Előfordulhat, de nem szükségszerű, hogy ezek a magatartások büntetőjogi értelemben is zaklatásnak minősüljenek. Az internetes zaklatás elsősorban a gyermekeket érinti, az Unicef nem reprezentatív felméréséből kiderült, hogy a gyermekek egyharmadát zaklatták már valamilyen online felületen. A közösségi médiában jelentősebb követői bázissal rendelkező felhasználók, a közszereplők és hírességek, vagy egyszerűen csak azok a felhasználók, akikre aktuálisan valamilyen médiafigyelem irányul, szintén nagyobb eséllyel válnak áldozattá.
A cyberbullying olyan online deviencia, amelynek során szándékosan és hosszabb ideig fejt ki valaki zaklató magatartást az interneten keresztül. A cyberbullying célja lehet a sértett megalázása, fenyegetése, nevetségessé tétele, kiközösítése, lejáratása esetleg negatív színben feltüntetése. Ide sorolható továbbá a flaming, harassment, denignation, exclusion, impersonation, outing, sexting. A zaklatás lehet továbbá online vagy offline a fenyegetés irányát tekintve attól függően, hogy az áldozat online életére vagy az offline életére van-e hatással.
“Az internet nyújtotta kommunikációs lehetőségek különlegessége, hogy egyes kommunikációs módok (e-mail, chat) csak írásbeli alapúak, az észlelés, érzékelés más szenzorai nem kapnak szerepet. A társasági-társadalmi kontroll hiánya azt eredményezi, hogy a társasági szorongás, mint az agresszió egyik legjelentősebb gátja nem létezik. Ezért egyrészt bizonyos, a zaklatókra jellemző érzelmek, indulatok, vágyak – düh, féltékenység, elkeseredettség, birtoklási-irányítás vágy – vagy agresszió közvetlenül a zaklató célpontjára irányíthatók, másrészt a különböző fantáziák kialakulásának lehetőségével az áldozat a zaklató képzelődéseinek fókusza lehet.” (Szathmáry Zoltán: Az információs társadalom egyes devianciái)