A magyar büntetőeljárásban egyrészt a vád bizonyítására a vádló köteles. A terheltet nem lehet arra kötelezni, hogy ő bizonyítsa az ártatlanságát, de – ha erre lehetősége van – jogosult az ártatlanságát alátámasztó bizonyítékokat felkutatni, biztosítani és ezek vizsgálatát indítványozni.
A védői tevékenységére ugyanakkor ez nem vonatkozik. A védő kötelezettsége ugyanis, hogy a terheltet mentő és enyhítő körülményeket feltárja, de az is, hogy a terheltet terhelő bizonyítékokat esetleg megcáfolja, kétségbe vonja, akár a terhelt akaratától függetlenül is.
A bizonyítással kapcsolatos alapelvi garancia az is, hogy senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, vagy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.
És talán a legismertebb bizonyítással kapcsolatos garancia az in dubio pro reo elve. Eszerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, az ilyen tényt a bizonyítható tények köréből ki kell rekeszteni.