt - az erre vonatkozó 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet szabályait megszegve - nem hárították el. Az I. rendű terhelt semmilyen módon nem intézkedett a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztető állapot elhárítása érdekében, így az ő mulasztása folytán állt elő a sértett halálát előidéző közúti balesetveszély.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt a meghatalmazott védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a bűncselekmény téves anyagi jogi megítélését sérelmezve, felmentését kérte. Az indítvány jogi okfejtése szerint az eljárt bíróságok az I. r. terhelt cselekményét törvénysértően minősítették közlekedés biztonsága elleni vétségként. Az útfelbontási munkákra vonatkozó és a terheltre irányadó speciális foglalkozási szabályok alapján az I. r. terhelt tevékenységét érintően a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége vizsgálható csupán. Ám a védő érvelése szerint az I. r. terhelt terhére e bűncselekmény elkövetése sem állapítható meg. A KRESZ-táblák kihelyezése nem tartozott munkaköri kötelezettségébe, esetleges felróható foglalkozási szabályszegése pedig legfeljebb absztrakt veszélyhelyzetet teremtett. A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének tényállási eleme a közvetlen veszélyhelyzet kialakulása, ez azonban a konkrét esetben nem állapítható meg. A védő érvelése szerint a baleset a szabályszerűen kihelyezett jelzőtáblák esetén is bekövetkezett volna, illetve a sértett késedelem nélküli cselekvése esetén - azonos feltételek mellett is - elkerülhető lett volna.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak találta. Ugyanakkor a felülvizsgálati indítványban kifejtett az I. r. terhelt cselekményének eltérő minősítésével összefüggő anyagi jogi érveléssel egyetértett. Álláspontja szerint az I. r. terhelt cselekménye foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétsége. A bűncselekmény törvénysértő minősítése nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért a legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

A Legfelsőbb Bíróság a terheltnek felrótt bűncselekmény anyagi jogi megítélésében a védő és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyetértett.

A felülvizsgálati eljárásban - a Be. 423. § (1) bekezdés alapján kötelezően - irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt előre nem tervezett útfelbontási munkába kezdett, a felbontott úttest az arra haladó járművek biztonságát veszélyeztette. A nyilvánvalóan fennálló baleseti veszélyhelyzet elhárítására vonatkozó előírásoknak az I. r. terhelt semmilyen módon nem tett eleget. A szabálytalanul kihelyezett terelőlécek a baleseti veszélyt nem hárították el és eredménnyel nem is korlátozták. Az I. r. terhelt a kialakult veszélyhelyzetet természetesen felismerte (erre utal a hiányos védőlécek kihelyezése is), ám ezt nem jelezte a biztonsági intézkedések megtételére köteles központi egységek felé. Az irányadó tényállás szerint a cég minden dolgozója köteles volt a területén végzett munkája során tapasztalt, a forgalomra veszélyes helyzet tőle elvárható módon való megszüntetésére, ennek hiányában azt az üzemmérnökségnek vagy a központi ügyeletnek jelenteni (4/1998. ügyvezetői utasítás). Az ügyvezetői utasítás ekként - többek között - a terhelt munkaköri kötelességei körébe utalta a vállalati tevékenység körébe eső baleseti veszélyhelyzetek elhárításával kapcsolatos teendőket.

A felülvizsgált ítéletek jogi indokolásából kitűnően az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására jogszabályban előírt kötelezettségének gondatlan elmulasztása miatt került sor. A terhére megállapított közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt [Btk. 184. § (1) és (3) bekezdés] gondatlanságból - többek közt - az követi el, aki a közúti közlekedés biztonságát aktív magatartással veszélyezteti. Az I. r. terhelt felróható magatartása mulasztás volt. Gondatlan mulasztása miatt megszegte a rá vonatkozó foglalkozási szabályt, irányítása mellett egy közforgalmú közlekedési úton végzett útfelbontás révén balesetveszély alakult ki. A veszélyes, felbontott útszakaszt szabályszerű elkorlátozás, előjelzés nélkül otthagyta, a rávonatkozó foglalkozási előírást megszegve, a veszélyhelyzet elhárítása érdekében nem intézkedett.

A Btk. 171. § (1) bekezdése szerinti foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége állapítható meg, ha az elkövető foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz.

A védő érveivel szemben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az I. r. terhelt mulasztása folytán kialakult tényleges veszélyhelyzet - az adott közút forgalmi viszonyai miatt - már a nappali időszakban bekövetkezett, s ez az éjszakai látási viszonyok beálltával - a rosszabbodó látási körülmények miatt - fokozódott. Már a nappali órákban megvolt a reális esélye annak, hogy egy arra haladó gépjármű vezetője - a biztonsági előjelzések és elkorlátolás hiányában, az adott úton megengedett 90 km/óra sebességet figyelembe véve - váratlanul olyan fékezésre kényszerül, amelynek következtében (nem kizárhatóan többedmagával) balesetet szenved.

Az I. r. terhelt a konkrét veszélyhelyzet kizárásának biztosítását célzó kötelezettségének nem tett eleget, a gondatlansága miatt kialakult veszélyhelyzet folytán pedig a súlyos következménnyel, s a sértett halálával járó baleset ténylegesen bekövetkezett. Mulasztása és a súlyos eredmény bekövetkezése között közvetlen okozati összefüggés áll fenn, amelyben a II. r. terhelt útellenőrként tanúsított gondatlan eljárása csupán közreható okként (concausa) játszott közre. Mindezt figyelembe véve a cselekmény a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége. (A minősítés korrekciójának szükségességét tükrözik a Legfelsőbb Bíróság hasonló tárgykörben megjelent határozatai, lásd BH 1996/72., továbbá a Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 233/2006/5., Bfv. II. 451/2007/8. számú ítéletei).

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

Az alapügyben eljárt bíróságok az I. r. terhelt cselekményét közlekedés biztonsága elleni gondatlan vétségének [Btk. 184. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. tétel 3. fordulata] minősítették, amelyet a törvény - a Btk. 171. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontjában meghatározott bűncselekménnyel egyezően - öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni és e büntetési tételnek megfelelő büntetést alkalmaztak. A bűncselekmény törvénysértő minősítése tehát nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért felülvizsgálatnak ez okból sincs helye.

A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 55/2010.)

Az elsőfokú bíróság 2004. december 8. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja]. Ezért őt 40 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A másodfokon eljáró bíróság a 2005. április 8. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása szerint a W. Rt. D. belterületén 2002. évben alvállalkozói szerződés alapján - a munkálatokhoz szükséges közútkezelői hozzájárulással - végezte a szennyvízcsatorna kiépítését. A munkálatok felelős építésvezetője a terhelt volt. Az útburkolatot szakaszosan, kb. 150 cm mélységben bontották fel. 2002. május 9. napján fejezték be a D. utca és A. út kereszteződésénél a munkálatokat, majd a nyomáspróbát követően a munkaárkot ún. rétegelt töméssel feltöltötték. Aszfaltozásra, betonozásra nem került sor, így az úttest eredeti szintjéhez képest 10 cm-es eltérés maradt. Az úttest végleges helyreállítása, a műszaki átadás-átvétel nem történt meg, így az útszakasz továbbra is a kivitelező kezelésében maradt, a felelős építésvezető továbbra is a terhelt volt.

A terhelt 2002. július 12. napjától szabadságát töltötte. A szabadságának megkezdése előtt nem intézkedett arról, hogy erre a munkaterületre még fennálló kötelezettségeit (megfelelő elkerítés, elzárás, veszélyhelyzetre való figyelem felhívás) más személy teljesítse.

A D.-i Víz Kft. 2002. július 31-én a helyszínen karbantartási munkákat végzett, az emiatt keletkezett kátyút zúzott kővel helyreállították. 2002. augusztus 4-én D. térségében nagyobb mennyiségű, kb. 4,8 mm eső esett.

2002. augusztus 5. napján 17 és 18 óra közötti időben, jó látási viszonyok között a sértett -, aki korábban is gyakran közlekedett ezen az útszakaszon - a T. utcai meredek lejtő végénél felült a kerékpárjára. A D. utca és az A. utcai útkereszteződéshez érve, jobbra kanyarodva kívánt továbbhaladni, azonban a felbontott nyomvonalban, egy - kb. 30-50 cm-es mély és mintegy 1 méter átmérőjű - munkaárokba hajtott. Kerékpárja a szintkülönbség miatt fennakadt, a sértett a kormány fölött átesett, és fejét a gödör betonszegélyébe ütötte. Rövid időre eszméletét vesztette, majd magához térve lakására indult. Közelben lakó ismerősei kísérték haza. Előbb otthon ápolták, végül kórházi kezelésére került sor. A baleset következtében az állkapocs mindkét szárának elmozdulásával járó, 8 napon túl gyógyuló törését szenvedte el, és a bal oldalon négy fogát elveszítette. Lemezes csontegyesítő műtétet végeztek rajta. A négy fog elvesztése maradandó fogyatékosságot jelent.

Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt több foglalkozási szabályszegést is megvalósított: így a Közlekedési és Vízügyi Miniszter 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet 2. §-ában, valamint a 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelettel közzétett ÉKBSz. 1.8, valamint 5.2 pontjában foglaltakat szegte meg. A felbontás miatt érintett útszakaszon a jelzések és jelzőberendezések fenntartását, megfelelő helyzetét a közúton munkálatot végzőnek a szükséghez képest, akár folyamatosan ellenőriznie és biztosítania kell, ez a kötelezettség a végleges helyreállításig fennáll. Az építkezés teljes befejezése után az elvonulás végrehajtásáról és a munkahely átadásáról, ezen felül a munkaterületen belüli közlekedés biztonságos kialakításáról is neki kellett volna gondoskodni.

A mindezeket elmulasztó terhelt bűnösségét a bíróság a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben - a bűncselekmény téves anyagi jogi megítélését sérelmezve - az ítélet megváltoztatását és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte. Jogi okfejtése szerint a terhelt magatartása következtében közvetlen veszélyhelyzet nem jött létre. A terheltnek a szabadságának megkezdését követően lehetősége sem volt arra, hogy a balesetet megelőző körülményeket megváltoztassa, a munkahelyet biztonságtechnikai szempontból ellenőrizze, ezért büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.

A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a terheltnek felrótt bűncselekmény téves anyagi jogi megítélését illetően a védői érveléssel értett egyet.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállás szerint az útburkolat felbontásával járó, 2002. májusában befejezett csatornázási munkálatok kivitelezésének felelős építésvezetője a terhelt volt. Az útfelbontás során keletkezett munkagödröt visszatöltötték, de a korábbi szinthez képest 10 cm szintkülönbség maradt. A munkaterület - a későbbi feladatok elvégzésének szükségessége miatt - továbbra is a terheltet foglalkoztató cég kezelésében volt. Később, 2002. július 31-én a D. Víz Kft. munkálatai során a területen kátyúk keletkeztek, amelyeket ideiglenesen, zúzott kővel fedtek be. Ebben az időben - 2002. július 12-től - a terhelt már folyamatosan szabadságát töltötte, később munkaviszonya megszűnt, munkahelyére nem tért vissza.

2002. augusztus 4-én nagyobb mennyiségű eső hullott D. térségében.

Másnap a rendszeresen a felbontással érintett útszakaszon közlekedő a sértett kerékpárjával egy 30-50 cm mély és mintegy 1 méter átmérőjű munkaárokba zuhant bele.

Az elsőfokú bírósági ítélet indokolása - a bizonyítékokat elemző részében - több, az ügyben tényként elfogadott, releváns megállapítást rögzít, amelynek figyelembevétele a terhelt büntetőjogi felelősségének megítélését érintik.

Az ítélet indokolása a terhelt tényállításai és az azt alátámasztó tanúvallomások alapján rögzítette, hogy amikor a terhelt és munkatársai a munkaterületről levonultak, azt megfelelő korláttal, szalaggal megjelölték. A Legfelsőbb Bíróság a terheltnek felrótt bűncselekmény anyagi jogi megítélése során e ténynek is jelentőséget tulajdonított.

Az alapügyben eljárt bíróságok a terheltnek felrótt mulasztás vizsgálata kapcsán mindemellett a balesetvédelmi előírások jogi hátterét sem derítették fel a szükséges körben.

A 3/2001. (I. 31.) KöViM rendelet 2. §-a szerint a munkát végző kivitelező felelős az út kezelője által meghatározott feltételeknek megfelelően az úton vagy annak közvetlen közelében végzett, a közúti forgalmat érintő munka miatt szükséges közúti jelzőtáblák, útépítési elkorlátozó elemek és eszközök, a forgalomirányító jelzőlámpák és az útelzáró jelzőlámpák elhelyezéséért, fenntartásáért, továbbá eltávolításáért. E jogszabály melléklete, A Közutakon Végzett Munkák Elkorlátozási és Forgalombiztonsági Szabályzata (EFSZ) 1.9 pontja értelmében a jelzések és jelzőberendezések fenntartását, megfelelő helyzetét a közúton munkálatot végzőnek (ha szükséges folyamatosan) ellenőriznie és biztosítania kell. Ez a kötelezettség fennáll akkor is, ha a munkavégzés szünetel, de az elkorlátozást fenn kell tartani.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt munkakörét átvevő N. J. építésvezető a balesettel érintett munkaterületről tudott, ám ott egyszer sem járt.

2002. augusztus 5. napján a sértett egy kb. 30-50 cm mély és 1 m hosszú árokba zuhant kerékpárjával, jóllehet a munkaterületet korábban a terhelt felügyelete mellett 10 cm-es szintkülönbséggel fedték. A talajviszonyok jelentős megváltozása, s ezzel a balesetveszély megnövekedése a munkaterület folyamatos ellenőrzésére köteles kivitelező felelősségi körébe esik. A terhelt távozása után elmaradt a terület balesetvédelmi ellenőrzése és a megváltozott körülményekhez képest szükséges elkorlátozása. Ez pedig a terhelt munkakörének átadásával, az átadás módjával semmiféle összefüggésben nem állt.

Mindezt figyelembe véve a jogerős ítélet téves jogkövetkeztetésével ellentétben nem volt megállapítható, hogy a sértett sérüléséhez vezető okfolyamatot a terhelt foglalkozási szabályszegése, mulasztása, munkakörének hiányos átadása idézte volna elő. Büntetőjogi felelősségét az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A terheltet a Be. 331. § (1) bekezdés és a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel az ellene maradandó fogyatékosságot okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bfv.II.666/2009.)

Az elsőfokú bíróság a 2008. év július hó 10. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja] állapította meg. Ezért őt 10 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Az I. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A másodfokon eljáró bíróság a 2009. év január hó 30. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségéről. Vele szemben az elsőfokú bíróság ítélete 2008. év július hó 17. napján jogerőre emelkedett.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. és a II. r. terheltek a H. Kft. alkalmazásában termelésvezetőként, illetve karbantartás-vezetőként dolgoztak. Az I. és a II. rendű terheltek egymással mellérendeltségi viszonyban voltak, egymást nem utasíthatták. Mindketten közvetlenül A. I. igazgatónak voltak alárendelve. R. Á. sértett karbantartó volt, a II. r. terheltnek volt alárendelve, utasításokat csak tőle fogadhatott el.

2006. év januárjában a H. Kft. telephelyén üzemelő 160 tonnás excenteres présgépre új szerszámot szereltek fel, azonban a beállítás során a présgépben levő szerszám megszorult, és eltört a présgép túlterhelését megakadályozó törőtárcsa. A présgép törőtárcsájának ilyen jellegű meghibásodása rendkívül ritka. Az adott esetben a présgép hajtókarja egyenesen, kifeszülve állt meg a holtponton, lehetetlenné tette a gép ellentétes, forgásiránnyal történő alaphelyzetbe állítását és ezzel a törőtárcsa kivételét.

R. Á. sértett a meghibásodást követően több alkalommal eredménytelenül próbálta meg a törőtárcsát kicserélni. A szakszerűtlenül végzett kísérletek eredményeképpen a törőtárcsa még jobban beszorult.

2006. év január hó 31. napján a II. r. terhelt karbantartás-vezető és R. Á. sértett közösen próbálták meg kiszabadítani a törőtárcsát oly módon, hogy több fémlapot, illetve fémhasábot helyeztek a gépbe. A II. r. terhelt a kétkezes indítógombbal rövid idejű szakaszos módban a nyomófejet megkísérelte lefelé léptetni. A sértett 1-1,5 méter távolságra állt a géptől. Az odaérkező I. r. terhelt látta, hogy a II. r. terhelt és a sértett miként próbálja a présgépbe szorult törőtárcsát kicserélni, a próbálkozás láttán azonban megjegyzést sem tett. A folyamatosan feszültség alatt álló présgép védőburkolata mindvégig nyitott állapotban volt.

Amikor a II. r. terhelt ismét beállítás üzemmódban lefelé járatta a présgépet, a rendszer egyensúlyi helyzete megbomlott és a nyomórúd alá korábban behelyezett 5370 gramm súlyú fémhasáb a présgép alól R. Á. sértett hasába vágódott.

A sértett a hasi szervek durva roncsolódása miatti heveny elvérzés következtében a kórházban életét vesztette. Az elszenvedett sérülések és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.

Az elsőfokú bíróság ítélete az I. r. terhelt bűnösségét megalapozó általános munkavédelmi előírásokat részletesen ismerteti. E foglalkozási szabályokat elemezve a bíróság megállapította, hogy az I. r. terheltnek munkaköri leírásából fakadó kötelezettsége volt a munkavédelmi, baleset-megelőzési szabályok betartása.

Az eljárt bíróságok jogi álláspontja szerint az I. r. terheltet munkavédelmi kötelezettségei nem csak a saját munkakörének ellátása körében, hanem középvezetőként általában is terhelte.

A halálos következményhez vezető közvetlen veszélyhelyzetet egyébként a II. r. terhelt és R. Á. sértett szakszerűtlen javítási tevékenységével hozta létre.

A bíróság jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt képviseletében meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt bűnösségének megállapítása miatt [Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja]. A felülvizsgálati indítvány jogi érvei szerint az I. r. terhelt a meghibásodott és termelésre alkalmatlanná vált présgép átadását követően nem volt abban a helyzetben, hogy akár a II. r. terheltet vagy akár a gépet szerelő munkavállalót utasítsa a szabálytalan javítás abbahagyására. A védő álláspontjának alátámasztására a BH 2005/236. számon közzétett jogesetre hivatkozott, és a megtámadott határozat megváltoztatását, az I. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség - osztva a védői okfejtést - egyetértett a felülvizsgálati indítvánnyal, és az I. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.

A Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekményt az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sérülést okoz. Elkövető az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. A foglalkozási szabályszegés a kötelezettség megszegésével megvalósított gondatlan magatartás, melynek során az elkövető e magatartása ellentétben áll az emberi élet, testi épség védelme érdekében alkotott foglalkozási szabállyal, biztonságot szolgáló rendelkezéssel stb., és e magatartás közvetlen veszélyhelyzet előidézésére alkalmas.

Általánosságban a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége megítélése szempontjában valóban relevánsnak tekinthetők mindazok a biztonságtechnikai előírások, amelyek egy adott munkafázishoz, illetve e munkafolyamatot irányító személy munkaköréhez kapcsolódnak. Aki azonban nem saját munkakörében, hanem azon kívül észlel olyan helyzetet, amely a munkavédelmi, biztonságtechnikai szabályokkal ellentétes - a munka végzésére, irányítására vonatkozó jogi kötelezettség nélkül - a következményekért jogilag nem felel (BH 2007/73.) A biztonságtechnikai előírásokat ugyanis mindenki saját munkakörében köteles (és jogosult) betartatni, a munkajogilag alárendeltségi viszonyban nem álló személy utasítására jogi lehetőség nincs. Megfelelő utasítási jogkör hiányában pedig a veszélyhelyzet előidézésével összefüggésben jogi mulasztás nem állapítható meg.

Az irányadó tényállás szerint az I. r. terheltnek nem volt felhatalmazása arra, hogy a szakszerűtlen hibaelhárítási műveletet félbeszakítsa. A présgép hibaelhárítási műveleteit, mint karbantartás-vezető, a II. rendű terhelt irányította, a szerkezetet szabálytalanul ő helyezte üzembe. Az I. rendű terheltnek a gép javításával kapcsolatban konkrét feladata nem volt, a balesetet megelőzően néhány perccel érkezett a helyszínre, ahol megállt és figyelte a javítást, amikor a sértett halálát eredményező váratlan baleset megtörtént.

A baleset tehát nem az I. r. terhelt munkakörében, nem is az ő felügyelete alá tartozó munkavégzéssel összefüggésben, hanem karbantartás-javítás közben következett be.

Minderre figyelemmel az I. r. terhelt a Btk. 171. §-ában meghatározott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének alanya sem lehet, ezért bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot megváltoztatta és a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

Az I. r. terheltet az ellene foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 171. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja] miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.

(Legf. Bír. Bfv. II. 426/2009.)

A városi bíróság ítéletével az I. r. terheltet halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 1 év 10 hó - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházra és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Végleges hatállyal eltiltotta attól, hogy felelős műszaki vezetői tevékenységet fejtsen ki.

A III. r. terheltet halált okozó, foglalkozás körében elkövetet gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 1 év - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházra ítélte. 5 évi időtartamra eltiltotta attól, hogy gázkészülékekkel kapcsolatos műszaki átvevő tevékenységet fejtsen ki.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt műszaki főiskolát végzett, építész és épületgépész üzemmérnök.

A III. r. terhelt gép- és gázipari technikumot végzett, műszaki átvevő az rt. részlegénél.

Az I. r. terhelt az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó kft. ügyvezetője. A kft. volt a beruházója a N.-ben épült háznak és a lakások értékesítését is a kft. végezte.

Az I. r. terhelt az építkezés során sem generáltervezőt, sem pedig generálkivitelezőt nem alkalmazott, a felelős műszaki vezetői feladatokat pedig ő vállalta.

A ház épületgépészeti tervei elkészítésére a II. r. terheltnek adott megbízást. A megbízás nyílt égésterű kazánokra szólt a lakások fűtésére és melegvíz-ellátásának biztosítására, a szellőzést pedig gravitációs úton kívánta megoldani. A II. r. terhelt észlelte, hogy a gravitációs szellőzés komfortossági szempontból a kor követelményeit nem elégíti ki, ezért a gázkazán szempontjából összeszellőztetett helyiségként kezelendő konyhában elhelyezendő szagelszívónak önálló légcsatornát tervezett annak ellenére, hogy az ekkor hatályos 1/1977. (IV. 6.). NIM rendelet 77. §-a ezt kifejezetten tiltotta. A II. r. terhelt az épületgépészeti szerelési munkáról szóló műszaki leírást az I. r. terhelt útján az építésztervező rendelkezésére bocsátotta, aki a 2001. november 20-i építési engedélyezési tervben ezt szerepeltette, és ez ellen az I. r. terhelt megrendelő sem emelt kifogást.

A gépésztervekben a kazán működéséhez szükséges légpótlást a tervező a bejárati ajtón keresztül kívánta biztosítani és meghatározta az összeszellőztetett, egy légtérként kezelendő helyiségeket. A gázterveken azonban és annak műszaki leírásában - szakmai szabályt szegve - nem jelölte meg a légpótlást biztosító nyílászárók minőségét, azaz azt, hogy a légpótló nyílászáró légzáró kivitelű nem lehet.

Ezt az alapvető műszaki adatot a gáztervet érintően a gázszolgáltató a 186/2003. számú szakhatósági véleményében pótolta, s 2003. március 14. napján előírta, hogy a természetes szellőztetéssel nem rendelkező konyháknál az égéstermék- elvezetéssel rendelkező készülékek miatt közös légteret kell létesíteni a lakóelőtérben. Az összeszellőztetett légtereknél fokozott légzárású nyílászárót nem lehet alkalmazni. Az ezen kikötéssel engedélyezett gáztervet a II. r. terhelt átadta az I. r. terheltnek anélkül, hogy az abban foglaltakra a figyelmét külön felhívta volna. Pedig ekkor már a beruházó részéről gyakorlatilag légzárónak tekinthető műanyag bejárati ajtók kerültek beszerzésre, amelyre tekintettel az építésztervező 2003. március 2-án készített fennmaradási tervben az építésztervet módosította is.

Az I. r. terhelt az rt. fenti számú kikötését figyelmen kívül hagyva légzáró műanyag bejárati ajtót épített be, és ezzel nem biztosította kellően a gázfogyasztó berendezés légellátását. Ezen túlmenően pedig a gépésztervben szereplő gravitációs szellőzés ellenére a villanyszerelési munkálatokat végző vállalkozónak az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 77. §-a megsértésével elszívó ventilátor vezetékrendszerének kiépítésére és a lakók igénye szerint a ventilátor tényleges beépítésére adott szóbeli megrendelést. A lakásbelső vonatkozásában villamos tervet nem készíttetett. A II/260. számú lakás tulajdonosát pedig a fürdőszobába és a WC helyiségbe az elszívó ventilátor beszerelésére hívta fel - annak méreteit is megadva -, mely rövidesen a villanyszerelők által beépítésre is került a fürdőszoba és a WC helyiségbe úgy, hogy az a világítás felkapcsolásával egyidejűleg működésbe lépett.

A ventilátorok beépítése előtt, de annak vezetékrendszerének kiépítése után, 2003. június 16-án jelent meg a III. r. terhelt az rt., mint szakhatóság részéről, s hálózati üzemeltetőként és műszaki ellenőrként ellenőrizte és átvette a gázszerelési munkálatokat.

Az 1/1977. NIM rendelet 7. Fejezet 8. § (4) bekezdése értelmében ellenőrizni volt köteles többek között a berendezés terv szerinti kivitelét, a beépített készülékek elhelyezését, a légellátás és az égéstermék elvezetésének szabályosságát, a gázvezetékek, gázfogyasztó berendezések és más vezetékek, berendezések egymáshoz viszonyított helyzetét, minden olyan helyszíni körülményt, amely a szabályos üzemet gátolja vagy a műszaki előírásokat sérti.

A III. r. terhelt azonban e szabályokat megsértve nem vizsgálta és így nem is észlelte azt, hogy a fürdőszobában - szabálytalanul - az elszívó ventilátor vezetéke kiépítésre került annak ellenére, hogy ez a ház összes lakásában megtörtént és ezen lakásoknál is a III. r. terhelt volt a műszaki átvevő. A bejárati ajtó légáteresztő képességét - melyet munkáltatója kifejezetten előírt és a gázterv részét képezte - szintén nem vizsgálta.

A gázkészülék légellátási és biztonsági megfelelőségéről is szóló nyomáspróba és műszaki átvételi jegyzőkönyveket 2003. június 16-án kiadta, amely alapján az rt. 2003. június 24. napján a használatbavételi engedély kiadásához hozzájárult.

Ezt követően az I. r. terhelt mint a kivitelezés felelős műszaki vezetője, az építésügyi hatóságnak címzett, a használatbavételi engedély kiadásához szükséges nyilatkozatában rögzítette, hogy az épületet a vonatkozó szakmai minőségi előírások megtartásával szakszerűen építették meg, az a rendeltetésének megfelelő, és biztonságos használatra alkalmas. Tette ezt annak ellenére, hogy tudott a súlyos veszélyt jelentő elszívó ventilátorok folyamatban lévő beszereléséről, és a gázberendezések légellátását biztosító bejárati ajtók légzáró voltáról. Ezzel megszegte az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 40. § (2) bekezdésében foglaltakat, amely előírja, hogy a felelős műszaki vezető felel az építménynek, az építményrésznek, szakmunkának a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a jogszabályokban meghatározott kivitelezési terveknek megfelelő megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági előírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerűségéért.

2003 nyarán történt meg a lakók beköltözése a házba. N. B. és családja a ház II. emeleti 260-as számú lakásába költözött be. N. B. a fürdőszobai ajtót lecserélte és mivel az új ajtón szellőzőnyílás nem volt, ezért annak ajtaján kb. 1 cm-es csíkot levágott. Egyéb változtatást a fürdőszobában nem végzett.

2005. január 18. napján este 22.00 óra körül N. B.-né a lakásuk fürdőszoba helyiségében zuhanyozott, amelynek során a vizet folyamatosan folyatta. A fürdőszobában tartózkodása alatt a villany felkapcsolásával egyidejűleg folyamatosan működött az elszívó ventilátoros szellőzés is. A fürdőszoba bejárati ajtaja résnyire nyitva volt, mert az ajtó zárszerkezete nem működött. Kb. 1 óra elteltével N. B. benyitott a fürdőszobába, ahol észlelte, hogy felesége a kádban fekvő helyzetben van és meghalt, a zuhanyból pedig folyt a víz, tehát a gázkazán működött.

A sértett halálának oka légzési elégtelenség, szén-monoxid-mérgezés volt, vérében a szén-monoxid hemoglobin-tartalma 67 relatív százalék volt.

A baleset együttes oka az volt, hogy N. B. lakásának a fürdőszoba helyiségében a tervben szereplő gravitációs szellőzés nyílásába elszívó ventilátoros szellőzőberendezést építettek, amely a világítás felkapcsolásával egyidejűleg működésbe lépett és a fürdőszoba és az összeszellőztetett légterek levegőit szívta el működése során. A nyílt égésterű kazán üzemeltetése közben elhasznált, illetve a ventilátor által elszívott levegő a bejárati légzáró nyílászáró miatt nem pótlódott. A kiegyenlítődés egyetlen módja az volt, hogy a kéményben az égéstermék áramlási iránya megfordult, a szén-monoxid a fürdőszobába jutott és a koncentrációja oly mértékben megnőtt, hogy az ott tartózkodó és zuhanyozó N. B.-né halálát eredményezte.

A nagyobb veszélyt a ventilátor beépítése jelentette, önmagában a szabálytalanul beépített légzáró bejárati ajtó - a fürdőszobai elszívó ventilátor beépítése nélkül - halálos mértékű szén-monoxid-koncentrációt valószínűleg nem okozott volna.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. r. terhelt tudott arról, hogy légzáró típusú ajtók kerültek betervezésre, azonban fokozottan légzáró ajtók kerültek ténylegesen beépítésre az ő megrendelése alapján, és azt is tudta, hogy ez beleütközik a gázbiztonsági előírásokba [1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet 83. § (1) bekezdés] és konkrétan az rt. 186/2003. számú kikötésébe is.

A fürdőszobai elszívó ventilátor vezetékrendszerének kiépíttetésével, N. B. ventilátor beszerelésére történő felszólításával az akkor hatályos 1/1977. NIM rendelet 77. § egyértelmű tilalmát szegte meg és ezzel gondatlanságból a sértett halálát okozta.

A III. r. terhelt nem volt tisztában az elkövetéskor hatályos 1/1977. NIM rendelet 8. § (4) bekezdésében foglalt ellenőrzési feladatával, figyelmen kívül hagyta a hivatkozott rendelet 77. §-ában írt azt az alapvető biztonsági követelményt, amely szerint kéménybe kötött gázfogyasztó berendezés esetén elszívásos szellőzés nem alkalmazható. A III. r. terhelt azokat a főtényezőket nem ellenőrizte, amelyek a feladatát képezték volna az adott gázkészülék biztonságos üzemeltetése szempontjából.

Az I. r. terhelt a gondatlanság magasabb fokát valósította meg, azaz a foglalkozási szabályait szándékosan sértette meg, így magatartása következményeit előre kellett hogy lássa, de könnyelműen bízott azok elmaradásában.

A III. r. terhelt esetében a gondatlanság enyhébb foka volt megállapítható.

A megyei bíróság a 2007. március 23. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének minősítette.

A vele szemben kiszabott felfüggesztett fogházbüntetés tartamát 7 hónapra, a gázkészülékekkel kapcsolatos műszaki átvevő tevékenységére vonatkozó foglalkozástól eltiltás tartamát 1 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a III. r. terheltek vonatkozásában helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy az I. r. terheltnek a tényállásban részletezett foglalkozási szabályainak megsértése és a sértett halálát eredményező baleset között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.

A III. r. terhelt a bejárati ajtók légáteresztő képességét és a tervek szerinti légellátás biztonságát teljes körűen nem vizsgálta, ezzel a foglalkozási szabályait megszegte és magatartásával a lakásban lakók életét és egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az 1/1977. (IV. 6.) Nehézipari Miniszteri rendelet időközbeni hatályon kívül helyezése a terhelteket terhelő foglalkozási kötelezettséget és ezzel összefüggően a büntetőjogi védelmet nem szüntette meg, különös tekintettel arra, hogy a hatályos 1994. évi XLI. törvény a gázszolgáltatásról általános jelleggel meghatározza, hogy a gázszolgáltatást az élet-, az egészség- és vagyonbiztonság és a műszaki biztonsági előírásokban meghatározott követelményeknek megfelelően kell végezni. Ugyanakkor a lakások tervezésétől az átadásig terjedő időszakban a szakmai kötelezettségeket meghatározó 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet hatályos volt.

A jogerős határozat ellen az I. r. terhelt védője útján, és a III. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terheltek felmentése érdekében.

Az I. r. terhelt arra hivatkozott, hogy a terhére rótt bűncselekménynek a Btk.-ban írt valamennyi tényállási eleme nem valósult meg, hiányzik a foglalkozási szabályt szegő magatartás, és az azzal okozati kapcsolatban álló közvetlen veszélyhelyzet kialakulása. Az a magatartása, hogy a gravitációs szellőzőben lehetővé tette az elszívó ventilátor beépítését, nem szabálysértő, semmiféle normába nem ütközik. A közvetlen veszélyhelyzetet a ventilátorok reteszelés nél­küli beszerelése eredményezte, az ily módon történő beépítés azonban nem róható a terhére, ezért a ventilátort beszerelő tartozik felelőséggel.

A III. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványban anyagi jogszabálysértésként a közvetlen veszélyhelyzet téves értékelését, valamint a III. r. terhelt mulasztása és a közvetlen veszélyhelyzet közötti okozati összefüggés hiányát jelölte meg.

Érvei szerint a törvény által megkívánt eredmény a közvetlen veszélyhelyzet, viszont az eljárt bíróságok a III. r. terhelt felelősségét a közvetlen veszély kialakulásának reális lehetősége miatt állapították meg. A terhelt legfeljebb absztrakt veszélyhelyzetet idézett elő, amely büntetőjogilag irreleváns. A terhelt mulasztása önmagában a halálos eredmény bekövetkezéséhez vezető okfolyamatot nem indította el, a közvetlen veszélyhelyzet kialakulásához pedig rajta kívülálló többlettevékenységre volt szükség. Így az okozati összefüggés hiánya állapítható meg, a közvetlen veszély, mint eredmény kialakulása tekintetében.

Arra is hivatkozott, hogy a III. r. terhelt az ellenőrzésnek nem volt jogszabályi felelőse, így a bűncselekmény elkövetője, alanya nem lehet. A jogszabály értelmében az építésért és ellenőrzésért a felelősség a felelős műszaki vezetőt terheli, nem pedig a műszaki átvevőt.

Sérelmezte a szakmai szabály kiüresedése folytán a Btk. 2. § alkalmazásának elmulasztását, utalva a Legfelsőbb Bíróság 1/1999. Büntető jogegységi határozatára.

Álláspontja szerint az elkövetéskor hatályos 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet az elbíráláskor már nem volt hatályban, és annak helyébe lépő tervezet a mai napig nem került elfogadásra. Az elbíráláskor tehát nem volt olyan jogszabályi előírás, amely az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet szabályaihoz hasonló kötelezettséget vagy tilalmat felállítana, így büntetőjogilag értékelhető keretdiszpozíciót létrehozna, háttérnorma hiányában pedig a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg.

A Legfőbb Ügyészség átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A védők a nyilvános ülésen az írásbeli indítvánnyal azonos tartalommal szólaltak fel és a terheltek felmentését kérték.

A felülvizsgálati indítványok nem alaposak.

A felülvizsgálat során a Be. 423. §-a értelmében a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések kizárólag a tényállásban rögzítettek alapján vizsgálhatók és dönthetők el.

Az irányadó tényálláshoz képest viszont nem sértettek anyagi jogszabályt az eljáró bíróságok, amikor az I. és a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították.

A Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más, vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sérülést okoz.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív tevőleges magatartással vagy mulasztással is.

A Btk. 171. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményben az elkövető büntetőjogi felelőssége tehát akkor állapítható meg, ha a foglalkozása szabályait szándékosan, vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése, vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán - bár erre lehetősége volt - nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége is fennáll.

Az irányadó tényállásból következően az I. r. terhelt foglalkozása szabályait szándékosan szegte meg, amikor a gázterv ismeretében és annak tudatában, hogy a szakhatósági véleménnyel ellentétben légzáró bejárati ajtók kerültek beépítésre, a villanyszerelést végző kivitelezőnek - villamosterv készíttetése nélkül - a gravitációs szellőzés mellett tilalmazott elszívó ventilátorok vezetékének kialakítására és a lakók igénye szerint a ventilátorok tényleges beépítésére adott megbízást és erre a méretek megadásával N. B. lakástulajdonost külön is felhívta.

Az I. r. terheltnek, mint felelős műszaki vezetőnek tisztában kellett lenni a ventilátorok oxigénelszívó hatásával és fel kellett ismernie a gázkészülékek ilyen módon történő üzemeltetéséből adódó reális baleseti veszély lehetőségét.

Ennek ellenére minderről az I. r. terhelt - aki a biztonságos szakszerű kivitelezésért és a különböző munkafázisok összehangolásáért is felelős volt - a villanyszerelést végző vállalkozót nem tájékoztatta és nem adott utasítást a villanyszerelőnek a baleseti veszélyt kiküszöbölő, az elszívó ventilátor reteszelt leállítását biztosító - lehetséges - megoldás alkalmazására. A villanyszerelő felelőssége pedig csak saját szakmája előírásainak megsértése esetén merülhetne fel, a speciális gázbiztonság-technikai szabályok ismerete és alkalmazása tőle nem volt elvárható.

A bűncselekmény eredménye más vagy mások életének, testi épségének, vagy egészségének közvetlen veszélynek kitétele, vagy testi sértés okozása.

A veszély törvényben megkívánt közvetlensége meghatározott helyzetre és személyre konkretizált veszélyt jelent.

Jelen esetben a ventilátorok vezetékrendszerének kiépítése és a légzáró ajtók alkalmazása önmagában közvetlen veszélyt még nem teremtett, de lehetővé tette annak későbbi létrejöttét, amely a lakók beköltözését követően a lakások igénybevételével, a ventilátorok tényleges beszerelésével és működtetésével be is következett.

A veszély közvetlensége nyilvánvaló, amikor más életét, testi épségét, egészségét sérelem éri - mint a sértett esetében -, ezért az I. r. terhelttel kapcsolatban a veszély közvetlen vagy absztrakt voltát külön vizsgálni már nem kell.

Az I. r. terheltnek a tényállásban írt foglalkozási szabályszegő magatartása - a légelszívó ventilátorok reteszelés nélküli szabálytalan felszereltetése - és a sértett szén-monoxid- mérgezéstől bekövetkezett halála között az okozati összefüggés is kétségtelenül fennáll, a foglalkozási szabályszegés nélkül ugyanis a halálos eredmény nem következett volna be, abba más személynek vagy külső körülménynek sem volt elháríthatatlan szerepe. Az eredmény vonatkozásában az I. r. terhelt bűnössége is megállapítható.

A III. r. terhelt, aki a szakhatóság műszaki ellenőre és a gázszerelési munkák átvevője volt, a műszaki, biztonsági követelmények megtartásának ellenőrzéséért önálló felelősséggel tartozott, függetlenül a műszaki vezető feladatkörétől.

A III. r. terhelt, mint műszaki ellenőr foglalkozási szabályok hatálya alatt állt, így a bűncselekmény elkövetője, alanya lehetett.

A III. r. terhelt foglalkozási szabályait azzal szegte meg, hogy a gázszerelési munkák ellenőrzése és átvétele során a légellátás és az égéstermékek elvezetésének szabályosságát nem ellenőrizte, de nem vizsgálta az rt. szakhatósági vélemény kötelező előírása ellenére beépített bejárati ajtók légáteresztő képességét sem. Mulasztása folytán nem észlelte a gáztervben nem szereplő elszívó ventilátor kiépítésének lehetőségét.

Kétségtelen, hogy a III. r. terhelt foglalkozási szabályt szegő magatartásától függetlenül indult meg a közvetlen veszélyt eredményező okfolyamat, amelybe azonban nem avatkozott be, holott ez foglalkozásából adódó kötelezettsége lett volna. Ez esetben ugyanis nem a veszélyhelyzet előidézése róható a terhére, hanem az hogy a foglalkozási szabályok szerint munkaköri kötelessége lett volna a veszélyhelyzet elhárítása, megszüntetése, de ezt nem tette, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna az átvétel megtagadásával a veszélyhelyzet elhárítására, és így a használatbavételi engedély kiadására nem kerülhetett volna sor.

A III. r. terhelt foglalkozási szabályt szegő mulasztásával a lakók életét, testi épségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tette ki. Mulasztása és az eredmény között az okozati összefüggés, valamint az eredmény tekintetében gondatlan bűnössége is megállapítható.

Nem alapos a Btk. 2. § alkalmazásának elmaradását sérelmező védői érvelés sem.

A Btk. 171. §-ában meghatározott törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

A foglalkozási szabályok nem büntető jogszabályok, változásukra a Btk. 2. §-a általában nem vonatkozik és nem érinti a büntetőjogi felelősséget.

A felülvizsgálati indítványban hivatkozott 1/1999. Büntető jogegységi határozatban foglaltak pedig csak akkor alkalmazhatók, ha a keretet kitöltő rendelkezésekben olyan mérvű változás következett be, amely a kötelezettség megszűnésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet véglegesen megszünteti. Csak az ilyen tartalmú rendelkezés tekinthető a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából a büntetőtörvény megváltozásának, amely az elbíráláskor a visszaható hatályt megalapozza.

Jelen esetben nem erről van szó. A beköltözés idején és az elkövetés időpontjában is hatályban lévő 1/1977 (IV. 6.) NIM rendeletnek korszerűsítési célból történő későbbi hatályon kívül helyezése nem szüntette meg a gázüzemű berendezések biztonságos működtetését szolgáló előírásokat, tilalmakat és szakmai normákat.

A műszaki-biztonsági követelmények teljesítését a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, valamint az azt felváltó, 2004. január 1-jétől és az elbíráláskor is hatályos a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 2. §-a egyaránt továbbra is előírta. Eszerint "a törvény hatálya alá tartozó tevékenységet a gázszolgáltatók ellátását megfelelő színvonalon, az élet és egészség védelmének, valamint a vagyon- és üzembiztonság érvényesítésével a műszaki, biztonsági, valamint a minőségbiztosítási előírásokban meghatározott követelményeknek megfelelően kell végezni".

A hivatkozott NIM-rendelet hatályon kívül helyezése értelemszerűen nem eredményezte a keretdiszpozíció kiüresedését, a büntetőjogi védelem megszűnését. Így a Btk. 2. § alkalmazására és annak alapján a III. r. terhelt felmentésére nem volt jogi lehetőség.

Az eljáró bíróságok az anyagi jogszabályok sérelme nélkül helyes indokok alapján állapították meg az I. és a III. r. terheltek bűnösségét, cselekményük jogi minősítése is törvényes.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. III. 1110/2008.)

Az elsőfokú bíróság a 2007. év január hó 8. napján kihirdetett ítéletében a III. r. terhelt bűnösségét halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg, ezért őt 75 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. és a II. r. terheltek büntetőjogi felelősségéről is döntött. E terheltekkel szemben az ítélet 2007. év január hó 8. napján jogerőre emelkedett, őket a jelen felülvizsgálati eljárás nem érinti.

Az ítéleti tényállás a III. r. terheltre vonatkozó részének lényege a következő:

2002. év december hó 6. napján a II. r. terhelt a tulajdonában lévő Liaz típusú tehergépkocsiból és hozzá csatolt pótkocsiból álló járműszerelvényt fékbeállítás céljából javíttatni vitette az I. r. terhelttel a III. r. terhelt autószerelő vállalkozó műhelyébe. A járműszerelvény súlyosan elhanyagolt műszaki állapotban volt. A gumiabroncsok részben simára kopottak, azok egy részének felülete utánvágott, a futófelületi mintázat mélysége helyenként 2,0 mm volt. Mindez a hatósági előírásoknak nem felelt meg, s ezt egyszerű szemrevételezéssel is észlelni lehetett.

A járműszerelvény öt tengelye közül kizárólag az első tengely fékerői voltak megfelelőek, a "B"-tengely egyik fékjének fékbetétje leszakadt, a fékpofa 16 szegecséből 5 darab elnyíródott, a "C"-tengely fékerő-szabályozója a légrugóból ki volt kötve. Az összes többi tengely fékereje alacsony volt, az azonos tengelyen levő bal és jobb oldali kerekek közötti fékerő pedig rendkívül nagymértékben eltért. A tehergépkocsin a III. r. terhelt a négyutas (H) szelep, valamint bogi légrugó cserét, míg a pótkocsin a fékbeállítást a szakképzettséggel nem rendelkező alkalmazottja végezte el. A rendkívül rossz állapotban lévő fékeken egyéb javítást nem végeztek, a fékek szakszerű ellenőrzésére sem került sor.

A járműszerelvény a hiányos javítás után is fennmaradt hibái miatt közepesnél nagyobb intenzitású fékezés során erőteljesen balra húzott. Ez a hiányosság intenzívebb fékpróba során észlelhető lett volna. A III. r. terhelt annak ellenére, hogy a javítás célja fékbeállítás és a tehergépkocsi légrugóinak cseréje volt, nem hívta fel a megrendelő II. r. terhelt figyelmét a vontató és a pótkocsi fékerő-szabályozóján észlelt problémákra. A III. r. terhelt műhelye fékpaddal nem rendelkezett, a tehergépkocsi, illetve a pótkocsi fékberendezésének állapotát - megbízás hiányában - a III. r. terhelt nem ellenőrizte, és más műhelyben sem végeztette el a műszeres fékellenőrzést.

2002. év december hó 10. napján a délutáni órákban az I. r. terhelt által vezetett járműszerelvény az előtte haladó gépkocsi lassítása miatt fékezésre kényszerült. Ennek következtében a járműszerelvény erőteljesen balra húzott, sodródva áttért a menetiránya szerinti bal oldalra, ahol frontálisan ütközött egy kisteher-gépkocsival, amelynek vezetője a helyszínen elhunyt.

Az ítélet jogi indokolása tartalmazza, hogy a III. r. terhelt több foglalkozási szabályt is megsértett. Az autószerelői tevékenységet is szabályozó jogi rendelkezés szerint: ha a vállalkozó olyan előre nem látott hibát fedez fel, amelynek kijavításában a felek nem állapodtak meg, köteles a hiba felfedezéséről a megrendelőt haladéktalanul értesíteni [16/1976. (VI. 4.) MT rendelet 4. §]. A biztonsági berendezéseken (mint például a fék) csak autószerelő szakmunkás végezhet munkálatokat, a III. r. terhelt alkalmazottja azonban ilyen szakképzettséggel nem rendelkezett. Olyan gépjármű-fenntartó tevékenységet, amelynek elvégzéséhez a gépjármű-fenntartó szervezetek mérési, vizsgálati tevékenységének szabályait megállapító jogszabály a javított szerkezeti rész műszeres beállítását (bemérését) kötelezően előírja, csak az végezhet, aki a beállításhoz (beméréshez) szükséges berendezéssel (műszerrel) rendelkezik [1/1990. (IX. 29.) KHVM rendelet 4. § (4) bekezdés, 9. §, 5. számú melléklet]. Ilyen berendezés a III. r. terhelt műhelyében nem volt.

A III. r. terhelt fentiekben részletezett foglalkozási szabályszegései közvetlen okozati összefüggésben álltak a bekövetkezett halálos eredménnyel járó balesettel, mert a feltárt hiányosságok a december 6-a és 8-a között elvégzett javítás idején már fennálltak, azonban azokat a III. r. terhelt nem fedezte fel, nem javította ki, illetve nem jelezte a jármű üzembentartójának. Ezért a bíróság bűnösségét halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította.

A másodfokon eljáró bíróság a 2007. év június hó 6. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét III. r. terheltet érintően helybenhagyta. Egyetértve az elsőfokú bíróság okfejtésével, rámutatott arra, hogy a baleset előidézésében mindhárom terhelt magatartása közrehatott, mulasztásaik és a bekövetkezett baleset, ennek kapcsán a sértett halála között az okozati összefüggés fennállt.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a III. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben anyagi jogszabálysértésre hivatkozva a III. r. terhelt felmentését indítványozta. A felülvizsgálati indítvány utalt az ítéleti tényállás azon megállapítására, hogy a járműszerelvény súlyosan elhanyagolt műszaki állapota mindhárom terhelt számára nyilvánvaló volt. Ebből adódóan a védő szerint nem a III. r. terhelt gondatlan magatartása, hanem a járműszerelvény tulajdonosának, illetve az azt vezető személynek róható fel a jármű közlekedésben való jogellenes használata, ezért csupán ők felelhetnek a bekövetkezett halálos eredményért.

A védő vélekedése szerint a III. r. terhelt megvalósított ugyan foglalkozási szabályszegéseket, konkrét és közvetlen veszélyhelyzetet azonban nem hozott létre. Szabályszegései eredményeként legfeljebb absztrakt veszélyhelyzet alakult ki, ez azonban a neki felrótt bűncselekmény megállapításához nem elegendő. Az eredménnyel való közvetlen okozati összefüggés hiányában a III. r. terhelt bűnössége sem állapítható meg.

A Legfőbb Ügyészség a sérelmezett ítélet hatályban tartására tett indítványt. Érvelése szerint a balesetet okozó járműszerelvényt a baleset előtt négy nappal átvizsgáló autószerelő III. r. terhelt jogszabályokon alapuló kötelességeinek megszegése is hozzájárult a halálos közúti balesethez, ezért a terhelt büntetőjogi felelősségét az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége annak az elkövetőnek róható fel, aki foglalkozása szabályainak gondatlan megszegésével gondatlanságból olyan konkrét veszélyhelyzetet idéz elő, amelynek realizálódása folytán más személy életét veszti.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése alapján irányadó tényállásból kitűnően a III. r. terhelt a baleset előtt négy nappal kapott megbízást a járműszerelvény javítására, amely kifejezetten fékbeállításra szólt. A tehergépkocsin ő végezte a légrugó-cserét, míg a pótkocsin speciális képzettséggel nem bíró alkalmazottjával végeztette a fékbeállítást. A munka elvégzését követően a fék műszeres ellenőrzésére nem került sor, és a III. r. terhelt az ellenőrzést megfelelő mérőműszerrel rendelkező más műhellyel sem végeztette el. A tehergépkocsi "C" tengelyének fékerő szabályozója a légrugóból ki volt kötve, a légrugók összeestek, mert felső részük a tartóról leszakadt, a pótkocsi első és hátsó tengelyének fékerő szabályozó rúdja eltört. A pótkocsi kerekei ezért teljes kivezérelt nyomást kaptak. A pótkocsi üzemi fékberendezésének állapota a vonatkozó hatósági előírásoknak nem felelt meg. A III. r. terhelt műhelyében a szükséges javítások elvégzésére, továbbá a fékberendezés állapotából adódó súlyos hiányosságok feltárására lehetőség lett volna.

A műszeres ellenőrzés illetve a járműszerelvény legalább közepes intenzitású fékezés mellett történő egyszerű kipróbálásának hiányában nem derülhetett ki az alacsony fékerő intenzitás, illetve a fékerő tengelyenkénti eltérése. A III. r. terhelt a súlyosan fékhibás járműszerelvényt a közúti közlekedésbe úgy engedte ki, hogy a fenti hiányosságok megjavításáról nem gondoskodott, illetve a javítás szükségességéről a megrendelőt nem tájékoztatta. Gondatlan foglalkozási szabályszegései miatt a megfelelő fékberendezéssel nem rendelkező járműszerelvény akadálytalanul került a közúti forgalomba, potenciális veszélyt jelentve mindenkire, aki egy közepesnél erősebb fékezés során a jármű hatókörébe került. Nyilvánvaló, hogy e veszélyhelyzet kialakulásáért a III. r. terhelt is felelősséggel tartozik. Az absztrakt veszélyhelyzet -, amely a műszakilag súlyosan kifogásolható járműszerelvény üzemeltetéséből adódott - azonnal konkrét, halálos eredménnyel járó veszélyhelyzetbe fordult, amikor egy fékezés során a járműszerelvény balra sodródva ütközött a vétlen sértett járművével. A terheltek mulasztásai nyomán kialakult absztrakt veszélyhelyzet a jármű egyszerű, üzemszerű fékezésekor fordult közvetlen veszélyhelyzetbe. Nem kétséges azonban, hogy e közvetlen veszélyhelyzet - s az ebből következő súlyos, halálos baleset - a terheltek mulasztásaival okozati összefüggést mutat. Nincs tehát jogi jelentősége annak, hogy az elkövető gondatlan foglalkozási szabályszegése nyomán nem azonnal következik be az azzal okozati összefüggést mutató súlyos eredmény, ha annak potenciális lehetősége valamely közbülső tényező hatására konkretizálódik. A III. r. terhelt foglalkozási szabályszegése tehát - csakúgy, mint az ügyben ugyancsak gondatlan szabályszegések miatt marasztalt I. és II. r. terhelt magatartása - a halálos eredménnyel járó közúti balesetnek közvetlen ténybeli előzményeként értékelhető (hasonló döntést tartalmaz a HGY 2007/1586.).

A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 426. §-a alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet a III. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.611/2008.)

Az elsőfokú bíróság a 2007. év május hó 18. napján kihirdetett ítéletében az I. r. és a II. r. terhelteket bűnösnek mondta ki halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében. Ezért az I. r. terheltet 8 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre, a II. r. terheltet 1 év 4 hónapi - végrehajtásában ugyancsak 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

A bíróság dr. Sz. S. III. r. és dr. El. A. IV. r. terhelteket az ellenük foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének vádja alól felmentette. Őket a jelen felülvizsgálati eljárás nem érinti.

Az ítéleti tényállás szerint a kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán (SBO) az I. r. terhelt beteghordóként, a II. r. terhelt szakápolóként dolgozott. 2004. év július hó 3. napján ügyeleti tevékenységet láttak el.

A reggeli órákban két idős férfit, K. B. és B. V. hasonló tünetekkel szállították be a kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályára. Ezen a napon három szakápoló látott el ügyeletet: P. M. és G. P. szakápolók a vizsgálóban az ügyeletes orvos mellett, míg a II. r. terhelt a fektetőben dolgozott.

K. B. sértettet az orvos megvizsgálta, írásban CT vizsgálatot rendelt el, és a beteget P. M. szakápolóra bízta. A sértettet áttolták a fektetőbe, ahol a betegútért felelős P. M. intézkedett a CT vizsgálat elvégzése iránt és K. B. helyzetéről tájékoztatta az oda beosztott a II. r. terheltet is. Közben K. B. sértett beteg-dokumentációját, így a CT vizsgálati beutalót is, az erre kijelölt polcon elhelyezte. Telefonált a beteghordóknak, hogy lehet vinni a beteget a CT-vizsgálatra. Miután a büfébe akart menni, feladatainak ellátásával G. P. szakápolót bízta meg, aki ezt elvállalta. Távozása előtt P. M. közölte G. P.-rel, hogy K. B.-át CT vizsgálatra kell vinni, kérőlapja a fachban van.

A beteghordóknak leadott értesítés alapján az I. r. terhelt beteghordó a 2. számú vizsgálóban tartózkodó G. P.-nél jelentkezett K. B. betegért. G. P. szakápoló a számítógépnél dolgozott, nem kelt fel, nem mutatta meg, hogy a helyiségben lévő betegek közül melyik beteget kell vizsgálatra vinni, csupán jelezte, hogy a vizsgálatkérő lap a fachban van, "lehet vinni a bácsit". Az I. r. terhelt magához vette az általa megkeresett CT-kérő lapot. A fektetőben három beteg volt elhelyezve: B. V., H. R.-né és K. B. sértett, aki átmenetileg egy paravánnal volt eltakarva, amelyet korábban G. P. tett elé.

Az ugyanitt fektetett B. V. e napon a reggeli órákban hozzátartozók nélkül érkezett a kórházba, vizsgálatakor vele a kontaktus nem volt felvehető. A 2. számú vizsgálóban orvosi vizsgálaton esett át, majd a II. r. terhelt szakápoló segítségével őt a 2. számú fektetőbe vitték.

Az I. r. terhelt G. P. szakápoló szóbeli közlése alapján kereste a CT vizsgálatra váró férfibeteget. Belépve csupán B. V.-ét és egy nőbeteget látott, a paraván mögé nem nézett be. Miután úgy gondolta, hogy a vizsgálatra szállítandó beteg az általa meglátott B. V., további kérdés és személyazonosítás nélkül K. B. sértett helyett a kommunikációra képtelen B. V. beteget szállította el a röntgendiagnosztikára.

Az ítéleti tényállás szerint nem volt megállapítható, hogy a fektetőbe beosztott II. r. terhelt a beteg elszállításakor a helyiségben volt vagy sem. B. V. elszállításakor mindenesetre ő sem azonosította az I. r. terhelt által kiválasztott beteget. Minthogy nem volt kizárható, hogy a beteg elvitelekor - egy vérvizsgálat intézése miatt - nem tartózkodott a fektetőben, a bíróság megállapította, hogy rövid idejű eltávozása előtt távozását nem jelezte szakápoló-társának és akkor sem szólt, amikor visszatért.

Az I. r. terhelt B. V.-ét az elvégzett CT-vizsgálat után nem vitte vissza a fektetőbe, ahonnan elhozta és nem adta át a betegútért felelős szakápolónak. A folyosón hagyta a magatehetetlen, kommunikációra képtelen beteget anélkül, hogy erről a szakápolót tájékoztatta volna. B. V. ismeretlen körülmények között és időben került vissza a fektetőbe.

A K. B. sértett nevén, de ténylegesen B. V.-én elvégzett CT-vizsgálat súlyos agyvérzés tüneteit, baloldali, nagykiterjedésű kemény agyburok alatti vérömlenyt mutatott ki, amely azonnali műtéti ellátást tett szükségessé.

K. B. állapota műtéti beavatkozást nem igényelt. A betegcsere folytán B. V. betegről készült CT-felvétel alapján azonban rajta végeztek koponyaműtétet. Orvosi vizsgálata során - tünetei miatt - a CT vizsgálattól eltérő állapota nem volt feltárható, a műtét során azonban nem a CT leletnek megfelelő állapotot észlelték, a kiterjedt vérömlenyt nem találták, ezért a műtétet befejezték. A kontroll CT-felvétel nem egyezett a sértettel érkező CT-felvétellel.

K. B. beteg állapota a szükségtelenül elvégzett műtét miatt rosszabbodott, és később újabb műtéteket tett szükségessé. 2004. év július hó 6-án K. B. sértett elhunyt. Halálának oka a koponyaüregen belüli kórállapotok közül az elsőként szükségtelenül elvégzett koponyaműtét következményének utóvérzéses szövődménye volt, a bekövetkezett haláleset és az első műtéti ellátás között közvetlen ok-okozati összefüggés volt megállapítható. Az utóvérzés kialakulásához, a halálos végeredmény bekövetkezéséhez hozzájárult a 80 éves beteg egyéb, életkorának megfelelő betegsége is. Amennyiben K. B. első koponyaűri műtétjére tévedésből nem kerül sor, akkor sem az utóvérzéses szövődménnyel, sem pedig a halálos eredménnyel nem kellett volna számolni.

Az indokolatlan műtéti beavatkozás azért történt, mert K. B. helyett az ő adataival kiállított CT-vizsgálati kérőlap alapján a röntgendiagnosztikára tévesen leszállított súlyos agyvérzésben szenvedő B. V. beteget vizsgálták meg, így K. B. sértett kórdokumentációjához más beteg CT-lelete került.

Később - a betegcsere felismerése után - B. V. betegről újabb CT vizsgálat készült, amelynek alapján őt (néhány órai késedelemmel) adekvát orvosi kezelésben részesítették. A késedelem gyógykezelésének kimenetelét nem befolyásolta. B. V. természetes halálokból 2004. év szeptember hó 29. napján hunyt el.

A felülvizsgált ítélet megállapítása szerint abban az esetben, ha az I. r. terhelt, mint beteghordó, illetőleg a II. r. terhelt, mint szakápoló munkaköri feladatukat szabályszerűen teljesítették volna, a betegcserére nem került volna sor. Mulasztásuk miatt maradt el a CT vizsgálatra szállítás előtti és utáni betegazonosítás. A mulasztásuk miatt bekövetkezett betegcsere folytán a sértetten szükségtelenül elvégzett operációra, ennek következményeként pedig a sértett halálára nem került volna sor.

Az ítélet jogi indokolása szerint az I. és a II. r. terhelt több írott és íratlan foglalkozási szabályt szegett meg.

A cselekmény idején a kórház 2002. év október hó 1. napjától hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata volt irányadó, mindkét terhelt rendelkezett munkaköri leírással is, ez azonban az I. r. terheltet érintően csupán általánosságokat rögzített, az elbírált cselekménnyel összefüggő feladatokat nem szabályozta.

Az I. r. terhelt a beteghordók azon foglalkozási szabályait, amelyeket az adott cselekménnyel összefüggésben is követnie kellett, főként szakmai tapasztalatok, a munkafolyamat menetében kialakult és általánosan követett szakmai/szervezeti szokások és a főnővér rendszeres utasításai, eligazításai alapján sajátította el. Ezek íratlan foglalkozási szabályok voltak, amelyeket azonban - a kórház rendje szerint - minden beteghordónak követnie kellett. Az így kialakított munkarend szerint a szállítandó beteget minden esetben az orvostól vagy a szakápolótól személyazonosítás után kellett átvenni a kommunikálni tudó betegtől meg kellett kérdezni a nevét, a vizsgálatra történő elszállítás után pedig ugyanoda kellett visszaszállítani a beteget, ahonnan őt elhozták. A beteghordók kötelezettsége volt az is, hogy a vizsgálatról visszahozott beteget a szakápolónak kellett átadni, illetőleg a szakápolót a beteg visszaérkezéséről értesíteni kellett.

A II. r. terhelt szakápolói feladatkört látott el. A Szervezeti és Működési Szabályzatra épülő munkaköri leírása szerint feladata volt - többek között - a fektetőbe elhelyezett betegek figyelése, az ápolási lapok vezetése, a beteg-utak megszervezése, az orvos utasításának megfelelően a betegszállítás módjának meghatározásával a vizsgálatra küldése. Ez utóbbi esetben a felügyeletére bízott betegeket a beteghordónak ő adta át. Szolgálati helye elhagyása esetén értesítette a mellette dolgozó szakápolót, aki erre az időre feladatait átvette. Amikor a szolgálati helye elhagyását követően visszaérkezett, erről ismét értesítenie kellett a feladatait átvevő személyt. A betegútra és a betegszállításra vonatkozóan írott szabályok nem voltak.

Az I. r. terhelt fentiek szerint munkaköri kötelezettségeit, foglalkozási szabályait szegte meg, amikor személyazonosítás nélkül K. B. sértett helyett az eszméletlen B. V. beteget gyakorlatilag a szakápoló személyes közreműködése nélkül vette át. Nem kérdezte meg a beteg felügyeletével megbízott szakápolótól, hogy fachban elhelyezett CT-kérő laphoz melyik beteg tartozik, hanem fogta a más személy nevére szóló CT-kérő lapot és elvitte a beteget a vizsgálatra.

Ugyancsak kötelességét szegte meg azzal, hogy amikor a beteget visszahozta, őt nem vitte a fektetőbe. A magatehetetlen B. V.-ét a folyosón hagyta, és nem értesítette ottlétéről sem a betegért, betegútért felelős szakápolót.

Az ítélet egyébként tényként rögzíti, hogy a beteg elszállításakor K. B. betegútjának szervezésével megbízott, de távollevő P. M. helyett G. P. látta el a szakápolói teendőket, ő volt jelen a téves elszállításnál.

A II. r. terhelt szakápolót érintően a bíróság egyértelmű ténymegállapítást nem tett. Vagylagosan kétféle lehetőségre utalt: ha a fektetőben a II. r. terhelt jelen volt, a beteg személyazonosítását ő sem végezte el, mellőle vitték el azt a beteget, aki az ő felelősségi körébe tartozott. Amennyiben azonban ebben az időben nem tartózkodott a fektetőben, kötelessége volt, hogy elmenetelekor és visszaérkezésekor is szóljon a másik szakápolónak. Az alapügyben ítélkező bíróságok szerint foglalkozási kötelességét megszegve a II. r. terhelt vagy figyelmetlen volt, vagy mulasztást követett el.

A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A II. r. terhelt fogházbüntetését 11 hónapra enyhítette és mindkét terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

Az elsőfokú bíróságnak a foglalkozási szabályok értelmezésével összefüggő okfejtésével a másodfokú bíróság egyetértett.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, melyben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére hivatkozva bűncselekmény hiányában, illetve tévedés címén felmentését kérte.

Az indítvány érvelése szerint az I. r. terhelt, mint beteghordó nem állt az egészségügyi törvény hatálya alatt, semmilyen szakképesítéssel nem rendelkezett, egészségügyi tevékenységet tehát nem végzett, így az ítéletben hivatkozott egészségügyi törvény előírásai rá nézve nem tekinthetők foglalkozási szabálynak. Az I. r. terhelttől lényegében olyan feladat előírásszerű teljesítését kérték számon, amely munkaköri leírásában, írott foglalkozási előírásban sem szerepelt. Mindemellett azzal, hogy az I. r. terhelt véletlenül más beteget szállított CT vizsgálatra, mint akit a dokumentáció szerint kellett volna - a betegre nézve közvetlen veszélyhelyzet sem keletkeztetett -, a halálos eredmény bekövetkezésével e magatartás nem hozható oki összefüggésbe. Így a Btk. 171. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűncselekmény megállapításának ténybeli alapja nem volt. A műtéti beavatkozás megkezdéséig több egészségügyi szakdolgozó kapcsolatba került a beteggel, mindeközben senki nem akadt, aki a műtétre vitt és megoperált beteg pontos személyadatait, személyazonosságát tisztázta volna. A védő szerint a sértett halála és az I. r. terhelt magatartása között - a beteg sorsát érintően elkövetett későbbi kórházi mulasztások miatt - közvetlen ok-okozati összefüggés nem állapítható meg, ezért törvénysértő a bűncselekmény minősítése.

Az I. r. terhelt büntethetősége, azért is kizárt, mert a betegcserét neki fel nem róható tévedés eredményezte. A beteg elszállításakor ugyanis G. P. útmutatása alapján egy férfibeteget vitt el a fektetőből, ahol csak egyetlen férfibeteg volt látható, miután K. B. sértett paraván mögött feküdt.

A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okra hivatkozással felülvizsgálati indítványt nyújtott be a II. r. terhelt és meghatalmazott védője is. Ennek érvelése szerint a II. r. terheltre bízott beteggel, B. V.-vel kapcsolatban nem volt olyan vizsgálat folyamatban, amely miatt őt szállítani kellett volna. Ellátása állandó jelenlétet nem igényelt, vizsgálatait kellett intézni a kórház más területén. Amennyiben a II. r. terhelt a fektetőben sem tartózkodott az elszállításkor, őt gondatlanság sem terhelheti. Az indítvány a II. r. terhelt felmentésére irányult.

A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta. Kifejtette, hogy az ítéletben megállapított foglalkozási szabályszegésre figyelemmel a tévedésre való hivatkozás nem alapos. A jogerős ítélet tényállásbeli megalapozottságának felülvizsgálati eljárás keretében történő vizsgálatát a törvény kizárja.

A II. r. terheltet illetően a Legfőbb Ügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott - a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában és a III. a) pontjában megjelölt - eljárási szabálysértések miatt a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

Ennek indokolása szerint - a városi ügyészség vádiratából és az elsőfokú bíróság tárgyalásán tartott ügyészi vádbeszédből kitűnően - a vádhatóság nem tette a vád tárgyává, hogy a II. r. terhelt azért nem azonosította K. B. beteget, mert a beteg elvitelekor nem tartózkodott a fektetőben, és amikor visszaérkezett, nem kérdezte meg, hogy távolléte alatt mely beteget, milyen célból szállítottak el és hogy őt visszahozták-e. Az eljárt bíróságok a Be. 373. §-ának (1) bekezdés I/c) pontjában írt abszolút hatályú eljárási szabálysértését valósítottak meg, amikor a vád tárgyává nem tett tényállásra alapítva állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét. Az indítvány felülvizsgálatra okot adó további eljárási szabálysértésként a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III. a) pontját is megjelölte. Eszerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt eljárási szabálysértésre alapított indítványt vizsgálta meg.

A II. r. terhelt cselekményével összefüggésben rögzített tényállást illetően azonban nem osztotta a Legfőbb Ügyészségnek a vád keretein történő túlterjeszkedéssel összefüggő érveit.

A vádelvet rögzítő Be. 2. § (2) bekezdése szerint a bíróság csak olyan cselekmény alapján dönthet a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről, amelyet a vád tartalmaz. A vádhoz kötöttség azonban a tettazonossággal szorosan összefügg: az ítéletben, illetőleg a vádban megfogalmazott tett lényegi azonossága szükséges és elégséges a vádelv töretlen érvényesüléséhez, a tett egyes részleteinek feltárása és rögzítése nem sérti a vádelvet. A bírói gyakorlat számos eseti döntéssel (pl. BH 2000 évi 193. sz.) erősítette meg ezt az értelmezést: a vád és az ítélet tényállása között nem szükséges teljes történeti azonosságnak lennie, a bírósági bizonyítás és ítélkezés a vád tárgyává tett tények (vádtényállás) keretei között történik, s azon büntetőjogilag releváns új tények megállapításával nem léphet túl. Az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, motívuma, eredménye, stb. tekintetében azonban az ítélet eltérhet a vádirati tényállástól, anélkül, hogy a vádelvet sértené (BH 1986/9.; BH 2005/7.; HGY 2005/1199.).

A II. r. terheltnek felrótt és az ítéleti tényállásban leírt cselekménye - a lényeges tényeket tekintve - a vádban rögzített tényállás keretei közé illeszthető. A vádirat szerint B. V. elszállításakor a fektetőben tartózkodott, és pontosan nem tisztázható körülmények között úgy adta át a beteghordónak B. V.-ét, hogy nem győződött meg arról, hogy a vizsgálatra elvinni kívánt beteg és a vizsgálatkérő lapon feltüntetett beteg azonos-e. Nem győződött meg arról, hogy a sértettnek bármilyen vizsgálat elvégzése elő volt-e írva, majd a vizsgálat tényét nem rögzítette a beteg észlelőlapján. A II. r. terhelt e magatartásával megszegte a 2003. évi LXXXIV. törvény 5. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, valamint a kórház SBO Szervezeti és Működési Szabályzatában és munkaköri leírásában foglaltakat. Az ügyész az elsőfokú bíróság tárgyalásán tartott perbeszédében az I. és a II. r. terhelt vonatkozásában a vádirati tényállást és a minősítést fenntartotta.

A vád a II. r. terhére rótta, hogy jelenlétében a felügyeletére bízott B. V.-ét szállították CT vizsgálatra, jóllehet tudnia kellett, hogy ez szükségtelen, ám betegazonosítási kötelezettségét elmulasztotta.

Az eljárt bíróság azonban kétséget kizáró módon nem látta megállapíthatónak azt, hogy a II. r. terhelt a helyszínen volt, amikor B. V. beteget az I. r. terhelt CT vizsgálatra elvitte. Minthogy jelenléte kétséges volt, mulasztását vagylagosan állapította meg: ha jelen volt, a beteg átadással és azonosítással kapcsolatos közvetlen kötelezettségeit mulasztotta el, ha nem volt jelen, mulasztott, amikor feladatait nem adta át szakápoló társának. Bár eljárásjogi szempontból a vagylagos ténymegállapítás - a később kifejtendők szerint - súlyosan aggályos, a vádelv megsértése nem állapítható meg, hiszen a bíróság a vád tárgyává tett mulasztást megvizsgálva állapította meg azt, hogy a II. r. terhelt vagy jelen volt az elcserélt beteg elszállításánál és elkövette a vádbeli mulasztást, vagy éppen ekkor kiment a helyiségből, ám ez esetben azonban más - a betegcserével összefüggésben lévő - kötelezettségét szegte meg.

A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában írtak megszegése akkor minősül a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati okot jelentő abszolút eljárási szabálysértésnek, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdést érintően (bűnösség, jogi minősítés, büntetéskiszabás) olyan mértékben mulasztja el az indokolási kötelezettségét, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A Legfőbb Ügyészség érveivel szemben a Legfelsőbb Bíróság az indokolási kötelezettség elmulasztására alapított felülvizsgálati támadást is elvetette. Úgy ítélte meg, hogy a sérelmezett határozatok indokolása rendkívül részletes, minden lényeges tényre kiterjed és kellő alappal szolgál a szükséges büntetőjogi következtetések levonására is.

Az indokolás teljességét a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem rontotta le a II. r. terheltet érintően a tényállás vagylagos megállapítása sem. Ebből ugyanis megállapítható, hogy a bíróság a vád tárgyává tett tényállás keretei között a II. r. terhelt magatartását egyértelműen tisztázni nem tudta. Nem volt egyértelműen bizonyítható a betegcserénél való jelenléte, illetőleg esetleges időleges eltávozása. Nem az indokolási kötelezettség megszegésével függ össze az a büntetőeljárás alapvető rendelkezésével ellentétes eljárás, amelynek során a bíróság vagylagosan megállapított tényekből a terhelt bűnösségére vont következtetést. A Be. 4. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Az ítéletből kitűnően a II. r. H. K. terheltet illetően a bíróság egyértelmű ténymegállapítást tenni nem tudott, következésképpen nem volt megállapítható teljes bizonyossággal az a kötelességszegése, esetleges mulasztása sem, amely a sértett veszélyeztetéséhez és halálához vezetett, vezethetett volna. Megjegyzendő, hogy a tényállás szerint feladatkörébe B. V. ellátása tartozott, aki elszállításra nem várt, ellenben vérvizsgálatát intézni kellett. Ha emiatt a II. r. terhelt elhagyta a helyiséget és ezt külön nem jelezte a helyszínen maradó szakápolónak, csupán ez utóbbi beteg ellátása tekintetében követett el mulasztást, ám a betegcsere nem B. V. szakápolói ellátásával függött össze. A Legfelsőbb Bíróság a II. r. terheltnek a vagylagosan - tehát büntetőjogi bizonyosság nélkül - megállapított tényekre alapított bűnösségét fentiekből kitűnően jogsértőnek találta, ezért őt az ellene a Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.

Az I. r. terhelt és védője felülvizsgálati indítványának anyagi jogi érvelését a Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta.

A Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekményt az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. Elkövető az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. A Legfelsőbb Bíróság több döntésében rögzítette, hogy a foglalkozási szabályok nincsenek írott szabályhoz kötve: rutinok, szokások, bevett gyakorlat, utasítások alapján kialakult munkamenet is foglalkozási szabálynak tekintendő. A foglalkozási szabályszegés a kötelezettség megszegésével megvalósított gondatlan magatartás, az elkövető e magatartása, mulasztása ellentétben áll az emberi élet, testi épség védelme érdekében alkotott valamely foglalkozási szabállyal, szakmai előírással vagy szokással, utasítással, rendtartással, a biztonságot szolgáló rendelkezésekkel stb., és közvetlen veszélyhelyzet előidézésére alkalmas.

A beteghordók kötelezettségei nem csupán a betegek szállítása körében adódó feladatokra vonatkoztak, a kialakult és ismert munkarend szerint a beteget csak személyének azonosítása után lehetett vizsgálatra vinni, és ugyanoda kellett őt visszavinni. A folyamatot két személyhez kötötték: a szakápoló volt felelős a beteg felügyeletéért, orvosi előíráshoz igazodóan végezte a leletezést, szervezte a beteg-utat és dokumentálta azt, a beteghordó pedig a szakápoló tevékenységéhez kapcsolódóan a beteget tőle átvéve, azonosítva, a meghatározott szállítási módnak megfelelően vitte el és hozta vissza a vizsgálatról beteget. Munkaköri (vagyis foglalkozási) szabály volt tehát, hogy a beteghordó a kijelölt személyt a szakápoló közvetlen utasítása szerint szállíthatta bárhová. E szabályozás léte és szükségessége - szemben a védői érveléssel - nem volt kétségbe vonható, nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyen szabály hiányában a beteghordók - pontosabb betegismeret és dokumentáció nélkül - minden rendszer nélkül hozták-vitték volna a betegeket a kórház területén.

A már hivatkozott jogértelmezésre tekintettel nem bírt anyagi jogi jelentőséggel az a kérdés, hogy a beteghordók feladat-teljesítésének e kötött módját írásban rögzített munkaköri utasítás vagy más - íratlan - szokás, munkarendi szabály tartalmazta-e. Ellentétben az ehhez kapcsolódó védői érveléssel: sem a nullum crimen, sem a nulla poena sine lege büntetőjogi alapelvek nem sérültek azzal, hogy az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét íratlan foglalkozási szabályaihoz igazodva vizsgálta a bíróság. Az a bűncselekmény, amely miatt felelnie kellett, a Btk. 171. §-ában szabályozott, és törvényi rendelkezések rögzítik a cselekmény lehetséges büntetőjogi következményeit is. Mindemellett számos, tömege miatt gyakorlatilag írásba foglalásra sem alkalmas foglalkozási szabály tartozik abba a körbe, amelyet megszegve közvetlen, az emberi életet, egészséget vagy testi épséget veszélyeztető helyzet idézhető elő. E szabályok szerteágazó jellege és mennyisége miatt az ilyen veszélyhelyzetet előidéző magatartások kapcsán minden esetben vizsgálandó az elkövető által megszegett szabály, amely írásba foglalásától függetlenül is lehet foglalkozási előírás.

Más, ezért az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét nem érinti az a védői érvelésben hangsúlyozott kérdés, hogy a kórház az elbírált - súlyos következményekkel járó - betegcsere után foglalta írásba azokat a munkarendi szabályokat, amelyek a hasonló veszélyhelyzetek elkerülését részletes előírásokkal garantálhatják. Az ítéleti tényállásból kitűnően ugyanis az a korábbi - főként szóbeli utasításokon és szokásjogon alapuló - munkarend, amelynek keretei között a Sürgős Baleseti Sebészeti Osztály is működött, a súlyos tévedések biztonságos kizárására nem volt alkalmas. A nagy betegforgalom és az állandó személyzet hiánya miatt ad hoc megoldásokkal hidalták át a szervezetlenség okozta problémákat. Ilyen helyzetben egy-egy tévedés, így pl. az adott ügyben vizsgált betegcsere utólagos korrekciójára sem volt semmilyen garanciát jelentő, ellenőrzést biztosító szabály. Mindez azonban mit sem változtat az I. r. terhelt terhére megállapítható gondatlan foglalkozási szabályszegés tényén, bár a körülmények - a betegút biztonságos megszervezésének hiányosságai miatt - a sértett haláláért való felelőssége természetesen nem tekinthető kizárólagosnak. Mindenesetre tény, hogy a K. B. sértett halálához vezető folyamat a betegcserével, azaz az I. r. terhelt munkaköri kötelességének elmulasztásával induló mozzanattal indult, s jóllehet egy jól szervezett kórházi rendben e cserének többszörösen ki kellett volna derülnie, a cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából ennek releváns jelentősége nem volt. A védő sérelmezte mások felelősségre vonásának elmulasztását, úgy vélte, hogy emiatt az I. r. terheltnek olyan súlyos következmények miatt kellett a felelősséget vállalnia, amely nem állt arányban és okozati összefüggésben munkaköri kötelességének megszegésével. Bár nyilvánvaló, hogy egy kórházi ellátásra szoruló magatehetetlen beteg téves gyógykezelése és operációja korrekt módon szabályozott munkarend mellett nem múlhat az alkalmilag közreműködő beteghordón, - a Legfelsőbb Bíróság a védő érvelését a büntetőjog keretei között értékelni nem tudta. A büntetőeljárásban kizárólag a megvádolt személyek büntetőjogi felelőssége vizsgálható, az I. r. terhelt kötelességszegése és ennek következményei pedig bizonyítottak voltak.

Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelt ténybeli tévedésére történő felülvizsgálati hivatkozását sem.

A Btk. 27. § (1) bekezdése alapján nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. A (3) bekezdés szerint a tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.

Az I. r. terhelt a szakápolótól kapott utasítás szerint tudott arról, hogy a vizsgálatra egy férfi beteget kell elvinnie. Jóllehet a fektetőben egy férfit és egy nőt látott, a szobában egy paravánnal eltakart ágy is volt. A paravánnal történő átmeneti takarás a betegek ellátása során gyakori, az I. r. terhelt számára korántsem volt szokatlan helyzet. Ezért a tőle elvárható figyelem, körültekintés mellett megkívánható volt, hogy a paraván mögé betekintsen, meggyőződjék arról, nem ott fekszik-e az elszállításra váró férfibeteg.

Az I. r. terhelt azonban tájékozódás nélkül járt el, tévedését tehát gondatlansága okozta. Mulasztása párosult azzal a kötelességszegésével, amely a szakápolótól való betegátvétellel volt kapcsolatos, a beteg személyes átadása jelentette volna a betegcsere elkerülésének garanciáját.

A Btk. 171. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége gondatlan bűncselekmény, ezért a terhelt hanyag eljárásából adódó tévedése büntethetőségét nem zárta ki. Mindemellett azonban az I. r. terhelt a tévedésből elvitt beteget nem oda vitte vissza, ahonnan vele a vizsgálatra elindult, hanem a folyosón hagyta, és elmulasztotta jelezni a szakápolónak a beteg visszaérkezését.

Az ítéleti tényállásból kitűnően K. B. beteget a szakorvos P. M. szakápolóra bízta, aki rövid eltávozása idejére a beteget G. P. szakápolónak adta át. Ettől kezdve a perben tanúként szereplő G. P-re hárult az a feladat, hogy a beteget a beteghordónak átadja, illetve a beteghordó azt a beteget vigye el, akit ő kijelöl. G. P. szakápoló az I. r. terheltnek név szerint nem nevezte meg azt, akit vizsgálatra kellett vinnie, személyesen meg sem mutatta, át sem adta a beteghordónak a sértettet, csupán olyan utasítást adott, hogy "vigye el a bácsit". Az I. r. terhelt ténylegesen nem a sértettet, hanem az öntudatlan állapotban lévő B. V.-ét vitte CT vizsgálatra. Amikor pedig e vizsgálatról őt visszahozta, munkaköri kötelezettségét megszegve a folyosón hagyta őt a leletekkel. Az I. r. terhelt ekkor elkövetett újabb kötelességszegése miatt a korábbi betegcserére nem derült fény, a beteg szakápoló által történő átvételének meghiúsulása miatt a beteg ismételt azonosítása elmaradt. Az I. r. terhelt gondatlan kötelességszegései miatt, tehát e foglalkozási szabályszegésekkel okozati összefüggésben közvetlen veszélyhelyzet alakult ki: K. B. sértettet egy idegen személyről készült, azonnali operációt indikáló CT lelet ismeretében koponyaműtétnek vetették alá, melynek elháríthatatlan szövődményeibe belehalt.

Az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt tekintetében a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

A felülvizsgált határozatot a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, és őt az ellene a halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.

A bűnügyi költség címén befizetett összeget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a Be. 585. § (1) bekezdés alapján visszatéríteni rendelte. (Legf. Bír. Bfv.II.193/2008.)

A városi bíróság a 2005. december 7. napján hozott ítéletével a terheltet maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt 10 hónapi, két évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt a kft. ügyvezető igazgatójaként 2003. április 22. napján alkalmazta a sértettet tehergépkocsi-vezetőként, akinek feladata közé tartozott a tehergépkocsi alvázára szerelt Putzmeister (mixer-gépkocsival kombinált hidraulikus betonszivattyú) kezelése. A sértett "B" és "C" járműkategóriára érvényesített vezetői engedélyén túl építőgép-kezelői jogosítvánnyal rendelkezik, amely az AM 55 típusú mixer kezelésére, valamint az LM 641 típusú rakodógép kezelésére jogosítja. A sértett mixer-gépkocsival kombinált hidraulikus betonszivattyú kezeléséhez külön típusvizsgát nem tett, ennek ellenére a terhelt ezen építőgép működtetésével bízta meg.

2004. augusztus 6. napján 15 óra 10 perckor a sértett az építőgéppel az épülő házhoz szállított betont, amit a ház födémébe kellett volna beépítenie. Az épülő ház mellett húzódott a 120 KV-os távvezeték, melyhez a betonszivattyú gémje, miközben azt a sértett kinyitotta, hozzáért, ennek következtében a sértett súlyos áramütéses és égési sérüléseket szenvedett.

A sértett a baleset következtében a bal felső végtagon, az ujjak végétől a felkar középső harmadáig, a törzsön, a mellkas bal oldalán és a háton, a lágyéktájékon, mindkét alsó végtagon teljes hosszússágban, mindkét bel- és külboka, mindkét talp területén jelentős hámhiánnyal járó, összességében a testfelület 60%-át kitevő, másod-, harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A sértett égési sérülései maradandó fogyatékosság kialakulásával gyógyultak, amely torzító hegesedésben és a bal kéz ujjainak kisfokú mozgásbeszűkülésében nyilvánul meg.

A terhelt az építőgép kezelésével úgy bízta meg a sértettet, hogy a sértett típusvizsgával ezen gépre vonatkozóan nem rendelkezett, a terhelt a mixer-gépkocsival kombinált hidraulikus betonszivattyúhoz nem biztosított magyar nyelvű üzemeltetési utasítást, csak német nyelvűt.

Az elsőfokú bíróság jogi indokai szerint a terhelt azzal, hogy a sértettet úgy alkalmazta az építőgép kezelésére, hogy arra vonatkozó típusvizsgával nem rendelkezett, megszegte a 6/1980 (I. 25.) IVM-KPM együttes rendelet 1. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, miszerint építőipari tevékenység során építőgépet csak az kezelhet, aki az adott géptípusra érvényes építőgép-kezelői jogosítvánnyal rendelkezik.

A terhelt a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. 51. § (1) bekezdésében, az 54. § (7) bekezdés b) pontjában, valamint az 57-58. §-okban előírtakat is megszegte, mivel a mixer-gépkocsival kombinált hidraulikus betonszivattyúhoz nem biztosított magyar nyelvű üzemeltetési utasítást. A biztonságos munkavégzéshez nem biztosított megfelelő képesítéssel rendelkező személyt, valamint köteles lett volna meggyőződni rendszeresen arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket.

A terhelt ezen szabályszegései okozati kapcsolatban állnak a baleset bekövetkezésével, amely balesettel összefüggésben a sértett maradandó fogyatékosságot eredményező égési sérüléseket szenvedett.

A megyei bíróság a 2006. november 6. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a cselekmény megnevezését maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének jelölte meg, a terhelt büntetését 250 napi tétel, napi tételenként 400 forint pénzbüntetésre enyhítette.

A másodfokú bíróság bizonyítás felvételét rendelte el, amelynek keretében igazságügyi műszaki szakértői véleményt szerzett be, annak alapján a tényállást a következőkkel egészítette ki.

A Putzmeister típusú mixer-munkagép gémje mindkét irányba elfordítható, a forgatás hidraulikusan és mechanikusan sincs korlátozva.

A munkagép az építési területen megfelelően helyezkedett el.

- Amikor a munkagép ún. letapadása megtörtént, a sértett kiszállt a járműből, nyakába vette az irányítóberendezést, és hozzálátott a torony mozgatásához és a gémtagok kinyitásához. Eközben azonban a gém emelése nem történt meg az előírt 60 fokos szöghelyzetig, amikor a gépkezelő már a géptagok kinyitását hajtotta végre. A sértett a gém nyitása közben a torony elfordítását is végrehajtotta. A két mozgás helytelen koordinálása következtében a gém nyitása gyorsabb volt, mint a torony elfordítása és a gém vége elérte a villamos felsővezetéket.

Ha a gépkezelő a gém elfordítását 60 fokos szöghelyzetig felemelt gémmel hajtja végre az épület homloksíkjával párhuzamos helyzetig és itt hajtja végre a gém nyitását, akkor nem következett volna be a villamos vezeték veszélyes megközelítése.

A másodfokú bíróság az elsőfokú határozat jogi indokaival egyetértve kiemelte, hogy a baleset bekövetkezéséhez vezető legfontosabb tényező, hogy a sértett nem rendelkezett megfelelő, konkrét szakirányú végzettséggel az adott munkagép kezeléséhez, nem volt tisztában a gép nyitásának, forgatásának előírásaival, szabályaival. Az a szabályszegés tehát, hogy a terhelt a sértett alkalmazásakor nem ellenőrizte a speciális, szakirányú végzettség meglétét, és ennek hiányában alkalmazta a munkavállalót, közvetlen okozati összefüggésben áll a balesettel.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a magyar nyelvű használati útmutató biztosításának hiánya másodlagos szerepet játszott az okfolyamat létrejöttében, tekintettel arra, hogy a munkagép műszaki leírása pontatlan, ábrái félreértelmezhetőek voltak.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terhelt felmentése érdekében.

A felülvizsgálati indítvány szerint a terheltet nem terheli büntetőjogi felelősség. A terhelt által megvalósított foglalkozási szabályszegés következményeként közvetlen - meghatározott helyzetre és személyre konkretizált - veszélyhelyzet nem jött létre. A terhelt terhére rótt formális foglalkozási szabályszegések a balesetben nem játszottak szerepet, nem állnak okozati összefüggésben a maradandó fogyatékosság létrejöttével. A terhelt bűnössége tehát "nem állapítható meg a baleset bekövetkezéséig azért, mert a bűncselekmény törvényi tényállási eleme a közvetlen veszély nem valósult meg, annak létrejötte után történtekért pedig azért nem, mert a gondatlanság ismérvei hiányoznak".

A baleset kizárólagos oka az volt, hogy a sértett az általa jól ismert gépet nem kellő körültekintéssel, az elektromos vezeték figyelmen kívül hagyásával működtette.

A Legfőbb Ügyészség átiratában és a nyilvános ülésen is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Indokai szerint: abban az esetben, ha a foglalkozási szabályokat megszegő sértett a betonkezelő működtetéséhez szükséges típusvizsgával rendelkezik, részére a magyar nyelvű működési leírás áll rendelkezésre és munkába állása előtt az őt alkalmazó terhelt meggyőződött volna az adott munkagép kezelésére vonatkozó jártasságáról, akkor nagy valószínűséggel nem következett volna be a baleset. A sértett azonban a betonszivattyú kezelésére vonatkozóan hiányos ismeretekkel rendelkezett, a gémszerkezetet szabálytalanul kezelte, és ezért szenvedett maradandó fogyatékossággal járó sérülést.

A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.

Anyagi jogszabályt sértettek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították.

A Btk. 171. §-ába ütköző, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más, vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sérülést okoz.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglakozási szabályszegés.

A Btk. 171. §-ának alkalmazásában kizárólag az élet, testi épség, egészség védelmére irányuló foglalkozási szabályoknak van jelentősége, vagyis olyan foglalkozási szabályoknak, amelyeknek megszegése veszélyt jelent a bűncselekmény jogi tárgyára.

A bűncselekmény eredménye más, vagy mások életének, testi épségének vagy egészségének közvetlen veszélynek kitétele, vagy testi sértés okozása.

A veszély közvetlensége nyilvánvaló, amikor más életét, testi épségét vagy egészséget tényleges sérelem éri - mint jelen esetben -, ezért a veszély közvetlen vagy absztrakt voltát ilyenkor külön vizsgálni nem kell. Alapvető jelentőségű viszont, hogy az elkövetési magatartás - foglalkozási szabályszegés - és az eredmény - adott esetben a testi sértés okozása - közötti okozati összefüggés fennálljon. Az ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis nem állapítható meg az okozati összefüggés, ha a káros következmény a foglalkozási szabályszegés nélkül is létrejött volna, illetőleg ha az eredményt más személy tevékenysége idézte elő.

Kétségtelen, hogy a terhelt az építőipari tevékenység során kötelező előírásokat megsértette azzal, hogy a sértett alkalmazásakor nem ellenőrizte a speciális, szakirányú, az adott munkagépre érvényes építőgép-kezelői jogosítvány meglétét, és magyar nyelvű kezelési útmutatót sem bocsátott rendelkezésére.

Az áramütés okozta baleset bekövetkezésében jelen esetben azonban nem a terhelt terhére foglalkozási szabályszegésként felrótt mulasztásnak volt közvetlen oksági szerepe.

Az irányadó tényállásból kitűnően a sértett "B" és "C" járműkategóriára érvényes vezetői engedélyen túl építőgép-kezelői, valamint más típusú mixer-gépkocsi és rakodógép kezelésére is érvényes jogosítvánnyal és nagy gyakorlattal rendelkezett. A balesetben érintett munkagépet is közel másfél éven keresztül fennakadás nélkül, rendszeresen, balesetmentesen működtette.

Mindezekből következik, hogy a baleset bekövetkezéséig az általa közel másfél évig használt munkagép működését elsajátította, kezeléséhez kellő jártasságot szerzett. A gépszerkezetet ismerő és a gyakorlatban azt megfelelően irányító gépkezelőnek a géptagok nyitásával és a forgási irányokkal - típusvizsga nélkül is - tisztában kellett lennie.

A baleset nem a típusvizsga és a magyar nyelvű kezelési útmutató hiányával, hanem a munkagép nyitási helyének helytelen megválasztásával, elsődlegesen a villamos felsővezeték távolságának nem megfelelő felmérésével és annak veszélyes megközelítésével áll releváns oksági kapcsolatban.

Az elektromos vezeték megközelíthetőségét a nehézgép-kezelői vizsgával és jogosítvánnyal rendelkező sértettnek attól függetlenül ismernie kellett, hogy az adott munkagépre volt-e külön érvényes típusvizsgája, magyar nyelvű kezelési útmutatója, vagy sem. Az elektromos vezeték megközelítési távolságára vonatkozó általános balesetvédelmi előírások szempontjából nincs különbség a különböző mixer-típusú munkagépek között. A gépkezelői jogosultság megszerzéséhez ezzel kapcsolatban bármely géptípusra azonos munkavédelmi ismeretből kell vizsgát tenni, amellyel a sértett képesítésének megfelelően nyilvánvalóan rendelkezett is. A munkaterületen azonban a sértett az elektromos felsővezeték jelenlétére nem fordított figyelmet, nem kellő körültekintéssel hajtotta végre a munkagép üzembe helyezését. Az adott körülmények között a sértett figyelmetlensége mellett az áramütéses baleset akkor sem lett volna elkerülhető, ha az általa működtetett munkagépre típusvizsgával és magyar nyelvű kezelési leírással rendelkezett volna.

Mindezekre tekintettel a terhelt foglalkozási szabályt szegő mulasztása és a baleset közötti közvetlen okozati összefüggés hiánya miatt büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a terheltet a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja és a Be. 331. § (1) bekezdése alapján bűncselekmény hiányába felmentette.

A pénzbüntetés és a bűnügyi költség címén befizetett összegek visszatérítéséről a Legfelsőbb Bíróság a Be. 585. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.

(Legf. Bír. Bfv. III. 263/2007.)

Az elsőfokú bíróság a 2005. február 24-én hozott ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg, ezért őt 6 hónap fogházra és 200 000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A fogházbüntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság az I.r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Az eljárásban szereplő II. r. terheltet a felülvizsgálati eljárás nem érintette.

A határozati tényállásból kitűnik, hogy az I. r. terhelt angol állampolgár, aki évek óta Magyarországon élt és dolgozott. 2001 júliusától a P. Mezőgazdasági Kft. ügyvezető igazgatója volt és teljes körű munkáltatói jogkört gyakorolt. Növénytermesztési ágazatvezetőként, s e minőségben a szárító- és keverőüzem irányítójaként az I. r. terhelt beosztottja volt a II. r. terhelt is. Az üzemben tulajdonosváltozás folytán jelentős átszervezések zajlottak, az ítélet rögzíti, hogy ebben az időben - éppen az átszervezések és a beosztottak változásai miatt - "közvetlen utasításos rendszer" alakult ki, melynek során az I. r. terhelt részben a II. r. terheltnek, részben a cég más dolgozóinak is közvetlen munkautasításokat adott. Időközben technológiaváltás is történt, az állat- tápot a telepről el kellett szállítani. Az új feladatra az I. r. terhelt 2001. október elején N. F.-et és K. J.-et utasította, akik korábban szakmunkásként a gépműhelyben dolgoztak. A keverőüzemben semmiféle gyakorlattal nem rendelkeztek, mindemellett mindkettőjüknek csupán "B" kategóriás gépjárművezetői jogosítványa volt.

Az I. r. terhelt utasítására a bekevert táp szállítását egy IFA típusú tehergépkocsival kellett végezni, amely egyébként általános műszaki állapota miatt a telephelyen belüli közlekedésre is alkalmatlan volt. A bekevert táp egy vasállványzaton álló, betonalaphoz rögzített tartályban volt, a teherautóval a felfelé szűkülő vasállványzat alá kellett beállni úgy, hogy a tehergépkocsi platója a tápadagoló tartály alá kerüljön. Ilyen beállás mellett a gépkocsi oldala és a vasállványzat elemei között kétoldalt csupán 8-8 cm hely maradt. A teherautóról - a beállás lehetőségét biztosítandó - a visszapillantó tükröket leszerelték. Ilyen műszaki feltételek mellett a munkafeladat biztonságosan nem volt végrehajtható, a tehergépkocsival manőverezni nem lehetett, s ez a külső szemlélő számára egyértelmű volt. Ennek ellenére az I. r. terhelt - aki a telep dolgozóinak biztonságos munkavégzéséért felelős volt - a tápszállítás e műszaki megoldását elfogadta.

2001. október 27-én K. J. sértett enyhén ittas állapotban ült be a tápszállítást végző járműbe, az állványzat alá hajtott, s miután a beállás hibája miatt a gépjármű enyhén balra tartott, a helyzetet korrigálni kívánta. Ennek érdekében a bal ajtó leeresztett ablakán át fejét kidugva kinézett, - s a jármű feltételezhető mozgása következtében - a feje nekiszorult az állványzat tartóoszlopának és oly mérvű roncsolódást szenvedett el, melynek következtében életét vesztette.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint az I. r. terhelt munkavédelmi mulasztásai miatt állandó, közvetlen veszélyhelyzet alakult ki, hiszen a táptakarmány vételezésénél hasonló helyzet bármikor kialakulhatott. A jármű egyébként a kialakított helyzetben biztonságosan nem volt elhagyható.

A másodfokú bíróság a 2005. október 6-án jogerős végzésében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a munkafolyamatot az I. r. terhelt szervezte meg, s ezzel a folyamatosan fennálló közvetlen veszélyhelyzetet maga hozta létre és tartotta fenn. Az általa kialakított veszélyes körülmények folytán a balesettel és az ehhez kapcsolódó halálos eredménnyel számolnia kellett.

A jogerős első- és másodfokú határozat ellen az I. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben sérelmezte, hogy a bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Az indítvány szerint az I. r. terhelt cselekménye és a tényállásban meghatározott eredmény közt ok-okozati összefüggés nincs, miután a terhelt foglalkozási szabályszegése legfeljebb veszélyhelyzet kialakulásához vezetett, a veszélyhelyzetből azonban csupán a sértett súlyos szabályszegése folytán alakult ki a halálos eredmény. A védő indítványában az okozatosság különböző büntetőjogi elméleteinek tükrében elemezte az I. r. terheltnek felrótt magatartást, s minden tekintetben arra az eredményre jutott, hogy a halálos eredmény kizárólag a sértett szabályszegésére volt visszavezethető. A felülvizsgálati indítványban egyébként hangsúlyozta a védő, hogy a terhelt által megvalósított szabályszegések következményeképpen nem jött létre közvetlen, a vádban meghatározott személyre és helyzetre vonatkozó konkretizált veszélyhelyzet. Indítványozta az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az I. r. terhelt felmentését.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a védő indítványát alaptalannak tartva kiemelte, hogy a terhelt utasításai nyomán olyan munkafeltételek alakultak ki, amelyek közepette a sértett testi épsége, élete közvetlen veszélynek volt kitéve. Emiatt az okozati összefüggés a terhelt munkafolyamatot szervező ténykedése és a bekövetkezett súlyos eredmény között megállapítható, a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása helyesen történt. A Legfőbb Ügyészség a sérelmezett döntések hatályban tartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat törvényesnek találta, egyetértett ugyanis azzal, hogy az I. r. terhelt súlyos munkavédelmi mulasztásaiból adódóan alakult ki az a közvetlen veszélyhelyzet, amelyben a sértett életét vesztette.

A tápszállítás feltételeinek meghatározásában és megszervezésében az ítéleti tényállás szerint az I. r. terheltnek volt irányító szerepe. Tudomással bírt tehát arról, hogy e művelet során a táptartály vasváza alá olyan, visszapillantó tükör nélküli - egyébként műszakilag más tekintetben is alkalmatlan - teherautóval kell beállni, amelynek oldala és a vasváz elemei között mindössze centiméterek vannak, s amely ekként a legkisebb kormányzási hiba mellett irányíthatatlanná válik, vagy a vasváznak szorul. Ez a helyzet - éppen a kialakított munkafeltételek miatt - bármikor bekövetkezhetett, a gépjárművezetői fülkéből a táptartály alá a legkisebb irányeltéréssel bevezetett teherautó mozgása - külső tükrök, vagy külső segítség nélkül - nem volt pontosan ellenőrizhető, és az irány helyesbítésére sem volt reális lehetőség. Önmagában tehát ez a szabályellenes helyzet jelentett közvetlen veszélyt mindenkire, aki a teherautóval a táptartály alá állt: a szűk, iránymódosításra alkalmatlan helyen külső tükrök, tehát az észlelés feltételeinek biztosítása nélkül a jármű irányíthatatlan volt. Ilyen körülmények között próbálta meg a sértett - ugyancsak szabályellenesen - a némileg ferdén beállt teherautó helyzetének korrigálását, s a már kialakult veszélyhelyzetet súlyosbította azzal, hogy az ablakból kihajolva akarta a jármű beállását áttekinteni. Ekkor érte őt a halálos baleset: feje a feltehetően mozgó gépkocsi és az ahhoz megengedhetetlenül közel lévő vasszerkezet közé szorult.

A sértett halálához vezető eseménysor vázolt mozzanataiból következően tehát megállapítható, hogy az I. r. terhelt munkavédelmi mulasztásai és munkafolyamat szervezése önmagában is közvetlen veszélyhelyzetet teremtett a tápszállításban közreműködő gépkocsivezetők számára, hiszen a táp vételezése olyan körülmények között történt, melyek a teherautó irányíthatóságát a vasszerkezet alatt kizárták. E helyzet kialakítása a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 78. § és 79. §-ában előírt szabályokat sértette: a részletes jogi előírások a gépjármű vezetőjének a vezetési műveletek közben történő teljes oldallátását biztosító feltételeket rögzítik. Ezen előírásoknak az I.r. terhelt által kialakított helyzet semmiben sem felelt meg. A sértett - a minimálisan ferde irányú beállást korrigálandó - semmilyen irányítást segítő eszközzel nem rendelkezett, ezért az ablakon kihajolva próbálta a teherautó helyzetét centiméterekkel módosítani. Halálos sérülésének előidézésében nyilvánvaló közreható okként kell számításba venni saját magatartását is, az okozati lánc elindítója azonban egyértelműen az I. r. terhelt gondatlan munkavégzése volt. A sértetti közrehatás a terhelti magatartás által elindított ok-folyamatot nem szakította meg, annak révén csupán realizálódott az a baleset, amelyet a vasszerkezet elemei közé beállt irányíthatatlan gépkocsi közvetlen veszélyhelyzete indukált.

Mindezt tekintetbe véve a Legfelsőbb Bíróság osztotta az alapügyben eljárt bíróságoknak R. S. I. r. terhelt bűnösségére levont következtetését, ezért a védői indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletet a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bir. Bfv.II.166/2006.)