Amit a zaklatásról tudnia kell

• Szakítson meg minden fajta kapcsolatot a sértettel. (nehogy kényszerintézkedést alkalmazzanak a büntetőeljárásban…)
• Mielőtt vallomást tesz, vegyen igénybe szakszerű jogi segítséget, kérje ki védőügyvéd tanácsát. Az első találkozáskor ügyfelünknek egy órás személyre szabott tájékoztatást nyújtunk a büntetőeljárás során őt megillető jogairól, kötelességeiről, az esetleges büntetés neméről és mértékéről, a szükséges lépésekről. A konzultációt követően lesz olyan helyzetben, hogy szabadon eldönthesse, hogy igénybe kívánja-e venni szakképzett büntetőjogász segítségét.
• Gyűjtse a bizonyítékokat.

• Ne válaszoljon, ne reagáljon, ne fogadja a hívását, ne hívja vissza, ne keresse… (amennyiben a sértett a kapcsolatfelvételi kísérleteket fogadja, a kapcsolatfelvételt viszonozza, azt kölcsönössé teszi, az azt eredményezheti, hogy a cselekmény esetleg nem lesz tényállásszerű)
• Online teendők: Az online zaklatással szemben az adott platformtól függően más a teendő, ha egy felhasználó, vagy az általa közzétett fénykép, video, snap, story, tweet, hirdetés, komment, megjegyzés, hashtag, üzenet kifogásolható. Amennyiben bármilyen platformon (Facebook, YouTube, Instagram, Snapchat, Twitter, Viber) kifogásolható magatartást vagy tartalmat tapasztal, az alábbi weboldalon megtudhatja, hogy hogyan védheti meg magát online eszközökkel, hogyan védekezhet a zaklató magatartással szemben, hogyan tilthat le egy felhasználót, hogyan töröltethet egy kifogásolható tartalmat.
• Offline teendők: Gyűjteni kell a bizonyítékokat. Amennyiben a zaklatás miatt büntetőeljárás indul, az elkövető felelősségre vonása csak abban az esetben történhet meg, ha elegendő bizonyíték áll a hatóságok rendelkezésére ahhoz, hogy felelősségét kétséget kizáró módon meg tudják állapítani. A sértett egyik legfontosabb feladata, hogy mindazokat a bizonyítékokat megőrizze, amelyek igazolhatják a bűncselekmény megtörténtét. A bizonyítékok jelentős része idővel elenyészik, megsemmisül.
• Érdemes ezért a technikai eszközökön fellelhető bizonyítékokról másolatot készíteni, a bűncselekmény elkövetését rögzíteni. Akár közjegyzőhöz is érdemes fordulni ténytanúsítás érdekében. A közjegyző abban tud segíteni, hogy a későbbi bizonyítás érdekében közokirati formában tanúsítja a jogi jelentőségű tényeket. Amennyiben a nyomozás során nem sikerül a hatóságnak elegendő bizonyítékot beszereznie, a büntetőeljárást meg kell szüntetnie.
• Joghatályos magánindítvány, feljelentés megtétele a büntetőeljárás megindítása. Ha a jogsértő állapot megszüntetésére a sértett nem lát más lehetőséget, ezt az utat is igénybe lehet venni. A feljelentés megtételére (a magánindítvány előterjesztésére) a sértettnek 30 napja van, attól kezdve, hogy a sérelmet okozó fél a magatartást megvalósítja.
• Kérjen szakszerű jogi segítséget! Ha büntetőeljárást szeretne indítani, illetve már folyamatban van a büntetőeljárás és többet szeretne megtudni jogi lehetőségeiről, célszerű szakszerű büntetőügyekkel foglalkozó ügyvéd segítségét igénybe venni.

• Beszélgessenek a gyermekkel, lehetőség szerint minél többet, de semmiképpen sem számonkérő hangnemben. A gyermek érezze, hogy bármit őszintén megoszthat a szüleivel, hiszen nem elutasításban, hanem támogatásban lesz része, a szülők is segíteni fogják őt a megfelelő megoldás megtalálásában.
• Hasznos lehet még, ha a passzív közönség tagjai közül − például a velük történő beszélgetések eredményeként − néhányan aktív támogatóvá válnak, legyenek ezek a személyek akár gyermekek akár felnőttek.
• Nem megfelelő megoldás, ha a szülők töröltetik az adott közösségi oldalról a gyermek profilját, szintén nem tanácsos az sem, ha általánosságban tiltják el a gyermeket az internethasználattól. A gyerekeknek szintén joguk van a magánéletükhöz, és az előző tilalmak alkalmazásával többet árt, mint használ a szülő.
• Feljelentés megtétele. A zaklatás magánindítványra üldözendő bűncselekmény. Ez azt jelenti, hogy a törvény bizonyos esetekben kivételt tesz a bűncselekmények hivatalból történő üldözésének elve alól és az egyébként általános feljelentés megtételére való jogosultságot korlátozza. Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, helyette a törvényes képviselője is jogosult a feljelentés megtételére, ha pedig cselekvőképtelen, akkor a kizárólag a törvényes képviselő jogosult feljelentést tenni.

A zaklatás Btk-ban szereplő tényállása nem az úgynevezett szexuális zaklatás jelenségét szabályozza. A szexuális zaklatás elsősorban egy sajnálatos társadalmi jelenség, nem pedig egy bűncselekmény a Btk-ban. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a szexuális zaklatás során megvalósuljon egy vagy több bűncselekmény. A szexuális zaklatás során elsősorban a különböző emberi méltóság elleni, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények valósulhatnak meg (becsületsértés, szexuális visszaélés, szexuális erőszak, stb.).

A magyar jogrendszerben a szexuális zaklatás jelenségét szabályozza az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló Egyezménye, illetve a Módosított Európai Szociális Karta.

A cyberbullying, internetes zaklatás, online zaklatás nem jogi kategória. Előfordulhat, de nem szükségszerű, hogy ezek a magatartások büntetőjogi értelemben is zaklatásnak minősüljenek.  Az internetes zaklatás elsősorban a gyermekeket érinti, az Unicef nem reprezentatív felméréséből kiderült, hogy a gyermekek egyharmadát zaklatták már valamilyen online felületen. A közösségi médiában jelentősebb követői bázissal rendelkező felhasználók, a közszereplők és hírességek, vagy egyszerűen csak azok a felhasználók, akikre aktuálisan valamilyen médiafigyelem irányul, szintén nagyobb eséllyel válnak áldozattá.

A cyberbullying olyan online deviencia, amelynek során szándékosan és hosszabb ideig fejt ki valaki zaklató magatartást az interneten keresztül. A cyberbullying célja lehet a sértett megalázása, fenyegetése, nevetségessé tétele, kiközösítése, lejáratása esetleg negatív színben feltüntetése. Ide sorolható továbbá a flaming, harassment, denignation, exclusion, impersonation, outing, sexting. A zaklatás lehet továbbá online vagy offline a fenyegetés irányát tekintve attól függően, hogy az áldozat online életére vagy az offline életére van-e hatással.

“Az internet nyújtotta kommunikációs lehetőségek különlegessége, hogy egyes kommunikációs módok (e-mail, chat) csak írásbeli alapúak, az észlelés, érzékelés más szenzorai nem kapnak szerepet. A társasági-társadalmi kontroll hiánya azt eredményezi, hogy a társasági szorongás, mint az agresszió egyik legjelentősebb gátja nem létezik. Ezért egyrészt bizonyos, a zaklatókra jellemző érzelmek, indulatok, vágyak – düh, féltékenység, elkeseredettség, birtoklási-irányítás vágy – vagy agresszió közvetlenül a zaklató célpontjára irányíthatók, másrészt a különböző fantáziák kialakulásának lehetőségével az áldozat a zaklató képzelődéseinek fókusza lehet.” (Szathmáry Zoltán: Az információs társadalom egyes devianciái)

A zaklatás magánindítványra üldözendő bűncselekmény. Ez azt jelenti, hogy a törvény bizonyos esetekben kivételt tesz a bűncselekmények hivatalból történő üldözésének elve alól és az egyébként általános feljelentés megtételére való jogosultságot korlátozza. Csak a sértett kezdeményezheti a büntetőeljárás megindítását.

Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, helyette a törvényes képviselője is jogosult a feljelentés megtételére, ha pedig cselekvőképtelen, akkor a kizárólag a törvényes képviselő jogosult feljelentést tenni. Ha a sértett meghal, akkor hozzátartozója válik jogosulttá a feljelentés megtételére.

Be. 173. § (1) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás. A magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

(2) A magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető.

(3) A magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. A (2) bekezdésben meghatározott esetben ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett. Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt.

(4) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.

A Btk. 222. § (2) bekezdés b) pontja szerinti zaklatás megállapításához nem szükséges ismétlődő vagy tartós magatartás, egy cselekménnyel is elkövethető. A tényállásszerű magatartásnak félelem felkeltésére alkalmasnak kell lennie, az nem szükséges, hogy a sértett félelme be is következzen [Btk. 222. § (2) bek. b) pont].

[1] A járásbíróság a 2016. november 22. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [Btk. 222. § (2) bek. b) pont] és kábítószer birtoklásának vétségében [Btk. 178. § (6) bek. II. ford.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Gy.-i Városi Bíróság ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője által bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2018. június 11. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fogházban állapította meg, egyebekben helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a b) pont ba) alpontjára alapítva, elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatása - ennek keretében a terhelt zaklatás vétsége miatt emelt vád alóli felmentése, a garázdaság szabálysértése miatti eljárás megszüntetése és a büntetés enyhítése - érdekében, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése végett.

[4] A védő álláspontja szerint terhelt bűnösségének megállapítása a zaklatás vétségében törvénysértő. A terhelt magatartása a sértett tekintetében nem volt félelemkeltésre irányuló célzatos magatartás. Az kizárólag a kikapcsolt telefon miatti dühöngésnek és ordítozásnak értékelhető. Ezen túlmenően nem keltette azt a látszatot sem, hogy valamely életet, testi épséget vagy egészséget sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény bekövetkezhet. E vonatkozásban az ítéleti tényállás is azt rögzítette, hogy a terhelt nem tett olyan, más személy ellen irányuló mozdulatot a késsel, amiből támadó magatartásra lehetett volna következtetni. Érvelése alátámasztására felhívta a Kúria BH 2011.303. számú eseti döntését, amely szerint a terhelti indulat önmagában nem lehet alkalmas arra, hogy abból a zaklatás vétségének megvalósulására lehessen következtetést levonni. Mindezek alapján az irányadó tényállás szerint a terhelt magatartása a szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény 170. §-ában meghatározott garázdaság szabálysértésének minősülhet, mert kihívóan közösségellenes magatartást tanúsított, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az erőszakkal azonban csupán fenyegetőzött, erőszakos magatartást nem tanúsított.

[5] A 2012. évi II. törvény 2. § (7) bekezdése és a 6. § (1) és (6) bekezdése alapján a terhelt büntethetősége e szabálysértés miatt elévült, így az eljárás megszüntetésének van helye a 2012. évi II. törvény 83. § (1) bekezdés h) pontja alapján.

[6] A terhelt terhén maradó bűncselekmény az időmúlásra, valamint az ezen túlmenően felmerülő enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel enyhébb szankció alkalmazását indokolja, így a jogerős ítélet megváltoztatása és próbára bocsátás vagy pénzbüntetés alkalmazása indokolt.

[7] A védő másodlagosan azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az ítéleti tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása a Btk. 222. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő zaklatás vétségében törvényes. A kés az élet kioltására alkalmas, a köztudomás szerint az élet, illetve testi épség elleni bűncselekmények során gyakran használt eszköz, aminek kézben tartása egy személyek közötti konfliktus során nem értékelhető másként, mint az érdekérvényesítés egy lehetséges, lenyűgöző erejű eszközeként, amely a konfliktusban részt vevő másik személy megfélemlítésére alkalmas.

[9] Az ítéleti tényállásban rögzített, időben relatíve elhúzódó eseménysorozat alapján a terhelt tudattartalma a fenti tényekre - kizáró körülmények hiányában - kiterjedt, így a terhelt céljának vitatása egyrészt a tényállás meg nem engedett támadása, másrészt a tények ismeretében elfogadhatatlan.

[10] A terhelt cselekménye két személy között, behatárolt fizikai térben történt, nem a közrend, köznyugalom megértésére irányult, ezért a garázdaságkénti értékelése kizárt. Az adott szituációban, a terhelt viselkedése alapján a sértett alappal számolhatott azzal, hogy az életét, testi épségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény is bekövetkezhet. A terhelt cselekménye egy külső szemlélő, a sértett számára ezen következmények bekövetkezésének látszatát keltette.

[11] A törvényi tényállás megvalósulása szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a terhelt nem akarta a sértettet fizikailag bántalmazni. A zaklatás ezen elkövetési módja az emberi méltóság komplex védelmét szolgálja, a terhelt passzív alannyal szemben kifejtett fenyegető, félelmet keltő, biztonságérzetére hátrányosan ható magatartásokat szankcionálja. A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálat során irányadó tényállás alapján a terhelt bűnösségének megállapítása és a bűncselekmény minősítése törvényes.

[12] A Legfőbb Ügyészség ezért a járásbíróság, illetőleg a törvényszék ítéleteinek hatályában fenntartását indítványozta.

[13] A védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára észrevételt tett, amelyben a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta.

[14] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben meghatározott feltételek szerint kerülhet sor. A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának helye van. A felülvizsgálat a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból vehető igénybe. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e § (2) bekezdése határozza meg. A védő a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és b) pont ba) alpontjában meghatározott okból terjesztette elő.

[15] A rendkívüli jogorvoslatként szabályozott felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan [Be. 659. § (1) bek.]. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[16] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ügydöntő határozatot az abban rögzített tényállás alapulvételével, egyrészt a felülvizsgálati indítványban hivatkozott felülvizsgálati okok, másrészt - a Be. 659. § (6) bekezdése alapján, hivatalból - a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértések tekintetében bírálta felül.

[17] A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt magatartása nem volt alkalmas arra, hogy azt a látszatot keltse, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következhet be. Emellett a terheltet nem félelemkeltési szándék vezérelte, hanem kizárólag az indulatait vezette le, ezért cselekményét tévesen minősítették az eljárt bíróságok a Btk. 222. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő zaklatás vétségének. Tényállásszerű elkövetési magatartás hiányában a terhelt bűnösségének megállapítása törvénysértő.

[18] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, az (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést.

[19] A jogerős ítéletben megállapított - és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó - tényállás szerint a terhelt 2015. július 7. napján a kora délutáni órákban a B. Kft. székhelyén az édesapjával összevitatkozott. Miután a terhelt a helyszínről távozott, édesapja utasította a sértettet, hogy a terhelt által használt és a cég által fizetett telefont tiltsa le. 14 óra 20 perckor a terhelt visszatért a Kft. székhelyére és B. T. irodájába ment, ahol rendkívül felindult állapotban - a testvére, a terhelt és a Kft. egyik alkalmazottja jelenlétében - kiabálni kezdett B. T.-vel. Őt testi épségének megsértésével fenyegette ("szétvereti") és követelte, hogy a telefonját visszakapja. A szomszédos szobában tartózkodott a sértett és a Kft. egy másik alkalmazottja, Á.-né B. O.

[20] A terhelt "amikor azt tapasztalta, hogy az édesapja nem hajlandó a követelésének megfelelően cselekedni, ezt követően vette magához a kést, követelését nyomatékosítandó, célja a szobában tartózkodó passzív alanyok megfélemlítése volt". Az édesapja szobája közelében lévő konyhahelyiségből a késsel visszament az irodába, ahol tovább folytatta a kiabálást. Veszekedés közben a kezével hevesen gesztikulált. A kést a kezében tartva, azzal hadonászott, de fenyegető, támadó mozdulatot nem tett.

[21] Miután édesapjától megtudta, hogy a telefont a gazdasági igazgató, a sértett tiltotta le, átment az ő irodájába és kiabálni kezdett vele. A kést a kezében tartva, azzal gesztikulált. Á.-né B. O. is ebben az irodahelyiségben tartózkodott, ahonnan kimenekült és a WC helyiségbe bezárkózott, ahonnan értesítette a rendőrséget. A sértett mintegy 5 perc után úgy érezte, hogy a terhelt figyelme elterelődött. Ezt kihasználva kiszaladt az irodából és egy másik irodába bezárkózott.

[22] A terhelt szándéka a félelemkeltésre irányult, amit el is ért, mert a sértett és kolléganője az irodából kimenekült, illetve K. P. is megijedt a terhelt magatartása miatt még úgy is, hogy az nem közvetlenül felé irányult, féltette a jelen lévő többi személy testi épségét.

[23] A sértett 2015. augusztus 4. napján a terhelttel szemben joghatályos magánindítványt terjesztett elő a sérelmére elkövetett zaklatás miatt.

[24] A Btk. 222. § (2) bekezdés b) pontja szerint zaklatás vétségét követi el, aki félelemkeltés céljából azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be.

[25] A Btk. 222. § (1) bekezdésében meghatározott zaklatás vétségével ellentétben, a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény egy cselekménnyel is elkövethető. Nem szükséges hozzá ismétlődő jellegű vagy tartós magatartás.

[26] A zaklatás vétsége célzatos bűncselekmény, kizárólag egyenes szándékkal követhető el. A (2) bekezdés esetén a célzat a félelemkeltésre irányul.

[27] A törvényi tényállás eredményt nem fogalmaz meg, így a tényállásszerű magatartás megállapításához a sértett félelmének nem kell bekövetkeznie. Elegendő ha az elkövető magatartása azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következhet be és ezzel alkalmas a félelemkeltésre. Ugyanakkor a zaklatás megállapításának alapfeltétele, hogy az elkövetőt ne az élet, testi sértés vagy egészség sértésére vagy veszélyeztetésére irányuló szándék vezérelje, mert ebben az esetben az élet vagy testi épség elleni bűncselekmény miatt felel az elkövető (BH 2014.169.).

[28] A zaklatás lényege mindezek alapján abban áll, hogy a kilátásba helyezett súlyos következménnyel való fenyegetettség nyugtalanságot kiváltó lelki teherként nehezedik a sértettre, azaz a jogalkotó e bűncselekménnyel a testi sértéshez képest előrehozott büntetőjogi védelmet teremtett.

[29] A terhelt késsel a kezében először az édesapjával kiabált és felindult állapotban azzal fenyegette, hogy "szétvereti". A sértett a szomszédos irodahelyiségben tartózkodva ezt észlelte. Ezt követően a terhelt a kezében késsel hadonászva a sértettel kiabált, melynek hatására a sértett kolléganője, majd a sértett - mikor lehetősége nyílt - kimenekült a szobából és mind a ketten egy-egy másik helyiségbe menekültek, melyet magukra zártak.

[30] A terhelt a kést azt követően vette magához, hogy az édesapjával kiabálni kezdett, majd ezzel ment be a sértetthez és a késsel kezében hevesen gesztikulálva, kiabált vele. A kés - amint arra a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott - az élet kioltására alkalmas eszköz, melyet az ítéleti tényállás szerint a terhelt a követelése nyomatékosítása érdekében vett magához. E magatartás alapján okszerűen következtettek az alapügyben eljárt bíróságok arra, hogy a terhelt a telefon letiltása miatti felháborodásában nem csupán a felháborodásának és véleményének kívánt hangot adni, hanem magatartása - a követelésének teljesítése érdekében - félelemkeltésre (is) irányult. A cselekmény előzményére és körülményeire, a terhelt felindult állapotára, valamint a terhelt kezében tartott késre tekintettel a nő sértett alappal feltételezhette, hogy az életét, testi épségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következhet be.

[31] A jogerős ítélet tényállása szerint a terhelt beszámíthatóságát nem érintő személyiségzavarban szenved, így a cselekménye következményeinek felismerésére és e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításra képes volt.

[32] Mindezek tükrében az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a terhelt tudattartalma kiterjedt arra, hogy a félelemkeltésére irányuló magatartása a sértettben, valamint a cselekményt észlelő személyekben az életet, testi épséget sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény bekövetkezésének látszatát kelti és azt kívánta. Így a bűncselekményt egyenes szándékkal elkövette (Btk. 7. §).

[33] A védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott eseti döntés a védő álláspontjának alátámasztására nem alkalmas, azt éppen cáfolja. A BH 2011.303. jogeset a testi sértés és a zaklatás elhatárolása tárgyában szolgálhat iránymutatásául. Aszerint "[…] ha a fenyegetések egy nézeteltérés nyomán kialakult düh indulatban, a testbántalmazási szándék verbális kifejezésre juttatásaként hangzanak el, s az elkövető bántalmazza is a sértettet, akkor a célzat nem a rémületben tartás, a félelemkeltés, hanem az indulat levezetése, következésképpen - a cselekménysort természetes egységként kezelve - csak a megvalósult élet vagy testi épség elleni bűncselekmény állapítható meg."

[34] A jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem tartalmaz olyan tényt (terhelti cselekvőséget), mely a testi sértés okozására irányuló szándék megállapítását megalapozná, így helyesen minősítette a bíróság a terhelt magatartását zaklatás vétségének.

[35] A védő szerint az ítéleti tényállás alapján a terhelt magatartása a 2012. évi II. törvény 170. §-ában meghatározott garázdaság szabálysértését valósította meg; mivel az elkövetési magatartás nem volt erőszakos és így a Btk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétsége szerinti minősítés kizárt.

[36] A vizsgált két bűncselekmény - egyrészről a garázdaság és másrészről a zaklatás védett jogi tárgya

eltérő. A garázdaság a köznyugalmat sérti (Btk. XXXII. Fejezet), míg a zaklatás vétségét a jogalkotó a Btk. XXI. fejezetében - az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények között - szabályozza, védett jogi tárgya az emberi méltósághoz való jog. Az irányadó tényállás szerint a cselekmény sértettje nő volt, akivel a feldühödött terhelt egy irodahelyiségben, késsel a kezében hadonászva kiabált és veszekedett. Ebben a helyzetben a terhelt magatartása kétségtelenül nem a köznyugalmat sértette, így a garázdaság szabálysértése szerinti minősítés megállapítása kizárt. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal támadott bűncselekmény minősítése törvényes.

[37] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre viszont a védő a felülvizsgálati indítványában nem hivatkozott.

[38] A büntetéskiszabás önmagában nem képezheti a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető bűnösségi körülményeket miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).

[39] Minderre figyelemmel a Kúria - miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 208/2019.)

I. A zaklatás vétségét valósítja meg, aki azért, hogy szomszédjának (a sértettnek) mindennapi életébe beavatkozzon, pincéjének tetejére felállva rendszeresen szemmel tartja a sértetthez érkező látogatókat, járműveik rendszámát feljegyzi, és családi rendezvényeiket a kerítést rázva vagy más zajkeltéssel megzavarja, velük kiabál, melynek eredményeként a sértett képtelenné válik saját ingatlanának udvarában tartózkodni [Btk. 222. § (1) bek.].

II. A zaklatás bűncselekményének elkövetési magatartása akkor állapítható meg, ha az elkövető mást rendszeresen vagy tartósan háborgat, ezért a részcselekvőségek külön-külön nem, csak együtt fejtik ki a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Ennek megfelelően a magánindítvány a bűncselekmény befejező mozzanatától számított harminc napon belül terjeszthető elő.

További magánindítvány pedig akkor szükséges, ha a terhelt a magánindítvány megtétele után is folytatja a zaklatást megvalósító, háborgató magatartást [Btk. 222. § (1) bek., 231. § (2) bek.; 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 173. § (1) bek.; Be. 378. § (3) bek.].

III. A zaklatás magánindítványra büntetendő, de közvádas ügy, mert a vádat az ügyész képviseli. Következésképpen az ügyészi vádemelést követően is folytatódó zaklatás miatt előterjesztett magánindítvány már más eljárásra tartozik. Ellenben a vádemelésig tartó időszakban a nyomozás során, a feljelentést követően is folyamatos zaklatás miatt további magánindítvány előterjeszthető. Ez az újabb bűncselekmények büntethetőségének szükséges feltétele, mert magánindítványnak csak konkrét, múltbeli magatartás miatt van helye. A korábbi Be. 173. § (3) bekezdése szerint a magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett [Korábbi Be. 173. § (3) bek.; Be. 378. § (3) bek.].

[1] A járásbíróság a 2016. április 15. napján kihirdetett ítéletével a terheltet zaklatás vétsége [Btk. 222. § (1) bek.] miatt 1 év 2 hónap időtartamra próbára bocsátotta.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. március 20. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet - járulékos kérdések pontosításával - helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, sérelmezve, hogy a megállapított tényállás annyira általános, hogy annak alapján a bűnösségét nem lehetett volna megállapítani. Nem derül ki dátumszerűen, mikor milyen cselekmények történtek, illetve hogy a rendszeres háborgatás alatt mit kell érteni. Az ítélet konkrét bizonyítékokra nem utalt, egyes bizonyítékokat pedig értékelés nélkül hagyott.

[4] Vitatta, hogy a szomszédos ingatlanra történő "átnézés" bűncselekményt valósítana meg, az legfeljebb polgári jogi vita tárgyát képezhetné.

[5] Tévesnek tartotta nemcsak az elsőfokú bíróság, hanem a törvényszék álláspontját is a magánindítvány előterjesztésével kapcsolatban. A terhelt szerint a másodfokú bíróság a vádon túlterjeszkedve tette a tényállás részévé a 2013. június 15. napjától 2014. február 17. napjáig terjedő időszakban elkövetett cselekményeket. A sértett a magánindítványt a rendőrkapitánysághoz 2013. július 19. napján érkezett feljelentésében tette meg, a vád is erre hivatkozott.

[6] Mindezek alapján elsődlegesen magánindítvány, a jogosult által emelt vád hiánya és anyagi jogszabálysértés miatt a felmentését indítványozta, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását kérte.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a felülvizsgálat azon részei, amelyek a tényállás hiányosságait kifogásolják, annak megalapozottságát támadják, nem értékelhetők, mert a törvény a felülvizsgálatot ilyen okokból nem engedi meg.

[8] Ezen túlmenően a zaklatás elkövetési magatartása rendszeres vagy tartós háborgatást igényel, így a részcselekvőség külön-külön nem, csak együttesen meríti ki a bűncselekmény törvényi tényállási elemeit. Ennek megfelelően a bűncselekmény befejező mozzanatától számított 30 napon belül terjeszthető elő magánindítvány. További magánindítvány pedig akkor szükséges, ha a terhelt a magánindítvány megtétele után is folytatja a zaklatást megvalósító, háborgató magatartást. Az iratok alapján megállapítható, hogy a sértett a 2013 májusában kezdődő zaklató jellegű magatartásokat a feljelentése és a kihallgatásai (az utolsó 2014. február 17. napján volt) során előterjesztett magánindítványa körébe vonta, ezért az eljárt bíróságok nem vétettek abszolút eljárási szabálysértést, amikor a terhelt felelősségét 2013 májusától 2014. február 17. napjáig tartó cselekményrészekben állapították meg. E tekintetben a törvényszék kimerítő és helytálló indokolást adott.

[9] Az "átnézés" kapcsán az indítványban írtak vizsgálata szükségtelen, mivel ilyen elkövetési magatartást a tényállás nem tartalmaz.

[10] Ezen túlmenően az irányadó tényállás kellően részletezte a terhelt által kifejtett elkövetési magatartást, nem csupán általánosságban, a jogszabály szövegének megismétlésével, hanem konkrétan megjelölve azt, amelyből a bíróságok megalapozott következtetést vontak a terhelt bűnösségére nézve. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[12] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[14] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[15] Következésképpen, amikor a terhelt a felülvizsgálati indítványban a tényállás hiányosságaira, teljes, illetve részleges megalapozatlansági okokra hivatkozott, továbbá a bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységet kifogásolta, a jogerős ítéleti tényállást támadta. Ennek lehetőségét felülvizsgálatban a törvény kizárja.

[16] Az indítvány hivatkozott a Be. 649. § (2) bekezdés b) és c) pontjában írt felülvizsgálati okokra, melyek szerint a bíróság magánindítvány hiányában és nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozta meg határozatát.

[17] A Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt - a (3)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

[18] A Btk. 31. § (1) bekezdése értelmében az e törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak magánindítványra büntethető. A Btk. 231. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy - más bűncselekmények mellett - a Btk. 222. §-a szerinti zaklatás csak magánindítványra büntethető.

[19] A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult [Btk. 31. § (2) bek.]. Jelen ügy sértettjei E. A. G. és élettársa, B. Á. voltak.

[20] Az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 173. § (1) bekezdése alapján magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás, és a magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

[21] A zaklatás bűncselekménye magánindítványra büntethető, de közvádas ügy, azaz az ügyész képviseli a vádat. Következésképpen az ügyészi vádemelést követően esetlegesen folytatódó zaklatás miatt előterjesztett magánindítvány már más eljárásra tartozik. Ellenben a vádemelésig tartó időszakban a nyomozás során, a feljelentést követően is folyamatos zaklatás miatt további magánindítvány előterjeszthető. Ahhoz pedig, hogy az újabb cselekmények valóban büntethetők legyenek, elő is kell terjeszteni, mivel magánindítványnak csak konkrét múltbéli magatartás miatt van helye. A korábbi Be. 173. § (3) bekezdése szerint a magánindítványt attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett.

[22] E. A. G. sértett 2013. július 15. napján kelt és a nyomozó hatósághoz július 19. napján érkezett feljelentésében a zaklató magatartások miatt a magánindítványt előterjesztette a terhelttel szemben.

[23] A joghatályos magánindítvány előterjesztését a tényállásban rögzíteni kell. Ezt az elsőfokú bíróság megtette, de e körben álláspontja - ahogyan azt a másodfokú bíróság helyesen indokolta - téves volt. A törvényszék a tényállást érintően az elsőfokú bíróság tévedését részben akként korrigálta, hogy megállapította, hogy a sértett legutoljára mikor terjesztett elő - a vádemelést megelőzően - joghatályos magánindítványt.

[24] Az elsőfokú ítélet ténylegesen a jogi indokolásnál rögzítette a sértett első joghatályos magánindítványát (az azzal kapcsolatos jogi okfejtését a másodfokú bíróság megfelelően helyesbítette).

[25] Töretlen az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy az alapítéletben foglalt tényálláshoz tartoznak mindazon ténymegállapítások, történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében.

[26] Ez így van jelen ügyben is, ekként a joghatályos első- - és a másodfokú bíróság által helyesen módosított - legutolsó magánindítvány előterjesztésének ideje is rögzítésre került az ítéletben.

[27] A törvényszék indokolása a magánindítvány többszöri előterjesztését illetően helyes és meggyőző, mert a feljelentését, vallomásait folyamatosan fenntartó és eközben sérelmére elkövetett újabb zaklató bűncselekményekről valló sértett terhelő vallomásai újabb magánindítványként értékelendők.

[28] Csupán megjegyzi a Kúria, hogy az ügy másik sértettjének is volt olyan nyomozati vallomása, ahol kifejezetten a hatóság segítségét kérte a sérelmükre elkövetett terhelti cselekmények miatt, amely azonban a magánindítvány megtétele szempontjából értékelés nélkül maradt. Ellenben ennek a törvényszék joghatályos magánindítvány kapcsán kifejtett, egyebekben helytálló álláspontja mellett érdemi jelentősége az ügyben nincs.

[29] Fentiekre tekintettel a felülvizsgálati indítvány a magánindítvány hiányára hivatkozó részében alaptalan.

[30] A joghatályos magánindítvány megléte nyilvánvaló érvényességi kérdés, hiánya abszolút eljárási szabálysértés, azonban a vádon túlterjeszkedés megítélésénél kizárólag a vád tárgyává tett történeti tényállásban írtak az irányadók (nem a vádirat magánindítványra való hivatkozása).

[31] A vád a zaklatás kezdő időpontját rögzítette azzal, hogy azt követően rendszeresen történtek a különböző zaklató cselekmények. Következésképpen a törvényszék az elkövetési időszakot tekintve a vádon túl nem terjeszkedett, az elkövetési időszak meghatározása sem törvénysértő.

[32] A vádiratban írt tényálláson túlterjeszkedett az elsőfokú bíróság azonban a másodfokú bíróság ezen eljárási szabálysértést megfelelően orvosolta kirekesztve a kérdéses időszakot az ítéleti tényállásból. Erre tekintettel az indítvány ezen részében sem alapos.

[33] A felülvizsgálatban irányadó tényállás rövid, azonban konkrétan tartalmazza azokat a konkrét elkövetői magatartásokat, amelyek alapján a tényállásszerű terhelti cselekmény megállapítható.

[34] A Btk. 222. § (1) bekezdése szerint a zaklatás vétségét az követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja.

[35] A terhelt a jogerős tényállás szerint a pincéje tetejére felállva a sértettet és családját rendszeresen megfigyelte, a hozzá érkező vendégeket és a járművek rendszámát feljegyezte, a családi rendezvényeket a drótkerítést rázva vagy más módon zajt keltve megzavarta, illetve kiabált velük azért, hogy a mindennapi életükbe beavatkozzon, melynek eredményeként a sértett nem kívánt az ingatlana udvarán tartózkodni.

[36] Ezen terhelti magatartás kimeríti a zaklatás törvényi tényállásában foglaltakat, az ezenkívüli hivatkozások az indítványban tényálláson kívüliek, nem képezik részét a felülvizsgálatnak.

[37] Megjegyzi a Kúria, hogy az elkövetési időszak meghatározása a bizonyításnak, az iratoknak megfelelő, így az sem kifogásolható.

[38] Ekként a bűncselekmény minősítése, a bűnösség megállapítása törvényes, miként az alkalmazott intézkedés is. Ezért az indítvány e körben sem megalapozott.

[39] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan más eljárási szabálysértést sem, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.538/2018.)

A zaklatás Btk. 222. § (1) bekezdésében írt esete szubszidiárius bűncselekmény, ezért ha a zaklató magatartás egyben garázdaságot is megvalósít, csak a garázdaság bűncselekményét kell megállapítani [Btk. 222. § (1) bek., 339. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság a 2014. augusztus 21. napján tartott tárgyaláson meghozott, kihirdetett és fellebbezés hiányában aznap jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli - ebből 1 esetben folytatólagosan elkövetett - garázdaság vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bek.] és zaklatás vétségében [Btk. 222. § (1) bek.]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 300 napi tétel, napi tételenként 1100 forint, összesen 330 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a zaklatás vétségében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[3] Az indítvány szerint az egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő zaklatás vétsége szubszidiárus bűncselekmény, amely kizárólag akkor állapítható meg, ha egyidejűleg súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Ilyen súlyosabb bűncselekmény a két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett garázdaság vétsége.

[4] A Legfőbb Ügyészség ezért az alapítélet megváltoztatásával a terhelt tanácsülésen történő felmentését indítványozta a zaklatás vétségének vádja alól.

[5] A terhelt felülvizsgálati eljárásban kirendelt védője az észrevételében alapvetően egyetértett az ügyészti állásponttal.

[6] A terhelt nem tett észrevételt.

[7] A Kúria azt állapította meg, hogy a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa és a védő indítványa - az alábbiak szerint - alapos.

[8] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjának 3. fordulata alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[9] Az elkövetéskor [lásd 1978. évi IV. tv. 176/A. § (1) bek.] és elbíráláskor lényegében azonos tartalmú Btk. 222. §-ának (1) bekezdése alapján, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[10] A terhelt a 2013. február 20-i és a 2013. augusztus 6-i magatartását egyaránt H. I.-né sértett ellenében tanúsította.

[11] A Kúria a garázdaság és a zaklatás bűncselekményének alaki halmazatát megvizsgálva abból indult ki, hogy amennyiben azok elkövetési magatartása fedi egymást, illetve azonos, akkor ugyanazon cselekmény csak egyetlen bűncselekményt valósíthat meg, egyetlen bűncselekményként minősülhet. S a zaklatás csak akkor valósul meg, ha ugyanaz a cselekmény súlyosabban büntetendő bűncselekménynek nem minősül. Ha tehát az adott cselekmény a két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő garázdaság vétségének minősül, akkor ugyanez a cselekmény nem minősülhet egy másik bűncselekménynek, még annak részcselekményeként sem.

[12] Mindezekre figyelemmel a Kúria - miután a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt - a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontjának 1. fordulata alapján - megváltoztatta, és a terheltet - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja 1. fordulatának és a Be. 331. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - az ellene zaklatás vétsége [Btk. 222. § (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

(Kúria Bfv. II. 1.594/2015.)

I. A zaklatás törvényi tényállást kimerítő magatartás jogellenességét nem zárja ki az, hogy az elkövető egyben a sértett korábbi ugyanilyen magatartásának szenvedő alanya is [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 176/A. § (1) bek.].

II. A magánindítvány megtételénél csak az abban felrótt cselekmény tekintetében válik érvényesítetté a büntetőjogi igény, az ismétlődő további - ugyanilyen - magatartások miatt a büntetőjogi igényt ismét érvényesíteni kell [Be. 173. § (3) bek.].

[1] A városi bíróság a 2012. április 25-én kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (1) bek.]. Ezért őt 250 napi tétel, napi tételenként 400 forint, összesen 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak átváltoztatásáról.

[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2013. február 28. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt felülvizsgálati okként a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve, a bűnösség téves megállapítása miatt felmentésért.

[4] Álláspontjuk szerint - amit a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételekben is megismételtek - a zaklatás tényállási elemek hiányában nem valósult meg. A terhelt magatartásában nem nyilvánult meg önkényesség, nem állapítható meg a sértett akarata ellenére való háborgatás, továbbá kétséget kizáróan nem bizonyított a törvényben előírt célzat sem. Önkényes csak olyan magatartás lehetne, ami a sértett akarata elleni, a terhelti üzenetek trágársága pedig nem alapja az önkényesség megállapításának.

[5] Ténybelileg arra hivatkoztak, hogy 2007-ben a sértett vette fel a terhelttel a kapcsolatot. Az üzenetváltásokat illetően hangsúlyozták: az üzenetek egy része - oda-vissza - súlyosan becsületsértő volt, a sértett mégsem tett emiatt a terhelttel szemben feljelentést; ellenkezőleg, a sértett üzenetei tele voltak ún. smile (mosoly) jelekkel. 2008. február 25-én és 2008. november 5-én a terhelt tett a sértett ellen zaklatás miatt feljelentést; ezt követően a bíróság - a terhelt pótmagánvádja alapján - kétszer is bűnösnek mondta ki a sértettet a terhelttel szemben fenyegető, trágár e-mail és sms üzenetekkel megvalósított zaklatás miatt.

[6] A Btk. 176/A. § (1) bekezdése kapcsán ún. "viszonzaklatás" megállapítására törvényi lehetősége nincs. A sértett a terheltet abban a tudatban tartotta, hogy igényli a köztük lévő kapcsolatot, és üzeneteinek tartalma alapján is az állapítható meg, hogy nem ellenezte, hanem igényelte a terheltnek az övéhez hasonló magatartását.

[7] A terhelt az indítványában eljárási okra is hivatkozott: sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a védelem bizonyítási indítványait elutasította, aminek nem adta indokát; a másodfokú bíróság mellőzött olyan megállapításokat, melyek kizárják a bűncselekmény megállapíthatóságát; a bűnösség megállapítása során figyelmen kívül hagyta - csupán enyhítő körülményként értékelte - a sértetti közrehatást.

[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában és képviselője a nyilvános ülésen az indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta; és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

[9] Álláspontja szerint az irányadó tényállástól eltérő tényekre hivatkozva, vagy a törvényi okon kívüli eljárási indok miatt a felülvizsgálat kizárt.

[10] A terhelt az irányadó tényállásban rögzített tartalommal az üzeneteit azért küldte, hogy a sértettel való rossz viszonyt fenntartsa, benne feszültséget keltsen, azok becsületsértő, obszcén tartalma miatt elküldésük tolakodó jellegű volt, ekként magában hordozta a terhelti magatartás önkényességét.

[11] A terheltnek a sértett emberi méltóságát sértő, valamint a sértett elleni büntetőeljárásokra vonatkozó üzenetei arra irányultak, hogy a sértettre pszichésen ható, huzamosan nyugtalanító, gyötrő, nyugtalanságot, hányatottságot eredményezzen.

[12] A terhelt üzeneteinek gyalázkodó jellegére tekintettel a kapcsolat fenntartása a sértett akarata ellenére történt.

[13] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra is, hogy az elkövető által kezdeményezett párbeszéd sértett részéről való fenntartása önmagában nem zárja ki a zaklatás megállapítását.

[14] Mindemellett a terhelti magatartás - indítványban sem vitatott - rendszeressége folytán a felrótt cselekmény tényállásszerű.

[15] A Legfőbb Ügyészség kifejtette továbbá, hogy a Btk. 176/A. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény esetében természetes egységről és nem folytatólagos egységről van szó, ehhez képest az egyes részcselekmények önmagukban nem, csak - a rendszeresség folytán - együttesen valósítanak meg bűncselekményt. Ennélfogva az utolsó részcselekmény megvalósítását követő 30 napon belül előterjesztett magánindítvány esetén a magánindítvány előterjesztése előtt 30 napnál korábbi, és a magánindítvány megtételét követő részcselekményekre vonatkozóan is lefolytatható az eljárás.

[16] A terhelt észrevételeiben a korábbi előadásait ismételve kitért arra is, hogy a vádbeli 22 napból a sértett 12 napon kereste a terheltet, összesen 105 alkalommal, amire a terhelt csak 72 alkalommal reagált; továbbá a részéről nem volt fenyegetés a sértettel szemben, ő csupán a pótmagánvád tartalmát közölte vele tárgyilagosan.

[17] A terhelt szerint a vádirat tartalma számos helyen iratellenes, szintén sérelmezte, hogy az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta a védelem bizonyítási indítványait.

[18] A védő a nyilvános ülésen az indítványban foglaltakat változatlanul fenntartotta, hivatkozott továbbá az indokolási kötelezettség megszegésére. A terhelt felszólalásában védőjéhez csatlakozott.

[19] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[20] Felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat felülbírálata

- az indítványhoz [Be. 423. § (4) bek.],

- a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.]

- és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bek.]

kötött.

[21] Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége tehát kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[22] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog megsértésével történt.

[23] A Btk. 176/A. § (1) bekezdésébe ütköző zaklatás vétségét követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen, ha mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik, feltéve, hogy a magatartása folytán súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.

[24] A bűncselekmény elkövetési magatartása tehát a rendszeres vagy tartós háborgatás.

[25] A háborgatás más nyugalma ellen irányuló magatartás.

[26] A nyugalom nem kizárólag eseménytelenség, illetve mozdulatlanság, hanem az érintett olyan fennálló (tehát kialakult, meglévő) állapota, ami - értelemszerűen - nem törvénybe ütköző. Ez az állapot származhat egyaránt az érintettet körülvevő (nemcsak tárgyiasult, hanem perszonális) környezet kölcsönös elfogadásából vagy az érintett egyéni döntéséből. Egyéni döntéskörbe tartozik a másik emberrel való magántermészetű, személyes kapcsolat teremtése, illetve tartása. Az ilyen állapot tiszteletben tartása a társadalmi - de akár hétköznapi - együttélés természetes feltétele.

[27] Nyilvánvalóan nem háborgatás az olyan állapot zavarása, ami az elfogadottságától függetlenül is - törvénybe ütköző, vagy amelynek elfogadottsága nem kölcsönös, illetve amely nem feltétlenül az érintett döntésétől függ, ekként fennálló, kialakult állapotnak sem vehető.

[28] Ehhez képest a háborgatás - értelemszerűen - olyan egyoldalú magatartás, ami a meglévő nyugalmi állapotot támadja, azt kibillenti az egyensúlyából. Ez mindenképpen - szóval és tettel egyaránt megvalósítható - tevőleges magatartás.

[29] A háborgatás nyelvtanilag is bizonyos gyakoriságot, azaz többszörösséget feltételez. A törvény ezt kifejezetten nyomatékosítja a tényállásban, arra való utalással, hogy nem egyszeri, nem egymozzanatú, hanem folyamatos magatartásról van szó. A folyamatosság lehet rendszeres, amikor a magatartás ismétlődő, időközönként visszatérő, vagy lehet tartós, amikor a magatartás folytonos.

[30] Jelentősége van azonban a köztes időtartamnak. Annak alapján ítélhető ugyanis meg, hogy az időbeli sűrűség folytonosságot képezve a tartósság, vagy a magatartás mozzanatossága révén a rendszeresség megállapítását eredményezi.

[31] A Btk. 176/A. § (1) bekezdése szerinti magatartás - szemben a 176/A. § (2) bekezdésével - önmagában nem, vagy nem feltétlenül lenne félelemkeltő, nyugtalanító, hanem folyamatosságától - rendszerességénél vagy tartósságánál fogva - válik azzá.

[32] Miután a zaklatás folyamatos elkövetéssel - ekként természetes egységet képezve - megvalósuló bűncselekmény, csak olyan magatartás miatt állapítható meg, amiről a sértettnek tudomása van, tudomást szerzett. A sértett tudtán kívüli háborgatás esete fogalmilag nem tartozik a törvényi tényállás keretébe. Az elkövető magatartása éppen arra irányul, hogy a sértett életére ráhatással legyen, a sértettel - annak fogadókészsége hiányában is - kapcsolatba lépjen.

[33] A zaklatás szándékos és célzatos, tehát kizárólag egyenes szándékkal megvalósítható bűncselekmény. A törvényi tényállása háborgató magatartás célzataként határozza meg

- más megfélemlítését,

- más magánéletébe önkényes beavatkozást és

- más mindennapi életvitelébe önkényes beavatkozást.

[34] A célzat azonban nem azonos az eredménnyel, a törvényi tényállás pedig eredményt nem tartalmaz (alaki bűncselekmény). Nem kell tehát bekövetkeznie a sértett félelme kialakulásának, a magánélet, mindennapi életvitel beavatkozás miatti változásának, elegendő, ha az elkövető magatartása erre alkalmas és az elkövetői (egyenes) szándék ezt célozza. A célzat megállapítása tehát a megállapított tényekből vont bírói értékeléstől függ.

[35] Az irányadó tényállás szerint a terhelt e-mail, sms és telefonhívás útján 2008. november 4-e és 2009. február 5-e között számos alkalommal keresett kapcsolatot a sértettel. A sértett emiatt 2008. december 22-én feljelentést tett és joghatályos magánindítványt terjesztett elő [Btk. 183. § (1) bek.].

[36] A magánindítványa joghatályos. A magánindítvány joghatályossága (illetve a vád törvényessége) azonban csupán a 2008. november 4-ével kezdődően, s 2008. december 3-ával bezárólag keltezett elkövetői magatartás esetére vonatkozó.

[37] A magánindítvány előterjesztésére vonatkozó törvényi szabályozásból [Btk. 31. §; Be. 173. § (3) bek.], így a határidőhöz kötöttségből következően ugyanis egyértelmű, hogy konkrét, múltbeli magatartás miatt van helye magánindítványnak. A magánindítvány megtételét követő események kívül esnek az adott eljárásban való büntetőjogi megítélésen, tekintve, hogy a magánindítvány előterjesztője annak megtételekor a jövőbeli, még meg nem valósult cselekményért való felelősségre vonást nem kívánhatja. A magánindítvány megtételével rögzül és a felrótt cselekmény vonatkozásában válik érvényesítetté a büntetőigény, más magatartás miatt a büntetőigényt ismét érvényesíteni kell.

[38] Az iratokból kitűnően, az irányadó tényállás szerinti, 2008. december 22-ével kezdődően, s 2009. február 5-ével bezárólag keltezett tényállásbeli esetek miatt nem lett előterjesztve magánindítvány. Ehhez képest azok - ellentétben az eljárt bíróság és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával - nem képezhették a büntetőeljárás, illetve megítélés tárgyát. Ezekre az esetekre nézve valójában nincs törvényes vád.

[39] Az irányadó tényállás alapján a cselekmény tényállásszerűségét vizsgálva a Kúria előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati indítványban felvetett ún. "viszonzaklatás" kérdése nem valóságos kérdés. Magánvádas ügyben - ahol viszonvád jogilag szabályozott eljárási aktus - sem jelenti a viszonváddal élés lehetősége az alapvád alaptalanságát. Ez az intézmény csupán a kölcsönös és kölcsönösen jogellenesnek tartott magatartások miatti igényérvényesítés lehetőségét biztosítja. Egy adott magatartás jogellenességén önmagában nem változtat az, hogy az elkövető egyben a sértett ugyanolyan magatartásának szenvedő alanya is. Az időben elkülönülő magatartások esetében ez különösebb magyarázatot sem igényel. Az egymásra azonos alkalommal közvetlenül reagáló magatartások esetében pedig az egymásutániság, a támadás és védekezés egymásutániságaként a védekező személy számára biztosíthatja a cselekményének felróhatósága alóli mentességet jogos védelem címén.

[40] A felülbírálandó ügyben azonban erről nincs szó, lévén az irányadó tényállás szerinti magatartások mibenléte nem vonható a jogos védelem jogintézménye alá (ez verbális cselekménnyel szemben amúgy sem vehető igénybe).

[41] A két fél magatartásának esetleges kölcsönössége közömbös, mert az egyazon alkalommal való kölcsönösség - a törvényi tényállás elemeként meghatározott - önkényességet értelemszerűen mindkét oldalon kioltja, hiszen nem tekinthető egyoldalúnak. Az adok/kapok tartalommal bíró kölcsönösség valójában nem vezet (amint a jogos védelem kapcsán a kihívás elfogadása sem) a büntethetőség kizárásához.

[42] Az irányadó tényállásból nem lehet megnyugtató következtetést vonni arra, hogy a terhelt magatartása a rendszeres vagy tartós háborgatás fogalmi ismérveinek megfelelt volna; és ezen túlmenően pedig a félelemkeltési célzat sem állapítható meg. Ez utóbbit egyébként a másodfokú bíróság a terhelt pótmagánvádlókénti eljárására vonatkozó kijelentései kapcsán helyes indokokkal fejtette ki.

[43] Az irányadó tényállás szerint a 2008. november 4-ével kezdődően, 2008. december 3-ával bezárólag keltezett esetekben

- november 4-én napközben, 5 óra időtartamon belül a sértett kétszer kezdeményezett a terhelttel kapcsolatot, amit a terhelt egyszer viszonzott;

- november 5-én napközben, 2 óra időtartamon belül a terhelt tizenegyszer kezdeményezett a sértettel kapcsolatot, amit a sértett egyszer viszonzott;

- november 6-án kora reggel a terhelt részéről egy hívás és egy közvetlen visszahívás történt;

- november 14-én napközben, 8 óra időtartamon belül a terhelt tizenháromszor kezdeményezett a sértettel kapcsolatot, amit a sértett hússzor viszonzott;

- november 15-én napközben, 5 óra időtartamon belül a sértett tizenkilencszer kezdeményezett a terhelttel kapcsolatot, amit a terhelt tízszer viszonzott;

- november 16-án napközben, 1 óra időtartamon belül a terhelt öt esetben kezdeményezett a sértettel kapcsolatot, amit a sértett nyolcszor viszonzott;

- november 20-án délben, délután és este a terhelt (összesen) háromszor kezdeményezett a sértettel kapcsolatot, amit a sértett négyszer viszonzott;

- november 21-én kora reggel a sértett kétszer kezdeményezett a terhelttel kapcsolatot, amit a terhelt nem viszonzott;

- december 1-jén délután egy hívás és egy közvetlen visszahívás volt;

- december 2-án délelőtt, majd 7 óra múlva délután a terhelt mindössze kétszer kezdeményezett a sértettel kapcsolatot;

- december 3-án délelőtt a terhelt egyszer kezdeményezett a sértettel kapcsolatot.

[44] A fent felsoroltakat szemügyre véve - nyilvánvalóan - közömbös azokon a napokon való kapcsolatteremtési, illetve kapcsolattartási alkalom, amikor kizárólag a sértett kezdeményezte ezt a kapcsolatot, avagy a sértett a terhelt általi kezdeményezést legalább azzal egyező számban viszonozta. Ezekben az esetekben ugyanis nem lehet szó arról, hogy a sértett a kapcsolatteremtéstől elzárkózott volna, vagy a kapcsolatfelvétel őt zavarta volna.

[45] Ehhez képest pedig a törvényi tényállás megvalósulása szempontjából csupán a november 5-i, december 2-i és december 3-i eseteknek lehet jelentőséget tulajdonítani. Ezek az esetek viszont önmagukban, de együttvéve sem alkalmasak arra, hogy belőlük következtetés legyen levonható a bárminemű rendszerességre vagy tartósságra, ekként pedig a magatartás mibenléte (telefonhívás, sms-küldés) alapján a rendszeres vagy tartós háborgatásra, tehát az elkövetési magatartás megvalósulására.

[46] Jelentősége van ezen túlmenően annak is, hogy az irányadó tényállás szerint ezen esetek előtt és után rövid idővel számos alkalommal maga a sértett kezdeményezte a terhelttel a kapcsolatfelvételt.

[47] Következésképpen a felrótt cselekmény nem tényállásszerű; a terhelt irányadó tényállás szerinti magatartása nem a sértetti fogadókészség hiányában történt; ekként nem állapítható meg sem az elkövetési magatartás (háborgatás), sem annak önkényes beavatkozásra alkalmas célzata.

[48] Egyébként - a már kifejtettek szerint - szintén nem állapítható meg a terhelt részéről a félelemkeltési célzat sem.

[49] Mindemellett az indítvány egyéb kifogásai kifejezetten a tényállást támadták, ezért a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében olyan indokok, amelyeknél fogva a felülvizsgálat a törvényben kizárt. Ezért ezekkel a Kúria nem foglalkozhatott.

[50] Az előzőleg kifejtett indokok alapján viszont a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a megtámadott jogerős ítéletet a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és a terheltet a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján, a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti okból a zaklatás vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.

(Kúria Bfv. III. 802/2013.)

A garázdaság bűncselekményéhez megkívánt erőszakos magatartás fizikai ráhatást feltételez. A pusztán fizikai ráhatással fenyegetőzés egyéb feltételek meglétében sem alkalmas a bűncselekmény megállapítására. Amennyiben a fizikai ráhatással fenyegetés a sértettben történő félelemkeltés célzatával történik, a magatartás alkalmas lehet a zaklatás vétségének megállapításához [1978. évi IV. tv. 271. §, 176/A. § (2) bek.].

A városi bíróság a 2012. június 27-én kihirdetett, és perorvoslatok hiányában 2012. július 2-án első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségében, és a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti zaklatás vétségében, és ezért két évre próbára bocsátotta.

A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2010. december 3-án délután S.-n, az utcán szóváltásba keveredett a sértettel. A szóváltás során a terhelt, három kést a kezében tartva kaszáló mozdulatokat tett a sértett felé, miközben megfenyegette, hogy "megdöglesz". A terheltet a sértett és annak édesapja lefogta, a sértett édesanyja tőle a késeket elvette. Azonban a terhelt ezt követően is tovább fenyegette félelemkeltés céljából a sértettet akként, hogy "megdöglik, kinyírja őket".

A sértettben a fenyegető kijelentések komoly félelmet keltettek. A terhelt kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.

A sértett zaklatás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

A jogerős határozat ellen a terhelt terhére törvényes határidőn belül - 2012. december 27-én - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt, anyagi jogszabályt sértő minősítés és törvénysértő intézkedés alkalmazása miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárás elrendelése érdekében.

Az indítvány lényege szerint anyagi jogszabálysértéssel minősítette vétségnek az elsőfokú bíróság a terhelt által megvalósított garázdaság bűncselekményét. Az irányadó tényállás szerint a terhelt az elkövetés során az élet kioltására objektíve alkalmas eszközöket - késeket - tartott magánál, így a cselekményt felfegyverkezve [Btk. 137. § 4/b. pontja] követte el. A felfegyverkezve elkövetés a garázdaság bűncselekményének a (3) bekezdés d) pontja szerint minősítő körülménye. Ebben az esetben a büntetési tétel egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés büntetés, amely mellett a törvény próbára bocsátás alkalmazását nem engedi meg.

Ugyanakkor az irányadó tényállásból az a következtetés vonható le, hogy a terhelt részéről az erőszakos cselekmény elkövetésével fenyegető kijelentések indulati állapotban, a test-bántalmazási szándék verbális kifejezésre juttatásaként hangzottak el, ekként indulatának levezetését célozták. A kilátásba helyezett súlyos következménnyel való fenyegetettség így a sértettre nem nyugtalanságot kiváltó lelki teherként nehezedett. Ezért a terhelttel szemben a garázdaság bűncselekményével halmazatban a zaklatás vétsége, miután annak a felhívott - vagy egyéb - törvényi tényállását nem merítette ki, nem lett volna megállapítható.

A Legfőbb Ügyészség átiratában és képviselője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt indokai alapján fenntartotta.

A védő a felülvizsgálati indítványt vitatta és a támadott határozat indokai alapján történő hatályban tartását kérte.

A Kúria a városi bíróság ítéletét a Be. 423. § (1) és (4) bekezdésének megfelelően a jogerős határozatban megállapított, ekként a felülvizsgálatban is irányadó tényállás alapul vétele mellett, az indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti - okból vizsgálta felül. Ennek során a Be. 423. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálat kiterjedt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti [tételesen a Be. 373. § (1) bekezdés I/b. és I/c. pontjában, valamint II-IV. pontjában foglalt] eljárásjogi szabálysértések vizsgálatára is. Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

Az indítványt pedig az alábbiak szerint alaptalannak találta.

A Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott garázdaság bűntettét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.

A Btk. 271. § (4) bekezdése - a korábbi bírói gyakorlatnak a törvénybe emelésével történt 2009. évi módosítást követően - értelmező rendelkezésként is tartalmazza, hogy e § alkalmazásában erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására.

Ennek pedig a tényállásban rendkívül szűkkörűen rögzítettek nem felelnek meg. Arra ugyanis nincs adat, hogy a terhelt a sértett testét érintette, illetőleg arra törekedett volna. Önmagában pedig az, hogy a kezében lévő három késsel fenyegetőzve hadonászott, a garázdaság törvényi tényállásában megkívánt erőszakos magatartás megállapításához nem elegendő.

Ebből következően a terhelt bűncselekményének garázdaságként minősítése téves.

Ugyanakkor helytállóan utalt az indítvány arra, hogy a garázdaság bűncselekményének a felfegyverkezve elkövetés olyan minősített esetét képezi [Btk. 271. § (1) bekezdés és (3) bekezdés d) pont], amelynek büntetési tételére tekintettel a törvény a próbára bocsátás alkalmazását kizárja. Miután azonban az elsőfokú bíróság a fentiek szerint a cselekményt tévesen tekintette garázdaság bűncselekményének, így ennek nem volt az ügyben jogi jelentősége.

Helytállóan utalt az indítvány arra az ítélkezési gyakorlatra is, amely szerint a garázdaság bűncselekményével halmazatban zaklatás nem állapítható meg, amennyiben a terhelti kijelentések nem célzatosan fenyegető, félelemkeltésére irányuló kijelentéseket tartalmaznak, hanem a testbántalmazó indulat kifejezését, levezetését szolgálják.

Jelen esetben azonban - arra is figyelemmel, hogy a sértettel szemben a terhelt a garázdaság bűncselekményéhez megkívánt erőszakos magatartást nem tanúsított - a Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, miszerint a cselekmény a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti zaklatás vétségének minősül. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a fenyegető kijelentések célzatosan, a sértettben történő félelemkeltés céljával hangzottak el.

A bűnösség ezen bűncselekményben megállapítása tehát - a magánindítvány joghatályos előterjesztésére is figyelemmel - megfelel az anyagi jogszabályoknak.

Az adott vétség büntetési tétele egy évig terjedő szabadságvesztés büntetés. A Btk. 72. §-a pedig abban az esetben, ha a cselekményt a törvény szerint nem fenyegeti három évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetés, lehetővé teszi joghátrányként a próbára bocsátás alkalmazását.

Ebből következően, bár az elsőfokú bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor a terhelt cselekményét garázdaság bűncselekményének is tekintette, ez az anyagi jogszabályoknak megfelelő minősítéshez képest törvénysértő joghátrány alkalmazását nem eredményezte. Ekként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja tekintetében megkívánt konjunktív feltételek maradéktalanul nem valósultak meg.

A fentiekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a támadott ítéletet a Be. 426. §-ának alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 29/2013.)

A zaklatás vétségének elkövetési magatartásként meghatározott háborgatás olyan egyoldalú, folyamatos - ebből eredően természetes egységet képező - magatartás, amely szóval és tettel egyaránt megvalósítható [Btk. 176. §/A. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2010. augusztus 31-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (1) bek.]. Ezért őt 300 napi tétel, napi tételenként 300 Ft összegű, összesen 90 000 Ft pénzbüntetésre ítélte.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2010. december 14-én meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt, hatályon kívül helyezés érdekében.

Indokai szerint cselekménye nem bűncselekmény, bűnössége kétséget kizáróan nem bizonyított, a bizonyítékok nem hitelesek.

Vitatta a vádiratban foglaltakat. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróság elfogadta a sértett - álláspontja szerint - valótlan vallomását, amit nem vizsgált meg, viszont annak alapján megalapozottnak, bizonyítottnak tartotta a vádban felrótt cselekményt.

Álláspontja szerint magatartása - a vádtól eltérően - valójában a sértettel való kapcsolata normalizálására tett olyan kísérlet volt, ami nem valósít meg bűncselekményt.

Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

Ezzel szemben a felülvizsgálati indítvány kizárólag olyan eljárásjogi indokokra hivatkozott, melyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását. Ez azonban felülvizsgálatban kizárt.

Az indítványban foglaltak kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre.

A Btk. 176/A. § (1) bekezdésébe ütköző zaklatás vétségét követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a rendszeres vagy tartós háborgatás.

A háborgatás más nyugalma ellen irányuló magatartás. A nyugalom nem kizárólag eseménytelenség, illetve mozdulatlanság, hanem az érintett olyan fennálló (tehát kialakult, meglévő) állapota, ami nem törvénybe ütköző. Egyaránt lehet kölcsönös - az érintett és környezete általi - elfogadás vagy az érintett egyéni döntésének következménye. Utóbbi körbe tartozik a másik emberrel való magántermészetű, személyes kapcsolat teremtése, kialakítása. Ennek tiszteletben tartása a társadalmi együttélés természetes feltétele.

Nyilvánvalóan nem háborgatás az olyan állapot zavarása, ami - elfogadottságától függetlenül - törvénybe ütköző, vagy elfogadottsága nem kölcsönös, illetve nem feltétlenül az érintett döntésétől függ, ekként fennállónak, kialakultnak sem vehető.

Ehhez képest a háborgatás - értelemszerűen - egyoldalú magatartás, ami a meglévő nyugalmi állapotot támadja, azt kibillenti egyensúlyából. Mindenképpen tevőleges magatartás, azonban szóval és tettel egyaránt megvalósulhat.

Háborgatás nyelvtanilag is gyakoriságot feltételez. A törvény pedig kifejezetten nyomatékosítja, hogy nem egyszeri, nem egy mozzanatú, hanem folyamatos magatartásról van szó. A folyamatosság lehet rendszeres, amikor a magatartás ismétlődő, időközönként visszatérő, vagy tartós, amikor a magatartás folytonos. Jelentősége nem önmagában a köztes időtartamnak, hanem a háborgató magatartás mibenlétének van. Annak alapján ítélhető ugyanis meg, hogy az időbeli sűrűség folytonosságot képezve a tartósság, vagy a magatartás mozzanatossága révén a rendszeresség megállapítását eredményezi.

A Btk. 176/A. § (1) bekezdése szerinti magatartás - szemben a 176/A. § (2) bekezdésével - önmagában nem, vagy nem feltétlenül lenne félelemkeltő, nyugtalanító, hanem folyamatosságától (rendszerességétől vagy tartósságától) válik azzá.

Miután a zaklatás folyamatos elkövetéssel (ekként természetes egységet képezve) megvalósuló bűncselekmény, csak olyan magatartás miatt állapítható meg, amiről a sértettnek tudomása van, tudomást szerzett. A sértett tudtán kívüli háborgatás esete fogalmilag nem tartozik a törvényi tényállás keretébe. Az elkövető magatartása éppen arra irányul, hogy a sértett életének része, s arra ráhatással legyen, a sértettel - annak fogadókészsége hiányában - kapcsolatba lépjen.

A zaklatás szándékos és célzatos, tehát kizárólag egyenes szándékkal megvalósítható bűncselekmény. A törvényi tényállás a háborgató magatartás célzataként határozza meg más megfélemlítését, más magánéletébe önkényes beavatkozást, és más mindennapi életvitelébe önkényes beavatkozást.

A célzat azonban nem azonos az eredménnyel, a törvényi tényállás pedig eredményt nem tartalmaz, a zaklatás alaki bűncselekmény. Nem kell bekövetkeznie a sértett félelembe esésének, magánéletébe, mindennapi életvitelébe beavatkozásnak, elegendő, ha az elkövető magatartása erre - ilyen célzat megállapítására - alkalmas.

Ekként a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Bfv.III.1068/2011.)

Aki mást félelemkeltés céljából, de nem személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével, hanem egzisztenciális hátránnyal fenyeget, a zaklatás vétségét nem követi el [Btk. 176/A. § (2) bek. a) pont.].

A városi bíróság a 2010. október 19-én kihirdetett és jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki

?1 rb. garázdaság vétségében [Btk. 271. § (1) bek.],

?1 rb. zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (2) bek. a) pont] és

?1 rb. testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bek.].

Ezért őt halmazati büntetésül 320 napi tétel, napi tételenként 300 forint, összesen 96 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.

A terhelt élettársa és munkatársa volt V. K., aki szakított vele. Ebbe a terhelt nem nyugodott bele, rendszeresen megjelent V. K. munkahelyén, egy étteremben, ahol ki nem fizetett munkabérét is követelte. Személyesen és telefonon zaklatta az étterem dolgozóit, akik 2009. október végén bejelentést is tettek a rendőrségen.

2009. november 2-án 10 és 11 óra között a terhelt követte V. K.-t és főnökét, Sz. M. sértettet, s utánuk ment egy áruházba.

Az áruházban figyelte mindkettőjüket, majd a pénztárnál beállt eléjük a sorba, és indulatosan szidalmazni kezdte a sértettet. Azért, hogy félelmet keltsen benne, megfenyegette azzal, hogy "neki vége van", tönkreteszi őt és az éttermet, majd kézzel mellkason lökte.

A lökéstől a sértett megtántorodott és a mellette lévő állványnak esett. Az állványon lévő tárgyak közül több eltört, az üvegcsörömpölésre és kiabálásra odaérkező biztonsági őr kihívta a rendőrséget.

A rendőrség kiérkezéséig a terhelt V. K. füléből a fülbevalót kitépte, elgörbítette, majd visszaadta.

A sértett a lökés következtében a mellkas hátsó falának felszínes, 8 napon belül, ténylegesen 2-4 napon belül gyógyuló sérülést szenvedte el, s ezért és zaklatása miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő. V. K. nem tett magánindítványt.

A Be. 259. § (1) bekezdése szerint indokolt jogerős ítélet szerint az eljárt bíróság - egyebek mellett - a Btk. 170. § (1) bekezdését, 176/A. § (2) bekezdés a) pontját és 271. § (1) bekezdését alkalmazta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt bűnössége megállapítása miatt.

Indokai szerint provokálták, korábbi élettársa V. K. és a sértett összejátszott, a sértett hamisan vádolta, a tanúk sem tettek rá terhelő vallomást. Az eljárt bíróság azonban figyelmen kívül hagyta, amit mondott.

A sértett korábban késsel életveszélyesen megfenyegette; V. K.-tól kapott telefonszámon, mint üzletvezető felhívta a terhelt édesapját és megzsarolta. Az áruházban a sértett megcsörgette a mobilját és szidalmazta, akit ezután lökött meg. A sértett azonban megjátszotta magát, szándékosan esett el. A történtek után pedig V. K. nekiment motorral, amitől agyrázkódást szenvedett.

Aki nem fizetett munkabéréért járt be az étterembe, amit azóta sem kapott meg. Hivatkozott arra, hogy az áruházban keletkezett kárt megtérítette. Ugyanakkor - álláspontja szerint - elmeorvos-szakértői vizsgálata felesleges volt, ezért a költség egy részét az államnak kellene viselnie.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Álláspontja szerint a bűnösség megállapítása, és a helyes minősítés mellett kiszabott büntetés is törvényes.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány - eltérő indokkal - a következők szerint alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt került sor.

Az irányadó tényálláshoz képest viszont az eljárt bíróság nem sértett törvényt, amikor a terhelt bűnösségét a garázdaság és a testi sértés vétségében megállapította.

Zaklatás vétsége miatt viszont a bűnösség megállapítása törvénysértő.

A felrótt, a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző zaklatás vétségét - az elkövetéskor, s egyébként elbíráláskor is egyezően hatályos büntetőtörvény szerint - az követi el, aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a fenyegetés, ami azonban a fenyegetés Btk. 138. §-a szerinti általános fogalmához képest speciális, annál szűkebb, konkrétabb, illetve súlyosabb.

A Btk. 138. § szerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Ettől konkrétabb a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fenyegetés, amihez nem elég bármely súlyos hátrány kilátásba helyezése, megállapításához kizárólag a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével fenyegetés szükséges.

A személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény köre az adott tényállástól függő, azonban nyilvánvalóan megegyezik a Btk. 74. § (1) bekezdésének ítélkezési gyakorlatában kialakulttal. A személy elleni erőszakos bűncselekmény kapcsán pedig 2009. augusztus 9-étől - értelemszerűen - irányadónak tekinthető a Btk. 137. § 17. pontja. Kétségtelen személy elleni erőszakos bűncselekmény - minősítésétől függetlenül - az emberölés és a testi sértés.

A Btk. 176/A. § (2) bekezdése a) pontjába ütköző zaklatás - eltérően a 176/A. § (1) bekezdésétől - nem szubszidiárius bűncselekmény és ismétlődést sem kíván meg. Egyetlen, személy elleni erőszakos, vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény, elkövetésével történő fenyegetéssel is megvalósítható, ha az elkövetőt félelemkeltési célzat vezeti.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt a sértettet az áruházban azzal fenyegette meg, hogy "neki vége van", tönkreteszi őt és az éttermet. Ez viszont kétségtelenül egzisztenciális, a sértett megélhetése, nem pedig élete, testi épsége elleni cselekménnyel fenyegetés. Ekként nem tényállásszerű, így emiatt a terhelt bűnössége nem állapítható meg.

Jelen esetben azonban, amennyiben a terhelt fenyegetése a törvényi tényállást megvalósítaná, akkor sem lehetne vele szemben könnyű testi sértés vétségével halmazatban a zaklatás vétségét megállapítani.

A Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző zaklatás lényege ugyanis abból fakad, hogy a kilátásba helyezett súlyos következménnyel való fenyegetettség nyugtalanságot kiváltó lelki teherként nehezedik a sértettre.

Más a helyzet azonban, ha a fenyegetés egy nézeteltérés nyomán kialakult düh indulatában, a testbántalmazási szándék verbális kifejezésre juttatásaként hangzik el, s az elkövető bántalmazza is a sértettet. Ilyenkor a célzat nem a rémületben tartás, a félelemkeltés, hanem az indulat levezetése, következésképpen - a cselekménysort természetes egységként kezelve - csak a megvalósult élet vagy testi épség elleni bűncselekmény állapítható meg.

A látszólagos alaki halmazat a konszumpció, a látszólagos anyagi halmazat pedig az összeolvadás elve alapján küszöbölhető ki. Mindkettő lényege, hogy az egyik cselekmény a másikat lefedi. Általános elv, hogy a súlyosabb nyeli el az enyhébbet, illetve a súlyosabba olvad be az enyhébb.

Ha azonban ez alapján sem lehet dönteni (mint például a könnyű testi sértés és zaklatás esetében), akkor - a fent kifejtettekkel összhangban - abból kell kiindulni, hogy a szóbeli magatartás beolvad az egyidejű a szóban kilátásba helyezett cselekményt megvalósító tettbe (amint előkészület a kísérleti, kísérlet pedig a befejezett cselekménybe).

A terhelt fenyegető kijelentése a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) - 2008. január 1. napjától hatályos - 151. §-ába ütköző veszélyes fenyegetést sem valósítja meg.

Ehhez képest tehát a terhelt az irányadó tényállás szerinti cselekménnyel a zaklatás vétségének törvényi tényállását nem merítette ki. Tevőlegessége viszont a könnyű testi sértés vétségének és a garázdaság vétségének megállapítására alkalmas.

A felülvizsgálati indítvány viszont - e vonatkozásban - kizárólag olyan eljárásjogi indokokra hivatkozott, melyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását. Ez azonban felülvizsgálat során törvényben kizárt.

A Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a kifogás különleges eljárás (Be. XXIX: Fejezet I-II. Cím) útján érvényesíthető, illetőleg az esetleges sérelem különleges eljárás lefolytatásával orvosolható. Bűnügyi költség tárgyában a Be. 578. §-a pedig lehetőséget biztosít erre.

Ekként a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, s a terheltet az ellene zaklatás vétsége [Btk. 176/A. § (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján, a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti okból - bűncselekmény hiányában - felmentette. Egyebekben a megtámadott határozatot a Be. 426. § alapján helybenhagyta, a bűnügyi költség viseléséről pedig a 429. § (1) bekezdés zárófordulata alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Bfv.III.41/2011. sz.)

A megyei bíróság 2010. május 4. napján kelt ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte.

A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes fegyvertartási engedélyét az elsőfokú hatóság a városi ügyészség átirata alapján visszavonta hivatkozással arra, hogy a felperessel szemben az ügyészség zaklatás vétsége miatt 2009. november 17. napján vádat emelt.

Az alperes másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta hivatkozással a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 5. § b) pontjára és 3. § (1) bekezdés c) és f) pontjaira. Az alperes határozatának indokolásában megállapította, hogy a 2008. január 1. napjától bevezetett Btk. módosítása alapján a zaklatás, mint személy elleni bűncselekmény súlyosabb megítélésű cselekménynek minősül, mint a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés f) pontjában írt veszélyes fenyegetés szabálysértése, amely lőfegyvertartási szempontból egyébként kizáró oknak tekinthető.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Felhívta a Korm. rendelet 5. § d) pontját és 3. § (1) bekezdésének rendelkezéseit és kiemelte, hogy a Korm. rendelet 5. §-a értelmében a lőfegyvertartási engedély visszavonásának akkor van helye, ha a kiadás valamelyik feltétele később megszűnt. A 3. § (1) bekezdés c) pontja tételesen sorolja fel, hogy melyik bűncselekmények elkövetése esetén elítélt, illetőleg intézkedés hatálya alatt álló személy esetében nem lehet fegyvertartási engedélyt kiadni.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogalkalmazó a Korm. rendelet taxatív felsorolását jogértelmezéssel nem bővítheti, annak kereteit nem tágíthatja.

A megyei bíróság megjegyezte továbbá, hogy a szabálysértési törvény 151. § (1) bekezdés a) pontja - azaz a veszélyes fenyegetés tényállása - hasonló a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt zaklatás vétségének tényállásához, de a jogszabály szövege teljesen mégsem egyezik meg. A Korm. rendelet 2008. január 1-je óta több alkalommal került módosításra, ugyanakkor a zaklatás a 3. § (1) bekezdés c) pontjának felsorolásába nem került be. Erre tekintettel az az 5. § b) pontja szerint a fegyvertartási engedély visszavonásának feltétele sem állt fenn.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság ítélete sértette a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontját. Az alperes álláspontja alapján az eset összes körülményét figyelembe véve nem csupán a Korm. rendelet taxatív felsorolását kell követni annak értelmezése körében. 2008. január 1. napjával a szabálysértési törvény 151. § (1) bekezdés a) pontjának változása alapján új jogi helyzet keletkezett, amelyet a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés c) és f) pontjai nem követtek.

Az alperes utalt a Legfelsőbb Bíróság olyan eseti döntésére is, amely megállapította, hogy a megváltozott jogszabályhely a korábbival azonos szabályozást tartalmaz, így azt a rendőrhatóságnak alkalmaznia kellett.

Az alperes hivatkozott arra is, hogy döntése nem jelenti a taxatív felsorolás jogértelmezéssel való bővítését. Jogbizonytalansághoz vezetne ugyanakkor, ha a fegyvertartási engedély vizsgálata során egy olyan bűncselekmény elkövetését figyelmen kívül hagyná a rendőrség, amely bűncselekmény 2008. január 1. napját megelőzően szabálysértés volt. Amennyiben az elkövetési magatartás továbbra is szabálysértési tényállás maradt volna, az ügyfél nem kaphatott volna fegyvertartási engedélyt.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy a zaklatás bűncselekménye a Korm. rendeletben nem került megjelölésre. Ellentétben az alperesi állásponttal az vezetne jogbizonytalansághoz, amennyiben az eljáró hatóságok eseti ügyben is saját maguk elképzelésének megfelelően értelmeznék a taxatív felsorolást tartalmazó jogszabályokat.

A felperes álláspontja szerint az alperes által felhívott legfelsőbb bírósági eseti döntés nem alkalmazható az eltérő körülményekre és a jogi helyzetre tekintettel.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta, a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés szerint tárgyaláson kívül elbírálva.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés f) pontja fegyvertartást kizáró eljárások között sorolja fel - többek között - a veszélyes fenyegetés szabálysértése miatti büntetést vagy intézkedést. A Korm. rendelet c) pontja sorolja fel azokat a büntető eljárásokat, amelyek körében az elítélés vagy az intézkedés zárja ki a fegyvertartás engedélyezését. A Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés e) pontja értelmében kizáró ok továbbá a felsorolt bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja miatti büntetőeljárás.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogszabály értelmezését a Korm. rendelet fenti rendelkezései körében nem osztotta. A kizáró okok megállapítása körében a perbeli esetben nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a jogi szabályozás 2008. január 1. napjától megváltozott, a 3. § (1) bekezdés f) pontjában írt veszélyes fenyegetés szabálysértéséhez képest a megvalósítás tekintetében azonos, de büntetőjogi tényállás került meghatározásra a Ptk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint zaklatás vétsége megnevezéssel.

Arra az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott, hogy adott esetben a felperes felelősségének megállapítása a veszélyes fenyegetés szabálysértése körében önmagában kizárná a fegyvertartás engedélyezését, illetőleg megalapozná a visszavonást. Az attól súlyosabb jogi megítélésű, büntetőjogi felelősség megállapítását lehetővé tevő zaklatás vétsége miatt indult eljárás ennek alapján akkor is kizárja a fegyvertartás engedélyezhetőségét, amennyiben a bűncselekmény megnevezését a 3. § (1) bekezdés c) pontja nem tartalmazza.

Az alperes részéről helytálló volt a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39.618/2003/3. sorszámú eseti döntésének felhívását. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletben kiemelte, hogy az új jogi szabályozás akkor is alkalmazható, ha a szabályozás tárgyából nyilvánvaló, hogy a korábbi hatályon kívül helyezett szabályok helyébe a hatályos törvényi szabályozás lépett.

A Korm. rendelet értelmezése során nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a jogalkotó a bűncselekmények és a szabálysértések viszonylag széles köréhez fűzte a fegyvertartás lehetősége korlátozását, kizárva annak lehetőségét, hogy a büntető jogi, illetőleg szabálysértési felelősség megállapítása vagy büntetőeljárás ténye ellenére az érintett lőfegyverrel rendelkezzen.

Az alperesi határozat törvényességét a Korm. rendelet értelmezésével kellett vizsgálni, annak nem volt jelentősége, hogy a Korm. rendelet 2008. január 1. napja óta miért nem került módosításra a zaklatás vétségének Btk.-ba történő rögzítését követően. A Korm. rendelet a helytálló értelmezése alapján a Btk. 176/A. § alapján indult büntető­eljárás a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés e) pontja szerint ad alapot a lőfegyvertartási engedély visszavonására, így az alperes határozatában nem sértett jogszabályt, mikor a felperesi engedély visszavonásáról döntött. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes ítélete a Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés c) pontjába ütközött, melyre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét elutasította.

(Legf. Bír. Kfv. II. 37.747/2010.)

A terheltet a városi bíróság a 2009. november 24-én kelt ítéletével bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében, és ezért őt 2 évre próbára bocsátotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A nős, gyermekes családi állapotú terhelt és a munkahelyi titkárnője, között 2007 nyarától kezdődően szoros érzelmi kapcsolat alakult ki, ám a sértett ezt 2007 decemberében megszakította, és ennek következményeként 2008 áprilisában munkaviszonyát is megszüntette.

A terhelt ebbe nem volt hajlandó belenyugodni, ezért a kapcsolat helyreállítása érdekében egy Zrt.-n keresztül rendkívül előnyös állásajánlatot tett a sértettnek, aki - nem tudván, hogy az ajánlat mögött a terhelt áll - a munkaszerződést 2008. május 27-én aláírta.

Ezt követően a terhelt a szerződés munkaadóra vonatkozó, üresen hagyott részét az érdekeltségi körébe tartozó Kft. adataival sajátkezűleg kitöltötte, így ismét közeli munkakapcsolatba kerültek egymással.

A terhelt és a sértett közötti viszony azonban 2008. június végére olyannyira megromlott, hogy a sértett 2008. július 10. napjával a munkáját sem látta el, mivel táppénzes állományba került.

2008. július 10. napján a terhelt rövid időn belül hat alkalommal is felhívta telefonon a sértettet és trágár, sértő, egyúttal fenyegető kijelentéseket tett a magánéletére vonatkozóan. Kilátásba helyezte, hogy a sértett által - a korábbi élettársával együtt - a fészekrakó program keretében igényelt és felvett hitel egyösszegben történő visszafizetésére fogja kényszeríteni.

Ezen túlmenően 2008. június és július hónapokban a sértett mobiltelefonjára zaklató, fenyegető tartalmú üzeneteket küldött.

A sértett 2008. július 24-én a rendőrségen tett tanúvallomása alkalmával joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelt által elkövetett zaklatás vétsége miatt.

Az ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, pénzbüntetés kiszabása végett, míg a terhelt és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A kétirányú fellebbezés során eljáró megyei bíróság a 2010. május 13-án jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt 2008. július 10. és július 24-e között több mint hetven alkalommal kezdeményezett hívást a sértett felé, valamint június 16. és július 24. közötti időben összesen 23 sms-t küldött a telefonjára.

A jogerős határozatokkal szemben a terhelt és védője, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben elsődlegesen az ítéletek hatályon kívül helyezésével egyidejűleg az eljárás megszüntetését, másodlagosan az ítéletek megváltoztatását és törvénynek megfelelő határozat hozatalát indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontjába ütköző eljárási szabálysértést követett el, mivel törvényes vád hiányában járt el. A vádirat ugyanis nem tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve azon cselekmények részletes leírását, amelyekből az adott bűncselekmény célzata és elkövetési magatartása megállapítható lenne. Sérelmezi, hogy ezt a tényt a másodfokú bíróság sem észlelte, holott ennek felismerése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna.

Ezen túlmenően az indítvány kifogásolja, hogy az elsőfokú bíróság a büntető anyagi jogszabályok megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a zaklatás vétségében annál is inkább, mivel azt a saját maga által rögzített tényállás alapján sem tehette volna meg.

A tényállásban ugyanis nem szerepel azoknak a beszélgetéseknek és az elküldött üzeneteknek a tartalma, amelyekből az elkövető céljára, a sértett háborgatására, és az akarata ellenére történő kapcsolatfelvételre, illetve a sértett életébe való önkényes beavatkozásra lehetne következtetni.

A felülvizsgálati indítvány végső soron az ítélet megalapozatlanságát is sérelmezi, elsősorban a tényállás felderítet­lenségére és iratellenes megállapításaira hivatkozással. Indokai szerint az alapügyben eljárt bíróságok oly mértékben nem állapítottak meg tényállást, hogy annak alapján még abban a kérdésben sem lehet állást foglalni, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt vagy sem.

Az indítvány szerint a célzat a terhelt és a sértett közötti munka és személyes kapcsolata rendezése volt, amelyet maga az eredmény, az általuk később írásban rögzített megállapodás igazolt, sőt az is megállapítható, hogy a telefonhívások nem voltak a sértett ellenére.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat ugyanis olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében felsorolt okok esetében vehető igénybe. A felülvizsgálat során a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a bíróság jogerős határozatában megállapított tényállás az irányadó, így az felülvizsgálati indítvánnyal sem közvetlenül, sem közvetve nem támadható.

A felülvizsgálati indítvány viszont kifejezetten a tényállás hiányosságait, az sms-ek és a telefonbeszélgetések tartalmi ismertetésének elmaradását sérelmezi azzal, hogy az az ítélet megalapozatlanságát eredményezte.

Az indítvány ezzel kapcsolatos és fentebb részletezett hivatkozásai azonban felülvizsgálat alapját nem képezhetik.

Ugyanezen okból nem vehető figyelembe a 2008. szeptember 22-én a terhelt és a sértett között született "közös nyilatkozat" tartalma, mivel az sem a vád, sem a tényállás részét nem képezte, ugyanis az az elkövetési időn kívüli esemény eredménye volt. A felülvizsgálati indítványban felvetett jogkérdések kizárólag a jogerős határozatban rögzített tények alapján válaszolhatóak meg. A tényálláson kívüli történésekre alapított felülvizsgálati indítványt a már idézett Be. 423. § (1) bekezdés első mondata egyértelműen kizárja.

A jogerős határozatban megállapított tényállás téves volta, esetlegesen megalapozatlanságot eredményező felderítetlensége vagy iratellenessége felülvizsgálatot megalapozó okként nem vehető figyelembe. (BH 1995/149. sz.)

A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással, a Be. 373. § I/c) pontja szerinti abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a bíróság törvényes vád hiányában járt el.

Ez az érvelés alaptalan, ugyanis az ügyészség által benyújtott vádirat - amelynek formai legitimációját a védő sem vitatta - minden tekintetben megfelel a Be. 2. § (2) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek.

A vád tárgya a Be. 2. § (2) bekezdésében írtak szerint az indítványban meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása pedig akkor pontos, ha a meghatározott személy ellen emelt vádban ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a vád szerinti minősítésben megjelölt bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket.

Ebből azonban nem következik, hogy követelmény lenne a történeti tényállás minden részletre kiterjedő, aprólékos rögzítése, ugyanis törvényes a vád, ha a cselekmény leglényegesebb tényeinek rögzítése oly módon történt meg, hogy abból a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi és alanyi ismérvei egyértelműen felismerhetők, ennélfogva anyagi jogi következtetések levonására alkalmasak.

Mivel az ügyészség által benyújtott vádirat ezen igényeknek maradéktalanul megfelelt, az alapügyben eljárt bíróságok nem sértettek törvényt akkor, amikor a vádiratot a bírósági eljárás alapjául elfogadták, a bizonyítási eljárást lefolytatták és ügydöntő határozatot hoztak.

Alaptalan a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása is, miszerint az elsőfokú bíróság a tényállást oly mértékben hiányosan állapította meg, hogy annak alapján az ügy érdemében, a bűnösség kérdésében nem lehet állást foglalni.

A Btk. 176/A. § (1) bekezdése szerinti bűncselekményt az követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik.

Az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt célja a sértett magánéletébe, mindennapi életvitelébe történő önkényes beavatkozás volt, amelynek megvalósítása érdekében rendszeresen telefonhívásokat kezdeményezett és üzeneteket küldözgetett.

Az ítéleti tényállás ugyanis rögzítette, hogy

- a sértett a korábbi munkahelyén munkaviszonyát azért szüntette meg, hogy a terhelt közeledését elhárítsa,

- a terhelt fondorlatos módon elérte, hogy a sértett - akarata ellenére - ismét munkatársi viszonyba kerüljön vele,

- ezt követően a terhelt zaklató magatartása miatt a kapcsolat tovább romlott, és ennek következtében a sértett táppénzes állományba került,

- ezek után 2010. július 10-én a terhelt hat alkalommal kezdeményezett hívást és számos esetben telefonhívásokkal és üzenetek küldésével háborgatta, valamint azt is, hogy

- 2008. július 10. és 24. között a terhelt 70 hívást kezdeményezett és június 16. és július 24. között 23 sms-t küldött.

A terhelt ezzel a magatartásával kétségtelenül megvalósította a Btk. 176/A. § (1) bekezdésében írt zaklatás vétségét.

A felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben, a bűncselekmény megvalósulásának nem feltétele a telefonbeszélgetések vagy sms-ek tartalmi ismerete, így annak tényállásban történő rögzítése is szükségtelen.

A bűncselekmény elkövetési magatartása ugyanis a háborgatás. Aki háborgat, az mást a nyugalmában zavarja meg a rendszeres vagy tartós, tolakodó, zaklató kapcsolatteremtő magatartásával. Ebből a szempontból viszont érdektelen a magatartás irányultsága, annak pozitív vagy negatív hangvétele, sőt az sem szükséges a tényállásszerű magatartás megállapításához, hogy azok tartalmáról a sértett egyáltalán tudomást szerezzen. A telefonhívások fogadása, vagy az üzenetek elolvasása nélkül is megvalósul a bűncselekmény, ha a kapcsolatfelvételre irányuló magatartás a sértett életébe történő rendszeres és önkényes beavatkozás célzatával történik.

Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a terhelt rendszeresen, vagyis bizonyos időközönként ismétlődő magatartásával a sértett jogait és érdekeit figyelmen kívül hagyva, azt semmibe véve, saját belátása szerint, önkényesen törekedett a korábbi és többször is megszakadt személyes kapcsolat helyreállítására.

Erre figyelemmel helyesen járt el a bíróság, amikor ítéletében mellőzte a telefonhívások és üzenetek tartalmi ismertetését, ugyanis abból sem a bűnösségre, sem tényállásszerű magatartásra nem vonható semmiféle következtetés.

A felülvizsgálati indítvány abból a tényből, hogy a sértett fogadta a terhelt telefonhívásait, sőt hosszas beszélgetést is folytatott, arra a megállapításra jutott, hogy a hívások és üzenetek küldése nem volt a sértett akarata ellenére.

Ez azonban téves, hiszen a telefonhívások fogadása, illetve a kezdeményezett párbeszéd fenntartása önmagában még nem zárja ki a zaklatás megállapítását. A terhelt és a sértett közötti tartós, anyagi és munkajogi kötelezettségekkel járó munkaviszony léte ugyanis a sértett számára nem tette lehetővé a kölcsönös kommunikáció teljes és egyoldalú megszüntetését.

Ennek megfelelően az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét zaklatás vétségében, így - minthogy a cselekmény jogi minősítése is törvényes - az alkalmazott intézkedés nemének és mértékének felülvizsgálata kizárt.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot elvégezve nem észlelt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem, ezért a részben törvényben kizárt, részben alaptalan felülvizsgálati indítványra figyelemmel a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. III. 818/2010.)